Beszámoló a szakmai gyakorlatról Kecskeméti Kinga Szakmai gyakorlatomat a Híradó Média Kft-nél töltöttem. A cég tulajdonképpen egy családi vállalkozás, mely több internetes médiumokat is magába foglal. Mi sem mutatja jobban, hogy egy családi vállalkozásról beszélünk, mint hogy a cég székhelye is egy családi házban van. A kft. többek között a Napiász Online-t és a TabuTv-t (régebben TabuRádió) foglalja magába. Előbbinek a házban saját kialakított szerkesztősége, utóbbinak stúdiója van. A Napiász Online, csak nevében egyezik a nyomtatott sajtós Napiásszal, más a cég, bár a tematikája hasonló. Politika, színes hírek, bűnügy, sport és egy kis bulvár. A TabuTv az előbb említett hírportál videós melléklete, melynek főirányvonala a bulvár, kisebb részben pedig a sport. Ennél a videós portálnál töltöttem szakmai gyakorlatomat, mint vágó. A TabuTv kizárólag az interneten található meg illetve pár hete kábelcsatornán elérhető a Hálózat TV-ben. Hétvégenként van egy fél órás sztárhíradója, melyhez kizárólag a TabuTV szolgáltat anyagokat. A portál körülbelül másfél éves, viszont ez a másfél év alatt nagy változásokon ment keresztül: a kezdeti hosszabb adásokat lecserélték. Tematikáját tekintve az ország legnagyobb internetes bulvár televíziójáról van szó. Nem a szó szoros értelmében vett televízióról van szó, hiszen állandó adások nincsenek, bár mint említettem, régebben hetente kétszer egy órás, stúdióban felvett műsorok voltak. Ma már 2-3 perces videókat találhatunk a honlapon, melyek különböző külső eseményen megjelenő celebekről szólnak, egyes videókban az utca embereié a főszerepe, s ma már ritka a stúdióban felvett anyag. A "celebek" mellett sportolók és nevesebb emberek nyilatkozataival is találkozhatunk a honlapon. Ezt a szakmai gyakorlati helyet a Karrier Centrum hirdetései között találtam még ősszel, és már novemberben jelentkeztem, hogy bebiztosítsam a gyakorlati helyemet. Egy telefonos egyeztetés után, még aznap kimentem Soroksárra a TabuTV székhelyére, ahol megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen családias környezetben dolgoznak, és milyen kevés ember alkotja a tabus csapatot. Mert lényegében, ha a Napiász Online embereit nem számoljuk bele, akkor a TabuTV-nek van egy főszerkesztője, egy riportere, egy operatőre, egy vágója és egy marketingese, és ez az 5 ember viszi a hátán az egész portált.
Gyakorlatra vágónak jelentkeztem, hiszen a későbbiekben is vágóként szeretnék elhelyezkedni, s bár már gyakorlattal rendelkeztem, mégis kíváncsi voltam, hogy hogyan is működik egy ilyen videós portál, és milyen élesben vágni. Amiatt hogy a bulvár a főirányvonal a TabuTV-ben kezdetben nagyon sokat gondolkodtam, hogy tényleg erre a helyre menjek-e gyakorlatra, hiszen eléggé elhatárolódtam a bulvártól, de úgy gondoltam, hogy ha azt csinálhatom, amit szeretek és szeretnék, vághatok, akkor tulajdonképpen egyelőre mindegy mi a téma, ezzel is tapasztalatot szerzek. Így lassan megbékéltem a bulvárral. Amikor odakerültem, honlapon lévő videókat egy nálam idősebb lány vágta. Kezdetben az ő munkáját figyeltem: hogy készülnek a videók, hogy építi fel őket, milyen eszközök állnak rendelkezésre, azokat hogyan kell használni. Mivel vágni előtte is tudtam és a programot is ismertem, így leginkább a TabuTv-re jellemző sajátosságokat kellett megtanulnom, hogy mi hogy működik, milyen támogatók vannak, hozzájuk mely wishek tartoznak, hogyan kell egy wish-t vagy logo-t beállítani, és egyáltalán hogy a szimpla vágáson kívül, mi tartozik még a vágó körébe, milyen feladataim lesznek. A figyelésen kívül egyre többet ülhettem önállóan a vágógéphez, és egyre többször kaptam szabad kezet. Többek között a TabuTv abban is különbözik egy normál televíziótól, hogy itt a főszerkesztőn kívül, nincsenek TV-s szerkesztők. Azon kívül, hogy a főszerkesztő megmutatja a fővonalat, a nyers interjú abszolút a vágóra van bízva. Nem úgy történik, hogy a szerkesztőktől kap egy kiscriptelt anyagot, együtt leülnek, felvágóképezik, és a vágó hangulatot varázsol a videónak. Itt a vágó tulajdonképpen a szerkesztő is. Nem csak vizuálisan szelektál a képek között, de az interjúnak is tömörített értelmet kell adni. Pár héttel azután, hogy gyakorlatomat megkezdtem, az addigi vágó hirtelen felmondott, így a vezetőség felkért, hogy legyek a cég vágója. Így szerencsés helyzetbe kerültem, mivel a gyakorlati idő alatt, már önálló posztot is betöltöttem. Az őszi félév végétől napi 8 órában foglalkoztattak, és foglalkoztatnak azóta is. Maga a munkafolyamat nagyjából úgy nézett ki, hogy egy riporter és egy operatőr külső helyszínen forgatott, majd behozták a stúdióba a nyersanyagot, és innentől kezdődött az én szerepem. Felmásoltam a nyersanyagot, majd neki álltam a szelektálásnak. Az új anyagok ismeretében minden reggel leültem, és egyeztettem a főszerkesztővel, hogy mi az anyagok prioritása, mivel a főszerkesztő az, aki dönt az
anyagok sorrendjéről, fontosságáról, ő tudja, melyik anyag mikor hozza a legnagyobb nézettsége, és kik azok az emberek, akik bármely idősávban a legnagyobb nézettséget hozzák, akikre az emberek a leginkább kíváncsiak. Minden reggel készítettem egy listát, és ennek megfelelően láttam hozzá, a napi teendőkhöz. Egy videó elkészítésének hossza és az elkészült videó vizuális értéke a vágóképek minőségétől és főleg mennyiségétől függ. Előfordul ugyanis, hogy egy esti eseményen nincs idő és lehetőség vágóképeket készíteni, így csak egy interjú áll a vágó rendelkezésére, amivel nem lehet megváltani a világot. Viszont ha kifejezetten egy celeb számára szervezte a főszerkesztő a forgatást, lehetőség van sok vágókép készítésére, melyből később a vágó egy teljes világot tud felépíteni. Mint ahogy említettem a bulvár elég messze áll tőlem, így elég nehéz olt eleinte ezt a ritmust felvenni, leginkább az interjúk szerkesztésénél, így a videókban leginkább arra törekedtem, hogy az aláfestő zenékkel, és a vágóképek ritmusával ragadjam meg a hangulatot, bár természetesen elengedhetetlen, hogy maga a téma is megfelelően legyen tálalva. A Tabunál az Adobe Premiere CS4-et használtam, mely már oda kerülésemkor sem jelentett problémát. Évek óta ismerem és rendszeresen használom az Adobe termékcsalád programjait, így nem jelentett problémát már a kezdetekben sem a program használata. Tehát a nyersanyag beérkezése, s a főszerkesztővel való egyeztetés után, önállóan neki láttam az akutális celeb anyagának feldolgozásán. Először mindig az interjú szabdaltam fel, ahogy azt a bulvár megköveteli. Majd a nyersanyagban való válogatás után, aláfestő zenével, vágóképekkel színesítve egy 2-3 perces videót állítottam össze. A portálra minden nap 4 videó kerül ki, de ennél jóval több videó megvágása fér bele 8 órába. A kész videókat a Tv ftp oldalára töltöttem fel, melyhez később a főszerkesztő írt egy rövidebb cikket, és így együttesen került ki és kerül ki a videó a honlapra. Sok más főiskolán, egyetemben tanuló barátommal beszélgettem a szakmai gyakorlatról. Egyes iskolákban osztott gyakorlat van, vagyis minden egyes félév végén van 2-3 hét gyakorlat van, ami semmire sem elég. Ez a tömbösített 500 óra, amit egy helyen eltöltünk rendkívül hasznos: nem csak az órák száma miatt, de az, hogy hónapokon keresztül egy cégnek dolgozunk, a hetek elteltével olyan kapcsolat alakul ki a munkatársakkal, a vezetőséggel, mely magabiztosságot ad a gyakorlati munkában is, és ezáltal jobban átláthatóvá válik a cég struktúrája.
A gyakorlat során úgy érzem maximálisan sikerült elsajátítanom és átlátnom a TabuTV rendszerét: helyét az online média világában, üzleti tevékenységét és magát a belső struktúrát. A külső kapcsolati rendszert a főszerkesztőm segítségével sikerült igazán feltérképeznem, bár mint vágó, erre nem is igazán volt szükségem a gyakorlat alatt. Rövid idő alatt sikerült ráéreznem a bulvár vonalra, hogy mi tesz egy videót igazán bulvárossá, és mik azok az eszközök amiket felhasználva elérhetem a kívánt hatást, és hozhatom az addigi nézettségi szintet. Minden nap 8 órát a számítógép előtt ülve elengedhetetlen volt, hogy megfelelő készséggel kezeljem az egyes szoftvereket. Ezek közül meginkább az Adoba CS4 termékcsalád szoftvereit, közöttük a Premiere-t és a Photoshopot használtam, de a különböző szövegszerkesztők, az Internet is napi szinten elkerült, melyet önállóan kezeltem, s akár másoknak is képes lennék megtanítani a kezelésükre. A gyakorlat alatt nem volt szükségem táblázat- és adatbázis kezelőkre, így ezen készségeimet nem is használtam, viszont érzem, hogy ez a két szoftver még mélyebb áttanulmányozásra szorul, hiszen bőven vannak hiányosságaim, amiken javítani szeretnék. Ahogy már írtam, minden napomat egy listával kezdtem, hogy annak megfelelően tudjam az időmet beosztani, és fontosabb anyagok mihamarabb készen legyen. A vágás elég időigényes dolog abból a szempontból, hogy a tényleges vágáson kívül, a gép gyorsaságától függően a videót ki is kell renderelni. Ez nem személyfüggő, és elég sok időkiesést jelent. A TabuTV stúdiójában a vágógép mellett a rádiós gép található, mely, mint említettem ma már csak "fantomrádióként" működik. A munka gyorsítása érdekében a rádiós gépen található Premiere-t is igénybe vettem munkám során, melyet a munkaadóim is örömmel fogadtak, mivel így a renderelésnél kieső időt a másik gépen való vágással pótoltam. Így a két gépet felváltva használva, növelni tudtam az elkészült napi videók számát, ugyanakkor hiányosságomnak tartom, hogy néha a kapkodások közepette a részletekre nem tudtam elég időt fordítani. Sürgettek a határidők, és emiatt úgy érzem néha felületes voltam, de ezen próbálok folyamatosan javítani. A Tabunál töltött gyakorlati időm alatt született egy megállapodás egy tiniknek szóló internetes oldallal. Lényegében egy átváltoztató rovatról van, melyhez
a Tabu biztosítja a stábot, technikát, a tinioldal pedig a jelentkezőket. A megállapodásba amennyire engedték én is beleszólhattam, leginkább a technikai részben kérték ki a véleményem. Ezzel kapcsolatosan használtam kommunikáció és információszerző készségeimet. A verbális és írásbeli kommunikáció úgy érzem sikeresnek bizonyult a másik féllel, habár hivatalos üzleti levélváltásra, jegyzőkönyvek írására nem került sor, mégis úgy érzem, jó kapcsolatot alakítottunk ki, megfelelő kommunikációval közelíteni tudtuk álláspontjainkat, és jó irányba haladunk az ötlet megvalósítása felé. A TabuTv egyik legfőbb erénye a baráti és családias hangulata. Fiatalok alkotják mind a TabuTv, mind pedig a Napiász Online csapatát. A külső stábon kívül egy nap körülbelül 6-an voltunk a stúdióban és a szerkesztőségben, és nagyon jó hangulatban telt minden egyes nap. Az embereken látszott, hogy élvezik a munkájukat - nem görcsös, monoton munkavégzés képe maradt meg, ha a TabuTVre gondolok. Az ott töltött idő elég volt arra, hogy befogadjon a csapat. A legszimpatikusabb az volt, hogy nem egy gyakornoknak, hanem a csapat tagjának tekintettek. Mindenbe belevontak, kikérdezték a véleményem. Abszolút barátkozó vagyok, így szívesen fogadtam a közeledésüket, és természetesen én is nyitottam feléjük. Befogadóak voltak, hamar beilleszkedtem, és a munkaidőn kívül is nem egyszer találkoztam munkatársaimmal. Aktívan együtt, csapatban dolgoztunk, építő kritikával illettük egymást, megdicsértük egymást, ha valami igazán jól sikerült, hiszen egy volt a célunk. Igazi csapatmunka zajlik a TabuTV-nél. Az asszertivitási készségeimmel már több problémám is akadt. A munkától függetlenül az élet több területén szembe ötlött már, hogy az önbizalmam elég kicsi. Ezt már az elvégzett tréningeken is tapasztaltam, és folyamatosan dolgozok azon, hogy ez változzon. A gyakorlat alatt jól esett, ha elismerték a munkámat, a kritikát jól fogadtam, építőjelleggel fogadtam el, mivel az ott töltött idő alatt, mindenből tanultam: legyen az pozitív vagy negatív élmény. A vezetőséggel jó kapcsolatot ápoltam, köszönhető ez a közvetlenségemnek/közvetlenségüknek. Noha nem nyilvánítottam ki olyan harsányan a véleményem, mint ha egyenrangúak lettünk volna, nem sem igen tudtam nekik mondani, de erre nem is nagyon volt szükség. A szakmai gyakorlatot összegezve mindenképp hasznosnak éreztem/érzem a szakmai gyakorlatra szánt időmet. Örülök, hogy egy ilyen családias helyre kerültem, ahol nálam csupán pár évvel idősebbek dolgoznak, és hogy egy ilyen összetartó
csapat befogadott. A szakmai részét pedig még hasznosabbnak tartom. Jó pár éve foglalkozom a vágással, de nagy előre lépésnek érzem, hogy élesben is kipróbálhattam magam: egy online videós portálnál, ahol nap mint nap az általam vágott kerülnek ki az oldalra. 500 órán keresztül azt csinálhattam, amit szeretek, és amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnék. Mindemellett pedig szerencsés vagyok, hiszen a gyakorlati időm elteltével a cég egy egyéves szerződést ajánlott fel, melyet örömmel elfogadtam, így ma is ennek a lelkes, fiatal csapatnak a tagja lehetek. A készségmátrixot átfutva, úgy érzem, még van min dolgoznom, van mire törekednem. Technikai részen úgy érzem nincs problémám, sem kommunikációs téren. A cég rendszerét is hamar sikerült feltérképeznem; az információ begyűjtése, az említett tinihonlappal való kapcsolatápolás is kezdeti segítség után önállóan ment. Fejlődni valóm az asszertivitási készségeim terén van. Mindenképpen fontosnak tartom az önbizalmam növelését, hogy a későbbiekben magabiztosabban álljak a dolgokhoz, hiszen úgy vélem, hogy a munkámra, a munkám minőségére is hatással van.
Szakmai gyakorlat beszámoló Mtenga Bianka Szakmai gyakorlati helyem kiválasztása már rég óta foglalkoztatott. Amikor még nem is jártam a főiskolára, már akkor elgondolkoztam rajta vajon hova fogok jelentkezni, és milyen lesz bekerülni egy lehetőség szerint nagy cég mindennapi életébe. Tanulmányaim során viszonylag gyorsan körvonalazódott bennem, hogy milyen területre szeretnék kerülni. A Karrier Centrum munkatársainak segítségével kiválasztottunk a számomra legmegfelelőbb cégeket és ezután már el is küldtem jelentkezéseimet a különböző helyekre. Számomra a legfontosabb az volt, hogy olyan helyre kerüljek, ahol ki tudom élni kreativitásomat és akár saját ötleteimmel is hozzá tudjak járulni a feladatok teljesítéséhez. Így két fajta területre jelentkeztem, ezek a női magazinok és a rendezvényszervező- reklám ügynökségek voltak. Jelentkezéseimre hamar kaptam választ és ezután 3 állásinterjún is részt vettem. Elsőként egy rendezvényszervező irodánál voltam (Humantelex), ahol a cég vezetőjével (István) beszélgettem a munkához fűzött reményeimről, a jártasságaimról, az eddig tanult ismereteimről, melyek kapcsolódnak az ügynökség feladataihoz. Részletesen beszélt nekem István a cég életéről és, hogy milyen pozíciót tudnék ott betölteni, körbevezetett az irodában, bemutatta egy- két kollégáját és végül közölte, hogy alkalmasnak talál a gyakornoki pozíció betöltéséhez. Következő nap a Glamour magazinnál voltam állásinterjún, ahol rajtan kívül még öt lányt hívtak be elbeszélgetésre. Mind a hatan egy nagy kerekasztal köré ültünk, ahol a vezető divatszerkesztő (Judy) beszélgetett el velünk. Először mindenkit megkért, hogy mutatkozzon be egy pár mondatban, majd Ő tett fel különböző kérdéseket Nekünk, én úgy gondolom, hogy ebből vonta le a következtetést, hogy ki válaszol leggyorsabban, legpontosabban a kérdéseire. Itt már éreztem, hogy begyűjtöttem egy- két jó pontot Nála, mivel csaknem minden kérdésére tudtam a választ. Azt hozzá kell tennem, hogy Engem már egész pici korom óta nagyon érdekel a divat, így elég jártas voltam a téma tekintetében. Szabadidőmben is rengeteg időt foglalkozom ezzel, ami nem csak abban merül ki, hogy megveszem és elolvasom a különböző női magazinokat, hanem a hazai divatéletet is szemmel
követem. Divatbemutatókra, haj- smink show-kra járok, olvasom a hazai és nemzetközi vezető divat blogokat. Mellettem egész véletlenül a legjobb barátnőmet is behívták az interjúra, így ketten még inkább erősítettük egymást. Judy a későbbiekben bemutatta az újság felépítését, felvázolta várható munkaköröket és megköszönte, hogy eljöttünk. Az egész természetesen nekem nagyon tetszett és izgatottá tett, hogy vajon szimpatikus voltam-e Neki és visszahív-e. Még aznap délután mentem interjúra az Elle magazinhoz, ahol egy rendkívül kedves asszisztenssel beszélgettem, végigmentünk az önéletrajzom pontjain és elmesélte, hogy miket csinálnak náluk a gyakornokok, ezután rögtön megkérdezte, hogy mikor tudnék kezdeni, amire azt válaszoltam, hogy több helyre jelentkeztem és még van ahonnan nem kaptam választ, átgondolom, és mindenképpen megkeresem őket. Megköszöntem a lehetőséget és elköszöntem. A délutáni órákban hívott fel Judy, hogy felvételt nyertem a gyakornoki pozícióba, a legjobb barátnőmmel (Szandival) együtt. Nagyon boldog lettem a hír hallatán, és abban a pillanatban döntést is hoztam, hogy az Axel Springer Cégen belül, itt a Glamour magazinnál szeretném eltölteni gyakornoki időszakomat. Axel Springer Az Axel Springer Magyarországi vállalatcsoportja az elmúlt csaknem egy évtized során fokozatosan terjesztette lapjainak számát és épült ki Magyarországon. A szerkezeti változások egyik fő rendező elve a piaci terjeszkedés nyomán megszülető új lapok szerveződése volt, míg a másik az éppen terjeszkedéséből adódó, szüntelenül növekvő alkalmazkodási kihívások jelölték ki. Az Axel Springer magyar nyelvű kiadványai 1989-től jelentek meg a magyarországi sajtópiacon. A vállalkozás kezdetben csupán egy műsorlappal (tvrhét) és egy folyóirattal (Lakáskultúra) indult, azonban az utóbbi több mint egy évtizedben olyan dinamikusan fejlődött, hogy az Axel Springer cégcsoport ma már az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbben működő lapvállalkozása. Azzal a több mint 100 kiadvánnyal, - amelyekkel a nyomtatott média legtöbb területén jelen vannak, és piacvezetőnek számít. A cégcsoport lapjai havonta közel 12 millió példányban jelennek meg, és összesen több mint 43 millió olvasója van. Saját, a legkorszerűbb technikával felszerelt nyomdákkal, önálló fotóügynökségekkel, valamint az egész tevékenységi területet átfogó informatikai, adatátviteli, rendszerrel
és saját lapterjesztő hálózattal rendelkezik. Az utóbbi években továbbá az internetes megjelenésre is nagy hangsúlyt fektettek, így jelenleg 27 internetes oldalt működtet, amelynek heti több mint 6 millió oldalletöltést könyvelhetnek el. Az Axel Springer termékei között találhatók a rejtvényújságok, TereFere, Ügyes, Kápé. Női magazinok, mint Fanny, Gyöngy, Hölgyvilág, Kiskegyed, Glamour. Rádióújságok: TVRhét, Tv Revű, Tv kéthetes. Ezen kívül különböző korcsoportot és réteget érintő magazinok, mint: Popcorn, Lakáskultúra, Manager, 100*Szép, Autó Motor, Harvard Business Review, vagyis Magyarország legtöbb és egyben legszínvonalasabb újságai. Glamour Magyarország A Glamour magazin, egy valódi divatmagazin a magyar piacon. A magazinban a divaton, a stíluson van a fő hangsúly, a lap szerkezete pedig tökéletesen idomul a megváltozott olvasói szokásokhoz, sokkal több vizuális információt tartalmaz, tördelése sokkal dinamikusabb és látványosabb, a szövegek szegmentáltabbak, mint bármelyik eddig ismert magazinban, így a kevesebb szabadidővel rendelkező olvasó igényeit tökéletesen kiszolgálja. Mindemellett rengeteg hasznos, a személyiség, a megjelenés, a pozitív önértékelés, és a modern világlátás kialakítását segíti. Az újság legnagyobb erősségét a dinamikus szerkezet adja, illetve a nemzetközileg nagyon jól bejáratott név, és a konkurens lapokkal összehasonlítva sokkal igényesebb tartalom. Másnap már el kezdtem az első munkanapomat a Glamournál! Reggel 10 kor kezdtünk a munkát és egyből bemutattak minket az egész szerkesztőségnek. Mindenki nagyon kedves volt, az egész csapat olyan volt, mint egy nagy család. Az első munkanapon csak ismerkedtünk a szerkesztőségi feladatokkal, eleinte fénymásoltunk, rendezgettük az újságokat, különböző témakörökben kerestünk divatanyagokat, mappákba csoportosítottuk a fotózások anyagait, a tárgyfotókat, borítékokat ragasztottunk, pár nappal később már mehettünk is a boltokba ruhákat gyűjteni a divatanyagokhoz és fotózásokhoz. Minden hétfőn Judy, a vezető szerkesztő adta ki a két stylistnak, Nikinek és Ágotának és nekünk, a két asszisztensnek a heti feladatokat. Minden hét első 3 napja szólt a ruhagyűjtésről, amik főként a Váci utcában és körzetében, az Aréna Plázában és a West End City Centerben zajlottak. A ruhák legtöbbjét egy hétre hozhattuk el és futárral küldtünk vissza egy héttel később, a drágább darabokat mi vittük vissza mi személyesen az üzletekbe szállítói levél ellenében. Csütörtökönként
jártunk tárgyfotózásokra, leginkább Losonczy Pál fotóstudiójába, de előfordult, hogy a Flashback fotóstudióba mentünk lefotózni a begyűjtött darabokat. A tárgyfotózás lényege, hogy a ruhákat, cipőket és különböző kiegészítőket egyesével fotózza le a fotós, mi pedig beállítjuk a koncepcióban meghatározott pozícióba, vagy próbababákra rakjuk fel a ruhákat. Itt nagyon aprólékos és figyelmes munkára van szükség, hogy a ruhákon ne legyen gyűrődés, ne álljanak ferdén a fotón, itt gyakran korrigáltunk, gombostűvel, kitömtük a táskákat és még különböző trükköket vetettünk be, hogy a lehető legtökéletesebben kerüljön a magazin hasábjaira a lefotózott tárgy. A fotózások mindig jókedvűen teltek, mindenki a munkafolyamat részét képezte, vasaltunk, öltöztettünk, komponáltunk. Szerencsére egy olyan izgalmas időszakban kerültem a magazinhoz, amikor már nagyban folytak a Woman of the Year, munkafolyamatai. Évek óta figyelemmel kísértem ezt az eseményt mind az interneten, mind a magazinban és a televízióban, így nagyon örültem, hogy ebben a munkában is kivehetem a részemet. A Woman of the Year-t, a Glamour magazin rendezi meg minden évben, ahol az olvasók szavazatai alapján kapják meg a különböző kategóriák női példaképei a díjakat. Ezek a legjobb színésznő, a legjobb énekesnő, a legjobb műsorvezető, a legjobb modell és legjobb divattervező díjai voltak. A 2010- es évben még két kategóriával bővült a jelöltek listája, ezek a Revalid, mint főtámogató jóvoltából a legszebb haj, és egy nőknek kedvező lista, a legsármosabb férfi jelöltek. Rengeteg apróbb- nagyobb feladatot bíztak rám a szerkesztőségben. Telefonon és e-mail-ben hívtuk meg a támogatókat és a divatélet kiemelkedő neveit. Megterveztük és beszereztük az est arculatához illő kellékeket. Az eseményen jelölt különböző hírességekkel, egyesével több héten keresztül, mentünk stúdióba felvenni az est folyamán levetített kisfilmüket. Ott egy exkluzív ruhatárból és kiegészítőtárból öltöztettük fel Őket, természetesen mindenkit a maga stílusában. Itt a legjobb fotósokkal, sminkesekkel és fodrászokkal ismerkedhettem meg, ami egy ilyen szakmában, mint a divat még sokat segíthet a későbbi elhelyezkedésben. Emellett minden nap jártunk a jelöltekkel a legexkluzívabb boltokba, és a legkeresettebb divattervezőkhöz, beszerezni a nagy eseményre a tökéletes ruhakölteményeket. Természetese az est egész menetét figyelemmel kísértem és a helyszíni munkálatokba is besegítettem, koordinálni a hostesseket, üdvözölni és bekísérni a meghívott vendégeket, elhelyezni a dekorációkat, és átadni a nyereményjáték győzteseinek ajándékát.
Számomra a leginkább kiemelkedő feladat mégis a Glamour napokhoz köthető, amiben szintén részt vehettem, és itt már önállóan lehettem a rendezvény egyik stílustanácsadója (stylistja). A három napos akciókat, az olvasók úgy tudták igénybe, ha megvásárolták a Glamour áprilisi számát és abban találtak egy kuponfüzetet. Az akciókat az egész ország területén elhelyezkedő különböző üzletekben lehetett felhasználni. A Glamour és a West End City Center közös akciójában, a Glamour divatrészlege kivonult a bevásárlóközpont területére, és itt különböző nyereményjátékok nyerteseinek és járókelőknek adtuk személyre szabott divattanácsokat, és kísértük el őket vásárolni. Élveztem a lehetőséget, hogy hallgatnak rám a tanácsra vágyó nők, és önállóan öltöztethettem fel őket. Ezen kívül voltak még a magazinnál töltött idő alatt önálló munka folyatok, amiket elvégezhettem. Ilyen volt, például amikor önállóan állíthattam össze egy oldalt. Én találhattam ki a koncepciót, az oldalon szereplő ruhadarabokat és elrendezést és a vezércikket is én írhattam meg hozzá, persze mindezt figyelemmel kísérte a divatszerkesztő és hasznos tanácsokkal látott el hozzá. Rendszerint én szerkesztettem a magazin végén található boltlistát és a tartalomjegyzéket is, így mindenképpen elmondható, hogy teljes mértékben betekintést nyerhettem egy vezető női magazin szerkesztésének különböző munkafolyamataiba. A magazinnál töltött idő alatt egyértelműen fejlődött rengeteg készségem, itt kiemelném a kommunikációs készségeket, mind szóban, mind írásban. Növekedett a munkabírási képességem, a hatékony idő és határidő beosztásom, és a számítógép kezelési tudásom. A munka segítségével rendkívül jó kapcsolatokra tehettem szert, ami a továbbiakban mindenképpen a javamat fogja szolgálni. Rengeteg érdekes emberrel ismerkedhettem meg, akik közül néhánnyal jó barátságba is kerültem. A Glamour segítségével, jelenleg egy másik kiadónál vagyok online felületen divat- és beauty szerkesztő, amit mindenképpen a jó teherbírásomnak, a kreativitásomnak és a jó csapatszellememnek köszönhetek. Számomra minden munkafolyamat érdekes volt, élveztem a munka csaknem minden percét, még ha esetenként estig benn kellet maradni a szerkesztőségben vagy a fotózásokon. Úgy gondolom a továbbiakban is a nyomtatott, illetve az online sajtó világában szeretnék elhelyezkedni, és továbbra is mindezt a divat területén.
Szakmai gyakorlat összegzése Sipos Lilla Gyakorlatomat a Non Profit Média Központ Alapítvány keretein belül létrehozott Közelkép Hírügynökségnél töltöttem. E gyakorlati helyre a Karrier Centrum által kiküldött hírlevélben figyeltem fel. Az elvégzendő munka jellemzőit úgy éreztem, pont nekem találták ki. Jó írás- és kommunikációs készség, csapatszellem, gyors kapcsolatteremtésre való hajlam és nem utolsó sorban - talán a legfigyelemfelkeltőbb kisebbségek és diszkrimináció iránti érdeklődés. Erdélyi születésű diákként igazán át tudom érezni mit jelent kisebbségben élni. Ha a hírügynökségnél e témával kapcsolatban kell majd cikkeket írni, akkor nem lesz probléma járt a fejemben, amikor elküldtem önéletrajzomat a felelős szerkesztőnek. A szakmai gyakorlat kötelező, ezért is tartottam tőle annyira az utolsó tanévem elején. Többször szerettem volna már munkát vállalni főiskolás éveim alatt, de soha nem volt annyi bátorságom, hogy a kiszemelt helyekre elküldjem az önéletrajzomat. Ezért is hasznos a BKF esetében az, hogy e pár hónapos gyakorlati időt kötelező letölteni, vagyis már élesben dolgozni egy cégnél, szervezetnél. Első következtetés tehát, amit már itt az összegzésem elején levonhatok az a következő: bátorságot, önbizalmat kaptam az iskolától az által, hogy rákényszerített arra, hogy egy idegen helyre beilleszkedjek, és gyakorlatba foglaljam a megtanultakat. A Non Profit Média Központ Alapítvány célja a civil szektor megismertetése a médiával. Ezen belül hozta létre a Közelkép Hírügynökséget is, mint online médiumot. Ez az ügynökség számos, a fogyatékossággal élők jogait védő és képviselő civil szervezettel van kapcsolatban. Ilyen például az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi szövetsége (ÉFOSZ), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ), Magyar Vakok és Gyengén látók Országos szövetsége (MVGYOSZ). E szervezetek működésükről, konferenciájukról s minden új cselekedetükről értesítik a hírügynökséget. Ennek következtében az ominózus időben és helyre az ügynökség kiküld egy újságírót, vagy gyakornokot, aki figyelemmel kíséri az eseményeket, interjúkat készít az érintett vezetőkkel, alanyokkal. Ezekből az anyagokból pedig egy cikket kreál, mely méltán bemutatja a megtörténteket s új hírekkel szolgál az olvasóközönségnek. Nos, ezek a cikkek megjelennek a Közelkép Hírügynökség oldalán, de ami a legfontosabb, eljut a
különböző médiumokhoz is, melyek saját cikkeikhez, összeállításaikhoz használják fel a már elkészített anyagot. Ezt nem csak az teheti meg, aki fel van iratkozva a hírlevélre, hanem az is aki meglátogatja az ügynökség internetes oldalát és onnan kap tájékoztatást az eseményekről. Újságíró gyakornokként nekünk is a fentebb említett eljárás szerint kellett cikkeket összeállítanunk, méghozzá úgy, hogy tudtuk, azt nem elég csak összedobni, hanem olyan szemmel kell vizsgálni, hogy az mások által is könnyen és szívesen felhasználható legyen. Természetesen mindez a fogyatékossággal élő vagy esetleg hátrányos helyzetben lévő emberekről szólt. A hírügynökség célja e tevékenyéggel az, hogy minél többször szerepeljenek a hátrányos helyzetű emberek is a médiában s nem utolsó sorban az, hogy megfelelően legyenek bemutatva. Az olvasó, esetleg nézőközönség igenis legyen tisztába nap mint nap azzal, hogy mi a legfrissebb hír a fogyatékossággal élő emberekkel. A diszkrimináció kiküszöbölése a cél ezzel és az, hogy az emberek ne írtózzanak a másik embertől csak azért, mert az nem pont úgy néz ki, mint ők vagy nem olyan értelmi szinten van. Mindnyájan emberek vagyunk, igenis törődjünk egymással. Az internetes oldalon megjelent cikkeket több kategóriába soroltuk, közélet, kultúra, sport és portrék-életutak témák szerint. Én leginkább a közélet és a kultúra rovatokat gazdagítottam cikkeimmel. Legelső és -úgy érzem- egyben legfontosabb, leghangsúlyosabb munkám a látássérültek szerelmi és szexuális életéről szóló cikkem volt. E téma első olvasásra kicsit furcsán hathat, azonban ha mélyebben belegondolunk, akkor rájöhetünk arra, hogy tabuk sorozatát foglalja magába. Az ép emberek ha már orruk előtt találják e kidolgozott témát, akkor elolvassák, mert kíváncsiak. Ha azonban erről kellene beszélgetniük valakivel, akkor már zavarba jönnének és elutasítanák a témát. Mindez azért történik ekképpen, mert a fogyatékossággal elő emberekről az ép emberek nem szívesen beszélnek. Általában sajnálják őket, vagy ha beszélnek is róluk, akkor mindig figyelnek arra, hogy mit és hogyan mondanak, nehogy megbántsák őket, akár másodkézből is, mert akkor jön a lelkiismeret furdalás. A fogyatékossággal élő emberek is tisztában vannak az említett viselkedéssel, csak éppen nem értik meg, hogy miért kell ilyen módon kezelni a hasonló helyzeteket. Ők is ugyanolyan emberek, mint mindenki más és semmivel sem kevesebbek, vagy akár többek, ezért ugyanolyan esélyeket kellene az élettől és embertársaiktól kapniuk. Ez nem igazán történik meg a való világban, ezért is kell