NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS KÖZGYŰLÉSÉNEK. 2/2004. (I.28.) számú. h a t á r o z a t a

NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS KÖZGYŰLÉSÉNEK 2/2004. (I.28.) számú h a t á r o z a t a Nyíregyháza Megyei Jogú város középtávú zöldfelületi programjának elfogadásáról A Közgyűlés 1./ Nyíregyháza Megyei Jogú Város középtávú zöldfelületi programját megtárgyalta és az abban foglaltakat elfogadja. 2./ Utasítja a Városi Főkertészt, hogy a programban foglalt javaslatokat a város költségvetése lehetőséginek függvényében, valamint pályázatok útján hajtsa végre. 3./ Egyetért azzal a javaslattal, hogy a város egyes településrészein a központi parkosításra alkalmas terület kijelölése történjen meg. Felelős: Bartha István városi főkertész k.m.f. Csabai Lászlóné polgármester Dr. Szemán Sándor jegyző A határozatot kapják: 1./ A Közgyűlés tagjai 2./ A jegyző és a Polgármesteri Hivatal belső szervezeti egységeinek vezetői

Készítette: Bartha István városi főkertész 2004. január hó

Tartalomjegyzék Bevezető... 3 A program célja... 4 A program felépítése... 4 I. Általános ismertető... 5 A fás növények környezeti haszna... 5 A zöldfelületek teljesítőképessége... 8 A település zöldfelülete... 10 Városi zöldfolyosó... 19 A város negatív hatása a növényzetre... 20 Falra futtatható növényzet... 21 II. Helyzetértéklelés... 23 Parkfenntartásunk helyzete... 23 Zöldfelületi felmérések... 24 Lakossági ültetés közterületen... 24 Részvételünk a Virágos Magyarország országos környezetszépítési mozgalomban... 25 Közhasználatú zöldfelületeink állapota... 26 Közparkok... 26 Lakóterületi közparkok... 29 Egyes városrészeink zöldfelületi állapota... 31 Utcai sorfák és parkfák... 33 Közterületi fakivágások... 34 Körúton belüli területek fásítása... 35 Erdők... 38 Játszótereink... 38 Korlátozott közhasználatú zöldfelületek... 41 Közhasználat elől elzárt zöldfelületek... 42 III. Célpiramis... 42 IV. Javasolt intézkedések...... 44 A zöldfelületek minőségének javítása... 44 V. A zöldfelülettel szorosan összefüggő biomonitoring projekt... 48 VI. Természetvédelem... 52 Védett fasorok, fák és cserjék... 52 Természetvédelmi területünk: az Igrice mocsár... 52 Helyi védelemre javasolt területek... 53

BEVEZETŐ A városlakók mindig vágytak a zöldbe, a természetbe, hiszen közismert kifejezés volt a "kimegyünk a zöldbe", ami mindig valami ünnepélyest, kellemes és egészséges kikapcsolódást is jelentett. Ez így van ma is, némileg megváltozva a felgyorsult tempónak, a motorizált világnak megfelelően. Napjaink aktualitását éppen az állítja előtérbe, hogy ha nem figyelünk fel a kibontakozó tendenciákra, maholnap nem lesz hová kimenni, felborul a zöld és a beépített, a művi területek aránya. A városlakó az aszfaltozott környezetéből lassan csak a szemetes járdán, szennyezett levegőn, a bárok, presszók stb. művirágokkal díszített teraszán "szellőztetheti" tüdejét, s csodálkozik, hogy nem pihente ki magát, pedig kedvére fogyasztott mindent, ami "szem száj ingere".

A PROGRAM CÉLJA Jelen program célja, hogy az elkövetkező középtávú (2004-2009. év) időtartamra meghatározza városunk zöldfelületeinek - minőségjavítását - mennyiségi bővítését - szakmailag indokolt rekonstrukcióját, illetve a zöldfelületekhez szorosan kapcsolódó egyéb tevékenységeket. A program a Közgyűlés által jóváhagyott Nyíregyháza Környezetvédelmi Programja, valamint a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Hosszú Távú Településfejlesztési Koncepció című anyagokra támaszkodik, illetve egészíti ki azokat. Stratégiai cél: Stratégiai program: eszközökkel Stratégiai alprogram: Operatív programok: A városlakó minőségi életkörülményeinek biztosítása a.) Környezet- és természetvédelem b.) Az épített környezet fejlesztése és védelme zöldfelületi a.) Levegő-, zaj- és rezgésvédelem b.) Természeti értékek védelme a.) A zöldfelületek minőségi javítása b.) A zöldfelületek mennyiségi növelése c.) Biomonitoring program d.) Természeti értékek védetté nyilvánítása 1. Általános ismertető 2. Helyzetértékelés 3. Célpiramis 4. Javasolt intézkedések 5. Természetvédelem A PROGRAM FELÉPÍTÉSE

I. ÁLTALÁNOS ISMERTETŐ A FÁS NÖVÉNYZET KÖRNYEZETI HASZNA 1. Oxigéntermelés és a szén-dioxid feldolgozása E két szolgáltatás egyidejűen az asszimilációs folyamat során keletkezik. A széndioxid és víz felhasználásával, fényenergia segítségével növényt gyarapító cukorvegyület és oxigén képződik. Éjszaka a folyamat fordított: oxigént fogyaszt és széndioxidot bocsát ki. Számítások szerint egy lombköbméter asszimiláló felület egy évben, a vegetációs időszakban 650 gramm oxigént termel és 590 gramm széndioxidot dolgoz fel (1 lombköbméter átlag 4 m2 asszimiláló felületnek felel meg). A közfigyelem általában a fák oxigéntermelő képességére irányul. Ennél azonban nagyobb szerepet játszik a szén-dioxidot feldolgozó képesség. Közismert probléma az üvegházhatás, amely a szén-dioxid feldúsulását és emiatt a globális éghajlat változását okozza. A növényzet csökkenő szén-dioxid feldolgozó kapacitása áll szemben az égési folyamatok rohamos szén-dioxid növelő hatásával. (Egy 50 éves fa 50 kg oxigént termel és 68,75 kg szén-dioxidot dolgoz fel egy vegetációs időszakban.) 2. Szennyező anyagok lekötése A légszennyező anyagok egy részét a fák lombtömege képes lekötni. A szűrő úgy működik, hogy a szilárd szennyező anyagok (porszemcsék a hozzájuk tapadó nehézfémekkel, a korom, olajszármazékok, azbeszt, stb.) megülepednek a leveleken. Az esővíz a szennyeződést időnként lemossa, és a szűrő levélfelület újra üzemképes. A kapacitás függ attól, hogy a fák milyen távolságra vannak a szennyező forrásoktól. Emiatt az utak melletti fasorok és az üzemekhez közeli erdők bírnak nagy jelentőséggel. Egy 40 éves erdő hektáronként és évente 70 tonna szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből. Kutatások szerint 1 lombköbméter levélfelület 4500 gramm szennyező anyagot képes kiszűrni a levegőből egy vegetációs időszak alatt (azaz egy 50 éves fa kapacitása 405 kg szennyezés kiszűrése 1 év alatt). 3. A klíma javítása A fák transpirációjukkal (párolgásukkal) hatnak környezetükre. A nyári melegben transpirációjuk folytán lehűtik a levegőt, amely nehezebb a házak között felizzott levegőnél, így azzal kicserélődik. Ez a kicserélődés a jótékony szél, amely lehűti a várost és kifújja levegőjéből a port és az egyéb szennyeződéseket. (Átszellőzés.) Számítások szerint egy lombköbméter asszimilációs felület 47 liter vizet párologtat el egy vegetációs időszakban. Egy 50 éves fa évi produktuma 4230 liter, azaz 4,2 m3, tehát ennyivel javítja a környező mikro- vagy mezoklímát. A fák árnyékvetéssel is javítják a környező mikroklímát. 4. Védelem a zaj ellen

Különösen a városban, vagy a forgalmas utak mellett élő embert semmi sem képes olyan hathatósan védeni a zaj ellen, mint a növényzet. A zaj a mai kor ártalma, amelyhez a szervezet nem szokhatott hozzá. A közlekedés zaja, a hangkeltő eszközök tömeges elterjedése, a gépek lármája, a reklám- és szórakoztató ipar fokozódó támadást jelent az ember ellen. Műszeres mérések igazolják, hogy a háromszintes növényfal (pázsit, cserjék és fák) jobban véd a zajtól, mint a téglafal. Ennek oka a növény tulajdonságában rejlik. A levelek közti légréteg maga is szigetel, a levelek rugalmas ellenállása hangtompító hatású. Ezen felül létezik az elfedő zaj, vagyis a levelek zizegése, amely pihentető hatású zajcsökkentő tényező. A növényfal zajvédő képessége függ annak szélességétől. A növényfal szélességét általában a zajterheléshez kell igazítani, amely a forgalom függvénye. 800 gépkocsi/óra (pl. Bethlen G. u.) forgalomnál 20 méter; 2000 gépkocsi/óra (pl. Nagykörút) 30 méter; e felett 80 méter széles erdősáv (lenne) szükséges az út mindkét oldalán. Az erdősávban a pázsitfűfélék, sarjak, illetve cserjék nem nélkülözhetők, mert azok a zajforrást jelentő kipufogó csövek magasságában nyújtanak elsődleges védelmet. Fontos megjegyezni, hogy a védősávok nem a zaj teljes kiszűrését jelentik, hanem a zajhatást a megengedett határérték alá szorítják. Ha legmagasabb forgalomhoz tartozó növénysávot - a 80 métert - vesszük figyelembe, úgy az a növényanyag 50 éves korában már pótolja az útépítés során elvesztett oxigéntermelést és szén-dioxid feldolgozást. Ekkor az asszimiláló felület produktuma már meghaladja a mezőgazdasági ültetvényekét. 50 éves korban az adott méretű ültetvény már közömbösíteni képes a keletkezett légszennyezés azon hányadát, amelyet a felszálló légáramlás nem sodor a fák koronaszintje fölé. (340 kg/nap/km, 124 tonna/év/km.) Ami a városi környezetet különösen az iskolák és óvodák környékét illeti, elsőrendű fontosságú a sövények alkalmazása, mert azok a kipufogóhoz közeli gyermekeknél a légzőszervek védelmét szolgálják. 5. Védelem a rázkódások, rezgések hatásai ellen A városi utak forgalma rázkódásokkal, rezgésekkel jár, amelyek a szilárd burkolatú utak esetén átterjednek a házakra, és azok vakolatát, majd falát megrepeszthetik. Az utak melletti fák gyökérzete a burkolat folytonosságát megszakítja, ezáltal csökkentve a házak állagromlását. Létező, nem vitatható ártalomról van szó, amelynek kiszámítása csak közvetett módszerekkel lehetséges. Szabad szemmel is látható azonban a csupasz és fásított utcák házai közötti állapot különbsége.

6. Talajvédelem Ahol a növényeket kipusztítják, ott elpusztul a termőföld, és kezdetét veszi az erózió, a defláció és a sivatagosodás, de tömegkatasztrófákhoz vezethet a folyók vízgyűjtőin a fairtás. (Lásd: Románia, Ukrajna) A termőtalaj védelme és vízháztartásának megóvása egyaránt megkívánja a fák, a növényzet jelenlétét. A településeken komoly szakmai feladat a rézsűk, lejtők kertészeti eszközökkel történő kialakítása és fenntartása. 7. Műtárgyvédelem Az ún. vonalas létesítmények (utak, vasutak) egyaránt ki vannak téve a szél- és hóviharok hatásának. Ugyanez a helyzet a hidakkal, valamint egyéb közlekedési, ipari, honvédelmi és közösségi-, vagy lakólétesítményekkel. Az időjárás viszontagságai ellen hatásos védelmet nyújt a növényzet, különösen a cserjékkel kombinált fasor, amely egyben a közlekedők biztonságát is szolgálja. 8. A növény táji értéke, és az élővilág helyszíne, azaz biotop Ebből a felismerésből származik, hogy 1906 óta megünneplik a madarak és fák napját. A növényirtással fajok tömege tűnik el környezetünkből és teszi sivárrá életünket. Az ember által bányászattal vagy más beavatkozással megsebzett tájat fákkal, cserjékkel és gyeptelepítéssel rekultiválják. Növényekkel lehet humanizálni az otromba betonépítményeket, és tetőkertekkel a kockaházak lényegi egyhangúságát. Előnyös esztétikai és hőkiegyenlitő hatást fejt ki a falfelületek növénnyel való befuttatása. Az EU értékelési sorrendben a táji érték kiemelt helyet foglal el. 9. A rekreáció Bonyolultan ható tényezők összessége. A rekreáció újjáteremtés, vagyis az idegileg, fizikailag fáradt ember felfrissülése. (Angolszász országokban a parkokat, parkerdőket ezért rekreációs területeknek nevezik.) A rekreáció folyamata az érzékszerveinken keresztül hat ránk. Szemünk a művi környezet függőleges, vízszintes vonalrendszere helyett az ágak szabálytalan vonalait látja. Megnyugtató a növények zöld színe is. Hallásunkra nem a város lüktető zaja hat, hanem a lombok zizegése, a vizek csobogása, a madarak éneke hat. A virágok és a pázsit illatát szaglószervünk érzékeli, míg a klimatikus hatásokat helyzetértékelő szerveink fogják fel. E passzív rekreációs hatásokat kiegészíti az aktív rekreáció, a séta, a játék vagy sport. E bonyolult összhatások eredménye, hogy néhány óra, amelyet növények között töltünk, mind szellemileg, mind fizikailag felfrissít bennünket!

A ZÖLDFELÜLETEK TELJESÍTŐKÉPESSÉGE A városi zöldfelületek teljesítőképességének megőrzése, növelése a magas ökológia-potenciállal rendelkező zöldfelületi elemek területének kiterjesztése a kapcsolatok kiépítése mellett a közterületi zöldfelületek fedettségének növelésével, a magánterületeken a zöldfelületek nagyságának, fedettségének szabályozásával érhető el. Ennek megfelelően: Közterületeken javasolt - Az újonnan kiépülő közparkok háromszintű beültetése. - A közterek, gyalogos utcák biológiailag aktív felületeinek növelése, azok intenzív beültetése és fenntartása. - Az épületek növényesítésének (kúszó növények, zöld tetők) elterjesztése. - A lakótelepi közkertek növényzetének (elsősorban a cserjeszint) pótlása, felújítása. Magánterületeken javasolt: - a zöldfelületi minimumok, és a kötelező beültetések szabályozása. (Zöldfelületi minimumok, és kötelező beültetések a funkció és beépítési lehetőség mellett biztosítható maximális levélfelület-index értékkel jellemzett biológiai aktivitásértéket biztosítva.) - A fejlesztések során igénybevételre kerülő zöldfelületek (biológiailag aktív felületek) biológiai aktivitásértékének visszapótlásához szükséges növénytelepítések kötelezővé tétele. - A kötelező beültetés, illetve visszapótlás idejének a terület-igénybevétel, illetve beépítés előfeltételeként történő rögzítése. Az előírásokat az építési engedélyezési eljárás során lehet érvényesíteni, a visszaellenőrzés után lehetne csak használatbavételi engedélyt kiadni. A növénytelepítések minimális mértékének meghatározását segítő alapvető levélfelület-index értékazonosságok: - 1 egységnyi erdőterület (levélfelület-index: 10) megszüntetésével járó levélfelületcsökkenés - 1,7 egységnyi gyep - 1,4 egységnyi szántó beerdősítésével, - 1 egységnyi ligetes terület (levélfelület-index: 8) igénybevételével járó levélfelületcsökkenés - 1,3 egységnyi gyep - 1,1 egységnyi szántó beerdősítésével, - 1 egységnyi gyepes terület (levélfelület-index: 4) felszámolásával járó levélfelületcsökkenés - 0,7 egységnyi gyep - 0,5 egységnyi szántó beerdősítésével,

- 1 egységnyi szántó (levélfelület-index: 3) igénybevételével járó levélfelületcsökkenés - 0,5 egységnyi gyep - 0,4 egységnyi szántó beerdősítésével pótolható. (A levélfelület-index azonosságok az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) sz. Kormányrendelet levélfelület-index értékek közelítő becslése, asszimiláló felület/m 2 alapterület táblázat adatai alapján számítottak.)

A TELEPÜLÉS ZÖLDFELÜLETE A települések területének nagy része beépített, vagy burkolt felületű, más területrészeket növényzet fed. A növényzettel fedett területek nagyon sokféle funkciót tölthetnek be, kialakításuk és a növényzet jellege, állományszerkezete ennek megfelelően különböző lehet. A növényzettel fedett különböző rendeltetésű területeknek azonban közös tulajdonsága, hogy a növény-együttesek jelentős nagyságú asszimiláló, párologtató, zöld levéltömegük következtében sajátos szerepet játszanak a település környezeti adottságainak és viszonyainak alakításában. E közös tulajdonság és sajátos szerepkör miatt a település növényzettel fedett területeit együttesen zöldfelületnek nevezzük. A zöldfelület típusai Alapvető rendeltetése szerint a zöldfelületnek két típusát különböztethetjük meg: A.) Termesztési célú zöldfelület alatt a mező-, kert-, vagy erdőgazdasági módszerekkel művelt, közvetlen és dominánsan gazdasági célú ültetvények, termesztő-felületek összességét értjük. B.) Kondicionáló célú zöldfelületnek nevezzük az olyan növényzettel fedett területek, ültetvények összességét, melyek az embert részint közvetlenül, részint közvetve érvényesülő közjóléti hatásokkal szolgálják. A termelést másodlagosan, vagy azt az emberre gyakorolt hatásán keresztül közvetve szolgáló zöldfelületnek különböző fiziológiai, pszichológiai, technikai vagy esztétikai hatása, funkciója lehet, mégpedig úgy, hogy ezek közül valamely funkciót kiemelten, vagy azokat többé-kevésbé egyenlően, egyformán szolgálja. A közvetett hatású zöldfelület különböző funkciójú ültetvényeinek, létesítményeinek van azonban egy közös vonásuk, amelynek kiemelésével megkülönböztethetők az elsődlegesen termelési célú zöldfelülettől. Ez a közös, domináns vonás a kondicionáló szerep. A mezővédő erdősáv a termesztő felületeket kondicionálja, az iparterületek véderdő sávja az ipari területet, vagy a szomszédos lakóterületet. A lakóterületek növényzete pedig közvetlenül és közvetve a településlakót kondicionálja mind fiziológiai, mind pszichológiai értelemben. A települések, városok különböző rendeltetésű területein (terület-felhasználási egységein) lévő kertek, parkok, véderdők növényzete elsődlegesen kondicionáló célú. A település zöldfelületi rendszere A település növényzete, a kertek, parkok, erdők, út- és térfásítások, termesztő felületek együttesen alkotják a település zöldfelületi rendszerét. A zöldfelületek együttese a település komplex rendszerének egyik alrendszere. Megkülönböztetését és önálló kezelését az indokolja, hogy a zöldfelületi rendszer döntően természeti alkotó elemek együttese (növényzet, vízfelületek, talaj, klímaterek, stb.), szemben a település többi, döntően művi részrendszerével (közlekedési hálózat, közmű rendszerek, épület együttesek stb.), valamint az, hogy a zöldfelületi rendszer elsősorban a tágabb települési környezet természeti elemeivel, természeti részrendszerei által meghatározott. A zöldfelületi rendszer egyes alkotó elemei közötti szorosabb ökológiai kapcsolat, ill. a tágabb táji-természeti adottságoktól való

függés teszi szükségessé az egyes zöldfelületek összességének egységes és önálló rendszerként való kezelését ökológiai szempontból. Ugyancsak ezt követeli meg a zöldfelületekkel szemben jelentkező használati igény. Ahhoz, hogy a különböző rendeltetésű kertek, parkok, jóléti erdők, sétányok és térfásítások a lakosság megfelelő zöldfelületi ellátását biztosíthassák, ezeknek a település területén való rendezett térbeli elosztására, ill. az egyes elemek közötti funkcionális kapcsolatok kialakítására van szükség. Ezért a város többi funkcionális területi rendszeréhez hasonlóan a zöldfelületek együttesét is szükségszerűen rendszerré kell szervezni. A sajátos rendeltetésből és a területi elrendezettség követelményéből fakad a zöldfelületek rendszerként való kezelése funkcionális szempontból. A történeti fejlődés során a zöldfelületi rendszerek különböző típusai jöttek létre: a) Szigetes zöldfelületi rendszer Az egyes elemek szórtan, kapcsolat nélkül, a város más terület felhasználású egységeitől körülzártan helyezkednek el a település szerkezetében. A szigetes rendszer egyetlen előnye, hogy általában nagy, tömör alaprajzi formájú területegységekből áll, amely alkalmas a köz- használati funkciók (közpark, temető stb.) kedvező elhelyezésére. Történeti településrészek zöldfelületi "hiányainak" pótlására is általában ilyen szigetes módón nyílik lehetőség, pl. egy-egy avult és lebontott lakótömb helyén létesített közkerttel, zöld szigettel. b) Gyűrűs zöldfelületi rendszer A település zöldfelületei a városmag körüli egy vagy több koncentrikus kör (gyűrű) mentén helyezkednek el. A zöldterületi létesítmények, parkok, kertek gyűrűs elhelyezkedésére a történeti várfal és a régi városfalak mentén az egykor védelmi funkciókat is betöltő beépítetlen területek, városi mezők, városerdők területe állt rendelkezésre. Ezek városi köztulajdonban voltak, hosszú időn át nem épülhettek be, a város túlnőtt rajtuk, s így sokszor kettős gyűrűként visszamaradtak a város szerkezetében. Ez a rendszer azoknál a régi történeti városmaggal rendelkező településeknél alakult ki, ahol a városfejlődés lassúbb, kiegyensúlyozottabb volt. c) Sugaras zöldfelületi rendszer Sugaras rendszer általában ott alakult ki, ahol a település területét valamilyen természeti adottság (folyóvölgy, völgyvonulat, gerincvonalak) vonalasan tagolta, megosztotta. Ezek az osztó-tagoló felületek egyrészt csak előnytelenül voltak beépíthetőek, másrészt adottságaik eleve kertek, parkok, sétányok, vagy erdőterületek kialakítására voltak alkalmasak. A sugaras rendszer előnye, hogy hosszan átfogja a település területét, jó kapcsolatokat biztosít és előnyös szerkezet alakító, a város belsőt a külső területekkel is összekapcsolja. E zöldfelületi sugarak ugyanakkor sokszor csak keskeny sávok, amelyek funkcionális felhasználása nehéz, nagyobb területigényű létesítmények elhelyezésére nem alkalmasak és a káros szomszédsági hatások (levegőszennyezés, zaj) csaknem a teljes területükön érvényesülhetnek. d) Sugaras-gyűrűs zöldfelületi rendszer

Az előzőekben tárgyalt típusok ötvözete, az egyes típusok előnyeit egyesíti. Ezért általában települések rekonstrukciójánál, új települések, településrészek tervezésénél ilyen rendszer kialakítására lenne érdemes törekedni. e) Sávos zöldfelületi rendszer Új települések létesítésénél, a településnek a természeti adottságokhoz (folyó, völgyvonal), vagy az ipartelepítés igényeihez alkalmazkodó szalagszerű kialakításánál sokszor megjelenő törekvés a párhuzamosan vezetett, tiszta funkciójú területsávok kialakítása, ahol a zöldfelületi rendszer is e sávos-szalagszerű megoldást követi. Zöldterület, zöldfelület A zöldterület" és a "zöldfelület" kifejezések lényegesen eltérő tartalmúak. A zöldterület olyan terület-felhasználási egység, amelynek területe zöldfelületi létesítmények elhelyezésére szolgál, s amelynek kondicionáló zöldfelülete egyrészt más terület-felhasználási egységek területével szerkezeti egységet képez, másrészt a település szerkezeti egységeit egymással és ezek együttesét a környező tájjal egybekapcsolja. A zöldterületen kialakított un. zöldfelületi létesítmények, a különböző rendeltetésü terület-felhasználási egységek területein lévő közparkok és kertek, valamint az ezeket kiegészítő és összekapcsoló út- és térfásítások növényzete együttesen alkotja a település zöldfelületi rendszerét. A zöldfelület szerepe a település szerkezetében A település zöldfelületének, kertjeinek, parkjainak, védőültetvényeinek rendeltetése többcélú. A növényzetnek a település szerkezetében betöltött szerepe, a települési környezetre gyakorolt hatása a következő szempontok szerint csoportosítható: ökológiai szerep funkcionális szerep településszerkezeti szerep esztétikai szerep A.) A növényzet településökológiai szerepe A települések, de különösen a nagyvárosok ökológiai viszonyai, helyi klíma-, talaj-, vízháztartás- és levegőhigiéniai adottságai általában előnytelenebbek, mint a környező tájé. Ennek oka döntően a település területének beépítettsége, a beépített, burkolt felületek magas aránya, a beépítés következtében erősen megváltozott reliefadottságok és a terület módosult hő- és vízháztartása. A település területén és közvetlen környékén élő növénytömeg, jellegétől, állományszerkezetétől, mennyiségétől és területi eloszlásától függően jelentősen befolyásolja, módosítja a helyi klíma alakulását, a hő- és vízháztartási viszonyokat, a levegő szennyezettségének mértékét stb. és ezen keresztül meghatározó szerepe lehet a település környezet-minősége, a település lakóinak fiziológiai közérzete kialakulásában. E módosító, befolyásoló hatás ökológiailag általában előnyös, a szélsőségek kiegyenlítődését eredményezi.

A növény fiziológiai-biológiai folyamatokkal szabályozott anyag- és energiacserét tart fenn környezetével, s ezen keresztül aktív hatással van a környező légtér fizikai állapotára, ill. az ott tartózkodó emberre. A környezeti hatások közül településökológiai szempontból a legjelentősebb a helyi klímát (sugárzás, hőmérséklet, páratartalom, légmozgás stb.) módosító hatás, a levegő szennyezőanyag tartalmára, baktériumtartalmára, valamint a zaj, a rázkódások, rezgések terjedésére gyakorolt hatások. E hatások nagysága azonos vízháztartási és talajadottságok mellett elsősorban a növényzettel fedett területek és a holt, beépített, burkolt területek arányától, valamint a térségben lévő növényzet tömegétől, fajta-összetételétől, állományszerkezetétől területi tagozódásától és térbeli elrendezettségétől függ. Ezért a település területfelhasználása megválasztásánál, az egyes terület-felhasználási egységek beépítésénél a zöldfelületek arányát, területi elosztását, a zöldfelületi szerkezet kialakítását nem lehet csupán funkcionális és esztétikai szempontok szerint megválasztani, még kevésbé un. maradék elv alapján figyelmen kívül hagyni, hanem a tágabb térségre is kiterjedő településökológiai vizsgálatok alapján elsősorban az ökológiai követelmények szerint lehet meghatározni. B.) A növényzet funkcionális szerepe A település különböző területei, területrészei, ill. létesítményei más-más rendeltetésűek, a lakást, az üdülést, a termelést, az intézményi ellátást szolgálják. Számos létesítmény feladatát csak úgy töltheti be megfelelően, ha növényegyüttesekkel kialakított, betelepített külső szabad terekkel, kertekkel együtt épül meg (lakólétesítmények, iskolák, óvodák, kórházak, temetők, stb.). A szabadidő tevékenységre, sportra, játékra szánt területek használati értékét döntően meghatározza, hogy környezetükben milyen elrendezésben mekkora növénytömeg található (közparkok, strandfürdők, stb.). Egyes funkciók ellátására csak növényzettel kialakított, betelepített területek alkalmasak (pl. védőterületek). C.) A növényzet településszerkezeti szerepe A település növényzetének, a város zöldfelületeinek fontos szerepük van egyrészt a település szerkezeti tagolásában: egyes településrészeket, létesítménycsoportokat, létesítményeket, vagy épületeket egymástól elválasztanak, lehatárolnak, a környezet zavaró hatásaitól védenek. Másrészt a zöldfelületek a település egyes területi egységeit egymással és ezek együttesét a környező tájjal összekapcsolják, egésszé szervezik. Ez a településszerkezetet tagoló, formáló szerep elsősorban a zöldfelületi rendszerek kialakításánál nyer különös jelentőséget. D.) A növényzet esztétikai szerepe A növény a települési környezet egyik alkotó eleme, a település képéhez szorosan hozzátartozik. A növényzet esztétikai szerepe, hatása az egyes létesítmények kialakításánál, a zöldfelületi tervezésnél három szempontból is figyelmet érdemel: 1) A település növényzete, a város zöldfelülete mindenkor tükrözi a településen élő társadalomnak a természethez való viszonyát, ragaszkodását. Minden társadalom megteremti a rá jellemző környezetét, létrehozza városait, amelyekben a természet elemeit többé-kevésbé átalakítja, módosítja. Ez a módosítás tartalmazhat pozitív vagy negatív vonásokat. Ennek megítélése egyrészt a társadalmi hasznosság,

megfelelőség szerint történik, másrészt azonban a növényzet (annak arányai, attraktivitása, ápoltsága stb.) által közvetített, megjelenített társadalom-természet kapcsolat esztétikai értékein, minőségein alapszik. 2) A növény egyedi megjelenésével, harmonikus fejlődésével a környezetbe való zavartalan beilleszkedésének megnyilvánulásait hordozza, s ily módon az alkotók, a kertet létrehozók és gondozók tudását, szakértelmét is tükrözi. A növények a közvetlen és a tágabb környezetük jegyeit is magukon hordják, külső formaként megjelenítve-tükrözve az őket ért környezeti hatásokat. 3) Végül a növény a település téralkotási, tagolási, tömegformálási és felületképző eleme, érzékeny, élő építőanyag, jelentős építészeti kompozíciós eszköz. A fák, cserjék együttese felhasználható térképzésre, térhatások növelésére, szűkítésére, átmenetek alkotására, szegé- lyezésre, hangsúlyok képzésére stb. Növényzettel az épített, a művi és a természeti elemekkel jellemzett részletek között a harmónia, vagy a feszültség, az ellentét viszonyait teremthetjük meg. A növény alkalmas egyes építészeti részletek kiemelésére, hangsúlyozására, vagy éppen tompítására, elfedésére, eltakarására. E.) A zöldfelület kondicionáló hatása A település zöldfelületének a fentiekben ismertetett különböző szerepe, nem különkülön, funkcionális vagy területi egységenként szétválasztva, hanem komplex módon együttesen hat. Egy utcai fasornak az ökológiai (levegőtisztaság-, szélvédelem, árnyékvetés, zaj- és rezgéscsillapítás stb.), a funkcionális (forgalomterelés, forgalombiztonság, közlekedő sávok elválasztása), vagy az esztétikai (utcakép, vonalvezetés, ritmus, levélszín, virágzás stb.) szerepe egyaránt fontos és egymástól nehezen különíthető el. Még egyértelműbb e szerepkörök szoros összefüggése egy városi közpark, vagy közkert esetében, ahol az ökológiai és esztétikai értékesség a létesítmény használhatóságának, használati értékének alapfeltétele. A zöldfelületeknek a környezetre gyakorolt ilyen komplex sokirányú hatásrendszerét együttesen kondicionáló hatásnak nevezzük. A kondicionáló hatás nagysága, intenzitása több tényezőtől függ. Befolyásolják a talaj- és vízháztartás viszonyok, a beépített és burkolt felületek aránya, a növényállomány területi nagysága, tagoltsága, fajtaösszetétele, szerkezete, térbeli elrendezettsége. A kondicionáló hatás szempontjából döntő fontosságú, hogy a zöldfelület a környezeti adottságoknak (helyi klíma, talaj, vízháztartás viszonyok stb.) megfelelő, azokhoz alkalmazkodni tudó fajta-összetételű növény-együttesekből álljon. A kondicionáló célú zöldfelület típusai A települések zöldfelületei, zöldfelületi létesítményei a használat jellege és a tulajdonviszonyok szerint két csoportba sorolhatók: a.) közcélú zöldfelületek és b.) magántulajdonú zöldfelületek

A közcélú zöldfelület közösségi tulajdonú és a település egész lakosságát, vagy a lakosok egy körét szolgálja. Használatukat tekintve a közcélú zöldfelületek három típusúak: 1. közhasználatú zöldfelületek 2. korlátozott közhasználatú zöldfelületek és 3. közhasználat elől elzárt zöldfelületek 1. A közcélú, közhasználatú zöldfelületek rendszerint önkormányzati, vagy állami tulajdonú területen (telken, földrészleten) létesülnek, közcélokat szolgálnak, azaz bárki számára rendelkezésre állnak, használatuk díjmentes és nem korlátozott. Létesítésükről, fenntartásukról az önkormányzat vagy az állam gondoskodik. Közcélú, közhasználatú zöldfelületek a közparkok, a közkertek, a közerdők az út- és térfásítások. 1.1 Közparkok: A közparkok rendeltetése az, hogy a lakosság számára biztosítsa a napi és a hétvégi szabadidő szabadban való eltöltésének kedvező feltételeit a településen belül, kötetlenül, bárki számára elérhető módón. A közparkok a lakólétesítmények, vagy a munkahelyek közvetlen köze- lében, vagy - a nagyobb vonzáskörzettel rendelkező, nagyobb területegységeket ellátó közparkoknál - a lakóhelyektől rövid időn belül (gyalogosan is) elérhető területen létesülnek. Ennek megfelelően a közparkoknak területi elhelyezésüket és funkcionális kialakításukat illetően két típusát különböztetjük meg: az egyes terület felhasználási egységek területéhez kapcsolódó lakóterületi-, üdülőterületi-, ipar- területi-, stb. közparkokat és az egész települést, vagy településrészt szolgáló un. városi szintű közparkokat. A közparkok rendeltetésüknek megfelelően sokfunkciójú létesítmények. A pihenést, a játékot, sportot és egyéb szabadidős tevékenységet szolgáló, önálló vagy egymáshoz kapcsolódó kertek együttese. A park és a kert ilyen értelemben nemcsak nagyságukat tekintve különböznek egymástól, hanem összetettségük, bonyolultsági fokuk is különböző, azaz a park nem nagy kert, hanem kertek funkcionálisan kapcsolódó csoportja. Városi szintű közparkok kialakítása A 10.000 lakosúnál nagyobb településeknél szinte minden esetben létesíteni kell és fenn kell tartani legalább egy, nagyobb, összefüggő területű, az egész települést ellátó városi szintű közparkot. (Bujtosi Városliget) A városi közparkok elhelyezésénél figyelembe kell venni azt a követelményt, hogy a város lakóterületeinek bármely pontjáról valamelyik zöldfelületi létesítmény 20-25 perc alatt elérhető legyen. Ez azt jelenti, hogy csak gyalogos közlekedést feltételezve a városi közpark ellátási körzete kb. 1,5 km sugarú, tömegközlekedési eszközökkel jól feltárt, megközelíthető területeknél 3-4 km sugarú. A közpark területének méretezésénél, a használati igények felmérésénél a vonzáskörzet lakos-száma, míg egyetlen városi park esetén az egész település lakos-száma az irányadó.

A közparkokban - a pihenés és az egyéni testedzés építményei (sétaút, pihenőhely, tornapálya, gyermekjátszótér stb.) - a területet igénybe vevők részére szükséges vendéglátás, idegenforgalom intézményi építményei (a szálláshelyek kivételével), - az ismeretterjesztés építményei, továbbá - a terület fenntartásához szükséges építmények helyezhetők el. A közparkok sokfunkciós létesítmények. Területükön a fent felsorolt építményeket egy logikus térbeli rendben és jelentős nagyságú növényfelületekkel, ültetvényekkel együtt kell elhelyezni úgy, hogy ezek egymás használatát ne zavarják. A közparkok területén ezért önálló funkcionális egységeket: kerteket alakítanak ki, amelyek különböző rendeltetésűek és a fenti építményeknek megfelelő növénytömeggel formált, szabad térszerkezetben adnak helyet. Így a közparkok területén önálló és egymással kapcsolódó játszókertek, sportkertek, pihenőkertek, játékkertek, bemutatókertek stb. nyernek elhelyezést A közpark területén elhelyezett épületek által elfoglalt alapterület azonban nem haladhatja meg az összterület 2 %-át. A biológiailag aktív felületek (növényzettel fedett felületek és vízfelületek) aránya az összterület legalább 70-75 %-a legyen. Lakóterületi közparkok A nagyobb lakóterületi egységekhez kapcsolódóan, elsősorban a tömbtelkes, intenzív beépítésű lakólétesítményekhez közel, a napi szabadidőtöltést, sport-, és játéktevékenységet szolgáló un. lakóterületi közparkot kell létesíteni és fenntartani. A lakóterületi közparkot úgy kell elhelyezni, hogy az a lakásoktól rövid időn belül gyalogosan elérhető legyen és lehetőleg ne kelljen városi forgalmi, vagy főforgalmi utat keresztezni. Az is megoldható, hogy az oktatási, nevelési alapfokú intézmények (általános iskola, óvoda, bölcsőde) kertjei közvetlenül a lakóterületi közpark játszóés sport-kertjeihez kapcsolódjanak. Ezzel megnövelhetjük az iskolai sportoktatástestnevelés területi lehetőségeit (több, különböző sportra, játékra alkalmas pálya) és a tanítási szünetben (délután, hétvégeken, nyáron) a lakosság részére is biztosítható az iskolai pályák, a tornaterem, az uszoda stb. használata. A közpark központi elhelyezése mellett szól, hogy így a lakóterület bevásárló központjához, gyalogos zónájához is kapcsolódhat. A lakóterületi közpark játszókertjeit elsősorban a 10-14 éves korosztály igényeinek megfelelően kell kialakítani. Olyan játszóterületek kerülhetnek ide, amelyek a lakókertek csendjét, nyugalmát zavarnák, nagy helyigényűek és érdekességük, attraktivitásuk folytán nagyobb vonzásúak. (Jósaváros-Robinson domb) 1.2. Közjóléti erdőterületek Az erdő elsődleges rendeltetése szerint gazdasági, védelmi, közjóléti és egyéb célokat szolgálhat. Az elsődlegesen közjóléti rendeltetésű erdőterületek közhasználatúak, vagy korlátozott közhasználatúak lehetnek.

A közhasználatra szánt, közjóléti erdőterületek a település kondicionálásán túl rekreációs, üdülési, turisztikai funkciókat is szolgálnak, s ennek megfelelően kiépítettek. Általában a parkokhoz mérten kisebb költséggel, erdőszerű betelepítéssel létesített és extenzív művelésű, kisebb fenntartási költséget igénylő területek, ahol a fagazdálkodási szempontokat a közjóléti, rekreációs céloknak alárendelik. Nyíregyháza erdősültsége országos viszonylatban csekély. Az erdők elhelyezkedése szigetszerű. A két markánsan megjelenő erdős terület a Sóstói és a Nagyszállási erdők közé a város települési területe ékelődik. Mind rendeltetésük, mind növényállományuk erősen eltérő. Míg a Sóstói erdők természetes állapotú honos állományú, de erdészeti kezeléssel és telepítéssel fenntartott egészségügyiturisztikai, illetve védelmi elsődleges rendeltetésű erdők, addig a Nagyszállási erdőket kizárólag akácos alkotja, amelyet a defláció elleni védelem (homokfelszín megkötése) céljából telepítettek. A parkerdőknek a kiépítettség és a használat jellege szerint három típusát különböztetik meg: a) Pihenőerdő: a parkerdő legintenzívebben használt típusa, vagy része. Jól feltárt, sétaúthálózattal, játszóterekkel, sportpályákkal, tanösvényekkel és tornapályákkal kiépített terület. Tűzrakó-helyek, esőbeállók, pihenőhelyek egészítik ki a berendezést. Funkciója a napi, hétvégi felüdülés, pihenés, mozgás, játék feltételeinek megteremtése a város közelében. A település nagy lakóterületeitől max. 30-50 perc alatt elérhető legyen. Gazdasági hasznosítása (fahasználat) nincs, vagy csak jelentéktelen. b) Sétaerdő: Extenzíven feltárt, csak mérsékelten berendezett parkerdő (kisebb pihenőhelyek a célpontoknál, esőbeállók), elsősorban a hétvégi szabadidő eltöltésére szolgáló terület. Viszonylag kisebb területűek. c) Kirándulóerdő: Értékes, vonzó természeti adottságú, elsősorban turisztikai igényeket kielégítő, nagykiterjedésű erdőterület (pl. Baktai erdő). Kiépítettségük, feltártságuk minimális. Erdőgazdaságilag is jelentős mértékben hasznosítottak, ami során azonban a közjóléti funkciókat is figyelembe veszik. Kialakításuknál az autós turizmussal is számolni kell (parkolóhelyek, autós túraútvonalak). Területükön táborozóhelyek és kirándulóközpontok alakíthatók. 1.3. Sétányok, út- és térfásítások A település területét átszövő, vonalas jellegű zöldfelületek, ültetvények, amelyek sokszor a város fő zöld tömegét adják. Vonalas jellegüknél fogva igen fontos a kapcsoló szerepük egyrészt a település egyes zöldfelületi egységei, másrészt a település belső és külső területei között. Egy útvonal fásíthatósága a szabályozási szélességtől, az út pályaszerkezetétől, a burkolatok elrendezésétől, valamint a közművezetékek elhelyezésétől függ. Mindezeket az út burkolati rendszerének és a közművek tervezésénél úgy kell kialakítani, hogy az útvonal fásításához legalább 1,5 m széles szabad sáv álljon rendelkezésre. Nem a fásítással kell igazodni a közművek elrendezéséhez, hanem az új közművek olyan nyomvonalvezetésére van szükség, amely a fásítási sávokat szabadon hagyja! 2. Kondicionáló és védőültetvények

A település területén a közparkok és a közkertek mellet ilyen használati funkcióval nem rendelkező, de a létesítményeket a környezeti ártalmakkal szemben védő, a helyi klímát alakító-befolyásoló zöldfelületek ill. ültetvények is találhatók. Ezek rendszerint nem közhasználatúak, hiszen ilyen funkciójuk nincs, de nem elzárt területek. A település közcélú zöldfelületének egy jelentős része korlátozott közhasználatú. Ez azt jelenti, hagy a használók köre valamilyen szempont szerint behatárolt, vagy a használatnak feltételei vannak. Ilyen korlátozottan közhasználatú területek pl. az un. zöldfelületi intézmények (strand, temető), a természetvédelmi területek (Nyíregyházi Főiskola Tuzson János Botanikus Kertje). 3. Termesztési célú zöldfelületek Az elsődlegesen termesztési célú zöldfelületek gazdasági szempontok szerint műveltek, az ültetvények rendeltetése, hogy minél nagyobb gazdasági hasznot eredményezzenek. A gazdasági hasznosság mellett azonban e felületeknek is jelentős ökológiai, kondicionáló szerepe van, sőt e jelentőségük, az e hatásokon keresztül közvetve elért haszon jelentősen meghaladhatja a gazdasági eredményességet is. Kialakításuk és művelésben tartásuk ezért településökológiai szempontból is jelentőséggel bír. Sajnos, városunk területén a termesztési célú zöldfelületek nagyságáról még becsült érték sincs. A külterületek jellemző területegysége a termesztő felület. Bár a külterületen is találhatók elsődlegesen kondicionáló vagy pl. tájvédelmi, rekreációs, környezetvédelmi stb. célú zöldfelületek, nagyságuknál fogva általában a mező- és erdőgazdasági hasznosítású területek adják a külterület zöldfelületének túlnyomó hányadát. Táj- és településszerkezeti, ill. -ökológiai szempontból e felületek hatékonyságát, ill. terhelhetőségüket az általános természetföldrajzi és táji adottságok mellett döntően a jellemző állományszerkezet, a fedettség és a művelésmód határozza meg.

VÁROSI ZÖLDFOLYOSÓ Nyíregyháza zöldfelületi területfejlesztési programját alapvetően meghatározza a vizsgálatban felderített zöldfelületek közötti zöldfolyosós kapcsolatok hiánya vagy szakaszossága. Ezért a program abból a felismerésből táplálkozik, hogy a kapcsolatokat lehetőség szerint meg kell találni a szabályozáson keresztül. A zöldfelületi kapcsolatok természetesen nem azonos súlyúak, ezért felvázolhatók bizonyos prioritások a kapcsolatrendszer kiépítésében. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a legkedvezőbb lehetőségek a kapcsolatfelvételre a még be nem épített (fejlesztésre váró) területeken kínálkoznak, míg a beépített területeken - néhány kivételtől eltekintve - csak a zöldfelületek minőségének javításán keresztül lehet célt érni, mivel itt számottevő - a zöldfelületi rendszer szempontjából lényeges - területnövekedéssel nem lehet számolni. A zöldfolyosó kapcsolatok kialakítása nem öncélú tevékenység, nem is pusztán esztétikai szempontokat szolgáló munka, hanem a nagyvárosi ember egészségesebb életfeltételeinek biztosításáról (levegőminőség javítás, talajvédelem, kondicionáló hatás) és nem utolsósorban az ember és a természet már elveszettnek hitt egyensúlyának újbóli megtalálásáról szól. A kiemelten kezelendő zöldfelületi elemek másik nagy csoportját a koncentrikus elemek jelentik, amelyek a város egyéb területeihez kapcsolódva ún. városi zöld gyűrűt alkotnak a város sűrűn lakott, arányaiban kevés zöldfelülettel rendelkező területei körül. Ezek legfontosabb szerepe, hogy tömegükkel, asszimilációs képességüket kamatoztatva bármilyen irányú széljárás esetén friss levegőt termelő "gyárakként üzemelve átmossák", tisztítsák a város levegőjét. Ugyanakkor Nyíregyháza esetében arról a tényről sem szabad megfeledkezni, hogy a város szűken értelmezett határain kívül jórész kiskertes, vagy mezőgazdasági nagytáblás művelés folyik, s ezek homokos talaja a növényzettel fedetlen időszakokban a szél segítségével jelentős mennyiségű diffúz port szállít a városközpont felé, amelynek mennyisége mérésekkel igazoltan a határérték közelében vagy azon túl van A Polgármesteri Hivatal ingatlan-kataszter nyilvántartása szerint városunk belterületén 786,5 ha a közterületeken lévő zöldfelület nagysága. Ez az adat azonban nagyon sok kis részegységből tevődik össze, így megbízhatósága csak 70-80%. (Sok esetben a kapott területnagyság csak számításokon alapul ). A lakossági közterületi zöldfelületi mutató ennek alapján 65,5 m 2 /fő ( a Sóstói erdőt nem beleszámítva ), ez ( még most ) messze kimagasló eredmény a korábban országosan ajánlott 21 m2/fő zöldfelületi mutatóhoz képest (7 m2/fő városi közpark, 7 m2/fő lakóterületi közpark, 7 m2/fő lakókert). Itt kell megjegyezni, hogy a KSH által az évente a zöldfelületek nagyságáról és összetevőiről gyűjtött adatokból nem derül ki a valóságos zöldfelületi helyzet, mivel az idevonatkozó jogszabályok értelmében a KSH-nak adott jelentések csak a gondozott parkok adatait tartalmazzák.