EURO LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS

Átírás

1 EURO LATIN-AMERIKAI PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS ÁLLÁSFOGLALÁS: Együttes küzdelem az éghajlatváltozás ellen: egy összehangolt EU LAC stratégiáért az UNFCCC-tárgyalások keretében a Szociális, Humán Cserekapcsolati, Környezetvédelmi, Oktatási és Kulturális Bizottság állásfoglalása alapján Társelőadó az Európai Parlament részéről: Társelőadó a latin-amerikai országok részéről: Peter Liese (PPE) Carlos Baraibar (Parlatino) május 15., szombat Sevilla (Spanyolország) AT\ doc AP v01-00

2 EUROLAT május 15-i állásfoglalás Sevilla (Spanyolország) [a Szociális, Humán Cserekapcsolati, Környezetvédelmi, Oktatási és Kulturális Bizottság jelentése alapján] Együttes küzdelem az éghajlatváltozás ellen: egy összehangolt EU LAC stratégiáért az UNFCCC-tárgyalások keretében Az Euro-Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés, tekintettel a Latin-Amerika, a Karib-térség és az Európai Unió állam- és kormányfőinek öt csúcstalálkozóján Rio de Janeiróban (1999. június ), Madridban (2002. május ), Guadalajarában (2004. május ), Bécsben (2006. május ) és Limában (2008. május ) született nyilatkozatokra, tekintettel az Európai Parlamentnek az éghajlatváltozásról szóló február 14-i állásfoglalására, tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC, 1992) és annak az éghajlatváltozásról szóló Kiotói Jegyzőkönyvére (1997. december 11.), tekintettel az UNFCCC részes feleinek tizenötödik konferenciájára (COP 15) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek december 7. és 18. között Koppenhágában (Dánia) rendezett ötödik konferenciájára (COP/MOP 5), valamint a koppenhágai megegyezésre, tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek tizenharmadik konferenciájára (COP 13) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek december 3. és 15. között Balin (Indonézia) rendezett harmadik konferenciájára (COP/MOP 3), tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) november 17-én Valenciában (Spanyolország) kiadott negyedik értékelő jelentésének (AR4) következtetéseire, valamint a nemzeti kormányok megbízásából vagy az Egyesült Nemzetek egyéb szervei által elvégzett további tanulmányokra, tekintettel az EU éghajlatváltozással és energiával foglalkozó csomagjára, amelyet az Európai Parlament és a Tanács decemberben fogadott el, tekintettel eljárási szabályzata 16. cikkére, A. mivel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének végső eredménye a légkörben az üvegázhatást okozó gázok koncentrációját nem stabilizálja olyan szinten, amely megakadályozná, hogy az ökoszisztéma egésze veszélybe kerüljön, B. mivel a Világbank becslései szerint az éghajlatváltozás hatásának 80%-át a fejlődő országok fogják elszenvedni, noha a CO 2 -kibocsátásoknak csak 30%-áért felelősek; mivel a latinamerikai országokból származó kibocsátások összesítve alig haladják meg az 5%-ot, amint azt a Kelet-Ázsia Latin-Amerika Együttműködési Fórum (FEALAC) legutóbbi ülésén jelezték, C. mivel egy független tanulmány szerint az éghajlatváltozás már most is évente több mint ember halálát okozza; mivel a halálesetek közel 99%-a és a súlyosan érintett AP v /9 AT\ doc

3 emberek 98%-a a fejlődő országokhoz köthető; mivel az éghajlatváltozás miatti gazdasági veszteségek 90%-át a fejlődő országok szenvedik el, 1 D. mivel létfontosságúak az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések; mivel az iparosodott országok történelmileg felelősek az éghajlatváltozásért; mivel a fejlődő országok járultak hozzá a legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, mégis ők a leginkább érintettek; mivel a fejlődő országoknak nem áll rendelkezésére elegendő forrás az éghajlatváltozás elleni fellépéshez; E. mivel néhány latin-amerikai ország, mint Honduras és Peru, Bangladessel egyetemben az éghajlatváltozás szempontjából a világ három legsebezhetőbb országa között szerepel, figyelembe véve az elsivatagosodás és az erdőirtás folyamatának jelentős hatását, az olyan, Latin-Amerikát nagymértékben érintő jelenségek gyakoriságának megnövekedését, mint a ciklonok és az állatfajok kipusztulása, valamint az éghajlatváltozás jelentette globális fenyegetés konkrét, riasztó és rendkívül fontos példáit, mint az Amazonas menti esőerdők állapota és a bolíviai gleccserek olvadásában rejlő veszély, F. mivel a koppenhágai megegyezés nem elég nagyra törő az éghajlati probléma megoldásához, és a koppenhágai klímakonferencia egyetlen hivatalos eredménye az volt, hogy a folyamat folytatódik, és 2010 decemberében Mexikóban próbálnak majd megállapodásra jutni, G. mivel az Egyesült Nemzetek Világélelmezési Programja arra hívta fel a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás Latin-Amerikában várhatóan tovább fokozza az elsivatagosodás folyamatát, az aszályok gyakoriságát, a gleccserek eltűnését és a trópusi ciklonok hevességét; az éghajlatváltozás felsorolt hatásainak súlyos következményei lesznek a mezőgazdaság, az élelmiszerbiztonság, a vízellátás, a közegészség, a javak, az emberéletek és az ökoszisztémák szempontjából, H. mivel az erdőirtás folytán keletkezik az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásainak 20%-a, és az erdőirtás leállítását az egyik leginkább költséghatékony módszernek nevezték meg ezen kibocsátások csökkentésére, 1. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás mérséklése az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kérdés az emberiség számára, és döntő fontosságú bolygónk jövője, a természeti világ és az emberiség szempontjából, hogy a folyamatban lévő nemzetközi tárgyalásokon érdemi eredményeket érjenek el; 2. sajnálja, hogy a koppenhágai csúcstalálkozó nem vezetett el a veszélyes éghajlatváltozás megelőzéséről szóló, kívánt megállapodások megkötéséhez, és ezáltal csalódást okozott a nemzetközi nyilvánosságnak, mivel a COP15 alkalmával elérendő eredményeket komoly várakozás előzte meg; 3. készségesen támogat minden, nemzetközi szinten szervezett fórumot vagy párbeszédkezdeményezést, de tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás globális probléma elismétli azon meggyőződését, miszerint az Egyesült Nemzeteknek központi szerepet kell kapnia a tárgyalásokon, a döntéshozatalban és a nemzetközi szinten kötelező megállapodásokban; 4. szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség fokozott erőfeszítésekkel törekedjen arra, hogy decemberre Mexikóban egy ténylegesen kötelező megállapodást érjenek el; 1 Human Impact Report: Climate Change The Anatomy of a Silent Crisis [Emberi hatástanulmány: éghajlatváltozás egy csendes válság anatómiája], a Global Humanitarian Forum kiadásában, Genf, AT\ doc 3/9 AP v01-00

4 5. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás immáron elkerülhetetlen hatásaihoz való alkalmazkodáson is dolgozni kell, mégpedig a leginkább veszélyeztetett területeken, így például a part menti és hegyvidéki területeken, a szigeteken és szigetcsoportokon, valamint az aszálytól és vízhiánytól sújtott területeken; 6. úgy gondolja, hogy az éghajlatváltozás, annak okai és az országok, így például a középamerikai országok kiszolgáltatottságának mérséklése az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerség és annak minden tagja számára kiemelt prioritást kell képeznie kétoldalú regionális politikai napirendjükben, annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a jelenlegi nagyarányú éghajlati katasztrófa súlyosbodását; 7. úgy véli, hogy a nemzeti és regionális képviselőket be kell vonni a folyamatba; úgy gondolja, hogy az Euro Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) tagjainak el kell kötelezniük magukat amellett, hogy minden erőfeszítésüket a nemzetközi tárgyalások sikeres végkimenetelére összpontosítják, azzal a céllal, hogy az emberek általános érdekeit szem előtt tartva egy kötelező nemzetközi megállapodást lehessen elérni, valamint hogy az állami politikai döntéshozatalt a tiszta fejlesztési mechanizmus és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás előmozdítására lehessen ösztönözni, és ehhez szükség esetén jogszabályokat hozni; 8. hangsúlyozza, hogy a megoldásokat az energiahatékonyságot és a megújuló energiát elősegítő beruházásokban, az erdőirtás leállításában, az emberi viselkedésmódnak egy fenntarthatóbb termelési és fogyasztási modell irányába való megváltoztatásában, a politikai kötelezettségvállalásban és a nemzetközi szolidaritásban kell keresni, hogy csökkenjen az egy főre jutó kibocsátás; a vitát nem szabad uralnia az olyan elméleteknek, mint a malthusianizmus vagy a neomalthusianizmus, amelyek szerint a fő probléma a népesség növekedése; 9. úgy véli, hogy az éghajlat-politikáról szóló nemzetközi megállapodások erősíteni fogják a stabilitást és a biztonságot, amire a befektetőknek szüksége van ahhoz, hogy forrásokat szánjanak az alacsony szénkibocsátású gazdaságra, továbbá hogy az országok és régiók közötti fokozott együttműködés és a hivatalos kötelezettségvállalások ezért elősegíthetik a tiszta energiába, a zöld munkahelyekbe és a zöld gazdaságba történő globális beruházást; 10. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válságot nem szabad ürügyként felhasználni az éghajlatváltozás mérséklése érdekében teendő fellépések elmulasztására, mivel a fellépések hiánya és a nemzetközi tárgyalások kudarca egy sokkal intenzívebb és hosszabb lefolyású nem csak gazdasági jellegű válsághoz vezetne; úgy véli, hogy éppen ellenkezőleg, a gazdasági válságot kihívásként kell felhasználni az energiahatékonyságot, a megújuló energiát, a trópusi erdők és más globális szénelnyelők védelmét és a modern technológiát elősegítő beruházások tekintetében, és így munkahelyeket és fenntartható növekedést teremteni, növelni a versenyképességet és csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását; 11. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozásnak különösen a szegény országok és a népesség szegény rétegei vannak kiszolgáltatva, és ezért a szegénység elleni küzdelmet és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet nem szabadna egymással ellentétesnek tekinteni; AP v /9 AT\ doc

5 12. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) becslései szerint a kibocsátásnak 2015 előtt csökkennie kell, és 2050-re további csökkenést, azaz a mai kibocsátási értékek kevesebb mint 50 85%-át kell elérni 1 ; 13. hangsúlyozza, hogy az IPCC arra a következtetésre jutott, hogy az iparosodott országok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 25 40%-kal kell csökkenteni 2020-ra és 80 95%- kal 2050-re, míg az alaphelyzettől való lényeges eltérést kell engedélyezni Latin-Amerika, a Közel-Kelet, valamint Ázsia központi tervgazdasággal működő országai számára 2 ; e tekintetben szükséges, hogy az ENSZ javaslataival összhangban minden ország hatásmérséklő programokat fogadjon el; a kibocsátások csökkentését hitelesíteni és ellenőrizni kell, hogy értékelni lehessen a hatásmérséklő programok végrehajtását és a kibocsátásokra gyakorolt átfogó hatásukat; 14. hangsúlyozza, hogy a 2020-ra kitűzött célok kulcsfontosságúak, mivel ha a kibocsátás túl nagy mértékben növekszik, úgynevezett éghajlati fordulópontok alakulhatnak ki, és az eljövendő generáció mindennemű erőfeszítése ellenére nem tudja majd kezelni az éghajlatváltozást; 15. üdvözli a rendkívüli erőfeszítéseket, amelyeket néhány latin-amerikai ország tett az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; különösen üdvözli Costa Rica példaértékű, a CO 2 - kibocsátás drasztikus csökkentésére irányuló kötelezettségvállalását annak érdekében, hogy 2021-ig elérje a szénsemleges állapotot, Mexikó nemrégiben hozott példaértékű kötelezettségvállalását, amely arra irányul, hogy 2050-re a 2002-es szint 50%-a alá csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, továbbá a 2012-ig kitűzött célt, miszerint mostantól 2012-ig évi 50 millió tonnával csökkentik a kibocsátásokat, valamint Brazília az irányú törekvéseit, hogy a normál működéshez képest 39 százalékkal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait; 16. üdvözli néhány más fejlődő és feltörekvő ország erőfeszítéseit, különösen a Maldív-szigetek azon kötelezettségvállalását, hogy már 2019-re szénsemlegesek legyenek; 17. hangsúlyozza, hogy az EU éghajlatváltozással és energiával foglalkozó csomagja amely magában foglalja a kibocsátásoknak az 1990-es szinthez képest történő 30%-os csökkentésének lehetőségét, amennyiben más iparosodott országok is hasonló erőfeszítéseket tesznek, és a feltörekvő országok az I. mellékletbe tartozó országokétól eltérő felelősséget vállalnak magukra még mindig az egyik legambiciózusabb javaslat az iparosodott országok részéről; ugyanakkor üdvözli Norvégia 30 40%-os csökkentésre, valamint Japán 25%-os csökkentésre tett kötelezettségvállalásait; 18. felhívja az UNFCCC többi aláíró felét, és különösen az Egyesült Államokat, Indiát, Kínát és Oroszországot, hogy kövessék Costa Rica, Mexikó, Brazília, a Maldív-szigetek, az EU, Norvégia és Japán példáját; 19. sajnálja, hogy az Egyesült Államok és Kína kötelezettségvállalásai messze nem elégségesek, és hogy ezért nem járultak hozzá hatékonyan a koppenhágai konferencia sikeréhez; 20. hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok a világ népességének mindössze 4%-ával bocsátja ki a világ kibocsátásainak 20%-át, és ezen a számadaton rövid távon még a Kongresszusban bemutatott tervek sem változtatnak lényeges mértékben; hangsúlyozza, hogy Kína a világ legnagyobb kibocsátója, ahol az egy főre jutó kibocsátás már most sokkal nagyobb, mint a 1 A III. munkacsoportnak az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelő jelentéséhez való hozzájárulása. 2 Ugyanott AT\ doc 5/9 AP v01-00

6 legtöbb latin-amerikai országban és más fejlődő vagy feltörekvő országokban, ráadásul Kína kötelezettségvállalása elmarad más feltörekvő országokétól, sőt, némelyik fejlődő országétól is; 21. szorgalmazza, hogy a felek emelkedjenek felül az I. mellékletbe tartozó és a nem az I. mellékletbe tartozó országok között más politikai területeken folyó vitákon és nézeteltéréseken, és alakítsanak új szövetségeket az éghajlatbarát országokból; 22. hangsúlyozza, hogy bár egy, az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló megállapodás megkötése a legfontosabb és a legnagyobb kihívást jelentő feladat, a nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az iparosodott és a feltörekvő országok pénzügyi és technológiai forrásainak megfelelő átadását, különösen a legkevésbé fejlett országok és a kis szigetállamok számára, az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekhez; 23. üdvözli ezért a Mexikó, Norvégia, Dánia és az Európai Bizottság által a szükséges finanszírozás létrehozására tett konkrét javaslatokat; ugyancsak üdvözli a koppenhágai zöld klímaalap létrehozásával Koppenhágában elért jelentős, de nem elégséges előrehaladást; 24. mérsékelt elégedettségének ad hangot a Koppenhágában elért megállapodással kapcsolatban, amely szerint a közötti időszakban 30 milliárd dollárt különítenek el az éghajlatváltozás mérséklését és a hozzá való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekre a fejlődő országokban, és megérti, hogy ez csak az első lépés a 2020-ig elérendő 100 milliárd dollárra tett kötelezettségvállalás felé; kéri mindenesetre annak haladéktalan tisztázását, hogy ez a finanszírozás hogyan fog megoszlani az adományozók között, és azt hogyan fogják felosztani a kedvezményezett országok körében; 25. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi légi közlekedésnek és hajózásnak is az UNFCCC keretében létrejövő nemzetközi megállapodás részét kell képeznie; a megállapodásnak ugyanazokat a kötelező erejű kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket kell tartalmaznia, mint az iparosodott országok esetében, a kibocsátási egységek jelentős mennyiségét árverés útján kell elosztani, az árverésből származó bevételt pedig előre el kell különíteni a kevésbé fejlett országokban megvalósítandó kibocsátáscsökkentési és alkalmazkodási intézkedésekre, a szennyező fizet elvet alkalmazva, további alapokat hozva így létre az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra, különösen a legkevésbé fejlett országok és a kis szigetállamok számára; mélységesen sajnálja, hogy Koppenhágában ebben a kérdésben nem történt előrehaladás, és szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség fokozott erőfeszítésekkel törekedjen a sikeres végkimenetelre, amely Mexikóban a légi közlekedésből és a hajózásból származó kibocsátások jelentős csökkentéséhez vezet; 26. vállalja, hogy a május án Rio de Janeiróban tartandó első LA EU polgári repülési csúcstalálkozón részt vevő hatóságok körében szorgalmazza, hogy fokozzák a Latin-Amerika és az EU közötti polgári repülési együttműködést, teremtsék meg a Mexikó és az EU közötti polgári repülési kereskedelem megkönnyítéséhez szükséges feltételeket, különösen ami a légi navigációt illeti, és ösztönözzék a biztonságosabb, hatékony és fenntartható közlekedést; 27. javasolja, hogy a pénzügyi források UNFCCC keretében történő elosztása a fejlesztési együttműködésben meglévő elvek és iránymutatások alapján történjen, amilyen például a jó kormányzás; különösen a pénzügyi átutalások feletti demokratikus ellenőrzésnek van kulcsfontosságú szerepe, és üdvözli az e tekintetben Koppenhágában elért előrehaladást; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a fejlődő országokban az éghajlatváltozás enyhítéséhez és a hozzá való alkalmazkodáshoz kapcsolódó finanszírozásnak kiegészítő támogatásnak AP v /9 AT\ doc

7 kell lennie, és nem a meglévő fejlesztési költségvetésekből kell származnia, ami a nemzetközi közösség részéről innovatív támogatási mechanizmusok kidolgozását teszi majd szükségessé; 28. rámutat, hogy a megújuló energiaforrások, mint például a napenergia, szélenergia vagy geotermikus energia kiaknázása és széles körű felhasználása fontos alternatív módszert jelent az energia iránti kereslet kielégítésére és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, ezért azt ajánlja, hogy az erőforrásokat, a tudományos együttműködést és a technológiát, az állami politikai döntéshozatalt és a politikai végrehajtást, valamint a magánbefektetésre irányuló ösztönzőket egyaránt be kell vetni, minden olyan fajta intézkedés mellett, amely lehetővé teszi, hogy a megújuló erőforrások sokkal hangsúlyosabb helyet kapjanak az Euro Latin-amerikai és karibi energetikai modellben; 29. tudomásul veszi az ecuadori kormány javaslatát a Yasuni projektről, és felkéri az összes érintett felet, hogy vizsgálják tovább, hogy a fent említett elvek tiszteletben tartása mellett hogyan lehetne azt a legjobban támogatni; 30. hangsúlyozza annak döntő fontosságát, hogy a trópusi erdők további irtását megelőzzék; a latin-amerikai országoknak olyan programok és mechanizmusok révén kell támogatást adni, amelyek a trópusi erdők védelmére biztosítanak pénzt, amilyen például az Egyesült Nemzetek REDD programja; az erdőkbe való befektetés lehetőségeit teljes mértékben fel kell deríteni és megfelelő módon alkalmazni, az erdőirtás mértékének ellenőrzésére szolgáló hatékony rendszerekkel együtt; 31. úgy véli, hogy a nemzetközi megállapodás egy döntő részének az erdőirtás 2020-ig történő globális megfékezésére és az illegális fakitermelés leállítására kell irányulnia, az illegális fakitermelés és az illegális fakereskedelem leküzdésére tett azonnali intézkedések révén; e tekintetben az Euro Latin-amerikai Közgyűlés minden résztvevőjének azt javasolja, hogy fogadjanak el és alkalmazzanak az EU által bevezetettekhez hasonló intézkedéseket a harmadik országokból származó, illegálisan kitermelt fa kereskedelmének teljes tilalmára; továbbá az amerikai és európai mezőgazdasági termelők kormányaival és őslakos közösségeivel együttműködve hajtsanak végre az őshonos fajokra vonatkozó újraerdősítési terveket; 32. kiemeli a különböző kibocsátáskereskedelmi rendszerek globális szintű összekapcsolásának fontosságát az ENSZ égisze alá tartozó globális kibocsátásijog-piac keretében; elismeri, hogy ennek feltétele, hogy a rendszerek kötelező kibocsátási plafonokat határozzanak meg a gazdaság jelentős ágazataira, amelyek összhangban vannak a 2 fokos célkitűzés eléréséhez szükséges csökkentésekkel, ami az 1990-es szinthez képest 2020-ig a kibocsátások 25 40%- os hazai csökkentését jelenti az iparosodott országok részéről, illetve a normál működéshez képest 15 30%-os csökkentést a feltörekvő országok részéről, valamint hogy legyenek megbízható ellenőrzési, bejelentési és hitelesítési szabályok; kitart amellett, hogy a rugalmas mechanizmusokat korlátozni kell; felkéri az EU LAC országok tagjait, hogy tegyenek javaslatokat az UNFCCC/ KP keretben alkalmazandó szavazási szabályokra, adott esetben a különböző kritériumokra vonatkozó jelentős többség alapján, hogy gyorsabb előrehaladást lehessen elérni a kötelező erejű nemzetközi éghajlati megállapodásért folyó tárgyalásokon, amely összhangban van az iparosodott szint előttihez képest 2 fokos éghajlatváltozás fenntartásához szükséges kibocsátáscsökkentésre vonatkozó tudományos ajánlásokkal; 33. e tekintetben felhívja az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerséget, hogy szolgáljon a kibocsátáskereskedelemre összpontosító integrált, globális szénpiac létrehozására irányuló tárgyalások keretéül; ehhez fontos lépés lenne egy EU Latin- AT\ doc 7/9 AP v01-00

8 Amerika kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozása, lehetőség szerint az Amerikai Egyesült Államok bevonásával; 34. az államok részéről egyértelmű kötelezettségvállalásra szólít fel a különböző ágazatokból, köztük a mezőgazdaságból és az állattenyésztésből, a közlekedésből, valamint az építőiparból, a kisüzemekből stb. származó kibocsátások csökkentésére vonatkozóan; 35. kitart amellett, hogy a megújuló energiaforrások folyamatos fejlesztését Latin-Amerikában a más országokból származó szakértelem lehető legmagasabb szintű megosztásával és technológiatranszferrel kell támogatni; 36. hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagok jelentős mértékben hozzájárulhatnak az alacsony szénkibocsátású gazdaságra való átálláshoz, de létfontosságú a bioüzemanyagokhoz felhasznált növényekkel való jó gazdálkodás, hogy meg lehessen előzni az erdőirtást, valamint az élelmiszerbiztonságra és a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat; a fenntartható megközelítés alapvető fontosságú a bioüzemanyagok előállításában; teljes mértékben tiszteletben kell tartani az őslakosság jogait a bioüzemanyagok előállításával összefüggő földhasználati változást érintően; hangsúlyozni kell, hogy a stratégiai ökoszisztémák 80%-a az őslakosok területein található, például az Amazonasnál, az Andokban vagy a partvidéken; hangsúlyozza, hogy gondosan meg kell vizsgálni az élelmiszerellátásra gyakorolt hatásokat, hogy el lehessen kerülni az élelmiszerhiányhoz kapcsolódó problémák súlyosbodását; hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagok termelésében sok latin-amerikai országban már most is tiszteletben tartják ezeket az elveket; 37. javasolja, hogy az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerség dolgozzon a bioüzemanyag-termelésre vonatkozó kölcsönös szabványok kialakításán és a termék minőségi tanúsításán, a tanúsítvány kiállításáért felelős mechanizmus és intézmény meghatározásával és az ezekről való megállapodással; ösztönözni kell az európai importőrök, valamint a latin-amerikai és karibi exportőrök közötti közös vállalkozások létrehozását; a kormányokat támogatni kell a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntartható politika kialakításában, és előtérbe kell helyezni a fent említett elveket; 38. javasolja, hogy az EU LAC kétoldalú regionális stratégiai partnerség törekedjen arra, hogy minden egyéb többoldalú és kétoldalú megállapodás összhangba kerüljön az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásainak csökkentésére vonatkozó legambiciózusabb követelményekkel; 39. felszólítja a partnerség részes feleit, hogy készségesen vegyenek részt a mexikói COP16 előkészítésére rendezett üléseken, hogy végre kialakulhasson egy globális, kötelező erejű megállapodás az éghajlatváltozás elleni küzdelemről; 40. tekintettel a Mexikóvárosban rendezendő COP16-ra, szorgalmazza, hogy a felek dolgozzanak a koppenhágai megegyezés és az Európai Unió által a kibocsátások csökkentésére korábban tett kötelezettségvállalások alapján, annak érdekében, hogy olyan nagyra törő, jogilag kötelező megállapodást érhessenek el, amely eleget tesz a 2 fokos célnak; 41. hangsúlyozza a munka és a tárgyalások haladéktalan megkezdésének szükségességét, hogy a Mexikóban 2010 végén tartandó következő éghajlat-változási konferencia konkrét megállapodásokat szülhessen, amelyek egy új, az összes fél igényeit tükröző jogi aktus aláírásához vezetnek; AP v /9 AT\ doc

9 * * * 42. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, az EU-tagállamok parlamentjeinek, Latin-Amerika és a Karib-térség összes országának, a Latin-amerikai Parlamentnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Andoki Parlamentnek, a Mercosur Parlamentnek, a Közép-amerikai Integrációs Rendszer Főtitkárságának, a Caricomnak, az Andok Közösség Titkárságának, a Mercosur Állandó Képviseleti Bizottságának és a Latin-amerikai Gazdasági Rendszer Állandó Titkárságának, az ENSZ Főtitkárának és az UNFCCC Titkárságának. AT\ doc 9/9 AP v01-00