SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR VADGAZDA MÉRNÖK SZAK SZAKDOLGOZAT

SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR VADGAZDA MÉRNÖK SZAK SZAKDOLGOZAT AZ ÚJKORI VADÁSZÍJÁSZAT FEJLŐDÉSE ÉS VADGAZDÁLKODÁSI JELENTŐSÉGE MAGYARORSZÁGON ÉS EURÓPÁBAN Készítette: Baán Zoltán Belső témavezető: Bleier Norbert egyetemi tanársegéd Vadvilág Megőrzési Intézet Gödöllő 2012

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés...3 2. Előzmények, szakirodalmi áttekintés...5 2.1. A vadászíjászat nemzetközi és európai fejlődése...5 2.1.1. A vadászíjászat nemzetközi fejlődése és fő mérföldkövei...5 2.1.2. A vadászíjászat törvényi szabályozásának kilátásai Európában...7 2.1.3. Szabályozás és szervezeti felépítés (közös pontok és eltérések Európában)...8 2.2. A vadászíjászat etikai és technikai vonatkozásai...11 2.2.1. Vadászatíjászat hatékonysága, eredményessége és technikai sajátosságai...11 2.2.2. Sebzési arány, sebzési statisztikák...12 2.2.3. Regenerálódás sebzést vagy nem halálos lövést követően...15 2.2.4. Az ölőhatás jelentősége és a vadászhegy szerepe az íjas vadászatban...16 2.2.5. A találat és utánkeresés jellegzetességei az íjas vadászatnál...19 2.3. Vadászíjászat vadgazdálkodási alkalmazási lehetőségei...21 3. Vizsgálatok...23 4. Eredmények...24 4.1. Magyarországi vadászati/ vadásztatási tapasztalatok...24 4.2. Etikai megítélés...26 4.3. Íjas sebzéshez kapcsolódó vélemények...28 4.4. Íjas vadásztatási tapasztalatok...30 4.5. Az íjas vadásztatás sajátosságai...33 5. Javaslatok...37 6. Összefoglalás...39 7. Köszönetnyilvánítás...41 8. Irodalomjegyzék...42 9. Melléklet: Kérdőív a vadászíjászatról...45 10. Nyilatkozat...48 2

1. Bevezetés Európában és fontos vadászati célországokban, mint Kanada, USA, Ausztrália és Új-Zéland a vadászíjászok száma és ezzel együtt az íjas vadászat jelentősége folyamatosan növekszik. Európában egymás után jönnek létre a vadászíjász nemzeti szövetségek, amelyek ellátják a vadászíjászok érdekképviseletét, illetve azokban az országokban, ahol az íjas vadászat még nem engedélyezett lobbiznak annak legalizálása mellett (EBF Protocol Riga, 2012). Az EBF (European Bowhunting Federation) tíz éve jött létre és fő célja, hogy képviselje az európai vadászíjászok érdekeit és értékeit, valamint egy olyan kommunikációs és együttműködési alapot hozzon létre, amely hatékonyan tudja támogatni a tagországokban folyó munkát. Négy éve vagyok tagja az EBF elnökségének és képviselem Magyarországot a szervezetben, ezért úgy gondolom, hogy fontos áttekinteni a vadászat ezen formájának fejlődését és szerepét a vadászatban, vadgazdálkodásban mind Magyarországon mind pedig Európában illetve a világban. Véleményem szerint Magyarországnak különleges helyzete és lehetőségei vannak a vadászíjászat szempontjából, hiszen az egyik első ország voltunk Európában, aki ezt a vadászati módot törvényben engedélyezte, és természeti adottságaink, vadgazdálkodásunk és a jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy akár az egyik legjelentősebb vadászíjászati célországgá váljunk. A dolgozat célkitűzése, hogy megvizsgáljam a modernkori vadászíjászat magyarországi és nemzetközi fejlődését, a törvényi szabályozás alakulását és ebből fakadóan a vadászati sajátosságokat. A nemzetközi szakirodalom segítségével áttekintsem azokat a kritikus témákat, mint például a sebzés és a vadorzás kérdése, amelyek mindig előkerülnek akkor, amikor szakmai vagy laikus közönség tárgyalja az íjas vadászatot. Kérdőíves felmérés segítségével vizsgálom, hogy a bérvadászattal foglalkozó legnagyobb vadgazdálkodók (esetünkben állami erdőgazdaságok vettek részt a kérdőíves felmérésben) hogyan vélekednek a vadászíjászat etikai és technikai vonatkozásairól, valamint a vadásztatásban betöltött szerepéről, illetve jövőbeni lehetséges jelentőségéről. 3

A nemzetközi kitekintés segíthet olyan vadgazdálkodási irányok megismerésében, amelyeknek tapasztalatait felhasználva a magyarországi vadgazdálkodásban is újabb feladatai és lehetőségei lesznek a vadászíjászatnak. A dolgozat célja továbbá, hogy feltárjuk azokat a sajátosságokat, előnyöket és hátrányokat az íjas vadásztatásban, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország egyedülálló adottságait ki tudja használni az íjas vadásztatásban és a vadgazdálkodók számára is egy jövedelmező vendégkör alakuljon ki a nemzetközi és hazai íjas vadászokból. 4

2. Előzmények, szakirodalmi áttekintés 2.1. A vadászíjászat nemzetközi és európai fejlődése 2.1.1. A vadászíjászat nemzetközi fejlődése és fő mérföldkövei A vadászíjászat népszerűsége Európában az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt, egyremásra bújnak ki a földből a különböző országok vadászíjász szövetségei. Becslések szerint ma Európában mintegy 30-35 ezerre tehető az íjjal vadászók száma (EBF Protocol Riga, 2012). Ez a létszám elsősorban azokból az országokból adódik össze, ahol legálisan lehet íjjal vadászni, mint pl. Franciaországban, Spanyolországban, Finnországban, Dániában és Magyarországon, hogy csak a legnagyobb szövetségekkel rendelkező országokat említsük. Az újkori vadászíjászat az USA-ból eredeztethető, ahol az utóbbi 20 évben szintén jelentősen növekedett a vadászíjászok száma (Ambrózy, 2000). Ez nagyrészt a kedvező szabályozásnak (pl. külön vadászíjász idények, adott esetben külön területek bowhunting only areas és licensz lehetőségek) köszönhető. A legtöbb amerikai íjász puskával is vadászik, ugyanakkor az íjászat egy új kihívást valamint hosszabb vadászidényt jelent a számukra. A hetvenes években a licenszeknek csak 8%-át váltották íjászok, ami a kilencvenes évek végére 21%-ot tett már ki. Ma közel 3,5 millió vadászíjásszal számolnak Amerikában és ez a szám folyamatosan nő. Érdekes, hogy míg a puskás vadászok száma csökkenő tendenciát mutatott (1996-2006 között 10%-as csökkent a 16 éven felüli vadászok száma 14 millióról 12,5 millióra) az USA-ban, addig a vadászíjászok száma nemhogy csökkent, hanem nőtt (Kylmä, 2012). Az USA-ban a 2009-es íjász vadászszezon rekordnak számított, hiszen több mint egymillió fehérfarkú szarvast (1.101.561 példányt) ejtettek el az államok területén vadászíjászok. Ez egy folyamatosan növekvő tendencia, a tíz évvel ezelőtti értékekkel összehasonlítva egy 20%- os növekedést mutat (Petterson, 2011). Az íjász vadászok számának növekedésére nagy hatással volt a modern íjak fejlődése és a csigás íjak megjelenése. Az utóbbi 30 évben egy nagyon erőteljes technikai fejlődés zajlott le, aminek következtében jelentősen megnőtt a modern íjakkal leadott lövések pontossága (célzást segítő berendezések, mint például az irányzékok, peep sight, stb. megjelenése), az íjak sebessége, átütőereje és a vadászatra való alkalmasságuk (Ambrózy, 2000). 5

Egy komoly ipar épült rá a vadászíjászok speciális igényeire, mint például a különböző álcaruhák és álcahálók, a különböző szagsemlegesítők (scent lock ruhák és kozmetikai készítmények, mint samponok, ruhatisztítók), távolságmérők, magaslesek (pl. famászóles) egészen az extrém termékekig, mint az íjra szerelhető videó kamera, illetve a világító nock. Az újkori vadászíjászat fejlődésének fontos mérföldkövei a világban és Európában Kylmä, 2012 alapján: 1936 Wisconsin első államként külön vadászíjász szezont vezet be 1967 Dániában engedélyeket adnak ki személyre szabottan vadászíjászoknak 1986 Portugália engedélyezi a vadászíjászatot 1989 Zimbabwe speciális engedélyeket állít ki íjjal vadászóknak 1992 Finnország formálisan is engedélyezi a korábban is létező, de nem szankcionált vadászíjászatot (apróvadra, hódra és őzre) 1993 Magyarország szabályozta és engedélyezte az íjjal való vadászatot 1995 Franciaország legalizálta a vadászíjászatot (minden vadászható vadfajra) 1995 Botswana legalizálta a vadászíjászatot (antilopokra plainsgame ) 1997 Spanyolország lehetővé teszi a vadászíjászatot 1998 Namíbia szabályozza az íjas vadászatot (plainsgame) 1999 Dániában engedélyezik a vadászíjászatot (apróvadra és őzre) 2005 Tanzánia engedélyezi a vadászíjászatot 2007 Dél-Afrika új szabályozást vezet be az íjas vadászatra 2008 Franciaország tovább könnyíti a vadászíjászat szabályozását külföldi és fiatal vadászoknak 2009 Bulgária megnyitja a vadászíjászat lehetőségét 2009 Szlovákia engedélyezi a vadászíjászatot a vadaskertekben 2012 Grönlandon is lehet már íjjal vadászni. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a föld számos országában és a legtöbb nagy vadászati célországban gyakorolható az íjas vadászat. Az USA-ban és Kanadában minden államban engedélyezett, az amerikai kontinensen továbbá Mexikóban és a legtöbb vadászati szempontból jelentős Dél-Amerikai államban, így például Argentínában. Ausztráliában és Új-Zélandon minden vadászható fajra engedélyezett az íjászat. Európában pedig egyre több állam vezeti be, köztük olyan jelentős vadászati kultúrával rendelkező országok, mint Franciaország, Spanyolország, Portugália és várhatóan a Skandináv államokban még 6

nagyobb teret nyer. A Kelet-Európai régióban is várható, hogy Magyarország és Bulgária mellett azok az államok is, akik eddig még nem engedélyezték, mint például Lengyelország vagy Csehország nyitnak ebbe az irányba (EBF Protocol Riga, 2012). 2.1.2. A vadászíjászat törvényi szabályozásának kilátásai Európában Számos országban dolgozik az EBF (European Bowhunting Federation) és a helyi vadászíjász szervezet közösen a teljes vagy részleges legalizáció előkészítésén és az utóbbi években sok országban jutottak el a tárgyalások abba a szakaszba, hogy várhatóan a közeljövőben megnyílik a lehetőség a vadászat ezen módjának gyakorlására. Belgiumban minden bizonnyal már ebben az évben kedvezően változik a vadászati törvény. Sok országban az első lépés a vadászíjászat engedélyezése a vadászkertekben, mint például Szlovákiában és Fehéroroszországban, amit várhatóan követni fog Csehország és Horvátország is (EBF Protocol Riga, 2012). A közeli jövőben, 1-3 éven belül Európában a következő országok esetében van jó esély arra, hogy legalizálják az íjászatot, mint vadászati formát: Belgium, Lengyelország, Norvégia, Litvánia, Svédország. Azokban az országok, ahol már valamilyen formában, de nem teljes körűen vagy nem minden vadfajra engedélyezett a vadászíjászat, további módosításokat terveznek. Finnországban például a szarvasféléket (a jávorszarvason kívül) szeretnék teljes körűen bevonni az íjjal vadászható vadfajok közé, amit Panu Hiidenmies, a Finn Vadászszövetség Elnöke említett nekem egy személyes beszélgetésben. Grönland 2012-ben legalizálta a vadászíjászatot, amivel egy érdekes új vadfaj, a pézsmatulok európai vadászatára nyílik meg a lehetőség íjjal. A rénszarvas íjas vadászati lehetősége egyelőre még kérdéses, ebben az évben derül ki, hogy arra is megadják-e az engedélyt (Kylmä, 2012). A legkonzervatívabb vadászati vezetés és kultúra a németnyelvű országokat (Németország, Ausztria és Svájc) jellemzi, itt még a tárgyalások kezdeti szakaszban vannak és várhatóan az Európai országok közül ezek az államok nyitják meg (ha egyáltalán megteszik) utoljára a lehetőséget a vadászíjászok felé, a német, osztrák és svájci íjász szövetségek vezetőinek beszámolója alapján. 7

Magyarország tehát kevés kivételtől eltekintve Európában a vadászíjászat tekintetében egyedülállóan jó helyzetben van, és valószínűleg kijelenthető, hogy a legjobb íjas nagyvad vadászati lehetőségek ma Európában Magyarországon találhatóak. Hogy ezt a vadászati turizmus szempontjából nagyon fontos komparatív előnyt mennyi ideig tudjuk kihasználni (ha kihasználjuk egyáltalán) az a magyar vadgazdálkodók ügyességén és fogadókészségén múlik. 2.1.3. Szabályozás és szervezeti felépítés (közös pontok és eltérések Európában) A legtöbb országban az íj energiáját szabályozzák, húzóerő vagy átütőerő alsó limitjének megadásával. Az Európai közösségi szabályozás nem tiltja egyik tagállamának sem az íj és a nyíl vadászati célú használatát (92/43 EGK Élőhelyvédelmi Irányelv), ennek ellenére az európai szabályozás közel sem mondható egységesnek, és bár vannak főbb alapelvek sok különbözőséggel is találkozhatunk a nemzeti vagy adott esetben regionális (pl. Olaszország) szabályozási gyakorlatában (EBF Protocol Milano, 2010) Magyarország: a minimális húzóerő 227, 7 Newton (50 font), valamint kötelező a megfelelő vadászvessző használta (1996. évi LV. törvény 67. ). Ezen túl további megkötések nincsenek a magyar szabályozási gyakorlatban. Természetesen robbanófejű vagy mérgezett vadászhegy nem használható (1996. évi LV. törvény 68. ). USA és Kanada: a legtöbb tagállam szintén bevezetett minimum húzóerőt a vadászíjra, ami fehérfarkú szarvas esetében 30 és 45 font között változik, míg vapitire és jávorszarvasra 50 font, a vadászhegyre vonatkozóan pedig általános előírás a legalább 7/8-ad inch-es (2,22 cm) vágásszélesség, amit a modern hegyek rendszerint már jócskán túlhaladtak (Kylmä, 2012). Oroszország: egyelőre csak speciális engedély birtokában lehet íjjal vadászni, mert az orosz törvények szerint az íj fegyvernek minősül és mind a vásárlása, mind pedig a szállítása engedélyhez kötött. 1. ábra: Hódvadászat íjjal Finnországban Fotó: Baán Zoltán 8

Finnország: Külön szabályozzák a hód vadászatát íjjal, ahol a vesszővel egy kötelet kell kilőni (1. ábra), ami biztosítja, hogy a meglőtt hód, ami szinte minden esetben a vízbe, illetve a hódvár irányába menekül, ne vesszen el. Pengés vadászhegy használata kötelező, csak kizárólag horog használata nem engedélyezett (Kylmä, 2012). Ez természetesen puskával nem megvalósítható és az esetek nagyon nagy százalékában még egy fejlövéssel is elveszik a zsákmány, ami visszaugrik vagy visszaesik a vízbe. Finnországban így a hód íjas vadászatánál lényegesen kisebb a zsákmány elvesztési aránya, mint a puskások körében. Finnországban a vadászíj húzóerejének alsó határa törvényben rögzített 180 Newton (40 font körül), hódra és őzre minimum 22mm vágásszélességű vadászhegyet kell használni (Petterson, 2012). Franciaország: minden vadfajra engedélyezett a vadászíjászat, korábban nem engedélyezték az elsütőket (release aid) és a rövidebb íjakat, de ezt a tiltást eltörölték 2003-ban (EBF Protocol Bruxelles, 2011). Dánia: A minimum kinetikus energia az őz, róka, nyúl és vadliba vadászatánál 40 Joule, a vadászhegynek legalább három pengésnek kell lennie 25 mm vágással, továbbá a vadász vessző súlya is szabályozott, legalább 25 grammnak kell lennie. Dániában egy módosítással a nyíló pengés vadászhegy esetében a korábbi 40 Jouleról 70 Joulera akarják emelni az íj húzóerejét. A dán lővizsga az egyik legszigorúbb Európában 6-ból 5 találat szükséges a kitett 3d állatok vitális részén 5 és 25 méter közötti távolságból, távolságmérés nélkül. (Nagel, 2010) Olaszország: Minden egyes régió saját jogkörben szabályozza a vadászatot. Általánosságban apróvadra íjjal egész Olaszország területén lehet vadászni, ugyanakkor vaddisznóra csak Toszkánában és Lombardiában (EBF Protocol Milano, 2010). Spanyolország: a magyar szabályozáshoz hasonlóan a minimum húzóerő 50 font a vadászhegy használata kötelező, horog végű hegyet nem szabad használni (EBF, 2012). Aland Szigetek: ez egy független állam a Balti tengeren Finnországhoz közel, itt 40 font húzóerő van minimálisan előírva és engedélyezett a vadászat a jávorszarvason kívül minden egyéb vadra, így például ez az egyetlen hely Európában ahol legálisan vadászható íjjal a fehérfarkú szarvas. 9

Dél-Afrika: a vadászíjászatot legalizálták, de a big six -re (elefánt, bivaly, oroszlán, orrszarvú, leopárd, víziló) külön engedély szükséges. Dél-Afrika volt az első ország, amely az egyes vadfajokra külön kinetikus energia követelményeket írt elő. Különböző kategóriákat vezettek be, 1-es kategóriánál pl. a varacskos disznó 25 font, míg a bivalynál (4-es kategória) 87 font az elefántnál pedig (5-ös kategória) 105 font van minimumként előírva, valamint a 4- es és 5-ös kategóriáknál kötelező a kétpengés, legalább 28mm vágásszélességű vadászhegy a nagyobb átütőképesség miatt. Namíbiában, ahol antilopfélékre lehet íjjal vadászni szintén vadfaj specifikusan határozták meg a kinetikus energiát (Gejer, 2006). Zimbabwe szintén kategóriákat vezetett be, érdekesség, hogy bár oroszlánra csak 55 fontos íj a követelmény krokodilra, bivalyra, vízilóra és orrszarvúra nem lehet íjjal vadászni. (Gejer, 2006) 10

2.2. A vadászíjászat etikai és technikai vonatkozásai 2.2.1. Vadászatíjászat hatékonysága, eredményessége és technikai sajátosságai A modern kori vadászíjászat a csigás íjakkal rendkívüli fejlődésen ment keresztül, ami megmutatkozik a vadászat hatékonyságában és eredményességében, amelyet az újabban készített kilövési statisztikák is alátámasztanak (Ambrózy, 2000). A Magyar Vadászíjász Egyesület által készített 2009-es, saját tagsága körében végzett felmérés szerint a vizsgálatban szereplő íjjal elejtett vad 93%-át csigás vadászíjjal hozták terítékre és csak 7%-ukat hagyományos reflex íjjal (Magyar Vadászíjász Szövetség, 2009). A reflex íjas vadászat lényegesen nagyobb gyakorlottságot kíván, és a pontos és a biztos lövés leadásához még közelebbi lövési távolság szükséges. A csigás íjnál a csiga kikönnyítése hosszabb és biztosabb célzást tesz lehetővé, valamint általános az irányzékok használata, amivel egy gyakorlott íjásznak nem lehet probléma egy 10 cm sugarú körbe beletalálni 20-30 méterről. Természetesen vadászati körülmények között minden sokkal nehezebb. Dániai vizsgálatok, amelyet a Dán Nemzeti Erdészeti és Természetvédelmi Hatósághoz vadászíjászok által leadott riportok alapján állítottak össze, hasonló képet mutat. Az adott időszakban őzre leadott 576 lövés döntő többsége (98%-a) csigás íjból történt, amelyek lényegesen hatékonyabbak és pontosabbak a hagyományos visszacsapó íjaknál (Pettersson, 2007). Ennek megfelelően a következő fejezetben bemutatott sebzési statisztikák is jobb képet mutatnak korábbi, az USA-ban készített tanulmányoknál, ahol a csigás íjak fejlettsége is alacsonyabb volt és jóval nagyobb volt a tradicionális íjakat használók száma. Magyarországon törvényben rögzített minimális húzóerő 222,7 newton (ca. 50 font). A Magyar Vadászíjász Egyesületnél végzett felmérés szerint a nagyvad többségét 55-65 font körüli íjjal ejtik el. 80 fontnál erősebb íj a hazai vadfajok tekintetében nem indokolt. Az íjas vadászat egyik sajátossága és talán legnagyobb kihívása is, hogy lényegesen közelebb kell lenni a vadhoz egy eredményes lövés leadásához, mint ahogy általában egy puskás lövésnél adott esetben szükséges. 11

A magyarországi 274 nagyvad elejtését feldolgozó vizsgálat a lövési távolság vonatkozásában (2. ábra) a Y: Lövési távolság (méter) 50 40 következő képet mutatta: 30 20 10 0 1 14 27 40 53 66 79 92 118 144 170 196 222 248 274 X: leadott lövések (eset szám) távolság átlag 2. ábra: Lövési távolság nagyvadra íjjal (Magyar Vadászíjász Egyesület) Az elemzésből látható, hogy a sikeres lövések döntő többségét a 10 és 30 méter közötti távolságra lévő vadra adták le. Az átlag pedig 18 méter volt, ami egy jó vadászias lőtávolság íjas vadászat esetében a minta minimuma 2 méter, míg a leghosszabb lövés 45 méter volt. Az íjas apróvad vadászat esetében az átlagos lőtávolság 16 méter volt a magyar statisztika szerint. Hasonló képet mutatott a dániai vadászíjász statisztika a lövési távolságot tekintve, a rálövések több mint 77%-a 20 méteren belül történt. Ez is indokolja a hibázások és sebzések viszonylag alacsony arányát (Pettersson, 2007). A dán statisztika kitér arra is, hogy a lövések közel 80%-a blatt lövés volt, ami tüdő, illetve a szív találatával a keringés összeomlást és gyors kimúlást okozott. 2.2.2. Sebzési arány, sebzési statisztikák Gyakori téveszme a laikusok és a puskával vadászók körében is, hogy az íjas vadászatban rendkívül nagy a sebzési arány és rengeteg vad a találat után világgá megy (Samuel, 1999). Tőlem is sokszor kérdezik meg: Hány vesszőt kell belelőni egy vadba, míg megvan?. Saját tapasztalatom, hogy sok esetben a puskával vadászók sincsenek tudatában az íj hatékonyságával és a vadászpenge hatásmechanizmusával. Dániában 1999-től engedélyezett az íjas vadászat őzre és apróvadra. Nagyon szigorú beszámolási és adatgyűjtési kötelezettségük van a vadászoknak, minden évben ki kell tölteniük egy riportot (game riport) arról hogy milyen vadat ejtettek el az előző évi szezonban, valamint őz íjas elejtésénél az elejtés körülményeit részletesen dokumentálni kell. A game 12

riportot a statisztikák szerint a vadászok 99,4%-a eljuttatta a Dán Nemzeti Erdészeti és Természetvédelmi Hatósághoz, hiszen ellenkező esetben akár a következő évi vadászjegy kiadását is megtagadhatják Sebzés esetén kötelező hivatalosan bejegyzett vérebvezető kihívása, amennyiben 6 nappali keresési órát követően sem találták meg a vadat. Ennek megfelelően a Dán Vérebvezetők Szövetségének kimutatását össze lehet vetni a kapott statisztikákkal. A nagyszámú minta alapján végzett statisztikai számításokból kiderült, hogy Dániában az 1999-es és 2004-es vadászati szezonban az őzre 576 leadott lövésből 533 eredményes elejtés történt, 11 végződött hibázással és mintegy 32 sebzéssel (3. ábra). Ha a regisztrált találatokat tekintjük, akkor ez egy 5-6%-os sebzési aránynak felel meg, ami semmivel sem rosszabb a puskás vadászok sebzési arányánál (Pettersson, 2007). Vadászati Összes Elejtetés Hibázás Sebzés Találat Elejtetés* Sebzés* szezon lövés 1999/2000 66 3 1 70 67 98,5% 1,5% 2000/2001 106 1 4 111 110 96,4% 3,6% 2001/2002 101 1 9 111 110 91,8% 8,2% 2002/2003 126 1 8 135 134 94,0% 6,0% 2003/2004 134 5 10 149 144 93,1% 6,9% Összesen 533 11 32 576 565 94,3% 5,7% 3. ábra Dán statisztika a vadászíjászatról (forrás: Pettersson, 2007) *a találatokra vonatkoztatott % A sebzéseknél 28 esetben találtak egyértelmű bizonyítékot a sebzésre, azaz vért a vesszőn vagy a rálövés helyén vagy később a csapán. Négy olyan esetet is a sebzések közé sorol a statisztika, amelyeknél nem találtak ugyan a sebzésre utaló egyértelmű jelet ugyanakkor a vessző sem lett meg. A Dán Vérebvezetők Szövetsége által kiadott 1999 és 2007 évi íjászok után történő keresések adataiból a sebzésekre vonatkozóan további következtetéseket tudunk levonni (4. ábra). 1999-2007 közötti vérebmunkák Kihívások száma íjjal lőtt őzek esetében 164 Pozitív keresések (már dögön talált vagy sebágyban esetleg hajszán meglőtt) 84 Negatív eredményű munkák összesen (nem lett meg az állat) 70 - ebből ahol volt sebzésre utaló jel* 41 Esetek ahol hibázást feltételeztek, de kihívták a vérebest 10 4. ábra Vérebmunkák Dán statisztika (forrás: Pettersson, 2007) 13

*a negatív kimenetelű munkáknál 29 esetben a vérebvezetők a riportban nem találtak semmilyen sebzésre utaló nyomot és magát a vadat sem Ennek alapján a sebzési (és nem megkerült) arány valahol 4% és 7% között mozgott. Az összes vadászíjjal terítékre hozott őzek száma az adott időszakban (1999-2007) 989 darab volt. Ebből kiszámítható, hogy ha azokat a munkákat vesszük ahol volt egyértelműen sebzésre utaló jel (41/989=0,41) akkor a minimális sebzési arány 4% körül mozog, míg az összes negatív eredményű munkát figyelembe véve ez valahol 7% környékén van. Érdekes statisztikai megállapítás, hogy a véreb kihívások számát tekintve, mintegy az esetek felében (51%) ért véget a keresés a vad megtalálásával, amennyiben ezt azoknak a kereséseknek a számára vetítem, ahol volt egyértelmű jel a sebzésre vonatkozóan akkor az utánkeresések mintegy 84%-a volt eredményes. USA felmérés a modern vadászíjászat hatékonyságáról és a sebzési arányról Az USA Maryland államában készült egy felmérés 1989 és 2006 közötti adatokat felhasználva fehérfarkú szarvas gazdálkodási programról, ahol vadászíjászat volt a hasznosítási és szabályozási vadászati mód (Pedersen et al., 2008). A kísérlet helyszíne egy tengerészeti bázishoz tartozó erdős terület a Potomac folyóba benyúló félszigetekkel. Itt a szarvas menedzsment programot megelőző időszakban nagyon megnövekedett a fehérfarkú szarvasok létszáma, ami elérte négyzetkilométerre vetítve a 86 példányt. Ezt azt állományt korábban jó néhány évig a tengerészgyalogos mesterlövészek segítségével kellett apasztani. Később a helyi Természeti Erőforrásokért felelős hivatal a területet egy vadászíjász szarvas menedzsment kísérleti programra jelölte ki, ahol szigorú regisztrációs és beszámolási kötelezettségek mellett vadásztak modern, azaz csigás íjakkal és számszeríjakkal. Az USAban egyébként egyre több helyen jelenik meg az igény az elszaporodott fehérfarkú szarvas állomány miatt hasznosítási, ill. menedzsment programok bevezetésére, és sok esetben például lakóhelyek környékén az íjas vadászat jó lehetőséget biztosít az állomány szabályozására. A regisztrált íjászoknak IBEP vizsgát kellett tenniük és egy szezon előtti lőtesztet is el kellett végezniük. Kötelező volt továbbá minden vadászatot követően jelenteni amennyiben lövést tettek vadra. A vizsgálat eredménye szerint a 1989-től 2006-ig terjedő időszakban 104 vadászíjász összesen 908 szarvasra tett lövést (a hibázások nincsenek beleszámítva), amelyből 162 nem került meg az első 24 órában (Pedersen et al., 2008). Ez a dán és a magyar statisztikáknál egy magasabb átlagos 18% körüli sebzési arányt mutat. 14

A számok hátterében érdemes odafigyelni a következőkre: A szerzők is jelezték, hogy a vizsgálat időszaka alatt az utóbbi két évtizedben jelentős fejlődésen mentek keresztül a modern vadászíjász eszközök, ami a lövések pontosságában is érzékelhető. A tradicionális reflex íjakat használók körében valószínűleg magasabb a hibázások és sebzések aránya annak következtében, hogy lényegesen nehezebb egy hagyományos visszacsapó íjjal lőni, és sokkal nagyobb gyakorlatot kíván. Ezt támasztják alá az USA-ban végzett kimondottan tradicionális íjászokra vonatkozó vizsgálatok is (Ditchkoff et al., 1998). A gyakorlottabb íjász vadászok (a tanulmány a 20 szarvasnál többet elejtőkre hivatkozik) esetében, mind a találati arány mind pedig az elejtés és megtalálás aránya lényegesen magasabb volt, mint az átlag (Pedersen et al., 2008). Maryland államban a kísérlet ideje alatt tilos volt nyomkövető kutyákat a vadászatban használni, azaz utánkereséshez sem vehettek igénybe kutyát, ami szerintem a leginkább meghatározó faktor a elvesztések magasabb arányában. A sebzési arány természetesen nem azt jelenti, hogy az adott vad elveszett, illetve mindenképpen elpusztult. Más vizsgálatok kimutatták, hogy nem vitális területet ért íjas sebzésekből sok vad regenerálódik, és a tanulmány készítői is 6% körülire teszik azt az arányt, ami a tényleges sebzés és ezt követő elpusztulást valószínűsíti (Ditchkoff et al., 1998). Érdekes összehasonlítás, hogy becslések szerint az állomány 11%-ának pusztulásáért a közúti gázolások felelősek az USA ezen államában (Pedersen et al., 2008). Ez összhangban más irodalomban megjelent adatokkal, Ashby (2000) a témáról írt cikk sorozatában 7% -os sebzési és halálozási arányt említ, amelyet Wisconsin Conservation Bulletin adatai támasztanak alá. 2.2.3. Regenerálódás sebzést vagy nem halálos lövést követően A következő fejezetben kutatások és vizsgálatok eredményeit felhasználva bemutatom a vadászhegy hatékonyságát és mechanizmusát, amely elsősorban a gyors és nagyfokú vérveszteségre és a tüdőfunkció összeomlására és ezeken keresztül a kerengési rendszer összeomlására alapszik. Nem halálos sebzés esetén a vadnak nagyobb esélye van regenerálódni egy rossz lövést követően mint egy puskás lövésnél (Geore n, 2010). 15

Ennek oka elsősorban az, hogy a vágott seb az izomszövetekben nem okoz akkora roncsolást és nyomás általi bevérzéseket, mint golyólövés esetén. Másik oka pedig, hogy a vadászvessző általi seb egy tiszta vágást eredményez, és ezért nem kerülnek a sebbe szőr, bőr, illetve a kültakaróról egyéb szennyeződések. A seb gyorsabban kivérzi és tisztítja magát. Nem keletkeznek továbbá olyan távolabbi, rejtett sérülések, mint amit a puskagolyó által leadott sokkhatás jelenthet. (például belső szervek repedései, bevérzései) vagy a szilánkok, expandált ólomlövedék részeinek károkozása a csontokban és a szövetekben. Puskás lövés esetén a sebfertőzés, vérmérgezés és a többszörös trombózis kockázata is lényegesen magasabb, mint egy hasonló íjas lövés esetében (Geore n, 2010). Ez természetesen nagyobb fájdalommal jár a meglőtt állat számára, hosszabb szenvedési időszakkal és alacsonyabb eséllyel a regenerálódásra. Ez utóbbit vélelmezi egy Namíbiában praktizáló idegsebész az Európai Vadászíjász Szövetségnek küldött levelében: Az íjas lövés kevesebb fájdalommal és stresszel jár a meglőtt állat számára (Aldrich, 2011). Érdekes, hogy számos esetben megfigyelték, illetve leírták, hogy az íjjal meglőtt vad nem tudván mi történt vele a lövést követően a fájdalom külső jele nélkül folytatja a táplálkozást, mindaddig, míg aztán 15-60 másodpercen belül kimúlik. Mivel az íjas lövés nem jár erős hanghatással, mind a meglőtt állat, mind pedig a környező állatok számára kevesebb stressz terhelést, zavarást jelent. Namíbiában ezért egyre több farmer és vadgazda örömmel veszi a vadászíjászok jelenlétét. A hanghatás miatt kisebb az adrenalin termelés, ami lassítaná a vérzést és lassabb kimúláshoz vezetne (Aldrich, 2011). A fájdalomérzékelésben fontos tényező az érintett fájdalom receptorok száma, ami a sérült, roncsolt szöveti terület nagyságától függ (Steffan, 2011). Ez azt jelenti, hogy minél erősebb szöveti roncsolás történik, annál magasabb az érzékelt fájdalom az állat részéről. Mivel a vadászvessző, illetve penge a nagy kinetikus energia miatt jellemzően átmegy az állaton és a sebcsatornán kívül nem sérülnek a szövetek, ezért jóval kisebb a vad által érzékelt fájdalom. 2.2.4. Az ölőhatás jelentősége és a vadászhegy szerepe az íjas vadászatban Érdekes megnézni, hogy mit mutatnak a vizsgálatok és orvosi, illetve állatorvosi vélemények, illetve mi az, ami a köztudatban van a vadászhegy hatékonyságáról. 16

A vadászíjászatban kötelező a vadászhegy használata. Néhány ország a megfelelő vágásszélességet, illetve azt is szabályozza, hogy a vadászhegy mechanikus, azaz nyíló vagy fix pengékkel ellátott legyen. A vadászhegyek jellemzően két vagy hárompengések, de az utóbbi időben elterjedőben vannak a négypengés hegyek is. Minden esetben rendkívül fontos, hogy borotva éles legyen a penge, hiszen ez biztosítja a legnagyobb átütő képességet (penetrációt) és vágási felületet a szövetekben, illetve a vérerekben. Nehéz nagyvadfajok esetében, mint például a bivaly, célszerű a nehéz vessző és a kétpengés hegy annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen a mélységi behatolás a találati zónában. Hazai nagyvadfajaink elejtésére, a vaddisznó kivételével, ahol kimondottan ajánlott a fix hegy, mind a nyíló, mind pedig a fix pengés megoldások alkalmasak, hogy ki mit választ az jellemzően a korábbi tapasztalatok függvénye. Általánosságban elmondható, hogy a vessző átütőereje (adott húzóerejű íjból kilőve) a következő tényezőktől függ: vessző súlya: a nehezebb vesszőnek nagyobb a kinetikus energiája, vessző átmérője: a vékonyabb vesszők előnyösebbek elsősorban a csonton való áthatoláskor, a vadászhegy formája: ez a leginkább meghatározó tényező, egy vékony kétpengés hegy akár 50%-al jobb áthatoló képességgel is rendelkezhet, mint egy mechanikus hegy (Adams, 2009). A vadászhegy ölési mechanizmusa eltér a tűzfegyverből kilőtt lövedék hatásmechanizmusától. Ez is egy általános félreértés a vadászíjászattal kapcsolatban, hogy sokszor a vadászíjászatot kritizálók nem ismerik a vadászpenge hatásmechanizmusát, ami a vitális részeket érve pontosan olyan hatékony (azaz gyorsan öl), mint a puskagolyó (Geore n, 2010). A vadászhegy a vitális területeket (tüdő, szív) érve a keringés összeomlásával gyors halált okoz. A hatás rendkívül gyors vérveszteség következtében, illetve a tüdőfunkció megszűnésével, akut hypoxia, azaz megszűnik az oxigén ellátás és a keringés összeomlik (Geore n, 2010). Egy svéd orvos, Bengt Geore n végzett erre vonatkozóan vizsgálatokat. Egy rénszarvas artériás vérnyomása ca. 130-115 higany mm, ami azt jelenti, hogy artériát elvágva, a szív minden összehúzódására akár két méterre is kilövelli a vért. Ez egy nagyon gyors 17

vérveszteséget jelent, amit az állat a pulzusszám növelésével és a vérnyomás csökkenésével próbál kompenzálni. Természetesen erre a folyamatra hormonok is hatnak, mint pl. az adrenalin, amely növeli a szívritmust és az összehúzódást és ezen keresztül biztosít erőt az állatnak a meneküléshez (Geore n, 2010). Egy 20%-os vérveszteséget egy alacsonyabb vérnyomással az állat átmenetileg kompenzálni tud, de ennél nagyobb vérveszteség esetén sokkos állapotba kerül, aminek következtében vérnyomása tovább esik, pulzusa nő, öntudata csökken, elfekszik. A növekvő vérveszteség következtében a keringés összeomlik, az agy és a szervek oxigén ellátása megszűnik, az állat elveszti öntudatát és kimúlik. Egy 35%-os vérveszteség már mindenképpen halálos, ez egy 20 kg körüli őz esetében mintegy 400 ml vért jelent, egy gímszarvas esetében pedig valamivel 1 liter feletti mennyiséget (Geore n, 2010). A vérveszteség alapvetően a vérnyomáson, a környező szövetek ellenállásán, a szívtől mért távolságon és a szív kapacitásától függ. Egy szív aorta találat esetében 8-10 másodperc alatt leáll az agy vérellátása, ami szinte azonnali tudatvesztést okoz az állatnál (Geore n, 2010). Egy jól kivitelezett váll-lapon lőtt (kétoldali tüdő találat) vad esetében a tüdőartériák elvágása nagyon hatékony és gyors vérveszteséget jelent. Ezért íjas vadászatnál (akár a puskás vadászatnál) mindenképpen ki kell várni a megfelelő lövési pozíciót, azaz hogy az állat az oldalát mutassa, illetve srégen elfelé álljon, hogy a legjobb hatást, azaz mindkét tüdőfél találatát érjük el. A tüdő a mellhártyához kapcsolódva rugalmasan tágul és húzódik össze a légzés folyamán. Amennyiben a tüdő és a mellkasi üreg közti vákuum sérül (légmell) a vessző átjutásával azonnal összeesik a tüdő, az eredeti tágulási méretének hetedére és nem tudja ellátni az anyagcsere feladatait. Fontos, hogy mindenképpen törekedni kell a dupla tüdő lövésre, hiszen ha csak az egyik tüdőfél sérül, akkor a másik még elegendő oxigénnel láthatja el a szerveket, ami megnyújtja a menekülési távot, illetve az állat adott esetben túl is élheti (Geore n, 2010). Kanadában, ahol nagyon elterjedt az íjas vadászat, hallottam egy érdekes történetet Tuff Ayers outfitter-től, hogy fekete medvéknél tapasztalták, ha csak egyik tüdőt éri a lövés, akkor az állat ezt nagyon messzire elviheti, illetve jellemzően túl is. Ennek az oka, hogy tavasszal, amikor vadásszák őket, éppen hogy kijönnek a hibernációból és még mindig rendkívül lassú a keringésük és a szívműködésük, lényegesen alacsonyabb a vérveszteség. 18

A vérzést gátló tényezők közül fontos megemlíteni a sérült szövet ellenállását a seb körül. A két fő ok, ami miatt az elvérzés gyorsabb lefolyású egy vadászhegynél, mint egy puskából kilőtt expandált ólomlövedéknél, hogy egyrészt a vadászhegynek nagyobb a vágási felülete, azaz több eret és artériát ér el. Másrészről a vadászvessző nyitotta seb nem okoz olyan mértékű roncsolást a környező szövetekben, mint az ólomlövedék, ezért ezen szövetek ellenállása azaz itt lévő nyomás (véraláfutások) kevésbé nő. Mindez azt eredményezi, hogy a vadászpengével lőtt nyíláson gyorsabb lefolyású az elvérzés (Geore n, 2010; Aldrich, 2002). 2.2.5. A találat és utánkeresés jellegzetességei az íjas vadászatnál A vadászíjászat egyik nagy előnye, hogy a rálövést követően a vadász nagy biztonsággal meg tudja állapítani, hogy eltalálta-e vadat és sok esetben azt is meg lehet mondani, hogy milyen részt talált a lövés. Mivel a lövések zöme jó látási viszonyok között nagyon kis távolságra 20-30 méteren belül történik, ez jelentősen megkönnyíti a lövés rekonstruálását. A vessző egyértelmű támpontot ad, amennyiben megtaláljuk a rálövés helyén vagy később a csapán. A vesszőt és a vadászhegyet mindig nagyon fontos jó alaposan megnézni az utánkeresés megkezdése előtt. Meg kell figyelni, hogy milyen jeleket, mint vér, szőr, zsír vagy esetleg gyomortartalom, illetve bélsár látunk a vesszőn. A vér színéből és a texturából pl. habos következtethetünk a találat helyére, sok esetben a tollakra kenődik és jól látható. A vadászhegyen látható jelek pedig arról tanúskodhatnak, hogy ért-e a hegy csontot. Az esetleges hibázás a megtalált vesszőről egyértelműen leolvasható. Az áthaladásról (penetrációról) is egyértelműen képet kaphatunk a megtalált vesszőről, illetve vessző darabról. A legtöbb modern csigás íjjal leadott lövés esetében a vessző teljesen átmegy a vad testén vagy átüti, azaz a pengének van kimeneti oldala is. Az esetek egy kisebb százalékában, amennyiben nem hatol át teljesen, azaz nincs kimenet, jó információt adhat a megtalált vessző vagy vessző darab arról, hogy mekkora mélységben hatolt be a vad testébe a nyílvessző. Saját vadászati tapasztalataim és konzultálva több más vadászíjásszal is azt mutatják, hogy nem feltétlenül a méret a legmeghatározóbb a vadfajok szempontjából a vessző átütő képességét tekintve. A legfontosabb, hogy hol és milyen szögben éri a vadat a lövés, ér-e csontot. Sok esetben kimondottan nagytestű vadfajoknál, mint például a kanadai fekete medve, az ausztráliai elvadult marha vagy hazai gímszarvas bika a vessző teljes hosszában 19

átment a vadon. Az egyik legkeményebb vad átütő képesség szempontjából saját és mások tapasztalatai alapján is a vaddisznó. Kisebb testű vadfajok közül a hódnál tapasztaltam még, hogy rendkívül erős csontozata és vastag bőre miatt a mérete és a közeli lövés ellenére nehezebben üti át a nyílvessző. Az íjas utánkeresésnél a megtalált vessző szaga is sok esetben támpontot adhat a találat milyenségére, főleg lágy lövések elemzése során. Az íjjal meglőtt vad esetében sokszor az a tapasztalat, hogy a rálövés helyén kevés vért vagy egyáltalán nem találunk, de 10-20 méterre eltávolodva a rálövés helyétől megindul a vérzés és sokszor bőséges vér van a csapán. A vérebes keresés sajátossága az íjas vadászatnál, hogy a vad a lövést követően nem éli át azt az intenzitású stresszt, mint a puskás vadászatnál, így kevesebb stressz hormont termel és bocsát ki a talppárnákon keresztül (Geore n, 2010). Ez megnehezítheti azoknak a csapáknak a kidolgozását, amelyeken nincs vagy nagyon kevés vér van. Egy másik tapasztalati észrevétel az íjászatnál, hogy a vad a lövést követően, mivel nem tudja hogy mi történik vele és nincs a golyólövéssel kiváltott stressz, ezért sokszor nem menekül olyan messzire, mint egy puskás lövésnél, hanem hamarabb elfekszik a sebágyban. A menekülési távolságra vonatkozóan a Magyar Vadászíjász Egyesület 281 íjas nagyvad elejtését feldolgozó mintájából kaphatunk képet (5. ábra). Y: menekülési táv (méter) 700 600 500 400 300 200 100 0 1 15 29 43 57 71 85 99 113 127 141 155 169 183 197 211 225 239 253 267 X: elejtések (esetek) 5. ábra Magyar Vadászíjász Egyesület statisztika: nagyvad menekülési távolság Amennyiben a mintát megtisztítjuk két extrém értéktől (2 esetben 2 km körüli távot adtak meg), akkor átlagos menekülési távként 56 métert kapunk. Mint minden vadászati módnál az íjas vadászatnál is a legfontosabb a vitális részek találata, jó dupla tüdő lövésnél szinte soha nem kell a vadat 100 méternél messzebb keresni. 20

2.3. Vadászíjászat vadgazdálkodási alkalmazási lehetőségei A vadászíjászat a hagyományos vadgazdálkodási megközelítésben, az állományszabályozásban és a mezőgazdasági és erdei vadkár mérséklésében nem játszik lényeges szerepet. Vannak azonban olyan speciális vadgazdálkodási helyzetek és feladatok, amelyek megoldásában a vadászíjászatot jól lehet alkalmazni, pont annak sajátosságai, mint például a rövid lőtávolság, csendesség és biztonság miatt. Az egyik ilyen problémakör a városi vadgazdálkodás kérdése, itt sok példát lehet találni a nemzetközi szakirodalomban vadászíjászok bevonására olyan esetekben, amikor egyes vadfajok túlzott mértékben elszaporodtak, kárt okoztak és nem megoldható a fegyveres vadászat, mint például lakóövezetek környékén. Az íjászat egyik nagy előnye, hogy lényegesen kevésbé veszélyes, ritkák a balesetek és sokkal nagyobb biztonsággal kontrollálható a lövés pályája, mint egy puskás lövés esetében (Wilson, 2010). A nemzetközi szakirodalmat átnézve számos esettel találkoztam, ahol sikeresen vontak be vadászíjászokat állományszabályozás céljából városokban vagy azok közvetlen környékén. Nézzünk meg erre néhány példát: Az USA-ban sok területen a fehérfarkú szarvas túlzott elszaporodása okoz problémát. Connecticut államban a Nemzeti Audubon Társaság (az egyik legbefolyásosabb országos szintű ornitológiai és természetvédő szervezet) alapos előtanulmányokat és hatásvizsgálatokat követően a szarvas menedzsment programjának alapjává tette a vadászíjászatot. A programot (Management Plan for the Control of White-tailed Deer at the Audubon Cneter in Greenwich, Connecticut) a Yale egyetemmel közösen dolgozták ki. Érdekesség, hogy a döntés előtt a vadászat mellet több egyéb állománycsökkentési lehetőséget is vizsgáltak, mint például a kerítések és riasztók használata, csapdázás és áttelepítés, fertilitás szabályozása. A vadászíjászat mellet azok az érvek szóltak, hogy biztonságos, rövid távra nagyon hatékony, csendes és dokumentáltan alacsony a sebzési arány. A túlszaporodott állomány helyenként elérte a 200 példányt négyzetmérföldenként és ezt sikerült egy ökológiailag fenntartható 10-15 példányos állományra apasztani (Gejer, 2010). Számos hasonló sikeres esetről lehet olvasni az amerikai médiában (Absher, 2010). Virginia államban a Virginia Department of Game and Inland Fisheries által irányított szarvas gazdálkodási program szerves része a vadászíjászat. 2007-ben az ATA 21

(Archery Trade Association) támogatásával a helyi vadászíjászok a legfelsőbb bíróságon pert is nyertek a városi vadászíjászatot beszüntetni akaró lakókörrel szemben, aminek komoly jelzés értéke volt (MacAnich, 2008). Európai példák is vannak azonban szép számmal vadászíjászok bevonására, a lakott területen vagy azok közelében élő vadállományok szabályozására. Finnországban, Helsinkiben és más városokban is vadászíjászokat vontak be az üregi nyúl állomány apasztásába. Más helyeken pedig a túlzott mennyiségű vadliba, illetve a felszaporodott hódállomány szabályozására vetették be hatékonyan az íjászokat. Spanyolországban, Madridban szintén az üregi nyulak esetében vontak be íjászokat állományszabályozási céllal (EBF Protocol Bruxelles, 2011). 22

3. Vizsgálatok A vadászíjászat hazai megítélésének és a vadásztatásban, illetve vadgazdálkodásban elfoglalt szerepének vizsgálatához egy kérdőíves felmérési formát választottam. A kérdőívet magyarországi állami erdőgazdaságokhoz küldtem el elektronikus formában. A kitöltés szintén elektronikus formában a Google kimondottan kérdőíves felmérésre kialakított szolgáltatásával történt, ahol a válaszadók egy webes felületen keresztül tudták feltölteni az adatokat. 22 állami erdőgazdaság volt a megkérdezettek körében, ebből 15 erdőgazdaságtól érkezett vissza a kitöltött kérdőív. A kérdőív felépítését tekintve, tartalmazott nyitott kérdéseket, ahol a megkérdezetteknek adatokat kellett bevinni, illetve tapasztalataikat megfogalmazni, valamint egy sor állítást, amelyről véleményt kellet mondaniuk és egy skálán értékelniük, hogy egyet értenek-e az állításokkal (lásd melléklet). A részvevőknek egy hónap állt rendelkezésre a kérdőív kitöltésére, és ennek folyamán több emlékeztető email is kiküldésre került a nagyobb részvétel elősegítése érdekében. A szakirodalom és a kérdőíves felmérés eredményeinek kiértékelése párhuzamosan történt, hogy össze tudjam hasonlítani a hazai és nemzetközi adatokat és véleményeket. A kapott eredményeket a jobb szemléltethetőség miatt grafikonokon foglaltam össze, amiket az megfelelő részeknél be is csatoltam a dolgozatba. 23

4. Eredmények 4.1. Magyarországi vadászati/ vadásztatási tapasztalatok Az általam megkérdezett erdőgazdaságok 2/3-a nyilatkozta azt, hogy volt már vadászíjász vendége (6. ábra). 6. ábra: Vadászíjász vendégek (kérdőíves felmérés) Európai viszonylatban az idei rigai találkozón egyértelműen látható volt, hogy dinamikusan növekszik a vadászíjászok száma Európában és nem mellesleg további növekedés tapasztalható az USA-ban és Kanadában (EBF Protocol Riga, 2012). Az itthon megkérdezettek döntő többsége szintén növekvő, illetve változatlan trendet lát a vadászíjászok számában (7. ábra), ugyanakkor az éves átlag íjász vendégek száma a 7. ábra Vadászíjászok számának alakulása (kérdőíves felmérés) kérdőívben megadott adatok szerint így is tíz alatt maradt az egyes erdőgazdaságoknál. Arra a kérdésre, hogy milyen vadfajt ejtettek el íjász vendégek a területen a hazai statisztikákhoz hasonlóan elsőként a vaddisznót, őzet és a gímszarvast említették meg, természetesen a terület adottságaitól és vadállományának függvényében. A vaddisznó és az őz szerepelt annál a kérdésnél is túlnyomó többségben, hogy mely fajokra tudnak legeredményesebben vadásztatni íjászokat. Volt olyan erdőgazdaság, aki azt írta vissza, hogy 24

náluk az összes előforduló vadászható nagyvadfaj mindkét ivarját hozták már terítékre vadászíjászok. Érdekességként szeretném leírni, hogy a visszaküldött válaszok alapján melyek voltak az adott nagyvadfajból íjjal meglőtt legjobb trófeás példányok: vaddisznó: 23,4 cm 124 CIC gímszarvas bika: 7 kg dámszarvas bika 3,5 kg őz: 430 gramm. A Magyar Vadászíjász Egyesület 2007-ben, közel 500 vadászíjas elejtés alapján készített egy Vadászíjjal elejtett nagyvadfajok 4% 6% 2% Dámszarvas Gímszarvas Muflon Őz Vaddisznó statisztikát, amely a vadfajok mellett kiterjedt az elejtés részletes körülményeire is. Ennek alapján Magyarországon 56% 32% íjjal a legtöbb esetben terítékre hozott vadfaj a 8. ábra: Vadászíjjal elejtett nagyvadfajok Egyesület) (Magyar Vadászíjász vaddisznó, amely a teljes íjas nagyvadas teríték több mint felét (56%-át) reprezentálta a vizsgálati időben (8. ábra). Ez nem meglepetés, hiszen a legeredményesebb vadászati mód az íjas vadászatnál a lesvadászat, ami legnagyobb sikerrel a vaddisznóra gyakorolható, valamint ez a piacon árban és vadászati lehetőségek tekintetében is ez az egyik legelérhetőbb vadfaj. Érdekes egy pillantást vetni az apróvad statisztikára is (9. ábra), ami egy nagyon változatos terítéket-összetételt mutat a mintában. Elmondható, hogy arányát tekintve a fácán és a mezei nyúl a legnagyobb számban íjjal elejtett apróvad, illetve a 10% 2% Vadászíjjal elejtett apróvadfajok 8% 2% 3% 2% 29% 4% 1% 13% 4% 2% 20% balkáni gerle fácán galamb mezei nyúl örvös galamb pézsmapocok szajkó szárcsa tőkés réce üregi nyúl vadpulyka vetési lúd 9. ábra: Vadászíjjal elejtett apróvadfajok (Magyar Vadászíjász Egyesület) 25

statisztikában a legnagyobb százalékot a pézsmapocok érte el. Ez természetesen köszönhető annak, hogy ez egy igen élvezetes cserkeléses vadászati mód, és több egyesületi találkozó keretében is sor került pézsmavadászatra. Az apróvad íjas vadászatára elsődlegesen reflex íjakkal kerül sor, nagyon jó lőkészség, kiválóan dolgozó kutya és nem kevés szerencse is kell a sikeres elejtéshez. 4.2. Etikai megítélés Az íjas vadászat etikai megítélése a kérdőíves felmérés adatait vizsgálva kedvező képet mutat. Az erdészetek képviselői egyértelműen etikus vadászati módnak tartják az íjas vadászatot, és úgy gondolják, hogy a vadászíjászatnak megvan a létjogosultsága a magyar vadászati kultúrában, hiszen válaszadók többsége pozitívan nyilatkozott. Senki nem jelölte be arra a kérdésre, hogy a vadászíjászat etikus vadászati forma az egyáltalán nem értek vele egyet választ (10. ábra). 10. ábra A vadászíjászat etikai aspektusai (kérdőíves felmérés eredményei) Ennél vegyesebb képet mutat annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy vajon a vadászíj csendessége miatt alkalmas-e vadorzásra. Ez véleményem szerint még mindig egy általánosan elterjedt hiedelem, amit a kérdőíves felmérés adatai is jól mutatnak. Erre vonatkozóan azonban statisztikai adatokkal, tényekkel vagy elfogásokkal nem találkoztam a 26

szakirodalomban. A következő okok miatt úgy gondolom, hogy a vadászíjászattal szemben nem lehet komolyan felhozni a vadorzás fenyegetettségét: A vadászíjjal való vadászat nagy felkészültséget, állandó gyakorlást igényel, lényegesen nehezebb a puskás vadászatnál, sokkal több időt kell eltölteni (becslések szerint a puskás vadászathoz képest 5-10-szeres az időigénye a vad elejtéséhez) vadászattal, ami nagyobb kockázatot jelent a lebukás szempontjából. A lövést 20-25 méterről kell tenni, ami szintén nem igazán felel meg az orvvadászati módszereknek. A legeredményesebb íjas vadászati mód a fáról való lesvadászat, ami előkészületeket igényel és nem ad gyors menekülési lehetőséget a potenciális orvvadásznak. Manapság lényegesen hatékonyabb technikai felszereléshez tudnak hozzájutni a profi vadorzók, mint pl. a hangtompító, éjjellátó, automata fegyverek. A vadorzások egy része éjszaka lámpa és fényszóró használatával történik gépkocsiból, ami íjjal eleve kivitelezhetetlen. Érdekes a nem vadászók táborának, úgymond laikusoknak a véleménye a vadászíjászatról, amit a mindennapok során a velem kapcsolatba kerülő emberekkel folytatott beszélgetések során tapasztaltam. Jellemzően kétféle megközelítéssel találkoztam. Az egyik részük szimpatizál a vadászíjászattal, ami a vadnak nagyobb esélyt ad, mint a puskás vadászat és nagyobb kihívást jelent az elejtőnek. A másik részük elképzelhetetlennek tartja, hogy íjjal terítékre lehet hozni nagyvadat és egyfajta indiánosdit lát a dologban. Sokszor elhangzó kérdés, hogy hány vesszőt kell belelőni például egy vaddisznóba. Ez még érthető egy laikustól, akinek az anatómiai ismeretei korlátozottak, ugyanakkor sokszor puskás vadászok részéről is érzékelhető a hitetlenkedés. Az íjas vadászat elfogadottságáért azokban az országokban, ahol még nem történt meg a legalizálás ezért általában két fronton kell eredményesnek lenni, meg kell szerezni a puskás vadászok támogatását és a társadalom elfogadását. Az úgynevezett anti hunting mozgalmak, amelyek már nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is erősödnek sok esetben próbálnak meg a vadászíjászat ellen is fellépni (Samuel, 1999). Ennek oka, hogy az íjászok tábora és lobbi ereje még mindig csekélyebb, mint a puskás vadászok befolyása. Az anti hunting mozgalmak úgy érvelnek, hogyha sikerül az íjászatot betiltani, az lehet egy első lépcső a vadászat teljes felszámolása felé. Nagy kárt tud okozni például az internetes média (pl. videómegosztó oldalak), amikor egyes felvételeken, 27