XX. századi forradalom a fizikában magfizika részecskefizika 1925 1913 1900 1896 radioaktivitás lumineszcencia kvantummechanika Bohr-modell! színk nkép hőmérsékleti sugárz rzás!?? 1873 elektrodinamika stat. fiz. 1855 katódsug dsugárcső termod. mágnesesség elektromosság fény anyag hő
Hőmérsékleti sugárzás és színképelemzés az anomáliák szerepe a tudományban a színkép sötét vonalainak hullámhossza (1814-1815) Joseph Fraunhofer (1787-1826)
diffrakciós rácsok (1821)
az elnyelési és kibocsátási vonalak közötti kapcsolat (1849) Foucault a színképelemzés módszerének kidolgozása (1859) Kirchhoff és Robert Wilhelm Bunsen (1811-1899)
új elemek a Fraunhofervonalak természete a Nap atmoszférával körülvett folyadék (1860-1861)
a hőmérsékleti sugárzás az abszolút fekete test fogalma Kirchhoff: Monatsbericht der Akademie der Wissenchaften zu Berlin, December 1859 az ugyanolyan hullámhosszal rendelkező sugarakra egy adott hőmérsékleten az emisszió és az abszorpció aránya minden testnél ugyanaz. E λt /A λt = φ(λ, T), A λt = 1 E ~ T 4 (1879) Joseph Stefan (1835-1893) ε T = 0 ϕ ( λ T ), dλ = σt 4
színképvonal-sorozatok (1883-) Heinrich Gustav Johannes Kayser (1853-1940) Carle David Tolmé Runge (1856-1927) Friedrich Paschen (1865-1947)
a H-atom színképvonalainak összefüggése (1885) Johann Jacob Balmer (1825-1898) 1/λ = R(1/2 2-1/n 2 ), n = 3, 4, 5,...
Johannes Robert Rydberg (1854-1919) Recherches sur la constitution des spectres d'émission des éléments chimiques (1890) a színkép összefügg a periódusos rendszerrel hullámszám, Rydberg-állandó, termekkel minden színképvonal leírható - ν = R(1/n 2-1/m 2 ), ν = RZ(1/n 2-1/m 2 )
a hőmérsékleti sugárzás eltolódása (1893) Wilhelm Wien (1861-1928) λ m T = 0.2898 cm K Nobel-díj (1911)
kísérletek a hőmérsékleti sugárzás eloszlási függvényének meghatározására Lord Rayleigh (John William Strutt, 1842-1919) James Hopwood Jeans (1877-1946) Wien
Max Karl Ernst Ludwig Planck (1858-1947) Wien Planck Rayleigh-Jeans uν = αν e 8π ν c βν 3 T u = 2 ν kt 3 2 S 2 = u a u 2 S 2 u = u a + bu 2 2 S 2 = u a u 2 u ν = e 3 Aν βν T 1
eloszlási törvény: hν (1900) atomi oszcillátorok hatáskvantum
Az anyag diszkrét szerkezete kételektródos cső + higanyos vákuumszivattyú Johann Heinrich Wilhelm Geissler (1814/5-1879) Geissler-csövek
Julius Plücker (1801-1868) színképvizsgálatokhoz (1855) a H első három vonala + a katódsugarak felfedezése, mágneses térben elhajlanak (1858)
az elektromos töltés diszkrét mennyiségekből áll (1874) George Johnstone Stoney (1826-1911) a katódsugarak az áramból származó negatívan töltött részecskék (1879) Sir Willam Crookes (1832-1919)
az elektromos töltésnek van egy hordozó atomja (1881) Stoney a katódsugarak hullámok? Eugen Goldstein (1850-1930) elhajlásuk elektromos térben a csősugarak (1886) a szikraközre eső ultraibolya sugárzás segíti az átütést (1887) H. R. Hertz
az UV-nél rövidebb hullámhosszú sugárzás és tulajdonságai (1895) Wilhelm Konrad Röntgen (1845-1923) az első Nobeldíj (1901)
az elektromos töltés hordozója az elektron Stoney (1891) a katódsugarak képesek áthatolni vékony fémfólián (1892), tehát hullámok? H. R. Hertz a katódsugárzás negatívan töltött részecskék árama (1895) Jean Baptiste Perrin (1870-1942)
a katódsugarak részecskéinek tömege 1/1837-ed része a H atoménak, töltésük stb. (1897) Joseph John Thomson (1856-1940) Nobel-díj (1906)
a csősugárzás részecskéi atom-méretűek (1898) Wien a fényelektromos hatás Philipp Eduard Anton von Lenard (1862-1947) Lenard-ablak (1893) elektronok okozzák (1899) a kilépő elektronok száma (az áram) arányos a fény intenzitásával (1900) a kilépő elektronok maximális kinetikus energiája a fémtől és a fény rezgésszámától (hullámhosszától) függ, egy minimumfrekvencia alatt nincs elektron (1902)
a csősugarak elhajlanak elektromos és mágneses térben (1902) Wien a mazsolás puding atommodell (1903) J. J. Thomson az elektronok csoportosulnak az atomban periódusos rendszer (1904)
a planetáris atommodell (1905) Perrin a fényelektromos hatás magyarázata a fotonhipotézissel (1905) Albert Einstein (1879-1957)
a Brown-mozgás molekuláris-statisztikai elmélete (1905) a szilárd testek fajhője az atomi mozgások is kvantáltak (1907) Nobel-díj (1922)
Brown-mozgás kísérletek kolloidokban (1908-1913) Perrin Nobel-díj (1926)
az elektron pontos töltésének megmérése (1909-1911) Robert Andrews Millikan (1868-1953) Nobel-díj (1923)
a Bohr-féle atommodell (1913) Niels Hendrik David Bohr (1885-1962)
atomok gerjesztése és ionizációja elektronnal való bombázással (1913-1914) James Franck (1882-1964) Gustav Ludwig Hertz (1887-1975) Nobel-díj (1925)
atommodell a színképvonalak finomszerkezetének magyarázatára Sommerfeld ellipszispályák, azimutális kvantumszám a Zeeman-effektus kvantumelmélete (1916) müncheni elméleti fizikai iskola: Heisenberg, Pauli, Raabi, Debye, Bethe
mágneses kvantumszám (1920) Sommerfeld korrespondenciaelv (1918-1923) Bohr Nobel-díj (1922)
a röntgensugárzás hullámhosszának megváltozása elektronon történő szóráskor - kísérlet és magyarázat (1923) Arthur Holly Compton (1892-1962) Nobel-díj (1927) a kettős természetet kiterjesztése az anyagra (1923) Louis de Broglie (1892-1987) Nobel-díj (1929)
klasszikus mechanika legkisebb hatás elve geometriai optika Fermat-elv az elektron dinamikája (kvantummechanika) hullámoptika az elektronpályák kvantumfeltételei (egész hullámok) mű
a korrespondencia-elv alkalmazása a diszperziós formulára (1925) Hendrik Anthony Kramers (1894-1952) a mátrixmechanika (1925) Werner Karl Heisenberg (1901-1976) a mérhető mennyiségekre vonatkozó Mach-féle recept nincsenek elektronpályák az atomban csak a kísérlet által sugallt fogalmak és matematikai formulák Nobel díj (1932)
a hullámmechanika (1926) Erwin Schrödinger (1887-1961) ekvivalenciája a mátrixmechanikával Nobel-díj (1933)
a hullámfüggvény valószínűségi interpretációja Max Born (1882-1970) Born-közelítés operátor-fogalom (1926) Nobel-díj (1954) határozatlansági reláció (1927) Heisenberg a komplementaritási elv (1927-1928) Bohr
az új világkép a természetet alkotó objektumok kettős természetűek nem mechanikai tulajdonságokkal rendelkező korpuszkulák, hanem részecske- és hullámtulajdonságokkal egyszerre rendelkeznek viselkedésük valószínűségi jellegű nem mechanikai hely- és helyzetváltoztatás valódi véletlenszerűség