Segédanyag (az I. éves földrajz szakos hallgatók ásványtan gyakorlatához)

Átírás

1 Segédanyag (az I. éves földrajz szakos hallgatók ásványtan gyakorlatához) Az ásványtan gyakorlati része azt a célt szolgálja, hogy a hallgatók megtanulják azokat az egyszerű módszereket, amelyekkel felismerhetik a környezetünkben található ásványokat. Az ásványhatározáshoz szükséges az adott ásvány néhány alapvető sajátságát ismerni. Ezek: 1. Az ásványok megjelenését vagy habitusát az adott ásványra jellemző forma határozza meg. Ez függ az ásvány kristályszerkezetétől és a képződés körülményeitől. A habitus felismeréséhez kristálytani alapok és minél több gyakorlás szükséges. Az ásvány saját alakú (idiomorf), ha a képződés során a rá leginkább jellemző kristályalak fejlődik ki. Félig sajátalakú (hipidiomorf), ha valamilyen zavaró hatás gátolja a saját alak kifejlődését. A kristályok termete lehet tűs, oszlopos, rostos, prizmás ha egy irányba megnyúltak; izometrikus, ha minden irányban hozzávetőlegesen azonos a kiterjedése; táblás, lemezes, pikkelyes, ha két irányban jelentős a kiterjedése; vesés, ha gömbszerű a megjelenése; dendrites, ha növényszerű az alakja. 2. Az ásványok színe az általa visszavert fénysugarakból alakul ki. Az ásványnak lehet saját színe (idiokrómás) és idegen színe (allokrómás), amely a különböző szennyeződésektől ered. Ha minden hullámhosszúságú fényt elnyel, az ásvány színtelen. Az ásvány opak, ha 30 mikron vastagságnál sem ereszti át a fényt. 3. Az ásványok fénye a visszavert fény erőssége szerint lehet erősen fénylő, ha a fényt tökéletesen visszaveri, kevésbé fénylő, ha a fényt gyengén veri vissza és fénytelen (matt), ha az ásvány teljesen fénynélküli. A visszavert fény sajátsága alapján megkülönböztetünk fémfényt (fémes elemek és szulfidok), gyémántfényt (igen erős, tükröző fény), üvegfényt (a közönséges üveg fényével egyező), zsírfényt (a zsírral, olajjal bevont test fényére emlékeztet), gyöngyházfényt (a kagylóhéj gyöngyházrétegének fényéhez hasonló), selyemfényt (az átlátszó rostos ásványok felületén figyelhető meg), gyantafényt (a gyanta felületének fényére emlékeztet). 4. Az ásványok hasadása mechanikai hatásra, meghatározott síkok mentén történő elválása, amely függ a rácsszerkezettől. A hasadás lehet kitűnő, ha könnyen előállítható, s a hasadás lapja sima és erősen csillog, igen jó, ha a hasadás sima lapja gyengébben tükröz, jó, ha a sima lap már nem egyenletes, s alig tükröz, rossz, ha a hasadás lapja többé-kevésbé zsírfényű. 5. Az ásványok törése egyenetlen felületek mentén jön létre, a kristálytani irányoktól függetlenül. A törési felület lehet kagylós (a felületen ívelt, vagy koncentrikus bemélyedések és kiemelkedések láthatók), sima (a felület megközelíti a síkot), egyenetlen (a felület teljesen szabálytalan, rajta kisebb-nagyobb kiemelkedések és bemélyedések vannak), szilánkos (szálkák, szilánkok vannak a törési felületen), földes (fénytelen, morzsalékos a felület). 6. Az ásványok keménysége a mechanikai hatásokkal szembeni ellenállást jelenti. A keménység meghatározására a Mohs-skálát használják. 7. Az ásványok karcszíne gyakran különbözik az ásvány színétől. A karcpróbát mázatlan cserépen szokták elvégezni. A karcszín az adott ásványra jellemző és mindig állandó. 1

2 I. Magmás ásványok Folyósmagmás szakasz, előkristályosodási fázis ( C) Csak a magasabb olvadáspontú ásványok vállnak ki a magmából. Ezek a nagy sűrűségük miatt az olvadék aljára süllyednek, ott feldúsulnak. A felszínen csak abban az esetben találhatók, ha a magmás test kiemelkedik és lepusztul. Legfontosabb ásványai: Pirrhotin FeS (magnetopirit, mágneskovand) (gör. pyrrhotesz = tűzszín) Hexagonális bipiramisos ásvány. Nem hasad, rideg, keménysége 4-4,5. Színe friss törési felületeken bronzsárga. Fémfényű, karca szürkésfekete, opak. A mágnes vonzza. Sósav oldja. Ultrabázisos vagy bázisos kőzetek kísérő ásványa. A világ leghíresebb likvidmagmás pirrhotin előfordulása a kanadai Sudbury. Svédországban (Fahlun), valamint Erdélyben (Csungány) is előfordul. Pegmatit-pneumatolitosan is előfordul, ritkábban hidrotermás ásványtársulásokban, sőt elvétve üledékes kőzetekben vagy kristályos palákban is előfordul. Pentlandit (Fe,Ni) 9 S 8 (= vasnikkelkovand). Szabályos rendszerű ásvány, Nem hasad, törése kagylós, keménysége 3,5-4. Színe bronzsárga, opak karca barna. Változó nagyságú szemcséket alkot. A legfontosabb nikkelérc. Bázisos magmás kőzetekben jelenik meg pirittel, kalkopirittel és pirrhotinnal együtt. Legnagyobb tömegben Sudburyben (Kanada) található, de előfordul Norvégiában (Evje) és Svédországban (Kleva-bánya) is. Kalkopirit CuFeS 2. (gör. khalkosz =réz, pyr = tűz). Ditetragonális szkalenoéderes ásvány. Vaskos vagy tömött szemcsés halmazokban gyakori. Színe rézsárga, kissé zöldes árnyalattal. Karca zöldesfekete. Sósav nehezen oldja. A legfontosabb rézérc. Gyakran arany és ezüst elegyedik hozzá. A folyósmagmás szakaszban pirittel, pirrhotinnal, esetleg pentlandittal együtt nagyobb tömegekben is megjelenhet, pl. Petsamó (ÉNy-Oroszország), Szomolnok (Szepes-Gömöri Érchegység), Kazanesd, Balánbánya (Románia), Sudbury (Kanada). Kontaktmetaszomatikus telepekben (Rézbánya, Dognácska, Oravica, Csíklova és Szászkabánya) is jellegzetes. Hidrotermás érctelérekben igen gyakori kísérőásvány: Selmecbánya, Kapnikbánya, Felsőbánya, (Szlovákia), Butte, Bingham, (USA), Majdanpek, (Szerbia). Forró forrásoldatokból lerakódott megjelenése ismert Rio-Tinto (Spanyolország) területéről. 2

3 Magnetit Fe +2 Fe +3 2O 4 (mágnesvaskő). Szabályos holoéderes, opak ércásvány. Tökéletlenül hasad, törése kagylós. Rideg, keménysége 5,5-6. Színe vasfekete, karca fekete. Tompa zsíros fémfényű, gyakran fénytelen. Aktív mágneses. Mágnesességét vörös izzáson elveszti, de lehűlve ismét visszanyeri. Olvadáspontja 1527 C. Savak nehezen támadják meg. Igen fontos vasérc, Fetartalma 72,4%. Ultrabázisos, bázisos kőzetekben (bazalt, diabáz, gabbró, wehrlit, peridotit) nagyobb mennyiségben megtalálható. Svédországban vannak Európa legnagyobb magmás vasércelőfordulásai (Kirunavaara, Gellivare). Előfordul Vaskőn (Románia), továbbá az Uralban (Magnitnaja Gora). Apatit Ca5(F,OH,Cl) (PO4)3. Hexagonális dipiramisos ásvány. Hasadása jó, törése kagylós, keménysége 5. Kristályai hosszú, tűs, oszlopos megjelenésűek. A legfontosabb foszforásvány. Szinte minden magmás kőzetben megjelenhet. 3

4 Gyémánt C. A szabályos rendszerben kristályosodó szénmódosulat. Oktaéder lapokkal párhuzamosan kitűnően hasad, keménysége 10, törése kagylós. Többnyire színtelen vagy gyengén színezett; fémoxidoktól sárgás, kékes, zöldes, pirosas, vagy szürke színű. Fénye ún. gyémántfény; mely az erős színszórás és nagy fénytörés következménye. Közönséges hőmérsékleten stabil C fölött oxigénmentes térben grafittá alakul. Az ép, zárványmentes gyémánt kristályokból felépülő gyémántot drágakő készítésére használják. Elsődlegesen olivinben gazdag kimberlitben (D-Afrika, Kimberley) fordul elő. A kimberlit szenes palákat tört át, ezek beolvadtak a magmába, s abból a lehűlés alkalmával a szén gyémánt alakban kristályosodott ki. Kristályos palákban is megtalálható (Brazília). Egyes meteoritokban is előfordulnak gyémántok, melyek fekete színűek, pl. Chile, Oroszország (Novo Urei-meteor). Híresebb gyémántok indiából a Nagymogul (nyersen 780 karát), Kohinoor (186 k.), Brazíliából a Dél-Csillaga (216,8 k.), portugáliából a Portugália Régense (215 k.). D-Afrikában Johannesburg mellett találták a világ eddigi legnagyobb gyémántját, a Cullinan-t (3106 k.); nagyságra második az Excelsior. Folyósmagmás szakasz, főkristályosodási fázis A főkristályosodás a magmás ásvány- és kőzetképződésnek az a szakasza, amely C közötti hőmérsékleten játszódik le, de jobbára 900 C alatt, és ennek során válnak ki a magma fő tömegét adó kőzetalkotó szilikátok. 4

5 A szilikátok kiválása a kovasavban, (SiO 4 ) 4- csoportban szegény ásványokkal kezdődik. A továbbiakban fokozatosan nő a kovasavtartalom, színes és színtelen elegyrészek válnak ki, a folyamat végén pedig tiszta SiO 2 keletkezik. A főkristályosodásban megjelenő legfontosabb ásványok: Olivin (Mg,Fe) 2 SiO 4. Rombos bipiramisos ásvány, szigetszilikát. Az olivinek izomorf elegykristálya a forsterit Mg 2 SiO 4 és a fayalit Fe 2 SiO 4. Szigetszilikát, vagyis a szigetszerű [SiO 4 ] 4- koordinációs tetraédereket az oxigének szabad vegyértékkarjain keresztül másodrendű kationok (Fe, Mg) kapcsolják össze. Kristályai zömök oszloposak. Hasadása viszonylag jó, törése szilánkoskagylós. Rideg, keménysége 6,5-7. Üvegfényű, törési felületen zsírfényű. Áttetsző, átlátszó, színe palackzöld, a Fe oxidációja folytán néha sárgásbarna vagy vörös. Karca fehér. Az olivin közönséges kőzetalkotó ásvány, kovasavban szegény magmás kőzetek (gabbró, bazalt, diabáz) állandó elegyrésze. Kevéssé ellenálló ásvány, málláskor limonitosodik és szerpentinesedik, a növekvő vastartalommal fokozódik a mállékonysága. Piroxének (gör. pir = tűz, xenosz = idegen). Zöld, zöldesfekete, fekete, barnás kőzetalkotó ásványcsoport (diopszid, egirin, diallág, augit, ensztatit, bronzit, hipersztén). Láncrácsú szilikátszerkezetek. [SiO 4 ] 4- tetraéderek párhuzamos láncaiból épülnek föl. E láncokat különféle kationok (Ca 2+, Fe 2+, Mg 2+ stb.) kapcsolják egymáshoz. Rövid, oszlopos, monoklin (klinopiroxének) vagy rombos (ortopiroxének) kristályaik a megnyúlás irányában jól hasadnak A fontos kőzetalkotó piroxénfélék általában magas hőmérsékleten kristályosodnak, ezért főleg a magasabb hőfokon megszilárduló ultrabázisos és bázisos magmás kőzetekben gyakoriak. Jellemzőek még a neutrális magmatitokban, így pl. a sötétebb színű ún. piroxénandezitekben (augit, hipersztén nevű változataik). 5

6 Amfibol (gör. amphibolosz = kétértelmű, mivel a turmalinnal könnyen összetéveszthető). Rombos és monoklin rendszerű szalagszilikátok csoportja, amely úgy jön létre, hogy a láncszerű szerkezetek közös oxigéneken keresztül összekapcsolódnak. Leggyakrabban zöldesfekete, barnásfekete, oszlopos termetű, jól hasadó ásvány. Csillámok Olyan lemezes-pikkelyes kőzetalkotó rétegszilikát ásványok, amelyek a szerkezetében az SiO 4 tetraéderekből álló rétegek között kation és (OH) - rétegek is találhatók. A két legismertebb gyakori csillám a sötétbarna biotit és az ezüstfehér muszkovit. A csillámok a savanyú magmás kőzetek (pl. gránit, riolittufa stb.), valamint a pegmatitok és a metamorf csillámpalák gyakori alkotói, de mállásnak ellenálló voltuk miatt homokokban sem ritkák. 6

7 Biotit (vas-magnéziumcsillám). Rétegszilikát. Fekete, zöldesfekete olykor aranysárga kristályai pikkelyes kifejlődésűek. K=2,5-3. Élénk fényű, a hasadási lapon gyengén gyöngyházfényű, sőt a fekete kristályok félig fémes fényűek. A biotit sötét színe málláskor a vas kioldódása miatt kifakul, sárgásvörös színű lesz, majd átalakul klorittá. Fémes csillogásával gyakran megtévesztette a patakok hordalékában az aranyásókat (macskaarany). A biotit nemcsak mélységi, hanem kiömlési kőzetekben is jellemző. Lényeges elegyrésze a gránitnak, dioritnak, dácitnak, andezitnek. Jól fejlett kristályai savanyú tufákban gyakoriak. Muszkovit (kálium-csillám). Monoklin prizmás (álhexagonális), táblás, pikkelyes formában megjelenő rétegszilikát ásvány. Hasadása az [SiO 4 ] tetraédersíkokkal párhuzamosan kitűnő. Tűvel lapokra szedhető, nyomás hatására legyezőszerűen szétágazik. Keménysége 2,5. Átlátszó-áttetsző, üvegfényű, a hasadási lapon gyöngyházfényű, ezüstös színű, karca színtelen. Savakban nem oldódik. Elsődlegesen a gránitok szegélyfáciesében, pegmatitokban, azon kívül csillámpalákban és gneiszekben fordul elő. Másodlagosan a K-ot tartalmazó ásványok (ortoklász) mállása során keletkezhet. Homokokban gyakori fajtáját macskaezüstnek hívják. 7

8 Plagioklászok (plagiosz = ferde, klaszisz = hasadás). A földkéreg leggyakoribb ásványai. Nátron-mész földpátoknak is nevezik őket. Az albit Na(AlSi 3 O 8 ) és az anortit Ca(Al 2 Si 2 O 8 ), mint szélső tagok korlátlan elegyedésre képesek, létrehozva az ún. nátron-mész földpátok izomorf elegysorát, melynek tagjai - a bázisosodás függvényében - az albit (Ab), oligoklász, andezin, labradorit, bytownit és anortit (An). Triklin véglapos osztályban kristályosodó, térhálós szerkezetű szilikátásványok, melyekben az [SiO 4 ] 4- koordinációs tetraéderek csúcsaik közös oxigénjén keresztül kapcsolódnak egymással. Az ásványsor tagjainak színe fehér, néha szürkés, sárgás vagy rózsaszínes árnyalatú, üvegfényű, lehet áttetsző vagy átlátszó is. A kvarctól a jó hasadás, az alak, ill. mikroszkópban a zónás, ikres megjelenés, ill. az agyagos lebomlás alapján lehet legkönnyebben megkülönböztetni. 8

9 Káliföldpát, Ortoklász KAlSi 3 O 8. Monoklin prizmás, gyakori kőzetalkotó ásvány, kovasavban gazdag, savanyú káliföldpát. Térhálós szerkezetű szilikát. Az [SiO 4 ] tetraéderek térhálós összekapcsolódásából létrejött szerkezet minden negyedik Si 4+ -ját Al 3+ helyettesíti, és az így felszabaduló lekötetlen oxigénvegyértéket egy beépülő kation (K + ) köti le. Tökéletesen hasad (001) és (010) szerint. Gyöngyház vagy üvegfényű, málláskor érdes és zavaros lesz. Rendszerint sárgásfehér, rózsaszínű. Vöröses színét a vas okozza. Keménysége 6. Savak nem oldják, forrasztócső előtt nehezen, de egyenletesen olvad. A kovasavban gazdag savanyú mélységi magmás kőzetek uralkodó kőzetalkotó ásványa (pl. gránitban kb térfogat %). Különösen nagy példányai fejlődnek ki savanyú intruzívumok pegmatitjaiban. Többnyire kvarccal, albittal, muszkovittal, biotittal és amfibollal társul. Gneiszeknek lényeges alkotója lehet, s arkózás homokkövekben szintén fontos. Vulkáni kőzetekben (pl. riolit, dácit) megjelenő, színtelen, víztiszta, áttetsző-átlátszó, megnyúlt oszlopos, szintén jól hasadó változatát szanidinnek nevezzük. Alacsony hőmérsékletű változata az adulár. A káliföldpátok málláskor a mérsékelt égövi körülmények között a talajban agyagásványokká (pl. kaolinit) alakulnak át miközben K-ot adnak le, ami a talaj tápanyagellátásában rendkívül fontos. Földpátpótlók Térhálós, vagy ahhoz közeli szerkezeti felépítésű alkáli-alumíniumszilikátok, amelyek kovasavban szegény magmákban kristályosodnak, amikor jelentős mennyiségű alkáli fémion van jelen a rendszerben. Ilyenkor a magma SiO 2 -tartalma nem, vagy csak részben elegendő a földpátok 9

10 képződéséhez. Ezért kapták a földpátpótló elnevezést. Szorosabb értelemben vett gyakori kőzetalkotó földpátpótló a nefelin és a leucit. Nefelin Na[AlSiO 4 ] (gör. nefelé = felhő). Hexagonális piramisos rendszerű szilikát ásvány. Hasadása rossz, törése kagylós, keménysége 5,5-6. Kristályai színtelen, szürke vagy zöldes színűek. Kovasavban szegény, nátriumban gazdag magmákból képződik savanyú plagioklászok helyett. Leucit K[AlSi2O6]. Hőmérséklettől függően kétféle módosulatban (szabályos, tetragonális) megjelenő szilikát ásvány. Nem hasad, törése kagylós, keménysége 5,5-6, színtelen-fehér színű. Savak nehezen oldják. Kovasavban szegény, nátriumban gazdag magmákból képződik. Utómagmás szakasza, pegmatitos-pneumatolitos fázis Az utómagmás szakasz a magmás ásvány- és kőzetképződés azon szakasza, melyben a magmamaradék kristályosodik 700 C alatt. Az elő és főkristályosodási szakaszokban a szulfidok, oxidok, kőzetalkotó ásványok stb. már kikristályosodtak, így a magmamaradékban a könnyenillók 10

11 (H 2 O, CO 2, HF, HCl) mennyisége növekszik. A könnyenilló tartalom növekedése növeli a magma belső nyomását, csökkenti viszkozitását, megakadályozza egyes olyan komponensek (kvarc, káliföldpát, muszkovit) kikristályosodását, amelyeknek már ki kellett volna válni a főkristályosodás alatt. A maradék olvadék nagy nyomású és mozgékony anyaga, behatol a magmakamra környezetének repedéseibe és ott C közötti hőmérsékleten sajátos ásványtársulás válik ki belőle. Az utómagmás kristályosodás e nagy hőmérsékletű szakaszát pegmatitos fázisnak nevezzük. Itt még megjelenhetnek egyes kőzetalkotó ásványok (földpát, csillám, kvarc) igen nagy méretű kristályai (akár több tonnásak is lehetnek). A gránitpegmatitok gyakran tartalmaznak drágaköveket. A pegmatitok az ősmasszívumok szegélyein és az paleozóos hegységek lepusztult területein ismertek, ahol a mélységi magmás kőzettestek a lepusztulás miatt már felszínre kerültek. Jellegzetes ásványai: Turmalin NaMg3Al6[(OH)4(BO3)3Si6O18]. Ditrigonális piramisos ásvány. Hasadása rossz, keménysége 7-7,5. Üvegfényű, részben szurokfényű. Színe igen különböző, gyakran zónásan változó. Karca színtelen. A turmalin főképp gránitokban otthonos. Típusos kontakt ásvány, a benyomuló gránit szegélyzónájában a biotit és földpát helyén, valamint a mellékkőzetekben is keletkezik. Kristályos palákban, gneiszben, granulitban, agyagpalákban, fillitben is képződik. Berill Be 3 Al 2 [Si 6 O 18 ]. Dihexagonális bipiramisos cikloszilikát ásvány. Hasadása kitűnő a C tengelyre merőlegesen. Törése kagylós, keménysége 7,5-8. A legfontosabb Be-ásvány. Előfordul pneumatolitosan és hidrotermásan, főleg gránitpegmatitokban. Közönséges változatai sárgásak, sárgászöldek. A nemesebb változatai igen keresett drágakövek. A zöld változata a smaragd, a kék az akvamarin, a rózsaszínű a rózsaberill. 11

12 Cirkon Zr[SiO4]. Tetragonális bipiramisos szigetszilikát ásvány. Hasadása rossz, törése kagylós, keménysége 7,5. Mint mellékes elegyrész a legtöbb magmás kőzetben előfordul. A mállással szemben ellenálló, ezért homokban és homokkövekben gyakori. Rutil TiO 2 (lat. rutilusz = vöröses). Ditetragonális bipiramisos ásvány. Kristályai oszloposak, tű alakúak. Hasadása a C tengely mentén jó, keménysége 6-6,5. Színe barnásvörös, vörös. Karca sárgásbarna. Sima lapjain fémes fényű, egyébként zsírfényű. Előfordul magmás kőzetben járulékos elegyrészként, pneumatolitos telérekben és hidrotermás üregekben, azon kívül csillámpalákban. Topáz Al2(F,OH)2[SiO4] (szanszkrit, tapus = tűz). Rombos bipiramisos szilikátásvány. Hasadása tökéletes, törése egyenetlen, keménysége 8. Jól fejlett, zömök prizmás kristályai fejlődnek. Lángban nem olvad meg. Dörzsölésre vagy melegítésre elektromos töltést nyer. Kénsav csak kissé támadja meg. Színe változékony, lehet színtelen, sárga, kék, rózsaszín. Előfordul savanyú mélységi kőzetek üregeiben. 12

13 Fluorit CaF 2. Szabályos holoéderes, igen jól hasadó, 4-es keménységű ásvány. Törése kagylós, karca fehér. Leggyakrabban kocka, vagy oktaéder alakban jelenik meg. Színe változatos, kék, zöld, sárga, barna is lehet. Átlátszó, üvegfényű ásvány. Savanyú mélységi magmás kőzetek repedéseiben találhatók, vagy hidrotermákban. Ultraibolya fényben erősen fluoreszkál. Korund Al 2 O 3. Ditrigonális szkalenoéderes ásvány. Hasadása nincs, keménysége 9, törése szilánkos. Színe sokféle lehet, karca fehér. Sziliciumszegény magmából és alumíniumban gazdag metamorf kőzetekben képződik. Vannak drágakő módosulatai mint pl. a kék zafir, a vörös rubin, a sárga "keleti topáz" és az ibolyaszínű "keleti ametiszt". Pneumatolitos fázis (gör. pneuma = lehelet, lysis = oldódás). A magmás kristályosodás során a kőzetek megszilárdulását követő utómagmás szakasz C közötti része. A pegmatitos fázis ásványainak kiválása után a magmamaradék kovasavban ismét szegényebbé válik. Könnyenillók közül a víz és a halogenidek játszák a fő szerepet. A pegmatitok a kőzetek hasadékrendszerének nagy részét kitöltötték, így nő a nyomás, ami meghaladhatja a kőzetek töréssel szembeni ellenállását. Az összetört, összerepedezett mellékkőzetben lerakja az itt jellemző ásványokat, és reakcióba lép környezetével, újabb ásványtársulásokat hozva létre (pl. ónkő, fluorit, kvarc, topáz, gránátok, wolframit, molibdenit stb.). Jellemzője, hogy hiperkritikus állapotú, nagy nyomású, mozgékony gázok és gőzök képviselik. A pegmatitos és a pneumatolitos fázis között éles határt nem lehet húzni. A különbség abban nyilvánul meg, hogy a pneumatolitos ásványtársulásokban gyakoribbak a bór-, fluor- és víztartalmú ásványok, illetve megjelennek a hidrotermás ásványok is. Jellemző ásványai: Ónkő (kassziterit) SnO 2 (gör. kassziterosz = ón). Zömök, oszlopos formában kikristályosodó, ditetragonális bipiramisos ásvány. Hasadása rossz, törése kagylós. Keménysége 6-7. Színe barnásfekete, karca sárga. Savakban nem oldódik. Savanyú magmás kőzetek környezetében keletkezik a pneumatolitos vagy hidrotermás fázisban. A legfontosabb ónérc. 13

14 Volframit (Fe,Mn)WO 4. Monoklin prizmás formában kristályosodik. Jól hasad, törése egyenetlen. Keménysége 4-4,5. Színe barnásfeket, vörösesbarna. Zsírfényű, opak ásvány. Karca barnásfekete. Az egyik legfontosabb volframérc. Gránitokkal kapcsolatos pegmatitos és pneumatolitos ásványtársulásokban található. Uraninit (uránszurokérc) U +4 O 2. Szabályos holoéderes ásvány. Törése kagylós, keménysége 4-6, nem hasad. Fénytelen, csak a friss törésfelületeken érzékelhető szurokfény. Karca sötét zöldesbarna. Elsősorban a pneumatolitos és hidrotermális fázis határán Co-, Ni-, Bi- és Ag ércekkel együtt kristályosodik. Molibdenit MoS 2. Dihexagonális bipiramisos ásvány. Jól hasad, keménysége 1-1,5. Ólomszürke, gyengén ibolyás árnyalatú. Főleg savanyú mélységi magmás kőzetekhez köthető telérekben fordul elő. Hematit Fe 2 O 3. Ditrigonális szkalenoéderes ásvány. Kristályai megjelenhetnek gömbös, szemcsés, szálas, palás változatokban. Színe barnás élénkvörös, esetenként szürke, fekete. Karca barnásvörös. Hasadása nincs, keménysége 6,5, törése egyenetlen, félkagylós. 14

15 2. HIDROTERMÁLIS FÁZIS A magmás ásvány- és kőzetképződésnek az a szakasza, ahol a hőmérséklet olyannyira csökken, hogy eléri azt a hőmérsékleti állapotot, amelynél a folyékony halmazállapot teljes egészében gáz állapotba megy át, s e pont fölött a gázt már nyomással sem lehet cseppfolyósítani. Víznél e kritikus hőmérsékleti határérték légköri nyomáson 374,2 C. A megjelenő forró-, ill. melegvizes oldatokból történik az ásványkiválás. Abban az esetben, ha a hidrotermák a mellékkőzetet átalakítják hidrotermális metaszomatózisról (elemkicserélődés) beszélünk. A hidrotermás ércesedések a legkülönbözőbb kéregkörnyezetekben, gyakran a fiatal lánchegységek felszínközeli részeiben találhatók, vulkáni és szubvulkáni kőzettestekben vagy azok közelében. Néhány itt megjelenő ásvány: Termésarany Au. A szabályos rendszerű ásvány. Szépen fejlett kristályok csak telérekben fordulnak elő. A kristályok többnyire torzultak, éleik és csúcsaik legömbölyítettek, lapjai görbültek. Gyakran azonban csak bevonatok, toll-, drót-, hajszálszerű, ágas-bogas mohaszerű halmazokban fordul elő. Nem hasad, törése horgas, keménysége 2,5-3. Színe aranysárga, világossárga. Fémfényű, átlátszatlan, vékony lemezkéi zöldesen áttetszők. Forrasztócső előtt 1035 C-on megolvad. Csak királyvízben oldódik. Termésezüst Ag. Szabályos rendszerű ásvány. Rendszerint torzult ágas-bogas kifejlődésű, fa alakú mohaszerű, páfrányszerű alakzatokban fordul elő. Nem hasad, törése horgas, keménysége 2,5. Kitűnően nyújtható, kalapálható. A hőt és az elektromosságot jól vezeti. Színe friss felületeken ezüstfehér, de csakhamar szürkére-feketére oxidálódik. Karca ezüstfehér, fémfényű. A lángban könnyen (1000 C-on) ezüstfehér gömbbé olvasztható. Salétromsav és kénsav oldja. 15

16 Termésréz Cu. Szabályos holoéderes ásvány. Jellemző a rostos ágas-bogas formák, jégvirágszerű növekedési halmazok. Nem hasad, törése horgas, keménysége 2,5-3. Kitűnően nyújtható, kalapálható. Igen jó hő és elektromos vezető. Színe rézvörös, gyakran barnára futtatódik, illetve barna, fekete, zöld vagy kék színű mállási kéreggel van bevonva. Karca fémfényű, rézvörös. Levegőn kuprittá (Cu 2 O) oxidálódik. Nedves szénsavas környezetben malachit és azurit lesz belőle. Forrasztócső előtt megolvad. Salétromsavban és kénsavban jól oldódik, sósavban kevésbé. Más elemekkel könnyen vegyül, ezért a természetben a réz többnyire vegyületeiben található, melyekből könnyen színrézzé redukálható. Pirit FeS 2 (kénkovand, vaskovand). Szabályos rendszerű ásvány. Gyakran ikerkristályokat alkot. Nevezetesek az ún. "vaskereszt"-ikrei, két egymáson keresztállásban átnőtt pentagondodekaéder. Hasadása rossz, törése kagylós-egyenetlen, keménysége 6-6,5. Fémfényű, opak. Színe sárga, rézsárga, aranysárga. Karca szürkésfekete. Forrasztócső előtt olvasztható. Sósav nem oldja, de salétromsavban és kristályvízben oldódik. A pirit igen elterjedt, közönséges ásvány, mindenfajta kőzetben több-kevesebb mennyiségben megtalálható. Bázisos-ultrabázisos magmás kőzetekben különösen gyakori. Üledékes kőzetekben vagy egyidejűleg keletkezik, vagy utólag képződik. A szén öngyulladását a pirit mállásakor felszabaduló hőenergia okozza. Kristályos palákban kontaktmetaszomatikus és hidrotermás eredetű. A pirit igen keresett érc. Főként kén- és kénsavgyártásra használják. Galenit PbS (lat. galena = ólomérc). Szabályos holoéderes ásvány. Kiválóan hasad, keménysége 2,5-3. Fémfénye a hasadási lapokon igen élénk. Színe ólomszürke, karca szürke. Salétromsav oldja. A galenit nemcsak a legfontosabb ólomérc, hanem a legfontosabb ezüstérc is. Mindig tartalmaz 0,01-0,3% ezüstöt, amely néha 1%-ig is növekedhet. Főleg hidrotermás érctelepekben fordul elő, mélységi magmás kőzetekkel kapcsolatosan. 16

17 Szfalerit ZnS. Szabályos rendszerű ásvány. Kitűnően hasad, keménysége 3,5-4. A kristályok többnyire erősen torzultak. Színe gyantasárga, sötétebb barna, de ha sok vasat tartalmaz, akkor fekete. Karca sárgásbarna. Fénye is változó, gyémántfényű-üvegfényű, a sötétebb színűek félig fémes fényűek. Salétromsavban oldódik. Legfontosabbak a hidrotermás eredetű megjelenések. Cinnabarit HgS. Trigonális trapezoéderes ásvány. Jól hasad, törése egyenetlen, keménysége 2-2,5. Színe és karca is skarlátpiros. Vékony lemezei átlátszók. A legfontosabb higanyérc, Hgtartalma 86,2%. A cinnabarit hidrotermás eredetű érctelepekben jelenik meg. Barit (súlypát) BaSO 4. Rombos dipiramisos ásvány. Kitűnően hasad, keménysége 3-3,5, törése egyenetlen. Kristályai főleg táblásak. Általában színtelen, de a különböző szennyeződések hatására nagyon sokféle színt felvehet. Főleg telérekben válik ki. 17

18 Sziderit FeCO 3. Ditrigonális szkalenoéderes ásvány. Hasadása tökéletes, törése egyenetlen, keménysége 4. Szemcsés, tömeges halmazokban jelenik meg. Üvegfényű, sárgásfehér vagy szürke színű. A mállás előrehaladtával a színe egyre sötétedik. Hidrotermális és üledékes környezetben képződik. Igen értékes vasérc. Aragonit CaCo 3. Rombos bipiramisos ásvány. Hasadása jó, törése félkagylós, keménysége 3. Színe hófehér. Karca fehér. Megjelenése lehet cseppkőszerű, szálas, sugaras vagy korallszerű. Metamorf és üledékes környezetben képződik. Kalcit CaCO 3 (mészpát, izlandi pát). Ditrigonális szkalenoéderes ásvány. Sok száz kristályformáját ismerjük. A termeti alakulás a keletkezési körülmények szerint változó, függ a hőmérséklettől és az oldat összetételétől, amelyből a kalcit kikristályosodott. Ikerkristályok 18

19 gyakoriak. Színtelen, víztiszta kristályok ritkák, többnyire gyengén színezett, sárga, fehér, rózsaszínű, ritkán zöldes-kékes. Hasadása tökéletes, törése egyenetlen, keménysége 3. A kalcit igen jól oldódik. Hideg sósavban már szobahőmérsékleten is heves pezsgéssel oldódik, mert CO 2 távozik belőle. A kalcit igen közönséges ásvány, a kvarc után a legelterjedtebb. Ritkán előfordul a folyósmagmás szakaszba is, de elsősorban hidrotermás érctelérekben és eruptív kőzetek üregeiben jellemző. Kvarc SiO 2. Egyike a legközönségesebb és leggyakoribb ásványoknak. Elsődlegesen magmás ásvány, de jelentős tömegben megjelenik üledékes és metamorf kőzetképződési folyamatok során is. 575 C feletti hőmérsékleten hexagonális trapezoéderes (β-kvarc), ez alatt pedig trigonális trapezoéderes (α-kvarc) ásvány. A kvarckristályok különböző termetük alapján földtani hőmérőként használhatók. Mint kőzetalkotó ásvány többnyire alaktalan szemekben fordul elő. Található szemcsés, vagy kriptokristályos módosulatban is. Nem hasad, törése kagylós-szilánkos, keménysége 7. Kristályai üvegfényűek, törési felületeken zsír-fényűek. Színe igen különböző, eszerint többféle kvarcváltozatot ismerünk. Szép, víztiszta kristályai a hegyikristályok, mindkét pólusán kifejlődött, zömök változata a máramarosi gyémánt, mely a kárpáti homokkő repedéseit kitöltő telérekben bennőve található. Az ametiszt (gör. amethüein=lerészegedni, amethysztasz = a mámor ellen ható) ibolyaszínű. Jellegzetes színét feltehetően a vas és a radioaktív sugárzás együttesen okozza. 19

20 A rózsakvarc rózsapiros színe már a napfényben is kifakul, melegítésre pedig teljesen eltűnik. Rendszerint vaskos, szemcsés megjelenésű, a pegmatitok legfiatalabb képződményei között találjuk. A citrin citromsárga színű, mesterségesen az ametiszt hevítésével (400 C fölé) is előállítható, ez azonban radioaktív sugárzásra ismét visszanyeri lila színét. Füstbarna színű, áttetsző a füstkvarc, sötétbarna vagy fekete a morion, zavaros, fehér színű, áttetsző a tulajdonképpeni közönséges kvarc. A telérkvarc, teléreket kitöltő fehér, vaskos változat, a sok folyadékzárványtól gyakran zavaros. A tejkvarc, tejfehér színű, csaknem opak, zsírfényű változat. Vannak a kvarcnak olyan színes változatai is, melyek mechanikailag hozzáelegyedett ásványoktól, vagy egyéb zárványoktól színeződnek. Ilyen a macskaszem, rostos azbeszt utáni kvarc pszeudomorfóza, az eredeti azbesztrostoktól gömbölyűre csiszoltan a macska szeméhez hasonló féldrágakő. A tigrisszem szintén rostos kvarcváltozat, melynek rostjai közé vashidroxid rakódik le. A kékes színű zafírkvarc kék színét részben titán-dioxid, részben folyadékzárványok okozzák. Az aventurin barnásvörös, különös csillogását és fényjátékát apró hematit csillám- és rutilzárványok keltik. Vannak a kvarcnak kriptokristályos (rejtett kristályos) változatai is. Ezek a tágabb értelemben vett kalcedonfélék. Látszólag homogének, megfelelő mikroszkópi nagyításban azonban felismerhető finom rostos vagy szemcsés szerkezetük Kalcedon a víztartalmú opál átkristályosodásából keletkezik, ezért, többnyire vesés-sugaras megjelenésű halmazokat alkot. Színe általában halvány, kékesszürke. Vannak azonban a kalcedonnak egyéb színes változatai is. A karneol sugaras-rostos, sárgás-vérvörös színű. Szalagos szerkezetű, színes változata az achát. A szalagok főként piros-fehér színűek, keletkezésüket ritmikus kiválással magyarázzák. Főleg magmatikus kőzetek üregeiben található. Tömött szemcsés, átlátszatlan, barna, sárga vagy vörös színű a jáspis. 20

21 A krizopráz Ni 2 O 3 -tól zöldesre színezett módosulat. Domborúra csiszolva értékes drágakő. A heliotróp zöld alapon vörös pöttyökkel színezett kalcedon. Tömött, szennyezett kalcedon féleség a szürke, barna, vagy fekete színű tűzkő. Az ősember tűzszerszámot készített belőle. Opál SiO 2.nH 2 O (= kovasavhidrogél). (szanszkritül upala = kő) Kvarcváltozat. Alaktalan (amorf) ásvány. Vaskosan, fürtös - gumós, cseppköves bekérgezések, valamint üregkitöltések alakjában fordul elő. Törése kagylós, egyenetlen, keménysége 5,5-6,5. Tulajdonképpen melegvizes oldatokból megszilárdult, rendezett belső szerkezet nélküli hidrogél (SiO 4 + víz). Az opált dísztárgyak készítésére, szebb változatait pedig ékkőnek használják. Fehér, sárga, vörös, barna, fekete, zöld, kék stb. színű lehet. A nemesopál irizáló sárgás, vöröses, zöldes, kékes, ill. tejfehérkékes-szürke, színjátszó. A színszóródás a finom repedésekben és zárványok körül bekövetkezett fénytörés következménye. Értékét elsősorban ritkaságának és színjátszó voltának köszönheti.a tejopál fehér vagy kissé színezett változat; az Erdélyi Érchegységben fordul elő legtöbbször nemesopál kíséretében. A viaszopál viaszsárga színű, tompa- (viasz-) fényű változat, a májopál vörösesbarna. A tűzopál tűzvörös színű. 21

22 A hialit, vagy üvegopál víztiszta, átlátszó, kocsonyás belsejű kovagél, kiömlési kőzetek repedéseiben vagy limonitos mállási felületeken cseppköves, gömbös bekérgezéseket alkot. Kovagéles oldatok által átjárt famaradványokból képződött a faopál. II. Üledékes ásványok Oxidációs-cementációs öv A hidrotermális érctelepek környezetét repedések hálózzák be, amelyen át a felszínről bejutó csapadékvíz beszivárog az összefüggő vízszintig. E vízszint fölött tehát a repedések levegővel kitöltöttek, ez az ún. oxidációs öv, míg a víznívó alatti kőzetrész a cementációs zóna. A leszivárgó vizek hatására az oxidációs öv szulfidjai elmállanak (oxidáció), s a nemesfémek szulfátok formájában lemosódnak a vízszint alatti cementációs zónába, ahol feldúsulva kicsapódnak (cementáció). Néhány itt megjelenő ásvány: Limonit Fe 2 O 3.3H 2 O ( barnavasérc, barnavaskő). Rombos bipiramisos ásvány. Színe sárgásbarna. A különböző vasércek mállásterméke. Értékes, könnyen kohósítható vasérc. Azurit Cu 3 (CO 3 ) 2 (OH) 2, (rézlazur; fr. azur = égszínkék). Monoklin prizmás, víztartalmú rézkarbonát ásvány. Üvegfényű, áttetsző. Színe azurkék, karca világosabb kék. Levegőn idővel malachittá alakul át. Másodlagos ásvány, rézérctelepek oxidációs övében található. Ismert előfordulásai Nagyág, (Románia); Dobsina, Rozsnyó (Szepes-Gömöri Érchegység), Rudabánya (Magyarország) Ural. 22

23 Malachit Cu 2 (CO 3 )(OH) 2. Réztartalmú szulfidásványok mállásakor vagy rézfelületek "rozsdásodásakor" képződő, zöld színű másodlagos karbonátásvány. Monoklin prizmás. Üvegfényű, színe sötétzöld, smaragdzöld. Karca világosabb zöld. Hevítve megfeketedik. Rézérctelepek oxidációs övében, mint mállástermék fordul elő, tehát másodlagos ásvány. Magyarországon Rudabányán jellemző, gyakori a Szepes-Gömöri Érchegységben, Uralban (Nyizsnij Tagilszk) is. Megtalálható Anglia (Cornwall), továbbá D-, DNy-Afrika, Chile, Peru területén. Tömött fajtája jól faragható, fényezhető, így belőle dísztárgyak, burkolatok, hulladékporából festékek készülnek. Több tonnás darabjai sem ritkák. A szentpétervári Téli Palota Malachitterme egy olyan 1836-ban talált ásványtömbből készült, amelynek kb-i súlyát 250 tonnára becsülték. A réztárgyakat, templomtornyok rézlemezeit idővel bevonó zöld patina is lehet ilyen összetételű, a csapadékvíz és a levegő szén-dioxidjának hatására. Kuprit Cu 2 O (vörös rézérc). Szabályos holoéderes ásvány. Kristályainak uralkodó formája az oktaéder, ritkábban rombtizenkettős, ill. hexaéder. Friss felületen fémes gyémántfényű (a szfalerithez hasonló), vagy félig fémfényű, vaskos darabjai fénytelenek. Színe ólomszürkébe hajló vörös, kárminpiros. Karca vörösesbarna. Forrasztócső előtt szénen megfeketedik, majd megolvad. Rézérctelepek mállási zónájában fordul elő, vagyis másodlagos ásvány. Gyakran alakul át malachittá és azurittá. Többnyire a kalkopiritből képződik. Fontosabb lelőhelyei Libetbánya, Dobsina, Rozsnyó (Szlovákia), Szászkabánya, Oravicabánya, Újmoldova (Románia), az Uralban Nizsnij Tagilszk környékén vannak nagyobb telepek, továbbá az Altaj-hegység rézbányáiban is megtalálható. 23

24 Szilikátok mállástermékei Kaolin ( porcelánföld) Al 2 Si 2 O 5 (OH) 4. Álhexagonális, monoklin agyagásvány. Színe fehér, sárgás, zöldes vagy vöröses, olykor világoskék. Keménysége 1. Fehér, földes tömeg, mikroszkóppal vagy erősebb nagyítóval azonban felismerhető, hogy színtelen, vékony táblácskákból áll. A tiszta kaolin sovány, száraz tapintású, földes törésű kőzet. Vízfelvétellel plasztikussá válik. A kaolinit földpátoknak szénsavas melegforrások hatására történő elbomlása révén és azok mállásterméke gyanánt keletkezik. Az Eperjes-Tokaji-hegységben, Kárpátalján (Beregszász, Dubrinics) környékén találhatók. A kaolin a legfontosabb kerámiai nyersanyag. A samott tűzálló téglák nyersanyaga is megfelelő összetételű kaolin. Felhasználják még a papír-, textil-, festék- és szappangyárak is tömítőanyagnak. Illit (K,H 3 O) (Al,Mg,Fe) 2 (Si,Al) 4 O 10 (OH 2 ).H 2 O. Monoklin rendszerű, fehér színű, agyagásvány, rétegszilikát. A palás agyagoknak, agyagpaláknak uralkodó agyagásványa, de más üledékekben is megtalálható. Illitesedés jöhet létre szedimentáció után is. Egyes szilikátokból, főként földpátokból, vagy más agyagásványfélékből keletkezik. Gyakran a kaolinittel együtt fordul elő az ún. porcelánföldekben (pl. Tokaji-hegységben). 24

25 Sókőzetek ásványai Szóda (sziksó) Na 2 CO 3.10H 2 O. Kristályai monoklin prizmásak. Többnyire csak tömött, szemcsés-szálas kérgeket, kivirágzásokat vagy lisztszerű bevonatokat alkotó ásvány. Keménysége 1-1,5. Színtelen, fehér vagy szürkés. Üvegfényű, átlátszó vagy áttetsző. Erősen nedvszívó, a levegőn gyorsan szétmállik. Száraz, meleg éghajlaton, időszakos tavak bepárlódásával keletkező sókőzet. A talajban jelenlévő nátriumsók és káliumhidrokarbonát kölcsönhatásából származó szóda sziksó vagy széksó néven a Duna-Tisza közén mélyedésekben és tócsák szélén vakító fehér lepelként fordul elő, főként Szeged és Sándorfalva között a Fehér-tó területén. A vegyipar sok ágának fontos nyersanyaga. Mosáshoz, fehérítéshez, pácoláshoz használják, továbbá olvasztó- és forrasztó anyagként, mázak készítésénél, a szappan-, üveg- és festék gyártásnál. Chilei salétrom (nátronsalétrom) NaNO 3. Ditrigonális szkalenoéderes ásvány. Üvegfényű, színtelen vagy halványan színezett. Vízben könnyen oldódik. Fő lelőhelye az Atacama-sivatag (Chile), ahol mintegy 600 km hosszú telepet alkot. Előfordul még Bolíviában, Nevada és Kalifornia területén (USA), ill. Egyiptomban. Salétromsav előállítására, műtrágyák készítésére, húskonzerváló szerek készítésére, továbbá a vaskohászatban a vas szénmentesítésére használják. Ma egyre inkább kiszorítja a levegő nitrogénjéből készült mesterséges salétrom. Epsomit MgSO 4.7H 2 O (keserűsó). Rombos biszfenoidos, áltetragonális ásvány. Kristályai vékony oszloposak. Többnyire kivirágzásként és földes vagy szálas-rostos tömegekben fordul elő. Színtelen, fehér. Íze keserű. Sztyeppéken kivirágzás formájában fordul elő, pl. az Elton-tó környéke (Oroszország), továbbá mállástermékként érctelepek oxidációs zónájában is jellemző Selmecbánya, Úrvölgy (Szlovákia), Vaskő, Dognácska területén. Gyakran keserűvizekben oldva jelenik meg (Buda). Gipsz CaSO 4.2H 2 O. Monoklin prizmás ásvány, a leggyakoribb természetes szulfát. Víztiszta, fehér, sárga, sárgásbarna színű. Üvegfényű, a hasadási lapon gyöngyházfényű, keménysége 2. Megjelenhet hidrotermás oldatok kiválásaként is, de nagy tömegben, a kősó fekvőjében képződik meleg égövi lagúnák vizének bepárlódásakor anhidrittel együtt, amellyel egymásba alakulhatnak víz felvételével vagy leadásával. Több változata ismert. Víztiszta, átlátszó, táblás-leveles megjelenése az ún. máriaüveg. Szemcsés, hófehér változata az alabástrom, mely a márványhoz hasonló, de annál rosszabb hővezető, szobrok készítésére használják. A rostos gipsz selymes fényű, dísztárgyak készítésére alkalmas. A tömött, földes gipsz többnyire szennyezett változat. Anhidrit CaSO 4 (gör. vízmentes). A rombos bipiramisos osztályban kristályosodó ásvány, a gipsz kristályvízmentes változata. Színtelen, fehér, olykor kékes, ibolyás, vagy barna színű. Vízben viszonylag jól oldódik. Vízzel érintkezve gipsszé alakul át, ez az átalakulás azonban 60%-os térfogat-növekedéssel jár, melynek következtében rétegei erősen meggyűrődnek. Elsősorban tengervízből képződött evaporitüledékekben kősó és gipsz mellett található a telepek alsó részén. Talajjavító anyagként szikesek javítására használják, mint természetes alapú Ca-forrást. A kékesszínű szemcsés anhidrit szobrászati célokra alkalmas. Felhasználása a gipszéhez hasonló. 25

26 Magyarországban a Rudabányai-hg. peremein fordul elő (Perkupa) felső perm időszaki sekélytengeri üledékek között. Aknaszlatinán (Kárpátalja) és Vízaknán (Erdély) ökölnyi hófehér, gumószerű darabokban fordul elő a kősóban. Kősó NaCl (halit). Szabályos holoéderes ásvány. Kitűnően hasad, törése kagylós, keménysége 2. Üvegfényű, színtelen, de gyakran színezi valamilyen más anyag. A lángot sárgára színezi. Vízben igen könnyen oldódik. Nagy tömegekben, rendszerint durvaszemcsés, leveles halmazokban vagy rostos tömegekben fordul elő. A kősótelepek legnagyobb része a tengerek vizéből csapódott ki. Zárt tengeröblökben ma is keletkezik pl. Kaszpi-tenger (Kara Bogaz-öböl). A Kárpátok mindkét oldalát kísérik sótelepek, melyek miocén kori tengeri üledékek között települnek, pl. Sóvár (Szlovákia), Aknaszlatina, Rónaszék, Torda, Parajd, Szováta, Aknasugatag (Erdély). A kősó gyakorlati szempontból igen fontos. Nélkülözhetetlen, mint emberi- és állati táplálék, ill. fűszer. Szilvin KCl. Szabályos hexakiszoktaéderes ásvány. Kristályai kocka termetűek, igen aprók és ritkák. Kitűnően hasad, törése kagylós, keménysége 2. Üvegfényű, átlátszó, vagy zavarosan áttetsző. Színtelen. Csípős, kesernyés-sós íze van. Vízben jól oldódik. Keletkezése és előfordulása a kősóéhoz hasonló, alacsony hőfokon, 4,5-83 C között válik ki a tengervízből. Kálisótelepekben, Szolikamszk (Oroszország) és Kallus (Ukrajna) környékén. III. Metamorf ásványok Disztén Al 2 SiO 5. Triklin rendszerbe tartozó ásvány. Gyöngyház-, ill. üvegfényű. Színe fehér, szürkés vagy sárgás és kék. Karca színtelen. Jellegzetes átalakult ásvány, metamorf kőzetekben és belőlük lepusztult folyóhordalékokban fordul elő. Romániában a Fogarasi Havasok csillámpaláiban 26

27 Alsó- és Felső-Sebes környékén, továbbá az Alpokban Zillertal és az Uralban a Sanarka folyó aranytorlataiban tömegesen fordul elő. Epidot Ca 2 (Al,Fe) 3 (SiO 4 ) 3 (OH). Monoklin prizmás ásvány. Üvegfényű, fekete, barnászöld (a vastartalomtól függően), esetleg pirosas. Karca színtelen vagy szürke. Szennyezett meszes üledékekből, vagy Ca-ban gazdag eruptívumokból keletkezik metamorfózis folyamán. Csillámpalákban, amfibolpalákban és kontakt mészkövekben fordul elő. Főbb lelőhelyei a Meszes-hegység, Rézbánya, Bánság, (Románia), Hodrusbánya (Szlovákia). Magyarországon Recsk mellett jelenik meg. Szekunder módon a Ca-földpátok átalakulásából keletkezik a magmatikus kőzetekben. Tremolit Ca 2 (Mg,Fe) 5 Si 8 O 22 (OH) 2 Monoklin prizmás ásvány. Fehér, enyhén zöldes. Savak nem hatnak rá, lángban csak vékony szálai olvadnak meg. Szerpentinesedett ultrabázisos kőzetekből képződik leggyakrabban. Aktinolit Ca 2 (Mg,Fe) 5 Si 8 O 22 (OH) 2 (sugárkő). Monoklin prizmás ásvány. Tűs, hosszú oszlopos kifejlődésűek. A vastól zöld, sötétzöld színűek. Előfordul kristályos palákban, talkpalákban. Fedőpalák (eternit), csempék, hang- és hőszigetelő lemezek, tűzálló szövetanyagok, szűrőanyagok készülnek belőle. 27

28 Krizotil Mg 6 (OH) 6 SiO 11.H 2 O. (gör. chrusos = aranyos, tylos = szálas) Rostos szerpentin ásvány. Rombos ásvány, amelynek többféle változata ismert, így valójában egy ásványcsoport megnevezésére szolgál. Többnyire tömött, finomrostos-szálas halmazokban fordul elő. Fénytelen, selymesfényű, színe halvány, zöldes, karca fehér. Mg-tartalmú szilikátok elbomlása folytán keletkezik. Dobsinán, Jekelfalván (Szlovákia), Borostyánkőn (Ausztria), Dognácskán és Vaskőn (Románia) jellemzőek. Nagy telepek az Uralból és Norvégiából (Snarum) is ismertek. Talk Mg 3 Si 4 O 10 (OH) 2 (zsírkő). Monoklin prizmás, víztartalmú Mg-rétegszilikát ásvány. Levelei és pikkelyei a csillámhoz hasonlóak. Keménysége 1. Színe ezüstfehér vagy almazöld, esetleg sárga vagy vörösesbarna. Karca színtelen, esetleg zöldesfehér. Zsíros tapintású. Lángban megfehéredik, fellevelesedik és megkeményedik (keménysége ilyenkor 6 is lehet). Bázisos-ultrabázisos kőzetek átalakulása során keletkezik. Található pl. a K-i Alpokban és Ny-magyarországon (Felsőcsatár). Grafit C. (gör. grafein = írni). A szénnek hatszöges módosulata, dihexagonális bipiramisos ásvány. Táblás termetű kristályai sötétszürkék, fémfényűek. Keménysége 1. Sem savak, sem alkáliák nem támadják meg. Kristályos palákban és mészkövekben jellemző. Jellemző előfordulásai a Szepes-Gömöri Érchegységben (Szlovákia) és a Persányi-hegységben (Petrozsény mellett) található. Mivel magas hőfokon is stabil, olvasztótégelyek gyártására, saválló edények készítésére használják. A leveles grafit kitűnő kenőanyag. Festékeket és ceruzabeleket is gyártanak belőle. 28