A különadók reinkarnációja: a közműadó. Kevés központi bevétel nehezen áthárítható teher

Átírás

1 A különadók reinkarnációja: a közműadó Kevés központi bevétel nehezen áthárítható teher Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) elemzésében azt vizsgálja, hogy milyen általános következményei lehetnek a 2013-tól bevezetendő közműadónak a vállalkozások reakciói szempontjából. Az áthárítás díjemelés formájában csak korlátozott mértékű lehet a hatósági árak és a kormányzati rezsibefagyasztási és -csökkentési intézkedések tükrében. Az érintett vállalatok várhatóan költségcsökkentéssel válaszolnak: az új teher az adó nélkül tervezett beruházások vagy felújítások elmaradását eredményezheti a profitabilitás legalább részleges fenntartása érdekében. A hosszú távon romló közszolgáltatási színvonal miatt ugyanakkor a kormány a terhek méltányosabb elosztására vagy a közműadó mértékének csökkentésére kényszerülhet. A közműadó néhány érintett ágazatban kiterjedt önkormányzati tulajdon révén jövedelemátcsoportosítást jelent majd a helyhatóságok és a központi költségvetés között. A közműadó-szabályozás A 2013-tól hatályos, közművezetékek adójáról szóló évi CLXVIII. törvény 1 alapján a közművek tulajdonosait a közterületen húzódó vezetékeik (víz- és szennyvízvezetékek, villamosvezetékek, földgázcsövek, távközlési kábelek) után tételes adó terheli. A hírközlési kábeleket leszámítva itt az adó progresszív évente és méterenként 125 forint az adó mértéke. Az ebből származó bevétel a központi költségvetést illeti meg. 1 A törvény pontos szövegét lásd:

2 A kormány a vezetékadóból 60 milliárd forint többlet adóbevétellel számol 2013-ra, az összeg azonban egy becslés alapján legfeljebb ekkora összeget tehet ki (felső becslés). 2 A reális szám várhatóan valamivel ez alatt maradhat. A bizonytalanság legfőbb oka, hogy nem pontosan ismert, a közművezetékek mekkora része képez adóalapot ugyanis kizárólag a közterületek alatt, illetve a közterületeken húzódó hossz tartozik e körbe. A legnagyobb befizetők a villamosenergia-iparban és a távközlés területén működő cégek lesznek. Az első táblázatban 3 látható, hogy a közműadó nettó árbevételhez viszonyított arányát tekintve a legjobban terhelt szektor a távközlés, a vízszolgáltatás és a szennyvízkezelés, az adózott pozitív nyereségtömeg alapján azonban utóbbi számíthat a legnagyobb teherre. 1. táblázat: közműadóval érintett iparágak adófizetési kötelezettsége INFORMÁCIÓ, KOMMUNIKÁCIÓ VILLAMOSENERGIA, GÁZ, GÕZELLÁTÁS, LÉGKONDICIONÁLÁS VÍZELLÁTÁS, SZENNYVÍZGYŰJTÉS, HULLADÉKGAZDÁLKODÁS nettó árbevétel (milliárd Ft) pozitív adózás előtti eredmény (milliárd Ft) adózott nyereségtömeg közműadó-alap (ezer km) közműadó (milliárd Ft)* közműadó / árbevétel 1,0% 0,7% 1,0% közműadó / adózott nyereség 7,7% 14,1% 15,1% Forrás: IDEA-számítás NAV (2012): évi társasági adóbevallás kiemelt adatai és KFIB (2012) alapján *A távközlésnél a progresszív adómértékek miatt az adóterhelés méterenént alacsonyabb. A rezsiköltségek befagyasztásának tervével 4, illetve az energiaárak 10 százalékos csökkentésével a közműadó áthárítása nehézségekbe ütközhet, különösen azon szolgáltatóknál, amelyek nem vesznek igénybe közvetlenül egyéb megrendelt szolgáltatásokat, illetve amelyek szolgáltatása hatósági áras. Utóbbi körbe tartozik a távközlési ágazat kivételével szinte minden közműszolgáltató. A kormány általánosságban árszabályozással, illetve kiterjedt közösségi tulajdonnal kontrollálhatja hatékonyan a 2 Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (2012): A évi költségvetési törvényjavaslat kockázatai. Kockázatelemzés a költségvetési vita 1. fázisa és az adótörvények megszavazása után. elemzese.pdf. 3 A táblázatban közölt ágazati besorolás csupán nagyságrendileg érzékelteti a különböző érintett iparágak közműadó-terhelését, részletesebb adatok nem állnak rendelkezésre. 4 A kormány január 1-től 10 százalékos lakossági gáz- és villanyár-csökkentést kíván érvényesíteni (lásd: Csökkentené a gáz- és villanyárakat a kormány December 10-én a miniszterelnök arról nyilatkozott, hogy a távhő árát is 10 százalékkal csökkentené (A távhő árát is lenyomná Orbán.

3 közműszolgáltatók profitját. Ez részben indokolt is, mert a közműszolgáltatások legnagyobb része természetes monopólium (egy adott területen), azaz gazdaságossági okokból nincs versenytársa, nem képes legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon fennmaradni, továbbá e szolgáltatások egyáltalán nem vagy csak nagyon költségesen helyettesíthetők. 5 A közműadó és az energiaellátók jövedelemadójának új szolgáltatási területekre való kiterjesztése, illetve mértékének emelése a 2013-tól megszűnő ágazati különadók részbeni kiváltását szolgálja a távközlési és az energiaellátók esetében -, bár a két adónem várhatóan a korábbinál nagyobb terhelést jelent majd a szektornak. A cél a profitszintek meghatározása, ez azonban kiegészül a rezsiköltségek befagyasztásának (illetve a legújabb kormányzati döntés alapján csökkentésének) szándékával. Fontos különbség ugyanakkor, hogy az elvonás mértékét tekintve nem differenciálnak a nettó árbevétel szerint, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetékadó minden mérettartományban azonos mértékben érinti a cégeket: a közművezetékek hossza jelentősen eltér a fogyasztók számának vagy azok területi koncentrációjának függvényében, a közműadó-törvény azonban ezt az aspektust nem veszi figyelembe. Az anomáliát korrigálhatja, ha a hatóságilag megállapított és jóváhagyott árképletek alapján a szolgáltatási díjakban az indokolt többletköltség érvényesíthető. 6 Lehetséges vállalati reakciók A közműadóval érintett szolgáltató az adóemelésre válaszul többfajta stratégiát is kidolgozhat. Válaszolhat a korábbi profitszint fenntartása érdekében költségcsökkentő intézkedésekkel ezen belül a bérköltség, mint az egyik legjelentősebb elem is felmerül. Egy másik lehetőség az anyagköltségek visszavétele, ami egyet jelenthet a szolgáltatás minőségének romlásával (azaz gyengébb minőségű anyagok beépítésével). Speciális eset a beruházások visszafogása. A kormányzati kommunikációnak megfelelően állandónak 5 Egy párhuzamos hálózat kiépítésének és/vagy fenntartásának a fix költségei olyan nagyok, hogy a belépni szándékozó vállalat már nem tudná azokat kigazdálkodni. 6 Az eddigi gyakorlat szerint az állam elismeri a szolgáltatás nyújtásához szükséges költségszintet az árak kialakításakor, ugyanakkor fair profitszintet is biztosít utóbbi leginkább akkor jellemző, ha magántulajdonban levő cégek meghatározóak az ágazatban. Ugyanakkor jelentős beruházási szükséglet esetén a beruházás forrásigénye is megjelenhet az árakban.

4 tekinthető közműadó azonnal beépül az érintett vállalatok várakozásaiba, növelve a tőkeköltséget, azaz megnyújtva a beruházások megtérülési idejét. Ez lehet az a terület, ahol a többletteher mellett a profitabilitást rövid távon biztosítani lehet. Hosszú távon azonban az elmaradó beruházások a szolgáltatás minőségét rontják, egyúttal jelentősen megnövelhetik a költségszintet (például a szükségesnél több karbantartásra vagy felújításra adnak okot), illetve csökkentik a profitabilitást. A költségcsökkentésen kívül a vállalatok emelhetik a szolgáltatások árát, amennyiben erre lehetőségük van: ilyen lépésre leginkább a távközlési szektorban lehet mód, ott a sokszor csomagokban árult szolgáltatások manipulálásával az áremelkedés elrejthető, illetve a hatósági áraknak nincs szerepe. A többi érintett iparágban ez az út nem járható. Harmadik lehetőségként a vállalatok tartósan alacsonyabb profitszintre rendezkedhetnek be, elkerülve a szolgáltatás minőségét hosszú távon rontó költségcsökkentő döntéseket. Árcsökkentéssel megpróbálhatnak új fogyasztókat bevonni, egy-egy új ügyfél bekapcsolásának költsége ugyanis elhanyagolható (a méretgazdaságossági előnyök miatt). Azonban e lehetőség is korlátozott, tekintve, hogy a közműszolgáltatások lefedettsége szinte teljes körű a lakosság és a vállalkozások körében egyaránt, érdemi keresletbővülésre pedig sem potenciális új fogyasztók bekapcsolásával, sem a fogyasztott mennyiség növekedésével nem lehet számítani. A közműadóval érintett szektorokban az áthárítás várhatóan korlátozott marad, mivel az állami szerepvállalás mértéke, valamint a kormányzati elképzelések (a rezsiköltségek befagyasztása és csökkentése) ezt nem teszik lehetővé. Sokkal valószínűbb, hogy hosszabb távon a szolgáltatás színvonalának fenntartásához szükséges beruházások maradnak el, illetve azok megtérülését rontja a jelentős közműadóteher, azaz reálisan lehet számolni az anyagköltség csökkentésével. Hosszabb távon változatlan kormányzati hozzáállást feltételezve leginkább csökkenő profitszinttel lehet kalkulálni, mivel a közműhálózat színvonalának drasztikus romlása nem reális opció, különösen a kiterjedt állami tulajdon miatt. 7 7 A villamosenergia-szektorban az állami tulajdoni hányad jelentős (MVM-csoport, Mavir), és hamarosan az E.ON földgáz-nagykereskedelemi és -tárolási üzletágát is átveszi a kormány. Az önkormányzati tulajdon jelentős a víziközműveknél, a Fővárosi Önkormányzat pedig tulajdonos például a Fővárosi Gázművekben.

5 Hosszú távon korrekció lehet szükséges az adó mértékében Az adó tételes, így felmerül a kérdés, hogy a jövőben a mindenkori kormányzat szándékozik-e emelni mértékét, akár rendszeresen (például az inflációnak megfelelően), esetleg csak ad hoc módon ezzel az eszközzel hatékonyan szabályozhatja a profit mértékét. A jelenlegi kabinet a zérushoz közeli nyereséget tekintheti mérvadónak, a túladóztatásnál ugyanakkor lehetőség van az adótételek mérséklésére is. Ez az eset némelyik, aránytalanul nagy teherrel sújtott ágazatnál reálisan fennállhat. Végső soron a jelentős közösségi tulajdonú a víz- és szennyvízágazatban, illetve a távhőszolgáltatásban az adó a bevételnövelés szempontjából improduktív, a gazdálkodás fenntarthatóságát veszélyezteti, mert átcsoportosítást hajt végre a központi kormányzat és a helyi önkormányzati szektor között. Azzal, hogy a kabinet átvállalja az önkormányzatok adósságnak nagy részét, a települések nem szorulnak majd rá például víziközművek üzemeltetéséből származó profitra (keresztfinanszírozásra), a kamatkiadások mérséklődése pedig kompenzálja majd az elvonást. 8 Nem férhet kétség ahhoz, hogy a közműadó, kiegészülve 10 százalékos gáz-, áramés távhőárcsökkentéssel, valamint az energiaellátók jövedelemadójának 8-ról 31 százalékra emelt kulcsával súlyos terhet jelent a villamosenergia- és a gázszektorban tevékenykedő cégeknek is. 9 A beruházások drasztikus visszafogásával járó forgatókönyv megvalósulásával ugyanakkor a kormánynak a szolgáltatási színvonal csökkenésének elkerülése érdekében előbb-utóbb várhatóan meg kell fontolnia az adóteher méltányosabb elosztását, esetleg szelektív mérséklését. 8 Pontosan nem ismert az állam és a helyi önkormányzatok közötti 2013-tól érvényes új feladatmegosztás, és annak hatása az önkormányzatok pénzügyi helyzetére. 9 A közműadó bruttó 60 milliárd, az energiaadó pedig közel 70 milliárd forint többletterhet jelent az érintett ágazatoknak a kormány költségvetésben szerelő bevételi számai alapján, a rezsiköltség-csökkentés pedig jelentős, nettó milliárd forint közötti árbevétel-kiesést eredményezhet, amelynek legnagyobb része profitcsökkenést eredményez majd A rezsiköltségek mesterséges visszavétele ráadásul nem ösztönöz fogyasztáscsökkentésre, az energiahatékonyság növelésére.