MAGYARORSZÁG 1 A NYUGDÍJRENDSZER FŐ JELLEMZŐI

Átírás

1 MAGYARORSZÁG 1 A NYUGDÍJRENDSZER FŐ JELLEMZŐI Az 1997-es nyugdíjreform óta a kötelező állami nyugdíjrendszer két szintre tagolódik. Az első szint az államilag irányított, felosztó-kirovó rendszerben finanszírozott, ellátásalapú, szociális biztonsági nyugdíjrendszer, amely kiterjed valamennyi alkalmazottra és egyéni vállalkozóra. Jövedelemalapú öregségi, rokkantsági nyugdíjat vagy túlélő hozzátartozói ellátást nyújt, amelyeket főképpen különféle nyugdíjjárulékokból finanszíroznak. A jogszabály szerinti teljes nyugdíj igényléséhez szükséges nyugdíjkorhatár 55 év a nők és 60 év a férfiak esetében a régi rendszer szerint, és fokozatosan 62 évre emelkedik (a férfiak esetében 2002-re, a nők esetében pedig 2009-re). A népesség körülbelül 30%-a részesül állami nyugdíjban. A nyugdíjak megközelítőleg egynegyede rokkantsági nyugdíj, az ebben részesülők többsége (57%) nem éri el a jogszabály szerinti nyugdíjkorhatárt. Az öregségi, a rokkantsági, a túlélő hozzátartozói nyugdíjat és a balesettel kapcsolatos ellátást a bér- és áremelkedések átlagával indexálják (50:50 arányban súlyozva). A munkaadók és az egyének által fizetendő, jogszabályban előírt hozzájárulás az évi 31%-ról 2003-ra 26,5%-ra csökkent. A munkaadók által fizetett 18%-os nyugdíj-hozzájárulás a nyugdíjbiztosítási alapba kerül. A második szint résztvevői e hozzájárulások 8 százalékpontnyi részét a tőkefedezeti rendszerbe fizetik. Akik a második szintnek nem tagjai, kizárólag az állami nyugdíjrendszerhez járulnak hozzá. A munkavállalóknak a jövedelmük alapján csak egy adott szintig kell fizetniük hozzájárulást (2005-ben ez a szint az átlagjövedelem háromszorosa fölött volt megállapítva). Nincs felső küszöb a bérnél, ahol a munkaadónak kell hozzájárulást fizetnie ben a hozzájárulásokból származó bevételek 76,4%-ban fedezték a nyugdíjbiztosítási alap nyugdíjakkal kapcsolatos kiadásait. A fennmaradó rész a központi költségvetésből származott. A nyugdíjrendszer összekapcsolódik a szociális biztonsági háló egyéb, rászorultság alapján nyújtott kiegészítő rendelkezéseivel. Legalább 20 éven át kell hozzájárulást fizetni ahhoz, hogy az állami nyugdíjrendszerből a minimálnyugdíjat meg lehessen kapni. Amennyiben azonos korban állapítjuk meg a nyugdíjkorhatárt a férfiak és nők számára, az hozzájárulna a nyugdíjjogosultság terén a nemek közötti különbség csökkentéséhez, valamint az idősebb dolgozók foglalkozatásának növeléséhez. Legalább 15 éven át kell hozzájárulást fizetni a részleges nyugdíjra való jogosultsághoz, amely esetében nincsen minimális érték meghatározva ben a minimálnyugdíj az átlagos öregségi nyugdíj 40%-a volt, és ilyen ellátásban az embereknek csupán 2%-a részesült. Akik nem jogosultak saját jogon a nyugdíjra, vagy nyugdíjuk összege nem ér el egy adott összeget, szükség esetén öregségi járadékra nyerhetnek jogosultságot. Az állami rendszer második szintje hosszú távon kiterjed majd mindenkire, aki keresőtevékenységet folytat. A munkaerőpiacra először lépők automatikusan bekerülnek ebbe a kétszintes rendszerbe, és a már 1998 előtt nyugdíjjogosultságot szerzők önkéntes alapon választhatják indulásakor az új rendszert (a munkaerő körülbelül 50%-a tett így, noha így elvesztették azon jogosultságaik 25%-át, amelyek a jövőbeli felosztó-kirovó rendszer juttatásai vonatkozásában halmozódtak fel). A rendszer második szintjéhez nem csatlakozók a tisztán felosztó-kirovó (másnéven PAYG) rendszerben maradnak (több hozzájárulást fizetnek, és magasabb összegű ellátásban részesülnek). Jelenleg a munkaerő körülbelül 60%-a tagja a második szintnek. Mivel a munkaerőpiacra elsőként lépők kötelezően csatlakoznak a második szinthez, a tagok száma fokozatosan növekedni fog.

2 Az állami nyugdíjrendszer második szintje teljes finanszírozású, járulékalapú magánnyugdíjpénztárakból (MNYP-k) áll. A pénztárak a tagok által befizetett hozzájárulásokat felhalmozzák és azokat az egyéni számláikba fektetik. Nyugdíjba vonuláskor a felhalmozódott egységeket életjáradékká konvertálják (amelyet vagy a nyugdíjpénztár, vagy egy életbiztosítással foglalkozó vállalat biztosít). Ellátást nyújtanak továbbá halál (egy korábban kijelölt személy jogosult az egyedi adomány egyösszegű kifizetésére), illetve fogyatékosság esetén (az ellátást az életjáradékszámítás általános szabályai szerint számítják ki). Magyarországon a foglalkoztatási rendszerek nem elterjedtek, de az önkéntes egyéni számlák már 1994 óta léteznek önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárak (VMBF) formájában. Jelenleg a foglalkoztatott népesség 32%-a tagja valamilyen önkéntes nyugdíj-programnak (a jövőben várhatóan nő ez az arány). Nagyon eltérőek a hozzájárulási szintek ben az átlag tagdíj-befizetés (melynek két harmadát a munkaadók fizetik) a bruttó kereset 3,6%-át tette ki. Mivel a rendszer adókedvezményeket is nyújt, 2000 végére már körülbelül 320 önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárat létesítettek, ám azóta a számuk jelentősen csökkent ben már csak 75 önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztár működött. 30 éves önkéntes nyugdíjpénztári tagságot feltételezve a várakozás szerint a kiegészítő nyugdíj a kereset 8-10%-át tenné ki. 2 A HELYZET ÉS JÖVŐBENI TÁVLATOK A KÖZÖS CÉLOK TÜKRÉBEN 2.1 A jelenlegi helyzet Megfelelőség: Az idősek relatív életszínvonala a 0-64 éves lakosság életszínvonalának körülbelül 90%-át éri el. Magyarországon a szegények számaránya viszonylag alacsony, és kicsit alacsonyabb a 65 év feletti korcsoportnál (10%), mint a 0-64 éves lakosságnál (12%). Az EU szociális védelemmel foglalkozó bizottsága Indikátor Munkacsoportja (ISG- Indicators Sub-Group) számításai szerint egy 2005-ben átlagbérért dolgozó, 65 éves korban nyugdíjba vonuló munkavállalónak, aki 40 éven át fizetett hozzájárulást, az elméleti nettó helyettesítési ráta 102%, az összes elméleti bruttó helyettesítési ráta 66%. Egy tipikusabb eset számításakor (38 éves foglalkoztatás után 62 évesen nyugdíjba vonuló esetén) a nettó helyettesítési ráta alacsonyabb szintet mutat: 83%-ot (2005-re). A tőkefedezeti rendszerhez önkéntesen csatlakozók száma a vártnál magasabb volt. Az önkéntes tagságot az motiválta, hogy a magánnyugdíjpénztárakból magasabb nyugdíjakat reméltek, azon túlmenően, amit a PAYG rendszerből kaptak. Ez hiú reménynek bizonyulhat azok számára, akiknek csak rövid akkumulációs idejük lesz. A jogszabályok többféle életjáradékot írnak le, de jelenleg nincs a piacon olyan életjáradék-csomag, amely teljes mértékben megfelelne a törvény előírásainak. Miután éveken át esetleges emeléseket eszközöltek, 1991-ben bevezették a bérekre alkalmazandó indexálási szabályt, amelyet azonban többször megváltoztattak. Általánosságban az alacsonyabb nyugdíjakat nagyobb arányban emelték. A közepes és magasabb nyugdíjak esetében az emelések alacsonyak és rendszertelenek voltak, és az as indexálási szabályokat 1999-ben újra megváltoztatták óta a nettó bérindexálást fokozatosan felváltotta az úgynevezett svájci indexálás ban a befizetett hozzájárulások 30%-a minimálbér alapján történt, és amennyiben a jelenség tartós marad, a szegénység veszélyét jelentősen növelheti a jövőben. Ráadásul a magángazdálkodóként tevékenykedők jelentős hányada kívül marad a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszeren (adóköteles jövedelmük nem elég magas ahhoz, hogy hozzájárulást tudjanak fizetni).

3 Pénzügyi fenntarthatóság: 2003-ban a nyugdíjakkal kapcsolatos kiadások a GDP 9,3%-át képezték, ez az EU25-ök 12,6%-os átlaga alatt volt, míg a szociális védelemmel kapcsolatos összes kiadás lényegesen alacsonyabb volt (21,4% a 28%-hoz képest). Az 1990-es években a nyugdíjrendszerből finanszírozták azokat az embereket is, akik a szerkezetátalakítás következtében váltak munkanélkülivé. Ez a szerkezetátalakítás nagy tömegeket vont ki a munkaerőpiacról (és ez megmagyarázza a magas inaktivitási rátát is). Ez az intézkedés komoly problémát jelent a rendszer pénzügyi fenntarthatóságára nézve, melyet csak súlyosbít, hogy a GDP-n belül csökken a bérek aránya (míg 1992-ben a GDP 40%-át tették ki a bérek, 2000-re ez 34%-ra esett vissza). A foglalkoztatási ráta, különösen az idősebb munkavállalók esetében (2004-ben 31,1%) jóval a lisszaboni célkitűzés alatt van, és ez veszélyezteti a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát. Ezenkívül továbbra is problémát jelent a járulékok kifizetésének megkerülése, amely a bejelentés nélküli munkavégzéssel függ össze. A korábbi kombinációk, amelyek alapján egy rövid, minimum 15 éves hozzájárulás-fizetési periódus öregkori nyugdíjra jogosított, és a csökkenő nyugdíjnövekmény-skála nem ösztönözték a munkával töltött időszak meghosszabbítását, és ez ahhoz vezetett, hogy mára megnőtt a korengedményes nyugdíjazások száma. Több olyan intézkedést vezettek be, amellyel csökkenteni kívánják a munkaerőpiac korai elhagyásának vonzerejét. Konkrétan, az öregkori nyugdíj megállapításakor a nyugdíjnövekmény-skála 2013-tól lineárissá válik 1, és 20 évre emelték az öregkori nyugdíjra jogosító, kötelező hozzájárulás-fizetési periódus alsó határát. Korszerűsítés: Az idősebb nők szegénységi rátája jelentősen magasabb szinten marad, mint a férfiaké (2002-ben ez 10% a 65 éves és annál idősebb nők esetében, míg a férfiaknál ez 5%), ez azt jelzi, hogy a férfiak karriere rendszerint sokkal sikeresebb, és a túlélő hozzátartozónak járó ellátás valószínűleg alacsonyabb. A jóval összetettebb vegyes, magán- és állami nyugdíjrendszer esetén sokkal több információra van szükség. Jóllehet a munkáltatóknak évente jelentést kell tenniük valamennyi alkalmazottuk által befizetett hozzájárulásról, mégis voltak eltérések a hozzájárulásokból származó bevételek és a munkáltatók által bejelentett hozzájárulások között. Az egyének nyilvántartásáról szóló jelentések számítógépes bevitele ráadásul hiányos. 2.2 Jövőbeni kilátások, reformintézkedések és politikai viták Magyarországnak is hasonló demográfiai trendekkel kell majd szembenéznie, mint a többi tagállamnak és 2050 között az időskori függőségi ráta várhatóan 22%-ról 48%-ra nő. Az elfogadott reformokból (beleértve a kötelező rendszer két szintjét) eredő jövőbeni ISG helyettesítési ráták várhatóan szinte állandóak maradnak az átlagbéren dolgozó munkavállalók esetén (körülbelül 100%-os nettó helyettesítési ráta egy 65 évesen, 40 éves teljes foglalkoztatás után nyugdíjba vonuló esetén, és körülbelül 80% egy 62 évesen, 38 éves teljes foglalkoztatás után nyugdíjba vonuló esetén). Várhatóan az átlagbér 2/3-át kereső emberekre számított helyettesítési ráta is viszonylag állandó lesz, illetve enyhén nő: a 2005-ös 90%-ról 2050-re 92%-ra emelkedik. A rendszer támogatott elemeinek jelentős hozzájárulása révén (amely várhatóan kompenzálja az állami nyugdíjak lecsökkent szintjét) az összes elméleti 1 Ez minden szolgálati év keresetének 1,65%-át jelenti azok számára, akik 100%-ig a PAYG szinten maradnak, és 1,22%-át azok számára, akik részlegesen kiválnak és csatlakoznak a második szinthez (ahonnan további nyugdíjat kapnak majd).

4 bruttó helyettesítési ráta a jelenlegi 66%-ról 78%-ra emelkedik 2050-re, míg az összes nettó helyettesítési rátánál nem várható jelentős változás (102%-ról 98%-ra csökken) 2. Az 1997-es reform a kötelező szociális biztonsági nyugdíjrendszerbe egy támogatott szintet vezetett be, amely az első szinten deficitet okozott, amikor a hozzájárulások egy részét a támogatott rendszerbe irányították át. Mind a nyugdíjbiztosítási alapnál, mind a magánnyugdíjpénztáraknál továbbra is problémát jelent a járulékok kifizetésének megkerülése. A munkáltatók által befizetett nyugdíjjárulékot a bruttó bér 24%-áról fokozatosan annak 18%-ára csökkentették a reform nyomán, míg a munkavállalók hozzájárulásait 6%-ról 8,5%-ra emelték 2003-ig, ezáltal az összes hozzájárulást a bruttó bérek 31%-áról 26,5%-ára csökkentették (a kötelező rendszer két szintjére vonatkoztatva). A hozzájárulások eme csökkentésével a foglalkoztatottságot akarták növelni, de miután a foglalkoztás nem reagált rugalmasan erre az ösztönzésre, a bérek csökkenő aránya a GDP-n belül a hozzájárulásokból származó bevételek csökkenését eredményezte, veszélyeztetve ezzel a nyugdíjbiztosítási alap pénzügyi egyensúlyát. Az átláthatóság és a tisztességesség előremozdítása révén a nyugdíjmegállapításnál a lineáris nyugdíjnövekmény-skála bevezetése a munkában eltöltött idő meghosszabbítását kívánja ösztönözni. A lineáris nyugdíjnövekmény-skálát azonban csak 2013-tól vezetik be. Magyarországon a nyugdíjkiadásokra viszonylag kevés további költségvetési nyomás nehezedik, főképp a közelmúltban bevezetett nyugdíjreformnak köszönhetően. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának vizsgálata kapcsán, a 2004-es nemzeti költségvetési előirányzatok szerint Magyarország 2009 és 2050 között várhatóan egy viszonylag konstans összeget, a GDP-nek körülbelül 7,5%-át költi majd erre a célra 3. A népesség elöregedésével foglalkozó munkacsoport (Working Group on Ageing Populations AWG) 2005-ös előrejelzései szerint a nyugdíjakkal kapcsolatos közkiadások a tőkefedezeti rendszerre való részleges áttérés ellenére 2004 és 2050 között a GDP 10,4%-áról 17,1%-ára emelkednek (figyelembe véve a kötelezően finanszírozott rendszer fejlődését, a nyugdíjkiadások várhatóan a GDP 10,4%-áról 20,3%-ára növekednek majd 2004 és 2050 között). A kiadások növekedését az generálja, hogy a növekdedő bérszint dinamikusan hat az új nyugdíjakra. Ez az előrejelzett növekedés az EU-n belül a legmagasabbak között van, és nagyban hozzájárul az életkorhoz kapcsolódó közkiadások általánosan előrejelzett emelkedéséhez (2004 és 2050 között a GDP 20,7%-áról 27,7%-ára való emelkedése). 3 KÖVETKEZTETÉSEK Magyarország az elmúlt tíz év alatt jelentős reformokat hajtott végre. Az 1990-es évek reformjai nyomán megemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt, és a hozzájárulások és juttatások közötti kapcsolatot szorossabbá tették. Az 1997-es reform a kötelező szociális biztonsági nyugdíjrendszerbe egy támogatott szintet vezetett be, amely hosszú távon a nyugdíjrendszer fenntarthatóságához járul majd hozzá. Ez azonban a nyugdíjbiztosítási alapra, valamint az államháztartás egészére nézve komoly kihívást jelentő átmeneti kiadásokkal jár majd. További reformokra lehet szükség a PAYG rendszeren belül, különösen a korai nyugdíjbavonulás lehetőségeinek korlátozása céljából, annak érdekében, hogy minél többen 2 Jelenleg a nyugellátások adómentesek, 2013-tól azonban a nyugdíjak adókötelesek lesznek. Ezért a bruttó összeg meghaladja majd a nettó összeget. Ebből eredően a bruttó helyettesítési ráta növekszik, de a nettó helyettesítési ráta nagyjából ugyanannyi marad. 3 A Nemzeti Stratégiai Jelentés előrejelzései szerint a nyugdíjakra költött teljes összeg (beleértve az állami nyugdíjrendszer első és második szintjeit és a rokkantsági nyugdíjakat), amely 2004-ben a GDP-nek körülbelül 9,5%-át tette ki, 2050-ben a GDP-nek körülbelül 11%-át teszi ki.

5 minél hosszabb ideig dolgozzanak. A járulékok kifizetésének megkerülését jobb igazgatással, valamint a nyugdíjbiztosítási alap, az APEH és a magánnyugdíjpénztárak közötti fokozott együttműködéssel különösen a hozzájárulások beszedését illetően lehetne csökkenteni. A második szinten történő hozzájárulás-befizetések hatékonyságát azzal is javítani lehetne, ha a pénztárak között jobb lenne az együttműködés, valamint ha a járulékok befizetését jobban központosítanák. Az utóbbi években Magyarországnak sikerült megfelelő szintű nyugdíjakat biztosítania. A relatív szegénység viszonylag alacsony az idősebb emberek körében, akik az aktív lakosságéhoz hasonló jövedelmet élvezhetnek. Ugyanakkor a közelmúlt reformjainak néhány intézkedése nyomán ennek megfelelősége a jövőben kétségbe vonható. Ráadásul a magángazdálkodóként tevékenykedők jelentős hányada nem is tartozik a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerbe. Magyarországon alacsony a foglalkoztatási ráta, különösen az idősebb munkavállalók esetében, annak ellenére, hogy az utóbbi időben történt némi javulás. Az idősebb emberek foglalkoztatási rátájának további növelésére irányuló politikai erőfeszítések nagyban hozzájárulhatnának a megfelelőséghez és fenntarthatósághoz a jövőben. A nyugdíjmegállapításnál a lineáris nyugdíjnövekmény-skála bevezetése a munkában eltöltött idő meghosszabítását és a tisztességességet ösztönzi majd, ám ezt csak 2013-tól kezdődően vezetik be. Kívánatos lenne e folyamat felgyorsítása.

6 4. HÁTTÉRSTATISZTIKÁK HU EU25 Megfelelőség Jelenlegi helyzet Összesen Férfiak Nők Összesen Férfiak Nők Szegénységi kockázati ráta n.a. n.a. n.a. Jövedelemegyenlőtlenség , ,5 65 évesek és idősebbek jövedelme a 0-64 évesek jövedelmének arányában 1 0,87 0,92 0,84 Medián nyugdíjak a medián keresetekhez viszonyítva 2 0,71 0,68 0,72 Hosszú távú előrejelzések Elméleti helyettesítési ráták Összes nettó helyettesítési ráta Összes bruttó helyettesítési ráta Bruttó helyettesítési ráta I. pillér Bruttó helyettesítési ráta II. és III. pillér Pénzügyi fenntarthatóság Jelenlegi helyzet ESPROSS nyugdíjkiadások 4, GDP %-ában 8,7 9,3 12,5 12,6 Foglalkoztatás (2004) 5 Összesen Férfiak Nők Összesen Férfiak Nők Foglalkoztatási ráta (25-54) 73,6 80,5 67,0 76,8 85,2 68,5 Foglalkoztatási ráta (55-64) 31,1 38,4 25,0 41,0 50,7 31,7 Tényleges munkaerő-piaci kivonulási kor (2004) 6 60,5 60,7p Közfinanszírozás (2003) 7 Közadósság, a GDP %-ában 59,1 63,3 Költségvetési egyensúly, a GDP %-ában -6,2-2,8 Hosszú távú előrejelzések (EPC 2006) Szint növekedés Szint növekedés Időskori függőségi ráta 8 22,6 35,1 48,3 +114% % Köznyugdíj kiadások, a GDP %-ában ,6 11,9 12,8 +2,2 A nyugdíj-közkiadások A változáshoz való hozzájárulás GDP %- A változáshoz való hozzájárulás GDP %- alakulását meghatározó tényezők ( ) 10 pontban kifejezve pontban kifejezve Demográfiai függőség 10,5 8,6 Foglalkoztatottság -1,1-1,1 Jogosultsági kritériumok -4,5-2,1 Ellátások színvonala -7,5-2,7 Összesen (a maradékot is beleértve) 6,4 2,2

7 Megjegyzések: 1. Forrás: Eurostat adatgyűjtés Szegénységi küszöb: az ekvivalens medián jövedelem 60%-a, egyenlőtlenségi mérőszám: jövedelem megoszlási arány S80/S20. A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikákra (EU-SILC) való áttérés során megegyeztek a nemzeti forrásokból származó mutatók használatáról, egy közösen elfogadott metodológia szerint. Jóllehet az ilyen mutatók nem tekinthetők teljes mértékben összehasonlíthatónak, mivel a jövedelmekhez különböző felméréseket vagy referenciaévet használnak, mindent megtettek a maximális összehasonlíthatóság elérésének érdekében. Megjegyzendő, hogy már 12 tagállamban használják az EU-SILC felméréseket (BE, DK, EL, ES, FR, IE, IT, LU, AT, PT, FI, SE; SILC 2004., Jövedelem-adatok 2003.), míg más tagállamok nemzeti forrásokra támaszkodnak (jövedelem-adatok 2003.), kivéve MT (2000), CZ, DE és SK (2002.). 2. Forrás: Európai Közösségek Statisztikai Hivatala - Eurostat A év közötti nyugdíjasok medián egyéni nyugdíjból származó jövedelme az éves alkalmazásban lévő egyének medián keresetéhez viszonyítva, a nyugdíjon kívüli szociális juttatásokat kivéve. 3. Forrás: nemzeti kalkulációk a szociális védelmi bizottság indikátor munkacsoportja által meghatározott módszer alapján. Elméleti helyettesítési ráta egy 40 éven át teljes munkaidőben dolgozó, átlagos keresettel rendelkező férfi munkavállaló esetén, aki az első és második szintű nyugdíjrendszerbe fizet járulékot, és 2005-ben 65 évesen vonul nyugdíjba. 4. Forrás: ESSPROS, EUROSTAT. Egyes magán szociális védelmi rendszerek kiadásait is beleértve. 5. Forrás: Európai munkaerő-felmérés, Forrás: Európai munkaerő-felmérés, Forrás: Európai Bizottság, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság. 8. Forrás: EUROSTAT (2005), demográfiai előrejelzések. A 65 éves és annál idősebbek száma a év közöttiek százalékos arányában. 9. Forrás: Gazdaságpolitikai bizottság Köznyugdíj kiadások (beleértve a legtöbb, 55 éves vagy annál idősebb embernek nyújtott állami jövedelempótlást, valamint a kötelező nyugdíjrendszerek támogatott szintjének nyugdíjkiadásait), adózás előtt. 10. Forrás: Gazdaságpolitikai bizottság Köznyugdíj kiadások (beleértve a legtöbb, 55 éves vagy annál idősebb embernek nyújtott állami jövedelempótlást, de nem a kötelező nyugdíjrendszerek támogatott szintjének nyugdíjkiadásait), adózás előtt. * elhanyagolható arány