Takács László Kovács Zsolt. Hejõpapi története

Átírás

1 Takács László Kovács Zsolt Hejõpapi története

2

3 Csendesen, de erõsen érezzük, hogy tartozunk valahová. Egy fizikai és szellemi tájhoz, mely elidegeníthetetlenül a miénk. (Bálint György)

4

5 Takács László Kovács Zsolt Hejõpapi története Hejõpapi, 2001

6 Írta és szerkesztette: Takács László Forrásgyûjtés: Takács László Kovács Zsolt Lektorálta: Dr. Fónagy Zoltán Nyomdai elõkészítés: Garay A könyvet kiadja: Hejõpapi Község Önkormányzata Felelõs kiadó: Kopcsó László polgármester ISBN

7 ELÕSZÓ 7 Elõszó Napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik a szülõföld, a szûkebb haza múltjának megismerésére. Hejõpapiban is felvetõdött, hogy készüljön el és jelenjen meg a település történetét feldolgozó, tudományos igényû, ugyanakkor közérthetõ monográfia. Ez ösztönözte a képviselõ-testületet, hogy a munka koordinálását, és a kiadási költségeket magára vállalja, ami példanélküli községünk eddigi történetében. A megismerés egyik fõ mozgatórugója az emberi kíváncsiság. A történeti kutatást, a múlt emlékeiben való búvárkodást is az egyéni kíváncsiság és a közösség érdeklõdése inspirálja. E kötet szerzõi is azok közé tartoznak, akik gyermekkoruktól vonzódnak a múlt iránt, szakértelemmel, tudományos igényességgel, hangyaszorgalommal, alázattal és nagy lelkesedéssel kutatták Hejõpapi régmúltját. A hiteles források mellett a helyi szájhagyomány, emlékezet megõrzésére is vállalkozott a szerzõpáros, amivel ember közelibbé válik településünk történelme. A kötet egyszerre feldolgozás, településtörténet és forrásközlés, olyan munka, mely reményeink szerint a helyi- és a szomszédos települések lakosai érdeklõdésére is számot tarthat. Egy helytörténeti monográfia írásakor annak a célnak kell a szerzõk szeme elõtt lebegni, hogy az adott település régi és új lakói jobban megismerjék lakóhelyük történetét, a távolabbi és közelebbi események menetét, az õsök életét, kultúráját, múltját. Jelenünket és jövõnket elszakíthatatlan szálak fûzik múltunkhoz, ahhoz a múlthoz, melynek feltárása, bemutatása tükrözi napjainkat, s talán a jövõt is elõrevetíti. Nekünk, ma élõknek és az utánunk jövõ nemzedéknek is tudniuk kell, kik jártak elõttünk. Fontos, hogy a több évszázados történeti folyamat jelenében önmagunkat is lássuk, mert a mai olvasók a jövõben múlttá válnak az eljövendõ generációk számára. Minden itt lakó büszke lehet arra, hogy a mai napig mint ahogy a magyarság is fennmaradtunk, és megmaradtunk a történelem viharaiban. Ennek bizonyítéka ez a könyv, amit a Tisztelt Olvasó a kezében

8 8 ELÕSZÓ tart. Ez kell, hogy erõt adjon, ebbõl kell merítenünk, hogy múltunk feltárásával és megismerésével a jövõbe vetett hitünk még erõsebbé váljék. Elõdeink küzdelmébõl mindnyájunknak példát kell vennünk, hogy a jelen esetleges nehézségeit leküzdve próbáljuk sorsunkat jobbra fordítani. A község képviselõ-testülete ezért tartotta fontosnak a Millennium évében, hogy megjelenjen a 740 éves Hejõpapi helytörténeti monográfiája, melyet nagy szeretettel ajánlok mindenkinek a becses figyelmébe. Hejõpapi, augusztus Kopcsó László polgármester

9 TARTALOM 9 Tartalom Elõszó I. Hejõpapi forrásai, a kutatás jellemzõ sajátosságai II. A földrajzi- és természeti viszonyok A táj és annak kialakulása Vízrajzi-, talaj- és éghajlati viszonyok III. A vidék növény- és állatvilága A növényzet Az állatvilág IV. Hejõpapi néveredete és helynevei A község neve és írásmódja A község helynevei V. Hejõpapi és környékének õskori kultúrái A kõkorszakok A fémkorszakoktól a honfoglalás koráig VI. Birtoklástörténet Az Árpád-kor XIV XVII. század VII. A falu a történelem sodrában A nemesi falu a benépesüléstõl a szeparatista törekvésekig A XIX XX. század történelmi viharai VIII. Hejõpapi településföldrajza A falu településrendje A falu határának változása Utak, hidak, a külsõ korcsma és a kavicsbányák IX. A község épületei és építkezése A lakóházak A középületek és az infrastruktúra fejlõdése X. A község igazgatása Hejõpapi a megyei közigazgatásban A faluközösség a török korban A nemesi község Hejõpapi a kapitalizmus idõszakában A szocializmus évei és a rendszerváltás utáni idõszak XI. A népesség száma és összetétele A középkor századai

10 10 TARTALOM II. József népszámlálásától napjainkig A település törzsökös családjai XII. Hejõpapi társadalmi tagozódása A társadalom kialakulása, Papi a középkorban A nemesi falu A kibontakozó kapitalizmustól napjainkig XIII. Gazdaság-, gazdálkodás-történet A korai feudális gazdálkodás A benépesüléstõl a jobbágyfelszabadításig A jobbágyfelszabadítástól napjainkig A termelõszövetkezetek és a gépállomás XIV. A papi malmok XV. Hitélet, egyházak A felekezetek A református gyülekezet temploma A református lelkészek A református gyülekezet XVI. Az árvaházak és az Öregek Otthona Az árvaházak Az Öregek Otthona XVII. A felekezeti- és az állami oktatás A református iskola Az állami oktatás Az óvoda XVIII. Az iskolán kívüli mûvelõdés, helyi szokások A közmûvelõdés Helyi szokások XIX. Egyesületek, civil szervezõdések Helyi szervezõdések a XX. század közepéig Egyesületek a II. világháború után XX. A falu egészségügye A szülésznõk A körorvosoktól a háziorvosig Az egészségügyi épületek A temetõ XXI. Kronológia XXII. Irodalom- és forrásjegyzék Források Felhasznált irodalom XXIII. Rövidítések jegyzéke XXIV. Leggyakrabban használt régi- és idegen szavak, fogalmak magyarázata

11 I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI 11 I. Hejõpapi forrásai, a kutatás jellemzõ sajátosságai Hejõpapi történetének vizsgálatához a források gyûjtése, feltárása adta az alapot. Lehetõség szerint teljes forrásfeltárásra törekedtünk. Az ország különbözõ levéltáraiban, múzeumaiban fellelhetõ iratanyag, a nyomtatásban megjelent források, forrás értékû munkák feldolgozására helyeztük a fõ hangsúlyt. Megpróbáltuk a munka tudományos értékét a legmesszebbmenõkig növelni, szem elõtt tartva a tényszerûség, a bizonyíthatóság és a hitelesség kérdését. Alapvetõen az írott forrásokra hagyatkoztunk, aminek nem mond ellent, hogy a helybéli szájhagyomány, a szóbeli adatközlések vélt vagy valós tartalmát is vizsgáltuk, azokat munkánk során felhasználtuk. Ezek közt idõnként ellentmondás merült fel, és az általunk leírtak olykor eltérnek a hejõpapi szájhagyománytól, de ennek konfliktusát fel kellett vállalnunk. Nincs két egyforma falutörténet. Nincs két település, melynek ugyanolyan forrásanyaga lenne. A fellelt források alapvetõen behatárolták a könyv tartalmát. Nem írhattunk egyes, más települések történetét feldolgozó monográfiákban részletesen kifejtett témáról, ha ahhoz nem leltünk fel elegendõ iratanyagot. Bizonyos témákat ezért elhagytunk vagy csak részben érintettünk. Elvétve találkoztunk például a falura vonatkozó dica-jegyzékekkel, míg a települést is említõ dézsma-jegyzéket egyetlen egyet sem leltünk fel. A XX. század elsõ felébõl a község képviselõ-testületi jegyzõkönyvei más helyi iratokkal együtt a II. világháborúban elpusztultak, ami nagyban nehezítette e korszak történeti feldolgozását. Csak néhány ülés kivonata maradt meg egy-két évbõl. Az alispáni- és a fõszolgabírói iratok szintén nagyon hiányosan maradtak ránk. Az elõbbi feldolgozását ezért mellõztük. Szegényes a Papira vonatkozó kora-középkori iratanyag is. Egyedi források hiánya miatt nem volt célszerû önálló néprajzi fejezetet alkotni. Hasonló példákat még hosszan sorolhatnánk. Természetesen a könyvnek egyéb hiányosságai is lehetnek. A terjedelem és az idõ mindvégig behatárolták lehetõségeinket. Mindenrõl nem

12 12 I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI szólhattunk olyan részletességgel, ahogy szerettük volna. Az elkészült monográfia úgy véljük ennek ellenére alkalmas arra, hogy bemutassa a helyi lakosoknak és az érdeklõdõknek Hejõpapi történetét, hogy végigvezessen minket a dél-borsodi település több évszázados történetén. Nagyobb terjedelemben és számos témához használható forrásanyagot Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban leltük fel. Feldolgozásra kerültek Borsod vármegye nemesi közgyûlésének iratai, a bejegyzett- és a be nem jegyzett iratok, a királyi rendeletek, a népességés a nemesség összeírások, a vármegye Insurrekciós Bizottmányának iratai, a kolera ügyében kiküldött Állandó Bizottság iratai. Nagyban segítették munkánkat Borovszky Samu helytörténeti cédulagyûjteményének Hejõpapira vonatkozó feljegyzései és a Hejõpapi Körjegyzõség közigazgatási iratai. Feldolgoztuk a község idõbeli hovatartozásának függvényében a miskolci-, illetve a mezõcsáti járás fõszolgabírói iratait, Borsod vármegye õrzemények fondját, Hejõpapi község Nemzeti Bizottságának iratait, a Mezõcsáti járás fõjegyzõjének (sajnos sokszor elég hiányos) iratait, a községre vonatkozó úrbéri törvényszéki iratokat, a levéltárban õrzött kéziratos térképeket, mikrofilmen a vármegye településeire vonatkozó dica- és dézsma-jegyzékeket, az évi országos összeírás adatait és a kataszteri-térképeket. A Magyar Országos Levéltárban az E tételszámú, Urbaria et Conscriptiones, a Diplomatikai Levéltár és az Acta Neoregestrata fondok kerültek feldolgozásra. A Sárospataki Református Kollégium Levéltárából egyházlátogatásiés iskolalátogatási jegyzõkönyvek, a Zsoldos Benõ-féle iratok, a Szikszaycsalád levéltára és alkalmanként az Alsóborsodi ev. ref. egyházmegye közgyûléseinek jegyzõkönyvei képezték vizsgálódásunk tárgyát. Hasznos adatokhoz jutottunk a Sárospataki Református Kollégium Adattárában, ahol különösen értékes adalékokkal szolgált a község XX. Papi, mint kamarai birtok 1697-es összeírása. (MOL. U. et. C. E :14/1697.)

13 I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI 13 Papi évi egyházlátogatási jegyzõkönyve. (SRKL. Kgg. II. 12.) századi történetéhez dr. Szikszay Kálmán, hajdani hejõpapi körorvos 1978-ban papírra vetett viszszaemlékezése, illetve Benke József, volt helyi református lelkész feljegyzései. A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi-, Régészeti- és Történeti Adattárában elszórtan fellelt források közül kiemelkedik Ferencz Klára 1962-es, a községrõl készült fõiskolai dolgozata. A Magyar Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában a Hejõpapira vonatkozó legértékesebb munka Várhegyi Lajos tanító 1936-ban Papiról írt rövid monográfiája, de számos hasznos információval gazdagodtunk a történeti-, néprajzi gyûjtések adatainak feldolgozása révén is. Fõleg az elmúlt 50 év történeti kutatását segítette elõ Kopcsó László polgármester vezetésével a Hejõpapi Polgármesteri Hivatal. Tõlük kaptuk meg Benke József, volt helyi református lelkész 1956-ban írt Adalékok a Hejõpapi református egyházközösség történetéhez címû munkáját, mely döntõen a helyi református iratanyagra (presbitériumi jegyzõkönyvek, régi iratok, anyakönyvek stb.) épül. Számos hasznos információval gazdagodtunk a helyi terepbejárások során is. Feldolgozásra kerültek a Magyarországon nyomtatásban megjelent forrásértékû munkák, kiadványok, folyóiratok és napilapok Hejõpapira vonatkozó cikkei, adatai. Ezen munkák között voltak jól-, illetve kevésbé használhatók. Felsorolásuk a múzeumok és a Sárospataki Református Kollégium Adattárában fellelhetõ iratanyaggal együtt az irodalomjegyzékben olvasható. A fotók nagyobb része a Magyar Néprajzi Múzeum Fotótárából és a Sárospataki Református Kollégium Levéltárából, Szikszay Kálmán gyûjtésébõl, illetve saját maga által készített fotókból való. Más részüket mi magunk készítettük, illetve Kopcsó László polgármester segítségével helyi lakosoktól szereztük be.

14 14 I. HEJÕPAPI FORRÁSAI, A KUTATÁS JELLEMZÕ SAJÁTOSSÁGAI A monográfia XXIV nagyobb fejezetre, azon belül alfejezetekre tagolódik. A könyv végén kronológiai táblázat és idegen- vagy régi szavak és kifejezések magyarázata segíti a tájékozódást, a pontosabb értelmezést. Ugyancsak a monográfia végén található az irodalom- és forrásjegyzék, valamint a leggyakrabban használt rövidítések jegyzéke. Az egyes fejezetekben döntõen kronologikus felosztás szerint tárgyaljuk az eseményeket. Néhol ahol forrásokat kis számban leltünk fel megelégedtünk egy minimális történeti összefüggés kifejtésével. Az 1950 utáni idõszakra csak kitekintettünk, jelezve a község történetének meghatározó eseményeit. Az utóbbi évtizedek történéseinek részletes, összefüggéseiben való vizsgálatát terjedelmi okokból és a jelenleg élõ lakosok érintettsége miatt teljes egészében nem végezhettük el. Abban, hogy ez a könyv ilyen formában elkészült és megjelenhetett, sokak munkája benne van. Mindenekelõtt köszönettel tartozunk Hejõpapi község képviselõ-testületének és Kopcsó László polgármesternek, hogy megbízásukkal, támogatásukkal, folyamatos bizalmukkal lehetõvé tették e könyv megjelenését. Köszönjük minden minket segítõ helyi lakos támogatását, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel, biztatásukkal járultak hozzá e munka elkészültéhez. Munkánk során szakmai segítséget, baráti tanácsokat kaptunk dr. Tóth Pétertõl, a történelemtudományok kandidátusától, a Miskolci Egyetem és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársától és dr. Fónagy Zoltán történésztõl, a MTA tudományos fõmunkatársától. Köszönettel tartozunk a levéltárak, múzeumok és könyvtárak dolgozóinak is támogatásukért, segítségükért, mindenkori türelmükért, amiben a szerzõket részesítették július Takács László

15 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK 15 II. A földrajzi- és természeti viszonyok A táj és annak kialakulása A megye tájainak története a geológiai óidõben, a variszcida hegységképzõdésig vezethetõ vissza. Az Upponyi-, a Szendrõi-hegység és a 900 millió éves kõzetbõl álló Ronyva-menti kristályos rög ennek az õsföldrajzi fejlõdésnek az eredménye. A karbontól a triász végéig, mintegy 70 millió éven át a tájat borító tengerbõl mészkõ-, dolomit-, homokkõ- és agyagrétegek rakódtak le. A krétában meginduló és a harmadidõszakban is folytatódó hegységképzõ folyamatok a tengeri üledékekbõl alakították ki a gyûrt röghegységeket, a Bükk- és az Aggtelek-Rudabányai hegyvidéket. Az alpi orogenetikus mozgások a Bükk kõzetanyagát redõkbe gyûrték és kiemelték. A harmadidõszakban a kiemelt területek lepusztultak, és a lepusztulás-termékek a környezõ tengerekben felhalmozódtak. A tengeri üledékképzõdés mellett a miocén vulkánosságának is nagy szerepe volt a tájfejlõdésben. 1 A miocén kor közepén, millió évvel ezelõtt a kéregszerkezeti mozgások hatására az alpi-kárpáti hegységrendszer emelkedése erõteljessé vált, és megindult a Kárpát-medence belsõ területeinek süllyedése. A kialakuló medencében elõrenyomult a tenger. 2 A Pannon-tenger, illetve -tó feltöltõdése 8 millió éven át tartott, és Magyarország területén mintegy km 3 üledéket rakott le. A középhegységek peremén , a medence belsejében m vastag rétegsorok fejlõdtek ki. A Pannon-tavat a kárpáti hegységkeret felõl érkezõ, sok hordalékot szállító folyók a pliocén végére teljesen feltöltötték. 3 A negyedidõszakban tovább folytatódott az alföldi területek süllyedése és feltöltõdése. A földtörténeti idõszámítás utolsó 2,5 3 millió évében 1. Frisnyák, Veres Viga, Benne: Frisnyák Sándor: A település földrajzi képe Uo.

16 16 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK (a negyedidõszakban) megváltozott a klíma. A pleisztocén (= jégkor) utolsó harmadában amikor hazánkat jégtakaró borította, az évi középhõmérséklet +2 és -3 o C, a januári -12 és -14 o C, a júliusi +12 és +14 o C körül lehetett. Az Alföldre érkezõ folyók terjedelmes hordalékkúp-övezetet hoztak létre a hegyvidék és a síkság határán. A Sajó, a Hernád és más kisebb folyók hordalékkúp építése a Hortobágy és a Hajdúság vidékéig terjedt. A vidék pannon-tengeri üledékére a jégkori vízfolyásokból m-es, dél felé a Tisza mai vonalán m-es folyami kavics-, homok- és iszap rétegsor rakódott le. Az õsfolyók hordalékkúp építõ tevékenysége a pleisztocén végéig tartott. A pleisztocén és a éve tartó holocén (jelenkor) határán az alföldperemi süllyedékek és a Tisza-árok kialakulása megváltoztatta a hidrográfiai hálózatot. A Tisza menti süllyedékek (pl. a Borsodi-ártér) derékba vágták az északról lefutó folyókat, azok a Tisza jobb parti mellékfolyójává váltak. A folyók irány- (meder-) változásainak nyomait, a feltöltött medermaradványokat ma is megfigyelhetjük a Muhi-pusztán, Ónod térségében vagy még délebbre levõ területeken. A hordalékkúp legrégebbi folyómeder-maradványa a Mezõcsát és Igrici között található Énekes-ér és a vele közvetlen kapcsolatban lévõ, de kisebb méretû Malota-ér. A Hejõ mai folyása mentén még egy õsi medersorozat látható, amely régebbi Sajómedrekkel azonosítható. 4 A földtörténeti jelenkorban a természeti erõk mellett a társadalom is egyre inkább tájformáló-, környezet-átalakító tényezõként hat a földrajzi környezetre. A Hejõpapit körülvevõ tágabb régiót ÉK DNY irányban egy természeti-, földrajzi nagytáj-határ választja ketté. Az Alföld itt találkozik az Észak-magyarországi-középhegységgel. Az északi területek a Bükkalja nevû kistáj-csoporthoz és a Miskolci-Bükkalja nevû kistájhoz tartoznak. A mikrorégió alföldi része az Észak-Alföld hordalékkúp-síkság középtáj, a Borsodi-Zempléni-síkvidék kistáj-csoport és a Borsodi-Mezõség nevû kistájhoz tartozik, benne Hejõpapival. Ennek domborzata hullámos síkság, melyet Mezõnyárád és Emõd vonalában alacsony domblábi hátak tagolnak, közöttük a Bükkbõl érkezõ patakok széles völgyeivel. 5 Hejõpapi tengerszint feletti magassága méter. A hegységet és a környéket az ún. Ispánrét irányában lévõ magaslatról lehet uralni. Hejõpapi a Mezõcsát Nyékládháza közötti út mentén fekszik, a megyeszékhelytõl, Miskolctól 25 km távolságra délre, ugyanakkor Tiszaúj- 4. Uo Tózsa,

17 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK 17 A hejõbábai vasútállomás és környéke február 18-án, a nagy hófúvás idején. (SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay K. felvétele.) várostól mintegy 20 km-re nyugatra helyezkedik el. Vasútállomása Hejõbábán van, a Nyékládháza Mezõcsát szárnyvonal mentén. A Hejõpapit körülvevõ települések: Hajõszalonta, Szakáld, Hejõbába, Nemesbikk, Hejõkürt, Mezõcsát, Igrici, Csincse és Emõd. Hejõpapi és a környezõ települések.

18 18 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK Vízrajzi-, talaj- és éghajlati viszonyok A község a Hejõ menti síkságon terül el, melyet a Bükkbõl lefutó vagy a Bükk lábánál eredõ patakok szabdalnak fel. A terület valamikor a Hejõ, a Sajó és a Tisza ártere volt, mocsarakkal, ártéri erdõkkel, dús füvû legelõkkel, rétekkel. A XVIII XIX. századi térképek és a XX. századi légi felvételek tanúsága szerint a Hejõ-patak a Szinvával párhuzamosan haladva kisebb-nagyobb mocsarakat táplált, többszöri szétágazás és összefolyás után Oszlár és Hejõkürt között a Tiszába torkolt. A patak kinetikai energiáját vízimalmok hasznosították. A Hejõ a XIX. század végéig igen mocsaras volt. Az 1780-as években egy katonai felmérés így írt a Papi mellett lévõ patakról: A helység a Hejõ folyónál fekszik, ami itt néhány helyen homokos, de mégis mindenütt mocsaras, így csak a Muhi, Szakáld irányában lévõ egyetlen gázlón, és XVIII. századi vízrajzi hálózata A Hejõ Sajó Hernád vidékének csak nyáridõben kis vízállásnál (az elsõ katonai felmérés alapján készült vázlatrajz). lehet rajta átkelni. A mezõk a (Közli: Frisnyák, ) folyó kiöntésekor víz alá kerülnek, de azután kiszáradnak egészen a mocsárig. 6 Még 1851-ben is hasonlót írtak a Hejõrõl és a papi legelõkrõl: A Hejõ szabályozatlansága miatt a rét, a legelõ lápos, mocsaras, mételyes, csak nagy odafigyeléssel alkalmas szarvasmarha- és juhtenyésztésre. 7 A Hejõ vizét a XIX. század végén fõcsatornává alakították át, s ezt követõen a néhány km 2 -es lápok és mocsarak fokozatosan kiszáradtak. Ugyancsak ebben az idõben vette kezdetét a Sajó és a Tisza medrének rendezése. A folyók szabályozása után a szántóföldi mûvelésre alkalmas földterület nagysága megnõtt. A Hejõ a Bükk keleti részének déli oldaláról néhány patak és a görömböly-tapolcai források vizét vezeti le részben a Sajóba, részben közvetlenül 6. Csorba, Fényes, II. köt. 195.

19 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK 19 a Tiszába. A vízrendszere a Kulcsár-völgyi vagy Berek-patakból (26 km, 70 km 2 ), a Kis-patakból (11 km, 16 km 2 ) és a Hejõ árapasztó feletti szakaszából (22 km, 91 km 2 ), valamint az árapasztó csatornából (5,6 km) áll. 8 A patak elsõ szabályozására 1890 és 1906 között került sor. Megásták a Hejõ-csatornát Miskolctapolcától lefelé egészen Hejõkürtig, ahol azt a Tiszába torkoltatták. A hejõkürtiek ezzel azonban nem jártak jól, mivel ha a Tisza nagyon megáradt, akkor lezárták a Hejõ torkolati zsilipjét, hogy a víz ne folyjon vissza a Tiszából Kürtre. Az nem is folyt, de az áradó Hejõ mivel a zsilipen a víz nem tudott keresztül folyni gyakorta elárasztotta Hejõkürtöt, nagy tavakat alkotva a település határában, amelyeken a Tapolcáról idehozott fehér tavi rózsák sokszor színesítették a vidék vízi élõvilágát. Az 1930-as évek végén a patak alsó részét ezért újra szabályozták. Hejõkeresztúrnál létesítettek egy zsilipet, ahonnan egy új csatornát kialakítva a Hejõ vizét a Sajóba vezették. Így szükség esetén Hejõkürt térségét mentesítették az árvíz- éa belvíztõl. Egy idõ után ezt a zsilipet egyre gyakrabban tartották zárva, s a Hejõ megszûnt élõ folyó lenni. A Hejõ szabályozása után a szomszédos mocsarak év múlva kiszáradtak. 9 A korábban szétterülõ folyó mélyedéseket és laposokat betöltve lápos, mocsaras, jóformán medernélküli volt, gazdag volt halakban, csíkokban, amely sokak számára jó kereseti forrást jelentett. A szabályozás után az addig sok helyen 2 km szélességben elterülõ folyó 2 méteres mederbe szorult, a Tiszába ömléséig több vízimalmot hajtva. A malmok körül jórészt megszûntek, a Hejõ medre egyre elhanyagoltabbá vált, azt benõtte a nád, a sás és a káka ban medrét egészen a Tiszáig újra ásták, illetve kitisztították, két méteres medrében már csak kb. 1 méter mély víz folydogált. 10 A Hejõ-patak képe a malomlejáró hídról 1940-ben. (SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay K. felvétele.) 8. Marosi Szilárd, SRKA. Kf Szikszay, HPH. Benke,

20 20 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK A Hejõ-patak 2001-ben. (Fotó: Kovács Zs.) Ma a patak gyakorlatilag csak az esõvíz levezetésére szolgál. A Hejõ vízjárása erõsen ingadozó, fõleg nyár elején árad, de vízhozama jellemzõen kicsi. Kémhatása általában gyengén lúgos: 7 8 ph körüli. A talajvíz mélysége átlagosan 4 méter. A rétegvizek hozama kutanként 100 l/sec alatt van, mélységük 200 méter körüli. A felszíni és felszín alatti vízkészlet kihasználtsága 50 % körüli, a kutak terhelése viszont 80 %. A régió vizei nitrát ion tekintetében szennyezettek, ammónia és nitrit szennyezettségük viszont elhanyagolható. A talajvizek ph-ja általában semleges. Ivásra alkalmatlanok. 11 Hejõpai vízrajzához hozzátartoznak még a kavicsbánya-tavak, amelyek környezetük megfelelõ rendezésével idegenforgalmi vonzerõvé válhatnak. A hordalékkúp-síkságokon, így a Borsodi-Mezõség északi felében a csernozjom barna erdei talajok, a Borsodi-Mezõség déli részén alacsony termõképességû réti szolonyecek vannak. 12 A talaj többnyire erõsen savanyú, alacsony humusztartalmú, agyagos-vályog összetételû. A vidéken az egyik leggyakoribb típus (30 %-ban) a csernozjom barna erdõtalaj. Jelentõs a A papi Öreg-tó. (Fotó: Kovács Zs.) 11. Tózsa, Frisnyák,

21 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK 21 rossz minõségû, szikes réti szolonyec talajok aránya is (30 %). A szolonyeces réti talajok aránya 19 %, a réti talajoké 10 %. 13 A Borsodi-Mezõség északi része a megye legtermékenyebb, míg déli fele a legrosszabb termõképességû területe. A Borsodi-Mezõség a magyar föld egyik legkiválóbb gabonatermõ vidéke. Hejõpapi mérsékelten meleg-száraz éghajlata a mezõgazdaság (és egyéb emberi tevékenység) számára kedvezõ feltételeket biztosított. Az éghajlati elemek közül a legfontosabb a napsugárzás. Hejõpapiban és tágabb környezetében a globális sugárzás, a felszín 1 m 2 -ére jutó sugárzó energia évi összege MJ (= mega-joule). A napfénytartam átlagosan óra/év, de ettõl nagy eltérések is elõfordulnak. A napsütéses órák száma az elméletileg lehetséges napfénytartam 50 %-át sem éri el. A borult napok száma amikor a felhõzet 80 %-ot meghaladó átlagosan 120 nap/év. A derült napok száma 50, ilyenkor a felhõzet nem éri el a 20 %-ot. Az évi középhõmérséklet 9,5 10 o C között változik. A januári középhõmérséklet -2,5 o C, a júniusi +20 és +20,5 o C. Az évi közepes hõmérsékleti ingadozás 22,5 23 o C. A hõségnapok száma (30 o C feletti léghõmérséklet esetén) évi átlagban 20, a fagyos napoké (0 o C alatt) 110 körül alakul. Az elsõ fagyok a vidéken október 25., az utolsók április 15. körül jelentkeznek. Az évi abszolút maximumok 33 o C, az abszolút minimumok átlaga -18 o C. 14 Az évi csapadékmennyiség mm, ebbõl a kalászosok Szántóföld Hejõpapitól nyugatra, háttérben a faluval. (Fotó: Kovács Zs.) tenyészidõszakában, március elejétõl június végéig kb. 225 mm. A hótakarós napok száma 40. A szélirányok közül az északi és az északnyugati az uralkodó Tózsa, Frisnyák, ill. Veres Viga, Benne: Frisnyák Sándor fentebb említett tanulmánya. 15. Uo.

22 22 II. A FÖLDRAJZI- ÉS TERMÉSZETI VISZONYOK A vidék eredeti növénytakaróját ligeterdõk, tatárjuharos lösztölgyesek, gyöngyvirágos- és cserestölgyesek alkották. A falut körülvevõ erdõket gyakorlatilag már a XVIII. század végére kiirtották. Az 1780-as évek katonai felmérése szerint már csak a Hejõ menti mocsarak mentén volt a falunak egy kis erdeje, magas törzsû tölgy- és égerfából, ami azonban mindenütt nagyon mocsaras volt. 16 A korábbi évszázadok irtásgazdálkodása az erdõs-sztyepp tölgyerdõmaradványait fokozatosan megszûntette. Ma a táj képét csak elszórtan színesíti egy-egy mezõvédõ erdõsáv ban a papi határ 89 %-a volt szántó, 2 %-a rét és legelõ, a többi erdõ, nádas és terméketlen terület. 17 A vidék legjellemzõbb haszonnövénye a búza, az õszi árpa, a vöröshere és a kukorica. 16. Csorba, Csíkvári,

23 III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA 23 III. A vidék növényés állatvilága A növényzet Hejõpapitól északra az alföldi sík táj képe megtörik a lankás domboldalakon, majd a hegyek szigorú rajzú vonulata zárja le a látóhatárt. Budapest felõl, az M3-as fõúton érkezve Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, a Bükk méteres magas vonalai kísérik az utazót a Borsodi- Mezõség tájaira, melyet keletrõl a Tisza, délnyugatról Heves megye mesterséges határa övez, szabad teret engedve a síkságnak az Alföld irányába. A táj arculatát a hegyvidék felõl lefutó folyók és patakok, valamint a Tisza alakították ki, jellegzetes átmenetet képezve az Alföld és a Bükk hegység között. A lerakott hordalékra az évmilliók során ráülepedett a szél által idehordott por és lösz. Az áradó és kanyargó Tisza évente mindig átnedvesítette a területet, gondoskodva a táj vízutánpótlásáról. Ennek megfelelõen a XVII. századig az Alföldre jellemzõ erdõs sztyepp borította a vidéket, a nagy árterületeken ligeterdõkkel, a szárazabbakon viruló tölgyesekkel. Az évszázadok során ezeket kivágták, helyükön szántóföldek találhatók. Ahol az erdõt visszatelepítették, ott túlnyomórészt a tölgyerdõkre még csak nem is emlékeztetõ, tájidegen akácosok és nemesnyár-félék is megjelentek. Eredeti tölgyerdõ-társulásként maradt fenn valamivel távolabb a Kerecsendi-erdõ, és említést érdemel még a telepített Szili-erdõ. 1 A régi természetes képhez viszonyítva a Borsodi-Mezõség arculata mára átalakult. A terület egy része szikes puszta, amit feltörni nemigen érdemes. Az ilyen földeket leginkább legeltetésre hasznosítják. Az õsi homok- és löszpuszta gyepek helyén ma kultúrnövényzet növekszik (gabonafélék, napraforgó, kukorica, repce stb.). A füves puszták és szántóföldek mozaikján 1989-ben alakult meg Hejõpapitól délre, délnyugatra a Borsodi-Mezõség Tájvédelmi Körzet 1. Gyulai,

24 24 III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA Dél-Borsod vegetációtérképe. (Közli: Marosi Szilárd, ) Jelmagyarázat: 1 = gyertyános-tölgyes erdõ; 2 = savanyú talajú bükkösök; 3 = savanyú talajú tölgyesek; 4 = cseres-tölgyesek; 5 = kontinentális molyhostölgyes erdõk, karsztbokorerdõk és cserjések; 6 = sziklagyepek és sztyeprétek; 7 = homoki tölgyesek; 8 = homokpuszták; 9 = tatárjuharos lösztölgyes; 10 = löszsztyep-rétek és erdõssztyep-cserjések; 11 = mezei juharos kevert tölgyes; 12 = sziki tatárjuharos tölgyes; 13 = szolonyec talajú szikes vegetációkomplex; 14 = szikes mocsarak; 15 = szubmontán égeresek és patak menti magaskórósok; 16 = ártéri keményfaligetek; 17 = ártéri puhafaligetek; 18 = vízi vegetáció, magassásosok, mocsárrétek.

25 III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA hektárnyi Gelej Mezõcsát Tiszadorogma Mezõnagymihály községek által körbezárt területen. A táj éghajlata hasonló a Hortobágyéhoz, ezért a népnyelv a vidéket Kis-Hortobágy névvel is illeti. 2 Nevezik ezt a területet Borsodi-ártérnek is, mely nevet az utóbbi idõkben aligha érdemli meg. A Tisza szabályozása után gyakorlatilag megszûnt az az õsállapot, amikor a Tisza itt rakta le hordalékait, s a mélyebb térszintekben a visszamaradó víz gazdag vízi világot teremtett. 3 A Tisza szabályozása, a mocsarak kiszárítása és a területen évszázadokon keresztül tartó hagyományos legelõhasználat hozzájárult ahhoz, hogy a talaj vízháztartása megváltozzék. Szikesek mindig ott alakulnak ki, ahol a talajvíz a felszínhez viszonylag közel van, mert a szélsõséges, igen meleg, száraz nyári klímában a talaj hajszálcsõrendszereiben a víz fölfelé vándorol (a nap párologtató hatása). Az oldott sók a talaj felszínén vagy a felszín közelében egy jól elkülönülõ rétegben kiválnak, azaz kikristályosodnak (kivirágzik a szik). A folyamat a nevét a nátrium-karbonátról (Na 2 CO 3 ) köznapi nevén sziksóról vagy szódáról kapta, emellett még nátrium-klorid (NaCl konyhasó) és nátrium-szulfát (Na 2 SO 4 Glauber-só) is kiválik, kifehérítve a talaj felszínét vagy felsõ rétegét. A szikes talaj kémiai összetétele nagyban eltér a löszpusztagyepekétõl, így a talaj változásait követni kellett az ott élõ növényeknek is. A régmúltban fellelhetõ természetes szikes részekrõl az újonnan kialakult rétek hamar benépesültek. Az egykori sztyepprét társulásait felváltotta a szárazság- és a sótûrõ pusztai növényzet, a szikesek világa. A talaj sótartalmától függõen a környékre a löszpusztarétek, ecsetpázsitos sziki legelõk és az ürmös szikespuszta a jellemzõ. Gyepalkotói között a perje, a csenkeszfélék és az árvalányhaj említhetõ. Ezek szintjébõl emelkednek ki a legeltetés során megmaradó szép és értékes gyógy- és mérgezõ növények. Üde vízellátású foltjaiban tavasszal tömegesen virít a rózsaszín virágú macskahere, a hengeres peremizs, a közönséges borkóró, a kakukkfû, az augusztusig folyamatosan nyíló, apró sárga virágaival pompázó boglárkák. Szárazabb részein foltokban fellelhetõ a védett tavaszi hérics, a cickafark, a liláskék virágú zsályák és a legeltetést tûrõ fajok (pl. a kígyószisz, tejoltó galaj és a tövises iglice). 4 A sztyeppnövényzet finom átmenettel olvad a sziki vegetációba. A legelterjedtebb élõhely a száraz, szikes ürmöspuszta. Helyenként sok 2. Körtvélyesi, Gyulai, Polák, ill. Borhidi Sánta, ill. Körtvélyesi, ill. Gyulai, E fejezetnél a továbbiakban is az itt említett forrásokra hagyatkoztunk. Vonatkozik ez az állatvilágról szóló részre is.

26 26 III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA benne az illatos üröm és a pusztát augusztusban lilára festõ magyar sóvirág. Jellemzõ gyepalkotó füve a taposást jól bíró veresnadrág csenkesz, itt-ott pipacsokkal tûzdelve. Nedvesebb foltokon, az elhagyott folyómedrek helyén társul hozzá a sziki mézpázsit és a keskenylevelû sás. A meredekebb partú, megmaradt, lecsapolatlan mocsarakban gyakori a pántlikafû, a mocsári nõszirom, a tavi káka és a vízi harmatkása. Az ilyen növénytársulások különlegessége a bennszülött kisfészkû aszat, a mocsári aszat és a kisvirágú kakukktorma. A buglyos boglárka az aszályos években a nedves, tõzeges felszínen kis bokrokat alkot, míg vizes években hínárként úszik a mocsarak vizében. A közelben a Nagyházitanya és a Deák-rét közötti sziki réten fordul elõ a reliktum sziki kocsord, a védett nagy szikibagolylepke hernyójának tápnövénye. Az itt fellelhetõ harmadik rét típus a nem szikes ártér. Ezek a rétek a szikes foltok szomszédságában, azok által körülzárva találhatók, s azt jelzik, hogy merre kanyargott a Hejõ a hordalékkúpon. Uralkodó pázsitfûfaja az ecsetpázsit, amelyhez nem sziki-, hanem réti növények társulnak. Ilyenek például a kornis tárnics, az elegáns kosbor, a szürke aszat, a vadmurok és a kék virágú mezei katáng. A pusztán többfelé találhatók hosszabb-rövidebb ideje mûveletlen szántók. Ezeken megkezdõdött a löszgyepek visszatelepülése, de minthogy a környéken nincsenek fajgazdag gyepek, ahonnan magok érkeznének, ezért jellegtelen növényzetûek maradtak. A kisebb mocsarakat, a Hejõ-patakot és a kavicsbánya-tavakat gazdag hínár- és vízinövényzet színesíti, a part mentén nádasokkal, tarkítva. sásokkal Hejõpapi kavicsbánya-tó. (Fotó: Kovács Zs.)

27 III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA 27 Az állatvilág A Borsodi-Mezõség állatvilága éppen olyan jellegzetes, mint növényzete. A száraz területek tipikusan pusztai állatai mellett a nedves, ártéri fajok is megtalálhatóak. A pusztákon leghamarabb a színpompás pillangókat pillanthatjuk meg. Többek között van itt fecskefarkú és kardos lepke. Szép látvány a bársonyos, sötétbarna, kék pöttyökkel díszített szárnyú gyászlepke, a fekete-piros-fehér mintázatú admirális lepke és a nappali pávaszem, a kis apolló lepke és a farkasalma lepke. A szikes rét magaskórósainak környékén él a magyar Vörös Könyvben szereplõ, egyik legértékesebb védett lepkefajunk, a nagy szikibagoly lepke. 5 A gyepeken domináns rovarfajok közül az egyenesszárnyúakat kell kiemelnünk. Régen jellemzõ, meghatározó faja volt a marokkói sáska, mára tömeges elszaporodása révén az olasz sáska, az imádkozó sáska és idõnként a tengerzöld sáska említendõ. A zömmel ragadozó és vegyes táplálkozású szöcskék közül a sávos réti szöcske és a védett tõrös szöcske fordul elõ, de gyakori a nagy testû szemölcsrágó szöcske is. Elõfordulnak itt gyalogcincérek, bíborcincérek, kabócák és poloskák. A füves-szikes puszták jellemzõ, nagy termetû ragadozó bogara az aranypettyes bábrabló, az õsidõk óta legeltetésre használt gyepeken számos ganajtúró bogárfaj találja meg életterét. Ezek közül említést érdemel még a vércincér, a nagy hõscincér és a szarvasbogár. Élõhelyük a tölgyesek, fûzfák, illetve a száraz rétek. A pókfélék közül elsõsorban a fogóhálót nem szövõ farkaspókfélék jellemzõk. Közéjük tartozik legnagyobb termetû hazai pókunk, a szongáriai cselõpók, amely a talajba függõleges, pókfonallal megerõsített falú lakójáratot készít. A terület folyamatos kiszáradása nem kedvez a halaknak, de a Hejõben számos halfajta megtalálható. Hajdanán gyakori volt benne a csík. A kétéltûek közül a vöröshasú unka, a tavi béka, a pettyes- és a tarajos gõte gyakori. A kavicsbánya-tavak gazdag vízi világa színesíti a vidék élõ környezetét. Lépteink zajára zöld-, fürge- és homoki gyíkok szakítják meg napfürdõzésüket. Idõnként sütkérezõ vagy táplálék után kutató vízisiklóra is felfigyelhetünk. A terület arculatát leginkább a madarak határozzák meg. A tájvédelmi körzet magasabb növényû, csalitos helyein rejtetten él kb túzok. Igen óvatos madár, becserkészni és megpillantani csak a nagyon ki- 5. Lásd a 4. lábjegyzetet, az egész állatvilágra szóló részre.

28 28 III. A VIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA tartóknak sikerül. A ragadozó madarak közül több párja is költ a kerecsensólyomnak, ötven száz pár közötti a kékvércse állománya, de fészkel a vidéken a kabasólyom és a barna kánya is. Az ötven hatvan párból álló szalakóta állomány a terület egyes részein igen sûrûn települt. A nagy madárvonulások idején a vidék jelentõsége megnõ. Megszállnak itt a darvak, a vadludak, a cankók és a bíbicek nagy csapatai. Téli vendég a hósármány, a téli kenderike, a csíz, a nagy õrgébics és a réti fülesbagoly. Legjellegzetesebb fészkelõ madarai a sordély, a vörösvércse, a kis õrgébics, a búbos banka, a sárga billegetõ és a mezei pacsirta. Itt él a széki lile, az ugartyúk és a széki csér is. A nagyobb tanyák padlásain költ a gyöngybagoly és a gyakoribb kuvik. A hamvas réti héja alkalmanként költ a gabonatáblákban és a kaszálókon. Pár évvel ezelõtt kb. ötven pásztormadár költését regisztrálták ezen a környéken. A földön fészkelõ madarak közül a jelentõs fácán- és fogolyállományt Feketeszárnyú székicsér. (Közli: Rakonczay, ) kell még megemlítenünk. Emlõsök közül a mezei pocok, az erdei egér, a mezei nyúl, a mezei cickány, az apró pirókegér, a vörös róka és az õz a jellemzõ. A nyílt puszta lakója a védett molnárgörény, a nádas-gyékényes laposok környékén hermelinnel is találkozhatunk. Szintén védett a szép számú ürge populáció, amely a pusztai ragadozók legfontosabb táplálékállata. A magas fûvû részeken, a körülzárt szántók parlagjain él a különösen értékes háromcsíkos egér. A környezõ terület értéket képvisel hazánk sokszínûségében. Értéket az ott élõ és messzi vidékekrõl odalátogató embereknek egyaránt. Tömbszerû legelõi, rétjei, szikesei eszményi élõhelyet biztosítanak növényeinek és rajtuk keresztül állatvilágának is.

29 IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI 29 IV. Hejõpapi néveredete és helynevei A község neve és írásmódja A település nevében a Papi helynév azzal kapcsolatos, hogy a falu egykori birtokosa az egri püspökség, illetõleg a káptalan volt. Borovszky szerint az ószláv popu szóból (=pap) ered a falu neve. 1 A község ben Poph néven szerepel egy, az egri püspökség birtokait felsoroló oklevélben. 2 A Hejõ elõtag a település patak mellettiségére utal. A Hejõ a Tisza jobb oldali mellékvize. Neve elhomályosult szóösszetételbõl áll. Elõtagja a meleg, melegség jelentésû hõ, hejõ, hév, utótagja a régies jó folyó szóból keletkezett. Korábban a Hejõ felsõ szakaszát amelynek vizét a miskolctapolcai meleg források olyan hõfokon tartják, hogy sohasem fagy be, Tapolcának nevezték. A szláv eredetû Tapolca és a Hejõ egymásnak értelembeli megfelelõi. Keletkezésükre nézve feltehetõ, hogy a szláv név a folyó meleg vizének közvetlen érzékelése alapján, a magyar név pedig szláv mintára, tükörfordítással jött létre. 3 A XIV. században a pápai tized-jegyzékekben a falu Popi, Popy és Papy névalakban szerepelt ban és 1493-ban is Papy formában írták nevét. 5 A XVIII XIX. század fordulóján leginkább a Papi, 1863-ban Hejõ Papi, között Heõ Papi és Hõpapi, között Hõ-Papi néven szerepel a forrásokban. 6 Fényes Elek 1851-ben Héjõ-Papi néven írt róla. 7 A község IV. tc. 2 -a alapján megállapított hivatalos neve Hejõpapi lett. 8 Ennek ellenére a falu az és 1. Kiss, ill. B.-A.-Z. M. Lt. XV fol. Hejõpapi. 2. Györffy, Kiss, Györffy, MOL. U. et. C. E :1/1476. ill. Csánki, I. köt Turkovics, ill. Barsi, Fényes, II. köt Jeney Tóth,

30 30 IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI az évi helységnévtárban még Hõ-Papi névalakban található tõl azonban már csak a Hejõpapi név használatos. 10 A község helynevei A települések helyneveit országosan elõször a XIX. század közepén Pesty Frigyes gyûjtötte össze, az információt a helyi elöljáróságoktól szerezte. Papiban Visolyi István bíró, Czakó György törvénybíró, Veres Lajos hites és Born János jegyzõ válaszolta meg a vármegye által kiküldött kérdõpontokat ben a község határában elõforduló szántóföldek neve: Kürti út, Csörsz árka, Szigetköz, Alsó szigetköz, Kis gyulaj hát, Nagy Gyulaj, Testhalom, Igriczi határrajáró, Közép járó, Papsor, Kavicsos, Gonoszhalom, Lyukas domb, Nyögõ, Alsó telek, Országútra járó, Körtvélyfa járó, Gyepre járó, Felsõ telek és Tilalmasra járó. A rétek elnevezése: Bábai gyalogút, Bürkös, Keresztér és Csáté-szög. A falu legelõje a Gyep nevû dûlõben volt. A helynevek között sorolták fel még a Papi külsõ csárda és a Határ ér neveket. Ez utóbbi a község határában folyó Hejõ-patakhoz kötõdik. Sajnos a nevek eredetérõl a helyi elöljáróság semmilyen információt nem közölt. A község 1854-es kataszteri térképe a következõ dûlõ neveket tünteti fel: Testhalom, Igrici határra járó, Közép járó, Papsor, Kavitsos, Nyögõre járó, Gonosz halom, Lukas domb, Nyögõ, Tilalmasra járó, Felsõ telek, Gyepre járó, Körtvélyfa járó, Országútra járó és Alsó telek. 12 A falu 1870-es térképe a korábbiakhoz képest új helynevekkel is szolgál: Alsó telek, Bizony zug, Csörszárka, Disznó szög, Felsõ telek, Gyulaj gyep, Hármas, Heõ, Heõ gátra dûlõ, Igriczi határra járó, Juhusztató, Kerek tó, Kis gyulaj, Korcsma gyep, Korcsmánál, Középsõ, Nagy gyulaj, Nyögõ, Patkós ér melléke, Rét híd közi, Temetõ és Test halom. 13 Az 1870-ben elkészített földkönyvben találunk olyan helyneveket, amelyek az elõbb említett, szintén 1870-ben készült térképen nem szerepelnek. Ezek a következõk: Kenderföld, Bábai gyalogútnál, Vályog vetõ, Kenderáztató, Fényes part alja, Két híd közi, Vermek, Kõrösi zug, Felsõ 9. Uo. ill. Turkovics, Gyalay, ill. Turkovics, Pesty, A helyneveket itt, és a késõbbiekben is abban a névalakban közöljük, amilyenben az eredeti forrásban szerepelt. 12. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII d. Lásd a 100. oldalon a térképet. 13. Uo. Bm. U Hejõpapi évi térképe.

31 IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI 31 Hejõpapi fontosabb helynevei a XIX. század végén. (Készítette: Takács L.) gyep, Vizsolyi lapos, Bak közire, Nyomásos rétek, Kút és Délõhely, Telek út és Tagosok földje. 14 A községhez a XX. században különbözõ néven külterületi lakott helyek, tanyák tartoztak elõtt a Pataytanya és a Verestanya volt része a falunak április 13-án a Pataytanya (Patay malom) nevét Tatay malomra változtatták meg. 15 Hejõpapi egyéb külterületi lakott helyeinek neve: Belutanya, Tóthtanya és Traplymalom (1926), Tataymalom (Holczreiter malom) és Verestanya (Majorostanya) (1937), Cigánytelep és Majorostanya (1944), Cigánytelep, Majorostanya, Vasúti õrház és Vízimalom (1952), Cigánytelep, Nemesbikk vasúti megállóhely, Majorostanya és Vízimalom ( ), Cigánytelep, Vasúti õrház és Vízimalom (1973), Szilvástelep (1985). 16 Ismert a Beketanya és a Fraplytanya (?) elnevezés is. 17 A feudális oklevelekben alkalomadtán szintén találkozunk helynevekkel bõl ismerjük az Úr rétje elnevezést. 18 A Gonosz halom elõször 1778-ban, a Nyögõ 1781-ben tûnik fel általunk fellelt forrásban. A XVIII. 14. Uo. VII. 1/c. 93. d évi földkönyv. 15. Gyalay, Turkovics, Seresné Tóth Szegõfi, MOL. U. et. C. E :3/1557.

32 32 IV. HEJÕPAPI NÉVEREDETE ÉS HELYNEVEI századi határvitánál találkoztunk a Bodzfa, a Csukás-ér és a Gyöngyös hát elnevezéssel. 19 Az Ispánrét az 1780-as évekbõl ismert. 20 A XIX. század végén alakult ki a Sarosi szõlõ és a Lóger elnevezés. A helyi hagyomány szerint az utóbbi nevének eredete 1849-re nyúlik vissza. Az oroszok az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a község délnyugati lakatlan részét és az ezzel összefüggõ gulya legelõt szállták meg. Itt ütötték fel táborukat, s a papiak ezt a területet ezért nevezték Lógernak. 21 A XIX XX. század fordulóján a Templom zug másik elnevezése a Málé zug volt, mely mára feledésbe merült. Ugyancsak kevesen emlékeznek a Vizsolyi zug (a mai Jókai utca alsó, legelõ felõli része), a Kerektó zug (a falu északi részén a vályoggödörtõl a Jókai utcáig bezáró rész) és a Darvas (Bakó) zug (a temetõ déli oldalánál lévõ községrész) elnevezésekre. 22 A Kis erdõ a falu Hejõ mocsarának szigetén terült el, míg a Homok-dûlõ a Gyulaj-dûlõtõl nyugatra helyezkedett el, ide az 1900-as évek elején szõlõt telepítettek. Szõlõ volt még az Emõdi-hegyen és a Tehéntánc-dûlõben. 23 Némelyik helynév eredetérõl a helyi hagyomány érdekes adalékkal szolgál. A Testhalomról a helyiek úgy tartják, hogy a török dúlások idején oda temették el az elesett magyar vitézeket, majd 1849-ben a kolerában meghalt oroszokat. A Nyögõ az országút mellett terült el. Nevét onnan kapta, hogy a mellette lévõ út esõs idõben annyira járhatatlan volt, hogy miközben a fuvarosok szekerüket vontatták a két dombon, az igavonó állatok keservesen nyögtek a tehertõl. A Tilalmast a gazdák tavasszal nem használhatták legelõnek, azt az apaállatok számára tartották fenn. A Patkós néveredete arra utal, hogy a terület ragadós földje leszedte a lovak lábáról a patkót. A Sasos az Emõddel határos dûlõ volt, homokos, kis termõképességû földdel. A terület számos réti sas tanyája volt, nevét innen kapta. 24 Hejõpapi helyneveiben is megfigyelhetõk bizonyos helyi és országos szabályszerûségek és összefüggések. Vannak személynévi dûlõnevek, de vannak köznévi vonatkozású, a földrajzi fekvésre, a területi, gazdasági, társadalmi fejlõdésre emlékeztetõ, továbbá a népi szokásokkal, a falu mindennapi életével kapcsolatos, a helyi eseményekrõl vett dûlõnevek is. A dûlõnevek pontosan mutatják a tájban végbement változásokat. Különösen hosszú életûek a hegy- és vízrajzi dûlõnevek, amelyek a helyrajzi viszonyokat világítják meg B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. XV. 3743/1778. ill. XVII. XVIII. 4089/1781. ill. XVII. X és 2127/ Csorba, SRKA. Kf Szikszay, és Uo Uo MNM. EA Várhegyi, Eperjessy,

33 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI 33 V. Hejõpapi és környékének õskori kultúrái A kõkorszakok Az õskortól a honfoglalásig terjedõ idõszakot több korszakra bonthatjuk. A legrégibb, korai kõkor (paleolitikum) 2,5 millió évtõl Kr. e. kb. 130 ezer évig tartott. A középsõ paleolitikum 35 ezer évig, a felsõ paleolitikum Kr. e ig élte virágkorát. Ezután a mezolitikum, vagyis az átmeneti kõkor (Kr. e ), majd a neolitikum, vagyis az új kõkor (Kr. e ) következett. A fémkorszakokat a rézkor nyitja meg, majd a bronzkor, végül a Kr. e. VIII. században kezdõdõ vaskor következik. Pannónia provincia fennállásának idõtartamára esik az úgynevezett császárkor. Ezt követõen beszélünk a népvándorlás, majd 895-tõl a honfoglalás koráról. Az egymást követõ történeti korok idõrendjében haladva a régészeti emlékek jelentik számunkra azokat a mérföldköveket, ahol rövid idõre megállhatunk, s számba vehetjük azokat az ismereteket, amelyekhez a régészet segít hozzá minket. Megyénk területén az emberi megtelepedés elsõ nyomait a középsõ paleolitikum idejébõl tudjuk kimutatni, mely (egyes feltételezések szerint ) évvel ezelõtt kezdõdött, és éve ért véget. Ez a periódus a Neander-völgyi emberek kultúrájának idõszaka, egyben Közép- és Kelet-Európa benépesülésének korszaka. Ekkoriban jelentek meg az egyes kiválasztott állatfajtákra specializált vadászat elsõ jelei. A kis létszámú vadásztörzsek barlangokban, sziklaereszekben húzódtak meg. A megye legkorábbi leletei a Varbó melletti Lambrecht-barlangból, a bükki Subalyuk-barlangból és Sajóbábonyból kerültek elõ. 1 A évvel ezelõtti felsõ-paleolitikum már a fejlett vadásztársadalmak ideje. A megye világhírû lelõhelye a Szeleta-barlang. E kultúra a Bükk hegység területén alakult ki. Papi környékén a paleolitikum korából kevés lelet került elõ ben a halászok mamutcsont- 1. Révész,

34 34 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI maradványokat fogtak ki a Tiszából Tiszapalkonya mellett. 2 A Herman Ottó Múzeumban Csincsetanyáról származó mamutcsontokat, hátgerinccsigolyákat õriznek. Ezek a leletek a középsõ paleolitikum korában kedvenc vadászcsemegének számító nagytestû növényevõ állat elõfordulását jelzik a vidéken, valószínûleg az õt vadászó emberrel együtt. 3 A neolitikumban (Kr. e ) népesült be a környék, amit régészeti leletek is alátámasztanak. Az emberiség történetében alapvetõ változást jelentett a neolit forradalom, a korábbi halász-vadászó életmód földmûveléssel és állattenyésztéssel való kiegészülése, illetve felváltása. Az átmeneti kõkorban és az újkõkorban a megelõzõ idõszak hideg, zord éghajlata fokozatosan enyhült, lassan melegedett. A hegyek, barlangok védelme már nem volt létfontosságú. A nyílt terepen földbe mélyített lakóházak épültek kunyhószerû sátortetõvel, amit vesszõbõl fontak, és kívül-belül agyaggal kitapasztottak, ez a paticsfal. Az agyag a napon keményre száradt, s több ezer évig jelzi, hogy azon a helyen egykor település virágzott. Elõször az újkõkorban készítettek agyagedényeket, s ezeket az elsõ darabokat már díszítették. A kerámiákat napon szárították, a fazekas kemence még hosszú ideig ismeretlen volt. Az õskõkori kõeszközöket tovább fejlesztették, kovaeszközeik rövidek voltak. 4 A környéken több lelet is ismert a neolitikumból. A középsõ paleolit idejébõl a Bükk környékén kb. 50 lelõhelyet ismerünk, de délebbre is találhatók régészeti emlékek. 5 Mezõcsát belterületén az alföldi vonaldíszes kultúra telepének nyomait, Mezõkeresztesen a Táncsicstanyán alapásáskor fiatal, a neolitikus korból származó sírból egy leány csontváza került elõ. A koponyán négy tengeri csigából készült gyöngy fejdíszt, míg a csontváz egyik alkarján egy ugyancsak tengeri csigából készült karperecet találtak. A csontokon piros földfesték nyomait lehetett felfedezni. 6 Ónodon a katolikus temetõ mellett kõ- és kovaeszközök kerültek elõ. Muhi-Kocsmadombon az újkõkori telepen összesen harminchárom darab vonaldíszes kerámiát találtak. 7 Feltételezhetõen e korból származik a bükkábrányi Temetõhalom is, amely erõdített hely lehetett. A temetõ sírjain talált õskori cserepek sokasága és egy 1986-ban talált csontbalta ezt igazolja. 8 Vattán a Testhalom nevû dombon fellelt sok csiszolt kõeszköz, csontszerszám és agyagedény is e korból került a múze- 2. HOM. HTD Ferencz, Szûcs, Hellebrandt, Takács, Szûcs, Hellebrandt, Takács, ill. Nováki Sándorfi,

35 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI 35 umba. 9 Jelentõs régészeti leletekkel büszkélkedhet a neolitikum korából a környéken Bükkaranyos, Emõd, Mezõcsát, Muhi, Tiszakeszi, Tiszabábolna és Sály is. 10 Az M3-as építéséhez kötõdõ ásatások során a korszakból Polgáron és Mezõkövesden kerültek elõ ismertebb régészeti emlékek. 11 Hejõpapi közelebbi szomszédai is büszkélkedhetnek újkõkori leletekkel, így Hejõkeresztúr, Hejõbába és Hejõszalonta is. 12 A neolitkorból már Hejõpapiból is ismerünk tárgyi emléket. A Herman Ottó Múzeum leletanyaga a Nyögõ-dûlõbõl származó csiszolt kõbaltát õriz, melynek hossza 5,8 cm, ami Kenyeressy Pál ajándékaként került a múzeumba. A baltát a bükki kultúra népei készítették. Ugyancsak Papiban az Õs- Hejõ mentén a régészek terepbejárásuk során az újkõkorban kedvelt folyóparti településtípus jellegzetes vonásait fedezték fel. 13 A bükki kultúrához tartozó népek kiaknázták a kínálkozó környezeti adottságokat. A Tokajkörnyéki obszidiánból (vulkanikus üveg) borotvaéles pengéket készítettek, és ezeket kereskedõik távoli vidékekre szállították, de vitték õket félkész állapotban is, mint magkövet. Egyes telepeken nem csak az obszidiánt, hanem a jó minõségû kovát is feldolgozták. Csiszolt kõbalta Hejõpapiból. (HOM. lelt. sz Fotó: Halmai László.) A bükki kultúra népeit a környezõ kultúráktól az edénymûvességük magas színvonala különböztette meg. A tömegesen készült edények mûvészi szintre emelkedtek. Lehet, hogy nem csak obszidiánt, hanem szépen díszített edényeket is exportáltak. A fejlett hitélettel rendelkezõ bükki népek a kereskedelem mellett földmûveléssel és hegyi pásztorkodással foglalkoztak. 9. Nováki Sándorfi, ill. Takács Kovács, Nováki Sándorfi, Raczky Kovács Anders, Korek Patay, Uo. ill. HOM. RA

36 36 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI A bükki kultúra népessége a látszólag kedvezõtlen viszonyok között is meglelte megélhetésének forrásait. Gazdálkodásában a földmûvelés mellett jelentõs szerephez jutott a hegyi pásztorkodás. A bükki kultúra népességének késõbbi sorsa még tisztázatlan, valószínûleg beolvadtak a késõbbi, rézkori csoportokba. 14 A fémkorszakoktól a honfoglalás koráig Kr. e körül a szárazabbá és hûvösebbé váló klíma hatására elõtérbe került az állattenyésztés. A rézkori pásztorok zömmel szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést tartottak, de nem hagytak fel a földmûveléssel sem. Állatfeleslegüket valószínûleg rézércre cserélték, s terjeszkedésük során a rézlelõhelyek megszerzésére törekedtek. A tiszapolgári-, a bodrogkeresztúri-, majd a péceli kultúra népei éltek a vidéken, akiket Kr. e. II. évezred elején a keleti sztyeppékrõl ló- és szarvasmarhatartó pásztortörzsek meghódítottak. Az új hódítók azonban gyorsan beolvadtak a helyi rézkori alapnépességbe. Ezt követõen jött létre Észak-Magyarországon a késõ péceli elemeket is magába foglaló, hosszú ideig virágzó hatvani kultúra. 15 A hatvani kultúra népessége eszközeit csontból és kõbõl készítette. Gazdálkodásukban a földmûvelésnek és az állattenyésztésnek egyaránt fontos szerepe volt. Társadalmuk feltehetõleg nagycsaládokra tagolódott, erre utalnak a telepeiken talált, olykor méter hosszú közösségi házak. Halottaikat általában urnákban temették el. Kerámia mûvességükre jellemzõ az árkolt bütyökdísz. Jellegzetes edénytípusaik a textilmintás és seprûs agyagedények. A hatvani típusú telleket már a legkorábbi idõktõl védelmi rendszerrel, a földrajzi helyzettõl függõen sánccal vagy árokkal látták el. Településeik kiválasztásánál tehát fõ szempont volt a biztonság, a külsõ támadásokkal és az esetleges belsõ viszálykodásokkal szembeni védelem. A telepek általában kerek vagy ovális formájúak, házaik felmenõ falúak, földfelszínre támaszkodóak voltak. Eszközkészletükben a csontnak jutott vezetõ szerep, amit a fémmûvesség ismeretének hiányával, illetve nyersanyaghiánnyal is magyarázhatunk. Csekély számú bronztárgyuk mindössze néhány eszközben (tõrök, varrótûk, balták) és ékítményekben testesült meg. 16 E kora bronzkori kultúra nem egy jelentõs lelõhelye ismert a vidéken: Emõd-Nagyhalom, Csincsetanya-Homokdomb, Tiszakeszi-Szódadomb, 14. Révész, Uo S. Koós,

37 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI 37 Vatta-Testhalom, Ároktõ-Dongóhalom és Muhi-Laposhalom. Mezõcsát környékén egy nagyjából 200 km 2 területen 14 tell-telep található. 17 A hatvani népesség békés fejlõdését az ismeretlen eredetû füzesabonyi kultúra hódítása zavarta meg a Kr. e. XVII. században. Erõdített telepeikrõl ellenõrizték az alávetett hatvani népességet, akiktõl temetkezési szokásaikban is elkülönültek, halottaikat nem hamvasztották, hanem zsugorítva temették. Bronz- és arany ékszerekben gazdag temetõt ismerünk Gelejrõl. Újabb ásatások hozták napvilágra az ároktõi és geleji településmaradványokat. 18 A vidék egyébként is gazdag bronzkori emlékekben. Jelentõs leleteket ismerünk Mezõcsátról, Körömbõl, Csincsetanyáról és Mezõkresztesrõl. 19 Az Emõd melletti Istvánmajorban a füzesabonyi kultúrához tartozó sírokat tártak fel. Ez a bronzkori népesség a Kr. e. XVII XIV. században, a középsõ bronzkor idején települt meg ezen a környéken. A bronzot, mint ötvözött fémet már jelentõs mértékben használták. Lakóhelyeiken, a telleken már a letelepült életforma jeleit találhatjuk. A házak cölöpszerkezetû, paticsfalú, döngölt agyagpadlójú építmények voltak. Hamvasztásos sír Emõd-Istvánmajorból. (Közli: Raczky Kovács Anders, ) Az egyhelyben lakás a vándorló nagyállattartás megszûnését, a földmûvelés elõtérbe kerülését jelentette. A tell -ek olyan többrétegû dombok, amelyek a lakhelyek hosszú, folytonos újraépítése folytán, az elpusztult házak törmelékeibõl keletkeztek. Az M3-as autópálya építésekor egy telepet és egy 119 sírból álló temetõt is találtak. A sírok közül 114 hamvasztásos, 5 pedig csontvázas temetkezésû volt. A hamvasztásos sírokban eltemetetteket elõször máglyán elégették, s csak ezután 17. Uo Révész, 1994, S. Koós,

38 38 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI a megmaradt, elszenesedett hamvakat szórták bele a temetkezési urnába. A temetkezési mellékletek általában bronz karperecek, tûk, hajkarikák, gyûrûk, fajansz gyöngyök, agyagedények voltak. A sírok gazdagsága, a temetési mellékletek nagy száma a közösségen belül betöltött rangot jelzi. A másik õsi településnek otthont adó hely a már említett Emõd-Nagyhalom. A területrõl a neolitikus bükki kultúra cserép leletei és a bronzkori hatvani kultúrához tartozó csoport maradványai kerültek elõ. Ezt a lelõhelyet többen az õskori erõdítmények közé sorolják, ami azt jelenti, hogy a 300 m hosszú dombháton árok védrendszer vette körbe, ami az ott lakók nyugodtabb életviteléhez abban a korban elengedhetetlen volt. Hasonló õskori erõdített építmény a környéken Mezõcsát-Laposhalom és Vatta-Testhalom. 20 Bronzkori leletek Hejõpapiból is elõkerültek. A papi szõlõkbõl bronzkori orsókarikák gazdagították a múzeum leletanyagát ben a mûködõ kavicsbánya mellett délre, egy magasabb homokdombon, egy 200x200 méteres területen bronzkori edénytöredékeket gyûjtöttek össze. Bütyökdíszt, különbözõ méretû, házi kerámiákra utaló töredékeket talált az úgynevezett Darvas-földeken S. Koós Judit és Hellebrandt Magdolna régész. 22 A bronzkor utolsó századaira a közép-európai eredetû urnamezõs kultúra terjeszkedése nyomta rá a bélyegét. A vidéken a gávai és a kyjaticei kultúra terjedt el. Majd Kr. e. a VIII. században új, keleti nép jelent meg a Régészeti terepbejárásról készült térkép Hejõpapiról. (HOM. RA. Hejõpapi.) Kárpát-medencében, mely iráni-kaukázusi eredetû, a gazdálkodásukban kiemelt szerepe jutott a lónak. Egyik jellegzetes csontvázas temetõjük után a mezõcsáti kultúra névvel jelölik õket. Érkezésük a Kárpát-meden- 20. Szûcs, ill. Raczky Kovács Anders, HOM. RA HOM. RA

39 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI 39 cében a vaskor kezdetét jelzi. Az új fémet eleinte ékszerként használták, idõvel azonban fegyvereik nagy részét is vasból készítették. 23 A hitvilági és talán etnikai sokszínûséget jól mutatják a korszak temetõi, amelyekben a hamvasztásos és a csontvázas temetkezési rítus szinte valamennyi változata fellelhetõ (Kesznyéten, Muhi). Szoros kapcsolatokat ápolhattak a Fekete-tenger északi partján lévõ görög városokkal is, viseleti tárgyaik közül ezt legszemléletesebben a nyeles bronz tükrök jelzik (Muhi, Kisgyõr). Fejedelmeiket szkíta jellegû felszereléssel bocsátották túlvilági útjukra. Ennek egyik leglátványosabb példája Csincse határában, a Zöldhalompusztán talált temetkezés. Az onnan elõkerült szkíta-kori aranyszarvas egy elõkelõ vezér hatalmi jelvénye volt, amelynek párhuzamait a dél-ukrajnai híres szkíta fejedelmi temetkezésekbõl, kurgánokból ismerünk. 24 Jelentõsebb vaskori leleteket ismerünk Csincsetanya-Homokbányából, Polgár-Király-érpartról, Gelejrõl, Mezõcsátról és Muhiból. 25 A Kr. e. IV. században meginduló kelta vándorlás a késõ vaskor idõszakára esik, s alapjaiban rázta meg a korabeli Európát. A Krisztus születése körüli években a megye déli területére iráni eredetû lovasnép, a szarmaták költöztek. Hagyatékuk megtalálható Mezõkövesden, Muhiban, Mezõcsáton, Szentistvánon, Nyékládházán, Polgáron és Mezõkeresztesen. 26 A szarmaták után quádok, vandálok, majd a 270-es évektõl a gepidák éltek a vidéken, akiknek pompás berakásos arany ékszereik Mezõkövesdrõl kerültek elõ. Szállásterületük kiterjesztése céljából folyamatos támadás alatt tartották a szarmata törzseket, melyek többnyire azért, hogy a veszedelmes germán szomszédok elleni védelmet kicsikarják, rendszeresen betörtek a római provinciákba. A rómaiak ezért építették meg a hatalmas mérnöki teljesítményt és földmunkát kívánó védõsáncot, a Csörszárkot 322 körül. E védmû, mely Mezõkövesd környékén fordult délre, s Ároktõnél érte el a Tiszát, nem csak a szarmatákat óvta a germán támadásoktól, de Pannónia, azaz a mai Dunántúl számára is afféle elõretolt védõrendszerként szolgált. 27 A sáncot szarmata segítséggel római hadmérnökök tervei szerint készítették. Ennek nyomai Hejõpapi határában is fellelhetõk, a hejõszalontai elágazástól Mezõcsát felé haladva mintegy 2 km-re, a Hejõmenti Állami Gazdaság bekötõ útján mintegy 900 méterre levõ területen Révész, Uo Szûcs, ill. Raczky Kovács Anders, Révész, ill. Raczky Kovács Anders, Révész, HOM. RA

40 40 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI Papi közvetlen környéke a római császárkorban és a népvándorlás korában is lakott lehetett, erre utalnak az 1953-ban regisztrált germán és vegyes leletek. Római pénzleletek (Trainus, Antonius Pius dénárok) az 1940-es években, míg szarmata ezüst fibula és gyöngyök az 1950-es években ajándék, illetve vétel útján kerültek a Herman Ottó Múzeum gyûjteményébe a Gyulaj-dûlõbõl. 29 A népvándorlás korából (IV IX. század) is számos régészeti emlék mutatja a vidék leletgazdagságát. Ezek közül kiemelkednek Egerlövõ, Mezõkeresztes és Mezõkövesd gepida, Kistokaj és Szirmabesenyõ hun, Sály, Miskolc, Bõcs, Nyékládháza és Ároktõ avar korból feltárt régészeti emlékei. 30 A honfoglalás korának is számos leletanyaga ismert a vidékrõl, bár azok nem érik el a zempléni, s a vele szorosan összekapcsolódó szabolcsi részek leleteinek fontosságát. Az itteni temetõk a bodrogközinél jóval szegényebbek, döntõen közrendûek és alacsonyabb rangú vezetõk sírjait rejtik. Fontosabb régészeti lelõhelyek találhatók Tiszaszederkényben, Szakáldon, Tiszalúcon, Sályban, Kistokajban és Mezõcsáton. 31 Hejõpapi régészeti emlékei között meg kell említeni a középkorhoz kötõdõ leleteket is. Középkori cseréptöredékeket találtak a Gyulajdûlõben és az Õs-Hejõ mentén szeptemberében Kuli Sámuel mezõcsáti lakos 164 db. XII XIII. századi friesachi denárt vitt be a múzeumba. A leletgyûjtést Hejõpapiban a Kossuth u. 38. számú telken kb. 120 cm mélységben végeztek; cserépedény, bõr vagy textilnyom nem került elõ a közelébõl. A helyszínen fellelt további érmékkel együtt a teljes lelet- A hejõpapi érmelelet. (HOM. évk. XXI., Fotó: Valent Ede.) együttes száma 195 darabra nõtt. 33 Az érmelelet Virág Lajos telkén, építkezés lépcsõalapozás közben került elõ. A pénzérméket elõször 29. HOM. RA Raczky Kovács Anders, ill. Révész, Révész, HOM.RA Wolf Simán,

41 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI 41 német katonai gomboknak vélték, s csak késõbb derült ki, hogy ezüst dénárokról van szó. 34 A helyi hagyomány megemlékezik még a faluban és a hejõszalontai homok- és kavics-bányában talált fekete, zománctalan agyagcsuprokról, a szõlõkben talált kezdetleges ezüst pénzérmékrõl római császárok képeivel, a szakáldi határban a Csüllõ- (másképp Muhi-) dûlõben talált rozsdás sarkantyúkról, zablákról, kard maradványokról és cseréptöredékekrõl körül a Gyulaj-dûlõben Sólyom Ferenc helyi lakos szántás közben a fentebb már említett és a Herman Ottó Múzeumba került fibulákon kívül talált egy vörösréz kolompot, meg valami üvegszerû, zöld színû olvadmányt. 35 Ezek a leletek is a korábbiakhoz hasonlóan a táj letelepedésre alkalmas voltát hangsúlyozzák. 34. HOM. RA SRKA. Kf Szikszay,

42 42 V. HEJÕPAPI ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÕSKORI KULTÚRÁI

43 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 43 VI. Birtoklástörténet Az Árpád-kor A honfoglaló magyarok a történeti Borsod vármegyét több hullámban szállták meg, mely a Bükk hegyvidékének kivételével teljes egészében benépesült. Az elsõ hullám a Sajó-völgyet a Bükk széléig sûrûn, innen a Rima torkolatáig ritkábban népesítette be. Megszállták a Bódva Hernád közötti dombvidéket is, valamint a Bódva völgyét kb. a késõbbi Borsod vármegye határáig. A XII. században a letelepedés egy lassúbb hulláma is lezajlott. 1 Anonymus szerint a megye területén két hun vezér telepedett meg: Örsúr apja Ousad és Bors apja Bunger. Bors építette fel Borsod várát, melynek elsõ ispánja lett, s Árpád rábízta e vidék gondját. Anonymus elbeszélése két Borsod megyei õsnemzettség, az Örstõl származó Örsúrnem és a Borstól eredõ Miskolc-nem hagyományain alapul. Bár mindkét hagyománynak van történeti alapja, csak az egyik vezethetõ vissza a honfoglalás korába. 2 A megye õsfoglaló nemzetségének kétségtelenül az Örsúr nemzetséget kell tekintenünk. Az Örsúr-nem eredeti központja, vára a megye déli részén feküdt, melyet a krónikák látszólag Örös faluban, Anonymus pedig a Bükk déli lejtõjén fekvõ Örsúrvárában jelölte meg. Ami Bors nemzetségét illeti, igaznak kell tartanunk azon anonymusi hagyományt, mely szerint Bors, helyesebben Borsod a megye elsõ ispánja volt, akirõl Borsod vármegye a nevét nyerte, ennek azonban nem Árpád, hanem Géza vagy István király idejében kellett történnie. A nemzetségnek nevet adó Miskolc Bors utóda, és a nemzetség XI. századi õsapja lehetett. 3 Eltérõ álláspontok alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a honfoglalást követõen a vidéket magyar, kabar, kun vagy besenyõ eredetû népek 1. Varga, Györffy, Uo.

44 44 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET népesítették be. 4 Anonymus a XII. századi állapotokat feltüntetve így ír errõl: Ezután a vezér (Árpád) és fõemberei elhagyták Szerencset, s átkeltek a Sajó folyón azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Hejõ vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Emõdig, s egy hónapig maradtak ott. A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétõl a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Gyõrnek mondanak. Ezt a várat Böngér fia, Bors a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tette. Azután Árpád vezér és nemesei felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytõl kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú azután ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve lejutottak az Eger vizéig. 5 A megszállás rendjét a törzsfõknek az államalapítást kísérõ leverése és a királyi várbirtok-rendszer létesítése bolygatta meg. Gyõrffy György Borsodban a terület kétharmad részének királyi kézbe kerülését mutatta ki. Az Örsúr-nem szállásterületének kisajátítását a X. század második felére vagy István király uralkodásának elejére tehetjük. Az elkobzott birtokokból részesülhetett az elsõ ispán, Borsod nemzetsége, a Miskolcnem is. A kisajátított területet az Árpádok idegen törzsekbõl való katonasággal szállták meg, ezek településeinek emlékei lehetnek a vidéken elõforduló törzsi helynevek. 6 A királyi adományból nyerte el az egri püspökség korai birtokait, s az ispotályos keresztesek a besenyõk lakta nyárádi földet, a késõbbi Keresztest. A legelsõk között lett püspöki birtok Kisgyõr, Harsány, Kürt, Noszvaj, Püspöki, Szirák, Szihalom egy része, Szõlõs, Tihamér, Vajla, Zsérc, Gyulaj és Papi. A püspökség késõbbi szerzeményei többek között: Apáti, Bekcs, Bökény, Buska, Csépes, Cserép, Fûzérkõ, Kacsád, Novaj, Barátinyárád és Pazsag szeptember 9-én IV. Béla király egyetlen oklevélbe foglalta az egri püspökség valamennyi birtokát és halászóvizét, összes kiváltságát és tizedszedési jogát, mert az egyház korábbi okiratai a tatárjáráskor elpusztultak. Ez az 1261-es oklevél késõbbi átiratban maradt fenn. A püspöki birtokok között van felsorolva Papi falu Poph névalakban Gyulajjal 4. Varga, ill. Györffy, Anonymus, Györffy, Uo. 742.

45 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 45 és a kondicionáriusaival (szolgáltatóival) együtt a Hejõ vize mellett. 8 Papi elsõ írásos említése ehhez a IV. Béla által kiadott oklevélhez kötõdik. Valószínûleg már korábban is lakták a falut, de hogy az mikor keletkezhetett, pontosan nem tudjuk. Valószínû, hogy a település már 1241 elõtt is létezett, hiszen az említett oklevél a tatárjárás elõtti püspöki javakat sorolja fel, veszi számba. Feltételezhetjük tehát, hogy maga Papi, mint egyházi birtok már a XIII. század elején fennállt, s mint ilyen valószínûleg nem kerülte el a tatárjárás pusztítását. A békés idõk váratlanul értek véget 1241-ben, amikor Magyarországra törtek Batu kán tatár hadai. A döntõ összecsapásra a káni sereg és IV. Béla hadai között a Sajó mellett, Muhi közelében került sor. A mongolok a mai Köröm és Sajóhídvég térségében táboroztak le, míg IV. Béla a Sajó jobb partján állította fel csapatait. A szembenálló feleket a tavaszi hóolvadástól megáradt, mocsaras partú Sajó választotta el egymástól. A folyón csak egy keskeny fahíd vezetett át. Ezen próbált Batu váratlanul támadást indítani. A meglepetés azonban nem sikerült, s kiderült, hogy az ember-ember elleni közelharcban a páncélos lovagok vasfala áttörhetetlen. A tatárok erre cselhez folyamodtak. Április 11-én hajnalban a kis létszámú és meglepett magyar hídõrséget visszaszorították, míg a szárnyakon a tatár lovasok üggyelbajjal, de átkeltek a Sajón, amit a magyarok lehetetlennek tartottak, s ezért a folyószakaszt nem is védték. A bekerített õrség visszahúzódott a szekerekkel védett táborba, amit a A muhi csata emlékmûve. (Közli: Viga, Fotó: Fejér Ernõ.) vezérek kétségbeesetten próbáltak hadrendbe állítani. A hídon immár akadálytalanul átözönlõ tatár had körbe fogta a magyar tábort, s meszszebbre hordó íjjaival távolról lõni kezdte a királyi sereget. A magyarok között az elsõ ellentámadások sikertelenségét látva kitört a pánik. A sereg zömét alkotó könnyûlovas csapatok már csak a menekülés útját keresték. 8. Bán, sz. oklevél. ill. Kovács, ill. Györffy,

46 46 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET A viszonylag laza tatár gyûrû gyenge pontjait megtalálva ezrével illantak el a csatatérrõl. Sikerült a királyt és a súlyosan sebesült öccsét, Kálmán herceget is kimenekíteniük a Bükk biztonságot adó erdõs tájain át, de a katonák többsége holtan maradt a csatatéren. 9 A tatárok a muhi csatában a futók egy részét a Papitól és Igricitõl a Tiszáig húzódó mocsarakba szorították, akik jórészt mind ott vesztek. 10 A tatárjárás Borsodban, különösen a Tisza síkságán okozott nagy pusztítást. A tatárjárás elõtt említett 69 helység közül 16 néptelenedett el. Az elpusztult falvak többsége azonban az alföldi részekre esik, így itt a pusztulás arányát legalább a duplájára tehetjük, míg az erdõvidéken, ahol a lakosság elrejtõzhetett, a veszteség csekélyebb volt, s a lakosság a tatárok elvonulása után újra építette falvait. 11 A tatárjárás után hogy mikor, azt pontosan nem tudjuk Papi is újranépesült, s mint püspöki birtok egyre gyarapodott. Szûz Máriáról elnevezett egyházának papja 1332-ben 13, 1333-ban 10, 1334-ben 13, míg 1335-ben 10 garas pápai tizedet fizetett 12 Az összeg nagysága meghaladja a megye plébániái (összesen 91) által fizetett átlag 10 garast, ami országos viszonylatban önmagában is magas volt. 13 Papi ekkor már Borsod népesebb falvai közé tartozott. A tatárok pusztításának nyomai eltûntek. A környezõ települések által között a legmagasabb fizetett tized a következõ volt: Bába 6, Emõd 6, Gelej 2, Kürt 5, Muhi 12, Nyék 4, (Sajó)Örös 6, (Tisza)Tarján 8, Bikk 6, (Hejõ)Keresztúr 5 és (Tisza)Keszi 8 garas. 14 Ezek az adatok mind alatta maradnak a papiak által fizetettnek. Ennek alapján valószínûsíthetjük, hogy a XIV. század elején, az Anjouk uralma alatt Papi a vidék egyik legnagyobb, legnépesebb faluja volt. A községtõl DK-re az Árpád-korban önálló település volt Gyulaj ben az egri püspök birtokai között sorolják fel, valószínûleg Papival egy idõben jött létre ben az Aba-nembeli Manhardus ispán faluja dézsmáját ekkor a püspök átengedte a káptalannak. 15 Gyulaj utóbb elpusztult, határa a papiak kezébe került. Az 1854-es kataszteri térkép Kisgyulajhát és Nagy Gyulaj dûlõ nevek alatt tünteti fel Papi déli részén. 16 Pesty Frigyes helynév-gyûjtése során 1864-ben Gyulajjal kapcsolatban ugyanezen helyneveket jegyezte fel Csorba, Szendrei, II. köt Györffy, Uo Uo Uo Bán, sz. oklevél. ill. Györffy, B.-A.-Z. M. Lt. XXXII d. 17. Pesty,

47 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 47 XIV XVII. század A XIV XV. században a település mindvégig az egri püspökség birtoka volt, de a forrásokban feltûnik a község birtokos családja is, amely a faluról Papynak nevezte magát. Elõször 1405-ben találkozunk a famíliával, amikor Papy Miklós fia Pétert említi oklevél. 18 Mátyás király augusztus 6-án, Diósgyõrben kiadott oklevele arról tudósít, hogy a Papy-i család tagjai között milyen birtokátruházás történt. Papy-i Péter fia Miklós Baba-i Balog Benedekhez, Kelechen-i Benedek fia Mátyáshoz, Byk-i György fia Miklóshoz, Fyged-i Gergely fia Benedekhez és Sysar-i Demeter fia Mátyáshoz hasonlóan vallásos buzgóságból a Borsod megyei Alsoyenke prédiumban lévõ birtokrészét a diósgyõri Krisztus teste-kolostornak adományozta örök alamizsnaként. Miklós ezt követõen maga és feleségétõl, Nestá-tól, Emewk-i Azthalnak András leányától született gyermekei, János, Benedek és Lúcia számára sem tartott fenn semmilyen jogot Alsoyenkén. 19 Valamivel korábbról, 1448-ból is ismerünk egy oklevelet, amely a Papy-i családot említi. Az egri káptalan elõtt jegy- és nászajándékkal kapcsolatos nézeteltérésrõl van benne szó, de nem tudjuk biztosan, hogy ez a Borsod megyei Papy-i családdal kapcsolatos-e. 20 Az itteni Papy család rokonságban állt a Bikkiekkel és a Bábaiakkal. 21 A famíliáról legutoljára 1506 és 1507-bõl értesülünk december 3-án II. Ulászló a leleszi konventen keresztül mások mellett Papy-i Miklóst is maga elé idézte Halmos-i Mátyás Borsod megyei birtokán zenthmargytha-i és arokthew-i embereikkel együtt elkövetett hatalmaskodás miatt. 22 Az január 20-án kelt oklevél ugyanezen ügybõl kifolyólag említi Papy Miklóst. 23 Ebben az idõben a püspöki birtokhoz tartozó Papiban a Hejõn már mûködött egy malom. A malmok üzemeltetése igen nagy hozzáértést, felkészültséget igényelt, nemcsak az õrlõszerkezet, hanem a vízmûvek beható ismeretét is ban amikor a sajóládi pálosok és a szalontai nemesek perlekedtek egymással egy Hejõre épített malom miatt, amely kárt okozott a pálosok keresztúri malmának, döntõbírónak és szakértõnek összehívták a környék molnármestereit: Mártont Bõcsrõl, Benedeket Miskolcról, Tamást Muhiból, Alch Jánost Bõcsrõl (a sajóládi pálosok mellett), Lukácsot Leányfaluból, Demetert a szalontai nemesek részérõl, 18. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Szendrõ MOL. Dl MOL. Dl Csíkvári, Sugár, oklevél. 23. Uo oklevél.

48 48 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET valamint Tamást Papiból. Közösen pedig Dénes nyárádi molnármestert bízták meg a döntõbíráskodással, majd meghatározták, hogy a szalontai malomnak mennyivel kell a töltését lejjebb engedni, hogy kárt ne okozzon. 24 A döntõbírák, ahogy akkor nevezték õket: fogottbírák köztük a Papiból való Tamás molnárral határozata értelmében a ládi Szûz Mária-kolostor pálos remetéi, mind Zalantha István és testvérei megtarthatták saját malmukat. 25 A püspöki tulajdonban lévõ malomról 1476-ból is értesülünk. Az egri püspökség birtokainak összeírásakor Papival kapcsolatban feljegyezték, hogy az ott lévõ malmot annak minden tartozékával a helybeliek kötelesek voltak jó karban tartani. Forrásunk a falu egyéb kötelezettségeirõl is tudósít. A papiak kötelesek voltak fát szállítani Harsányból a Tiszához, egy ottani halastóhoz, ahonnan a kifogott halakat tartoztak Egerbe, a várba vinni. A dézsmabor elszállítása is feladatuk közé tartozott, ahogy mindnyájan kötelesek voltak egy napot kaszálni, és a szénát Harsányba behordani. Az urbárium az adózás rendjét is szabályozta ban a falu 15 Ft királyi taksát fizetett. Az összeg nagysága a vidék népesebb falvai közé sorolja Papit. Kürt 12, Ároktõ 8,5, Keresztespüspöki 12 Ft-ot adózott. 27 A XVI. század elejérõl gyakorlatilag alig tudunk valamit Papiról. A falu továbbra is az egri püspökség, illetve az annak jövedelmét használó egri vár birtokában volt. Varkoch Tamás egri várkapitány az adóösszeírások során nem is Részlet az egri püspökség birtokainak 1476-os összeírásából. (MOL. U. et. C. E :1/1476.) engedte összeírni a falut. A település mint egyházi birtok a XVI XVII. századi dézsma-jegyzékekben sem szerepel Dobrossy, MOL. Dl MOL. U. et. C. E :1/ Csánki, I. köt ill. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Felsõtárkány B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Papi 46. fol ill. Maksay, ill. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. XVI XVII. századi dézsma-jegyzékek.

49 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 49 A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben, Mehmed budai pasa hadjáratával köszöntött be. Mehmed pasa 1544 tavaszán nyolcezres seregével Hatvan irányából tört a megyére, és Heves megye középsõ részét, valamint a borsodi Bükkalját végigpusztítva egészen Miskolcig hatolt, majd onnan visszafordult. A török sereg mintegy 45 faluból közel négyezer magyar foglyot ejtett és számtalan állatot hajtott el. Nyomukban mindenütt felégetett és kifosztott falvak ilyen volt Papi is maradtak. A török sereg megjelenésekor Hatvan õrsége felgyújtotta a várost és a várat, s Egerbe menekült. A megfélemlítés légkörében Mehmed pasa a birtokába került hatvani várban azonnal megkezdte egy új szandzsák székhelyének kiépítését. Az elsõ Borsod megyei falu, amelyrõl biztosan tudjuk, hogy már 1544-ben behódolt, Cserépfalu volt. A hatvani törökök 1544 tavaszától 1548-ig Heves és Borsod megye területén mintegy 130 helységet kényszerítettek rendszeres adózásra. 29 Az évi pozsonyi országgyûlés 40. törvénycikke Mehmed budai pasa fenyegetõ, hódoltató levelei miatt Heves és Borsod megye részére is segítséget helyezett kilátásba. A segítség a török adóztatás területi kiterjesztése ellen kellett, mivel a be nem hódolt falvakat erre a törökök katonai erõszakkal kényszerítették. Eger várának további megerõsítése ekkor merült fel, szemben a hatvani török erõddel. Az egri várakhoz tartozó falvak adójövedelmeire fõlegények, tisztviselõk (officiális) kerültek kinevezésre, akik meghatározott terület adójövedelmeit bizonyos számú katona tartására fordították. Ilyen módon már a török terjeszkedés elején a megye adófizetõ lakossága egyszerre szolgálta a hatvani törökök és az egri magyar végvár kölcsönös ellátmányi területét. A dica-jegyzékek szerint Papit is kirabolta a török. 30 A település es urbáriumából tudjuk, hogy a török támadás elõtt 10 egész telek volt Papiban, amelyek azonban a török pusztítás után pusztává váltak. 31 A település Csíkvári szerint 1551-ben népesült újra. 32 Varkoch Tamás 13 zsellért telepített a faluba, akiknek 12 évi szabadságot és adómentességet engedélyezett. Ezt a kiváltságot Varkoch utódja is megerõsítette. 33 Ennek ismeretében valószínû azonban, hogy az újratelepülés még 1548 elõtt történt, ugyanis azt tudjuk, hogy a török pusztítás után Varkoch Ta- 29. Vass, ill. Borovszky, B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Aranyos Egyes források szerint a falut 1551-ben újra feldúlták a törökök: Sós, ill. Várady, Ez azonban nem valószínû. Csíkvári hiányos valószínûleg Papi évi urbáriumából vett adatközlését értelmezhették rosszul. Az évi török támadásnak a korabeli forrásokban nincs nyoma, s ellentmond annak az 1557-es urbárium tartalma is. Lásd a 33. lábjegyzet jelzését. 31. MOL. Lt. et. C. E :3/ Csíkvári, MOL. U. et. C. E :3/1557.

50 50 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET más egri kapitány hozatott telepeseket Papiba. Varkoch pedig augusztus 15-éig volt hivatalában, ekkor átadta a vár kapitányságát Dobó Istvánnak és Zay Ferencnek. 34 Papi újbóli benépesülésének tehát az 1544-es török támadás után, 1544 és 1548 között kellett történnie. A zsellérek kunyhókat építettek, az élet újra indult. A török sereggel hamarosan azonban tatárok jöttek, akik elvitték az állatállományt, és kegyetlenkedéseik olyan rémületet keltettek, hogy még a kedvezmények mellett is alig akadtak új Papi évi dica-jegyzéke. (B.-A.-Z. M. Lt. XXXII d fol.) telepesek. 35 A dica-jegyzékek szerint Papiban 1552-ben 4 porta, ban az egri püspöknek 3,5, 1554-ben 4 portája volt. 36 Az igazhitûek környékbeli megjelenése a megye legsûrûbb lakosságú övezetét Bükkalja az Eger-völgyétõl, Mezõkövesd, Miskolc városokon át Szikszóig visszavetette a fejlõdésben, ami kihatott Papira is. A pusztulást lassan heverte ki a település. Az 1546-os portális összeírás bizonytalan utalása szerint a falu az egri vár (kincstár) birtokában volt, ezért részletes adatokat a conscriptió nem közölt róla. A hatvani szandzsákban Eger vára magányos sziklaként ékelõdött be, s körös-körül már a szomszédos falvakban is török birtoklás volt. A sikertelen évi török ostrom után Heves és Borsod megye a korábbi kettõs adózású terület állapotában maradt. Az ezzel kapcsolatos 1553-as török-magyar megállapodás egészen 1596-ig fennállt. A kisebb csatározások között kiemelkedõ jelentõségû volt az között folyó nógrádi várháború, amelynek során Hamza szécsényi szandzsákbég szeptember 4-én bevette Fülek várát. Fülekkel együtt néhány hónap leforgása alatt Gömör, Torna és Borsod megyék területén mintegy újabb 400 falu hódolt meg. Elsõ szandzsákbégjének kinevezésétõl január 30-ára keltezhetjük a füleki szandzsák megalakulását, amely a fenti, újonnan meghódolt 400 falut foglalta magában Sugár, Csíkvári, B.-A.-Z. M. Lt. XXXII d. 37. Vass,

51 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET ben meghalt Ferdinánd király, s a felmondott béke következménye a török és a törökbarát erdélyi csapatok Borsod megyei megjelenése volt. A török, az erdélyi és a császári csapatok évi borsodi hadmûveleteinek következménye a török területi terjeszkedés elõrenyomulása lett körül már Ajnácskõ, Dédes és Putnok palánk várában is török helyõrség szolgált. Az február 17-én megkötött drinápolyi béke ezt a helyzetet rögzítette. Papi a török adóztatás szempontjából az ónodi náhije falvai közé tartozott. A náhije területileg Bõcs Sajólád Sajópetri Hejõkeresztúr Emõd Mezõnyárád Mezõnagymihály Borsodivánka Poroszló vonal mentén hosszasan húzódott a Tiszáig, majd a Tisza és a Sajó folyó mellett visszafelé Bõcsig. A náhije falvai többségükben lakatlanok, határukat a lakott települések külsõ mûveléssel használták, s így adóztak utánuk. 38 Papi ezekben az években a török jelenlétét kétszer is megszenvedte. Elõbb 1554-ben érte török támadás, majd szeptember 10-én Kara Dsafer hatvani bég ismét rátört Papira, ahonnan négy gyermeket és egy lovat rabolt el. A török Ostorossal együtt meghódoltatta a falut. 39 A település a török hódoltsági területéhez tartozott 1557-ben és 1578-ban is. 40 A falvakban megjelenõ török adórovók a falvak bíráival és esküdtjeivel együtt készítették el az adózás alapjául szolgáló adókatasztert, amihez a hároméves átlagtermést vették Részlet Papi évi urbáriumából. (MOL. U. et. C. E :3/1557.) figyelembe. Az Oszmán Birodalomban senki a földjét sajátjának nem tekinthette, mivel minden föld birtokosa a szultán volt. A török kincstár a szultán nevében ismerte el a paraszti földbirtoklást, ha magukat a defter- 38. Uo Borovszky, MOL. U. et. C. E :3/1557. ill. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. Rakaca 1578.

52 52 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET be felíratták, s adóikat megadták. Az egyes falvak adóit pedig azért osztotta ki a török szultán a katonák és a tisztviselõk között, hogy az adók közvetlenül az állami szervek ellátmányát szolgálják. 41 A papiak töröknek fizetet adójáról két forrás is tudósít minket. Az 1557-ben írásba foglalt urbáriumban feljegyezték, hogy Hatvanba, Oláh Ali szpáhinak fizettek 80 Ft-ot, 25 pint vajat, 1 vágó marhát, 40 kila árpát, a császárnak (szultánnak) 15 Ft-ot, az írnoknak 1 pint vajat, juhot és zsákot árpával ban az egri káptalan és más birtokosok összeírásakor Papival kapcsolatban lejegyezték, hogy a töröknek mindig Hatvanba fizették az adót. Elõször az egyezség szerint 20 Ft-ot, ami késõbb növekedett, utóbb 80 Ft-ot tett ki. A császár adója minden évben 9 porta után 15 Ft volt. Szablyapénzt, korcsmáltatási pénzt, szakáll pénzt (?), plébánia pénzt és más ezekhez hasonlót egy összegben fizettek, melynek értéke 8 Ft-ra rúgott. Épületért való fáért 2 Ft-ot, majd az összeírás idején 1,5 Tanúvallomások a papiak által a töröknek fizetett adókról 1596-ban. (MOL. U. et. C. E :75/1596.) Ft-ot fizettek. Adtak ezen felül 30 pint vajat, s szénakaszálással is szolgáltak. Az összeírás során a tanúvallomást tevõk szerint a füleki hadjárat óta nem adóztak, de most a félelem miatt meghódoltak, s újabban a törökkel megalkudva a császár adójába 12 Ft-ot fizettek, de fejpénz dolgában még semmit sem határoztak. 43 A török mellett a papiak a földesuruknak, az egri püspöknek is adóztak, ami súlyos teherként nehezedett a falu lakóinak vállára. A kettõs adózás sokban gátolta a falu gyarapodását. 44 Az 1554-es és az 1562-es török támadás nem jelentette Papi pusztulását. A lakosok a török elõl valószínûleg a Hejõ menti mocsarakban találtak menedéket. A pogányok elvonulása után visszatértek, s felégetett 41. Vass, MOL. U. et. C. E :3 6/1557. (A consriptio datálása kérdéses.) 43. Uo. 106:75/ Uo. ill. lásd a 42. lábjegyzet jelzését.

53 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 53 házaikat újra építették. Az egri püspök birtokaihoz tartozó Papi ig nem vált pusztává. 45 A dica-jegyzékek adatai alapján a XVI. század második felében képet kaphatunk Papi nagyságáról. 46 A falu az 1560-as évek végétõl fokozatosan gyarapodott. A legnépesebb 1574-ben lehetett, amikor 18 portáját írták össze. Az 1570-es évek végén azonban erõteljesen csökkent a porták száma. Ennek azonban nem a török, hanem a földesúri tiszttartók túlkapásai voltak az okai. Egy as évek fordulóján keletkezett forrás szerint a püspöki tiszttartók embertelensége, vadsága, kegyetlenkedése miatt távoztak el sokan a faluból. Egy Nenei nevezetû tiszttartó sokakat meggyalázott, megvert és elüldözött Papiból. Egy ezzel kapcsolatos vizsgálati jegyzõkönyvbe név szerint feljegyezték, kik távoztak el Papiból és hova mentek. Ezek szerint 1577-ben, még Soklosi tiszttartósága idején Csuka Barnabás Prügyre, Orosz Lukács Hídvégre, ugyanebben az évben Kövér tiszttartósága alatt Csorba Máté és Csorba Pál Bábára, Forintos Ambrus és Forintos Bálint Szalontára, Borsodi Péter, János és György Örösre, 1578-ban Süle Lukács, Sós Lukács és Árva Sebestyén Parasztbikkre távozott. 47 Az elmondottakat megerõsítik a dica-jegyzékekben talált portaszámok. 48 Papi porta számai a dica-jegyzékek tükrében év porta szám megjegyzés ,5 egri püspöké ,5 (5) egri püspöké ,5 egri püspöké ,5 nem fizettek semmit teljes + 8 fél + 3 zsellér nem fizettek, 5 deserta egri püspöké Igraimnak, töröknek fizet Hatvanba fizet a töröknek ,5 egri püspöké ,5 töröknek adózik, fizettek 4 Ft 25 dénárt Egerbe fizet forint Egerbe a parasztok az egri püspöknek adóznak töröknek és Egernek is fizetnek az egri várnak adózik, de a török elpusztította 45. Uo. ill. MOL. U. et. C. E IRREG. 9:15/2/ B.-A.-Z. M. Lt. XXXII d. 47. MOL. U. et. C. E :3/1557. Az irat levéltári datálás szerint 1577 szeptemberében íródott. Az egri püspökség urbáriumában széljegyzetekként es bejegyzések találhatók. 48. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII d. A XVI XVII. századi dica-jegyzékeket átnézve csak a közölt évekbõl találtunk Papira vonatkozó adatokat.

54 54 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET A XVI. század utolsó éveiben többször elõfordult, hogy az egri püspökség nehezen tudta érvényesíteni birtokjogát Papiban. Számos, a tulajdonlást érintõ vitás esetrõl tudunk ben Thybóth Gáspárral és más nemesi birtokosokkal voltak birtokviták a faluban ben és 1592-ben újra kiújult a nézeteltérés Daróczi Thybóth Gáspár és az egri várkapitány, Rákóczi Zsigmond között bizonyos Papiban lévõ javak körül ben a Négyessi- és az Ördög családnak voltak peres ügyeik az egri püspökkel. 51 Ezek a birtokperek arra utalnak, hogy a XVI. század utolsó évtizedeiben egyes nemesek bizonyos javakhoz jutottak Papiban, ami sokszor az egri földesúr kárára történhetett. A Papira vonatkozó püspöki birtokjog ennek ellenére nem forgott veszélyben. Bakócz Tamás püspöksége idejébõl fennmaradt számadókönyv és egy 1587-ben készült urbárium részletesen számba vette a püspöki birtokokat. E szerint Borsod megyében az alábbi települések tartoztak az egri püspök javai közé: Felsõtárkány, Alsótárkány, Szõlõske, Szihalom, Harsány, Tiszakürt, Ároktõ, Keresztespüspöki, Borsodszirák és Papi ben azonban már a király tulajdonában volt Papi, s általa az egri vár kapitánya, Rákóczi Zsigmond gyakorolta a földesúri jogokat. 53 Erre korábban is láttunk példát. Az egri püspök javainak egy részét gyakorta átengedte a királynak, hogy az onnan befolyó jövedelmeket az egri vár védelmére tudja fordítani, ami elengedhetetlen volt a török elleni hatásos védelem kiépítése szempontjából. Az egri várnak szüksége is volt minden egyes befolyt forintra, ugyanis 1596-ban a török a szultán vezetésével indult Észak-Magyarország bástyája ellen. A török-magyar határon az 1568-as drinápolyi békét követõ évtizedekben sem volt teljes a nyugalom. Az 1590-es évek elején azonban a határvidék fõleg Horvátország valóságos tûzfészekké vált, s a helyi összecsapásokból folyamán nemzetközi méretû háború bontakozott ki. III. Murád török szultán 1593 augusztusában hadat üzent a Habsburg uralkodónak, és ezzel kezdetét vette az úgynevezett tizenöt éves háború. A keresztény bécsi udvarban, s fõleg Magyarország területén sokan hitték, hogy elérkezett egy sikeres felszabadító háború lehetõsége, és a törököt kiûzhetik hazánk területérõl. Csalódniuk kellett ben a katonai sikerek és kudarcok még kiegyenlítették egymást, de a törökellenes összefogás 1595-ben (Habsburgok, Erdély és a román 49. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. I. 65/ Uo. X. III. 265/1590. ill. XI. II. 86/ Uo. XI. I / Kovács, B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 28. lap Papi.

55 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 55 fejedelemségek) már fényes eredményeket hozott. A császári és a királyi csapatok visszafoglalták Esztergomot és bevették Visegrádot. Az erdélyi csapatok elfoglalták Lippát, Solymost, Aradot, Csanádot, Világost és Jenõt. Gyurgyevónál a Bocskai István vezette erdélyi, császári és moldvai szövetséges hadsereg nagy vereséget mért az elpártolt román vajda megbüntetésére indult Szinán nagyvezér seregére. A következõ évben a katonai helyzet jelentõsen megváltozott. A török a magyarországi hadszíntéren 30 év után újra a szultán személyes vezetésével indította meg támadását. A császári fõparancsnok, Miksa fõherceg kétheti ostrom után bevette Hatvant, de ezután túlzott óvatosságból visszavonult Esztergomhoz, így a padisah akadálytalanul zárhatta körül a jól megerõsített és felszerelt Eger várát. Az olaszbástyás, jól védhetõ várat háromheti ostrom után a német zsoldosok Nyári Pál és a fõtisztek véleménye ellenére, szabad elvonulás feltételével feladták. Miksa fõherceg nem sietett Eger felmentésére. A törökök a német zsoldosok elõzetes, Európa-szerte hírhedté vált hatvani vérengzését az elvonuló egriek lemészárlásával torolták meg. A vár eleste újabb rést ütött az északi megyék, valamint a bányavárosok védelmén, és a török immár megszervezhette Magyarországon harmadik területi kormányzóságát, az Egri vilajetet, élén a beglerbéggel. Eger eleste után Miksa fõherceg keresztény hadserege a török ellen indult, de az általa vezetett 60 ezer fõs szövetséges sereg Mezõkeresztesnél több napos ütközetben alul maradt. A gyászos kimenetelû csata az Oszmán Birodalommal vívott másfél évszázados küzdelmünk egyik legvéresebb nyílt színi összecsapása volt, amely az ütközetet megelõzõ nemzetközi összefogás eredményeként felvillantotta annak lehetõségét, hogy a törököt Mohács után hetven évvel kiûzzük Magyarország és Erdély területérõl. A csatavesztés után mindez közel száz évig csupán illúzió maradt. A gyõztesnek látszó keresztény sereg a katonák fegyelmezetlensége, a korán elkezdett fosztogatás miatt október 26-án III. Murád szultántól katasztrofális vereséget szenvedett. A csata ezer fõs keresztény veszteségét (a török hozzávetõleg embert veszített az ütközetben) tetõzte a vereség után Borsod megyére zúduló csapás, ami a vidék falvainak sorsát egy évszázadnyi idõtartamra megpecsételte. 54 A XVI. század végi pusztulás olyan nagyarányú volt, hogy Borsod megye negyedik, akkor vattai (késõbb ónodi) járását átmenetileg megszûntették. Helységeinek száma a XVI. század derekán még 45 volt, Lénárt, ill., Takács,

56 56 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET ban azonban már csak A török a mezõkeresztesi ütközet után felégette többek között Miskolcot, Görömbölyt, Tapolcát, Mályit, Keszit, Nyéket, Petrit, Szögedet, Kisfaludot, Palkonyát, Tarjánt, Oszlárt, Százdot, Csabát, Noszvajt, Aranyost, Harsányt, Kistályát, Tárkányt, Szomolyát, Kisgyõrt, Sályt, Darócot és Papit. 56 Csak két évtized múlva, 1616-ban az Aszalón megtartott megyei törvényszéki ülés hozott olyan határozatot, hogy az elpusztult falvak helyén az itt-ott már épülni kezdõ falvakat addig is, míg a járást régi állapotába vissza nem állítják, Szirmay Mihály szolgabíró járásához csatolják, nehogy a közigazgatás teljes szüneteltetésébõl valami baj származzék. 57 A mezõkeresztesi csata után Papi pusztává vált. Házai romba dõltek, lakói elpusztultak vagy elmenekültek. Az itteni birtokokra a püspök jogának elismerésével a királyi kamara tette rá a kezét. 58 Az elpusztult és az egri várhoz tartozó falut Thurzó György nádor 1610-ben az ónodi vár fõ- és alkapitányainak és katonáinak adományozta, s ehhez 1610-ben a király is beleegyezését adta. 59 Az ónodi várõrség azonban korántsem mindig volt Papi zavartalan birtokában ben Korhy Bernáthtal, Török Jánossal és Machy (?) Jánossal voltak vitáik a prédium használata körül. 60 Az is elõfordult, hogy a Papi pusztát birtokló ónodi katonák élték a szomszéd falvak szántóit ben Pilissy Anna, Putnoky Imre, Pilissy Borbála, Berencky Imre, Pelbárt Vince és Pilissy Zsófia tiltotta el õket Szalonta deserta falujuk használatától ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem akinek idõközben a kezére került az országrész ismét Török János, Korhy György, Alachi (?) János és Meseghy (?) Bewsard (?) ónodi katonáknak adományozta Papi egész pusztát. 62 A települést Ónod városa is magának akarta. 63 A XVII. században a község nem éledt újjá, az lakatlan puszta volt. Határát azonban élték, használták a szomszédos falvak lakói, illetve az ónodi várkatonák. Egy 1697-ben készült összeírás szerint Papi Ónod tartozéka volt, nyomásonként 60 kassai köbölnyi szántófölddel, száz (6 8 ökrös) szekér szénát adó réttel, makk- és gyümölcstermõ erdõ nélkül. A regesztából arról is értesülünk, hogy valamikor a külsõ falvak és a szomszédos települések lakói vetették be a szántókat, amibõl 55. Borovszky, Szendrei, II. köt ill. Borovszky, Sárközi Sándor, Csíkvári, B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 31. lap Hejõpapi. ill. Csíkvári, B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. I. I. 9/ Uo. XV. 17. Borovszky c. Hejõszalonta Uo. 46. fol. 33. lap Hejõpapi. 63. Csíkvári,

57 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 57 Összeírás a Szepesi Kamara tulajdonában lévõ Papiban november 27-én. (MOL. U. et. C. E :5/1699.) az ónodi katonák dézsmát szedtek re Papi visszakerült királyi tulajdonba. A pusztát a Szepesi Kamara igazgatta, s mint fiskális birtokot újra összeírták. A három nyomásban lévõ szántók nyomásonként 67 köböl összterülete 201 köbölt tett ki, melyek régóta mûveletlenül és elhagyottan álltak. Öszszeírtak megmûvelt földeket is ott, ahol egykor a falu állt. A település helyén ekkor már egy kb. 60 köblös vetést találtak. A szénatermõ rétek 100 szekérre való nagyságot tettek ki. 65 Az ónodi várkatonák és Ónod városa között újra fellángolt a vita Papi hovatartozását illetõen. Elõbb a vármegye adott ki bizonyságlevelet arról, hogy Ónod város lakosai Papi pusztát emberemlékezet óta mindig békességben bírták, majd az ónodi katonák mutattak fel hasonló tartalmú iratot. 66 Végül az uralkodó, I. Lipót december 19-én kelt oklevelében az egész falut új adomány címén Csiszár István ónodi várkapitánynak, s az ónodi õrség név szerint felsorolt többi nemes lakosának adományozta. 67 Az adománylevélbõl kiderül, hogy az egy régebbi alapján adatott ki. Adta ezen donátióval elsõ Leopold császár és magyar király az egész Papi prédium határát mind földjeivel, vizeivel, rétjeivel, szõlõ halmaival, malmaival, s ezeknek helyeivel, s az egésznek minden királyi jogaival, haszonélvezeteivel, úgymint azt a régi királyok elsõ donátiója szerint az adományozottak bírták ónodi nemeseknek és lakosoknak azon kitartó hûségükért, mellyel az ország felsõ részét, különösen az Eger vári prédiumból pusztító török és Rákóczi felei ellen vitézül védelmezték. Kik is ezért 64. MOL. U. et. C. E :99/1697. Hasonló tartalmú iratok ugyanitt: 36:36/1697. június 16. ill. 90:114/ Uo. 34:5/1699. november B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 34. lap Hejõpapi. ill. IV. A. 501/c. XVII. I. 77/ MOL. NRA. fasc nr. 30/1700. ill. B.-A-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 35. lap Hejõpapi. ill. Csíkvári,

58 58 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET Papit porráégetvén, régi donátiójuk is a vármegye bizonysága szerint ott égvén, ezt az újat nyerték Leopold cs. királytól évben december 19. Salvo jure ecclesiárum die. Az oklevelet Matyasovszki László nyitrai püspök és kancellár, illetve Somogy Ferenc adta ki. 68 A Lipót-féle adománylevél név szerint felsorolja a Papit donátióul kapókat: Csiszár István kapitány, Forray Bálint, Ráczkövy István, Szikszai Deák János, Vizsolyi Deák János, Gyöngyössy Gergely, Balogh János, Losonczy András, Mocsi Mihály, Szûcs Mihály, Pap János, Tóth Márton és Bálint, Nagy Ferenc, Bede János és Mihály, Jósepf János, Veres György, Kis Mihály, Kovács István és Mihály, Csoma Márton, Csuka Mihály és Bizony István. 69 Részlet az I. Lipót féle december 19-én kelt adománylevélbõl. (MOL. NRA. fasc nr. 30.) 68. MNM. EA Várhegyi, Orosz Pál papi lelkipásztor február 26-i fordításában. 69. MOL. NRA. fasc nr. 30/1700. A helyi hagyománnyal ellentétben az eredeti adománylevélben nem 32, hanem csak 23 név szerepel. Orosz Pál 1857-es adománylevél fordításából ugyanakkor hiányzik számos név. A késõbbi Papi történetével foglalkozók: Várhegyi iskolaigazgató, Benke tiszteletes ezt a hibás fordítást vették át. MNM. EA Várhegyi, ill. HPH. Benke, ill. MNM. EA Kresz, 1967.

59 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET 59 A fent nevezett birtokosok lettek a falu XVIII. századi törzsökös családjai. Kezdetben a királyi adomány ellenére sem volt könnyû a Papira vonatkozó birtokjogukat elismertetni más birtokosokkal ben Réty Erzsébet és férje, Viszlay András tiltakoztak az ellen, hogy Ónod mezõváros lakosai adományul elnyerték Papi pusztát, ahová õk akarták beiktatni magukat. 70 Ugyancsak 1702-ben a szomszédos települések nemesei is igényt tartottak Papira ben Ónod város és a volt ónodi katonák között robbant ki vita papi javak birtokjoga körül ben Bükk Ferenc és András léptek fel a volt ónodi katonák papi birtokjoga ellen ben a falu compossessorai tiltakoztak az ellen, hogy Néczkey Ferenc kérte Papit a királytól, s abba magát be akarta iktatni. Arról is tudunk, hogy az ellentmondásból származó per során Néczkey a tanukat hamis tanúvallomásokra sarkalta ban gróf Szalai Barkóczy Ferenc egri püspök próbálta visszaszerezni az egri püspökség korábbi javait. Tiltakozott az ellen, hogy az idõk viszontagságai folyamán idegenek jogtalanul elfoglalták Cserépvárát, Noszvajt, Kisgyõrt, Vattát, Muhit és Papit, amelyeket a püspök elõdei birtokoltak. Egész sereg ellentmondással találkozott, s így igénye Papi tekintetében is csak jámbor óhaj maradt. 75 A falu továbbra is nemesi közbirtokosok kezén volt, de közöttük is egyre több birtokperre került sor. Az öröklés, a zálogba adás, vélt- vagy valós régi jogok felelevenítése egyre jobban összekuszálták a birtokviszonyokat, a compossessorok között újra és újra nézeteltérések támadtak. 70. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 37. lap Hejõpapi Uo. 36. lap. ill. IV. A. 501/a. XIV. 1341/ Uo. 38. lap. ill. IV. A. 501/a. XIX. 218/ Uo. IV. A. 501/c. X. V és 442/ Uo. 45. lap Hejõpapi Csíkvári, ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/a. XXV. 103/1753.

60 60 VI. BIRTOKLÁSTÖRTÉNET

61 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 61 VII. A falu a történelem sodrában A nemesi falu a benépesüléstõl a szeparatista törekvésig Papi a XVIII. század elején fokozatosan népesedett be. Az évi királyi adomány szerint a községet az ónodi nemes katonák kapták meg, akik lassan birtokukba vették a földeket. 1 A hagyomány szerint az adománylevélben is szereplõ Csiszár István, Mihály Deák és néhány társuk építette fel a faluban az elsõ házakat. 2 Annyi bizonyos, hogy Csiszár István az elsõk között települt le a faluban bõl tudjuk, hogy már korcsmája is volt a településen, mert a vármegyénél tiltakozott az ellen, hogy a többi compossessor zavarja azt. 3 Az ezt megelõzõ évekbõl közvetett bizonyítékunk van arra, hogy a falut egyesek talán lakták. A Rákóczi-szabadságharc alatt egy papi nemesrõl, Horváth Istvánról tudjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc generálisának, gróf Károlyi Sándornak az adjutánsa volt május 18-án a fejedelem parancsára az alispán vezetésével a borsodi nemesek hadba vonulás elõtt Papi határában gyülekeztek. 4 Bizonyítóbb erejû az június 18-ai keltezéssel ránk maradt II. Rákóczi Ferenc papiakhoz írt levele, melyben tudatja, hogy másnap nyolckor a dobpergés után a nemes és szabad emberek jelenjenek meg a gyûlésen, hadi mustrára. A levél a továbbiakban tiltotta a lakosokat (nemeseket és szabadokat egyaránt) az istenkáromlástól, a szökéstõl, a kuruc táboron belüli lövöldözéstõl, utasította õket, hogy a fegyverét mindenki a táboron kívül próbálja ki. Felszólította továbbá a lakosokat, hogy illendõen használják a réteket, a szénát hordják be, azokat marhával szabadon ne jártassák MOL. NRA. fasc nr MNM. EA Várhegyi, ill. HPH. Benke, B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 39. lap. 4. MNM. EA Várhegyi, B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. II. I. 743/1709.

62 62 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Papit néhány család tehát már a XVIII. század elején lakhatta, de a tényleges betelepülés lassan ment végbe november 27-én a vármegyéhez írt levelükben a papiak még arra panaszkodtak, hogy kevesen vannak a faluban. 6 A települést ekkor és késõbb is magyarok lakták ben valamely német személyek költöztek Papiba. Ezt onnan tudjuk, hogy a compossessorok a vármegyéhez írt levelükben a taxájuk csökkentését kérték, mert érkeztek ugyan valamely német személyek a településre, de sokan elhaláloztak, s így a nemesi közbirtokosok száma csökkent. Szûcs Ferenc és Mihály Deák utódok nélkül meghaltak, Kürthy György szintén elhalálozott, s az õ örököseinek egy része Ónodba költözött. Azt is tudjuk, hogy Csiszár Istvánnal is történt valami. 8 Az 1720/1730-as évekbeli beköltözést, a népességszám növekedését közvetve bizonyítja az 1730-ban elkezdett református templomépítés is. 9 Papi benépesülése nem szervezett telepítõ akció keretében ment végbe, hanem azoktól független népmozgások révén vált lakott településsé. Jöttek-mentek a családok, melyek nyomát nehéz követni ban a református protokollum szerint 14 helyi nemes járult hozzá adományával a templom építéséhez. Ezek közül 12-en nem szerepelnek az as adománylevélben. A falu törzsökös lakossága tehát nem csak az ónodi katonák közül került ki. 10 Kezdetben a falu felosztásánál nem figyeltek a mértékletességre. Minden nemes annyi házhelyet vett birtokba, amennyit akart. Némelyik családnak több telke is volt. A lakosok a szántóföldeket a házhelyek arányában csak késõbb osztották fel. 11 Dûlõnként minden házhely után öt köböl jutott az egyes birtokosoknak. Ha valaki elhagyta lakóhelyét, annak szántóföldjét a compossessorok maguk között szétosztották. 12 A régi templomi feljegyzések a falu elsõ felosztását re teszik. A törvényes földmérõ, T. Losonczi Mihály Papi egész külsõ- és belsõ telekbeli házhelyét és az egész határt felmérte, s a helyi hagyomány szerint a 37 törzsökös famíliának döntõen egyenlõ arányban kiosztotta. 13 A felosztás utáni években a compossessorok között számos birtokperre került sor. Egymás településen belüli birtokjogát kétségbe vonva kívánták saját földjeiket mások kárára gyarapítani. A szomszédos közsé- 6. Uo. 501/b. III. I. 1371/ Uo. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 42. lap. 8. Uo. IV. A. 501/f. XXVII. I. 130/ Várady, HPH. Benke, és 5. Lásd a oldalon. 11. MNM. EA Várhegyi, Uo HPH. Benke,

63 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 63 gek lakói is próbáltak vélt vagy valós jogaiknak érvényt szerezni a település határában. A birtokviszonyok tisztánlátását nehezíti a nemesi földek gyakori zálogba adási szokása is. A zálogösszeg visszafizetéséig amely gyakran soha nem következett be a birtok és az ahhoz kapcsolódó minden kedvezmény, szolgáltatás a zálogbirtokos kezébe ment át. A zálogleveleket örökölték, s tovább is adhatták. Évtizedek alatt ez sokszor kibogozhatatlan, kusza, sokszor teljesen új birtokviszonyokat eredményezett, számtalan peres eljárást vonva maga után. A korabeli Magyarországon a kölcsönzött pénz biztosítékaként nyújtandó ingatlant fõképpen földbirtokot tehát nemcsak lekötötték, hanem ténylegesen átruházták, birtokába adták a hitelezõnek. Az átadott föld haszonvételei jobbágyszolgáltatások, kisebb regálék stb. pótolták a kamatot, amelynek szedését az egyház tiltotta. A hitelezõ viselte a birtoklással járó közterheket, és végül a tulajdonos fizetõképességekor, vagy a szerzõdés leteltekor vissza kellett adni a zálogbirtokot és elfogadni a visszafizetett összeget. Ha az adós a szerzõdés lejártával sem tudott fizetni, nem vesztette el tulajdonjogát; a zálognak nem volt elévülési, elbirtoklási határideje. A zálogösszeg akár az utódok által, évszázadok múltán is kifizethetõ, a birtok kiváltható volt. Kiváltáskor a kivitelezõ a hasznos beruházásokra, a tulajdonos az okozott károk megtérítésére igényt tarthatott ben az ónodi Mészáros György fiai (István és György) próbálták bizonyítani, hogy apjuk is kapott javakat a Lipót-féle adományból. A vármegyétõl kértek bizonyító iratot. 14 Valamivel korábban 1736-ban Kun Dávid papi birtokjoga körül bontakozott ki vita. A compossessorok kétségbe vonták jussát a határhoz, s hogy apja ónodi katona volt-e. A vármegye által lefolytatott vizsgálat csak az utóbbit bizonyította. Kun Dávid apja, Imre valóban Ónodban szolgált, sõt õ vágta le az egri pasa fiának a fejét, de a Lipót-féle adománylevélben neve nem szerepelt, így a papi szántók használatához nem volt joga. Kun Dávid ennek ellenére jogtalanul, de szántott a papi határban ban hasonló perre került sor az emõdi Cajkó Györggyel. Az eltérõ tanúvallomások ellenére is kiderült, hogy bár Cajkó tényleg ónodi katona volt, de Eger visszavétele után (1687) már nem szolgált a várban, így nem lehetett ott Lipót adományakor B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/d. XI. I. 101/ Uo. IV. A. 501/c. XVII. III. 537/ Uo. XVII. IV. 873/1744. ill. XVII. IV. 936/1746.

64 64 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN A falu felosztásából a Sólyom család is kimaradt ban Sólyom Péter fiai ezt sérelmezték. Az Ónodról idekerült család nem szerepelt az 1700-as adománylevélben, de mégis sikerült javakat szereznie a faluban. A század közepén a família két ágának már egymással voltak birtokvitái Papiban ben az ugyancsak Ónodból származó Nagy Gáspár papi telke volt a vita tárgya. Nagy Gáspár csizmadia volt és nem katona, s a tanuk szerint nem volt tagja a papi compossessoroknak, mégis birtokolt javakat a faluban, melyek zálogjogon Csiszár Istvánhoz, majd özvegyéhez kerültek. 18 Ugyancsak 1745-ben Csiszár Istvánné Panyi Jánossal különbözött össze a felosztott rétek hovatartozását illetõen ból arról tudunk, hogy Vizsolyi János és Tomka László kiadta Csereháti Györgynek a zálogösszeg lefizetése után a korábban zálogba vett javakat. 20 Birtokperek sokaságával a XVIII. század második felében is találkozunk ben a település nemeseinek többsége ezért felvetette a határ újbóli felosztását. Sokan sérelmezték, hogy egyes nemesek paraszt porciót is birtokoltak. A nemesi közgyûlés végül úgy határozott, hogy akinek ilyen használatában volt, az annak egyharmadát megtarthatta, míg a paraszti telek másik harmadát olyannak kellett adnia, akinek korábban nem volt birtokában. A harmadik harmad a közös felosztás sorsára jutott. 21 Az egyes személyek, illetve családok az újraosztás után az alábbi teleknagysággal rendelkeztek. Vizsolyi: 1+1/3+1/12 Csiszár: 1+1/3 Rasztovi: 1+1/3 Gyöngyösi: 1+1/3 Gáspár: 1+1/3 Balogh: 1+1/2+2/6 Csiszár: 1+1/3 Bizony: 1+1/3 Bizony György: 1/4 Szikszai: 1+1/3 17. Uo. XVII. IV / Uo. IV. A. 501/d. XVII. III. 285/ Uo. 20. Uo. IV. A. 501/c. XVIII. XXV. 1512/ Uo. XVIII. XXVI. 1942/1757.

65 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 65 Szûcs Bálint: 1+1/3 Virág: 1+1/3 Veres Papiból: 1+1/3 Veres Bábonyból: 1+1/3 Kiss: 1+1/3 Forrai: 1+1/3 Veres László: 1/3 Czakó: 1+1/3 Nagy: 1+1/3 Bene: 1+1/3 Tomka: 1+1/3 Mocsi: 1+1/3 Szûcs András és János: 1+2/3 Özv. Szûcs András: 1/2 Tóth Tarjánból: 1+1/3 Pányi: 1+1/3 Bekény: 1+1/3 Gyöngyösy: 1+1/3 Kõrösi: 1+1/3 Tóth Papiból: 1+1/3 Csuka: 1+1/3 Bede: 1+1/3 Kürti: 1+1/3 Pataki: 1+1/3 Nyilas: 1+1/3 Sólyom: 1+1/3+1/6+1/8 Bakó: 1+1/3 Rácsok: 1+1/3 Balogh Mihály: 1+1/3 Túri: 1/3 A nemesi közösség: 3 A falu: 6 Összesen 56+15/24 teleknagyságon 41 nemesi família osztozott. A paraszti telkek egyharmada a nemeseké lett, míg annak kétharmadát felosztották egymás között. 22 Ekkor az Igrici határra járó földek kerültek felosztásra Uo. IV. A. 501/d. XVII. V. 650/ Uo. IV. A. 501/c. XVIII. XXVI. 1942/1757.

66 66 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Vitás ügyek ezt követõen is bõven akadtak ban Takáts János még mindig ara hivatkozva kérte jussát a papi compossessoroktól, hogy nagyatyja ónodi nemes katona volt, a ott volt 1700-ban a birtokadományozás idején. (Takáts nevét mostohaapjától kapta. Anyja Szilágyi Istvánné volt, aki férje halála után újra házasodott.) ban Gyöngyösi Pál próbálta meg visszaszerezni néhai felesége, Gáspár Erzsébet után megilletõ, korábban zálogba adott 1 házhely harmadrészét Szûcs Jánostól és feleségétõl, Finta Annától. Gyöngyösi éveken át hiába próbálta kiváltani a zálogbirtokot, Szûcs János azt nem adta ki. A vitában a papi compossessorok Szûcs mellé álltak, ezért Gyöngyösi a vármegyétõl kért segítséget április 19-én a compossessorok egy része évekig tartó perbe kezdett. Sérelmezték, hogy egyes nemeseknek a korábbi felosztás ellenére is több porciója volt. Hosszú viták után 1771-ben egyezett ki egymással a nemesi közösség, s hat pontba foglalták az egyesség tárgyát. 1. A nemesi közbirtokosoknak visszaadják azokat a javakat, amik nem illetik meg õket. 2. A compossessorság visszaadott 1/6-nyi telket Veres Lászlónak, Sütõ Jánosnak, Gyöngyösi Pálnak, Szûcs Jánosnak és Szûcs Andrásnak, 3/12-nyi területet ifj. Sólyom Pálnak és 1/2 telket Vizsolyi Istvánnak. 3. Két, korábban felosztott kalkatúrán nem változtattak. 4. Ifj. Sólyom Pál örökös tulajdonába engedtek egy 40 vonás értékû földet. 5. Elhatározták, hogy ezt követõen közösen védik érdekeiket, birtokjogukat 100 forint büntetés terhe alatt senki sem sértheti. Kivételt a zálogszerzõdések jelentettek. 6. A már elkezdett törvényes osztozkodást tovább folytatják, s mihamarabb befejezik. 26 A telkek újbóli felosztására végül is azért került sor, mert többen úgy vélték, hogy hibás volt a nemesi és a paraszti telkek elosztása. Papi nemesi közössége úgy gondolkodott, hogy a falut a király csak nemeseknek adta, ezért a paraszttelkeket mert kezdetben ilyenek is voltak kötelezõ az egész nemesség számára közrebocsátani. Papiban ekkor parasztporciók már nem voltak, mivel a porcióhoz jutott parasztokat idõközben megnemesítették. A korábbi, kétnyomásban lévõ paraszti telkek a nemesség kezébe kerültek, azokat a compossessorok 100 Ft-ért megvették. 27 A nemesi közösség ekkor még megpróbálta útját állni a vagyoni különbségek kialakulásának, ragaszkodni akart a közös földbõl adódó egyenlõ teleknagyságokhoz. 24. Uo. IV. A. 501/d. XI. II. 174/ Uo. XVII. V. 607/1760. ill. IV. A. 501/c. IX. VII. 1363/ Uo. IV. A. 501/d. XVIII. VII. 616/ Uo.

67 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 67 Nem sok sikerrel tették. Egyre többen érezték hátrányosnak saját helyzetüket. A nemességen belül a földterület birtoklása vagyoni különbségeket takart. Végh Erzsébetet, néhai nemes Csáti Ádám özvegyét és fiát, Végh Istvánt 1762 körül például megfosztották házhelyüktõl, mondván, hogy nem fizetnek taxát, nem nemesek. Erzsébet és fia 100 forintot kapott a telekért, amit nemességük igazolása után azt visszafizetve, a házhelyük visszaszerzésére fordíthattak. A nemességük bizonyítása után a compossessorok azonban a telket nem akarták visszaadni, mondván, hogy az mást illet. Évekig tartó per kezdõdött, amibe Végh Erzsébet egyre jobban belefáradt. A fõispántól és a vármegyétõl kért segítséget ben, de nem járt sikerrel ben Gyöngyösi László, Huba János és Szécsi Sára javait Vizsolyi János, István és Pál nem engedték kiváltani, azokat megtartották maguknak. 29 Számos hasonló esetrõl tudunk. 30 A korszak legnagyobb birtokpere még június 30-án vette kezdetét. A Csegébõl Papira került Nagy István nemesi jogát és a vele járó birtokát kereste. Az ügyben számos tanút, idõs embereket hallgattak ki, de évtizedekig nem született jogerõs döntés. 31 A monstre per csak 1800-ban fejezõdött be a Nagy család gyõzelmével, akik megkapták a nemesség által közösen birtokolt házhelyet a községháza és a parókia közötti részen (6 247 négyszögöl), a korcsmát és a határban a hozzá tartozó szántó- és rétföldeket. 32 Úgy tûnik a nemesi közösség nem sok lehetõsége lévén földjének gyarapítására a falu jogi szempontból vitatható nemességgel rendelkezõ, vagy valamilyen okból gyengébbnek ítélt lakóitól próbált földet szerezni, s ezt sokszor sikerrel tette. Az utolsó házhelyfelosztásra 1774/1775-ben került sor, 36 házhelyre felosztva a falut. Ekkor is csak nemesek rendelkeztek telekkel. A Bakó, a Nyilas, a Pataki és a Rácsok famíliák nemesi jussát sokan megkérdõjelezték. Késõbbi tanúvallomások szerint csak ekkor kapott belsõ telket a faluban a Ráczkövi, a Bekény, a Gyöngyösi és a Rácsok család. 33 A kialakult helyzetet a szegényebb nemesek és hozzájuk csatlakozott paraszt családok más nézeteltérésekkel együtt annyira sérelmesnek 28. IV. A. 501/d. XIII. II. 282/ Uo. IV. A. 501/c. XIII. XX. 2087/ Uo. XVII. VII. 616/ MNM. EA Várhegyi, ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. XX. 2308/1778. ill. XIII. XX. 2384/ B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1249/1801. ill. MNM. EA Várhegyi, B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/1746.

68 68 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN tartották, hogy 1780-ban kiváltak a nemesi közösségbõl, és új falu létrehozását határozták el augusztus 27-én a település több lakosa, nemesek és nemtelenek vegyesen arra szövetkeztek, hogy küldöttséget küldenek Bécsbe a királyhoz, hogy ott beszerezzék a bizonyító erejû iratokat, miszerint a levelet aláírók is részesedtek a Papit illetõ régi királyi adományból. Az elszakadáshoz vezetõ mozgalmat a kisebb birtokkal rendelkezõ nemesek kezdeményezték, akik a falu paraszti lakosait maguk mögé állították, mondván, hajdanán õk is nemesek voltak, de ki lettek semmizve. Dulházi Mihály ban ezzel kapcsolatban a következõket mondta a szolgabíró elõtt: Csiszár György és Antalfi A faluközösségbõl kiválni akarók levelének részlete 1780-ból. (B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. 2071/1795.) László által oly declaratio tétetõdvén az parasztoknak, hogy csak álljanak hozzájuk, õk Posonbúl a régi donatiót kihozván véghez viszik, hogy õk minnyájan mint prasidiárusok igaz maradéki, maguk nemesi szabadságokban visszatétetõdnek, és magok portiojukat visszanyerik, ily biztatásokra a fatens is több parasztokkal együtt a megirt nemesekhez állot és plenipotenciát vallott a többiekkel együtt. 35 Felhatalmazták nemes Csiszár Györgyöt, Antalfi Lászlót és Derecskei Jánost, hogy törvényes úton járjanak el, s Bécsbõl szerezzék meg a szükséges igazoló levelet. A következõ lépésben a falu új, akkor (1781-ben) alkotott rendtartását nem fogadták el, azt nem írták alá, hanem saját, külön elöljáróságot választottak maguknak. A különváltak hadnagya Virágh István lett, aki hamarosan új korcsmát nyitott, jelképezve, hogy a falu törvényei rájuk már nem vonatkoznak. 34. Uo. IV. A. 501/e. 2071/1795. A szeparatizmussal kapcsolatos összes irat ugyanitt található. 35. Uo aug. 29-ei tanúvallomások.

69 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 69 A bécsi és a pesti útjuk sikertelenül végzõdvén, a vármegyéhez fordultak ban új nemesi közösség felállításáról tudósították a vármegye elöljáróságát, az azonban errõl nem akart tudomást venni. Közben megbomlott az ún. szeparatisták korábbi egysége, többen engedélyt kérve a vármegyétõl, visszatértek a falu nemesi közösségébe. A fentebb említett Dulházi Mihállyal kapcsolatban a vizsgálati jegyzõkönyvbe a következõket jegyezték le: Míg közöttök esztendeig vólt a tanú, appródonként készpénzül maga részérül mint egy 3 4 forintot fizetni, azon kívül a lovain egy izben Pestre, három izben Miskolcra menni kinszerítettvén, azonban mind ennyi költségeknek semmi haszna nem lévén a csupa biztatásnál egyéb megúnván a közöttök való létet, a múlt télen a tekintetes v. ispán úrhoz bement, és a plenipotentiat úgy szintén az 50 forintos connactust revocatván a többi közi visszaállott. 36 A különválás nem hozott eredményt, amit tapasztalva a korábban elszakadtak szép lassan visszatértek a nemesi közösségbe. A vármegyéhez írt újabb levelükben ugyan 27 pontban megfogalmazták sérelmeiket, de a különválás 1795-re véget ért. A felsorolt pontokból kiderültek egyéni sérelmeik, az elöljárósággal szembeni elégedetlenségük, hogy azok gúnynevekkel illettek bizonyos lakosokat, hogy eladták a falu határát az igricieknek, a korcsmának a hasznát nem veszik, a közjövedelmekrõl nem számoltak el, szabálytalannak tartották a falufelosztást stb. Ezek megoldására, a viták rendezésére már újra a régi közbirtokossági keretekben került sor. 37 A XIX XX. század történelmi viharai A XIX. század nagy történelmi eseménye volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. A forradalom kitörését követõen tudjuk, hogy Hejõpapiból és Mezõcsátról sokan beálltak nemzetõrnek. 38 Az 1848/49-es eseményekkel kapcsolatban a református gondnoki számadáskönyvbe a következõket jegyezték le: az eddigi uralkodóház és ennek némely rangos kegyencei által muszka segítség hozatott be országunkba, ns. közönségünkre zavaros és költséges, egyházunkra nézve ezenkívül gyászos is vala. Ugyanis csaknem minden igavonó barmainkat magával hajtotta az országot és a vidéket is el- 36. Uo. 37. Uo. 38. Uo. 4107/1848.

70 70 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN özönlõ muszka sereg, mely Paskievics vezérlete alatt, constantzi és császári Kóburg és több német, lengyel hercegek s. a t. kiséretével július 31-én egy éjjel házainkban is szállást võn. Több lakos társaink közt egyházunk gondnokát is táborba hajtá az ellenség lovaival és szekerével, holott az sok méltatlanság, gorombaság és testi szenvedése alatt hét hétig elcsigáztatva, sok barangolás után már nehéz betegen szabadulhatott haza a muszka táborból, mely betegség következtében hazatérte után kevés idõ múlva örök nyugalommal váltotta fel kiállott szenvedéseit. A szóban lévõ gondnok nemes Czakó György volt. 39 A hagyomány szerint 1849-ben az oroszok a község délnyugati, lakatlan részén ütötték fel a táborukat, amit azóta Lógernak (Láger) hívnak. 40 A helyi hagyomány úgy tartja, hogy napraforgó levest fõztek az oroszoknak, ami nem ízlett nekik, ezért igen zsörtölõdtek. (A napraforgó leves köménymagos rántott leves volt, ami a szegények eledeleként ismert.) Ugyancsak az 1848/49-es hagyományokhoz kötõdik, hogy amikor az osztrákok sokadszor sarcolták meg a falut, Vizsolyi István, akkori bíró olyan erélyesen fellépett velük szemben, hogy azok elkotródtak. Adta németje! Még mindig mit nem követelne rajtunk! Pusztulj innét, mert tüstént agyon ütlek! mennydörgött az osztrák tisztre a bíró. 41 A polgári átalakítás (1848) után lassan fejlõdésnek indult a vidék A Hejõ szabályozása, annak 8 km 2 -es mocsarának lecsapolása, a síksági területek mezõvédõ Vonat szabadító hóhányó brigád 1940-ben Hejõpapi határában. (Fotó: SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay Kálmán.) erdõsávjainak telepítése fontos tényezõi voltak a kultúrtáj fejlõdésének. A gazdaság tõkés átalakításának másik elõfeltétele a korszerû infrastruktúra-rendszer megteremtése volt. Ebben nagy elõrelépést jelentett a vidék számára a postahálózat kiépítése és az 1906-ban megépülõ 39. HPH. Benke, SRKA. Kf Szikszay Uo

71 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 71 Nyékládháza Mezõcsát vasútvonal megnyitása. 42 A Borsodi-Mezõség kiváló gabonatermõ területének ezáltal jelentõsen javultak az értékesítési és a szállítási lehetõségei. A vasút megjelenése felemás hatással volt Hejõpapi lakosságára. A kétségtelen elõnyök mellett hátrányosan érintette a falut, hogy a forgalom a közútról jórészt áttevõdött a vasútra. Ez hamarosan forgalom hiján a papi külsõ korcsma megszûnéséhez vezetett. Az út menti különbözõ portékák árusításának (pl. a papi béles túrós sütemény eladása) vége lett. A papi mezõgazdasági munkások is érzékelték a kor változásait, kezdtek öntudatukra ébredni ben megalakult a helyi Munkásvédõ Szövetség. Mûködésérõl azonban nem tudunk semmit. 43 Az ellentmondásos fejlõdést hamarosan megszakította az I. világháború július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, s ezzel kezdetét vette a minden korábbinál nagyobb Képeslap Hejõpapiról az 1930-as évek elejérõl, rajta az I. világháborús emléktáblával. (Dr. Zongor Zoltánné tulajduna.) pusztítást hozó, 1918-ig tartó világégés. Az I. világháborúban 94 helyi lakos vett részt, akik közül 28-an haltak hõsi halált, míg 12-en lettek hadirokkantak. A volt katonák közül 2 személyt avattak vitézzé. 44 Az I. világháborús áldozatoknak a háború után Vizsolyi Kálmánné, született Kõrössy Julianna készíttetett emléktáblát. 45 Kivitelezõje Kovács Gábor Alfonz, miskolci kõfaragó mester volt. 46 Az emléktáblát június 3-án avatták fel. A keret alján két keresztbe tett hadi puskán egy hadi rohamsisak volt kiképezve. A táblán arany betûkkel voltak bevésve a hõsök nevei. Az emléktáblát hogy az idõjárás szeszélye ne rongálja, a biz- 42. Frisnyák, és B.-A.-Z. M. Lt. IV. B / Csíkvári, HPH. Benke, Csíkvári,

72 72 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN tonságosabbnak ítélt templomban, annak oldalfalán helyezték el. A sors azonban közbeszólt. Az 1964 januári templomtûzben az emléktábla szétégett. A teljes hõsi névsort melyet korábban senki nem jegyzett le azóta sem sikerült teljes egészében rekonstruálni. Dr. Szikszay Kálmán a következõ nevekre emlékezett a hõsök emléktáblájáról: Korpás Dániel, Dulházi József, Tóth Pál, Illésy Tamás, Kádár Sándor, Kiss Sándor, Czakó István, Pányi Lajos, Miklósi Pál, Zámbó András, Kiss Károly és egy másik Kiss Károly. 47 A lakosok egyre nehezebben élték meg az I. világháború éveit. A templom három harangjából kettõt és az orgonasípokat háborús célokra lefoglalták. Egymást követték a nehéz gazdasági évek, a rossz terméseredmények tavaszán alig volt olyan család a faluban, amelynek volt õrölni való gabonája, mert a korábbi év fagykárai miatt nem termett elég. Árpát és kukoricát õröltek össze, abból készítettek kenyeret. A terményrekvirálás azonban ekkor sem szünetelt. A háború miatt elõírt beszolgáltatási kötelezettségeket teljesíteni kellett, amirõl szuronyos katonák gondoskodtak. 48 Az üzletekben egyre több terméket csak jegyre lehetett megvenni, majd egyes cikkek teljesen eltûntek a polcokról. A földeken mutatkozó munkaerõhiányt orosz hadifoglyokkal próbálták pótolni ben már nagy csapat orosz foglyot vittek a községháza udvarára, az istálló- és a liba ólban elhelyezve õket. A gazdák közül akinek munkaerõre (cselédekre) volt szüksége, ezek közül válogathatott. A dolgozó hadifoglyokat a gazdának kellett kosztoltatni, de fizetést nem nagyon kaptak. Vasárnaponként a Hejõ partján harmónika mellett gyakorta énekeltek. 49 Ritkán szökött meg közülük valaki, de erre is volt példa. 50 A háborús idõszakhoz kötõdik, hogy Takaró László református tanító rendeletére a tanítás kezdetén és végén a papi iskolás gyerekek 1915 és 1918 között mindig elmondták a Hevesi József által írt Imádságot. Magyarok Istene! Hozzád száll fohászunk. Óvd meg nemzetünket! Óvd meg szép országunk! Ezer esztendeig, ezer bajban védted Ne hagyd el mostan sem a Te magyar néped! Vad ellen ütött ránk északon és délen Most dõl el: Nemzeted pusztúljon vagy éljen? 47. SRKA. Kf Szikszay ill. MNM. EA Várhegyi, Uo Uo B.-A.-Z. M. Lt. IV. B /1917.

73 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 73 Ágyúk dübörgésében imát rebeg ajkunk Magyarok Istene! Könyörülj meg rajtunk! Magyarok Istene! Áld meg fegyverünket! Sujtoló karoddal sújtsd le elleinket! Most folyik a nagy harc, s folyik néped vére Seregünknek Hadúr! Ó légy a vezére. Melletted harcoltak egykoron az õsök Akik most harcolunk egytõl-egyig hõsök. Ágyú dörgés közben Neked térdet hajtunk Magyarok Istene! Könyörült meg rajtunk! Magyarok Istene! Vezesd a viadalt. Ádáz ellenségen arassunk diadalt! Fiainknak adjál lelki erõsséget! Küzdõ oroszlánnak harci dicsõséget Bûnhõdõ múltunkra virradjon meg végre, Hogy büszkék legyünk a dicsõ magyar névre! Ágyúk dörgésében Tehozzád sóhajtunk Könyörülõ Isten! Könyörülj meg rajtunk! Ámen õszére a Monarchia és Németország háborús veresége már nyilvánvaló volt. Október 17-én maga a volt miniszterelnök, Tisza István ismerte el a képviselõházban elmondott beszédében, hogy ezt a háborút elvesztettük. Az ország politikai életében felgyorsultak az események október 24-én Nemzeti Tanács alakult Károlyi Mihály vezetésével. Október én a lezajlott Õszirózsás forradalom eredményeként Károlyi Mihály alakított kormányt. November 3-án a már nem létezõ Osztrák-Magyar Monarchia letette a fegyvert. November 13-án IV. Károly gyakorlatilag lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról. November 16-án összeült a Nagy Nemzeti Tanács, és a törvényhozó hatalom kompetenciájába tartozó döntéseket hozott. Az I. számú néphatározat többek között kimondta, hogy Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság. A bel- és külpolitikai nehézségek közepette a Károlyi-kormány hozzálátott, hogy lerakja a demokratikus Magyarország közjogi alapjait. 51. SRKA. Kf Szikszay

74 74 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Az országos események hatására Hejõpapban is volt kisebb zûrzavar. A jegyzõ, Asztalos Ferenc és egyes nagy gazdák töltött fegyverrel id. Pataky Gyula házába menekültek várva a fejleményeket, de senkinek sem lett baja. Az éjszakát ott töltve, másnap nyugodtan hazamentek november végén a faluban is megalakították a Nemzeti Tanácsot. Az ezzel kapcsolatos gyûlésen Krausz Ignác kocsmáros és szatócsboltos és Krausz Károly szónokolt a legjobban. Állítólag õ volt az, aki rászólt a reszketõ jegyzõre, hogy Ugye fél most jegyzõ úr? No de van is miért. Erre Szabó Pál durván rátámadt Krauszra, mint jöttment zsidóra, mire az rögtön elcsendesedett. A Nemzeti Tanács elnökévé Kukoricza Ferencet választották meg, mint egy fedhetetlen jellemû, becsületes, arató zsellért. A Nemzeti Tanács tevékenységérõl nincs sok információnk. Azt tudjuk, hogy a község fegyverrel rendelkezõ lakosait ellenõrizték, s a vadász- és használaton kívüli fegyverekrõl igazoló iratokat adtak ki. 52 A Tanácsköztársaság idején a faluban is megalakult a helyi direktórium, melynek elnöke a régi községi bíró, Illésy Sándor lett, egy kb. 40 holdas kisgazda. A helyi Vörös Õrség is felállt, melynek 6 8 tagja volt, akik közül Sólyom János és Takács Sándor neve maradt ránk. Parancsnokuk bizonyos Dunka elvtárs volt, aki 1919 augusztusa után eltûnt a környékrõl. Állomáshelyük a régi Deme-féle ház volt. Tevékenységük leginkább abból állt, hogy alkalmanként lovakat kellett biztosítaniuk a harcoló csapatok részére, amit a falu lakóitól vettek el. Ilyenkor kisebb nézeteltérések robbantak ki a rend õrei és a gazdák között. A faluban ekkor lehetett elõször rendszeresen újságot vásárolni. Blum János naponta árulta a Vörös Újságot. A lakosok ezekben a hónapokban láttak és olvastak elõször röplapokat is. 53 Mint epizód kötõdik a Tanácsköztársasághoz a helyi aratósztrájk elõtt a Szikszay családnak több mint 15 éve Négyesi Dániel aratóbandája aratott, szokásjog alapján szóban megállapodott bérért nyarán Négyesiék kijelentették, hogy a korábbi fizetségért nem hajlandók dolgozni, lényeges emelést kértek. Mivel ezt nem kapták meg, abbahagyták a munkát. Másnap látták, hogy az egész Szikszay család az árpát aratja, mire visszatértek és a szokott bérért elvégezték a munkát augusztus 1-jén a Tanácsköztársaság megbukott. A régi rend helyre állt. A faluba román megszálló csapatok érkeztek, akik novemberig tartózkodtak a községben. A házakat mind átkutatták fegyvereket ke- 52. Uo Uo és Uo

75 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 75 A gróf Bethlen István utca ban (ma Kossuth utca). (SRKL. K44. VI. 7. Várhegyi Lajos felvétele.) resve. A rekvirálások során élelmet gyûjtöttek, de erõszakoskodásaikról nem tudunk. Még a Tanácsköztársaság bukása elõtt a románok elõl menekülve vasúton rosszul felfegyverzett vörös katonák érkeztek. Leszállva az állomáson, azt kérdezték, merre van Hejõbába, és arra indultak el. Ez volt Hejõpapi szerencséje. Az állomás ugyanis közelebb volt a faluhoz, de annak neve miatt a messzebbi Bábát keresték fel, ahol az ottani nagygazdákat számos inzultus érte. 55 A Tanácsköztársaság bukásának a lakosok többsége örült. A leggazdagabb birtokos, Vizsolyi Kálmán állítólag az utcán uradalmi szekerén ülve kurjantotta a vele szembe jövõknek: Megbukott a kommunizmus, oda a proletárdiktatúra! Miénk a föld ismét! Szaladnak a népbiztosok! Pali bátyám! Megint érdemes lesz élni! Vizsolyi nem véletlenül örült, hisz a proletárdiktatúra alatt a birtokát szocializálták, amit egy Horovitz nevû ember irányított. A cselédekkel már õ gazdálkodott, de a házában nem háborgatták Vizsolyit. Ennek a tanácskormány bukása véget vetett. 56 Az június 4-én megkötött trianoni béke a hejõpapi lakosok körében is elkeseredettséget és mélységes ellenszenvet váltott ki. Nem volt szükség propagandára, hogy általánossá váljon a revízió igenlése. A község népe is évtizedekig élt abban a reményben, hogy sikerül változtatni az erõvel kikényszerített igazságtalan határokon. Ezt jelképezve a helyi elöljáróság ben a templomtornyon, a csillag mellett felállította az országzászlót, melyen nemzeti színû lobogónk mindig félárbócon lengett, hasonlóan az ország más zászlóihoz, jelképezve a Trianon utáni nemzeti gyász elmúlhatatlanságát Uo Uo MNM. EA Várhegyi,

76 76 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Az 1920-as évek elején nehéz gazdasági évek köszöntöttek a községre. Nõtt az infláció, nehezebb volt a megélhetés, kevés volt az élelem. Gazdasági fellendülés csak az 1920-as évek második felében következett be, összefüggésben a mezõgazdaság tõkés átalakulásával. A gazdaságok gépesítettsége növekedett. A Nagyatádi-Szabó István nevével fémjelzett földosztáshoz kötõdõen a községben is lezajlott a házhelyrendezés és a földosztás. A település gyarapodott, csinosodott. Minõségtõl függetlenül a konjuktúra évei alatt szinte minden gabonát el lehetett adni. A kölcsönre vásárolt földek hitelét egy részét még az infláció évei alatt visszafizették. A papi határban nem volt megvehetõ föld, ezért a birtokosok a szomszédos települések (fõleg Szakáld) határában terjeszkedtek. A bevételekbõl futotta új ház építésére, a régi csinosítására, de még a temetõben kripták építésére is. A Hangya Szövetkezet is gyarapodni kezdett a három zsidó szatócs mellett. A korcsmája is jól ment a két régi, zsidó korcsmával együtt. A megtermelt gabonát Csátra vagy Miskolcra szállították, máskor már a hejõbábai állomásnál átvette a gazdáktól azt a terményfelvásárló. Az 1920-as évek elején a hejõpapi Kóródy Dániel összefogva egy miskolci terménykereskedõvel, a hejõbábai földeken, a MÁV állomás mellett megvásárolva az ottani kerteket egy terményfelvásárló telepet és raktárt létesített. Ez kitûnõ üzletnek bizonyult, úgyhogy építettek mellé egy több szobás lakóházat, majd építõ- és tüzelõanyag árusításába is belekezdtek. A telepet Futura -nak nevezték. Ebben az idõben fellendült a homoki szõlõmûvelés is a Sasos-dûlõben, az emõdi határhoz közel. A gazdák még pincét is építettek oda. A kavicsbányászat is új lendületet vett. 58 A fellendülésnek az as évek fordulóján bekövetkezõ gazdasági világválság vetett véget. Az eladási, értékesítési nehézségek nehezítették a miskolci- és a csáti piacra termelõ gazdák megélhetését. A kisebb birtokokon számos család nyomorgott, alig tudták létfenntartásuk alapjait megteremteni. A bajokat tetézte az július 7-ei orkánszerû nagy vihar, ami mind a falun belül, mind a határban óriási pusztítást vitt véghez. A termést a viharral együtt jött jégverés szinte 100 %-osan elvitte. Természeti katasztrófaként említendõ meg, hogy 1925 körül kisebb földrengés volt az országban, amit Papiban is észleltek, de károkról nem tudunk ban ismét nagy jégverés pusztította a határt. Oly nagy volt az ínség a faluban, hogy az állam ingyen gabonát osztott a rászorultaknak, cserébe közmunkára kötelezte a nincsteleneket SRKA. Kf Szikszay Kiss, HOM. HTD Ferencz,

77 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 77 A gazdasági válság a korábban fejlõdõ gazdasággal rendelkezõ papiakat az átlagosnál jobban sújtotta. 61 Ennek oka, hogy a helyi gazdálkodás korábbi húzó ágazatát, a gabonatermesztést érintette leginkább a válság. Kihasználva a ténylegesen meglévõ társadalmi feszültségeket, Hejõpapiban is termékeny talajra talált a szociáldemokrata agitáció. Veres Sándor, Holczreiter Antal és Virág A megáradt Hejõ 1936-ban vagy 1942-ben. (Fotó: Dr. Zongor Zoltánné tulajdona.) Sándor helyi lakosok részt vettek az január 18-án Miskolcon tartott szociáldemokrata nagygyûlésen. A gyûlésen hallottak alapján elhatározták, hogy otthonukban, Hejõpapiban is megalakítják a párt helyi alapszervezetét. Erre január 25-én az esti órákban Veres Sándor házánál került sor. Az elnök Veres Sándor, a pénztárnok Kiss Sándor, a jegyzõ Illés Andor, az ellenõrök Holczreiter Antal és Kiss Gerzson, a választmányi tagok Katona József, Virág Sándor, Virág Antal és Nyilas Károly lettek. Pár hét múlva a pártnak már 22 tagja volt, akik havi 40, majd 30 fillér tagdíjat fizettek. 62 Veres Sándor, Holczreiter Antal és Virág Sándor a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének január 18-án Miskolcon tartott szervezkedõ gyûlésén is részt vett. 63 A csendõrség tudott a papi szervezkedésekrõl, és pár hónap múlva a fõszolgabíró tiltott gyûlés tartására hivatkozva Kiss Sándort, Holczreiter Antalt és Kiss Gerzsont napi elzárásra átváltoztatható 100 pengõ pénzbírságra, Veres Sándort 30 napi elzárásra átváltoztatható 150 pengõ pénzbírságra ítélte. 64 Nemcsak a szociáldemokraták, hanem a Független Kisgazdapárt is szervezkedett a faluban februárjában fõ részvételével nagygyûlést tartottak a községben SRKA. At Benke, Román, Uo Uo Uo. 448.

78 78 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN A gazdasági válság utáni fellendülésnek a kirobbanó II. világháború hamar véget vetett. Magyarországnak ugyan évekig sikerült semlegesnek maradnia, de a kassai bombázás után (1941. június 26.) Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen. A gyárakat átalakították hadiüzemi termelésre, sorozásokkal feltöltötték a hadsereget, egyre több embert küldtek a frontra. A közellátás rosszabbodott nyaráig még távol volt a front, de Miskolcot már angolszász légitámadás érte (július 2), amely súlyos pusztításokat okozott. A front közeledett. Az ország német megszállása után (1944. március 19.) a helyzet rosszabbodott. 66 A község zsidó lakossága sem kerülte el szomorú sorsát májusában a még a faluban élõ 5 családot (21 fõt) elõbb Miskolcra, majd az ottani gettó felszámolása után Auswitzba szállították. Birtokaikat, üzleteiket lefoglalták, majd igénylõknek kiosztották. 67 A II. világháborút csupán 2 3 helyi zsidó lakos élte túl. Hazatérve eladták itteni javaikat és elköltöztek, egyikük Amerikába. 68 Az oroszok közeledtének hírére a németek a mezõcsáti vasútvonal összes hídját, átereszét felrobbantották, a hejõbábai vasútállomást felégették. 69 Hejõpapiban is állomásoztak német katonák, akiket október elején egy páncélos alakulat váltott fel. A tisztek barátságosak voltak a helybeliekhez. Az iskolából tábori kórházat alakítottak ki. A páncélosok késõbb elhagyták a falut, s részt vettek a debreceni páncélos csatában, de jöttek helyettük más alakulatok. A lakosoknak a kiürítési parancs szerint Mátramindszentre kellett volna költözni, de egyetlen egy helyi lakos sem jutott el oda. Más, biztonságosabbnak ítélt településen azonban a front elvonulásáig sokan húzták meg magukat. 70 A szovjet hadsereg a debreceni páncélos csata után átkelt a Tiszán, s november 5 6-án Ároktõnél megindult az elõrenyomulás. Az ezen a szakaszon felállított 70. magyar gyalogezred a támadás kezdetekor szétszóródott. A támadás egyre nagyobb tért nyert, és Ároktõ elfoglalása után Mezõcsát, majd Gelej irányába folytatódott. 71 Hejõpapit november 5 6-án orosz légitámadás érte. Több bombatalálatot kapott a fõutca, Vizsolyi János háza, az iskola tantermének északi sarka, a református templom. A katyusák hangját is hallották az itteniek. A falut a németek nem védték, bár voltak bent katonák. Az egyik bent is rekedt, és az oroszok megérkezése elõtt a Gyüker család kertjében 66. Csorba, Dobrossy, I. füzet 51. és SRKA. Kf Szikszay Uo Uo Borus,

79 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 79 a szalmakazal mellett fejbe lõtte magát. Még két további német áldozatról tudunk, akiket a rendszerváltás után exhumáltak a temetõben. A német csapatok Bába irányába vonultak vissza a Mezõcsát irányából Miskolc felé támadó oroszok elõl. Az egyik kilõtt páncélosuk a bábai vasútállomás bakter háza mellett maradt. Az oroszok a faluban egy 5 tagú magyar katonai alakulatot elfogtak, s a község csáti végén, a legelõ szélén mind tarkón lõtték. A háború után sírjaikat exhumálták. Négy tetemet felismertek, s a környezõ településeken élõ hozzátartozóik hazavitték. A faluban az oroszok a nagyobb házakban kórházat rendeztek be. Az oroszok a kóborló, lefogyott lovakat a faluban létesített lókórházban munkaképessé tették. A németek és a magyarok által el nem vitt lovakat is mind begyûjtötték. 72 A megrongálódott református templom 1945-ben, a front elvonulása után. (SRKA. C ) Lövészárkok készítése 1944 õszén Hejõpapiban, a cigánytelep elõtt. (SRKL. K44. VI. 7.) május 1-e után dr. Szikszai Kálmán orvosnak az összes orosz halottat exhumálnia kellett, s a tetemeket deszkakoporsóban a járási székhelyre kellett szállítani. Hejõpapiban a templom melletti virágos kertbõl 8 10 halottat hantoltak ki. Az iskola hadikórház volt, s az ott meghaltakat temették oda. A temetõben is volt egy-két szovjet sír. (Hejõszalontán két nagy tömegsírban száznál is több halottat exhumált a körorvos.) SRKA. Kf Szikszay Uo

80 80 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN A harcok november 9-én értek véget a községben. 74 Ez azonban nem jelentette a szenvedések végét. Az orosz katonák jelenléte sok keserûséget okozott a lakosoknak. Özv. Monikinét azért lõtték le, mert családját védte a katonáktól. 75 A háborúban, mint katona vesztette életét Hejõpapiból Kóródy Lajos tanító, vitéz Váradi Ferenc és Virág László földmûves. Kovács Sándor 1944 õszén Ároktõnél esett el. Az õ emléküket a templomkertben kopjafák õrzik. 76 A II. világháború a front elvonulása után is szedte áldozatait. A fel nem robbant bombák, lövegek több halálos kimenetelû vagy rokkantsággal járó balesetet okoztak mindenfelé. Csak Hejõpapiban Szikszai doktor úr ra emlékezett vissza. 77 A harcok befejeztével az élet újra indult. A lakosok hozzáláttak a romok eltakarításához. Az elsõ feladatok közé tartozott a helyi közigazgatás életre keltése, továbbá a különbözõ népi szervek megalakítása és mûködtetése. E szervek sorában az elsõ helyen a Nemzeti Bizottságot kell megemlítenünk. Helyi szinten az összes állami funkciót együtt gyakorolták a helyi elöljárásággal. A Nemzeti Bizottság 1945 tavaszán alakult meg, melybe a megalakuló politikai pártok delegáltak tagokat ben a Kommunista Párt részérõl P. Nagy Ignác és Tirpák János, a Szociáldemokrata Párt részérõl Csörsz Sándor, Balog György és Stubner Károly, a Független Kisgazdapárt részérõl Kiss Bertalan, V. Szabó Benedek és Szikszai Sándor volt a tagja. A bizottság elnöke Benke József, Kristály Mihály, majd Holczreiter Antal volt február 17-én a helyi Nemzeti Parasztpárt is megalakult. Ezt követõen 3 tagot õk is delegáltak a Nemzeti Bizottságba, õk a következõk voltak: id. Tirpák János, Daragó Pál és Orosz István, akit március 31-én Holczreiter Antal váltott fel. 79 A Földigénylõ Bizottság ahová a pártok szintén egyenlõ arányban delegáltak tagokat a földigénylõket gyûjtötte össze. 80 A Földosztó Bizottság a földreform végrehajtásáért volt felelõs. Tagjai voltak: Nagy Ignác, Mudella Márton, Peceza János, id. Tirpák János, Takács Sándor, Tóth Gyula, Czakó István és ifj. Tirpák János. 81 A Termelõ Bizottság a gazdasági munkák elindításáért, a folyamatos termelésért volt felelõs. Ez a bizottság is többször átalakult októ- 74. Kluger Hubay, SRKA. Kf Szikszay Uo Uo B.-A.-Z. M. Lt. XVII fol. 79. Uo. 23. fol. 80. Uo. 15. fol. 81. Uo. Földosztó Bizottság tagnévsora.

81 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 81 berében a következõ személyek voltak a tagjai: a Nemzeti Bizottság részérõl Daragó István, a községi elöljáróság részérõl Kóródi Gyula gazdaelöljáró, a Földosztó Bizottság részérõl Tacza János, a pártok részérõl Sólyom András (szoc. dem.), ifj. Tirpák János (kommunista) és Nyilas Károly (kisgazda). 82 A közellátás érdekében október 20-án alakult meg a Községi Közellátási Bizottság, melybe minden párt és a Nemzeti Bizottság 3 3 tagot delegált. A Független Kisgazdapárt: Pinczés Sándort, F. Nyilas Károlyt és Kiss Bertalant, a Szociáldemokrata Párt: Szeles Bertalant, V. Tóth Sándort és Gellérfi Sándort, a Kommunista Párt: Lippai Dezsõt, Tirpák Jánost és Kristály Mihályt, míg a Nemzeti Bizottság: Mudella Mátét, Szikszai Sándort és Ó. Nagy Sándort. 83 A Községi Egészségügyi Bizottság május 25-én alakult meg. Tagjai: Benke József (elnök), Papp Károly, Kovács Ferenc, Mudella Máté, id. Tirpák János, Paca János, dr. Szikszai Kálmán körorvos és Lukács Erzsébet járási szociális titkár. 84 Az említett bizottságok mellett a legnagyobb feladat a helyi képviselõ-testületre és a községi elöljárókra hárult áprilisában a község közalkalmazottai voltak: Hajdu Dániel bíró, Tóth Kálmán és Kádár Sándor kisbíró, Kovács János helyettes körjegyzõ, illetve Béni Irén szülésznõ. 85 A község gazdasági elöljárója, Nagy Béla 1945 márciusában katonai szolgálatra vonult be. Helyette Kõrössy Kálmánt választották meg ban a Hejõpapi körjegyzõségben heten dolgoztak a következõ ügybeosztással: Kovács János körjegyzõ (általános közigazgatási ügyek, pénztári ügyek, anyakönyvvezetõ, anyakönyvi ügyek, utalványozás, árvaszéki ügyek, községi háztartási-, közellátási-, élelmezési-, termény- és állat beszolgáltatási, illetve a Vöröshadsereg ellátási ügyei), Baranyai István segédjegyzõ (adóügyek, adófõkönyvek vezetése, anyakönyvvezetõ helyettes, szükség szerinti munkálatok), Zsugyel Bertalanné irodai segédtisztviselõ (iktatás, mutatózás, postázás, nyilvántartások vezetése, gyámügy, szükség szerinti munkák), Kun Ilona közmunka nyilvántartó (újjáépítési közmunka nyilvántartás, munkalevél kezelõ, be- és kijelentkezés, hadigondozás, árvaszéki ügyek, szükség szerinti munkák), Börcsök Julianna kisegítõ (szükség szerinti munkák), Hajdu Dániel bíró (községi bírói teendõk, pénztárnok, körjegyzõvel együtt be- és kifizetések utalványozása) és Kádár Sándor kisbíró (kézbesítés, dobolás, takarítás) Uo. 21. fol. 83. Uo október 20-ai jkv. 84. Uo. V d. 1002/ Uo. 1. d. 656/ Uo. XVII fol. ill. XXI /1946.

82 82 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN A falu rendjére a megalakult polgárõrség vigyázott, akik a fõ útvonalon éjjeliõri szolgálatot is elláttak májusában felállt a helyi rendõrõrs melynek parancsnoka Tirpák János lett, ami feleslegessé tette a polgárõrség mûködését. 88 A község lakói szívesen álltak be rendõrnek, de arról is tudunk, hogy a Nemzeti Bizottság engedélyével már 1945-ben 10 fõ lépett be a szervezõdõ ÁVH-ba. 89 A határt a kerülõk (1945- ben Kripszki János és Miklósi András) felügyelték. Évi bérük 16 mázsa vegyes termény volt. 90 Az oroszok jelenléte nehezítette az újrakezdést. Önkényes eljárásuk sok bosszúságot okozott. 91 Parancsukra az elmenekült lakosok gyümölcs és egyéb fáit ki kellett vágni a lókórház (karám) építéséhez. 92 Máskor a gazdák szekereire tartottak igényt. Élelmezésük a község elöljáróságára hárult. Kellemetlen kötelesség volt ez, hisz a falu lakóitól akik maguk is nélkülöztek ha kellett erõszakkal vették el az élelmet. Katona Józsefné például megfenyegette Hajdu Dániel bírót és egész családját, hogy bosszút áll, mert a község elöljárósága az Begyûjtési jegyzõkönyvek 1946-ból. (B.-A.-Z. M. Lt. V d. 1829/1946.) 87. Uo. 18. fol. 88. Uo fol. 89. Uo. 6. fol. 90. Uo. 91. ill. XXI / Uo. XVII Uo. XVII fol. Kimutatás a körjegyzõség hivatali alkalmazottairól és ügykörükrõl 1946-ból. (B.-A.-Z. M. Lt. XXI /1946.) orosz parancsnokság élelmezésére elvitte sertését. 93

83 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 83 Az élelem beszolgáltatási kötelezettség egyébként is súlyos teherként nehezedett a lakosság vállára. Az elõírt zsír, szalonna, hús, borsó, tej stb. mennyiségét akkor is elõ kellett teremteni, amikor maguk is ellátásra szorultak volna júliusában a beszolgáltatási kötelezettséget fel kellett függeszteni, mert az aratás és cséplés nehéz munkája miatt több élelemre volt szükség. A csecsemõk és az anyák tej, a lakosok só, zsír, étolaj stb. ellátása sem volt biztosítva. A Nemzeti Bizottság a hadiözvegyek részére külön élelemgyûjtést rendelt el. 94 A körjegyzõi kimutatás szerint 1945 májusában összesen 156 ellátatlan személy volt a faluban. 95 Ezek ellátása nem Kimutatás (részlet) a község ellátatlan lakóiról május 28-án. (B.-A.-Z. M. Lt. V d. 1011/1945.) kis feladat volt. Az elsõk között kellett megoldani a termelés újraindítását, a földek bevetését. Az igával rendelkezõket kötelezték a szántásra, akiknek az igaerõvel nem rendelkezõ lakosok földjét is meg kellett mûvelni. A tehénnel rendelkezõ gazdákat arra kötelezték, hogy tehenüket befogva igás munkát végezzenek, mert nem volt igába fogható marha a faluban. A községi traktorvezetõ Kiss Gerzson 1945 áprilisában kisegítõivel (Lippai Dezsõ és Balogh Sándor) éjt-nappallá téve dolgozott. A Hangya Szövetkezet raktárában tárolt terményt kiosztották vetõmagnak. 96 Tóth Kálmán cséplõgép tulajdonosnak üzemképes állapotba kellett hoznia gépét. 97 A termelés az erõfeszítések ellenére csak lassan indult meg. Nehezítette ezt a munkaerõhiány is. Sokan a frontról még 1946-ban sem tértek haza szeptember 20-án az elöljáróság és a politikai pártok képviselõi a Külügyminisztériumhoz fordultak segítségért, hogy az orosz hadifogságban 94. Uo. Beszolgáltatási kötelezettségekkel kapcsolatos iratok. 95. Uo. V d. 1011/ Uo. XVII és. 9. fol. 97. Uo. 13. fol.

84 84 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN lévõ 47 hejõpapi lakos hazatérését elõmozdítsák. Indokul felhozták, hogy szükség van a községben a munkáskézre, illetve mindannyian kifogástalan politikai beállítottságúak voltak, akik a nyilas terrornak lettek áldozatai. Az 1946 végén még orosz hadifogságban lévõ személyek és születési idejük: 1. Nótár János Dombi József Bársony Lajos Dr. Szepessy István Bándi Sándor Szabó Sándor Zámbó András Molnár Lajos Katona Károly Dombi Péter László Derecskei Károly Sólyom Dániel Fiedler István Zabos Mihály Haraszti József Berecz János Körössy Sándor Kádár Barna Balog István Monoki József Nagy István Csóka Kálmán Nagy Lajos Körössy Dániel Liebe János Nemes Sándor Nagy László Papp István Hamar József Papp János ifj. Labanc Károly Sólyom Pál Labanc Károly Nagy Béla Sztankovics Kálmán 1910

85 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Kiss Lajos Benõcs Mátyás Boros András 1921 Deportáltak 1. Molnár Mihály Sass Sándor Kopasz József Kristály István Kovács Sándor Barna Aladár Bodnár Ferenc Czakó István Nótár Lajos 1919 Természetesen a harcok során ennél többen estek fogságba, de voltak, akik már 1945-ben hazatérhettek, mint pl. Balog Ferenc Ausztriából, Labancz Gyula Konstanzból, Balázs András, Czakó Dániel, Szabó Béla, Kovács Ferenc református tanító Rusztavából, Labancz Lajos a Krím-félszigetrõl, Szendrei Gyula Moszkva mellõl, Dulházi Károly az Urál mellõl és Varga Károly Ausztriából. 99 Hogy ki mikor, s hogy mindenki hazatért-e, nem tudjuk. Voltak, akik önként, félelmükben hagyták el a falut. Egy augusztus 13-án a községházán felvett jegyzõkönyv szerint nyugatra távozott dr. Vizsolyi Dániel és Szilvássy Pál, de mások is emigráltak. 100 Birtokaikat, ingatlanaikat a nagyobb helyi gazdákkal együtt a földreform során elvették, azokat a földosztás, illetve a házhelyrendezés kapcsán kiosztották. Épületeik, kúriáik egy részét középületekké alakították át. 101 A következõ lakosoktól vettek el földeket, zárójelben a föld mennyiségével holdakban: Tóth Kálmán (184), dr. Rédyay István (6), Viola István (6), Darvas Aladár (104), Pataky Gyula (100), Kiss Sándorné (75), Surányi Dánielné (36), Deme Istvánné (33), Katrics János (39), Cservenyák Andor (30), özv. Nyilas Béláné (116), Horváth Jánosné (80), dr. Vizsolyi Dániel (290), dr. Nyilas Ferenc (25), dr. Nyilas Ferencné (30) és Szilvássy Pál (44). 102 Magát a földreformot zökkenõmentesen, túlkapások nélkül 98. Uo. V d. 1779/ Uo. 1. d. 2818/ Uo. 2. d. 1805/ Uo. XVII évi feljegyzések Uo. V d. 787/1945.

86 86 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN valósították meg. A földosztás során minden ingatlant kiosztottak, tartalékot nem hagytak. 103 Az újjáépítés lassan haladt. A háborús pusztítás miatt javításra szorult az iskola, a templom, a Hejõ-híd, a körjegyzõi lakás, a községháza és a telefonvezeték. 104 A község 1947-ben elfogadott hároméves terve még mindig az újjáépítést helyezte elõtérbe. Nagyobb beruházásként a községháza teljes rendbehozatalát, kenderáztató létesítését és a villamosítást jelölték meg. Saját bevételeikbõl azonban ezt sem tudták fedezni. 105 A háborúban megsérült hat lakóházat ekkorra már rendbe hozták. 106 A legnagyobb feladat a vasútállomás újjáépítése volt. Mivel az Hejõbábához tartozott, a község csak úgy volt hajlandó az újjáépítésnél segédkezni, ha a MÁV megváltoztatja a vasútállomás nevét oly módon, hogy abban legyen benne Hejõpapi neve is. Miután ez megtörtént, és a MÁV az állomás nevét Hejõbába- Hejõpapira változtatta, a falu lakossága hozzákezdett a munkához. 107 A Nemzeti Bizottság a munka felügyeletével a Földigénylõ Bizottságot bízta A vasútállomás, itt még Hejõbába név alatt 1940-ben. (SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay Kálmán.) meg, s az elmenekült Vizsolyi Dániel lebontandó házából adott építõanyagot az építkezéshez. Holczreiter Antal 10 mázsa cementet ajánlott fel, míg a politikai pártok önkéntes munkával segédkeztek. 108 A községben a II. világháború után más településekhez hasonlóan meghatározó szerepet vállaltak az újjáépítésben az illegalitásból kilépõ és az újjászervezõdõ pártok ben a Magyar Kommunista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és ban a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete alakult meg. Sõt 1945-ben 103. Uo. V d. 191/1947. ill. 5. d. 1833/ Uo. 3. d. 191/ Uo. 6. d. 230/ Uo. 237/ Uo. XVII Uo. V d. 191/1947.

87 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN 87 a Magyar Megújhodás Pártjának megalakulásáról is tudunk. Igaz, ez utóbbi nem mûködött sokáig. 109 A pártok legtöbbször együttmûködtek egymással. Ha ellentétes vélemények voltak közöttük, azokat legtöbbször elsimították, amiben a Nemzeti Bizottság gyakorta közremûködött. A bizottság kezdeményezésére a pártok többször tartottak közös mulatságokat, elõadásokat és gyûléseket. 110 Az országban bekövetkezõ politikai változások az együttmûködést szertefoszlatták. A kommunista elõretörés állandósult, majd a kommunista hatalomátvétel után a többi párt alapszervezetét feloszlatták. 111 A község hamarosan a szocializmus keretei között kereste a boldogulás, a gyarapodás rögös útját. A Rákosi nevével fémjelzett évek a hejõpapiak életét is megkeserítették. A kommunista diktatúra felülrõl irányított tanácsrendszere a mindennapokban is éreztette hatását. A félelem, az egymással szembeni bizalmatlanság mérgezte a helyi közéletet. A Kádár-korszak e területen már enyhülést hozott, de az igazi szabadság csak 1990-ben, a rendszerváltással köszöntött a község lakosságára. Utcakép a községbõl. (Fotó: Takács L.) 109. Uo. XXI / Uo. XVII fol HOM. HTD Ferencz, A Magyar Kommunista Párt Hejõpapiban 1945-ben alakult meg 12 taggal. A párt neve 1948-tól Magyar Dolgozók Pártja, majd tól Magyar Szocialista Munkás Párt névre változott ig az MSZMP-nek több szervezete volt a faluban. A tsz., a gépállomás és a község pártszervezetei csak 1961-ben egyesültek.

88 88 VII. A FALU A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

89 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 89 VIII. Hejõpapi településföldrajza A falu településrendje A falukép egy települési terület keretében tartalmazza mindazt, amit a letelepült ember nemzedékek során alkotott. Gazdasági, társadalmi, földrajzi és történelmi tényezõk eredménye. Múltat és jelent, állandóságot és változást sugároz. A környéken megtelepedõ ember szállásterületének kiválasztása során az ökológiai tényezõket tartotta elsõdleges szempontnak. A kedvezõ domborzati viszonyok mellett a legfontosabb telepítõ tényezõ a víz volt, így érthetõ, hogy Hejõpapi népe patak mellett, attól nem messze telepedett meg. A Hejõ- és más patakok a múltban sokkal inkább befolyásolták a környezetükben élõk mindennapjait, mint mai, többé-kevésbé szabályozott formájukban. Errõl a régi forrásokban elég sokat olvashatunk, fõleg annak kapcsán, ha a vizek valamilyen kárt okoztak. Az 1780-as évek katonai felmérései szerint a Hejõ mocsaras, lápos folyó volt, amin Papinál átkelni csak egyetlen gázlón, nyáridõben, kis vízállásnál lehetett. 1 Fényes Elek a XIX. század közepén szintén a patak mocsaras voltát, annak szabályozatlanságát, emiatt a lápos, mocsaras rétek, legelõk használhatatlanságát hangsúlyozta. 2 Elõször 1835-bõl tudunk arról, hogy a Hejõt kis mértékben szabályozták. A szakáldi és hejõkeresztúri lakosok a patakot mesterséges gátak segítségével új mederbe terelték, ami károsan érintette a papi és a szalontai birtokosokat. 3 Az integrált környezet-átalakító munkák (a folyószabályozás, gátépítés, láp- és mocsárlecsapolás, melioráció, fásítás), mint a magyar gazdaság modernizálásának alapvetõ feltételei 1846-ban kezdõdtek. Elõször a Tisza taktaközi és a dél-borsodi szakaszát érintette a folyószabályozás, 1. Csorba, Fényes, II. köt B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1711/1835.

90 90 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA majd a XIX. század végén következett a Sajó- és a Tisza melléki ártérövezet mentesítése, a Bükk felõl érkezõ patakok szabályozása, köztük a Hejõ 8 km 2 -es mocsarának lecsapolása. 4 A község területén elõször 1897-ben került sor a patak szabályozására. 5 Ezek, a kultúrtájat átalakító munkák kedvezõ hatást gyakoroltak Hejõpapi faluképére, melynek a község bel- és külterülete szétválaszthatatlan része volt. Az elsõ település a Hejõ-patak mocsaras ingoványait szegélyezõ dombon volt. A falu központja a bizonytalan építési idejû régi templom lehetett. A Hejõ kanyargó medre mellett alakulhattak ki a jobbágyok belsõ telkei, amelyek a XV. század közepén még egész telkek voltak, átlagosan kb négyszögöl kiterjedéssel. A folyamatos telekosztódás során a nagy lakótelkek egyre kisebbek lettek, egy telken több lakóház is épült. Hejõpapi népe a XVI. században eredeti lakóhelyét hosszabb-rövidebb idõre négy ízben kényszerült elhagyni. Elõbb 1544-ben, majd 1554-ben és 1560-ban, végül a mezõkeresztesi csata után, 1596-ban. 6 Ez utóbbi több mint 100 évig pusztává tette a hajdan virágzó települést. Papi földjét ugyan továbbra is mûvelték, azt használták, de a régi falut már nem lakták. 7 A hajdani település helyét szántóföldek foglalták el. Egy november 27-ei összeírás szerint ahol egykor a falu állt, ott ekkor már vetések voltak, melyek 60 köböl nagyságot tettek ki. 8 A puszta a XVIII. század elején fokozatosan népesedett be. Az évi királyi adomány szerint Papit ónodi várkatonák kapták meg, akik lassan birtokukba vették a földeket. 9 A hagyomány szerint az elsõ házakat 1715-ben az adománylevélben is szereplõ Csiszár István kapitány és Mihály Deák többed magával építette. 10 Az új falu a Hejõ mocsarának szigetén épült fel. A lapos, vízjárta területet fokozatosan töltötték fel. Az elsõ utcák a partos, magasabb háthelyeken alakultak ki. 11 Kezdetben minden nemes annyi földet foglalt el, amennyit akart. Házhelyekre elõször csak ben osztották fel a falut. A házhelyek 4. Frisnyák, MNM. EA Várhegyi, Borovszky, és Csíkvári, MOL. U. et. C. E :5/ MNM. EA Várhegyi, HPH. Benke, SRKA. Kf Szikszay,

91 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 91 után minden család dûlõnként 5 köböl szántót kapott. Ha valaki elhagyta lakóhelyét, annak földjét a compossessorok szétosztották maguk között. 12 A hagyomány szerint a falu elsõ felosztásakor 37 család részesült a házhelyekbõl. 13 A település nemeseinek többsége 1757-ben a falu határának újbóli felosztását kezdeményezte, rendezve a parasztporciók sorsát. Az /24 teleknagyságon összesen 41 (ebbõl 39 Papiban lakott) nemesi família osztozott. 14 Az ezt követõ viták 1771-ben a határ újbóli felosztásához vezettek. 15 Majd 1774/1775-ben lezajlott a papi földek végleges felosztása a 36 kialakított házhelyet birtoklók között ben egy birtokperrel kapcsolatos tanúvallomások szerint az utolsó telekfelosztás (forrásunk alapján 1775-ben) során a papi nemesek 36 házhelyre osztották fel a falut. A szántóföldek 3 calcatúrára voltak kihasítva, minden nyomásban 1-1 házhely után akár õszi, akár tavaszi életbõl 12 köböl ment bele. Egy házhely után a határból 10 kocsi szénát adó rét járt a papi nemesnek. (Egyes tanúk szerint szekér széna is termett egy ilyen réten.) A kukoricaföld nem volt kimérve, a nádat együtt vágták. Egy házhely után kéve, míg a kenderföldbõl 3 4 jutott a birtokosoknak. Egyes tanúvallomások szerint csak nemesek rendelkeztek telekkel, míg mások szerint a Bakó, a Nyilas, a Pataki és a Rátsok famíliák nemesi jussa kérdéses volt. A legtöbb tanú szerint üres házhely ekkor már nem volt a faluban, míg voltak, akik tudtak 3 üresen hagyott házhelyrõl. Az egyik tanú szerint 1775-ben a Ráczkövi, a Békény, a Gyöngyösi és a Rátsok család elõször kapott belsõ telket Papiban, de földjük, rétjük elõtte is volt. A tanúvallomások a belsõ telkek nagyságát egyöntetûen négyszögölre tették. 17 Ha elfogadjuk, hogy 36 egész telek volt a faluban, akkor az egyesek által tudni vélt 3 üres telekkel együtt a falu belterülete négyszögöles belsõ telkekkel elérte a 200 kat. holdat. A község lakótelkei tehát kifejezetten nagyok voltak. Azok a folyamatos telekosztódások során lettek egyre kisebbek, s egy telken utóbb több lakóház is épült. Bizonyos fajta beépítési rendre már a XVIII. század elsõ felében is törekedtek. A telkek kialakítását a terepviszonyok, a Hejõ folyása ugyan erõteljesen befolyásolta, de figyeltek arra, hogy a telkek olyan utcákat ké- 12. MNM. EA Várhegyi, HPH. Benke, B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. XXVI. 1942/1757. Lásd a 64. oldalon. 15. Uo. IV. A. 501/d. XVIII. VII. 616/ Uo. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/ Uo. XVII. XIX. 4460/1784.

92 92 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA pezzenek, amelyeken át könnyen meg lehet közelíteni a templomot. Az építkezések rendjét maguk a compossessorok felügyelték ban Kóris Mihály házát például lebontatták, mivel az a nemesi közösség engedélye nélkül épült fel Tompa úr és Veress Mihály háza között. 18 A korábbi papi határ a helyiek emlékezete szerint meghaladta a kat. holdat. 19 A valóságban ez ennél kisebb volt ben a hasznosítható mezõgazdasági terület Papiban kat. holdat tett ki. Ebbõl a szántó területe 1 667, a rété és legelõé 632, míg az erdõé 14 kat. hold volt. 20 Elõször az úgynevezett Elsõ és Harmadik utca települt be. Ezek viszonylag egyenesek voltak. A Második utca azért lett olyan girbegurba, mert az elsõ lakók leszármazottai a kertek végébe építkeztek. Az Elsõ utca a mai Kossuth, a Második a Rákóczi, a Harmadik a Jókai utcával azonos. A nemesek mellett azok jobbágyai, zsellérjei és cselédjei is építettek maguknak házakat a gazda telkének valamelyik sarkán, de nem központi helyen, nem a fõ utca mellett. 21 A XVIII. századi katonai felmérések térképszelvényei és az egyes településekrõl készült mappák azt bizonyítják, hogy a dél-borsodi tájakon a kétbeltelkes (= kertes) települések a jellemzõek (pl. Ároktõ, Gelej, Igrici, Mezõcsát, Mezõkeresztes, Mezõkövesd, Mezõnagymihály, Szentistván, Tiszatarján stb.). A kétbeltelkes, lakó- és gazdasági egységekre (= ólas kertekre) különülõ települések az õsi állattartó életformával függnek össze. A településeket a nagyállattartó gazdálkodásnak megfelelõen egy belsõ legelõ, majd egy keskenyebb szántóföldi zóna után a külsõ legelõ övezte. A belsõ legelõ a kezesjószág tartására szolgált, míg a külsõ legelõn rideg állattenyésztés folyt. 22 A Hejõ-völgyben és néhány bükkaljai faluban a fentiekkel ellentétben a szalagtelkes falvak különbözõ típusai alakultak ki. Hejõpapi a két-, illetve három utca mentén települt szalagtelkes falvak közé tartozik, kis közökkel. 23 Azon belül is a községet a keresztutas települések altípusába sorolhatjuk, ami a nagyobb csoportos megtelepedés egyik formája. 24 A telkek beépítettsége nagymértékben függ attól, hogy milyen különbözõ funkciójú épületek, épületrészek találhatók rajta, és ezek hogyan kapcsolódnak, épülnek össze. A megye ebbõl a szempontból két jellegzetes részre különül el. Délen, mint az Alföldön általában, egy nagyon 18. Uo. XVII. IV. 959/ MNM. EA Kresz, Barsi, MNM. EA Kresz, Frisnyák, MNM. EA Kresz, Eperjessy,

93 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 93 fontos építmény, a csûr ismeretlen. Ugyanitt a települések egy része egykor kertes volt, tehát a gazdasági épületek, az istállók a település más részén álltak, mint a lakóházak. Ez az elkülönülés a nem szálláskertes helyeken is tapasztalható, az istálló (MNM. F Kresz Mária.) Hejõpapi ól 1967-bõl. nem a lakóépület folytatása, hanem külön épület. Északon a lakóház és az istálló egy fedél alatt van, és a telkek jellegzetes építménye a csûr. A kis települések eredetileg egyetlen, valamilyen patakot, vízfolyást követõ utcájára merõleges, viszonylag keskeny, hosszú telkeket hátul gyakran a csûrök zárták le. 25 Általános telekformák Hejõpapiban 1967-es néprajzi felmérés szerint. (MNM. EA Kresz Mária vázlatai alapján készítette: Takács L.) 25. Fügedi, MNM. EA Kresz, Uo Papi régi telekbeépítésére jellemzõ, hogy a gazdasági épületek a telken belül vannak és elkülönülnek a lakóépülettõl. 26 Általános, hogy az utca és a lakóház között egy kis, virágokkal beültetett elõkert található. 27 A nemesek egyre több cselédet fogadtak fel, akik különbözõ vidékekrõl vándoroltak be a faluba. Egy-egy famíliának 2 3, némelyiknek 6 8 cselédje, zsellérje vagy jobbágya volt, akik mind építettek maguknak házat az uruk telkének sarkában. A

94 94 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA legtöbb ház Papiban a XVIII. század végén épült. Ekkorra már minden cseléd családnak külön háza volt. A cselédházak általában a kis - közben, a zug - ban épültek. Olykor a két végén állt a nemes háza. Az ilyen kis közöket a Parasztház 1967-bõl. (MNM. F Kresz Mária.) Parasztház és udvar 1930-ban. (MNM. F Dr. Györffy István.) nemesrõl nevezték el. Ezek a cselédházak részben egészen 1945-ig a nemes család birtokában maradtak, s csak az államosítás után lett a benne lakóé vagy a tsz-é. A XVIII. században kialakult birtokviszonyok lényegében 1945-ig tovább éltek, 1848 nem sokat változtatott a falu társadalmi helyzetén. 28 A lakóházakat sokáig nem határolták el kerítéssel, az csak a XIX. század végétõl kezdett szokássá válni. A falu kisebb részét a nemesek és a cselédek házai, míg nagyobb részét az azokhoz kötõdõ kertek foglalták el. A XVIII XIX. századi települési rendben alig mutatkoznak a társadalmi elkülönülés jelei, noha tudjuk, Papi sem nevezhetõ homogén falunak. A nemesi és a paraszti lakóházak egymás szomszédságában voltak, de az utcafrontokra, elõre nézve mindig nemesi házak épültek. 28. Uo. 5 8.

95 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 95 A telkek osztódása állandósult. A tagosítások után, 1870-ben a földkönyvben már 254 beltelket tartottak számon a 220 kat. holdnyi belterületen. A belterület 27,5 %- a 17 nagyobb birtokos, 4,8 %-a 46 kisebb, egytagú birtokos, 59,5 %-a a 164 nyomásos A gróf Bethlen István utcában Szikszay Sándor kisgazda háza 1940 februárjában. (SRKL. K44. VI. 7. Dr. Szikszay Kálmán felvétele.) birtokos kezén volt. 27-en voltak, akik csak belsõ telekkel rendelkeztek, a belterület 3 %-án. Az egyházi birtok a belterület 4,2 %-át, a közbirtokossági annak 1 %-át tudhatta magáénak. 29 A belterület nagysága a száz évvel korábbihoz képest gyakorlatilag nem változott. A Hejõ XIX XX. századi szabályozása és a Horty-korszakban végrehajtott, Nagyatádi-Szabó István nevével fémjelzett föld- és házhelyosztás lehetõvé tette a falu belterületének növelését. Az 1920-as években a házhelynélküli igénylõk fejenként kb. 300 négyszögöl telket kaptak a hejõpapi közbirtokosság, tehát a kevés legelõvel rendelkezõ kisgazdák északi legelõjébõl a falun kívül. Az új telkeket kb. 50 kat. holdon a központi területtõl szinte kiközösítve alakították ki. A község déli, délnyugati részén a beltelkeken, a Lógerban lett volna ugyan elegendõ beépítetlen külsõ kert a házhelyek kialakítására, de azt a nagygazdák ellenezték, mivel nekik itt voltak külsõ kertjeik, némelyeknek (Vizsolyi Kálmán, Tóth Kálmán) több kat. holdnyi. Az új különálló falurészt sokáig Házhelynek nevezték, de hívták a Szegények negyedének is, mivel az utcákat rendbe hozni, közvilágítással ellátni még a szocializmus idejében is csak nagy sokára sikerült. 30 Itt található ma a Batthyány és a Gárdonyi utca. A II. világháború után az igénylõk már a település déli- és délnyugati részén is kaphattak házhelyeket. A Bethlen, a Petõfi és a József Attila utca megnyitásával kezdõdött az új házhelyek kiosztása. 31 Erre B.-A.-Z. M. Lt. VII. 1/c. 93. d évi földkönyv. 30. SRKA. Kf Szikszay, Uo. ill. HPH. közlése.

96 96 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA A község belterülete az 1980-as évek végén. ban került sor úgy, hogy minden kiosztható ingatlant kiosztottak, tartalékot nem hagytak. 32 Elõször a Bethlen utcában kezdõdtek el az építkezések, majd a többi utcában is megindult a lakóházak építése. 33 Összesen 134 házhelyigénylõ jutott ekkor ingatlanhoz a faluban. 34 A szocializmus évtizedeiben a korábbiakhoz hasonló nagyságú házhelyrendezésre már nem került sor, de egyes utcák bõvültek, a nagyobb ingatlanok megosztásával új porták jöttek létre, rajtuk új házak épültek. 35 A falu határának változása A belterülethez csatlakozik széles övben a falu határa: legelõ, rét, szántó, mezõ és erdõ. A határ kialakulása hosszú, céltudatos munka eredménye volt. Papi növekedése, lélekszámának emelkedése újabb területek 32. B.-A.-Z. M. Lt. V d. 1833/1947. és 13/ Uo. 1618/ Uo. 6. d. 237/1948. ill. 809/ HPH. közlése.

97 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 97 elhódítását tette szükségessé a természettõl. A falvak határai az évszázadok alatt legtöbbször alig változtak. A XIV. századra a település határa már kialakult, annak nagysága a késõbbiekben csak kismértékben módosult. Amiatt azonban, mert egyértelmû természetes határok szinte semmilyen irányban nem voltak, az idõk folyamán több határper során tisztázták és rögzítették, ha kellett, kiigazították a mesterséges határvonalakat. A település középkori határairól nincs információnk. Valószínûleg az nagyjából megegyezhetett a Gyulaj dûlõ kivételével a XVIII. századi település közigazgatási határaival. A kialakult határok akkor váltak bizonytalanná, ha a birtokosnak nem volt módja és lehetõsége, hogy tulajdonjogát gyakorolja. Ez fõleg a XVII. században okozott sok vitás ügyet a szomszédos birtokosok között. A XVII. században a Papival szomszédos és a kissé távolabbi települések lakói élték a papi határt. Erre a török pusztítás utáni bizonytalan tulajdonjog-gyakorlás nyújtott lehetõséget. 36 A XVIII. században újra települt a falu, határának pontosítására többször sor került. Elõször az ónodiak és a helyi nemesek között támadt vita bizonyos szántók és rétek hovatartozását illetõen. (Ebben az idõben Ónod több szomszédos falu így Muhi földjeinek egy részét is élte, használta, így vált Papi szomszédjává.) 1736-ban elõbb az ónodiak vitték el a határból Kun Dávid fáit, majd bizonyos papi földeket felszántottak, a helyi compossessorok rétjét lekaszálták. Erre a papi nemesek az ónodi határban önkényes földfoglalásba kezdtek. Azon ónodiakat, akik ezzel szembehelyezkedtek, a bábai erdõbe és a Csüllõ-dûlõbe kergették. Az ügy a vármegye elé került. A vicispán próbálta elsimítani a nézeteltéréseket, de nem sok sikerrel járt. Személyesen ment ki a határba, hogy tájékozódjon a vitás földek hovatartozásáról. Jelenléte nem gátolta meg a papiakat abban, hogy az alispánhoz járult ónodiakat ne verjék meg, lovaikról ne szedjék le õket, s a nézeteltérések ne vezessenek tettlegességig. A vármegye végül pontosította a két település közötti határvonalat, de hogy azt kinek a javára tette, nem tudjuk ben egy újabb határper során Muhi és Papi közötti határvonalat tisztázták. Akkor Muhinak (Poga) és Papinak még volt közös határa. Muhi és Papi határ összement a Bábaival a Kereszt nevû érnek torkánál, az ahol a Lapos érbe szakadt, az holott is ezelõtt nagy fennálló két nyárfa volt. Ettül keresztül az éven napnyugat felé említett 36. MOL. U. et. C. E :89/1697. ill. 34:5/ B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. XXIII és 1246/1736.

98 98 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA Lapos ér mentibe ment egy 70 lépésnyire tartatott. Az honnan elhagyván az eret keresztül az háton napnyugat és éjszak közt menvén jutott, s most is megteczõ körtvély fának tövéhez, attúl nem oly messze fel a másik vadkörtvély fának tövéhez olvashatjuk a per során felvett egyik tanúvallomásban. 38 A megállapított új határvonal a következõ volt: 1. Keresztér partján lévõ kettõs nyárfa. 2. Onnét egyenesen menvén a Keresztérnek volt kér nyárfa, ami a papi és a muhi határt elválasztotta. 3. Által menvén az éren mintegy kétszáz lépésnyire találtatott egy régi hányott határ. 4. Onnét mintegy kilencven lépésnyire ismét más határ. 5. Melytõl ismét circiter 90 lépésnyire más határ találtatott, melytõl circiter 70 lépésnyire fejér czinege fûzbokor ugyanaz ér parton. 6. Ettûl mintegy 200 lépésnyire valamely Bodzfa tövéhez közel ismét más régi hányt határ ugyanaz folyó ér parton. 7. Innét napnyugat felé fordúlván az Kereszt ér parton találtatott egy régi nyárfák töve, onnét ismét más folyó ere menvén azon érnek, közepe tartatott határnak szintén a szetying kóró bokorig és a hozzá közel lévõ rakottya bokorig. Onnét téli napnyugat felé menvén találtunk a szántás széliben bizonyos ér parton egy hányott határt. 8. Onnan mintegy 50 lépésnyire más hányott határ. 9. Onnan a Csukás érre menvén túl a Csukás eren vagyon egy szépen kitetszõ hányott határ, amely is minden kérdés kívûl az papi, szalontai és mohi határokat egymástól elválasztja. 39 A vita hátterében az állt, hogy a papi compossessorok amikor még Ónodban laktak, mind a papi, mind a muhi határt birtokolták és szántották. Muhi lakosai ezt a XVIII. század második felében már sérelmesnek tartották, s felléptek a papi igények ellen ben vette kezdetét a Papi és Igrici közötti határvita. A két település egymást elválasztó határvonala a Csörszárkánál volt. Az igrici lakosok be-beszántottak a papi földekbe, mire a helyi nemesség lekaszáltatta az ilyen földön termõ gabonát, s behordatta Papiba. 40 Az igriciek természetesen tiltakoztak, és õk a papiakat vádolták meg a szántók jog- 38. Uo. IX. VII. 1984/ Uo. 40. Uo. XVII. X. 2127/1762.

99 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 99 talan eltulajdonításával. 41 A per során a szolgabíró Papi, Igrici és Parasztbikk hármas határának kiindulópontját a Csörszárka melletti Gyöngyös háton, nem messze a papi kukoricaföldektõl vélte megtalálni. 42 A két falu között végül 1765-ben jött létre megállapodás, ami öt pontban rendezte a nézeteltéréseket Nem találtak határlevelet, ezért amíg a régi idõkre ilyet fel nem lelnek, a következõképpen egyeztek ki. 2. Száz forint büntetés terhe alatt kötelesek a kijelölt határokat tiszteletben tartani. 3. Ha valaki átszánt a határjeleken, akkor a nemest 12 forintra, a parasztot 40 pálca botütésre büntették. 4. Mindkét fél köteles volt a határjeleket évenként megújítani. 5. A megegyezés szerint a két települést elválasztó határvonal a következõ volt: Kezdvén határ hányást az emõdi magason kitetszõ határnál, amely határ az emõdi, papi és igrici határokat egymástul elválassza, melytül mérünk 25 királyi ölet és ott hányatunk két határt egymás ellenébe, melynek egyike Papi, másik Igrici fog lenni. A dûlõje pedig mind egyfelõl, mind másfelõl az két királyi öl, ettül fogva két határt 28 ölre. Következésképpen két határ 19 ölre, ismét 22 ölre, ismét attul fogva 25, attul fogva 31, ismét 25, ismét 30, ismét 29, ismét 26 öl, ismét 24 öl, ismét 25 öl, ismét öl a Csörszárkánál. A két részrõl hányatott 110 hányás ben Papi és Bába között bontakozott ki határvita. A papiak legeltetés gyanánt ráhajtották állataikat a bábai rétekre, ahol tetemes kárt okoztak. A bábaiak erre be akarták hajtani a tilosba tévedt marhákat, de azt a papiak nem engedték, mire a szembenálló felek összeverekedtek. Az ügy a vármegye elé került, ahol a papiak még orvosi bizonyosság levelet (látleletet) is felmutattak megveretésükrõl. A vizsgálat során kiderült, hogy a bábai legények éjjel támadtak az elaludt, s döntõen gyermekekbõl álló, az állatokra felügyelõ papiakra. A vármegyei bíróság végül a bábaiakat ítélte el. A vétkeseket fejenként 8 rénesforint 20 krajcár megfizetésére kötelezték, mely összeget a bábai bírónak kellett beszedni, s eljuttatni a papi károsultaknak. A bábai esküdt a pénz összeszedését azonban megtiltotta, a vita erre 1810-ben újra fellángolt, s a bábai papi határ pontosításához vezetett Uo. XVIII. X. 2225/ Uo. XVII. X. 2080/ Uo. VIII. I. 20/ Uo. 45. Uo. IV. A. 501/e. 812/1810.

100 100 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 1822-bõl arról tudunk, hogy szalontai földesurak a papi birtokosok földjét is a magukénak szántották, sõt a Papiba vezetõ egyenes szekérutat is a földjükhöz kapcsolták. A szalontai határ, azon belül is a legelõk igen szûkösek voltak, ezért a földbirtokosok minden eszközzel azon voltak, hogy növeljék szántójuk, rétjük és legelõjük területét, nem riadva vissza a törvénytelen cselekedetektõl sem. 46 A papiaknak nemcsak a saját határukban voltak határvitáik ben a kürti lakosokkal együtt panaszolták be a vármegyénél a kassai püspökséget. A papi határ a szalontaihoz hasonlóan szintén szûk volt, ezért többek között a kürti határban árendáltak maguknak kaszálót báró Kölsch Ilonától, elõre lefizetve neki az évi 664 Rft bérleti díjat. Ezen az árendált réten érték sérelmek a püspökség tiszttartója által a papi és a kürti lakosokat. A szolgabírói vizsgálat után a tiszttartó elismerte vétkét, s kártalanította a károsultakat. 47 A község kataszteri térképe 1854-bõl. (B.-A.-Z. M. Lt. XXXII d.) 46. Uo. 3546/ Uo. IV. A. 501/e. 2876/1807.

101 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 101 A település végleges határa és annak nagysága a XIX. század elsõ felében alakult ki, ezt követõen a faluhatár napjainkig alig változott, kisebb határkiigazításokra néha azért sor került. Papi területe 1870-ben, a tagosítások lezártával valamivel több, mint kat. holdat tett ki. 48 Utóbb ezt csökkent ban közigazgatási értelemben Papihoz már csak kat. hold tartozott. 49 Ugyanennyi volt a község területe 1937-ben is. 50 A II. világháború után egyes külterületi helyeknek a községhez csatolásával Hejõpapi területe 1962-re kat. holdra növekedett ben a község közigazgatási területének nagysága ha és m 2. Ebbõl 120 ha és m 2 a belterület. 52 A határ nagy részét mindvégig a szántóföldek adták. A legelõk és rétek nagysága a XIX. század közepétõl folyamatosan csökkent. A megmûvelt mezõgazdasági terület a falu gyarapodásával egyenes arányban fokozatosan nõtt. Hejõpapi határának mûvelési ágak szerinti felosztása 53 mûvelési ág szántó kert, gyümölcsös szõlõ rét legelõ mezõgazdasági ter. erdõ nádas mûvelés alól kivett összesen év (kat. hold/%) , , , ,7 nincs adat ,8 87 3,1 88 3, , , ,8 17 0,6 42 1,4 49 1, , ,2 23 0,8 23 0,8 65 2,2 42 1, , , , , , , , , , ,6 24 0,8 15 0,6 26 0,9 5 0,1 3 0, , , , , , , Utak, hidak, a külsõ korcsma és a kavicsbányák A határt különbözõ utak szelték át, amelyek a közlekedés alapvetõ feltételeit biztosították. 48. Uo. VII. 1/c. 93. d. Papi évi földkönyve. 49. A Magyar Szent Korona Országainak helységnévtára, Magyarország helységnévtára, Magyarország helységnévtára, HPH. közlése. 53. Mezõgazdasági statisztikai adatgyûjtemény Földterület. III. Községsoros adatok, ill. Magyarország mûvelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme,

102 102 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA A közlekedés minõségét, az utazás lehetõségét, kényelmét, idõtartamát stb. az utak állapota jelentõsen befolyásolta. Korabeli utazók leírásaiból tudjuk, hogy az utakon lehetetlen állapotok uralkodtak. Szekérrel azok voltak jobban járhatók, amelyek köves terepen vagy a domboldalak magasabb térszínein húzódtak, ahol az út a völgytalpon, erózió által sújtott felszínen, valamint sûrû erdõben haladt, ott általában a rosszabb minõségû szakaszok domináltak, amelyek különösen csapadékos vagy hóolvadásos periódusban nehezen vagy egyáltalán nem voltak járhatók. Ebben késõbb sem igen történt változás. Borsod megye fõ útját már 1067 körül említik; ez a Szihalomból Csabára vezetõ út. A csabai útból Olaszegyháza táján elágazott egy nagy út, mely Papit is érintette, s a vásárjoggal rendelkezõ Szalontán át vezetett Muhi felé, ahonnan továbbmenve egyrészt át lehetett kelni Zemplénbe, másrészt Ónodon és Alsózsolcán át Abaújba. E nagy utat Szalontánál keresztezte a Miskolcról Ohatra (Szabolcs vm.) vivõ közút, mely Pélyen és Dorogmán át vezetett, ahol a Tisza révje szolgált átkelõül. A tatárjárás után Szalonta vásárhely jellege megszûnt, s ekkor a Szihalom Muhin átvezetõ országút a Hejõ, a Bód és a Kersztúr közötti hídon át vezetett. 54 A Pesti-révtõl induló a különbözõ gazdasági tájakat összekapcsoló nagy út (= via magna) évszázadokon át Papitól északnyugatra húzódott, összekötve Mezõkövesdet és Ónodot. Ez utóbbi Muhi térségében elágazott: a Sajó, a Bódva és a Hernád völgyében haladt tovább a Felvidék bányavárosai és kereskedelmi központjai felé. Egy másik elágazás Tokaj- Hegyaljára vezetett, ahol a tokaji Tisza-rév (-híd) alkotta az észak-magyarországi közlekedési hálózat egyik legenergikusabb pontját. 55 A XVIII. században alakult ki az ún. postautak hálózata, amelyeknek nem volt lebecsülendõ a település- és kereskedelemfejlesztõ hatása. Eger felõl Ónodon keresztül (Miskolcot megkerülve) haladt eredetileg a postaút Forrón át Kassa felé. 56 Ez az út is Papitól északnyugatra haladt. A XVIII. század végén a települést közvetlen út kötötte össze Muhival, Szakálddal, Bábával és Szalontával. A Muhi Szakáld felé vivõ út nyáridõben és száraz mezõk esetén szilárd, jó út volt, a Hejõn túl azonban már elhasználódott, és a gázlónál némileg homokos volt, ami csak könnyû fuvarral való átkelésre alkalmas. Bábára nyáridõben, kis vízállásnál a faluban található gázlón és a mezõkön át szintén szilárd és jó út vezetett. Szalontára a Hejõ mentén lefelé vitt az ún. feketeagyagos út, ami 54. Györffy, Frisnyák, Csorba,

103 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 103 esõkor könnyen tönkrement, de egyébként mindenféle jármûvel használható volt. 57 A fõ közlekedési útja a településnek a nyugati faluszéltõl mintegy 400 méterre lévõ, Nyékládházát és Mezõcsátot összekötõ ún. tiszamenti országút volt. Ez vezetett le a folyóhoz, Ároktõhöz, Tiszabábolnára, Valkra, Négyesre stb. Forgalmas út volt mindaddig, amíg 1906-ban a Nyékládháza Mezõcsát vasútvonal meg nem épült. 58 A XIX. században az utak mentén ún. állásokat alakítottak ki. Ezek nagy befogadóképességû, deszka vagy vályogfalú kocsiszínek voltak, melyekbe lóval, szekérrel is be lehetett állni zord idõben és a téli hónapokban. A fal mellett körös-körül jászlak voltak az állatok etetésére. Olykor még ajtók is voltak az épület két végén. Az állásokban gyakran leltek ingyen szállásra a vándorcigányok, koldusok és más hasonló népek. Ilyen állás volt Papi mellett is, kívül a falun. 59 Papiban a Mezõcsátra vivõ út mentén már a XVIII. század elsõ harmadából tudunk korcsma épületérõl ben Csiszár Istvánnak volt ott korcsmája. 60 Az épület létezésérõl 1759-ben és 1778-ban is tudunk ban ezt a korcsmát a helyiek már külsõ csárdának nevezték. 61 Ez a korcsma és a mellette lévõ állás a mezõcsáti út falu felõli oldalán, a Külsõ kocsma-dûlõnek nevezett domb tetején volt, közel a faluba vezetõ úthoz. Ez az út vezetett Hejõbábán át Oszlárra, Nemesbikkre és tovább Tiszapalkonya felé. A Tisza felõl jövõknek Miskolcra menet itt volt az éjjeli szállásuk. A korcsma az 1910-es évekig üzemelt. A vasút kiépülésével vesztett jelentõségébõl, csökkent a forgalma, egyre nehezebb volt rentábilisan mûködtetni. 62 A korcsma falán kõbe vésve a következõ cégér volt olvasható: Ez itt Hejõpapi nemesek hazája, melyet véren szerzett õseink szablyája. Címere: Török fej; pajzsa és kopjája, a jövõ (vagy érkezõ) vendéget jó borral kínálja! Az épület lebontása után ez a kõlap a Pataky családhoz került, majd az idõk folyamán elkallódott. 63 A hejõpapi külsõ korcsma kedvelt volt az utazók, vásárosok körében, amit a papi gazdák igyekeztek kihasználni. Itt árulták a messze-földön híres, a papi asszonyok által készített túrós rétest, amit papi bélesnek neveztek Csorba, Kövér, SRKA. Kf Szikszay, B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 39. lap. 61. Uo. IV. A. 501/d. XVII. V. 566/1759. ill. IV. A. 501/c. XVII. XVI. 3747/ SRKA. Kf Szikszay, Uo Uo.

104 104 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA Készül a papi béles 1940-ben. (Fotó: Vizsolyi Kálmánné tulajdona.) A papiak is szívesen jártak a külsõ korcsmába kártyázni, mulatni. A falun belül is volt korcsma, de annak nem volt külön kártyaszobája. Másrészt az úrfiak itt jobban el tudtak bújni az asszonyok elõl. Volt is ebbõl rendszeres perpatvar a családokban. 65 A külsõ korcsma megszûnése után Krausz Imre a faluban Csuka Nyilas Károlytól, majd késõbb a zsidó Sambermantól bérelt házban nyitott korcsmát és kis szatócsboltot 1934-ben bekövetkezett haláláig. 66 Rendszeres útépítési munkálatokat a XVIII. században csak a kiépülõ postahálózat útjain végeztek. Az ilyen utakra a vármegye figyelt oda; az õ feladata volt az utak, töltések lehetõség szerinti jó állapotban tartása. Az ezzel kapcsolatos munkák elvégzése a faluban élõk vállára nehezedett. 67 Az utak építésének és karbantartásának sürgetõ gondja az árucsere, a kereskedelem fejlõdésével szoros összefüggésben jelentkezett. Az évi I. törvénycikk, amely az utak építésének és karbantartásának a rendjét szabályozta, a legmagasabb jogállású tehát tartósabb és jobban karbantartott útnak az állami utat tartotta. Ez alatt voltak az úgynevezett törvényhatósági (megyei) utak. A községi közlekedési, úgynevezett viciniális utak a szomszédos települések közötti kapcsolatot biztosították, illetve a magasabb rendû utakhoz való csatlakozást tették lehetõvé. A XIX. században ilyen utak vezettek Hejõpapiból Szakáldra és Hejõbábára. Ezeket az utakat legtöbbször akácfák szegélyezték, amelyeknek még a XX. század elsõ felében sem volt szilárd burkolatuk, s fenntartásuk a falvaktól komoly anyagi áldozatot követelt. 68 A falu útjainak teljes portalanítása csak most van napirenden. 69 A községi dûlõutak a település határán belül a belterületet kötötték össze a határ különbözõ dûlõivel. A dûlõutakról a tagosítási perek lezá- 65. Uo Uo. Samberman is szatócs zsidó volt, de leköltözött Mezõcsátra. 67. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1585/ Uo. IV. B /1910. ill. Bm. U Hejõpapi évi térképe. ill. IV. B / HPH. közlése.

105 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 105 rása után, 1869-ben határoztak, sok esetben új dûlõutakat jelöltek ki, míg a régiek egy részét felszántották. Ilyen kialakított, új dûlõút volt a Papsor-dûlõben Emõd felé 8 öl szélességben és a temetõ nyugati szélénél található kereszt választóvonalból elinduló ugyancsak 8 öl szélességû, marha kihajtására is alkalmas, a tagbirtokosok földjére vezetõ út. 70 A Hejõ-patak szabályozása után a mérnökök új útvonal kialakítására tettek javaslatot Hejõpapi és Hejbába között. Ez az út a hejõpapi Templom utcából egyenesen a hejõbábai római katolikus templomhoz vezetett volna egy aránylag rövid úton. A hejõbábai földbirtokos, Bükk Zsigmond azonban ezt megakadályozta, mivel ez az õ földjét szelte volna keresztül. Így kitolták az utat az Orczy Bükk Sebe birtok közös határába, és ma is ott vezet végig, csak a birtokosok változtak meg. 71 Ezen az úton emeltek az Ábrahámi bácsi hajdani malma táján egy magas, keskeny töltést a régi Hejõ medrében. Pár száz méterrel odébb az új meder felett építették fel fából a feketére festett ún. Fekete hidat. Ettõl kb. 200 méterre állt a régi Porkoláb híd, mely idõvel eltûnt a régi patakmederrel együtt, helyét feltöltötték. A Hejõ felett a malomhoz és a vasútállomáshoz vezetõ úton is építettek egy fahidat a község mellett, míg a vasút vashidat készített a Hejõn való áthaladásra, amit az 1930-as években Ifj. Csatlós Lóránt a Hejõ-hídon 1966-ban. (Fotó: Csatlós Lórántné tulajdona.) az egyik árvíz megrongált ben a németek ezt a hidat a levegõbe röpítették. A vasútállomásra igyekvõk a legelõ szélén, a Darvas birtok mellett egy ideiglenes keskeny pallóhídon mehettek keresztül a Hejõn. Még egy régi hídja volt a falunak az õsi Hejõn, a Jókai út végén, a temetõ mellett. Kifelé vezetett a faluból és Nagy kõhídnak nevezték. A XX. század elején ez a híd már nem volt meg. 72 A Fekete híd és a malomba járó dûlõúti híd az 1900-as évek elején készült. A dûlõúti hidat a község Czakó János törvénybírósága idején 70. Pestovics, SRKA. Kf Szikszay, Uo

106 106 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA vasbeton hídra cserélte fel. A Fekete hidat a megye javítgatta. A község az 1940-es években azt kérte a megyétõl, hogy a híd kijavítása helyett, egy új utat és fahidat építsen a falu felsõ végén, a Kiserdõ nevû legelõ szélén. Ez az út új nyomvonalon vezetett volna az állomás alsó szélén, a vasúti pályánál a jelenlegi hejõbábai úthoz. Így kb. fél km-rel rövidebb lett volna az út az állomáshoz, illetve Hejõbábára. A falu kérését a hejõpapi születésû Szilvássy Pál országgyûlési képviselõ és Nyilas Ferenc, ugyancsak hejõpapi születésû vármegyei fõjegyzõ közbenjárására a megye elfogadta, de az útépítést az idõközben kitört II. világháború megakadályozta után az út maradt ott, ahol volt, a Fekete híd helyett beton hidat építettek, és az úttest tetejét kb. 6 méter szélességben szilárd burkolattal és bitumen réteggel látták el. A vasútállomásra vezetõ gyalogút kis pallóhídját újra és újra megjavították, de sokszor hiába, mert a téli hónapokban a pallóhíd deszkáit a lakosok egy része el-ellopta. A községi tanács végül betonjárdát építtetett döntõen társadalmi munkában, s közel 10 évig tartó munkával az állomáshoz, melynek utolsó munkafázisát Vályi András iskolaigazgató és tanítványai végezték el után a járda egészen az állomásig villanyvilágítást kapott. Ekkortól azonban azt a meginduló buszközlekedés miatt egyre kevesebben használták. 74 Itt kell szót ejtenünk a papi kavicsbányákról is. Már a XIX. század elsõ harmadában hordták a vármegye szekerei a kavicsot a Miskolci- és az Egri járás útjainak javításához. Ezt a lakosok egyre jobban sérelmezték, mivel a szekerek hol a rétjeikben, hol a vetéseikben tettek kárt. Arról is tudunk, hogy a közbirtokosok az igriciekkel és a szalontaiakkal összefogva 1835-ben vasvillával álltak õrt a legelõkön lévõ kavicsbányák elõtt, hogy megakadályozzák a kavicsszállítást. 75 A papi compossessorok a szolgabírón keresztül kértek kártalanítást a megyétõl, majd felajánlották a bányát megvételre, 400 ezüst forintért. A szolgabíró a helyszíni szemle után (1835) vételi javaslatot terjesztett a vármegye elé, s elfogadhatónak vélte a vételárat. Az ominózus kavicsbánya nemes Sólyom János, nemes Sólyom József, nemes Szabó Pál és Dulházi József földjén volt. 76 A vármegye 1836-ban végül is egy másik, jobb kavicsot adó és olcsóbb kavicsbányát vett meg a Sólyom birtok mellett, ami Balogh Ábra- 73. Uo Uo Szikszay néha iróniától sem mentesen részletesen ecseteli a nehézkes, éveken át tartó járdaépítést. 75. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 2988/ Uo. 1767/1835.

107 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA 107 Kavicskitermelés a falu határában. (Fotó: Takács L.) hámé volt. Ez a bánya a papi és emõdi közös határ mentén helyezkedett el, s már 1 1,5 lábnyira a föld felszínétõl jó töltéskavicsot adott. A vármegye az Egri járás útjainak javításához hordta innen a kavicsot. 77 A XX. század elején is mûködött ez a bánya, aminek akkor Ficzere volt a neve. A községtõl 3 km-re északra feküdt, a nyéki út km-e között. A tarka színû, dió-, tyúktojás nagyságú kvarc kavics ami a Hejõ alluviumából származott, a vármegyei törvényhatósági utak kavicsborítására szolgált. Évi termelése 200 m 3 volt. 78 A község közlegelõjén az es évek második felében 2 3 homok- és kavicsbányát (ebbõl egy Nagy Dánielé volt) is nyitottak. Egyikmásik 1945 után kimerült, de a tsz által nyitott új bányákból már az or- Új kavicsbánya megnyitás elõtt. (Fotó: Kovács Zs.) szág számos vidékére szállították a hejõpapi kavicsot ben a tsz több mint m 3 kavicsot termelt ki, ami Nyiregyházára is eljutott. A közös gazdálkodás bevételének jelentõs részét a kavics eladása adta Uo. 2763/ Schafarzik, ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. IV / SRKA. Kf Szikszay, és ÉM július p.

108 108 VIII. HEJÕPAPI TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA Hejõpapi határában ettõl kezdve a kavicskitermelés kisebb megszakításokkal, de a mai napig folyamatos. Az M3-as autópálya építése serkentõleg hatott új bányák nyitására. 2000/2001-ben addig soha nem látott méreteket öltött a kavicsbányászat, újabb és újabb területek kerülnek feltárásra, indul meg rajtuk a termelés. Kavicsbánya-tó Hejõpapiban. (Fotó: Takács L.)

109 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE 109 IX. A község épületei és építkezése A lakóházak A Borsodi-Mezõség népi építészete Dél-Heves hasonló vidékéhez csatlakozik. Dél-Borsod hagyományos falusi épületállománya ma alföldi jellegû, történetileg azonban az Északi-hegyvidék lakóépítményeinek egyes jellemzõi egészen a Tiszáig kimutathatók területén. 1 Papiban a legtöbb ház a XVIII. század végén épült. A falu elsõ háza a hagyomány szerint a falu legmagasabb pontján állt, a második utcában (Rákóczi út) a Nyilas és a Veres család házhelye között. 2 Az akkor épült házak közül több még az es években is állt. 3 A XVIII XIX. században házépítõ mesterember alig akadt a faluban. Egyszerû házaikat a parasztok a rokonság és a barátok közremûködésével maguk építették, legfeljebb a tetõfedés igényelt szak- Korpás István õsi, többszáz éves háza 1929 körül a Bethlen I. u. (ma Kossuth u.) 40. sz. alatt. Elõtte fia Lajos, mint levente. Az eresz alatt ülnek: Veres Fáni néni, az édesanyja és Korpás István az apja, mellette a szomszéd Szikszay Kálmán. (SRKL. K44. VI. 7.) 1. Fügedi, MNM. EA Kresz, Fügedi,

110 110 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE Kovácsné 1795-ben épült lakóháza 1967-ben a Kossuth u. 48. sz. alatt. (MNM. F Kresz Mária.) munkát. Az építkezéshez a legutóbbi idõkig a környéken található, ingyen megszerezhetõ anyagokat használták. Adott volt a föld, a szalma, a fûz, a nád, a sár és a zsúp. 4 A fát a Tisza szállította. 5 Papiban a vályogépítészet már a XVIII. század végétõl dokumentálható. A házak nagy méretû vályogból készültek, melynek mérete 45x25 cm-t tett ki. A vályogot lóval tapostatták. 6 A vályoghoz az alapanyagot a papiak maguk szedték a cigánytelep melletti vályoggödörbõl, a disznólegelõ mellõl. A vályog aprószalmás, törekes, pelyvás, sásos sárból vagy agyagból készült, megszárított, de ki nem égetett tégla. Papiban a vályog A cigánytelep a Kerek-tóval 1967-ben. (MNM. F Kresz Mária.) közé nem pelyvát, hanem szalmát kevertek. A két világháború között még a szegényebb magyar családok is vetettek vályogot, de a XX. század közepére már kizárólag a cigányok foglalkozásává vált. 7 A papi cigányok a vályoggödör túlsó, északi oldalán nem a falu felé esõ részen elterülõ egyenetlen, gidres-gödrös területen laktak, az 4. MNM. EA Várhegyi, Uo. EA Kresz, Uo. 7. SRKA. Kf Szikszay,

111 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE es években többnyire égre nyíló putrikban. (A terület azért volt egyenetlen, mert mindenki innen hordta ingyen a tapasztáshoz a sárga földet, majd az agyag alatti homokot az építkezésekhez.) 8 A vályogfalú házak mellett ritkán sövényfalú házakat is építettek. 9 Ilyen vázszerkezetû-sövényfalú házat, vagy annak emlékét még Mezõkövesdrõl, Tardról, Igricibõl, Mezõcsátról és Tiszatarjánból ismerünk, de számuk a teljesen földfalú, többnyire vályogból készült falak mellett ott is csekély volt. 10 Akmadoli György házában a nagyház, amit laktak 1967-ben. (MNM. F Kresz Mária.) Nyári konyha belseje. (MNM. F Kresz Mária.) A dél-borsodi lakóházak többnyire szoba-konyha-kamra alaprajzi elrendezésûek. Kivételként a Hejõ és a Sajó közötti részeken feltûnõ gyakorissággal már a XIX. század elsõ felében két lakóhelyiséges házak épültek. 11 Papiban háromosztatú (nagyház-pitvar-kisház), ritkábban a négyosztatú az elõbbihez csatlakozó kamrával bõvített alaprajzú házak terjedtek el. 12 A lakóépítmények tüzelõberendezése egyértelmûen alföldi jellegû. A boglyakemencék, a konyhai tüzelõpadkák a visszahúzódó belül fûtõs, 8. Uo. ill. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B / MNM. EA Kresz, Fügedi, Uo MNM. EA Kresz, 1967.

112 112 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE belsõ füstelvezetéses kemencék helyét foglalták el. Az Alföldön megszokottal szemben itt gyakran a szabadkémény csak a konyha hátsó részének felét, kétharmadát borítja és a konyhai tüzelõpadkák mindössze a kemence szája elõtt figyelhetõk meg. Papiban minden házban volt nagy búbos kemence jó széles padkával és suttal. Télen azon melegedett a család. A kemencét leginkább szalmával fûtötték, de abból sem volt mindig elegendõ. Télen ilyenkor a férfiak elindultak gazolni, s nagy köteg gyékénnyel, kákával vagy sással tértek haza. A szegény nép úgy segített tüzelõ gondján, hogy nyáron kijárt a marha legelõre, és a füvön széthullott és a lepényszerû, vékony, kiszáradt marha ürüléket (ganéjt) összegyûjtötte. Ezt a padláson elraktározták télire, vagy nyáron a szabad konyhán eltüzelték. Nem csak szedték, de maguk is készítettek a szarvasmarha friss trágyájából tõzeget, téli tüzelõt. A XIX. században erdõ, fa már alig volt a papi határban, így aki azzal akart fûteni csak a tehetõsebbek tehették meg, azok szekérrel hoztak fát az aranyosi- és a harsányi erdõkbõl. 13 A vidék jellemzõ tetõszerkezete az ágasfás-szelemenes. Papira a szarufasoros, torokgerendás, (teljesen vagy csak részben) kontyolt tetõk voltak a jellemzõk. Az épületeket túlnyomórészt náddal, kisebb részben zsindellyel fedték ban a 282 lakóházból 267 volt náddal (kisebb részben zsuppal), 13 zsindellyel fedve, cseréptetõ még nem volt a faluban. A 282 ház közül 278 vályogból épült. 14 A paraszti (cseléd) és a nemesi ház között alig, vagy egyáltalán nem volt különbség, legfeljebb annyi, hogy a nemes házának néha folyosója volt elöl, illetve a 2. vagy 3. oldalon, s a mestergerendára az évszám mellé olykor az építõ család névjelét és valami cifraságot is belevéstek. A középbirtokos nemesi famíliák (Vizsolyi, Veres, Nagy, Darvas) házait a XIX. század második felében átépítették. Ezek magasabb épületek voltak, s mindig rendelkeztek folyosóval. Az oszlopokat fából faragták, a kõoszlop vagy a téglából készült ritka volt. 15 A Magyar Néprajzi Múzeum által végrehajtott népi-építészeti gyûjtés keretében a település régi lakóházait 1967-ben felmérték. Ezek közül három lakóépületet mutatunk be. 16 A legelsõ, a legrégebbi ház (1790-es évek elején épült) a Jókai út 2. szám alatt, id. Szabó Gyula tulajdonában volt. Régi cselédháznak épült, amiben két család lakott. A faluban hajlított vagy görbe háznak is 13. Fügedi, ill. SRKA. Kf Szikszay, MNM. EA Kresz, Uo. 16. Uo.

113 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE 113 A falu legrégebbi háza, a görbe ház 1967-ben, a Jókai út 2. szám alatt Szabó Gyuláné tulajdonában. (MNM. F Kresz Mária.) nevezték. Lábazata feketére volt festve, fala fehérre meszelve. A vályogból készült épület jellemzõi: kontyfedél kis vértekkel, szarufasor, torokgerendás fedélszék, nádtetõ, bepadolt konyha lebontott kemencével. A Kossuth út 43. szám alatt állt ben özv. Kurucz Józsefné és Molnár Mihályné lakóháza. Az épület vályogból készült, kontyfedéllel, mindkét végén vértekkel, szarufasorosan, torokgerendával, fehérre meszelve, fekete lábazattal. A falu leggazdagabb nemesi családjának, a Vizsolyi famíliának a háza kb ben épült. Két szobából és egy boltíves konyhából állt, két oldalt tornáccal, s boltíves, kerek oszlopokkal. Vályogból készült, kontyfedéllel, torokgerendával, szarufasorral. A század elején zsindellyel, majd vaslemezzel ( ), utóbb palával fedték. Rózsaszínre volt festve, s belül is át volt mázolva. Vizsolyi István régi nemesi kúriája, majd a Fenyõ presszó 1967-ben. (MNM. F Kresz Mária.) Vizsolyi István nemesi kúriájáról tudjuk, hogy az utolsó, õs ági tulajdonosa az I. világháborúban hadiözvegyen maradt özv. Illésy Tamásné, született Vizsolyi Magdolna volt. Õ adta el azt Veres Bertalannak, akitõl bátyja, Veres Sándor adóságai miatt (Bertalan volt bátyja kezese) elárverezték. Az árverésen Nagy Lajos, helyi segédjegyzõ vette meg, aki késõbb azt eladta dr. Szikszay Kálmánnak. Tõle Kovács János hejõpapi segédjegy-

114 114 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE zõ vette meg. Az õ özvegye adta el a helyi földmûves szövetkezetnek, amely berendezte benne a Fenyõ espressót. Nevét onnan kapta, hogy kis kertjében akkor még két szép fenyõfa állt. 17 A faluban más Lakóház alaprajzok a faluban. nemesi kúriák is (MNM. EA Kresz Mária gyûjtése alapján voltak. A Nyilas készítette Fata Edina.) családé (Nyilas Pálé) a Jókai utcában állt. Ez is boltíves, vályogház volt két elõszobával, 3 vagy 4 szobával, éléskamrával, konyhával, udvarán számos gazdasági épülettel. (Nyilas Pál 1912 körül a szomszédos nagy kertben épített magának egy nagy, modern lakóházat és mezõgazdasági majort.) ban az épületet állatorvosi lakásnak és rendelõnek használták. Szintén boltíves, folyosóval ellátott kúria volt Illésy János háza a Kossuth utcában, a Felvégen. A folyosó boltívét 1920 körül lebontották. Tetõzete az 1900-as évek elején festett pléh lemez volt, amit az épület tulajdonosává váló katolikus Nyilas Béla nemesi kúriája, késõbb állatorvosi lakás és rendelõ 1940-ben. (Fotó: Dr. Zongor Zoltánné tulajdona.) egyház cserélt le cserépzsindely tetõre, ahová a gólya fészket rakott. A katolikus imaházat alakítottak ki benne. Pataky Gyula kúriája a Rákóczi és a Kossuth utca keresztezõdésénél állt. Ez is oszlopos, boltíves, palatetõs, gólyafészkes ház volt. A szocializmus elsõ éveiben ebbõl alakították ki az egészségházat. Utóbb az osz- 17. SRKA. Kf Szikszay,

115 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE 115 lopai kezdtek kidõlni, a falai megrepedeztek, az épület lakhatatlanná vált. A község eladta, s miután az épületet lebontották, új tömbházat építettek helyén. A Darvas ház magas, fazsindelyes, boltíves, folyosós épület volt, melyet Deme ház néven is emlegettek. (A pesti házát elvesztett dr. Kõrössy Dániel és felesége Deme Zsuzsanna lakott benne.) 1919-ben a vörös õrség épülete volt. Az 1920-as években lebontották, mivel lakhatatlanná vált az elmulasztott felújítási munkák miatt. 18 Dr. Szikszay Kálmán, ban épült orvosi lakása a nemesi kúriák mintájára készült. A téglaoszlopos, boltíves, folyosós díszes ház a Kossuth út 8. szám alatt ma is áll. A XX. század közepén Hejõpapiban a lakóházakra még mindig a fentebb taglalt, XVIII XIX. századra jellemzõ sajátosságok voltak érvényesek. Az évi népszámlálási adatok szerint a 353 lakóház mind földszintes volt. Az épületek döntõ többsége, 348 (98,5 %) még mindig vályogból készült. Csupán 4 ház épült betonból vagy téglából és 1 kõbõl. Alappal 34 ház rendelkezett. Egyszobás volt 312 (88,4 %), kétszobás 38 (10,8 %), s csupán 1 lakóház volt háromszobás. Pince 18 ház alatt volt. A tetõzetet még mindig a nád és a zsúp uralta (201 db., 57 %), de már jelentõs volt a cserép, pala vagy bádog tetõs épületek száma és aránya is (152 db., 43 %). A 489 szobából 5-nek volt tégla-, 105-nek fa- és 379-nek vert földbõl a padozata. A konyháknál is hasonló megoszlást figyelhetünk meg: 11 deszka-, 48 cement- és 277 vertföld padozatú. 19 A helyiségek rendeltetése 1941-ben helyiségek száma % lakószoba ,6 más célra használt lakószoba 3 0,3 hálófülke, hall 1 0,1 cselédszoba 2 0,2 konyha ,4 elõszoba 40 3,9 éléskamra ,8 fürdõszoba 7 0,7 egyéb 41 4 összesen Uo Az évi népszámlálás. Lakóházak és lakásadatok községek szerint, és

116 116 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE Több helyiségbõl álló, fürdõszobás, 2 3 szobás összkomfortos lakóházak csak a II. világháború után épültek. Sokan nem építettek új házakat, hanem a régi épületek lakóterét új helyiségek hozzáépítésével növelték meg. Ekkor már szilikátból, téglából, salakból építkeztek a lakosok. A hejõpapi lakások száma lassan, de folyamatosan növekedett. A lakóházak számának változása a XVIII. század végétõl 1990-ig év lakóház év lakóház A lakások építési évét vizsgálva feltûnõ, hogy 1990-ben az épületek több mint 39 %-a még 1945 elõtt épült. Sõt, igen magas a XIX. században, még 1899 elõtt készült épületek száma (77) és aránya (18,2 %) is. Komfortfokozat szempontjából még rosszabb a helyzet ben a lakások közül csupán 77 (18,2 %) volt összkomfortos. Szobaszám szempontjából az 1 2 szobás épületek voltak az uralkodók. Tulajdonjelleg szerint 411 családi ház mellett 13 állami vagy szövetkezeti lakása volt a falunak. Emeletes ház egyetlen egy sem akadt a községben. Vízöblítéses WC-je 181, míg központi fûtése csak 87 lakásnak volt a 424-bõl. 20 Lakások építési év szerint 1990-ben ,6% (83) 1899 elõtt 18,9% (80) ,4% (57) ,5% (32) ,1% (68) ,8% (50) ,7% (54) 20. Az évi népszámlálás B.-A.-Z. megyei adatai, 1991.

117 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE 117 Lakások szobaszám szerint 1990-ben 3 szobás 6,4% (27) 4 vagy több szobás 3,5 szobás 1,2% (5) 2,1% (9) 1 szobás 32,3% (137) 2,5 szobás 15,6% (66) 2 szobás 20,7% (88) 1,5 szobás 21,7% (92) Lakások komfortfokozat szerint 1990-ben szükség lakás 17,4% (74) egyéb lakás 1,9% (8) összkomfortos 18,2% (77) komfortos 17,2% (73) komfort nélküli 41,5% (176) fél komfortos 3,8% (16) A középületek és az infrastruktúra fejlõdése A községnek már 1746-ban volt faluháza. 21 Itt õrizték a helység ládáját, itt tartották az elöljáróság üléseit. 22 A faluháza a mai polgármesteri hivataltól méterrel lejjebb állt. Náddal fedett volt, amit az új községháza felépítése után sokáig apaállat istállónak használtak. 23 A falu ben épített magának új községházat. 24 Az épület 1913-ban kigyulladt, de 21. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/ Uo. IV. A. 501/e. 1577/ HPH. Benke, B.-A.-Z. M. Lt. IV. B , 935., 1777., 1971., 2324., és 4424/1910. ill. 2633/1912.

118 118 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE még idejében eloltották a tüzet, így azt komoly károsodás nem érte után ez lett a tanácsháza, amit 1959-ben kívül-belül felújítottak. Az épület négy hivatalos helyiségbõl és egy tanácsterembõl állt között már mint polgármesteri hivatalt A tanácsháza 1961-ben. (HOM. HTD Ferencz, 1962.) alakították át. 27 A község már az 1880-as években, majd a XX. század elején szeretett volna saját postaügynökséget, de a benyújtott kérvények nem hoztak eredményt. 28 A faluhoz legközelebbi posta az 1880-as évekig Mezõcsáton, majd 1888-tól Hejõbábán volt. 29 Az 1920-as években elõbb postaügynökség jött létre a községben, melyet Hejõbábáról ellenõriztek, majd ban felállt az önálló postahivatal. A mai posta épületét mely korábban nemesi kúria volt elõször 1961/1962 telén újították fel. Az átépítés alatt a posta a tanácsházára költözött júliusában adták át Vincze A posta épülete. (Fotó: Kovács Zs.) 25. Uo. 750/ HOM. HTD Ferencz, HPH. közlése. 28. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B /1885. ill és 4716/ A Magyar Korona Országainak helységnévtára, ill. A Magyar Korona Országainak és Bosznia és Hercegovina helységnévtára, Magyarország helységnévtára, ill. HOM. HTD Ferencz,

119 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE 119 Bertalan párttitkársága alatt a faluban a pártházat, mely jelentõs társadalmi munkával épült meg, melyben a tsz- és a gépállomás dolgozói, a KISZ-esek, párttagok és párton kívüliek egyaránt segédkeztek. Az építkezés költségét 208 ezer Ft-ra tervezték, de az a berendezésekkel együtt 190 ezer Ft-ból kijött. Az átadást követõ ünnepi vacsorára a szomszédos kultúrház tágasabb helyiségében került sor, ahol az Ifjú Gárda tagjai segédkeztek. A megyei pártbizottság egy Munkácsy tv-vel ajándékozta meg az új intézményt. 31 Az egyházi-, oktatási-, kulturálisés egészségügyi intézményekrõl az adott fejezeteknél részletesebben szólunk. Itt röviden csak arra térünk ki, A pártház 1961-ben. (HOM. HTD Ferencz, 1962.) hogy a falu középbirtokosainak ingatlanait 1945 után államosították. Ezeket az épületeket alakították át közintézményekké, jelentõs társadalmi munkával. 32 Külön fejezetben szólunk a papi malmokról és az árvaházak épületeirõl is. Közhasznú épület volt a faluban a község tulajdonában lévõ mészárszék is, melynek létezésérõl a XVIII. század végétõl, 1783-tól van tudomásunk. 33 A falunak saját jégverme is volt. 34 Távbeszélõt (telefont) ban kapott a község. 35 A település elektromos árammal való ellátása elõször 1914-ben vetõdött fel, de a képviselõ-testület akkor még elvetette a kérdést táján Tatay Sándor a malomban és a hozzátartozó épületekben úgy oldotta meg a villanyvilágítást, hogy a vízenergiát hasznosította egy áramfejlesztõ segítségével. Az a Hejõ vízhozamától függõen a 31. ÉM augusztus p. 32. HOM. HTD Ferencz, B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. XIX. 4254/ Uo. IV. B / Uo. 560/1916. ill. 4415/ Uo és 5466/1914.

120 120 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE villanyégõk hol vakító fényt árasztottak, hol csak éppen pislákoltak. Ez a falu elektromos árammal való ellátását azonban nem mozdította elõ. 37 A korabeli emberek petróleum vagy olajmécses lámpával világítottak. Az I. világháború idején a petróleum hiánycikk volt, s a belé töltött napraforgó olaj táplálta a kanóc lángját. Ezek a mécsesek azonban elég gyér fényt adtak. Olykor ha a háztartásban már napraforgóolaj sem volt avas zsiradékot tettek egy tányérba, amibe egy ruhadarabból készítettek mécsbelet. Nagy fényt ez sem adott, de bûzt annál inkább. Ilyen sejtelmes világítás mellett folyt az I. világháború téli estéin a kukoricamorzsolás, a kenderfosztás és a hadi események tárgyalása. 38 Az 1940-es évek elején újra felvetõdött a település elektromos árammal való ellátása a Hernádon, a Bõcsnél épülõ vízi erõmûvel kapcsolatban. Magánvállalkozás keretében meg is indult a vezetékek kiépítése, s a lakások rákötése az egyes településeken, így Hejõpapiban is (1943 táján), de a II. világháború fokozódó nehézségei a kezdeményezésnek véget vetettek. 39 Csak harmadszori nekifutásra valósult meg a falu villamosítása. Elõször az 1945 után megalakult gépállomásra vezették be az elektromos áramot a Miskolc Hejõbába Nemesbikk között húzódó nagyfeszültségû vezetékrõl. A falu vezetõsége a költségekhez nem akart hozzájárulni, mondván, lesz az még olcsóbb is. (Kovács János jegyzõ sokalta a Ft-os költséget, amit a gépállomás árammal való ellátásához kellett volna adnia a falunak.) A gépállomás végül mégis villamosítva lett, míg a községnek még évekig kellett várnia. Végül 1955-ben felsõbb utasításra vezették be a faluba az elektromos áramot, amihez a település költségvetésébõl Ft-tal járult hozzá. 40 A falu látványos fejlõdése ekkortól kezdõdött ig új orvosi lakás és rendelõ épült, felújították az iskolai napközi otthont, az iskolát új tantermekkel bõvítették, kialakították a Fenyõ presszót, átadták a községi politechnikai épületet, pártház, új állatorvosi lakás és rendelõ épült, 1959-ben tüzép létesült az állomás mellett, kialakították az óvoda, a könyvtár-, a kultúrház- és a mozi helyiségeit, szolgálati lakások épültek ban már négy boltja, 2 km-nyi járdája, 54 közvilágítási lámpahelye, 7 ásott- és 1 fúrott közkútja volt a községnek SRKA. Kf Szikszay, Uo Uo ill. B.-A.-Z. M. Lt. V d. 1036/ SRKA. Kf Szikszay, ill. HOM. HTD Ferencz, HOM. HTD Ferencz, ill. ÉM szám. 6. p. 42. Varga,

121 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE 121 A Hejõ ABC. (Fotó: Kovács Zs.) 1970 és 1990 között a nagyobb beruházások között említendõ a ravatalozó megépítése, a tornaszoba és a salakpálya kialakítása, a közkutas ivóvízellátó rendszer kiépítése. Ebben az idõszakban az intézmények vonatkozásában inkább csak állagmegóvások történtek. 43 A rendszerváltás után a község fejlõdése felgyorsult és 1994 között sor került az iskola és az óvoda korszerûsítésére, az óvoda felújítására, a mellékutcákban 6 km hosszan járda épült, átalakították a polgármesteri hivatalt, felállították az I II. világháborús hõsi emlékmûvet, sor került a fiókgyógyszertár kialakítására, az orvosi ellátás tárgyi feltételeinek javítása érdekében az orvosi rendelõt kibõvítették és megkezdõdött a gázberuházás és 1998 között befejezõdött a gázberuházás, kiépült a távolsági autóbuszok részére a buszforduló, elkezdõdött a közterületek fásítása, létrehozták a rendõrség KMB csoportját Hejõpapi székhellyel, és sor került a fizikoterápiás kezelõ kialakítására Az 1994-ben felállított hõsi emlékmû. (Fotó: Kovács Zs.) és beüzemelésére után korszerûsítették az óvoda, a kultúrház, a polgármesteri hivatal, a konyha, az egészségház, az orvosi szolgálati lakás fûtését, a közvilágítást, melynek bõvítésére is sor került. Elkezdõdött Miskolccal kötött 43. HPH. közlése. 44. Uo. 45. Uo.

122 122 IX. A KÖZSÉG ÉPÜLETEI ÉS ÉPÍTKEZÉSE társberuházási szerzõdés alapján a regionális kommunális hulladéklerakó és kezelõ telep kialakítása. Felújításra kerültek a kultúrház villamosberendezései, megtörtént az intézmény külsõ- és belsõ épület-felújítása, park kialakítására került sor, felújították az orvosi rendelõ (egészségház) homlokzatát és elkészültek a 12 tantermes + tornatermes új általános iskola jogerõs építési engedéllyel rendelkezõ tervei. Elkezdõdött a szennyvíz- és csatorna-hálózat kiépítése. 46 Szennyvízcsatorna-hálózat munkálatai 2001-ben. (Fotó: Kovács Zs.) A látványos fejlõdés ellenére még bõven akad tennivalója a község elöljáróinak és önkormányzatának. A közeljövõ terveiben szerepel a kábel-tv hálózat kiépítése, a település teljes úthálózatának aszfaltozása, a felszíni csapadékvíz elvezetése, az általános iskola tervek szerinti megépítése és a község minden lakosára kiterjedõ szervezett kommunális hulladékszállítási rendszer kialakítása. Utcakép a községbõl. (Fotó: Kovács Zs.) 46. Uo.

123 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 123 X. A község igazgatása Hejõpapi a megyei közigazgatásban A középkorban a településhálózat a társadalmi és gazdasági struktúrának megfelelõen rendezõ elvek nélkül alakult ki. Az egyes uralkodók központosítást célzó egységesítési törekvései nem változtatták meg ezt a szerkezetet. A települések kialakulását, szerepkörük nagyságát a vonzáskörzet határozta meg. A tatár és a török támadások a falvak és egész körzetek elnéptelenedését jelentették, ezeket azonban a legtöbb esetben újratelepítették. Igaz volt ez Papira is. A XVI. századi török dúlásokat átvészelte a falu, az mindig újratelepült, de az 1596-os mezõkeresztesi csata után bekövetkezõ török pusztítás után több mint száz évre pusztává vált a település, és csak az 1700-as években népesült újra. 1 Papi mindenkor Borsod vármegyéhez tartozott. Borsod középkori megyehatárai viszonylag állandóak voltak. Nagyobb változás csak Trianon után, 1923-ban következett be, amikor Borsodot egyesítették a csonka Gömör és Kishont vármegyével, majd 1938-ban az egyesült megye ismét két különálló törvényhatósággá alakult. 2 A II. világháború után, 1950-ben a Trianon után megmaradt 25 vármegye száma összevonásokkal 19-re apadt. Ennek során Abaúj-Torna és Zemplén megyék maradék részét egyesítették Borsod, Gömör és Kishont megyével, és létrehozták Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. Az új elnevezésben már elsikkadt több történeti megye neve. Az új megye központja a hajdani borsodi megyeszékhely, Miskolc lett. 3 A XVI. század végén a vármegye négy járásra oszlott. Ezek székhelyei a következõk voltak: Vatta, Miskolc, Csát és Szendrõ ban a Vattai járást a török annyira elpusztította, hogy a vármegye külön határozattal kénytelen volt azt végleg megszüntetni. Ettõl fogva néhány évtizeden át 1. Csíkvári, Högye Seresné Tóth, IX X. 3. Turkovics,

124 124 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA csak három járásból állt a vármegye. Az elpusztult járást csak 1616-ban szervezte újjá Szirmay Ferenc szolgabíró. 4 Utóbb ezt a járást ónodinak, majd egrinek nevezték el. 5 Papi a Miskolci járás települése volt ban a megye járásainak száma még mindig négy: Miskolci, Egri (neve Mezõkövesdire változott), Szentpéteri és Szendrõi (neve edelényire változott). A járások száma 1884-ben a Miskolci járás alsó szakaszából alakult Mezõcsáti járással bõvült, majd 1885-ben a Szentpéteri felsõ járásból alakult Ózdi járással állandósult ben még egy járás jött létre, a Mezõkeresztesi ben Papi átkerült a létrejött Mezõcsáti járásba után a járások komoly változásokon mentek keresztül. Ebbõl a községet annyi érintette, hogy 1981-ben a Mezõcsáti járás neve leninvárosira változott, s a járás székhelyét is áttették Leninvárosba. 9 Az Elnöki Tanács 23/1983. évi történeti jelentõségû határozata a járási tanácsok után 1984 elejével megszüntette a járási hivatalokat is. Ezzel a sok évszázados hármasfokozatú (megye, járás, község-város) igazgatási rendszer helyébe a kétszintû lépett. 10 Hejõpapi a feudalizmusban egyházi tulajdonú úrbéres falu volt, majd a XVIII. századi betelepülés után kuriális, azaz nemesi község lett. A XIX. században a polgári kor közigazgatásának legjellemzõbb vonása a központosítás és az egységesítés. A XIX. század második felében felvetõdött a közigazgatás korszerûsítése. A rendezés elsõ állomása az 1869:4. tc. az igazságszolgáltatás rendezésérõl, amely kimondta az igazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását, az önkormányzattól független bíráskodási rendszer kiépítését. Ezt követte a területi igazgatás szerveinek egységes szerkezetbe foglalása. Az 1870:32. tc. és az 1871:18. tc. értelmében Magyarország közigazgatása a következõk szerint épült fel. A területi igazgatás legfelsõ egysége a vármegyei és városi törvényhatóság, amely végrehajtotta a felsõbb rendelkezéseket és önkormányzati hatáskörben maga is alkotott rendeleteket, és gondoskodott ezek végrehajtásáról. A megye területén lévõ települések az igazgatási hierarchia legalsó szintjein álltak, a megyei törvényhatóság hatásköre alá tartoztak, bár rendelkeztek korlátozott önkormányzati jogkörrel. Ennek tartalma a települések nagyságrendjétõl, gazdasági, társadalmi súlyától függõen válto- 4. Borovszky, Uo B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII. 7. Borsod vármegye dica-jegyzékei. 7. Högye Seresné Tóth, X. 8. Uo Uo. XIII. 10. Turkovics,

125 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 125 zott. Ennek megfelelõen megkülönböztettek rendezett tanácsú városokat, nagyközségeket és kisközségeket. A kisközségek anyagi terheik könnyítésére közös igazgatási hatóságot, körjegyzõséget tartottak fenn. Papi a meghozott törvények értelmében kisközség lett ben Hejõszalontával közös körjegyzõség székhelyévé vált ben az új igazgatási törvénynek megfelelõen önálló tanácsú község lett. 11 Már az elsõ tanácstörvény megfogalmazásában szerepelt, hogy a kis létszámú községekben nem kell önálló tanácsokat alakítani, hanem több község közös tanácsát kell létrehozni. A rendelkezés eredményeként az aprófalvas Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már 1950-ben is alakultak közös tanácsok. A folyamat elsõsorban gazdasági okokból az 1960-as években felgyorsult. A gazdasági reform eredményeként ugyanis egymás után egyesültek a termelõszövetkezetek, s ezzel megindult a falvakból az elvándorlás, a község lakossága csökkent, s értelmetlenné vált a tanácsapparátus fenntartása. Így az államigazgatásban meghirdették az egy termelõszövetkezet egy tanács rendezõ elvet. A tervszerû korszerûsítés eredményeként megindult a közös tanácsok szervezése, a községek jogállásának átrendezõdése. Ennek a folyamatnak a részeként szervezték meg 1970-ben Hejõpapi, Nemesbikk és Hejõbába összevonásával a közös tanácsot, melynek székhelye Hejõbábára került. 12 A település önállóságát 1990-ben szerezte vissza. A rendszerváltás után, a helyi önkormányzatokról alkotott évi 56. tc. nyomán kialakult új igazgatási rendszerben eltûntek a települések jogállásában korábban volt különbségek, és a helyi önkormányzati alapjogokkal egyformán rendelkeztek a lakóhelyek közösségei. Közigazgatási értelemben a Hejõpapihoz tartozó külterületi lakott helyek a következõk voltak : Pataymalom és Verestanya. 1926: Belutanya, Tóthtanya és Traplymalom. 1937: Tataymalom (Holczreiter malom) és Verestanya (Majorostanya). 1944: Cigánytelep és Majorostanya. 1952: Cigánytelep, Majorostanya, Vasúti õrház és Vízimalom : Cigánytelep, Nemesbikk vasúti megállóhely, Majorostanya és Vízimalom. 1973: Cigánytelep, Vasúti õrház és Vízimalom. 1985: Szilvástelep Högye Seresné Tóth, ill. Turkovics, Högye Seresné Tóth, XIV. és Turkovics,

126 126 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA A II. világháború elõtt az állami anyakönyvvezetõsége helyben volt Hejõpapinak. A törvényszék és a pénzügyigazgatóság Miskolcon, a XIX. században adóhivatala is ott volt megtalálható. A járási bíróság telekkönyvi hatósággal felruházva és a XX. század elsõ felében az adóhivatal, illetve a fõszolgabíró Mezõcsáton székelt. Ugyancsak ott volt megtalálható a legközelebbi közjegyzõ és az ipartestület. A csendõrõrs központja is Mezõcsáton volt, de 1937-ben Hejõpapi már az emõdi csendõrõrshöz tartozott. 14 A II. világháború után önálló csendõrsége lett a falunak, de az csak rövid ideig mûködött. 15 Önálló rendõri körzeti megbízott csoportja elõbb a II. világháborút követõen, majd 1994 után lett a községnek. 16 A szocializmus évtizedeiben a régi, történelmi hagyományokra épülõ közigazgatási beosztás az új irányelveknek megfelelõen teljesen átalakult. A faluközösség a török korban Papi történetének korai évszázadaiból nem maradt fenn olyan forrás, amely a település belsõ életérõl, mûködésérõl tájékoztatna minket. A község igazgatását csak közvetve tudjuk rekonstruálni. A falu mindenkori vezetõségének legfontosabb feladata az volt, hogy a területén élõ népességnek az életkörülményeit a lehetõségekhez képest a legjobban szervezze és irányítsa. A faluközösség önszervezõ ereje jelentõs volt. A faluközösség, mint az állam közigazgatási szervezetének legkisebb egysége jutott kapcsolatba a nagybirtokkal, megyével, egyházzal és a felsõ kormányszervekkel. A falu önkormányzatát lassú fejlõdés során a helyi szükségletekhez mérten maga alakította ki. Ebben döntõ szerepe volt a XIX. század közepéig fennállt földközösségnek. A település mindennapi életét a munka határozta meg. A földet ugyan nem közösen mûvelték, de a nyomáskényszer és a föld újraosztása szükségessé tette a település életét szabályozó belsõ törvények, rendtartások alkalmazását még akkor is, ha ezek nem voltak leírva. A falusi önkormányzat szervei általában: a falugyûlés és az általa választott elöljáróság. Az elöljáróság élén a bíró állott, akit egy évre választottak. A település ügyes-bajos dolgait õ intézte és irányította. Munkáját a szintén egy évre választott esküdtek segítették. Papiban a XVI. század 14. Magyarország helységnévtára, B.-A.-Z.-M. Lt. XVII fol. 16. Uo. ill. HPH. közlése.

127 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 127 végéig két esküdt segédkezett ban például Balogh Boldizsár és Ábrahám Tamás volt a település esküdtje. 17 A bíró munkáját segítette a törvénybíró is. Az éves bíróság rendesen Szent György napján (április 24.) kezdõdött. Késõbb a porciók elszámolása miatt a bíró hivatalba lépésének idejét a katonai év kezdetére, november elsejére tették át. Az írásbeli teendõket sokáig a pap vagy a tanító végezte. A falu elsõ embere a bíró volt. Õ járt el helyi ügyekben, szervezte a falu belsõ életét, képviselte a községet kifelé, õ volt az állami és földesúri hatalom akaratának közvetítõje. Fizetése vajmi kevés volt. Javadalmazása annyiból állt, hogy a reá esõ adó és egyéb terheket a község viselte. Évente értékelték munkáját, és gyakorta ha nem találták elég buzgónak és hasznosnak tevékenységét nem tetszésüknek adtak hangot. Neki kellett gondoskodnia a földesúri szolgáltatások beszedésérõl, az állami adó behajtásáról, a katonai fuvarok megszervezésérõl, a falu határán belül a vármegye által körözött bûnözõk felkutatásáról, a közmunkák megszervezésérõl. Kezelte a falu jövedelmét, õrizte az adó rovásnyelveit, vezette a falu könyvét, és intézte a földek kiosztását. Felelõs volt a falu határáért is. A település elsõ, név szerint ismert bírája Süle Ábrahám 1576-ból. 18 A következõ évekbõl ismerjük még a papi bírákat: 1577: Fistes Balázs, 1578: Kovács János, 1579: Demeter Szaniszló, 1588: Árva (?) István és 1596: Székely András. 19 Mint láttuk, az önkormányzat feladatköre a bíró kezében összpontosult, és tevékenysége a bíráskodáson kívül a falu egész életét felölelte, s a helyi adottságokhoz és hagyományokhoz mérten igen sokoldalú volt. A faluközösség egyik legsúlyosabb összetevõje volt az autonóm bíráskodás. Eredetileg a falusi bíráskodásnak is a falugyûlés volt a legfõbb szerve. Késõbb ez változott, de idõnként így is elõfordult, hogy nagyobb horderejû, az egész falut érintõ ügyekben a falu színin láttak törvényt. Általában az igazságtevés autonóm hatáskörének gyakorlása is az ennek megfelelõen a botjával fellépõ bíróra szállt, aki esküdttársaival együtt többnyire a maga házánál, a falu székén, füstin folytatott rendszeres bíráskodást. Legsúlyosabb megítélés alá a falutörvénybe ütközõ cselekvés és magatartás esett. Ugyancsak nagy vétséget követett el az, aki a falugyûlés, valamint a bíró közakaratát kifejezõ határozatainak nem tett eleget, még sú- 17. MOL. U. et. C. E :75/ Uo. 1:3/1557. (A levéltári keltezéssel ellentétben az oklevél az as évek fordulóján íródott.) 19. Uo. 106:75/1596. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII d ból.

128 128 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA lyosabbat, ha azok ellenére cselekedett. A közösségi élet alapját biztosító együttes gazdálkodás terén elkövetett mulasztások megtorlása, a személyes torzsalkodások elsimítása szintén a bíró feladata volt. Leginkább kártételek, tolvajlások, dohányzás, káromkodás, ünneptörés, templomkerülés, nyelveskedés, részegeskedés, civódások, duhajkodások és árdrágításban hozott ítéletet. A perek a következõképpen folytak le. Miután a felek a kitûzött idõre megjelentek, megtörtént a perfelvétel. A felperes a nyilvános szóbeli tárgyaláson röviden elõadta keresetét; az alperes érdemben válaszolt, szintén szószaporítás nélkül. Legfeljebb egyszer következett erre felelet és ellenválasz. Ha ezek alapján a bíró esküdtjeivel együtt már tisztán látott az ügyben, rövid úton kimondták az ítéletet. Ha szükségesnek látszott, meghallgatták a két fél tanúinak eskü alatt tett vallomásait is. A bíró volt a felelõs a falu határáért. Szokásban volt, hogy Szent György napjakor az elöljáróság kíséretében bejárta a falu határát, megvizsgálta, hogy nem szántottak-e el belõle más településhez. Ilyenkor megújították a határjeleket, amire telekkönyv hiányában nagy szükség volt. Az államszervezet hivatalszerûségének kibontakozása során a falu a földesúri terhek mellé egyre több közigazgatási feladatot kapott. Ilyen volt a közadók kezelése, a katonaság beszállásolása, a közmunka és a közfuvar teljesítésére való felügyelet. Ezekhez járult még az egyházi tized behajtása körüli tevékenység. A középkorban létrejött úriszék a falusi bíróság ítéletét legtöbbször felülvizsgálta. A bírák itt díjazást kaptak, aminek egy részét az uradalom, a másik részét a peres felek viselték. Az úriszék tagjai a peres felek rendi állása szerint nemesek, familiárisok, jobbágyok voltak. Rendszerint jelen volt a vármegye részérõl mint hiteles bizonyság valamelyik szolgabíró és esküdt, akik a legközelebbi sedrián beszámoltak az úriszék bíráskodásáról. Minthogy a megyei küldöttek is birtokos nemesek voltak, a törvényesség szempontjából a jobbágy számára nem sokat jelentett részvételük az úriszék ülésén, ahol egyébként is a jobbágynak a földesúr tisztjei elleni panasza ügyében maguk a panaszoltak ítélkezhettek. Az úriszék a testi fenyítések mellett igen súlyos bírságokkal sújtotta az eléje került jobbágyokat. Legtöbbször a gazdálkodást érintõ ügyek kerültek színe elé. A helyi bírságokkal kapcsolatos díjtételekrõl az 1557-es urbáriumból értesülünk. E szerint a vérontás díja 8 dénár híján 2 Ft volt. Ha valaki a másikban kárt tett (látható sérülés pl. verekedésben), akkor 46 dénárt fizetett. Ugyancsak 64 dénár volt a másik megvádolásáért fizetett összeg. Ha idõközben a peres felek kibékültek, akkor ennek a felével tartoztak.

129 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 129 A fogságba vetés értéke 40 dénár, a tiltásé szintén annyi, a nyelvváltságé 20 Ft volt. Mindebbõl a tiszttartónak 1 Ft, a püspöknek 6 márka járt, 1 márkát 64 dénárban számolva. 20 (MOL. U. et. C. E :3.) Bírság tételek felsorolása az 1557-es urbáriumban. Az úriszék pénzbüntetés mellett más büntetési tételeket is alkalmazhatott, felemelhette a robotot, börtönt vagy testi fenyítést szabhatott ki. Eszközei: az urasági fogda, kaloda és deres. A pallosjogú úriszék halálos ítéletet is hozhatott. Az úriszék ítélete ellen a XVIII. századig nem lehetett fellebbezni. Az ítélet végrehajtása vagy a kegyelem gyakorlása a földesúrtól függött. 21 A jobbágy földesúr nemes viszony a legtöbb esetben atrocitásoktól mentes volt, hiszen mindkét félnek érdekében állt a békés termelõmunka biztosítása. A falu lakói általában nem hagyták el lakóhelyüket, a szabad költözés jogával legtöbbször csak azok éltek, akiket a körülmények (természeti katasztrófa, háborúk, rablások, föld kimerülése stb.) erre rákényszerítettek. Egy kielégítõen mûködõ parasztgazdaság feje ok nélkül nem hagyta ott földjét. Jelentõsebb elköltözésrõl az 1570-es évek végérõl tudunk, amikor a püspöki tiszttartók kegyetlenkedése miatt több jobbágy család hagyta el Papit, s telepedett le a szomszédos falvakban. 22 Az 1596-os mezõkeresztesi csata után Papi több mint száz évre pusztává vált. A falut nem lakták, bár határát az ónodi katonák és a szomszédos települések lakói használták. 23 A XVIII. században újra népesedõ falu belsõ igazgatási rendje nemesi település lévén sokban eltért a korábbi püspöki tulajdonban lévõ úrbéres faluétól. 20. MOL. U. et. C. E :3/1557. szeptember. Papi urbáriuma. 21. Eperjessy, MOL. U. et. C. E :3/1557. (Az irat levéltári datálása téves, az az as évek fordulóján keletkezett.) 23. Uo. 88:99/1697.

130 130 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA A nemesi község Papit 1700 decemberében I. Lipót az ónodi vár nemes katonáinak adományozta. 24 Õk kezdték meg a falu benépesítését a XVIII. század elsõ harmadában. A nemesek által lakott Papi kuriális község lett, melynek szervezete lényegesen eltért a földesúri (jobbágyközség) faluétól. Ez a falutípus a kisnemesség közössége volt, és az önkormányzat elve szabadabban érvényesült benne. A kisnemesi falvakban több nemesi család lakott együtt, akiknek az életszínvonala a birtoknak a harmadik-negyedik nemzedékben bekövetkezõ felaprózódása következtében elég alacsony volt. A Papiban letelepedõ volt ónodi várkatonák Ónod statútumait átvéve alakították ki saját törvényeiket. A töredékesen ránk maradt statútumok a következõk. 2. Aki az Isten nevét káromolja, elõször megverettessék, másodszor halálra pálcáztassék, harmadszor a vármegye tömlöcébe vetessék, sõt, aki hallja és nem jelenti az is megpálcáztassék. 3. Aki a prédikátort és oskolamestert hirekben, nevekben mocskolja, rágalmazza, csúfolja, elsõ és másod ízben megpálcáztassék, harmadszor ha lehet a helységbõl kiküldessék, ha pedig nem lehet, mint fukar úgy tartassék. 5. Aki a törvénytételre rendelt bírákat az utolsóig mocskolja, gyalázza, bûntettessék három forintra. 8. Hogyha a tisztviselõket valaki testben bántalmazza bûntettessék húsz forintra. 14. Ha leánynak gyermeke születik nem szabad a fejét bekötni, hanem pártában kell nevelni gyermekét, míg férjhez nem megy. 28. Aki a vasárnapot megrontja elsõ és másod ízben bûntettessék három forintra, harmadszor halálra pálcáztassék. 25 Várhegyi Lajos helyi református tanító szerint a helyi elöljáróság a következõ tisztviselõkbõl állt: kapitány, notárius, tanácsbeliek, borbírák, kis hadnagyok, kis bírák, kocsmárosok és kerülõk. 26 Ennek hitelessége azonban erõsen kérdéses. Kapitány és kishadnagy elnevezéssel egyetlen egy Papival kapcsolatos XVIII XIX. századi forrásban sem találkoztunk. A notáriusról (jegyzõ) pedig tudjuk, hogy azt csak 24. Uo. NRA. fasc nr MNM. EA Várhegyi, A statútumokból Várhegyi Lajos tanító forrásmegjelölés nélkül csak ezt a hat pontot jegyezte le 1936-ban. Eredetisége kérdéses. Nem valószínû ugyanis, hogy a papiak királyi jogokkal rendelkeztek volna (például halálos ítéletet hozhattak). 26. Uo. 4. Forrásmegjelölés nélkül.

131 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 131 jóval késõbb, elõször 1776-ban alkalmaztak. 27 Pap István volt akkor a falu jegyzõje, aki 1780-ban még biztosan betöltötte ezt a hivatalt. 28 A forrásokból azt tudjuk, hogy a település elsõ emberét a XVIII. század elsõ felében még bírónak hívták november 7-én a nemesi közösség a bíró nevében fordult a vármegyéhez azzal a kéréssel, hogy mivel kevesen vannak, csökkentsék taxájukat és 1747-ben is bíró volt az elöljáróság vezetõje. Mindkét évben Szûcs András töltötte be a tisztséget. 30 A faluközösség május 23-ai, vármegyéhez írt levelébõl arról értesülünk, hogy a helység bírája mindenkor nemes, aki mind a nemeseknek, mind a nemtelen adózóknak egyenlõképpen szolgált. A bíró javadalmáról is értesülünk, miszerint az õ terhét a többiek viselik. 31 A hadnagy elnevezéssel, mint a falu elöljáróságának vezetõjével elõször 1758-ban találkozunk. A szolgabíró levelét Nyilas Andrásnak, mint a nemesség hadnagyának címezte. 32 Ettõl kezdve a XIX. század közepéig a forrásokban csak a hadnagy elnevezés szerepel. A nemesi közösség önkormányzati szervezete az érdekvédelem céljából kötött szerzõdés alapján jött létre. A nemesi falunak, mint a megye által elismert önkormányzati testületnek ügyeit a közbirtokosság közgyûlése intézte. Ez választotta meg a falu elöljáróságát. A nemesi közösség vezetõje mint láttuk ekkor már a nemesek hadnagya volt. A nemesi közbirtokosok ban levélben fordultak a vármegyéhez, melyben arra kérték, hogy a vármegye fogadja el új, saját maguk által alkotott nemesi rendtartásukat, statútumaikat. 33 Az igenlõ válasz után a nemesi Az 1780-as nemesi rendtartás elsõ oldala. (B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. IV. 776/1781.) 27. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. III. 630/ Uo. XXII. III. 616/ Uo. III. I. 1371/ Uo. XV. 17. Borovszky c. 46. fol. 41. és. 44. lap. 31. Uo. IV. A. 501/f. XXVII. I. 131/ Uo. IV. A. 501/d. XI. II. 174/ Uo. IV. A. 501/b. XXII. IV. 776/1781.

132 132 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA közbirtokosok (compossessorok) április 23-án a szolgabíró jelenlétében megalkották új rendtartásukat, az önkormányzatuk szervezetét szabályozó szerzõdést. A rendtartást a lakosok egy része nem fogadta el, s a nemtelen lakók egy részével kiváltak a nemesi közösségbõl, és új falu létrehozását tervezték. 34 A 32 statútum közül az elsõ a hadnagy-választás feltételeivel foglalkozik. Az lett a nemesség hadnagya, akire a helybéli nemesek a legtöbb voksot adták. A választás után a hadnagynak a többiek elõtt esküt kellett tennie, hogy hivatalát tisztességgel ellátja. Az eskü szövege a következõ volt: Én N.N. esküszöm az élõ Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek, teljes Szent Háromságban egy bizony örök Isten, hogy ezen helységben lakozó nemességnek és nemesi just bíróknak közönséges voksa által hadnagyságra választatván valaminémû dolgok ezen hadnagyságomra nézendõk, majd azokba igazán, híven és szerényen eljárok, ezen Papi helységben lévõ nemességnek megmaradására külsõ és belsõ minden javaira, mindenek felett pedig az Isten dicsõségére szorgalmatosan gondot viselek, a falu közönséges szolgálatjára kit-kit maga birtokához képest pro portia szerint hajtok és oportión kívül senkit nem terhelek. Statútumait s rendtartásit magam is hûségesen megtartom, s másokkal is megtartatom, az alattam lévõknek, szegényeknek, gazdagoknak, boldogoknak, boldogtalannak, törvénynek, lakosnak (atyafiságot, barátságot, adományt, haragot, kedvezést és bosszúságot és minden emberi tekéntetet félre tévén) egyaránt igazságot szolgáltatok, s a kezembe jövõ közönséges jövedelmet nem vesztegetem, s más haszontalan helyre, sem magam hasznára nem fordítom, hanem teljes erõmmel takargatni és szaporítani igyekszem és annak idejében arrul számot adok. Melyre is magamat csekély tehetségem szerént eként kötelezem. Isten engem úgy segéljen. 35 A hadnagy mellé a nemesség elõbb egy fõesküdtet, majd tizenegy esküdtet választott. A hadnaggyal együtt õk alkották a falu elöljáróságát. Az egész nemesség elsõ embere azonban a hadnagy volt. Õt és esküdt társait ruházták fel a helyi hatalommal. Aki velük szembehelyezkedett, azt elõször 1-, másodszor 2-, harmadszor 3 forintra büntették. A pénzbírságot ki lehetett váltani 1 3 napi áristrom elzárással, de 4 garast ekkor is fizetnie kellett a vétkesnek. Ha valakinek a hadnagyra volt panasza, az a fõesküdtõl, ha az esküdtekre, akkor a hadnagytól kérhetett jogorvoslatot. 34. Uo. IV. A. 501/e. 2071/1795. ill. Lásd még A falu a történelem sodrásában címû fejezetnél. 35. Uo. IV. A. 501/b. XXII. IV. 776/1781.

133 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 133 A hadnagy és az esküdtek az egész nemesség közül választottak két, úgynevezett tizedest, akiknek szüntelenül a hadnagy mellett kellett lenniük. Az õ tudta és akarata nélkül még a falut sem hagyhatták el. Õk is esküvel léptek hivatalba. Esküszövegük a következõ volt: Én N.N. esküszöm a teremtõ megváltó, megszentelõ Istenre, aki Atya, Fiú, Szent Lélek, a teljes Szent Háromságban egy Isten, hogy én ezen tizedesi szolgálatban, amelyre most elöljárómtúl elõ állítattam valaminémû dolgok az én szolgálatomra tartoznak mind azoknak igazán hûségesen és szerényen eljárok, melyhez képest valamellyeket hadnagyom és esküdt társai a közönséges dologban énnékem parantsolnak, mind azokat hûségesen megcselekszem, mindenben hadnagyomtól és esküdt társaitól függök és azoknak engedelmeskedem. Tanátsbéli végzéseket helytelen helyen ki nem mondom, elémbe adandó rendeléseket és parantsolatjukat hûségesen véghez viszem, és akiknek illik eleikbe adom, egy szóval: mindenben mindeneknek igazán szolgálok, szegénynek, gazdagnak, jövevénynek, lakosnak, félre tévén atyafiságot, barátságot, haragot, gyûlöltséget, adományt, kedvezést amelyekre tehetségem s kötelességem szerént magamat ekképen kötelezem, Isten engem úgy segítsen. A tizedesek járták a falut, ellenõrizték a lakosok erkölcsi életét, vigyáztak a tûzrendészeti szabályok betartására, a falu tisztaságára. Ha valami szabálytalant tapasztaltak, azt jelentették a hadnagynak. Gyakorta elõfordult, hogy a hadnagy nem tudott írni-olvasni, ezért mellé a számadáshoz értõ, úgynevezett perceptort választottak. Az õ feladata volt a falu jövedelmének kezelése, a bevételek és kiadások feljegyzése, amit a hadnagy ellenõrzése mellett végzett. Ténykedésérõl illetve a közjövedelmekrõl és a kiadásokról a járási szolgabíró és a helyi esküdtek jelenlétében évenként számot kellett adnia. Ezt Szent Pál napjáig (január 25.) az egész elöljárósággal együtt megejtették. Nem tartozott az elöljárósághoz, de fontos tisztség volt a borbíróé, akit minden év január 1-én választottak meg. Az õ feladata volt a falu két korcsmájának ellenõrzése, az azokon kívüli italárusítás tilalmának betartatása, s annak felügyelte, hogy a nemesek maguk szükségén kívül ne fõzzenek pálinkát, azt ne árulják. Ha valakit ezzel kapcsolatban tetten értek, azt elõbb hat forintig terjedõ összeggel büntették, majd ha ez nem használt, akkor teli hordójának alját fejszével bevágták. A borbíró fizetése 1 hordó bor volt. A falu határát, a szántóföldeket és réteket a kerülõ felügyelte, bérét a nemesek közösen fedezték. Az õ feladata volt, hogy a teleknagyságok senki kárára ne változzanak meg. A kerülõ jelentése alapján a más földjét elszántót megbüntették. Ha valaki ezt nem volt hajlandó elfogadni, akkor a szolgabírótól kérhetett jogorvoslatot.

134 134 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA Az elöljáróságot a hadnagy hívta gyûlésbe. Azokon minden meghívott köteles volt részt venni. Ha ezt elmulasztotta, s elõre nem jelezte, akkor 1 forinttal büntették. A gyûlésen a nem megfelelõen viselkedõket, illetlen szavakat használókat 1 forint fizetésére kötelezték. Ha ezt helyben nem teljesítette, akkor az összeg a duplájára emelkedett. Az elöljáróság január 1-tõl december 31-ig volt hivatalban. Egyéves tevékenységükrõl minden év decemberében el kellett számolniuk a nemesi közösségnek. A hadnagy felügyelt a falu teljes rendjére, az árván maradtak vagyonára, kezelte a falu pecsétjét, vigyázta a falu ládáját. Feladata volt, hogy a peres feleket lehetõség szerint kibékítse. A hadnagy bármelyik nemest a haza, a vármegye vagy a falu szolgálatára rendelhette. A parancsának nem engedelmeskedõkre 1 magyar Ft büntetés vagy 24 órás áristrom várt. A hadnagy és esküdtjei szabták meg a mezõgazdasági termelés rendjét, tilalmazták a réteket, s szabályozták a legeltetés rendjét, engedték a tarló felszabadítást stb. Ha a tilosban marhát találtak, marhánként három forint büntetéspénzt szedtek be, ami a kerülõt illette. Felügyelték a kereskedést, az adás-vételt, a hiteles mértékegységek használatát. A falu elöljárósága a lakosok erkölcsi életét is felügyelte. Tiltották a lakosokat a lopástól, káromkodástól, bujaságtól, a fajtalan beszédtõl, a vétkes énekléstõl, a mulatságoktól és fonó tartásától. A vétkeseket 3 Ft pénzbírsággal vagy 3 napi áristrommal büntették. Elõírták, hogy mindenki köteles volt házát, udvarát tisztán tartani, amit idõrõl-idõre ellenõriztek. A nemesi rendtartás megkövetelte a vallásos életvitelt. Büntették az egyházi szolgálat bírálóit. A rossz, feslett erkölcsû embereket a közösség kivetette maga közül. A tizedesek feladata volt, hogy minden hónapban végig járják a falu házait, s megvizsgálják, hogy nincs-e benne tolvaj, parázna, gyilkos stb. Ha ilyenre akadtak, azt jelentették a hadnagynak, aki intézkedett annak eltávolításáról. Idegeneket csak jó bizonyosságlevéllel engedtek be a faluba. Az utcán éjszaka lõdörgõket, a tilos helyen dohányzókat szintén megbüntették. A nemeseket ilyen irányú vétkükért pénzbüntetéssel sújtották, míg a paraszt szolgákat keményen megpálcáztatták. A vasárnapi munkavégzést 1 Ft-tal büntették, amely büntetéspénz a parókiát és az iskolát illette. A nemesi rendtartásban kitértek arra is, hogy törekedni kell arra, hogy a nemesek iskoláztassák gyermekeiket, azok megtanuljanak írniolvasni, megismerkedjenek az ország törvényével. Az írni tudás fontosságát a következõkkel indokolták: ha maga írni nem tud (hadnagy) va-

135 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 135 lamely írni tudó esküdtje vagy az egész nemesség közül aki arra alkalmasabb lehetne tartozik felírni és inprotocollumba (?), melyre nézve, hogy a nemességnek maga különös dolgait is idegen pennáért ne kellessék ereszteni. Fõ kötelességében lészen minden nemes embernek, meg a nemesi prorogalivájához képest oskolában gyermekét adni, és annak után amint lehet országunk törvényére is tanítani, hogy azokból jövendõben a közönséges jónak igazgatására alkalmatos subjectumok választassanak. A hadnagy és az esküdtek hatásköre láthatóan nem csak közigazgatási, bíráskodási és gazdasági ügyekre terjedt ki. Elsõ fokon a rendtartásban foglaltak szerint Papiban a nemesek hadnagya intézkedett a közbirtokosság tagjai között felmerült peres ügyekben is. Ítélete ellen a vármegyénél, a nemesi bíróságnál lehetett fellebbezni. A nemesi rendtartásban foglaltakat annyira fontosnak tartották, hogy azt minden évben kétszer, a falu egész nemesi közössége jelenlétében felolvasták, nehogy elfelejtõdjön. Elõször a hadnagyválasztáskor, majd Pünkösd utolsó napján, a faluházánál került erre sor. A hadnagy és az elöljáróság bérezésérõl a rendtartás nem intézkedett. Azt a szokásjog alapján állapították meg. A faluházában tárolták a helység ládáját, ahol a községgel kapcsolatos hivatalos iratokat õrizték. Szükség esetén az elöljáróság ebbõl vette ki a ténykedésükkel kapcsolatos okiratokat ban például Nagy András azzal vádolta meg a helyi elöljáróságot, hogy az átjátszotta gyám gyermekei, Nagy János árváinak három házhelyét. Sikertelen békítési kísérlet után a járási szolgabíró június 13-án a községháza elé idézte a feleket, ahol a helység ládájából kivették a pecsétes igazoló iratokat, melyekbõl kiderült, hogy nem erõszakkal vették el az árvák javait ben a miskolci Gyöngyösi család kérte ki a papi nemesek közládájából az õket érintõ iratokat. 37 A szigorú rendtartást a gyakorlatban sokszor nem sikerült megvalósítani. Se szeri, se száma a faluban elõforduló, a rendtartásban elõírtakkal ellentétes ügyeknek, amelyekben az elöljáróságnak, majd a szolgabírónak kellett eljárnia. Alább ezekbõl szemezgettünk ban az elöljáróság engedély nélkül épített ház lebontásának ügyében intézkedett Uo. IV. A. 501/e. 1577/1824. Nagy János édesatyjának volt testvére Nagy András. A Nagy családnak már az 1790-es évektõl voltak peres ügyletei a papi közbirtokosokkal. 37. Uo. IV. A. 501/e. 2336/ Uo. IV. A. 501/c. XVII. IV. 959/1746.

136 136 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 1761-ben a rét osztásakor elõre megcsinálták a nyilat. Az osztás végrehajtása után derült ki, hogy Gyöngyösit kihagyták. (Nem véletlenül, ugyanis Vizsolyi János nem engedte, hogy neki is osszanak.) Sütõ János hadnagynak pótlandóan kellett Gyöngyösi nevét felírnia a cédulára, s a többi név közé vetnie, majd az osztást újra megejtenie augusztus 20-án a papi határban, a Gonosz halom melletti szántóföldeken nemes Szûcs Bálintot Tóth István és Mihály megverte, lovát elvették, és Tiszatarjánba vitték. Tóthék az elöljáróság által kezdeményezett vizsgálaton azzal védekeztek, hogy Szûcs Bálint lova zabjukban, a tilosban volt. Kiderült, hogy a tarlót augusztus 20-a elõtt a hadnagy és a tanács már felszabadította, azon már szabad volt a legeltetés. Arra is fény derült, hogy a verés idején Tóthék zabja már össze volt taposva. Tóthéknak vissza kellett adniuk a lovat, és kártérítést kellett fizetniük a sértettnek. 40 Tóthék erre azzal védekeztek, hogy Sólyom István hadnagy és esküdtjei akkor szabadították fel a földeket, amikor még állt rajta a zabjuk. A tiszatarjáni Tóth István és Mihály elõbb a papi csárdában kereste igazát, ahol 1777-ben összeverekedtek a település volt hadnagyával, majd a vármegyéhez fordultak jogorvoslatért ban Körösi György felesége, Nagy Judit a Hejõ vize mellett egy fûzfa karóval megütötte ifj. Vizsolyi István hadnagyot, aki meg akarta becsültetni a Körösi-féle házat, mondván, hogy az néhai Vizsolyi Jánosé volt, s Körösi azt taxára bírta. Az elöljáróság sikertelen békítési kísérlete után az ügy a vármegye elé került ban Vizsolyi István hadnaggyal más kellemetlenség is történt. Feladatát teljesítve kiment a tilalmazott gyepüre, az ott lévõ lovak behajtására. Kóris Pál paraszt és Illés Mihály ezt látva nagy káromkodások közepette csákánnyal és fokossal mentek a hadnagyra, hogy saját lovaikat kivegyék a behajtottak közül. Vizsolyi esküdt társaival mégis behajtotta a lovakat a helység akoljába, s Kóris kénytelen volt azokat egy-egy krajcárért kiváltani. 43 Ugyancsak Vizsolyi Istvánnak kellett megfékezni július 6-án Szûcs Jánost és társait. Szûcs Nyilas Jánossal és Lakatos István fiaival elõbb öreg Nagy Ferenc korcsmaházánál keveredett verekedésbe, majd az egész alvó falut felkeltették részeg viselkedésükkel. Szûcs János máskor is okozott gondot az elöljáróságnak július 31-én minden ok 39. Uo. XVII. X. 2074/ Uo. XVII. XV. 3743/ Uo. XVII. XVI. 3747/ Uo. XVII. XIX. 4394/ Uo. IV. A. 501/e. 2071/1795.

137 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 137 nélkül két társával megverte a cigányokat a maguk házában, majd kezében egy doronggal Vizsolyi István házának rontott, akit jól megvert. Vizsolyit csak aratói mentették meg a haláltól. Szûcs társaival meg akarta ölni Csiszár Györgyöt és Antalfy Lászlót is, és másokat is megfenyegetett. Az elöljáróság nem bírt velük, s a vármegyétõl kértek segítséget Szûcsék megrendszabályozására tavaszán nemes Czakó Péter eladta minden ingó- és ingatlan vagyonát Papiban, s az elöljáróság tudta nélkül feleségével a Heves vármegyei Túr mezõvárosába költözött két kiskorú, három- és négy éves gyermekét gondviselés nélkül Papiban hagyva. Czakó szolgálatot vállalat a túri nemzetes Kállay famíliánál. A papi elöljáróságára hárult a gyám nélküli gyerekek ellátása, s a szolgabírón keresztül kérték a vármegyét, hogy utasítsák Hevest, küldjék vissza Papiba Czakó Pétert a gyerekeihez végén a helyi elöljáróság egy papi fiatalokból álló banda ellen kért segítséget a vármegyétõl november 7-én a 15 éves nemtelen Hegyi János nemes Czakó Istvánnal, aki Bakó András szolgája volt felgyújtotta Szabó Dániel egyik ólját. Pap István elszökve urától november 30-án Szabó szalmaházát gyújtotta fel. A csavargásáról híres Pap Mihály is tudott a gyújtogatásról. Ifj. nemes Bakó András, aki szüleinél élt, Szûcs István méhesét gyújtotta fel, s szidta az oltást végzõket, a vizet pedig nem a tûzre, hanem az azt oltó emberekre öntötte. Az említett fiatalokat lopással, vérengzéssel, sõt gyilkossággal is vádolták a helyiek. A banda felszámolására a maguk erejét kevésnek érezték, ezért fordultak segítségért a vármegyéhez. 46 Máskor a vármegye kért segítséget köztörvényes bûnözõk elfogására. 47 Az ezzel kapcsolatos tennivalók is a hadnagyra hárultak. Papi ismert hadnagyai a következõk: 1758 Nyilas András 1761 Sütõ János 1766 Virágh István 1775 Sólyom Pál 1776 Sólyom István 1777 Illés Mihály 1780 Pap László 1783 Vizsolyi István 44. Uo. IV. A. 501/c. XVII. XIX. 4254/ Uo. IV. A. 501/e. 2058/ Uo. 4031/1833. ill. 4275/ Uo. 2191/1821.

138 138 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 1786 Illés Mihály 1799 Sólyom Péter 1789 Szûcs András 1801 Vizsolyi Pál 1803 Virág Ferenc 1804 Virág Ferenc 1818 Bakó András 1820 Pap Szász György 1823 Illésy Mihály 1824 Illésházy István 1826 Szûcs István 1828 Szûcs István 1829 Bakó András 1830 Vizsolyi Pál 1831 Vizsolyi Pál 1832 Sólyom Miklós 1833 Vizsolyi Pál 1834 ifj. Vizsolyi Pál 1835 Tolvaj István 1839 ifj. Vizsolyi Pál 1844 ifj. Nyilas Sándor 1864 Vizsolyi István Korábban láttuk, hogy a falu nemtelen és nemes lakói egyaránt a hadnagy bírósága alatt álltak. A parasztok dolgába azonban, ha tehette, nem avatkozott bele. Azok porcióját is a jegyzõvel szedette be. A helyi parasztok ezt egyre sérelmesebbnek és hátrányosabbnak tartották ban úgy döntöttek, hogy bírót választanak maguknak, de ezt a nemesek nem engedték. Erre a parasztok 1814-ben a vármegyétõl kértek segítséget. 48 A szolgabíró összehívta a nemteleneket, s kiderült, hogy a beadványról a többség nem is hallott. Azt csupán öt lakos (Emõdi Tóth János, Tizedes Tóth János, Horváth János, Kóris Pál és Dulházi Mihály) mozdította elõ. Dulházin kívül a többiek meg sem jelentek a gyûlésen, állítólag Miskolcon mulattak. Dulházi miután kérdõre vonták a beadvánnyal kapcsolatban, a többiek nyakába akarta varrni az egész ügyet. A szolgabíró meghallgatva a feleket, s a következõket jegyezte le: a beadott panaszról nem tudnak, a nemesség elöljáróinak kormányában tökéletesen megnyugodván, a hadnagy bírósága ellen semmi kifogást sem tevén. A nemesség korábbi véleményét látták beigazoltnak, miszerint 4 5 bíróságra törõ lakos magánakciójáról volt szó. A gyûlésnek tartós, kézzel fogható eredménye is lett. A szolgabíró jelenlétében olyan döntés született, hogy maguk közül a nemtelenek 1 notáriust és 1 hitest választhatnak, akik a nemesi tanács ülésein jelen lehetnek. (Katona József lett a jegyzõ, Szeles András a hites.) A nemteleneknek idõnként már korábban is volt jegyzõje, mint például 1810-ben, csak akkor valószínûleg nem volt leszabályozva a feladata és a jogköre. 49 A notárius feladata lett az adózók ügyeinek intézése. A béréhez a nemesség is hozzájárult a nemesi kasszából. Az adózók réteket is kértek 48. Uo. 2250/ Uo. 491/1810.

139 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 139 mondván legyen a bíró-notáriusnak javadalma, de ezt a nemesek elutasították. A közjövedelmek egy részére benyújtott paraszti igénynek is ez lett a sorsa. A közjövedelem a közönséges épületekre és birkák tartására (?) fordíttatik, melybõl a nemteleneknek is van haszna. A vármegyéhez eljuttatott beadványban az öt említett paraszt azt is panaszolta, hogy Horváth Jánost a nemesek megverték. Kiderült, hogy Horváthot a nemesek maguk elé idézték, mert a tanácsban, mint kisbíró nem akart megjelenni. Ott aztán visszafeleselt a nemesi bíráknak és eltörte a pálcát, amit a hadnagy elé dobott, ezért a nemesi elöljáróság 15 pálca botütésre ítélte a szolgabíró szerint is helyesen a vétkest. A vizsgálat során a nemtelenek bíróválasztási igényével kapcsolatban a nemesek elutasító álláspontját öt pontban összegezhetjük. 1. Lakásuk, házuk a nemesek mellett, ugyanott van, ugyanaz a rendtartásuk is. Annak megváltoztatását nehogy már õk döntsék el. 2. A katonaállításban, a fuvarozásban a nemesek mindig segítették a parasztokat. 3. A felsõbb parancsolatokat, rendeléseket mindenkor a tudtukra adták. 4. Az adó beszedésekor felmerült lopás vádját megelõzendõ (mármint, hogy annak egy részét a nemesek elveszik) elég a parasztok közül választott notárius és kisbíró ellenõrzési joggal való felruházása, külön parasztbíróra nincs szükség. 5. Úgy gondolták, hogy arra ment ki az egész ügy, hogy a nemesség a haszonvételeit, regáléit ossza meg a parasztokkal, annak bírájával, hogy az tudjon dõzsölni. Forrásunkból az is kiderül, hogy a nemesek és nemtelenek korábban egyszer már szerzõdésre léptek egymással. Erre 1750-ben került sor, amikor az 1732-ben kezdõdött vitás ügyeket zárták le. Az akkori szerzõdés tulajdonképpen taxás szerzõdés volt, mely fél-fél forint évenkénti taxa ellenében megengedte, hogy földesúri just elismerve maradhatnak az általuk birtokolt házhelyeken. A fentebb említett paraszti terhekhez való nemesi hozzájárulás nem volt légbõl kapott. Mivel kevés volt a faluban az adózó, az átvonuló katonaság ellátása a nemességre is terheket rótt ben például a hajdúvárosok kerületébõl Pestre vonult a katonaság, s Ferenc herceg vasas németjei önkényesen Papiba szállásolták be magukat. Elõbb január 12- én érkezett 52 katona 152 vezeték lóval, majd 13-án újabb 100 katona 200 lóval, végül 14-én 76 katona 152 lóval. Ez olyan nagy teher volt, amit a falu nem bírt el, ezért 76 katonát és 152 lovat átirányították Igricibe. A katonák és lovaik ellátásából a nemtelenek és nemesek is kivették részüket. A nemtelenek adtak 150 kenyeret, 52 széna és 52 zab

140 140 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA porciót, míg a nemesek 78 kenyeret, 452 széna és 452 zab porciót, plusz 78 katona és 452 ló kvártélyát a maguk marháinak kiszorításával teljesítették. 50 A nemes és nemtelen lakók 1814-es szerzõdése után a faluban egy évtizedig béke honolt. Nem tudunk a lakosok közötti nézeteltérésekrõl ben a hadnagy cselekedete váltott ki újra vitát a közösségben. Illésházy István volt a hadnagy, aki egy peres ügyben nemesek egymásközti birtokvitájában, ítéletet akart hozni, de ez ellen vitézlõ Balogh Ábrahám nevében Bekény János tiltakozott. Csupán a közönséges rend fenntartására, a reájuk tartozó bírói aprólékosabb munkásságok folytatására, a felsõbb parancsolatok betöltésére ügyelhetnek csak fel, a magános közbirtokosoknak nevekben pedig azoknak hívén, tudtán, akaratján, meg egyezésén kívül, s érettek senyvedõleg perben nem állhatnak. írta Bekény János a vármegyének ban Bizony Károly és Bizony Sámuel arra hivatkozva, hogy eleik nem írták alá a község nemesi rendtartását, áthágták a gazdasági rendszabályokat. Az elöljáróság megbüntette õket, amit Bizonyék a vármegyénél sérelmeztek, az azonban a statútumokat helyén valónak, s a közjó érdekében hasznosnak találta. 52 A falu nemesi közössége és a vármegye egymáshoz való viszonya sem volt mindig felhõtlen ban a vármegye nevében a szolgabíró azért vonta kérdõre Szûcs István hadnagyot, Nyilas László jegyzõt és Lovasi Sámuel rektort, mivel azok áthágták a vármegye törvényeit. A Túróc vármegyébõl származó Hanzel János hamis papírokkal csavargott, akit Nógrádban elfogtak. Az említett papi személyeket vádolták azzal, hogy hamis passzust adtak Hanzelnak. Kiderült, hogy Hanzel még 1825-ben csikarta ki a helyi elöljáróságtól a papírokat, mondván, hogy õt rablók verték meg, kifosztották és papírjait elvették, s kérte a hadnagyot és a jegyzõt, hogy adjanak neki helyette újat, hogy hazajuthasson. A nagy unszolásra ezt megtették, de mivel a jegyzõ nem tudott latinul, ezért a passzust a tanítóval íratták meg, majd azt aláírták. A hadnagy, mint index nobilium szignózta az okmányt. Ehhez a jegyzõvel együtt nem volt joga, ezért a vármegye a hadnagyot és a notáriust megdorgálta, mivel más vármegyébe, helységbe való távozást engedélyezõ okmányt csak a szolgabíró adhatott ki. Komolyabb büntetést azért nem kaptak, mert úgy gondolták, nem haszonlesésbõl, hanem tudatlanságból adták ki az okmányokat Uo. 51. Uo. IV. A. 501/e. 386/ Uo. 1211/ Uo. 2247/1826.

141 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA ben a hadnagy a közbirtokosok egyetértésével lefoglalta Fodor Sándor megyei táblabíró egy jármos ökrét, amit az alispán, Miskolci Péter nem hagyott helyben, és az egész nemesi közösséget pénzbírsággal sújtotta. A pénzbüntetés a falun belül vitát indított el, hogy mindenki köteles-e a pénzbüntetést viselni. Abban egyeztek meg, hogy a falu kasszája nem csak a bentlakó, tehát a településen élõ, hanem a kintlakó nemeseké is, tehát a terhek is közösek ban a vármegye ismét elmarasztalta a papi hadnagyot és az elöljáróságot, újabb pénzbírsággal sújtva a falut, mivel a vetésben jogtalanul foglalták le Fodor Sándor ökrét. Vizsolyi Pál hadnagy és esküdtjei idézés, kihallgatás és elmarasztalás nélkül a közönséges utcán zenebona módon megtámadták, ökreit szekerébõl erõszakosan kivezették, ezért helyt adtak a sértett Varga Sándor fellebbezésének. 55 Az új hadnagy és a külsõ birtokosok azonban ellentmondtak a bírságnak. 56 Végül a rosszul értelmezett rendtartás miatti pénzbírságot bírói foglalás útján hajtották be. 57 Az egyre szaporodó vitás esetek miatt Vizsolyi Pál 1830-ban a vármegye törvényszékétõl kikérte a helység statútumait, nehogy bizonyos személyek megcsonkítsák a papi nemesek jogait. A statútum egyes pontjai kezdtek feledésbe merülni, s ezt megakadályozandó az elöljáróság a vármegyétõl kérte ki a rendtartást, hogy annak hitelessége mindenki számára megkérdõjelezhetetlen legyen. 58 Ettõl kezdve a határozatokat a templom elõtt minden évben újra kihirdették. 59 A község elöljáróságának teljes névsorát a feudalizmus idõszakából egyedül 1835-bõl ismerjük. Ebben az évben a református templom falának és tornyának a magasságát az eklézsia megemelte, és augusztus 16-án a toronygombot feltette. A toronygombban szokás szerint néhány teleírt papírt is elhelyeztek. A feljegyzések melyeket a XIX. század végén a templomtorony tetejének ismételt renoválásakor találtak meg tartalmazzák a nemesi tanács teljes névsorát is. Hadnagy: Tolvaj István. Törvénybírók (esküdtek): Ifj. Vizsolyi Pál, Veres Dániel, ör. Nyilas Mihály, Szüts István, Pap József, ifj. Nyilas Sándor, Kõrösi János, Tankó György, Veres László, Sólyom Ferenc, Sólyom András János, Illési Sándor és Nyilas Pál hites jegyzõ. Kis hadnagyok: Veres László, Só- 54. Uo. 725/ Uo. 2086/ Uo. 1064/ Uo. 1599/ Uo. 1134/ Uo. 1599/1831.

142 142 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA lyom János, Kürti Miklós és Faragó János kisbíró. Egyedül Faragó volt az elöljáróságban paraszti származású. 60 Papiban, mint láttuk, a lakosok különbözõ jogállásúak voltak, de azonos területi és személyi joghatóság alatt mûködtek. Bár mindkettõ megváltoztatására láttunk kezdeményezést, azok a kialakult helyzeten lényegi módosítást nem eredményeztek ben az úgynevezett szeparatisták (nemesek és parasztok közösen) megpróbáltak egy új, önkormányzatában különálló faluközösséget létrehozni, de próbálkozásuk pár év után kudarccal végzõdött, fokozatosan visszatértek a faluközösségbe ben a nemteleneknek sem sikerült a nemesi mellett felállítaniuk saját parasztközösségüket, de annyit elértek, hogy a nemesi közösség szervezetébe parasztok is bekerülhettek. Az azonban sok más nemesi településsel ellentétben Papiban korábban sem volt teljesen elzárva a parasztoktól. Nemtelen hadnaggyal ugyan nem, de paraszt hitesekkel és alkalomadtán jegyzõvel 1814 elõtt is találkozunk. Mint láttuk a jog és a helyi közvélemény is elvárta a lakosoktól és a helységben tartózkodóktól a helyi szokások megtartását, a közös kötelezettségek rá esõ részének teljesítését, s ez alól a nemesi kiváltság nem adott felmentést. A rendészeti elõírások, a közös határhasználatból adódó kötelezettségek vagy a községi közmunka legalább pénzmegváltás útján történõ teljesítését a település minden lakójától megköveteltek. A közösség igyekezett gátolni az idegenek gazdasági tevékenységét, esetleg ingatlanszerzését, a kivételezetteket vendégnek (extraneusoknak) tekintették. A nemesi közösség a település határán belül gyakorlatilag az élet minden területét felügyelte. Ügyeit maga intézte, csak a nagyobb ügyek kerültek a vármegye ítélõszéke elé. Az évi törvények nem tartalmaztak a falu szervezetérõl részletes intézkedéseket. Az abszolutizmus korában napvilágot látott rendeletek sem tekinthetõk a falusi önkormányzat rendezésének. Az állami közigazgatás alá került falu új szervezetét csak 1870-ben állapították meg. 61 Hejõpapi a kapitalizmus idõszakában A települések új önkormányzati-igazgatási hierarchiáját 1870-ben törvény rendezte. A törvény a községi önkormányzatot egységes alapelvekre fektette le. Megállapította a falu közigazgatásának rendszerét: 1. A községekrõl általában. 2. A községi hatóságról és illetõségrõl. 3. A községek jogairól 60. HPH. Benke, Fónagy,

143 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 143 és teendõirõl. 4. A községi képviseletrõl. 5. A képviselõ-testület gyûlésérõl. 6. A községi elöljáróságról. 7. Az elöljárók és képviselõk felelõsségérõl. 8. A községi háztartásról. A község az önkormányzati jogot képviselõ-testülete által gyakorolta, mely fele részben választott, fele részben virilistákból (a legtöbb adót fizetõkbõl) állt. A közgyûlés elnöke a bíró volt. A képviselõ-testület határozatait és a felsõbb törvényhatóság rendeleteit az elöljáróság hajtotta végre. A község minden ügyének intézése elsõ fokon a kisgyûlés keretében mûködõ elöljáróság feladata volt. Az elöljárók teendõit és létszámát a községi szabályrendelet állapította meg. Az elöljáróságot a község a jegyzõ kivételével három évre választotta tisztújító széken a szolgabíró elnöklete alatt. A polgári korban különös jelentõségre tett szert a községi jegyzõ, aki a közigazgatás tényleges vezetõjévé vált. Õ lett az államhatalom legfõbb helyi képviselõje. Szép lassan háttérbe szorította a választott testületet és annak vezetõjét, a bírót. A bíróság azonban továbbra is nagyra becsült hivatal volt. Tõle várták a vitás ügyek, a nézeteltérések elsimítását. Közigazgatási ügyekben elsõfokú fellebbezési fórum a törvényhatóság (vármegye); másodfokú a kormány (belügyminiszter) lett. Minden területnek valamely községhez kellett tartoznia. A község saját belügyeiben maga határozott és rendeleteket alkotott, azokat saját választott elöljárói által hajtotta végre. A falu maga rendelkezett vagyona felett, adót vetett ki, hajtott be. Gondoskodott az utak fenntartásáról, kezelte a tûz- és közrendészetet, valamint a szegényügyet. A falvakban száz lakosként egy képviselõ-testületi tag volt választandó. Nagyközségekben húsznál kevesebb és negyvennél több nem lehetett. Legalább minden tavasszal és õsszel közgyûlést kellett tartani, elõbbit az elõzõ évi számadások megvizsgálása, utóbbit a jövõ évi költségvetés megszavazása ügyében. A község szabályrendeletét 1887-ben alkotta meg. 62 A képviselõ-testület határozatait és a törvényhatóság rendeleteit az elöljáróság hajtotta végre. Tagja volt Papiban a bíró, a törvénybíró, a jegyzõ, az esküdtek, a kisbíró és a pénztárnok. A jegyzõ munkáját alkalmanként adóügyi jegyzõ (segédjegyzõ) vagy jegyzõgyakornok segítette. Idõnként ideiglenes kisegítõt fogadtak fel, aki segítette a hivatali munkát. A község alkalmazottainak bérét maga állapította meg és fizette. Az elöljáróság alkalmazta a bábát és a körorvost is. A falu közbiztonságára az éjjeliõrök vigyáztak B.-A.-Z.-M. Lt. IV. B / Uo. 1119/1888.

144 144 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA A közgyûlés elnöke a bíró volt, akadályoztatása esetén a törvénybíró. A képviselõket a gyûlést megelõzõen 8 nappal elõre kibocsátott, a bíró és a körjegyzõ által aláírt körlevéllel hívták meg a testületi ülésre. Rendkívüli esetekben a bíró 24 órán belül is összehívhatta õket. Hatáskörükbe tartozott az illetõség elnyerésében való döntés, a letelepedési díj megállapítása, községi és mezei utak, hidak felügyelete, karbantartása, építése, hat évben belüli haszonvételi szerzõdések kötése, árverések levezetése, behajthatatlan községi adók és követelések törlése, a falu belügyeinek intézése stb. Csak felsõbb hatósági jóváhagyás mellett hajthatták végre a községi háztartás és költségvetés megvizsgálását, az adó kivetését, községi javak és ingatlanok elidegenítését, új hivatalok felállítását vagy megszüntetését, kölcsönfelvételt, szabályrendeletek alkotását vagy megváltoztatását, nyilvános épületek, iskolák építését vagy felszámolását, 6 éven felüli szerzõdéskötést stb. Minden év márciusában és szeptemberében közgyûlést kellett tartani, elõbbit az elõzõ évi számadások megvizsgálása, utóbbit a jövõ évi költségvetés megszavazása ügyében. A rendes gyûlésen kívül rendkívüli közgyûlést bármikor tarthattak. A testület mûködését külön szabályozták. A település bírái közül kevesek neve maradt ránk: Nyilas Pál (1890), Szilvássy Pál ( ) és Hajdu Dániel ( ). 64 A jegyzõkrõl valamivel többet tudunk. A XIX. század második felébõl egyedül Born János nevét leltük fel, õ még csak Papi jegyzõje volt, nem volt körjegyzõ. 65 Az as években Asztalos Ferenc volt a körjegyzõ. Csendes, jámbor embernek tartották, nem volt gondja a faluban senkivel. Nem úgy a társközségben, Hejõszalontán. Meggyûlt a baja Szalonta adó- és háztartási ügyeivel, olyannyira, hogy fegyelmivel el is bocsátották, s vagyoni elégtételt követeltek rajta. Ezt õ jó elõre megsejtette, mert mindenét a feleségére íratta, így nem tudtak mit elárverezni tõle. A szalontai Tóth Pál bíró, aki ugyancsak felelõs volt a község gazdálkodásáért, már nem járt ilyen jól, az õ ingatlanait a hiány fedezésére elárverezték. A papiak azonban szerették Asztalost, s Veres Sándor kezdeményezésére kijárták, hogy kapjon nyugdíjat. 66 Utóda Fási Kiss Zsigmond lett, aki gerinces, szókimondó ember hírében állt. Számos próbálkozás után jelentette a fõszolgabírónak, hogy a község háztartási könyvét mivel olyan sok irat tûnt el nem tudja rendbe hozni. A szolgabíró ezt nem fogadta el, s két hónap haladékot adott 64. Korabeli forrásokból. 65. Pesty, SRKA. Kf Szikszay,

145 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 145 neki a falu pénzügyeinek rendbe hozására, felvetve ha ez nem történik meg, akkor õ kiküld könyvszakértõt, de annak költségét a jegyzõ saját zsebbõl fogja állni. Eltelt a két hónap és Kiss Zsigmond jelentette, hogy nem boldogul. A szolgabíró erre tényleg kiküldött egy könyvszakértõt, aki iratok hiányában szintén nem tudta rendbe hozni a község pénzügyi nyilvántartását, úgyhogy maradt minden a régiben. Kiss 1936-ban ment nyugdíjba, majd ezt követõen Pestre költözött. 67 Utóda kisebb-nagyobb huzavona után Szabó Lajos lett, aki korábban a község segédjegyzõje volt után kisebb panasz érkezett ellene, mire a mezõcsáti Igazoló Bizottság áthelyezte Tiszakeszibe, ami háromszor nagyobb volt, mint Hejõpapi. 68 Szabó Lajos utódjául az addigi segédjegyzõt, Kovács Jánost választották meg augusztus 6-án. Segédjegyzõje Faragó Zoltán lett. 69 Kovács beteges ember volt, ezért többször is a segédjegyzõ helyettesítette. Faragó Emõdre távozott, ezért helyettes segédjegyzõül megválasztották Baranyai Istvánt. 70 Kovács Jánost a tanácsrendszer kiépülésekor nyugdíjazták. Ezt követõen, mint adóügyi tisztviselõ dolgozott, majd nyugdíjasként a megalakult szövetkezetben adminisztrátorként tevékenykedett ig a falu közigazgatásában az ismert politikai eseményeknek köszönhetõen 1919-ben és 1944/1945-ben történt jelentõsebb változás. Ezekrõl korábban már szóltunk. 72 A község képviselõ-testületének névsorát a XIX., illetve a XX. századból nem leltük fel. Egyedül 1945 utáni évekbõl ismerjük a helyi képviselõk nevét ben 28 fõbõl állt a képviselõ-testület: ifj. Tirpák János, Nagy Ignácz, Polgári Lajos, Benke József, Holczreiter Antal, Papp Károly, Kapás István, Balogh György, Pacza János, id. Tirpák János, vitéz Tóth Sándor, Takács Károly, Kukoricza Dániel, Czakó István, Vizsolyi János, Lengyel János, Györki János, Szikszai Sándor, Tóth Kálmán, Veres Károly, Kormos József, Apostol Sándor, Kiss Bertalan, Szepsi Gyula, Szeles Bertalan, Miskolci Bertalan, Takács Sándor és Benõcs Gábor. 73 A helyi önkormányzat tagjainak szabad választását a politikai hatalom 1948 után erõsen befolyásolta. A helyi elöljáróság egyre kisebb jogkörrel, 1950-ig intézhette Hejõpapi ügyes-bajos dolgait. 67. Uo Uo. 69. B.-A.-Z.-M. Lt. XXI / Uo. XVII ápr. 25-ei irat. 71. SRKA. Kf Szikszay, Lásd A falu a történelem sodrában címû fejezetnél. 73. B.-A.-Z.-M. Lt. V d. 1194/1945. ill. XXI /1945.

146 146 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA A község elöljárósága hivatalos ténykedése során hitelesítésre pecsétet használt. A pecsétnyomó sárgarézbõl készült, alapjába bevésték a pecsétképet és a feliratot. Az iratra felmelegített viaszt cseppentettek, majd erre nyomták a pecsétnyomót. A pecsét kidomborodva jelent meg a viaszon. Tintát csak a XIX. század végétõl használtak. A község régi bélyegzõje kissé ellipszis alakú volt, közepén, bal oldalt egy futó lovas elölnézetben bal kezében felfelé tartott kard hegyén egy koponya. Körülötte felirat: Papi hejség petsétje Az egyház is ezt a pecsétet használta, csak nagyobb formátumban s a következõ felirattal: A H. Papi ref. Szt. Ekla petsétje A XIX. század második felében már más pecsétje volt a községnek. A homorú, sárgarézbõl és fából készült 7,5 cm hosszú körbélyegzõ felirata a következõ volt: Papi helysége Borsod vár A szocializmus évei és a rendszerváltás utáni idõszak A magyar országgyûlés augusztus 18-án fogadta el a Magyar Népköztársaság alkotmányát, ami lényegében az 1936-os szovjet alkotmány másolata volt. Az alaptörvény értelmében a régi önkormányzati formák megszûntek. Az 1950 októberében lezajlott választások után az új községi vezetés, a formálisan választott bizottsággal, élén a tanácselnökkel és tanácstitkárral, teljesen elvesztette önállóságát. A falut több kerületre osztották, minden kerületbõl 1 fõ lett a tagja a helyi tanácsnak. Ahogy az elnevezés is utal rá, végrehajtója és kiszolgálója lett a pártállamnak. Önálló tanácsa 1950-tõl 1970-ig volt a községnek június 1- vel Hejõpapi, Nemesbikk és Hejõbába összevonásával közös községi tanácsa lett a három településnek, Hejõbába székhellyel. 76 Ettõl kezdve a községi ügyek intézésére Hejõbábára kellett menni. A faluban csak egy tanácsi alkalmazott maradt. A tanácstermet átalakították házasságkötõ teremmé, a tanácsházán pedig anya- és csecsemõvédelmi tanácsadót rendeztek be. A régi, Pataky-féle házat pedig eladták Labanc Károlynak. Az önálló tanácsi hivatal megszûnt a faluban. 77 A falu elsõ tanácselnöke Dulházi Sándor cipész volt ( ), õt Papp János traktorvezetõ követte ( ) MNM. EA Várhegyi, Román, Högye Seresné Tóth, SRKA. Kf Szikszay, Uo. ill. HPH. közlése.

147 X. A KÖZSÉG IGAZGATÁSA 147 A község elsõ VB titkára Bari Kálmán ( ) volt, õt Szeles Bertalan ( ), majd Kecskeméti Ida ( ) és dr. Zongor Zoltánné született Kun Ilona ( ) követte. 79 A község helyi elõljárója volt Fodor Sándor, aki egyben 30 évig volt tanácstag. A rendszerváltás után a település visszakapta önállóságát. Az es elsõ szabad önkormányzati választás óta a község életét a szabadon választott képviselõ-testület irányítja között képviselõk voltak Balla Gyula lemondása után: Bársony Józsefné, Farkas László, Kocsis István, Ludányi Zoltán, Szabó László és Vizsolyi Kálmán. Kisebbségi szószóló: Farkas Géza. A képviselõ-testület tagjai között: Bársony Józsefné, Dobos Jánosné, Esztergályos László (1997-ig alpolgármester), Farkas Géza (kisebbség képviseletét is vállalva), Hajdu Márta, dr. Mong Judit, Papp Károlyné (lemondása után Potyka Imréné, majd Varga Károly) és Tompa Sándor. A képviselõ-testület 1998-tól: Farkas Géza (kisebbség képviseletében), Hajdu Márta A Polgármesteri Hivatal épülete. (Fotó: Kovács Zs.) (kisebbség képviseletében), dr. Mong Judit (alpolgármester), Nemes Sándor, Polgári István, Vizsolyi Kálmánné és Zongor Zoltánné. 80 A község polgármestere volt 1991 és 1994 között Kozma László tõl Kopcsó László Zoltán tölti be ezt a tisztséget. Hejõpapi jegyzõje volt között dr. Halász Béla, között Varga Vince, majd között dr. Ruszkai Henriett tõl Németh Éva Zsuzsanna a község jegyzõje. A faluban 1994-tõl mûködik Cigány Kisebbségi Önkormányzat között tagja volt: Farkas Géza (elnök), Farkas Gábor (elnök- 79. HPH. közlése. 80. A képviselõ-testület tagjaira a HPH. közlése.