Paul Tillich teológiájának szerepe a természettudományok és a vallás kapcsolatában

Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszék Paul Tillich teológiájának szerepe a természettudományok és a vallás kapcsolatában Doktori értekezés Kodácsy-Simon Eszter Témavezet ő: Dr. Béres Tamás Budapest, 2009. 1

Paul Tillicht ől idézett nagyobb m űvek rövidítésének listája: DF Dynamics of Faith FR Future of Religion HCT History of Christian Thought IH The Interpretation of History LB Létbátorság MSA My Search for Absolutes MW Main Works NB The New Being OB On the Boundary PE The Protestant Era RT Rendszeres Teológia SOTS The System of the Sciences According to Objects and Methods ST I-II-III Systematic Theology I-II-III TC Theology of Culture TSS The Spiritual Situation in Our Technical Society UC Ultimate Concern 2

A határ a legjobb hely a tudás megszerzésére. 1 (Paul Tillich) 1 Senki földje? A természettudományok és a vallás kapcsolata Holmes Rolston szerint olyan, mint a senki földje, ahol egyre inkább élnünk kell. 2 Mezsgyét kell szántanunk tehát, a határt jelz ő keskeny kis földet, a senki földjét. A természettudomány és vallás kapcsolatának művelése olyan aprólékos munkát jelent, amely eltakarítja a kirakott és kidobott köveket, fellazítja a letaposott és megkeményedett talajt, és átjárhatóvá tesz két területet. Élnünk kell a szűk mezsgyén, ahol minden pillanat izgalom, tele van talánnyal és a határsértés kockázatával. Paul Tillich, a 20. század egyik legjelentősebb protestáns teológusa, a határok teológusaként valószínűleg semmilyen kérdést nem engedett volna a senki földjévé válni. Dolgozatomban elsősorban azt vizsgálom meg, hogy a természettudományok és a vallás változatos témáihoz, mai álláspontjaihoz, sokféle érveléséhez milyen gondolatokat tesz hozzá Tillich teológiája. Mennyiben változtat meg egyes teológiai álláspontokat Tillich kritikája? Milyen irány felé tereli a tudományokkal folytatott párbeszédben a vallás hozzászólásait Tillich rendszere? Milyen újraértelmezésekre motiválja Tillich gondolkodása a tudományok és a vallás kapcsolatának elemzőit? Vagyis: mi Tillich teológiájának lehetséges szerepe és hatása a természettudományok és a vallás mai párbeszédére nézve? 1.1 A természettudomány és a vallás kapcsolatának modelljei A modern természettudományok és a vallás kapcsolata nem túl régi, de annál változatosabb múltat mondhat magáénak. A természetesnek tekintett együttműködésen, az önértelmezés és önkritika segítőkészségén át a harcos ellenségeskedésig, az egyoldalú alárendelésig, vagy a teljes közömbösségig számos változat jellemezte a keresztény teológiának és a 1 OB p.297. 2 Rolston, 1987. p.vi. 3

természettudományok ágainak egymáshoz való viszonyulását. A kérdésektől való bizonyos fokú távolságtartást és rálátást jelzi, illetve a modernitás rendszerez ő gondolkodásának egyik vívmánya, de az útkeresés egyik módja is az, hogy az utóbbi évtizedekben megjelentek a természettudományok és a vallás kapcsolatát elemz ő tipológiai leírások. Dolgozatomban azt a klasszikusnak számító, a természettudományok és a vallás kapcsolatával foglalkozó szakemberek által általánosan elfogadott rendszerez ő leírást használom, amelyet Ian G. Barbour vázolt fel az 1960-as évek közepén, s amelynek részletesen kidolgozott változatát 1997-ben jelentette meg Religion and Science, Historical and Contemporary Issues cím ű könyvében; majd 2000-ben kicsit átdolgozott és kiegészített változatában publikálta When Science Meets Religion cím ű írásában. 1.1.1 Barbour modellje Ian Barbour tipológiájának célja, hogy rendszerezett áttekintést adjon a természettudományok és a vallás kapcsolatáról, segítse a konkrét kérdésekhez vezet ő válaszadásban az útmutatást, valamint irányt mutasson az egyes természettudósok és teológusok gondolatainak értékeléséhez. 3 Négy osztályba sorolja a lehetséges álláspontokat: a konfliktus (conflict), a függetlenség (independence), a párbeszéd (dialogue) és az integráció (integration) csoportjába. Barbour az egyes csoportokat témák szerint részletezi, és megpróbálja elhelyezni az adott témákkal foglalkozó természettudósokat és teológusokat az álláspontjuknak megfelel ő helyre. Konfliktus: Barbour értelmezésében a konfliktus alapja mindkét részről az a törekvés, miszerint az egyedüli, biztos alapokkal rendelkez ő tudás a vallásban található meg, és tulajdonosa az egyház; vagy a tudományban lelhet ő fel, és birtokosai a tudósok. A konfliktus-modellt követők szerint a hív ő ember a Szentírás tévedhetetlenségében bízik, míg a tudósok a logikára és az értelemre alapoznak mindent. Barbour szerint a konfliktusnak így két alapesete van: a tudományos materializmus, és a bibliai literalizmus. Függetlenség: A konfliktus elkerülésének egyik módja a területek egymástól való eltávolítása, függetlenítése. A tudományok és a vallás alapvet ő különbségeire épülő 3 Barbour, 1997. p.77. 4

modellt Barbour az említett két könyvében kissé eltér ő módon osztja részekre. Míg a korábbiban a módszertani és a nyelvi különbségeket említi; a későbbiben a tartalmi, a módszertani és a nyelvi különbségeket lehet felfedezni írásában. Párbeszéd: A párbeszéd leggyakrabban olyan kérdések körül alakul ki, amelyek vagy a tudomány vagy a vallás saját kutatási területén belül merülnek fel, de amelyeket az adott terület nem tud kizárólagosan a saját eszközeire, lehetőségeire támaszkodva megválaszolni. Ezeket a kérdéseket nevezi Barbour határkérdéseknek. A 20. század második felében megjelent teológiai és tudományos írások alapján Barbour úgy látja, hogy párbeszéd kialakulhat a módszertani párhuzamok alapján is. A párbeszéd útjának harmadik lehetősége Barbour két könyvében különbözik: előbb a természetközpontú spiritualitást említi, mint azt az esetet, amikor egyes költők, írók, teológusok vagy természettudósok a természetben megtapasztalt vallásos dimenzióban vélik felfedezni a természettudományok és a vallás közötti párbeszéd alapjait ám később ezt a lehetőséget az integráció között említi meg; későbbi könyvében viszont a fogalmi analógiákat hangsúlyozza, mint amelyek okot adhatnak a két terület közötti párbeszédre s amelyet els ő könyvében még a határkérdések között tárgyal. Integráció: A tudományok és a vallás párbeszédétől jóval nagyobb mértékben elkötelezett gondolkodókat sorolja Barbour az integráció csoportjába, amelyet három témára oszt: a természeti teológia, a természet teológiája és a szisztematikus egyesítés területeire. Az els ő kettőben a természetből és a természetről szerzett ismereteinket és teológiai tudásunkat állítjuk valamilyen mérték ű és irányú kapcsolatba egymással, míg a harmadik témában a tudomány és a vallás együtt alkot egységes rendszert. Barbour célja tipológiájával az, hogy feltérképezze a természettudományok és a vallás kérdéseinek területét, s ezt a feladatot a lehetőségekhez mérten a legjobban el is végzi. Természetesen, mint minden hasonlatnak és példának, ennek a tipológiának is megvannak a maga hiányosságai és korlátai. A barbouri modellt több kritika is érte, melyek közül a leggyakoribb a tipológia alkalmazhatóságát érinti: nehezen lehet fenntartások nélkül, teljes mértékben elköteleződni az egyik csoport iránt, mert Barbour túl általánosan határozza meg őket. 4 Ezzel a kritikával Barbour is tisztában van. Azonban korlátaival együtt is jól használhatónak tartja a természettudományok és a vallás kapcsolatáról történ ő gondolkodás 4 l. pl. Southgate, 2004. p.239-247. 5

segédeszközeként, mint amely segít eligazodni és tájékozódni a kutatás során. S több, mint negyven évvel az els ő publikált megjelenése után5 a téma szakemberei is elismerik a tudomány és a vallás kapcsolatára vonatkozó mértékadó és klasszikusnak számító tipológiaként, és napjainkig a legjobban használható modellnek tartják. 6 1.1.2 Peters, Drees és Haught modellje A barbouri modellel szemben támasztott kritika helyes értékeléséhez meg kell említeni, hogy más teológusok és természettudósok is foglalkoztak hasonló tipológiai rendszerek kidolgozásával, melyek közül a legjelentősebbek Ted Peters, Willem B. Drees vagy John Haught 20. század végén született munkái. Ted Peters nyolcas felosztást javasol a természettudományok és a vallás jobb megértése érdekében: 7 tudományosság (szcientizmus): a vallás elavult, a tudomány mindenre választ ad, tudományos imperializmus: a tudomány minden kérdéshez útmutatással szolgál, egyházi tekintélyuralom: az egyháznak minden kérdésben hatalma van a tudomány felett, kreacionizmus: a tudomány adatai a bibliai igazságot támasztják alá, két-nyelv elmélet: mivel a két terület különböz ő módokon beszél, ezért nem érhetik meg egymást, feltételezett összhang: mindkettőben előfordulhatnak a másik diszciplínát érintő kérdések, és lehetséges a közös vizsgálódás a válaszkeresés során, etikai átfedés: a teológiának fontos szerepe van a tudomány által felvetett kérdések etikai vonatkozásának megválaszolásában, New Age-spiritualitás : a tudomány és a spiritualitás összefonódására tett kísérletek. Noha Peters tipológiájában tovább finomítja a két végleten elhelyezked ő lehetőségeket, s ezzel segít a szélsőséges irányzatok rendszerezésében és könnyebb elhelyezésében; ám a középen szerepl ő csoportok tartalmát épp annyira elnagyolja és összemossa. Ezzel annak az 5 Könyvének els ő publikált változata sokkal kevesebb kérdést érintett, de az alapvet ő témák ugyanúgy megjelentek benne: Issues in Science and Religion. Harper & Row, New York, 1966. 6 l. pl. Drees, 2006. vagy Russell, Barbour, 2004. 7 Peters, 1998. p.13-22. 6

átmenetnek a finomságát szünteti meg, amely lényeges és talán a legérdekesebb elem a tudomány és vallás kapcsolatának vizsgálatakor. Willem Drees munkájában két olyan szempontra hívja fel a figyelmet, amely korábban háttérben maradt. 8 Egyrészt rámutat, hogy a vallás nem csak a kognitív elemre, de a vallásos tapasztalatra és a hagyományra is épít. Másrészt, Drees szerint a vallás az emberi kultúra evolúciójának része, s mint ilyen, a tudományos vizsgálódás tárgya. Ezek alapján egy mátrixot állít fel a tudomány és a vallás kapcsolatán belül elfoglalt pozíciók feltérképezésére. 9 A tudomány által támasztott kihívások A vallás jellemzői 1. Ismeret 2. Tapasztalat 3. Hagyomány (a) Új ismeret (1a) Tartalom: i: Ellentét ii: Elválasztás iii: Részleges elfogadás tapasztalat és az agy. iv: Integráció (2a) Lehetőség a tapasztalati vallás számára? Vallási (3a) Vallási hagyományok, mint az evolúció termékei (b) A tudás új szemléletmódjai (1b) Tudományfilozófia és lehetőségek a teológia számára (2b) A vallási tapasztalatok (3b) Valláskritika és és adatok filozófiai védelme fejlődés, mint nyelvi játék (1c) Új szövetség az (2c) A világ (3c) Alap a reményre? (c) A világ ember és az univerzum kétértelműsége, és Isten Vagy vallások, mint helyi megbecsülése között? fogalmára utalások hagyományok egyetemes igény nélkül? Drees tipológiájának is vannak gyenge pontjai. Christopher Southgate szerint Drees figyelmen kívül hagyja, hogy a tudomány sem csupán kognitív elemekből táplálkozik, hanem olyan szempontokat is figyelembe vesz egy elmélet megalkotása, vagy egy kísérlet kivitelezése 8 Drees, 1996. p.39-53. 9 I. m. p.45. 7

közben, amelyek például az esztétika vagy a képzelet területéről származnak. 10 Erre Drees maga is utal könyvében, s mint később elismeri, ő elsősorban a tudomány területén mozog otthonosan, ezért részben ennek köszönhet ő, hogy a vallásnak csak minimalista álláspontját képviseli, s rendszerébe is főként a tudománynak a vallásra gyakorolt kihívásait építette be. 11 A tudománnyal szembeni elfogódottság érezhet ő könyvében, s így rendszerében is, amely szintén hátránya tipológiájának. Noha Drees tipológiája számos új szempontot bevezet a barbouri modellhez képest, de nem arra a kérdésre keresi a választ, amelyre Barbour tipológiája: milyen kapcsolatban lehet a tudomány és a vallás egymással, s ezen belül melyik téma hol helyezkedhet el. Drees sokkal inkább arra a kérdésre fókuszál, hogy a tudomány és a teológia bizonyos elemeinek kombinációi milyen hatással lehetnek a tudományra, és főként a vallásra. John Haught tipológiája 12 nagymértékben egyezik Barbouréval, azonban tartalmában sokkal szűkebb, s az egyes csoportok témaköreinek kifejtése is hiányzik belőle. Ami miatt mégis említést érdemel, az a négyes felosztás elnevezése, amely jobban kifejezheti azok tartalmát, valamint az utolsó két csoport esetében egy-egy új szempont megjelenítése: Konfliktus (conflict): az a meggyőződés, hogy a tudomány és a vallás alapvetően kibékíthetetlenek egymással, Szembenállás (contrast): az az álláspont, mely szerint a tudomány és a vallás között nem létezik konfliktus, mivel teljesen különböz ő kérdésekre válaszolnak, Érintkezés (contact): az a megközelítés, amely a tudomány és a vallás közötti párbeszédre, kölcsönhatásra és esetleg összhangra törekszik, különösen abban a formában, hogy a tudomány formálni tudja a vallási és tudományos értelmezéseket, Megerősítés ( confirmation): az a szempont, amely azokat az utakat mutatja meg, amelyeken egy nagyon mély szinten, a vallás támogatja és táplálja a tudományos vállalkozásokat. Bármely tipológiát vesszük is alapul, a kritikáikkal minden esetben számolni kell. Egy modell így egy tipológia is sosem lehet tökéletes. Azonban a tájékozódáshoz mindig segítséget nyújthat, s ehhez a dolgozat témája szempontjából a barbouri modellt tartjuk legalkalmasabbnak. 10 Southgate, Brooke, Deane-Drummond, 2005. p.5-30. 11 Drees, 1996. p.4-5. 12 Haught, 1995. p.9-26. 8

1.2 Tillich helye a barbouri modellben A természettudomány és a vallás közötti kapcsolat kérdése iránt általában mind a teológusok, mind a természettudósok körében megmutatkozik az érdeklődés. Azonban Barbour felosztása rámutat egy érdekes szempontra. Míg összességében nézve körülbelül ugyanannyi teológust sorol fel példaként, mint természettudóst, addig az egyes csoportokra lebontva más a helyzet: a két szélsőség (a konfliktus és az integráció) csoportjában sokkal több a természettudós, mint a teológus; míg a két közbüls ő csoportban egyértelműen fordított az arány. 13 Ez természetesen Barbour személyes érdeklődésének is tulajdonítható, azonban a teológus szempontjából nézve felvethet néhány kérdést: vajon a vallás milyen szerepet játszik a tudományok és a vallás közötti párbeszédben? Inkább egy semlegesebb, közvetít ő szerep jut neki, vagy a radikálisabb álláspontokban is ugyanolyan mértékben részt vesz? S vajon egy teológiai rendszer lehet-e ugyanolyan meghatározó a párbeszédben, mint a tudományos gondolatok; vagy a teológia a tudomány eredményeit követve csupán a reakciók lehetőségére rendeltetett? A dolgozatnak nem célja ezeket a kérdéseket általánosságban megvizsgálni. Kizárólag egy teológiai rendszernek a természettudományok és a vallás kapcsolatát meghatározó lehetséges szerepére fordítjuk a figyelmet. Emellett azt a kérdést is szem előtt tartjuk, hogy vajon Tillich hol helyezhet ő el a barbouri modellben. Besorolható-e egy konkrét csoportba, s ha igen, melyikbe? Barbour maga nem említi Tillich gondolatait egyik könyvében sem. 14 Implicit utalást lehet csak találni, mely szerint Tillich tanítványa és későbbi munkatársa, Langdon Gilkey aki számos kérdésben Tillich teológiáját követi a függetlenség-csoportba tartozna, a különböz ő tudományos és teológiai módszerek neoortodox használata miatt. Ám Gilkey határozottan elutasítja, hogy teológiáját a neoortodoxia égisze alá sorolják, s ennek alapján amint később látni fogjuk a 13 Els ő könyvében az arányok a következőképpen alakultak (természettudós/teológus): konfliktus: 9/2, függetlenség: 0/5, párbeszéd: 3/8, integráció: 10/3. (Barbour, 1997. p.77-105.) 14 A már említett két könyvön túl Barbour egy korábbi, 1974-ben keletkezett írásában pár gondolat erejéig foglalkozik Tillich teológiájával. Ám a tudományok és a vallás kapcsolatának vonatkozásában nem tárgyalja Tillich rendszerét; csupán érintőlegesen azt a kérdést tárgyalja, hogy Tillich személyes és személytelen fogalma párhuzamba állítható-e a kvantumfizikában meghatározott kettős természettel : a részecske- és hullámtermészettel. Válaszában azt állítja, hogy csak a használat során, mint modellek, van köztük hasonlóság de a témánk szempontjából semmilyen állásfoglalást nem tesz, és nem is vizsgálja tovább részletesen a kérdést, amint Tillich teológiájának értékelésére sem fordít figyelmet. (Barbour, 1974. p.49-50.) 9

függetlenség-csoportba kerüljön. 15 Tillich teológiájának barbouri értékeléséhez tehát még ennyi kapaszkodót sem találunk. Ellenben Tillich írásai számos helyen tartalmaznak konkrét vagy implicit állásfoglalást a tudományok és a vallás kapcsolatát illetően, s ezeket vizsgáljuk meg a dolgozatban. 15 Gilkey, 1993. p.20-21., p.211. 10

2 Konfliktus A természettudományok és a vallás közötti konfliktus kialakulását Barbour két alapvet ő okra vezeti vissza: a tudományos materializmusra és a bibliai literalizmusra. 16 Az előbbi követői a francia felvilágosodás, a Hume-i empirizmus, a 19. századi naturalizmus és a Comte-i pozitivizmus örökösei. Gyakran vallanak redukcionista elveket, mind episztemológiai, mind metafizikai értelemben. Jacques Monod biológus megfogalmazásában: minden lecsökkenthet ő egyszer ű, egyértelm ű mechanikai kölcsönhatások összességére. A sejt egy gép. Az állat egy gép. Az ember egy gép. 17 A tudományos materializmus képviselői gyakran esnek a szcientizmus hibájába, mely szerint a tudomány az igazi megismerés egyetlen útja, az objektív, egyetemes és haladó világkép képviselője. A vallásos hiteket a tudomány kritériumai alapján utasítják el, mert szerintük hiányoznak belőlük a tudományos kutatás alapvető ismérvei, mint például a megismerhetőség, ellenőrizhetőség, vagy következetesség. A tudományos materializmus szerint az etikai megállapítások és a vallási gondolatok se nem igazak, se nem hamisak, hanem értelmetlen pszeudo-állítások, az érzelem vagy az elfogultság kifejeződései, amelyek kognitív jelentéstől mentesek. Barbour szerint olyan tudósok tartoznak ide, mint Carl Sagan, Francis Crick, Jacques Monod, Edward O. Wilson, Daniel Dennett, Richard Dawkins, Steven Weinberg és még sokan mások, akik tudományos kutatásaik eredményeit kiterjesztik a metafizika, etika és a vallás területeire, és tudományos alapon, a tudomány eszköztárával tesznek olyan megállapításokat, amelyek így egy materialista filozófia alapjává válnak. Ezzel nem tesznek mást, mint egy alternatív hitrendszert építenek fel, amellyel véleményük szerint a valóság egészét sikerül megragadniuk. A bibliai literalizmus ugyanazon az elven gondolkodik, mint a tudományos materializmus, de éppen a másik, a szemben álló területet képviselve. Álláspontjuk szerint a Szentírás az egyetlen, a világ megismerését szolgáló forrás, amely megbízható, hiteles és tévedhetetlen, ezért akár szó szerint is értelmezhetők az egyes részek, így a világ keletkezésére választ adó fejezetek is. A tudomány képviselői számára nemcsak az így meghatározott állítás jelent 16 Barbour, 1997. p.78-84. és Barbour, 2000. p.10-17. Érdekes, hogy Barbour egyedül a konfliktus modell tárgyalása során nem változtatott annak részletezésén az évek során, a többi három modell felosztását kisebb-nagyobb mértékben módosította. 17 idézi: Barbour, 1997. p.80. 11

problémát, de a tudományban az inkonzekvencia is elutasításra kerül. Egyértelműen adódik a nézeteltérés a természettudománnyal: a bibliai literalizmust művelők ugyanis ugyanúgy, mint a szcientizmus képviselői saját területük módszerét, ismeretelméletét és eszköztárát kiterjesztik a tudomány területére is, és tudományt kívánnak művelni bibliai literalista alapon, természetesen a természettudománnyal foglalkozók számára elfogadhatatlan módon. A literalizmus mai legnépszerűbb képviselői Phillip Johnson, Michael J. Behe és Werner Gitt, akik teológusként és informatikusként, a Szentírás szó szerinti értelmezése alapján szeretnék a kozmológia, geológia, paleontológia és más természettudományok kutatási eredményeit megcáfolni. Tillich egyetértene Barbourral mind a tudományos materializmus, mind a bibliai literalizmus elutasításában. Elsőként Tillich történelemszemlélete és filozófiai látásmódja segíthetnek a természettudományok és a vallás közötti konfliktus tillichi szempontjainak megértésében. 2.1 Mitikus világ A konfliktusok feltárásához Tillich a természettudományos és a vallásos gondolkodás kezdeteihez nyúl vissza, melynek fejlődését The Relationship Today between Science and Religion cím ű tanulmányában írja le részletesen. Az ókori világkép szerint, a természettudományos és a vallásos világ szétválása előtt az isteni nem volt természetfölötti, és a dolgok nem voltak természetesek. Az isteni és a természeti világ összefonódott, ahogy az események folyamata és az istenek cselekedetei is. A változás akkor kezdődött, amikor a görög filozófusok egzakt megfigyelés és mérés tárgyává tették a természet elemeit. Ebben a momentumban a világ mitológiátlanításának hosszú folyamata indult el, s ezzel kezdetét vette a vallással való konfliktusok sorozata. 18 Ennek a mitológiátlanításnak a kezdeteit Tillich Anaxagorasz két és fél évezreddel ezelőtti gondolatainak tulajdonítja, hiszen ő fosztotta meg az égbolt elemeit isteni karaktereiktől azzal, hogy egyszer ű égitestekként tekintett rájuk. A görögök vizsgálódásai során a természet egyre jobban veszített isteni jellegéből, de mindig voltak olyan irányok is, amelyek megpróbálták visszacsempészni a mitikus elemeket a világ egyes részeibe. Az utolsó ókori próbálkozásnak, az újplatonizmus törekvésének, miszerint az istenek, mint bels ő erők vannak jelen a 18 TSS p.152-153. 12

világban, a kereszténység vetett véget. 19 Egészen pontosan a keresztény világ a saját szemléletmódjával a matematika és a ptolemaioszi kozmológia kivételével az ókori tudományos képnek vetett véget: az isteneket lecserélte angyalokra, szentekre és démonokra, a görög világképet pedig a középkorra jellemz ő pokol-föld-menny hármas felosztással váltotta fel. 20 Több évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a tudományos kutatás újabb lendületet kapjon. Arab közvetítéssel jutottak el az ókori tudományos eredmények és a legújabb kísérletek problematikái a keresztény világba, 21 amikor a középkor kettő s igazság elmélete mentette meg a természetfilozófusokat a konfrontációtól. A reneszánsz Tillich értékelésében újabb fellendülést jelentett a tudományos kutatás számára, de egyben az ókori problémák újjászületését is magával hozta. Újra a mitológiátlanítás került előtérbe, azzal a különbséggel, hogy a keresztény egyház a tisztító szerep helyett a megtisztítandóba került. Az erősöd ő természettudomány egyre több területen támadta az egyház mitikus elemekkel teli világképét. Kopernikusz és Galilei kozmológiájában a Föld, s ezzel együtt az emberiség és Krisztus decentralizálása jelentette a problémát a katolikus egyház tanítása számára. Kepler a tökéletesnek vélt körpályáktól, ezzel isteni attribútumaiktól fosztotta meg az égitesteket. Newton általános tömegvonzás elmélete a Föld bármilyen értelemben vett kitüntetett helyzetét cáfolta meg, Darwin evolúció-tana pedig az 19 A kereszténység más szempontokkal is hozzájárult a természet vizsgálatához. Így például az a tanítása, amely szerint Isten a világot jónak tehát rendezettnek teremtette, a megismerhetőség motivációjával járult hozzá a természettudományos gondolkodás kialakulásához. (l. pl. Végh, 2002.) Ha ugyanis a világ rendezett, nem pedig az istenek véletlenszer ű játékának következménye, akkor az emberi értelem számára is nyitva áll, tehát érdemes a vizsgálatával foglalkozni. A keresztény tanítás hangsúlyozta továbbá, hogy a teremtett világ nem azonos a Teremtővel, ezért az ember a természetről vett tapasztalatait számba veheti anélkül, hogy ezzel Istent sértené. Fontos szerepet játszott még a kereszténységnek az a nézete is, mely szerint a lelki oldal mellett az anyagi világ is értékes szemben a gnosztikus tanítások szemléletével. A keresztény világkép tehát talán sokszor nem tudatosan, de nagymértékben elősegítette a természetfilozófia fejlődését. Csak egy olyan világképben, gondolkodási rendszerben alakulhatott ki az empirizmusra nem pedig a spekulációkra épül ő tudomány, amely pozitívan tekintett az életre, és amely elfogadta annak valós létezését is. A skolasztika korában a világ jóságából és rendezettségéből fakadó megismerés lehetőségét egyesek pedig már szükségszer ű következménynek tartották: többek között Robert Grosseteste, Roger Bacon vagy William Ockham is így vélekedett. 20 TSS p.153. 21 A keresztény világképhez hasonlóan, az arab szemlélet is nagymértékben hozzájárult a természettudományos gondolkodás kialakulásához tevékenységük nem szorítható a hellenisztikus tudomány egyszer ű közvetítésére Európába. Az arabok a görög kultúrát továbbfejlődésre alkalmassá tették azáltal, hogy igyekeztek elkerülni a görög dogmatikus gondolkodást (így utat nyitottak az algebra és az aritmetika előtt), vagy például azáltal, hogy nagyra becsülték a kézművesmunkát (ezzel pedig szerepet biztosítottak a vegyészeknek, s így a kémia kibontakozásának). (l. pl. Sain, 1986. p.380-419.) 13

embernek a többi élőlény között elfoglalt felsőbbrend ű helyzetére mondott nemet. 22 A sor folytatható a 20. század geológiai, kozmológiai, kvantumfizikai, termodinamikai, molekuláris biológiai, és más szakterületek tudományos eredményeivel, amint ezt látni is fogjuk a későbbiekben. 2.1.1 A tudomány és a vallás mitológiátlanítása A mitológiátlanításnak Tillich szerint két fajtája van: egyrészt jelentheti a szimbólumok és a mítoszok bet ű szerinti értelmezése (eltorzítása) elleni harcot. De a mitológiátlanítás jelentheti azt is, hogy eltávolítjuk a mítoszt, hogy a vallásos kifejezések puszta hordozóelemének, holmi tudomány- és erkölcspótléknak tekintjük. Ebben az értelemben határozottan el kell utasítanunk a mitológiátlanítást. Ez ugyanis egyszerűen a saját nyelvétől fosztaná meg a vallást; elnémítaná a szentséges megtapasztalását. 23 Mind a materializmus, mind a literalizmus kérdésére megtaláljuk Tillich helyes mitológiátlanítás-értelmezésében a választ. A mitológiátlanítás els ő fajtája nemcsak, hogy elfogadható, de a keresztény teológia határozott feladata is azért, hogy a babonák és a különböz ő okokból vagy érdekekből kialakult félreértelmezések ellen felvehesse a harcot. Ebben az értelemben a tudomány és a vallás között nem lehetne konfliktus, mert a tudomány a keresztény teológia szövetségese lehet a valódi jelentés és üzenet megtalálásáért folytatott küzdelemben. Amikor a teológia a mítoszok literalista értelmezése ellen fellép, akkor nem alakulhat ki konfliktus a teológia és a tudomány között különösen akkor nem, ha ebben a tudomány is a teológia segítségére van. Ám a tudomány követői gyakran nem állnak meg a mitológiátlanítás ezen szintjén, és a mítoszt a mese szintjére redukálják, a szimbólumokat pedig egyszer ű jelnek tartják. Ez elfogadhatatlan, mert mindkét fogalom jelentése ettől bővebb: Ha lehet, ne mondjuk soha, hogy 'csak egy szimbólum', hiszen a nem szimbolikus Isten ismeretnek sokkal kevesebb az igazsága, mint a szimbolikus tudásnak. Ha a véges dolgokat a maguk mindennapos értelme szerint alkalmazzuk a kijelentés ismeretére, leromboljuk a kijelentés értelmét, és megfosztjuk 22 TSS p.154-155. 23 RT p.348. A szöveg eredeti fordítása szerinti mítosztalanítás helyett a mitológiátlanítás használatát választottuk, mert ez jobban fedi Tillich értelmezését. l. Béres, 2002. p140-141. 14

Istent a maga istenségétől. 24 Igaz ugyan, hogy a véges dolgok és Isten összekapcsolódnak, de csak annyiban, amennyiben a vallásos szimbólumok a minket körülvev ő világ véges anyagait használják az Istenről való beszéd során. A vallásos szimbólum részesedik abban a valóságban, amit szimbolizál. Azonban a véges dologról szerzett ismereteinket mégsem alkalmazhatjuk Istenre, mert Isten 'egészen más', vagy ahogy mi mondanánk: 'eksztatikusan transzcendens'. Ennek a két, ellenkez ő irányba tartó felfogásnak az egysége az analógiás vagy szimbolikus istenismeret. 25 A tapasztalat szerint a mítosz nem igaz, de birtokolja a kinyilatkoztatott igazságot, ezért Tillich szerint semmilyen más módon nem lehet az Istenről beszélni, mint a szimbólumokon és mítoszokon keresztül. 26 A tudomány az igazságra való törekvése során gyakran összekeveri a mítoszok tartalmának és a mítoszok mondatainak igazságát. Mivel a tudomány nem úgy kezeli a mítoszokat, ahogyan eredeti céljuk szerint helyénvaló volna, ezért a tudomány helytelenül mellőzi, vagy félreértelmezi azokat. A mítoszt fel kell ismerni a beszéd során, de nem szabad elhagyni a gondolkodásból: A Bibliában szerepl ő minden mitológiai elemet mitológiaiként kell felismerni, de fenn kell tartani szimbolikus formájukban, és nem szabad tudományos elemekkel helyettesíteni. 27 Tillich ennek szemléltetésére a napfelkelte vagy a naplemente szimbólumait említi: 28 azáltal, hogy használjuk ezeket a fogalmakat, nem hisszük, hogy a Nap forog a Föld körül. Ám ha nem élünk ezek használatával, akkor megfosztjuk magunkat értékeiktől; mert nemcsak szebben fejezik ki a reggel és este kezdetét, mint egy tudományos mondat, de az érzelmi mellett tartalmi többlettel is rendelkeznek. Jól érzékelhet ő ez például olyan versekben, amelyekben a Nap látszólagos mozgását a Földről nézve, mint a fény térhódítását fogalmazza meg a költ ő: A bíboros nap felkel, kiváncsin széttekint; óráját tudja biztos és lepihen megint. A hold suhogva sétál 24 I. m. p.117-118. 25 RT p.245. 26 McKelway, 1963. p.24. 27 DF p.58. 28 TSS p.164. 15

A fellegek között, sarlója megsoványul, míg árnyba öltözött. 29 2.1.1.1 A természettudomány két eleme A világ mitológiátlanítására említett korábbi példák jól demonstrálják Tillich azon állításának következményeit, mely szerint minden természettudományos kutatásnak két eleme van: a valóság megközelítése a megfigyelés, hipotézis, kísérlet, elmélet folyamat során, térben és időben, matematikai és logikai szerkezeteken keresztül; valamint az ember spirituális életében és önértelmezésében való részesedés. Míg az els ő rész kizárólag a tudomány hatáskörébe tartozik, addig a második elem az a pont, ahol a tudomány érinti a vallásos dimenziót, mert a mítosz is és a metafizika is szimbólumokon vagy fogalmakon keresztül fejezi ki a végső valósággal történ ő találkozást. Itt van a konfliktusok területe, amely emberileg elkerülhetetlen, de nem szükségszer ű sem a vallás, sem a tudomány természetéből fakadóan. 30 A természettudományok és a vallás konfliktusát hangsúlyozó két nagy csoport gondolkodására jól lehet alkalmazni a tudománynak a Tillich által megfogalmazott két elemét. A tudományos kutatás alapvet ő lépéseit a tudomány maga határozza meg, s ezt semmilyen más elven működ ő diszciplína nem befolyásolhatja. Ebben a lépésben a tudomány autonóm. Kizárólag akkor szólhatnak hozzá más terület szakemberei, ha ők észrevételeik során a tudomány eszközeivel és módszereivel fogalmazzák meg kritikájukat de ekkor már, mint természettudománnyal foglalkozó szakemberek vesznek részt a kutatásban. Ha nem így teszik, akkor a tudomány a heteronómia uralma alá kerül, ami a tudomány számára végzetes lehet. Ám a természettudósok sem tagadhatják, hogy a tudományos eredmények ember- és világformáló értelmezése nem lehet kizárólag a tudomány feladata. Amint a természettudós kutatása eredményei fényében világnézetileg állást foglal a végs ő kérdéseket illetően, teológussá válik, és abban a pillanatban az övétől eltér ő teológiák képviselőinek céltáblájává válik. 29 Dsida Jen ő: Ki-ki maga mesterségét (részlet) 30 TSS p.155. 16

A természettudós és a teológus szerepének tisztázása mellett a tudomány és a vallás eredményeinek, állításainak fejlődése is fontos szempont a konfliktus elkerüléséhez. Tillich szerint elvárható, hogy aki kritikusan fordul akár a természettudományok felé, akár a vallás felé, az naprakész ismeretekkel rendelkezzen, és ne azokat a tételeket támadja, amelyeket az adott terület is felülmúlt már a sajátjaként: Létezik egy érdekes jelenség a teológiaellenes kollégáimmal kapcsolatban. Azért kritizálom őket, mert az alábbi trükköt viszik véghez: azokat a dolgokat támadják, amelyeket én magam is éppen elutasítottam, a primitív teológia babonás elemeit, vagy a primitív vallási szimbolizmust. 31 Ez ugyanis olyan magatartás, mintha valaki például a mai kozmológiai elméleteket a Kopernikusz előtti magyarázata alapján támadja. Ha én tudós lennék, és támadnám [a tudományos elméletet], akkor azon legfrissebb eredmények alapján tenném, amelyek tegnap láttak napvilágot a Kaliforniai Egyetem tudományos laboratóriumaiban. Nem mennék vissza ötszáz évet azért, hogy megtámadjam [a természettudomány eredményeit]. De a teológiával mégis mindig ezt teszik. 32 Vajon a Tillich által említett támadás miért fordul el ő gyakrabban a teológiával szemben, mint a természettudományokkal szemben? Valószínűleg nem csupán felületességről vagy a vallási tételekkel kapcsolatos tájékozatlanságról van szó, hanem a vallás és a természettudományok természetéből adódó következményekről. A tudományos elméletek egyik legfontosabb jellemzője ugyanis a folyamatos kritika alá vettetés, vagyis az, hogy az újabb és újabb kutatások eredményeinek fényében megvizsgáltasson helyességük és alkalmasságuk. Ez a tulajdonság a tudomány céljából fakad: abból a törekvésből, hogy minél jobban megismerjük azt a világot, amelyben élünk, minél jobban megközelítsük azt a valóságot, amely körülvesz minket. A tudomány így folyamatosan az újra törekszik, s alapvet ő tulajdonsága, hogy megkérdőjelezzen mindent. Ezzel szemben a vallásoknak fontos hagyományőrz ő szerepük is van, s a vallási tanítások az évezredes, megkérdőjelezhetetlen vagy annak vélt dogmatikai, erkölcsi és spirituális tanításra építenek. Ám a különböz ő tradícióikhoz kötőd ő különféle esetleg ellentétes kapcsolatuk, és a tanításokon végzend ő változtatásokhoz fűződő különböz ő irányultságaik ellenére a teológiát kritizálóknak ugyanazzal a becsületességgel kell megfogalmazniuk ellenvetéseiket, mint amelyeket elvárnak a tudományt kritizálókkal 31 TSS p.164. 32 TSS p.164. 17

szemben is. Noha a természettudomány és a vallás kapcsolatának vizsgálatában egyre többen ismerik fel a tévutakat, és a téves megközelítéseket, mégis, fél évszázaddal Tillich gondolatai után, sokan még mindig nem akarják elfogadni az eddig említett tillichi szempontokat. A következőkben ennek szemléltetésére hozok példákat a természettudomány és a vallás egyes területeiről, s ezen példák vizsgálata során tekintjük át a literalizmus és materializmus tévedését Tillich alapján. 2.2 A konfliktus fontosabb témakörei 2.2.1 A világ keletkezése A világ kezdete, az élet kialakulása, a világ törvényeinek leírása mindig foglalkoztatta az emberiséget. Ma, amikor a világ kezdetére vonatkozó egyre több tudományos adattal és a vallásos teremtéstörténetek magyarázatainak egyre bővebb irodalmával találkozunk, talán még fontosabb, hogy valami biztosat, valami konkrétat, valami megbízhatót tudjunk a kezdetekről. Talán ezért van az, hogy a természettudományok és a vallás közötti, legnagyobb port kavaró viták a kezdetek kozmológiai és biológiai megközelítései körül zajlanak. A tudományos végletet elfoglalók szerint a tudományos kutatás és elmélet jelenti minden megszerezhet ő ismeretünk összességét; míg a vallási végleten állók szerint minden szükséges információt megtalálunk a Biblia lapjain. A világ keletkezésére adott kozmológiai válaszok közül ma az ősrobbanás elmélete az elfogadott. Az elméletnek több változata is létezik, s már a kialakulásakor több irány alakult ki, lényeges pontjaikban azonban megegyeznek. Eszerint a világ kezdetekor jelenlegi tudásunk szerint mintegy14 milliárd évvel ezelőtt egy végtelen kicsi, de végtelen nagy tömeg ű pontból keletkezett az univerzum. A világegyetemnek a tágulása a mai napig tart, s több elmélet létezik a jövőre nézve, 33 melyek szerint a világunk tovább tágul (nyílt világegyetem), egyszer megáll (sík világegyetem), vagy újra összehúzódik (zárt világegyetem, Nagy Reccs). A keletkezés kérdésére azonban így még nem adott választ a természettudomány, ezért felvetődik a következ ő kérdés: honnan jött az ősrobbanás? Több 33 l. pl. Tegmark, 2003. p.41-53. 18

kozmológiai elmélet is létezik válaszként, mint például a buborék multiverzum elmélet (univerzumunk egy multiverzum egyetlen kitüremkedése a sok közül), az oszcilláló világegyetem-elmélet (világegyetemünk a Nagy Bumm és Nagy Reccs folyamatos váltakozása közötti egyik állapotban van), a kvantum-fluktuációs elmélet (a sok létező világegyetem egymástól elszigetelt állapotban van), vagy a húrelmélet (a sokdimenziós világban húrként megjelen ő részecskék összeütközésének eredménye az ősrobbanás). Tény, hogy ahhoz, hogy a világegyetemben kialakulhasson egy olyan hely, ahol elindulhat az élet, több fizikai állandónak is egy nagyon pontosan meghatározott értéket kellett felvennie. Ha ugyanis az általunk ismert főbb fizikai állandók egy kicsit is eltérnének a mostanitól, abból teljesen más világegyetem alakulna ki, amely a világ finomhangoltságát jelenti. 34 A kozmológiának az ilyen és hasonló felfedezései egyesekből csodálatot váltanak ki, míg másokból félelmet és magányt. Egyeseket ez a csodálat a teizmus feltételezéséhez is elvezet, de vannak olyan természettudósok, akik valamely kozmológiai modell elfogadásával az ateizmus mellett kötelezik el magukat vagy azért, mert szerintük a véletlen mellett nincs szükség Isten feltételezésére mint például Quentin Smith filozófus érvelése szerint, 35 vagy azért, mert így az univerzum cél és értelem nélküli ahogy Steven Weinberg fizikus gondolja: Minél inkább felfoghatónak látszik az univerzum, annál inkább tűnik céltalannak is. 36 A 19. századtól egyre gyakrabban megjelen ő földtani leletek és biológiai megfigyelések, csillagászati felfedezések és fizikai kutatások eredményeként megjelentek a Föld és a Világegyetem kialakulására vonatkozó geológiai, biológiai, kozmológiai elméletek, amelyek egyre gyakrabban kihívások elé állították a bibliai teremtéstörténet addigi értelmezését. A vallás oldaláról több próbálkozás is született a teremtéstörténet és a természettudományok által felvázolt keletkezés-elméletek összeegyeztetésére. 37 Időben elsőként a helyreállítás-elmélet született meg a 19. század elején az akkori paleontológiai eredményekre válaszként. E teória népszerűsít ője Thomas Chalmers 34 A világegyetemet leíró fizikai egyenletekben több olyan paraméter van, amelyek kis mérték ű eltérése olyan mértékben megváltoztatná vagy megváltoztatta volna kialakulása során a világot, hogy nem fejlődhetett volna ki sem az az élet, amelyet ma ismerünk, sem az annak helyet adó világunk. Azt mondjuk, hogy a világegyetem ezekre az értékekre nézve finomhangolt. A finomhangoltság számos kérdést vet fel, s a teológiára nézve több következménnyel is bír. (l. pl. Ellis, 1999.) 35 l. Craig & Smith, 1993. 36 Weinberg, 1977. p.144. 37 l. pl. Blocher, 1998. p.33-55. és Scott, Eldredge, 2004. p.59-64. 19

teológiai professzor volt, aki azt feltételezte, hogy a Genezis els ő és második verse között egy pusztulás történt, s így a Genezis els ő fejezetének hat napja nem a teremtés időszaka, hanem a helyreállításé. Az els ő teremtést követ ő pusztulás után Isten újra megteremtette a világot. Véleményük szerint a Genezis második verse így hangzik: a föld azonban kietlen és puszta lett. Az elmélet úgynevezett idős Föld -elmélet, mert követői ily módon összeegyeztethetőnek vélik a Genezist a Föld korával, ugyanis a hat napos teremtéstörténet előtt nagyon hosszú id ő ( szakadék ) telt el, amíg a második teremtés létrejött. Ez az idő-szakadék számos egyéb tudományos kérdésre is megadja a választ, mint például az univerzum korára, a jégkorszakokra, a fosszíliákra, vagy egyéb geológiai kérdésekre. Azonban ennek az elméletnek a negatívuma éppen ennek a szakadéknak a feltételezésében van, amelynek többek szerint nincs megfelel ő bibliai megalapozása. Szintén 19. századi a nap-korszak elmélet, vagy a konkordista értelmezés, amely a Genezis napjait próbálja megfeleltetni a kozmológiai és geológiai időoszlopnak, a nap 24 óráját akár több milliárd éves időtartammá is nyújtva így. Az elmélet alapja az a feltételezés, mely szerint a héber nap szó nem csak a 24 órás időtartamot jelölheti, hanem hosszabb szakaszokat is. Az elmélettel szemben támasztott ellenvetések alapján a f ő probléma az, hogy a teremtés sorrendje ellentmond a tudományos modellben szerepl ő sorrendnek, például a Nap teremtése előtt kerül sor a föld, a növényzet és a fák megalkotására, mely a természettudományos modell szerint lehetetlen. Ha pedig a napok felcserélésével találunk olyan sorrendet, amely a geológiai és evolúciós időoszlopnak megfelel, akkor az a kérdés marad megválaszolatlanul, hogy miért nem eleve a felcserélt sorrendet írja a Genezis első fejezete? A szó szerinti értelmezés követői nem fogadják el a természettudomány eredményeit önállóaknak, hanem saját szempontjaik alapján szelektálva, a teremtéstörténethez igazítva, egyfajta új természettudományt hoznak létre, amely nem mindig felel meg a természettudományokkal szemben támasztott követelményeknek. A velük szemben is felmerül ő előbbi aggályra egyszer ű a válaszuk: mivel Isten mindenható, ezért neki még a napfény hiánya sem jelent gondot a növényvilág létrehozása és fenntartása során. A szó szerinti értelmezés egyik csoportja, a kreacionizmus tanítása szerint a 20

Föld 6000 éves ( fiatal Föld -elmélet), a geológiai leletekre pedig magyarázatot ad az özönvíz, amelynek következtében minden élőlény elpusztult a kőzetekben található mélységi sorrend szerint. Hosszan lehetne sorolni azoknak az elméleteknek a tanításait, az árnyalatnyi eltéréseit, gyengeségeit, velük szemben támasztott problémafelvetéseket és azokra adott válaszaikat, amelyek a vallás képviselőinek részéről születtek a természettudományos keletkezéselméletnek és a Genezis teremtéstörténetének összeegyeztetésére. 38 Azonban témánk szempontjából nem egymástól való eltéréseik, hanem a válaszban megfogalmazott hasonlóságaik, közös érvelésük, s a velük szemben támasztott kritika alapján érdekesek. A szó szerinti, literalista értelmezés és a kreacionizmus fajtái azért állnak konfliktusban a standard természettudományokkal, mert nyíltan ellentmondanak azoknak, és teljes mértékben elutasítják azok önállóan adott válaszait például a világ keletkezésére vonatkozóan. Ám a literalizmus így nem csak a tudománnyal, hanem a vallással is konfliktusba kerül. Tillich szerint a literalizmussal az a legnagyobb probléma, hogy azáltal, hogy Isten cselekvését egy meghatározott térben és időben helyezi el, a literalizmus megfosztja Istent végsőségétől (ultimacy), és vallásosan szólva fenségétől. 39 A mitológiátlanítás során mondottak következtében úgy is fogalmazhatunk, hogy a literalizmus tévedése az, hogy a szimbólumokat és a mítoszokat megfosztja alapvető tulajdonságuktól: hogy önmagán túlmutatva másra mutasson. A teremtéstörténet így lesz egyfajta mágikus tetté, amely a világ történelmének kezdetén történt meg. Ezáltal pedig nem csupán a teremtéstörténet üzenete vész el, hanem a teológia a természettudomány eredményeivel is konfliktusba kerül: Ha a teremtés szimbóluma, amely minden dolog isteni alapjára mutat, átkerül a horizontális síkra, akkor a régmúltban lezajlott események történetévé válik, amelyekre nincs bizonyítékunk, de amely ellentmond a tudományos bizonyítékok minden darabjának. 40 38 Scott és Eldredge például a kreacionista irányzatok sorrendjét annak mértéke szerint állítja fel, hogy az adott elmélet milyen mértékben magyarázza a Bibliát szó szerint. Eszerint a következ ő eredményre jutnak (a leginkább literalista szemlélettel kezdve): sík Föld -elmélet, geocentrizmus, fiatal Föld -elmélet, szakadék-elmélet, nap-korszak kreacionizmus, progresszív kreacionizmus (amely egyes természettudományos eredményeket elfogad, például a Big Bang elméletet azért fogadja el, mert a creatio ex nihilo tanítás tudományos hátterének tartja), és evolúciós kreacionizmus (amely inkább már csak megfogalmazásában tartozik a kreacionista tanok közé, mert valójában elfogadja az evolúciót, mint tudományos elméletet, s mint Isten cselekvésének eszközét). (Scott, Eldredge, 2004. p.57-60.) 39 DF p.60. 40 TSS p.44. 21

Tillich a teremtésben, mint egyik alapvet ő vallási szimbólumban két lényeges dolgot lát megfogalmazódni: egyrészt az ember saját teremtettségének, véges létezésének tapasztalatát; másrészt létezésének teremt ő alapjára, a Teremtőre való mutatást. 41 Azonban ha a teremtéstörténetet szó szerint értelmezzük, akkor Isten eggyé válik a létezők közül, ahova a világ minden része is tartozik. De a dolgok kapcsolatának leírása a tudomány feladata, és így megtörténhet, hogy egy tudományos állítást, például a világ kezdetére vonatkozóan, a vallási szimbólum melletti érveléshez használnak, vagy a vallási szimbólum nevében utasítják el. 42 Létezik ugyan Tillich szerint az a fajta természetinek nevezett literalizmus, amelynek megvan a maga létjogosultsága, mert itt a mitikus és a literális elem még megkülönböztethetetlen, s az egyénben vagy a csoportban fel sem merülnek a szó szerinti értelmezéssel, vagy a világ megfigyelésével és tudományos leírásával kapcsolatos kérdések. 43 Ezen a szinten működ ő közösség literalizmusát nem is szabad megzavarni. Ám a probléma a reagáló (reactive) szinten keletkezik, amikor az emberek felteszik a szent szövegek értelmezésére vonatkozó kérdéseiket, de akár tudatosan, akár tudat alatt elfojtják azokat azért, hogy elkerüljék a konfliktust a Bibliával, a lelkiismeretükkel, vagy az egyházi hatalmakkal. 44 A szó szerinti értelmezés nem csak az ember önértelmezésére van negatív hatással, de a teológiát is rossz színben tünteti fel: Az úgynevezett bibliai literalizmus nem tett jó szolgálatot a kereszténységnek azzal, hogy a Genezis történetének bet ű szerinti értelmezését és a Bukás szimbólumának keresztény hangsúlyait teljesen azonosnak tüntette fel. A teológiának nem kell komolyan vennie ezt a literalizmust, de azt tisztán kell látnunk, hogy mennyire megnehezítette az apologetikus teológia feladatát. 45 Ha a mítoszokat szó szerint vesszük, akkor elveszítik erejüket és jelentésüket: ha a mítoszokat a tudományos állítások szintjére visszük, akkor babonákká válnak, és a tudomány kénytelen lesz vagy elutasítani azokat, vagy olyan hipotézisként tekinteni rájuk, amelyek nagyon gyorsan elutasításra kerülhetnek. 46 Először csak a teremtéstörténet kerül elutasításra, később minden, jelentésétől megfosztott szimbólum erre a sorsra jut, míg végül a létezőként 41 TSS p.156-157. 42 I. m. p.156. 43 DF p60 44 I. m. p.61-62. 45 RT p.261. 46 TSS p.163. 22

értelmezett Isten is elveszíti létjogosultságát. Ebben az esetben azonban nem a tudomány területén kell keresni a konfliktusra okot adó problémákat. A vallás képviselői maguk kínálták fel a tudománynak a megkritizálható értelmezéseket. A nyugati világ vallásnélkülisége felé tett els ő lépést maga a vallás tette meg. Abban a pillanatban, amikor a szimbólumaira nem szimbólumokként tekintett, hanem mint szó szerint értend ő történetekre, már elveszítette a csatát. 47 Noha a bibliai szövegek szó szerinti értelmezése nem az újkorban született, mégis a modern tudományok kifejlődése során tett szert olyan hangsúlyra, amelyből a kreacionista tudomány (creation science), vagy az Értelmes Tervezés (Intelligent Design) 48 mozgalom kifejlődött. Már az egyházatyák is úgy vélekedtek, hogy a bibliai szövegeknek szó szerinti értelme is van, azonban soha nem tartották kizárólagosnak és önmagában helytálló értelmezésnek. Sőt, hangsúlyozták, hogy a szó szerinti értelmezést csak akkor lehet használni, ha az nem mond ellent sem a mindennapi tapasztalatainknak, sem az allegorikus értelmezésnek; és a nem hív ő embereket sem botránkoztatja meg. A literalizmus a 19. században került előtérbe, amikor a tudományos elméletek újabb kihívások elé állították a Biblia értelmezését. 49 Az Amerikai Egyesült Államokban a 20. század során többször is indított perek végül elvetették ugyan azt a kezdeményezést, hogy az Értelmes Tervezés elméletét az evolúciót helyettesít ő tudományos elméletként tanítsák a természettudományos órákon, 50 mégis elérték céljukat azáltal, hogy egyre nagyobb hangsúllyal látták el a kreacionizmus tanítását. A kreacionizmus képviselői és irányzatai sok tekintetben különböznek ugyan, de a csoport alapvet ő céljában megegyeznek, mely szerint az Értelmes Tervezés tartalmazza a világ kezdetére vonatkozó valódi tanításokat; a mögötte felsorakozó emberek pedig egy olyan mozgalmat támogatnak, amelynek az a terve, hogy aláássa az evolúcióelméletnek és más, evolúciót támogató természettudományoknak az állami támogatottságát, miközben egy józan alternatívát kínál: az Értelmes Tervezés elméletét. 51 Bár a kreacionista tudomány vagy az Értelmes Tervezés a tudományosság igényével lép fel, valójában mind a tudóstársadalom, 52 47 I. m. p.44. 48 Barbara Forrest 1984-re teszi az evolúcióelméletet támadó mozgalom kezdetét, amikor egyik alapítója, Charles B. Thaxton megjelentette The Mystery of Life's Origin cím ű könyvét. (Forrest, 2004. p.275-276.) 49 Blocher, 1998. p.41-42. 50 l. pl. a Daniel-Waters, Edwards-Aguillard, Kitzmiller-Dover perek történetét és hatásait. 51 Forrest, Gross, 2004. p.16. 52 Ehhez l. pl. Royal Society 2006 áprilisában megfogalmazott állásfoglalását az evolúcióról, a 23

mind az amerikai törvényhozás 53 szerint az nem más, mint pszeudotudomány, és semmi köze a valódi tudományhoz. Tillich számára az ilyen fundamentalista mozgalom nem csak a literalizmus miatt kerül elutasításra, hanem azért is, mert a tillichi heteronómia-kategóriának klasszikus példáját adja: dogmatikus, exkluzivista, intoleráns, az alternatív álláspontokkal szemben elnyomó mind a vallási, mind a kulturális szférában Ha ezek az emberek olvasnák Tillichet, akkor úgy látnák magukat, mint az eredeti 'teonómia' megmentői És ezáltal, mint minden heteronómia követői, készségesen vállalkoznak arra, hogy igazságot szolgáltassanak a kulturális, politikai és vallási autonómiáknak, amelyeket idegennek éreznek a történelmi hagyományaink és a jelenkori szükségleteink mellett. 54 2.2.1.1 Szimbólumok hiánya a tudományban Mielőtt rátérnénk a heteronómia és autonómia kérdésére, a szimbólumok szerepével kapcsolatban még egy rövid megjegyzést érdemes tenni. A szimbólumok mellőzése nem csak a valláson belül okozhat problémákat, de a tudomány is megszenvedi, ha semmibe veszi a vallási szimbólumok szerepét: A hit szimbólumai nem cserélhetők le más szimbólumokra, és nem távolíthatók el a tudomány kritikája alapján. Csak a szimbólumok és mítoszok képesek kifejezni a végs ő meghatározottságunkat. 55 A korábban már idézett fizikus, Steven Weinberg által megfogalmazott egyedüllét és céltalanság kérdésére az univerzum valóban nem tud választ adni: Minél inkább megérthetőnek látszik az univerzum, annál céltalanabbnak tűnik. De ha a kutatás eredményeiben nem is találunk megnyugvást, legalább egy kis vigaszt nyújt a kutatás maga. Az univerzum megértésére tett erőfeszítésünk azon kevés dolgok egyike, amely az emberi életet a komédia szintje fölé emeli, és a tragédia kegyelméből egy keveset juttat neki. 56 De talán Weinberg kozmikus pesszimizmusára is választ lehetne találni azokban a vallási szimbólumokban, amelyet némelyek a tudományos kutatás nevében iktatnak ki vagy próbálnak meg lecserélni: A hit szimbólumait nem lehet más szimbólumokkal helyettesíteni, kreacionizmusról, és az értelmes tervezettség elméletéről. (Magyar Tudomány, 2006. p.1134.) 53 Többek között erre a megállapításra jutott az Amerikai Egyesült Államok szövetségi bírósága a Kitzmiller kontra doveri iskolaszék perben 2005-ben. (l. pl. Powell, 2005.) 54 Gilkey, 2000. p.187-188. 55 DF p.61. 56 Weinberg, 1993. p.144. 24