Szempontok, irányok, feladatok és lehetıségek a családnév-változtatások vizsgálatában *

Szempontok, irányok, feladatok és lehetıségek a családnév-változtatások vizsgálatában * 1. A személynevek változása, változtatása. A személynevek egykor az élet természetes velejáróiként keletkezhettek és változhattak, cserélıdhettek. A történelmi-társadalmi fejlıdés azonban fokozatosan visszaszorította ezek változékonyságát, majd az állami szabályozás hivatalosan is megszüntette és saját engedélyéhez, azaz hivatalos eljáráshoz kötötte azt. (E névváltozások, névváltoztatások rendszerszerő áttekintéséhez l. kötetünkben HAJDÚ és VÖRÖS tanulmányait.) Az állami szervek befolyása elsısorban a személynevek hivatalosan is rögzítendı, anyakönyvezett elemeire, azaz a családnevek, keresztnevek és házassági nevek körére terjed ki. Ezek közül a keresztnév egy emberéletet fog át, így az aktuálisan használatos keresztnévanyag nemzedékenként szükségszerően változik, könnyen igazodva a környezet változásaihoz is. A házassági név szintén egy-egy személyhez kötıdik, változtatása pedig nem is igazából névegyedek, hanem a néhány lehetséges típus közötti váltást jelenti csupán. A családnév azonban mindezekkel szemben generációkon keresztül öröklıdhet változatlanná merevülı formában, miközben jóval sokrétőbb szereppel, összetettebb jelentéstartalommal bír a társadalom számára, mint a személynevek egyéb fajtái. A családnevek megváltoztatása így a hivatalos személynév-változtatások típusai között messze a legérdekesebb, legváltozatosabb és hátterük vizsgálatával együtt a legösszetettebb kérdéskört jelenti. 2. A hivatalos családnév-változtatások modellje. Mint a névmagyarosítások történetének társadalomtörténész elemzıje írja: a hivatalos családnév-változtatások (leegyszerősítve) egy három aktorú viszonyrendszer [...] hálójában megvalósuló aktusként írhatók le (KOZMA 2007b: 90 91). A névváltoztatás elsı megközelítésben ugyanis két aktor: az elsıdleges szerepet játszó kérvényezı és a megvalósításában nélkülözhetetlen közigazgatási szerv között lezajló interakciót jelent. Mindkét aktort körülveszi azonban egy harmadik is: a történelmileg adott konkrét társadalmi, nyelvi-kulturális, politikai, ideológiai közeg. Másképpen: az az erıtér, amely az egyéni döntésekre hatást gyakorol, azaz: a névváltoztatás igényét vagy kényszerét létrehozza, tartalmát és módját befolyásolja, engedélyezésének körülményeit meghatározza. (Részletesen errıl l. KOZMA 2007b.) Ezt a társadalomtörténeti szemlélető modellt azonban még egy, mégpedig a középpontjában elhelyezkedı elemmel kell kiegészítenünk: magával a családnévvel. Mert a családnév-változtatást alapvetıen természetesen az imént említett, nyelven kívüli tényezık mozgatják, közvetlen okát és megoldását azonban mégiscsak a nyelvben, pontosabban magában a családnévben, annak jelentésszerkezetében (s a névnek ennek révén is gyakorolt pragmatikai, pszicho- és szociolingvisztikai funkcióiban) kereshetjük. A továbbiakban az itt leírt modell négy meghatározó eleme köré rendezem mondanivalómat. 3. A családnév-változtatásokat körülvevı erıtér. A névmagyarosításként ismert mozgalom szellemi-ideológiai-mentalitástörténeti háttereként a patriotizmus, illetve a nacionalizmus szerepét kell kiemelni; utóbbin értve a fogalom eredeti jelentését, illetve a korabeli nyelvi ideológiát is. Ilyen értelemben a névmagyarosítások történetét a korabeli eszmei irányzatok, a mővelıdéstörténet, részben pedig a nyelvpolitika keretén belül is értelmezhetjük. (Errıl l. még MAITZ FARKAS 2008.) A magyarországi tulajdonnévanyag újabb kori történetét nézve a családnév-magyarosítások folyamata mellé helyezhetjük a budai dőlıkeresztelıt a reformkorban, a német utcanevek magyarral való felcserélését a 19. század * Készült az OTKA T49095 számú pályázatának keretében és a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai ösztöndíjának támogatásával. 1

derekán, a századfordulón-századelın zajló hivatalos helységnévrendezés magyarosító jellegét míg a személynevek körében ugyanezen korszakokban a nemzeti keresztnévkincs megteremtésének különbözı módjait, az állami anyakönyvezés szabályozását és elsı keresztnévkönyveinket is. Ezek a különbözı típusú törekvések egyaránt a hazai névanyag magyarságának megerısítését kívánták szolgálni. Vegyük csak példának a dualizmus idıszakából a liberális LENGYEL ZOLTÁN Magyar névkönyv -ét, mely a magyar névpolitikára van szükség gondolat jegyében (a bizonyos értelemben elsı) magyar családnév- és keresztnévtárat együttesen jelenteti meg (LENGYEL 1917, az idézett hely: 219); vagy a két háború közötti idıszakból egyes kiadványoknak akár csak a címét: Magyar név. Magyar szellem. Magyar ruha. Magyar tánc (GALAMBOS 1933), Légy nevedben is magyar! (KOCZOR 1939); stb. A névadás, névválasztás, névváltoztatás lehetıségei KARÁDY VIKTOR és KOZMA ISTVÁN megfogalmazásával, illetve monográfiájuk tanulságaival élve a szimbolikus nemzetépítésben is szerepet kaphattak (részletes áttekintésben l. KARÁDY KOZMA 2002). Ez egyrészt a magyar társadalom számos csoportja, másrészt a hatalmi tényezık számára is hosszú idın át figyelemre érdemes kérdésnek bizonyult, létrehozva így az itt említett erıtér politikai szféráját. A névmagyarosítások ezeknek megfelelıen válhattak s ezzel helyezzük a hangsúlyt most a társadalom- és népiségtörténet számára elsıdleges megközelítésre a társadalmi mozgások körén belül kiemelten is az allogén kisebbségek asszimilációjának kísérıjelenségévé, illetve jelzıjévé. Nem csupán a természetes és spontán, hanem erre mintegy ráerısítve is az elvárt, siettetett, rákényszerült asszimiláció velejárójává is. (Összefoglalóan errıl is kötetünkben l. KARÁDY tanulmányát.) Mindezek mellett meg kell állapítanunk azonban, hogy bár a családnév-változtatások értelmezésében e tényezık szerepe általában fontos, sıt egyértelmően meghatározó lehet, ezeket egyéb tényezık mellett kizárólagos, abszolutizált magyarázó elvvé nem tehetjük, még a névmagyarosítások konjunkturális idıszakaiban sem. (Más szempontok kiemelésére l. MIKESY S. 1963, OROSZ 1977; a gondosan árnyalt megközelítésre pedig KARÁDY KOZMA 2002, KOZMA 2007b.) Erre figyelmeztet különösképpen a névmagyarosítások elıtörténete, azaz a spontán névváltozások, közelebbrıl a névmagyarosodás folyamata (l. kötetünkben is FÜLÖP tanulmányát), valamint konjunktúrájuk végleges lecsengésének idıszaka, azaz a 20. század második fele, melyben a családnév-változtatások indokrendszere alapvetıen át is alakul (e szerkezetváltásra l. KARÁDY KOZMA 2002: 340 354, további alakulására pedig FARKAS 2005). A családnév-változtatások társadalmi hátterének, recepciójának tanulmányozása, ezen belül a névmagyarosításokkal kapcsolatos, egységesnek nem tekinthetı társadalmi vélemények és azok csoportsajátos jellemzıinek, összetevıinek vizsgálata fontos tanulságokkal járhat. A politika, a hatalom, az államigazgatás szerepe (l. kötetünkben is NAGY tanulmányát) mellett egyes társadalmi szervezetek, csoportok vagy egyének által kifejtett közvélemények mélyrehatóbb elemzése is feladatunk. Minderre mód kínálkozik a névmagyarosítást népszerősítı korabeli kiadványok (l. MAITZ 2008, rövidített változatában kötetünkben is MAITZ tanulmányát), a sajtó (mintapéldájaként l. NAGY IMRE GÁBOR korábban megjelent tanulmányait), a szépirodalom (legújabban és számos példával l. kötetünkben T. SOMOGYI, ill. VÁCZINÉ tanulmányát) vagy akár a viccek (l. FARKAS 2003b) tükrében egyaránt. 4. A hivatalosság tényezıje. A névváltoztatások másik aktorára, az azokat engedélyezı vagy nem engedélyezı illetékes szervre (1848/49-ben, illetve 1867-tıl a belügyi, jelenleg az igazságügyi tárca), illetve a kapcsolódó hivatalos eljárásra fordítsuk a továbbiakban figyelmünket. Témánk szempontjából ennek tényleges gyakorlatát; az imént tárgyalt erıtérrel, fıképp annak politikai szférájával való összefüggéseit; továbbá jogtudományi hátterét kell tanulmányoznunk. (A névváltoztatások szabályozásának jogtörténeti áttekintésére l. SZABÓ 2

2006.) A jogszabályok, az alkalmazott elvek és a tényleges ügyintézési gyakorlat tanulmányozása, mőhelytitkainak feltárása azonban további, elsısorban az államigazgatásban termelt korabeli iratanyag vizsgálatával lenne alaposabban is feltárandó. A mai jogszemlélet legfontosabb elveként ugyanakkor azt állapíthatjuk meg, hogy a személynévnek az egyén egyértelmő azonosítását szolgáló fajtái egyrészt az egyén, másrészt viszont a közösség, a társadalom érdekeinek megfelelıen kezelendık. Azt pedig, hogy az utóbbiak miatt az egyén lehetıségei itt korlátozhatók, a nemzetközi emberi jogi fórumok is megállapították (l. pl. Stjerna vs. Finland 1994). Felmerül tehát ismét a régi kérdés: ha az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint is itt a közfelfogás, a nyelvtudomány és a társadalmi-történeti hagyományok, illetve a tradíció-kötöttség mérvadónak tekintendı (58/2001. AB., III. 4.), nem kellene-e a családnév-választásban is bizonyos szaktudományos háttérnek helyet biztosítani. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az anyakönyvezhetı utónevek köre is szakmai közremőködéssel bıvíthetı, illetve határozható meg (l. 58/2001. AB. passim is); s megfelelıen a szakmunkák egész sorában kifejezett igénynek, továbbá a 20. század közepéig a minisztérium által mőködtetett (s MELICH JÁNOS, kora vezetı nyelvészének közremőködését 1949-ig igénybe vevı) gyakorlatnak is. (Minderrıl részletesebben l. FARKAS 2002.) Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról sem, hogy a családnév-változtatás nemcsak történeti, hanem a mindenkori jelenben zajló jelenség is: napjainkban évi átlag kétezer családnévváltoztatás történik (az IRM dolgozóinak szíves szóbeli közlése alapján). 5. Két szükséges kitérı. A családnév-változtatások modelljének tényezıi közül a legnagyobb figyelmet a névváltoztató személyek és csoportok, valamint a névváltoztatásokban érintett nevek érdemelték ki. Mielıtt azonban ezek tárgyalására rátérnénk, érdemes kitérıt tennünk a terminológia, valamint a kutatástörténet kérdéskörére is. 5.1. A terminológia problémái. A kapcsolódó terminológiáról mindenekelıtt az állapítható meg, hogy a családnév-változtatásokra: összességükre, illetve egyes típusainak megnevezésére sokféle kifejezést használt, illetve használ a társadalom és a szakirodalom. A névváltoztatások összességére is használatosan: névváltoztatás (és változatai), névmagyarosítás (és változatai), névcsere, névváltás, névmódosítás, névújítás. A névváltoztatás egyes típusaira vonatkozóan, a név nyelvi, illetve etnikai karaktere szerint: névmagyarosítás, névnemzetiesítés, névidegenítés, visszanémetesítés, visszaszlávosítás, illetve névhelyreállítás; a név konnotatív, esztétikai megközelítése alapján: névszépítés, esztétikai célú névváltoztatás, névnemesítés; a névváltoztatás módjára (a két név közötti kapcsolat alapján): név(ki)igazítás, majdnem fordítás, valódi névmagyarosítás/névszépítés/tükörfordítás. S az itt közölt lista nem teljes. Számos megnevezés létezik tehát, ezek többféle jelentésterjedelemben és -tartalommal használatosak, s nem alkotnak egységes és világos rendszert. A jelenség általános érvényő megnevezésére mindenesetre a családnév-változtatás terminust használhatjuk (BENKİ 1948 9 óta). Az ennek szinonimájaként is használatos névmagyarosítás-t azonban a pontosság igényével, célszerően ennél szőkebb értelemben: névváltoztatás; az idegen hangzású (elsısorban család)névnek magyar hangzású névvel a megfelelı hivatalos eljárás révén történı szándékos felcserélése. Még szőkebben azonban ezen esetek összességébıl is azokra érthetnénk csupán, melyekben az adott névváltoztatásnak nemcsak valamiképpen esetleges jellemzıje, hanem kifejezett, szándékolt célja is a magyar(os, illetve nem idegen) hangzású név felvétele. Az egyik esetben tehát a névváltoztatás módját, másikban annak szándékát nevezhetnénk meg így. E kétféle lehetséges szemléletmód a fentebb említett megnevezések körében egyszerre van jelen, nem kis részben okozójaként is a terminológiai kavalkádnak. A különbözı megnevezések mindenesetre a kérdéskör társadalmi, de szakmai szemléletmódjára vonatkozólag s történetiségükben is tanulságosak. Így például a 19. század 3

derekán használatos (és nagyon is kézenfekvı) névújítás terminus a családnévváltoztatásoknak a nyelvújítással nyelvi és társadalmi jelenségként, valamint következményeiben is fennálló hasonlóságaira, illetve különbségeire hívja fel a figyelmünket. S különösen sokatmondó az is, ahogy ez és más kifejezések helyett a névmagyarosítás megnevezés jelenik meg, terjed el és válik dominánssá a névváltoztatások megnevezésében. A terminológiai sokszínőség a gyakorlatban azonban a szakirodalom és a vizsgált témák átláthatóságát nehezíti. (A kapcsolódó terminológiáról részletesen l. FARKAS 2007b, egyes kérdéseihez pedig kötetünkben is VÖRÖS tanulmányát.) 5.2. Kutatástörténet és szakirodalom. A családnév-változtatások kutatástörténetérıl összességében elmondható, hogy Magyarországon a témakörrel foglalkozó vizsgálatok jobbára valamely kisebb földrajzi egység, szőkebb idıszak, adott társadalmi csoport, illetve néhány kiemelt szempont elemzésére korlátozódnak. (A témakör kutatástörténetének áttekintését l. KOZMA 2007a, bibliográfiáját pedig ebben a kötetben: FARKAS 2008c) Igazi figyelmet érthetı módon a névmagyarosítások fénykora (az 1880-as évektıl az 1940-es évek végéig) kapott. Az egyes vizsgálatok rendszerint kisebb mérető és nem elsıdleges forrásanyagok (mint az egykori kérvények, esetleges interjúk) feldolgozásán alapulnak, s viszonylag szők körben hasznosítják a közvetett források (sajtó, szépirodalom, államigazgatási iratok stb.) tanulságait. Mindezekkel szemben pozitív példát mutat viszont a témakör elsı és történeti, elsısorban társadalomtörténeti szempontú monografikus feldolgozása: KARÁDY VIKTOR és KOZMA ISTVÁN 2002-ben megjelent Név és nemzet címő monográfiája. A témakör kutatását évtizedekig a politikai viszonyok, jelenleg viszont a személyiségi jogok védelmének szempontjai korlátozták, illetve korlátozzák. A névváltoztatások iránti érdeklıdés hosszú idın át elsısorban saját koruk névmagyarosításainak mint társadalmi ügynek, illetve nyelvhelyességi kérdésnek szólt; s ez igaz az ezek történetét, folyamatát elemzı vagy bemutató munkákra is. Így született meg többek között a családnév-változtatások máig alapvetı forrásmunkának számító századvégi adattára (SZENTIVÁNYI 1895; hasonló összeállítás egyébként már jóval a mozgalom felfutása elıtt is készült, bár ezt, mint kéziratban lévı munkát, láthatólag máig nem ismeri a szakirodalom: WALTHERR 1872). Ez a fajta érdeklıdés jellemezte azonban a kérdéskörrel legalább esetileg foglalkozó szakembereket, elsısorban a téma iránt még mindig a legtöbb érdeklıdést mutató nyelvészeket: SZARVASt, SIMONYIt, PAISt (míg a minisztériumnak rendszeresen szakvéleményeket író MELICH tanulmányaiban sosem foglalkozott a kérdéssel), a statisztikus KOVÁCS ALAJOSt, TRÓCSÁNYI GYÖRGYöt is (kapcsolódó munkáik könyvészeti adatait l. kötetünkben, a témakör bibliográfiájában: FARKAS 2008c). A kérdéskör tudományos igényő irodalmát ezért inkább csak a 20. század közepétıl, BENKİ LORÁND több szempontból alapvetı névtörténeti és nyelvmővelı szempontú, a terminológiai alapkérdést is világosan tisztázó tanulmányától számíthatjuk (BENKİ 1948 9). Az ez után következı évtizedekben azonban többféle okból is tabutémává vált a névváltoztatások kérdése, azzal csupán néhány fıleg nyelvmővelı, illetve névtani irányultságú tanulmány foglalkozott. A névváltoztatásokra irányuló tudományos kutatás nagyobb lendületet így a 20. század végére kaphatott, párhuzamosan egyébként a nemzetközi tudományosságban is ekkoriban megerısödı érdeklıdéssel. A történeti helytörténeti, társadalom- és népiségtörténeti jellegő feldolgozások s a névkutatás figyelmének megélénkülése Magyarországon a rendszerváltás idıszakához kapcsolódnak. A figyelem jelenleg is elsısorban a névmagyarosításnak tekinthetı, de legalábbis zömében az általuk meghatározott folyamatokra irányul. Az egyéb típusú és sokféle hátterő (magyar nevet másik magyar névvel, magyar vagy idegen családnevet idegen eredető névvel felváltó) családnév-változtatásokról, azok összefüggésrendszereirıl már jóval kevesebbet tudunk. Szorgalmaznunk kell ezért a 4

mindenkori Magyarországon a névmagyarosítások körén kívül maradó névváltoztatások módszeresebb tanulmányozását, s még inkább a Trianon után más államok fennhatósága alá került magyarság, illetve magyar nevő népesség (valamint a magyar emigránsok) névváltoztatásainak kiterjedtebb vizsgálatát is. (Jelenleg a terület-visszacsatolások idıszakáról vannak rendszerezettebb ismereteink: KARÁDY KOZMA 2002: 256 268. A kisebbségi magyar családnév-változtatások különbözı részleteirıl azonban l. kötetünkben is BENCE és VÖRÖS tanulmányát.) A családnév-változtatások kutatásában leginkább érintett tudományterületek: a történettudomány, a kisebbségkutatás, a nyelvészeti kötıdéső névtan, valamint a jogtudomány. Kutatási területük közös, a közöttük levı érintkezés azonban sokszor szők körő, illetve esetleges. (Ezt bizonyos mértékig l. még a névmagyarosítások széles látókörő, de kifejezetten társadalomtörténeti érdeklıdéső monográfiájának esetében is: KARÁDY KOZMA 2002; a kötet történettudományon kívüli, nyelvészeti-névtani szempontú értékeléséhez l. FARKAS 2003c.) Bizonyos megközelítéseket pedig csak hiányolhatunk, mint például a szociálpszichológia részvételét a kérdéskör hazai vizsgálatában. Egy-egy értelmezési keret, nézıpont, szempont önmagában ugyan valóban fontos, de sosem abszolutizálható eredményeket biztosíthat. A családnév-változtatások igen összetett kérdéskörének jobb megismeréséhez elengedhetetlen a minél több szempontú megközelítés, több tudományterület együttmőködése; egyes részletek és az összkép vizsgálatában egyaránt. Ezt a közeledést kívánta szolgálni eleve ez a konferencia, továbbá a témakör szakirodalmának bibliográfiája, melyet kötetünkhöz mellékelünk (FARKAS 2008c), s melyet a továbbiakban is bıvíteni, frissíteni szándékozunk. Itt is szeretném jelezni, hogy ehhez köszönettel fogadjuk, s kérjük a jövıre nézve is a különbözı tudományterületeken mőködı kollégák szíves közremőködését, kiegészítéseit. (A bibliográfia internetes, jelenlegi és jövıbeli lelıhelye: http://nevvaltoztatas.elte.hu.) A magyar, illetve magyarországi névváltoztatások, különösen a figyelem középpontjában álló névmagyarosítások kellı értékeléséhez hasznos lenne a más országokban zajló hasonló folyamatok, illetve az elemzésükben alkalmazott vizsgálati módszerek és szemlélet részletesebb tanulmányozása is. (Kötetünkben erre l. BÁNYAI, FÁBIÁN, ill. KOZMA J. tanulmányát.) A témakör iránt a nemzetközi tudományosságban ugyancsak megélénkült érdeklıdés kedvezhet is ezeknek a kitekintéseknek. Tanulságosak lehetnek például az egyezések és eltérések a német családnevek sorsát illetıen az elsı világháborús antantországokban vagy a második világháború utáni Magyarországon, vagy éppen a zsidó családneveket érintı eljárások típusainak számba vétele a hitleri Németország befolyási övezetének különbözı országaiban (továbbvezetı irodalommal l. FARKAS 2001: 205 210). De igen messzire vezethet akár egy olyan s most szándékosan is minden kontextusából kiragadott adat, mely szerint Finnországban, 1906-ban egyetlen bizonyos napon három és félszer annyi személy kérte családnevének megváltoztatását, mint a teljes 1898. esztendıben, az ún. Bánffy-terror idején, a korszak csúcsévében a dualizmus kori Magyarországon (vö. PAIKKALA 2004: 799, KARÁDY KOZMA 2002: 64). 6. A névváltoztatók társadalmi csoportjai. Az elıbbi kitérık után azonban térjünk vissza a névváltoztatások modelljéhez, s fordítsuk figyelmünket az eddig csupán említett aktorra: a kérelmezı személyekre. A névváltoztató népesség összetétele, jellegzetes csoportjai, azok jellemzıi számos különbözı kérdést és lehetséges választ jelentenek. (Erre leggazdagabban l. KARÁDY KOZMA 2002; a legfontosabb összefüggéseket pedig kötetünkben is KARÁDY tanulmányában.) A névváltoztatások társadalomtörténeti jelenségként alapvetıen a mobilisabb társadalmi csoportokra voltak jellemzık, hátterükben az asszimiláció folyamatával, melynek kontextusában az akkulturáció, az identitásváltozás, a nyelvváltás és a személynév- 5

asszimiláció lezajlása is értelmezhetı. Utóbbin belül helyezhetık el a keresztnévanyag, a névsorrend és a családnevek spontán ejtés- és írásváltozásai mellett, illetve azt követıen (vö. SZILÁGYI 2005) a családnév-magyarosítások esetei is. Az egyes érintett társadalmi csoportok közül a legnagyobb érdeklıdés természetesen az eleve sajátos helyzető (errıl l. még KARÁDY 1997: 124 131) és a névmagyarosításban általában élen járó zsidóság iránt mutatkozik (kötetünkben l. FENYVES és KOZMA J. tanulmányát), az egyéb allogén (hátterő) kisebbségek körébıl pedig a hazai németség irányában (l. kötetünkben is: általánosabb keretben BINDORFFER, történeti kontextusban FÖGLEIN, egy település esetében pedig SZILÁGYI tanulmányát). Más allogén kisebbségekrıl kevésbé állnak a rendelkezésünkre hasonló kutatások (a szlovák származású tirpákokról viszont l. kötetünkben is MIZSER tanulmányát). Egyes kutatások más sajátos rétegekre irányulnak, például köztisztviselık (kötetünkben l. NAGY tanulmányát.) vagy katonatisztek (HAJDÚ 1994) névváltoztatásaira. A kutatások leggyakrabban azonban szőkebb területi egységek, egyes települések közösségeiben (kötetünkben is, l. FÜLÖP, MIZSER, SZILÁGYI, VARGÁNÉ tanulmányát) vizsgálódnak, míg országos összehasonlításokra ritkán kerül sor (különös alapossággal l. viszont KARÁDY KOZMA 2002). Egy fontos társadalmi csoport névváltoztatásainak vizsgálata viszont ténylegesen hiányzik a szakirodalomból, s ez a cigányságé. (A rájuk vonatkozó megállapításokat saját vizsgálataim alapján közlöm: FARKAS 2001; az idézett kérvényekre levéltári iktatószámukkal hivatkozom.) A körükben jellemzı névváltozásokat már 1783-ban, azaz II. József névrendeletét megelızıen hivatalosan tiltották. A családnév-változtatást kérvényezı személyek körében a 20. század második felében, a 60-as évektıl váltak jellemzı csoporttá. (Vö. PÁSZTOR 1972: 556 is.) Vizsgálataim szerint a 20. század utolsó negyedében minden tizedik vagy akár ötödik kérvényezı volt közéjük sorolható. Szociológiai összképük is eltér más csoportokétól, azok átlagánál is fiatalabbak (egyharmaduk 18 20 év közötti) és inkább (kétharmad részben) falusi lakosok. Tipikus indoklásaik nevük gyakoriságára, illetve származásukra utaló, cigányos voltára hivatkoznak a névmagyarosítások már letőnt korszakainak indoklásaira emlékeztetve. Például: olyan vélemény jutott velem szemben kifejezésre, hogy különben megvolnának velem, illetve munkámmal elégedve, csak ne cigány nevem volna gyermekeim a iskola tanulói és az iskolában is szeretném a nevem miatt kialakult elıítéleteket elfeledtetni és minden óhajom az, hogy a más tsz. tagokkal egyenlı elbírálás alá essek (Kolompár: 7277/1964); A Kolompár nevet nem akarom használni, mivel ebbıl cigány voltunkra következtetnek. Márpedig mi cigány voltunkból ki akarunk vetkızni és be akarunk illeszkedni a szocialista társadalomba. Legidısebb fiam Zalaegerszegen ipari tanuló, és többi gyermekeimet is taníttatni akarom (7029/1964); Származásom külsımön egyébként nem látszik. Az új névvel a társadalomba való beilleszkedésem könnyebben lehetséges (Bogdán: 20/1986); Nevem az ördögéhez hasonló (Kolompár: 172, 173, 174/1997); Cigányok vagyunk, nem tagadjuk soha. Csupán csak annyit szeretnénk elérni a jövıben hogy ne a vezeték nevünk alapján itéljenek meg mindket bárhulis. Hanem a tudásunk, emberi értékünk a társadalom felé. És szeretnénk mis érvényesülni az életben (Orsós: 246/1997; sic); stb. A névváltoztatások folyamatát, társadalmi összefüggéseit a névváltoztatók potenciális körén belül kell vizsgálnunk. Igen különbözı ez eleve a Trianon elıtti és utáni Magyarországon, továbbá az idı elıre haladtával s fıleg a zsidóság körében abból adódóan, hogy a már nevet változtatott személyek tipikusan kikerülnek az esélyesek körébıl. Számolni kell ezek mellett a mikro- és makrotársadalmi közegek sajátságaival, tehát azzal is, hogy azok több szempontból különbözı, azaz más-más részlegeiben miképpen érvényesülhetnek a társadalmi erıtér hatásai. A nagyobb összegzések megbízható értelmezéséhez életszerő részletességükkel érdemes tanulmányoznunk az egyedi eseteket, az egyes élettörténetekben való megjelenésüket és utóéletüket is, amennyire azok egykorú és 6

késıbbi anyagokból, illetve visszaemlékezésekbıl megismerhetık. (Ennek mintapéldájaként, Toldy Ferencrıl l. DÁVIDHÁZI 2004: 315 356.) A névváltoztatások kérdéskörének értékeléséhez pedig vizsgálnunk kell nemcsak a névváltoztatók, hanem a névmegırzık, a névmegırzés jellemzıit, hátterét is. E kettı együtt jellemezheti az itt tárgyalt folyamatok intenzitását és kiterjedését. Néha egészen szembetőnıen is: míg a zsidóviccek tipikus figurái ma is Kohn és Grün, addig a 2006. évi budapesti telefonkönyvben elıbbibıl mindössze 4 (továbbá egy Kóhn), utóbbiból pedig (nem számítva az összetételeket) csupán 1 található; Lévy is 3 szerepel csupán benne. 7. Az érintett családnevek a névváltoztatásokban. A névváltoztatások modelljének elemei közül utolsóként, de legrészletesebben a kérdés középpontjában álló tényezıt: magát az érintett családnevet, illetve családneveket állítjuk figyelmünk középpontjába. 7.1. Ami a névben rejlik: a tulajdonnév jelentésszerkezete. Elsıként azt szükséges hangsúlyoznunk, hogy a névváltoztatások lényegét az elınyösebb családnév megszerzésére való törekvésként is megfogalmazhatjuk. Az elınyösség sokféle külsı tényezı által befolyásolt és egyénenként is változó, szubjektív fogalomnak tekintendı. Magyarázatát a régi és az új név viszonylatában, illetve a tulajdonnév jelentésszerkezetének keretében értelmezhetjük. A jelentésszerkezet elemei J. SOLTÉSZ KATALIN (1979) rendszerezése szerint a következık: identifikáció, motiváltság, etimológia, információtartalom, konnotáció. Ezek bármelyike szerepet kaphat a névváltoztatási szándék létrejöttében; illetve, másik irányból nézve: a névváltoztatások nyelvi-névtani magyarázatát ezek rendszerében írhatjuk le, a névváltoztatásokat körülvevı erıtér ezek révén fejti ki befolyásoló hatását. (Errıl s az alábbiakról bıvebben l. FARKAS 2003a, 2004.) E jelentésszerkezet elemei közül a névváltoztatásokban a legfontosabb szerepet a családnév (valójában csupán látszólagos) információtartalma és a hozzá főzıdı asszociációs tartalmak, azaz a konnotáció játsszák. A névmagyarosítások esetében a tipikusnak tőnı gondolatmenet a következı: nem magyar név nem magyar nyelvő nem magyar származású nem magyar személy. Ahogyan azt a névmagyarosítások lelkes népszerősítıje, az egyébként zsidó asszimiláns Telkes Simon meg is fogalmazta: Ha igaz az, hogy a vezetéknevek arra valók, hogy az embereket egymástól megkülönböztessék, el kell fogadnunk azt is, hogy a nevek szerint különböztetjük meg az emberek nemzetiségét is (TELKES 1906: 7). A kijelentés természetesen a maga korában sem állta meg a helyét. A viselt családnév idegenességének aktuális megítélésében nem a név tényleges etimológiája, hanem annak a mindenkori szinkrón nyelvi kompetenciában megnyilvánuló értékelése számít amint azt például egy Katapán > Valentini-féle, névmagyarosításnak szánt névváltoztatás esetében láthatjuk (a kiindulópont a magyar nyelvbıl régen kiavult személynévbıl származó családnév, a végpont pedig az -i végzıdés révén jellegzetesen magyarosnak tőnı, bár valójában idegen eredető név; l. KÁLMÁN 1967: 100). S hogy származásra utaló szerepében nem is csupán az idegenes hangzás, nyelvi jelleg az érdekes, hanem az adott névnek, névtípusnak valamely társadalmi csoporton belüli tipikus volta, sejtetik a magyar etimológiájú nevek körében a levetett Lakatos, Orsós nevek, de az új családnevek egyes típusai is. Mint a viccbeli Kohn dilemmájában: De mi legyek? Kovács? Kopárligeti? Kósavári? Ha az emberek meghallják ezeket a neveket, rögtön legyintenek, na, ez is Kohn volt azelıtt! (kontextusával együtt l. FARKAS 2003b: 157). Ha csupán a jellegzetesen német eredető zsidó családnevek sorsát nézzük, ugyanez tőnhet fel: lehetséges, hogy nemcsak Magyarországon nem elég magyar, de német nyelvterületen sem eléggé német, a zsidó államban pedig nem eléggé héber. Egyes nevek értékelését azonban még számos további tényezı befolyásolhatja, amire itt is csak egy 19. század végi kortesnótával utalnék: Nem magyar az, aki ics-vics, Nem kell nekünk a Simoncsits, Éljen Benyovszky (idézi 7

IGNOTUS 1898/1978: 210). Idegen, illetve magyar névnek tehát az illyési nemzetmeghatározás párhuzamaként az számít itt, amit annak tekintenek, annak éreznek. A nevekhez főzıdı konnotációk számos nyelvi és nyelven kívüli tényezıbıl táplálkozhatnak, melyek egymástól függetlenül, de egymással párhuzamosan, egymást erısítve is hathatnak kiemelt fontossággal így a magyarosság, illetve a régiesség jegyeinek felsorakoztatásával (errıl l. kötetünkben JUHÁSZ tanulmányát). 7.2. A felvett családnevek névtani értékelésérıl. A névváltoztatások révén létrejövı új családnévállomány keletkezése alapvetıen eltér a történeti családnévanyagétól. Különböznek a keletkezés idejét jellemzı külsı és belsı nyelvtörténeti tényezık, az érintett személyek köre, az indokok, továbbá az elnevezés alapja, módjai, nyelvi anyaga és eszközei. (Részletesen l. FARKAS 2003a.) Bár sok a hasonlóság a magyar családnévállomány e két részlege közt (a természetes névanyag mintául is szolgál a mesterséges számára), azokat ezért mégis alapvetıen különbözı módon kell szemlélnünk. A magyarországi családnévkutatások középpontjában a magyar nyelvi eredető történeti családnévállomány elemzése áll; ez határozza meg alapvetıen a mai vizsgálatok irányát, szemléletét és rendszerezéseit is. Azonban magát a családnév-változtatások létrehozta névállományt is eleve többféle szempontból érdemes értékelnünk. Egyrészt a történeti magyar családnévanyag felıl ami viszont belsı keletkezéső mesterséges névegyedekkel és - típusokkal is bıvül majd Másrészt az idegen nyelvi eredető családnevek felıl melyek viszont spontán névváltozások, majd tudatos névváltoztatások révén igazodhatnak is többékevésbé a magyar nyelvi környezethez Ezek a csoportok együttesen alkotják ma létezı családnévanyagunkat. (Ezekrıl l. FARKAS 2003a, 2008b.) Harmadrészt szemlélhetjük a mesterséges névadás egyéb típusai: az írói névadás és a nem hivatalosan felvett, azaz az ún. álnevek irányából, melyek rendszeresebb vizsgálatával azonban adós még a magyar névtudomány (ehhez kötetünkben l. HAJDÚ tanulmányát). Végezetül pedig: érdemes a névváltoztatások új családneveit az elhagyott, illetve a megmaradó magyarországi családnévállomány alapján is mérlegelnünk. A névváltoztatások során keletkezett névanyagot természetesen önmagán belül is szükséges elemeznünk. A minél nagyobb teljességre, legalábbis reprezentativitásra törekvı adatbázisok alapján vizsgálandók a nyelvhasználat általában figyelemre érdemes dimenziói. Tehát nemcsak a családnév-változtatások jelenségének, folyamatának, hanem kifejezetten a névválasztásnak (azaz a névdivatnak, névízlésnek) az idıbelisége, különbözı társadalmi változatai és esetleges térbeli tagolódása is. Az itt említett tényezıket külön-külön, de együttesen is érdemes lehet tanulmányoznunk. Ezekre a vizsgálati lehetıségekre számos különbözı példát látunk az eddigi szakirodalomban is. 7.3. A névrendszerezés szempontjairól. A magyar családnévállomány feldolgozásában a korábban elmondottak szerint olyan rendszerezést és módszereket kell használnunk, melyek alkalmasak a természetes és mesterséges családnévanyag együttes leírására és a köztük lévı típus- és aránybeli különbségek megállapítására. Az alábbiakban néhány figyelembe veendı szempontot említünk. Elhelyezendık új típusok, mint az általában álhelynévi eredetőnek nevezett, valamint a közszó + -i vagy -fi szerkezető nevek. Pl. a történeti névanyagból adatolható Rózsa és Rózsás családnevek mellett új nevek egész sora: Rózsai, Rózsási, Rózsafi, Rózsaági, Rózsamezei, Rózsavölgyi, Rózsahegyi, Rózsakerti (a példasor forrása: JUHÁSZ 2005: 200). Az egyes szemantikai kategóriákon belül is vannak sajátosan új elemek. Pl. a keresztnévi eredető családnevek körében újonnan keletkezett vagy felújított keresztnevek (Hajna, Elıd). A névkeletkezés körülményei alapján eltérıen értékelhetık lehetnek ugyanazon családnevek. Pl. Sugár (nyelvjárási sudár vagy köznyelvi sugár is), Farkasházi (fiktív 8

vagy a századelıtıl már valós helynévbıl is), Erdei (történetileg erdélyi is vagy csak erdei ), Ódor (rég kiavult keresztnévbıl született vagy ezek alapján választott új családnév). Egyébként eltérı jelentéstani típusok együttesen is vizsgálandók lehetnek. Pl. az ısmagyar fogalomkörhöz kapcsolódó (Avar, Szittya, Etelvári, Vereckei, Zalán, Árpádfi, Kende) vagy a vár elemet tartalmazó mesterséges családnevek (Aranyvári, Romvári, Szépvári, Végvári, Békevári, Hídvári; Várhidi, Várlaki, Várszeghy) esetében. Egyes nevek népszerősége mellett ezek a fogalomkörök és névtípusok koruk ízlés- és gondolatvilágát jellemzik (jellegzetes fogalomkörökre l. JUHÁSZ 2005, a Kárpáti névdivatjának esettanulmányszerő feldolgozására FARKAS 2007a). A neveknek nem csupán szemantikai, de morfológiai, sıt fonológiai jellege is tanulmányozandó. Pl. az -ányi/-ényi végő (Romhányi, Tárkányi, Gyulányi, Hoffmányi, İrményi, Erényi, Merényi, Zerényi; l. JUHÁSZ 2007) vagy a különbözı eredető -ó/-ı végő nevek (Salgó, Radó, Vágó) esetében. E néhány szempont közt végezetül, de nem utolsó sorban szükséges hangsúlyozni: a névváltoztatással felvett névállomány esetében elsısorban a tér, idı és társadalom dimenziójában változó névízlés vizsgálható (kötetünkben l. FENYVES és KOZMA I. tanulmányát), szemben a természetes névanyag másféle tanulságaival. Mindezt ugyanakkor egyéb tényezık szükségszerő számba vétele mellett említhetjük. Azon esetekben ugyanis, melyekben a névváltoztatás egy valamilyen sajátos okból többé-kevésbé adottnak tekinthetı névre (örökbefogadó apa, gyermekét egyedül nevelı anya, kihaló anyai ág, régi családi nevet elhagyó ısök stb. esetében) történt, a névízlés sokkal korlátozottabb vagy eleve semmilyen szereppel nem bírhat. 7.4. Az idegen és magyar nyelvi érintkezések nézıpontjából. Ezen szempontok szerint a névmagyarosítást egyrészt a spontán névváltozásokkal együtt a névasszimiláció keretén belül (vö. SZILÁGYI 2005), másrészt egyfajta új nyelvújítás -ként (e megfogalmazásra l. TRÓCSÁNYI 1933: 267) is értelmezhetjük. Lényege eszerint a domináns nyelvi és névközösséghez való igazodás. Ennek indokait kutatva a jelenség hátterében nemcsak a nevek lehetséges etnikumjelölı szerepének felértékelıdését vagy akár csak a nyelvi presztízsben megmutatkozó különbségeket találhatjuk, hanem a természetes nyelvi kölcsönhatások és a nyelvi hatékonyság a kiejtésben, írásban, használatban megmutatkozó nehézségek, rendszeres tévesztések problematikáját is. Az amerikai bevándorlók névváltoztatásai s hogy ezek elsısorban angolosítást jelentenek jelentıs részben hasonló tényezıkkel magyarázhatók, s az utóbbi szempontok megerısödését figyelhetjük meg különösen a 20. század második felének névmagyarosításként értékelhetı névváltoztatásaiban is. Mindezeket a lehetıségeket itt csupán egy német származású soltvadkerti nı visszaemlékezésével példázzuk (az itt említetthez hasonló momentumokról névváltoztatási kérvények egész sorában is olvashatunk): A szüleim sajnálták a nevüket, de én örültem. Tizenhét éves voltam, s addig az életemben csak bajlódás volt a nevemmel. Magyarázgatnom kellett, hogyan írjuk, s gúnyoltak az iskolában. Feketehalomra jártam, sok magyar gyerek között, akik nem tudták kimondani a Katzenbach-ot, s nem ismerték a német ch-nak a kiejtését. Folyvást Kacenpakk-nak vagy Kacenbak-nak csúfoltak. Amellett nagyon sokkal szebbnek találtam a Kemény Elvirá-t (RÉVÉSZ 2007: 5). Az idegen hangzású nevek magyaros családnévvé alakításának konkrét módjait is érdemes lehet ebben a keretben, a nyelvi kontaktológia és a fordításelmélet szempontjából is értelmezni; általánosságban, illetve a magyar és az érintkezı nyelvek (fıleg német, szláv) viszonylatában egyaránt. A magyarországi nem magyar névanyaggal kapcsolatos ismereteink azonban általában is meglehetısen hiányosak még. (Az érintkezı idegen, illetve magyar eredető családnévanyag kontaktushatásairól áttekintıen l. FARKAS 2008b.) 9

8. A családnév-változtatások vizsgálatára alakult kutatócsoport tevékenysége. Áttekintésem zárásaként a Magyar Nyelvtudományi Társaság, illetve az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke mellett mőködı interdiszciplináris kutatócsoport tevékenységérıl szeretnék röviden hírt adni. Kutatócsoportunk 2004-ben alakult meg a nyelvész-névkutató Juhász Dezsı, N. Fodor János és jómagam, valamint a társadalomtörténész Kozma István részvételével. Munkánk során immár doktorandusz hallgatókkal kiegészülve, az OTKA (T 49095 sz.) pályázati támogatásával az 1867 1896 közötti idıszak családnév-változtatási eseteinek számítógépes adatbázisát építjük. A névmagyarosítások elsı nagy és jellemzı korszakát felölelı adatbázist az egykori minisztériumi iratanyagból (kérvényekbıl, illetve listákból) töltjük fel. Ez az adott idıszak névváltoztatásainak területi és társadalmi szempontból is teljes képét nyújtja, összes (16 788 engedélyezett) esetének névtani és szociológiai szempontból lényeges adatait tartalmazza. Az adatbázis így egyrészt forrásértékő anyagot tehet könnyen kezelhetı formában hozzáférhetıvé, másrészt pedig a hozzá készült szoftver, illetve az egyes adatok kódolásának lehetısége révén a legkülönbözıbb elemzések számára összességében s a maga összetettségében is vizsgálhatóvá. Az adatbázist a késıbbiekben 1800-ig visszamenıleg, illetve a dualizmus késıbbi idıszakára kiterjedıen szeretnénk bıvíteni. Kutatásainkban a családnév-változtatások tágabb témakörének több elméleti és gyakorlati kérdését tettük vizsgálat tárgyává, melyek eredményeit áttekintı és alapozó igényő elemzések mellett módszertani, eset- és résztanulmányok formájában téve közzé, hazai és külföldi konferenciákon, illetve publikációkban. Régi terveink közé tartozott a jelen kötetben testet öltı Névváltoztatás társadalom történelem. Családnév-változtatások több szempontú megközelítésben címő konferencia megszervezése is, mellyel a témakör kutatásában érdekelt tudományterületek és kutatók szakmai találkozásának kívántunk lehetıséget biztosítani. Tevékenységünket az eddigi intra- és interdiszciplináris keretben szándékozunk a továbbiakban is folytatni. (A kutatócsoport megalakulásáról, tevékenységérıl és további terveirıl részletesen l. FARKAS 2008a, valamint honlapunkat: http://nevvaltoztatas.elte.hu.) 9. Összefoglalásképpen. Az itt elmondottakkal a témakör kutatásának lehetıségeit meghatározó legfontosabb tényezıket szándékoztam számba venni, jelenlegi ismereteink alapján. Áttekinteni igyekeztem a névváltoztatások modelljének négy meghatározó tényezıjével: az azokat körülvevı erıtérrel, az engedélyezı hivatalossággal, a kérvényezı személyekkel és társadalmi csoportokkal, s természetesen az egész középpontjában elhelyezkedı családnevekkel kapcsolatos s a további vizsgálatok számára fontosnak tőnı szempontokat. Szükségszerő, rövid kitérıt tettem a kapcsolódó terminológia és a tudománytörténet, illetve a kutatási elızmények területére, beszámolva egyúttal a témakör átfogó vizsgálatára alakult kutatócsoport tevékenységérıl. A témakörben rejlı további lehetıségeket pedig a kézben tartott konferenciakötet elıadásai a maguk sokszínőségével is igazolják. Hivatkozott irodalom FARKAS TAMÁS 58/2001. AB. = 58/2001. AB határozat: Magyar Közlöny 2001/138 BENKİ LORÁND 1948 9/2003. A családnév-változtatás kérdései. Magyarosan 17: 40 45, 65 72; 18: 1 6. DÁVIDHÁZI PÉTER 2004. Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet. Irodalomtudomány és kritika. Akadémai Kiadó Universitas Kiadó, Budapest. 10

FARKAS TAMÁS 2001. A magyar hivatalos család- és asszonynév-változtatások (különös tekintettel a 20. század második felére). Doktori (PhD) értekezés, ELTE BTK, Budapest. Kézirat. FARKAS TAMÁS 2002. Nyelvmővelés és családnév-változtatás. In: Balázs Géza A. Jászó Anna Koltói Ádám szerk., Éltetı anyanyelvünk. Mai nyelvmővelésünk elmélete és gyakorlata. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 159 163. FARKAS TAMÁS 2003a. A magyar családnévanyag két nagy típusáról. Magyar Nyelv 99: 144 163. FARKAS TAMÁS 2003b. Név és névváltoztatás vicc és valóság. Névtani Értesítı 25: 153 160. FARKAS TAMÁS 2003c. Karády Viktor Kozma István, Név és nemzet. Családnévváltoztatás, névpolitika és nemzetiségi erıviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig. Magyar Nyelv 99: 355 360. FARKAS TAMÁS 2004. A családnevek konnotációjáról. Névtani Értesítı 26: 49 57. FARKAS TAMÁS 2005. Családnév-változtatás a 20. század második felében. Névtani Értesítı 27: 62 72. FARKAS TAMÁS 2007a. Kárpáti, Kárpáthy és a Kárpáti-k. Egy újkelető magyar családnév mővelıdéstörténete. In: Hoffmann István Juhász Dezsı szerk., Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Debrecen Budapest. 147 164. FARKAS TAMÁS 2007b. Szemlélet és terminológia a névkutatásban: a hivatalos magyar családnév-változtatások kérdései. Elıadás a VI. magyar névtudományi konferencián, Balatonszárszón. Megjelenés elıtt. FARKAS TAMÁS 2008a. The research of official family name changes in Hungary. In: Hoffmann István Tóth Valéria eds., Onomastica Uralica 6. Debrecen Helsinki. Megjelenés elıtt. FARKAS TAMÁS 2008b. Surnames of foreign origin in language contact situation: the reasons and ways of their changes and their influence on the surname stock in Hungary. Elıadás 23. Nemzetközi Névtudományi Kongresszuson, Torontóban. Megjelenés elıtt. FARKAS TAMÁS 2008c. A magyar családnév-változtatások szakirodalmának válogatott bibliográfiája (1872 2008). Megjelenés elıtt. FARKAS TAMÁS KOZMA ISTVÁN szerk. 2008. Névváltoztatás társadalom történelem. Családnév-változtatások több szempontú megközelítésben. Budapest. Kézirat. GALAMBOS KÁLMÁN 1933. Magyar név. Magyar szellem. Magyar ruha. Magyar tánc. Magyar Nemzeti Szövetség Pécs-Baranyai Köre, Kultúra Könyvnyomdai Mőintézet, Pécs. HAJDÚ MIHÁLY 1994. A családnév-változtatások szociológiai hátteréhez. Névtani Értesítı 16: 5 12. IGNOTUS 1898/1978. Hazafiság és irodalom. In: A Hét. Politikai és irodalmi szemle. 1890 1907. Vál. FÁBRI ANNA, STEINERT ÁGOTA. Budapest. II. kötet, 208 212. JUHÁSZ DEZSİ 2005. Névmagyarosítás és nemzeti romantika. Magyar Nyelv 101: 196 202. JUHÁSZ DEZSİ 2007. A magyarosított családnevek morfológiájának és szemantikájának konnotációs megközelítéséhez. In: Hoffmann István Juhász Dezsı szerk., Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Debrecen Budapest. 165 173. KÁLMÁN BÉLA 1967. A nevek világa. Gondolat Kiadó, Budapest. KARÁDY VIKTOR 1997. Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Cserépfalvi, Budapest. KARÁDY VIKTOR KOZMA ISTVÁN 2002. Név és nemzet. Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erıviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig. Osiris Kiadó, Budapest. 11

KOCZOR GYULA 1939. Légy nevedben is magyar! Nyitrai és társa könyvnyomdája Dr. Pályi Pál, Léva. KOZMA ISTVÁN 2007a. A családnév-változtatás társadalmi funkciói és személyes motivációi Magyarországon a 19 20. században. In: Hoffmann István Juhász Dezsı szerk., Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói. Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Debrecen Budapest. 131 145. KOZMA ISTVÁN 2007b. A hivatalos családnév-változtatások indokrendszerének vizsgálatáról. Névtani Értesítı 29: 87 106. LENGYEL ZOLTÁN 1917. Magyar Névkönyv. Nap nyomda, Budapest. MAITZ PÉTER 2008 A szent ügy. A dualizmus kori névmagyarosítási propaganda nyelvészeti elemzése. Névtani Értesítı 30. Megjelenés elıtt. MAITZ, PÉTER FARKAS, TAMÁS 2008. Der Familienname als Nationalsymbol. Über den Untergang deutscher Familiennamen im Ungarn des 19. Jahrhunderts. Zeitschrift für Germanistische Linguistik. Megjelenés elıtt. MIKESY SÁNDOR 1963. A névszépítésrıl. Magyar Nyelv 59: 216 221. OROSZ BÉLA 1977. A hivatalos családnév-változtatásokat megalapozó tényezık a XIX. század második felében. Magyar Nyelvır 101: 31 40. PAIKKALA, SIRKKA 2004. Se tavallinen Virtanen. Suomalaisen sukunimikäytännön modernisoituminen 1850-luvulta vuoteen 1921. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. PÁSZTOR GYÖRGY 1972. A családnevek változtatásáról. Állam és Igazgatás 28: 555 558. RÉVÉSZ ANNA 2007. A II. világháború utáni névváltoztatás Soltvadkerten. Emlékképek a Katzenbach és Ritter nevek megváltoztatásáról. Szemináriumi dolgozat, ELTE BTK, Budapest. Kézirat. J. SOLTÉSZ KATALIN 1979. A tulajdonnév funkciója és jelentése. Akadémiai Kiadó. Budapest. Stjerna v. Finland 1994. European Court on Human Rights. In the case of Stjerna v. Finland. Http://www.fredman-mansson.fi/stjerna.htm. SZABÓ ZSUZSANNA KATALIN 2006. Az ember neve. Szakdolgozat, ELTE ÁJTK, Budapest. Kézirat. [SZENTIVÁNYI ZOLTÁN] 1895. Századunk névváltoztatásai. Helytartósági és miniszteri engedélylyel megváltoztatott nevek győjteménye 1800 1893. Eredeti okmányok alapján összeállította a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egyik igazgató-választmányi tagja. Hornyánszky Viktor kiadása, Budapest. SZILÁGYI ANIKÓ 2005. Német családnevek a Balaton-felvidéken. Alkalmazott nyelvtudomány 5: 89 100. TELKES SIMON 1906. Hogy magyarosítsuk a vezetékneveket? 4., javított és bıvített kiadás. M. Kir. Állami nyomda, Budapest. TRÓCSÁNYI GYÖRGY 1933. Névmagyarosítás. Társadalomtudomány 12: 266 283. WALTHERR IMRE 1872. Névváltoztatások 1817 1871. Kézirat, Magyar Országos Levéltár könyvtára. Absztrakt A tanulmány a családnév-változtatásokat egy négy összetevıbıl álló modell keretében értelmezi. E modell elemei: egyrészt a kérvényezı személyek és csoportok, másrészt a hivatalosságot képviselı közigazgatási szerv, harmadrészt e két tényezı interakcióját körülvevı és befolyásoló történelmi-társadalmi-ideológiai-kulturális erıtér, negyedrészt pedig a folyamat középpontjában lévı családnevek. A tanulmány ezeket az összetevıket sorra véve, azonosítja a témában rejlı fontosabb problémákat, ad számot megközelítésük lehetséges 12

módjairól, a kutatások eddigi történetérıl (beleértve e kötet tanulmányait), illetve azok eredményeirıl és hiányosságairól, igazodási pontokat kínálva a jövı kutatási programjainak kidolgozásához. Különös figyelmet fordít a névváltoztatások új családnévanyagának elemzési szempontjaira, s röviden beszámol egy, a témakör komplex kutatására alakult kutatócsoport terveirıl és tevékenységérıl. 13