Eseménynaptár 2 2011/3

2 2011/3 Szabadalmak A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala végleges szabadalmi oltalomban részesítette az Mv Bodri és Mv Toldi õszi búzafajtáinkat. Romániában az Mv Béres, az Mv Süveges és az Mv Toborzó nevû búzafajtáink részesültek hasonló elismerésben, az Mv Vekni pedig április óta közösségi (EU) szabadalom védelme alatt áll. Fajtaelismerés Horvátországban felkerült a minõsített fajták listájára a Pannon Prémium kategóriába tartozó Mv Suba õszi búzafajtánk. Fajtabemutatók Június 15-én és 16-án intézetünk, az Elitmag Kft., a Prebázis Kft. és a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A több mint 1000 érdeklõdõt Bedõ Zoltán igazgató üdvözölte, Vancsura József a Gabonatermesztõk Országos Szövetségének elnöke Búzatermelés a termesztõ szemével címmel tartott elõadást, Láng László osztályvezetõ a köztermesztésben lévõ, és hamarosan oda kerülõ Mv kalászos gabonafajtákról, Marton L. Csaba igazgatóhelyettes a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl adott tájékoztatást. A tenyészkerti szemlén Láng László vezetésével megnézhették az érdeklõdök a 44 fajtát reprezentáló demonstrációs fajtasort, az agrotechnikai kísérleteket Árendás Tamás osztályvezetõ, a növényvédelmi kísérleteket pedig Kurtz György a Syngenta Kft. kalászos termékmenedzsere mutatta be. Végül Cseh Katalin, az Elitmag Kft. ügyvezetõ igazgatója tájékoztatta a megjelenteket Martonvásár 2011. évi vetõmag-kereskedelmi terveirõl. Május 25. és június 22. között az intézet búzanemesítõi, agrotechnikusai és az Elitmag Kft. specialistái 26 hazai, 4 romániai és 1-1 szlovákiai, illetve csehországi helyszínen tartottak fajtabemutatót, népszerûsítették a martonvásári búzafajtákat. Szeptember 8-án Országos Kukorica Fajtabemutatót tartott intézetünk Martonvásáron a Bázismag Kft-vel közösen. A több, mint félezer szakember Bedõ Zoltán megnyitó szavait követõen Vancsura József a GOSZ elnökének a Kukoricatermesztésünk versenyképessége az EU-ban, majd Marton L. Csaba Eseménynaptár Kukoricakutatási eredmények 2011 címû elõadásait, Bedõ Zoltán tolmácsolásában az intézet búzanemesítési eredményeinek ismertetését, valamint Oross Dénes a Bázismag Kft. ügyvezetõ igazgatójának az új Mv kukorica hibridekrõl és vetõmag ellátásuk helyzetérõl tartott tájékoztatóját hallgatta meg. Ezt követõen a fajtasort Hadi Géza tudományos fõmunkatárs, az agrotechnikai kísérleteket pedig Árendás Tamás osztályvezetõ és Bónis Péter tudományos fõmunkatárs mutatta be. Augusztus közepétõl október végéig hazánk területén mintegy félszáz helyszínen mutatta be intézetünk és a Bázismag Kft. a martonvásári nemesítésû szemes- és silókukorica hibridjeit, illetve a napraforgó portfóliót. Határainkon kívül Szlovákiában Ekecsen, Tardoskedden, Keszegfalván, Nagyfödémesen és Csenken, Erdélyben Érszalacson, a Vajdaságban pedig Újvidéken volt kukoricabemutató és szakmai tanácskozás. Kiállítás A Bihar Megyei Mezõgazdasági Igazgatóság által szervezett Agrobihar Kiállítás és Vásár -on részt vett a Bázismag Kft. Standunkat meglátogatta Tánczos Barna az Agrár Minisztérium államtitkára és a két ország közötti vetõmag kereskedés és fajtabõvítés lehetõségeirõl érdeklõdött. Személyi hírek Pálinkás József, az MTA elnöke felkérte Veisz Ottó igazgatóhelyettest, hogy vegyen részt a 2001-ben alapított Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének, a Norvég Királyi Vendégeink az Agrobihar Kiállításon Tudományos Akadémia vezetésével létrehozott Szélsõséges idõjárási viszonyok hatásai -t vizsgáló munkacsoport munkájában. Az elsõ tanácskozást június 14- én rendezték Brüsszelben. Június 29-én tartotta az MTA Agrártudományok Osztálya tisztújító Közgyûlését, melyen egyhangúlag ismét alelnökké választották Barnabás Beátát, intézetünk tudományos igazgatóhelyettesét. Szeptember 24-én, a tízéves szolnoki nemzetközi ismeretterjesztõ filmfesztiválon Váczi László különdíját kapta a Balázs Ervin és Petrik András rendezte GMO, a genetikai módosítás a tévhitek árnyékában és a tények tükrében címû filmje. Váczi László különdíj Vendégeink Szeptember 27-én a Kínai Gabona Tanács 7 fõs delegációja Wu Zidan elnökhelyettes vezetésével kereste fel intézetünket, hogy tájékozódjon fõbb kutatási céljainkról, eredményeinkrõl és az esetleges együttmûködés lehetõségeirõl. A vendégeket Veisz Ottó kalauzolta, megmutatva a jelentõs érdeklõdést kiváltó Fitotront is. November 2-án Sang-Hyun Lee, a Koreai Köztársaság Tervhivatalának vezérigazgatója 5 fõs delegációjával látogatta meg intézetünket és tájékozódott munkánkról, eredményeinkrõl.

2011/3 Megalakul az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Hatékonyabb intézményrendszer kialakítását szükséges megkezdeni a 21. század követelményei alapján a Magyar Tudományos Akadémián. Ez vezérelte a tudományos testületet, amikor elhatározta a 40 szétaprózott, önálló jogi szervezetbõl álló kutatóhálózat megújítását, és célként tûzte ki az összevonások után 10 kutatóközpont és 5 kutatóintézet megszervezését. A május elején megkezdõdött folyamat érinti az agrárkutatásokat is. Az Állatorvos-tudományi Kutatóintézet, a Növényvédelmi Kutatóintézet, a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet egyesül a martonvásári Mezõgazdasági Kutatóintézettel, és 2012. január 1-jétõl egy önálló jogi szervezetként megkezdi mûködését a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja. Az új intézmény mintegy 450 fõs tudományos közösséggel a magyar mezõgazdasági kutatás egyik legnagyobb tudományos mûhelye lesz. A kutatóközpont tevékenységének célja, hogy alapkutatásokat, alkalmazott kutatásokat és fejlesztéseket végezzen az agrártudományok területén, valamint részt vegyen tudományos és szakmai ismeretek átadásában a társadalom részére, 3 így jelen legyen többek között az oktatásban, a mezõgazdasági termelõk szaktanácsadásában, a mezõgazdaságot, a vidékfejlesztést, a környezetvédelmet érintõ kérdések megvitatásában. Mindezt a sokoldalú feladatot a kutatás minõségének javításával, a versenyképesség fokozásával és jelentõs fiatalítással lehet megoldani. A célkitûzések megvalósítása akkor lehet sikeres, ha valódi és tartalmas partnerség alakul ki mind az agráriummal, mind a hazai és nemzetközi tudományos közösséggel, valamint nem utolsó sorban a társadalom legszélesebb rétegeivel. MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézet MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet MTA Növényvédelmi Kutatóintézet MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet

4 2011/3 A korai kukoricahibridek térhódítása Hazánk klimatikus adottságai kedvezõek a kukoricatermesztés számára. A növény európai megjelenését követõen Magyarország évszázadokon át a kukoricatermesztés északi határát jelentette. A XX. század közepétõl a heterózis nemesítésnek és a tudományosan megalapozott nemesítési módszereknek köszönhetõen jelentõsen javult a kukorica hidegtûrése, ami, a tenyészidõ rövidítése mellett jelentõsen hozzájárult egyre északibb elterjedéséhez. A kukorica ma már Európa szinte minden országában sikerrel termeszthetõ (1. ábra). Magyarországon, optimális vetésidõ esetén a virágzásig tartó idõszakban és a virágzás idején a csapadék mennyisége hosszú évek átlagában elegendõ a kukorica számára (2. ábra). Az aszályos periódus megjelenése július végén és augusztusban a leggyakoribb, amikor jellemzõ a magas hõmérséklet és a tavaszi hónapoknál kevesebb csapadék (2. ábra). Ekkor az esetleges aszály a szemtelítõdést akadályozza, s ezért maradhat el a termés mennyisége a várakozásainktól. Martonvásáron a vegetációs periódusban lehullott csapadék mennyisége (330 mm) sok év átlagában kb. 15%-kal marad el az országos átlagtól. Vannak olyan periódusok, amikor a csapadék mennyisége még a helyi átlagnál is kevesebb további 20%-kal. Ilyen idõszak volt az 1983-1988 közötti hat év is, amikor az átlag nem érte el a 270 mm-t a vegetációban. A hely ilyen csapadékhiányos években kiválóan alkalmas a hibridek szárazságtûrésének az elbírálására. A most bemutatandó kísérletben hibridjeinket 4 ismétlésben száraz körülmények között, míg további 2 ismétlésben öntözéssel értékeltük. Az öntözés mértékét az év aktuális csapadékához viszonyítva határoztuk meg úgy, hogy azt az országos átlag szintjére 1. ábra A kukorica északi terjedése 360-380 mm-re egészítettük ki. A száraz sorozatokban a 6 év átlagában a hibridek termése 27%-kal (16-42% szélsõ értékekkel) maradt el az öntözött ismétlésekhez képest. A különbözõ tenyészidõ csoportba tartozó hibridek átlagtermésének a növekedése a tenyészidõ növekedésével a száraz sorozatokban csak a FAO 100-300 tartományra volt érvényes (3. ábra). A FAO 400- és FAO 500-as hibridek termése nem volt több, mint a FAO 300- asoké. Az öntözött sorozatokban a termõképesség és tenyészidõ között ismert kapcsolatnak megfelelõen a termés a FAO szám emelkedésével nõtt. A száraz viszonyok között tehát nem a hõmérséklet, hanem a víz hiánya akadályozza a genetikai termõképesség realizálását. Ez azt is jelenti, hogy aszályos években a késõbbi tenyészidejû hibridek terméscsökkenése a legjelentõsebb. A korábbiak az aszályos periódus beállta elõtt elvirágoznak

2011/3 5 és megmenekülnek a szárazság elõl. Ilyen vonatkozásban nem a betakarításkori szemnedvesség által meghatározott tenyészidõnek van szerepe, hanem sokkal inkább a virágzási idõnek. A szárazságtûrés, ill. a száraz periódus elkerülése szempontjából a virágzási idõ a meghatározó tenyészidõ paraméter. Száraz körülmények között a hibridek átlagtermésének évenkénti ingadozása is nagyobb volt (13,2%), mint öntözve (7,6%). A legnagyobb évenkénti ingadozást a FAO 500-as hibridek mutatták száraz körülmények között (1. táblázat). Öntözve viszont a legkésõbbi hibridek termése volt a legstabilabb. A különbözõ tenyészidõ csoportok változó termésátlagához hasonlóan a vízhasznosításban is van eltérés. A csapadékvíz hasznosítása a FAO 100-300 tenyészidõ tartományban a tenyészidõ növekedésével javul. A késõbbiek FAO 400-500 nem jobbak, mint a FAO 300-as hibridek (2. táblázat). Az öntözõvíz hasznosulása a tenyészidõ növekedésével a teljes tenyészidõ tartományban FAO 100-500 javul. Az adatok azt mutatják, hogy a hozzánk hasonló ökológiai feltételekkel rendelkezõ hasonló hõösszegû, s kevesebb mint 300 mm csapadékú, területeken, száraz körülmények között a FAO 300-as hibridek termelése a leggazdaságosabb, míg öntözés mellett célszerûbb a FAO 400-500-as éréscsoportból hibridet választani. Az eredmények tükrében érthetõ, hogy Magyarországon, ahol a kukorica nem öntözött kultúra, a FAO 300 400-as tenyészidejû hibridek részaránya a meghatározó a vetésterületben. Nem volt ez mindig így: a hibridkukorica elterjedésének a kezdetén, a múlt (XX.) század 60-as éveiben a FAO 600-as hibridek foglalták el itthon a vetésterületben a legnagyobb százalékot, volt olyan év, amikor több Szemtermés t/ha Csapadék mm 1. táblázat Különbözõ tenyészidejû hibridek évenkénti termésingadozása (CV%) Száraz Öntözött FAO 100 13 8 FAO 200 12 10 FAO 300 13 7 FAO 400 12 7 FAO 500 16 6 Átlag 13,2 7,6 2. ábra A havi csapadék és a hõmérséklet alakulása (Martonvásár, 1970 2000) 3. ábra Különbözõ tenyészidejû kukoricahibridek termése eltérõ vízellátottság mellett (Martonvásár, 1983 1988) 17,6 20 Növekedés (%) 0,5 4,8 1,1 3,8 10 10 Hõmérséklet C mint a vetésterület felét. Az energia árak növekedésével, s egy erõs csõfuzárium fertõzöttség után a FAO 600- as hibridek a 70-es évek végére kiszorultak a köztermesztésbõl. Helyüket folyamatosan átvették a FAO 500-as, FAO 400-as, majd a FAO 300-as hibridek (4. ábra). A tenyészidõcsoportok arányainak az átrendezõdését a közgazdasági környezet, a technológia és a globális klímaváltozás hatásai alakították. A 80-as évek elsõ felében gyorsan terjedtek a FAO 200-as, igen korai érésû hibridek. Néhány évben területi részarányuk meghaladta a 30%-ot. Ebben az idõszakban hivatalos kísérletekben szerepeltek, s államilag is minõsí- 2. táblázat 1 mm csapadék-, illetve öntözõvízre jutó termés (kg/mm) 1 mm csapadékra 1 mm öntözõvízre jutó termés jutó termés FAO 100 26,7 kg 11,6 FAO 200 31,6 kg 14,6 FAO 300 34,6 kg 18,8 FAO 400 34,5 kg 24,1 FAO 500 34,7 kg 25,0 Átlag 32,4 kg 18,8

6 2011/3 % 4. ábra Különbözõ tenyészidejû kukoricahibridek FAO szám szerinti %-os aránya a köztermesztésben Magyarország, 1961 1987 més, és nagyobb a szemnedvesség. Hosszú évek kísérleti eredményei alapján mondhatjuk, hogy egy hónap késés a vetéssel több, mint 20%-kal csökkenti a termést, s 8%-kal növeli a szemnedvességet. A belvizes területeken elõfordulhat, hogy még késõbb lehet vetni. A késõi vetés káros következményei az optimális vetésidõtõl eltelt napok függvényében egyre erõsödnek. A terméscsökkenés és a szemnedvesség növekedés a késõi érésû hibrideket súlyosabban érinti, mint a korábbi érésû kukoricákat. Az értékek az évjárattól függõen is erõsen változhatnak. A technológia korlátozott lehetõségekkel rendelkezik a késõi vetés kedvetették a FAO 100-as, extra korai érésû hibrideket is. Ezek vizsgálatát késõbb megszüntették, de 2010-ben a nemesítõk javaslatára az MGSZH újra elkezdte az extrakorai hibridek állami minõsítését. Az ilyen rövid tenyészidejû hibridek vetésszerkezetben betöltött szerepérõl eltérõ elképzelések vannak. Megítélésünk szerint az extrakorai hibridek igen hasznosak lehetnek a megkésett vetésekben. Optimális idõben elvetett állományok esetében az extrakorai hibridek termése a legkevesebb. A szomszédos tenyészidõcsoportok termését összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy a FAO 200-asok száraz sorozatokban 17,6%- kal, öntözve 20%-kal adtak nagyobb termést, mint a FAO 100-asok. A FAO 300-asok termése 10%-kal haladta meg a FAO 200-asok termését száraz és öntözött sorozatokban egyaránt (3. ábra). Az MGSZH 2010. évben beállított kísérletei ehhez igen közeli eredményeket mutattak. A legkisebb termést a FAO 100-as (extrakorai) hibridek adták. A FAO 200-as hibridek termése 23%-kal volt több mint a FAO 100- asoké, a FAO 300-as hibridek termése 9,4%-kal múlta felül a FAO 200-asokét (5. ábra). Minden összehasonlítás azt mutatja, hogy a FAO 100-as hibridek optimális idõben vetve, a hazai kedvezõ feltételek között 20%-kal kevesebbet teremnek, 5. ábra Különbözõ tenyészidejû kukoricahibridek termése (MGSZH, 2010) Szemtermés t/ha 23 Növekedés (%) 9,4 2,2 1,3 mint a FAO 200-as hibridek. Ekkora terméskülönbséget csak akkor van esélyünk kompenzálni, ha igen magas tavaszi kukoricaárak mellett, igen korán vetve, igen korai betakarítással, még ókukorica áron tudjuk a termést értékesíteni, vagy ezzel elkerülni a vásárlást. Más a helyzet a késõi vetés esetében. A hazai termelõi gyakorlatban hozzászokhattunk ahhoz, hogy tavaszszal néhány tízezer ha-on árvízzel, vagy belvízzel kell küzdeni. A vízzel borított területeken nem lehet optimális idõben elvégezni a tavaszi munkákat, így nem optimális idõben kerül a földbe a kukorica vetõmag. A késõi vetésnek, sajnos megvan az ára: kisebb a ter-

2011/3 7 zõtlen hatásának a kompenzálására. Bizonyos korlátok között a fajta tenyészideje és genotípusa segíthet mérsékelni a késõi vetés okozta gondokat. A késõi vetés két úton csökkenti a lehetséges termést. Egyrészt azáltal, hogy késõbbi virágzási idõt eredményez. A virágzás a kukorica egyik legérzékenyebb fenofázisa. Ebben a fenofázisban igényli a legtöbb vizet és meleget. Bármely meteorológiai elem optimálistól eltérõ megjelenése súlyos, akár végzetes következményekkel járhat a növény életére. Késõi vetés esetén már a virágzás is ebbe az aszályos periódusba eshet, s így a kukorica a legérzékenyebb fenofázisában találkozhat ezzel a súlyos stresszel. Másrészt a kukorica a virágzása idején éri el a levélfelület maximális értékét. A késõi virágzással a kukorica levélfelület maximuma is késõbb alakul ki. Akkor, amikor már erõsen rövidülnek a nappalok, csökken a beesõ sugárzás, s a hõmérséklet sem optimális. Emiatt jelentõsen csökken a növény napi fotoszintetikus tevékenysége. Ez még tovább csökkenti a termést. E két kedvezõtlen hatással szemben úgy védekezhetünk, hogy korábbi hibrideket választunk, mint optimális vetésidõre. A korábbi tenyészidõ mindenek elõtt korábbi virágzást jelent, s így a kukorica késõi vetésben is képes még júliusban elvirágozni. Azt a kérdést, hogy mennyivel rövidítsük a hibridek tenyészidejét késõi vetés esetén, az dönti el, hogy mennyivel vetünk késõbben. A csökkentést célszerû a hõösszeg akkumulációval kalkulálni. Adataink azt mutatják, hogy késõi vetés miatt bekövetkezõ 100 C hõösszeg csökkenés esetén 1 tenyészidõ csoporttal, 200 C csökkenés esetén 2 FAO csoporttal, 300 C csökkenés esetén 3 FAO csoporttal korábbi hibridet kell választani. Ebben az esetben a tenyészidõ végére kb. hasonló szemnedvességgel takaríthatunk be, csakúgy mint az optimális idõben vetett és ezáltal a hosszabb tenyészidõhöz választható kukorica hibriddel. A hõösszeg adatok alapján azt mondhatjuk, hogy hazánkban a június közepéig, végéig befejezett vetéssel van esély szerencsés idõjárási és közgazdasági feltételek mellett eredményes kukoricatermesztésre. Ezek szerint, ha optimális vetésidõben akár 6. ábra Martonvásári kukoricahibridek vetési idõ optimuma FAO 500-as hibridet is vethetnénk, akkor helyette május közepén már FAO 400-as, május végén FAO 300- as, június elsõ dekádjában FAO 200- as, míg június közepén FAO 100-as hibridet vessünk. Értelemszerûen, ahol FAO 400-as hibrideket vetnek optimális idõben, ott május közepén FAO 300-as hibrideket kell választani és június elejénél késõbb már nem vethetünk. Néhány martonvásári hibrid vonatkozásában a 6. ábra ad útmutatást a vetési idõk megválasztásában. Extrakorai érésû hibridjeink hivatalos vizsgálata még tart, ezeket ezért nem foglaltuk a táblázatba. Késõi vetésekhez az ábrán látható hibridek közül a korai Mv 277-et (FAO 310), Amanitát (FAO 310) és a legkorábbiakat javasoljuk: Mv 241 (FAO 260), Mv 251 (FAO 280), Bodrog (FAO 290), Mv 255 (FAO 290). A kiváló alkalmazkodóképességû Mv 241 260-as FAO számának köszönhetõen a leggyorsabban érõ hibridek egyike. Jellemzõen alacsony szemnedvességgel takarítható be, és a szemtermés gyakran mesterséges szárítás nélkül is betárolható. Az Mv 251 és Bodrog a kukorica számára kedvezõ melegebb években augusztus végére, szeptember elejére biológiailag beérnek, a száraz és meleg szeptemberben akár 13% alatti nedvességállapotot is elérhetnek. A hûvösebb években szemnedvességük október elején csökken 20% alá. Az Mv 251 és a Bodrog is bizonyította kiváló termésbiztonságát, évjárati stabilitását. Az Mv 255 (FAO 290) kiemelkedõ termõképességû hibrid, alacsony betakarítási szemnedvességgel. Az Mv 255 a kukoricának kedvezõ években a fiziológiai érettséget augusztus végén éri el. Hidegebb évjáratokban a fiziológiai érés szeptember 3. dekádjára esik. A 20% szemnedvességet szeptember elején, illetve második felében éri el. Ez a gyors leszáradás eltérõ évjáratokban is jó elõvetemény értéket biztosít az Mv 255 hibridnek. Az Amanita (FAO 310) igen korai, zöldszáron érõ, alacsony szemnedvességgel betakarítható, stabilan bõtermõ hibridkukorica, mely fõ vetésidõben ideális búza elõvetemény. A standardok átlagánál 10%-kal többet termõ Amanita egyike a leggyorsabb vízleadó kukoricahibrideknek. A szintén igen korai érésû Mv 277 (FAO 310) szilárd szárú hibridkukorica, az Amanitához hasonlóan kiváló agronómiai tulajdonságokkal bír. Rövid tenyészideje és éréscsoportjában páratlan termõképessége a búza-kukorica vetésváltás biztonsággal választható hibridjévé teszi. Marton L. Csaba Pintér János Hadi Géza Árendás Tamás Bónis Péter A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. TÁMOP-4.2.1/B-09/1/ KONV-2010-0003: Mobilitás és környezet: Jármûipari, energetikai és környezeti kutatások a Közép- és Nyugat- Dunántúli Régióban.

8 2011/3 Kukoricabogárral szemben ellenálló hibridek nemesítése klasszikus és biotechnológiai módszerekkel 2010. december 31-én lezárult a három éves NKTH (késõbb NIH) Jedlik Ányos konzorciumi pályázatunk, amelynek célja kukoricabogárral szemben ellenálló kukoricahibridek nemesítése volt, hagyományos és biotechnológiai módszerekkel. A konzorcium vezetõje a Bázismag Kft., együttmûködõ partnereink a Növényvédelmi Kutatóintézet (NKI) és a Szent István Egyetem (SZIE) Növényvédelmi Intézet voltak. A vállalt feladatok megoldásában részt vettek a Prebázis Kft. és az MTA MGKI Kukoricanemesítési Osztályának munkatársai is. A megvalósítás során in vivo génbeviteli módszerrel alakítottunk ki kukoricabogár kártétellel szembeni rezisztenciát, illetve hagyományos nemesítési eszközökkel értékeltük genetikai anyagainkat és kerestünk toleranciaforrásokat. A hazánk teljes területén elterjedt kártevõ elõfordulásának monitorozása, jelenlétének felmérése, az ivararányok meghatározása és az elõfordulás gyakoriságának, illetve egy esetleges gradáció felmérése szintén a céljaink között szerepelt. További feladatunk volt a rovarok befogásához szükséges csapdaszerkezet kifejlesztése, a feromon, illetve virágillat alapú csalétkek összetételének javítása, az attraktáns hatás megerõsítése. A projekt célkitûzései az alábbi pontokban foglalhatók össze: I. A rendelkezésünkre álló kukorica genotípusok kukoricabogárral szembeni rezisztencia viszonyainak a feltárása. A rezisztencianemesítés metodikájának a kialakítása. Rezisztens/toleráns kukorica genotípusok szelekciója, új toleráns beltenyésztett törzsek és hibridek elõállítása. II. Idegen gének (transzgének) hagyományos nemesítési eszközökkel (back-cross) történõ beépítése martonvásári nemesítésû beltenyésztett kukoricavonalakba. A bevitt gének a kukoricabogár elleni rezisztenciagén (Bacillus thüringiensis toxingén) és a glifozát hatóanyagú (Roundup Ready) totális gyomirtó szerrel szembeni toleranciát biztosító gének voltak. A keresztezési programokban lehetõség nyílt tudományosan feltárni a transzgének öröklõdésének menetét, valamint meghatározni az 1. kép Gyökér-ellenállás mérés, Martonvásár (2008) 2. kép Mesterséges fertõzés üvegházban in vivo, klasszikus nemesítési eszközökkel történõ génbevitel hatékonyságát és idõigényét. III. Idegen gének expressziójának bizonyítása az átalakított martonvásári beltenyésztett vonalakban. A transzgén jelenlétének igazolása kétféle módszerrel történt, aszerint, hogy a transzgén jelenlétét a fenotípus, vagy a genotípus alapján kívántuk meghatározni: III/1. Fenotípusos szelekció során a glifozát rezisztens növényeket a megfelelõ hatóanyagú herbiciddel permeteztük le és vizsgáltuk a túlélési arányt. III/2. A növényi genomban jelen lévõ idegen gének kimutatása rtpcr eljárással, a géntermékek mennyiségének meghatározása a növények különbözõ szervében, különbözõ fenofázisban. IV.) Kukoricabogár befogására alkalmas KLP csapda szerkezetének optimalizálása és feromon, illetve virágillat alapú csalétkek kifejlesztése. V.) Országos kukoricabogár fertõzés felmérése, gazdasági kárbecslés. A projekt során született eredmények jól hasznosíthatók a hazai és nemzetközi gyakorlatban. Az ennek eredményeként létrejött kukoricavonalak lehetõséget adnak kukoricabogárral szemben toleráns

2011/3 9 3. kép Diabrotica v. virgifera imago (WCR) kártétele kukoricán 4. kép Diabrotica v. virgifera lárva (WCR) gyökérkárkép hibridek elõállítására. A pályázat keretében elõállított, illetve vizsgálatba vont hibrideket a Bázismag Kft. hazai és keletközép európai hibridkukorica piacokon értékesíti. A fajta-katalógusokban felhívja a termesztõk figyelmét arra, hogy a termékei egy esetleges kukoricabogár okozta kártételnek az átlagosnál jobban ellenállnak és biztonságosan teremnek, megfelelõ gyökérregenerálódás után a növények jelentõs terméskiesés nélkül teljesítenek. A jelenleg kereskedelmi forgalomban lévõ hibridjeinket is teszteltük az ellenállóságra és megállapítottuk, hogy az Mv 251, Mv 255, Miranda, Mv 500 hibridjeink az átlagosnál jobban ellenállnak a kukoricabogárnak. A transzgénikus átalakításból származó GM kukoricavonalakkal és azok hibridjeivel más a helyzet. Az átalakítási folyamat a projektnek köszönhetõen sikeresen befejezõdött, a transzgénikus martonvásári vonalak rendelkezésünkre állnak. A jövõben tehát lehetséges transzgénikus, kukoricabogárral szemben rezisztens hibridek létrehozása, azonban ezek piaci értékesítése jelenleg nem engedélyezett. A projekt ideje alatt a Növényvédelmi Kutatóintézetben kifejlesztették a Csalomon kukoricabogár csalogató és fogó csapdákat is. A munka során ezek morfológiai optimalizálása történt, valamint feromon alapú illatanyagaikat is tovább tökéletesítettük. A boltokban kapható csapda már ennek a fejlesztésnek köszönhetõen, új formában kerül kereskedelmi forgalomba. Nem tekinthetõ közvetlen gazdasági hasznosulásnak, de mezõgazdasági szempontból fontos információkhoz jutottunk a pályázat ideje alatt a kukoricabogár terjedésérõl, megjelenésérõl, gradációjáról és környezeti interakcióiról. Lehetõség nyílt errõl a relatíve új kártevõrõl fontos mennyiségi és elterjedési információk gyûjtésére, amely segíti a termesztõket a bogárral szembeni agrotechnikai védekezés lehetõségeinek megismertetését és jövõbeli alkalmazását. Az eredményeket számos szakmai, tudományos és ismeretterjesztõ lapban, illetve kiadványban közöltük. A projektet a tervezett ütemnek megfelelõen hajtottuk végre. Az elért eredményeket nagyrészt publikáltuk, az elvégzett feladatok befejezettnek tekinthetõk. A végrehajtásnak megfelelõen a várt eredmények részben termékek formájában kerültek forgalomba. A tényleges piaci eredmények a kukoricabogárral szemben toleráns hibridek, a bogár gradációjának felméréséhez használt Csalomon csapdák megfelelõ kivitelû formája és az illatanyagok (feromonok) tökéletesítése révén létrejött imágó csapdák. A projekt során sikeresen elvégzett feladatok: 1. Kukoricabogár toleráns hibridek és szülõvonalaik szelekciója hagyományos nemesítési módszerekkel. E program eredményeként született genotípusok egy meghatározott köre köztermesztésbe is került. 2. Rezisztens, transzgénikus beltenyésztett törzsek elõállítása. A transzgének sikeres in vivo átvitele (back-cross módszerrel) martonvásári elit kukoricavonalakba. A vonalak felhasználhatók a jövõben transzgénikus (kukoricabogár rezisztens) hibridek elõállítására. 3. Transzgének jelenlétének fenotípusos és genotípusos igazolása, a génexpresszió kimutatása különbözõ növényi szervekben, szövetekben a növény különbözõ fenofázisában. 4. In vitro szövettenyésztési módszerrel elõállított kukoricavonalakból származó hibridek szántóföldi tesztelése és alkalmazási lehetõségeinek felhasználása a köztermesztésben. 5. Kukoricabogár terjedésének és elõfordulásának monitorozása Magyarország több megyéjében, az évenkénti fertõzöttség megállapítása a projekt ideje alatt. 6. Csalomon rovarcsapdák tökéletesítése, feromon és virág alapú illatanyagaik kifejlesztése. Marton L. Csaba Oross Dénes Bodnár Emil Pintér János Spitkó Tamás A munkát a Jedlik Ányos Pályázat (KUKBOGMV OM 0063/2008) támogatta.

10 2011/3 A növényszám reakció és az érésidõ egyaránt fontos a hibrid kiválasztásakor a kukoricatermesztésben 1. ábra Termésreakció 10 év átlagában (1990. év kizárva) a különbözõ N-mûtrágya kezelésekre hibridenként (a) és növényszámonként (b), másodfokú függvény illesztése alapján Anemzetközi és hazai kutatások kimutatták, hogy a régebbi és újabb kukoricahibridek szemtermésében levõ különbségek sokkal inkább a növényszámtól függnek, mint a növényenkénti terméspotenciáltól. Ez a tulajdonság a modern hibrideket növényszámtól függõvé tette, ugyanis magas növényszámra van szükség, hogy elérjük a maximális termést, a hibridenként és évjáratonként különbözõ optimális növényszámmal. A növényszámtól függõ hibridek hátrányos tulajdonságokkal is rendelkeznek, mint amilyen a termés jelentõs ingadozása a vetõmag mennyiségétõl függõen, a megnõtt vetõmag költség, és a nagyobb mértékû megdõlés és meddõség. Az optimális növényszámot befolyásolja a nedvesség stressz, a talajtermékenység és az elérni kívánt termésszint. Beszámoltak már ugyanannak a hibridnek eltérõ optimális növényszámáról termõhelytõl és évjárattól függõen is. A növényszámtól való függés az egyik jelentõs akadálya az optimális kukorica produkció elérésének eltérõ csapadék-ellátottságú évjáratokban. Speciális figyelem irányul az érésidõre, feltételezve, hogy a korai érésidejû hibridek elkerülhetik a tenyészidõszak végén bekövetkezõ aszályt, amely gyakori száraz körülmények közötti termesztésnél. Javasolják a korai érésidejû hibridek használatát a termésstabilitás javítására, mivel azok kevésbé függnek az évenkénti idõjárási körülményektõl, összehasonlítva a késõi érésidejû hibridekkel. Az érésidõ, a növényszám és a vetésidõ diverzifikálása is hozzájárulhat a kockázat csökkentéséhez száraz körülmények között. Az alacsonyabb növényszámmal történõ vetést javasolják a szárazságra hajlamos környezetben, ahol a környezeti források nem támogatják a magas növényszámot. A növényszámtól függõ hibridek alacsony növényszámmal elvetve azonban nem képesek hasznosítani az esetenkénti több csapadékot és 1. táblázat A csapadék mennyisége és az átlagos hõmérséklet a kritikus hónapokban, valamint az átlagos kísérleti szemtermés a 11 vizsgált évben (1989-1999) Hónap 30 éves 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 átlag Csapadék (mm) Május 56 70 16 52 14 30 54 35 93 62 92 35 Június 73 88 39 41 210 16 19 82 47 38 64 163 Július 53 40 31 86 43 76 32 25 28 69 70 123 Augusztus 46 82 17 72 0 30 50 100 51 11 43 63 Összes 228 280 103 251 267 152 155 242 219 180 269 384 Átlaghõmérséklet ( C) Május 16,4 14,9 17,0 12,5 16,7 17,8 16,1 14,6 16,1 17,2 15,1 15,8 Június 19,8 16,9 19,1 18,2 20,6 18,9 19,3 17,3 17,9 18,7 20,1 19,2 Július 21,5 20,2 19,8 21,9 21,3 19,3 22,6 21,3 17,5 19,1 21,0 21,7 Augusztus 20,7 19,6 21,3 19,7 23,9 20,5 20,2 19,4 19,0 20,1 21,0 19,9 Átlag 19,6 17,9 19,3 18,1 20,6 19,1 19,6 18,2 17,6 18,8 19,3 19,2 Átlagos kísérleti szemtermés (t/ha) 5,89 1,46 4,33 4,36 3,29 4,25 6,54 4,55 6,61 6,53 7,67

2011/3 11 növelni a termést. Ezáltal a növényszámtól független hibridek terméspotenciáljának javítása egy hatásos útja lehet a kukoricatermés növelésének a szárazság körülményei között. Ez a tulajdonság lehetõvé teszi a hibrid alacsony növényszámmal történõ elvetését, hogy megfeleljen a száraz évjárat igényeinek és ugyanakkor jól hasznosítsa az esetenkénti több csapadékot, kisebb terméspotenciál veszteséggel. 2. ábra Négy kukorica hibrid szemtermés reakciója a növényszám változására 200 kg/ha N-dózisnál és 10 év átlagában (1990. év kizárva) A kísérlet kezelései Kutatásunk fõ hipotézise az volt, hogy a kukoricahibrid érésidején túlmenõen a kisebb függés a növényszámtól (a hibrid képessége nagy termésre alacsony és magas növényszámnál egyaránt) egy másik fontos faktor, amely speciális figyelmet érdemel. E kérdés vizsgálatára szántóföldi kísérletet folytattunk 11 éven keresztül (1989-1999) az intézet kísérleti területén. A tartamkísérletet Gyõrffy Béla és munkatársai 1960-ban állították be. A kísérleti terület talaja a szántott rétegben enyhén savanyú, felvehetõ foszforral gyengén és káliummal jól ellátott humuszos vályog, típusa erdõmaradványos csernozjom. A 4 4 4-es faktoriális kísérletet négy ismétlésben, kétszeresen osztott parcellás (split-split-plot) elrendezésben állítottuk be. A kísérletben a fõparcella a trágyázás, az alparcella a növényszám és az alalparcella a hibrid volt. Négy N-kezelést alkalmaztunk: 0 (N-0), 100 (N- 100), 200 (N-200) és 300 (N-300), megfelelõ P- és K-mûtrágya kiegészítéssel. A növényszám 3, 5, 7 és 9 növény/m 2 volt. A négy eltérõ tenyészidejû martonvásári hibrid a Mara (FAO 297), a Norma (FAO 380), a Gazda (FAO 450) és Maraton (FAO 450) volt. Csapadék és hõmérséklet A kukorica tenyészideje áprilistól szeptemberig tart. A májustól augusztusig eltelt idõ azonban a legkritikusabb, mivel magában foglalja a vegetatív növekedést, a virágzást és a szemtelítõdést. A csapadék évenkénti összegét, az átlagos léghõmérsékletet és a kísérleti szemtermést az 1. táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy a csapadék ingadozása jelentõsen befolyásolta a szemtermést. Az összes csapadék mennyisége tág tartományban változott, 68%-kal több (1999) és 55%-kal kevesebb (1990) volt, mint a 30 éves átlag. A rendkívül kevés csapadék a kritikus hónapokban hozzájárult az alacsony átlagterméshez (1,46 t/ha) 1990- ben. Míg a sok csapadék 1999-ben magas szemtermést (7,67 t/ha) eredményezett, így mintegy 400%-os terméshiányt mutatva 1990-ben. A jó csapadék-eloszlás a kritikus hónapokban hozzájárult a nagy terméshez 1997- ben. Ezzel szemben, jóllehet a csapadék mennyisége elérte a 30 éves átlagot, az alacsony termés 1992-ben valószínûleg a kedvezõtlen csapadékeloszlásnak tulajdonítható a szemtelítõdés idõszakában. Az alacsony termés 1991-ben az alacsony áprilisi-májusi hõmérsékletnek és a kukorica megkésett kelésének volt tulajdonítható. Optimális N-kezelés Szignifikáns volt az N-kezelés év interakció. 1990-ben az N-100 kezelés szignifikánsan nagyobb termést adott, mint a másik három kezelés. A többi években, a legnagyobb termést az N- 200 (1991, 1992, 1993, 1997, 1998, 1999), az N-100 (1989, 1994, 1995) vagy N-300 (1996) kezelésekben kaptuk. Ezt követõen az évenkénti adatokat együtt értékeltük (1990 kivételével), hogy becsüljük az optimális N- dózist a növényszámok és hibridek átlagában (1. ábra). A mûtrágya dózisokra kapott szemtermés reakcióhoz jól illeszkedett a másodfokú függvény és az N-200 kezelés mutatkozott optimálisnak. Optimális növényszám környezeti termés index interakció Számba véve az optimális növényszámot különbözõ években, N-kezelésekben és hibridekben, egy rendkívül tág optimális növényszám tartomány becsülhetõ. Általában, az optimális növényszám pozitívan korrelált a környezeti termés indexszel. Az optimális növényszám legalacsonyabb volt a 200 kg/ha N-kezelésnél 1990-ben (2,96, 2,72 és 3,69 növény/m 2 a Mara, a Norma és a Maraton hibridekre). A legnagyobb optimális növényszámot 100 kg/ha N-kezelésnél becsültük a Mara (14,2 növény/m 2 ) és a Norma (14,7 növény/m 2 ) hibridekre 1998-ban, 300 kg/ha N-kezelésnél a Maraton hibridre (9,81 növény/m 2 ) 1999-ben. Ily módon a számított optimális növényszám eltérés (legnagyobb legkisebb) 11,2, 11,9 és 6,12 növény/m 2 volt a Mara, Norma és Maraton hibridekre. A Gazda optimális növényszám tartománya hasonló volt a Norma hibridéhez. Következésképpen, az optimális növényszám nagy mértékben függ a környezeti termés indextõl, és a környezeti termés index, valamint az optimális növényszám erõsen ingadozhat a száraz körülmények közötti kukoricatermesztésben. Az index és a növény-

12 2011/3 2. táblázat Termésreakció a növényszám változására különbözõ években, a megfelelõ optimális növényszám (Dopt, növény/m 2 ), a környezeti index (E.I.), a várható termés (t/ha) minden év optimális növényszámával (sárga és sötétzöld területek a maximális és minimális értékek), és a maximális termésveszteség (Y.L.) a nem megfelelõ növényszámmal számolva Várható termés (t/ha) D opt E.I. 1989 1990 1991 1992 1993 1996 1997 1998 Y.L. (%) 1989 10,40 5,89 8,91 7,69 8,07 8,45 8,20 8,70 8,91 8,79 13,7 1990 4,56 1,46 1,89 1,83 1,56 1,77 1,12 0,83 56,4 1991 5,53 4,33 4,36 4,96 4,98 4,94 4,98 4,83 4,41 4,74 12,5 1992 6,79 4,36 4,97 5,81 6,16 6,32 6,25 6,18 5,12 6,00 21,4 1993 5,94 3,29 2,67 4,60 4,79 4,73 4,80 4,37 2,87 4,09 44,4 1996 7,96 4,55 6,18 5,41 6,20 6,83 6,45 7,03 6,32 6,98 23,0 1997 10,20 6,61 8,98 7,38 7,89 8,39 8,07 8,73 8,98 8,84 17,8 1998 8,54 6,53 8,29 6,96 7,69 8,34 7,94 8,63 8,37 8,67 19,7 a számított termés 0-nál kisebb szám pozitív korrelációja kifejezi az alacsonyabb optimális növényszámot a stressznek kitett környezetben. Optimális növényszám hibrid interakció A 2. ábra mutatja a hibridek növényszám reakcióját 200 kg/ha N alkalmazásakor (1990. év kizárva). A másodfokú egyenletek alapján az optimális növényszám 7,48, 8,11, 9,22 és 7,53 növény/m 2 volt a Mara, Norma, Gazda és Maraton hibridekre. Az ennek megfelelõ maximális szemtermés pedig 6,09, 7,28, 7,13 és 7,30 t/ha volt. Ezek az eredmények mutatják, hogy e négy hibrid összehasonlító értékelése a terméspotenciálra nem lehetséges egyetlen növényszámnál, az erõs hibrid növényszám interakció miatt. Jóllehet a Norma és a Gazda hibrideknek egyenlõ terméspotenciálja van a Maraton hibriddel, az utóbbi a maximális szemtermést jelentõsen alacsonyabb növényszámnál éri el. Ezek az eredmények jelzik, hogy a Maraton hibrid képes magas terméspotenciált elérni viszonylag széles, 6-9 növény/m 2 növényszám tartományban, míg a Norma és a Gazda ezt 8,11 és 9,22 növény/m 2 -nél éri el. Ez mutatja, hogy a Maraton összehasonlíthatóan kevésbé növényszámtól függõ hibrid. Összehasonlítva a hibrideket ugyanabban az éréscsoportban, a Maraton hibridnek 1,7 növény/m 2 -rel alacsonyabb az optimális növényszáma, mint a Gazdának. A növényszámtól függés probléma az öntözetlen kukoricatermesztésben, mivel a hibridek érzékenyek a csapadék ingadozására. A 2. táblázat adatai alapján, a marginális 1990. év 0,83 t/ha termést adott a kedvezõ 1998. évben optimális növényszámnál (8,54 növény/m 2 ). Ez 56%-os termésveszteséget jelent, összehasonlítva a legmagasabb 1,89 t/ha terméssel. Az alacsony termésû 1993. évben, 44%-os termésveszteség mutatható ki a Norma hibridnél, ha az 1997. évi optimális növényszámnál termesztjük. Az 1990. évi optimális növényszámnál 20%-os termésveszteséget mérhetünk a kedvezõ évjáratú 1998. évben ugyanennél a hibridnél. Tehát a növényszámtól függés akadályát képezi a növényszám javaslatoknak száraz gazdálkodás körülményei között. A termelõk a növényszámra vonatkozó döntéseiket a várható csapadék alapján hozzák meg, azonban a hosszú távú idõjárási elõrejelzés sajnos nagyon bizonytalan. A kedvezõ évjárat optimális növényszámának választása azonban jó döntésnek tûnik (2. táblázat). A termésveszteség kockázata általában alacsonyabb, ha a kedvezõ évjáratok optimális növényszámát használjuk, szemben a marginális évekkel. Növényszámtól függés és érésidõ Öntözetlen termesztésnél a rövid tenyészidejû hibridek vetését javasolják általában, mivel azok jobban adaptálódnak az alacsonyabb növényszámhoz száraz évjáratokban. Ezek a hibridek azonban jobban növényszámtól függõek lehetnek, mivel a maximális terméshez magasabb növényszámot igényelnek, mint a hosszú tenyészidejû hibridek átlagon felüli csapadékellátottságú években. Az optimális növényszám kedvezõ években magasabb volt a rövid tenyészidejû Mara hibridnél és a közepes tenyészidejû Norma hibridnél, mint a hosszú tenyészidejû Maraton hibridnél. Korábban már beszámoltak arról, hogy az optimális növényszám kedvezõ környezeti feltételeknél rendszerint magasabb a rövid tenyészidejû hibrideknél, összehasonlítva a hosszú tenyészidejû hibridekkel. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a megfelelõ hibrid kiválasztása jobban függhet a növényszám reakciótól, mint az érésidõtõl. Összefoglalás A szárazság stressz az egyik fõ limitáló faktor a kukoricatermesztésben. A növényszám és hibrid kiválasztás (rövid vagy hosszú tenyészidejû) száraz körülmények közötti termesztésnél függ a tenyészidõszakban rendelkezésre álló víz mennyiségétõl. Bonyolult javaslatot tenni a növényszámtól függõ hibridek optimális növényszámára. A növényszámtól függõ hibrid potenciális termésveszteségének kockázata csökkenthetõ a kedvezõ évekre optimális növényszám használatával. A növényszám probléma megoldásának hatékony útja lehet a növényszámtól független hibridekre történõ fókuszálás. Olyan hibridek kiválasztása, amelyek egyesítik magukban a növényszámtól függetlenséget a viszonylag rövid érésidõvel, ideális megoldás lehet a tenyészidõszak végén kedvezõtlen csapadék-ellátottságú régiókban. Növényszámtól független hibridek termesztésekor a gazdák a száraz évjáratokra ajánlott alacsonyabb növényszámot használhatják, a terméspotenciál veszteség jelentõs kockázata nélkül az átlagon felüli csapadék-ellátottságú években is. Berzsenyi Zoltán Ioannis Tokatlidis

Manapság nem könnyû terhet vállal magára az, aki Magyarországon a szántóföldi növénytermelés, azon belül is a központi súllyal bíró kukoricatermesztés tápanyag-gazdálkodásának valós állapotát kívánja árnyaltan jellemezni és a tények ismeretében, kritikus pontokra rávilágítva konkrét megoldási javaslatokkal élni. Egy, az Agrárgazdasági Figyelõben ez év elején megjelent feldolgozás adatai szerint a meghatározó hazai gazdaságokban a kukoricatermesztésre fordított hatóanyagok tényleges mennyisége a makroelemek összességét tekintve 139-173 kg volt hektáronként a 2003-2009 közötti idõszakban. A monomûtrágyák, azaz a csak egyféle fõ-hatóanyagot tartalmazó készítmények adatai szerint a gazdálkodók a szántóról a maggal, vagy esetenként mellékterméssel is elvitt tápanyagok pótlása során a N-t ítélik a legfontosabb elemnek. Ennek átlagos mennyisége kukoricaföldjeinken a vizsgálat két utolsó évében 100 (2008), illetve 87 (2009) kg/ha, miközben a P- hatóanyagok monomûtrágyás adagja ugyanezen éveket tekintve 2 és 2, a káliumé 6 és 4 kg (!) volt. Kicsit válik csak kedvezõbbé a kép, ha mindezekhez hozzáadjuk az összetett mûtrágyák hatóanyagait is. A közzétett adatok alapján készített saját becslésünk ugyan pontatlansággal terhelt, de ha a kereskedelmi forgalom alapján osztjuk fel a komplex trágyákat hatóanyagokra, akkor 2009-ben a kukorica termesztése során felhasznált, mûtrágyával pótolt tápelemek összes mennyiségének (137 kg/ha) mintegy 72%-a volt nitrogén (98), 15%-a foszfor (21) és 13%-a kálium (18 kg/ha). A '60-as évektõl kezdõdõen mintegy három évtizedig volt általánosságban jellemzõ Magyarországon a talajokat foszforral gazdagító trágyázás. Amíg ezt megelõzõen P-ral jól, vagy igen jól ellátott talajaink nem voltak, addig egy a kukoricatermesztõ területek döntõ hányadán elvégzett felmérés szerint a '80- as évek végén már 83% tartozott e két kategóriába a pozitív egyenleget biztosító, feltöltõ adagoknak köszönhetõen. Napjaink bevezetõben részletezett trágyázási gyakorlata viszont már több mint két évtizede jellemzõ a hazai agráriumra, ami a szántóterületek P és 2011/3 Amikor a kicsi is sokat teremt 1. ábra Talajba dolgozott Zn-trágya hatása és utóhatása a kukorica szemtermésére. Martonvásár, 2010-2011. Szemtermés t/ha 13 K-készleteinek folyamatos csökkenését okozza. Ennek a tendenciának következtében a csak az ezredfordulóig kiterjesztett becslések már csak 40%-ra taksálták a közepesnél jobb ellátottságot jelzõ területek részarányát. Bár a talajba korábban betárolt PKtartalékok kimerítésének jellemzõ gyakorlata az új évezred elsõ évtizedében sem változott, továbbra is vannak még olyan területek, ahol az intenzíven termesztett kukorica igényét meghaladó mennyiségû foszfor áll rendelkezésre a talaj felsõ mûvelt rétegeiben. Más, széles sortávú kapás kultúrákhoz hasonlóan a kukorica sem tartozik a foszfor-trágyákra intenzíven reagáló növények közé. Ugyan martonvásári eredendõen gyenge P-ellátottságú talajon beállított trágyázási tartamkísérleteink eredményei szerint a mûtrágyával pótolt foszfor termésnövelõ hatása a kukoricában a talaj P-készleteit jobban igénybe vevõ kalászos gabonák után és különösen is aszályos években akár az 1 tonnát is elérheti, de csapadékos évjáratokban, önmaga, tehát kukorica elõvetemény után gyakorlatilag a nullához közelít. Negyven év 84 kukorica P-trágyázási kísérletének eredményeit feldolgozva Csathó Péter kimutatta, hogy hazai talajainkon a foszfor hatásának tulajdonítható szemtermés-többletek 0,0-1,5 t/ha között változtak és a területek javuló P-ellátottságával a mûtrágyák hatása fokozatosan mérséklõdött. A kémhatás szerint csoportosított kísérletek eredményei szerint savanyú talajokon 70, meszes talajokon 120 mg/kg AL-P 2 O 5 -tartalom felett a foszfor iránt kevésbé igényes kukorica már nem mutatott mûtrágya-hatásokat. A harmónia hiánya A szabványosan vett talajminták laborvizsgálati eredményei szerint ma sem ritka, hogy idehaza e határértékeket jóval meghaladó P-tartalmú talajokba kerül a kukorica vetõmagja. A túlzott ellátottság kedvezõtlen hatása viszont igen ritkán érzékelhetõ, üzemi körülmények között jobbára ki sem kimutatható jelenségekben nyilvánulhat meg. Ez többnyire az ún. ion-antagonizmussal hozható összefüggésbe, amely a kukoricában legfõképp a P/Zn arány eltolódását, túlzott növekedését tekintve lehet lényeges. Amíg ugyanis a gabonafélék kevésbé érzékenyek, addig a kukoricában a Zn hiánya jelentõs termésveszteséget okozhat. Magyarország talajainak cink-ellátottsága nemzetközi összehasonlításban is rossznak tekinthetõ. Termõföldjeink közel fele az 1979-ben kiadott MÉM NAK határértékeknél (homok 1,0; vályog 2,5; agyag 3,5 mg/kg) kevesebb cinket tartalmaz, tehát gyengén ellátott. Területi megoszlásukat tekintve ezek a szántóföldek fõként az ország

14 2011/3 ÉNy-DK-i átlója mentén helyezkednek el. Ezeknek a térségeknek a talajaiban többnyire közepes, vagy annál jobb a foszfor-ellátottság, ami ráadásul jellemzõen felszínhez közeli mésztartalommal is párosul. Az ilyen karbonátos talajok bázikus jellege nehezíti a mikroelemek oldódását, növénybe jutását, tehát a Zn-hiány kialakulásának is kedvez. Mindezek következtében relatív P- túlsúly alakulhat ki a kukoricákban, amely fõként aszály esetén növelheti a meddõ növények arányát, és gátolhatja a szemtelítõdést. Savanyú kémhatású agyagos vályogtalajon, Izsáki Zoltán mérési eredményei szerint a Zn-trágyázás pozitív hatásával a P-Zn antagonizmus gyenge Zn-ellátottság esetén 160 mg/kg, kielégítõ Zn-ellátottságnál pedig 360 mg/kg AL-P 2 O 5 tartalom felett volt bizonyítható. Cink-hatás és -utóhatás Martonvásáron az intézet kísérleti terének egyes részein évtizedek óta rendszeresen végzünk õszi NPKalaptrágyázást. Az erdõmaradványos csernozjom talaj egy ilyen foszforral igen jól (AL-P 2 O 5 =402 mg/kg), és cinkkel gyengén (EDTA-Zn=1,58 mg/kg) ellátott, meszes (CaCO 3 =1%), vályog fizikai féleségû (K A =41) részén, 2010 tavaszán kisparcellás kísérletet állítottunk be. Ebben a kezeletlen kontrollal összehasonlítva a vetéskor a sorba juttatott 20 kg/ha adagú UMG Micro Cink készítmény hatását vizsgáltuk, amivel hektáronként 2 kg Zn került a talajba. A rendkívül csapadékos 2010. évben a startertrágyázás bizonyíthatóan pozitív hatású volt (1. ábra). A Zn-trágyának tulajdonítható terméstöbblet meghaladta a 0,6 t/ha-t (+8,6%). A szakirodalom a talajba dolgozott Zn-trágyákról írva tartós hatásokról is beszámol, ami dózistól függõen akár 2-3 évig kimutatható. Ennek vizsgálatára 2011-ben a kísérlet elõzõ évben kezelt és kezeletlen parcelláin egységesen 300 kg/ha 34%-os ammónium-nitrát tavaszi kiszórása és talajba dolgozása után ismét elvetettük a Norma SC (FAO 380) hibridet. A kombájnolt parcellák mérési eredményei szerint (1. ábra) a cink tartalmú trágya a kijuttatást követõ évben is igazolhatóan növelte a szemtermést. A pozitív hatás mértéke a kontrollhoz viszonyítva meghaladta a 10%-ot. Ezek a kísérleti eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a több termés elérését korlátozó tényezõk felismerésében és hatásuk mérséklésében fontos szerepe van a talajok rendszeres és szabványos vizsgálatokra alapozott ismeretének is. Ezeknek és a korábbi évtizedek hazai kísérleti eredményeinek alkotó használata esetenként egyszerre teszi lehetõvé a költségek csökkentését és bevételek növelését. Árendás Tamás Nagy Margit Bónis Péter Rácz Ferenc Törökbúza hibridjeink Székelyföldön Agenetikai haladás a kukoricahibridek számos termékjellemzõjében forradalmi változásokat eredményezett a közelmúlt néhány évtizedében. Tapasztalhatjuk, hogy az egyre rövidebb tenyészidejû hibridekkel a kukoricatermelés határa északabbra tolódik, az utazó akár a Baltikumban, Tallinn vonalában is találkozhat kukorica területekkel. A nemesítés eredményeként folyamatosan északabbra, illetve a hidegebb területek irányába tolódó kukoricatermelésben már ott is realitás a szemesként történõ hasznosítás, ahol korábban kizárólag szilázs célú termelés folyt. A Bázismag Kft. potenciális piacai között tudja a környezõ kukoricatermelõ országok fõleg határ menti területeit, elsõsorban a klimatikus és ökológiai adottságaik hasonlósága miatt. Ezekre a régiókra a Marton Genetics portfólió Magyarországon széles körben használt FAO 300-400-as tenyészidejû hibridjei jól adaptálhatók. Az igen korai, korai hibridjeinkkel (FAO 310-ig) kedvezõ tapasztalatokat szereztünk a jelenlegi kukoricatermelés északi határát képezõ peremterületeken. Ezek tudatában indultunk hibridjeink megismertetésével Székelyföldön. A Brassó és Sepsiszentgyörgy közötti térség (Háromszéki-medence) nagyon jó talajadottságokkal megáldott terület, alkalmas a hagyományos kalászos növények mellett az intenzív mezõgazdasági kultúrák, így a cukorrépa, a burgonya, azaz a "pityóka" magas színvonalú termesztésére is. A szemeskukorica termelés gondolata elõször a harmadik évezred elején fogalmazódott meg a helyi termelõk körében, hogy a térség állattenyésztõ farmjainak abraktakarmány igényét ezzel a kultúrával segítsenek kielégíteni. Ennek a merésznek tûnõ gondolatnak a realitását az a körülmény alapozza meg, hogy a Marton Genetics portfóliónak vannak olyan rövid tenyészidejû hibridjei, melyek ebben a térségben is nagy biztonsággal termelhetõk, viszonylag alacsony szemnedvesség tartalomig lábon leszáradnak. A martonvásári kukoricahibridek elsõ alkalommal a Háromszéki-medencében, Demeter Albert termelõ bemutató fajtasorában jelentek meg a 2003-2004. években. Itt figyelt fel Kósa Ádám uzoni gazdálkodó az Mv 251 hibridre, mely a jó vízleadásával, leszáradásával és piacosságával keltette fel a termelõ érdeklõdését. Az Mv 251 szempalástja piros, tetszetõs, ezért is kedvelik a vásárlók. A hibrid kiválasztását tett követte, az internet segítségével "egymásra találtunk" és beindítottuk a székelyföldi programot. A térség klimatikus adottságairól tudni kell, hogy a hazai viszonyoknál késõbben tavaszodik. Kedvezõ évjáratban április utolsó dekádjára melegszik fel úgy a talaj, hogy a kukorica elvethe-

tõ. A választható tenyészidõ hosszúságot befolyásoló másik tényezõ az elsõ õszi fagyok ( hóharmat ) megjelenése, mely ugyan nagy évjárati szórással, de akár szeptember legelejétõl már bekövetkezhet. Mindezek az adottságok, körülmények arra figyelmeztetnek, hogy a rövid tenyészidejû hibridjeink között keresgéljünk, hogy megtaláljuk a térségben legbiztonságosabban termelhetõ kukoricákat. Ismerve a tenyészidõ hossza és a termõképesség közötti évjárattól is függõ kapcsolatot, kíváncsiak voltunk, hogy itt, Székelyföldnek a háromszéki területén milyen betakarítási szemnedvességgel számolhatunk a különbözõ tenyészidejû hibridek esetében. Ennek vizsgálatára egy üzemi kísérletet állítottunk be a 2009. évben Uzonban. A hibrideket április 26-án vetettük el, a szemnedvességet pedig szeptember 29- én mértük. Az igen korai hibridek (FAO 260-310) esetében a szemnedvesség 19-21% közötti, míg a korai (FAO 340-380) anyagoknál jelentõsen magasabb, 26-30% közötti volt. Mindezek rámutatnak arra, hogy ebben a térségben a szemesként történõ kukoricatermelés felsõ tenyészidõ határa a FAO 310. A lehetõséget kihasználva folyamatosan teszteljük hibridjeinket Székelyföldön üzemi kísérletekben. Az 1. táblázat a 2011. évi termés és szemnedvesség adatokat tartalmazza. Errõl az évrõl el kell mondani, hogy a tavasz és a nyár július végéig csapadékos volt, a vetést május 15-én sikerült elvégezni. Augusztus elejétõl az október 6-i betakarításig egy 60 napos esõmentes periódus következett, ami kismértékû szemtelítettségi hiányt okozott. Ennek ellenére a hibridek kiválóan teremtek, 6-7,5 t/ha szemterméssel és 17-19% közötti betakarítási szemnedvességgel. 2011/3 A demósoroknál szervezett bemutató kiváló fórum, hogy a termelõk személyes benyomást szerezzenek a hibridekrõl, egymással találkozva tapasztalatokat és információt cseréljenek. A 2005-ös kapcsolatfelvételtõl kezdve a Kósa-birtok területén egyre nõ a szemeskukorica részaránya, a 145 hektáros területbõl 2011-ben 85 hektár volt a kukorica, zömében martonvásári. Jelentõs még a vetésterületbõl a 15 ha burgonya (pityóka), a 15 ha repce, és a 9 ha cukorrépa. A hibridek kiválasztásánál a termõképesség mellett nagyon fontos szempont a koraiság és a kettõs hasznosíthatóság. Ebben az évben 30 ha-on Mv 241 és 55 ha-on Mv 251 hibridet vetettek. Mindkét anyag igen korai, jó vízleadású, de kellõképpen nagynövésû ahhoz, hogy ha a sors vagy az üzleti érdek úgy hozza, szilázsként betakarítva is kellõ zöldtömeget adjon. 1. táblázat Martonvásári hibridek szemtermése üzemi kísérletben (Székelyföld, Uzon, 2011) Hibrid Tenyészidõ Szemtermés (t/ha) Szemnedvesség (%) Mv 241 FAO 260 6,46 17,0 Mv 270 FAO 270 7,64 18,0 Mv 251 FAO 280 6,52 18,5 Mv 280 FAO 280 5,81 17,0 Mv 255 FAO 290 7,30 18,5 Bodrog FAO 290 6,40 19,0 Mv 277 FAO 310 6,11 22,0 Maros FAO 310 6,11 22,0 15 A kukoricát itt a hagyományos technológiával termelik, õsszel mélyen megszántják a területet. Tavasszal a talajállapottól függõen 1-2 menetben, kombinátorral készítenek magágyat. A Háromszéki-medence talaja kiváló, káliummal jól ellátott. A tápanyag-utánpótlás a vetéssel egy menetben történik, a sor mellé kiadva. A dózis 250 kg/ha 20-20-0 összetételû mûtrágya, mely 100 kg/ha hatóanyagot jelent öszszesen. A vetés Gaspardo tárcsás-csoroszlyás vetõgéppel történik, mely jó magárkot készít az egyenletes keléshez. A kukoricabogár még nem érkezett meg Székelyföldre, így ma még külön technológiai elem közbeiktatása nélkül lehet a kukoricát eredményesen monokultúrában termelni. A gyomirtás a kukorica 4-6 leveles állapotában Zeagran + Nova Power kombinációval történt, az állomány gyommentes volt. A termesztéstechnológia továbbfejlesztését egy sorközmûvelõ kultivátor vásárlásával szándékoznak megvalósítani, mely alkalmas a nitrogén osztott dózisú kijuttatására is. A cél továbbra is a helyi viszonyokhoz jól adaptálódó, biztonságosan beérõ hibridek kiválasztása. Ehhez nagy segítséget jelent Uzonban további üzemi kísérletek beállítása, eredményeik elemzése és a helyi szántóföldi termelési tapasztalatok átadása. Bodnár Emil Kósa Ádám

16 2011/3 A Bázismag Kft. 2011. évi vetõmag elõállítása A2011. év során a vetõmag elõállítás területén sok problémával kellett szembenéznünk. Az elõzõ évben lehullott több helyen az 1000 mm-t meghaladó összes csapadék nagyon megnehezítette az alapmûvelést. A szántásokat nehezen lehetett megfelelõ minõségben elvégezni, középmély lazításra gondolni sem lehetett. Tavaszi munkák A január-március idõszaka kevesebb csapadékot hozott, de a talajok száradása így sem volt mindenütt ideális. A tavaszi talajmunkákat nehezen lehetett elvégezni és azok minõsége is hagyott kívánnivalót maga után. Ugyanakkor voltak helyek, ahol annyira kiszáradt a talaj, hogy öntözéssel kellett pótolni a vizet, a homogén kelés érdekében. A talajok közötti különbség a vetésidõkben is megmutatkozott, volt ahol már április közepén el tudtuk vetni az elsõ frakciókat, volt ahol ez átcsúszott május elejére. Ahogy már megszokhattuk az elmúlt években, a csapadékeloszlás szeszélyessége továbbra is megmaradt. Volt olyan terület, ahol májusban öntözni kellett és volt olyan, ahonnan el kellett vezetni a vizet (1. kép). A növényállomány kelését jónak értékeltük, de a mélyebb fekvésû foltokon, ahol látszott az elõzõ évi túlzott mennyiségû csapadék hatása, az állomány fejlõdése lassúbb volt. A sorközmûvelés nemcsak a gyomok elleni védekezés miatt kapott nagy szerepet, hanem a talaj levegõztetése miatt is. Volt olyan tábla, ahol átalakított szántóföldi kultivátorral levegõztettük meg a talajt. Erõfeszítéseink sikeresnek bizonyultak, és jó állományokkal fordulhattunk a nyárba. Nyári tapasztalatok Júniusban tovább folytatódott a gyomok és a talaj-levegõtlenség elleni küzdelem. A kukoricák ugyanakkor szépen fejlõdtek, biztató kép alakult ki a vetõmagtermés várható nagyságáról. Megérkezett a címerezõ gép, melyet már ebben az évben beüzemeltünk (2-3. kép), s amellyel jövõre nagy segítséget tudunk majd adni termelõinknek a biztonságosabb címerezéshez. 1. kép Belvízgond vetõmag-elõállításban (Egyek, 2011) 2. kép Címerezõ gépünk munka közben A vetõmag elõállításhoz használt alapanyagok egyrészt az Intézettõl származnak, másrészt cégünk is termeltet. Mivel ezek mindegyikét gondos, precíz technológiával állítják elõ, így az F1 szaporítás idegenelése már nem okozott nagyobb problémát. A vetések elhúzódása és a kukoricák igen eltérõ tenyészideje miatt a címerezési szezon igencsak hosszúra sikeredett. Már június végén elkezdtük, és csak augusztus elsõ hetében fejeztük be. A júliusi nagy meleg, és az ezzel együtt fellépõ légköri aszály is nehezítette a munkálatokat, és a termékenyülést is veszélyeztette. Folyamatos párásítással igyekeztünk a megfelelõ környezeti viszonyokat megteremteni a pollennek és a bibének. Erõfeszítéseinknek köszönhetõen a martonvásári

2011/3 17 fajták idei elõállítása során termékenyülési problémánk nem volt (4-5. kép). 3. kép A hibátlan, kíméletes címerezés eredménye A betakarítás Augusztusban és szeptemberben értékelhetõ csapadék nem volt. Mindezen túl augusztus 20-a után azzal is megtréfált minket az idõjárás, hogy az egy héten keresztül tartó kánikula hatására a levélzet elkezdett sárgulni, a szemek napi 1,5-2%-ot száradtak átlagban. Ez olyan meglepetés volt, amit korábban még nemigen tapasztaltunk. Mindezek miatt gyorsan meg kellett tervezni és szervezni a betakarítást, tartva attól, hogy a hirtelen száradás miatt nem végzünk idõben a betakarítással. Az újabb meglepetést az jelentette, hogy a hõmérséklet visszaállt az ilyenkor megszokott, évszaknak megfelelõ szintre. A növények feléledtek, és a száradás gyakorlatilag nullára csökkent, sõt az is elõfordult, hogy a szemtermés visszanedvesedett. Mindezek ellenére elmondható, hogy a betakarításokat sikerült megfelelõ idõben elvégezni, megkésett törés és ezáltal pergési veszteség nem volt. A 2011. év sok nehézséget tartogatott számunkra, sokszor kellett hirtelen fellépõ stresszhelyzeteket orvosolnunk, utólag elmondhatjuk: sikerrel. Jelenleg még zajlanak a laboratóriumi vizsgálatok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy idõben tudjuk kezdeni a feldolgozást. Azt azonban már most ki lehet jelenteni, hogy a Bázismag Kft. által forgalmazott martonvásári hibridek vetõmag elõállítása a tervezettnek megfelelõen alakult, sõt egyes hibridek esetében az elõzetes elképzeléseket meghaladó termésekrõl beszélhetünk. Végh András 4. kép Szépen termékenyült TC csövek 4. kép Jól termékenyült SC csövek

18 2011/3 1. táblázat Csapadékadatok Tiszaszentimre (2010, 2011) 2010 2011 Hónap Csapadék Csapadék mm mm Január 37,7 16,3 Február 66,2 10,7 Március 15,3 16 Április 67,1 6,6 Május 109,1 52,6 Június 108,4 78,2 Július 134,9 133,3 Augusztus 97,2 3,8 Szeptember 101,2 9,6 Október 24,8 4 November 64,7 December 108,4 Összesen 935 331,1 Hogyan válaszolt a napraforgó a közelmúlt kihívásaira? nyabb volt. Ahol viszont a jó minõségû talajokat õsszel is, tavasszal is megfelelõen el tudták munkálni, idõben elvetni, ott kiemelkedõ terméseredmények is születtek. Olyan ellentmondásos helyzettel is szembesültek a termelõk a tavaszi aszály miatt, hogy miközben a tábla egyik végérõl el kellett vezetni a vizet, addig a másik része már teljesen kiszáradt. Táblán belül nagyon vizes, és nagyon száraz talajba is került kaszat, ami elsõsorban az április eleji vetéseknél kettõs kelést okozott. A legideálisabbnak az április 20-25. körüli vetések bizonyultak, hiszen a hónap végén lehullott esõknek köszönhetõen egyenletes, gyors kelést tapasztaltunk. A további hónapokban is folytatódott az aszályos idõjárás, amit jól szemléltetnek az utóbbi két évben, Tiszaszentimrén mért adatok (1. táblázat). A preemergens gyomirtás nagyrészt sikeres volt, de helyenként szükség volt foltszerû posztemergens kezelésre is. Az állománykezeléses gyomirtás kiválóan mûködött, a Pulsar a nehezen irtható gyomokat is jól fogta. Az idei évben kifejezetten elõnyös volt a CLEAR- FIELD technológia. A 2010-es évben már jelentõs üzemi területen termesztett Primis CL clearfieldes napraforgó hibrid teljesítménye az igen csapadékos körülmények között is közel 20%-kal haladta meg az országos átlagot (2. táblázat). Az idõjárás karakterét tekintve teljelajlazítás elvégzését. A helyzetbõl adódóan az õszi gabona egy részét sem tudták elvetni, így ezen területek egy hányadára tavasszal napraforgó került, sok esetben csak tárcsázott földbe, ami a terméseredményekben is visszaköszönt. A 2011-es év elsõ négy hónapja igen kevés csapadékot hozott. Ez lehetõvé tette, hogy a belvízzel sújtott területeken a víz lassan visszahúzódjon, illetve a jól elõkészített táblákon jó minõségben elvégezhessék a tavaszi munkálatokat, a vetés is idõben megtörténhessen. A vizes területeken csak a víz visszavonulásának ütemében, gyors talajmunkát követõen vált lehetõvé a vetés. Az ilyen táblákon a hozam érzékelhetõen alacso- Amikor a 2011-es termesztési évet értékeljük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elõzõ év örökségét. A 2010- es, kiemelkedõen csapadékos év több szempontból is megszabta a termelõk lehetõségeit. Már az õszi munkálatokra, köztük a vetésre is komoly hatása volt az év utolsó negyedében lehulló nagy mennyiségû csapadéknak. Leginkább az Alföld mélyebben fekvõ területein a talajok vízzel túltelítõdtek, megjelentek a belvizek, a táblákon belüli vízfoltok, nehezítve, illetve sok esetben lehetetlenné téve az õszi talajmunkák szántás, alta- 2. táblázat Primis CL termése üzemi területeken (2010) 3. táblázat Primis CL termése üzemi területeken (2011) Megye Termés Kaszat- Terület (t/ha) nedvesség (ha) (%) Bács-Kiskun 2,62 14,6 109 Fejér 2,98 9,0 336 Heves 2,20 7,0 10 Jász-Nagykun-Szolnok 2,78 9,6 390 Komárom-Esztergom 2,27 12,2 106 Pest 2,63 8,7 275 Megyék átlaga 2,58 10,2 1226 Országos átlag 2,04 Megye Termés Kaszat- Terület (t/ha) nedvesség (ha) (%) Bács-Kiskun 2,96 7,6 234 Baranya 3,10 6,0 35 Békés 3,03 6,4 241 Fejér 2,88 7,8 570 Gyõr-Moson-Sopron 2,94 8,2 216 Jász-Nagykun-Szolnok 2,45 6,8 505 Komárom-Esztergom 2,63 7,7 798 Pest 2,88 7,5 237 Tolna 2,97 7,1 529 Veszprém 2,54 8,0 517 Megyék átlaga 2,84 7,3 3 882 Országos átlag 2,40

2011/3 19 1. ábra Lolita terméseredménye üzemi kísérletekben (2011) Kaszattermés (t/ha) Kaszatnedvesség (%) sen eltérõ 2011. év tavaszán a talaj hasznosítható vízkészletét az elõzõ évben betárolt esõk biztosították. A tenyészidõ csapadékának 4/5-e május, június, de fõként július hónapokban hullott le, augusztustól viszont egy igen száraz, esõmentes periódus következett. A jó napraforgó termések részben ezekkel a kedvezõ idõjárási feltételekkel magyarázhatók. A kevés csapadék kedvezett a takarékosabb technológiával termelõ gazdáknak is, a július végétõl kezdõdõ, tartóssá váló aszály kártételi küszöb alatt tartotta a gombabetegségeket. Ahol a gomba károsítók elleni védekezést 6-8 levélpár megjelenésekor elvégezték, ott nem volt számottevõ megbetegedés, csupán igen kevés Diaporthe, Sclerotinia, kicsivel több Alternaria és Phoma tünet jelentkezett. Tányérbetegség a száraz idõjárás következtében nem volt jellemzõ. Az idõjárás kedvezett a jó termékenyülésnek is, így a tányérok közepén is kiteltek a kaszatok. A száraz meleg szintén segítette az egyenletes, gyors érést, 4. táblázat Primis CL terméseredménye üzemi kísérletekben (2011) Megye Termõhely Kaszattermés Kaszatnedvesség (t/ha) (%) Bács-Kiskun Állampuszta 3,89 9,20 Bács-Kiskun Dusnok 4,06 6,10 Bács-Kiskun Tiszaalpár 3,41 7,60 Békés Orosháza 3,28 5,60 Békés Szarvas 3,69 4,70 Borsod-Abaúj-Zemplén Sajópálfala 3,10 7,10 Fejér Lovasberény 3,55 7,90 Gyõr-Moson-Sopron Nagylózs 3,40 7,50 Jász-Nagykun-Szolnok Kunhegyes 3,67 8,60 Komárom-Esztergom Ete 4,00 6,50 Pest Herceghalom 3,91 10,70 Somogy Pusztakovácsi 2,50 4,50 Somogy Balatonszárszó 3,60 6,80 Somogy Ságvár 3,50 6,90 Tolna Bölcske 4,02 5,80 Tolna Szekszárd 3,19 5,20 Tolna Tolnanémedi 3,77 5,00 Vas Celldömölk 3,28 8,00 Veszprém Mezõlak 3,50 7,00 így az állományok vegyszeres szárítására kevés esetben, csak a kései vetésû, vagy az egyenetlenül kelt, heterogén táblákon volt szükség. Több termesztési régióban is kritikus körülmények között vizsgázott kiválóra a Primis CL (3. táblázat). A megyék átlagában 2,84 t/ha kaszattermést ért el, közel 4000 ha-on. Ez mintegy fél tonnával volt több az országos termésátlagnál. A két év eltérõ jellege a vízleadásban is megmutatkozott. Átlagosan mintegy 3%-kal volt több a kaszatok nedvessége a 2010-es csapadékos évben. A hagyományos termesztéstechnológiához ragaszkodók számára a fajtatulajdonos ajánlata ebben az éréscsoportban a Lolita, mely már több éve bizonyítja megbízhatóan nagy termõképességét, jó alkalmazkodóképességét és kiváló vízleadását kedvezõtlenebb évjáratokban is. 2011. évben közel 200 ha üzemi területen 2,69 t/ha kaszattermést adott, 8,2% betakarítási víztartalommal (1. ábra). Termékfejlesztési munkánknak lényeges része az üzemi kísérletek beállítása. Feladatunknak tekintjük a termelõk széles körû informálását termékeinkrõl, ezzel is segítve õket, hogy eredményesebben termeljék hibridjeinket (4. táblázat). Az idei év a napraforgótermesztés szempontjából a magas átvételi ár és jó terméseredmények következtében sikerévnek tekinthetõ. Csákvári Péter

20 2011/3 õszén a jelentõs méretû 2010belvizes területek miatt minden õszi kalászosból kevesebbet vetettek. Sokhelyütt az volt a kérdés, hogy akár az optimálisnál jóval késõbbi vetéssel melyik táblára lehet még vetni. Tavasszal a belvízzel borított terület jelentõsen csökkent, el lehetett végezni a tavaszi munkákat, a tavasziak vetését. Az áprilisi és a májusi csapadékhiány különösen hátrányosan érintette a tavaszi vetésû gabonák bokrosodását, fejlõdését. Ennek ellenére a kalászos gabonák 2011. évi termesztésérõl megjelent legfrissebb KSH adatok (1. táblázat) azt mutatják, hogy a tavaszi zab és az árpa többet termett, mint 2010-ben. A zab terméshozama meghaladta az elõzõ 5 év átlagát, a tavalyi átlagot pedig több mint 5%-kal múlta felül. Ma már rendelkezünk olyan intenzív zabfajtákkal, melyek a betakarított termés takarmányértékét tekintve mindenképpen versenyképesek. Bár a zab magas fehérje-, keményítõ- és zsírtartalma, a benne lévõ oldható dietikus rost, avenin és E-vitamin, mész- és foszfor-tartalma miatt több állatfaj takarmányozásához nyújt kiváló minõségû alapanyagot, mégis elsõsorban a lovak abraktakarmányának tekintik. A hazai lóállomány különösen a hobbi és sport ló tartás növekedése miatt nõtt a kereslet a kiváló minõségû zab iránt, melyet a martonvásári nemesítésû Mv Pehellyel és a korábban honosított Kwant zabfajtákkal ki tudunk elégíteni. Az Mv Pehely az elsõ martonvásári nemesítésû zabfajta, mely erõsen bokrosodó, jó állományképzõ, kiváló alkalmazkodóképessége miatt a gyengébb területeken is jól terem. Fehérje tartalma 13,7% és 17,6%, pelyva nélkül mért ß-glukán tartalma 4,1% és 5,3%, olaj tartalma pedig 3,3% és 4,2% között alakult az elmúlt 7 évben. A standard fajtáknál 5-8 cm-rel alacsonyabb, szárszilárdsága a jelenleg köztermesztésben lévõ fajták között a legjobb, ezért tápanyagban gazdag területen sem hajlamos a megdõlésre. Kiváló potenciális termõképességét elsõsorban a területegységenkénti nagy buga számnak köszönheti. Lisztharmat és koronarozsda betegségekkel szemben megfelelõ ellenállósággal rendelkezik. Zab minden állattartó gazdának 1. táblázat A kalászos gabonák termésátlaga (kg/ha) A 2011. évi a 2006-2010. Megnevezés 2006-2010. 2010 2011 évek átlaga évek átlagának 2010. évi százalékában Durumbúza 3750 3270 4040 107,7 123,5 Egyéb búza 4050 3710 4210 104,0 113,5 Búza együtt 4050 3710 4210 104,0 113,5 Rozs 2220 2110 2330 105,0 110,4 Õszi árpa 3890 3530 4080 104,9 115,6 Tavaszi árpa 3160 3020 3350 106,0 110,9 Árpa együtt 3600 3360 3790 105,3 112,8 Zab 2420 2320 2440 100,8 105,2 Tritikále 3210 3070 3440 107,2 112,1 Forrás: KSH A Kwant lengyel származású, erõsen bokrosodó, jó állományképzõ, kiváló alkalmazkodóképességû intenzív tavaszi zabfajta. Az átlagosnál 10 cmrel magasabb, erõs szára miatt a keverék zöldtakarmányokban jó támasztónövény lehet. Nagy elõnye a zabnak, hogy zöldtakarmányban még bugahányás után sem vénül el, ezért szívesen fogyasztják az állatok. A Kwant nagy termõképessége részben az átlagosnál nagyobb ezerszemtömegének is köszönhetõ. Különbözõ kórokozókkal szemben jó az ellenállósága. E két intenzív típusú zabfajtát genetikai termõképességük jobb kihasználása érdekében, ha csak tehetjük, humuszban és nitrogénben gazdag talajon termesztjük, mert úgy jelentõsen többet tudnak teremni. Törekedni kell a korai vetésre, mert csak így várhatunk teltszemû, nagy ezerszemtömegû, bõ termést. Gabona sortávolságra, folyóméterenként 55-60, hektáronként 4,0-4,5 millió szemet (150 kg/ha) számítva, valamivel mélyebbre kell vetni mint az árpát, mert csírázásához több vizet igényel. A zab a levélbetegségekkel (koronarozsda, lisztharmat) szemben általában ellenállóbb, mint a többi gabonaféle, a vetésfehérítõ viszont magasabb oldható szénhidráttartalma miatt jobban kedveli. A zab gyorsan érik, ezért ha a legfejlettebb szemek érettek, meg kell kezdeni a betakarítást. Ezzel megelõzhetõ a szem kiverõdése és a szalma is igen jó minõségû takarmányként takarítható be. Az Mv Pehely és a Kwant fajták vetõmagjából elegendõ mennyiségû II. szaporítási fokú vetõmag készlettel rendelkezünk az ország különbözõ térségeiben. A zabfajtáink vetõmagját hasonlóan a martonvásári gabonákhoz az Mv Elitmag Kft. forgalmazza. Veisz Ottó Vida Gyula