JOGALKALMAZÁSOK A TÁRSASÁGI ADÓRÓL ÉS AZ OSZTALÉKADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY EGYSÉGES SZERKEZETBEN, MAGYARÁZATOKKAL

Átírás

1 JOGALKALMAZÁSOK A TÁRSASÁGI ADÓRÓL ÉS AZ OSZTALÉKADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY EGYSÉGES SZERKEZETBEN, MAGYARÁZATOKKAL 2012 Budapest, 2012

2 Szerzõk: Ácsné Molnár Judit dr. Balogh Dóra dr. Németh Nóra Szerkesztõ: dr. H.Nagy Dániel Lektor: Sinkáné dr. Csendes Ágnes Sorozatszerkesztõ: dr. Baté Zsuzsanna ISSN ISSN Kiadja a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. Felelõs kiadó: dr. Bokor Pál a SALDO Zrt. vezérigazgatója A SALDO Kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja A Saldo Kiadó valamennyi kiadványa szerzõi jogvédelem alatt áll. E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.) a kiadó elõzetes írásbeli engedélye nélkül tilos!

3 TARTALOMJEGYZÉK ÉVI LXXXI. TÖRVÉNY A TÁRSASÁGI ADÓRÓL ÉS AZ OSZTALÉKADÓRÓL...7 ELSÕ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK...7 I. Fejezet...7 Alapelvek...7 A társasági adó alanya...14 Teljes körû és korlátozott adókötelezettség...18 Fogalmak...19 MÁSODIK RÉSZ A TÁRSASÁGI ADÓ...63 II. Fejezet...63 A társasági adókötelezettség...63 A társasági adóalap megállapítása...66 Az adóalap megállapításakor csökkentõ jogcímek...72 Az adóalap megállapításakor növelõ jogcímek Az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a közhasznú szervezetként besorolt felsõoktatási intézmény adóalapjának megállapítása Az iskolaszövetkezet adóalapja A kizárólag készfizetõ kezességvállalást folytató részvénytársaság adóalapja Az MRP adóalapja A közhasznú nonprofit gazdasági társaság, a szociális szövetkezet és a vízitársulat adóalapja A külföldi vállalkozó adóalapja A külföldi vállalkozó fióktelepének adóalapja A szabályozott ingatlanbefektetési elõvállalkozás, a szabályozott ingatlanbefektetési társaság és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság adóalapja és az adó mértéke Az ingatlannal rendelkezõ társaság tagjának adóalapja és az adó mértéke A társasági adóalap módosításának különös szabályai Veszteségelhatárolás Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA III. Fejezet A társasági adó mértéke Adómentesség Beruházási adókedvezmények Térségi és egyéb adókedvezmények Kis- és középvállalkozások adókedvezménye Fejlesztési adókedvezmény Látvány-csapatsportok támogatásának adókedvezménye Az adókedvezmények igénybevételének szabályai A fizetendõ adó...220

4 ELJÁRÁSI ÉS ADÓELÕLEG FIZETÉSI SZABÁLYOK IV. Fejezet A külföldi szervezet adókötelezettségének teljesítése Az adóelõleg bevallásának és fizetésének szabályai HARMADIK RÉSZ OSZTALÉKADÓ V. Fejezet NEGYEDIK RÉSZ A KETTÕS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE VI. Fejezet ÖTÖDIK RÉSZ ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK VII. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK VIII. Fejezet Hatálybaléptetõ, záró és átmeneti rendelkezések a társasági adóról és az osztalékadóról szóló évi LXXXI. törvény módosításaihoz számú melléklet Az értékcsökkenési leírás szabályairól számú melléklet Leírási kulcsok jegyzéke számú melléklet A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai számú melléklet számú melléklet A társasági adóalanynak nem minõsülõ szervezetek számú melléklet Alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, lakásszövetkezet, közhasznú nonprofit gazdasági társaság, szociális szövetkezet és felsõoktatási intézmény által végzett kedvezményezett tevékenységek SZÁMÚ FÜGGELÉK EK-Szerzõdés cikke SZÁMÚ FÜGGELÉK Az Európai Unióról szóló Szerzõdés és az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdés SZÁMÚ FÜGGELÉK évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról (kivonatos közlés) SZÁMÚ FÜGGELÉK évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról (kivonatos közlés) SZÁMÚ MELLÉKLET 22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggõ nyilvántartási kötelezettségrõl TÁRGYMUTATÓ...330

5 ELÕSZÓ Tisztelt Olvasó! Ön A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 címû kiadványunkat tartja kezében. A kötetet szerzõ szakemberek A társasági adóról és az osztalékadóról szóló évi LXXXI. törvény paragrafusaihoz fûznek magyarázatokat. Az említett törvény a kihirdetése óta többször módosult, a kiadvány a szerkesztés idõpontjában május 1. hatályos rendelkezéseket tartalmazza. Valamennyi szerzõ a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársa. Személyük jelenti a garanciát arra, hogy a könyvet forgató gyakorlati szakemberek is konkrét válaszokat kapnak a kommentárokból a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény mindennapos használata során felmerülõ kérdéseikre. A szerzõk a kiadványban ismertetik például a bejelentett immateriális jószágra, a veszteségleírásra vonatkozó új szabályokat, illetve kitérnek a látvány-csapatsport támogatásának adókedvezményére is. A kiadványban a félkövér bekezdések jelzik a törvény szövegét, a normál betûtípusok pedig a szakértõi kommentárokat. A január 1-jétõl hatályos változások félkövér dõlt jelzéssel szerepelnek. A tárgymutató a kiadvány végén található. A Saldo Kiadó elkészítette a könyv elektronikus változatát is, amely segítségével szabadon lehet keresni a tartalomban, illetve részben vagy egészben kinyomtatható a keresett szövegrész. Reméljük, a könyv elõsegíti az egységes jogértelmezést és jogalkalmazást. Budapest, május a Kiadó

6 GYAKRABBAN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK Jogszabályok A társasági adóról és az osztalékadóról szóló évi LXXXI. törvény A személyi jövedelemadóról szóló évi CXVII. törvény Az adózás rendjérõl szóló évi XCII. törvény Az egyszerûsített vállalkozói adóról szóló évi XLIII. törvény A számvitelrõl szóló évi C. törvény A gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek mûködésérõl és támogatásáról szóló évi CLXXV. törvény A kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló évi XXXIV. törvény A Polgári Törvénykönyvrõl szóló évi IV. törvény Az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény A Munka Törvénykönyvérõl szóló évi XXII. törvény A szerzõi jogról szóló évi LXXVI. törvény Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrõl szóló évi CXV. törvény A sporttal összefüggõ egyes törvények módosításáról szóló évi LXXXIII. törvény A látvány-csapatsport támogatásával kapcsolatos egyes törvények módosítá- sáról szóló évi CLXXVIII. törvény Az illetékekrõl szóló évi XCIII. törvény A kutatás-fejlesztésrõl és a technológiai innovációról szóló évi CXXXIV. törvény A szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló évi CII. törvény A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló évi CCVI. törvény Tao. tv. Szja tv. Art. Eva tv. Szt. Gt. Ctv. Ectv. Kk. tv. Ptk. Áht. Mt. Szjt. Evtv. Sport mód. tv. Látványsport mód. tv. Itv. Inno. tv. Szit. tv. Ehtv.

7 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal ÉVI LXXXI. TÖRVÉNY A TÁRSASÁGI ADÓRÓL ÉS AZ OSZTALÉKADÓRÓL Az állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a vállalkozások kedvezõ mûködési feltételeinek elõsegítése, továbbá az Európai Közösségekhez való társulásból eredõ szempontok érvényesítése érdekében az Országgyûlés a társasági adózás szabályairól a következõ törvényt alkotja: ELSÕ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. Fejezet Alapelvek 1. (1) Magyarországon a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményezõ gazdasági tevékenység (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) alapján e törvényben meghatározott társasági adó kötelezettségnek a közkiadásokhoz való hozzájárulás alkotmányos elõírására tekintettel e törvény rendelkezései szerint kell eleget tenni, figyelemmel az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltakra is. A Tao. tv. 1. (1)-(5) bekezdései rögzítik a törvény alapelveit, amelyekre vonatkozóan az Alkotmánybíróság 1093/B/1997. AB határozatában kimondta, hogy azok mindig általánosan megfogalmazott, a jogalkalmazást segítõ szabályok, amelyek a törvény egyéb rendelkezéseivel összefüggésben és mindig a konkrét adójogviszonyban érvényesülnek. Az alapelvek tehát kiindulópontot jelentenek az egyes elõírások alkalmazásánál, illetve segítséget nyújtanak a tényállás tisztázásánál akkor is, ha a konkrét esetben nem áll rendelkezésre egyéb irányadó szabály. A Tao. tv.-ben elsõként rögzített alapelv a vállalkozási tevékenység általános adókötelezettségét állapítja meg. A vállalkozási tevékenység fogalmát tágan határozza meg a törvény: ilyennek minõsül minden jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményezõ gazdasági tevékenység. E széles körû definíció azt jelenti, hogy az adókötelezettség független attól, hogy az adóalany tevékenysége ténylegesen jövedelem- és vagyonszerzésre irányul, vagy csak véletlenül eredményezi a jövedelem, vagy a vagyon növekedését. Az adókötelezettség szintén független attól, hogy a tevékenység ténylegesen jövedelem-, vagy vagyonszerzéssel jár-e; elég, ha a tevékenységet ilyen célok vezérlik. Ugyanakkor bizonyos szervezetek (például alapítványok, egyesületek) esetében a törvény kivételt tesz e szigorú szabály alól, és kimondja, hogy meghatározott feltételekkel szerzett bevételeik nem minõsülnek vállalkozási tevékenységbõl származó jövedelemnek. A társasági adó a tárgyából vállalkozási tevékenység következõen jövedelmi típusú, közvetlen adó, amelynél az adó alanya megegyezik azzal a személlyel, akit gazdasági értelemben az terhel. (2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményezõ szabály, adóelõny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetõleg érvényesíthetõ, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a sza-

8 8 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal bály, az adóelõny célját. Az alkalmazhatóságot, illetõleg az érvényesíthetõséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelõny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minõsül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelõny nem érvényesíthetõ. Nem ütközik jogszabályi elõírásba, ha az adózó olyan szerzõdést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezõbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetõvé teszi. Ugyanakkor tekintettel kell lenni a szerzõdések tartalom szerinti minõsítésének általános elvére, amelyet az adózás kapcsán az Art. 1. (7) bekezdés is megerõsít. Az Art. 2. (1) bekezdése kimondja továbbá, hogy nem minõsül rendeltetésszerû joggyakorlásnak az a jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. A rendeltetésszerû joggyakorlás követelményével ellentétes (csak adóelõnyt célzó) jogügylet esetében az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerû joggyakorlás esetén érvényesülõ adófizetési kötelezettségre figyelemmel kell megállapítani. E rendelkezés alkalmazására a nyilvánvalóan mesterséges, valós gazdasági célt nem szolgáló, kizárólag adóelõny megszerzését (például adókedvezmény igénybevételét, adómentesség érvényesítését, az adófizetési kötelezettség halasztását) célzó jogügyletek esetében kerülhet sor. Az Art. hivatkozott szabályai és a Tao. tv. alapelve együttesen lehetõvé teszik, hogy az adóhatóság bizonyos szerzõdéseket (vagy szerzõdések sorozatát) a felek által meghatározottaktól eltérõ módon ítéljen meg, és ennek megfelelõen állapítsa meg adózási következményeit. Az Alkotmánybíróság 724/B/1994. számú határozatában kimondja, hogy Az adóügyi és a polgári jogi jogviszony (...) egymástól elválnak és az adóhatóság megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára. Az adóhatóság minõsítése kizárólag adóügyi szempontból releváns és az a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személyre (személyekre) kihatással nincs. Az ügylet minõsítése kapcsán lényeges, hogy az adózóra hárul az adóelõnyt megállapító törvényi rendelkezés alkalmazhatóságával összefüggõ bizonyítás terhe; neki kell bizonyítania, hogy jogszerûen vett figyelembe valamilyen adóelõnyt. A bizonyítási teher megfordítása külön alkotmánybírósági eljárás tárgya volt, amelynek során az Alkotmánybíróság 1093/B/1997. AB határozatában megállapította, hogy a törvény ezen alapelvét nem önmagában, hanem csak a törvény tételes szabályaiban meghatározott adómentességi, adókedvezményi szabályokkal összefüggésben lehet és kell értelmezni. Az adókedvezmény (elõny) ugyanis mindig a fõszabály alóli kivételt jelenti. Az abban foglalt feltételek fennállását értelemszerûen a kedvezmény jogosultjának, illetõleg az abban érdekeltnek kell bizonyítania, szemben az adókötelezettséget megállapító szabályokkal, amelyekben a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli. (3) Ha e törvény ugyanazon a ténybeli alapon többféle jogcímen írja elõ költség, ráfordítás figyelembevételét, az adózás elõtti eredmény csökkentését (növelését), adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet (kell) élni, kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri alkalmazásra. Az ugyanazon ténybeli alapon nyugvó szabályok kétszeres figyelembevételének tilalma alóli kivételt a Tao. tv. több helyen is tartalmaz, ezek a 18. (1) bekezdésében, a 22. (1) bekezdésében, illetve a 22/C. (2) bekezdésében találhatók, jellemzõen többszörös kedvezményt biztosítva. A meghatározott beruházásokhoz kapcsolódó, a Tao. tv. 7. (1) bekezdés zs) pontjában és a 22/A. - ban biztosított két kedvezmény bár mindkettõ a tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolódik egymás mellett igénybe vehetõ, mert a Tao. tv. 22/A. -a a tárgyi eszköz beszerzéséhez felvett hitel kamatát kedvezményezi és nem magát a tárgyi eszköz beszerzését, így a kétszeres kedvezmény figyelembe vételének tilalma nem jön szóba, mert nem azonos a kedvezményre vonatkozó ténybeli alap. Nem akadálya

9 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 9 továbbá a kedvezmények igénybevételének az sem, ha az adózó a beruházást fejlesztési tartalékból (is) valósította meg. Fogyasztóvédelmi, minõségvédelmi bírság megtéríttetése a munkavállalókkal Ha egy társaság számára fogyasztóvédelmi, illetve minõségvédelmi bírság kiszabására kerül sor, a cégnek a jogerõs határozatban megállapított bírság ráfordításként elszámolt összegével növelnie kell az adózás elõtti eredményét a Tao. tv. 8. (1) bekezdés e) pontja alapján. Ugyanakkor amennyiben az adózó a számára kiszabott bírság elengedésére tekintettel az adóévben bevételt számol el, az adóévben vagy az elõzõ adóévekben a Tao. tv. 8. (1) bekezdés e) pontja alapján adózás elõtti eredményt növelõ tételként figyelembe vett összeggel csökkentheti adózás elõtti eredményét [Tao. tv. 7. (1) bekezdés r) pont]. Adóalap-csökkentõ szabályt kell alkalmazni abban az esetben is az 1. (3) bekezdése alapján, ha az említett bírságok egy részét a cég a munkavállalóival térítteti meg. Jóváhagyott osztalékról hozott döntés megváltoztatása Az osztalékfizetés jóváhagyásáról szóló határozat utólagos módosítása, visszavonása nem jogszabályszerû. A Gt (1) bekezdése szerint a társaság saját tõkéjébõl a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag a törvényben meghatározott esetekben és a törzstõke leszállításának esetét kivéve csak az Szt.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredménybõl, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredménybõl teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaságnak az Szt. szerint helyesbített saját tõkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstõkéjét. A Gt. a taggyûlési határozat módosítására vonatkozóan nem tartalmaz tiltó rendelkezést, csupán úgy rendelkezik, hogy a taggyûlés az osztalékfizetésrõl az ügyvezetõnek ha a társaságnál felügyelõbizottság mûködik, a felügyelõbizottság által jóváhagyott javaslatára, az Szt. szerinti beszámoló elfogadásával egyidejûleg határozhat [132. (2) bek.]. A beszámoló elfogadásával egyidejûleg akkor kerülhet sor osztalékfizetésrõl szóló döntésre, ha a Gt.-ben és az Szt.-ben meghatározott feltételek teljesülnek, ennek hiányában az osztalékfizetés mellõzésérõl kell dönteni. Emellett figyelembe kell venni a Gt. alapelveként a 9. -ban megfogalmazott elõírást, amely szerint a tagok (részvényesek) e törvény, más jogszabályok keretei között a társasági szerzõdés (alapszabály, alapító okirat) tartalmát szabadon állapítják meg, e törvény rendelkezéseitõl azonban csak akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. Nem minõsül a törvénytõl való eltérésnek olyan további rendelkezés társasági szerzõdésbe (alapszabályba, alapító okiratba) való foglalása, amelyrõl e törvény nem szól, ha a rendelkezés nem áll ellentétben a társasági jog általános rendeltetésével, vagy az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával, és nem sérti a jóhiszemû joggyakorlás követelményeit. A Gt (2) bekezdése olyan egyértelmû, kógens rendelkezésnek tekintendõ, hogy attól nem lehet a társasági szerzõdésben olyan módon eltérni, hogy az osztalékfizetésrõl való taggyûlési döntés elhalasztható (a beszámoló elfogadásától szétválasztható), vagy a már meghozott döntés megváltoztatható. Az Szt ában foglalt, a beszámoló letétbe helyezésérõl szóló rendelkezésbõl is következik, hogy a számviteli beszámoló elfogadásával egyidejûleg kell dönteni arról is, hogy az elfogadott beszámolóban szereplõ adózott eredmény felhasználása milyen jogcímen, milyen összegben történjen, vagy az eredménytartalékba kerüljön. A számviteli beszámolónak a legfõbb szerv általi elfogadása és az abban szereplõ adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés meghozatala csak egyidejûleg történhet, ezen döntéseket egymástól elválasztani nem lehet.

10 10 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal Amennyiben a jóváhagyott és a kötelezettségek között nyilvántartott osztalékról a tag lemond a társaság javára, akkor a kötelezettségként elõírt osztalékot elengedett kötelezettségként ki kell vezetni a könyvekbõl a rendkívüli bevételekkel szemben az Szt. 86. (3) bekezdés h) pontja értelmében. (Ha a kötelezettség idõközben elévül, akkor az elévült kötelezettséget szintén rendkívüli bevételként kell elszámolni az elévülés idõszakában.) A lemondás társasági adójogi következményeként a december 31-éig hatályos szabályozás alapján az elengedett kötelezettség bevételként elszámolt összegével a Tao. tv. 7. (1) bekezdés ly) pontja szerint figyelemmel a (8) bekezdésben foglaltakra is a társaság csökkentheti az adózás elõtti eredményét a társasági adóalap meghatározása során. A különadó-alap azonban tekintve, hogy az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló évi LIX. törvény elengedett kötelezettség címen nem ír elõ adóalap-korrekciót e jogcímen nem csökkenthetõ, vagyis az elengedett kötelezettség bevételként elszámolt összege a különadó alapját képezi (az adózás elõtti eredmény részeként). A január 1-jétõl hatályos Tao. tv. alapján azonban már a társasági adóban sincs olyan adóalap-korrekció, mely lehetõvé tenné az adózónál az elengedett kötelezettség miatt elszámolt rendkívüli bevétel csökkentõ tételként történõ elszámolását. Ebbõl az következik, hogy a felosztani rendelt és a tagokkal szemben kötelezettségként nyilvántartott adózott eredmény bevételként elszámolt összege ismételten a társasági adóalap részét képezi, ezzel kétszeres adóztatást eredményezve. Ezt korrigálandó, a Tao. tv. 1. (3) bekezdésében megfogalmazott alapelve hívható segítségül: Ha e törvény ugyanazon ténybeli alapon többféle jogcímen írja elõ költség, ráfordítás figyelembevételét, az adózás elõtti eredmény csökkentését (növelését), adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, azzal egy esetben lehet (kell) élni, kivéve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a többszöri alkalmazásra. Igaz, hogy szó szerint értelmezve a bekezdést, a példa egyik esetnek sem felel meg, de tartalmában azokkal megegyezik (bevétel kétszeres figyelembe vétele). Erre tekintettel az alapelvre hivatkozással indokolt lehet az elengedett kötelezettség rendkívüli bevételként elszámolt összegét figyelmen kívül hagyni az adóalap meghatározása során. Amennyiben a társaság osztalékról lemondó tagja szintén társaság, akkor e társaságnál a Tao. tv. 8. (1) bekezdésének h) pontját alkalmazva (a behajthatatlan követelésnek nem minõsülõ) adóévben elengedett követelés összege növeli az adózás elõtti eredményt, ha a két társaság között kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn. Ami az osztalékról történõ lemondás személyi jövedelemadó következményeit illeti, a magánszemély tagnak nem keletkezik a lemondás miatt adófizetési kötelezettsége, mivel bevételt sem realizál az Szja tv. 9. (2) bekezdése szerint. Általános szabály, hogy a bevétel megszerzésének idõpontja pénz esetében az a nap, amelyen azt a magánszemély birtokba veszi, számára jóváírják. Igaz, hogy ha a magánszemély a bevétel tárgyát képezõ vagyoni értékre vonatkozó rendelkezési jogát ennél korábban már gyakorolta, akkor a bevétel megszerzésének idõpontja a rendelkezési jog gyakorlásának a napja [9. (3) bek.], az osztalék kifizetésérõl történõ lemondás azonban nem tekinthetõ a rendelkezési jog gyakorlásának. Amennyiben az osztalékkövetelése elengedésérõl dönt a tag, akkor a társaságnak az Itv. 11. (1) bekezdésének c) pontja alapján ajándékozási illetékkötelezettsége keletkezik, tekintve, hogy a társaság osztalékfizetési kötelezettségének elengedésével megvalósul a Ptk a szerinti ajándékozás. Az osztalékfizetési kötelezettség ugyanis semmiben sem különbözik a társaság egyéb fizetési kötelezettségeitõl, így elengedése esetén a társaság vagyona gyarapszik. Nem terheli a társaságot ajándékozási illetékkötelezettség, ha a követelés megszerzésére gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozás keretében ideértve a követelés-elengedést és a tartozásátvállalást is kerül sor [Itv. 17. (1) bekezdés n) pont].

11 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 11 (4) A nemzetközi szerzõdés elõírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõ elõírást tartalmaz. E törvénytõl viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztõ adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelõs miniszter (a továbbiakban: miniszter) állásfoglalása az irányadó. Ez az alapelv akkor érvényesül, ha egy meghatározott jövedelem valamilyen nemzetközi szerzõdés hatálya alá tartozik. Ilyenkor ugyanis a nemzetközi szerzõdés és nem a Tao. tv. elõírásai alapján kell meghatározni többek között a jövedelem típusát (például osztalék vagy vállalkozási nyereség), az adóztatásra jogosult államot, és szintén a nemzetközi adóegyezmény dönti el a kettõs adóztatás elkerülésére szolgáló módszert (beszámítás vagy mentesítés). Az egyezmény hatályának megállapításánál az idõbeli hatályt (a hatályba lépés, esetleg a hatályon kívül helyezés idõpontját), a személyi hatályt (nem minden egyezmény terjed ki minden személyre) és a területi hatályt (jellemzõen a jövedelemszerzés helyét) kell figyelembe venni. Magyarország kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló nemzetközi egyezményei a következõk: Albánia évi XCI. törvény Ausztrália évi XXXVI. törvény Ausztria évi 1. tvr., illetve évi 2. tvr. Azerbajdzsán évi LXXXIX. tv. Belgium 20/1984. (IV. 18.) MT rendelet Belorusszia évi CXII. tv. Bosznia és Hercegovin a évi 6. tvr. Brazília évi XXVII. tv. Bulgária évi XCII. tv. Ciprus 82/1982. (XII. 29.) MT rendelet Csehország évi XCIII. törvény Dánia 45/1979. (XI.10.) MT rendelet, illetve a évi LXXXIII. törvény Dél-Afrika évi VII. törvény Egyiptom évi XVII. törvény Észtország évi CXXVIII. törvény Finnország 66/1981. (XII. 16.) MT rendelet Franciaország 65/1981. (XII. 16.) MT rendelet Fülöp-szigetek évi XVII. törvény Georgia (Grúzia) évi XIV. törvény Görögország 33/1985. (VII. 1.) MT rendelet Hollandia 10/1988. (III. 10.) MT rendelet Hongkong évi CXXIX. törvény Horvátország évi XVIII. törvény India évi CXLIV. törvény Indonézia évi X. törvény Írország évi XI. törvény Izland évi CXLV. törvény Izrael évi LXIII. törvény Japán évi 18. tvr. Kanada évi XVI. tv., illetve évi XII. tv.

12 12 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal Katar Kazahsztán Kína Koreai Köztársaság Kuvait Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Macedónia Malaysia Málta Marokkó Mexikói Egyesült Államok Moldova Mongólia Nagy-Britannia Németország Norvégia Olaszország Oroszország Örményország Pakisztán Portugália Románia San Marino Szerbia és Montenegro Szingapúr Szlovákia Szlovénia Spanyolország Svájc Svédország Tajpej Thaiföld Törökország Tunézia Ukrajna Uruguay Üzbegisztán USA Vietnam évi XV. törvény évi XIV. törvény évi XV. törvény évi XXVIII. törvény évi XVI. tv., illetve évi LXX. tv évi XXVII. törvény, évi XCV. törvé ny, évi XXVII. tv évi CXXX. törvény évi CXXIX. törvény évi XCV. törvény évi XXXV. törvény évi LX. törvény évi LXVII. törvény évi VIII. törvény évi CXLV. törvény évi XVIII. törvény évi LXXXII. törvény évi 15. tvr., illetve a évi CXLIV. törvény évi 27. tvr., illetve a évi LXXXIV. törvény 67/1981. (XII. 16.) MT rendelet 53/1980. (XII. 22.) MT rendelet évi XXI. tv évi X. törvény évi II. törvény évi XIX. törvén y évi 16. tvr., évi XCIX. tv évi CXXXII. törvény évi XXV. törvény évi XXI. törvény évi C. törvény évi CXLVI. törvény 12/1988. (III. 10.) MT rendelet évi 23. tvr. 55/1982. (X. 22.) MT rendelet, évi XXVI. törvénycikk évi CXXXIII. törvény 13/1990. (VII. 25.) kormányrendelet évi CI. tv évi XXVIII. törvény évi XXX. törvény évi XXXI. tv évi XC. törvény 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet, évi XXII. tv évi CII. törvény (5) E törvényt a számvitelrõl szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni. A számvitelrõl szóló törvény elõírásaitól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történõ eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség változását.

13 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 13 Szt. 4. (4) A törvény elõírásaitól csak abban a kivételes esetben lehet a könyvvizsgáló egyetértése és ilyen tartalmú nyilatkozata mellett eltérni, ha az adott körülmények mellett e törvény valamely rendelkezésének alkalmazása [ideértve a (3) bekezdés szerint a kiegészítõ mellékletben való bemutatást is] nem biztosítja a (2) bekezdés szerinti megbízható és valós összképet. Minden ilyen eltérést közölni kell a kiegészítõ mellékletben, bemutatva annak indokait, valamint az eszközökre-forrásokra, a pénzügyi helyzetre és az eredményre gyakorolt hatását is. A számvitel és a társasági adó kapcsolata 1. A számviteli elszámolások és a társasági adó rendszere között a legszorosabb kapcsolódási pontot az adóalap kiindulási pontjának meghatározása jelenti, ugyanis a belföldi illetõségû adózó, valamint a külföldi vállalkozó társaságiadó-alapjának a megállapításakor a beszámoló, illetve a könyvviteli zárlat alapján megállapított adózás elõtti eredménybõl indul ki és ezt módosítja az adótörvényben meghatározott (csökkentõ és növelõ) jogcímek szerint [Tao. tv. 6. (1) bekezdés]. Az adózás elõtti eredményt kettõs könyvvitelt vezetõ belföldi illetõségû adózónál az éves beszámoló, egyszerûsített éves beszámoló részét képezõ eredménykimutatás azonos címû sora tartalmazza. A külföldi vállalkozó a cégnyilvántartásba bejegyzett fióktelepe adózás elõtti eredményét szintén az eredménykimutatás alapján határozza meg, míg a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelye esetében az adózás elõtti eredményt azonos tartalommal könyvviteli zárlat alapján kell megállapítania. A belföldi üzletvezetés helye alapján belföldi illetõségû adózónak minõsülõ külföldi személy adózás elõtti eredményét ugyancsak könyvviteli zárlat alapján, a kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozókra irányadó szabályok szerint határozza meg. Az egyszeres könyvvitelt vezetõ adózó adózás elõtti eredménye az egyszerûsített beszámolója részét képezõ eredménylevezetésben azonos címen a G. Adózás elõtti eredmény sorban kimutatott összeg. A fõszabály alól néhány kivételt is meghatároz a törvény, amelyek a következõk: a) Azon szervezetek (pl. alapítvány, egyesület, egyház, lakásszövetkezet), melyeknél a tevékenység sajátos jellege miatt nem a teljes adózás elõtti eredmény, hanem csak annak egy része, a vállalkozási tevékenység adózás elõtti eredménye jelenti az adóalap kiindulási pontjának meghatározását. Az adóalap meghatározása azonban ebben az esetben is szorosan összefügg a vállalkozási tevékenység eredményének terhére vagy javára elszámolt költségekkel, ráfordításokkal, illetve bevételekkel. b) Az iskolaszövetkezet, amelynél nem az adózás elõtti eredmény, hanem szintén az eredménykimutatásban, eredménylevezetésben meghatározott jóváhagyott osztalék, részesedés egésze, vagy egy része az adóalap kiindulási pontja. c) A jövedelem-minimumra ( nyereség-minimumra ) vonatkozó szabályok, amelynél a társasági adó alapja (az adóalap-növelõ és -csökkentõ jogcímekkel módosított adózás elõtti eredmény helyett) a meghatározott jogcímek szerint módosított összes bevétel 2 százaléka. Az Szt. 70. (1) bekezdése értelmében az eredménykimutatás célja, hogy bemutassa a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését, valamint az eredmény keletkezésére, módosítására ható fõbb tényezõket, továbbá a mérleg szerinti eredmény összetevõit és kialakulását. Az eredménykimutatás két megközelítéssel (összköltség eljárással, illetve forgalmi költség eljárással), és e két megközelítésen belül két-két változatban készíthetõ el. A két megközelítés az üzemi (üzleti) tevékenység eredményének a meghatározásában tér el egymástól, de ez önmagában nem befolyásolja az adózás elõtti eredmény összegét. A két megközelítésen belüli változatok alapvetõen az egyes sorok sorrendjében különböznek egymástól, de ez szintén nem eredményez eltérõ adózás elõtti eredményt (nyereséget, veszteséget).

14 14 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal Az Szt (1) bekezdése alapján az eredménylevezetés az egyszeres könyvvitelt vezetõ gazdálkodó egyszerûsített beszámolójának képezi részét. Az eredménylevezés az egyszerûsített mérleg szerinti eredménynek, valamint a pénzügyi eredmény tárgyévi változásának levezetését tartalmazza, és bemutatja az eredmény keletkezésére, módosítására ható fõbb tényezõket, összetevõket. Az eredménylevezetést részben a pénzforgalmi nyilvántartás (naplófõkönyv, pénztárkönyv), részben az analitikus nyilvántartások alapján lehet összeállítani. A pénzforgalmi nyilvántartás alapján lehet megállapítani a pénzügyi eredmény tárgyévi változását (ezen belül elkülönítetten a pénzügyi eredmény adóköteles, illetve jövedelemadózás alá nem vont tárgyévi változását), míg az analitikus nyilvántartások alapján lehet meghatározni a nem pénzben realizált eredményt. Ennek megfelelõen az eredménylevezetésben kimutatott adózás elõtti eredmény a pénzügyi eredmény tárgyévi változásának és a nem pénzben realizált eredménynek az együttes összegét mutatja. 2. Még erõsebb kapcsolatot jelent a Tao. tv. és az Szt. között, hogy az adózó elsõsorban a számviteli nyilvántartások szabályszerû vezetésével tesz eleget a társasági adóval kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségének. A nyilvántartási kötelezettség nem megfelelõ teljesítése esetén az adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki. Ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentõsnek tekinthetõ adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhetõ, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, az adóhatóság becslést alkalmazhat [Art (3) bekezdés c) pont]. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni. Ilyenkor az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínûsítik [Art (2) bekezdés]. A társasági adó és a számviteli elszámolások közötti szoros kapcsolatot bizonyítja, hogy az Art pontja szerint az Szt. hatálya alá tartozó adózóknál a társasági adó szempontjából az üzleti év (vagyis a beszámolási idõszak) minõsül adóévnek. Ennek megfelelõen az Szt. szerinti gazdálkodóknak (a belföldi illetõségû adózóknak, és a külföldi vállalkozónak a cégnyilvántartásba bejegyzett fióktelepe vonatkozásában) a társasági adó alapját és a társasági adót az üzleti évre, mint adóévre vonatkozóan kell megállapítaniuk. Az Szt. 11. (1) bekezdése szerint az üzleti év az az idõtartam, amelyrõl a beszámolót el kell készíteni. Az üzleti év idõtartama megegyezik a naptári évvel, de az Szt. bizonyos feltételekkel lehetõvé teszi a naptári évtõl eltérõ üzleti év (vagyis december 31-étõl eltérõ mérlegfordulónap) választását [Szt. 11. (2) bekezdés], illetve bizonyos esetekben maga az Szt. [11. (5)-(12) bek., 135. (6) bek., 145. (6) bek] vagy más törvény írja elõ, hogy az üzleti év eltér a naptári évtõl. Az Szt. elõírásainak figyelembevételére a fentieken túlmenõen meghatározott fogalmak esetén kerülhet sor, amikor a Tao. tv. nem tartalmaz definíciót valamire nézve (például a beruházás fogalmára). A társasági adó alanya 2. (1) A társasági adó alanya a (2)-(4) bekezdésben meghatározott személy. A Tao. tv. nevesíti azokat a belföldi illetõségû adózókat, amelyek társasági adóalanynak minõsülnek. Az adóalanyok tételes felsorolásából következik, hogy az a belföldi székhelyû jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, valamint az a magánszemély, amelyik/aki vállalkozási tevékenységet nem a jelölt szervezeti formában végez, nem köteles társasági adót fizetni. Tekintve, hogy a hivatkozott törvényhely az Áht. által szabályozott, az államháztartás valamely alrendszerét képezõ elkülönített állami pénzalapok társasági adóalanyiságáról nem rendelkezik, így azok nem minõsülnek társasági adóalanynak.