MUNKABIZTONSÁG 2.5 Robbanékony gázok ellenőrzése veszélyzónában (hőközpontok szennyvíztisztítók aknák és csatornák) Tárgyszavak: veszélyzóna; gyúlékony gáz; robbanékony gáz; gázmérés; érzékelő; robbanó keverék; reakcióhő. Sok műszaki szempontból fontos gáz képezhet gyúlékony keveréket. Például a szénhidrogének, így metán (földgáz), etilén, acetilén, propán és bután, a kőolajiparban a heptán, toluol és más oldószerkeverékek, valamint a hidrogén. A gyúlékony gázokat és gőzöket egyre növekvő mértékben alkalmazzák az iparban, kommunális és privát területen. Az iparban nagy mennyiségben jelennek meg nyersanyagként, a technológiában keletkező gázok kísérő komponenseként és kiindulási termékként. Elkerülhetetlen, hogy ezek az anyagok üzemzavar vagy hibás kezelés miatt a környezeti levegőbe jussanak és ott robbanóképes keveréket képezzenek. Jó szellőzés, valamint a leállított berendezés inertizálása csökkentheti a veszélyt. Gyúlékony gázok és inert gázok pl. nitrogén keverékénél nem zárható ki a robbanásveszély, mivel levegő bejutásakor itt is robbanóképes keverék képződhet. Mérési feladat A robbanásjelzők (Ex-készülékek) feladata, hogy időben felismerjék és jelezzék a robbanóképes keverékek keletkezését. UEG (alsó robbanási határ) tartományban robbanásjelző berendezésekkel mérik a gyúlékony gázok és gőzök koncentrációját. Az időben való felismerést nehezíti, hogy a legtöbb gyúlékony gáz szag alapján nem érzékelhető. Annál a veszélyzónánál, ahol robbanóképes gáz levegő keverék képződhet, igen fontos, hogy csak robbanásvédett mérőérzékelőket lehet alkalmazni. E célból a mérőérzékelőket az egyes országokban érvényes robbanásvédelmi előírások szerint vizsgálják. Svájcban még mindig kötelező a már meglévő vizsgálatokat a Prüfanstalt SEV-vel (Svájci
Elektrotechnikai Egyesület), illetve az Erősáramú Felügyelőséggel ellenőriztetni. Svájcban csak az hozhatja forgalomba, illetve szerelheti fel a bevizsgált érzékelőket/átalakítókat, akinek birtokában van SEV-vizsgálati és az Erősáramú Felügyelőség érvényes igazolása. Ezzel biztosítják az üzemeltető számára, hogy nem a mérőérzékelő/átalakító a gyulladást kiváltó ok. Folytonos ellenőrzés céljára, valamint hordozható készülékekben megbízható és leghasználatosabb mérési elv a reakcióhő (Wärmetönung) mérése. A robbanékony gázok és gőzök mérésére szolgáló mérő- és jelzőkészülékeknél elsődleges a katalitikus égetés elvének alkalmazása, amelyet reakcióhő-mérésnek (WT) is neveznek. A katalitikus égetési elv szerinti mérést Wheatstone-hídkapcsolás segítségével végzik. Az egyik hídág a szenzortartóban található két érzékelőből áll. Ezek a pl. feltekert finom platinadrótból álló, pellisztoroknak is nevezett szenzorok hasonlóak az izzólámpában található izzószálhoz. A másik hídág a mérőadó elektronikájában található. A helyszíni kalibrálást ebben a hídágban potenciométer vagy mikroprocesszor-technika teszi lehetővé. Az érzékelők egyike, a detektor-szenzor (D-szenzor) katalitikusan aktív, ami azt jelenti, hogy felületén megy végbe a mérendő anyag katalitikus égetése. A gáznak a környezeti levegő oxigénjével való elégetése során olyan hőmennyiség keletkezik, amely az érzékelőben hőmérséklet-emelkedést és ezzel a mérőelem ellenállásának változását idézi elő. Mérhető a hídágak közti feszültség, amely arányos az elégésnél szabaddá váló hőmennyiséggel. A második érzékelő, a kompenzációs szenzor (K-szenzor) katalitikusan inaktív, így nem megy végbe rajta égés. A K-szenzor feladata, hogy a zavaró körülményeket hőmérséklet, légnyomás és nedvesség legmesszebbmenően kiküszöbölje. Ennek a mérési eljárásnak az az előnye, hogy valamennyi robbanékony gáz összegét regisztrálja csak a robbanékony gázokét miközben az alkalmazáshoz a mérőérzékelőt a megfelelő gázzal hitelesítik. Ezzel biztosítják, hogy csak könnyen robbanó levegő gáz keverék jusson a kijelzőhöz. A robbanékony levegő gáz keverék fajtája szerint különböző a gyulladáshoz szükséges koncentráció. Ezt feltétlenül figyelembe kell venni egyrészt az alkalmazott hitelesítő gáznál, másrészt az UEG-tartomány határértékeinél.
UEG-tartomány (UEG = alsó robbanási határ) Ez pl. a metánnál 0,5%, ami olyan keveréknek felel meg, amely még nem gyulladásképes. Mivel az UEG-érték gázonként különböző, a tartomány egy 0 100 %(V/V)-ig terjedő skálára osztható. Normál esetben a riasztás 20% és 40% UEG-nél működésbe lép, adott esetben a berendezést kikapcsolja vagy áramtalanít. Hőközpontokban a riasztási küszöbérték elérése esetén ez a gázszelep zárását, az égető kikapcsolását, a kezelőszemélyzet/üzemi karbantartók számára való jelzést jelenti. 20% UEG-nél az előriasztás fény és/vagy jelzőkürt általi riasztással, adott esetben a kezelőszemélyzetnek/karbantartóknak való jelzéssel történik. A legtöbb gázellőnőrző több riasztási kapcsolat (legtöbbször három) beállítását engedi, valamint feszültségmentes kapcsolaton keresztül engedélyezi a készülékmeghibásodásra/érzékelő betörésére vonatkozó felügyeletet. Nagyon fontos a mérőszondák elhelyezése. Előnyös, ha a szondák elhelyezésére vonatkozó tapasztalatokkal és know-how-val rendelkező szakcég az üzemeltetőt segíteni tudja. Amennyiben aknák és csatornák ellenőrzésénél egy vagy több személy csak periodikusan van veszélynek kitéve, ajánlatos a személyi védőkészülék, mely az oxigént és toxikus gázokat (CO és H 2 S), valamint a robbanékony gázokat is érzékeli és egyidejűleg az egyént is figyelmezteti. A SUVA előírásoknak megfelelő kis, kézi, négy gázt mérő- és riasztóberendezés Naponta szakemberek ezrei dolgoznak hordozható gázmérőkészülékekkel az aknákban és csatornákban. Vezetékaknákban, gáz- és vízellátásban, szennyvíztisztítókban, vegyi és más üzemekben ellenőrzik a levegőben a toxikus és robbanóképes gázokat, valamint az oxigén koncentrációját. A SUVA (Svájci Balesetbiztosító Intézet) füzetben foglalta össze a csatornák és aknák biztonságos ellenőrzésének feltételeit összegző előírásokat. Egy ilyen készülék a Microtector G 333 robbanásvédett, SEVbevizsgált berendezés, amely 4-szeres mikroprocesszor-vezérlésű kézi mérőkészülék és egy készülékben méri a robbanékony gázokat 0 100% UEG-ig, oxigénkoncentrációt 0 25%(V/V)-ig, kén-hidrogént 0 100 ppm-ig,
szén-monoxidot 0 300 ppm-ig. Mivel toxikus gázoknál nemcsak a pillanatnyi érték, hanem a dózis (meghatározott ideig tartó terhelés) is létfontosságú, a G 333 a TRGS 402 irányelv szerint megadja a nyolcórás, hosszú idejű középértéket, valamint 15 perces rövid idejű középértéket is. A G 333-mal végzett toxikusanyag-mérések előnyei: a H 2 S-t és CO-t dupla érzékelővel megbízhatóan lehet mérni, gyors és biztos meghatározás, a szenzorok hosszú élettartamúak, egy szenzor két toxikus gázra alkalmas, így jelentősen csökkenti a költséget. Az OX-mérés előnyei: nyomás- és hőmérséklet-kompenzálás, figyelmeztet az oxigénhiányra vagy feleslegre, két éves garantált élettartam. Az EX -mérés előnyei: mérgezésálló érzékelő, évtizedek óta milliószorosan igazolt technológia (a gázmérő technikában 40 év óta a GfG az egyik vezető szakcég), hosszú élettartam, csekély költségvonzat. Minden gázra három programozható riasztási küszöb áll rendelkezésre. Egy nagy képernyő valamennyi mért értéket egyidejűleg mutatja. Az adattárolóból a billenytűzettel lehívható a legkisebb O 2, illetve legnagyobb EX-gázkoncentráció, toxikus gázokra a hosszú idejű és rövid idejű középérték. A G 333 mérete csak 59x120x34 mm, tömege 360 gramm, természetesen EX-(robbanás)védett, SEV-bevizsgált és CE-konform. Fémhidrid akkumulátorával 12 órán át folyamatosan tud mérni. Ezek az újratölthető akkumulátorok különösen környezetkímélőnek számítanak, mivel nem tartalmaznak kadmiumot. Összeállította: Dr. Csokonay Józsefné Stürchler, P.: Überwachen von explosiven Gasen in Gefahrzonen = Wasser Boden Luft Umwelttechnik 39. k. 6. sz. 2003. p. 16 18. Straumann, W.: Brandfrüherkennung durch digitale Video-Bildauswertung (VBF). = Technische Überwachung, 43. k. 9. sz. 2002. p. 14 18. Reichel, Ch.; Strohmeier, K.: Grefährdung von Anlagenkomponenten durch Deflagration und Detonation. = Technische Überwachung, 43. k. 4. sz. 2002. p. 47 48.
Röviden Nyár: az építőipari létrás balesetek főszezonja Az építési idény kezdetével megszaporodnak a létrahasználattal összefüggő balesetek. Különösen nagy a támasztólétre egyik fokáról való lecsúszás és az 1 1,8 m magasságból való leesés valószínűsége, amelynek következménye a végtagok zúzódása, horzsolása és 28 napig is eltartható betegállomány. Ausztriában 2001-ben közel 3000-en estek le létráról munkahelyükön, amit összesen több mint 100 000 munkanap kiesése követett. Indokolt tehát a munkahelyi balesetelhárítási szervezet (AUVA) részéről kiemelten kezelni a létráról való leeséseket. Áldozataik többnyire 30 50 éves szakmunkások, akik az elvégzendő feladatra összpontosítanak, és kevés figyelmet szentelnek más körülményeknek. A létrára könnyű, csúszós talpú cipőben vagy fapapucsban állnak és lépegetnek, és olykor súlyos szerszámokkal dolgoznak fogózkodás nélkül. Mindezt abban a hitben, hogy egy-két méter magasból veszélytelen a leesés. Az osztrák balesetvédelmi hatóság bécsi részlege kidogozott és az internetre is feltett egy speciális listát, amelyből a vállalatok meghatározhatják létráik állapotát, ellenőrizhetik azok helyes használatát, valamint megszervezhetik a létrahasználattal kapcsolatos oktatást. A munkaadónak is sok pénze fekszik a létrákban. Egy kiesett munkanap átlagos költsége 150 euró, ugyanakkor Ausztriában egy jó minőségű létra 50 160 euróért kapható. (Sicherheitsmagazin, 2003. 6. sz. p. 8.)