Térségi és megyei szakképzési koordináció 2008. december
Tartalomjegyzék Bevezetés... 3 I. Baranya megye szakképzésének helyzete... 4 1. Gazdasági háttér... 4 2. Munkaerő-piaci helyzet... 6 3. Oktatási helyzet... 11 A. A tanulólétszám alakulása... 12 B. Az intézményrendszer, képzési struktúra jellemzői... 16 C. Szerkezeti változások a szakképzés intézményrendszerében... 22 A regionális fejlesztési és képzési bizottságok... 22 A térségi integrált szakképző központok jellemzői... 26 A szakképzés szervezési társulás... 30 II. SWOT analízis Baranya megye szakképzésének helyzetéről... 36 III. A szakképzés térségi koordinációjának lehetőségei (javaslatok)... 38 1. A koordináció indokai... 38 2. A koordinációs tevékenység során megvalósítandó fontosabb feladatok, projektek... 40 3. Kiemelt projekt közreműködés a szakképzés fejlesztéséért... 43 Összefoglalás... 45 2
Bevezetés A Baranya Megyei Önkormányzat 2007. decemberében pályázatot nyújtott be Baranya paktum Partnerség a baranyai foglalkoztatásai helyzet javításáért megnevezéssel az Országos foglalkoztatási Közalapítványhoz (OFA). A pályázat nyert. A pályázatban, projektben az önkormányzat vállalta a Baranya megye foglalkoztatási stratégiája valamint a Baranya megye képzési stratégiája alapján elősegíti azt, hogy a fejlesztések koncentrálódjanak, csökkenjen az erőforrások szétforgácsolása és azt, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani az 50 év feletti munkanélküliekre, az alacsony iskolai végzettségű nőkre, a roma származású munkavállalókra és a pályakezdőkre. A fenti célok elérése érdekében 4 alprojekt kerül megvalósításra, melyek a következők: 1. A területi kohézió erősítése (kistérségi alpaktumok) 2. A megyei önkormányzat intézményrendszerének, a megye intézményrendszerének bekapcsolása a Paktum tevékenységeibe 3. Megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő emberek munkaerőpiacra jutásának elősegítése 4. a szakképzés térségi koordinációja A támogatási szerződés alapján a célok megvalósításának elősegítése érdekében a fenti 4 darab alprojekt megalapozására kerül sor tanulmány formájában. A következőkben a szakképzés térségi koordináció alprojektünk megalapozását szolgáló tanulmány olvasható. 3
I. Baranya megye szakképzésének helyzete 1. Gazdasági háttér A Dél-Dunántúl az ország gazdaságilag kevésbé fejlett régiói közé tartozik, az egy lakosra jutó bruttó hazai termék az országos átlag 69,4%-át teszi ki, ezzel a hét régió közül a 4. helyet foglalja el. A gazdaság súlypontjának eltolódását jól mutatja, hogy a kilencvenes évektől mindinkább mérséklődött a termelőágak súlya és egyre jobban előtérbe került a szolgáltatási szektor. A régió gazdaságában továbbra is jelentős szerepe van a mezőgazdaságnak. A régió ipari fejletlenségét jelzi az is, hogy az ország 2006. évi ipari termelésének mindössze 4,2%-a származott a Dél-Dunántúlról. Az egy lakosra jutó ipari termelési érték a Dél-Dunántúlon csupán 44%-a volt az országos átlagnak, a régiók körében itt a legalacsonyabb ez a mutató. Ez az arányszám Baranyában mindössze 38,6%-os volt. A működő vállalkozások ágazati összetétele eltér az országostól, régiónkban a mezőgazdasági vállalkozások részaránya 6%-os, duplája az országos átlagnak (3%). A kereskedelem, és a szálláshely, vendéglátás területén tevékenykedők súlyaránya is 1-1%-kal magasabb. 4
A működő vállalkozások száma gazdasági ág szerint megyénként 2006. év 1 mezőgazd. ipar épitőip. kereskedelem szálláshely szállítás pénzügyi ingatl.gazd.szolg. oktatás eű. egyéb Tolna 6 10,2 12,3 23,1 5 4,4 4 21,4 3,1 3,5 7 Somogy 7,2 7,7 10,8 23 7,7 5,2 4,3 20 3,3 3,6 7,2 Baranya 4,2 8,2 10,8 21,9 4,7 4,8 4,1 26 4,4 4,1 6,8 0% 20% 40% 60% 80% 100% Az Operatív Program egyik fő projektjeként szerepel az Európa Kulturális Főváros 2010 program megvalósítása, amely Pécs város és környéke turisztikai, szellemi és kulturális értékeit egyesíti és összefogja egy nagy egésszé. A program megvalósítása által fellendülhet, tovább erősödhet, és nemzetközi hírűvé válhat e térség kulturális és konferencia turizmusa, képzőművészete, oktatása és nem utolsó sorban bor és gasztronómiai turizmusa. Megyénk gazdaságának teljesítménye jelentősen elmarad az ország fejlett területeinek teljesítménye mögött. Versenyképességének növelése érdekében összehangolt intézkedésekre van szükség. Új, de a megyében jó adottságokkal rendelkező tudás-intenzív, innovatív ágazatok fejlesztése mellett nem szabad megfeledkezni a hagyományos ágazatok erősítéséről sem. 1 KSH évkönyve 2006. STADAT-táblák, Idősoros adatok 5
A fejlődés érdekében segíteni kell a korszerű technológia alkalmazását és az e szektorokban működő vállalkozások piacképességét javító termék- és technológiai innovációs folyamatok terjedését, támogatni kell az oktatási és szakképzési kínálat és a kereslet közötti összhang megteremtését, hogy megfelelő minőségű munkaerő álljon rendelkezésre a régióban. Az Operatív Program egyik fő projektjeként szerepel az Európa Kulturális Főváros 2010 program megvalósítása, amely Pécs város és környéke turisztikai, szellemi és kulturális értékeit egyesíti és összefogja egy nagy egésszé. A program megvalósítása által fellendülhet, tovább erősödhet, és nemzetközi hírűvé válhat e térség kulturális és konferencia turizmusa, képzőművészete, oktatása és nem utolsó sorban bor és gasztronómiai turizmusa. A fejlesztési programok által felvázolt tervek és stratégiák megvalósítása nagyban hozzájárulhat a térség gazdasági felzárkóztatásához. Azonban tudnunk kell, hogy mindez csak egy lassú folyamat eredményeként jöhet létre, amelyhez biztosítani kell a szükséges alapfeltételeket: az infrastruktúra és a tőke mellett kiemelten fontos a szakértelem, a humán erőforrás a szakképzett munkaerő. 2. Munkaerő-piaci helyzet A foglalkoztatottak száma a 2006. IV. negyedéves adatok alapján a 15-64 éves lakosság köréből 143.457 fő a megyében. Az 51,2%-os megyei foglalkoztatási ráta az országos átlag alatta marad (56,4%). Az alkalmazottak megoszlását gazdasági áganként elemezve a régióban a feldolgozóiparban dolgoznak a legtöbben 21%, ezt követi 6
a kereskedelem 13%-kal, majd az oktatás 11%-kal. Az alkalmazottak egytizede a közigazgatásban tevékenykedik, 9% pedig az egészségügy területén. Az építőipar munkásai 7%-ot, a mezőgazdaság, a szállítás, az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások 6-6%-ot tesznek ki. Legkisebb részarányú (1%) a pénzügyi közvetítés területén dolgozók hányada. Az alkalmazásban állók ágazati megoszlása megyénként 2006. év Mezőgazd. Bányászat Feldolgozóipar Vill.e Építőipar Keresked. Szállásh. Szállítás Pénzügyi Ing.ü.,gazd.szolg. Közig. Oktatás Egészségü. Egyéb Tolna 6,6 22,6 6 7,3 12,1 2,4 6,7 1,2 6,6 9,7 8,2 8,3 2,2 Somogy 7,2 19,9 2 6,5 13,4 4,5 1,2 6,5 4,7 11,9 9,4 9,5 3,1 Baranya 5,7 19,8 2,4 6,1 14,3 3,6 6,3 1,4 6,6 9,2 12,9 8,6 2,8 0% 20% 40% 60% 80% 100% A foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettségét tekintve a Dél-Dunántúlon - arányaiban Baranyára is igaz - foglalkoztatottak 15,8%-a legfeljebb általános iskolát végzett, 34,3%-a érettségivel nem, de középfokú szakmai képesítéssel rendelkezik (szakmunkás), 31,8%-a érettségizett, 17,3%-a pedig felsőfokú végzettségű. Ezek az arányszámok nagymértékben eltérnek a munkaképes korú lakosság iskolázottság szerinti adataitól, ugyanis az elhelyezkedésnél általánosságban nagyon jelentős előnnyel jár a magasabb képzettség, és óriási hátrányt jelent az iskolázatlanság. Ez általánosságban érvényes. 7
A foglalkoztatottak szakképesítést igénylő foglalkozásait 2 vizsgálva azt látjuk, hogy legtöbben az eladók vannak, őket a lakatosok követik, de már jóval kevesebben. A gyakoriság tekintetében a szakmák sorában a kőművesek következnek. Jelentős munkaerő-piaci ellentmondásra utal, hogy a lakatos szakma a hiányszakmák közé tartozik, hasonlóan a kőműveshez. Az elhelyezkedési esélyek szempontjából egyik legfontosabb tényező az iskolai végzettség. Komoly problémát jelez, hogy a régió területén nyilvántartott álláskeresők 45,6%-a (25.841 fő) legfeljebb 8 osztályt végzett (7,7% 4.366 fő még az általános iskolát sem fejezte be). A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők aránya 32,5%-os volt, 18,1%-a középiskolában szerzett érettségivel, 3,5%-a felsőfokú végzettséggel keresett munkát. Az utóbbiak számának növekedése meghaladta Baranyában a 13%-ot. Az álláskeresők iskolai végzettség szerinti megoszlása a Dél-Dunántúlon 2006. és 2007. évben átlagosan 8. ált. alatt 8 ált szakmunkásképző szakközépisk.techn. gimn. főisk.egyet. Tolna Somogy Baranya 2007 2006 2007 2006 2007 2006 0% 20% 40% 60% 80% 100% 2 KSH belső adatközlése alapján 8
A nyilvántartott álláskeresők között átlagosan 9,1% volt a pályakezdő fiatal, arányuk az előző évihez képest kis mértékben csökkent. A pályakezdők kétötöde csak maximum általános iskolát végzet, de 7%-uk felsőfokú végzettsége ellenére sem talált álláslehetőséget. Az álláskeresők közül legtöbben eladó szakképzettséggel szeretnének elhelyezkedni, másodsorban az irodai adminisztrátorként állást vállalók vannak sokan. Ez után következnek a felszolgálók, a kőművesek és a lakatosok. A sorrendben következő foglalkozások: a szabó, varrónő, modellkészítő, a festők, vagyonőrök, szakácsok, bútorasztalosok, gépjárműszerelők, villanyszerelők. A szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban a segédmunkások vannak a legtöbben, őket az egyéb őrök, majd a tehergépkocsi vezetők követik. A munkaadók által bejelentett állások között első helyen az eladó szerepel, ezután következik a lakatos szakma. Sorrendben következik az irodai adminisztrátor, húsfeldolgozó, hegesztő, kőművesek, felszolgálók. Az egyéb gépek- és berendezések szerelőire is jelentős igény van Baranyában. Már itt meg kell jegyezni, hogy az új OKJ egyes volt betanított munkás munkakörökhöz szakképesítést rendel hozzá. Kettőt érdemes az utóbbi gondolat kapcsán kiemelni a gépgyártósori-gépkezelő, gépszerelő szakképesítésen belül található több rész-szakképesítés közül a finomgyártósori gépkezelő, gépszerelő rész-szakképesítést és a gyártósori munkás rész-szakképesítést. A munkaadók által bejelentett állások szakmáiban általában álláskeresők száma sokszorosan meghaladja az állásbejelentések 9
számát, sok esetben még sem találnak egymásra a kínálat és a kereslet. Ennek okai: - A magyar munkavállalók mobilitása nagyon alacsony. - A munkaerő kereslet zöme a nagyobb településeken, megyeszékhelyeken jelentkezik, a tömegközlekedés-, a nagy foglalkoztatók által üzemeltetett munkás-járatok hiánya miatt a munkahely megközelítése nehézségekbe ütközik. A munkáltatók egy része az utazás költségeit sem szívesen téríti meg. - A pályakezdő álláskeresők esetében a gyakorlatot hiányolják. - A szakmai ismeretek elavultak az idősebbek esetében. - Sok probléma forrása, hogy a segélyezési rendszer miatt a szakembernek megéri a segély mellett feketén, adómentesen dolgozni. A munkalehetőség hiánya, illetve az alacsonyabb jövedelmek miatt a megyéből erős az elvándorlás. A jelenség különösen erős a fiatal és szakképzett csoportokon belül. A szakképzett, magasan kvalifikált munkaerő megtartása bővülő elhelyezkedési lehetőségekkel, új munkahelyek teremtésével lehetséges. A munkaerő-piaci, gazdasági és felnőttképzési szervezetek együttműködésén alapuló szolgáltatási rendszer alkalmas a munkaerő-piaci igények gyors előrejelzésére és hatékonyan támogatja a munkavállalók elhelyezkedését. Ugyancsak a szervezetek koordinált működtetésével fokozható a munkaerőpiacról kiszoruló, hátrányos helyzetű munkavállalók, inaktívak munkaerőpiaci reintegrációja is. A munkavállalást támogató térségi közösségi és szociális szolgáltatások, valamint az atipikus foglalkoztatási 10
formák növelhetik a hátrányos helyzetű kistérségekben élők mobilitását, munkavállalási esélyeit. A legfontosabb kihívás, a fejlődési pályára állás fő kritériuma, hogy saját eltartó képességének erősítése érdekében jelentős fejlesztések, befektetések, munkahelyteremtés célterületévé váljon. Ennek egyik legfontosabb erőforrás-feltétele az elegendő számú és a szükséges kompetenciákkal rendelkező munkaerő, különösen a szakképzettek és a felsőfokúak körében. A szükséges humán erőforrás rendelkezésre bocsátásához az oktatás és szakképzés rendszerének jelentős fejlesztésére van szükség. A mobilitás romlása és az oktatási feladat-ellátási helyek számának csökkenése következtében az intézményekhez való hozzáférés, az elérhetőség nehezebbé válik. Ugyanakkor az alacsony születésszám következtében nem elegendő a munkaerő-piac ellátásához a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő kompetenciájú, válogatott, az eddigi csatornák mentén képződő munkaerő mennyisége. Csökkenti ezt a forrást az is, hogy a régió munkaerőmegtartó képessége gyenge, az országosan is kurrensnek számító szakmákban az elvándorlás lényeges tényező. 3. Oktatási helyzet Az oktatási kapacitás jelenti a régió egyik legfontosabb tartalékát, kitörési irányát. A jövőt ugyanis a fejlesztési lehetőségek határozzák meg. Ennek előfeltétele, hogy olyan képzettségű munkaerő álljon rendelkezésre, amelyre a regionális munkaerőpiacnak szüksége van, illetőleg olyan gazdaságfejlődés 11
jöjjön létre, amely bővülő munkaerő-keresletet támaszt az itt tanuló fiatalok iránt. A jogszabályi környezet 1993 óta alapvetően meghatározott a közoktatásról szóló LXXIX., valamint a szakképzésről szóló LXXVI. törvény és ezek végrehajtási rendeletei által. A fenntartóknak és intézményeiknek folyamatos odafigyelést és többlet-tevékenységet jelentett az állandóan változó, gyarapodó jogszabályok előírásainak követése. A jobbító szándék ellenére ez a helyzet természetesen nem mindig volt kedvező azoknak az alapvető tevékenységeknek, amelyek a tanulók oktatását és nevelését hivatottak szolgálni. A szakképzés egyik, sok éve felismert és hangoztatott problémája, hogy funkciója alapvetően a regionális munkaerőpiac szolgálata, mégis a regionális tervezésnek és politikának a fenntartói viszonyok miatt csekély a lehetősége. A. A tanulólétszám alakulása A gimnázium és szakközépiskola nappali tagozatán tanulók létszáma az 1990/91-es tanévtől napjainkig közel egyenletes, mintegy 10%-os emelkedést mutat országos és regionális vonatkozásban is. Ennél jelentősebb emelkedés van a gimnáziumi létszámban. A rendszer vesztese a szakiskola, a régióban kétharmadára esett vissza a létszám. A középfokon kezdők létszámának csökkenést - az idő előre haladásával - jól mutatja az alábbi népességi létszámot mutató grafikon is. 12
-14 év alatti 15-18 éves 19-39 éves 40-59 éves 60 év fellettiek 2006 144 094 48 680 287 692 276 432 210 779 2005 147 639 48 523 289 122 276 154 209 262 2004 151 702 48 676 290 247 277 230 209 610 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% Az iskolák illetve az egyes évfolyamok létszámadatait vizsgálva jelentős fogyás állapítható meg úgy régiós, mint országos szinten. Megdöbbentő a fogyás. Az iskoláskorú népesség számának várható alakulása Magyarországon 2001-2016 700000 650000 600000 5-9 évesek 10-14 évesek 15-19 évesek Lineáris (15-19 évesek) 550000 500000 450000 400000 350000 300000 2001 2006 2011 2016 13
A népesség várható alakulása a Dél-dunántúli régióban 1 200 000 1 000 000 800 000 600 000 400 000 Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl 200 000 0 2001 2006 2011 2016 2021 Várható tanulólétszámok a középfokon Baranyában Baranya/ GimnáziumSzakközépisk. Szakiskola Pécsi 51% 29% 20% Középiskola 70 % 2006/2007 4678 / 3275 1670 950 655 2007/2008 4791 /3354 1710 973 671 2008/2009 4709 /3296 1681 956 659 2009/2010 4345 / 3042 1551 882 608 2010/2011 4291 / 3004 1532 871 601 2011/2012 3853 / 2697 1376 782 539 2012/2013 3868 / 2708 1381 785 542 2013/2014 3840 / 2688 1371 780 538 14
Mennyiségében elégséges lesz így a belépő humánerőforrás? Változatlan struktúrában kihasználatlanná, feleslegessé válhat a képzési kapacitás (osztálytermek, tanárok, oktatók) egy része. A fogyás természetesen nem csak szakiskolai vonatkozásban várható, ez bekövetkezik a gimnáziumokban és szakközépiskolákban is. Nem képzelhető el az, hogy anélkül biztosítható a hagyományos értelembe vett szakmunkás utánpótlás, hogy az érettségit adó középiskolák beiskolázási arányain adminisztratív úton nem kellene változtatást végrehajtani. A jól felkészült szakemberek biztosítása érdekében a szakközépiskola beiskolázási arány megváltoztatását, csökkentését nem látom célszerűnek, tehát a gimnáziumokba történő beiskolázási arányt kell csökkenteni. A csökkentés nem eredményezheti a felsőfokú beiskolázás ellehetetlenítését, viszont elősegítheti, hogy kevesebb középfokú tanulmányát befejezett szakképzetlen regisztráltassa magát a Munkaügyi Központ kirendeltségein. (Forrás: Oktatás-statisztikai évkönyv 2007/2008) 15
Az előző ábrán jól látható az utóbbi évtizedekben végbement munkaerő-piaci szempontból negatív változás: a gimnáziumok és szakközépiskolák térnyerése mellett felére csökkent a szakiskolai tanulók száma. Mint ahogy a korábbi diagrammokból jól láthatjuk, Baranyában az eltelt 4 évben nem változott a helyzet a gimnáziumi tanulók arányát illetően. Legjelentősebb mértékben Pécsen, de a megyében is aránytalanul magas volt a gimnáziumi tanulók aránya. A 2007/2008-as tanévben ez a baranyai középfokú iskolásoknak több mint 42%-át tette ki. Baranyában majdnem annyian jártak gimnáziumba, mint a másik két megyében összesen. Ez természetesen azt is jelentette, hogy az intézmények a szükséges tanulólétszám biztosítása érdekében olyan tanulókat is felvettek, akik kevésbé voltak alkalmasak az elméleti ismeretek magas szintű elsajátítására. A gimnáziumok ilyen szintű népszerűségében bizonyára olyan körülmények is közrejátszottak, mint Pécs egyetemi központi szerepe, illetve az a tény, hogy 2008-ban a jelentkezők már több mint 90%-a felvételt nyert a felsőoktatású intézményekbe. B. Az intézményrendszer, képzési struktúra jellemzői Baranyára is jellemző volt a szakképzést országosan jellemző szétaprózott intézményi szerkezet. Ezt a szétaprózottságot mutatja a következő diagram. 16
A szakképzés feladat-ellátási helyeinek száma 2005/2006 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 DD Régió Szakiskola 59 Speciális 16 szakiskola Szakközépiskola 95 Szakképzés 170 összesen Szakiskola Speciális szakiskola Szakközépiskol a Szakképzés összesen Tovább bonyolította a helyzetet a fenntartói sokszínűség. E két meghatározó tényező valószínűleg azt is eredményezte, hogy sem munkaerőpiac résztvevői, sem az iskolát választók nem rendelkeztek kellő információkkal a pályaválasztást illetően. 2004-től további bővülés következett be a szakközépiskolai oktatásban. Az országos oktatáspolitikának megfelelően az iskolák fenntartói újabb osztályok indításával kísérelték meg növelni az érettségizettek arányát. A valós munkaerő-piaci igényektől eltávolodó iskolarendszerben a szakmai színvonal megőrzése egyre nehezebbé vált. A megye szakképzési struktúrájában az országos trendeknek megfelelően meghatározó a szolgáltatóipar jelenléte. A legtöbben kereskedelmi, vendéglátó ipari és szállodaipari szakmákban tanultak. Hasonlóképpen jelentős volt a diákok száma az építőipari ismereteket oktató intézményekben is. Elgondolkodtató, hogy ennek ellenére az építőipari ágazat állandó szakemberhiánnyal küzd. A kor slágerszakmájának számító informatikai képzések (különösen a felhasználói szint) is nagyobb részarányt képviseltek a szakmastruktúrában. Közepes számú érdeklődőt vonzott a túrizmus 17
és az egészségügy. Az elmúlt évek legnagyobb vesztese a rendszerváltást követő évekhez hasonlóan a fémipar. A tanulóknak 5%-a sem választotta a mechanika, fémmunka, elektromosság, energia szakterületet. A megye iskoláinak képzési kínálatában most is vannak párhuzamosságok, de ezek felszámolása a szülők anyagi helyzetének romlásával (másik településen való taníttatás költségei) egyre nehezebb. Ennek következménye lehet, hogy a jövőben jelentősen befolyásolja a szakmaválasztást az iskola közelsége. A gyakorlati képzésben is tovább éltek azok a problémák, amelyek a rendszerváltás éveit jellemezték. Néhány pozitív példa ellenére még mindig nem sikerült olyan mértékben kihelyezni a gyakorlati oktatást a gazdaság színtereire, mint az kívánatos lenne. Jelentős számban megmaradtak az iskolai tanműhelyek, amelynek természetesen pozitívumai is vannak. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a moduláris képzés bevezetésével milyen esélyei vannak a kisvállalkozók által foglalkoztatott tanulónak a megfelelően egymásra épülő modulok elsajátítására. A szakközépiskolás tanulók számának és arányának magas szinten tartása az érettségizők számának emelkedését eredményezte. Ez volt az egyik legjelentősebb közoktatás-politikai cél. Összhangban van azzal a társadalmi elvárással és érdekkel, a szülők és a tanulók igényével, hogy hosszabb távon is emelkedjen az érettségit adó képzésben résztvevők száma. A középiskolai oktatás expanziója középtávon folytatódik. A szakközépiskolai oktatásban a feladat ellátási helyek számának, a tanulók létszámának valamint az osztályok számának növekvő tendenciája az utóbbi évben megtört. A 13. és magasabb évfolyamos tanulók az érettségihez, illetve a középiskolai 18
végzettséghez kötött szakképzésben vesznek részt. Számuk kis mértékben hullámzó, 2005-ben 1.811 fő volt, ami csökkenő tendenciát jelez. A felsőfokú szakképzés bővülő kínálata, és a felsőoktatásban továbbtanulás preferálásának elszívó hatása már megjelent. Megítélésünk szerint a jelenlegi munkaerő-piaci elvárásokhoz képest még túl gyorsan, túl magasra szaladt az érettségit adó képzések aránya, túlságosan is leértékelődött a szakképzés (már csak azért is, mert ez a kettő, tehát az érettségi és a szakképzés még nem kapcsolódott össze eléggé a tanulói életpályastratégiákban). A szakképzés struktúrájának átalakítása a szakiskolai oktatás területén is az elmúlt másfél évtizedben nem modellváltással, hanem az iskolák új típusú képző intézményekké történő alakításával történt. A középfokú szakképzés rendszer problémáit melyek lényegében abból adódtak, hogy a képzés nincs szinkronban a munkaerő-piac igényével, egyidejűleg drága és pazarló nem sikerült orvosolni. 2005-ben elkezdődött a térségi integrált szakképző központok létesítése. A beruházások és fejlesztések 2007- ben fejeződtek be. Hatását Baranya megyében a 2007/2008-as tanévtől, a PANNON-TISZK működésének érdemi megkezdésétől voltak várhatók. Ez azonban jogszabályi hiányosságoknak köszönhetően is alig érzékelhető. A szakiskolai 9-10. évfolyamon az általános műveltséget megalapozó oktatás, továbbá elméleti és gyakorlati ismeretek átadását szolgáló pályaorientáció folyik. A szakiskolai oktatás fejlesztését indokolja az, hogy egyre nagyobb számban kerülnek be gyenge tanulási képességű, hiányos általános műveltségű, nehezen nevelhető, szociális szempontból hátrányos helyzetű és túlkoros tanulók az iskolába. A magas követelményszintet sokan nem tudják 19
teljesíteni, ezért kimaradnak vagy lemorzsolódnak. A gazdaság visszajelzése szerint sok esetben a piacképes tudás hiánya rontja a pályakezdő szakképzettek elhelyezkedési esélyeit. A szakképzés teljes rendszerének: szervezeti, oktatás-tartalmi, módszertani, tárgyi, finanszírozási, minőségfejlesztési stb. fejlesztésének folytatatása indokolt. Normatíva-vezérelt szakképzést folytatnak a gimnáziumoktól az általános iskolákig a közoktatás intézményei. Ennek természetes következménye, hogy nem alakult ki a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzési struktúra, valamint hogy a normatíva-vezérelt képzési kínálat mellett nincs és nem is lehet elegendő gyakorlati képzőhely a foglalkoztatók által megkövetelt kompetenciafejlesztéshez. Az országos szakképzési struktúrára jellemző legfőbb hiányosságok: - Nincs a szakképzést folytatók között koordináció, nem épült ki ennek intézményrendszere, aminek következtében a rendszer nem működtethető költség-hatékonyan - Alapvető jellemző az információhiány: mind a képzők, mind a szakképzést igénybevevők oldaláról jelentős az információs deficit. Az alacsony végzettségűek arányának csökkentését elsősorban a szakképzettek javára kell csökkenteni, mert a munkaerőpiacon itt van a legnagyobb hiány. Ezzel ellentétes, a szakképzett munkaerő biztosításánál új, de ellentmondásos tendencia a felsőoktatás erős térfoglalása a felsőfokú szakképzéssel. A munkaerő-piaci jelzések, fogadtatás szerint nem az érettségi utáni szakképzés megszerzésére kell a hangsúlyt helyezni, hanem az alap 31, 33-as kódszámú 20
képzésekre. Az ilyen végzettséggel rendelkező szakképzett munkaerő hiánya növekszik a munkaerőpiacon. A speciális szakiskolai osztályok indítása másfél évtizedes múltra tekint vissza azokban az iskolákban, ahol a fogyatékkal élőket nevelik, oktatják. Folyamatosan bővülő képzési kínálatuk a továbbtanulás szempontjából előnyös és vonzó a sajátos nevelési igényű tanulók számára, mert esélyt teremt a munkába álláshoz. A szakiskolai képzés egyértelműen a legnagyobb vesztese a rendszerváltás utáni struktúraváltozásnak. Míg a 90-es években a szakiskolai képzés több mint felét tette ki a középfokú képzés szereplőinek, addig ma részesedése igen jelentősen csökkent. A szakiskolai oktatást jellemzően ma már csak azok választják, akik nem kerültek be a középiskolákba, illetve azokból kimaradtak. A szakképző intézmények képzési szerkezetének kialakításakor, vagy megváltoztatásakor a fentiek mellett még több igényt is ki kell elégíteniük. Ilyenek a szülők -, az iskolafenntartók elképzelései, a helyi társadalmi csoportok érdekeinek való megfelelés, olyan struktúra, hogy lehetőleg minél több tanuló megtalálhassa benne kiteljesedésének lehetőségét. A tanulók és a szülők megítélése szerint az érettségi egyre fontosabb szerepet tölt be. Úgy vélik, hogy érettségi után lehetővé válik a továbbtanulás a felsőfokú intézményekben, ha ez nem megy, akkor is középszintű (technikus) munkaköröket lehet majd ellátni. Hasonló a helyzet az érettségi utáni szakképzésbe kerülő fiatalokkal, akik többsége már nem akar szakmunkásként fizikai munkát végezni. 21
C. Szerkezeti változások a szakképzés intézményrendszerében A regionális fejlesztési és képzési bizottságok A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény rendelkezik a regionális fejlesztési és képzési bizottságok összetételéről és működéséről. Ennek értelmében a szakképzés fejlesztése szempontjából régiós szinten döntéshozó, véleményező és javaslattevő regionális testületként működik. Feladati: - Dönt a regionális szakképzésfejlesztés céljairól, a képzési alaprész decentralizált pénzügyi keretéből nyújtandó fejlesztési támogatásokról, a forrásfelhasználás hatékonyságának vizsgálatáról. - Dönt a gazdaság igényeit és a munkaerő-piaci kereslet adatait, valamint az országos beiskolázásra vonatkozó döntéseket figyelembe véve a szakképzés regionális szükségleteiről, meghatározza a térségi integrált szakképző központ és a szakképzés-szervezési társaság által folytatandó szakképzés irányait és beiskolázási arányait. - Javaslatot tesz a fenntartók számára a fejlesztési támogatás iskolák/ intézmények/szakképesítések fejlesztése közötti elosztására, - Együttműködik a regionális fejlesztési tanáccsal a szakképzési feladatok és a szakképzésfejlesztés tervezésében. - Javaslatot tesz a régió szakképzés-fejlesztési céljaira biztosításra kerülő forrás nagyságára. 22
- Fenntartói megkeresés esetén állást foglal a szakképzést érintő fenntartói döntések regionális munkaerő-piaci kereslettel összefüggő megalapozottságáról, - Javaslatot tesz a képzési alaprész központi kerete regionális felhasználásának céljaira, a fejlesztésekben részesülő intézményekre. - Ellátja az alaprész decentralizált keretével kapcsolatos pályázatok kiírásával és értékelésével kapcsolatos feladatokat. - Figyelemmel kíséri a szakképzési hozzájárulás régióban történt felhasználását és értékeli a felhasználás hatékonyságát. - Javaslatot tesz az adott régióban a szakképesítéseknek a hiányszakképesítések körébe történő sorolására. A Bizottság összetétele is változott a rendelet 2007-ben történt módosítása szerint. Az OÉT-ben képviselettel rendelkező országos munkaadói, munkavállalói szövetségek, illetve azok szervezetei, a területi gazdasági kamarák, az oktatásért felelős miniszter, a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter, az állami foglalkoztatási szerv, a regionális fejlesztési tanács, a regionális munkaügyi tanács, a közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatal (régiónként egy-egy), valamint a szakképzést folytató intézmények fenntartói (három) képviselőiből áll. A bizottság elnökét, társelnökét, valamint tagjait a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter kéri fel hároméves időtartamra. A társelnök személyét a gazdasági kamarák közös javaslata alapján kérik fel. 2008. januárjában kellett újjá alakítani a regionális fejlesztési és képzési bizottságokat. 23
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény a szakképzés feladatainak regionális megszervezése címszó alatt részletezi a regionális fejlesztési és képzési bizottságok feladatát a munkaerőpiaci igények és a közoktatásban folyó szakképzés fejlesztésének összehangolásában: a.) kidolgozza a régió hosszú- és középtávú területfejlesztési koncepciójának, illetve a régió fejlesztési programjának részeként az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztésének irányát, b.) közreműködik az iskolai rendszerű szakképzés és az iskolarendszeren kívüli szakképzés, a közoktatásban és a felsőoktatásban folyó szakképzés összhangjának megteremtésében, c.) meghatározza a szakképzés fejlesztési irányait és beiskolázási arányait a régióban, d.) részt vesz az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztésével összefüggő pályázatok, fejlesztési programok elkészítésében, lebonyolításában, e.) részt vesz a pályakövetési rendszer működtetésében, f.) a régióban működő helyi önkormányzatoknál kezdeményezi a szakképzés-szervezési társulás megalakulását. A Bizottság feladata tehát, hogy minden év szeptember végére határozza meg a régiós beiskolázás kereteit, szakmaszerkezetét. A Bizottság döntését a szakképzési társulásoknak végre kell hajtani. Ez jelentős beavatkozás az iskolák életébe az eddigiekhez képest. A feladat túl nagynak tűnt, a bizottságok késve, csak áprilisra álltak fel. Adatok, kutatás még nem volt, mely a szeptemberi döntést megalapozhatta volna. Ebben a helyzetben nem csoda, ha a sok 24
változást megélt iskolák hitetlenül figyelték a Bizottság indulása körüli eseményeket. A megalapozott döntés esélye igen csekély volt. Az előző összetételhez képest feszültséget jelentett, hogy az iskolák képviselői háttérbe szorultak a munkaadói képviselettel szemben. Nagy vitát váltott ki a szakszervezetek bekerülése ebbe a bizottságba, illetve hiányként kezelték a jelentősebb szakmai szervezetek kihagyását. Az NSZFI támogatása alapján a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által vezetett kutatási, döntés előkészítési munka során 12 ezer vállalkozásnál mérték fel országosan a szakemberigényt, s a felmérés összesített eredménye július végén a bizottságok rendelkezésére állt. Az érdekképviseletek fórumokon gyűjtötték a további információkat. Ennek köszönhetően, illetve az oktatási hivatalok háttérmunkája eredményeként szeptember végén a bizottságok kellően megalapozott első körös döntést tudtak hozni. A döntés során a szakmákat három kategóriába sorolták a rendelkezésre álló információk alapján: - kiemelten támogatott szakmák: ezek többségében a hiányszakmák, illetve a gazdasági fejlesztések következtében a jövőben keresett szakmák (pl:. gépipar, egészségügy, stb) - támogatott szakmák - nem támogatott szakmák: ahol az eddigi információk alapján folyamatos túlképzés van, s a végzett tanulók nem tudnak elhelyezkedni (fodrász, kozmetikus). A bizottság fontos feladata, hogy folyamatosan finomítsa az információs hátteret, jövőbeni döntései meghozatala érdekében. 25
A térségi integrált szakképző központok jellemzői A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretén belül közel 23 milliárd forinttal finanszírozták a szakképzést, ebből közel 17 milliárd volt fordítható a térségi integrációs szakképző központok (TISZK) létrehozására. A tananyagfejlesztést pedig több mint 5 milliárd teszi lehetővé. Az NFT II.-ből a 2007 2013 közötti időszakban ezek az összegek megnégyszereződhetnek. A szakképzési rendszer ilyen mértékű térszerkezeti változása és intézményi átalakítása megkülönböztetett figyelmet érdemel. A TISZK-ek létrehozása azzal is összefüggésben áll, hogy az állam nem tartja finanszírozhatónak a jelenlegi szakképzési szerkezetet. Az egykori Oktatási Minisztérium kijelentette: a mostani rendszert mintegy felére csökkentik tíz éves távlatban. Hogy ez ne drasztikus beavatkozással történjék, kialakítják a TISZK-ek hálózatát, amely több iskola tömörítését jelenti, átjárhatósággal, racionálisabb munkaszervezéssel, ezen belül azonban minden szakképző megtarthatná az önállóságát. A következő uniós költségvetési periódusra - 2013-al bezárólag - összesen mintegy 40-60 ilyen központ létrejöttét tervezi a tárca, és attól kezdve ezen együttműködő intézményeket kiemelten finanszíroznák. Az NFT HEFOP 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése intézkedés 2. komponense és a 4.1 Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése intézkedés 1. komponense a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) létrehozását és infrastrukturális feltételeinek javítását pályázati programmal valósítja meg. E komponensek célja a szakképzés hatékonyságának 26
növelése a szakképzési kínálat megfelelő koordinációjának biztosításával, valamint a csúcstechnológia összehangolt alkalmazása a szakképzésben részt vevő fiatalok naprakész, korszerű gyakorlati ismereteinek bővítésére. A komponensek egyben a képzés és munkaerőpiac közötti összhang megteremtését kívánják előmozdítani a gazdaság szereplőinek közreműködésével és együttműködésével. A célok elérése érdekében, illetve a csúcstechnológiát felvonultató berendezések közös használatára jön létre az új szervezeti forma. A moduláris rendszerű képzés bevezetése mellett alkalmassá válik a szervezet arra, hogy gyakorlatorientált szakképzési bázisként működjön. A TISZK-ek megalakításával az intézményrendszer jelentős átalakuláson mehet keresztül, azonban ezt a változást egyelőre egy sor - ma még megválaszolatlan - kérdés kíséri, melyek feloldása helyi koordináció és kezdeményezés nélkül nehezen képzelhető el. A makroszinten megfogalmazott stratégia elég egyértelmű; az egész életen át tartó tanulás, az iskolarendszerű és azon kívüli szakképzés támogatása érdekében, a hatékonyságot javítva, az átláthatóságot és források együttes felhasználását biztosítva TISZK-ek létesülnek, melyek tulajdonképpen 6-8 szakképző intézményt integrálnak, azok fenntartóinak konzorciumi együttműködésével. A TISZK-ek kialakításával létrejön az ifjúsági szakképzés, felnőttképzés, továbbképzés legkorszerűbb igényeit is kielégítő, hatékonyan és gazdaságosan működő, a szakmaszerkezetben tapasztalt átfedéseket kiszűrő, többcélú és -funkciójú, a munkaerő-piaci változásokat követni tudó intézményhálózat. Az új intézmények létrejötte jelentősen segítheti a képzőhelyek korszerűsítését, hatékony működésének, működtetésének biztosítását, a munkaerő-piaci 27
igények és a szakképzés összehangolását a gazdaság szereplőinek bevonásával. Régiónkban két TISZK pályázat nyert az első fordulóban, melyek központja Pécs és Kaposvár. A HEFOP pályázatok mindkét helyen 2008. júniusában lezárultak. Átadásra kerültek a csúcstechnológiájú gépekkel, szakmai eszközökkel felszerelt központi képzőhelyek, amelyeket közösen használnak a partneriskolák. Ezáltal alkalmassá válhat mind a 8-8 intézmény arra, hogy igazi, gyakorlatorientált szakképzési bázisként működjön. PANNON Térségi Integrált Szakképző Központ 2005-ben Baranya megyében 3 megyei intézményfenntartó és 8 szakképző intézmény bevonásával alakult meg a PANNON-Térségi Integrált Szakképző Központ (röviden: PANNON-TISZK). Résztvevő intézmények: - 500. sz. Angster József Szakképző Iskola, - Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola, Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola, - Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola, - Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola. - Baranya Megyei Önkormányzat Nagy László Gimnáziuma, Szakközép- és Szakiskolája, Speciális Szakiskolája, Kollégiuma - Baranya Megyei Önkormányzat Radnóti Miklós Szakközép- és Szakiskolája, Kollégiuma - MIOK József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola Pécsi Tagiskolája 28
A PANNON TISZK 2008. július 1-jétől része lett a PANNON Szakképzés Szervezési Társulatnak. A Társulás székhelye: 7622 Pécs, Nagy Lajos u. 2., telephelye: 7622 Pécs, Batthyány u.1-3. A Társulásba bevont iskolák: a) Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata részéről: Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola Pécsi Művészeti Szakközépiskola Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképző Iskola Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola Zipernovszky Károly Műszaki Szakközépiskola 500. sz. Angster J. Szakképző Iskola PANNON Térségi Integrált Szakképző- és Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Központ b) a Baranya Megyei Önkormányzat részéről: Baranya Megyei Önkormányzat Nagy László Gimnáziuma, Szakközép- és Szakiskolája, Speciális Szakiskolája, Kollégiuma Baranya Megyei Önkormányzat II. Béla Középiskolája, Élelmiszeripari Szakiskolája és Kollégiuma Baranya Megyei Önkormányzat Radnóti Miklós Szakközép- és Szakiskolája, Kollégiuma c) Bóly Város Önkormányzata részéről Monteunovo Nándor Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 29
d) Sásd Város Önkormányzata részéről: Sásdi Vendéglátóipari Középiskola e) Siklós Város Önkormányzata részéről: Táncsics Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola A szakképzés szervezési társulás A szakképzés szervezési társulás a közoktatásról szóló törvényben meghatározott önkormányzati feladatok végrehajtására hozható létre. A szakképzés-szervezési társulásba beléphet minden olyan helyi önkormányzat, amely a szakképzés feladataiban részt vevő iskolát tart fenn. Ez a társulási lehetőség megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az önkormányzatok közösen keressék a lehető legjobb megoldásokat a szakképzés terén. A szakképzés szervezési társulás fenntartói irányítást érintő jogosítványai: A közoktatásról szóló törvényt módosító törvénnyel megállapított 89/B. (3)-(6) bekezdése határozza meg a szakképzés-szervezési társulás megalakulására, működésére és feladataira vonatkozó legfontosabb szabályokat. A szakképzés-szervezési társulás létrehozatalának legfontosabb célja, hogy biztosítsa a szakképzésnek a regionális fejlesztési és képzési bizottság döntésének megfelelő megszervezését. Ezért követelmény, hogy az önkormányzat, amelyik belép a szakképzés-szervezési társulásba, az magára nézve kötelezőnek fogadja el a szakképzés fejlesztésének és összehangolásának kérdéskörében hozott fejlesztési és képzési bizottsági döntéseket. Ugyancsak a fenntartói irányítás korlátozását jelenti a szakképzés szervezési társulásba belépő helyi önkormányzatok 30
tekintetében az a szakképzés szervezési társulást megillető jogosultság, miszerint egyetértési jogot gyakorol az iskola pedagógiai programjának jóváhagyásánál a szakmai program tekintetében. Abban az esetben tehát, ha a helyi önkormányzat belép a szakképzés szervezési társulásba, tudomásul kell vennie, el kell fogadnia, hogy a szakképzés-szervezési társulás határozza meg az általa fenntartott iskolák tekintetében, hogy a szakképzési évfolyamokon hány osztály indítható. Nyilvánvalóan ez a döntés azzal a kérdéssel függ össze, hogy az adott iskolában folyó szakképzés milyen mértékben áll összhangban a szakképzés fejlesztési irányával. Ehhez kapcsolódóan sor kerülhet arra is, hogy az adott iskola pedagógiai programját a szakképzés tekintetében újra kell gondolni. A szakképzés-szervezési társulás jogállása A szakképzés szervezési társulás jogi személy. Ebből adódik, hogy létesíthet és fenntarthat szakiskolát, szakközépiskolát és ezekhez kapcsolódó kollégiumot is. Ebből következik az is, hogy a szakképzés szervezési társulás intézményfenntartó társulásként is működhet, tehát adott esetben a belépő helyi önkormányzatok át is adhatják a fenntartásukban lévő szakiskola vagy szakközépiskola fenntartói jogát. A regionális szintű szakképzés szervezésénél szükség lehet a foglalkoztatás kérdéseinek az újragondolására is, hiszen a megfelelő színvonalú szakképzés szakmai elméleti és szakmai gyakorlati 31
felkészítés jelentős mértékben függ a megfelelő felkészültségű szakembergárda meglététől, illetve hiányától. A szakképzés szervezési társulás jogosult arra is, hogy a szakképzés terén működtesse a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerét és az utazó szakember hálózatot. Nyilvánvalóan ezekre a feladatokra akkor lesz joga a szakképzés szervezési társulásnak, ha az érintett önkormányzatok a társulási megállapodásban erre felhatalmazzák, és megteremtik a szükséges feltételeket ahhoz, hogy ezt a tevékenységet a társulás el tudja látni. Baranya megye legjelentősebb szakképzés szervezési társulata a Pannon SZASZET. A régióban és ezen belül a Baranya megyében működő helyi önkormányzatok közül Pécs önkormányzata, Baranya Megye Önkormányzata, Bóly, Sásd és Siklós városok önkormányzatai a szakképzéssel összefüggő önkormányzati feladataik összehangolt fejlesztésére, a szakképzési feladatokra elkülönített forrásaik célszerű és optimális felhasználására 2008. július 1-jei hatállyal társulási megállapodást kötöttek és közösen megalapították a pécsi székhellyel rendelkező PANNON Szakképzés Szervezési Társulást. A társulás vezető szervei a Társulási Tanács, a Szakképzési és Koordinációs Bizottság és a Pénzügyi Bizottság. A PANNON Szakképzés Szervezési Társulásba belépő önkormányzatok tudomásul vették, hogy a társulásba történő belépésük feltétele az, hogy a társuló önkormányzat elfogadja a Regionális fejlesztési és képzési Bizottság ( továbbiakban: RFKB) által a szakképzés fejlesztésének összehangolásával összefüggésben hozott döntéseket. 32
A társulás kiemelt célja, a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott régió versenyképességének növelése, a szakképzés színvonalának, hatékonyságának javításával, azáltal, hogy a képzés a térség munkaerő piacának a magasan kvalifikált, korszerű ismeretekkel rendelkező, a csúcstechnológia használatában jártas, a változó gazdasági és technológiai feltételekhez rugalmasan alkalmazkodni képes munkaerő iránti igényének kielégítését célozza meg, olyan integrált intézményrendszer létrehozása és működtetése által, amely a térség munkaerő-piaci igényeihez rugalmasan alkalmazkodik a szakképzés kínálatával, és a kormányzati kiadások racionális felhasználása elvén összehangolja tevékenységét az eredményes és hatékony képzés érdekében. Baranya megyében jelentős tényező lett a FVM Dunántúli Agrár - Szakképző Központ, mely magában foglalja a megye nagy múltú agrárképző intézményeit is: többek között a villányi, a szentlőrinci, a sellyei agrárképző iskolákat. A megyében a következő mezőgazdasági szakmákat oktatják: agrárkörnyezetgazda, agrártechnikus, borász, dísznövénykertész, gazda, kertész, mezőgazdasági gépésztechnikus, mezőgazdasági gépüzemeltető, gépkarbantartó, mezőgazdasági technikus, növénytermesztési-, kertészeti és növényvédelmi technikus, növénytermesztő gépész, parképítő és fenntartó technikus, sörgyártó, virágkötő-berendező, virágkereskedő, zöldségtermesztő. Az agrár szakképző központ működésében problémát jelent, hogy a létrehozott intézmény területileg túlságosan nagy keresztmetszetű és agrár szempontból is heterogén képzést folytató intézményeket foglal magába. 33
2008.09.01.-től az új TISZK-ek a Régióban Csatlakozott Az iskolák megyei TISZK megnevezése iskolák megoszlása száma Baranya Somogy Tolna Pannon SZASZET 14+7 14+7 0 0 Alapítványi Iskolák Dél-dunántúli 8 2 3 3 Regionális SZASZET Kaposvár-TISZK Térségi Integrált 12 1 8 3 Szakképző Központ Marcali, Barcs, Kadarkút Nagyatád 6 0 6 0 SZASZET FVM Dunántúli Agrár 8 -Szakképző Központ 3 1 2 Somogyi TISZK 8 0 8 0 TMÖ Szent László Szakképző Iskolája és 7 0 0 7 Kollégiuma TISZK Összesen: 63+7 20+7 26 15 (Forrás: OH) A térségi és a megyei szakképzés koordinációja, fejlesztése különösen fontos annak érdekében, hogy a képzési és szakmastruktúra megfeleljen a gazdaság aktuális igényeinek. Ennek koordinálása igen összetett feladat, amelynek keretei közé be kell 34
vonni a megye és a térség szakképzésben leginkább érintett szervezeteit, fenntartóit annak érdekében, hogy a szakképzés terén egy hatékonyabb, a gazdaság igényeit jobban figyelembevevő képzési rendszer működjön. 35
II. SWOT-analízis Baranya megye szakképzésének helyzetéről Erősségek Aktív szakképzési közélet Nagy hozzáadott értéket termelő szakképzési rendszer, magas szakmai színvonalú oktatási intézmények Pályázatokon való aktív részvétel, pályázati tapasztalat Két befejezett, működő TISZK beruházás Újabb térségi intézményi központok kialakítása szakképzésben a megyeszékhelyiek mellett Innovációs tapasztalat a fejlesztési programok révén A felsőoktatás megjelenése a szakképzésben erősítheti az innovációt Gyengeségek Az iskoláskorú népesség csökken, kedvezőtlen demográfiai mutatók A pályaorientációs tevékenység gyenge, szétaprózott intézményi háttér A képzések piacorientáltságának nyomon követése nem kielégítő Intézményi elaprózottság A gyakorlati oktatás feltételének színvonala sok esetben alacsony A magasan kvalifikált, szakképzett munkaerő elvándorlása A szociális hátrányokkal küzdő (ezen belül a roma) tanulók magas száma A nagyszámú jogszabályváltozás miatti bizonytalanság Magas a lemorzsolódás aránya A fejlesztési programok elterjesztése, hasznosulása nem megfelelő A szakképesítések társadalmi rangjának leértékelődése Gyenge szakmai kapcsolat az iskolák és a gyakorlati képzők között Több helyen átfedések vannak a szakmák oktatásában; ésszerűtlen forráselosztás 36
Lehetőségek Új módszerek bevezetése a szakmai képzésben, a régebbi fejlesztések hatékonyabb hasznosítása Uniós források újabb bevonása a szakmai fejlesztésbe A felesleges párhuzamosságok kiszűrése A képzés gyakorlatorientáltságának erősítése A gazdaság szereplőinek aktívabb bevonása A gyakorlati oktatás fejlesztésében az érdekeltek összefogása A meglévő TISZK-ek jobb kihasználtsága Céltudatos és következetes PR tevékenység a szakmai beiskolázáshoz Átláthatóbb jogszabályi háttér, régiós irányírási rendszer jobb tervezhetőség A stratégiai fejlesztésekkel összehangolt képzések indítása. Az információ-áramlás erősítése az érdekeltek között Veszélyek A 18. éves korig tartó tankötelezettség tovább rontja a szakképzők belső fegyelmét, ami negatívan hat az iskolatípus választására A munkaerő-piaci igény és a képzés összehangolása nem történik meg Jól képzett gyakorlati oktatók hiánya Az oktatók pedagógiai, módszertani megújulásának hiánya A vállalati gyakorlóhelyek számának csökkenése Tovább csökkenő iskoláskorú népesség Megfelelő szakmai és intézményi háttér miatt a jobb képességűek nem választanak szakmai képzést (tanuló összetétel, stb.) A kínálatbővítést fékezi az adott területen a szakmai tanárok hiánya A magasan kvalifikált, szakképzett munkaerő további elvándorlása Forráshiány miatt a fejlesztések nem fenntarthatóak 37
III. A szakképzés térségi koordinációjának lehetőségei (javaslatok) 1. A koordináció indokai Országos és helyi elvárás a szakképzés szétaprózottságának megszüntetése, az iskolarendszerű szakképzés regionális összehangolása. A szakképzési struktúrát újabban érintő törvényi változások is ezt célozták: TISZK-ek létrehozása, RFKB-ék felállítása. Régiós szinten célszerű a TISZK-eket létrehozó fenntartók és az újonnan megalakuló TISZK-ek közötti kapcsolattartás kereteinek a kialakítása, részvételükkel egyeztető fórumok elindítása. A fejlesztési forrásokhoz a jövőben csak közös stratégiai tervezéssel lehet hozzáférni. A Támogató mindig előírhat egy fejlesztési környezetet, és a pályázati célt mindig térségi igénnyel kell indokolni, alátámasztva költség-hatékonysági mutatókkal és bizonyítva a kapacitás kihasználtságot. A közös térségi szintű fejlesztéseknek így nagyobb a valószínűsége. A normatívához és a szakképzési alaphoz való hozzáférés szigorodott. Ennek következtében az együttműködésen alapuló és a koordináció eredményeképpen szabályozott szakképzés stabilabb, térségileg megalapozottabb beiskolázást jelent. A fenntartóknak tehát alapvető érdeke, hogy intézményeik számára a meghatározott, szűkített szakmacsoportok és alapszakmák körében kiszámítható beiskolázást érjenek el. A jól tervezett szakirányokkal és tanulólétszámmal biztosítható az erőforrások optimális kihasználtsága, az új OKJ-szakképesítések minőségi oktatásához szükséges szakemberek és tárgyi feltételek is. 38
A koordinációt fontos, hogy az újonnan felálló RFKB-ékkal együttműködve valósítsák meg a fenntartók, ugyanakkor szükség van az RFKB döntéseket megelőző, egyeztetési szintű koordinációra. Az új OKJ teljesen új gyakorlatot irányoz elő. Az egyes szakmák modul rendszerűek, biztosítva az egyes modulok egymásra épülését, adott szakterületen a továbblépés lehetőségét és az átjárhatóságot a szakmák között. A sajátos nevelési igényű tanulók számára lehetővé teszi rész-szakképesítések oktatását, egy-egy munkafázis szakszerű elvégzésére felkészítve őket. Az új szakmastruktúrára történő átállás jelentős fejlesztő munkát igényel az iskoláktól és a fenntartóiktól is. Az új szemléletmódot követelő oktatás megszervezése, a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása gyorsabban és jobb minőségben oldható meg az intézmények és fenntartók közötti együttműködéssel. Az új rendszerben is egy-egy szakma oktatásának feltétele a személyi és tárgyi feltételek teljesítése. A tanulólétszám, valamint az iskolák számának csökkenése miatt a pedagógusok száma is csökkeni fog. A szükséges szakemberek biztosítása az új struktúrában szervezetten csak a fenntartók közötti együttműködéssel oldható meg. Hasonló a helyzet a tárgyi feltételekkel is. A rendelkezésre álló források felaprózódásának elkerülése és a megfelelő kapacitáskihasználás érdekében a beruházásokat, eszközfejlesztéseket a jövőben úgy kell tervezni, hogy több intézmény is használhassa az infrastruktúrát. Tulajdonképpen ebből a célból jönnek létre a TISZK-ek, de a fejlesztések koncentrációja régiós szinten a kialakuló TISZK-ek vonatkozásában is célszerű. A vállalati kapcsolatok fejlesztésére szintén alkalmasabb az intézményközi és fenntartóközi szint. 39