Helyzetkép 2012. június - július

Helyzetkép 2012. június - július Gazdasági növekedés A már hónapok óta erősen hullámzó, hol pesszimista, hol némileg optimistább nemzetközi piaci hangulatot, illetve várakozásokat csak kevéssé változtatta meg az első félévre vonatkozó előzetes GDP adatok publikálása. Az Európai Unió gazdasági növekedésére vonatkozó eddig megismert adatok valamivel kedvezőtlenebbek az elemzői konszenzusnál, de alapvetően nem térnek el azoktól, így fennmarad egyrészt a bizonytalanság a következő időszakban remélhető változásoktól, másrészt reálisnak fogadhatók el azok a korábbi prognózisok, melyek szerint az Európai Unióban a második negyedév volt a mélypont, a következő időszak a kilábalás irányába mutathat. Igaz, ez meglehetősen differenciáltan jelentkezik; Németország esetében lassulást várnak, míg különösen a költségvetési gondokkal küzdő országokban a recesszió elmélyülését vagy legalábbis elhúzódását. Az északi országok a fejlődés megindulását remélik, a kelet-közép-európai térségben pedig a növekedés folytatódását. Az Európai Unión kívüli fejlett országokban lényegesen kedvezőbbek a gazdasági kilátások. A fejlett gazdaságok jelentős részét tömörítő OECD országaiban az első negyedévi 1,8%-ot követően a második negyedévben 1,6%-kal nőtt a bruttó hazai termék az előző év azonos időszakához képest. Az Amerikai Egyesült Államokban a gazdasági fejlődés dinamikája számottevően nőtt: az első negyedévben 2,4%-kal, majd a másodikban 2,3%-kal emelkedett a GDP az egy évvel korábbihoz képest. A japán gazdaság az első negyedévben 2,8%-kal, a másodikban 3,6%-kal bővült éves összehasonlításban. Kína bruttó hazai terméke az előző negyedévi 8,1% után a második negyedévben 7,6%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest, tehát némi lassulás mellett dinamikusan fejlődik a kínai gazdaság. Az Európai Unió gazdasága az előző negyedévben regisztrált stagnálást követően a második negyedévben némileg zsugorodott. Az előző negyedévben 0,1%-kal nőtt, a másodikban

2 0,3%-kal csökkent a GDP éves összehasonlításban, míg az első negyedévben változatlan GDP most 0,1%-kal csökkent az előző negyedévhez viszonyítva. Az eurózónában ennél valamivel kedvezőtlenebb a helyzet: az első negyedévben változatlan GDP a második negyedévben 0,5%-kal visszaesett az előző év azonos negyedévéhez viszonyítva, és az előző negyedévhez képest számított bruttó hazai termék, amely ebben az összehasonlításban is változatlan volt az első negyedévben, ezúttal 0,2%-kal csökkent. A gazdasági fejlődés szempontjából három csoportba oszthatók az egyes tagállamok. A 2004 előtti tagsággal rendelkező országok közül 3 ország gazdasága egyértelműen bővül: Svédországban éves összehasonlításban 2,2%-kal, negyedéves egybevetésben jelentősen, 1,4%-kal nőtt a GDP. A másik két országban, Németországban és Ausztriában egyaránt 1%-kal emelkedett a bruttó hazai termék a második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva. Egyértelműen ide sorolható a nem unió tag Norvégia, amelynek robosztus a gyarapodása, a második negyedévben 4,8%- kal nőtt éves összehasonlításban a GDP, az előző negyedévi 4,2%-ot követően. Franciaország sorolható még e csoporthoz, ahol 0,3%-kal nőtt a bruttó hazai termék éves összehasonlításban, miközben stagnált a GDP az előző negyedévhez viszonyítva. A második csoportba sorolhatók azok az országok, amelyekben valamelyik relációban már negatív értéket regisztrált a statisztika. Finnországban 0,1%-kal nőtt a bruttó hazai termék az előző év azonos időszakához viszonyítva, de jelentősen, 1,1%-kal csökkent az előző negyedévhez képest. Hasonló helyzetet mutatott az unióhoz nem tartozó Svájc, amelyben 0,6%-kal emelkedett a GDP éves összehasonlításban, de, ha csak némileg is, 0,1%-kal csökkent negyedéves viszonyítás szerint. Belgiumban 0,4%-kal, míg Dániában 0,9%-kal csökkent a második negyedévben a bruttó hazai termék az előző év azonos időszakához képest. A harmadik csoportba azok az országok tartoznak, amelyek recesszióban vannak, azaz egymást követő második negyedévben csökkent a bruttó hazai termékük. Hollandiában és Nagy-Britanniában csak kisebb mértékben, 0,5%-kal szűkült a nemzetgazdaság, miközben Hollandiában az előző negyedévhez képest 0,2%-kal nőtt a GDP. Spanyolországban 1,3%-kal esett vissza a bruttó hazai termék az előző év azonos időszakához képest. Komolyabb gond van a többi recesszióval küzdő országban: a 2004-ben csatlakozott Cipruson 2,4%-kal, Olaszországban 2,5%-kal, Portugáliában 3,3%-kal, míg Görögországban egészen drasztikus mértékben, 6,2%-kal esett vissza a GDP a második negyedévben az egy évvel korábbihoz képest. Feltételezhető, hogy recesszióba került 3 olyan tagország is, amely még nem szolgáltatott adatokat az Eurostatnak: Írországban az első negyedévben 1,4%-kal nőtt ugyan a GDP éves összehasonlításban, de 1,1%-kal csökkent a megelőző negyedévhez viszonyítva. Luxemburgban stagnált a gazdaság éves összehasonlításban, de 1,5%-kal szűkült a múlt év utolsó negyedévéhez képest és mindkét relációban csökkent a bruttó hazai termék a szintén 2004 óta uniós tag Máltán. A kelet-közép-európai országok a második negyedéves adatok alapján két csoportba sorolhatók. Három tagországban egyértelműen recesszió van. Ide tartozik a térség két legfejlettebb országa: Szlovéniában 2,2%-kal, míg Csehországban 1,2%-kal csökkent a bruttó hazai termék. Magyarország is a recesszióval küzdő országokhoz tartozik: az előző negyedévet követően a legutóbb megfigyeltben is csökkent a GDP, ezúttal az Eurostat által

3 alkalmazott, szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint 1%-kal. A térség többi országa egyértelműen fejlődik, sőt a balkáni országok kivételével jelentős dinamikát regisztrált a statisztika. A másik jellegzetessége ezen országok fejlődésének, hogy nem tapasztalható a növekedési ütem érdemi csökkenése sem. A második negyedévben Lettországban 4,3%-kal, Szlovákiában 3%-kal, Litvániában 2,8%-kal, Észtországban és Lengyelországban egyaránt 2,5%-kal bővült a bruttó hazai termék. A román GDP 1,7%-kal, míg a bolgár 0,5%-kal emelkedett a második negyedévben az egy évvel korábbihoz képest. A magyar gazdaság helyzete eltér az európai gazdaságokétól, s különösen a régióbeli országokétól. Az eddig ismert előzetes, részben becsült adatok szerint a második negyedévben a bruttó hazai termék 1,2%-kal esett vissza az előző év azonos negyedévéhez képest. A szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint a GDP 0,2%-kal csökkent az első negyedévhez viszonyítva. Az első negyedévben a naptárhatás kiszűrésével ugyancsak 1,2%- kal zsugorodott a GDP a múlt év azonos időszakához, és 1%-kal a tavalyi negyedik negyedévhez képest. Így a magyar gazdaság recesszióba süllyedt, és a mélyben meghúzódó folyamatok nem nyújtanak reményt a gyors kilábalásra. Ebben az euró válságának, az ennek kapcsán kibontakozott európai gazdasági megtorpanásnak csak mérsékelt szerepe van. A gondok nagyobb része a belgazdaságban, a dilettáns kormányzati gazdaságpolitikában keresendő. Az elmúlt két évben a gazdasági intézményrendszer szétzilálódott. A visszaható hatályú gazdasági törvények, a teljesen irracionális adók bevezetése, illetve alapvető adók jelentős emelése, a bérterhek, általában a foglalkoztatás terheinek növelése a gazdálkodó szervezetek egyre nagyobb hányadát hozza lehetetlen helyzetbe. A cégek így leépítik a meglévő munkaerőt, ezért folyamatosan csökken a versenyszférában az alkalmazottak száma. Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése totális kudarccal járt, ez az egyik oka a munkanélküliség növekedésének; a bevezetés módja ráadásul az alacsony keresetűek jelentős többletadó terhelésének árán valósult meg, melynek nyomán érzékelhetően csökken a lakossági fogyasztás, azaz a belső kereslet. A bankok, a multinacionális cégek elleni szabadságharc újabb és újabb csatái napjainkig oda jutottak, hogy menekül az országból a működőtőke, a gazdaság és különösen az export meghatározó vállalatai visszafogják a tevékenységüket, gyárakat és üzemeket zárnak be. A bankok a működésüket drasztikusan megnehezítő kormányzati magatartás, illetve jogszabályi környezet hatására olyan mértékben fogták vissza a hitelezési tevékenységüket, amely még a megrendeléssel rendelkező, tehát piacképes vállalkozások működését is rendkívüli módon megnehezíti, a bővülését pedig reménytelenné teszi. A kormányzati gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága mára ellehetetlenítette a gazdasági szereplők közötti kapcsolatok fenntartását, a normál működést szolgáló viszonyok fennmaradását. A gazdaság így lefelé menő spirálba került, és a tendencia megváltozására a gazdaságpolitika gyökeres fordulata nélkül nincs esély. A gazdasági szabadságharc újabb célpontjait, az energetikai cégeket és a közszolgáltató vállalatokat előre megnevezte a kormány. A rohamokat kiállni kénytelen vállalkozások értelemszerűen visszafogják gazdasági tevékenységüket, leállítják előkészületben lévő beruházásaikat, amely azért jár igen negatív következményekkel az egész gazdaságra, mert ezek a cégek a

4 legnagyobb beruházók közé tartoznak; az érintett ágazatok a múlt évi beruházások 13%-át, néhány évvel ezelőtt még több mint egyötödét képviselték. A kormány arra koncentrál, hogy az Európai Unióban a még elfogadható minimális szintre szorítsa le a részvételünket, amely a külgazdasági kapcsolatainkat sem hagyja érintetlenül, tovább rontva a növekedési esélyeinket. Az érdekérvényesítés a gazdaságdiplomáciában nem a hőzöngés és a faragatlanság szinonimája, miként azt a mai kormány gyakorolni véli. Az ország nemzetközileg teljesen elszigetelődött; az ilyen méretű gazdaságnak létkérdés a részvétel a nemzetközi gazdasági integráció áramában, de ebből úgymond önként és tudatosan kimaradunk. A kialakult helyzetben nincs esély arra, hogy kilábaljunk a súlyos válságból. Ez évben várhatóan 1,5%-kal csökken a GDP, sem az export kilátásokban, sem a mérséklődő hazai fogyasztásban nem várható érdemi változás. A jelenlegi gazdaságpolitika fennmaradása mellett a jövő évben sem számíthatunk kedvező irányú elmozdulásra, és a bruttó hazai termék nem fogja elérni a múlt évi szintet sem. Mára odáig jutott a magyar gazdaság, hogy a potenciális növekedés sem több 0,5%-nál. Ez azt jelenti, hogy a kedvezőtlen körülmények javulása, például az export kilátások változása esetén sincs több a gazdaságban, mint ez az igen sovány fél százalék. Ezt világosan tükrözi a beruházások folyamatos zsugorodása, a nettó működőtőke kiáramlás, a hitelezés szinte teljes befagyása. A válság minden országban csökkentette a potenciális gazdasági növekedés szintjét, de ez ma az eurózóna országaiban például 1,5-2%, míg a kelet-közép-európai térségben differenciáltan 2,5-4%, a balti országokban 3,5-5%. Ez a jelentős különbség az ország további lecsúszását vetíti előre. Foglalkoztatottság, keresetek Az év első felében fokozatosan romlott a munkaerőhelyzet. A recesszió és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika egyenes következményeként a versenyszférában folyamatosan csökken az alkalmazottak, ennél is gyorsabban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma. Ehhez járul a keresetek reálértékének jelentős esése. A közszférában is csökken a foglalkoztatottak száma, ráadásul e terület két meghatározó ágazatában: az oktatásban, valamint az egészségügyben és szociális ellátásban még a nettó keresetek nominálértéke is csökken, azaz a közalkalmazottak meghatározó hányada azzal szembesült az első félévben, hogy igen jelentősen csökkent keresetének vásárlóértéke. A munkanélküliek száma közelít a 600 ezerhez, amely a nyár derekán rendkívül magas érték, és az őszi hónapokra rossz előjel. A közmunkások számának jelentős emelkedése sem tekinthető egyértelműen pozitívnak a hozzácsapódó sok negatív körülmény és az irreálisan alacsony, a jogszabályok megsértésével meghatározott kereset miatt. A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a május és július közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 3 908 ezer fő volt, 76 ezer fővel, 2%-kal több, mint egy évvel korábban. A növekmény kétharmada a közfoglalkoztatottak számának emelkedéséből

5 adódott. A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 57,6% volt, 1,5 százalékponttal magasabb a múlt év azonos időszakában regisztrált szintnél. Az aktív munkanélküliek száma ugyanebben a három hónapban 459 ezer fő volt, 4 ezer fővel, 0,9%-kal kevesebb, mint az előző év ugyanezen hónapjaiban. A passzív munkanélküliek száma 124 ezer főt tett ki. A munkanélküliségi ráta a megfigyelt időszakban 10,5% volt, 0,3 százalékponttal kisebb az egy évvel korábbinál; a különbség a minta nagyságából következően hibahatáron belül van. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek munkanélküliségi rátája 9,6% volt, 0,4 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A munkaerőpiacon csak kis számban jelen lévő 15-24 éves fiatalok munkanélküliségi rátája rendkívül magas, 28,1% volt, 3,1 százalékponttal magasabb a múlt év hasonló időszakában mért értéknél. Változatlanul aggasztó méretű a tartós munkanélküliség; az álláskeresők 46,8%-a egy évnél hosszabb ideje nem kapott munkát. Az álláskeresés átlagos időtartama csaknem másfél év, 17,8 hónap volt a május és július közötti időszakban. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma július végén 528 ezer fő volt, 3 200 fővel, 0,6%-kal több, mint egy hónappal korábban, és 26 600 fővel, 4,8%-kal kevesebb, mint az előző július hónap végén. Az adatok a foglalkoztatási helyzet súlyosbodó zavarait tükrözik. A nyári időszakban a szezonális munkaerő kereslet szokásosan növekszik, ez most nem tapasztalható. Az előző évihez képest éppen annyival csökkent a munkanélküliek száma, amennyivel nőtt a közfoglalkoztatottaké. Mivel a közfoglalkoztatásról csak júniusi adatok állnak rendelkezésre, érdemes egybevetni a regisztrált munkanélküliek és a közmunkások számának júniusi alakulását. A félév végén a regisztrált munkanélküliek száma 524 ezer fő volt, 29 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Júniusban 108 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban, 29 900 fővel több az előző júniusinál. Azaz a versenypiacon egyáltalán nem nőtt a foglalkoztatottság. Ezt támasztja alá az is, hogy a nem támogatott álláshelyek száma júliusban 15,6%-kal kisebb volt az egy hónappal korábbinál és 16,3%-kal kevesebb az egy évvel azelőttinél. Ez év júliusában a regisztrált munkanélküliek a gazdaságilag aktív népesség 11,9%-át tették ki. A folyamatosan bevezetett embertelen kormányzati intézkedések következtében az álláskeresők növekvő tábora kerül lehetetlen szociális helyzetbe. Júliusban a nyilvántartott munkanélküliek alig tizede, 10,1%-a, mindössze 53 500 fő kapott álláskeresési támogatást, 2 600 fővel, 5,1%-kal több, mint egy hónappal korábban, de döbbenetes módon, 95 200 fővel, 64%-kal kevesebb, mint az előző év ugyanezen hónapjában. A lényegesen szerényebb összegű szociális ellátásban a munkanélküliek alig több mint egyharmada, 36,1%-a, 190 600 fő részesült, 2 900 fővel, 1,5%-kal kevesebb, mint júniusban, és 20 800 fővel, 12,3%-kal több, mint egy évvel azelőtt. Ugyanakkor a reménytelenül állást keresők több mint fele, 53,7%-a, 283 500 fő semmilyen ellátásban nem részesült, 3 500 fővel, 1,3%-kal több, mint egy hónappal és jelentősen, 47 800 fővel, 20,3%-kal több, mint egy évvel korábban. Az a tény, hogy az Európai Unióban egyedülálló módon mindössze 3 hónapig járó álláskeresési támogatásban júliusban többen részesültek, mint a megelőző hónapban, arra utal, hogy nőtt az újonnan regisztrált és csökkent valamelyest a régebben nyilvántartott munkanélküliek aránya. Ennek feltehető oka, hogy az ellátások drasztikus csökkenése miatt az ellátásban nem részesülő munkanélküliek egy része mivel a munkahelykeresésben érdemi támogatásra nem

6 számíthat és ellátásban sem részesül megszakítja kapcsolatát a foglalkoztatási szolgálattal és kikerül a nyilvántartásból. Továbbra is nagyon jelentősek a foglalkoztatásban a területi különbségek. A két legnehezebb helyzetű régióban a gazdaságilag aktív népesség egyötöde reménytelenül keresett állást: Észak-Magyarországon 20,2%, míg Észak-Alföldön 19,9% volt júliusban a munkanélküliségi ráta. A négy kritikus helyzetű megyében júliusban még nőtt is a munkanélküliség az előző hónaphoz képest, és a közfoglalkoztatottak számának emelkedésénél kevésbé csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csaknem minden negyedik aktív korú állás nélkül volt júliusban, 23,4%-ot mutatott a munkanélküliségi ráta. A megyében 55 600 fő szerepelt a munkanélküliek nyilvántartásában, 1 300 fővel, 2,3%-kal több, mint egy hónappal és 2 500 fővel, 4,2%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Nógrád megyében 22,6%-os munkanélküliségi rátát jelentett a 18 500 munkanélküli; létszámuk 300 fővel, 1,8%- kal volt több a júniusinál és 500 fővel, 2,7%-kal kevesebb a tavaly júliusinál. Borsod-Abaúj- Zemplén megyében a 22,3%-os munkanélküliségi ráta mellett számszerűen a megyék között a legtöbb munkanélkülit regisztrálták, 64 600 főt, 400 fővel, 0,7%-kal többet, mint egy hónappal és 1 800 fővel, 2,7%-kal kevesebbet, mint egy évvel azelőtt. Hajdú-Bihar megyében 19,2% volt a munkanélküliek aránya; a 45 ezer munkanélküli 600 fővel, 1,3%-kal volt több az előző havinál és 200 fővel, 0,5%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. Júniusban 108 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban, jelentősen, 38,5%-kal több, mint a múlt év ugyanezen hónapjában. Az első félévben átlagosan 79 ezer közfoglalkoztatott volt, lényegesen, 52,4%-kal több, mint egy évvel korábban. Míg tavaly júniusban a közmunkásoknak csupán negyede, 25,1%-a, addig ez év júniusában négyötöde, 79,9%-a dolgozhatott teljes munkaidőben. Ugyanakkor a 8 órában foglalkoztatott közmunkások bruttó átlagkeresete az első félévben mindössze 73 600 forint volt, a minimálbér kevesebb mint négyötöde, 79,1%-a. Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az első félévben a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a megfigyelési körbe tartozó tehát a jelentősebb nonprofit szervezeteknél a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva 2 656 ezer fő állt alkalmazásban, 21 400 fővel, 0,8%-kal kevesebb, mint a bázisidőszakban. Ezen belül az alkalmazottak júniusi létszáma 1,4%-kal kevesebb volt az előző júniusinál. A versenyszférában az első félévben 33 ezer fővel, 1,8%-kal, ezen belül júniusban 2,7%-kal csökkent a dolgozók száma. Ennél is nagyobb mértékben, az első félévben 2,6%-kal, míg júniusban 3,3%-kal csökkent a versenyszférában a teljes munkaidőben dolgozók száma. Ez az adat a szürkegazdaság újbóli terjedésére, a bejelentetlen vagy a bejelentéstől eltérő foglalkoztatás bővülésére utal. A közszférában az első félévben közfoglalkoztatottak nélkül 664 ezer fő állt alkalmazásban, 16 300 fővel, 2,4%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a közigazgatás és védelem területén 0,6%-kal nőtt a létszám, míg az oktatásban 3,9%-kal, az egészségügyben és a szociális ellátásban 2,2%-kal csökkent a közalkalmazottak száma. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első félévben 220 700 forint volt, 4,4%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A

7 versenyszférában 231 800 forint volt az átlagos kereset, 7%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A költségvetési intézményeknél közfoglalkoztatottak nélkül számítva 209 500 forint volt az átlagkereset, 2,8%-kal több a tavaly első félévinél. A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottak 57%-a a nettó keresetének csökkenése következtében átlagosan 10 300 forint a keresetbe nem tartozó kompenzációt kapott az első félévben a kedvezőtlen adó és járulékváltozások részbeni ellentételezéseként. A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset az első félévben 142 700 forint volt, 1,6%-kal magasabb az előző év azonos időszakában regisztráltnál. Mivel az első félévben a fogyasztói árak 5,6%-kal emelkedtek, a reálkereset számottevően, 3,8%-kal csökkent. A versenyszférában a fizikai dolgozók átlagkeresete az első félévben 103 200 forint volt, nominálértékben 3,2%-kal nőtt, reálértékben ugyanakkor 2,7%-kal csökkent. A versenyszférában a szellemi dolgozók nettó átlagkeresete ugyanebben az időszakban 222 300 forint volt, nominálértékben 3,9%-kal magasabb, míg reálértékben 1,6%-kal kevesebb, mint a megelőző év első felében. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete az első félévben 135 900 forint volt, nominálértékben 1,1%-kal ugyan több, reálértékben azonban 4,3%-kal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A közszférán belül a legkisebb veszteséget a közigazgatás és a rendvédelem dolgozói szenvedték el, mert legalább a keresetük nominálértéke 2,8%-kal emelkedett, így a kereset vásárlóértéke ebben a körben 2,7%-kal csökkent. Az oktatásban és az egészségügy, valamint a szociális ellátás területén a keresetek nominálértéke egyaránt 0,8%-kal csökkent, így az itt dolgozók illetményének reálértéke az első félévben drasztikusan, 6,1%-kal zuhant. Áralakulás Két hónapos viszonylag kedvező helyzetet követően ismét meredeken nő az infláció. A szezonális tényezőket is figyelembe véve a júliusi árindex rendkívül magas, még azt figyelembe véve is, hogy a bázishatás is emelte a mutató értékét. A rendelkezésre álló adatok alapján az infláció mérséklődésére ez évben nem lehet számítani. Az ipari árak emelkedése júniusban megállt, a vágóállatok és általában a mezőgazdasági termelői árak dinamikus emelkedése az adóemelések mellett ugyanakkor újabb árnyomást jelent a fogyasztói árakra. Az ipari termelői árak júniusban a korábbi hónapok dinamikus növekedését követően, tehát a magas bázishoz képest 1,6%-kal csökkentek az előző hónaphoz viszonyítva, és 6,9%-kal haladták meg az előző júniusi értéket. Az első félévben összesen 7%-kal nőttek az ipari árak. Az előző hónaphoz képest a kőolaj-feldolgozásban 5,1%-kal, a vegyiparban 4,3%-kal, a járműgyártásban 3,5%-kal mérséklődtek a termelői árak. Éves összehasonlításban ugyanakkor a kőolaj-feldolgozásban 24,3%-kal, a vegyiparban 14%-kal, a gyógyszeriparban 11,7%-kal a villamosenergia-iparban 8,4%-kal emelkedtek a termelői árak. Az ipari export forintban mért értékesítési árai júniusban 1,9%-kal csökkentek az előző hónaphoz képest, és 7%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Júniusban a hazai

8 fizetőeszköz az előző hónaphoz viszonyítva az euróhoz képest minimálisan, 0,1%-kal, az amerikai dollárhoz képest 2,2%-kal gyengült; az egy évvel korábbi értékéből az euróval szemben 10,1%-ot, a dollárral szemben 26,5%-ot veszített a forint. A belföldi értékesítési árak júniusban 1,1%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz képest, 6,9%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz viszonyítva, az első félévben pedig összességében 7,3%-kal nőttek. A feldolgozóipar belföldi értékesítési árai júliusban az ipar egészénél kevésbé, 6,5%-kal emelkedtek, míg az első félévben valamelyest nagyobb mértékben, 7,5%-kal nőttek. Az építőipari termelői árak az ágazat súlyos válságának megfelelően csak szerény mértékben emelkedtek. A második negyedévben a termelői árak 0,2%-kal haladták meg az előző negyedévi és 1,9%-kal a múlt év azonos időszakában mért árakat. Az épületek építésénél érvényesített termelői árak 0,7%-kal, az egyéb építmények építésénél regisztráltak 2,1%-kal, míg a szaképítési árak 2,5%-kal nőttek az egy évvel korábbiakhoz képest. A mezőgazdasági termelői árak júniusban 1,5%-kal emelkedtek az előző év azonos hónapjához képest. A növényi termékek termelői ára akárcsak a korábbi hónapokban 1,7%-kal csökkent, míg az élő állatok és állati termékek termelői ára 8,9%-kal nőtt. A gabonafélék termelői ára 7,1%-kal, a burgonyáé 20,7%-kal esett az egy évvel korábbihoz képest, míg a zöldségféléké jelentősen, 16%-kal, a gyümölcsöké 7,3%-kal emelkedett. A vágóállatok termelői ára júniusban 10,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbit; ezen belül a vágósertés termelői ára kiugró mértékben, 20,7%-kal, a vágómarháé a nagyon magas bázishoz képest 1,6%-kal, a vágóbaromfié 4,9%-kal nőtt. Az állati termékek termelői ára 4,7%-kal emelkedett; a tejé 3,8%-kal csökkent, míg a tojásé 39,9%-kal nőtt. A mezőgazdasági termelés ráfordításai az első félévben 5,2%-kal nőttek az előző év azonos időszakához képest; a folyó termelő-felhasználás árai 5,5%-kal, ezen belül az energiaárak 8,9%-kal, a műtrágyaárak 17,3%-kal emelkedtek, míg a takarmányok ára a rendkívül magas bázishoz képest stagnált, 0,2%-kal csökkent. A mezőgazdasági beruházások árszínvonala 3%-kal emelkedett. A mezőgazdasági termelői árak és ráfordítások árszintjének változását összehasonlító agrárolló az első félévben 4,4%-kal nyílt, azaz a mezőgazdaság nem tudott a költségnövekedéssel lépést tartó árakat érvényesíteni. Júliusban a fogyasztói árak a szezonalitásnak megfelelően az előző hónaphoz képest 0,1%-kal csökkentek, de jelentősen, 5,8%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz képest. Az élelmiszerek ára az átlagosnál nagyobb mértékben, 6,2%-kal emelkedett egy év alatt. A múlt év júliusához képest a tojás 34,4%-kal, a sertészsiradék 24,3%-kal, a csokoládé, a kakaó 20,2%-kal, a kávé 12,5%-kal, a párizsi, a kolbász 10,5%-kal, a sertéshús 9,5%-kal drágult. A liszt ára ugyanebben az időszakban 10,7%-kal csökkent. A jövedéki adó drasztikus emelése miatt jelentősen, 14,1%-kal emelkedett a dohányáruk és a szeszesitalok ára. Az üzemanyagok ára 12,2%-kal, a gyógyszereké 4,2%-kal nőtt egy év alatt. Júliusban a háztartási energia az átlagot meghaladóan, 6,3%-kal, ezen belül a palackos gáz 11,3%-kal, a távfűtés 8,4%-kal került többe, mint egy évvel korábban. A szolgáltatások ára 4,1%-kal nőtt, ezen belül a szemétszállítás díja 7,8%-kal, a csatornadíj 5,3%-kal emelkedett. A ruházati termékek ára szerény mértékben, 2,6%-kal nőtt, a tartós fogyasztási cikkeké 0,9%-kal csökkent egy év alatt.

9 A nyugdíjas fogyasztási kosárral számított infláció júliusban az általános indexszel megegyezően 0,1%-kal csökkent az egy hónappal korábbihoz és 5,8%-kal nőtt az előző júliusihoz képest. A júniusi 4,9%-ról júliusban 5,1%-ra nőtt a nyers élelmiszerek és üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított maginfláció, amely a fogyasztói árak emelkedésének magas dinamikáját valószínűsíti az év hátralévő hónapjaira is. Az év első hét hónapjában 5,6%-kal nőtt az infláció. Jövedelem és fogyasztás A kiskereskedelmi forgalom volumene júniusban 1,7%-kal csökkent az előző júniusihoz képest; az első félévben 1,1%-kal esett vissza az eladások mennyisége a bázisidőszakhoz viszonyítva. Az általánosan csökkenő forgalmon belül egyedül az élelmiszerek eladása nőtt az előző két hónapban mért szűkülést követően júniusban 0,9%-kal, az első félévben összességében 0,6%-kal; ebben minden bizonnyal a külföldi turisták növekvő száma, valamint a bevásárló turizmus játszik szerepet. Az élelmiszereken kívüli júniusi forgalom jelentősen, 4,2%-kal, az első félévi 2%-kal esett vissza. Az egyes termékcsoportokat vizsgálva, júniusban a bútorok és műszaki cikkek eladása 10,4%-kal, az iparcikkeké 6,1%- kal, a gyógyszereké a tavalyi elővásárlásokkal is összefüggő magas bázishoz képest 11,7%-kal, az üzemanyagoké 2,9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A ruházati termékeké ugyanakkor 3,3%-kal, az illatszereké 10,9%-kal nőtt. A gépjárművek és járműalkatrészek forgalma júniusban 2,1%-kal csökkent, az első félévben a rendkívül alacsony bázishoz képest 1,9%-kal emelkedett. A lakosság bruttó pénzügyi vagyona az első félév végén 27 139 milliárd forint volt, 1,8%-kal több az egy évvel korábbinál. A lakosság tartozások levonásával számított nettó pénzügyi vagyona az év közepén 17 199 milliárd forint volt, 8,6%-kal több, mint a múlt év ugyanezen időpontjában. A vagyon növekedése nem a megtakarítások növekményeként adódott, hanem a végtörlesztés következtében csak egy meghatározott szűk kört jelentős kedvezményekkel érintő adósságcsökkenésnek. Azaz a pénzügyi vagyon rendkívül koncentráltan gyarapodott a megfigyelt egyéves időszakban. A pénzügyi rendszer komoly zavaraira, a politika iránti bizalom hiányára utal, hogy a háztartások birtokában június végén 2 222 milliárd forint készpénz volt, jelentősen, 16,2%-kal több, mint egy évvel korábban. A lakosság hazai fizetőeszközben tartott betétei 6 641 milliárd forintot képviseltek, ami egy év alatt 5,4%-os növekedést jelent. A kormányzati politika iránti teljes bizalmatlanságot jól mutatja, hogy a lakosság külföldi bankokban elhelyezett betéteinek állománya június végén 423 milliárd forint volt, jelentősen, 40%-kal több, mint a múlt év közepén. A lakosság birtokában lévő részvények és részesedések összege 10 568 milliárd forintot tett ki, 1,8%-kal többet az egy évvel korábbinál. Ezen belül a részvények állománya 8 399 milliárd forint volt, 4,7%-kal több az egy évvel korábbinál. A háztartások tulajdonában lévő befektetési jegyek összege 2 169 milliárd forintot tett ki, ami 7,8%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A lakosság birtokában 918 milliárd forint értékű

10 kincstárjegy és államkötvény volt június végén, 25%-kal több, mint a múlt év első félévének utolsó napján. A lakosság által vásárolt állampapírok döntő része 3 hónapos, illetve 12 hónapos lejáratú kincstárjegy. A biztosítási díjtartalékok összesen 2 979 milliárd forintot képviseltek, 4,6%-kal kevesebbet az egy évvel korábbinál. Ezen belül a nyugdíjpénztári megtakarítások állománya 1 090 milliárd forint volt, amely 6,2%-os csökkenést jelent az egy évvel korábbihoz képest. A nyugdíjpénztári vagyon zsugorodásában 56 milliárd forintot képviselt azoknak a tagoknak a vagyona, akik az idei évben a magán-nyugdíjpénztárakat ellehetetlenítő jogszabályi környezet miatt visszaléptek a kizárólagosan állami nyugdíjrendszerbe. Az életbiztosítási díjtartalék június végén 1 569 milliárd forint volt, 4,3%-kal kisebb, mint egy évvel korábban. A háztartások tartozásainak állománya az első félév végén 9 940 milliárd forintot tett ki, 8%-kal kevesebbet az egy évvel korábbinál. Az adósság csökkenése akárcsak a bruttó pénzügyi vagyon növekedése a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztésre vezethető vissza, melynek során főképp a magasabb jövedelmű tehát a kevésbé rászoruló családok jelentős kedvezménnyel zárhatták le a hitelszámlájukat. Ezzel az akcióval az adósság szerkezete is megváltozott. Június végén a lakossági hitelek 54%-a volt devizaalapú, 8%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. A lakosság teljes hitelállománya az elmúlt egy évben csökkent, a pénzintézeteknél vezetett hitelek összege 10,9%-kal lett kevesebb. A kormányzati gazdaságpolitika következményeként az elmúlt évben számottevően romlott a lakosság anyagi helyzete. Ezt tükrözi, hogy a bankhitelek egyre nagyobb hányada válik problémássá. Amíg egy évvel azelőtt a hátralékosan törlesztett hitelek aránya 27,8% volt, addig júniusban a hitelek egyharmadát, 33%-át nem volt képes időben törleszteni az adós. Ezzel a problémás hitelek állománya egy esztendő alatt 5,7%-kal emelkedett. A hiteltörlesztésnél minősített eset a 90 napon túli elmaradás, amely gyakorlatilag az adós fizetésképtelenségét jelenti. A múlt év közepén az összes lakossági bankhitel 11%-a tartozott e kategóriába, ez év júniusában már 16,2%, azaz a reménytelen helyzetbe került adósok hitelállománya csaknem egyharmadával, 31,4%-kal, 1 043 milliárd forintra nőtt. A devizahiteleknél még kedvezőtlenebbek a mutatók. A törlesztési elmaradással terhelt hitelek aránya egy év alatt 30,7%-ról 40,7%-ra nőtt, ezen belül a 90 napon túli elmaradással bíróké 11%-ról 19,6%-ra. E jelentős aránynövekedés részben azért következett be, mert a végtörlesztés a kedvező helyzetben lévő adósok tartozását zárta le, tehát a bankok portfoliója ezzel automatikusan romlott. De a rossz hitelek aránya nem csupán ezért emelkedett; az elmúlt egy évben a törlesztési elmaradással terhelt hitelek állománya 5,6%-kal nőtt, sőt a 3 hónapnál hosszabb elmaradással bíró tehát a gyakorlatilag befagyott devizahitel állomány június végén 42,5%-kal nagyobb volt, mint a múlt év közepén. Nem függ az árfolyamtól a forinthitelek minősége; e hiteltípusnál a problémás hitelek volumene mégis 5,9%-kal, míg a 90 napon túl lévő tartozásokkal bíró állomány 7,2%- kal emelkedett. A lakosság betétállománya július hónapban 36 milliárd forinttal csökkent, és a hó végén 7 503 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 28 milliárd forinttal visszaesett, míg a devizabetéteké a tranzakciók következtében 19 milliárd forinttal nőtt, a forint árfolyamának

11 változása miatt pedig 27 milliárd forinttal csökkent. A kétféle betét mozgásából úgy tűnik: az időlegesen viszonylag erős forint hatására a lakosság a forintbetéteinek egy részét devizára váltotta. A hónap utolsó napján a lakossági devizabetétek összesen 979 milliárd forintot képviseltek. A lakosság hitelállománya júliusban 163 milliárd forinttal csökkent, és a hó végén 7 340 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek állománya 9 milliárd forinttal szűkült, míg a devizahiteleké az árfolyamváltozás következtében 137 milliárd forinttal, tranzakciók eredményeként pedig 34 milliárd forinttal csökkent. Július végén a lakosság devizahitelei 4 129 milliárd forintot képviseltek, a lakossági hitelállomány 56,3%-át tették ki. Államháztartás, külgazdasági egyensúly A külkereskedelmi forgalom az előző hónapok megtorpanását követően valamelyest élénkült. Az export volumene június hónapban 9,3%-kal, az importé 4%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Az első félévben a kivitel volumene szerény mértékben, 2,9%-kal, a behozatalé 1,4%-kal emelkedett. A külkereskedelmi mérleg aktívuma az első félévben 1 077 milliárd forintot, illetve 3,7 milliárd eurót tett ki, 34 milliárd forinttal többet, illetve az árfolyamváltozás következtében 220 millió euróval kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Az év első felében az export árszínvonala 7,2%-kal, míg az importé 9,6%-kal emelkedett, így a cserearány 2,2%-kal romlott. A megfigyelt időszakban a forint árfolyama nagyon jelentősen, az euróhoz képest 18,6%-kal, az amerikai dollárhoz képest 9,7%-kal gyengült. A magyar külkereskedelmi forgalomban meghatározó gépek és szállítóeszközök kivitele és behozatala is 10%-kal bővült júniusban, miközben az első félévben a termékcsoport exportja 1,3%-kal csökkent, míg az importja 0,4%-kal nőtt. A feldolgozott termékek kivitele az első félévben 8,2%-kal, a behozatala 5,5%-kal bővült. Az energiahordozók importjának volumene az árak 24%-os növekedése mellett 2,7%-kal elmaradt az előző év első félévétől. Az élelmiszerek exportja az első félévben 7%-kal nőtt, az importja 4,2%-kal csökkent a bázisidőszakhoz képest. Az Európai Unióba irányuló export volumene az első félévben 2,5%-kal, az onnan érkező importé 4,3%-kal bővült, jelentős, 1 383 milliárd forintos aktívum mellett. Az Európai Unión kívüli országokba irányuló kivitel volumene az első félévben 4%-kal nőtt, míg a behozatalé 5,2%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, az energiaimport visszaesése következtében a múlt év azonos időszakában regisztráltnál 30,3%-kal kisebb 306 milliárdos hiány mellett. Az MNB közzétette a pénzügyi számlák második negyedévi előzetes adatait. Az államháztartás finanszírozási szükséglete a júniussal zárult egy évben 1 007 milliárd forint volt, a bruttó hazai termék 3,5%-a. Ez év második negyedében az államháztartás finanszírozási szükséglete 84 milliárd forint volt, a GDP 1,2%-a. A második negyedéves finanszírozási szükséglet alacsony értékének egyik oka, hogy a magánnyugdíjpénztári

12 átlépések következtében a háztartások vagyonából 56,2 milliárd forint tőketranszferhez jutott a központi kormányzat. Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett adóssága az első félév végén 22 173 milliárd forint volt, a GDP 77,6%-a. Az adósságot a második negyedévben 253 milliárd forinttal csökkentette a hazai fizetőeszköz erősödése, míg 27 milliárd forinttal növelte a nettó hitelfelvétel. Az államadósság névértéken június végén 864 milliárd forinttal meghaladta az egy évvel korábbi értéket, míg a GDP arányában 0,4%-kal kisebb volt annál. Az államháztartás önkormányzatok nélküli pénzforgalmi szemléletű, konszolidált hiánya július végén 438 milliárd forint volt, a többször módosított éves előirányzat 75,9%-a. Az év hetedik hónapjában a költségvetésben a szezonalitásnak megfelelően 80 milliárd forint többlet keletkezett. A központi alrendszer bevétele az első hét hónapban 8 021 milliárd forint volt, az éves előirányzat 55,6%-a, míg ugyanebben az időszakban 8 458 milliárd forint kiadás teljesült, az egész éves előirányzat 56,3%-a. A gazdálkodó szervezetek az év első hét hónapjában 536 milliárd forint adót fizettek, lényegesen, 12,2%-kal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Az időarányoshoz képest némi elmaradás van társasági adóból; míg a múlt év első hét hónapjában az éves előirányzat 41,9%-a folyt be a költségvetésbe, addig ez évben csupán 36,5%-a, tételesen 130 milliárd forint. Jelentős elmaradás van az egyszerűsített vállalkozói adónál: a július végéig beérkezett 71 milliárd forint az egy évvel korábbinál 14,6%-kal kevesebb. A pénzügyi szervezetek különadójából a múlt év első hét hónapjában 98 milliárd forint érkezett az államkincstárba, míg ez az idén mindössze 6 milliárd forint, mivel a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztésből származó banki veszteség 30%-át a pénzintézetek így számolják el a költségvetéssel. Fogyasztási adókból a múlt évinél 16,8%-kal több, 2 169 milliárd forint bevétele származott a kormányzatnak, az általános forgalmi adó és a jövedéki adó drasztikus emelése következtében. Személyi jövedelemadó címén 862 milliárd forint érkezett a kincstárba, 8,1%-kal több, mint egy évvel korábban; e többletnek az a sajátossága, hogy szinte kizárólag az alacsony keresetűektől származik az adójóváírás megszüntetése következtében. A költségvetési szervek az első hét hónapban 1 616 milliárd forint kiadást teljesítettek, 16,7%-kal többet az egy évvel korábbinál, jelentősen túllépve az időarányos mértéket. Családtámogatásokra a tavalyinál nominálértékben 1,5%-kal, vásárlóértéken lényegesen, 6,7%-kal kevesebbet költött a kormány. A munkanélküliek ellátására fordított kiadások növekvő munkanélküliség mellett radikálisan, nominálértékben 47,4%-kal szűkültek, amelynek következtében gyors ütemben nő az ellátás nélkül maradó álláskeresők száma. A gyógyító megelőző ellátásoknál is jelentős megtakarítást ért el a kormány. Az első hét hónapban az e célra költött 443 milliárd forint nominálértékben 1,6%-kal több, reálértékben azonban 3,8%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. Az állami egészségügyi intézmények tartozásállománya ugyanakkor július végén 31 milliárd forint volt, egyedül a hetedik hónapban több mint 10%-kal nőtt. Hasonló feszültségek keletkeztek a gyógyszertámogatásoknál; a hét havi kiadás egyik oldalon drasztikusan, 15,5%-kal csökkent a bázisidőszakhoz képest, de így is jelentősen, 11,1 százalékponttal meghaladta az időarányost,

13 miután a kormány irreális célkitűzéssel ez évben 100 milliárd forintot vont ki a gyógyszerkasszából. Az államháztartás valós helyzetét egyre nehezebben lehet áttekinteni. A kormányzati intézkedésekről nem közölnek érdemi információt, illetve a kormányzati kommunikáció egyre nyilvánvalóbban félrevezető, és nemritkán képtelenségeket tartalmaz. Az országgyűlés a tavaszi ülésszak végén ismét módosította az idei költségvetési törvényt, melynek során 100 milliárd forinttal megemelkedett a bevételi és a kiadási előirányzat is. A módosított költségvetésben a fejezeti kezelésű kiadások soron 100 milliárddal nagyobb előirányzat áll rendelkezésre, a bevételeknél pedig ugyanennyivel emelték az általános forgalmi adó bevételt. A kérdés az, ez a többlet reális-e. Az kétségtelen, hogy az áfa bevételek a tervhez képest is nőttek az első félévben az általános kulcs 2 százalékpontos emelése következtében. Azon a kétes dicsőségen túlmenően, hogy a januári emelés óta a magyar áfa kulcs a legmagasabb Európában /a kormányzati kommunikáció adócsökkentésről beszél/, korántsem biztos, hogy ez a többlet befolyik a kincstárba. Két ellentétes folyamat egyre markánsabban érvényesül az év eleje óta: az elszabaduló infláció kétségtelenül növeli az adóbevételeket, ugyanakkor a lakossági jövedelmek reálértékének jelentős csökkenésével párhuzamosan visszaesik a kiskereskedelmi forgalom, és úgy tűnik ismét terjed a szürkegazdaság. Az idei költségvetésben mintegy 200 milliárdos feszültség látható. Ha a már említett a nyugdíjpénztári megtakarítások újabb körének államosításából származó 56 milliárd forintot figyelembe vesszük, akkor is 140 milliárd forintos hiány látható jelenleg. Ha a költségvetésben még meglévő összes tartalékot zárolja a kormány, akkor a 3%-os hiánycél tartható ugyan, de igen komoly zavar keletkezik például a gyógyító megelőző ellátásoknál, a gyógyszertámogatásoknál, az önkormányzatok finanszírozásánál. Így feltehetően nem kerülhető el, hogy az ősz folyamán újabb megszorító intézkedéseket hozzanak, természetesen az IMF, a nemzetközi összeesküvés hibájából, amit a kormány majd jelentős részben elhárít. Az államháztartás finanszírozását jelentősen könnyítené a Nemzetközi Valutaalappal, illetve az Európai Bizottsággal kötendő megállapodás, de ennek gyakorlatilag nincs esélye. Ha visszatekintünk az előzményekre, a kormány 2010 őszén egyszer már úgymond kiebrudalta az IMF és az Európai Bizottság delegációját, és megpróbálta sikerre vinni az unortodox, mélyen dilettáns gazdaságpolitikáját. A nemzetközi piacokat mintegy egy évig lehetett félrevezetni. A múlt év őszére egyre kritikusabbá vált az ország finanszírozhatósága, ezért novemberben a kormány bejelentette, hogy az IMF-hez fordul biztonsági tartalékért. A kormány, pontosabban a miniszterelnök valójában nem akar IMF hitel-megállapodást; nem tűri az ezzel járó transzparenciát, a nyilvános felülvizsgálatot, az európai követelmények betartásának kényszerét. Tíz hónapja járják Orbán szíves közlése alapján a pávatáncot, hogy a piacok azt gondolhassák, hogy lesz megállapodás. S nyilvánvalóan ezt folytatják egészen addig, amíg nem jutunk egy esetleges pénzügyi összeomlás közelébe. Akkor és nyilvánvalóan csakis akkor kerül sor tényleges megállapodásra. Mit követel az IMF? Az IMF és az EB nem áll elő követelésekkel. A gyakorlat az, hogy a hitelfelvételt kezdeményező ország tesz javaslatot arra, milyen intézkedésekkel kívánja az államháztartását konszolidálni, EU-tagország esetében a két szervezet kijelölt tárgyalói pedig

14 véleményezik a terveket a megvalósíthatóság szempontjából. Ennek keretében, illetve ezen túlmenően ajánlásokat fogalmaznak meg a kormány számára a gazdaságpolitika irányára, a célszerű és lehetséges intézkedésekre. Milyen ajánlásokat fogalmazott meg az EB és az IMF a magyar kormány számára? Az egyik csoport a gazdaságpolitikai intézkedésekre vonatkozik: a magyar kormány által készített konvergencia program megvalósítását sürgetik, bizonyos intézkedéseket hiányolnak, melyek a program végrehajtását szolgálnák /gyógyszerkassza, elektronikus útdíj, közösségi közlekedés átalakítása/. A gazdasági növekedést elősegítő, kiszámítható gazdaságpolitikát, munkahelyteremtő intézkedéseket, koherens adórendszert, az ad hoc lépések leállítását, a jogellenes adók kivezetését, azaz a piacgazdaság normál működését ajánlják. A másik csoport kimondottan a jogállamiság, az európai normák helyreállítását, illetve tiszteletben tartását kéri: a Költségvetési Tanács érdemi jogköreinek visszaállítását, az Alkotmánybíróság költségvetési és adópolitikai hatáskörének helyreállítását, az MNB függetlenségének betartását igénylik; ennek keretében nem tartják elfogadhatónak a tranzakciós illeték /valójában adó/ kivetését a jegybankra. Azaz Orbán valójában most fantomokkal harcol, vagy ha tetszik, kedvenc pávatáncát lejti; a Magyar Nemzetben kiszivárogtatott kemény követelések nem léteznek, az nem is illik az EB és az IMF tárgyalási technikájába. Így például meg sem említik a nyugdíjak csökkentését, amit a lap állít. A nyár eleji budapesti előkészítő tárgyalást követően a két delegáció megfogalmazta a fenti ajánlásokat a magyar kormány számára, amelyre a címzett a diplomáciai szokásjoggal ellentétben a mai napig nem válaszolt. Az utóbbi napokban csupán annyi történt, hogy az EB a magyar kormányt arról tájékoztatta: amennyiben nem módosítják a tranzakciós illeték bevezetéséről szóló törvényt, és az továbbra is illetékfizetési kötelezettséget ró az MNB-re, akkor nem lehet szó hitel-megállapodásról. Az is elképzelhető, hogy a kormány újabb megszorításokra készül azzal a kommunikációs előkészítéssel, hogy mindent az IMF követelt, de ennek csak majd úgymond a felét teljesítik, a többitől megvédik a népet. Beruházás A beruházási tevékenység a múlt évi zuhanás és az első negyedévi jelentős zsugorodás után a második negyedévben is tovább süllyedt. A beruházások volumene a második negyedévben 5,9%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A beruházások volumene az első félévben 7,1%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. Ez a visszaesés egyértelműen arra utal, hogy még az állóalapok amortizációjának sincs meg az ellentételezése. Így a gazdaság törvényszerűen tovább zsugorodik. A nemzetgazdasági ágak többségében jelentősen visszaesett a beruházások volumene. Az energiaipari beruházásoké az első félévben drasztikusan, 54,4%-kal csökkent /a gazdasági szabadságharc újabb győztes csatájaként/. A vízgazdálkodás és szennyvízkezelés beruházásai

15 13,2%-kal visszaestek. A feldolgozóipari beruházások 3,1%-kal, ezen belül a második negyedévben 5%-kal csökkentek; a járműipari beruházások jelentős bővülése nem tudta kompenzálni a más alágakban bekövetkezett visszaesést. Fordulat állt be a turisztikai beruházásoknál; az első félévben 4,5%-kal, ugyanakkor a második negyedévben 34,3%-kal csökkent a volumen. Az építőipari beruházások az első félévben 14%-kal estek vissza. Az infokommunikáció beruházásai nagyon jelentősen 29,1%-kal, ezen belül a második negyedévben az alacsony bázishoz képest 70,5%-kal bővültek. A kereskedelmi beruházások volumene az első félévben 6%-kal nőtt. A közigazgatás és a védelem területén 4,8%-kal nőtt a beruházások volumene, ugyanakkor a humánszférában döbbenetes zuhanás ment végbe. Az oktatásban 39,7%-kal, az egészségügyben 32,8%-kal, a kultúrában 25,8%-kal csökkent a beruházások volumene. A nemzetgazdasági beruházásokon belül a nagyobb mértékű, 10,6%-os zuhanás az építési beruházásoknál következett be; a gépberuházásoknál ehhez képest sokkal kisebb méretű, 2,2%-os volt a csökkenés. Ipar, építőipar Az ipari termelés volumene júniusban 0,6%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest és szezonálisan, valamint munkanaphatással kiigazított adatok szerint 2,2%-kal csökkent az előző hónaphoz viszonyítva. Az ipari termelés az első félévben 0,4%-kal visszaesett. A termelés csökkenésének oka, hogy a korábban húzóágazatként jellemzett feldolgozóipar kibocsátása év eleje óta stagnált. Az új kapacitások belépésével a járműgyártás ugyan dinamikusan fejlődik, az első félévben 9,6%-kal, ezen belül júniusban 13,1%-kal növelte a termelését, de ez nem tudta kompenzálni a többi alágban bekövetkezett visszaesést. A számítógépek és optikai berendezések gyártása az első félévben 13,2%-kal csökkent, főként az elektronikai fogyasztási cikkek iránti kereslet jelentős visszaesése következtében. A vegyipar termelése 7,5%-kal, ezen belül júniusban 12,2%-kal esett vissza; a korábbi húzóágazat, a gyógyszeripar termelésének volumene az első félévben mindössze 2,4%-kal emelkedett, de júniusban 3,4%-kal csökkent. Az első félévben dinamikusan, 8,5%-kal bővült az élelmiszeripar kibocsátása. Az ipari export júniusban 6,2%-kal, az első félévben ugyanakkor csupán 1%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A júniusi jelentős dinamika annak köszönhető, hogy a járműgyártás 15,5%-kal növelte a kivitelét. Az ipar belföldi értékesítése júniusban 1,9%-kal, az első félévben 1,7%-kal visszaesett. Új elem, hogy a feldolgozóipar belföldi eladásai is csökkentek, júniusban 1,6%-kal maradtak el az egy évvel korábbitól. Az egyes vállalat típusok közül az ipari termelés több mint kétharmadát képviselő, legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalkozások kibocsátása az első félévben 1,5%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól; a közepes vállalkozások termelésének volumene 3,4%-kal, míg a kisvállalkozásoké 1,7%-kal nőtt.

16 A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál az egy főre jutó termelés az első félévben 1,6%-kal nőtt, jelentős, 1,9%-os létszámcsökkenés mellett. Az ipari vállalkozásoknál az alkalmazottak létszámának csökkenése az év eleje óta folyamatos volt, és üteme némileg még növekedett is. A megfigyelt feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek állománya júniusban 1,6%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál; ezen belül az új exportrendelések 2,6%-kal emelkedtek, míg a belföldi rendelések 5,4%-kal csökkentek. A korábbi időszakban keletkezett rendelések következtében az ipar teljes szerződésállománya a félév utolsó napján 21,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az építőipari termelés volumene júniusban jelentősen, 11,2%-kal maradt el az egy évvel korábbitól, és szezonálisan kiigazított adatok szerint 0,5%-kal esett vissza az előző hónaphoz képest. Az első félévben az építőipari kibocsátás 10,1%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Az épületek építése az első félévben 16,7%-kal, míg az egyéb építményeké 2,8%-kal szűkült. Az új rendelések állománya júniusban a rendkívül alacsony bázishoz képest 14%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az épületek építésére kötött szerződések volumene 11,6%-kal, míg az egyéb építmények létrehozását célzóké 16,1%-kal nőtt. Az építőipar teljes szerződésállománya június végén 5,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit; ezen belül az épületek építésére irányulóké 18,1%-kal kisebb, míg az egyéb építményeket célzóké 20,4%-kal nagyobb volt annál. Mezőgazdaság A mezőgazdasági termékek felvásárlása az első félévben az alacsony bázishoz képest 12,8%-kal nőtt. A növénytermesztési és kertészeti termékek felvásárlása jelentősen, 27,7%- kal, ezen belül a gabonaféléké még a múlt évi kiemelkedő termésnek köszönhetően 42%- kal, a zöldségféléké 18,4%-kal emelkedett, a gyümölcsféléké az idei gyenge termés első jeleként, valamint a magas bázis következményeként 30,3%-kal csökkent. Az élő állatok és állati termékek felvásárlása 8,2%-kal, ezen belül a vágóállatoké 7,5%-kal, az állati termékeké 10%-kal nőtt. Turizmus A második negyedévben 10,6 millió külföldi érkezett hazánkba, 5%-kal több, mint egy évvel korábban; a látogatók háromnegyede egyetlen napra érkezett. Az egynapos látogatások száma 6%-kal nőtt; ezen belül a turisztikai látogatások száma 20%-kal, a bevásárlási célúaké 2%-kal bővült. A többnapos látogatásokon belül a turisztikai célúaké változatlan maradt, míg az üzleti célúaké a nemzetközi gazdasági kapcsolataink szűkülésének jeleként számottevően, 18%- kal visszaesett. A külföldiek összesen 24,9 millió napot töltöttek nálunk, 2%-kal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában.

17 A magyar állampolgárok a második negyedévben 4 millió alkalommal utaztak külföldre, ez 2%-kal kevesebb az előző év azonos időszakában regisztráltnál. A látogatások 47,5%-a turisztikai célú volt, ezek száma 7%-kal csökkent. A külföldi utakon belül nőtt az egynapos látogatások aránya; így ezek száma némileg nőtt, míg a többnapos utaké 9%-kal csökkent. Az utasforgalmi egyenleg június végén 293 milliárd forint, illetve 992 millió euró volt, 0,6%-kal kisebb, mint az egy évvel korábbi. A turizmus szolgáltatásainak exportja 0,5%-kal, importja 2%-kal emelkedett. A kereskedelmi szálláshelyeken az első félévben 3 480 ezer vendég fordult meg, 2,1%-kal több, mint a bázisidőszakban; a vendégéjszakák száma 8,6 millió volt, 3,3%-kal több az egy évvel korábbinál. Június hónapban ugyanakkor 0,5%-kal csökkent a vendégéjszakák száma. A forgalom növekedését a külföldiek idézték elő: számuk 7,2%-kal, az általuk eltöltött éjszakáké 7,8%-kal, ezen belül a szállodában töltötteké 9,7%-kal, ebből pedig a négycsillagos hotelekben eltöltötteké 18,9%-kal emelkedett. A belföldi vendégek száma ugyanebben az időszakban 2,5%-kal, az általuk eltöltött éjszakáké 1,6%-kal csökkent. A szállodák szobakihasználtsága 49,8%-os volt, ezen belül az ötcsillagos hoteleké 72,5%-os, míg a négycsillagosoké 58,3%-os. A kereskedelmi szálláshelyek bruttó árbevétele az első félévben 5,7%-kal, ezen belül a szállodáké 7,2%-kal nőtt; azaz csak a szállodák tudták bevételüket reálértéken is növelni. Az ágazatban júniusban 30 ezer főt foglalkoztattak, 2,5%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Népmozgalom Az első félévben 43 600 gyermek született, 4,5%-kal több, mint egy évvel korábban és 3,4%- kal kevesebb, mint két évvel azelőtt ugyanebben az időszakban. A születési arányszám rendkívül alacsony, 8,8 volt, 0,4 ezrelékponttal magasabb, mint egy évvel és 0,3 ezrelékponttal alacsonyabb, mint két évvel korábban. Az első félévben 14 400 házasságot kötöttek, 1,7%-kal kevesebbet, mint a bázisidőszakban. A házasságkötési arányszám 2,9 volt, 0,1 ezrelékponttal kisebb, mint a múlt év azonos időszakában. Az első félévben 66 800 halálesetet regisztráltak, 0,7%-kal többet, mint egy évvel korábban. A halálozási arányszám 13,5 volt, 0,1 ezrelékponttal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. A csecsemőhalálozási arányszám ebben az időszakban 5,3 volt, 0,2 ezrelékponttal kisebb az egy évvel korábbinál. A természetes fogyás az első félév végéig 23 200 főt tett ki; a természetes fogyás arányszáma 4,7 volt, 0,3 ezrelékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Az ország népessége az első félév végén a nemzetközi vándorlási nyereséget is figyelembe véve 9 941 ezer fő volt, ami egy év alatt 17 ezer fős csökkenést jelent.

18 Bűnügyi helyzet, közlekedési balesetek Az első félévben 6 800 személyi sérüléssel járó közlekedési baleset történt, 4,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálos kimenetelű balesetek száma ugyanakkor 5,5%- kal, ezen belül a második negyedévben 8%-kal nőtt, míg a súlyos sérüléssel járóké 5,8%-kal, a könnyű sérülést okozóké pedig 3,9%-kal csökkent. A második negyedévben a balesetek 92%-át a járművezetők okozták. A balesetek általános csökkenése mellett az első félévben a motorkerékpárok által okozott balesetek száma 1,4%-kal, a kerékpárosok által okozottaké 11%-kal nőtt. A kerékpáros közlekedés terjedésének figyelmeztető következménye: a második negyedévben a balesetek 16%-át kerékpárosok okozták. A balesetek 12%-ában szerepe volt az alkoholos befolyásoltságnak. Az ittasan okozott balesetek száma az első félévben 3,8%-kal emelkedett, ezen belül a motorkerékpárosok 20,8%-kal, a kerékpárosok 25,8%-kal több balesetet okoztak alkohol hatása alatt, mint egy évvel korábban. A balesetek 25%-át gyorshajtás okozta, ugyanakkor a sebesség túllépéséből származó balesetek száma 8%-kal csökkent. A baleseti statisztika adatainak értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gazdasági recesszió, az igen magas üzemanyagárak gyökeresen átrendezték a közúti forgalmi viszonyokat. Jelentősen csökkent a gépjárműforgalom, nőtt a kerékpáros közlekedés részaránya, és az utakon csökkent a tehergépjárművek száma. A belföldi közúti áruszállítás volumene az első félévben jelentősen, 20,7%-kal, a nemzetközi áruszállításé 1,8%-kal, ezen belül a második negyedévben 5%-kal csökkent. A helyközi személyszállítás teljesítménye ugyanebben az időszakban 7,4%-kal visszaesett. Igaz, ebben a Malév megszűnésének van szerepe, mert a légiközlekedés teljesítménye az első félévben 43,4%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Az autóbusz közlekedés teljesítménye 3,5%-kal nőtt, a vasúti közlekedésé 0,6%-kal csökkent. A helyi személyszállítás teljesítménye stagnált, pontosabban 0,2%-kal emelkedett. A közlekedésbiztonságot befolyásolja a gépjárműállomány összetétele. A félév végén 3,6 millió gépjármű volt forgalomban, 1%-kal több, mint egy évvel korábban. A gépjárművek átlagos életkora igen magas, a személygépkocsiké 12,2 év, 0,3 évvel több, mint tavaly. Az első félévben mindössze 27 ezer gépkocsit helyeztek forgalomba, és ezek 45%-a használt jármű volt. Az első alkalommal forgalomba helyezett személygépkocsik száma alig több mint fele, 56%-a a 2008. év ugyanebben az időszakában forgalomba állított gépkocsikénak, miközben akkor azok 90%-a új kocsi volt. Az első félévben 208 300 bűncselekményt regisztráltak az illetékes hatóságok, ugyanannyit 0,2%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A súlyosabb megítélésű bűntettek száma 5,9%-kal csökkent, míg a vétségeké 3,6%-kal emelkedett. Budapesten a bűncselekmények száma 8,5%-kal visszaesett. A személy elleni erőszakos bűncselekmények száma 4,2%-kal, a közterületen elkövetetteké 9,9%-kal csökkent. A sértett természetes

19 személyek száma 7,1%-kal nőtt, a fővárosban ugyanakkor 3,2%-kal csökkent. A rendőrség felderítési tevékenységének kritikus voltára utal, hogy az ismertté vált elkövetők száma 12,5%-kal, ezen belül a fővárosban 18,7%-kal csökkent. A bűnözés alakulásáról objektív adatok nem állnak rendelkezésre, az elmúlt két évben a statisztikai adtatok közzététele gyakorlatilag megszűnt. Így a bűnözés helyzetét nem lehet érdemben elemezni. A KSH múlt hónapban közzétett adatai szerint a regisztrált bűncselekmények száma az év első öt hónapjában 10,2%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az első félévről szóló adatközlés már stagnálásról szól. A kiszámolható adatok szerint június hónapban 37 200 bűncselekményt regisztráltak, de a múlt évről nem áll rendelkezésre havi bontás, így az ellentmondásra utaló adatok nem ellenőrizhetők. Torzításmentes adatok esetén nehezen képzelhető el, hogy a regisztrált bűncselekmények dinamikája egyik hónapról a másikra ilyen jelentősen változzon. Aggályosnak tűnik a jelenlegi adatok alapján az is, hogy a bűncselekmények stagnálása mellett jelentősen nő a sértettek száma; ugyanúgy magyarázatra szorul, hogy miként csökkent változatlan intenzitású bűnelkövetés mellett jelentősen az ismertté vált elkövetők száma. Budapest, 2012. szeptember 6. Dr. Katona Tamás Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, ÁKK, PSZÁF, MÁK, Eurostat. Megjegyzés: A statisztikai adtagyűjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követő hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követő második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek és általában a tárgyidőszakot követő második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelőző két hónap, illetve az előző negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.