CSALÁDI JOG. XV. évfolyam, december Szerzői jog és házassági vagyonjog 1. oldal. Embriók a polgári jogban 8.

Átírás

1 CSALÁDI JOG Szerzői jog és házassági vagyonjog 1. oldal Embriók a polgári jogban 8. oldal A férj joga felesége nevén 14. oldal A gyermek meghallgatása a családjogi perekben 20. oldal Útban az egyenlőség felé 25. oldal Párhuzamos életközösségek és vagyonjogi következményeik 28. oldal A gyermek meghallgatása a szülői felügyelet rendezésének kérdésében holland és skandináv szabályozás és tapasztalatok 35. oldal Húszéves a gyermekvédelmi törvény 40. oldal A megelőző pártfogás hatékonyságának lehetséges útja 47. oldal [Hiszed-e?] Marie Keenan: A gyermekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház 49. oldal 4 TEMATIKUS XV. évfolyam, december JOGI SZAKLAPOK

2 TARTALOM A CSALÁDJOG JÖVŐJE / THE FUTURE OF FAMILY LAW GRAD-GYENGE Anikó / Anikó GRAD-GYENGE Szerzői jog és házassági vagyonjog / Copyright and matrimonial property law 1 NÉZŐPONTOK / STENDPOINTS VIGH Márta / Márta VIGH Embriók a polgári jogban / Embrios in civil law 8 SCHULTZ Márton / Márton SCHULTZ A férj joga felesége nevén / The husband s rights on the family name of his wife 14 DARNÓT Sára / Sára DARNÓT A gyermek meghallgatása a családjogi perekben / Hearing of the child in family law suits 20 SZABÓ Lilla / Lilla SZABÓ Útban az egyenlőség felé / On the way to equality 25 JOGGYAKORLAT / LEGAL PRACTICE NYÍRŐNÉ KISS Ildikó / Ildikó NYÍRŐNÉ KISS Párhuzamos életközösségek és vagyonjogi következményeik / Parallel communities of life and and their property law consequences 28 KÜLFÖLDI SZEMLE / FOREIGN REVIEW SZEIBERT Orsolya / Orsolya SZEIBERT A gyermek meghallgatása a szülői felügyelet rendezésének kérdésében holland és skandináv szabályozás és tapasztalatok / The hearing of the child in the matter of the settlement of child custody Dutch and Scandinavian rules and experiences 35 HÍREK, ESEMÉNYEK / NEWS, EVENTS KATONÁNÉ PEHR Erika / Erika KATONÁNÉ PEHR Húszéves a gyermekvédelmi törvény / The Child Protection Act is twenty years of age 40 HERKE-FÁBOS Barbara Katalin / Barbara Katalin HERKE-FÁBOS A megelőző pártfogás hatékonyságának lehetséges útja / The possible and effective way of preventive protection 47 KÖNYVISMERTETÉS / BOOK REVIEW PÁL Szilvia / Szilvia PÁL [Hiszed-e?] Marie Keenan: A gyermekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház / [Do you believe?] Marie Keenan: Sexual assault of children and the Catholic church 49 E SZÁM SZERZŐI GRAD-GYENGE Anikó habilitált egyetemi docens KGRE ÁJK VIGH Márta egyetemi hallgató (ELTE ÁJK) SCHULTZ Márton doktorandusz, SZTE ÁJTK Civilisztikai Tudományok Intézete DARNÓT Sára egyetemi hallgató (ELTE ÁJK) SZABÓ Lilla egyetemi hallgató (ELTE ÁJK) NYÍRŐNÉ KISS Ildikó bíró, Fővárosi Ítélőtábla SZEIBERT Orsolya habilitált egyetemi docens, ELTE ÁJK KATONÁNÉ PEHR Erika címzetes egyetemi docens, PTE ÁJK HERKE-FÁBOS Barbara Katalin doktorandusz, PTE ÁJK PÁL Szilvia bírósági titkár, Debreceni Ítélőtábla B2tart.indd :36:42

3 A CSALÁDJOG JÖVŐJE GRAD-GYENGE ANIKÓ SZERZŐI JOG ÉS HÁZASSÁGI VAGYONJOG BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A szellemi alkotás mindig nagyon személyes tevékenység, így a keletkező szerzői jogok is szorosan a szerző személyéhez kötöttek. Ezekről a jogokról az általános jogátruházási tilalom következtében csak igen szigorú törvényi korlátok között, kivételes jelleggel lehet rendelkezni. Az alkotó által kötött házasság viszont nem csak az alkotó tevékenységét, a kreativitást tudja érdemben befolyásolni, de a házassági vagyonközösség keletkezése, fennállása és megszűnése, illetve a házasságban élő szerző halála, adott esetben végintézkedése a művein fennálló szerzői jogokra, és különösen azok gyakorlására jelentős hatással bírhat. Több okból tartottam vizsgálatra érdemesnek a szerzői jog viszonylagos forgalomképtelenségének és a házassági vagyonjog, illetve az öröklési jog adta szabadságoknak az összemérését. Először is a gazdasági rendszerváltást követően jogilag is megnyílt a lehetőség a jelentős családi vagyonok létrehozására, és ezekben a vagyonokban ma már a nem hagyományos vagyonelemek is nagy jelentőséggel bírnak. 1 Másodsorban az utóbbi időben mélyreható változások mennek végbe a családi viszonyokban is (igen magas az aránya a házasság nélküli együttélési formáknak, de a többszöri házasodásnak is), ami a házassági vagyonjogi kérdések jelentőségének növekedését hozza magával. Harmadsorban az elmúlt harminc évben a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogi és közgazdasági gondolkodásban teret nyert ezek üzleti jelentősége és vagyoni értéke. 2, 3 1 Kisfaludi András: Társasági tagsági jogok a hagyatékban Magyar Jog 1991/ o. 2 Ennek ékes példája az USA és Magyarország közötti 1994-es megállapodás (1993/26. Nemzetközi Szerződés a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma közigazgatási államtitkárától. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról), és ezzel egyidőben a TRIPS-megállapodás (A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi aspektusairól szóló Marrakesh-ben április 15-én aláírt egyezmény. Magyarországon kihirdette az évi IX. törvény) aláírása, majd ratifikációja. 3 Faludi Gábor: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, Mindebből következően pedig erősödni látszik az a tendencia, hogy a szerzők a nagyobb vagyoni értékkel bíró műveiket, az azokon fennálló jogokat jóval tudatosabban kezelik: például elsősorban közteher optimalizálási és költségelszámolási okokból apportként viszik be őket valamely társaságba. Ugyanakkor akár másképp is növekedhetne a tudatosságuk: például indokolt lenne, hogy házassági vagyonjogi szerződésben, vagy akár végintézkedésben rendelkezzenek róluk. Bár ezek gyakorisága hasonlóan alacsony ahhoz, hogy egyébként a felek milyen arányban kötnek házassági vagyonjogi szerződést vagy tesznek végintézkedést. A vizsgálat szükségességét indokolta az is, hogy a szerzői jog és a házassági vagyonjog, valamint az öröklési jog kapcsolatát igazán mélyrehatóan a 70-es években, vagyis egészen más társadalmi, gazdasági, és szociális viszonyrendszerben elemezték utoljára. 4 SZERZŐI SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK ÉS A HÁZASSÁGI VAGYONJOG KAPCSOLATA A Csjt. régi és a Ptk. új házassági vagyonjogi rendelkezései egyaránt a szerzeményi közösségi elvet helyezik előtérbe, 5 a vagyon körébe pedig nem csak dolgok, hanem egyes vagyoni értékű jogok, jogosultságok (és kötelezettségek) is tartozhatnak. 6 Az általános személyhez fűződő jogoknak a házassági vagyonjog szempontjából való értékelésénél a következőket kell megfontolni. A polgári jogi személyiségi jogok általában nem tekinthetők vagyoni értékű jogoknak, nem is a házasság alatt keletkeznek, hanem ezeket hozza magával a házastárs. Vagyis már csak ebből fakadóan is kivételesek, és különvagyoni jellegűnek kell őket tekinteni. Ugyanakkor nem kizárt, hogy némelyiknek egyes személyek esetében vagyoni értéke van, vagy az idők 4 Benárd Aurél Tímár István: A szerzői jog kézikönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, A házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27., a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:37. (1) bekezdés. 6 Ptk. Indokolás a Tulajdonjog tárgyai című fejezethez. Ld. a bírói gyakorlatból BDT CSALÁDI JOG december.indd :22:18

4 A CSALÁDJOG JÖVŐJE során vagyoni értéke keletkezik (például egy ismertté váló színész képmásának). A szerzői személyhez fűződő jogoknak sokkal nagyobb valószínűséggel van önálló vagyoni értéke, mint az általános polgári jogi személyiségi jogoknak, még ha ezek közül is inkább csak a névfeltüntetés joga, illetve a nyilvánosságra hozatal joga viselkedhet vagyoni értékű jogként. Ezt az is alátámasztja, hogy ugyanilyen jellegű jogokkal részben az előadóművész is rendelkezik, akinek a védett teljesítménye tekintetében a kép- és hangfelvételhez való joga is különös jelentőséggel bír, sőt az ő esetükben igen gyakran e két területhez tartozó jog szinte elválaszthatatlanul fonódik össze egymással. Ez utóbbi jogosulti csoportnál ebből fakadóan ráadásul sosem lehet teljesen tisztán elkülöníteni, hogy a teljesítmény hasznosításához adott felhasználási engedély, vagy éppen a személyhez fűződő jogi hozzájárulás milyen arányban illeszkedik a fizetett ellenértékhez (ami így csak részben jogdíj). Ha viszont a szerző a házassága idején alkot, akkor a szerzői személyhez fűződő joga is ekkor keletkezik, aminek szinte minden esetben van önálló vagyoni értéke is. Ez a korlátozott forgalomképesség egyes szerzői személyhez fűződő jogok esetében kifejezett törvényi rendelkezés alapján is fennáll: a munkaviszonyban alkotott művek tekintetében, a felhasználónak adott fellépési lehetőség esetében, a ghostwriter-szerződések esetében a névfeltüntetés vonatkozásában, az álnéven és anonim módon megjelent művek esetében és a felhasználási engedély visszavonása tekintetében. 7 Ugyanakkor álláspontom szerint a szerzői személyhez fűződő jogok még ezen, az általános személyiségi jogokétól részben eltérő sajátosságaik ellenére sem kerülhetnek a közös vagyonba, bármennyire hiányzik az erre vonatkozó kivételi rendelkezés a Ptk.-ból. A Ptk. alapján kifejezetten nem kerülnek a közös vagyonba egyes, a személyiséghez, a személyiségi jogokhoz szorosan kötődő vagyonelemek (szokásos értékű személyes használati tárgy, személyiségsérelemért kapott juttatás), továbbá ebbe a különvagyoni körbe tartoznak a szellemi tulajdonjogok, köztük a szerzői jog vagyoni jogi elemei is. Ebből akár az a helytelen következtetés is adódhatna, hogy mindezekkel szemben a személyhez fűződő jogok közös vagyoni körbe tartoznak. 8 Ugyanakkor ha azt tekintjük, hogy a személyt ért sérelemért kapott juttatást is már eleve a különvagyonba tartozónak tekinti a Ptk., akkor aligha lehet vitás, hogy a de minimis a maiore elv alkalmazásával oda kell eljutni, hogy a különvagyoni körbe tartozónak kell tekinteni magukat a (szerzői) személyhez fűződő jogokat is. 9 Talán nem túlzás arra a következtetésre jutni, hogy abszurd lenne eltérő következtetést levonni, és megosztani a házastársak vagyonával együtt a bontáskor az alkotói személyhez fűződő jogokat. SZERZŐI VAGYONI JOGOK ÉS A HÁZASSÁGI VAGYONJOG A Ptk. 10 a korábbi Csjt.-hez 11 hasonlóan a közös vagyonba tartozó jogok köréből csak azokat a szellemi tulajdoni (köztük szerzői) vagyoni jogokat veszi ki, amelyek olyan teljesítményen állnak fenn, amelynek létrehozója az egyik házastárs, feltételezhetően elsősorban ezek személyiséghez kötődése miatt. Érdemes itt megjegyezni, hogy a szellemi tulajdonjogoknak egyébként éppen a szerzői jogot kivéve jórészt nincs semmi olyan szorosan személyhez tapadó sajátosságuk, amelynek alapján ne kerülhetnének közös vagyonba, ráadásul általában teljes mértékben forgalomképesek is. Egy szabadalom vagy egy védjegy rendszerint nem a feltaláló vagy a grafikus javára védett, egy földrajzi árujelző eleve nem is konkrét személyhez kapcsolt jog. A szellemi tulajdonjogok különvagyoni jellegét azokban az esetekben, ahol a forgalomképesség egyébként fennáll, talán még indokolhatná az, hogy jellemzően közhiteles, konstitutív nyilvántartás alapján állnak fenn, amely a jogosult személyét is tanúsítja, ilyen módon pedig nem elfogadott általában, hogy ezt a közhitelességet a házasság derogálja. Mindenesetre ez sem lenne példa nélküli még ha ez igen ritka kivételként éppen a házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzése körében elfogadott is a magyar jogban. Mindazonáltal ezek a jogok a hatályos szabályozás alapján a különvagyon részét képezik, kivéve ebből a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjakat (jogdíjakat, díjigényeket), mivel azokra a főszabály, azaz a vagyonközösség vonatkozik. 12 Ennek alapján különösen problematikusak azok a szerzői művek, amelyeket a házastársak közösen alkotnak, ugyanis ebben az esetben a hozzájárulások jellegétől függően egyetlen közös szerzői jog (közös mű), vagy különálló, de egyes esetekben szükségszerűen együttesen gyakorlandó jogok (összekapcsolt mű) keletkeznek. Az előbbi esetben alakul ki az a meglehetősen különös helyzet, hogy a közös művön fennálló, közös és egyetlen szerzői jog a hozzájárulások arányában mégis különvagyonba tartozik, 13 míg az utóbbi esetben ugyan a jogok különvagyonba tartozása egyértelműbb, de azokat a felek, 7 A szerzői személyhez fűződő jogok forgalomképessége tekintetében lásd Faludi Gábor: Hungary. In: Kevin Garnett Q. C. Gillian Davies: Moral Rights. Sweet and Maxwell, London, 2010, 532. o. 8 Boros Zsuzsa Katonáné Pehr Erika Kőrös András Makai Katalin Szeibert Orsolya: Polgári jog. Családjog. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013, 88. o. 9 Menyhárd Attila: Forgalomképes személyiség? In: Menyhárd Attila Gárdos-Orosz Fruzsina: Személy és személyiség a jogban. Wolters Kluwer, Budapest, 2016, 80. o. 10 Ptk. 4:38. (1) bekezdés c) pont. 11 Csjt. 27. (1) bekezdés utolsó mondat. 12 Tekintsünk el attól a nyelvi sutaságtól, amely szerint a szellemi tulajdont hozná létre a házastárs, nem a szellemi tulajdonjog oltalma alá tartozó alkotást. 13 Ez következhet a vagyonközösség definíciójából is, mivel ezt az esetet együttesen szerzett vagyonnak lehet tekinteni. Ptk. 4:37. (1) (4) bekezdés. Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, o. 2 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:18

5 A CSALÁDJOG JÖVŐJE akár házasok, akár elváltak, csak együtt fogják tudni gyakorolni. Figyelni kell arra is, hogy a Ptk. ugyanakkor csak az egyik házastárs által létrehozott alkotásokon keletkező jogok tekintetében állapítja meg a különvagyoni jelleget, amiből viszont az következik, hogy azok a szellemi tulajdonjogok, amelyek átruházás útján kerülnek valamely házastárs tulajdonába, a közös vagyonba tartoznak. Mégsem tartoznak ide viszont a mástól halál esetére szerzett, vagyis örökölt vagyoni jogok, mivel azok az egyik házastárs által öröklés útján szerzett más vagyonelemekhez hasonlóan a különvagyonba kerülnek. A közös művön fennálló vagyoni jogok besorolása egyébként a vagyonmegosztásnál és az öröklésnél bírhat különös jelentőséggel: ha közös vagyonba tartoznának, akkor a vagyonmegosztásnál általában a szerzéssel keletkezett közös tulajdonban való fele-fele arányban szereznének hányadot, lényegében függetlenül a tényleges hozzájárulás mértékétől, illetve öröklés esetén is a túlélő házastárs a törvényes öröklés rendjének megfelelő arányú részben maradna jogosult, és ez sem mindig tükrözné a tényleges hozzájárulása mértékét. A szellemi alkotás hasznosításából származó, a házassági vagyonközösség fennállása alatt esedékessé váló (de nem feltétlenül ez idő alatt keletkezett!) díjakat (akár kizárólagos jog gyakorlásából fakadó jogdíjakat, mint a könyvkiadás után járó jogdíj, akár engedélyezési jog nélküli díjigényeket, mint a reprográfiai díj) a Ptk. szerint a közös vagyonba kell sorolni. Itt egyedül a díj esedékessége döntő: azaz mindegy, hogy az a vagyonközösséget megelőzően vagy annak fennállása alatt keletkezett műből, illetve annak milyen felhasználásából származik. Ez a megoldás egyébként megfelel annak a szabálynak, amely szerint a különvagyonba tartozó vagyontárgy haszna a költségek levonása után a közös vagyont gyarapítja. 14 (Megjegyezhető, hogy ez a szabály önmagában is elég a szellemi tulajdonjogok engedélyezéséből fakadó díjak közös vagyonba sorolásához, hiszen ezek teljesen egyértelműen a különvagyon hasznainak tekinthetők.) Fontos itt még megjegyezni, hogy a jogosulti díjigények esetében nincs a szerzőnek engedélyezési joga (amely egyértelműen indokolná a különvagyoni jelleget), emiatt a díjigények közelebb vannak ahhoz, hogy eleve a közös vagyonba tartozzanak, de eredendő kizárólagos jogi jellegük (azaz hogy mindegyik visszavezethető valamely kizárólagos jogra) és főszabályként vett forgalomképtelenségük miatt nem lehetséges mégsem, hogy a házastárs rájuk az aktuális, esedékes díjakon túlmutatóan is igényt tarthasson. Ez a szabály már a Csjt. idején is kapott kritikát: Petrik szerint méltánytalan, ha a szerző a művet esetleg kifejezetten a házastársa erkölcsi, anyagi támogatásával alkotta meg, aki a későbbiekben ebből semmilyen előnyhöz nem juthat. 15 Az csak tovább fokozhatja a méltánytalan- ságot, ha a szerző újraházasodik és a mű e második házasság alatt esedékessé váló felhasználási díjai az új házastárssal fennálló közös vagyonba kerülnek. Oroszi Ferenc Petrikét kiegészítő álláspontja volt az, hogy a helyes szabályozási megoldás egyébként ilyen esetekben az lenne, hogy ha a házasság megszűnése után bármikor befolyó díjból is annak fele a volt házastársat illetné. 16 A Csjt.-t az új Ptk. előkészítése során értékelő Tóthné Fábián Eszter utal rá, hogy igazságosabbnak látszott az alkotás idején a szerzővel élő házastárs részeltetése a díjakból a házasság megszűnését követően is, mivel az alkotással járó anyagi és egyéb terhek is rendszerint azt a családot sújtják, amelyben az alkotó létrehozza a művét (...), az élet azonban általában nem igazolja ezt a feltételezett lovagias szándékot. A hivatkozott tanulmány felvetette, hogy az új Ptk.-ban indokolt megoldásnak látszana bevezetni, hogy a főszabály alóli kivételként a bírónak lehetővé kellene tenni, hogy másként is dönthessen. Ez a kivétel azonban végül nem került be a Ptk. szabályai körébe. 17 Ma a korábbi házastárs részesítésére a befolyó díjakból csak úgy van lehetőség rá, hogy az új házasok a saját vagyonjogi szerződésükben különvagyonba utalják a díjakat (vagy azok egy részét) és ezt követően lehet a régi házastárssal olyan megállapodást kötni, amelynek alapján továbbra is részesül a díjakból, illetve az új házastárs kifejezett egyetértésével lehet megkötni ilyen szerződést a régi házasfelek között. A Ptk. csak az egyik házastárs által létrehozott alkotásokon keletkező jogok tekintetében állapítja meg a különvagyoni jelleget, ezért szükségszerű, hogy azok a szellemi tulajdonjogok, amelyek viszont átruházás útján kerülnek valamely házastárs tulajdonába, eltérő megállapodás hiányában a közös vagyonba tartoznak. Itt nincs semmi olyan szempont, amelynek alapján indokolt lenne ezeknek a szerző házastárs személyéhez kötése, legfeljebb a fent említett közhitelesség, mivel ez végső soron azt eredményezi, hogy a közhiteles nyilvántartásbeli bejegyzés is csak az engedélyezési jog egyik jogosultját illeti meg. (Ezt az enyhíti, hogy a gyakorlatban vagyoni jogok szerzése nem tipikus természetes személyként, ilyen esetben inkább valamely, a házasfelek egyikéhez kötődő társaság válik jogosulttá.) Sajátos ellentmondást keletkeztet itt is, hogy bár az élők közti szerzéssel szerzett, eredetileg mást illető jogok tekintetében azok közös vagyonba tartozása valósul meg, nem tartoznak azonban ide a mástól halál esetére szerzett, vagyis örökölt vagyoni jogok, mert azok az egyik házastárs által egyébként öröklési jogi úton szerzett vagyonelemekhez hasonlóan a különvagyonba kerülnek, mivel itt az örökölt vagyonra vonatkozó szabály alól nem ad kivételt a jogalkotó. Bár a házassági vagyonjog tűri azt, hogy a felek eltérően állapodjanak meg házassági vagyonjogi szerződésükben arról, hogy mely vagyonelemeket kívánják közös 14 Ptk. 4:38. (2) bekezdés. 15 Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. 16 Benárd Aurél Tímár István: A szerzői jog kézikönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. 17 Tóthné Fábián Eszter: Javaslat a házassági vagyonjog újraszabályozására. A házastársak és az élettársak vagyonjogi szerződései. Acta Conventus de Iure Civili Tomus XII. Szeged, és 41. o. CSALÁDI JOG december.indd :22:19

6 A CSALÁDJOG JÖVŐJE és melyeket különvagyonban tartani, arra az átruházási tilalom miatt jogszerű lehetőség még sincs, hogy a csak az egyik házastársat megillető, saját művön fennálló szerzői jogról úgy rendelkezzenek, hogy az a közös vagyonba tartozzon. Ez csak egyes, a törvény által kifejezetten forgalomképessé nyilvánított szerzői vagyoni jogok esetében (pl. filmalkotáson, reklámművön fennálló jogok tekintetében) lehetséges. A házastársnak a vagyoni jogokból való részeltetése a szerzői jogok élők közötti átruházhatatlansága okán van kizárva (természetesen kivételek az Szjt.-ben az átruházás lehetőségével megnevezett művek jogai), de látni a gyakorlatban nem jogszerű és számos visszaélésre okot adó példát arra, hogy a szerző a házastársával megosztja a jogát (például közös jogkezelő szervezetnél történő műbejelentésben is deklaráltan elismerve az ő egyébként nem valós szerzőségét is). Annak különben nem lenne semmilyen akadálya, hogy a vagyonjogi szerződés a vagyoni jogokból származtatott felhasználási jogokat bevigye a közös vagyonba, de mivel ennek elsődleges célja lényegében a felhasználási engedély fejében befolyó díjakban való osztozás lenne, amelyek viszont az általános szabály szerint egyébként is a közös vagyonba tartoznak, ennek mégsem lehet túl nagy gyakorlata. Az sajátos helyzetet eredményezhet, ha a házastárs valamely átruházható vagyoni jogát úgy osztja meg a házastársával, hogy átruházza rá (vagy társszerzőként quasi megosztja vele). Ebben az esetben ugyanis a nála maradó jogok különvagyonban maradnak, míg az átruházott jogok (mivel azok nem a szerző személynek a személyéhez tapadó vagyoni jogok, amelyek ilyen módon különvagyonba tartoznának) a fentiek alapján a közös vagyonba kerülnek, hiszen nem a vevő saját személyében keletkezett vagyoni jogai. Így pedig valójában nagyon nehéz megosztani a házastárssal az átruházható jogokat. Mindezek miatt néhány nagyon sajátos esettől eltekintve a házassági vagyonjogi szerződések inkább csak arra terjednek ki, hogy a díjak mégse tartozzanak közös vagyonba, illetve a házassági vagyonjogi szerződés lehet az elsődleges eszköze annak, hogy a díjjal kapcsolatos, későbbi új házasodás okán kialakuló méltánytalanságok kiküszöbölhetők legyenek. Szellemi tulajdonjogok esetében nem ritka, hogy az alkotó a művet nem magánszemélyként, hanem valamely társaság munkavállalójaként, munkaköri kötelesség alapján alkotja. A munkavállalóként alkotott művek vagyoni jogai a megfelelő feltételek fennállása esetén a munkáltatót illetik, 18 a munkavállalót ebből esetlegesen megillető díjak az előző fejezetben említett feltételek mellett a közös vagyonba fognak tartozni. Szerzői művek esetében nem ritka, hogy az alkotó a művet nem magánszemélyként, hanem valamely társaság tagjaként alkotja vagy az alkotást követően a műpéldányt, illetve a művön fennálló vagyoni jogokat, esetleg 18 A szerzői jogról szóló évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 30. (1) bekezdés. az azokból származó felhasználási jogokat valamely társaságba apportálja. (Azokban az esetekben, amelyekben nincs átruházásra lehetőség, csak felhasználási jog apportálható. Azokban az esetekben pedig, ahol a díjigény nem átruházható, ott értelemszerűen nem lehet apportról beszélni sem.) A jelen tanulmányban azzal a helyzettel foglalkozunk, amikor a társaságnak a szerző maga is tagja. A gazdasági társaságba bevitt felhasználási vagy ahol ez is lehetséges a vagyoni jogok a társaságnak a tagokétól elkülönülő vagyonába tartoznak, mindaddig, amíg fennállnak vagy más módon meg nem szűnnek (pl. a felhasználási szerződés hatálya meg nem szűnik). 19 Értelemszerűen következik ebből, hogy a társaság vagyonába tartozó jogok sem a taghoz tartoznak, hanem a társaság válik a jogosultjukká, ilyen módon is teljesnek mondható az elkülönülés. 20 Ebből következik az a kérdés, hogy milyen hatása lehet egyáltalán a házastársi vagyonra, ha valamely házastárs nem természetes személyként, hanem társaság tagjaként hozza létre és/vagy hasznosítja a létrehozott szerzői művet? Általában megállapítható, hogy ilyen módon a társaság vagyona a házastársi vagyonközösség szempontjából sem bír jelentőséggel, a bevitt jogok és az azok hasznosításából származó bevételek is közvetlenül a társaságot illetik. 21 Az apportként teljesített jogok hasznosításából származó (jogdíj)bevételek a társaságot illetik, ebből a tag, és rajta keresztül a házastárs abban az esetben részesülhet, ha a nyereség osztalékként a társaságból kifizetésre kerül, ugyanakkor azonban már elveszti jogdíj jellegét és az általános szabályok szerint alakul a sorsa. 22 Világos azonban, hogy ez esetben csak a díjból részesedik a szerző és a házastárs. A SZERZŐI JOG ÖRÖKLÉSE Az öröklés útján való egyetemes jogutódlás egyben a lehető legteljesebb jogutódlás is, amely a szerzői jog tekintetében végbe mehet, még akkor is, ha a magyar jog alapján ez sem jelentheti azt, hogy a szerzőtől elkülönülő személy az egész jogcsokrot teljes egészében megszerezhetné. A szerzői jog öröklése tekintetében az Szjt. indokolása nem tartalmaz részletes magyarázatot, de kiterjedten magyarázza az Szjt. vegyes jellegét a tekintetben, hogy erősebben elválaszthatónak tartja a szerző személyétől is a szerzői jogot, valamint a vagyoni és személyhez fűződő jogokat is egymástól, így közelítve a törvényt a dualista koncepció felé a korábbi, merevebben monista rendszertől. 23 Ezt azért érdemes itt kiemelni, mert a vagyoni és személyhez fűződő jogok halál utáni 19 Ptk. 3:88. (1) bekezdés. 20 Kisfaludi András: Társasági tagsági jogok a hagyatékban. Magyar Jog, 1991/ o. 21 Ptk. 3:88. (1) bekezdés. 22 A felhasználási és vagyoni jogok apportálhatóságáról ld. részletesen Faludi Gábor: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, o. 23 Indokolás az Szjt ához. 4 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:19

7 A CSALÁDJOG JÖVŐJE fennállása tekintetében is jól megmutatkozik ez az intenzívebb szétválasztás, illetve mivel ez is a szerzői jog öröklésének általános rend szerinti rendezése irányába mutat. Ugyanakkor az örökösök körének az általános rendtől eltérő módon való megállapítása olyan jogalkotói megfontolás alapján történhetett, ami jobban figyelembe vette a szerzői jogok személyiséghez kötöttségét. A szerzői jog öröklése tehát a polgári jog általános szabályai szerint alakul, és csak szűk körben alkalmazandók rá kifejezett speciális rendelkezések. E tekintetben a polgári jogi kodifikáció során nem merült fel változtatási igény. Mindazonáltal a Ptk.-beli új öröklési rendszer kezdettől vállaltan ragaszkodik a hagyományokhoz, 24 ez pedig végső soron azt is jelenti, hogy a Ptk. sem nyújt (sokkal) több segítséget a szerzői jog öröklésével kapcsolatban felmerülő kérdésekhez, mint korábban. Itt érdemes előrebocsátani az öröklési kérdések és az előző fejezetben tárgyalt problémák összekapcsolásaként, hogy a házassági vagyonjogi szerződésnek nem egyedül a házassági vagyonjogban van jelentősége, mivel az öröklés rendjét is érdemben befolyásolhatja, méghozzá akkor, ha a házassági vagyonjogi szerződésbe halál esetére szóló rendelkezést is belehelyeztek, ami ilyen módon egyenértékű rendelkezés a házastársak közös végrendeleteként tett végintézkedéssel. A házastárs a házastársi különvagyon részét képező vagyontárgyak (így a szerzői jog) vonatkozásában a törvényes öröklés általános szabályai szerint örököl, a házastársi közös vagyonba tartozó díjak (illetve a fentiek szerinti, közös vagyonba tartozó vagyoni és felhasználási jogok) tekintetében a közös tulajdon szabályai szerint osztatlan közös tulajdona van, amelynek a rá eső eszmei hányadát meghaladó részben szintén az öröklés szabályai szerint részesül. A később (vagyis az örökhagyó halálát követően) esedékessé váló díjak tekintetében a házastársi közös vagyoni jelleg már nem áll fenn, így azok tekintetében a díjon fennálló teljes követelés a hagyatékhoz fog tartozni. Nem befolyásolja tehát ezt az, hogy a felhasználási szerződést az örökhagyó életében kötötték, illetve hogy akár a felhasználás is megtörtént az örökhagyó életében. Ha a felhasználási díjat ezt követően kell kifizetni, akkor az a hagyatékba fog tartozni. Ez a hagyatékhoz tartozó egyéb pénzek sorsát osztja. Ha az esedékes díjak nem folynak be a halál előtt, akkor a szerzői jog öröklésével a díjkövetelés joga száll át az örökösre. Az örökölhetőséget befolyásolják nem kifejezetten öröklési jogi rendelkezések is, különösen az, hogy mely szerzői (vagyoni) jog forgalomképes és történt vele kapcsolatban átruházás. Azokban az esetekben, amelyekben az Szjt. kifejezetten megengedi a szerzői jog vagy a vagyoni jogok átruházását, különös gondossággal kell eljárni, mivel ezek a jogok élők között is forgalomképesek és ha olyan szerződést kötött a jogosult (akár a korábban említettek szerint a házastársával), amelyben végleges hatállyal átruházta 24 Weiss Emilia: A Ptk. öröklési jogi könyvének koncepciója, Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/ o. a vagyoni jogait, akkor azok a jogok fő szabály szerint nem fognak a hagyatékba tartozni (feltéve, hogy a jogátruházó szerződés nem a szerző életben létére vonatkozó kikötéssel született, mert ez utóbbi esetben értelemszerűen a szerződés megszűnik a szerző halálával és a jogok visszaszállnak, a hagyatékba tartoznak 25 ). A teljes és végleges jogátruházás megszünteti azt a lehetőséget, hogy a jogok a hagyaték részeivé váljanak. 26 Még ebben az esetben is figyelmet kell azonban arra fordítani, hogy a jogátruházás sem terjed ki automatikusan az átdolgozási jog átengedésére, így akkor is, ha egyébként van túlélő jogátruházó szerződés, előfordulhat, hogy az átdolgozási jog mégiscsak a hagyaték része lesz. Ha a jogátruházás területileg, felhasználási mód szerint korlátozott volt, értelemszerűen a nem érintett területek, felhasználási módok tekintetében szintén a hagyaték tárgyává válnak a vagyoni jogok. Ugyanígy nem kétséges, hogy az átruházás idején ismeretlen felhasználási mód engedélyezésére vonatkozó vagyoni jog sem száll át, vagyis a hagyaték tárgyát fogja képezni. A nem átruházható vagyoni jogok tekintetében kötött felhasználási szerződés alapján keletkező felhasználási jog már csak korlátozottan forgalomképes, méghozzá eleve akkor, ha a felhasználói oldalon nem személyhez kötött, azaz a szerző engedélyt adott a felhasználási szerződésben a felhasználási jog harmadik személy számára történő átengedésére. (Ezt az utalást nem tartalmazó szerződés a felhasználó halála esetén megszünteti a felhasználási engedélyt.) Az olyan felhasználási szerződés alapján fennálló felhasználási engedély, amely a szerző halálával megszűnik, nem képezi a hagyaték részét, legfeljebb a fennmaradt szolgáltatások teljesítésére vonatkozó követelés (viszont a jogutód értelemszerűen ilyen esetben új engedélyt adhat a felhasználónak). 27 Mind a törvényes, mind a végintézkedésen alapuló öröklés lehetséges a vagyoni jogokkal kapcsolatban, méghozzá csupán az élő örökösök közötti átruházhatatlanságot feloldó könnyítéssel, vagyis hogy a vagyoni jogokat öröklés útján megszerző személyek azokról egymás javára rendelkezhetnek. Ez az átengedés igen gyakran a több örökös (esetleg haszonélvező) által megszerzett jogok gyakorolhatóságának elemi feltétele (különösen igaz ez, ha az örökösök a korábbi házasságból való leszármazók, és az örökhagyó halálakori későbbi házastárs). A szabály egyúttal kizárja, hogy az öröklési jogi jogcímen szerzők harmadik személyek számára átruházzák az általuk öröklött jogokat, vagyis ezek a jogok még az örökléssel sem válnak teljesen forgalomképessé. Figyelemmel arra, hogy a halála esetére már a szerző maga is szabadon dönthet az öröklés rendjéről (gyakorlatilag az ő javára megnyitotta ezzel a törvény a forgalomképességet), álláspontom szerint egyébként bármely élők 25 A jogátruházó szerződések visszafordíthatók. Ld. Gyertyánfy Péter (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Wolters Kluwer, hoz írott magyarázat. 26 Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. 27 Faludi Gábor: a 7. lábj.-ben i. m o. CSALÁDI JOG december.indd :22:19

8 A CSALÁDJOG JÖVŐJE közti átruházásra vonatkozó korlátozásának az indokoltsága is megkérdőjelezhető. Megjegyezhető, hogy sem a régi, sem az új szabályozás nem tudja (és egyértelműen nem is akarja) továbbra sem kezelni azt a helyzetet, ha a szerző többször házasodik, és így az egyes művek tekintetében bármennyire is a korábbi házastárs játszott támogató szerepet, a vagyoni jogok mégis a szerzővel annak halálakor fennálló házasságában élő, őt túlélő házastársat fogják illetni (akár a korábbi házasságból való leszármazók mellett is, ami tovább nehezítheti a joggyakorlást). A régi Ptk. alapján a túlélő házastárs a szerzői jogra nézve haszonélvezeti jogot örökölt amellett, hogy az állagörökösök szerezték meg a haszonélvezet alapjául szolgáló vagyoni jogokat. A gyakorlatban és az elméletben is erősen vitatott volt, de ez a vita még a régi Ptk. hatálya idején nyugvópontra jutott. 28 A Ptk. alapján a túlélő házastársnak az egy gyermekrészben való részesülésére vonatkozó újítása talán egy fokkal egyszerűbbé teheti az örököstársak közti együttműködést, akiket egyébként úgy kell tekinteni, mintha szerzőtársak lennének. Az mégis sajátos a hagyaték egyéb elemeinek örökléséhez képest, hogy egységes szerzői jogot örökölnek ugyan, de ez a jog elvileg szabdalható bármilyen módon, az örökösök megállapodása szerint akár területileg, akár időben, akár felhasználási módok szerint. Ebben az esetben valamely örököstársnak a felhasználáshoz való hozzájárulásának elmaradása nem pótolható bírói úton, emiatt viszont szerencsésebb lenne ilyen esetben a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ami a szótöbbségi döntéshozatalt is lehetővé teszi a hasznosítás tekintetében, könnyebben elérve ezzel a felhasználáshoz való hozzájárulást. 29 Ez a megoldás még távolabb viszi a személyhez kötődő jellegtől a szerzői jogoknak a szerző halálát követő gyakorlását. Még ha a joggyakorlás tekintetében elfogadható is a közös tulajdon szabályainak alkalmazása, a megszüntetés szabályai nyilvánvalóan nem alkalmazhatók, de ezt a kérdést részben legalábbis rendezik az örököstársak közti rendelkezés szabályai. Az Szjt. Kommentárjának a Ptk.- hoz frissített magyarázata értelmében azonban a szerzői jog öröklése osztatlan jogközösséget, jogosulti együttességet teremt több örökös öröklése esetén, és emiatt sem lehetséges a hagyatéki jogközösség minden megosztási módjának alkalmazása. Ilyenkor az osztályos egyezség, vagy az örökösök jegyzőkönyvbe foglalt megállapodása szerinti képviselő útján való joggyakorlás segíthet. 30 Összességében azonban nem lehetséges a többségi joggyakorlás, ami a személyhez fűződő jogok gyakorlása miatt is indokolhatónak tűnik. Az Szjt. hallgat a személyhez fűződő jogok örökléséről, 28 A vitát a Legf. Bír. P. törv /1970. sz. ítélet döntötte el. 29 Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. 30 Gyertyánfy Péter (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Wolters Kluwer, [online] In: Ügyvéd Jogtár. CompLex, Budapest, [ ] 9. -hoz fűzött magyarázat 7. d) pont. viszont ezek védelmi ideje idomul a vagyoni jogokéhoz, ilyen módon pedig minimálisan szükséges, hogy a jogosult halálát követően a jogok gyakorlójának személyéről legyen jogszabályi rendelkezés. A jogalkotó azt a megoldást választotta, hogy nem nevesített külön kegyeleti jogot, hanem a szerző személyében fennálló jogok gyakorolhatóságának feltételeit szabályozta. Az Szjt. 14. (1) bekezdés értelmében a szerző halálát követően a személyhez fűződő jogai tekintetében rangsorba rendezve elsősorban az irodalmi, tudományos, művészi hagyaték gondozásával megbízott személyt kell fellépésre jogosultnak tekinteni, ez alatt pedig egyértelműen nem azt kell (csak) érteni, aki a vagyoni jogokat örökölte. Tekintve a házastársnak az alkotóhoz fűződő kapcsolata sajátosan szoros jellegére, nem ritka az, hogy ő legyen a hagyaték gondozásával megbízott személy, még akkor is, ha a vagyoni jogokat esetleg a leszármazókkal együtt is örökli (vagy kizárólag a leszármazók öröklik azokat). Ha a művészeti hagyaték gondozásával megbízott és a vagyoni jogokat öröklő személy nem ugyanaz, akkor az a sajátos helyzet áll elő, hogy a hagyaték gondozásával megbízott személy fog tudni fellépni a személyhez fűződő jogok megsértése ellen, míg a felhasználási engedélyt (adott esetben a személyhez fűződő jogot sértő felhasználásra) az örökös fogja megadni. A hivatkozott rendelkezés rugalmas annyira, hogy amennyiben a hagyaték gondozásával megbízott nem lenne elég gondos a személyhez fűződő jogok megsértése elleni fellépésben, ezt a lehetőséget kisegítő jelleggel biztosítja a vagyoni jogok örökösei számára is. A szabály arra nem ad választ, hogy mi történjen, ha a vagyoni jogok örököse megadja az olyan mértékű átdolgozási engedélyt, amely azonban személyhez fűződő jogot sért. Az irodalomban Gyertyánfy Péter szerint ebben az esetben a személyhez fűződő jogi érdeknek kell elsőbbséget adni. 31 Mindebből levonható az a következtetés is, hogy törvényi szinten elismerten a túlélő házastársnak nincs kiemelt joga a szerzői személyhez fűződő jogok gyakorlása tekintetében, és csak abban az esetben válhat jogosulttá a fellépésre, ha legalább ő a hagyaték gondozásával megbízott személy, illetve ő a vagyoni jogok örököse. Figyelemmel arra, hogy a régi Ptk. alapján a túlélő házastárs csak haszonélvezetet örökölt, nem volt jogosult a személyhez fűződő jogok érdekében való fellépésre, a személyhez fűződő jogok gyakorlása szempontjából úgy tűnik, mégis fontos előrelépés történt, amit egyértelműen a túlélő házastárs pozíciójának indokolt megerősödéseként kell értékelnünk. A jogok társaságba való bevitelével csak abban az esetben jöhet szóba az örökösök jogutódlása, ha az apport a szerző életére szólt. Jelenleg arra nincs egyértelmű válasz, hogy mi történhet, ha a társaság a szerző halálát követően jogutód nélkül megszűnik. A védelmi időn belül visszaszállnak-e a jogok a jogutódra? Viszont az apport általában lényegében a társaságba bevitt jogok tekintetében a forgalomképesség végleges megszerzése 31 Gyertyánfy Péter (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Wolters Kluwer, o. 6 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:19

9 A CSALÁDJOG JÖVŐJE felé hat, de legalábbis azt jelenti, hogy az eredeti jogosult örökösei a társaságba való belépéssel, vagy a társasággal való elszámolás útján nem válhatnak újra jogosulttá, ha úgy tetszik, a végleges apportálásból a szerzői jog örökösei (és így a túlélő házastárs) számára nincs kiút és ebben az esetben a személyhez fűződő jogok gyakorlása marad számukra. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK A házasság szerepének napjainkban lezajló átértékelődése jogi jelentésében, tartalmában, jelentőségében is evidensen jelenik meg. A szerzői jog személyiséghez szorosan kötődő jellege miatt a házastárs hozzáférése a jogokhoz legfeljebb öröklés útján lehetséges, de az élők közti viszonyokban legfeljebb a házastársi viszony fennállása idején esedékes díjakban való részesedésben mutatható ki, a szerzői jogi rendszer e tekintetben sem lép ki az általános elvei köréből. Mindazonáltal a házassági vagyonjog, valamint az általános öröklési jog és a szerzői jog szabályainak egymásra vetítése több esetben nehézségekkel is jár, ami felveti egyes segítő részletszabályok bevezetésének szükségességét. Alapvetően viszont megvannak azok a jogi eszközök, amelyek lehetővé teszik a törvényi szabályok sajátos esetekre tekintettel való finomhangolását, mind a házastársi vagyonjog, mind az öröklési jog területén. Az új PP. iratmintatára Beadványtervezetek az új Pp. minden eljárási cselekményéhez, összesen 388 iratminta Szerzők: Belcsák róbert Ferenc, Gelencsér Dániel, Kőrös András, László András Dániel, Orosz árpád, Parlagi mátyás, reviczky renáta, turbucz zoltán SzerkeSztő: Varga istván A SzerkeSztő munkatársa: Gelencsér Dániel megjelent! Az új Pp. a professzionális pervitel megteremtése érdekében nagyban épít a polgári per szereplőinek aktív, szakszerű közreműködésére, a jogi képviselőkkel szemben a jelenleginél magasabb kö- ára: Ft vetelményeket állít fel. Az új törvény az eddiginél jóval bonyolultabb szabályozást vezet be, továbbá számos olyan első ránézésre nehezen észlelhető részletszabályt tartalmaz, amely megnehezíti a befogadható beadványok elkészítését. Az alapjaiban megváltozó jogi környezet a jogi képviselőket vélhetően komoly kihívások elé fogja állítani, melyek leküzdésében segítséget nyújthat ez a bírói, ügyvédi, közjegyzői és a tudományos szféra kiemelkedő képviselői által készített iratmintatár. A kötetet Varga István tanszékvezető egyetemi tanár, ügyvéd, a Polgári Perjogi kodifikációs Főbizottság tudományos titkára szerkesztette. A kézikönyv a megszokott iratmintatárakhoz képest részletesebben, a peres eljárás teljes folyamatát végigkövetve jeleníti meg az egyes iratmintákat. A szerzők figyelemmel voltak az új részletszabályokra is: minden minta a teljesség igényével tartalmazza az új Pp.-vel egy időben hatályba lépő, releváns változásokat, így például az új illeték-, illetve költségmentességi szabályokra történő hivatkozásokat. A határon átnyúló ügyek számának dinamikus növekedésére figyelemmel az összeállítás tartalmaz európai uniós, illetve nemzetközi jogi aktusok alapján készült mintákat is. A legjellemzőbb iratoknál például a keresetlevélnél, fellebbezésnél a kiadvány több alternatívát is kínál, emellett minden beadványhoz az új szabályok gyakorlati alkalmazását elősegítő gyorstáblázat is tartozik. Az új Pp. iratmintatára és A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja i ii. együttes ára: Ft HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 5% CSALÁDI JOG december.indd :22:20

10 NÉZŐPONTOK VIGH MÁRTA EMBRIÓK A POLGÁRI JOGBAN BEVEZETÉS Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, Dr. Menyhárd Attila segítségével készített Ember és dolog a polgári jogban című dolgozatom elkészítése során azzal foglalkoztam, hogy hol húzható meg az emberek és dolgok közötti határ, meddig terjed a személyiségi jogi védelem. Vizsgálódásom egyik központi eleme az in vitro (üvegben, a mesterséges megtermékenyítés során létrehozott) embrió, a másik eleme a holttest volt. Az in vitro embriót és a holttestet egy-egy végpontként értelmezve, a közöttük lévő létszakban, a személyi lét, az élő emberi test minősítési kérdése tisztázott. A megszületés előtt, illetve a halál után jogalanyiságról nem beszélhetünk, és a jogalanyiság kizártságából a jogtárgyi minőség elismerése következne, de a társadalmi értékrend, az erkölcs az embriók vagy a holttest dologi minősítésének ellentmond. A jogi szabályozásban ez a társadalmi megítélés megjelenik. Sem az in vitro embrió, sem a holttest nem teljesítik a jogalanyiság elismeréséhez szükséges feltételeket, a személyi kategória elemeként vagy még nem, vagy már nem ismerhetőek el. A születést megelőző és a halál utáni állapotban, véleményem szerint a személyi és dologi jellemzők együttesen vannak jelen. A polgári jogi minősítés nem egyértelmű. A következőkben a vizsgálódást az in vitro embrió polgári jogi helyzetének vizsgálatára, elemzésére szűkítem le. A jog a létezőket jogalanyokra és jogtárgyakra osztja. A jogalany és a jogtárgy nem két, egymástól mindenfajta érintkezés nélkül létező kategória. Egyedül a jogalany képes rá, hogy hatalmába kerítse, birtokolja a jogtárgyat. A jogalanyok jogok és kötelezettségek hordozói. Körük három csoportra osztható: természetes személyek, jogi személyek, és az állam. 1 A polgári jogi jogviszony közvetlen tárgya az emberi magatartás, közvetett tárgya a dolog, amire az emberi magatartás irányul. A jog minden a jogalanyon kívüli, jogviszony szempontjából jelentőssé váló tárgyat dolognak nevez. 2 Az állam és a jogi személyek nem jelennek meg a fizikai térben, a jog absztrakciós képessége felruházza őket jogalanyisággal, segítve, 1 Asztalos László: Polgári jogi alaptan. A polgári jog elméletéhez. Budapest: Akadémiai Kiadó o. 2 Asztalos: i. m o. hogy jogok és kötelezettségek alanyai legyenek. 3 Fizikailag észlelhetőként a jogalanyok közül kizárólag az ember, a jogtárgyak közül a dolgok jelennek meg. Ennek megfelelően mindent, amit látunk, észlelünk, besorolhatunk az ember vagy a dolog kategóriába. A születéstől a halálig a személyi lét, a személyi kategória védelmet nyújt az ember és az emberi test számára. Nem vitatott, hogy az ember jogalany. Az emberi test birtokba vehetősége, emberi uralom alá hajthatósága fogalmilag elképzelhető, de az emberi test eldologiasítása, a rabszolgaság tiltott. 4 Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek. 5 A jogképesség az embert, ha élve születik fogamzásának időpontjától illeti meg, s halálával megszűnik. 6 Az emberi szervek esetében a szervek megítélése a testhez való viszonyukban vizsgálandó. Mindaddig, amíg a szervek az emberi szervezet integráns részét képezik, kiterjed rájuk a személyiségi jogi védelem. Amint levágják a hajat, vagy a szerveket egy műtéti beavatkozás során eltávolítják, a szervek elválva a testtől már dologként, birtokba vehető testi tárgyként minősíthetőek. Korábban, amíg a haj szorosan kapcsolódik a fejbőrhöz, semmilyen minőségében nem lehet dolog, a személyi kategória védelmét élvezi. Az eltávolítás után már megjelenik egymás mellett ember és dolog, lehetővé válik paróka készítése és annak értékesítése. Az élve születést megelőzően elkülöníthetjük az in vitro (üvegben), in vivo (méhben), illetve a már magzatként fejlődés létszakát. Az embriók fejlődési szakaszában elkülönítjük még a pre-embriók létszakát; a pre-embrió fogalmát az egyesült államokbeli American Fertility Society vezette be 1986-ban annak az állapotnak a jelölésére, ami a fogantatástól a 14. napig tart. 7 A minősítési problémák 3 Sárközy Tamás: Jogképesség személyiség jogalanyiság az embertöbbességek csoportok szervezetek körében Polgári Jogi Kodifikáció 2000/4., 3 9. o. 4 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 5. cikk (1) bek.: Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani. Forrás: fra.europa.eu/hu/charterpedia/article/5-rabszolgasag-eskenyszermunka-tilalma 5 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:1. (1) bek. 6 Ptk. 2:2. (1) bek. 7 Navratyil Zoltán: A varázsló eltöri pálcáját? A jogi szabályozás vonulata az asszisztált humán reprodukciótól a reproduktív klónozásig. Budapest: Gondolat Kiadó o. 8 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:20

11 NÉZŐPONTOK a jogalkalmazók előtt jelennek meg. Felmerül kérdésként, hogy az embrió megsérülése esetén a megjelölt kártérítési igény miként bírálható el, tulajdonjogról beszélhetünk-e, örökölhető-e az embrió, lehet-e lopás elkövetési tárgya egy embrió? Házassági perben kérdésként merül fel, hogy a genetikai információkat, az emberi élet létrejöttének lehetőségét magukban hordozó in vitro embriók feletti rendelkezési jog a feleséget vagy a férjet illeti-e. Elsőként a magyar szabályozást ismertetem, ami a később ismertetett német, valamint amerikai szabályozáshoz képest véleményem szerint egy köztes megoldást testesít meg. Vizsgálom a dologi minősítéshez közelítő szabályozási jellegzetességeket és az ezzel szemben álló igényeket, szabályozási megoldásokat is. A MAGZAT ÉS EMBRIÓ MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE Az in vitro embriók a testen kívüli megtermékenyítés során in vitro, azaz üvegben létrejött embriók. Az egészségügyről szóló évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) alapján az anyaméhben történő fejlődés 12. hetéig az embrió, ezt követően a magzat kifejezés az alkalmazandó. 8 A magzat a méhen belül fejlődő emberi lény. 9 A méhen kívül létrejött, a későbbi felhasználás reményében fagyasztva tárolt embriók esetében azonban az emberi lény kifejezést a törvény nem alkalmazza és a megfelelő minősítés vitatott. A magzat fogalma tartalmazza, hogy emberi lényről beszélünk, az embriót azonban e törvény (még) nem tekinti emberi lénynek. 10 Az in vitro embriót a magzat jogállása csak a beültetés napjától illeti meg. 11 A magzati élet védelméről szóló évi LXXIX. törvény preambuluma kimondja, hogy a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, a női és férfi ivarsejt egyesüléséből létrejött, az anyaméhben kifejlődő magzatot támogatás és védelem illeti meg. 12 Az in vitro embrió az in vivo, azaz a már az anyaméhben fejlődő embrióhoz, a magzathoz, illetve az emberhez képest egy alacsonyabb védettségi szintet tudhat a magáénak. Ugyanaz az emberi magzat más státuszba kerül attól függően, hogy méhen belül vagy méhen kívül van IVF 13 [azaz a lombikbébi eljárás] esetén. 14 Az in vitro létrehozott embriók erkölcsileg három különböző álláspont szerint ítélhetők meg. 15 Az első álláspont szerint a megtermékenyített petesejtet már emberi lénynek kell tekinteni, joga van az élethez. Ez az álláspont a terhesség megszakítás és az embriókon végzett kutatások tilalmát hirdeti. A testen kívüli megterméke- 8 Eütv a), b) pont. 9 Eütv b) pont. 10 Dósa Ágnes Hanti Péter Kovácsy Zsombor: Kommentár az egészségügyi törvényhez Budapest: Wolters Kluwer Kiadó o. 11 Eütv (3) bek. 12 Eütv IVF azaz in vitro fertilization, testen kívüli megtermékenyítés, maga a lombikbébi eljárás. 14 Jobbágyi Gábor: A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei. Iustum Aequum Salutare II. 2006/ o. 15 Dósa Ágnes: Összehasonlító egészségügyi jog, Orvosetikai kérdések jogi szemmel Budapest: Complex Kiadó o. nyítéssel kapcsolatban felmerülő egyik aggály az eldologiasodás, a laboratóriumi körülmények között létrehozott felesleges embriók megsemmisítése, kísérletezés. Eleve kutatási célból tilos embriót létrehozni, azonban az embriók kutatását a törvény megengedi. 16 Így a feleslegessé vált embriók dolgokként viselkednek. Az emberi életet egyszerű biológiai anyag szintjére fokozzák le, amivel szabadon rendelkezhetnek 17 Hogyan lehetséges mindez, ha a művi úton fogant magzatnak státusza, védelme van? 18 A második elképzelés értelmében az embriónak csekély morális értéke van, a kutatás megengedett. Az embriót dologként minősítő elméletek alapján a többlet embriók nem feltétlenül egyazon célra születnek, mint a többi embrió. Haláluk nem értelmetlen halál. 19 A kutatások így indokolttá válnak. Az embrió emberi lényként való elismerése esetén a jognak feladatává válna biztosítani a pre-embriók számára az élethez és méltósághoz való jogot. 20 Ez pedig a kutatások előremenetelét akadályozná meg, érvelnek a kutatások támogatói. Jobbágyi Gábor álláspontja alapján a kutatások alkalmával eldologiasodik az emberi élet, laboratóriumi körülmények között keletkezik, inkább nevezhető a folyamat termelésnek, vagy előállításnak. 21 A harmadik, köztes álláspont, élő anyagként tekint a hímivarsejtre és petesejtre a megtermékenyítést megelőzően is; ez alapján az embriónak a fejlődéshez joga van. A köztes állásponton belül elkülöníthetők az arra vonatkozó különböző elképzelések, hogy a védelem iránti jogosultság mikortól, és mennyiben illeti meg az embriót. 22 A lombikbébi eljárásban részt vevők az in vitro embriókban a lehetőséget látták, még nem tekintették őket emberként, de már többet jelentettek számukra, mint sejtek puszta halmaza. 23 Életkezdeményként te- 16 Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, április 4-én kelt Egyezményét kihirdető évi VI. törvény 18. cikk. 17 II. János Pál: Evangélium Vitae. (Litt.) Budapest: Szent István Társulat, Elérhető: Az utolsó letöltés dátuma: Maga az orvostudomány, mely hivatása szerint az emberi élet védelmére és gyógyítására van rendelve, bizonyos szakágaiban egyre gyakrabban követ el személy elleni cselekményeket, így eltorzítja a maga arcát, ellentmond önmagának, és lealacsonyítja azok méltóságát, akik végrehajtják. 18 Jobbágyi Gábor: A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei. Iustum Aequum Salutare II. 2006/ o. 19 Manfred Spieker: Does a Human Being Have a Right to Life? The Debate on Embryo Research in Germany as a Case Study. In Antoine Suarez Joachim Huarte (szerk.): Is this Cell a Human Being? Exploring the Status of Embryos, Stem Cells and Human-Animal Hybrids. Heidelberg Springer-Verlag 121. o. Their useless death is no senseless death. 20 Navratyil Zoltán: i. m. 52. o. 21 Jobbágyi Gábor: Az élet joga. Abortusz, eutanázia, művi megtermékenyítés. Budapest: Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója o. 22 Dósa Ágnes: i. m. 41. o. 23 Vicsek Lilla Szolnoki Noémi: Az embrió, mint társadalmi-kulturális entitás. Az embriók konstruálása a lombikbébi eljárásban részt vevő magyar páciensek körében In: Kisdi Barbara (szerk.): Létkérdések a születés körül Budapest: L Harmattan Kiadó Könyvpont Kiadó o. CSALÁDI JOG december.indd :22:20

12 NÉZŐPONTOK kintettek az embriókra. A harmadik állásponthoz kapcsolva megemlíteném a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság ítéletét. A 31 éves, hererákban szenvedő felperes spermiumainak megsemmisítését Körperverletzung - ként (a testi épséghez való jog megsértéseként) értékelve, a bíróság személyiségi jogsértést állapított meg és fájdalomdíjat ítélt meg. A kemoterápiás kezelések következtében a férfi meddővé vált, a spermiumok megsemmisítésével elvesztette a lehetőséget, hogy valaha saját gyermeke lehessen. A bíróság érvelésében a spermium még mindig funkcionális egységet képezett a testtel, értékelve a felperesi szándékot. Ebben az esetben a felperes jövőbeli, személyes, gyermekvállalásra irányuló szándéka kapcsolta a testhez a testtől már rég elvált spermiumot. Hol húzódik a személyiségi jogi védelem határa, ha a testtől már rég elvált spermium megsemmisítését személyiségi jogsértésként értékelte a bíróság? Elképzelhető, hogy őssejtek esetében a bíróság ugyanerre a következtetésre jut? A SZEMÉLYI ÉS DOLOGI MINŐSÍTÉS FELTÉTELEI, A MINŐSÍTÉS KÖVETKEZMÉNYEI A személyként minősítés jogképességet feltételez, ennek a jogképességnek azonban természetes személy esetén az élve születés a feltétele. Az in vitro embrió esetében a beültetés is szükséges ahhoz, hogy egyáltalán a magzati feltételes jogképességről beszéljünk. A személy kategória kizártságából következne a dologi minőség elismerése, mivel a jogalanyiság hiányában a jogtárgyi minősítés képezi a jogalanyok-jogtárgyak rendszerének másik pillérét. A fagyasztva tárolás, az embriókutatások a dologi szemléletet erősítik. A magyar Eütv. dolgokra alkalmazott fogalmakat használ. Az embrióletét, embrió felhasználás, rendelkezési jog fogalmának használata mind a dologi minőségre utalnak. Tudomásul veszem, hogy a letétbe helyezett ivarsejtjeim felett a rendelkezés jogát én gyakorolom. 24 Letétbe helyezem, a rendelkezési jogot elvesztem, a felhasználásba beleegyezem az ivarsejtekről rendelkező nyilatkozatok ezekkel a kifejezésekkel operálnak. A dolgokra alkalmazott fogalmak határozzák meg a nyilatkozatok tartalmát. A magyar Eütv. fogalmi rendszere alapján a testen kívül létrejött embriók dolgok. Ez a jogi dogmatika azonban jelent-e dologi minősítést? A dolgot birtokba vehető testi tárgyként határozza meg a Polgári Törvénykönyv. 25 A birtokba vehetőség a legalapvetőbb jellemző, ez fizikai tulajdonságot: testi jelleget és a személyek számára való elérhetőséget, a birtokbavétel absztrakt lehetőségét jelenti. 26 Ez a fogalom az in vitro embriók esetében értel- mezhető, üvegben, fagyasztva tároltak. A fogalom embrióra való vonatkoztathatósága nem jelenti a dologi minőség feltétlen elismerését. A birtokbavétel az emberi test esetében is értelmezhető, de a rabszolgaság, és az emberi test eldologiasodása ellen véd a személy kategória. Az embriók esetében a testi jelleg, a birtokbavétel értelmezhető, de az eldologiasítás és az in vitro embrió sajátos, spe ciális tulajdonságainak a figyelmen kívül hagyása a jog mögött álló társadalmi értékeléssel, morállal élesen szemben áll. Az emberi élet létrejöttének lehetőségét, két személy genetikai információt egyedüliként magában hordozó in vitro embrió speciális jellege és az ezt elismerő védelmezési szándék nyilvánvaló. A személyi kör, kategória szűkkörűsége folytán a speciális jelleget más módon kell kifejezésre juttatni. Az in vitro embrió polgári jogi helyzete ezért vitatott. Az embrióról való rendelkezés korlátozott. Az embriók feletti rendelkezés a beültetésről, adományozásról, kutatásra felajánlásról, megsemmisítésről való döntést foglalja magában. Az adományozás ellenérték nélkül történhet. Az embriót ellenérték fejében nem lehet elidegeníteni, az embriók vagyoni relációba nem helyezhetők. 27 A kutatásra felajánlás esetén sem lehet ellenértéket, bármiféle ellentételezést meghatározni. Az adományozás mögött mások gyermekvállalásának lehetővé tétele, a megsemmisítés mögött a szoros biológiai kapcsolatnak a megszüntetése áll. Az embrió két személy genetikai jellemzőit, információit hordozza, nagyon szoros a kapcsolata a személyiséggel. A genetikai azonosságokon túl az Alkotmánybíróság határozata 28 alapján már a gyermekvállalásról való döntés is az intimszférához tartozik. Mindkét fél önrendelkezési joga érintett a családi élet, házasság, és a gyermekvállalás kérdése esetén. 29 A dologhoz hasonló minősítés lehetővé teszi a rendelkezést, maga a rendelkezés lehetősége pedig a beültetést, az adományozást, kutatást, de az egyéni kapcsolat miatt e kapcsolat megszüntetését, így az embriók megsemmisítését is. A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. Tulajdonjog tárgyai dolgok lehetnek, de nem minden dolog tulajdonjog tárgya. Az embrióknál a dolog fogalom, a birtokbavétel lehetősége értelmezhető, de az embriók vagyoni relációba nem helyezhetőek. Az embriók további sorsának meghatározását a rendelkezési jog teszi lehetővé, de ez nem, mint tulajdonjogi részjogosítvány, vagy önrendelkezési jog jelenik meg. Az in vitro embrió az ember és dolog határán kirajzolódó státusszal bír, dologi jellemzői a rendelkezést teszik lehetővé, személyi jellemzői, mint például a forgalmon kívüliség, a közös rendelkezés, vagy hozzájárulás megkövetelése kifejezik az emberi élet létrejöttének lehetőségét és a szoros bio- 24 Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. számú melléklete, rendelkezési nyilatkozat ivarsejt felhasználásához. 25 Ptk. 5:14. (1) bek. 26 Menyhárd Attila: Dologi jog Budapest: ELTE Eötvös Kiadó o. 27 Eütv (4) bek., 175. (3) bek ADC002103AE?OpenDocument Az utolsó letöltés dátuma: ce003c84c7?openform&parentunid=5278f8f2a33bc0aec1257a DA Az utolsó letöltés dátuma: CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:20

13 NÉZŐPONTOK lógiai kapcsolódást. Az embriókról való rendelkezés terjedelme a tekintetben is korlátozott, hogy a testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezés jogát a házastársak, vagy élettársak közösen gyakorolják. 30 Ez összhangban áll az Alkotmánybíróság megállapításával, miszerint mindkét fél önrendelkezési joga érintett a gyermekvállalásról való döntés meghozatalakor. Természetesen egyik fél lemondhat a másik javára. 31 Tehetnek a felek a reprodukciós eljárás megkezdését megelőzően, együttesen nyilatkozatot, arra vonatkozóan, hogy bármelyikük halála esetén az eljárás folytatását kizárják. 32 Az egyedülállóvá vált nőnek a letett embrió kiadható, ha nincs ilyen az eljárás folytatását kizáró nyilatkozat, vagy ha a másik fél korábban lemondó nyilatkozatott tett. Ezek hiányában a letett embrió a rendelkezésre jogosultak egybehangzó írásbeli nyilatkozata alapján adható ki. 33 Korlátozott a beültethető embriók száma is. Legfeljebb három, kivételes esetekben négy embrió ültethető be. 34 Kiemelt fontosságúnak és előremutatónak tartom, hogy amennyiben a petesejt megtermékenyítése már megtörtént, a reprodukciós eljárás a házasság vagy élettársi kapcsolat megszűnése után is tovább folytatható. 35 Erről előzetesen tájékoztatják a feleket. Az eljárás a kérelmezők együttes írásbeli beleegyező nyilatkozata alapján kezdhető meg, az egyedülállóvá vált nő esetén az eljárás folytatásához a kérelmező írásbeli beleegyező nyilatkozata szükséges. 36 Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletben található melléklet alapján az együttes rendelkezési nyilatkozatot tevő felek kijelentik: Tudomásul vesszük, hogy bármelyikünk halála esetén az embriók feletti rendelkezés jogát a túlélő rendelkezésre jogosult gyakorolja. 37 A rendelkezési jogot a felek a Rendelkezési nyilatkozat fagyasztva tárolt embriókról névvel ellátott nyomtatvány alapján gyakorolják. 38 A magyar szabályozás dogmatikája az embriók dologként minősítését sejteti, azonban a forgalomképtelenséget, a szigorú felhasználási szabályokat, és a rendelkezési jog korlátozottságát figyelembe véve egy sokkal árnyaltabb képet kapunk. FELMERÜLŐ KÉRDÉSEK ÉS LEHETSÉGES VÁLASZOK KITEKINTÉS A német szabályozás kiiktatja az in vitro állapot szabályozási problémáit. Az embriók nem fagyaszthatóak le. 30 Eütv (1) bek. 31 Eütv (1) bek. 32 Eütv (2) bek. 33 Eütv (3) (4) bek /1998 NM rendelet 2. (2) bek. 35 Eütv (2) bek. 36 Eütv (4) bek /1998. (VI. 24.) NM rendelet 8. számú melléklet /1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. (5) bek. Annyi petesejtet termékenyítenek meg, így annyi embrió jön létre, amennyit rögtön be lehet ültetni. A német Alkotmánybíróság megállapította, hogy az emberi embrió kezdetektől fogva emberként fejlődik, nem pedig emberré fejlődik. Az emberi fejlődés egy kontinuum, a petesejt és hímivarsejt egyesülésével kezdődik, és a halállal végződik. A jogalkotó jogosult ezen fejlődési folyamatból elemeket, szakaszokat kiemelni, és azokhoz jogkövetkezményeket fűzni. A lombikbébi eljárás során az emberlét lehetséges következménye annak, hogy a spermium a petesejt plazmájába hatol. Ez azonban nem feltétlen, pusztán lehetséges következmény, és nem maga a folyamat. 39 Ennek megfelelően a német szabályozás kizárja a fagyasztást, így az in vitro embriók dologként fagyasztva tárolása, kezelése, rendelkezési jog mikéntjének problematikája nem jelenik meg. A halál valószínűsége sem teszi a haldoklót pusztán testté, és az esély hiánya az életben maradásra sem legitimálja az életet megsemmisítő tevékenységeket. Mansfred Spieker német tudós, kutató a be nem ültethető embriók vonatkozásában is, az instrumentalizálódás tilalmát hangsúlyozza. 40 Az amerikai szabályozás egységesen nem jellemezhető. Az államok különbözően, sajátosan szabályozzák az in vitro embriók helyzetét. Louisiana állam jogának a megoldása nagyon egyedi. Az emberi lény kifejezést használva mondja ki, hogy az embrió önálló entitás ( recognised as a separate entity ). 41 Az embrió az állam szabályozása alapján kizárólag reprodukciós célokra használható fel, kutatásra nem. 42 Tulajdon tárgya nem lehet, és tilos a szándékos elpusztítása. 43 Az igazi érdekesség az, hogy nem természetes személyként kerül elismerésre, az alkalmazott terminológia azonban kifejezetten a természetes személyek jogi helyzetének megállapítására jellemző. A létrehozó pár szülői jogosultságokkal bír ( then their rights as parents ), 44 amennyiben pedig velük valami történik, úgy az orvos lesz az ideiglenes gyám ( temporary guardian ). 45 Az in vitro embrió emberi lény, nem tulajdona a mesterséges megtermékenyítőt végzőnek, sem annak, aki az eljárást végzőket foglalkoztatja. 46 Az, hogy a beágyazódás előtt az embrió relatíve védtelen, nem jelenti azt, hogy a kutató, orvos azt tehet vele, amit szeretne. 47 Azt mondhatjuk, hogy a louisianai jog a gyermekekre használatos terminológiát alkalmazza, megelőlegezve a gyermeki minőséget. Az emberi lény rögtön a megtermékenyülés pillanatától fogva személy. Amennyiben az emberek már gyerme- 39 BVerfGE 39, 1 Az utolsó letöltés dátuma: Manfred Spieker: i. m o Capacity An in vitro fertilized human ovum exists as a juridical person until such time as the in vitro fertilized ovum is implanted in the womb; or at any other time when rights attach to an unborn child in accordance with law. forrás: Legis/Law.aspx?d= Az utolsó letöltés dátuma: Uo Uo Uo Uo Uo Navratyil Zoltán: i. m. 48. o. CSALÁDI JOG december.indd :22:21

14 NÉZŐPONTOK küknek tekintik a megtermékenyülés pillanatától az embriót, akkor ennek igaznak kell lenni az in vitro embrióra is, mert az in vitro embrió is magában hordozza a lehetőséget, hogy felnőjön. 48 Tekintve, hogy a szoros genetikai kapocs két emberrel összefüggésben állapítható meg, a közös döntés, hozzájárulás, jogról a másik javára történő lemondás elengedhetetlen. Az amerikai jogalkalmazásban a felek válásakor, elhalálozásakor felmerült kié legyen az embrió? kérdést kell megválaszolni. A Del Zio ügyben (1978) a házaspár ivarsejtjeivel in vitro úton hoztak létre embriókat, a klinika főorvosa azonban megszakította ezen embriók fejlődését. A házaspár beperelte a kórházat, keresetükben tulajdoni igényt kívántak érvényesíteni, kártérítést követeltek. A bíróság sérelemdíjat ítélt meg, így a tulajdoni koncepciót elvetette. 49 A Davis v. Davis ügyben 50 (1992. Tennessee állam) a házassági vagyonmegosztás keretei között, a korábban a házaspár által lefagyasztott életképes embriókezdemény kiadására terjesztett elő mind a két fél külön-külön igényt, mindketten azt kérve a bíróságtól, hogy az embriókezdeményt a bíróság neki adja ki. A bíróság vonakodott attól, hogy az életképes embriókezdeményt dologgá minősítse, egyértelműen érezve azt, hogy a kérdés meghaladja a bíróság kompetenciáját. A bíróság az interim category 51 kifejezést használta az érvelése során, és megállapította, hogy az embrió nem ember, és nem is dolog. Mivel az emberi élet létrejöttének lehetőségét hordozza magában, ezért speciális tisztelet illeti meg. 52 Megoldásként a feleségnek rendelték kiadni, nem minősítették az embriókezdeményt tulajdoni tárgynak. Érvelésükben kiemelték, hogy az anya rendelkezik azzal a képességgel, hogy kihordjon egy gyermeket. 53 Az anya képességére hivatkozva a bíróság megkerülte az állásfoglalást a személyi vagy dologi minősítés tekintetében. Véleményem szerint helyesen tette ezt, mert a dologi minősítéssel a vagyon részeként, vagyonelemként szerepelt volna az embrió. A Kass v. Kass ügyben (1998. New York állam) 54 a válás után érdekellentét merült fel a volt házastársak között. Maureen Kass az embriók beültetését követelte, és állította, hogy ez az egyetlen esélye 48 Manfred Spieker: i. m o. The same is valid for the nasciturus rule and the embryo in vitro. They are never things for which proprietary claims can be raised but persons with the claim of absolute acceptance. Things never can become persons. 49 Pascal Kasimba: IVF regulation: The search for a legal basis In: Peter Singer Helga Kuhse Stephen Buckle Karen Dawson Pascal Kasimba (szerk.): Embryo Experimentation-ethical, legal and social issues Cambridge: Cambridge University Press o Az utolsó letöltés dátuma: interim category köztes kategória, emberek és dolgok között helyezték el az embriót, az amerikai bíróságok gyakran hivatkozzák az elsőként a Davis vs. Davis ügyben használt interim category kifejezést. 52 Uo. We conclude that preembryos are not, strictly speaking, either persons or property, but occupy an interim category that entitles them to special respect because of their potential for human life. 53 Menyhárd Attila: Forgalomképes személyiség? In: Menyhárd Attila Gárdos-Orosz Fruzsina (szerk.): Személy és személyiségvédelem a jogban. Budapest: Wolters Kluwer Kft o. 54 Navratyil: i. m. 94. o. az anyaságra. Steven Kass nem akart apa lenni, és a korábbi megegyezésekre hivatkozva követelte, az embriók IVF programnak való adományozását kutatási célokból. A bíróság megállapította, hogy a terhesség fizikálisan Mrs. Kass-t érinti, az ő érdekeinek kell érvényesülnie. 55 A Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság) hivatkozott ítéletének értelmében Mrs. Kass élve a jogával, a beültetést követelheti, mivel a női fél döntési autoritással rendelkezik, éppen úgy, mint a már a terhes nő a magzata felett. 56 Ebben az esetben a bíróság az anya és embrió kapcsolatát az anya és a magzat közötti kapcsolathoz hasonlította. A Dahl v. Angle ügyben (2008 Oregon állam) a felek által megkötött megállapodás értelmében a feleség kapja meg a rendelkezési jogot az embriók felett, a házasság felbomlásának esetére. A feleség a reprodukciótól tartózkodni kívánt, nem kívánt genetikailag anya lenni. A férfi az embriók adományozását kívánta. Az ügyben a bíróság kimondta, hogy az embriók tulajdont jelentenek, azonban érvelésében megjelent az interim category (köztes kategória) elképzelés is. 57 Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a bíróság más tulajdonjogtól megkülönböztetettnek ítélte meg az embrió feletti tulajdonjogot, és kimondta, hogy értéke nem mérhető pénzben. 58 Fennáll rajta tulajdonjog, de ez más, és nem hasonlítható a más dolgokon fennálló tulajdonjoghoz. Mi a jogi megoldás abban az esetben, ha az embriókat létrehozó házaspár a beültetés előtt meghal, ám utánuk jelentős vagyon marad, s az egyedüli örökös követeli az embriók megsemmisítését? Ez történt 1983-ban, a kaliforniai bíróság kimondta, hogy nem minősülnek az embriók örökösnek, de nem is tartoznak az örökhagyói vagyonhoz. Tehát a bíróság a már említett interim category elképzelésnek megfelelően érvelt. 59 A feltett kérdésre így az a válaszunk, hogy sem nem örökös, sem nem örökölhető. A köztes kategória alkalmas arra, hogy mind a személyi, mind a dologi vonások értékelésre kerüljenek ben Texasban meggyilkoltak egy házaspárt, akik korábban 11 embriót fagyaszttattak le. Egyetlen örökösük maradt, a 2 éves gyermekük. A texasi bíróság nem talált precedenst, előtte még egy bíróság sem tekintette az embriót dolognak, ugyanakkor egy sem tekintette értéktelennek. A bíróság a hagyaték elemeként tekintett az embrióra és kimondta, hogy a gyermeket illetik meg az embriók, aki ezekről a tizennyolcadik életévének betöltése után rendelkezhet majd. 60 A hagyatékba tartozó 55 Navratyil: i. m. 93. o century_issues/21st_century_law/human_repro_tech_law_04/kass. pdf Az utolsó letöltés dátuma: Supreme Court granted appellant custody of the pre-zygotes and directed her to exercise her right to implant them within a medically reasonable time. 57 Navratyil: i. m. 96. o Az utolsó letöltés dátuma: that this property right is fundamentally unique and distinct from most others, and cannot be measured by monetary value. 59 Navratyil: i. m. 91. o Az utolsó letöltés dátuma: CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:21

15 NÉZŐPONTOK vagyonelemként történő öröklés újabb problémákat vethet fel. Vajon később, miután betöltötte 18. életévét a gyermek, úgy beültethetik-e ezen embriót az ő rendelkezése alapján a párjába? A gyermekének anyja a párja lesz, a nő, aki megszüli. Ugyanakkor a gyermek a meggyilkolt szülők genetikai információit fogja hordozni, ebben a férfival lesz hasonlatos. Miképp tudja ezt a helyzetet a jog kezelni? Ezekre a kérdésekre még nincsen válasz. Látható, hogy míg a fiú 18 éves nem lesz, ezek a kérdések nem lesznek közvetlenül megválaszolandóak. Később azonban az, hogy a bíróság örökölhetőnek jelentette ki az embriót, újabb problematikus kérdéseket vethet majd fel. Álláspontom alapján az embriók nem részei a hagyatéknak, nem örökölhetőek. Az örökölhetővé nyilvánítással a családi viszonyok, rokoni kapcsolatok követhetetlenné válnának. ZÁRÓ GONDOLATOK ÉS KONKLÚZIÓ A bíróságok tartózkodnak az embrió dologi minősítésétől, és a nő kihordási képességére, fizikai érintettségére hivatkozva kerülik meg azt. A tulajdoni szemlélet csak részben tudott teret nyerni. Ahol a bíróság a dologi minősítést ismeri el, rögtön egy speciális dologként, így speciális tulajdoni tárgyként tünteti fel az embriót. A köztes álláspont az uralkodó, a személyi és dologi vonások egyaránt érvényesülnek. A gyermekvállalás szándékának a személy önmeghatározásához fűződő szoros kapcsolata, az éppen uralkodó általános társadalmi felfogás, a morális alapon adott válaszok mind befolyásolják a bíróság döntését. Ahol a személyi jellemzőket, emberi minőséget hangsúlyozzák, ott kizárják az embriókutatásokat. Ott, ahol a kutatások megengedettek, törekszik a szabályozás a szigorú jogi korlátok felállítására. A jelenlegi szabályozásokból nem körvonalazódik egységes rendszer, egységes elképzelés. Sokszínű bírósági döntvény palettát ismerhetünk meg a jogesetek vizsgálatakor, és a bírósági megoldási mechanizmusok is magukon viselik az adott jogrendszerek jellegzetességeit. A Davis v. Davis ügyben megállapított interim category, a dolgok és személyek közötti köztes állapot fejezi ki leginkább azt, hogy az embriók személyi és dologi vonásokkal is rendelkeznek. Az embriók az emberek és dolgok között, helyezkednek el, a jogalkotói és jogalkalmazói állásfoglalások mögött az adott területen irányadó társadalmi értékelés markánsan megjelenik. Semmilyen kereskedelmi folyamat tárgyát nem képezhetik az embriók, nem jelenhetnek meg vagyoni relációban. Világosan látszik, hogy nem a jog sajátos logikája zárja ki az embrió dologi minőségét, vagy a kereskedelmi folyamatokban való megjelenését. Ahogy nem kizárólag a jogi logika zárja ki, az emberi test dologként minősítését. Az embriók esetében a személyes kapcsolat, az emberi élet létrejöttének lehetősége, a társadalmi értékrend és egy morális értékelés indokolja a dologként minősítés elkerülését. Véleményem szerint ezektől a jog nem függetleníthető. A rendelkező nyilatkozatok kötelező megtételét, a lefagyasztható embriók számának korlátozását javasolnám, így megelőzhető lenne a jogviták egy része. A kérdések azonban továbbra is a megválaszolásra várnak, az állásfoglalás gondos mérlegelést igényel. Az általános közigazgatási rendtartás magyarázata A közigazgatási eljárás szabályai i. SzerkeSztő: Petrik Ferenc Lektor: orbán szabolcs Szerzők: Hajas Barnabás, Huszárné oláh Éva, kalas tibor, kárpáti magdolna, kurucz krisztina, lapsánszky András, mudráné láng erzsébet, Petrik Ferenc, rothermel erika, sugár tamás ára: 9000 Ft január 1-jétől kell alkalmazni az általános közigazgatási rendtartásról szóló évi CL. törvényt, rövidítve az Ákr. -t. A ket. helyébe lépő, annál közérthetőbb és tömörebb új kódex a valamennyi hatósági eljárásra vonatkozó közös szabályokat fekteti le. Alkalmazása a korábbiaktól eltérő, új megközelítést követel meg a közszolgálat szakembereitől, az ügyfelektől és képviselőiktől. Mindehhez kíván segítséget nyújtani ez a kötet az Ákr. rendelkezéseinek gyakorlatorientált magyarázatával, valamint a koncepcionális és a részletszabályokban megjelenő újdonságok ismertetésével. A kommentár szerzői csapatának gerincét a kúria közigazgatási bírái alkotják (köztük a közigazgatási-munkaügyi kollégium vezetője), kiegészülve az új szabályozás előkészítésében fontos szerepet betöltő igazságügyi minisztériumi főosztályvezetővel és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogi igazgatójával. A kötet szerkesztője jogtudós, nyugalmazott legfelsőbb bírósági kollégiumvezető, lektora pedig az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási eljárásjogi kodifikációs osztályának vezetője. Az Ákr.-t még hatálybalépése előtt, továbbá a kapcsolódó jogszabályokat módosította a május 16-án elfogadott évi L. törvény jelen kötet már a módosított rendelkezések magyarázatát tartalmazza. 5% megjelent! WEBES VÁSÁRLÁS HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu CSALÁDI JOG december.indd :22:22

16 NÉZŐPONTOK SCHULTZ MÁRTON A FÉRJ JOGA FELESÉGE NEVÉN Gondolatok a névhasználati engedély szabályaihoz 1 A társadalom, az egyes emberek, a szokások folyamatosan változnak és erre a jognak is reagálnia kell. Erre remek példát szolgáltat a névviselés jogi szabályainak történeti alakulása, az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos jogértelmezése. Mikor a magyar családi jog jelenéről beszélünk, mindig ezen hagyományokból kell kiindulnunk, annak változásaival együtt. 1 Megyeri-Pálffi Zoltán névjogról szóló könyvében vizsgálja, a feleség házassági neve mennyiben tekinthető saját névnek, és arra a következtetésre jut, hogy ezen nevek saját névnek nem tekinthetőek, de addig, amíg a szerzésüket megalapozó jogosultság nem veszik el, úgy viselkednek, mintha azok lennének. 2 Jelen tanulmányban a feleség névviselését kísérelem meg elhelyezni a családi jogi névviselés rendszerében, ugyanakkor a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvénybe (továbbiakban: Ptk.) integrált családi jog a polgári jog más területeivel való árnyaltabb kapcsolatára is igyekszem rámutatni. Ennek során a név megszerzését vizsgálom, azt, hogy a feleség névviselési joga mennyiben tér el az általános szabályoktól, illetve, hogy mennyiben van helye az attól való eltiltásnak a jogrendszerünkben. 1. A NÉVJOG JOGALKATA A feleség névviselési jogának részletesebb tárgyalása előtt a névjog szabályait, tulajdonságait kell feltárni a házassági névviseléshez való esetleges kapcsolódása okán. A jogtudomány a személyiségi jogok kapcsán elsősorban ezen jogok megsértésének esetköreit, illetve ezek feltételeit helyezi a középpontba, és e jognak a tartalma, az abban rejlő végtelen cselekvési szabadság jogsértéssel nem érintett része háttérbe szorul. A Ptk. a névviselési jog tartalmát csak a felvett név vonatkozásában adja meg. 3 Az, hogy egy személyiségi jog, vizsgálódásunk szempontjából a névjog, milyen jogi jelleggel rendelkezik, 1 A tanulmány alapjául szolgáló pályamű a 2016-ban A magyar családjog jelene címmel meghirdetett Weiss Emilia Emlékpályázaton a jogász végzettségű, 2016-ban 35. évüket még be nem töltött fiatal jogászok kategóriájában II. helyezést ért el (szerk.). 2 Megyeri-Pálffi Zoltán: Név és jog, Gondolat, Budapest, o. 3 Ptk. 2:49. (1) bek. az mutatja meg, milyen módon keletkezik e jog, mi annak a tartalma, illetve hogyan szűnik meg a jogosultság. A jelenleg uralkodó álláspont a személyiségi jogokat egységesen kezeli azok keletkezése vonatkozásában: a személyiségi jogok minden embert már a születéstől kezdve megilletnek. Máshogy van ez azonban többek között a névjog esetében. Már a magánjogi kodifikáció elején felmerült, hogy vajon a névjog a személyiségi jogok közé tartozik-e, mert míg a testi épség fizikumánál fogva mindenképpen megillet mindenkit, addig egy személynek a néven való joga nem minden esetben ennyire egyértelmű. Az 1914-es magánjogi tervezet indokolása szerint a Tervezet a névhez való jog külön kiemelését azért tette meg, mert kétség támadhatna e jog tartalmára és arra nézve, vajon a névre, amely csupán a személyiség megjelölésére szolgál, kiterjed-e a személyiség védelmét megállapító szabály. 4 Meszlény Artur ezzel kapcsolatos aggályait úgy fogalmazza meg, hogy a név mint egyedi megjelölés osztja a vagyoni jogoknak azt a sajátosságát, hogy specializálható, konkretizálható s hogy ehhez képest felmerülhet rá vonatkozóan a kérdés, vajon ez a név megilleti-e ezt a személyt. 5 A névjog másik sajátságos tulajdonsága, eltérően például az élethez való jogtól, hogy több külön névjog is megillethet egy személyt egy időben: ennek talán leggyakrabban előforduló példája, hogy a feleség (vagy férj) házassági neve mellett igényt támaszthat születési, leánykori nevének megsértése esetén is, az erre való igényt a Legfelsőbb Bíróság is elismerte, 6 de ugyanígy az ún. polgári név mellett felvett néven lehetőség van szerzői mű megjelentetésére. 7 4 Indokolás a Polgári Törvénykönyv Törvényjavaslatához I., Grill, Budapest, o. 5 Meszlény Artur: A svájci polgári törvénykönyvről, Athenaeum, Budapest, o. 6 Nyilvánvalóan nincs jelentősége annak, hogy a felperes magát a Láng családi nevet férjezett lévén nem használja, hiszen a felperes [születési] családi neve ettől függetlenül Láng. (Pf. IV /1992.; Láng Gépgyár ) 7 Ptk. 2:49. (1) bek. 14 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:22

17 NÉZŐPONTOK 2. A FELESÉG NÉVVISELÉSE A CSALÁDI JOG RENDSZERÉBEN NÉVSZERZÉSI TÉNYÁLLÁSOK A CSALÁDI JOGBAN A névszerzés esetköreinek, módjainak, illetve a névviselési jog megszűnése módozatának vizsgálata és dogmatikai kibontása által közelebb kerülhetünk ahhoz, mi a viszonya a férj nevének a feleségééhez, hiszen ezen tágabb fogalmi keretek között helyezhető el a házassági névviselés is. Az Alkotmánybíróság híres névhatározatában kiemelte, hogy a név az állami akarattól függetlenül keletkezik, s elsősorban a társadalmi szokások, konvenciók és vallásos hagyományok által determinált. 8 Ezek a szokások ugyanakkor a jogban is megjelennek, hiszen a jog is alapvetően a társadalmi szokásokra reagál. A néven való jog magánjogi megszerzésének anyagi jogi szabályait elsősorban a családi jog adja, és azok a személyi állapot változásához kapcsolódnak. A személyi állapot az ember személyi minőségét és családi kapcsolatait meghatározó jogilag releváns tényezők összessége. 9 A családi jog mint relatív szerkezetű személyi viszony tehát bizonyos esetben a név szerzését is magában foglalja. Ilyen lehet a szülő-gyermek viszony, a házasság, az örökbefogadás, az apai, anyai jogállásban beálló változás. Az ezen jogviszonyokban szabályozott névviselési diszpozíciókat az alábbi táblázatban gyűjtöttem össze: Jogviszony Keletkezés Megszűnés Házasság 4:27. 4:28. Apasági vélelem 4:101. (7) bek. 4:113. Anyai jogállás 4:118. (5) bek. Örökbefogadás 4:134. 4:142. Gyermek neve (saját szerkesztés) 4:150. [kapcs: 4:175. (2) bek.] Értelemszerűen nincs A magánjogi névviselés azonban nem csak ezeken keresztül keletkezhet: ugyanígy névjogot szerezhet az író felvett nevére, a nemzetiséghez tartozó személy is joghatályosan használhatja nevét a nemzetiség nyelvén, anélkül, hogy azt anyakönyveztetné, 10 de a magánjogban ugyanúgy megengedett a ragadványnév használata is. A családi jogi jogviszonyok létesítésével a felek között jogi kapcsolat, jogviszony jön létre, amelynek elsősorban személyi, nem vagyoni tartalma van, ugyanakkor számos vagyoni hatás is fűződik hozzá. 11 Minden jogviszony tartalmát a felek jogai és kötelezettségei alkotják, a fent 8 58/2001. (XII. 7.) Ab. hat. [III. 1. a.] 9 Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog, Osiris, Budapest, [861] 10 Német nemzetiségű magyar állampolgár magánviszonyaiban használhatja németül a nevét, akár német prédikátummal is. (OVG Reinland-Pflaz, Urteil vom 5. Juli A 1/83) 11 Már Grosschmid is különbséget tesz az egyes családi jogi viszonyok között aszerint mennyiben hatol be azokba a kötelmi jelleg. (ehhez részletesen lásd: Zsögöd Benő: Fejezetek kötelmi jogunk köréből II., Atheneum, Budapest, o.) felsorolt esetekben ilyen a névviselési jog is, ennek következtében a névviselésre való jogosultság fennállása elsősorban az adott jogviszonytól függ: annak létezésétől vagy megszűnésétől. A felek névviselése a családi jogviszonyokban jogilag értékelt körülmény, azonban csupán járulékos jellegű: létezése az adott családi jogi jogviszonytól függ. Nem önálló jog, amely más jogtól függetlenül is keletkezhet, állhat fenn vagy éppen szűnhet meg. Az, hogy a jogviszonyban részt vevő felek nem akármilyen vezetéknevet vehetnek fel, arra enged következtetni, hogy a jogviszonyban részt vevő egyik személy, a névadó hozzájárul ahhoz, hogy a személyiségi jogába tartozó névjog viselésére, használatára jogot szerezzen a jogviszonyban résztvevő másik személy, a névszerző. Ezáltal a névszerző számára is lehetővé válik a név viselése, ugyanakkor a felek ezzel fejezik ki a külvilág számára családi kapcsolatukat. A családi jogi jogviszony tehát mindenképpen kell, hogy tartalmazzon egy ilyen implikált névhasználati engedélyt, máskülönben nem lenne értelmes magyarázata annak, hogy miért viselnek azonos nevet a jogalanyok, és miért nem marad ugyanaz a nevük vagy vehetnek fel bármilyen nevet. 12 Az Alkotmánybíróság is kiemelte, hogy a névválasztás korlátozását jelenti az, hogy a családban született gyermeknek nem adható az apa vagy az anya családi nevétől különböző családi név. 13 A névviselésről rendelkező családi jogi jogviszonyok két csoportba sorolhatóak: (1) egy személy egy már meglévő családba kerül be, s ezért ő tekinthető egyedüli névszerzőnek, (2) a felek együttesen hoznak létre új közösséget házasságot kötnek és családot alapítanak. 14 Ebben az esetben a két jogalany egyenlő rangú, s ennek okán mindkét fél oldalán keletkezik jog a másik fél nevének átvétele. NÉVVISELÉSI ENGEDÉLY A kapcsolat létrejöttével a személynek, aki a jogviszony keletkezésekor jogosultságot szerez egy név viselésére, ez a szerzett név az ő neve saját nevévé válik, amely közjogi irányban is elismerésre kerül az anyakönyvezés által. Ezen rendelkezésnek azon túl, hogy a jog nyelvére lefordít egy, a társadalomban meggyökeresedett szokást, célja az is, hogy ezáltal a névszerző a név viselésével nem tudja jogosulatlanul más nevét használni, mert sem a jogosulatlanság, sem a más tényállási elem nem valósul meg. Más a helyzet azonban a Ptk. 4:28. (2) bekezdésének igénye esetén, amelyről lentebb részletesen szólok. A névbitorlási igénynek ilyen elvételével lesz a névszerző szerzett neve a sajátja, hiszen azt ezután a másik fél nem vonhatja el tőle, annak korlátai csak a közérdek által igazoltak lehetnek. A névjognak ez az osztó- 12 Természetesen magyarázata ennek az, hogy a jogalanyok nevükkel a külvilág felé is meg tudják jeleníteni a kettejük közt fennálló köteléket, ám a névjog logikai rendszerében ez az indok nem segít magyarázatot adni ennek névjogi okaira /2001. (XII. 7.) Ab. hat. [III. 4.] 14 Alaptörvény L. cikk (1) bek. 2. m. CSALÁDI JOG december.indd :22:22

18 NÉZŐPONTOK dó jellege teszi lehetővé azt, hogy ki tudja fejezni funkcióját: a családhoz, közösséghez tartozást. A családjogi jogviszonnyal a fél jogot szerez arra, hogy az állam elismerje a jogviszonnyal összefüggésben keletkezett új nevét. A személy ezen joga azonban csak addig áll fenn, míg a jogviszony fennáll. A jogfejlődés azonban ezen közösségi szemlélettől bizonyos mértékben eltávolodott, 15 és elismerte a jogalany azon jogát, hogy a személyisége, identitása részévé váló nevet az annak viselésére jogalapot adó jogviszony megszűnése után is viselje. A név átruházója ezután már nem élhet kifogással a név viselése ellen, mert ha élhetne, akkor az az ő saját joga érvényesítése lenne. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a családi név felett a viselője nem rendelkezik olyan szabadon, mint az utónév felett. 16 Ez nem csak a névváltoztatás vonatkozásában bír jelentőséggel, hanem abból a szempontból is, hogy a névszerzés egy jogviszony létrejöttéhez kapcsolódik. Mind az, hogy a névszerzés módozatai korlátozottak, mind pedig az ezen szerzett névvel való rendelkezés a családi jog közjogi behatására vezethető vissza. Kletečka szerint a családi szabályozás gyakran kógens jellegű, mert ezekben a viszonyokban a diszpozíciót az e viszonyok társadalomra gyakorolt kihatása miatt el kell vonni, hogy harmadik személyekkel és az állammal szemben jogi egyértelműség uralkodjék. 17 Véleményem szerint a családi jogi névviselési szabályok kötöttsége is erre vezethető vissza. A névadó neve átruházásához adott nyilatkozatát viszszavontnak tekinti a jog bizonyos esetben, ugyanakkor ezen eseteket korlátok közé szorítja annak érdekében, hogy a névszerző érdekei ne szenvedjenek sérelmet. A névjog történeti fejlődésmenete arra mutat rá, hogy a névszerző mint individuum, illetve a család mint közösség érdeke között a jogalkotó az eltérő korokban eltérő mértékben engedett teret. Napjainkban az individuum joga erősebben érvényesül a szerzett név felett, anélkül, hogy a közösség, a család, különösen a névadó érdekeit teljesen leépítésre kerültek volna. A névszerző jogát azonban a törvény bizonyos vonatkozásban korlátozza, ezen szabályokat akként is értelmezhetjük, hogy a jogalkotó megdönthetetlen vélelmet fűz ahhoz, hogy a névadó engedélye ezen körülményekre nem terjed ki: A jog a névnek a névszerző által való továbbruházását korlátozhatja, ilyen szabály az, hogy az örökbefogadó nő házassági nevét nem, csak leánykori nevét vehette fel az örökbefogadott. 18 Ezt az akadályt a jog már lebontotta. Ugyanígy a férj nevének új házasság e megkülönböztetések eleinte nem az egyes emberre, az élő személyekre vonatkoztak, hanem inkább azt voltak hivatva kifejezni, hogy ki milyen közösség vagy csoport tagja. Maga a névhasználat is eleinte ezen az úton halad, s kezdetben a név hivatalosan is a nagycsalád, vagy a nemzetség megkülönböztető jelzésére szolgált. [ ] A polgári kor az egyént, mint tulajdonost is fokozottan előtérbe állította, amely azután szükségszerű alapjává lett a modern felfogású névjog és névhasználati jog kialakulásának is... 58/2001. (XII. 7.) Ab. hat. [IV. 2.1.] 16 58/2001. (XII. 7.) Ab. hat. [IV ] 17 Kletečka, Andreas: Grundriss des bürgerlichen Rechts I., Manz, Wien, o. 18 Ptk. 4:134. (1) bek. ba való továbbvitelének elkerülése miatt a házasságra utaló toldással rendelkező nevet a feleség nem viselheti új házasságkötés esetén. 19 A családi név egységének az elve a szabályozás több pontján végigvonul. Ilyen eset a névadó névváltoztatása: ha a névadó megváltoztatja a családi nevét, úgy a névszerzők neve is megváltozik ennél a ténynél fogva, anélkül hogy ahhoz hozzá kellene külön járulniuk. 20 Ugyan ezen elvet viszi végig az a rendelkezés, miszerint az ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott több gyermek azonos családi nevet viselhet. 21 A HÁZASSÁGI NÉVALAKOK A házasságkötéssel a feleség és a férj a kettejük között fennálló kapcsolatot a nevük viselésével, annak megváltoztatásával is kifejezésre juttathatják, ezen lehetőségeket szabályozza a Ptk. 4:27. -a. Míg a születési nevét az ember a szüleitől hozza, addig a családi név már az új közösség létrejöttére utal. Korábban a házassági névviselésre vonatkozó szabályok a feleség névviselésére koncentráltak, elsősorban a történelmi hagyományok miatt, az Alkotmánybíróság a névhatározatában azonban a férj ez irányú jogát is elismerte, ennélfogva tehát már ő is lehet névszerző. Megyeri-Pálffi Zoltán a házassági neveket két csoportra osztja: az ún. átvett nevek azok, amelyeknél az egyik házasfél a másik családi nevét használja vezetéknévként önállóan, vagy pedig a sajátjával összefűzi. Ezzel szemben a képzett nevek, amelyek esetén a férj neve -né alakos toldattal jelenik meg a felesége nevében. 22 Vizsgálódásom szempontjából az ún. képzett nevek bírnak nagyobb jelentőséggel, hiszen ezen formák esetén engedi meg a törvény az eltiltást. A HÁZASSÁGI NÉV BITORLÁSÁNAK TÉNYÁLLÁSAI A PTK.-BAN A Ptk. 4:28. (2) bekezdése alapján a volt férj kérelmére a bíróság eltilthatja a volt feleséget a házasságra utaló toldást tartalmazó névviselésétől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. A férj ezen jogával mind a bontóperben, mind a házasság felbontása után élhet. Ezt a két esetet a Ptk. idézett szakasza azonban nem választja külön, célszerű azonban külön tárgyalni őket, mert jogi megítélésük részben eltérő. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a Ptk. 4:28. (2) bekezdése volt férjről és volt feleségről rendelkezik, és ezzel azt a látszatot kelti, hogy az eltiltásra csak akkor van lehetősége a férjnek, ha a házasság már felbontásra került. Ugyanezen terminusokat használja ezen szakasz (1) és (3) bekezdése is, bár ezeknél a házasság felbontását, illetve érvénytelenségét tekinti kiindulópontnak a jogalkotó. Az általam vizsgált (2) be- 19 Ptk. 4:28. (3) bek évi I. törvény 49. (2) (3) bek. 21 Ptk. 4:134. (1) bek. 3. m. 22 Megyeri-Pálffi: i. m o. 16 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:23

19 NÉZŐPONTOK kezdésben azonban nem ez a helyzet, ugyanis a férj a bontóperben is kérheti a feleség névviselésétől való eltiltását. A házasság itt még nincs felbontva, ezért nem beszélhetünk volt feleségről. Helyesebb lehetne a váló és volt feleség kitétel alkalmazása. Az első esetben a házassági bontóperben mondja ki a bíróság a feleség névviselési jogosultsága megszűnését. A hatályos jogszabályok szerint a névviselés kérdése nem mellékigény a bontóperben, arról a bíró nem dönt, hanem a feleknek kell az anyakönyvvezető előtt nyilatkozniuk, ha a házasság alatt viselt formától el kívánnak térni. 23 Ez lényeges változás, hiszen ezáltal a bíróság nem is vizsgálhatja hivatalból az eltiltásra irányuló feltételek fennállását. A felek között azonban a bontóperben még fennáll egy relatív szerkezetű jogviszony, amelynél fogva nem mondhatjuk, hogy személyiségi jogi jellege lenne a feleség házasságra utaló toldatot tartalmazó nevétől való eltiltásnak, hanem ezt a férj mint hatalmasságot érvényesítheti. A második esetben a férj a házasság megszűnése után, külön perben kérheti az eltiltást. Itt a diszpozíció abból indul ki, hogy a felek között a házasság már felbontásra került, azaz nem áll fenn a felek között jogviszony. Egy esetleges jogsértésre ennélfogva csak egy abszolút jogviszony megléte esetén kerülhet sor: ez az abszolút jogviszony pedig nem más, mint a férj személyiségi joga. Ezen személyiségi jogi jelleget erősíti az igényérvényesítés személyes jellege: a felperesi legitimáció (volt) férjre való szűkítésének következtében a férj esetleges halála esetére a leszármazók igényérvényesítése is ki van zárva. Egyes szerzők ezt a jó hírnév megsértésének tekintik. 24 Én ezzel azért nem értek egyet, mert Ptk. 4:28. (2) bekezdése tényállása szerinti szándékos bűncselekmény elkövetése csak kivételekkel, a büntető tényállástól függően vezethet a férj valamely jogának megsértésére. A volt férj joga szándékos bűncselekmény elkövetése esetén főszabály szerint tehát nem sérül, és így a jogviszony sem tud relativizálódni, ami jogsértés megállapítását kizárja. Sokkal koherensebbnek tűnik ezt az esetet a férj nevének személyi hatályú átengedéséhez kapcsolni akként, hogy a Ptk. 4:28. (2) bekezdésének megvalósulása esetét a jogalkotó olyan méltányos esetkörnek találja, amely esetén kivételesen megadja a férjnek a lehetőséget, hogy az átadott nevére való hozzájárulását visszavonja. A jogalkotó a férj belátására bízza, hogy az így keletkezett személyiségi jogi sérelmet bíróság előtt érvényesíti-e, és ha érvényesíti, a bíróságnak még mindig lehetősége van a mérlegelésre, valóban eltiltja-e a feleséget a név viselésétől. 3. A BITORLÁSI TÉNYÁLLÁS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE A házasságra utaló toldatot nem tartalmazó házassági névalakok esetén a Ptk. nem ad lehetőséget a férjnek a 23 Ptk. 4:28. (1) bek. 24 Sári Péterné Vass Margit: A házasság megszűnése, In: Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A családjogi törvény magyarázata, KJK, Budapest, o. Ptk. 4:28. (2) bekezdése szerinti eltiltási igényre, így ezek felett a férjnek nincsen uralma azután, hogy a feleség a nevet a házasságra tekintettel felvette. Ezen névviselési formák esetén a személyi hatályú átruházás, átengedés megtörtént és így a fentieken túl ezek részletesebb tárgyalására e vonatkozásban nincsen szükség. A házasságra utaló toldással rendelkező neveket ugyanakkor pontosan az eltiltási kereset megengedhetősége okán mélyebb dogmatikai vizsgálódás tárgyává kell tenni. Ezt történeti fejlődésmenetében teszem, hogy rávilágítsak annak visszás jogi természetére, illetve mert már a jogi szabályozás megjelenésekor ezt emelte főszabállyá a jog. A SZABÁLYOZÁS KEZDETEI: A HÁZASSÁGI TÖRVÉNY Az évi XXXI. törvénycikk, a házassági jogról szóló törvény (a továbbiakban: Ht.) alapján a feleség a férje nevét házasságra utaló toldással viselte, amihez ugyan hozzákapcsolhatta leánykori nevét, de arra joga nem volt, hogy egyedül leánykori nevét használja, a férje neve nélkül. 25 A Ht. az ún. vétkességi elvre épült, amely alapján a házasság felbontására valamely fél vétkes magatartása következtében kerülhetett sor. Ha ezen fél a feleség volt, nem viselhette tovább férje nevét. Ha nem ő volt a vétkes, akkor sem automatikusan volt jogosult férje nevének viselésére, hanem eziránti akaratát a bíróságon a bontás során ki kellett fejeznie. 26 A névviselés a házasság felbontása iránti mellékigény volt, és ennek okán a házassági jogviszonnyal együtt szűnt meg. Jóllehet az a szabály, hogy az elvált nem vétkes, illetve az özvegy nő férje nevét tovább viselhette, ennek a logikáját megbontja, de ezt Jancsó tkp. a méltányosságra vezeti vissza, mert szerinte a névviselés feltétlen tagadása túl szigorú lenne. 27 Ez a szabály a Ht.- ben már az individuumnak (a feleségnek) kedvez. Nem következik azonban a névjog személyiségi jogi jellege még abból, hogy a vétkes feleség nem viselhette a férje nevét, sokkal inkább kapcsolódik ez a jogviszony megszűnéséhez, amely esetben a törvény meghatározza a névviselési jogosultság továbbélésének a zsinórmértékét. Itt nem a férj kérelmére indul az eljárás, hanem a bíróságnak hivatalból figyelembe kellett vennie a vétkesség jogalakító hatását. A pálfordulást a kir. Kúria egy 1924-es döntése hozta. Ebben az ügyben a Kúria jogszabálynak tekintette azt, hogy ha a bontó ítéletben férje nevének viselésére feljogosított nő utóbb érdemtelenné válik a férj nevének viselésére, akkor a férj kérelmezheti azt, hogy a volt felesége a férje nevének viselésétől eltiltassék. 28 A Kúria az ítéletét nemhogy nem a Ht ára alapította, hanem azt is kijelentette, hogy erre nincs is jogszabály a magyar jogrendszerben, és szokásjognak is- 25 Reiner János: Jogi Dolgozatok, Pfeiffer Ferdinánd, Budapest, o :XXI. tc Jancsó György: Házassági Jog, in: Fodor Ármin (szerk.): Magyar Magánjog II. Singer és Wolfner, Budapest, o. 21. lj. (Lásd még: Grosschmid Béni: A házasságjogi törvény II. kötet. Különös rész. Politzer, Budapest, ) 28 Kúria nov. 13. P. III. 6417/1924. sz. CSALÁDI JOG december.indd :22:23

20 NÉZŐPONTOK merte el az erre vonatkozó szabályt azért, hogy a férj igényének helyt tudjon adni. Mint láthatjuk, ennek már semmi köze a Ht. előbb említett 94. -ához. Sokkal inkább a névbitorlás tényállásának egy, a jogirodalomban kifejezetten meg sem jelenő esetkör házassági viszonyra specifikált változata. A névbitorlási, személyiségi jogi jelleget támasztja alá az, hogy a konkrét esetben a felek között nem áll fent házassági jogviszony, továbbá, hogy ez esetben a férj kezdeményezheti a feleség névjogának megszüntetését és nem a bíróság vizsgálja azt hivatalból. Ezen bírósági ítélet ellen legélesebben Wagner Lilla lép fel, aki a Kúria patriarchális gondolatvilágát azon okból támadta, hogy a Kúria ezen ítélet alapján a feleség házassági nevét kizárólag a férj névjogának folyományaként tekinti, amely nem válik a feleség jogává. 29 A SZOCIALISTA CSALÁDI JOG ÚJÍTÁSA: VÁLTÁS A FELDÚLTSÁGI ELVRE Az évi IV. törvény, a szocialista elvekre épülő családjogi törvény (a továbbiakban: Csjt.) már az ún. feldúltsági elvet alkalmazza: a házasság felbontására már nem valamely, törvényben meghatározott vétkes magatartások szolgáltak alapul, hanem akkor lehetett kérni a felbontást, ha arra komoly és alapos oka volt az azt kérő félnek. Jóllehet a házasság felbontása során a vétkességet a bíróság nem vizsgálta, azonban a bíró csak akkor jogosíthatta fel a bontóperben a volt férj nevének viselésére, ha arra nem vált érdemtelenné. 30 Azt, hogy a Csjt.-nek ezen szabálya a férj személyiségi jogából eredeztethető, mutat rá az a jogszabályi változás, amely lehetőséget biztosított a férj halála után az ügyésznek a keresetindításra. 31 Ugyanígy lehetőséget biztosított a törvény az ügyészi fellépésre 32 a megszűnt jogi személy jó hírnevének megsértése esetén. Ezekből is láthatóan a szabályozásban ugyanazt az elvet vitte végig a jogalkotó. A vizsgált tényállás szempontjából további jelentőséggel rendelkezik az eltiltás jogalapja. Míg a névbitorlás esetén a törvény a jogellenességet kívánja meg, addig ez a Ht.-ben a vétkességként, a régi Ptk. eredeti szövege szerint érdemtelenségként jelenik meg. Az, hogy ez az érdemtelenségi teszt tulajdonképpen a vétkességi elv csökevényes továbbélését jelenti, egyrészről a Kúria korábban vizsgált K. 6417/1924. sz. ítélete megfogalmazása mutat rá: a nő vétkességével férje nevét meggyalázza és arra érdemtelenné válik. Ezt támasztja továbbá alá más részről Csjt. egy módosítása is: a jogalkotó az érvénytelenség kitételt arra az esetre szűkítette, ha a feleséget szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik. Ezt a megfogalmazást vette át a Ptk. is. Meglepő módon a Ht.-ben is szerepel egy teljesen hasonló bontóok: a házasság felbontását kérhette az a házasfél, kinek házastársát a házasság megkötése után halálra vagy legalább öt évi fegyházra vagy börtönre ítélték, 33 ugyanígy kérhette a vétlen házasfél a házasság felbontását ennél kisebb mértékű büntetés esetén is, de ebben az esetben a bírónak nagyobb mérlegelési lehetősége volt. 34 Ebből az tűnik ki, hogy a vétkesség, az érdemtelenség nem tűnt el a feleség névviselésétől való eltiltása esetén, csupán napjainkban szűkebb körben érvényesül, ami igen meglepő, hiszen mind a Csjt., mind a Ptk. a feldúltsági elvre épült, illetve épül. 4. A FÉRJ SZEMÉLYISÉGI JOGÁNAK FOLYOMÁNYA (?) Az eltiltásról rendelkező Ptk. 4:28. (2) bekezdés idegen test a szabályozásban, hiszen nem azt határozza meg, milyen név viselhető vagy nem viselhető a családi jogi jogviszony keletkezése, illetve megszűnése esetén, hanem a másik fél uralma alá hajtja ezen legszemélyesebb jellegű, saját néven fennálló jogot. Legkézenfekvőbb megoldás véleményem szerint az, hogy ezt a szabályt egy sui generis személyiségi jogi rendelkezésnek tekintsük. Erre engednek következtetni egyrészről az eljárásjogi szabályok: a bíróság ugyanis a Pp. általános rendelkezései szerint jár el a volt feleség névviseléstől eltiltása iránti perben, míg bontóperben a Pp. különös szabályai alapján jár el. 35 Mint említettem, a családi jogi névszerzési szabályok, illetve az azokhoz kapcsolódó közjogi elismerés kizárják azt, hogy a névadó névbitorlás címén fel tudjon lépni a névviselés ellen. Ezt bontja le ugyanakkor a Ptk. 4:28. (2) bekezdése, annak ellenére, hogy a névbitorlásnak csak kifejezetten magánjogi hatálya van, ami itt nem érvényesül, hiszen a volt feleség anyakönyvi kivonatába is bekerül ez. 36 Ez az eltiltó jellegű szabály mindenképpen arra enged következtetni, hogy a feleség -né toldatos neve a férj nevének olyan folyománya, amely felett a feleség nem rendelkezhet teljesen, még akkor is, ha a férj rendelkezési joga csak a szándékos bűncselekmény miatti jogerős szabadságvesztésre redukálódik, hiszen a tulajdonjog sem csak akkor illet meg egy személyt, ha az tulajdoni perrel él. A jogérvényesítés csak a jogban lappangó tulajdonságot hozza felszínre, ami abban addig is benne volt. Indokolatlannak tűnik ugyanakkor a különbségtétel az átvett és a képzett házassági névalakok között. A házasságra utaló toldattal rendelkező névalakok esetén az a jogirodalom indoka, hogy a férj személyét sérti a feleség magatartása. 37 Ebben az indokolásban a kir. Kúria joggyakorlata köszön vissza, amely szerint a feleség a férje nevét a házasság után is megbecsülni tartozik. Ez az eltiltásra irányuló szabály lehetőséget ad a férjnek, nemcsak arra, hogy a külvilág felé is jelezze a kapcsolatuk megszűnését, hanem hogy elhatárolódjék a feleség ké- 29 Wagner Lilla: Az elvált nő nevéről. Polgári Jog o. 30 Csjt. 26. (3) bek évi IV. törvény 26. (6) bekezdés (hatály: ), hatályon kívül helyezte: évi XLIV. törvény évi IV. törvény 85. (3) bek. 2. m. (hatály: ) évi XXXI. törvény évi XXXI. törvény 80. (1) bek. d) pont; (2) bek. 35 Kengyel: i. m. [865] évi I. törvény 48. (5) bek. 37 Sári Péterné Vass Margit: i. m CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:23

21 NÉZŐPONTOK sőbbi magatartásától. 38 Nehezen indokolható az ezzel kapcsolatban, hogy a feleség más névalakjai vonatkozásában ez miért nem érvényesül: ha ugyanis a férj családi nevét a feleség házassági névként viseli, a szűkebb-tágabb közösség, akkor is tudni fogja, hogy közöttük kapcsolat áll fenn, sőt azt a név nélkül is tudja. A feleség nevétől függetlenül közbeszéd tárgya lehet a férj, ez régen az egyes társadalmi osztályok védelmét szolgálta inkább. 39 Helytelennek tartom azt a nézőpont, hogy a -né alakos toldat jobban kifejezi azt, hogy ez a név a férjtől származik, hiszen Németországban, ahol ilyen házassági névviselési forma egyáltalán nem létezik, nem létezett, ugyanúgy lehetősége volt korábban a férjnek, hogy a feleséget a neve viselésétől eltiltsa. 40 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a társadalmi közmeggyőződés a házasságkötést még mindig elsősorban akként fogja fel, hogy a férj veszi el a feleséget, az ő családjába kerül az be, és ő adja neki a nevet is. 41 Ez pedig arra enged következtetni, hogy a társadalomban erre mint a férj jogának kiágazására tekintenek, amelynek következtében ez így nem kerül olyan éles ellentmondásba a feleség rendelkezési jogával, mint ahogy azt a fent felvázolt jogi distinkció is mutatja. Ez azonban jogilag tartható álláspont, ugyanis szembekerül a házastársak egyenjogúságának elvével 42 azáltal, hogy a nevek tekintetében 38 Ennek régen sokkal nagyobb jelentősége volt: ma igenis megbélyegző a nő számára, ha a házasság felbontásánál őt tartották vétkesnek, ha ebből mindenki tudja rögtön: ez a nő nem viseli a férje nevét, mert vétkes volt, mert ha nem lett volna, viselné már csak azért is, hogy ezt ne gondolják róla. Wagner: i. m o. 39 A kir. Kúria joggyakorlata egyértelműen mutatja, hogy az egyes társadalmi osztályok eltérő magatartásformái és szokásai nagy szerepet játszanak a polgári ítéletek meghozatala során, és az, hogy külső, külvilági szemlélők számára az adott társadalmi osztály zsinórmértékét veszi alapul a kir. Kúria az ítéletek indokolásában is (pl.: a férj elköltözik, s egy szobában hál egy idős hölggyel és egy fiatal nővel, emiatt a feleség nem csak jogosan kérheti a házasság felbontását, de jogosan stricinek is nevezheti férjét gyermekei előtt is.). Itt tehát ez mind a társadalmi osztályok fenntartásának egyik módja is jelentkezett: ezzel vágta el magát a férj a külvilág számára a bontáson túl a vétkes feleségtől. 40 Staudinger/Voppel (2007) 1355 Rn A vőlegény szeretne-e házassági nevet választani? Az esetek nagy többségében nevetségesnek tartják a férfiak ezt a kérdést, és a válasz mindig ugyanaz: Én veszem feleségül a menyasszonyt, nem pedig fordítva. Laczkó Judit: A személyek joga a házassági jogban, ezen belül a névhasználati jog a Polgári Törvénykönyv és az anyakönyvi jogszabályok tükrében. Évfolyamdolgozat. SZTE ÁJTK Civilisztikai Tudományok Intézete könyvtára, Szeged, o. 42 Ptk. 4:3. a törvény az előbb felvázoltak alapján nem kezeli egyenjogúaknak a házasfeleket. 5. EREDMÉNYEK A tanulmányban a családi jog névviselési szabályait a személyiségi jogra vezettem vissza, és ezzel összefüggésben felállítottam a név személyi hatályú átruházásának, átengedésének szabályait. Eszerint a jogviszonyban részt vevő egyik személy, a névadó hozzájárul a személyiségi joga részét képező névjog a jogviszonyban résztvevő másik személy, a névszerző általi viseléséhez, amely engedély következtében a névszerző oldalán saját névviselési jogosultság keletkezik, amelyet csak a törvényi szabályok korlátoznak. Ez a név attól válik a névszerző saját nevévé, hogy a névadó nem rendelkezhet többé afelett, és azt csak törvény korlátozhatja. Eltérő a helyzete a feleség házassági toldatos nevének, amely esetén a férjnek bizonyos esetben joga van a feleséget a további használattól eltiltani. A Ptk. erről rendelkező 4:28. (2) bekezdését egy sui generis személyiségi jogi rendelkezésnek tekintettem. A férjnek, illetve a volt férjnek ez a jogosultsága ugyanis arra enged következtetni, hogy a feleség házassági toldattal rendelkező neve nem került teljesen a feleség uralma alá, különben a férj nem tudná ezen jogát érvényesíteni. Ennek okán a Ptk. szabályozása a kir. Kúria joggyakorlatával egyezően ezen házassági toldattal rendelkező neveket, eltérően az egyéb házassági névviselési formáktól, a férj névviselésének folyományaként tekinti. Ugyanígy megállapítottam e vonatkozásban azt is, hogy a Ptk. 4:28. (2) bekezdése egyenesen a Ht. vétkességi rendszerének, illetve az ehhez kapcsolódó kúriai gyakorlat egy maradványának tekinthető, jóllehet a Ptk. is már az ún. feldúltsági elvre épül, amelynek követeztében az említett rendelkezés törvénykönyvi szintű fenntartása egyértelműen kérdéses lehet. Mivel ez a névszerzés logikai kohézióját bontja meg, illetve a feleség egyes házassági névalakjai között differenciál, ezért az erről szóló rendelkezéseknek a Ptk.-ból való kiemelése indokolt lenne, mert e szabály létét a férj esetleges jogos érdeke sem tehet jogszerűvé. Amikor a magyar családjog jelenéről beszélünk, nem fogadható el olyan szabály, amely esetén egy személy neve felett egy korábbi jogviszony másik alanya rendelkezik, és amelyben a kir. Kúria patriarchális felfogása él tovább. CSALÁDI JOG december.indd :22:23

22 NÉZŐPONTOK DARNÓT SÁRA A GYERMEK MEGHALLGATÁSA A CSALÁDJOGI PEREKBEN INTERJÚK ALAPJÁN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A JOGALKALMAZÁSI ELTÉRÉSEKRE A jelen cikk alapjául szolgáló pályázati munkámban 1 a magyar családjog helyzetének kutatása keretében a gyermek meghallgatását, véleménynyilvánításhoz való jogának érvényesülését vizsgáltam a családjogi perekben, különös tekintettel a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos jogvitákra. 2 A téma fontosságát mutatja, hogy a gyakorlat folyamatos változáson megy keresztül, Törvényszékenként, sőt, bírónként van eltérés az alkalmazásban, ami azt eredményezi, hogy szinte havonta jelennek meg cikkek, vagy folynak konferenciák a kérdésről. Röviden ismertetem a gyermek bírósági meghallgatásának nemzetközi egyezményekben foglalt fontosabb alapelveit és a hatályos magyar szabályozás alapjait. Ezt követően két, családjogi ügyeket tárgyaló bírónővel készített interjú keretében mutatom be személyes véleményüket és tapasztalataikat. A Fővárosi Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék között fennálló jogalkalmazási eltérések mellett a HVG-ORAC Kiadó tavaszi, Mindennapi családjog Változások sodrában c. konferenciáján tartott Kerekasztal-beszélgetésben 3 elhangzott néhány fontos gondolatot is ismertetek. Végül egy egyezségen alapuló bontóper kapcsán a 14. életévét betöltött (így a bíróságon meghallgatott) gyermekkel készített interjúval mutatom be a laikus véleményt és tapasztalatokat. MIKOR KERÜL SOR A GYERMEK MEGHALLGATÁSÁRA? 1. A GYERMEK VÉLEMÉNYÉNEK KINYILVÁNÍTÁSÁHOZ VALÓ JOGA MINT ALAPELV A gyermek perbeli meghallgatásának jogát több nemzetközi szintű szabályozás is alapelvi szinten deklarálja. Ezek 1 A pályamű a 2016-ban meghirdetett Weiss Emilia Emlékpályázaton a jogi abszolutóriummal még nem rendelkező egyetemi hallgatók kategóriájában harmadik helyezés szerzett. hirek/sikeres_volt_a_weiss_emilia_emlekpalyazat (a szerk.) 2 A kérdés elméleti hátterének ismertetésén túl elsősorban a szabályozás módjára és miértjeire, valamint ezeknek a gyakorlatban való megnyilvánulására fektettem a hangsúlyt: az ítélőképesség megítélése, mely esetekben van szükség pszichológus szakértő kirendelésére a meghallgatáshoz és mikor lehet közvetlenül meghallgatni, mikor hozható a gyermek akaratával ellentétes döntés, illetve döntésének figyelembevétele mennyiben befolyásolja az ítéletet. 3 közül a legmeghatározóbb az november 20-án kelt ENSZ Közgyűlés által elfogadott Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény), melyet Magyarországon az évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki. Ez a dokumentum a gyermek legalapvetőbb jogait tartalmazza, és kötelezi a részes államokat elveinek betartására, tehát a gyermek jogainak tiszteletben tartására és biztosítására. 4 Az ebben megjelenő jogok egymástól elkülöníthetőek, azonban az Egyezmény 3. cikkében foglalt rendelkezése biztosítja, hogy a jogok érvényesüljenek, még pedig úgy, hogy kötelezi a részes államok szociális védelem köz- és magánintézményeit, a bíróságokat, a közigazgatási hatóságokat és a törvényhozó szerveket, hogy minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét vegyék figyelembe elsősorban. A gyermek meghallgatáshoz és véleménynyilvánításhoz való jogát az Egyezmény 12. cikke tartalmazza. A véleménynyilvánításhoz való jogot az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek kell biztosítani az őt érdeklő kérdésekben. Szabadon kinyilváníthatja tehát akaratát, és azt korára és érettségi fokára tekintettel a döntés meghozatalakor kellően figyelembe kell venni. A meghallgatáshoz való jogot különösen a bírósági és közigazgatási eljárásban kell biztosítani, azaz lehetőséget kell számára adni a meghallgatására, ha az eljárásban érdekelt. Ezt megteheti közvetlenül vagy képviselője, illetve arra alkalmas szerv útján. A meghallgatás módjának szabályozását az Egyezmény a hazai jogszabályokra bízza. Az Egyezmény értelmezéséhez segítségül, valamint az Egyezményben foglalt szabályok érvényesítésének végrehajtásához iránymutatásként szolgálandó, az UNI- CEF kiadott egy hivatalos Kézikönyvet, ami az említett cikket a következő képen értelmezi: 5 A gyermek meghallgatáshoz való joga abban gyökerezik, hogy őt aktív jogalanynak kell tekinteni, és az emberi jogok rá is ugyanúgy vonatkoznak, mint a nagykorúakra. Ez nem azonos az abszolút önrendelkezési jog biztosításával, hanem a döntéshozatalban való részvételt jelenti, ami az ítélőképesség mértékétől függ, és ezáltal folyamatosan növekszik, mígnem a gyermek felnő, és döntési joga kiteljese- 4 Az november 20-án kelt ENSZ Közgyűlés által elfogadott Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló évi LXIV. tv. 2. cikk 1. pont. 5 Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához ( o.) 20 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:23

23 NÉZŐPONTOK dik. Tehát nem kötik alsó korhatárhoz a véleménynyilvánítás lehetőségét, de a figyelemmel korára és érettségi fokára kitétel minden esetben mérlegelendő az adott döntés tárgya tekintetében. Ehhez a kérdés megértésére és a következmények belátására van szükség, amit az eljáró szerv tájékoztatással köteles biztosítani. A meghallgatáshoz való jog korlátozhatatlanságával kapcsolatban leszögezik, hogy a Bizottság semmiféle módon nem támogatja a korhatárhoz kötést, és egyetlen állam sem hivatkozhat a gyermek legfőbb érdekére, amikor egy gyermeket megfoszt a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Ennek fényében az őt érintő kérdések köre sem állapítható meg taxatív felsorolással, azt mindenre ki kell terjeszteni. A véleménynyilvánításra azonban senki nem kötelezhető, és ennek a lehetőségnek a megfelelő körülményeit az államok, az állami szervek (bíróság, hatóságok) kötelesek biztosítani: jogszabályok útján deklarálva és intézményesítve, melynek végrehajtása nem lehet erőforrások függvénye. A 2. bekezdés ezt a véleménynyilvánításhoz való jogok a bíróságok (és hatóságok) eljárásában meghallgatáshoz való jogként konkretizálja. Ezzel kapcsolatban kimondják, hogy ez nem csak a perbeli kérdésekre vonatkozik, hanem kiterjesztően értelmezendő minden eljárási cselekményre, így akár a panasz megtételére is, melyeket szintén semmiféle korhatárhoz nem lehet kötni. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága november 17-én fogadta el a Gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatását. Mint látható, ez az irányelv már nem általánosan a gyermekek jogairól szól, hanem az előző pontban leírt elvek gyakorlati megvalósulásához nyújt iránymutatást. Előszavában a gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósításának célkitűzéseit fogalmazza meg: gyermeket méltósággal, figyelemmel kezelni; számára érthető módon kell őt tájékoztatni; az eljárást észszerű időn belül kell lefolytatni minden gyermekre tekintettel egyenlően; a gyermek legfőbb érdekét védve, szakmaisággal és előre meghatározott, következetes rendben kell eljárni. A meghallgatás és a véleménynyilvánítás jogát az iránymutatás önálló pontban tárgyalja, melyben követelményeket támaszt a bíróságokkal szemben ennek érvényesülése érdekében. 6 Újból deklarálja az Egyezményben foglaltakat, továbbá kimondja, hogy a bíró köteles meghallgatni a gyermek meglátásait és véleményét az ügy őt érintő kérdéseiről, ha azt maga kéri, és csak akkor utasíthatja ezt el, ha a gyermek legfőbb érdeke ezt kívánja. Az igazságszolgáltatás gyermekbaráttá tétele érdekében mondja ki továbbá, hogy a gyermeket érintő ítéleteket és végzéseket kellően meg kell indokolni és a gyermek számára is érthető nyelvezeten kell elmagyarázni, különösen abban az esetben, ha nem vették figyelembe a meglátásait és véleményét. 7 Az Európai Unió Gyermekjogi Ütemtervében 8 is tárgyalta ezt a kérdést; az Egyezményre alapozva állapította meg a tagállamok igazságszolgáltatása gyermekbaráttá tételének kötelezettségét. A korábbiakban említetteken túl az Ütemterv kimondja, hogy a különböző életkori csoportokba tartozó gyermekek jogainak és szükségleteinek megértése céljából útmutatást kell nyújtani azoknak a tapasztalt és jól képzett szakembereknek, akik segíthetnek a gyermekeknek az átélt trauma feldolgozásában. Továbbá, hogy az EU biztosítja, hogy a gyermekek tisztában legyenek jogaikkal, hangot adhassanak véleményüknek; valamint a gyermekekkel való konzultációt és a gyermekek meghallgatását. 2. A MAGYAR SZABÁLYOZÁS A magyar szabályozás a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (Ptk.)-ban jeleníti meg a fent tárgyalt nemzetközi egyezményekben foglalt elveket. A Ptk. Negyedik Könyve tartalmazza a családjogra vonatkozó rendelkezéseket. Első részében, az Alapelvek körében (4:2. ) deklarálja a gyermek érdekének védelmét, kimondja, hogy a családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek. A gyermek véleménynyilvánításhoz fűződő joga azonban nemcsak a Családjogi Könyvben, hanem a Ptk. Második Könyvének cselekvőképességet szabályozó rendelkezései közt is megtalálható. A hazai szabályozás szerint az ember a 18. életévének betöltéséig főszabályként kiskorú, a 14. életévének betöltéséig pedig cselekvőképtelen. A 14. életévét betöltött kiskorú főszabályként korlátozottan cselekvőképes. 9 A 2:12. (4) bekezdése a korlátozottan cselekvőképes, a 2:14. (3) bekezdése a cselekvőképtelen kiskorú tekintetében mondja ki, hogy törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozott cselekvőképességű kiskorú véleményét figyelembe kell vennie; illetve, hogy törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét korának és érettségének megfelelően figyelembe kell vennie. A cselekvőképesség körében kimondott szabály a 4:148. -ban a szülői felügyeleti jog gyakorlásának meghatározott módjaként jelenik meg, az ugyanis előírja, hogy a szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét korára, érettségére tekintettel megfelelő súllyal figyelembe kell venniük. A gyermek véleménynyilvánításhoz fűződő joga tehát általános, min- 6 Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása gyermekbarát igazságszolgáltatásról 28. o. 7 Uo. IV. fejezet D) alcím 3. pont bekezdés. 8 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az EU gyermekjogi ütemterve [COM(2011) 60 végleges, ]. 9 Ptk. 2:11. CSALÁDI JOG december.indd :22:23

24 NÉZŐPONTOK den őt érintő ügyre kiterjedő jog, a szülőknek pedig kötelezettsége ennek lehetővé tétele. A Ptk. kommentárja 10 az említett szakaszok tekintetében használja az Egyezményben is szereplő ítélőképesség és belátási képesség kifejezést, továbbá meghatározza fogalmát: ítélőképessége birtokában van a kiskorú, ha képes arra, hogy a jogügylet lényegét, következményeit átlássa, véleményt formáljon, és véleményét kifejezésre juttassa. 11 Ezzel szemben a gyermek meghallgatásának joga a korábbiakban leírtakkal összhangban a magyar szabályozásban is a bírósági eljárás során játszik szerepet, első sorban a szülői felügyeleti jog (XII. cím) korábban gyermekelhelyezés rendezésének körében érvényesül. (De megjelenik az örökbefogadás és a gyámság kérdéskörében is.) A 4:171. (4) bekezdése második mondata kimondja, hogy Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül, vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére (harmadik személynél) vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti. A gyermek meghallgatáshoz való jogának érvényesítése tehát a per során a bíró közreműködésével lehetséges. Indokolt eset nyilvánvalóan a gyermek véleménynyilvánításához fűződő alapelvből kiindulva minden olyan, eset, amikor a döntés az ő sorsát is érinti, de a törvény a rendelkezési jogát is megadja, ugyanis a gyermek maga is kérheti meghallgatását és ebből kifolyólag meg is tagadhatja azt, hogy nyilatkozzon. ELTÉRÉSEK A JOGALKALMAZÁSBAN INTERJÚ DR. MARTON ERIKA BÍRÓNŐVEL (MONORI JÁRÁSBÍRÓSÁG) ÉS DR. SZEMÁN FELICITÁSZ TANÁCSELNÖK BÍRÓNŐVEL (FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK) A Dr. Marton Erika bírónőhöz intézett első kérdésem 12 arra irányult, hogy gyakorlata szerint mitől függ, hogy a meghallgatást közvetlenül végzi-e el, vagy pszichológus szakértő kirendelése útján. Álláspontja szerint a törvény értelmében a 14. életévét betöltött gyermeket közvetlenül kell meghallgatni, pszichológus szakértőt elsősorban a év alatti, tehát ítélőképességgel nem teljes mértékben rendelkező gyermekek esetén szokott kirendelni. Előfordulhat továbbá, hogy közvetlenül meghallgatja a gyermeket és emellett pszichológus véleményét is beszerzi, például a gyermek bizonytalansága vagy bezárkózása (érdemi véleménynyilvánítás megtagadása) esetén. Szintén indokolt lehet a pszichológus kirendelése, ha a gyermek véleményén erős szülői befolyásoltság érezhető. Ennek fennállása úgy szűrhető ki, hogy a gyermek meghallgatására a bizonyítás jelentős részének lefolytatása után kerül sor, így felfedezhetőek nyilatkozataiban szüleitől származó szavak, kifejezések vagy éppen olyan események említése, ahol nem volt jelen. A befolyásolás mértékének megállapítása, annak értékelése álláspontja szerint szakértelmet igénylő kérdés. Itt térnék ki arra a véleményre, melyet a bírónő is alátámasztott számomra, hogy a bírákkal szemben elvárható és hatékonyságukat tekintve célravezető lenne pszichológiai tanulmányokat is végezni. Nem a szakértői kérdések megválaszolása céljából, hanem a közvetlen meghallgatás sikerességének és a kellő figyelem tanúsítása mellett a gyermek valódi akarata érvényre jutásának érdekében fel kell tudni oldani a gyermekben jelentkező félelmet. A bírónő tapasztalatai szerint az ügyek (bontóperek és a szülői felügyeleti jog rendezésével kapcsolatos perek) 15 20%-ában van olyan érdekelt gyermek, akinek a bírósági meghallgatása a 14. életév betöltése miatt kötelező vagy ítélőképessége mértékének függvényében lehetséges a bírónő minden esetben előnyben részesíti a gyermek meghallgatását. Ennek oka, ahogyan elmondta, hogy a gyermeknek éreznie kell, hogy nem a feje fölött döntenek a sorsáról. Ekkor hívta fel a figyelmemet arra a jogalkalmazásbeli eltérésre, ami a Fővárosi Törvényszék bíróságai és a Budapest Környéki Törvényszék bíróságainak gyakorlata között áll fenn. A Fővárosi Törvényszék gyakorlata, hogy ha a szülők megállapodnak a gyermeküket érintő kérdésekben, rendezik a szülői felügyeleti jog gyakorlását, és ha ez nem tűnik aggályosnak a gyermek érdekeit figyelembe véve, akkor mellőzik a gyermek bírósági meghallgatását. A Budapest Környéki Törvényszék és a területén lévő járásbíróságok gyakorlata szerint a 14. életévét betöltött gyermeket a szülői felügyeletével összefüggő kérdésben mindenképpen meg kell hallgatni 13. Ebben a témában kérdeztem 14 Dr. Szemán Felicitász bírónőt, aki 2014 óta a Fővárosi Törvényszék egyik másodfokú családjogi tanácsának elnöke. Elmondta, hogy a szülői felügyeleti joggal kapcsolatos gyakorlat folyamatos változáson megy éppen keresztül, ismerik a két törvényszék bíróságai közötti gyakorlati eltéréseket, és ugyan mindkét bíróság erősen köti magát saját gyakorlatához, a Fővárosi Törvényszéken nyitásra utaló jelek mutatkoznak. Kérdésemre, hogy meg kell-e hallgatni a gyereket az őt érintő kérdésekben, elmondta, hogy álláspontja szerint a szabályozást az új Ptk. sem módosította, az már a Csjt.-ben is fennállt, mivel az alapul vett nemzetközi egyezmények hatálya korábbi. A Kúria ítélkezési gyakorlatában eddig is megfért az általuk követett jogalkalmazási gyakorlat, amelynek a lényege az új szabályozással sem változott és az ügyfelek sem kifogásolják. 10 Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Complex Kiadó, Budapest, Kőrös András Makai Katalin: A cselekvőképesség (Vékás Lajos által átdolgozva) In: Vékás Lajos: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Complex Kiadó, Budapest, Az interjút 2016 októberében készítettem. 13 Dr. Fehérné dr. Gaál Tünde: Gondolatok a kiskorú gyermek vélemény nyilvánításának és meghallgatásának elkerülhetetlenségéről a Budapest Környéki Törvényszék és a területéhez tartozó járásbíróságok gyakorlata alapján. Családi Jog XIV. évf. 2. szám (2016. június) o. 14 Az interjút 2017 májusában készítettem. 22 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:23

25 NÉZŐPONTOK A szülők különválása esetén optimális esetben a gyermek kímélése elsődleges szempont. A bíróság hatóság, a meghallgatás feszültséggel, stresszel jár, akkor is ha Micimackós szobában csinálják. A szülők törekednek arra, hogy a gyerek kimaradjon, sok az olyan visszajelzés, hogy a szülők nem értenek egyet azzal, hogy minden esetben ki kell tenni ennek a gyereket, főleg a közös megegyezéses bontásnál. A bírónő szerint felmerül a kérdés: ez a békés konszenzusba való durva beavatkozás lenne az egyezmény célja? Persze, amikor a szülők nem tudnak megegyezni, és felhasználják a gyermeket az egymás közötti harcra és komoly aggályok merülnek fel a per összes adatai alapján, hogy a szülők tényleg a gyermek érdekeit helyezik-e előtérbe, mindig meghallgatják a gyermeket. További kérdésemre elmondta, hogy sokszor kerül sor a gyermek meghallgatására másodfokon is, különböző életkorú gyermekekkel, általában akkor, ha az első fokon eljáró bíróság ezt nem tette meg. Ha igen, akkor nem teszik ki őt ennek újra, ha pedig mégis kérdés merül fel, akkor azt a szakvélemény kiegészítése útján rendezik. Azonban álláspontja szerint nem minősül eljárási szabálysértésnek az, ha nem hallgatják meg a gyermeket, mivel a rendelkezést anyagi jogi szabályok tartalmazzák. Az más kérdés, hogy ha az első fok nem veszi figyelembe a gyermek véleményét vagy őt nem hallgatja meg, menynyiben lehet megalapozott az ítélet. A másodfok általában arra törekszik, hogy megmentse az ügyet anélkül, hogy új eljárásra utasítana, ezért az ilyen típusú hiányosság ott pótolható. Akkor is meghallgatják a gyermeket, ha az elsőfokú ítélet előtt még nincs 14 éves, azután pedig már betölti, ekkor ugyanis kötelező. Valódi tapasztalata azonban, hogy már 10 éves kor után érdemes minden esetben meghallgatni a gyereket, mert nagyon érettek, kategorikusan, határozottan tudnak megnyilatkozni. Összefoglalva, a gyakorlat az, hogy ha a szülők egyező nyilatkozatából kétség sem merül fel, hogy a gyermek érdekét szem előtt tartva hozták meg döntésüket, akkor a békés konszenzus tisztelete és a gyermek érdeke, hogy kímélve legyen, háttérbe szorítja a meghallgatásához fűződő érveket. A pszichológus szakértő kirendelésének eseteiről is kérdeztem a bírónőt. Elmondta, hogy a szakpszichológus szakértők véleménye álláspontja szerint egybehangzó abban a kérdésben, hogy ha a gyermeknél bármilyen mentális probléma érzékelhető az ügyiratok alapján feszült, szorong, tüneteket produkál, jobb, ha szakértő hallgatja meg. Ilyen súlyos érzelmi krízishelyzetet a bíróság nem tud megfelelően kezelni, nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel ahhoz, hogy minél kisebb sérelmet okozzon a meghallgatás. Ennek ellenére a közvetlen meghallgatással jó tapasztalatai vannak, a gyermekek nyitottak, okosak, lényeglátóak; a meghallhatások alapvetően nagyon hasznosak, a meghallgatás eredményével gyakran szembesítik a szülőt, aki jó esetben elgondolkozik, hogy jó úton halad-e az igényérvényesítésben. A kérdés a 2017 tavaszi HVG-ORAC Kiadó Mindennapi családjog konferenciáján tartott kerekasztal-beszélgetésen 15 is felmerült. A résztvevők megállapodtak, hogy a meghallgatás célja minden esetben, hogy a gyermek érezze, fontos a véleménye. Ehhez a bíró megfelelő hozzáállása szükséges, éreztetnie kell a gyerekkel, hogy fontos a véleménye, de mentesíteni kell a felelősség alól, nem ő dönt végső soron, de van beleszólása. Fontos, hogy nem érdemi információk megszerzésére irányul a meghallgatás, pusztán a gyermek akaratának megismerésére. Az ítélet működőképességének is feltétele, hogy a gyermek egyetértsen vele, ehhez elengedhetetlen a tájékoztatás. Mindennek ellenére egy gyermek számára a szülei különválása mindenképp traumatizáló, ezért fontos, hogy csak egyszer kerüljön sor a meghallgatásra és hogy az ügy a lehető leggyorsabban lezáruljon. A pszichológus szakértő kirendelésének kérdésében a Kerekasztal résztvevői is (köztük egy szakpszichológus) egyetértettek abban, hogy akkor van rá szükség, ha a gyermeknél abúzus, pszichés zavar vagy túlzott befolyásolás merül fel, illetve bármelyik fél kérelmére is sor kerülhet erre. A pszichológus szakértő szerint nem gyakori, hogy a felek elleneznék a gyerek szakértő általi meghallgatását. A Kerekasztal moderátora, Szeibert Orsolya továbbá hozzátette, hogy a pszichológus szakértő kirendelésének kérdése EU-s szinten nem eldöntött, a jogalkalmazók hiányolják az egységes iránymutatást. A kerekasztal-beszélgetésen a nyitás, és az esetleges új megoldások is vita tárgyát képezték. A Fővárosi Törvényszéken indult egy kezdeményezés, amivel a középutat igyekeznek megtalálni. Ebben az esetben 14. életévét betöltött gyermeknek a bíróság a második tárgyalás előtt levelet küld, melyben tájékoztatja a folyamatban lévő eljárásról és eljárási jogairól, hogy lehetősége van véleménynyilvánításra és döntés csak egyetértésével hozható abban a kérdésben, hogy szülei egyező akaratnyilvánítása alapján mi lenne a sorsa. A gyermeknek ezután lehetősége van a következő tárgyaláson megjelenni vagy véleményét levélben tudatni a bírósággal, egyébként úgy tekintik, hogy nem ellenzi a szülei döntését. A KÉRDÉS MEGÍTÉLÉSE EGY GYERMEK SZEMSZÖGÉBŐL A gyermek bírósági meghallgatásának kérdésében a szabályozáson, gyakorlati elveken, az ezeket alkalmazó bírák véleményén és tapasztalatain túl lehetőségem nyílt a központi tényező: a 14. életévét betöltött és ezért a bíróságon közvetlenül meghallgatott gyermek személyes tapasztalatait is megismerni. 15 A beszélgetésben részt vettek: Diószeginé dr. Szolyák Elvira bíró (Debreceni Járásbíróság), Dr. Gondán-Evetovits Andrea bíró (BKKB), Dr. Marton Erika bíró (Monori Járásbíróság) és Dr. Németh Rita igazságügyi pszichológus szakértő. A beszélgetés moderátora Szeibert Orsolya volt. A konferencia beszámolóját ld. Tancsik Annamária: Változások sodrában a családjogi eljárások nyitott kérdései. Családi Jog XV. évf. 3. szám (2017. szeptember) o. CSALÁDI JOG december.indd :22:24

26 NÉZŐPONTOK Az interjú alanya Márk, aki 15 éves 16 és a Budakörnyéki Járásbíróságról kapott személyre szóló idézést márciusban, a szülei közötti házasság egyezségen alapuló felbontására irányuló perének tárgyalására. Az idézés és a meghallgatás módjáról a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (Pp.) 65/B. rendelkezik, amennyiben kimondja, hogy A kiskorú meghallgatásának megfelelő légkörben, a gyermek számára érthető módon kell megtörténnie. valamint hogy A tájékoztatásokat és figyelmeztetéseket a kiskorú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni. Márk ennek megfelelően egy gyerek-nyelven íródott levelet kapott, amelyet bár hivatalosnak, de érthetőnek tartott. Elmondta, hogy a levélben leírták, miért kell megjelennie, de természetesen már tudott arról, hogy szülei elválnak. Inkább kíváncsi volt, nem izgult. Hallott már ilyenről egy osztálytársától, de a részleteket vele sem beszélték meg. A bíróságon a tárgyalótermen kívül kellett várakoznia, majd egyedül lehetett csak benn. Örült volna egy ügygondnoknak, 17 ugyanis állítása szerint a bíró nem értett a gyerekekhez. Ez abban nyilvánult meg, hogy nem gyerek-nyelven beszélt, Márk a jogszabályok idézése miatt kényelmetlenül érezte magát, nem értette, mi történik és fölöslegesnek tartotta. Állítása szerint a bíró maga is kényelmetlenül érezte magát, hogy egy gyerek áll vele szemben. A bíró a Pp.-nek megfelelően 18 jegyzőkönyvezte a bemutatkozását, és megkérdezte, tudja-e, miért van ott. Ezután magáról kellett beszélnie, hogy hogyan érinti a hétköznapjait a szülei válása, zavarja-e, beleegyezik-e a döntésükbe, hogy Márk a továbbiakban az édesanyjával fog élni. Megkérdeztem, mit gondol, mi történt volna, ha nem egyezett volna bele. Szerinte akkor a bírónak valóban meg kellett volna fontolni a dolgot, úgy érezte tehát, hogy van beleszólása. További kérdésemre, hogy hogyan érintette volna, ha nem idézik be, semleges választ adott, tehát nem igényelte, mert a szüleivel már mindent megbeszélt, de nem érintette különösen negatívan sem az eset. Végül elmondtam neki a Fővárosi Törvényszék levélírós kezdeményezését. Azt mondta, el tud képzelni olyan félénkebb 15 évest, aki szívesebben ír levelet megadott pontok alapján, mint hogy a bíróság előtt beszéljen. Összességében szerencsésnek tartja magát, hiszen a szülei válása konfliktusmentesen zajlott, de elismeri, hogy ha a veszekedések mindennaposak lettek volna, talán ő sem szívesen beszélt volna róla a bíróságon. ZÁRÁS A Márkkal készített interjúból is kitűnik az a hiányosság, ami a korábban hivatkozott kerekasztal-beszélgetés során is felmerült: nevezetesen, hogy a bírák nincsenek megfelelően felkészítve és felkészülve a gyermekek meghallgatására. Ez azért is nehéz, mert minden gyermek más, nem lehet kategorizálni, így egységes protokoll létrehozása sem reális, noha a Pp. tág megfogalmazása (ami az új Pp.-ben, a polgári perrendtartásról szóló évi CXXX. törvényben sem változik) 19 nem ad megfelelő alapot. Az OBH szervez országos szinten tematikus képzéseket, de a kerekasztal-beszélgetés résztvevői ezt a frontális jellegű és csekély mértékű oktatást nem tartják célravezetőnek, inkább interaktív módon, szakértők bevonásával képzelik el a megvalósulást. Egyelőre minden bíró magának alakítja ki a gyermek-meghallgatási szokásait, de mindnyájan egyetértenek abban, hogy a fent említett célok eléréséhez a közvetlenség és a valós figyelem éreztetése, a bizalom kiépítése és a türelem szükséges. 16 Az interjút 2017 májusában készítettem, Márk akkor végezte a nyolcadik osztályt. (A keresztnevét megváltoztatva közöljük, a szerk.). 17 Az interjú során hívtam fel a figyelmét ennek lehetőségére. 18 Pp. 65/B. (1) A meghallgatás kezdetén a kiskorútól a korától és érettségétől függően meg kell kérdezni a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, majd tájékoztatni kell arról, hogy a meghallgatás során a valóságnak megfelelő előadásokat kell tenni és arról, hogy a nyilatkozattételt, illetve az egyes kérdésekre a válaszadást megtagadhatja. Ha a bíróság a kiskorú részére ügygondnokot rendelt, tájékoztatást ad a kiskorúnak az ügygondnok eljárásban betöltött szerepéről, jogairól, kötelezettségeiről [Az idézés tartalma, módja] (2) A kiskorú személy idézésében a figyelmeztetést és a tájékoztatást a korára, érettségére figyelemmel, számára érthető szövegezéssel és módon kell közölni [A fél személyes meghallgatása] (4) A perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező tizennegyedik életévét betöltött kiskorú felet, továbbá a tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú felet a bíróság szükség esetén kizárólag ténykérdésekre vonatkozóan meghallgathatja. (5) A (4) bekezdés szerinti meghallgatás előtt a kiskorú felet a (3) bekezdésben foglaltakról a korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon tájékoztatja. 24 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:24

27 NÉZŐPONTOK SZABÓ LILLA ÚTBAN AZ EGYENLŐSÉG FELÉ GONDOLATOK A FOGYATÉKKAL ÉLŐK INTEGRÁCIÓJÁNAK LEHETŐSÉGEIRŐL Még a XXI. században is gyakorta elgondolkodtatja a jogalkotót és a jogalkalmazókat az a felvetés, hogy vajon azon embertársaikat, akik nincsenek fizikai, mentális vagy értelmi képességeik teljes körű birtokában ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik-e meg, mint az egészséges állampolgárokat. Ezen kérdéskörből kiindulva kénytelenek vagyunk belátni, hogy a fogyatékkal élőket körülvevő, a társadalom minden szegmensét érintő dezinformáltság, általános elzárkózás, közömbösség tömören fogalmazva negatív hozzáállás valós, megoldásra váró probléma mind a jogalkotó, mind a hétköznapi ember számára. JOGALKOTÓI OLDAL A fogyatékkal élő állampolgárok cselekvőképességét a bíróságok gyakran korlátozzák, ugyanis az az általános törvényi felfogás, hogy a mentális zavar miatt ezen emberek egy része nem rendelkezik a döntéseik meghozatalához szükséges helyes belátási képességgel. Az effajta intézkedések kimondott célja az, hogy megóvják a védtelen jogalanyokat a kiszolgáltatottságtól, a rosszhiszemű személyektől, megvédjék őket attól, hogy akaratlanul súlyos kárt okozzanak maguknak vagy másoknak. Ennek következményeképpen a fogyatékkal élők gyakorta kerülnek cselekvőképességet részlegesen, illetve teljesen korlátozó gondnokság alá, és így súlyos jogi megszorítások alá. A törvény 1 értelmében fogyatékos az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi vagy pszicho-szociális károsodással illetve ezek bármilyen halmozódásával él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja. A KSH felmérése szerint ez a meghatározás magyar állampolgárt érint. Ennek a számnak majdnem a felét mozgássé- 1 A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló évi XXVI. törvény módosításáról szóló évi LXII. törvény 1. a) pont. rültek teszik ki, mentálisan sérültként , értelmi fogyatékosként pedig állampolgár szerepel. 2 Meglátásom szerint a Ptk. új jogintézménye, a támogatott döntéshozatal az értelmi fogyatékkal élő személyekkel szemben tanúsított magatartásunk minőségi átrendeződésében is komoly jelentőséggel bírhat. Ez a minőségi változás végre utat nyithat a társadalmi egyenlőség felé ezen fogyatékos embertársaink számára. A gondnokság alá helyezést azért tartható ma már elavultnak, mert úgy próbál meg védelmet nyújtani a kiszolgáltatottság és hátrányos helyzetek ellen, hogy megfosztja az érintett személyt jogaitól és cselekvőképességétől. A helyettes döntéshozatalban az állami paternalizmus nyilvánul meg, tagadva azt, hogy mindazoknak joguk van dönteni, akik ki tudják fejezni akaratukat, vagy akik segítséget kapnak annak kifejezésre juttatásában. 3 Erre (is) tekintettel annak egyik alternatívájaként megalkották a támogatott döntéshozatalt. 4 A támogatott döntéshozatal legfontosabb tulajdonsága, hogy a támogatott személy cselekvőképességét semmilyen mértékben nem érinti éppen ezért részletszabályait a Ptk. nem tartalmazza. A cselekvőképesség teljes vagy részleges korlátozása helyett a jogalkotó egy segítő modellt ajánl fel azon nagykorú személyek számára, akiket mentális, intellektuális károsodásuk, szenvedélybetegségük és az ezekből következő, a társadalmi részvételt akadályozó egyéb körülmények korlátoznak abban, hogy vagyoni avagy személyes kapcsolataikban teljeskörűen, hatékonyan és másokkal egyenlően vehessenek részt. A támogatott döntéshozatal egy olyan új jogintézmény, mely eddigi jogrendszerünkben nem létezett. Funkciója tekintetében gyökeresen eltér a már ismert gyámhatósági és gondnoksági rendszertől. Míg a gondnokság a 2 A felmérés 2011-ben készült. idoszaki/nepsz2011/nepsz_11_2011.pdf (letöltve: ) 3 Jakab Nóra: A támogatott döntéshozatal elméleti és gyakorlati kérdései Kanadában. Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIX/2. (2011), pp o. 4 A támogatott döntéshozatal, mint új jogintézmény bevezetésével egyéni szükségleteken alapuló döntési segítség biztosítására kerül sor anélkül, hogy ez az érintett személy cselekvőképességének korlátozásával járna. Petrik Ferenc (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvényhez 53. o. CSALÁDI JOG december.indd :22:24

28 NÉZŐPONTOK helyettes döntéshozatal elvére épül, ennek megfelelően paternalista szemlélettel bír, addig a támogatott döntéshozatal az egyénből indul ki. A fogyatékossággal élő személy autonómiáját tiszteletben tartva, információkkal, tanácsokkal segíti őt a saját döntései meghozatalában. 5 A támogatott döntéshozatal nem kényszeríthető ki, mindig önkéntes alapon működik. Fennállása során a támogató nem hoz érdemi döntést a támogatott helyett, hiszen egyenrangú felek, partnerek. Ez a jogintézmény elismeri, hogy akarat-elhatározásainkat nem csupán egyedül, hanem másokkal való kölcsönös függésben is meghozhatjuk. Ezáltal tágítja az önrendelkezés és autonómia fogalmát, hiszen egy értelmi fogyatékkal élő vagy imbecillis embert is arra tanít, hogy döntéseinek következményei vannak, amelyekért ő az egyedüli felelős. AZ EGYÉNEK A MINDENNAPOKBAN A KISKUNFÉLEGYHÁZI PÉLDA A jogalkotó a támogatott döntéshozatal bevezetésével megtette az első lépést az integráció jogi megalapozottságának elősegítésében. A következő kérdés a mindennapok, a társadalmi együttélés abszolválása. Kiindulópontnak az értelmi fogyatékkal élők lakóhelyének megválasztását tekintem. Európa-szerte különféle megoldásokkal találkozhatunk e tekintetben. Belgiumban bevett szokás az úgynevezett védett lakhatás, amelyet elsősorban értelmi sérült emberek vesznek igénybe. Finnország a lépcsőház-modell alkalmazója, ennek lényege, hogy egy normál lépcsőházon belül több lakásban fogyatékos emberek laknak, a segítők számára pedig egy külön lakás van fenntartva, ahonnan ők igény szerint áthívhatóak. Írországban számos lakhatási forma létezik, például kis létszámú közösségi házak, lakóparkok, illetve saját otthonban történő támogatott önálló életvitel. Az Egyesült Királyságban alkalmazzák az úgynevezett felnőtt nevelőszülői ellátást is, ennek keretében a fogyatékos embereket befogadó családok rendszeres támogatásban részesülnek. 6 Hazánkban a nagy létszámú, tartós bentlakást biztosító intézmények mellett, a kiscsoportos lakóotthon is elfogadott ellátási forma. Ezek mellett találkozhatunk olyan létesítményekkel, amelyek nappali ellátást nyújtanak ilyen fogyatékkal élő nagykorúak számára, ezzel tehermentesítve a családokat a hétköznapok során. Erre tökéletes példa a Kiskunfélegyháza város önkormányzata által alapított Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézményen belül működő Fogyatékos Személyek Nap- pali Intézménye, ahol tizennégy halmozottan súlyos fogyatékos értelmi fogyatékos, tizenhat középsúlyosan értelmi fogyatékos és tizenöt enyhén értelmi fogyatékos ember tölti mindennapjait. A gondozók nagy-, illetve kiscsoportokban tartanak foglalkozásokat, és törekednek minél több egyénre szabott program beiktatására. Állandó rendszerességgel járnak helyi kiállításokra, színházba, sportrendezvényekre, uszodába. Reggel hét és tíz óra között érkeznek az ellátottak és este hatig maradnak az intézményben. Az intézmény által a kisváros aktív tagjaivá válhatnak a sérült polgárok. Kiváló példája ez annak, hogy a stigmatizáció elkerülésére, a társadalmi integráció megvalósítására hétköznapi emberek hétköznapi cselekedetei is elegendőek. Az értelmi fogyatékkal élőkhöz való viszonyunk által beindíthatunk egy társadalmi diszkriminációs folyamatot, hiszen rendszerint túlhangsúlyozzuk a különbségeket, a másságot, holott az egyén szocializációja alapján véve ugyanazt az utat követi, akkor is, ha biológiai eredetét károsodottnak, vagy állapotát nehezen nevelhetőnek minősítették. 7 Az egyensúly megtalálása már nem a jogalkotó, hanem az egyének, a társadalom kötelezettsége kell, hogy legyen, hiszen a kollektív közömbösség csak a hibás sztereotípiák további konzerválásához vezet. Emellett nyomós érv, hogy több kutatás is bizonyította, miszerint a tényleges be-, és elfogadás pozitív élettani hatásai ugyanúgy érintik a befogadót, mint a befogadottat. A társadalmi beilleszkedést az oktatás mellett a foglalkoztatás is nagymértékben elősegítheti. Ez reális célkitűzés lehet, hiszen a sérült emberek közül valójában csak az igen súlyos fogyatékosok relatíve kis arányú csoportja az, amely egyáltalán nem munkaképes, a többség azonban képes lenne dolgozni. Mégis igen kevésszer találkozunk fogyatékkal élő munkavállalóval Budapesten, vidéken pedig szinte soha. A körükben jelentkező igen magas munkanélküliség elsősorban állapotukra vezethető vissza, ám a fogyatékosság mellett igen jelentős probléma a szakképzettség vagy az iskolai végzettség hiánya. Erre a piacképes szakmákat oktató szakképzés, a felnőttoktatás vagy a távmunka jelenthetne megoldást. 8 A MUNKA VILÁGA Nyilvánvaló, hogy a fogyatékkal élők körében erős a rétegződés, de a legnagyobb hányaduk megfelelő technikai felszereltséggel képes az ún. épekkel egyenrangú speciális munkát eredményesen ellátni. 9 Ahogyan a kutatások arra rámutatnak, a nyugati országok működési mechanizmusába a hetvenes években integrálódott a 5 Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) és az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) észrevételei és javaslatai a támogatott döntéshozatalról szóló törvényhez kapcsolódóan augusztus melléklet a /2013-JSZOC számú Kormány előterjesztéshez: hu/wp-content/uploads/2014/10/augusztus-15..pdf (letöltve: ) 6 Kézenfogva Alapítvány, Fogyatékosság, identitás és befogadás Közösségi ellátások hétköznapi környezetben Berszán Lídia: Fogyatékosság és családvilágok. Mentor Kiadó, o. 8 Dömötör Sándor: A fogyatékosok integrációja a szakképzésen keresztül In: Szretykó Gy. (szerk.): A szegénység, az egészség és a társadalmi kirekesztettség A roncstársadalom szociológiai és társadalomgazdaságtani dimenziói. Comenius Kft. Kiadó, Pécs, 385. o. 9 Kálmán Zsófia Könczei György: A taigetosztól az esélyegyenlőségig. 26 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:24

29 NÉZŐPONTOK rehabilitáció. 10 Felvetődhet a kérdés, hogy az adókedvezményeken és társadalmi megbecsülésen túl miért előnyös a munkáltatónak sérült egyének foglalkoztatása. Magyarországon jelenleg rekord alacsony a munkanélküliség. 11 Kétségkívül megoldást jelenthet erre a mesterséges intelligencia és a robotok alkalmazása, ámde nyilvánvaló, hogy ez a legtöbb magyar vállalkozás számára az elkövetkező öt-tíz évben elérhetetlen lesz. A kihasználatlan fogyatékkal élőkből álló munkaerő tömeg azonban parlagon hever. Logikátlan és korlátolt gondolkodásra vall ezt figyelmen kívül hagyni. Az önfoglalkoztatás lehetősége egyelőre a fogyatékosok szűk körét érinti. A piaci orientációjú országok kedvelt formája ez, amely a munkaadótól és az államtól való függetlenedés felé vezet. (Meglátásom szerint a fogyatékkal élők által alapított szövetkezetek és gazdasági társaságok is ide sorolhatók.) Az enklávék az erősen csökkent munkaképességű dolgozók (értelmi fogyatékosok, epilepsziások stb.) foglalkoztatására jelentenek megoldást. Ez a forma annyit takar, hogy mindennapos munkákat (parkok rendben tartása, gyümölcsszedés) végeznek az egyének, csopor- tokban, illetve felügyelet mellett. 12 Kevésbé kapitalista formákra is találhatunk példát. Ilyenek a foglalt üzletek, amelyekkel kisvállalkozói lehetőségeket tartanak fenn fogyatékkal élő vállalkozók számára, avagy a termékmonopólium, mely a sérült emberek által gyártott termék mások általi előállításának tilalmát jelzi. Magyarországon akár állami konstrukcióban is megvalósítható lenne a vidéki, falusi agrár rehabilitációs séma. Ennek keretein belül a háztáji agrártermeléssel foglalkozó területeken tudnának munkához juttatni sérült embereket. Ez a forma a helyi, familiáris közösségekre épülő termelésekben működik. A valódi esélyegyenlőség azt jelenti, hogy az adott személy szinte láthatatlanul belesimul a társadalomba: tanul, felnő, dolgozik. Előbb egy a sokból, majd később kiválhat a talentum, a teljesítmény alapján. S ennek tartalmas záloga a munka. Példának állíthatnám Stephen Hawkingot, Franklin Delano Rooseveltet vagy Steve Wondert, de nem teszem. Úgy vélem, a munka és az értelmes élet lehetősége nem csupán a géniuszokat illeti meg, hanem az átlagembereket is. 10 Kálmán Könczei: i. m. 11 Forrás: html (letöltve: ) 12 Kálmán Könczei: i. m. A közigazgatási perrendtartás magyarázata A közigazgatási eljárás szabályai ii. SzerkeSztő: petrik Ferenc Lektorok: dán Judit, naszladi georgina Szerzők: Horváth e. Írisz, kalas tibor, kárpáti magdolna, kurucz krisztina, marosi ildikó, márton gizella, mudráné Láng erzsébet, petrik Ferenc, rothermel erika, tóth kincső ára: 9000 Ft A közigazgatási per 2018-tól többé már nem egy különleges eljárás a polgári perek rendszerében, kikerül ugyanis a Pp.-ből, és külön kódexben kerül szabályozásra. A közigazgatási perrendtartásról szóló évi I. törvény, rövidítve a kp., létrehozza a közigazgatási perjog önálló és egyedi szabályrendszerét, eközben új fogalmi rendszert és új jogintézményeket vezet be. A kp. alkalmazására való felkészülést kívánja segíteni ez a kötet, mely az újdonságok ismertetése mellett a korábbi joggyakorlat esetleges további alkalmazhatóságára is kitér. A kommentár szerzői csapatának gerincét a kúria közigazgatási bírái alkotják (köztük a közigazgatási-munkaügyi kollégium vezetője), kiegészülve egy közigazgatási jogász alkotmánybíróval és egy egyetemi oktatóval. A kötet szerkesztője jogtudós, nyugalmazott legfelsőbb bírósági kollégiumvezető, lektorai pedig a kúria főtanácsadói. A kp.-t még hatálybalépése előtt, továbbá a kapcsolódó jogszabályokat módosította a május 16-án elfogadott évi L. törvény jelen kötet már a módosított rendelkezések magyarázatát tartalmazza. 5% megjelent! WEBES VÁSÁRLÁS HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu CSALÁDI JOG december.indd :22:24

30 JOGGYAKORLAT NYÍRŐNÉ KISS ILDIKÓ PÁRHUZAMOS ÉLETKÖZÖSSÉGEK ÉS VAGYONJOGI KÖVETKEZMÉNYEIK Jogeset elemzés a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlata alapján A Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 685/A. -ának a június 30. napjáig hatályos szövege szerint élettársnak két házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági életközösségben együtt élő személy minősült. A bírói gyakorlat kifejezett jogszabályi rendelkezés nélkül is úgy alakult, hogy amennyiben a felek egyike házastársi élet- és vagyonközösségben élt, ennek ténye az élettársi vagyonközösség fennállásának a lehetőségét kizárta. (BH ) A hivatkozott jogszabály a évi XXIX. törvény 6. -ával történt és július 1. napján hatályba lépett módosítása óta tartalmazza az élettársi kapcsolat további feltételeként azt, hogy egyik élettársnak sem áll fenn mással házassági életközössége. A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:514. (1) bekezdése szintén tartalmazza ezt a kizáró körülményt, amikor az élettársi kapcsolat fogalmát úgy határozza meg, hogy élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban. Régebben úgy gondoltam, hogy ennek a jogszabályi kitételnek nincs létjogosultsága, és nem merülhet fel olyan élethelyzet, ami az ilyen módon történő szabályozást szükségessé tenné. Az utóbbi években azonban a Fővárosi Ítélőtábla házastársi és élettársi közös vagyon megosztása iránti pereit tárgyaló tanácsának bírájaként több olyan üggyel is találkoztam, amelyek számomra is egyértelművé tették ennek a rendelkezésnek az indokoltságát. Dolgozatomban ezen ügyek elemzésével mutatom be, hogy milyen kérdések, milyen bizonyítási nehézségek merültek fel azokban az esetekben, amikor a házassági kötelékben élő egyik házastárs egyidejűleg élettársinak minősített kapcsolatot is fenntartott, és milyen indokok miatt döntött úgy a bíróság, hogy egyes elemeinek részleges fennállása ellenére is megszakadt a házassági életközösség, illetve az élettársi kapcsolat létrejött. I. HÁZASSÁG ÉS ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT KÉT ÜGY TÉNYÁLLÁSA 1. A Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban volt egyik ügy 1 felperese a túlélő élettárs; alperesei az elhunyt élettárs (a továbbiakban: örökhagyó) törvényes örökösei: I. rendű alperes az örökhagyó nagykorú gyermeke, II. rendű alperes az örökhagyó túlélő házastársa. A tényállás szerint az örökhagyó és a II. rendű alperes az 1960-as évek végén kötöttek házasságot, egy kis Pest megyei faluban éltek. Az örökhagyó építőipari vállalkozó volt, a II. rendű alperes a vállalkozás adminisztratív teendőit intézte. Az örökhagyó egy Magyarországon addig ismeretlen technológia alkalmazásával a vállalkozását jelentősen fejlesztette, és ügyfélszolgálati munkatársként 1996-tól kezdődően a felperest alkalmazta ben érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük ben a már Kft. formájában működő társaság székhelyét az örökhagyó a korábbi lakóhelyüktől kb. 30 km távolságra lévő városba helyezte át, vásárolt egy családi házat, amelynek földszintjén a vállalkozás központi irodája működött, az emeleten kialakított és közösen berendezett lakásba pedig a felperessel együtt költözött be, és ettől kezdődően együtt éltek. A háztartási munkákat házvezetőnő végezte el, akinek a feladatokat az örökhagyó és a felperes közösen határozta meg, munkabérét az örökhagyó fizette. A háztartási bevásárlásokat az örökhagyó alkalmazottai vagy a bejárónő intézték, a bevásárlások céljára a konyhában lévő dobozból vette ki a pénzt a felperes vagy az örökhagyó, amennyiben pedig a bevásárláshoz nagyobb öszszegre volt szükség, valamelyik széfből vették ki a készpénzt. Bevásárlás után az alkalmazottak a felperessel számoltak el. Ritkán főztek otthon, ebédet naponta étteremből rendeltek. A II. rendű alperes nem főzött és nem is vásárolt az örökhagyó részére. Az örökhagyó és a felperes mind a hétköznapokat, mind a hétvégéket együtt töltötték. Az örökhagyó hét közben mindig a felperessel közösen használt lakásban aludt, alkalmazottai késő éjjel is hazahozták vidékről. Kettesben vagy baráti társasággal gyakran jártak a Balatonra 1 Budapest Környéki Törvényszék 11.P /2011/41; Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf /2014/4; Kúria Pfv.II /2015/5; BH CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:25

31 JOGGYAKORLAT és Horvátországba, előfordult az is, hogy az I. rendű alperessel és családjával nyaraltak együtt. Az élettársi kapcsolat létesítésekor az örökhagyó tulajdonában állt egy Kft. Együttélésük alatt, a később alapított két Kft.-ben a felperes is 10% üzletrész tulajdonnal rendelkezett. A két utóbbi Kft. neve keresztneveik kombinálásából keletkezett. Az építőipari vállalkozásokon kívül üzemeltettek egy vendéglőt, illetve egy fodrászatot is, amelyet kifejezetten azzal a céllal szereztek meg, hogy a felperes fodrász végzettségű fiának munkalehetőséget biztosítsanak. A felperes és az örökhagyó a vállalkozásokban közösen dolgoztak, az örökhagyó ugyanúgy kiadta a munkát a felperesnek, mint a többi alkalmazottnak, de az alkalmazottakat a felperes is utasíthatta. Közösen kerestek az építkezés céljára alkalmas telekingatlanokat, együtt jártak az építkezés helyszíneire, a földhivatali és banki ügyintézés a felperes feladata volt, és ő intézte a garanciális munkák elvégeztetését. A felperes és az örökhagyó otthonukban állandó jelleggel nagy összegű készpénzt tartottak. Nem volt elkülönítve a vállalkozói és a magánvagyon, a vállalkozásból befolyó készpénzt az irodából hazavitték, a napi vásárlásokra fordítandó pénzt a konyhában lévő dobozba, a nagyobb összegeket pedig a közös lakásban lévő három széf valamelyikébe tették. A felperes személyes kiadásaira és vásárlásaira is vett ki pénzt a cég házipénztárából. Együttélésük tartama alatt a felperes három ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, mely tulajdonába került. Az örökhagyó ugyanakkor a családjával sem szakította meg a kapcsolatát. Az I. rendű alperes, házastársa és gyermekei rendszeresen jártak a felperes és az örökhagyó közös lakásába, a cég rendezvényein részt vettek, közösen nyaraltak. Az örökhagyó a II. rendű alperessel együtt gyakran vett részt a korábbi közös lakóhelyükön tartott társasági eseményeken, rendezvényeken; közösen támogatták anyagilag a nyugdíjasklubot és más szervezeteket. A családi ünnepeket az I. rendű alperessel és családjával, valamint a II. rendű alperessel együtt ünnepelték, vasárnaponként rendszeresen együtt ebédeltek. Az örökhagyó az alpereseket havonta 1 millió forinttal támogatta. Az örökhagyó évben nyitott egyik folyószámláján a II. rendű alperes önálló rendelkező, másik folyószámláján meghatalmazott volt. Az örökhagyó évben a faluban három ingatlant vásárolt, amelyek 1/2 tulajdoni hányadának a II. rendű alperes lett a tulajdonosa. A rendszeres anyagi támogatáson kívül értékes személygépkocsikat és egyéb ajándékokat vásárolt az alperesek, valamint az I. rendű alperes házastársa és gyermekei részére. Az örökhagyó daganatos betegségéről január hónapban szereztek tudomást. A kezelésekre a felperes vitte az örökhagyót, kezelőorvosokat, alternatív gyógymódokat keresett számára, betegségének súlyosabbra fordulását követően folyamatosan ápolta, halálát megelőzően a kórházban mellette volt. Az alperesek fél napig szintén az örökhagyóval voltak a kórházban. Az örökhagyó temetésén a felperes a családtagokkal, az alperesekkel együtt vett részt. A felperes keresetében az élettársi közös vagyon megosztását kérte; állította, hogy élettársi közös vagyon jogcímén megszerezte az örökhagyó hagyatékában lévő ingatlan és ingó vagyontárgyak 1/2 tulajdoni hányadát. Keresetének ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy az örökhagyóval április 1. napjától haláláig élettársi kapcsolatban éltek és a szerzésben való közreműködésük aránya azonos volt. Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy az örökhagyó és a II. rendű alperes házassági életközössége nem szakadt meg és ez kizárja a felperessel az élettársi kapcsolat létesítését. Tagadták azt is, hogy az örökhagyó és a felperes élettársi kapcsolatban éltek. 2. A Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban volt másik ügy 2 felperese a házastárs, I. rendű alperese az élettársi kapcsolatot létesítő házastárs, II. rendű alperese az élettárs. A tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes évben kötöttek házasságot, amelyből két, már nagykorú gyermekük született. Egy Pest megyei faluban lévő, közös tulajdonukban álló ingatlanban éltek. A felperes évtizedek óta a falu általános iskolájának az igazgatója volt, az I. rendű alperes sikeres vállalkozást vezetett, a falu köztiszteletben álló, ismert lakosai voltak. Házasságuk az 1990-es évek végétől kezdett megromlani, ennek azonban a külvilág számára nem voltak egyértelmű jelei, sem a közvetlen családtagok, sem a barátok nem érzékelték, törekedtek a harmonikus házasság látszatának fenntartására. Szabadidejüket egymástól teljesen függetlenül, külön társaságban töltötték, nem jártak együtt szórakozni, a családi események kivételével nem vettek részt közösen semmilyen rendezvényen. A hétvégéket az I. rendű alperes a Tisza-tónál lévő nyaralójukban töltötte, sem hét közben, sem a hétvégéken nem étkezett otthon. Közös bankszámlájuk nem volt, a felperes számlájához az I. rendű alperesnek nem volt hozzáférése. A háztartást a felperes vezette, költségeit viselte, amikor azonban elfogyott a pénze, rendszeresen kért az I. rendű alperestől, aki mindig adott a felperes számára és nem kellett beszámolnia arról, hogy a kapott összeget mire fordította. Az I. rendű alperes a felperestől teljesen külön gazdálkodott, a felperesnek sem az I. rendű alperes jövedelmi viszonyairól, sem az I. rendű alperes által vezetett gazdasági társaság ügyeiről nem volt tudomása. Az alperesek között évben alakult ki érzelmi kapcsolat, amelyet titkoltak évben külföldön együtt nyaraltak, majd január 1. napjától közösen béreltek a felperes és az I. rendű alperes közös lakásától mintegy 15 km távolságra lévő városban egy családi házat, ahová együtt költöztek be és ahol életvitelszerűen együtt laktak. Egy párként éltek, a lakóközösségben így jelentek meg, együvé tartozásukat szomszédaik előtt kinyilvánították. 2 Budapest Környéki Törvényszék 16.P /2013/70; Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf /2016/8. CSALÁDI JOG december.indd :22:25

32 JOGGYAKORLAT A január 12. napján kelt adásvételi szerződéssel az alperesek megvásároltak fele-fele arányban egy ingatlant forint vételárért február hónaptól ebben az ingatlanban éltek együtt. Az I. rendű alperes által működtetett vállalkozás központja a felperessel közös ingatlannal egy utcában volt. Az I. rendű alperes élettársi kapcsolatának létesítését követően is rendszeresen megjelent a felperessel közös lakásban, előfordult, hogy ott is aludt. Az ingatlan karbantartásával felmerülő munkákat elvégeztette. Ruhatárának kisebb része ebben a lakásban volt és még a per alatt is ott voltak az I. rendű alperes személyes tárgyai, ruhaneműi. Az I. rendű alperes szeptember 25. napján a felperessel közös lakásban agyvérzést kapott és kórházba került. Kórházi ápolása idején a II. rendű alperes gondoskodott róla, a kórteremben is mellette tartózkodott. A felperes és a II. rendű alperes itt találkozott. Az I. rendű alperes ekkor közölte a felperessel, hogy felgyógyulását követően nem tér vissza a közös lakásba, végleg elköltözik. Ettől kezdődően az I. rendű alperes a felperessel minden kapcsolatot megszakított. A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte. Egyéb a dolgozat fő témája szempontjából érdektelen kereseti kérelmek mellett elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperesek által a január 12. napján kelt adásvételi szerződéssel megszerzett ingatlan 1/2 tulajdoni hányada házastársi közös vagyon jogcímén a tulajdonában áll. Ezen kereseti kérelmének ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy házassági életközösségük csak szeptember 25. napján szakadt meg, így az I. rendű alperes az ingatlant a házastársi vagyonközösség tartama alatt a házastársi közös vagyonból vásárolta. Miután az II. rendű alperesnek nem is állt rendelkezésére az általa megszerzett 1/2 tulajdoni hányad vételára, az ingatlan teljes vételárát a házastársi közös vagyon felhasználásával az I. rendű alperes fizette ki. Az alperesek az ingatlanra előterjesztett keresetek elutasítását kérték. Ellenkérelmében az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy házassági életközösségük április 1. napján megszakadt, az ingatlant nem a házastársi közös vagyon felhasználásával vásárolta és az 1/2 tulajdoni hányad vételára a II. rendű alperesnek is a rendelkezésére állt. II. AZ ÜGYEK ÁLTAL FELVETETT DILEMMÁK A két ügy annyiban hasonló, hogy a házassági életközösség egyes elemei az új kapcsolat létesítését követően is fennmaradtak a házastársak között: részben fennmaradt a közös lakáshasználat: mindkét ügyben rendszeresen visszajárt az élettársi kapcsolatot létesítő fél a volt közös lakásba; lakókörnyezetükben a házastárs igyekezett fenntartani az életközösség fennmaradásának a látszatát, és különösen az első ügyben olyan közös családi programok is voltak, a házastársak olyan társasági eseményeken vettek részt együtt, amelyből a külső szemlélő valóban azt a következtetést vonhatta le, hogy a felek életközössége fennáll; a gazdasági együttműködésnek is fennmaradtak bizonyos elemei: az élettársi kapcsolatot létesítő házastárs az első ügyben folyamatosan, jelentős összeggel és értékes ajándékokkal támogatta a családot; a második ügyben pedig a házastárs kérésének megfelelően, a felhasználás ellenőrzése nélkül adott számára pénzt. Az érdemi döntéshez abban kellett állást foglalni, hogy milyen szintű kapcsolat fennmaradása kell ahhoz, ami mellett még a házassági életközösség fennállása megállapítható, és ami egyben kizárja az élettársi kapcsolatot. 1. BIZONYÍTÁSI KÉRDÉSEK Az első ismertetett ügyben elsődlegesen azért volt vitatott az élettársi kapcsolat, mert a házastárs állította, hogy a házassági életközösségük nem szakadt meg. Ezért a bizonyítást annak tisztázásával kellett kezdeni, hogy a házassági életközösség megszakadt-e. Miután ez a bizonyítás eredményre vezetett, vagyis azt állapította meg a bíróság, hogy a házassági életközösség megszakadt át lehetett térni annak vizsgálatára, hogy az élettársi kapcsolat feltételei fennálltak-e. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy az ügyben és minden hasonló tényállású ügyben a bizonyítás megduplázódik: ugyanúgy vizsgálni kell a házassági életközösség, mint az élettársi kapcsolat minden elemét. Abban az esetben, ha nem lett volna bizonyított a házassági életközösség megszakadása, a keresetet el lehetett volna utasítani az élettársi kapcsolat feltételei fennállásának vizsgálata nélkül is, miután a házassági életközösség fennállása önmagában kizárja az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát. A második ismertetett ügyben miután a keresetet a házastárs indította a házastársi közös vagyon megosztása iránt az élettársi kapcsolat létesítésének és kezdő időpontjának azért volt jelentősége, mert ettől az időponttól kezdődően a felperes és az I. rendű alperes házassági életközössége mindenképpen megszűnt, és az időpontot követően vásárolt ingatlan nem tartozhatott a házastársi közös vagyonba. Mindkét ügyben az állított élettársi kapcsolat kezdetének időpontjában a házastársak házassági köteléke fennállt. Az ítélkezési gyakorlat szerint vélelmezni kell, hogy a házasság megkötésével az életközösség létrejön és folyamatosan fennáll (BH ). Ezen vélelemmel szemben tehát az azt állító felet terhelte a házassági életközösség megszakadásának bizonyítása: az első ügyben a felperest, a második ügyben az alpereseket. Az élettársi kapcsolat létrejöttének és időpontjának bizonyítása pedig a Pp (1) bekezdésében foglalt általános szabály alkalmazásával az azt állító felet terhelte; az első ügyben a felperest, a második ügyben az alpereseket. Az ismertetett ügyekben a tényállás megállapítása nehéz volt, hosszas bizonyítást igényelt és a bizonyítékok aprólékos, részletes mérlegelését követelte meg a bíróság részéről. A mérlegelés pedig azért volt bonyolult, mert kevés okirati, vagy egyéb objektív bizonyíték állt rendel- 30 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:25

33 JOGGYAKORLAT kezésre, a jelentős számú tanúvallomás pedig nagyon eltérő tartalmú volt. Ezen okok miatt a hasonló jellegű ügyekben fontos, hogy a bíróság a feleket az életközösség valamennyi feltételének fennállására részletesen meghallgassa, és ennek a meghallgatásnak mindkét fél esetében már a per elején, lehetőség szerint az első tárgyaláson meg kell történnie. Az a tapasztalat ugyanis, hogy a felek ekkor még manipuláció nélkül, a valóságnak leginkább megfelelő tényelőadásokat teszik. Amennyiben a feleknek a per kezdeti szakaszán történő meghallgatása elmarad, azt a másodfokú eljárás során már nehezen lehet pótolni. A felek előadása ugyanis az elsőfokú ítélet ismeretében általában már egyre távolabb kerül a valóságtól. Jól követhető volt ez a második ügyben, amelyben nagyon részletesen meghallgatta az elsőfokú bíróság a feleket, és lényegében már a felperes előadása alapján is megállapítható volt a házassági életközösség megszakadása. A felperes például maga adta elő, hogy az I. rendű alperes soha nem étkezett otthon, és nem tudott arra sem nyilatkozni, hogy ha napközben hazament, akkor mit evett. Előadta azt is, hogy az 1980-as évek óta (több, mint 30 éve) nem voltak közösen moziban vagy színházban, az 1990-es évek vége óta (több, mint 20 éve) nem jártak együtt nyaralni, külön programokat szerveztek, külön baráti társaságba jártak. Nem tudott a felperes arról, hogy az I. rendű alperes 2012-ben autóbalesetet szenvedett, amelynek során a személygépkocsiját totálkárosra törte és amikor az I. rendű alperest agyvérzés érte és munkatársa kórházba vitte, el sem kísérte. Gazdasági kapcsolatukat a felperes úgy jellemezte, hogy amíg tartott a felperes fizetése, addig a kiadásokat viselte, majd ha elfogyott a pénze, akkor az I. rendű alperestől kért. Nem vitatta a felperes sem azt az I. rendű alperesi állítást, hogy kapcsolatuk megromlásának kiindulópontja az volt, amikor évben a felperes az I. rendű alperes tudomása nélkül vásárolt egy lakásingatlant. Ilyen részletes felperesi előadás alapján csaknem bizonyítás lefolytatása nélkül is meg lehetett állapítani, hogy a felperes és az I. rendű alperes között sem a közös háztartás, sem az érzelmi, sem pedig a gazdasági közösség nem állt fenn, és igazából csak az életközösség megszakításának az időpontját kellett vizsgálni. Bizonyítási eszközként mindkét ügyben szinte kizárólag tanúvallomások álltak a bíróság rendelkezésére, amelyek körültekintő, alapos mérlegelésével lehetett csak a tényállást megállapítani. A családjogi ügyekhez hasonlóan pedig nehezítette a mérlegelést, hogy a kihallgatott tanúk egy része akár a hozzátartozói kapcsolat, akár más ok miatt olyan viszonyban állt valamelyik féllel, ami a tanúvallomásuk érdektelenségét megkérdőjelezte. További nehézséget jelentett, hogy a házastárs mindkét ügyben kifejezetten törekedett arra, hogy lakókörnyezetében a házasságnak legalább a látszata fennmaradjon, és a kihallgatott tanúk egy része valóban nem érzékelte a házassági életközösség megszakadását. Az első ügyben a mérlegelés eredményeként a bíróság mellőzte az I. rendű alperes jelenlegi házastársának tanúvallomását, mert a közöttük fennálló családjogi kapcsolatra tekintettel a tanú érdekelt a hagyaték állagának megállapításában. Házastársi minőségénél fogva akkor sem közömbös számára, hogy mekkora értékű az I. rendű alperes által örökölt vagyon, ha az a jogvita elbírálásánál irányadó Csjt. 28. (1) bekezdés alapján nem közös, hanem I. rendű alperesi különvagyon. Mellőzte a bíróság az I. rendű alperes volt házastársának tanúvallomását is, mert ugyan hozzátartozónak már nem minősül és nem volt arra sem adat az eljárásban, hogy bármilyen érdekeltsége lenne valamelyik fél pernyertessége vagy pervesztessége mellett, a tanúvallomás tartalmából azonban egyértelműen kitűnt a felperessel szemben fennálló ellenszenve, amely abból eredt, hogy az örökhagyóval eredetileg fennálló szoros bizalmi kapcsolatának megromlását a felperesnek tulajdonította. Minősítő jelzőiből kétségkívül kiderült a felperesről kialakított és hangoztatott negatív véleménye, amely olyan mértékű volt, hogy teljesen egyértelműen befolyásolhatta tanúvallomásának tartalmát is. Aggályosnak tartotta ezenkívül a bíróság az alperesekkel a kihallgatásakor is munkavállalói kapcsolatban álló tanú vallomását, mert ez a fennálló anyagi függés szintén befolyásolhatta nyilatkozatának tartalmát. Ezért vallomásának csak azokat a részeit fogadta el, amelyek egyéb bizonyítékokkal is összhangban álltak. Komoly bizonyító erővel bíró bizonyítékot jelentettek az időközben már megszűnt Kft. alkalmazottainak, az örökhagyó házvezetőnőinek a tanúvallomásai. Ezek a tanúk teljesen érdektelenek voltak, a tanúvallomás tételekor nem álltak függőségi viszonyban a felekkel, és miután éveken keresztül dolgoztak az örökhagyó részére, teljes rálátással bírtak a felek viszonyára. Ezen tanúvallomások alapján meggyőzően meg lehetett állapítani a tényállást. A második ügyben a bíróság a tanúvallomások mérlegelése során kirekesztette a bizonyítékok közül a felperes háztartási alkalmazottjának, a felperes által vezetett általános iskola dolgozójának és házastársának, valamint az I. rendű alperes alkalmazottjának a tanúvallomását, mert ezen tanúk és a felek között a tanúvallomás tételekor is fennálló viszony olyan elköteleződést jelenthet, amely a tanúvallomás elfogulatlanságát aggályossá tette, az anyagi függőség befolyásolhatta a tanúkat abban, hogy a támogatott fél érdekeivel egyező tartalmú tanúvallomást tegyenek. Nem fogadta el a bíróság a felperes barátnőinek a tanúvallomását sem. A tanúk vallomása ugyanis a felperes előadásával sem állt összhangban: olyan tényekre is előadást tettek, amelyet még a felperes sem állított; (pl. a házastársak közös étkezései és közös programjai) illetve azért, mert a bizalmas baráti kapcsolat miatt nyilvánvalóan olyan tartalmú nyilatkozatot igyekeztek tenni, ami a felperes érdekeinek megfelelt. Ugyanígy nem értékelte bizonyítékként a bíróság a felperes és az I. rendű alperes azon szomszédjának a tanúvallomását, aki a felperes által vezetett általános iskola alkalmazottja volt, és akivel szemben a felperes feljelentése alapján büntetőeljárás indult. Érdektelen, hitelt érdemlő tanúvallomásként értékelte a bíróság az alperesek által bérelt ingatlan tulajdonosának, valamint a szomszédoknak a vallomását; ezek alap- CSALÁDI JOG december.indd :22:25

34 JOGGYAKORLAT ján lehetett megnyugtatóan megállapítani az alperesek élettársi kapcsolata létesítésének és időpontjának, egyben a felperes és az I. rendű alperes házassági életközössége megszakításának az időpontját. 2. AZ ÉRDEMI DÖNTÉSEK 2.1. Az első ügyben az elsőfokú bíróság az élettársi közös vagyon megosztására irányuló keresetet elutasította. Indokolásában ugyan megállapította, hogy az örökhagyó és a II. rendű alperes házassági életközössége megszűnt, mert bizonyítottnak látta, hogy az örökhagyó az állandóság és véglegesség szándékával költözött a városba, és ezzel azt is kifejezésre akarta juttatni, hogy életét a II. rendű alperes nélkül akarja élni. A felperes és az örökhagyó élettársi kapcsolatának fennállását azonban a gazdasági közösség hiányában nem állapította meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az örökhagyó rendkívüli mértékű vagyona nagymértékű szabadságot és függetlenséget biztosított számára, amelyből az következik, hogy az örökhagyó nem volt rászorulva a felperessel történő együttélésre. Az örökhagyó vagyona többszörösen túllépte azt a határt, ameddig és amikor más személlyel közös, együttes gazdálkodásról lehet szó. Az általa kiépített céges birodalmat egy személyben irányította. Segítette őt ebben a felperes, de azért, mert ezt elvárta tőle az örökhagyó. A felperessel fennállt érzelmi kapcsolata nem vitatható és a felperes az örökhagyót betegségében segítette, de ezt az örökhagyó elvárta tőle és bőkezűsége folytán jutalmazta is. Értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy az örökhagyó nem tett végintézkedést. Ez ugyanis azt igazolja, hogy az örökhagyó maga határozta meg halála esetére is azt, hogy kinek, mikor és mennyit juttat. Ezzel azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a felperes vagyona az és nem több, amihez életében az örökhagyótól hozzájutott, a hagyatékába tartozó vagyon pedig törvényes öröklés folytán az alpereseket illeti. A felperessel közös gazdálkodás hiányára utal az is, hogy a felperes által állított élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolt az örökhagyó ingatlanokat úgy, hogy annak 1/2 tulajdoni hányada a II. rendű alperes tulajdonába került. Amennyiben a felperessel gazdasági közösségben élt volna az örökhagyó, nehezen lenne megmagyarázható, hogy miért a II. rendű alperes szerezte meg az ingatlanok 1/2 tulajdoni hányadát, nem a felperes. A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányult, az alperesek pedig azt kérték, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolását változtassa meg, és azt állapítsa meg, hogy az örökhagyó és a II. rendű alperes házassági életközössége az örökhagyó haláláig fennállt. Az ítélőtábla közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes és az örökhagyó április 1. napjától november 14. napjáig élettársi kapcsolatban éltek. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az élettársi közös vagyon megosztása tárgyában a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az ítélőtábla a házassági életközösség megszakítására vonatkozó indokolást azzal egészítette ki, hogy az örökhagyó mindig rendelkezett általában luxus kategóriájú, kényelmes utazást biztosító gépkocsikkal, és olyan alkalmazottai voltak, akiket bármikor megkérhetett, és meg is kért arra, hogy szükség esetén fuvarozzák. A II. rendű alperessel, illetve a felperessel közös lakóhely közötti 30 km-es távolság, amennyiben lett volna az örökhagyó részéről erre irányuló szándék, nem akadályozhatta volna meg az örökhagyó és a II. rendű alperes együttélését. Ez a kis távolság nem indokolhatja, hogy kizárólag a munkavégzés miatt, kényelmi szempontból töltötte az éjszakákat a II. rendű alperestől külön az örökhagyó. A kihallgatott tanúk egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a II. rendű alperes ritkán, rövid ideig tartózkodott a városban lévő házban, semmilyen ruhaneműjét nem tartotta a lakásban és soha nem is aludt ott. Az örökhagyó pedig minden éjszakát itt töltötte, és bármikor ittas állapotba került valamilyen rendezvényen, mindig érte kellett menni és haza kellett vinni a felperessel közös lakásba. Ezért bizonyított, hogy az örökhagyó és a II. rendű alperes nem éltek közös háztartásban és ez nem valamilyen külső, kényszerítő körülmény (munkavégzés) miatt következett be, hanem az örökhagyó elhatározásából. Ez pedig azt jelenti, hogy az örökhagyó elköltözésével egyidejűleg az együttélésre irányuló kölcsönös szándék és a házastársak közötti érzelmi kapcsolat megszűnése miatt a II. rendű alperessel fennállt házassági életközössége megszakadt. Nem volt tehát olyan körülmény, amely az örökhagyó és a felperes élettársi együttélését kizárta volna. Érdektelen tanúvallomások és okirati bizonyíték a családi ház távfelügyeletét ellátó cég azon irata alapján, amely szerint riasztás esetén elsőként értesítendő személyként a felperest, másodikként az örökhagyót jelölték meg alapján bizonyítottnak látta az ítélőtábla a felperes és az örökhagyó közös háztartásban történő együttélését. A felperes és az örökhagyó összetartozásának, mély érzelmi kapcsolatának egyértelmű bizonyítékaként értékelte az ítélőtábla, hogy az örökhagyó súlyos betegségében, kiszolgáltatott állapotában a felperesre támaszkodott, az ő segítségét kérte és fogadta el. A felperes pedig odaadóan ápolta az örökhagyót, kezelésekre hordta, alternatív gyógymódokat keresett a számára, adagolta a gyógyszereket és kezelte az oxigénpalackot. Nincs jelentősége annak, hogy az alperesek azért nem vették ki részüket az örökhagyó ápolásában, mert az örökhagyó ezt nem fogadta el tőlük, vagy az alperesek nem is akartak benne részt venni. Az a tény, hogy az örökhagyó betegségének két éve alatt a felperes segítségét fogadta el, mindenképpen azt igazolja, hogy szorosabban kötődött a felpereshez, mint az alperesekhez. A fennálló érzelmi kapcsolatot, a felperes és az örökhagyó összetartozását bizonyítják a kórházi kórlapok is, amelyeken legközelebbi hozzátartozóként az örökhagyó a felperest nevezte meg. Azt az alperesi állítást pedig, hogy az örökhagyó egészségi állapota miatt nem is tudott nemi kapcsolatot létesíteni, cáfolja az örökhagyó háziorvosa által kiállított a gyógyszer igazolás, amely szerint az örökhagyó potencianövelő gyógyszereket szedett. 32 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:25

35 JOGGYAKORLAT A felperes és az örökhagyó összetartozását maguk az alperesek is elismerték. Ezt igazolja az, hogy az örökhagyó temetésén a koporsó mögött a felperes és az alperesek együtt kísérték az elhunytat. Bizonyítottnak látta az ítélőtábla a felperes és az örökhagyó gazdasági közösségének fennállását is. Kapcsolatuk kezdetén a felperes az örökhagyó cégében alkalmazott volt, ekkor együttműködésük még nem haladta meg a munkáltató alkalmazotti viszonyt. Az elköltözést követően ez minőségileg megváltozott. Együtt dolgoztak továbbra is az örökhagyó által működtetett gazdasági társaságokban, de két olyan kft.-t is alapítottak, amelyben a felperes 10%-os tulajdonrészt kapott. A felperes szükségleteihez, igényeihez igazodó mértékben költekezhetett a cég bevételéből, személyes kiadásait a cég alkalmazottai a cég pénztárából fizették ki. A Kft. eredeti profiljába nem illő közös vállalkozásba is kezdtek, kifejezetten a felperes fiának munkalehetőséget biztosító fodrászüzletet is nyitottak. Ezek azt igazolják, hogy az alperesek állításával szemben az elköltözést követően a felperes és az örökhagyó kapcsolata már nem alkalmazotti munkáltatói viszony volt, hanem kifejezetten közös gazdálkodásuk valósult meg. Közös gazdasági céljuk az igen eredményes vállalkozás minél sikeresebbé tétele volt, amelyben mindketten kivették a részüket. Nem vitatta a felperes sem, hogy a gazdasági döntésekben az örökhagyóé volt a meghatározó szerep, ez azonban a közös gazdálkodást nem zárja ki. A felperes és az örökhagyó gazdálkodásában a vállalkozói és magánvagyon nem különült el. Az irodából hazavitt készpénzt a közösen használt lakás több széfjében tartották és ezekből bármilyen célra, külön elszámolási kötelezettség nélkül vett ki pénzt a felperes és az örökhagyó. A cég bevételeinek közös, elszámolási kötelezettség nélküli felhasználása arra utal, hogy a felperes és az örökhagyó között hallgatólagos egyetértés volt abban, hogy közös tevékenységük eredménye is közös vagyonukba kerüljön. Ezt a közös vagyonszerzést igazolja az is, hogy az együttélés tartama alatt a felperes tulajdonába is több ingatlan, illetve a siófoki nyaraló 4/10 tulajdoni hányada került. Az ingatlanok tulajdonszerzésének jogcíme vétel volt és fel sem merült, hogy a vételár forrása nem a közös gazdasági tevékenység eredményéből származott volna. Az ítélőtábla közbenső ítéletének indokolásában kiemelte: az, hogy az örökhagyó az elköltözését követően is rendszeresen látogatta a családját, részt vett családi eseményeken és a faluban szervezett programokon, nem zárja ki, hogy ezzel egyidejűleg a felperessel állt fenn a szoros érzelmi kapcsolata és vele élt közös háztartásban. Az élettársi kapcsolat létesítésének nem feltétele, hogy az élettárs korábbi családjával a kapcsolatát teljes mértékben felszámolja. Az a tény pedig, hogy együttélésük tartama alatt az örökhagyó a családját anyagilag is támogatta, nem zárja ki a felperes és az örökhagyó között megvalósult gazdasági közösséget. Átlagos anyagi körülmények között élő élettársak esetén az élettárs korábbi családjának anyagi támogatása, ajándékok nyújtása sem akadálya az élettársi kapcsolat megállapíthatóságának. Az, hogy az örökhagyó anyagi lehetőségei az átlagos anyagi körülményeket lényegesen meghaladó mértékű támogatást is lehetővé tettek, nem eredményezi, hogy a felperessel a gazdasági közösség nem állt fenn. Az alperesek támogatása pedig nem azt jelenti, hogy ezzel az örökhagyó és a II. rendű alperes közös gazdálkodása valósult meg. Az alperesek részére nyújtott havi rendszeres készpénz juttatás ugyanis nem a II. rendű alperes és az örökhagyó közös gazdasági tevékenységének az eredménye volt, mert a II. rendű alperes általa sem vitatottan az örökhagyó vállalkozásaiban semmilyen formában nem vett részt. A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartó határozatát követően a Bírósági Határozatokban közzétett döntés is ezt a megállapítást emelte ki az ügy lényegeként A második ügyben az elsőfokú bíróság egyéb, jelen dolgozat tárgyán kívül álló okok miatt az alperesek által január 12. napján megvásárolt ingatlanra előterjesztett kereseteket részítélettel bírálta el és azokat elutasította. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a felperes és az I. rendű alperes között a házassági életközösség az alperesek élettársi kapcsolatának létesítésekor, január 1. napján megszakadt. Az ingatlant tehát az I. rendű alperes nem a házastársi közös vagyon felhasználásával vásárolta, az nem tartozik a házastársi közös vagyonba. Érdektelen tanúvallomások alapján azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesek január 1. napjától kezdődően egy bérelt családi házban életvitelszerűen együtt éltek, fennállt az érzelmi kapcsolatuk és közösen gazdálkodtak. A tanúvallomások mérlegelése mellett az elsőfokú bíróság a felperes már ismertetett előadását is figyelembe vette. Az alperesek élettársi kapcsolatának létesítésével egyidejűleg pedig a felperes és az I. rendű alperes házassági életközössége megszakadt. Ettől az időponttól kezdődően a felperes és az I. rendű alperes gazdasági együttműködése is hiányzott. Nem bizonyítja a gazdasági közösséget ugyanis az a tény, hogy kérésére az I. rendű alperes rendszeresen különböző összegeket adott át a felperesnek, és ezáltal hozzájárult a közös tulajdonú ingatlan fenntartásához, a közös gyermekek és az unokák megajándékozásához. Ugyanígy nem utal a gazdasági együttműködésre az sem, hogy az I. rendű alperes elvégeztette a közös tulajdonú ingatlan karbantartásával felmerülő munkákat. III. A HARMADIK ÜGY: TÖBB EGYIDEJŰ ÉLETKÖZÖSSÉG A harmadik ügyben 3 a felek a házastársak, a kereset a házasság felbontására, a viszontkereset a házastársi közös vagyon megosztására irányult. A már ismertetett ügyekkel annyi hasonlóságot mutat, hogy a felperes az 3 Mosonmagyaróvári Városi Bíróság 8.P /2001/154; Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1.Pf /2009/7. CSALÁDI JOG december.indd :22:25

36 JOGGYAKORLAT alperessel történt együttélésének tartama alatt szintén újabb kapcsolatokat létesített, sőt, még házasságot is kötött, és a jogvita elbírálása során azt kellett eldönteni, hogy melyik kapcsolatnak milyen vagyonjogi következménye volt. A megállapított tényállás szerint mindkét fél magyar és osztrák kettős állampolgár. Első házasságukat ben kötötték. Közös lakásuk Bécsben volt, velük egy háztartásban élt az erdélyi származású házvezetőnőjük. Ezt a házasságukat március 18. napján felbontotta a bíróság, de a házasság felbontása ellenére továbbra is egy lakásban laktak. A felperes április 12. napján házasságot kötött a házvezetőnővel, és továbbra is hárman éltek együtt a bécsi lakásban. A felperes július 12. napján megvásárolt a Szigetközben egy romos, felújításra váró ingatlant, amely 1/1 arányban a tulajdonába került. A felperesnek a házvezetőnővel fennállt házassági életközössége november közepén megszakadt, a házvezetőnő a közös lakásból elköltözött. A házasságot az ismertetett ügy felperesének kezdeményezésére az ügygondnok által képviselt házastárs ellen indult perben egy bécsi kerületi bíróság október 17. napján jogerős ítélete felbontotta, majd a házastárs által előterjesztett kereset alapján ugyanazt a házasságot a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság is felbontotta az szeptember 9. napján jogerős ítéletével. A felek kapcsolata továbbra is fennállt: együtt éltek a bécsi közös lakásban, évtől kezdődően közösen építették át a szigetközi ingatlant, és ide költöztek március 28. napján ismét házasságot kötöttek. A felperes több alkalommal utazott turistaként Thaiföldre, ahol megismerkedett egy thaiföldi hölggyel, akivel február 16. napján Bangkokban házasságot is kötött. Együtt jöttek vissza Magyarországra, és az új házastárs is a szigetközi ingatlanba költözött. Ezt követően hárman éltek együtt úgy, hogy a háztartást az alperes és a thaiföldi feleség közösen vezette, az ingatlan alsó szintjét az alperes, felső szintjét a thaiföldi feleség használta, a felperes pedig felváltva aludt hol az alperessel, hol a thaiföldi feleséggel. Az együttélésnek ezt a formáját mindhárman elfogadták, de október 3. napján az alperes az ingatlanból elköltözött és házassági életközösségük véglegesen megszakadt. Az alperes a házastársi közös vagyon megosztására irányuló viszontkeresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a szigetközi ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát házastársi közös vagyon jogcímén megszerezte és kérte a közös tulajdon megszüntetését. Viszontkere setének ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy a felperessel első házasságuk megkötésétől kezdődően megszakítás nélkül házastársi vagy élettársi életközösségben éltek. A felperes és a házvezetőnő között házassági életközösség nem jött létre, mert a házasságot csak azért kötötték, hogy a házvezetőnő az osztrák letelepedési engedélyt könnyebben megszerezhesse. A felperes a szigetközi ingatlant az életközösségük fennállása alatt közös vagyonból vásárolta, és a közös vagyon felhasználásával történt az átépítése is. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte; állítása szerint életközösségük kizárólag az első házasság tartama alatt, majd a második házasságuk megkötésétől az életközösség október 3. napján történt megszakításáig állt fenn. Az ingatlant a különvagyonából vásárolta és újította fel. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes és a házvezetőnő között létrejött a házassági életközösség. Ez pedig kizárta, hogy ennek időtartama alatt a felek között az élettársi kapcsolat megállapítható legyen, függetlenül attól, hogy akkor is közös háztartásban éltek. Ez az élettársi kapcsolat azonban megállapítható volt november közepétől kezdődően, amikor a felperes és a házvezetőnő házastárs házassági életközössége megszakadt. A feleknek ez az életközössége fennállt az újabb házasságuk március 28. napján történt megkötéséig. Ezzel a házasságkötéssel létrejött házassági vagyonközösség pedig a régi Ptk. alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat szerint egybeolvadt az azt megelőző élettársi vagyonközösséggel. Így a feleknek az első házasságuk fennállása alatti, 1974-től március 18. napjáig tartó, majd az november hónap közepe és október 3. napja közötti időtartamban történt együttélés alatti szerzése minősül közös vagyoninak. Miután az ingatlan szerzése a két időtartam között, július 12. napján történt, a vételkor az ingatlant a felperes különvagyonának kell tekinteni. Az alperes azt sem tudta bizonyítani, hogy a vételár forrása az azt megelőzően keletkezett közös vagyonuk volt, így megtérítési igénye sem lehetett. Ezért csak az életközösség tartama alatt történt beruházás eredményezett az alperes javára tulajdonszerzést. Az építkezés befejeződött a Thaiföldön történt házasságkötés előtt. Ezért nem merült fel a két, egyidejűleg fennálló házassági életközösség vagyonjogi következményei elbírálásának izgalmas, és tudomásom szerint a gyakorlatban és a jogirodalomban még egyaránt feldolgozatlan kérdése. 34 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:25

37 KÜLFÖLDI SZEMLE SZEIBERT ORSOLYA A GYERMEK MEGHALLGATÁSA A SZÜLŐI FELÜGYELET RENDEZÉSÉNEK KÉRDÉSÉBEN HOLLAND ÉS SKANDINÁV SZABÁLYOZÁS ÉS TAPASZTALATOK * BEVEZETÉS A gyermek meghallgatása az aktuális családjogi és egyúttal eljárásjogi kérdések egyike. Így van ez itthon is, ahol többek között a 14. évét betöltött gyermek meghallgatásának kérdése (is) számos aspektusban vetődik fel, családjogi ügyekben elsősorban a szülői felügyelet rendezésével összefüggésben. 1 A GYERMEK MEGHALLGATÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA ÉS GYAKORLATA A BONTÓPEREKBEN HOLLANDIÁBAN Hollandiában a gyermek álláspontjának a szülők bontópere során több tekintetben van jelentősége. A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy a gyermek részt vegyen a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv (parenting plan) elkészítésében, a bíróság meghallgathatja, illetve meghallgatja a gyermeket, a bíróság által kijelölt eseti gondnok képviselheti őt a perben (amennyiben a gyermek és a szülők között érdekellentét, illetve a gyermek érdekeinek védelme miatt ez szükséges), s a gyermek informális úton, írásban is megkeresheti a bíróságot. Az alábbiakban a Coenraad által tárgyalt első két lehetőség, illetve kötelezettség kerül áttekintésre. 2 A GYERMEK RÉSZVÉTELE A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSÁRA VONATKOZÓ TERV ELKÉSZÍTÉSÉBEN Hollandiában a szülők, akik elválnak vagy különköltöznek, függetlenül attól, hogy milyen partnerkapcsolatban éltek házasságban, bejegyzett partnerkapcsolatban 3 A cikk az NKFIH támogatásával, a K ny. számú kutatás keretében készült. 1 Lásd Szeibert Orsolya: A gyermek meghallgatáshoz való jogának érvényesülése a Ptk. családjogi rendelkezéseinek tükrében. In: Görög Márta, Hegedűs Andrea (szerk.): Lege duce, comite familia: Ünnepi tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára. Szeged, Lieke M. Coenraad: Voices of minor children heard and unheard in judicial divorce proceedings in the Netherlands. Journal of Social Welfare and Family Law Hollandiában a különnemű párok is élhetnek bejegyzett partnerkapcsolatban. vagy informális élettársi viszonyban, kötelesek szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó tervet készíteni. A 2009-ben bevezetett parenting plan a házasságukat felbontó vagy partnerkapcsolatukat felszámoló szülők megállapodása arról, hogy milyen hatással lesz különköltözésük kiskorú gyermekükre. A bontókereset benyújtása előtt kell előterjeszteniük; elkészítésének módja annyiban nincs további szabályhoz kötve, hogy a felek maguk is elkészíthetik, de mediátor, ügyvéd vagy közjegyző segítségét is igénybe vehetik. A szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv azt célozza, hogy a szülők azáltal, hogy előre végiggondolják a különköltözésük gyermekre gyakorolt hatását, csökkentsék a lehetséges konfliktusokat. A megállapodásban ki kell térni a gyermek tartózkodási helyére, a kapcsolattartás mikéntjére, egymás tájékoztatásának és a fontos kérdésekben való egyeztetésnek a módjára, továbbá a gyermektartásra. Mind a házasság, mind a bejegyzett partnerkapcsolat felbontásának feltétele a parenting plan előterjesztése, s emögött az a megfontolás áll, hogy a felek jobban eleget tesznek a maguk által létrehozott megállapodásnak, mint a bírósági döntésnek. A kérelem benyújtásának elmaradása főszabályként a bontókereset elutasítását vonja maga után. Amennyiben azonban a szülők között a kommunikáció egyáltalán nem működik vagy egyikük ismeretlen helyre távozott, a bíróság rendszerint nem szankcionálja a fenti megállapodás elmaradását. A bontókeresetben a szülőknek ki kell térniük arra, hogy gyermeküket függetlenül attól, hogy milyen életkorú gyermekről van szó, miként vonták be a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv elkészítésébe; ez pedig segítséget nyújt annak bírósági értékelése során, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekének. Bevezetésének ideje, 2009 óta az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróságok ténylegesen tekintetbe veszik, hogy a szülők ezt a kötelezettséget teljesítették-e, és különböző módon törekednek meggyőződni arról, hogy pontosan milyen módon. Az évek során bírósági szinten egy iránymutatás is kidolgozásra került annak vizsgálatára, hogy a szülők miként vonták be gyermeküket a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv elkészítésébe. Eszerint hat éves kortól a gyermeket be kell vonni a megállapodás elkészítésébe, majd a bíróság előtt részletesen ismertetni kell azt, hogy erre pontosan hogyan került sor (például arra történő utalással, hogy mi volt CSALÁDI JOG december.indd :22:25

38 KÜLFÖLDI SZEMLE a gyermek kívánsága). Ha szülők mindezt részletezik, a bíróság őket erre nézve külön nem hallgatja meg, azonban amennyiben ezek az információk a bontókeresetből nem tűnnek ki, a bíróság külön meghallgatja a szülőket. A GYERMEK BÍRÓSÁG ELŐTTI MEGHALLGATÁSA A családjogi ügyekben eljáró bíróságnak a tizenkét éves vagy idősebb gyermek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az őt érintő döntés meghozatala előtt meghallgassák, kivéve, ha a bíró úgy ítéli meg, hogy a kérdés csekély jelentőségű. A rendelkezés a bontóperben felmerülő, a gyermeket érintő valamennyi kérdésre vonatkozik, azzal, hogy a meghallgatás a gyermeknek joga, így nyilatkoznia nem kötelezettség. Gyermektartás tekintetében a gyermeknek tizenhat éves korától kezdődően kell lehetőséget biztosítani véleményének előadására. A bíróság ugyanakkor tizenkét évesnél kisebb gyermek számára is felajánlhatja a meghallgatást, amenynyiben például Coenraad példája szerint nem tud a szülők ellentmondásos nyilatkozatai alapján a gyermek jövőbeli tartózkodási helyéről dönteni. A holland Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata különösen korábban azt mutatta, hogy a bíróság indokolás nélkül elutasíthatja azt, hogy meghallgasson tizenkét, illetve gyermektartási kérdésben tizenhat év alatti gyermekeket. Ugyan az utóbbi időben a kisebb gyermekek meghallgatásának mellőzését arra vezetik vissza, hogy a szülők a gyermek törvényes képviselői, s a gyermeket a gyermekvédelmi segítők már meghallgatták, ez a gyakorlat erőteljesen szemben áll azzal a kívánalommal, hogy a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv elkészítésébe a szülőknek a legalább hatéves gyermeket be kell vonniuk és ennek megvalósulását adott esetben bíróság előtt igazolniuk. Coenraad felhívja a figyelmet, hogy a holland bíróságoknak gyakrabban kellene lehetőséget biztosítani a tizenkét évesnél alacsonyabb életkorú gyermekeknek arra, hogy véleményüket elmondják. A GYERMEK BÍRÓSÁG ELŐTTI MEGHALLGATÁSÁNAK MÓDJA, A TITOKTARTÁS KÖVETELMÉNYE ÉS A GYERMEK SZÁMÁRA VISSZAJELZÉS BIZTOSÍTÁSA A gyermek meghallgatásának módját a bíróság határozza meg. Noha a holland polgári eljárásjogi rendelkezések ezt nem rendezik, a bíróságok által kialakított bontóperi iránymutatások erre nézve is tartalmaznak iránymutatást. Ennek megfelelően a bontóperben felmerülő és a gyermeket érintő kérdésekben a gyermeket mind szóban, mind írásban (levélben vagy ben) meg lehet hallgatni (gyermektartási kérdésekben, ahol az életkori határ is tizenhat év, csak írásban). A gyermeket tizenkét éves korától kezdődően akkor is meg kell hallgatni, ha a bontás gyermeket érintő következményeiben a szülők egyetértenek. Előfordul az is, hogy a gyermek a bíróság számára írásban elküldi véleményét még azt megelőzően, hogy a bíróság őt erről a lehetőségről tájékoztatta volna. Miután különösen ilyenkor gyakran felvetődhet annak esélye, hogy a gyermek nem teljesen önálló kezdeményezésére küldi el véleményét, lehetőséget kell biztosítani a szóbeli meghallgatásra. A meghallgatás során a bíróság arra törekszik, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, s a szülők, illetve jogi képviselők ilyenkor nem lehetnek jelen, ugyanakkor a gyermek idősebb testvére számára kivételesen lehetővé tehetik azt, hogy a meghallgatáson benn tartózkodjon. Coenraad utal arra, hogy a szülők általi befolyásoltság ilyenkor sem tűnik elkerülhetőnek, s a bírák jobb képzésének tulajdonít olyan jelentőséget, amely mellett jobban kiszűrhető az, hogy mi a gyermek önálló véleménye. Az, hogy a gyermek véleményét mennyiben kell bizalmasan kezelni, a legutóbbi időkig vitatott kérdés volt ig ezt annak érdekében biztosították, hogy a gyermek valóban szabadon közölhesse a bíróság előtt álláspontját. Ezzel szemben már korábban is azzal érveltek, hogy ha a gyermek álláspontja egy adott kérdés eldöntésénél meghatározó jelentőségű, akkor szükséges, hogy azt a szülők is megismerhessék. A fenti említett bírósági bontóperes iránymutatás 2009 óta kompromisszumos megoldásra törekszik; ennek megfelelően a gyermek meghallgatásáról nem készítenek jegyzőkönyvet és a gyermek írásban közölt véleményéről sem készítenek másolatot, a bíróságnak azonban röviden és lényegre törően tájékoztatnia kell a szülőket a gyermek álláspontjáról. A szülőknek így módjuk van arra, hogy reagáljanak a gyermek véleményére. Az, hogy a gyermek számára visszajelzést kell adni arról, hogy a bíróság miként vette figyelembe a véleményét, gyermekjogi kívánalom, ugyanakkor Hollandiában nem teljesül, tekintve, hogy ha a bíróság határozott a bontóper kérdéseiben, a gyermeket külön nem kell értesíteni. A szülők mint peres felek megkapják a bírósági határozatot, így csak az feltételezhető, hogy a szülők tájékoztatják a gyermeket. Coenraad a gyermeknek címzett visszajelzés hiányát kifejezetten hiányosságnak tekinti, amely akadálya annak, hogy az eljárás megfeleljen a gyermekbarát igazságszolgáltatás követelményének. A HOLLAND BONTÓPERES ELJÁRÁS ÉRTÉKELÉSE A GYERMEK RÉSZVÉTELI JOGA ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK TÜKRÉBEN Miután valójában kevés garanciája van annak, hogy a gyermek véleményét a bontóperes eljárásban ténylegesen meghallgatják vagy tekintetbe veszik, az a bírósági viszszajelzés, amely tájékoztatja a gyermeket a bíróság döntéséről és arról, hogy véleményét miként vették figyelembe, elősegítheti azt, hogy a gyermek véleményét valóban értékeljék, amely megerősítheti bennük azt az érzést, hogy számít álláspontjuk. A holland gyermekjogi ombudsman arról számolt be, hogy a gyerekeknek kevéssé van arról tudomásuk, hogy a bíróság előtt álláspontjukat kifejthetik. Ettől részben független probléma, hogy az informális partnerkapcsolatban élő szülők különválása nem feltétlenül kerül bíróság elé, s ez mindenképpen hátráltatja az így érintett gyermekek véleményének meghallgatását. Coenraad arra utal, hogy bár a holland bontójogi szabályozás számos lehetőséget biztosít a gyermek számára, további változtatásokra van szükség. 36 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:26

39 KÜLFÖLDI SZEMLE A GYERMEK MEGHALLGATÁSA A SKANDINÁV ORSZÁGOKBAN Svédországban Ellen Key írónőnek a pedagógiában máig nagy jelentőségű könyve (a svédül 1900-ban megjelent kötet magyarul A gyermek évszázada címet kapta) már a XX. század első évtizedeiben meghatározó befolyást gyakorolt az északi államok gyermeket érintő jogalkotására. Noha ezt követően további évek teltek el addig, hogy a gyermeket önálló, jogokkal rendelkező és védelemre érdemes személyként vegyék figyelembe, az es években valamennyi skandináv országban újabb meghatározó lépéseket tettek a gyermeki jogok fokozott figyelembevétele érdekében. Ez olyan szemlélet térhódítását jelentette, amely egyre erőteljesebben szakított azzal, hogy a gyermek az őt érintő ügyekben tárgyként jelenjen meg. Ahogy Singer erre utal, 1979-ben a svéd kormány kifejezte azon álláspontját, mely szerint jogalkotásnak azt a megközelítést kell tükröznie, hogy a szülők és gyermekek közötti kapcsolat egymás kölcsönös tekintetbevételén és lehetőség szerint egymás álláspontjának tiszteletben tartásán alapul. A tanulmány 4 alapján a szülői felelősséget, váltott gondoskodást érintő kérdéseket tekintjük át alább. A GYERMEK RÉSZVÉTELE ÉS MEGHALLGATÁSA A SZÜLŐI FELELŐSSÉGET ÉRINTŐ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOKBAN A skandináv országokban a gyermeket érintő jogi helyzeteknek a gyermeket előtérbe helyező rendezése már az 1970-es években megtörtént és ez hatást gyakorolt a szülő gyermek kapcsolat szabályozására is. Ezek eredményeként a gyermek személye nemcsak láthatóbbá vált, hanem egyes gyermekvédelmi eljárásokban az eljárásbeli fél státuszát is megszerezhette. A gyermek részvétele az eljárásban nemcsak azt vonja maga után, hogy mint egyénnek a jogait jobban tekintetbe veszik, hanem egyúttal azt is, hogy a gyermek a társadalmi életben is nagyobb súllyal vehet részt. Ezzel együtt azonban a részvétel nem feltétlenül jelenti a gyermek meghallgatását is, bár a meghallgatásnak a jogi eljárásokban, és elsősorban a családjogi vitákban szerepe lehet, így a szülői felügyelettel kapcsolatos jogvitákban, továbbá ezzel összefüggésben a gyermek tartózkodási helyének kijelölésében, valamint a gyermek és más személyek közötti kapcsolattartás kérdésében. Miután a gyermek félként ezekben az eljárásokban nem vehet részt, különös súlya van annak, hogy meghallgatják-e. A skandináv országokban hasonló utat ját be az a fejlődés, amelynek eredményeként a gyermek részt vehet a szülői felügyelet rendezését érintő ügyekben. Itt először Norvégiában vezették be (1981-ben) azt a gyermekek jogairól szóló törvénybe foglalt rendelkezést, amely szerint a szülőknek meg kellett hallgatniuk gyermeküket, mielőtt személyét érintően bármely döntést meghozná- 4 Anna Singer: Voices heardand unheard A Scandinavian perspective. Journal of Social Welfare and Family Law nak. A gyermekek jogairól szóló törvény hatályos rendelkezése szerint a szülőknek a gyermek álláspontját döntéshozatal előtt a gyermek fejlettségi szintjének és érettségének megfelelően kell meghallgatni, s ugyanez a kötelezettség vonatkozik a bíróságokra is, így a gyermek álláspontját megfelelő súllyal tekintetbe is kell venni. A törvény értelmében a gyermeket hétéves korától meg kell hallgatni a tartózkodási helyét érintő jogvitákban, s amennyiben a gyermek tizenkét éves, álláspontjának meghatározó jelentőséget kell tulajdonítani. Komoly eljárási hibának minősül az, ha a gyermek nem kapott lehetőséget álláspontjának kifejtésére, s ez az eljárás megismétlését is okozhatja. A gyermek véleményéről az eljáró bíróság akár közvetlenül, akár közvetett módon, szakértő útján is tájékozódhat. Dániában hasonló a szabályozás, 1985-ben vezették be azt a rendelkezést, amely szerint s gyermek álláspontjának a szülői felügyelettel kapcsolatos jogvitákban meg kell jelennie. A szülői felelősségről szóló törvény azt rögzíti, hogy a gyermeket olyan módon kell bevonni a szülői felelősséggel, a gyermek tartózkodási helyével és a kapcsolattartással összefüggő ügyekbe, hogy véleményét megfelelően kifejezhesse. Ez akár közvetlen módon, akár szakértő bevonásával történhet. Amennyiben a gyermek elérte a tizedik évét, már joga van arra, hogy maga forduljon a hatósághoz/bírósághoz és kezdeményezze a szülői felelősség, tartózkodási hely, illetve kapcsolattartás rendezését. Egy 2011-ben végzett felmérés szerint összességében megközelítőleg 430 esetben került már erre sor. Svédországban először 1979-ben merült fel a gyermek eljárásban való részvételének kérdése, ekkor egy bizottság kapott felkérést arra, hogy vizsgálja meg, megfelelnek-e a szülői felügyelettel kapcsolatos eljárások a szülő gyermek viszonyról alkotott jelenlegi felfogásnak. A bizottság a vizsgálat eredményeként azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy a gyermeknek félként kell jogot adni a szülői felelősséggel kapcsolatos eljárásban való részvételre, de nem szükséges arra lehetőséget biztosítani, hogy ilyen eljárást maga kezdeményezhessen. Ez a javaslat nagy figyelmet kapott, és ugyan jogszabályi szintre nem emelkedett, a bizottság tovább foglalkozott a gyermeki jogok érvényesülésével. Hasonló javaslat született 1987-ben, amely ahogyan erre Singer utal, azért nem vezetett jogszabályalkotáshoz, mert addigra a szülőknek a szülői felügyeletet rendező megállapodásai kerültek előtérbe, ez pedig óhatatlanul háttérbe szorította a gyermek álláspontját. A New York-i Gyermekjogi egyezmény ratifikálása a gyermeki jogokat újból az előtérbe állította, de csak 1996-ban került megfogalmazásra az a rendelkezés, amely szerint a szülők és gyermekek egymás közötti viszonyában a gyermek véleményének korára és érettségére tekintettel megfelelő súlyt kell tulajdonítani. A bíróságnak ugyanakkor nincs kifejezett kötelezettsége arra nézve, hogy a gyermeket meghallgassa, miután a gyermek álláspontjáról a szülők révén vagy egyéb módon is tudomást szerezhet. A gyermekjóléti szolgálatnak jelentést kell készítenie a gyermek legfőbb érdekében és ennek során a gyermekkel közvetlenül is kommunikálhatnak. Ez utóbbira még ha nem is mindig összességében nagyon gyakran sor kerül. CSALÁDI JOG december.indd :22:26

40 KÜLFÖLDI SZEMLE Singer értékelése szerint a szülői felelősséggel, a gyermek tartózkodási helyével, illetve a kapcsolattartással összefüggő ügyekben a gyermeknek kifejezetten jó lehetősége van arra, hogy véleményével befolyásolja az ügy kimenetelét, hiszen álláspontjának a gyermek korára és érettségére tekintettel jelentőséget kell tulajdonítani. Miután Norvégiában az eljárás megismétléséhez vezethet az, ha a gyermek számára nem biztosítanak lehetőséget a meghallgatásra, a gyermeki jogok ebben a tekintetben ott mutatkoznak a legerősebbeknek. A GYERMEK MEGHALLGATÁSA ÉS AKADÁLYAI A GYAKORLATBAN Noha jogilag a gyermek helyzete egyértelmű, a gyakorlatban számos tényező hátráltatja őt abban, hogy a szülői felelősséggel kapcsolatos eljárásokban valóban részt vegyen. Az első nehézség abból adódik, hogy milyen módot találnak a gyermek meghallgatására. Singer megértően viszonyul ahhoz a vélekedéshez, amely vonakodik a gyermek bírósági eljárásba történő közvetlen bevonásától, így helyesnek tartja azt, hogy ritkán áll fenn olyan kötelezettség, hogy a gyermeket a bíróság közvetlenül hallgassa meg. Rendszerint egyéb módon is lehet tájékozódni a gyermek álláspontjáról, így a gyermekjóléti szolgálaton vagy a szülőkön keresztül. Annak a metodikája nem kidolgozott, hogy miként lehet a gyermek álláspontját korának és érettségének megfelelően tekintetbe venni, így nem véletlen, hogy bírósági ítéletek ritkán tartalmaznak utalást arra, hogy a gyermek véleménye ellentétben állna a bíróság döntésével. A kutatások szerint ugyanakkor minél idősebb a gyermek, annak nagyobb súllyal eshet latba álláspontja. Csekély információ áll rendelkezésre arról, hogy egyes ügyekben miként rögzítették a gyermek véleményét, milyen vélemények hangzottak el és azok miként befolyásolták a bíróság álláspontját. Svédországban a bíróság nemcsak a körülmények feltárását kérheti a gyermekjóléti szolgálattól, hanem azt is, hogy terjesszék elő, mely megoldás szolgálja a gyermek legfőbb érdekét. Ennek során rendszerint közvetlenül meghallgatják a gyermeket. Egy 2011-ben végzett kutatás azt mutatta ki, hogy vagy közvetlenül meghallgatják a gyermeket, vagy, amennyiben a gyermek igen kicsi, otthonában látogatják és figyelik meg, ugyanakkor arra a kutatás során nem nyertek egyértelmű választ, hogy miként védik ki azt, hogy a gyermek a szülei iránti lojalitása miatt nehéz helyzetbe kerüljön. A szolgálat oldaláról arról számoltak be, hogy a gyerekek gyakran érezték véleményük figyelmen kívül hagyását, részben akkor, ha a szüleik általi befolyásolást érzékelték, illetve több alkalommal a gyerekek véleménye egyszerűen nem volt az ügy eldöntése szempontjából releváns. Szintén a gyerekeknek volt az a véleménye, hogy nem mindig rendelkeztek elegendő információval ahhoz, hogy valóban érdemi álláspontjuk legyen. A GYERMEKEK VÉLEMÉNYE A SZÜLŐI FELÜGYELETTEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOKBAN Noha a jogszabályi követelmények értelmében a gyermek véleményét meg kell hallgatni a szülői felelősséget, gyermek tartózkodási helyét, illetve a szülő és gyermek közötti kapcsolattartást érintő döntéshozatal során, a gyakorlatban erre nem feltétlenül kerül sor, sőt, Singer arra utal, hogy még a gyermek által kifejezésre juttatott álláspontot sem feltétlenül veszik figyelembe. Ennek egyik okaként gyakran azt jelölik meg, hogy jogi kérdésekről a gyerekeknek koránt sincs mindig véleménye. A meghallgatásnak ugyanakkor nemcsak az a célja, hogy a gyermek konkrét információkkal szolgáljon, hanem azt is, hogy egyáltalán lehetőséget kapjon véleményének elmondására. A gyermekek egyébként egy részükre fenntartott telefonvonalat üzemeltető gyermekjogi szervezet beszámolója szerint nem a jogi eljárásban való részvételüket hiányolták, hanem azt, hogy szüleik nem tájékoztatják őket a közöttük a szülői felügyelet tárgyában folyó vitáról, elsősorban azért, mert elmerülnek a konfliktusban és nem feltétlenül tudnak odafigyelni arra, hogy a gyermek felé is megfelelően kommunikálják különválásukat. A gyermekek meghallgatásának elmaradása arra is visszavezethető, hogy a bíróságok az ügyek igen korlátozott számában döntenek a szülői felelősség tekintetében. Miután a skandináv országokban évek óta az a határozott cél, hogy mindkét szülő részt vegyen a gyermek életében, akkor is, ha már nem élnek együtt, a közös szülői felügyelet az elsődleges megoldás, mert ez mutatkozik olyannak, amely a gyermek legfőbb érdekét szolgálja. Kérdésként az vethető fel, hogy így mire vonatkozóan és miért kell a gyermeket meghallgatni, hiszen úgy tűnik, hogy a különélő szülők közös szülői felügyeletének elsődlegessége csökkenti a gyermek meghallgatásának jelentőségét. Singer szerint ugyanakkor a meghallgatásnak elsősorban elvi és nem gyakorlat jelentősége van. Kétségtelen, hogy nem könnyű megtalálni azt a módot, amely a gyermek meghallgatását a leginkább elősegíti; a javasolt megoldások között rendszerint felmerül a szakértő általi meghallgatás csakúgy, mint az, hogy a gyermeknek önálló képviselője legyen. Az alternatív vitamegoldás módszerei legalább ilyen jó szolgálatot tehetnek, különös tekintettel arra is, hogy a kutatások szerint kevéssé lehet valójában tudni azt, hogy maguk a gyerekek milyen részvételt szeretnének a szülők között folyó és őket érintő jogvitában. A KÖZÖS SZÜLŐI FELÜGYELET, A VÁLTOTT GONDOSKODÁS ÉS A GYERMEK ÁLLÁSPONTJA A különélő szülők számára a közös szülői felügyelet lehetősége a skandináv országokban régóta fennáll: Svédországban 1976, Norvégiában 1981, Dániában pedig 1983 óta gyakorolhatnak azok a szülők is közös szülői felügyelet, akik már nem élnek együtt. Miután ez az évek során főszabállyá vált, a jogviták középpontjába a tartózkodási hely meghatározása és a kapcsolattartás rendezése került. Mind Dániában, mind Svédországban lehetősége van a bíróságnak arra, hogy az egyik fél akarata ellenére is elrendelje a jövőre nézve a közös szülői felügyelet gyakorlását, amennyiben ez felel meg a gyermek legfőbb érdekének, ugyanakkor nem dönt ekként a bíróság, amennyiben az látható, hogy a szülőknek nagy nehézségeket fog okozni a gyermek ügyeiben történő együttmű- 38 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:26

41 KÜLFÖLDI SZEMLE ködés. Ezzel együtt a közös szülői felelősség teljesen általános megoldás. Singer álláspontja szerint az, hogy a gyermek a közös szülői felügyelet mellett felváltva, a váltott gondoskodás keretei között tartózkodik a szüleinél, olyan kérdés, amely a gyermek mindennapjait érinti, így a tartózkodási hely meghatározása tekintetében mindenképpen indokolt lenne őt meghallgatni. A váltott gondoskodás azóta lehetséges Svédországban, mióta a szülők közös szülői felügyeletben állapodhatnak meg, azzal a feltétellel, hogy a gyermek ugyanazt az óvodát vagy iskolát látogatja, bármelyik szülőnél is lakik. A kilencvenes évek elején a különélő szülők gyermekeinek mintegy 4%-a élt váltott gondoskodásban Svédországban, húsz év elteltével ez az arány 35 40%-ra emelkedett. Ugyanott a bíróság a közös szülői felügyelet elrendelése esetén dönthet a gyermek tartózkodási helyének kérdésében, hiszen a szülők között, ha egyikük akarata ellenére rendeli el a bíróság a közös szülői felügyeletet, nem feltétlenül van egyetértés abban, hogy a gyermek melyiküknél éljen. Ilyen esetben a bíróság a váltott gondoskodás váltott tartózkodási hely mellett is dönthet. Noha feltételezhető lenne, hogy a váltott gondoskodás csak a nagyfokú együttműködési készsége mellett működhet, a bíróság számos esetben rendeli ezt el amellett, hogy a szülők között vita esetén csekélyebb ez a hajlandóság. Norvégiában a bíróságnak 1997 óta van módja arra, hogy a szülők megegyezése esetén jóváhagyja a közös szülői felügyelet mellett a váltott gondoskodást óta az egyik szülő ellenzése dacára is elrendelhetik azt, hogy a gyermek váltva tartózkodjon a szüleinél, erre ugyanakkor csak kivételesen kerül sor. Dániában 2007 óta lehet az egyik szülő erre irányuló akarata ellenére elrendelni a közös szülői felügyeletet, de 2012 óta ennek akadálya, ha a szülők között komoly együttműködési nehézségek mutatkoznak. Formálisan nem rendelhető el a váltott gondoskodás, de az egyik szülőnél élő gyermek és a különélő szülő között a kapcsolattartás elérheti azt a mértéket, mintha a gyermek felváltva tartózkodna szüleinél. Ilyen mértékű kapcsolattartás bármelyik skandináv országban megengedett, feltétele, hogy ez szolgálja a gyermek legfőbb érdekét. Svédországban a váltott gondoskodás bírósági elrendelhetőségének bevezetése idején számos érv és ellenérv megfogalmazásra került. A mellette szóló érvek között szerepelt, hogy így a gyermek mindkét szülővel folyamatos érzelmi kapcsolatban marad és kevésbé érintik a szülők különéléséből eredő hátrányok. Ellene szólt ugyanakkor, hogy megfosztja a gyermeket a biztos háttértől, és Singer szerint a kisebb gyermeket attól is, hogy az anyával szoros érzelmi kötődés alakulhasson ki. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a skandináv országokban egyre több szülőpár tekinti ezt jó és követendő megoldásnak. Arról azonban meglehetősen keveset lehet tudni, hogy a gyermekek miként értékelik a váltott gondoskodást. Mind a svéd, mind a norvég vonatkozó kutatások szerint pozitívnak tekintették azt, hogy mindkét szülőjükkel szoros kapcsolatban maradhatnak, azt is jelezték ugyanakkor, hogy feszültséget okoz az egyetlen állandó lakóhely hiánya. Noha a váltott gondoskodást a szakirodalom rendszerint a gyermek érdekében álló megoldásnak tekinti, szükséges lenne tudni a gyermekek álláspontját is. Új magánjog sorozat 10. kötete Gyermeki jogok, szülői FelelősséG és Gyermekvédelem Szerzők: Filó erika, katonáné Pehr erika A gyermekek védelmét közvetlenül vagy közvetetten számos jogszabály szabályozza. ez a kötet a gyermekvédelmi rendszert alapvetően meghatározó Gyermekvédelmi törvény mellett feldolgozza az új Polgári Törvénykönyv Családjogi könyvét, valamint a Gyermek Jogairól szóló egyezményt. A hazai jogszabályokon kívül egyre jelentősebb a nemzetközi normák szerepe, így az ensz és az európa Tanács többoldalú nemzetközi egyezményei, ajánlásai, az emberi Jogok európai Bírósága joggyakorlata, valamint az európai Unió jogforrásai is Ára: 7000 Ft bemutatásra kerülnek. A könyvet különösen aktuálissá teszi az, hogy szerzői bemutatják, miként újította meg a Polgári Törvénykönyv Családjogi könyve a gyermeki jogokat, a szülői felelősséget, a gyámságot és az örökbefogadást, amely változások érintik a gyermekvédelem rendszerét és bővítik a bíróságok, a gyámhatóságok feladatkörét is. Bemutatják továbbá a gyermeki jogok elméletét és érvényesülésének gyakorlatát is, valamint a gyermekvédelmi rendszerben végbement szakmai változásokat mind az ellátások, a szolgáltatások, mind az átalakult gyámhatósági rendszer hatósági intézkedései tekintetében is. 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS CSALÁDI JOG december.indd :22:27

42 HÍREK, ESEMÉNYEK KATONÁNÉ PEHR ERIKA HÚSZÉVES A GYERMEKVÉDELMI TÖRVÉNY BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS ÉS KÁRPÁT-MEDENCEI GYERMEKVÉDELMI KONFERENCIÁRÓL Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatásával a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság a tárca Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályával együttműködve programsorozatot indított el a Gyermekvédelmi törvény évfordulója alkalmából. Ennek keretében augusztus között Székesfehérvárott került megrendezésre az Országos és Kárpát-medencei Gyermekvédelmi Konferencia, melynek az volt a célja, hogy az évforduló alkalmából bemutassa a gyermekvédelem elmúlt két évtizedének eredményeit, és gondjait. A szakembereket Cser-Palkovics András Székesfehérvár polgármestere, majd Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár köszöntötte. A polgármester reményét fejezte ki, hogy a húsz év alatt felhalmozódott rengeteg tapasztalat a jövőben még inkább javítja a gyermekvédelmi munka színvonalát. Az államtitkár elmondta, hogy a húszéves Gyermekvédelmi törvény folyamatos változásai azt a célt szolgálták, hogy a nehéz sorsú gyerekek elkallódás helyett valódi esélyt kapjanak, a nevelőszülői hálózat megerősítésével pedig családban nőhessenek fel. A konferen cián felolvasták Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége levelét, amelyben hangsúlyozta, hogy a gyermekvédelem legfontosabb feladata a szoros családi kapcsolatoktól megfosztott gyerekek esetében a társadalomba vetett bizalmuk újraépítése és a gyerekek önbizalmának visszaadása. 2 A köszöntők közben a Bakáts Téri Énekzenei Általános Iskola Kamarakórusának előadása segítette a ráhangolódást a gyermekvédelmi szakmai kérdéseire. A konferencia szakmai moderátora: Káli- Horváth Kálmán volt. Az alábbiakban az egyes előadások főbb gondolatai kerülnek röviden ismertetésre. 1. Gyermekvédelem az UNICEF megközelítésében (Mészáros Antónia ügyvezető igazgató UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány) Az előadó először a tíz év gondos munkája után elfogadott Gyermekjogi Egyezmény 3 és annak három fakultatív jegyzőkönyvének 4 jelentőségéről beszélt, hiszen az Egyezmény egyfajta útmutató is, mert a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz biztosít jogokat. Ugyanakkor az Egyezmény kötelességet is ró azokra az államokra, amelyek aláírták, mert az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága előtt rendszeresen be kell számolniuk az Egyezményben foglaltak betartásáról. A Gyermekvédelmi törvény követi a Gyermekjogi Egyezmény céljait és elveit. Az UNICEF az ENSZ Gyermekalapja, melyet az ENSZ Közgyűlése hozott létre, és tevékenységének iránymutatója a Gyermekjogi Egyezmény. Az UNICEF 1946-ban lépett először kapcsolatba Magyarországgal, amikor a második világháború után élelemmel, egészségügyi ellátással segítette országunkat ben alakult meg az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága, mely 2011-ben UNI- CEF Magyar Bizottság Alapítvány néven alakult újjá. Az UNICEF a veszélyben lévő gyerekekért küzd és több mint 190 országban dolgozik a gyermekek jogaiért, testi-lelki jóllétéért, és hosszú távú humanitárius és fejlesztési programokat nyújt a fejlődő országokban élő gyermekeknek. Az UNICEF küldetésének központjában az alábbi területek állnak: egészség, HIV/AIDS megelőzése, táplálkozás, víz, higiénia, oktatás, gyermekvédelem és társadalmi integráció. Az UNICEF Magyar Bizottság a gyermekjogok megismerése, tisztelete és védelme érdekében figyelemfelhívó, oktató és érdekérvényesítő munkát végez Magyarorszá- 1 A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI. törvény. 2 Forrás: (letöltve: november 10.) évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről. 4 A gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv (kihirdette: évi CLX. törvény). A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv (kihirdette: évi CLXI. törvény). A panaszok, fellebbezések és petíciók benyújtásáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv, amit hazánk még nem hirdetett ki. 40 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:27

43 HÍREK, ESEMÉNYEK gon, így például az Ébresztő-óra iskolai program keretében kiképzett előadók tartanak interaktív előadásokat 4 12 osztályos gyerekeknek. A program célja, hogy növelje a gyermeki jogok ismertségét az iskolákban, valamint érzékenyítse a gyermekeket a fejlődő világ, a fenntartható fejlődés és a globalizált világ problémái iránt. E mellett az UNICEF innovatív eszközökkel (HelpAPP) segíti a gyerekeket az erőszak felismerésében, megelőzésében és kezelésében, és kutatásokat, kampányokat indít ennek érdekében. A Gyermekbarát települési program célja a Gyermekjogi egyezmény helyi szinten való hatékony végrehajtásának elősegítése. Ezért olyan helyi irányítási rendszer, modell és jó gyakorlat kialakítását tűzi ki célul, amely kötelezettséget vállal a gyermekek kiemelt és fokozott védelmére és a gyermekek jogainak tiszteletben tartására ben 18 pályázat érkezett, értékelésük most zajlik. 2. Amit a számok mutatnak két évtized fontosabb gyermekvédelmi adatai (Gulyásné dr. Kovács Erzsébet főosztályvezető, Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Szakmai Irányítási Főosztály, Tóth Judit Nikoletta osztályvezető, Központi Statisztikai Hivatal Szociális Statisztikai Osztály) A gyermekjóléti és gyermekvédelemi szakstatisztika szerteágazó terület, hiszen hat teljes körű, éves adatgyűjtés tervezése, szervezése, az adatok elemzése és publikálása történik meg, melynek segítségével átfogó képet kaphatunk a gyermekjóléti alapellátásokról, gyermekvédelmi szakellátásokról, területi gyermekvédelmi szakszolgálatokról, valamint a gyámhatóságok tevékenységéről és a javítóintézeti nevelésről. Ugyanakkor más szakstatisztikákból is származnak információk (pl. pénzbeli ellátások, köznevelési adatok, egészségügy, igazságügy, demográfiai jellemzők) a gyermekvédelmi tendenciák bemutatásához. Ezt követően az előadók tájékoztatást adtak a rendszeres gyermekvédelmi kedvezménytől (2016. évben gyermeket érintett a kedvezmény), a hátrányos, halmozottan hátrányos gyermekeken keresztül (2016. évben gyermek rendelkezett ilyen minősítéssel), a szünidei gyermekétkeztetésig (2016. évben a nyári szünetben , a tavaszi szünetben , az őszi szünetben , a téli szünetben gyermek vette igénybe az ingyenes szünidei étkezést). Hasonlóan nagy változás következett be a gyermekvédelmi szakellátásban is, ahol a gyermekek 40%-a 1 5 év közötti időt tölt a rendszerben, mert bár a Gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta a nevelőszülői ellátást tekintette elsődlegesnek, de a évi módosítás óta már csak kivételesen engedi meg a 12 éven aluli gyermekek intézményi ellátását. Ennek eredményeképpen mára a 12 év alatti korosztály 84,5%-a, a 3 év alatti korosztály 86,3%-a él nevelőszülőnél, azzal, hogy mindez az egyes nevelőszülőnél elhelyezett gyermekek számának emelkedését is jelenti, mert a nevelőszülők száma alig változott (2010. évben 5416 nevelőszülőnél , évben 5531 nevelőszülőnél gyermek nevelkedett). Amíg évben a nevelőszülők 61%-a csak egy gyermekek nevelt, addig évben a nevelőszülők 50%-a már három vagy több gyermeket nevelt. Megállapítható az is, hogy a speciális szükségletű gyermekek 5 gyakorlatilag valamennyien gyermekotthonban kerültek elhelyezésre. A nevelőszülői hálózatok férőhelyeinek 54%-át állami fenntartó, 39%-át egyházi fenntartó, illetve 7%-át civil fenntartó tartja fenn. A gyermekotthoni fenntartásban igen kis arányban vannak jelen egyházi (9%), illetve civil (2%) fenntartók. 3. A gyermekszegénység változásának fontosabb társadalmi összetevői Magyarországon között (Gábos András, vezető kutató TÁRKI Társadalomkutatási Intézet) A rendszerváltást követő években a gyermekes családok relatív jövedelmi helyzete jelentősen, átlagot meghaladó mértékben romlott. Az közötti időszakban a gyermekek szegénysége ugyan összességében javult, de szegénységi kockázatuk mindvégig átlag felletti volt. A pénzügyi és gazdasági válság tovább rontotta relatív helyzetüket, de a recesszió végével a helyzetük valamelyest javult/javulásnak indult. A jövedelmi szegénységgel összefüggő legfontosabb demográfiai-társadalmi-gazdasági jellemzők, hogy a gyermekszám növekedésével nő a szegénység kockázata, az egyszülős háztartások szegénységi kockázata átlag feletti. A szegénységi kockázat nő a település lélekszámának, a háztartásfő iskolai végzettségének, valamint a háztartás munkaintenzitásának csökkenésével. Anyagilag akkor deprivált valaki, ha a háztartás anyagi helyzete miatt nem engedheti meg magának, hogy színes televíziója, mosógépe, telefonja, autója legyen, illetve váratlan kiadást fedezni tudjon, vagy egy hétre elmehessen nyaralni, rendszeresen húst fogyasszon, lakását megfelelően fűthesse, számláit, tartozásait rendszeresen ki tudja egyenlíteni (hátraléka van). Anyagi depriváció akkor áll fenn, ha a felsorolt 9 elemből legalább 3 hiányzik. Súlyos anyagi deprivációról akkor beszélünk, ha az említett 9 elemből legalább 4 hiányzik. Hazánkban ma a gyermekek 25%-a anyagilag deprivált. A készpénzes transzfereken keresztül enyhíthető a szegénység és csökkenthetők az egyenlőtlenségek, de a mélyszegénység tartós enyhítése sokkal komplexebb kihívás. 4. Változó gyermekkor a gyermekvédelem tükrében (Dr. Hegedűs Judit egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészet-tudományi Kar) Ellen Key A gyermek évszázada című könyvével a modern pedagógia alapjait teremtette meg. Bár több mint száz évvel ezelőtt jelent meg e könyve, alapgondolatai mit sem veszítettek aktualitásukból. A könyv egyik alapgondolata, hogy évszázadunk akkor lesz a gyermekek évszázada, ha a régi embereszmény és gyermekkép 5 Súlyos pszichés vagy súlyos disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szereket használó gyerekek. CSALÁDI JOG december.indd :22:27

44 HÍREK, ESEMÉNYEK alapjaiban változik meg. A gyerek megzabolázása, egyéniségének elnyomása helyett hagyni kell, hogy a képességei kibontakozhassanak. Gyermeket nevelni nem más, mint lelkét a tenyerünkön hordani, lábát keskeny ösvényre állítani. A Gyermekvédelmi törvényben a változó gyermekkor az alábbi elvekben ragadható meg: a gyermek mindenekfelett álló érdekének szolgálata; a családban maradás elve; a legkisebb kényszer (önkéntesség) elve; a szükségletekhez igazodó ellátás; a nevelőszülői ellátás elsődlegessége; a kis létszámú gyermekotthonok és a családias lakókörnyezet biztosítása. 5. Esetek, kérdések, tanulságok a gyermekvédelem aktuális helyzete az ombudsmani gyakorlat tükrében (Dr. Lápossy Attila, főosztályvezető-helyettes, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Esélyegyenlőségi és Gyermekjogi Főosztály) Az ombudsmani alapjogvédelmet és az ombudsmani vizsgálatokat számos sajátosság jellemzi. Az ombudsman alaphatásköre a tág értelemben vett hatósági jogalkalmazás alapjogi szempontú vizsgálatára terjed ki, annak feltárására, hogy a jogalkalmazási tevékenység vagy az azt szabályozó joganyag miatt fennáll-e alapjogsérelem vagy annak közvetlen veszélye, azaz viszszás jogi helyzet. Ugyanakkor az alapvető jogok biztosa kezdeményezheti a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát is az Alkotmánybíróságnál. Széles körű panasztétel illet meg mindenkit, hiszen az alapvető jogok biztosához bárki, bárhogyan fordulhat. 6 Az ombudsmani típusú jogvédelem egyedi jogsérelmek orvoslására hivatott, azonban a vizsgálat eredményeként csak ajánlások születnek, vagyis nem születik a jogvitát kötelező erővel eldöntő döntés, továbbá az alapvető jogok biztosának eljárására nem vonatkozik a 30 napos ügyintézési határidő. Az ombudsman elősegít az emberi jogok érvényesülését és védelmét, ennek során társadalmi tudatformáló, felvilágosító tevékenységet végez és együttműködik azon civil szervezetekkel és intézményekkel, amelyek célja az alapjogok védelmének elmozdítása. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ombudsman működésének szinte egésze a szakmai és társadalmi közvélemény előtt zajlik, hiszen valamennyi jelentés, indítvány, megszólalás a nyilvánosságnak és a nyilvánosságról szól. Az ombudsman tevékenysége során különösen hivatalból indított eljárások lefolytatásával megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermekek jogainak védelmére. Ennek során a gyermekek jogait érintő panaszokra kiemelten figyel, továbbá tematikus, átfogó jellegű vagy eseti vizsgálatokat folytat le hivatalból a gyermeki jogok érvényesülése kapcsán. Ezt követően az előadó számos ombudsmani vizsgálatra is kitért, így például AJB-7903/2013. számú jelentésre (szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási-elhanyagolási ügy vizsgálata), melynek eredményeképpen az EMMI a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer mű- ködtetése kapcsán a gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan című módszertani útmutatót fogadott el. Meg kell említeni az AJB-1435/2015. számú jelentését (a gyermekvédelmi gyámság tapasztalatai), melynek eredményeképpen a Gyvt. és a Gyer január 1-jén hatályba lépő rendelkezései tartalmazzák a helyettes gyám kirendelésére vonatkozó szabályokat. Említésre került AJB-4239/2016. számú jelentése (a gyöngyösi éhen halt kisgyermek ügye jelzőrendszer), melynek eredményeképpen a Gyvt január 1-jén hatályba lépett rendelkezése szerint egyéb jelzés hiányában is súlyos veszélyeztető oknak minősül, ha szülő megtagadja az együttműködést az egészségügyi alapellátást nyújtó szolgáltatóval (jogkövetkezmények alkalmazása). 6. Egyházi szerepvállalás a gyermekvédelemben (Kothencz János, főigazgató, Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató Főigazgatósága) A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató napjainkra az egyik legnagyobb gyermekvédelmi szakellátást biztosító intézményrendszer, mert közel 3500 fiatalról gondoskodik Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács- Kiskun, Pest és Komárom-Esztergom megyékben, valamint a fővárosban. Létrejötte és működése komoly társadalmi fejlődés eredménye szeptemberétől valamennyi, a katolikus egyházi fenntartásokban működő gyermekotthon és nevelőszülői hálózat tekintetében országos egyházi módszertani feladatokat is ellát. A családból kiemelt gyermekek és fiatalok életében ugyanúgy jelen van a gondviselés és a kegyelem, mint bárkiében. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató közössége küldetésként éli meg a családból kiemeltek sorsának jobbá tételét. Fontos, hogy láthatóvá és megtapasztalhatóvá tegyék a nehézséggel küzdő gyermekek számára is, hogy nincsenek egyedül, hogy elfogadhatóak és szeretetreméltóak, függetlenül attól, hogy mit gondolnak magukról. Ez az a keresztényi többlet, amit a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató elhivatott szakemberei tudnak adni a gyermekeknek. 7. Húsz év a Hargita megyei és a romániai gyermekvédelemben (Elekes Zoltán, igazgató Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság, Románia) Húsz éve, az Európai Unió elvárásainak megfelelően fogadták el Romániában is az első Gyermekvédelmi törvényt, amely új irányt szabott a gyermekvédelmi tevékenységnek és szervezeti kereteinek. A törvény létrehozta a megyei gyermekvédelmi igazgatóságokat, prioritásként kezelte a családi környezetben való gondoskodást, valamint egységes struktúrába vonta össze gyermekvédelmi tevékenységek összességét. A jelenlegi Gyermekvédelmi törvényt évben fogadták el, amely fontos szemléletváltozást tükröz a korábbival szemben, 6 Az alapvető jogok biztosáról szóló évi CXI. törvény /1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról. 42 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:27

45 HÍREK, ESEMÉNYEK hiszen hatálya nem csupán a speciális védelemre szoruló gyermekekre, hanem minden gyermekre kiterjed. Kiindulópontja azonos a magyarországi gyermekvédelmi törvényben foglaltakkal, vagyis elsődleges a gyermek mindenekfelett álló érdeke, a gyermek családi környezetben való nevelése, a család, a közösség és az állam együttes felelőssége. A gyermek szüleitől való elválasztása csak a törvényben rögzített eljárási garanciák betartásával, az ő érdekében történhet meg. Alternatív gondozásnak számít, a gyermekvédelmi szakellátásba kerülés mellett a gyám kinevezése, a gyermek örökbefogadása is. A gyermekelhelyezés időlegesen történhet megfelelő családhoz vagy személyhez, hivatásos nevelőszülőhöz, valamint működési engedéllyel rendelkező elhelyező központhoz (3 év feletti gyerekek esetében). A gyermekek helyzetét háromhavonta felül kell vizsgálni, és dönteni kell annak fenntartásáról, megváltoztatásáról vagy megszüntetéséről, vagyis arról, hogy a gyermek hazagondozható, netán örökbeadható. A döntéseket a megyei gyermekvédelmi bizottság, a törvényszék vagy sürgősségi esetekben a megyei igazgatóság vezetője hozhatja meg. Az elkövetkező időszak feladatai a nagyobb méretű gyermekotthonok teljes felszámolása, a nevelőszülői hálózat fejlesztése, a családba történő hazagondozás erősítése, valamint a közösségi megelőző szolgáltatások fejlesztésének a megteremtése. Hargita megyében az elkövetkező évek prioritásai között szerepel még a gyermekvédelmi szakemberek ismereteinek és motivációinak a javítása, az önálló életre való nevelés eszköztárának a bővítése. 8. Gyermekvédő hívószám a jelzőrendszer negyedik szintje (Ráczné Németh Teodóra, főosztályvezető Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Módszertani Főosztály) A Gyermekvédelmi törvény szerint január 1-jétől a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak gondoskodnia kell a jelzőrendszer hatékony működését és fejlesztését szolgáló 24 órás, ingyenesen hívható telefonos szolgáltatás ( ) működtetéséről. A hívószám az észlelő- és jelzőrendszer negyedik szintje. A hívószám célkitűzése két fő feladatra fókuszál: egyrészt a gyermek veszélyeztetettsége ügyében történő jelzés fogadására, másrészt a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésének, hatékonyságának javítása érdekében a gyermekvédelmi veszélyeztetettséget jelzőrendszer tagjai, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakemberek részére történő segítségnyújtásra. Hosszútávon megvalósítandó feladata pedig az, hogy képes legyen a lakossági egyéb krízishelyzetek esetén érkező hívások fogadására is, valamint segítséget nyújtani az egész jelzőrendszer számára. A továbbirányítás elsődleges színtere a család- és gyermekjóléti szolgáltatás, azonban akut krízis esetén a rendőrség, a gyámhatóság és az OKIT 8 hívása történik. A működéshez 7 fő főállású munkavállalót alkalmaznak, a készenléti feladatot ellátó munkatársak mellett. A munkatársak részére heti rendszerességgel megbeszéléseket tartanak, továbbá szervezés alatt áll a tréning jellegű képzésük kidolgozása, a szükséges protokoll elfogadása. A képzés a továbbképzési rendszerben minősített tanfolyam lesz, melynek óraszáma 40 óra. 9. Új utak a szolgáltatásokban a gyermekek esélyteremtése érdekében (Langerné Victor Katalin, társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár, EMMI) Számos stratégia jelöli ki az új irányokat, így többek között az Európa 2020 Stratégia, amely az öt fő cél egyikeként tekint a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre. Ennek érdekében az iskolai lemorzsolódási arányt 10% alá kell csökkenteni, valamint a éves korosztály körében 31%-ról 2020-ig legalább 40%- ra kell növeli a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők arányát. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia II. pedig integrálja a szegény családokban élő gyerekeket, romaügyeket és a hátrányos helyzetű térségeket érintő stratégiákat. A szegénység újra termelődésének megakadályozása célrendszeren belül kiemelt feladat a gyermekek szegénységének csökkentése, a gyerekek oktatáshoz való hozzáférésének javítása, valamint a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózás egyes gyermek jólléti és oktatási programjai között szerepelnek többek között az integrált térségi gyermekprogramok; a Jó kis hely Biztos Kezdet Gyerekházak és kistelepülési komplex gyermekprogramok támogatása; Tanoda programok támogatása, valamint a Kollégium Plusz modellprogram. A Biztos Kezdet Gyerekház olyan szolgáltatás, ahol a szülő a gyermekével együtt végig jelen van, azért, hogy megtanulja, mit kell tennie annak érdekében, hogy gyermeke egészségesen fejlődjön, emellett pedig segítséget kap egyéb kompetenciáinak megerősítéséhez is. Célcsoport a Biztos Kezdet Gyerekház tevékenységcsoport esetében elsősorban a 3 év alatti intézménybe nem járó gyerekek és szüleik, a Jó kis hely kistelepülési komplex gyermekprogramok esetében pedig a 25 év alatti gyermekek és fiatalok korcsoportjai. A Tanoda programok az iskolán kívüli komplex fejlesztést biztosítanak az iskola és a család határán, így többek között személyre szabott, átfogó fejlesztést, önálló tanulásra való felkészítés (szövegértést, tanulási technikákat stb.), életpálya-építést, közösségi és integrált programokat, kulturális hátrányokat csökkentő programokat, amelyekbe a szülőket is bevonják. A Kollégium Plusz modellprogramot olyan felső tagozatos gyermekek számára szükséges kialakítani, akik egyszerre igénylik a kollégiumi elhelyezést és a gyermekjóléti prevenciót. A program célcsoportja a éves, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, kollégiumi elhelyezésben részesülő, valamint a kollégiumban externátusi ellátást igénybe vevő gyerekek. 8 Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat. CSALÁDI JOG december.indd :22:27

46 HÍREK, ESEMÉNYEK 10. A gyermekjóléti alapellátások alakulása től napjainkig (Bódy Éva főosztályvezető-helyettes EMMI Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztály) A szolgáltató tevékenység célja a gyermekjólétnek, azaz a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, személyi, vagyoni és egyéb jogainak biztosítása évben a Gyvt. szerint kiépült gyermekjóléti alapellátások keretében a gyermekjóléti szolgálat a gyermek jogán nyújt szolgáltatást a családoknak, a gyermek családban nevelkedése érdekében. A gyermekjóléti központok keretében az utcai és lakótelepi szociális munka, a kapcsolattartási ügyelet, a kórházi szociális munka és a készenléti szolgálat valósul meg. A napközbeni ellátások, vagyis bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet a gyermek számára nyújt ellátást, jellemzően a családtagok munkavégzése okán. Az átmeneti ellátást, amit a család az otthonán kívül vesz igénybe, jelenti a helyettes szülői, gyermekek átmeneti otthoni és a családok átmeneti otthoni ellátását. Az elmúlt 20 év alatt az ellátások tartalma és formája is lényegesen megváltozott, kibővült, így megjelent a krízisszolgálat és félutas-ház, majd a titkos menedékház a családok átmeneti otthonaiban. A gyerekjóléti szolgálat tekintetében integráció jött létre a családsegítő szolgálattal, és ennek során a gyermek veszélyeztetettségének észlelése és az azonnali beavatkozás négy szinten kerül megerősítésre, vagyis a települési és járási szint mellett, a megyei (fővárosi) kormányhivatali, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság szintjén (pl. gyermekvédő hívószám kialakítása, képzések szervezése) évtől a gyermekek napközbeni ellátása terén a bölcsőde gyűjtőfogalomként jelenik meg, ami magában foglalja már a mini bölcsődét, munkahelyi bölcsődét és családi bölcsődét is, vagyis ezzel egy nagyobb horderejű szolgáltatási formaváltás valósult meg. 11. Gyermekvédelmi szakellátás területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás, nevelőszülői ellátás, gyermekotthoni ellátás 20 év tükrében (Baloghné Gábor Katalin, főosztályvezető, EMMI Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztály) A gyermekvédelmi szakellátás tekintetében jelentős szerkezetváltás zajlott le az elmúlt évtizedekben, hiszen az egyes ellátásformák (nevelőszülői ellátás, gyermekotthoni ellátás) igénybevétele közötti arányok megfordultak, a gyermekotthoni típusok (gyermekotthon, lakásotthon, speciális és különleges gyermekotthonok stb.) változását, az egyes típusokban rendelkezésre álló férőhelyek számarányának a megváltozását. Megváltozott az otthont nyújtó ellátások fenntartói köre is, ami jellemzően a nevelőszülői ellátás tekintetében bővült jelentősen (állam, önkormányzat, egyház, civil szervezet). Jelenleg 323 lakásotthon és 192 gyermekotthon (gyermekotthoni egység) van jelen a gyermekvédelmi rendszerben. A gyermekotthonok kiváltása folyamatában kiemelt szerepet kapott a csecsemőotthonok kiváltása, ami egyrészt a csecsemőotthonok bezárását, illetve a kisgyermekek nevelőszülői ellátást jelentette, másrészt a különleges gyermekotthonok létrehozását, ahol már lehetőség nyílt anya és gyermek együttes elhelyezésére is. A gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyerekek 45,2%-a családban élt a bekerülése előtt, és jellemzően a testvérük is már a szakellátásban nevelkedett (48,9%). Az ellátásban részesülő gyerekek életkori megoszlása szerint közel 50%-a év közötti. Talán ezért is növekedett meg az engedély nélkül eltávozók száma is, mert amíg a szökött gyerekek száma 2000-ben 1468 fő volt, ez a szám 2015-ben már 6206 főre kúszott fel. Jelentős a kettős szükségletű 9 gyerekek száma is, ami szintén nagy kihívást jelent a szakellátás számára, hiszen a mintegy 250 fő kettős szükségletű gyermek számára nem áll rendelkezésre elegendő férőhely. A gyermekvédelmi szakellátás nagy kihívását jelentette a 2014-ben megindult migrációs hullám is, ezért nagyszámú kísérő nélküli kiskorú gyermek ellátásáról kellett gondoskodni, mert 2014-ben 730 fő, 2015-évben 679 fő, és évben 363 fő kísérő nélküli kiskorú volt elhelyezve gyermekotthonban, nagyrészt a fóti Károlyi István Gyermekközpontban. Jelenleg fő között mozog ez a létszám, és a gyerekek Fóton kerültek elhelyezésre. A gyermekvédelmi szakellátás átalakítására kezdetben csak hazai források álltak rendelkezésre 2007-ig (3,151 millió Ft, a szakellátás, és 2,074 millió Ft, az alapellátás fejlesztésére, átalakítására). Ezt követően évek között 6 milliárd forint, évek között pedig 10,8 milliárd forint áll rendelkezésre. E mellett számos EU-s kiemelt program is segíti a változások megvalósulását pl. a nevelőszülőket és más célcsoportokat érintő képzések, továbbképzések megvalósítását, a gyermekvédelmi szakértői bizottság munkáját meghatározó szakmai protokoll kidolgozását, a gyermekeink védelmében elnevezésű nyilvántartási rendszer korszerűsítését. További feladatok is érintik a gyermekvédelmi szakellátást, kiemelve a kutatások fontosságát is, melyek részben az engedély nélküli eltávozások, részben a gyermekprostitúció okainak mélyebb elemzését van hivatott szolgálni. Elengedhetetlen az is, hogy a szakellátásban zajló folyamatokat, annak hatékonyságát mérjük, segítve a gyermekek és a fiatalok boldogulását (reziliencia), valamint a tehetségek gondozását. Meg kell említeni a YounGo alkalmazást is, 10 ami a gyermekvédelemben élő, illetve a rendszerből kikerülő gyermekek és fiatal felnőttek számára készült. Azzal a céllal jött létre, hogy segítséget nyújtson fontos témák átgondolásában, mint amilyen például a társas kapcsolatok problémáinak megoldása, a pénzkezelés, vagy éppen az önálló életre való felkészülés. 9 Kettős szükségletről akkor beszélhetünk, ha a gyermek egyszerre különleges szükségletet mutat, mivel tartósan beteg, illetve fogyatékossággal él, másrészt speciális szükségletet, mivel súlyos magatartási problémákkal, pszichés tünetekkel küzd, illetve pszichoaktív szerhasználó (letöltve: november 10.). 44 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:27

47 HÍREK, ESEMÉNYEK 12. A gyámügyi igazgatás elmúlt 20 évének története (Dr. Lantai Csilla, főosztályvezető-helyettes, EMMI Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztály) A Gyvt. hatályba lépése előtt szervezeti szempontból a települési önkormányzat jegyzője járt el első fokon a jogszabályok által gyámhatósági hatáskörbe sorolt ügyben (örökbefogadási ügyek kivételével), másodfokú gyámhatósági feladatok (és első fokon az örökbefogadási ügyek) a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok hatáskörébe tartoztak. Problémát jelentett a középiskolai végzettség (elsőfokú ügyintézők több mint fele), a speciális ismeretek és egyes ügyfajtákban a kellő tapasztalat hiánya, egyéb ügyfajtákkal is leterhelt ügyintézők. Tartalmi szempontból a Gyvt. előtt az anyagi jogszabályt a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény (Csjt.) jelentette a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény mellett. Problémát okozott az is, hogy a Csjt. nem tért ki a családot és a szülőt pótló intézményekre és a gondozásra, a gyermekvédelem és a gyámügyi igazgatás törvényi szintű szabályozása hiányzott, továbbá a hatósági és szolgáltató tevékenység nem vált el következetesen, a szolgáltatói háttér nem épült ki megfelelően. A gyámügyi feladatok ellátása állami kötelezettség, amely a gyámhatóságok útján valósul meg. A gyámhatóság kezdettől összefoglaló fogalom, jelenleg a települési önkormányzat jegyzőjét, a fővárosi és megyei kormányhivatal gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatala, mint gyámhivatalt, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalt jelenti. A szervezeti keretek és a feladatok megoszlása, tartalma is változott a 20 év alatt. Az előadó ezt követően kitért a nemzetközi elvárásokra, a gyámhatóság szervezeti átalakulására, a gyermekbántalmazás megelőzésére, a nevelőszülői ellátás elsődlegességére, a Magyary Zoltán egyszerűsítési program eredményeire, a megelőző pártfogásra, a kísérő nélküli kiskorúak gyámhatósági ügyeinek intézésére, valamint a január 1-jétől várható változások, kihívásokra. Ennek keretében ismertetésre kerültek olyan terminológiai és tartalmi változásra, melyek az eljárási törvények módosítása 11 miatt következnek be a gyámügyi és gyermekvédelmi igazgatás területén. 12 Így a Gyvt.-ben is átvezetésre kerülnek az Ákr.-ben és a Kp.-ben használt kifejezések, vagyis jogerő helyett végleges, jogerőre emelkedés helyett a döntés véglegessé válása, bírósági felülvizsgálat helyett közigazgatási per, közzététel helyett a döntés közhírré tétele, fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóság helyett azonnali végrehajthatóság terminológiája kerül megfogalmazásra évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról (Ákr.), évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról (Kp.) évi L. törvény az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról. Változnak az eljárási határidők is. Így többek között az ideiglenes hatályú elhelyezést követően a gyámhatóság 35 nap helyett már 45 napon belül rendelheti el a gyermek nevelésbe vételét, illetve 2 hónap helyett 60 napon belül tud pert indítani a gyermek érdekében A gyámhatóság a gondozási hely megváltoztatása iránti és a tartózkodási helyre vonatkozó kérelemről annak megérkezését követő naptól számított 21 nap helyett 30 napon belül dönt. Ha a gyámhatóság 30 napon belül nem dönt, a bejelentett tartózkodási helyet a jogszerű hallgatással jóváhagyottnak kell tekinteni. A gyámügyi eljárásban a korlátozottan cselekvőképes gyermek és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személy eljárási képességgel rendelkezik azon ügyekben, melyekben jognyilatkozatot tehet, vagy jogosult eljárást kezdeményezni. A gyermek ideiglenes hatályú elhelyezéséről szóló másodfokú gyámhatósági döntés ellen az ügyfél tizenöt napon belül indíthat közigazgatási pert. A másodfokú gyámhatóság a keresetindítás tudomására jutásától számított nyolc napon belül terjeszti elő a védiratát. A bíróság lehetőleg a keresetlevél hozzá való érkezését követő harminc napon belül határoz. Az új Pp. 13 szerint a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti perindításnál a gyámhivatal kérheti a bíróságtól annak ideiglenes intézkedéssel történő elrendelését. A zárgondnok és az ideiglenes gondnok kirendelése esetén a gyámhivatal a gondnokság alá helyezési pert nyolc napon belül megindítja, és a bíróság a keresetlevél érkezésétől számított harminc napon belül megvizsgálja a gyámhatóság által hozott intézkedések fenntartásának szükségességét. 13. Fiatalkorú bűnelkövetés, javítóintézeti ellátás és nevelés, pártfogás, megelőző pártfogás 20 évre visszatekintve (Dr. Hatvani Erzsébet, igazgató-helyettes, EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon) Az előadás témáját sok nemzetközi egyezmény is meghatározza, így többek között a Gyermekjogi Egyezmény mellett különösen a Pekingi Szabályok, az ENSZ minimumkövetelmény szabályai a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozóan (1985); az Európa Tanács R (2008) 11. számú ajánlása a fiatalkorúak esetében alkalmazható büntetések és intézkedések európai szabályairól, vagy az Európa Tanács Iránymutatása gyermekbarát igazságszolgáltatásról (2010). Az ajánlások tartalma az alábbiakban foglalhatók öszsze részben anyagi és eljárásjogi, részben módszertan szempontjából: A fiatalkori bűnözésre való reagálásnak csupán része a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszere Felnőttekétől eltérő büntető anyagi jogi, eljárásjogi, és büntetés-végrehajtási jogi szabályok vonatkozzanak a fiatalkorú elkövetőkre. A tettarányosság mellett, tettesközpontúság is jelenjen meg. A fiatalkorú évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.). CSALÁDI JOG december.indd :22:27

48 HÍREK, ESEMÉNYEK ak igazságszolgáltatási rendszerének kerülnie kell a represszív megközelítést, nevelésre, reintegrációra kell koncentrálnia. A szabadságvesztés csak végső eszköz lehet, differenciált szankciórendszert és végrehajtási intézményrendszert kell kialakítani, ahol a bűnelkövetésre reagálásnak gyorsnak, korainak és következetesnek kell lennie. A büntetőjogi beavatkozás végrehajtási helyszíne lehetőleg az érintett környezete legyen. Az egyes beavatkozási formáknak közvetlenül az elkövetett cselekményre kell irányulniuk és amennyire lehet, információkkal kell rendelkezni a hatékonyságukra vonatkozó tudományos bizonyítékokról. A bűnelkövetői magatartással összefüggésben lévő kriminogén szükségleteket célozza meg (pl. gyenge szociális készségek, tanulmányi lemaradás, drog használat stb.). Ahol lehetséges a fiatalkorúra irányuló intervenciónak magában kell foglalnia az áldozataikra és az érintett közösségre irányuló kárhelyreállítást resztoratív reakciót. Biztosítani kell a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer intézményei között, és a fiatal korosztályok devianciájával foglalkozó gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egyéb szociális és oktatási egészségügyi intézmények közötti együttműködést. Elvárás az is, hogy minden területen speciálisan képzett szakemberek legyenek. Ezért azok a programok hatásosak ahol több elv érvényesül, így a kockázati elv, amely szerint az intenzitást a kockázati szinthez (magas, közepes, alacsony) kell igazítani. A differenciált beavatkozás elve, ahol a beavatkozás az elkövető kriminogén szükségleteire irányul, és ezzel egyidejűleg érvényesül a reagálóképesség individuali zálának elve is, mert a program igazodik a személyiséghez, tanulási készséghez és ezzel alakítja a gondolkodási és viselkedési mintázatot. A program a magatartás megváltoztatására és a személyiség fejlesztésére irányul, érvényesül az elkövető tevékeny együttműködése, a jól képzett szakemberek részvétele, a minőségbiztosítás. A polgári perrendtartás és A kapcsolódó jogszabályok kommentárja i ii. Szerzők: bacher gusztáv, baranyi bertold, bodoki gábor, böszörményiné kovács katalin, burai-kovács jános, döme Attila, ébner Vilmos, éless tamás, Faludi gábor, Farkas Attila, goldea zsuzsanna, Aleku mónika, Harsági Viktória, juhász csaba, juhász lászló, juhász linda, kapa mátyás, káposznyák Aliz, király miklós, köblös Adél, kövesné kósa zsuzsanna, kőrös András, lázár-kocsis edina, légrádi istván, máté Viktor, mikó ádám, okányi zsolt, orosz árpád, osztovits András, paksi gábor, parlagi mátyás, prokopovitsch lászló, rák Viktor, reviczky renáta, ribai csilla, szécsényi-nagy kristóf, szőcs tibor, tálné molnár erika, timár kinga, tóth ádám, Varga istván, Virág csaba, Völcsey balázs SzerkeSztő: Varga istván lektor: németh jános ára: Ft Az i. kötet megjelenése: január A ii. kötet megjelenése: első negyedév könyvünk az új Pp. szabályainak magyarázatát tartalmazza első kézből, a törvény előkészítését az első pillanattól meghatározóan befolyásoló kodifikációs téma- és munkabizottsági elnökök és tagok tollából. A kétkötetes kommentárban minden témakört olyan szakértő ismertet, akinek az a szűken vett szakterülete. A szerzői csapatot szerkesztőként Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (elte ÁJk Polgári eljárásjogi tanszék), ügyvéd, a Polgári Perjogi kodifikációs Főbizottság tudományos titkára irányítja. A kötet lektora Németh János professzor emeritus, a Főbizottság elnöke, az Alkotmánybíróság volt elnöke. A szerzők célja, hogy tudományosan megalapozott, de elsősorban a mindennapi gyakorlati jogalkalmazói igényeknek megfelelő kommentár szülessen. A kommentár a Pp-n kívül szabályozott perek, valamint a választottbírósági eljárás, mint a polgári per elsődleges alternatívájának, magyarázatát is tartalmazza. Az olvasó továbbá a polgári perben alkalmazandó nemzetközi jogi és európai uniós jogszabályok, a jogsegély-szerződések, a joghatósági- és jogsegély-rendeletek, valamint a sui generis európai uniós eljárások lényegre törő, rendszerbe foglalt magyarázatát is megtalálja a kötetben. A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja i ii. és Az új pp. iratmintatára együttes ára: Ft HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 5% 46 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:28

49 HÍREK, ESEMÉNYEK HERKE-FÁBOS BARBARA KATALIN A MEGELŐZŐ PÁRTFOGÁS HATÉKONYSÁGÁNAK LEHETSÉGES ÚTJA 1 Beszámoló a Baranya Megyei Kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálata által működtetett közösségi foglalkoztató nyitórendezvényéről A jövőbeli viselkedés legjobb előjele a múltbéli viselkedés 1 A közösségi foglalkoztatók amelyek létrehozásáról a Pártfogó Felügyelői Szolgálat felállításának és működésének szabályozási elveiről szóló 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozat 2 és a már hatályon kívül helyezett Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalról szóló 177/2012. számú kormányrendelet rendelkezett gazdag programkínálattal és a csoportmódszerek kísérleti alkalmazásával járulnak hozzá a külön magatartási szabályok változatosabbá válásához. 3 A közösségi foglalkoztató a Pártfogó Felügyelői Szolgálat háttérintézményeként működő speciális intézmény, amelynek legfontosabb funkciója az alternatív szankciók, illetve helyreállító igazságszolgáltatási eszközök körének bővítése. Elsődleges feladata az ügyészek és bírák által a pártfogó felügyelet tartamára előírt külön magatartási szabályok 4, ezen magatartási szabályok pártfogó felügyelő által megállapított módon megtartásában, a megelőző pártfogás magatartási szabályainak 5, valamint a jóvátételi munka 6 végrehajtásában való részvétel. 7 Tevékenységeinek célja a foglalkoztató ügyfelei szociális készségeinek, kompetenciáinak a fejlesztése, illetve a helyi közösség kiengesztelése, a bűnismétlés kockázatának a csökkentése, elősegítve ezáltal a társadalmi integrációt, a társadalmi megbékélést, a helyreállító szemlélet erősödését. 8 1 A szerző a megelőző pártfogás intézményét annak hatálybalépésétől vizsgálja. Publikációiban elméleti okfejtésével igyekszik alátámasztani a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek megelőző pártfogás intézkedés keretében történő alkalmazásának fontosságát az intézkedés hatékonyságának növelése érdekében. 2 A hivatkozott Korm. határozat 9. pontja a következőképpen fogalmaz: Ki kell alakítani a pártfogó felügyelői szállások és foglalkoztatók rendszerét, ezzel is bővítve a személyre szabható magatartási szabályok alkalmazhatóságának körét. A fiatal felnőttek vonatkozásában 2003-tól kezdődően kétéves kísérleti program keretében és négy helyszínen (Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon és Pécsett) kell megindítani a pártfogó felügyelői szállás és foglalkoztató működését. A tapasztalatok elemzése és értékelése után kell dönteni az országos program beindításáról. 3 Szabó Judit: Harmadlagos megelőzés kilépés a pártfogoltak körében. Az Országos Kriminológiai Intézet keretében végzett kutatás o. 4 A Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. tv (a továbbiakban: Btk.) 71. (2) (3) bekezdései. 5 A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI. tv. (a továbbiakban: Gyvt). 68/D. (4) bekezdés ac) pontja. 6 Btk. 67. és a Bvtv (5) és (7) bekezdései. 7 A Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről szóló 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet (a továbbiakban: Pfr.) 60. (3) bekezdés. 8 Letöltve: A 1744/2013. (X. 17.) Korm. határozattal elfogadott Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia (a továbbiakban: NBS) kiemelt beavatkozási területként jelöli meg a gyerek- és fiatalkori bűnözés területét. 9 A nemzetközi ajánlásoknak és iránymutatásoknak megfelelően jelentős szerepet kap az alternatív szankciók és a helyreállító módszerek alkalmazásának erősítése. 10 A célhoz rendelt intézkedések körében megjelenik a közösségi foglalkoztatók kialakításának terve. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia évre szóló intézkedési tervéről szóló 1166/2016. (IV. 6.) Korm. határozat (a továbbiakban: Intézkedési Terv) az NBS négy kiemelt beavatkozási területén további célokat fogalmaz meg. A bűnismétlés megelőzése elnevezésű beavatkozási területen előírt legfontosabb célkitűzések a következők: módszertani útmutató kidolgozása a fiatalkorú és fiatal felnőtt pártfogoltak, valamint megelőző pártfogás alatt álló gyermekeket célzó értékrend-korrekciós csoportfoglalkozások kormányhivatali gyakorlatba való beépülése érdekében, az értékrend-korrekciós csoportfoglalkozások módszertanának trénerképzés útján történő átültetése a helyreállító igazságszolgáltatás rendszerébe. 11 A konferenciamódszer alkalmazása elsősorban a büntető igazságszolgáltatás területén terjedt el. 12 Azonban a fiatalkorú vagy gyermek alanyi kör által elkövetett kriminális magatartásra nem ad mindig intézményes választ a büntető igazságszolgáltatás rendszere. A gyermek- és fiatalkorúak védelmének részét képezi az általuk, illetve velük szemben elkövetett kriminális magatartások elleni védekezés. Amennyiben a fiatalkorú életkora és/vagy beszámítási képessége alapján bűncselekményi tényállást valósít meg, közigazgatási hatósági eljárás és büntetőeljárás párhuzamosan zajlik. Gyermekkorúak által elkövetett tényállásszerű magatartások esetén vétőképtelenségükre tekintettel a gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó, gyámhatóság által elrendelt hatósági intézkedések alkalmazhatók. A közösségi foglalkoztató működtetése a gyermekvédelem rendszerében is indokolt lehet ott, ahol kiváltó 9 NBS NBS Intézkedési Terv 1. melléklet 4.1. és 4.2. pontjai. 12 Baranya megyében országos viszonylatban is kiemelkedően magas a közvetítői eljárások száma évben 4153 ügyben járt el a Baranya Megyei Kormányhivatal október 1-jén hozzávetőlegesen 1600 ügy volt folyamatban az Igazságügyi Szolgálat előtt. CSALÁDI JOG december.indd :22:28

50 HÍREK, ESEMÉNYEK okait tekintve a büntető igazságszolgáltatással átfedést mutat. Ilyen terület a gyermekvédelmi gondoskodás körében alkalmazható, gyámhatóság által elrendelt megelőző pártfogás intézménye. A megelőző pártfogás a gyámhatóság által lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás keretében, már fennálló védelembe vételi eljárás mellett vagy védelembe vételi eljárás lefolytatásával egyidejűleg alkalmazható, január 1. napjától hatályos gyermekvédelmi hatósági intézkedés. 13 A gyámhatóság a bűncselekmény vagy az elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése miatt indult védelembe vétel iránti eljárásban, vagy a már fennálló védelembe vétel mellett a nyomozó hatóságnak a bűncselekmény vagy a szabálysértési hatóságnak a szabálysértés elkövetéséről tájékoztató, a gyámhatóság felé tett jelzését követően megkeresi a pártfogó felügyelői szolgálatot környezettanulmány és a gyermek veszélyeztetettségének bűnmegelőzési szempontú kockázatértékelése (a továbbiakban: kockázatértékelés) beszerzése céljából. 14 A jogintézmény bevezetésével a jogalkotó szándéka az volt, hogy mind a gyermekvédelmi, mind a büntető igazságszolgáltatási rendszer megőrizze saját struktúráját, amellett, hogy a két terület közötti hatékonyabb együttműködésre lehetőséget biztosít. A Baranya Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Osztálya sikeresen pályázott a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács által kiírt A nemzeti bűnmegelőzési stratégia feladatrendszerének támogatása elnevezésű pályázaton A Baranya Megyei Kormányhivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálatának Közösségi Foglalkoztatója című pályaművével. A pályázat elnyeréséhez kapcsolódó finanszírozás 15 lehetőséget teremt a közösségi foglalkoztató Baranya megyére kiterjedő kísérleti 16 működtetésére. A százhárom győztes pályázat közül az egyetlen, amely önerő nélkül, száz százalékos támogatással működhet az egy éves program idejére. A közösségi foglalkoztató október 5. napján tartott nyitórendezvényén a büntető igazságszolgáltatási és gyermekvédelmi szereplők képviselték intézményüket. A rendezvényt a Baranya Megyei Kormányhivatal főigazgató asszonya nyitotta meg. A pécsi közösségi foglalkoztató működése hiánypótló. 17 Erről beszélt dr. Szeiberling Tamás, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi módszertani irányításáért felelős helyettes államtitkára Az igazságügyi szolgáltatások jelene és jövője, a Pártfogó Felügyelői Szolgálat fejlesztési irányvonalai címmel megtartott összefoglaló előadásában. Elmondta, hogy pécsi közösségi foglalkoztató megvalósításának gyökerei 2006-ra nyúlnak vissza. Ek- 13 Gyvt. 15. (4) bekezdés i) pont. 14 Gyvt. 68/D. (1) bekezdés. 15 A pályázaton elnyert összeg Ft. 16 A projekt 1 éven keresztül, 2017 szeptemberétől 2018 szeptemberéig tart. 17 A közösségi foglalkoztatók rendszerének országos kiépítése a 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozatban megfogalmazott célkitűzések ellenére korlátozott módon valósult meg ben létrejött a fővárosi közösségi foglalkoztató, 2006-ban az Igazságügyi Hivatal szakmai irányítása mellett megkezdte működését Miskolcon a Baranya megyei közösségi foglalkoztató átadásáig egyetlen aktív közösségi foglalkoztató. Országosan további három helyszínen kerül sor közösségi foglalkoztató felállítására. kor kapott felkérést a Baranya Megyei Pártfogó Felügyelői Szolgálat a közösségi foglalkoztatók módszertanának kidolgozására ben újabb megbízás eredményeképpen a Baranya megyei pártfogók részvételével munkacsoport alakult, azonban a szakmai koncepció eredményei nem helyi szinten, hanem Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolcon kerültek átvételre a Zöld Pont Közösségi Foglalkoztató létrehozásának és működtetésének keretében. A közösségi foglalkoztató létrehozásának gondolata a baranyai szakemberek körében maradandónak bizonyultak, amelyet a helyettes államtitkár úr a Baranya megyei szakmai állandósággal, az ügy mögött álló lelkes pártfogók közreműködésével, a szakmai támogatók létével, a gyermekvédelmi és civilszférával való hatékony együttműködéssel magyarázott. A nyertes pályázatot finanszírozó Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács képviseletében Sinka Gábor beszélt a bűnmegelőzés terén érvényesíteni kívánt stratégiai törekvésekről, a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia kiemelt beavatkozási területeiről. Értékelte továbbá azt az akaratot, hogy a közösségi foglalkoztató működtetéséhez szükséges feltételeket a pályázaton való sikertelen szereplés esetére is megteremtették Baranya megyében. A közösségi foglalkoztató keretében megvalósításra váró feladatokat Patai Péter, a Baranya Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztályának főosztályvezető helyettese ismertette. Kiemelte, hogy a közösségi foglalkoztató keretében nyújtott programok elsősorban a fiatalkorúakra fókuszálnak a Pfr. 61. (2) 18 bekezdésével összhangban. A bűnözői életpályától való eltérítés szempontjából hangsúlyos a megfelelő eszközökkel, lehető legkorábban való pozitív változást eredményező beavatkozás. A hatékony bűnmegelőzés szempontjából mindhárom kritériumnak érvényesülnie kell. Ezt szolgálja a közösségi foglalkoztatók által nyújtott programskála 19, amely a megelőző pártfogás közigazgatási hatósági intézkedés vagy pártfogó felügyelet büntető intézkedés elrendelése keretében a fiatalkorúak társadalmilag helyes irányba fejlődését hivatott elérni. A közösségi foglalkoztató kialakítására a Baranya Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálatának épületében került sor négy helyszín biztosításával. Ezek a következők: 1. munkaerőpiaci sarok; 2. csoportfoglalkozások tartására alkalmas helyiség; 3. egyéni meghallgatást szolgáló szoba; 4. közös együttgondolkodásra, ötletelésre alkalmas szoba. A közösségi foglalkoztató személyes megtekintésére az Igazságügyi Minisztérium és a Baranya Megyei Kormányhivatal együttműködési megállapodásának ünnepélyes aláírását követően nyílt lehetőség a meghívottak számára. 18 A közösségi foglalkoztató elsősorban a megelőző pártfogás hatálya alatt állók, illetve fiatalkorú pártfogó felügyelet hatálya alatt állók számára előírt külön magatartási szabályok végrehajtásában vesz részt, illetve szervez programokat. 19 Ld. Pfr. 61. (1) bekezdés. 48 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:28

51 KÖNYVISMERTETÉS PÁL SZILVIA [HISZED-E?] Marie Keenan: A gyermekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház. Gender, hatalom és szervezeti kultúra. 1 Az első hibát úgy véted, hogy elhiszed az ember ilyen. Bűnbánó és újra vétkes anyagba ragadt félelem. Pedig fényből vagy, és a mindenség egy fennebb létet szánt neked. Álmodban az Egy vendége vagy, minden kikelet onnan ered. (Quimby: A próféta) 1 Thomas Mann írja a József és testvéreiben, hogy csupán meg kell pihentetned szemed valamely jelenségen, hogy kétarcúvá hasadjon. 2 A kétarcúság, vagy Marie Keenan kifejezésével élve a teljes emberi dimenzió (XIV. o.) meglátása és befogadása, a komplex, sokszor ellentmondásos igazságok felismerése és kibírása nem könnyű; csak akkor lehetséges, ha az emberben van megértés, megérteni akarás olyasvalami, ami az embert emberré teszi. A megértés ott kezdődik, ahol kivétel nélküli; csak ott van jelen, ahol mindenkinek a hangját befogadjuk és tiszteletben tartjuk. Ez a fajta megértés a szeretet egyik arca, ami Ingmar Bergman szerint a bizonyítéka Isten létének vagy maga az Isten. Ezt nem tudhatjuk. 3 Azt viszont igen, hogy gonoszságot csak a másik embert teljes emberi dimenziójában meglátni képes, (önmagán is) gondolkodó, önmagával jóban lévő és emberi kapcsolatokban konstruktív módon részt venni tudó ember nem követ el. Marie Keenan A gyermekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház gender, hatalom és szervezeti kultúra c. könyvével ezt az egyszerű igazságot írta fel arra a tükörre, amit a római katolikus papok által gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések jelenségével kapcsolatban a római katolikus egyház elé tart; abban megláthatjuk vagy nem láthatjuk meg magunkat. Az ír szerző több mint 25 éves praxissal rendelkező rendszerszemléletű családterapeutaként és szociális munkásként Írországban évtizedek óta dolgozik szexuális bűncselekmények áldozataival és elkövetőivel. Érdeklődése akkor fordult a szexuális gyermekbántalmazást elkövető ír római katolikus papok felé, amikor 1996-ban két kollégájával létrehozott egy közösségi kezelési programot gyermekek szexuális bántalmazásával vádolt elkövetők számára, amelybe számos római katolikus pap is jelentkezett. Ahogy egyre több szexuális bántalmazást elkövető papot kezelt, mind nyilvánvalóbbá vált a számára, hogy a bántalmazó papok nem szörnyetegek, és általában nem szenvednek semmilyen pszichiátriai betegségben. Kutatásai alátámasztották, hogy a szexuális bűncselekményt elkövető papok nem különböznek szignifikánsan más papoktól a pszichológiai és intelligenciatesztjeikben, ugyanakkor sérülékenységet mutattak és deficitjeik voltak az intimitás terén, továbbá hiányoztak az életükből a közeli emberi kapcsolatok (98. o.). Azt is felismerte, hogy a szexuális abúzust elkövető papokra jellemző magányosság és intimitás-deficit mellett a szexuális visszaéléseknek van egy másik, a bántalmazásokról valamiért lehasítani akart, és a visszaéléseket egyedi, elszigetelt esetként láttatni akaró, de azokkal szorosan összefüggő aspektusa az, ahogyan a katolikus egyház mint intézmény, az egyházi hierarchia a bántalmazással kapcsolatos vádakat kezelte: elhallgat(tat)ással és a gyanúba került/bántalmazó papok áthelyezésével; ez a világ minden országában megjelent, ahol a papok által elkövetett bántalmazások esetei napvilágra kerültek. 4 Keenan szerint a szexuális bántalmazás individuális és intézményi oldala szorosan összefügg egymással, ugyanis néhány olyan tényező, ami közrejátszott annak a légkörnek a létrehozásában, amelyben a papok szexuális bűncselekményeket követtek el, szerepet játszott azoknak a feltételeknek a kialakításában is, amelyek lehetővé tették az egyházi hierarchiának, hogy úgy kezelje a bántalmazással kapcsolatos panaszokat, ahogy tet- 1 Fordította: Moukhtar Lucia és Margitta Nóra. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, oldal. A könyv angol nyelvű kiadása 2012-ben az Oxford University Press gondozásában jelent meg. 2 Thomas Mann: József és testvérei. Második kötet. Fordította: Sárközi György és Káldor György. Európa Könyvkiadó, Budapest, o. 3 Ingmar Bergman:...Tükör által homályosan... In: Ingmar Bergman: Filmtrilógia. Fordította: Kuczka Péter. Európa Könyvkiadó, Budapest, o. 4 Lásd a Spotlight egy nyomozás részletei c ben bemutatott Oscar-díjas amerikai filmet, illetőleg John Patrick Shanley: Kétely c. Pulitzer- és Tony-díjas drámáját, a belőle azonos címmel, a drámaíró rendezésében 2008-ban bemutatott amerikai filmet, és a drámából ugyancsak azonos címmel, Pelsőczy Réka által 2017-ben rendezett, Udvaros Dorottya, Fekete Ernő, Kéry Kitty és Simkó Katalin színművészek szereplésével a Belvárosi Színházban játszott színdarabot. CSALÁDI JOG december.indd :22:29

52 KÖNYVISMERTETÉS te: elhallgat(tat)ással és a gyanúba került/bántalmazó papok áthelyezésével. A könyv alaptétele szerint a katolikus papok által gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaéléseket csak akkor érthetjük meg, ha nem úgy tekintünk a bántalmazásokra, mint romlott természetű, selejtes egyének problémájára, hanem a jelenséget visszahelyezzük a társadalmi összefüggéseibe, és egyszerre vizsgáljuk annak individuális és intézményi oldalát (20. o.). Ez nem könnyű, már csak azért sem, mert a köztudatban az a kép él a szexuális gyermekbántalmazást elkövetőkről, hogy gonosz, ferde hajlamú emberek, akik soha nem épülnek fel a betegségükből, ahogy a bántalmazást elszenvedett gyermekek sem épülhetnek fel soha az elszenvedett traumából, mert akit molesztáltak, az egész életére szóló károsodást szenvedett el, örökre tönkre tették. (XXXI. o.). A képernyőnek nevezett tükörre ragasztott képnek/ képben hívők számára általában teljesen érdektelenek azok a tényezők, amelyek a kép mögött vannak, és amelyek esetleg összefügghetnek az elkövetők tettével; ők többnyire elutasítják a bántalmazók megszólaláshoz való jogát, az erőszak áldozatait pedig örök áldozatlétre ítélik. Az összes szexuális bűnelkövetőt egyetlen homogén masszaként látják, és előre büntetik őket olyan bűncselekmények miatt is, amelyeket a jövőben követhetnek el (189. o.). Németh László írja az Iszony -ban, hogy az emberek általában úgy képzelik el embertársaik lelki életét, mintha őnekik maguknak nem is volna lelkük. 5 Egy ilyen értelmezési keretben fel sem merülhet, hogy ugyanaz a személy egyszerre lehet jó és rossz, áldozat és elkövető, hisz' Németh Lászlónál maradva az emberben sok ember van, egész menny és egész pokol. 6 A bulvársajtó által újraértelmezett, a végletekig leegyszerűsített pszichológiai perspektíva akaratlanul hozzájárulhat egyes elkövetők démonizálásához. Nincs ez másként a gyermekek sérelmére szexuális visszaélést elkövető emberekkel sem, akiket a médiumok pedofilként címkéznek fel, s így megragadva a nyilvánosság képzeletét a modern kor leprásaivá válhatnak. Ma a pedofil az az ember, akitől tartani kell, akitől irtózunk, aki különbözik a többi férfi csoportjától, aki a nyilvános szféra középpontjába kerül, miközben a családi otthon, ahol a gyermekek és a nők sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények nagy része történik, nem, vagy nagyon kevés figyelmet kap (138. o.). Keenan megállapítása szerint azzal, hogy a gyermekeket bántalmazó férfiakat homogén masszaként látjuk és őket pedofilként határozzuk meg, a figyelmet eltereljük a hatalom központi szerepéről a deviancia és a patológia felé, s meggátoljuk az esetleges rendszerszintű problémák felismerését és megnevezését, ami megakadályozhatná az elkövetővé válást, s ugyanígy, ha az áldozatokat is csak homogén masszának látjuk, az nem 5 Németh László: Iszony. Első kötet. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, o. 6 Németh László: A Gyász elé. In: Németh László: Gyász. Harmadik kiadás. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, o. teszi lehetővé a csak áldozat ártatlan pozíciójában lévőknek, hogy olyan identitást alakítsanak ki, amely megakadályozza az áldozattá válásukat, s amelyben személyes hatóerővel rendelkező személyeknek láthatják magukat (175. és 184. o.). Habár már csak a bennük rejlő asszociatív erő miatt is rendkívül csábító a médiumokban alkalmazott sablonképeket valóságábrázolásként felfogni, és a papok által elkövetett gyermekbántalmazásokat individuális devianciaként vagy patológiaként magyarázni, az áldozatokat pedig örök áldozatlétben elhordozni, a szerző szerint valódi megértés csak abból fakadhat, ha átnézünk a cselekvő vállai felett, benézünk a kép mögé is, azaz próbáljuk kitalálni, akár megfigyeléssel, akár beszélgetéssel, hogy a velünk szemben ülő ember hogyan érti mindazt, amit közöl (XXIII. o.). Keenan kutatásai megerősítik, hogy ha képesek vagyunk a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális viszszaéléseket szélesebb kontextusban vizsgálni, amelybe beletartozik a nyelv, a kapcsolatok, az érzelmek és a meggyőződések, a hatalmi viszonyok, a papság teológiájának és a jelenlegi egyháztan komplex szövetének a megismerése, akkor olyan összefüggéseket láthatunk meg, amelyek jelentős segítséget nyújthatnak a szexuális bántalmazások megértéséhez, s azon keresztül azok megelőzéséhez is. A szerző által meglátott és a felszínre hozott egyik ilyen összefüggés szerint, ahogy a szexuális vagy bármilyen más erőszak sem néhány beteg ember gonosztette, hanem annak a társadalomnak a terméke, amelyben élünk, éppúgy a katolikus papok által gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélés sem néhány pedofil pap gonosztette, hanem a katolikus egyház mint totális intézmény terméke, amelyhez a hatalmi viszonyok, a szervezeti kultúra, a teológiai megfontolások és a szociális feltételek genderalapú kapcsolati zavarai vezettek (341. o.). Könyve legfontosabb állítása szerint a szexuális viszszaélés elkerülhetetlen a katolikus egyház által jelenleg képviselt papi maszkulinitás-felfogás (a szerző által használt kifejezéssel: a cölibátust perfekcionista módon értelmező papi maszkulinitás -felfogás) mellett, amelyben nem különül el egymástól a papi identitás és a humán férfiidentitás, amely problémának tekinti a testet, az erotikus-szexuális vágyakat, és a szüzességet, valamint a tisztaságot hangsúlyozza. Ez a felfogás önutálathoz, szégyenhez, illetőleg személyes kudarcérzéshez vezet, és olyan életmódot tesz lehetővé, amely bátorítja a deviáns szexuális magatartást (321. és 333. o.). Kilenc, szexuális visszaélést elkövető római katolikus pap, négy nem erőszakos, a könyv megírásakor is szolgáló és egykori katolikus pap közreműködésével zajlott kutatás eredményeit, valamint a témát feldolgozó fontosabb szakirodalom adatait és saját, terapeutaként szerzett tapasztalatait felhasználva megállapítja, hogy a kutatásában résztvevő, szexuális visszaélést elkövető férfiak valójában nem rosszak voltak, hanem tökéletes papok akartak lenni. A nem bántalmazó papokkal összehasonlítva sokkal szabálykövetőbb, rendszerhez hűségesebb emberek voltak, odaadóak a vallásban és az áhítatban, és semmiben sem kérdőjelezték meg a ka- 50 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:29

53 KÖNYVISMERTETÉS tolikus egyház intézményét. Igyekeztek megtestesíteni a nőtlenségi fogadalmat tett papi maszkulinitást, amelynek alapja a tökéletesség eszméje (353. o.). A kutatásban részvevő valamennyi pap a cölibátust perfekcionista módon értelmező papi maszkulinitás identitásával rendelkezett. Ez az identitás amely jelenleg erősen támogatott, uralkodó szerepet tölt be a katolikus egyházban a papi és szerzetesi identitásra úgy tekint, mint ami a szerepből fakad, és amelyben a gender vagy a férfiasság szempontjának csupán mellékszerep jut. Ebben a felállásban az egyén elsősorban pap vagy szerzetes, és csak másodsorban férfi, mégpedig olyan férfi, aki 16 évesen úgy döntött, hogy a szexuális tevékenység nem lesz része az életének; meggyőzte magát arról, hogy papként számára az átlagembernél kisebb jelentőséggel bír az érzelmi intimitás és a szexuális vágy. A cölibátust perfekcionista módon értelmező papi maszkulinitás alapja a szüzesség és a tisztaság. A cölibátust isteni adománynak tekintik, amiért imádkozni kell. A szex és a szexuális megnyilvánulások számukra aktusok sorai, a szexuális bűnök mibenlétét pedig a szexuális aktusokra vonatkozó szabályok és törvények határozzák meg, amelyek szerint minden házasságon kívüli szexuális gondolat, szó, vágy és cselekedet halálos bűn. E felfogás szerint a szüzességi fogadalmat elsősorban a nők és a kislányok veszélyeztetik. A férfiakkal való bensőséges kapcsolatot is veszélyesnek tartják, mert az szemben áll az egyház homoszexualitással kapcsolatos nézeteivel, ugyanakkor a szerző kutatásában résztvevő papok közül többen úgy vélték, hogy ha kamasz fiúkkal létesítenek szexuális kapcsolatot, akkor az nem jelenti a cölibátusi fogadalom megsértését ( és 334. o.). Egyfajta bűnsorrendet felállítva meg voltak győződve arról, hogy papként kevésbé ártalmas a fiúkkal való szex, mint ha felnőtt férfiakkal vagy nőkkel létesítettek volna szexuális kapcsolatot. A fiatal fiúkkal folytatott szexuális kapcsolatot is rossznak és bűnösnek gondolták, de úgy tekintettek rá, mint kisebb súlyú bűnre, és nem érezték, hogy az megkérdőjelezheti a papi hivatásukat ( o.). S hogy miért pont a fiatal fiúk? A bántalmazó papoknak a fiatal fiúk jelentették az egyetlen személyes kapcsolatot, sok esetben ők voltak az egyetlen barátok, és csak idő kérdése volt, hogy mikor lépik át a határt és kezdik el szexuálisan bántalmazni őket. Támogató rendszer nélkül, a tagadás és titkolózás kultúrájában ezek a férfiak nem beszélhettek a társaikkal és a feljebbvalóikkal életük és munkájuk problémáiról. Azzal kapcsolatban, hogy egy felnőtt férfi egyáltalán miért találhatja érzelmileg kielégítőnek, ha egy gyermekhez közelíthet szexuálisan, Keenan David Finkelhor kutatásait idézi, aki szerint egyfajta érzelmi összeillés lehet a felnőtt elkövető érzelmi szükségletei és a gyermek jellemzői között. Ezzel kapcsolatban Finkelhor több lehetőséget vet fel: 1. a gyermekeket bántalmazó szexuális bűnelkövető a pszichológiai fejlődésben elakadt és érzelmileg éretlen, úgy éli meg önmagát, mintha hasonló lenne a gyermekekhez, gyermeki érzelmi igényekkel, amelyeket leginkább más gyermekek tudnak kielégíteni; 2. a gyermekeket bántalmazó szexuális bűnelkövető alkalmatlannak éli meg önmagát a társas kapcsolatokban, és a gyermekekkel létesített kapcsolat a hatalom és kontroll érzetét kelti benne; 3. a gyermekeket bántalmazó szexuális bűnelkövetőnek azért van szüksége gyermekekkel létesített kapcsolatra, hogy leküzdje a szégyen, a megalázottság vagy a kiszolgáltatottság érzését, amelyet egy gyermekkori, felnőtt részéről elszenvedett traumatikus élmény keltett benne, és amikor ezt teszi, az elkövető azonosul az agresszorral ; 4. a gyermekeket bántalmazó szexuális bűnelkövető nárcisztikus módon szerelmes marad önmaga gyermekkori énjébe, és olyanokkal teremt kapcsolatot, akik emlékeztetik arra az elveszett gyermekre, aki volt; 5. a férfiak szocializációja és a férfikultúra arra ösztönzi a férfiakat, hogy önmagunknál fiatalabb, kisebb, gyengébb partnerhez közeledjenek, hogy ezáltal dominánsnak és erősnek érezhessék magukat, amikor szexuális kapcsolatot kezdeményeznek 7 ( o.). A szerző megállapítása szerint a szexuális visszaélést elkövető papokból nem az empátia hiányzott, hanem azért nem éreztek együtt az áldozatokkal, mert meg voltak győződve arról, hogy nem okoztak nekik kárt. Empatikus válaszukat elfojtották a szégyen és a bűntudat elkerülése érdekében. Az áldozatok fájdalmának tagadásával a már amúgy is törékeny énjüket védik. Igyekeztek meggyőzni magukat arról, hogy tettük nem is volt annyira ártalmas, ugyanakkor mélységesen aggódtak tettük bűnössége miatt, amelynek középpontjában a cselekedet, nem pedig a másik ember állt. Az ilyen lelkiismereti problémák megoldására szolgált a gyónás, amely paradox módon nem a felszínre hozta és a beszélhetőség kontextusába helyezte, hanem éppen ellenkezőleg, lenyelte a problémákat, lehetővé téve a gyermekbántalmazás folytatását, nemcsak azzal, hogy az ítélkezéstől mentes gyónás megnyugtatta a bántalmazó papok lelkiismeretét, hanem azzal is, hogy a gyermekek elleni szexuális abúzus a kötelező titoktartás miatt a gyóntatófülke falain belül, a némaság gyomrában maradt. A gyóntatófülke mellett a papi szemináriumok falain belül is a hallgatás és a félelem volt az úr; szinte mindegyik interjúalany elmondta, hogy a szemináriumokon nem arra biztatták a papnövendékeket, hogy kérdéseket tegyenek fel és reflektáljanak önmagukra, hanem gyermekként kezelték őket és feltétlen engedelmességet vártak tőlük. A szemináriumokon érzelmekről vagy érzésekről egyáltalán nem esett szó; mindenféléről beszélgettek, kivéve saját magukat és azt, hogy emberi lényként melyek a saját, legbelsőbb, meghatározó szükségleteik ( o.). Ezeket a férfiakat szinte egyáltalán nem készítették fel a cölibátusra, és nem rendelkeztek olyan készségekkel, azzal a nyelvvel, amelynek a segítségével biztonságos, bensőséges kapcsolatokat tudtak volna létesíteni a nőtlenségi fogadalom korlátain belül, így aztán többnyire tagadták az intimitás kifejezése iránti szükségleteiket, illetve titkolták ezeket, különösen a paptársaik előtt. Úgy 7 David Finkelhor: Child Sexual Abuse: New Theory and Research. New York, o. CSALÁDI JOG december.indd :22:29

54 KÖNYVISMERTETÉS érezték, hogy ha jó papok akarnak lenni, akkor félre kell tenniük a saját érzelmi, fizikai és szexuális szükségleteiket. Ez azonban egy lehetetlen és irreális elvárás volt, ami végül a legrémesebb határsértésekhez vezetett ( o.). Mindannyian tudjuk, hogy intimitás nélkül nincs emberi élet. Semmilyen; sem papi, sem civil. Ahol nincs intimitás, ott gonoszság lesz. 8 A gonoszságok pedig nem úgy történnek, hogy megteszik, hanem hogy megengedik őket. Belenőnek az ürességbe. 9 8 Elhangzott: Marie Keenan: A gyermekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház az Oriold és Társai Könyvbemutatója. Írók Boltja, Budapest, január 30. A beszélgetés résztvevői: Hardy Júlia, Juhász-Laczik Albin és Moukhtar Lucia. A beszélgetést Oriold Károly vezette. Letöltve: augusztus 21. napján 9 Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember. Első kötet. Fordította: Tandori Dezső. Európa Könyvkiadó, Budapest, o. Keenan könyve a papok által a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések okait kutatva, a jelenség megértésére törekedve ezeket az egyszerű igazságokat tudatosítja bennünk: hívőkben és hitetlenekben. A tükörvilágítást felkapcsolva kívül is, belül is fényt visz az ürességbe, erőt ad a szembenézéshez és hitet tesz amellett, hogy az erőszakra és a tartós traumára adott válaszaink átalakíthatóak együttérző szemtanúsággá, ami segít a fájdalommal járó élmények kezelésében és az ezekből a való felgyógyulásban. Tükörország könyvszemlészeként csak azt remélhetem: elolvassák. 10 Lásd még: Robert Musil: Törless iskolaévei. Fordította: Bor Ambrus és Petra-Szabó Gizella. Európa Könyvkiadó, Budapest, Quimby: Tükrök olcsón. ÚJ FOLYÓIRAT! 2018-as előfizetés ajándék bevezető lapszámmal! A hazai munkajogász társadalom és a munkajoggal foglalkozó szakemberek számára indítjuk el új iratunkat. Az írások fókuszában a versenyszféra munkajoga mellett a közszféra munkajoga, a munka- folyóügyi kapcsolatok, a nemzetközi munkajogi trendek, valamint a HR-es szakemberek érdeklődésére számot tartó kérdések állnak. Az olvasó a lapban talál majd tudományos (az Értekezések rovatban), az ítélkezési gyakorlatot elemző ( Ítélkezési gyakorlat ), a tág értelemben vett munka világának kérdéseit feldolgozó ( A munka világa ), jogértelmezési kérdéseket kifejtő ( Jogmagyarázat ), valamint munkajogi híreket tartalmazó ( Jogélet ) cikkeket. Szerkesztőbizottság: Berke Gyula, Dudás Katalin, Fodor T. Gábor, Gyulavári Tamás, Horváth István, Kun Attila, Lőrincz György, Pál Lajos Főszerkesztő: Petrovics Zoltán 52 CSALÁDI JOG 2017december.indd :22:30

55 KÖVETKEZŐ SZÁMAINK VÁRHATÓ TARTALMÁBÓL: CZEIZEL Barbara: Változó gyermekek, változó igények, változó szakmai megoldások Új kihívások a kora gyermekkori ellátó rendszerbe KOPASZ Péter: Házassági vagyonjogi rendszereket érintő szabályozás Magyarországon az Európai Családjogi Bizottság Alapelvei fényében TAKÁCS Andrea: Nyolc éves lettem! avagy a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartás első nyolc éve, 1. rész KERPEL Éva: Nemzetközi családi mediáció: rugalmas és érzékeny eszköz gyermek jogellenes elvitele és visszatartása esetén BENKOVICSNÉ Varga Erika: Bírósági közvetítés a Kecskeméti Törvényszék gyakorlatában, különös tekintettel a szülői felügyeletet érintő mediációs eljárásokban elért eredményekre MALÉTH Anett: Az intellektuális képességzavarral élő személyek integrációja VISONTAI Szabó Katalin: Hogy mondjam el, hogy Te is megértsd? a bíró és a gyermek közötti kommunikáció legújabb nemzetközi megoldásai SZEIBERT Orsolya külföldi szemléje IMPRESSZUM CSALÁDI JOG FŐSZERKESZTŐ: Kőrös András SZERKESZTŐK: Grád András, Katonáné Pehr Erika, Somfai Balázs, Szeibert Orsolya KIADJA: a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo u. 14. Telefon: , Fax: info@hvgorac.hu Internet: FELELŐS KIADÓ: Frank Ádám a kft. ügyvezetője FELELŐS SZERKESZTŐ: Gábor Zsolt MŰSZAKI SZERKESZTŐ: Bors Kriszta SZEDÉS: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: , Fax: ELŐFIZETHETŐ: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél Előfizetési díj: évre: 9800 Ft Előfizetési díj: évre: Ft (megjelenik háromhavonta) NYOMTATÁS: Multiszolg Bt. ISSN A lapban korábban megjelent cikkeket elektronikusan megtalálja a Jogkódexen. ÚTMUTATÓ A CSALÁDI JOG FOLYÓIRAT SZERZŐI SZÁMÁRA A kéziratokat elektronikus úton kérjük megküldeni a gabor.zsolt@ hvgorac.hu címre. A megjelenésről a Szerkesztőbizottság dönt, a bármely okból elfogadásra nem kerülő kéziratokat a Szerkesztőbizottság nem őrzi meg. A Szerkesztőbizottság másodközlésre nem fogad el kéziratot. A Szerkesztőbizottság a kéziratok lektorálása és szerkesztése során fenntartja a jogot az írások kisebb, nem tartalmi, hanem formai jellegű javítására, stilizálására. Az írások eredetiségéért a szerző a felelős. Az írásokat Word formátumban, Times New Roman betű típussal, szimpla sorközzel, szokásos margóbeállítással, sorkizárt igazítással kell elkészíteni. A Szerkesztőbizottság kéri a szerzőktől a kéziratokon a név, a tudományos fokozat, illetve cím, foglalkozás, beosztás, munkahely és a szerző elérhetőségének (lakcím, telefon, ) feltüntetését. A CIKKEK TERJEDELME: MAX BETŰHELY, SZÓKÖ- ZÖKKEL (1 SZERZŐI ÍV), KIVÉVE A KÖNYVISMERTETÉS, HÍREK, ESEMÉNYEK ROVATOKAT, AHOL MAX BETŰ- HELY, SZÓKÖZÖKKEL (0,5 SZERZŐI ÍV), AMELYBE A LÁB- JEGYZETEK SZÖVEGE IS BELESZÁMÍT. További követelményeket tartalmaz a Kiadó honlapján (www. hvgorac.hu/folyoiratok_csoport/csaladi_jog_kiadvany) elérhető részletes formai útmutató. A részletes útmutatóban foglaltak maradéktalan betartása a közlés feltétele! B3.indd :10:34

56 Előfizetési ajánlat a évre Tisztelt Előfizető! Szeretnénk felhívni szíves figyelmét a 2018-as folyóirat előfizetési akciónkra. A családi jog előfizetési díja 2018-ra Ft (áfával), amely jövőre is 4 lapszámot foglal magában. A Családi Jog valamennyi lapszáma olyan módon kerül felépítésre, hogy abban a különböző hivatásrendekben tevékenykedő és családjoggal foglalkozó jogászok megtalálják az érdeklődésük szerinti, számukra hasznos tanulmányokat. Ennek megfelelően a lap szól a családjogi ügyekben jogi képviseletet ellátó ügyvédeknek, családjogi ügyeket tárgyaló bíráknak, de legalább ilyen mértékben foglalkozik a gyámhatóságon működő jogászokat érintő kérdésekkel. Ugyanakkor, éppen az ügyek összetettségére tekintettel, a folyóirat hasznos lehet azok számára is, akiknek ügyei a családjog, polgári jog, büntetőjog, közigazgatási jog, polgári eljárásjog, alkotmányjog határterületeit érintik. Előfizetőinknek 2018-ra is Törzsvásárlói Kártyát ajándékozunk, amely 10% kedvezményre jogosít a kiadótól történő vásárlás esetén kézikönyveinkre, kapcsos kommentárjainkra, a Jogkódex termékcsaládra és szemináriumainkra. Törzsvásárlói kártya ÉrvÉnyes: % Előfizetni úgy tud, hogy a külön levélben korábban megküldött díjbekérőt befizeti. Amennyiben kérdése van, írja meg az info@hvgorac.hu címre, vagy keressen minket a központi telefonszámainkon (1/ és )! Előfizetni a oldalon is tud, a Folyóiratok menü alatt megtalálja a Családi Jogot.! Üdvözlettel: a HVG-ORAC Kiadó Tipp A Családi Jog folyóiratban indulása óta, azaz 2003 és a tavalyi év, 2016 között megjelent összesen 387 tanulmányt és cikket online kutathatja a Jogkódexen! HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu