SZAKDOLGOZAT. Dorogi Éva

SZAKDOLGOZAT Dorogi Éva 2009 1

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import szakirány A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK FELHASZNÁLÁSA MAGYARORSZÁGON KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A GEOTERMIKUS HŐTERMELÉSRE Készítette: Dorogi Éva Budapest, 2009 2

Table of Contents 1. ENERGIAPOLITIKA 7 1.1 A PARADIGMAVÁLTÁS SZÜKSÉGESSÉGE 7 1.2 AZ ELSZÁNT JELEN 9 1.3 AZ ENERGIA ÉS A GAZDASÁG KÖLCSÖNHATÁSA 11 2. ENERGIAHORDOZÓK A BIZTONSÁG, KÖRNYEZET, GAZDASÁGOSSÁG HÁRMAS EGYSÉGÉBEN 14 2.1 FOSSZILIS ENERGIAHORDOZÓK 14 2.1.1 KŐSZÉN 16 2.1.2 KŐOLAJ 16 2.1.3 FÖLDGÁZ 17 2.1.4 ATOMENERGIA 17 2.2 MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK 18 2.3 MÉRLEGEN A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK 19 2.3.1 MEGÚJULÓENERGIAFORRÁSOK NÖVELÉSÉNEK KULCSTERÜLETEI, HAZAI SZEMPONTJAI 21 2.3.2 VESZÉLYTÉNYEZŐK 23 2.4 A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK ALKALMAZÁSI TRENDJEI AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 24 2.5 A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOKBAN REJLŐ ADOTTSÁGOK 28 2.5.1 BIOMASSZA 28 2.5.2 BIOGÁZ 29 2.5.3 BIOÜZEMANYAGOK 29 2.5.4 SZÉLENERGIA 30 2.5.5 GEOTERMIKUS ENERGIA 30 2.5.6 NAPENERGIA 32 2.5.7 VÍZENERGIA 33 3. A FÖLDBŐL JÖVŐ ENERGIA 34 3.1 A GEOTERMIKUS ENERGIA BEMUTATÁSA 34 3.2 A GEOTERMIKUS ENERGIA HASZNOSÍTÁSA 38 3.3 A GEOTERMIKUS ENERGIAFELHASZNÁLÁS SWOT ANALÍZISE 39 3.4 EURÓPAI HELYZETKÉP 45 3.5 MAGYARORSZÁG GEOTERMIKUS NAGYHATALOM 47 3.6 A GEOTERMIKUS HŐHASZNOSÍTÁS TÁMOGATÁSI RENDSZERE 51 3.6.1 NEMZETI ENERGIATAKARÉKOSSÁGI PROGRAM (NEP 2008 5) 51 3.6.2 KÖRNYEZET ÉS ENERGIA OPERATÍV PROGRAM 52 3.6.3 ENERGIATAKARÉKOSSÁGI HITEL ALAP 52 3.6.4 VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM 53 4. A FÖLDRE ÉPÍTVE, A TCS ZRT. A MAGYAR FÖLDHŐPIACON 53 4.1 A TCS ZRT. BEMUTATÁSA 53 4.2 IPARÁGI ELEMZÉS PESTEL MODELL SEGÍTSÉGÉVEL 55 4.2.1 POLITIKAI TÉNYEZŐK 55 4.2.2 GAZDASÁGI TÉNYEZŐK 57 4.2.3 TÁRSADALMI, SZOCIÁLIS TÉNYEZŐK 60 3

4.2.4 TECHNOLÓGIAI TÉNYEZŐK 61 4.2.5 KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK 62 4.2.6 JOGI TÉNYEZŐK 63 4.3 IPARÁGI KÖRNYEZET ELEMZÉSE A PORTERI 5 ERŐ ALAPJÁN 64 4.3.1 A BESZÁLLÍTÓK HELYZETE 65 4.3.2 A VEVŐK HELYZETE 66 4.3.3 A HELYETTESÍTŐ TERMÉKEK HELYZETE 66 4.3.4 ÚJ BELÉPŐK A PIACRA 67 4.3.5 AZ GEOTERMIKUS HŐTERMELÉS, MINT IPARÁG HELYZETE 67 5. HELYZETELEMZÉS ÉS JÖVŐKÉP; LEHETŐSÉGEK 68 5.1 A GEOTERMIKUS ENERGIAFELHASZNÁLÁS VÁRHATÓ NÖVEKEDÉSE 68 5.2 ENERGIAPOLITIKAI HELYZET, LEHETŐSÉGEK 69 5.3 GAZDASÁGOSSÁG, PÁLYÁZATI HELYZET, JOGI KÖRNYEZET 70 6. ÖSSZEGZÉS 72 7. IRODALOMJEGYZÉK 74 8. ÁBRAJEGYZÉK, TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 79 9. MELLÉKLETEK 80 4

BEVEZETŐ Mára érzékelhetővé válik hazánk érzékenysége a megújulók irányába, kezdjük felismerni, hogy Európában második helyen állóként geotermikus adottságokban jó esélyünk van egy olyan energetikai rendszer kiépítésére, mely politikailag független, környezetkímélő és hosszú távon költségkímelő is lehet. Mindezzel egy olyan fenntartható, környezettudatos jövőt építhetünk, mely az élet minden területén meghatározó változást hozhat és a felnövekvő generációkat már egy olyan környezetben üdvözölheti, melynek központi tényezői nem az energiaárak és a környezet jobbá tételére való igyekezet. Munkám során, szeretnék bepillantást adni az egyes energiahordozók fenntarthatóságába. Továbbá a megújulók hasznosításának lehetőségét vázolom, értékelve hazánk gazdasági és politikai reagálását az újszerű energiafelhasználás irányába. Földgázkazán vagy hőszivattyú? Cészerű ezt a leegyszerűsített kérdést feltenni. Remélem, a mostani eszmefuttatás végére egy világos képet adok a geotermikus hőtermelés nemcsak gazdaságossági, környezetvédelmi, hanem gazdasági és szociálpolitikai oldaláról. Ami a jövőre nézve sokat segíthet, ugyanis az energiaárakban viszonylag rövid idő alatt olyan jelentős változások is végbemehetnek, ami alapvetően megváltoztatja a jelenlegi energiapiaci helyzetet. Munkám második felében a geotermikus hőhasznosítás jelenlegi helyzetét, lehetőségeit és hatásait elemzem. A geotermikus energia hazánk számára egy olyan adottság, melyet nem kihasználni balgaság. Kitűnő adottságaink mellett politikai és egyéni szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy a főldhő felhasználása megoldjon jelentős energetikai és közvetett módon egyéb problémákat. De vajon mennyiben valósulhat meg ez a közeljövőben? Milyen akadályai lehetnek a cselekvésnek? Lehet-e egyáltalán ezt globálisan megváltoztatni? Milyen tényezők szükségesek az 5

általános elfogadáshoz? A körülöttünk zajló tényezők hátráltatják, vagy mi magunk? Ezen kérdések megválaszolásához egy fiatal geotermikus fűtési rendszerekkel foglalkozó vállalatot a TCS Zrt-t (Thermo Climate System Zrt.) szeretnék bemutatni és ennek segítségével konstatálni a piacot. Külön köszönetet szeretnék mondani Michael Fischer úrnak a műszaki segítségért, aki a vállalat technológiai és fejlesztési működéséért felelős. 6

1. Energiapolitika 1.1 A paradigmaváltás szükségessége 1977-ben a környezeti háborúzás tilalma már a nemzetközi jog része. Az első paragrafus szerint minden egyes tagországra kötelező az olyan környezeti változást okozó technikák használatának tilalma, melyek széles körben hosszan tartó vagy súlyos hatással bírnak, romboló, vagy egyéb károsító módon más tagországra nézve (H. Scheer, 1998, p.21). Ez nem csupán katonai szempontokra vonatkozik, hanem minden olyan tevékenységre, mely a környezetre kedvezőtlen hatással bír. Ennek szerves része a környezetvédelem, ám még mindig folyik a környezet elleni politikai és gazdasági világháború. A sivatagi területek növekedése, az aszály, az áradások és az egyre gyakrabban ránktörő, sokszor veszélyessé váló viharok és egyéb környezeti károsodások, valamint az ózonlyuk növekedésének kedvezőtlen hatásai mind azt mutatják, hogy azok a katasztrófák, melyeket csak hosszú távra prognosztizáltak, már napjainkban is jelen vannak.az 1980-as évek elején több országban beindultak a megújuló energiák hasznosítására vonatkozó fejlesztések és kutatások. Azonban a döntéshozók nem kívánt lehetőségként értékelték a nem fosszilis és nem nukleáris energiákat. Az egyes napenergetikai technológiák teljesítményéről például hamis adatokat közöltek, kihagyva a pozitívumait a költségekre fordítva a fő hangsúlyt (H. Scheer, 1998). Azóta is konferenciák egymás után kerülnek megrendezésre, ám ezek eredménye jórészt csak egy újabb konferencia megrendezésére vonatkozó nyilatkozat. A veszélyek és az ezek elleni poiltikai intézkedések közötti szakadék alig csökkent a legutolsó évekig. Ezt bizonyítja a Kiotói Jegyzőkönyv kimenetele is, melyet a riói konferencia megállapodásainak eszközeként tartanak számon. Az emberiség energiafelhasználása gyorsan nőtt, ezt 1997-ben felismerve a japán Kiotóban az ENSZ Klímakonferenciáján a világ kormányai összeültek, hogy érdemi 7

eredményekhez jussanak. Csak a konferencia legutolsó pillanataiban jutottak megállapodásra, ahhoz is kellett a közvélemény nyomása. E szerint az Európai Unió államaiban 8%-os, Japánban 6%-os, az USA-ban pedig 7%-os szén-dioxid kibocsátás-csökkenést kell elérni 2012-ig az 1990-es bázisévhez viszonyítva. Érdemes azonban megjegyezni és a vállalásokkal összehasonlítani, hogy 2007-ben Kína egy főre jutó kibocsátása 5,1 tonna volt, Európáé 8,6 tonna, míg Amerikáé 19,4 tonna. Egyébként 38 fejlett ipari ország átlagosan a kibocsátás 5,2%-os csökkentését vállalta (Kyoto Protocol to the United Nations framework, Convention on climate change, 1998). A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásának folyamatát a politikai és gazdasági ellenérdekek erősen lelassították, hivatalosan is csak 2005. február 16-án valósult meg. Ekkor vezették be az EU-ban a Kibocsátás-kereskedelmi Rendszert is. A rendszerben részt vesz az összes nagy szennyező, vagyis azok az iparágak, amelyek a legjelentősebb környezetvédelmi kárért lehetnek felelősek. Ezek kibocsátási kvótákat kapnak, melyeket adhatják-vehetik egymás közt, de a kvótán felül nem szennyezhetnek. Japán azonnal megtagadta atomerőműveinek leépítését. Az USA a Bushkabinet hivatalba lépése után néhány héttel kilépett a Clinton által aláírt megállapodásból, mellyel Clinton elismerte azt a tényt, hogy az 1990-ben kibocsátott széndioxid-mennyiség 45%-a az USA-ból és Oroszországból származott. George W. Bush elnök lépésének magyarázata nagyon egyszerű. Kampányát jelentős összegekkel támogatták a legjelentősebb olajvállalatok, melyek ezáltal irányították politikai intézkedéseit és nyomást gyakoroltak energiapolitikájára (Fidrich, 2002). A fentiek miatt a szakértők komolyan vitatják a Kiotói Egyezmény hatékonyságát és értelmét, de kétségtelen erénye az egyezménynek, hogy közös nevezőt illetve minimális alapot biztosított és még ma is biztosít a nemzetközi diplomáciai tárgyalások számára.a kevés eredményt hozó intézkedések nem meglepőek, hiszen ugyanazok, akik politikai vagy gazdasági stratégiájukból adódóan mindezekért felelősek, aligha fognak olyan folyamatot elindítani, mellyel saját bázisaikat gyengíthetik. Egyetlen lehetőség lehet a Nyugat 1 politikai és gazdasági szemléletváltása, amely befolyásolhatja a nemzetközi megítélést, és ezáltal 1 Itt: fejlett országok, energetikai nagyhatalmak 8

csökkentheti a nyomást a fejlődő országok irányába. 2 Ezzel egy globális paradigmaváltás jöhet létre. Ahogy ismerjük Karl Marx mondatát is, miszerint az uralkodó vélemény az uralkodók véleménye. A gazdasági növekedés és a lehetőség a hatékony környezetgazdálkodásra a fejlődők számára csak akkor válhat elérhetővé, ha ezt a nyugati ipari államok megengedik és érdekeltségüket nem befolyásolja. Így számolni kell azzal, hogy a jelenlegi energiapolitika irányítói teljes mértékben az egyre csökkenő mennyiségű tartalékokra hagyatkozva nem támogatják egy olyan energiarendszer kiépítését, amely ellenőrzési lehetőségeiken kívül van. 1.2 Az elszánt jelen Az Európai Bizottság 2008 elején egy jövőbemutató javaslatcsomagot fogadott el, amely lehetővé teszik az Európai Tanácsnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban és a megújuló energiaforrások alkalmazására vonatkozóan tett vállalásai megvalósítását, mivel a felmérések szerint a statisztikák nem javultak az előző évekhez viszonyítva. Az új javaslatcsomag célja, hogy az Európai Unió megvalósítsa a 2007-es adatok alapján 0,68%-kal még mindig növekvő üvegházhatást okozó gázok 20 %-os csökkentését, ugyanakkkor a megújuló energiaforrások teljes energiafelhasználáson belüli arányának 20%-ra történő emelését 2020-ig. Sokak még bizakodóbbak, hogy amennyiben sikerül az éghajlatváltozásról egy újabb nemzetközi megállapodást kötni, akkor 2020-ra a kibocsátás-csökkentési cél 30 %-ra is emelkedhet (Combating climate change by European Commission, 2008). A javaslatok arra épülnek, hogy a kitűzött célok mind technológiai, mind gazdasági értelemben elérhetők, és egyedülálló üzleti lehetőséget kínálnak az európai vállalatok számára. Az intézkedések várhatóan valamennyi országban jelentős mértékben meg fogják növelni a megújuló energiaforrások alkalmazását, és számonkérhető célokat fognak meghatározni a tagok kormányainak számára. Az 2 A fejlettek a fejlődő országokat teszik felelőssé a modern kor energiaellátási zavaraiért. 9

egyik legfontosabb politikai javaslastok közé tartozik: a megújított kibocsátási rendszer (EU Emissions Trading System - EU ETS). Az emisszió-kereskedelem szabályozásának jelentős előnyei közé tartozik, hogy a legköltséghatékonyabb módon valósítja meg a kibocsátás csökkentését oly módon, hogy a vállalatok saját döntésük alapján viselik a magasabb termékár mellett azt, hogy esetlegesen kevésbé lesznek versenyképesek, beszüntetik a termelést vagy technológiai fejlesztéseket valósítanak meg. Így eredményezi azon szennyező tevékenységek megszűntetését, melyek a legkisebb értéktöbbletet produkálják (M. Diesendorf, 2007). Az Európai Unióban 2005. január 1-jén életbelépett EU Üvegházgázkibocsátás-kereskedelmi rendszerben, Magyarország is részt vesz, igaz hazánkban csak 2006-ban indult be ténylegesen az emisszió-kereskedelem. Az első évben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) az uniós rendszerben résztvevő 229 3 magyarországi létesítmény számára összesen 30,2 millió tonna szén-dioxid kibocsátására adott jogosultságot, azaz ennek megfelelő mennyiségű kvótát kaptak a cégek speciális számlájukra (lsd: I. sz. melléklet, Europa Press Releases, 2008). Az állam az első évben ugyan túlbecsülte a kibocsátások mértékét, így 4,25 millió tonnának megfelelő kibocsátási érték plusz kvótája maradt; ezzel egy időben a széndioxid árfolyama az Európai Klíma Tőzsdén jelentősen esett, ám ezek a többi ország jelentős részét is érintette. A rendszerben mind a 27 tagállam részt vesz. Az első három év kísérleti periódusnak számított, 2008. január 1-től élesedett a rendszer. E szerint az Európai Unióban 0,68 százalékkal nőtt a széndioxid-kibocsátás 2006-hoz képest (Smale, R.; Hartley, M.; Hepburn, C; Ward, J.; Grubb, M., 2006). Magyarország egyébként a világon elsőként értékesített kibocsátási egységet 2008 szeptemberében, nevezetesen 2 millió tonna szén-dioxid kvótát adott el Belgiumnak (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Sajtó Iroda, 2008). 2008 novemberében pedig Spanyolországnak értékesítettünk 6 millió tonnát (M. Szabo, 2008). Hazánk az emissziós vizsgálat bázisidőszakaként az 1985-87-es időszakot jelölte meg és ehhez 6 százalékosos kibocsátás-csökkentést vállalt. Ezt nem volt nehéz teljesíteni, mivel ez alatt az időszak alatt a gazdaság még a nehéziparra épült. 3 2007-ben már 245, (Europa Press Releases, 2008.) 10

Az energiaigényes iparnak köszönhetően ebben az időben volt egy mennyiségi felfutása az energiának. A rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltás következtében emissziós szintünk szinte önmagától, közvetlen szabályozás nélkül redukálódott (II. sz. melléklet). Mivel mára a 6 százalékon túl további 26 százalékos csökkenést értünk el, hazánknak lehetősége van arra, hogy a megtakarított kibocsátási kvóta értékesítésével magyar klímavédelmi beruházásokhoz teremtsen forrásokat. Ezen források egy része megújuló energiafelhasználás ösztönzésére használható fel (KvVM). Az Európai Bizottság soros elnöke a portugál José Manuel Barrosó is bizakodva tekint a jövő felé: Az éghajlatváltozás kihívásának való megfelelés az igazi megmérettetés a generációnk számára. Célunk, egyben kötelességünk is, hogy megfelelő kereteket biztosítsunk a környezetbarát európai gazdaságra való átálláshoz, és hogy megőrizzük vezető szerepünket a bolygó megóvásáért tett nemzetközi fellépés terén. A javaslatcsomag nem csupán e kihívásra, hanem az energiabiztonság kérdésére is megfelelő választ ad; ez egy olyan lehetőség,amelynek új vállalkozások ezreit és munkahelyek millióit kell megteremtenie. Meg kell ragadnunk ezt az alkalmat. (José Manuel Barroso Beszéde, 2008., http://ec.europa.eu/malta/news/climate_action_en.htm). 1.3 Az energia és a gazdaság kölcsönhatása Napjainkban a létünk alapvető feltétele az energia, mely egyaránt alapja a gazdaságnak is. Az emberiség létfeltételévé vált különösen a lakossági energiaszolgáltatók révén, mint a villany, a gáz és a távhő. Minden termék előállításához szükség van energiára, és annak költsége jelen van az előállítási költségekben. Tehát ha nő az energia ára, akkor nőni fognak az előállítási költségek, ezzel más termékek árai is, vagyis ha a nominális jövedelmeket standardizáljuk, az életminőség és a fejlődés üteme romlani fog. Az energia ára különböző tényezőket tartalmaz, úgy mint az előállítási költségek, beszerzési árak, szállítási költségek. Az emberiség egyre növekvő energiaéhsége rövidesen eljut arra a szintre, amikor elfogynak fosszilis tartalékaink. Egyesek szerint 50 évig, mások szerint még 11

100 évig kitartanak készleteink. Ez az állapot az ökológiai helyzet szempontjából szerencsésnek tekinthető, hiszen ezen energiaforrások elégetésével olyan mértékben szennnyezzük környezetünket, hogy az már jelentősen rontja életfeltételeinket (H. Scheer, 2007). Ebben a korban, amikor az energia olyan nagy mértékben befolyásolja életünket, és az energiaárakat újra és újra felvetik különböző tényezők, komolyan el kell gondolkodnunk azon, hová tart a jövő, melyek lesznek azok a lehetőségek, melyek a változás útjára terelhetik energiagazdálkodásunkat és ökológiai környezetünket. Bármilyen energetikai befektetést -legyen akár hatékonyságnövelő vagy megújuló energiaforrásokon alapuló- hosszútávú stratégiai irányválasztás és jelentős beruházásigény jellemzi. Ezek nagy hatást gyakorolnak mind a gazdasági fejlődésre, mind a környezet alakulására. Egy-egy döntés következményeivel, például a radioaktív hulladékkal többszázezer évig kell együtt élnünk. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az energiatermelés, mint stratégiai ágazat központi helyet kell, hogy elfoglaljon a világgazdaságban. A mai álláspont szerint a legjárhatóbb út a hatékonyság növelése, az energiatakarékosság és olyan új lehetőségek keresése és megteremtése, melyek a biztonság a gazdaságosság és a környezet hármas egységében az optimumhoz a legközelebb állnak (1. ábra). 12

1. ábra: A biztonság, környezet, gazdaságosság hármas egysége az energiapolitikában, Járosi Márton nyomán Azonban itt hangsúlyoznunk kell az ún. rebound effektust (visszaugrási hatás), mely csak az utóbbi évek felismerése. Ez alapján az energiahatékonyság növekedése nem feltétlenül jár együtt az energiafogyasztás csökkenésével. Az energiahatékonyság javul az épületek fűtésének korszerűsítésével, a hőszigetelések javításával, a gépkocsi fogyasztásának fajlagos csökkentésével és az egyéb gépek működési hatékonyságának növelésével. Azonban az energiafogyasztás ebben az esetben nő, hiszen az eddig energiára költött nomináljövedelmeket esetleg további lakások építésébe, gépkocsik megvásárlásába fektetik, az egész lakást fűtik esetenként még magasabb hőfokon és több háztartási gépet, esetleg más eszközöket vásárolnak vagy többet használják őket. Ezek következtében a hatékonyság javulása ellenére nem csökken, esetenként még nőhet is a fogyasztás. A nemzeti gazdaságok folyamatos fejlődése, a lakossági fogyasztás bővülése és a rebound effektus miatt az elmúlt évtizedekben minden országban nőtt az energiafelhasználás. A jövőben a fogyasztás további növekedése várható. Meg kell állapítanunk: nem számíthatunkarra, hogy csökkenjen az energiafogyasztás az EU-ban vagy a világ bármely országában (M. Diesendorf, 2007). 13

Az 1. ábra jól szemlélteti az összefüggéseket és rámutat az ellentétekre is. A belső, csúcsára állított háromszöget a biztonság, a környezet és a gazdaságosság uralja. Ezek között azonban feloldhatatlan ellentétek vannak, gondoljunk például a környezet és a gazdaságosság közti ellentmondásosságra, vagy a biztonság kontra gazdaságosság problémájára. Ezért az optimum megkeresése kiemelkedően fontos, mellyel a leghatékonyabb módon tudjuk irányítani energiagazdálkodásunkat. Az ábráról leolvasható továbbá, hogy a társadalom a globális gazdaságon belül helyezkedik el, viszont tudjuk, hogy az esetek egy részében a gazdasági és társadalmi érdekek nem egyeznek meg. A következőkben ezen tényezőkre mutatunk rá néhány energetikai megoldáson keresztül (Járosi M., 2007). 2. Energiahordozók a biztonság, környezet, gazdaságosság hármas egységében 2.1 Fosszilis energiahordozók A hagyományosan az energiaforrásokat megújuló, flow jellegű 4 és nem megújuló, stock jellegű energiaforrásokra bonthatjuk. A flow jellegű erőforrásoknál az áramlás mennyisége, míg a stock jellegűeknél a készletek nagysága számít. A készletek becslése rendkívül nehéz, kiaknázási lehetőségük korlátozott. 5 Megújuló energiaforrásnak nevezzük azt az energiaforrást, melynek globális mérlegegyenletét egy t-t 0 időtartamra integrálva pozitív értéket kapunk. A megújuló jelleg nem a forrás és a felhasználás különbségének pillanatnyi értékétől, hanem egy meghatározott véges intervallumra vett integráljától függ. (Pál G.; Huba B., 2004). Ezen intervallum nagysága lényegében szubjektív érték. Általában egy emberöltőnek vesszük; eszerint számolva az erdőgazdaságban pl. a fát is megújuló 4 Kivéve a termőföld, mert az stock jellegű. 14

energiaforrásnak tekinthetjük, ha ez alatt az időtartam alatt nem használunk fel több fát, mint amennyi termelődik. A fenti definicióba nem tartozó energiaforrásokat nem megújuló energiaforrásoknak, más néven fogyó energiahordozóknak nevezzük. A szén, kőolaj, a földgáz, gyakorlatilag a földtörténeti korokból ránk maradt napenergia. Mindezek, sőt egyéb földi energiahordozók is közvetett módon a Napból származó energiák. Nem megújuló energiaforrásnak tekintjük továbbá a hasadó anyagokat, a hidrogént, és annak izotópjait, a felszín alatti vizek egy részét, sőt az érceket és a tőzeget is. Az eddigi létjogosultsága a szénhidrogén alapú energiatermelésnek megkérdőjelezhetetlen. A fosszilis energiahordozók előfordulása azonban meglehetősen területfüggő: régiók más-más nyersanyag-adottságokkal és kitermelési lehetőségekkel rendelkeznek, ezáltal némely állam akár monópólium közeli állapotba is kerülhet egy-egy kedvező adottság miatt. Ennek következtében azok az országok, amelyek nem tudnak felmutatni bizonyos mennyiségű kitermelhető nyersanyagot, függővé válnak másoktól. Bár ezt az 1973-79-es olajválság, a közel-keleti háborúk és az ukrán vagy akár a hazai gáz-ellátás problémaköre után nem szükséges tovább magyarázni. Az energiafajták hasznosíthatóságuk (exenergia), átalakíthatóságuk szerint feloszthatók alacsonyabb és magasabb minőségi szintet képviselő energiákra. A magasabb minőségi tartalmú energafajták mind műszakilag, mind gazdaságilag a legértékesebbek, ezekkel a lehető legtakarékosabban kell bánnunk. Magas minőségűeknek számítanak például a fosszilis energiahordozók vagy a villamos energia. Ezek felhasználását csak olyan szintekre kellene korlátozni, amikor a tudomány jelenlegi állása szerint nem alkalmazható alacsonyabb minőségű szintű energia. Például az ipari felhasználásban vagy járműveink működtetésére. Ugyanis fűtési, hűtési energiát vagy melegvizet előállító rendszerek energetikailag alacsonyabb minőségi szintű energiát igénylegnek (Bora Gy.; Korompai A., 2001). Gondoljunk csak bele, hogy az épületek belső hőmérséklete viszonylag közel van a külső környezet hőmérsékletéhez. Ennek ellenére ma ezen alacsony minőségi igényű szinteket is magasabb exenergia tartalmú energiahordozókkal elégítjük ki, gyakorlatilag elpazaroljuk azokat 40-80 fokos melegvíz előállítására, melyet aztán épületfűtéshez vagy használati melegvíz előállításához használunk. 15

Célunk tehát az kell, hogy legyen, hogy megtaláljuk a módját, hogy hatékonyan tudjuk felhasználni a rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokat, ahelyett, hogy a magasabb minőségi értékű szénhidrogén-alapú energiahordozókhoz nyúlnánk. 2.1.1 Kőszén Az egyik legelterjedtebb energiahordozó a kőszén. Felmérések szerint a Föld kőszénkészletének az ezredfordulóig felhasznált mennyisége mindösze a készletek 2 százaléka 6 (Járosi M.). Kitermelése és szállítása sem bonyolult, ezért olcsó. Feldolgozása és kezelése azonban nagyon környezetszennyező, különösen Magyarországon a felszínre kerülő karsztvíz mennyiségének növekedése miatt, amit a széntelepek mélyülése okoz. Ezért igazi létjogosultságát már évekkel ezelőtt elveszítette. A hazánkban termelt szén döntő többsége gyenge minőségű barnakőszén vagy lignit. Az ipari és a lakossági szénigény az utóbbi években jelentősen csökkent, így ezzel párhuzamosan hazánkban ezen energiahordozók kitermelése is jelentéktelenné vált (Hubai, 2001). 2.1.2 Kőolaj A kőolaj ma kitüntetett szerepet élvez az energiahordozók között, mely versenyképes kitermelésének, halmazállapotából adódó szállíthatóságának és elosztásának köszönhető, kiváló tulajdonságai mellett. Azonban a kőolaj elégetése is nagyon káros, nem beszélve a természeti katasztrófákról. Egy tankhajó balesete több milliárd tengeri élőlény pusztulását okozhatja, partszakaszok élhetőségét teheti tönkre, melyek teljes ökológiai rehabilitációja akár évtizedeket is igénybe vehet. A Föld kőolaj-készletei azonban végesek, ennek következtében a gazdaságossági tényezők egyre romlanak, ára folyamatosan emelkedik. Magyarországon gazdasági súlyát a mintegy 25%-os energiafelhasználási részesedése jelzi (Energia Központ Kht.), ami a kitermelés számára elérhető készletek kimerülése miatt folyamatosan csökken. Ennek első számú felhasználója a közlekedési szektor. 6 2000-ig kitermelt mennyiség 16

2.1.3 Földgáz A földgáz az egyik legjelentősebb mai energiaforrás. A szén mellett az egyik legolcsóbb is, de szállíthatósága viszonylag bonyolult, infrastruktúra-igényes, ami felveti az árakat is. Bár környezetterhelése a legkisebb a fosszilis energiahordozók közül, ugyanis egységnyi energiát a legkisebb szén-dioxid kibocsátása mellett lehet belőle kinyerni, még mindig meglehetősen környezetszennyezőnek számít. A világ földgázkészleteinek várható élettartama körülbelül 150-200 év figyelembe véve a jelenlegi termelést, a gazdaságosan kitermelhető készletek élettartama azonban ennél jóval kisebb (Bora; Korompai). Magyarország energiaellátásában komoly szerepet játszik a földgáz, energiafelhasználásunk körülbelül egyharmadát adja, amit nagyrészt hőtermelésre hasznosítanak. Az egyre csökkenő hazai termelés és a növekvő felhasználás különbségét importból kell fedeznünk. Magyarországnak Oroszországgal és Ausztriával van vezetékes összeköttetése, amelyen keresztül szerződések alapján szállítanak. A mennyiségileg jelentős orosz gázimport egy bizonyos ideig még képes fedezni a magyar energiaigényt, azonban számolnunk kell azzal az elmúlt években többször jelentkező ténnyel, hogy az orosz gáz-ellátás nem biztonságos, azt bármikor leállíthatják. Ez a beszerzés diverzifikálására hívja fel a figyelmet, azonban ez az amúgy is egyre növekvő árak növekedését indukálná (Hubai, 2001). 2.1.4 Atomenergia A nukleáris ipar roppant nagy kockázatokat rejt magában az uránbányászattól az energiatermelésen, a nem biztonságos szállításokon át a hulladékkezelésig. Ma az atomenergia támogatói a nukleáris energiatermelést az éghajlatváltozás megoldásaként tartják számon, igyekezvén zöldre festeni ezt az óriási veszélyeket magában hordozó iparágat. További veszélyt jelent, hogy az atomtechnológia és a nukleáris alapanyagok elterjedése a világban könnyen hozzáférhetővé válhatnak terroristák és nem megbízható államok részére, továbbá a nukleáris üzemek könnyen terrorista célponttá válhatnak. A biztonsági tényező negatív hatása a nukleáris energia tekintetében annyira jelentős, hogy ez nagymértékben elnyomja mind környezetkímélő, mind gazdaságossági voltát (H. Scheer, 2007). 17

2.2 Megújuló energiaforrások A másik nagy csoport a megújuló energiaforrásoké, s ebbe tartozik: a közvetlen napsugárzás, a vízenergia (a hidroszféra mozgási energiája), a szélenergia (az atmoszféra mozgási energiája), az ár-apály energiája (gravitációs energia), a tengervíz hőenergiája és hullámenergiája, a geotermikus energia, a világűr elektromágneses sugárzásának energiája a szoláris hidrogénenergia, de bizonyos kereteken belül ide tartozik a növényvilág, az állatvilág és a talaj is. A növényeket és az állatok anyagcsere termékeit, általában a biomaszszát is megújuló energiaforrásoknak tekintjük, ha a felhasználás üteme nem nagyobb a keletkezés üteménél (Bora; Korompai). Pontosításra azonban szükség van: Nem sorolhatjuk a hagyományosnak tekinthető vízenergia hasznosítást mindig a primer energiaforrásokhoz, de ide tartozónak tekintjük a napenergia közvetlen hővé, illetve villamosenergiává történő átalakítását, és ugyanígy a közvetett felhasználás különböző területeit is. Földünk belső hőjétől származó geotermikus energiát szintén nem minden esetben tekinthetjük teljes mértékben megújuló energiának, hőhordozójával, a hévízzel együtt. Ám, ha a földi hőt valamilyen mesterségesen lejuttatott energiaátadó közeggel" továbbítjuk és egy körfolyamatban hasznosítjuk, ebben az esetben ezt a megoldást nevezhetjük megújuló energiaforrásnak. Ezért fontos a folyadék visszasajtolása, melyet környezetvédelmi előírások bizonyos esetekben szigorúan is szabályoznak. Azért fontos a fentiek egyértelmű megfogalmazása, mert a nevezett források, az említett megkötésekkel valóban kimeríthetetlenek. 18

2.3 Mérlegen a megújuló energiaforrások 1. sz. táblázat: A megújuló energiák összehasonlítása, Forrás: kekenergia.hu, energiaklub.hu Felhasználás Biomassza / Biogáz Szélenergia Geotermikus energia Napenergia Vízenergia V I L L A M O S E N. H ő T E R M E L É S Ü Z E M A N Y A G x x x x x x x x x Magyarországi adottságok Kedvező mezőgazdasági adottságok, kevés energiaerdő Észak-Nyugat Magyarországon kedvező, egyébként kevésbé Kiváló adottságok különösen az Alföldön és a Duna-Tisza Közén Kedvező adottságok: napsütéses órák száma évente 1900-2300 óra/év Kedvezőtlen vízrajzi helyzet Rendelkezésre állás Időszakos, a mezőgazdasá gi termeléstől függ Bármikor Időjárásfüggő Vízrajzfüggő, területfüggő Beruházás Feldolgozó üzem, üzemeltetési egységek Földterület igénybe vétele (bérleti díj), építés és hálózati integrálás Beépítés (viszonylag magas költségek) Beépítés (magas költségek) Erőmű építés, hálózati integrálás (rendkívül magas tőkeigényű) Megtérül és n.a. 7-8 év Indőjárásfüggő Villamosenergia 5-8 év Hőtermelés 2 év Fotovillamos alkalmazás 12-17 év Termikus napenergia 6 év 8-15 év Felhasználás akadályai Az élelmiszertermelés rovására mehet Problémás integrálni a centralizált villamos-energia hálózatba Viszonylag magas tőkeigényű Költséges beépítés, hosszú távú megtérülés Kedvezőtlen adottságok, természetvédelmi problémák A megújuló energiaforrások hasznosíthatóságát több tényező befolyásolja. A helyi természeti adottságok jelentős mértékben hatnak az egyes országok különböző megújuló energetikai potenciáljaira. Nem mindegy a természeti adottságok mennyisége, úgy mint a napsugárzás intenzitása, a napos órák száma évente, a szélviszonyok, a vízkészletek mennyisége és azok energetikai tulajdonságai, a geotermikus energiakészlet, a földterület jellemzői, a talaj és kőzetminőség, a fosszilis tüzelőanyag-ellátottság vagy a nukleáris energiatermelés lehetőségei. 19

A gazdasági környezet is jelentős befolyásoló tényező a megújulók hasznosítása esetén. A fosszilis energiahordozók (földgáz, olaj és szén) árviszonyai, a nukleáris fűtőanyag ára és az energiatermelés egyéb költségei jelentős mértékben határozzák meg a keresletet a megújulók irányában csakúgy mint az állami támogatás mértéke és a kormányzati adópolitikák alkalmazása. A következő egység a befolyásolási tényezők szempontjából a politikai környezet, melyben jelentős hatással bírnak a nemzetközi és állami szintű programok, célkitűzések, stratégiák, támogatások és szabályozási intézkedések. Egy másik jelentős terület a technológiai tényezők hatásai, melyek az adott régió vagy ország technikai felkészültségét és támogatását jelenti. Ez alatt a technológiai növekedés szintjét, a támogatási szinteket és a kapacitás mértékét értjük. A legátfogóbb tényező pedig a társadalmi környezet. Az, hogy mennyire tudatosan tudjuk és akarjuk irányítnai a körülöttünk lévő világot, milyen igényszinttel és ismeretekkel rendelkezünk a fejlődés lehetőségeinek terén (H. Scheer, 1998). A felsorolt tényezők által jellemzett viszonyok az egyes tagországokban eltérőek, és így a hasznosíthatóság feltételei is eltérnek. Itt jelenik meg a regionális politika hatékony működésének kérdése. A támogatások diverzifikálását nem magas szinten kell végezni, hanem különböző potenciájú régiókra lebontva a regionális politika részeként kell értelmezni. Például Magyarország hiába kap egy nagyobb keretösszeget Európai Uniós támogatásként a vízerőmű-építésekre, nyílvánvaló, hogy hazánk természeti adottságaiból adódóan nem a leghatékonyabb energiaképzési módot támogatnák. A források felhasználása biztosan megtörténne, csak valószínűleg az előállítható energia volumene nem lenne kedvezően értékarányos a ráfordítási költségekkel. Az Európai Unió erre vonatkozó hosszú távú Megújuló Energia Útiterve alapján,mindentagállamnak el kell készíteni a saját nemzeti megújuló energiastratégiáját, valamint ennek megvalósítását célzó cselekvésitervét. 20