A Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézete 1921-től Közegészségtani Intézet 1969-től Közegészségtani és Járványtani Intézet 1999-től Megelőző Orvostani Intézet 1921 1933 Belák Sándor ny.r. tanár, h. igazgató 1933 1934 Neuber Ede ny.r. tanár, h. igazgató 1934 1969 Jeney Endre ny.r. tanár, igazgató 1969 1973 Mórik József egyetemi tanár, tanszékvezető 1973 1974 Bíró Zsigmond főorvos, mb. intézetigazgató 1974 1993 Kertai Pál egyetemi tanár, tanszékvezető 1993 Ádány Róza egyetemi tanár, intézetigazgató A Közegészségtani Intézet első igazgatója Belák Sándor egyetemi tanár volt 1921-től 1933-ig, aki egyben a Gyógyszertani Intézet igazgatói teendőit is ellátta. Mint a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem 1922/23. évkönyvéből kiderül, a Közegészségtani Intézet elsősorban chemiai és bacteriológiai vizsgálatokra van berendezkedve és ennek megfelelően a hygiene körébe tartozó vizsgálatokkal és önálló tudományos munkával foglalkozik. A tudományos munka részben meteoropathológiai vizsgálatokat jelentett, részben a vegetatív idegrendszer és az immunválasz összefüggésének tanulmányozását, amely később a Kesztyűs professzor által vezetett Kórélettani Intézet sikeres témájának előfutára volt. Belák Sándor 1933- ban Budapestre távozott, ahol az Általános Kórtani Intézet vezetőjeként folytatta a Debrecenben elkezdett témákat, kiegészítve azokat balneológiai kutatásokkal és megalkotta a máig is Belák Illényi-készülék néven ismert kísérleti állatrespirométert. A meteoropathológiai kutatásokat halála után debreceni tanítványa, Páter János folytatta a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének tanáraként.
A kettős tanszékvezetés sokáig folytatódott, mivel Jeney Endre egyetemi tanár, aki a Szegedi Egyetem Általános Kórtani Tanszékét cserélte fel a debreceni tanszékre, 1934 47 között vezette a Közegészségtani Intézetet és egyúttal a Gyógyszertani Intézet vezetője is volt. Folytatódott a tanszékvezető érdeklődésének és feladatkörének kettőssége 1947 után is, mivel az újonnan megalakuló Mikrobiológiai Intézetnek is Jeney professzor látta el a vezetését 1957-ig, Váczi Lajos professzor kinevezéséig. Mindezekből következett, hogy a 3 intézet fejlődése 1950- ig szoros kapcsolatban állott egymással. A Gyógyszertani Intézetben létesített Gümőkórtani Kutató Laboratórium 1951-től kezdve Kemoterápiai Részlegként a Mikrobiológiai Intézetben, majd 1957-től a Közegészségtani Intézetben működött Zsolnay Tibor vezetése alatt. Ugyancsak a Közegészségtani Intézeten belül működött 1949-ig az OKI fiókállomása, amely ekkor vált önálló Köjállá, és a városban nyert 1955-ben elhelyezést. 1960-ban az intézet egy részéből Egészségügyi Szervezéstani Csoport alakult, majd 2 évvel később önállósodott, és külön intézetté fejlődött Fülöp Tamás egyetemi tanár vezetésével. 1967-ben a klinikai higiénikusi főorvosi állást is az intézet egyik tagja töltötte be. Ugyanerre az időszakra (1969) esett a most már meghatározott témaköröket oktató és kutató intézetnek Közegészségtani és Járványtani Intézetté történő átkeresztelése is. Jeney professzor számos olyan témán dolgozott, amely mind a gyógyszertan, mind a közegészségtan ismeretanyagát gazdagította. Ezek közül 3 olyan a nemzetközi és hazai irodalomban ismeretlen felfedezéséről tudunk, amelyet a későbbi kutatások megerősítettek és kiegészítettek és így mások neve alatt ugyan, de a nemzetközi tudomány közkincsévé váltak. Így elsőnek Jeney professzor írta le, hogy az akkor még ismeretlen szerkezetű, vérképzést serkentő májfaktor kobaltot tartalmaz (a későbbi B 12 vitamin); elsőnek figyelte meg, hogy a limfociták egy része plazmasejtekké alakulhat (a későbbi B-sejtes immunitás); végül elsőnek mutatta ki, hogy a peritoneum többszöri átmosása meghosszabbítja az urémiás nyulak életét (a későbbi, emberben is alkalmazott peritoneális dialízis). Sokoldalúságának megfelelően később a közegészségtan és járványtan csaknem minden területén dolgozott és ért el nemzetközi sikereket. Ebben az időszakban kutatásának főbb területei az alábbiak voltak: a városok és falvak egészségügye, lakások mikroklímája,
a környezeti radioaktivitás tanulmányozása, a flavon festékek egészségügyi hatásai, a szénmonoxid hatásának tanulmányozása, a szennyvízzel történő öntözés problémái, leptospira szűrővizsgálatok, újabb trichomonas és tuberculostaticumok előállítása és hatása, fungicidek vizsgálata és keresése. Ez idő alatt jelent meg Jeney professzortól a Higiene tankönyvben a II. és IV. rész két kiadása: Alkalmazott bakteriológia, és elméleti alapjai I. része és az Orvosi Lexikonban az Egészségtudomány rész címszavai. Jeney professzor nyugdíjba vonulása után (1969) az intézet vezetését ugyancsak Jeney tanítvány, Mórik József egyetemi tanár vette át. Az intézet fő témaköre a levegőt szennyező anyagok kémiai és biológiai kimutatása. Új témaként jelentkezett a peszticidek vizsgálata és a gyermeklakosság fejlődésének elemzése. Mórik professzor betegsége alatt és korai halála következtében 1973-ban az egyetem Bíró Zsigmond Köjál-főigazgatót bízta meg egy évre az intézet ideiglenes vezetésével. 1974-ben Kertai Pál nyert egyetemi tanári kinevezést, és vette át az intézet irányítását. Vezetése alatt a tanszék oktatási tematikája a kísérletes higiénével és a társadalom-egészségtan hazai problémáival bővült. A gyakorlati oktatásban az intézetben elsajátítandó laboratóriumi munkálatok jelentettek előrelépést. Az intézet a hagyományos iskola-egészségügyi és kemoterápiás témák érintetlenül hagyása mellett tudományos munkáját a kémiai karcinogenezis területére terjesztette ki. Vizsgálta a környezetben előforduló rák-okozó anyagok gyors kimutatását állatkísérletekben és sejttenyészetekben, ill. molekuláris biológiai módszerekkel. További kutatásokat végeztek az ún. promoter hatású anyagok hatásmechanizmusáról, a kémiailag előidézett leukémiák, máj, vese és agydaganatok transzplantálhatóságáról, a kémiailag indukált daganatok heterogenitásáról és metasztázis képzéséről. Az intézet Sejttenyésztő és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma, valamint Kísérleti Állatháza hosszú ideig központi célokat is szolgált. A fent említett témakörökből 5 kandidátusi értekezés született.
Az intézet vezetőjének tollából jelent meg "Közegészségtan" c. tankönyv három kiadása, amely mind a négy egyetem hivatalos tankönyve lett. Ugyancsak ebben az időszakban dolgozott az intézetben Boján Ferenc egyetemi docens és Ember István egyetemi adjunktus, akik később tanszékvezető egyetemi tanárok lettek. 1993-ban Ádány Róza egyetemi tanár kapott tanszékvezetői megbízást. Irányításával a hagyományos onkológiai kutatások mellett egyre erőteljesebben bontakoztak ki új profilok, melyek a molekuláris biológiai és molekuláris morfológiai eljárások kísérletes közegészségtani hasznosítását célozták. Nemzetközi szintű laboratóriumi háttér alakult ki a kardiovaszkuláris és daganatos megbetegedésekkel szembeni veszélyeztetettség biomarkereinek tanulmányozására és azok értékesítésére; valamint a tumor iniciáció, progresszió és metasztázis képzés kapcsán lezajló genetikai és hisztológiai változások vizsgálatára. Az intézet a Kísérletes és klinikai onkológia PhD-program bázisintézetévé vált, törekedtek a klinikai és elméleti kutatások közelítésére. Oktatómunkát végeztek a KLTE és a DATE szakképzési keretében is a közegészségtan területén. 1999-ben névváltozás következett be, a korábbi Közegészségtani és Járványtani Intézet Megelőző Orvostani Intézetté változott, melynek fő indoka az volt, hogy az új Felsőoktatási Törvény és csatlakozó rendeleteiben megszűnt a közegészségtan és a járványtan terminológiai használata. 2002-ben a Társadalomtudományi és Egészségtudományi Oktatási Központ és Könyvtár épületkomplexumban került átadásra a Megelőző Orvostani Intézet 1500 m 2 -es szárnya, s ezzel egy campusra került a Népegészségügyi Iskola teljes infrastruktúrája. A Megelőző Orvostani Intézet oktatási és kutatási tevékenységét részben nem önálló tanszékei keretében, részben önálló intézeti hatáskörben végzi: koordinálja az egyetemi szintű népegészségügyi felügyelő képzést, illetve az egészségügyi gondozás és prevenció alapszakon folyó oktatási tevékenységet, valamint a Debreceni Egyetem számos szakán a megelőző orvostan és népegészségtan, környezet-egészségtan tárgyak oktatását. Szervezi továbbá a megelőző orvostan és népegészségtan szakorvosképzést és a Népegészségügyi Iskola keretében folyó szakirányú továbbképzéseket. A nem önálló tanszékek tudományos tevékenységén túl az intézetben genetikai epidemiológiai, genotoxikológiai és környezet-egészségügyi kutatások folynak. A tudományos munkát segítik a folyamatban lévő kutatási projektek (ETT, MTA, NKTH, Jedlik Ányos Program, NKTH, Öveges József Program, OTKA), valamint a már
befejezett projektek (EC, ECDC, Egészségügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Istituto Superiore di Sanitá). 2005-ben három nem önálló tanszék létesült: a Biomarker Analízis Tanszék, vezetője Balázs Margit egyetemi tanár, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, vezetője Vokó Zoltán egyetemi docens, valamint az Egészségfejlesztés Tanszék vezetője Kósa Karolina egyetemi docens. A Biomarker Analízis Tanszék munkatársai a komplex pathológia tárgy keretében az onkológia blokk koordinálását, az onkológia alapjai tantárgy oktatását végzik orvos-, fogorvos-, gyógyszerészhallgatók számára magyar és angol nyelven. Az általános orvosképzésben a tanszék oktatói részt vesznek a megelőző orvostan és népegészségtan tantárgy, a molekuláris biológia és a mikroszkópia tantárgyak oktatásában. A posztgraduális képzésben a Nem-fertőző betegségek epidemiológiája és a Genetikai epidemiológia modulokon belül tartanak előadásokat, továbbá aktív szerepet játszanak a doktorandusz képzésben. A tanszéken folyó kutatómunka elsődleges célja a daganat progresszióval összefüggő genetikai eltérések felderítése, a genetikai eltérések és a betegek klinikopathológiai paraméterei közötti összefüggések elemzése, a daganat progresszióban szerepet játszó onkogének és tumorszuppresszor gének lokalizációjának meghatározása és ezt követően azok funkcionális karakterizálása. A tanszék munkatársai széleskörű hazai és külföldi kollaborációs kapcsolatokkal rendelkeznek. A Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék oktatói végzik a népegészségügyi felügyelő képzés keretében és a posztgraduális szakokon a biostatisztikai és epidemiológiai témakör tantárgyainak oktatását. A tanszék oktatói részt vesznek továbbá az orvos-, fogorvos-, gyógyszerész és gyógytornász képzés keretében a megelőző orvostan és népegészségtan tárgy oktatásában. A tanszék fő kutatási profilja a nem-fertőző betegségek epidemiológiája. A tanszék kutatásai közé halandósági statisztikák elemzése, egészségfelmérések és a Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtési Program keretében végzett deskriptív és analitikus epidemiológiai vizsgálatok tartoznak. A tanszék munkatársai részt vesznek az egyetemen folyó egyes klinikai vizsgálatok tervezésében és elemzésében. Az Egészségfejlesztés Tanszék koordinálja a szakirányú továbbképzésben Az egészségfejlesztés alapjai és a Hátrányos helyzetűek népegészségügyi problémái című tantárgyak oktatását magyar nyelven, illetve a Health promotion és Public health problems in disadvantaged populations című tantárgyak oktatását angol nyelven. A tanszék oktatói részt vesznek az általános orvosképzésben oktatott megelőző orvostan és népegészségtan, valamint a komplex pathológia című tantárgyak oktatásában magyar
és angol nyelven, illetve közreműködnek a népegészségügyi felügyelő-képzésben. A tanszék munkatársai által végzett kutatások a társadalmi és gazdasági szempontból hátrányos helyzetű népességcsoportok egészségproblémáival, és azok javításának lehetőségeivel foglalkoznak, kiemelten a roma népességre és a családon kívül nevelkedő fiatalokra összpontosítva. 2007-ben alakult meg a Népegészségügyi Medicina, melynek vezetője Kárpáti István egyetemi docens. A népegészségügyi medicina tantárgy oktatásának legfontosabb célkitűzése a népegészségügyi jelentőséggel bíró betegségek okainak, korai felismerésének, és komplex prevenciójának megismertetése. A hallgatók a kétéves képzés során ismerhetik meg a legfontosabb betegségek alapjait és a különböző betegségek megelőzésének és gondozásának lehetőségeit, a gyakorlati oktatás az adott témának megfelelő profilú klinikákon történik. Az elmúlt tanévtől két évfolyamon folyik a tárgy oktatása, jelenleg a népegészségügyi felügyelő és a népegészségügyi ellenőr egyetemi szak hallgatóinak. Szerk.: Petrovics Alica Kapusz Nándor Forrás: Kapusz Nándor Petrovics Alica Vásárhelyi Ferencné: Kilencvenéves a debreceni orvosképzés. 3. átdolgozott kiadás (Debrecen, 2008)