Megyei összefoglaló a szociális igazgatásról szóló rendeletek évi témavizsgálatáról

Átírás

1 Megyei összefoglaló a szociális igazgatásról szóló rendeletek évi témavizsgálatáról Az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal évi munkatervének III/6. pontja alapján Jász-Nagykun-Szolnok Megyében felülvizsgáltuk a települési önkormányzatok szociális igazgatásról szóló rendeleteit, majd a vizsgálat tapasztalatait összefoglalva elkészítettük a megyei összefoglaló jelentést az alábbiak szerint. I. A rendeletalkotás háttere, jellemzői Jász-Nagykun-Szolnok Megyében: A helyi rendeletalkotásban nagy feladatot jelentett a szociális tárgyú rendeleteknek a hatályos jogszabályokhoz igazítása. Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló évi CXXI. törvény a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló évi III. törvény (továbbiakban: Sztv.) számos rendelkezését módosította január 1-jei hatállyal, majd az Országgyűlés december 15-én elfogadta az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló évi CVII. törvényt, mely a legnagyobb változást az aktív korú, hátrányos munkaerő-piaci helyzetű személyek támogatási rendszerének átalakításában hozta. Megyénkben az önkormányzatok többsége figyelemmel volt a helyi rendeletek felülvizsgálata során a évi CXXI. törvény által hozott változásokra, viszont a napjától hatályos magasabb szintű jogszabályokkal 11 település (az önkormányzatok 14%- a) 1 nem teremtette meg az összhangot. Közfoglalkoztatási tervet azonban a fenti önkormányzatok is készítettek a települések jegyzőinek tájékoztatása szerint törvényi határidőn belül, azaz a rendeletalkotással kapcsolatos mulasztás ellenére is működik a közfoglalkoztatás a településeken. Az említett önkormányzatok jegyzőit elektronikus formában két alkalommal hívtuk fel a hiányosság pótlására, valamint a területi referensek telefonon is felvették a kapcsolatot az érintettekkel. A munkatervi feladat elkészítése során a már módosított, hatályos jogszabályokhoz igazított 67 helyi szociális rendeletet vettük figyelembe. Jász-Nagykun-Szolnok Megyében 67 önkormányzat (a települések 86%-a) volt figyelemmel a helyi jogalkotás során a magasabb szintű jogszabályok megváltozott rendelkezéseire, melyből 59 önkormányzat (a rendeletet hatályos rendelkezésekhez igazító települések 88%-a) csupán a felnőtt korúakra vonatkozó szociális ellátásokról rendelkezett, 8 település rendelete, pedig a felnőtt korúak szociális ellátása mellett a gyermekvédelmi ellátásokkal kapcsolatos szabályozást is tartalmaz. (részletes kimutatás az 1. sz. táblázat szerint) 1 Ezen települések egy része a rendeleteit nem hozta összhangba a magasabb szintű jogszabályok rendelkezéseivel, más része pedig nem szolgáltatott információt arra vonatkozóan, hogy a módosítás megtörténte.

2 2 Rendeletmódosítás aránya Nem módosította / nincs információnk 14% Rendeletét módosította 86% Rendelettípus 88% 12% Csak felnőttkorúak szociális ellátása Felnőttkorúak szociális ellátása és gyermekvédelmi ellátás

3 3 II. A rendeletek tartalmi vizsgálata: 1. Hatály, értelmező rendelkezések Az összes település szabályozta megyénkben a rendeletek hatályát. Az esetek többségében problémaként jelent meg, hogy az Sztv. rendelkezéseit hiányosan, vagy pontatlanul vették át az önkormányzatok. Előfordult, hogy a hatályt az Sztv. rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva nem terjesztették ki a hontalanokra, továbbá gyakran hivatkoztak a már hatályon kívül helyezett évi XXXIX. törvényre. Az időskorúak járadékával kapcsolatban több esetben átvették a Sztv. 3.. (3) b) pontjának rendelkezéseit, miközben a helyi önkormányzatoknak ezen ellátás tekintetében nincs rendeletalkotási felhatalmazása. Sőt az említett önkormányzatok rendeleteiben általában még a törvényi szabályozás szó szerinti átvétele sem található meg, tehát a rendelet hatályát az időskorúak járadéka vonatkozásában nem lehet értelmezni. Értelmező rendelkezések meghatározása nem jellemző a helyi rendeletalkotásra, csupán a települések 20-30%-ánál fordult elő. A rendeletek hiányosságaként említhető, hogy némely önkormányzat a jövedelem fogalmát a törvényi fogalomnak megfelelően meghatározta, azonban a kivételek felsorolásánál kihagyta a szépkorúak jubileumi juttatását. Előfordult, hogy a rendelet magasabb szintű jogszabályi felhatalmazás nélkül - megengedte a vagyon törvényi fogalmának helyi szinten történő kiegészítését, vagy magában a rendeletben bővítette például a közeli hozzátartozó Sztv. 4. (1) d) pontjában meghatározott fogalmát. 2. Jövedelemszámítás szabályai, jogosulatlanul igénybe vett ellátás megtérítése, hatáskörelvonás A jövedelemszámítás szabályairól a rendeletek 43%-a rendelkezik, mely 9%-os arányban nem felel meg az Sztv. előírásainak. A legtöbb probléma abból adódott, hogy a törvényi meghatározást a települések pontatlanul vették át, vagy a jogszabály rendelkezéseit felhatalmazás nélkül kiegészítették. Így például előfordult, hogy némely önkormányzat a havi rendszerességgel járó jövedelmek esetén a kérelem benyújtásának hónapját megelőző 3 hónap jövedelmét rendelte figyelembe venni, vagy rendszeres és egyéb jövedelmek kategóriát említett a jövedelemszámításnál anélkül, hogy azokat az Sztv-nek megfelelően pontosította volna. A jogosulatlanul igénybe vett ellátás megtérítésének szabályozása az esetek 91 %-ában volt jogszabályszerű. Példaként említhető olyan jogsértő szabályozás, hogy a rendelet az ellátást jogosulatlanul igénybevevőt rosszhiszeműség hiányában is visszafizetésre kötelezi. Előfordult, hogy a rendelet a hatáskör gyakorlójának méltányossági jogköréről rendelkezett a megtérítendő összeg csökkentésével, a fizetés elengedésével illetve a részletfizetéssel kapcsolatban, és így a jogbiztonság elvét sértve nem derült ki, hogy a jegyző hatáskörébe tartozó ellátásokra, vagy a képviselő-testület hatáskörébe tartozó ellátásokra vonatkozik a szabályozás. A jogbiztonság mellett ennek azért is van jelentősége, mert a jegyző hatáskörébe tartozó ellátásoknál az elengedés és a csökkentés jövedelemhatárhoz kötött. Hatáskörelvonás nem volt jellemző a szociális rendeletekre, mindössze az esetek 6-12%-ában fordult elő az Sztv-vel ellentétes szabályozás. Némely rendelet például a

4 4 képviselő-testület hatáskörébe tartozó ellátásként tüntette föl a köztemetést, de az is előfordult, hogy ugyanezen ellátás megállapításának jogát a testület átruházta a polgármesterre, miközben az Sztv. alapján a fenti ellátás eredeti polgármesteri hatáskör. A helyi jogszabályokban elvétve olyan szabályozást is találtunk, mely a jegyző hatáskörét elvonva a képviselő-testület hatáskörébe utalta az időskorúak járadékának, illetve a rendszeres szociális segélynek a megállapítását. 3. Az egyes pénzbeli ellátások szabályozása Az időskorúak járadékával kapcsolatos szabályozás az önkormányzatok 51%-ánál fordult elő, mely rendelkezések megfeleltek a magasabb szintű jogszabályoknak, azok előírásait szó szerint átvették. 2 Az aktív korúak ellátásával összefüggésben változatos képet mutatnak megyénkben a jogsértések, mely valószínűleg a központi szabályozás újdonságának és a még kiforratlan gyakorlatnak köszönhető. Leginkább szembeötlő, hogy a rendelkezésre állási támogatásra, valamint a rendszeres szociális segélyre vonatkozó törvényi szabályozást a települések több esetben összekeverik, az Sztv. rendelkezéseit tévesen értelmezik. Az önkormányzatok mindegyike jelölt meg megyénkben olyan szervet, mellyel a szociális segélyre jogosult személynek a segély folyósításának feltételeként együtt kell működnie, azonban a rendeletek 12%-a jogszabálysértő volt, mivel felhatalmazás nélkül több szervvel (családsegítő szolgálat, munkaügyi központ, polgármesteri hivatal) egyszerre is előírta az együttműködési kötelezettséget az Sztv. 37/C. (1) és a 37/D. (1) bekezdésére hivatkozva. A beilleszkedési programok típusait az összes önkormányzat meghatározta, azonban a rendeletek 16%-a az Sztv-vel ellentétes szabályozást tartalmazott. Találtunk például olyan rendelkezést, mely beilleszkedést segítő programtípusként szerepelteti a felajánlott munkalehetőség elfogadását, a közreműködést a Kirendeltségnél munkanélküliként történő nyilvántartásba vételi eljárásban, továbbá a közmunkát, közhasznú munkát és közcélú munkát. Az együttműködés eljárási szabályait, valamint az együttműködési kötelezettség megszegésének eseteit a rendeletek 84%-a tartalmazza, melyből az önkormányzatok 34%-ban nem voltak figyelemmel a törvényi szabályozásra. Több esetben előfordult, hogy a települések elkülönítették az együttműködés megszegésének és súlyos megszegésének eseteit, továbbá az együttműködési kötelezettség súlyos megszegésének minősítették, ha a nem foglalkoztatott személy a létrejött munkaviszonyt felmondja, vagy a foglalkoztató azt rendkívüli felmondással megszünteti. A fenti helyi rendelkezéseket néhány esetben azzal is kiegészítették, hogy az együttműködési kötelezettség két éven belül történő ismételt megszegésének esetén túl a rendszeres szociális segélyt akkor is meg kell szüntetni, ha a segélyezett az együttműködési kötelezettséget súlyosan megszegi. 2 Lsd. II/1. pont

5 5 Volt olyan település mely az együttműködési kötelezettség megszegése esetén 6 hónapon keresztül a segély csökkentett összegben (75%) történő folyósítását írta elő, az együttműködési kötelezettség súlyos megszegése esetén pedig szintén az ellátás megszüntetését. Némely önkormányzat a rendszeres szociális segélyre jogosult részére függetlenül attól, hogy az illető vállalta-e a települési önkormányzattal kötött megállapodásban a Sztv. 35. (1) bekezdésében foglaltak teljesítését előírta a közfoglalkoztatásban való részvételt az együttműködési kötelezettség részeként, majd az együttműködési kötelezettség megszegésének minősítette, ha a segélyezett munkavégzésre nem jelenik meg, a munkaeszközt szándékosan megrongálja, valamint a munkavégzéskor ittasan jelenik meg. Több önkormányzat rendeletében az együttműködési kötelezettség megszegését jelenti, ha a rendszeres szociális segélyben részesülő személy a keresőtevékenység folytatását bizonyos időtartamon belül nem jelenti be, illetve a segély felülvizsgálatában nem működik közre. Az előbbi szabályozásra viszont nincs felhatalmazása az önkormányzatnak, továbbá így a jogkövetkezmények tekintetében is eltérést eredményez a helyi szabályozás a törvényitől. Az Sztv. 37/F (1) bekezdése ezen eseteknél az aktív korúak ellátására való jogosultság megszüntetéséről rendelkezik, még a helyi rendelet csupán az együttműködési kötelezettség két éven belül történő ismételt megszegése esetén írja elő az ellátásra való jogosultság megszüntetését. Előfordult olyan eset is, hogy a települések jogszabályi felhatalmazás hiányában a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek esetében is előírták az együttműködési kötelezettséget az önkormányzat által kijelölt szervvel. Megyénkben a rendeletek 55%-a szabályozta a rendszeres szociális segély természetbeni ellátásként történő folyósítását, azonban az esetek 16%-a nem felelt meg a magasabb szintű jogszabály rendelkezéseinek. A jogsértés többnyire abban merült ki, hogy az önkormányzatok nem rendelkeztek az eljárási szabályokról, vagy a természetbeni juttatás formáiról, illetve nem követték a hatályos törvényi szabályozást a tekintetben, hogy csak a Sztv-ben meghatározott feltételek fennállása esetén 3 nyújtható a rendszeres szociális segély természetben. Annak ellenére, hogy a helyi lakásfenntartási támogatás kötelezően szabályozandó ellátási forma, nem rendelkezett róla megyénkben a települések 9%- a. Azon rendeletek tekintetében melyek szabályozták, az alábbi jogsértések fordultak elő. A rendeletek 10%-a a Sztv. 38. (9) bekezdésével ellentétesen határozta meg az egy főre számított családi jövedelemhatárt, vagy a lakásfenntartás havi költségének a háztartás havi összjövedelméhez viszonyított arányát. Egy önkormányzat esetében sem fordult elő, hogy meghatározott idejű helyben lakást írt volna elő a támogatás feltételeként, melyről a 46/2004. (XII.1.) AB határozat 3 Sztv. 47 (2)

6 6 is kimondta, hogy a jogosultak körét törvényi felhatalmazás nélkül szűkítő rendelkezés. Helyi lakásfenntartási támogatásnál a költségek meghatározása a települések 7%-a esetén ütközött magasabb szintű jogszabállyal. A probléma többnyire abból adódott, hogy nem volt egyértelmű mit tekint a helyi rendelet költségnek. Az is előfordult, hogy az egy négyzetméterre jutó helyben elismert havi költség összegének meghatározása mellett a költség típusait tételesen is meghatározták, miközben a Sztv. 38. (9) e) pontja egyértelmű iránymutatást ad a vagylagosság tekintetében. A támogatás összegének meghatározása során a jogszabálysértések aránya 6%. Némely önkormányzat csak arról rendelkezett, hogy a támogatás összege nem lehet kevesebb kettőezer-ötszáz forintnál, viszont azt már nem szabályozta, hogy mi alapján számítják ki a fenti összeget. Jász-Nagykun-Szolnok Megyében a települések 82%-a állapított meg méltányossági ápolási díjat. Az egy főre számított családi jövedelemhatárt az önkormányzatok mindegyike a jogszabályoknak megfelelően szabályozta, viszont az ápolási díjra való jogosultság feltételeinek meghatározásában már találtunk jogsértő rendelkezéseket. Előfordult, hogy annak a személynek biztosították az ellátást, aki 18 év feletti fekvőbeteg 4 közeli hozzátartozója 5 ápolását, gondozását végzi. Az önkormányzatok rendeletalkotási szabadsága csak arra terjed ki az Sztv. 43/B. (1) bekezdése szerint, hogy az ápolási díjra való jogosultságnak a feltételeit megállapítsák a helyi rendeletben, de arra nem, hogy a törvényi feltételeket más meghatározással helyettesítsék. A rendeletek 82%-ában szerepelt azzal kapcsolatos rendelkezés, hogy az ápolást végző személy kötelezettségét mely esetekben nem teljesíti. Ezen szabályozás jellemzően a hatályos jogszabályokhoz igazodott. A települések 75%-a szabályozott a 63/2006. (III.27.) Korm. rendelet (továbbiakban Kr.) 25. (1) bekezdésének c) pontja szerinti egyéb, a kérelemhez csatolandó iratokat. A kérelem benyújtásával kapcsolatban viszont az a probléma merült fel bizonyos önkormányzatoknál, hogy az ellátás megállapítása iránti kérelem tartalmát szabályozták, viszont nem utaltak arra, hogy a 63/2006. (III.27.) Korm. rendelet 4. sz. melléklete szerinti formanyomtatványon kell benyújtani azt. Átmeneti segéllyel kapcsolatos rendelkezéseket 66 önkormányzat (az esetek 99%- a) rendeletében tüntettek föl, mellyel kapcsolatban hiányosság az alábbi területen volt tapasztalható: Több helyi jogszabályban előfordult, hogy közvetlenül vagy közvetve 6 maximálták az adott évben egy személynek vagy családnak adható átmeneti segélyek számát. A fenti rendelkezés jogszabálysértő, hiszen a 38/1994. (VI. 24.) AB határozat is kimondja, hogy az Sztv-be ütközik, mikor a képviselő-testület olyan módon határozza 4 Sztv tartósan beteget említ 5 Sztv. csak hozzátartozóról rendelkezik 6 Oly módon, hogy meghatározták az éves és az egy alkalomra vonatkozó keretösszeget

7 7 meg a segély juttatásának a feltételeit, hogy annak következtében a létfenntartásukat veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, vagy időszakosan, tartósan létfenntartási gondokkal küzdő személyek ellátatlanul maradnak. Az esetek 13%-ában hiányzott a segély formájának meghatározása, illetve előfordult, hogy kiemeltek egy konkrét esetkört - mint például az elemi kár esetére nyújtott támogatást - és csak ott határozták meg a támogatási formát, a segély egyéb eseteinél nem. Bizonyos településeken az átmeneti segélyt kamatmentes kölcsön formájában nyújtják, azonban a rendeletben a jogbiztonságot sértő meghatározásokat is szerepeltetnek. Például a segély folyósítását ahhoz kötik, hogy előre látható legyen annak visszafizetése. Előfordult az is, hogy a rendelet az eset súlyosságától függően utalta a polgármester mérlegelési jogkörébe a kölcsön összegének és a visszafizetés idejének meghatározását, azonban pontosabb eljárási szabályokat nem tartalmazott. A temetési segélyt a helyi önkormányzatok 91%-a szabályozta. Ezen pénzbeli ellátás tekintetében a jogsértések többnyire abból álltak, hogy a jogbiztonság elvét sértve elmulasztották a rendeletben a helyben szokásos legolcsóbb temetés költségét feltüntetni. Elvétve olyan rendelkezést is találtunk, mely a Kr. 32. (3) bekezdésébe ütközően minden esetben előírta az elhunyt személy halotti anyakönyvének csatolását. 4. Természetbeni ellátások Jász-Nagykun-Szolnok Megyében mindössze az önkormányzatok 15%-a határozta meg rendeletében a családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatást. Köztemetésről szóló szabályozás a helyi rendeletek 90%-ában szerepel, 59 esetben pedig az önkormányzatok az Sztv. 48. (4) bekezdése szerinti mentesítés esteit is szabályozzák. Ezen természetbeni ellátással kapcsolatban jogszabálysértő rendelkezés a - 2. pontban említett hatáskörelvonáson túl - megyénkben nem fordult elő. Méltányossági közgyógyellátást a települések rendeleteinek 99%-a tartalmazott, mivel az ellátás helyi rendeletben történő szerepeltetése nem mérlegelési kérdés. Elenyésző volt azon rendeletek száma, melyeknél az egy főre számított családi jövedelemhatárnak, továbbá a havi rendszeres gyógyító ellátás költségeinek a meghatározása nem felelt meg a jogszabályoknak. Pár önkormányzat a szóhasználatát tekintve nem felel meg a világosság, egyértelműség követelményének, mikor a méltányossági közgyógyellátás megállapíthatóságáról rendelkezik, hiszen amennyiben az Sztv-ben és a helyi rendeletben előírt feltételeknek a jogosult megfelel, a közgyógyellátás megállapítása nem mérlegelési kérdés. Az adósságkezelési szolgáltatás mindössze 8 helyi rendeletben szerepel. Mivel az Sztv. a nél több állandó lakossal rendelkező települési önkormányzat esetében teszi kötelezővé a fenti ellátást, ezért megyénkben kötelező jelleggel csak

8 8 Szolnok városát érinti, ahol külön rendeletet is alkottak a szolgáltatásról. Probléma mindössze abból adódott az önkormányzatok egy részénél, hogy az Sztv. rendelkezéseit pontatlanul vették át, és az adósságkezelési szolgáltatásra való jogosultság feltételeit a törvényi szabályozáshoz képest hiányosan határozták meg. A kérelemhez csatolandó mellékletek felsorolásakor szintén azt a hibát követték el a települések, hogy a Kr. 51. (3) bekezdésében meghatározottakból kihagytak néhányat. 5. Személyes gondoskodást nyújtó ellátások, fizetendő térítési díjak A települési önkormányzatok változatos képet mutatnak a tekintetben, hogy a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról és a fizetendő térítési díjakról külön rendeletet alkotnak, vagy a pénzbeli, természetbeni ellátásokkal egy jogszabályban rendelkeznek róla. A szociális alapszolgáltatások közül a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatást 24 település rendelete szabályozza, az étkeztetésről pedig 55 önkormányzat rendelete szól. Az étkeztetés vonatkozásában az a probléma adódott a helyi jogszabályokban, hogy a jogosultsági feltételek részletes szabályairól 3%-os arányban nem rendelkeztek, vagy rendelkeztek ugyan, de az ellátásra való jogosultságot jövedelemhatárhoz kötötték az Sztv. 62. (2) bekezdésével ellentétesen. Az intézményi és a személyi térítési díjakkal kapcsolatban nem volt jellemző a településeknél a jogszabálysértő rendelkezések beépítése helyi rendeletekbe, azonban néhány hiányosság így is adódott. A szociális étkeztetés intézményi térítési díjának meghatározásakor például némely önkormányzat a szolgáltatás térítésmentes igénybevétele kapcsán - az Sztv (3) b) pontjával ellentétesen - a család jövedelmének vizsgálata helyett, az ellátást igénybe vevő jövedelmének vizsgálatáról rendelkezett. Előfordult, hogy a helyi rendelet házi segítségnyújtás intézményi térítési díját a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II.17.) Korm. rendelet 3. (5) bekezdésébe ütközően ellátási napra vetítve állapította meg. Néhány település a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokkal kapcsolatos feladatát Többcélú Társulás keretében látja el, és jogszabálysértően nem állapít meg helyi rendeletében intézményi térítési díjat, hanem kimondja, hogy annak összegét a Társulás térítési díjakról szóló határozata szabályozza. Találtunk olyan rendeleti szabályozást is, mely az Sztv (2) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen a személyi térítési díj megállapítására jogosultnak a gondozónőt nevezte meg.

9 9 III. Összegzés: A megyei témavizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a szociális tárgyú rendeletekkel kapcsolatban a legtöbb probléma az aktív korúak ellátásával összefüggésben adódott, valószínűleg a központi szabályozás újdonsága miatt. Sok esetben felváltva alkalmazták a két ellátási forma (RÁT, RSZS) szabályait. Előfordult, hogy a rendszeres szociális segélyre jogosult személyt munkára kötelezték, de az is, hogy a rendelkezésre állási támogatásra jogosulttal felhatalmazás hiányában együttműködési megállapodást kötöttek. Egyéb ellátásoknál is előfordult elvétve, hogy magasabb szintű jogszabályok rendelkezéseit beillesztették a helyi rendeletbe, de a normaszöveg átvétele több esetben pontatlan vagy hiányos volt, illetve a hatályos rendelkezéseket nem minden esetben követte. Néhány alkalommal pedig a törvényi felhatalmazáson terjeszkedtek túl az önkormányzatok. Szolnok, dr. Ligetné Nemes Katalin