Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar SZAKDOLGOZATI FELADATKIÍRÁS 1. Név: Vizkeleti Anna Szakdolgozat száma: Vi/111-39/2010. 2. Képzés megnevezése: BSc nappali 3. Szak: Nemzetközi gazdálkodás szakirány: Európai regionális gazdasági kapcsolatok tankör: GT3NE 4. Illetékes Intézet: Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet 5. A szakdolgozat címe: Globális felmelegedés: nemzetközi akciók és hazai válaszok. 6. Bázisszervezet neve, postai címe: --- 7. Kidolgozandó kérdések: 1. Vizsgálja meg a klímaváltozás közgazdasági tartalmát! 2. Elemezze a releváns nemzetközi szervezetek klímapolitikáját! 3. Értékelje a klímaváltozással kialakult jövıképet, kérdéseket és dilemmákat! 8. Belsı konzulens neve, beosztása: Dr. Tóthné dr. Szita Klára, egyetemi docens 9. Külsı konzulens neve, beosztása, vállalati/szervezeti postai címe: 10. A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának idıpontja: 2010. május 14. 11. A szakdolgozat beadásának határideje: 2010. november 12. Miskolc, 2010. május 14. Dr. Kocziszky György intézetigazgató
Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar A konzultációk idıpontja: Belsı konzultációk idıpontja Belsı konzulens aláírása Külsı konzultációk idıpontja Külsı konzulens aláírása A szakdolgozat beadható: Dátum Belsı konzulens aláírása Dátum Külsı konzulens aláírása Dátum.. Intézetigazgató aláírása
Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar NYILATKOZAT Név: Vizkeleti Anna (HRWGYT) Képzés megnevezése: BSc nappali Szak: Nemzetközi gazdálkodás Tankör: GT3NE Szakirány: Európai regionális gazdasági kapcsolatok Fent nevezett kijelentem, hogy a szakdolgozatban foglaltak a saját munkám eredménye, a dolgozat semmilyen formában nem tartalmazza korábbi szakdolgozatom/diplomamunkám szakmai részeit. Miskolc, 2010. november 12... hallgató aláírása
MISKOLCI EGYETEM Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet Globális felmelegedés: nemzetközi akciók és hazai válaszok VIZKELETI ANNA Miskolc, 2010.
Tartalomjegyzék Bevezetés, a témaválasztás indoklása 3 1. A környezetvédelmi politika kialakulása 6 2. A klímaváltozás közgazdasági tartalma 9 3. Anomáliák a klímaváltozás tudományos megítélésében 13 4. Releváns nemzetközi szervezetek klímapolitikája 17 4.1. Az ENSZ klímapolitikája 17 4.2. IPCC- Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 21 4.3. Az EU klímapolitikája 24 5. VAHAVA programtól a klímastratégiáig 36 6. Jövıkép, kérdések, dilemmák, napjaink eseményei, javaslatok 41 6.1. Napjaink eseményei 41 6.2. Jövıkép 2050-re 44 6.3. Kérdések 46 6.4. Dilemmák 47 6.5. Egyénileg mit tehetünk? 49 6.6. Javaslatok 50 7. Éghajlatváltozás középiskolás szemmel 52 7.1. Bevezetés 52 7.2. Módszertan 53 7.3. Hipotézis 54 7.4. Elemzés 55 7.4.1. Demográfiai és általános tájékozódó adatok 55 7.4.2. Tájékozottság, saját tapasztalat 58 7.4.3. Várakozások a klímaváltozással kapcsolatban 60 7.4.4. Vélemények a klímaváltozás okairól 61 7.4.5. Személyes érintettség és vélemény a beavatkozásokról 62 7.4.6. Saját szerepvállalás 65 7.4.7. A klímaváltozás mérséklésére tett intézkedések, és saját fogyasztói attitőd értékelése 67 7.5. A kutatás konklúziói 68 Összegzés 70 Irodalomjegyzék 72 Idegen nyelvő összefoglaló 75 Ábrák jegyzéke 77 Táblázatok jegyzéke 78 Melléklet 79 2
A tapasztalat, ami egyensúlyt teremt a természet kreativitása és az emberiség között, arra tanít minket, hogy a természet a szükség törvényeit hajtja végre rajtunk, halandókon, míg az ember csak az értelem szava alapján tud cselekedni, ami egyetlen igaz vezetıje. Leonardo da Vinci BEVEZETÉS, A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA Az ezredfordulóhoz közeledve a világ számos országában végbemenı gazdasági fejlıdés nyomán rendkívüli mértékben megnıtt a természeti erıforrások kiaknázása és a gazdasági tevékenységbıl eredıen a környezet terhelése, minıségének károsodása és a globális környezetváltozás kockázata. A 60-as évektıl kezdıdıen világszerte mind nagyobb figyelemmel fordultak a társadalmi jólét, a gazdasági - kulturális elırehaladás és a természeti erıforrások közötti összefüggések feltárása felé. Bizonyossá vált: a környezeti hatások minden határt átlépnek, az emberi tevékenységbıl eredı szennyezıanyagok már a legtávolabbi vidékekre is eljutottak, a különbözı légköri kibocsátások rendkívüli módon veszélyeztetik a földi légkör, és ez által a környezet állapotát. Új fogalommal kell megismerkedni a XXI. század emberének, mégpedig a klímaváltozás fogalmával. A Föld története folyamán többször és többféleképpen is bekövetkeztek természetes éghajlatváltozások. Az elmúlt néhány évben a technika eddig soha nem látott fejlıdése következtében világszerte még jobban felerısödött az érdeklıdés a Föld éghajlatának változása és változékonysága iránt. Felismerték azt is, hogy az éghajlatnak esetleges tartós tendenciájú megváltozása nem csupán érdekes természeti jelenség, amelynek megismerésére jelentıs tudományos kapacitásokat szükséges fordítani, hanem egyúttal környezeti, 3
gazdasági és szociális következményekkel járó folyamat is. Ezért a politikusok és a gazdasági-társadalmi kérdésekkel foglalkozó szakemberek is elıbb-utóbb szembekerülnek ezzel a minıségileg új kihívással. Új elméletek, modellek születnek, melyek a klímaváltozás mellett szólnak. Ma már általános a konszenzus a tekintetben, hogy bolygónk éghajlata melegedik. A mérések szerint az utóbbi 150 évben bolygónk átlaghımérséklete 0,7-1 ºC-al növekedett. Most már az is általánosan elfogadott tudományos körökben, hogy ezt az üvegházhatású gázok - és köztük a legfontosabb, a szén-dioxid - légköri koncentrációjának folyamatos emelkedése okozza, amely nagyrészt az emberi tevékenység miatt növekszik - az emberi eredető kibocsátás is növekvı tendenciát mutat. A Meteorológiai Világszervezet 2005-ben közölte, hogy a fenntartható fejlıdést fenyegetı egyik legjelentısebb veszély az extrém idıjárási és éghajlati események úgymint a trópusi ciklonok, árvizek, aszály és hıhullámok növekvı hatása. A Világszervezet megállapítása nagy jelentıségő, mert a fenntarthatósági törekvések érvényre juttatása a légkörvédelem és az alkalmazkodás egyik fontos és hatásos eszköze. 1 A témakör aktualitását az elmondottakon túlmenıen hazánkban és szerte a nagyvilágban a szélsıséges idıjárási jelenségek sokasága is alátámasztja. Az utóbbi években megnıtt a klímaváltozás ügyének a jelentısége - ezt mutatja például Al Gore és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) megosztott béke Nobel-díja. Kevesen tudják, hogy ebben a testületben egy fiatal tudósnı, Ürge Vorsatz Diana, aki jelenleg a Közép-Európai Egyetem professzora, szintén Nobeldíjat kapott. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a releváns nemzetközi szervezetek: ENSZ, EU, IPCC milyen eredményeket értek el eddig a klímapolitikában, ugyanis a 1 Csete László: Klímaváltozás és fenntartható agrárgazdaság, valamint vidék, Stratégiai kutatások- Magyarország 2015. Fenntartható fejlıdés Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, 296. o. 4
kedvezıtlen környezeti változások növekvı kockázata arra hívja fel a figyelmet, hogy folyamatok nemcsak átfogó megközelítést, hanem összehangolt kutatási programokat és nemzetközi intézkedéseket tesznek szükségessé, valamint összefoglalom hazánk klímapolitikában végzett eddigi legfontosabb eredményeit. A dolgozat második része saját kutatáson alapul. Országos véleménykutatás már volt Magyarországon 2006. szeptember 5-12. között, a szerzık szerint az elsı klímafelmérés ez volt hazánkban. A KLIMAKKT projekt tudományos tanácsával egyeztetett kérdıív segítségével döntıen a nemzetközi vizsgálatokban is szereplı kérdésekre keresték a hazai felnıtt lakosság válaszát. Saját kutatással, kérdıíves megkérdezés segítségével középiskolások között keresem ugyanezen kérdésekre a választ. Kutatásommal az a célom, hogy képet kapjunk a jelenlegi középiskolások éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteirıl, körvonalazódjon a felnövekvı nemzedék jelenlegi, esetleges környezettudatos magatartása, megmutatkozzanak mindazok a hiányosságok (elsısorban az ismeretekben, a nevelésben), melyeknek a pótlása a környezetért felelıs életvitel kialakulását elısegítheti. Köszönettel tartozom egykori iskolámnak. Az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanári kara, diákjai segítségével vált valóra az a kutatói munka, melyet dolgozatomban összefoglaltam. Köszönettel tartozom Dr. Pisákné Balogh Éva igazgatónınek, hogy az iskolai tanítási idı alatt lehetıvé tette a kérdıívek zavartalan kitöltését. Szintén köszönöm a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjainak a kérdıívek kitöltésében való aktív közremőködést. 5
1. A KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKA KIALAKULÁSA A nemzetközi környezetvédelmi mozgalom gyökerei, amely a világ közvéleményének formálása, a környezettudatosság fejlesztése révén jelentısen hozzájárult a környezetvédelmi együttmőködés intézményesítéséhez, egészen a XIX. század második feléig nyúlnak vissza. A környezetvédelem, mint országhatárokat átlépı nagy társadalmi mozgalom a 20. század hatvanas éveiben alakult ki az Amerikai Egyesült Államokban. 1962-ben egy fantáziadús amerikai újságírónı, Rachel Carson megírta a Néma tavasz 2 címő mővét. 1968-ban megjelent G. Hardinnek cikke az ökoszisztémák modern használatáról, melynek végeredménye a "közlegelı" 3 pusztulása. A különbözı tudományok képviselıi elemezni kezdték az újonnan fellépı problémákat. A közgazdaságtanban körvonalazódott egy új irány. 1974-ben megjelent E. F. Schumacher híres mőve "A kicsi szép", melyben a fenntarthatóságot tekinti mérvadónak. 1979-ben J. E. Lovelock 4 közzétesz egy új munkahipotézist a Földrıl "Gaia" címen. A Gaiát egy olyan összetett egységnek tekinti, "amely magába foglalja a Föld bioszféráját, légkörét, óceánjait és talaját, olyan kibernetikai rendszert képezve, amely optimális fizikai és kémiai környezetet keres a bolygó élıvilága számára" 5. 2 A könyv a természetben felhasznált kémiai anyagok kedvezıtlen biológiai hatására hívta fel a figyelmet. A 20. század hatvanas éveinek elsı felében az a látomás, amelyet Rachel Carson leírt, teljesen szokatlan volt és drámai módon rázta fel a vezetı értelmiségi körök lelkiismeretét. Ezért tulajdonképpen a Néma tavasz címő könyv megjelenésétıl lehet számítani a környezetvédelem fogalmának bekerülését a társadalmi tudatba és az emberek gondolkodásába. 3 A közlegelı a természeti erıforrásokat szimbolizálja. Környezetünk számos elemét, a szárazföldet (pl. egy rét), a légkört, az édesvizeket, közlegelıként, közjószágként vagy inkább közprédaként használjuk. Amit ebbıl az egyén kivesz, az a sajátja lesz, és a közösséget egy fıre számítva alig károsítja. Hasonlóan, ha szennyezı anyagait a "közlegelın" helyezi el, a kellemetlen tehertıl való megszabadulás saját magának elınyt jelent, míg a közösségben negatív hatása megoszlik. Ezek következményeként, az individuális érdekük által vezérelt egyének, akik többszereplıs fogolydilemmában vannak (az elınyüket hajszolják, és nem kívánnak a közösség "balekjai" maradni), végül fölemésztik, tönkreteszik környezetüket, s ezzel végül saját magukat is. Forrás: Modern Tudás Alapítvány, http://www.moderntudas.net 4 Lames Lavelock angol biológus. Magyarul megjelent könyve: Gaia, A földi élet egy új nézıpontból, Bp. 1990. Egy idıben az amerikai őrkutatási hivatal, a NASA munkatársa és a marsi életet kutató Vikingprogram egyik vezetıje volt. Amikor a Mars és a többi bolygó légkörét összehasonlította a Földével, mély benyomást tett rá az a nagyon egyszerő felismerés, hogy bolygónk atmoszférájának összetétele teljesen valószínőtlen. Ráadásul ebben a valószínőtlen állapotban van immár több százmillió éve. 5 Globális problémák, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány Miskolc, 2001. 8.o. 6
Az egész emberiség, kénytelen volt szembesülni életmódjának tarthatatlanságával. Ez a XX. század derekán indult felismerési folyamat napjainkra eljutott a hétköznapok elsı keserő megtapasztalhatóságáig, addig, hogy az átlagemberek saját bırükön észlelhessék az idıjárás megzavarodását, az olajnak, a gáznak való kiszolgáltatottságunkat, amely már háborúkig vezet, a vízhiány rémét, ami a nem túl közeli jövı háborúinak az oka lehet, a vegyszeres talajmővelés következtében az élelmiszerek megbízhatatlanságát, a hulladék elhelyezés megoldatlanságának problematikáját. A tudomány egyes diszciplínái folyamatosan részt vettek a mai ökológiai szemlélet kialakításában. A szakirodalom által jegyzett politikai állásfoglalásokban is hol a tudomány, hol a civilszervezetek, hol a média játszotta a kikényszerítı szerepét. A kutatók, szakértık, írók munkája tehát szinte mindenütt bevezeti a nagy környezetvédı politikai akciókat 6, megmozdulásokat. Az elméletek, a nemzetközi gyakorlat és a magyarországi környezetvédelmi politika fejlıdését, összekapcsolódását mutatja a következı, kutatómunkám eredményeként szerkesztett 1. táblázat. 6 Glacz Ferenc: Az ökológiai szemlélet történetéhez, História, 2007. 7.sz. 2-17. o. 7
Az elméletek, a nemzetközi gyakorlat és hazánk környezetvédelmi politikájának kapcsolata 1. táblázat Dátum Elméletek Nemzetközi gyakorlat Magyarország 1962. R. Carson: A néma Tavasz 1968. G. Hardinnek cikke az ökoszisz- Római Klub megalakulása témák modern használatáról 1969. 1970. U Thant kiáltvány USA: Föld napja 1972. Római Klub jelentése: The limits to growth 0 növekedés Medows-modellek UNESCO Ember és bioszféra progr. Stockholmi Konferencia UNEP: ENSZ Környezeti Programja 1973-77. EK I.Környezetvédelmi Akciópr. 1974. Római Klub második jelentése Fordulóponton az emberiség, a túlélés stratégiája UNEP tagság E.F.Schumacher: A kicsi szép 1976. I. Környezetv. tv. 1977-81. EK, II. Környezetvédelmi Akciópr. 1979. J.E. Lovelock: Gaia 1982-86. EK, III. Környezetvédelmi Akciópr. 1984. ENSZ Környezet és Fejlıdés Világbizotts. 1987. Bruntland Bizottság jelentése: Our Common Future Közös jövınk Montreáli Jegyzıkönyv 1987-92. EK, IV. Környezetvédelmi Akciópr. 1988. WMO-ENSZ: IPCC 1989. ENSZ Közgyőlés döntése a következı világkonferenciáról 1990. IPCC Elsı helyzetértékelı j. 1992. Sustainable Development Fenntartható Fejlıdés Rio de Janeiró: ENSZ Környezet és Fejlıdés Konferenciája, AGENDA 21. 1992-2000 EU, V. Környezetvédelmi Akciópr. Csatlakozás a Montreali jegyzıkönyvhöz 1993. ENSZ Fenntartható Fejlıdés Bizottsága EU, Európai Környezeti Ügynökség EEA 1995. Környezetv. Tv. 1996. IPCC. Második jelentése 1997. Kiotói Egyezmény Nemzeti Környezetv.Progr. 2000. EU, Lisszaboni Stratégia 2003-2008. Nemz. Környezetv. Pr. II 2001. EU, Göteburgi Csúcs IPCC Harmadik jelentése 2001-2010. EU, VI. Környezetvédelmi Akciópr. 2002. Johannesburg: ENSZ Világtalálkozó a Fenntartható Fejlıdésrıl 2003-2008. Nemzeti Kv. Pr. 2004. Argentina: Buenos Aires, Éghajlatvált. Konferencia 2007. IPCC Negyedik jelentése Fenntart.Fejl. Str. Klímaváltozási Str. 2009. IPCC Ötödik jelentés Forrás: Saját szerkesztés kutatás alapján 8
2. A KLÍMAVÁLTOZÁS KÖZGAZDASÁGI TARTALMA Az éghajlat (azaz a levegıkörnyezet és a vele kölcsönhatásban álló földi rendszerek állapotának térbeni és idıbeni alakulása) egyike a valaha is tanulmányozott legbonyolultabb rendszereknek. A levegıkörnyezet állapotának és az éghajlatnak számszerő vizsgálatát tovább nehezíti az a tény, hogy kölcsönhatásaik és folyamataik túl nagyok és túl összetettek ahhoz, semhogy laboratóriumi kísérletekben reprodukálhatók legyenek. Az éghajlatváltozás egyedülálló kihívást jelent a közgazdaságtannak. A gazdasági elemzésnek globálisnak kell lennie, hosszú idıhorizonton, középpontba állítva a kockázat és bizonytalanság közgazdasági kérdéseit. A klímaváltozás tárgyalásánál fontos megemlíteni a STERN- jelentést 7, mely az éghajlatváltozás közgazdaságtanával foglalkozik. A 2006 ıszén napvilágot látott jelentés szerint az éghajlatváltozás a valaha látott legnagyobb kihívás elé állítja a világgazdaságot. A Stern-jelentés készítésekor gazdasági modellekkel vizsgálták, hogy a kibocsátáscsökkentési célértékek függvényében hogyan alakulnak annak költségei. A jelentés szerint az 1990-es szinthez viszonyított 80%-os csökkentés esetén a világ összesített GDP-je +4 és 12% közötti tartományban változhat. Vizsgálataik szerint 2050-ig az 550 ppm CO2 egyenérték stabilizációs szinthez tartó átlagos éves költségek jellemzı értéke a világ összesített GDP-jének 1%-a körül valószínősíthetı. A nemcselekvés ellenben a világgazdaságot néhány évtized múlva a világ éves GDPjének legalább 5%-ával, a legrosszabb forgatókönyv szerint ennél magasabb, az egyes szélsıséges helyzeteket is beszámítva, akár 20%-os veszteséggel is terhelhetné 8 (1. ábra). 7 A globális felmelegedés elsı, közgazdasági szempontú értékelése a STERN jelentés, amelyet 2006. október 30-án tett közzé a Világbank volt vezetı közgazdásza, Sir Nicholas Stern. 8 Hangsúlyozni kell, hogy a kárérték (társadalmi költség) becslése jelentıs bizonytalanságot tartalmaz, tekintettel az éghajlatváltozás következményeivel, a jövı technológiai és társadalmi gazdasági fejlıdésével, valamint az esetleges hirtelen változások és katasztrofális események lehetıségével kapcsolatos ismereteink 9
1. ábra A Stern-jelentés a GDP jelentıs visszaesésérıl Forrás: STERN jelentés, 2006 A Stern-jelentésben ismertetett eredmények további finomítása szükséges, fıképp annak tekintetében, hogy az éghajlatváltozás nem lineáris folyamat és a közgazdaságtudomány eszköztára nehezen tudja kezelni a szélsıséges hatású jelenségeket és a visszafordíthatatlan események (pl. fajok kihalása) költségeit. Megállapíthatjuk tehát, hogy a közgazdászok között nincs egyetértés a felmelegedésbıl származó károk nettó gazdasági költségeinek összegérıl 3 és 95 dollár közötti összegeket említenek egy tonna szén-dioxidra vetítve. A Sternjelentés szerint a GDP 1%-át is kiteheti a károk mérséklésének költsége, és ha ez elmarad, a legrosszabb esetben a globális GDP akár 20%-kal is csökkenhet 9. hézagos voltára. Azt is meg kell említeni, hogy a GDP korántsem ideális mutatója a gazdasági teljesítménynek. Számos ígéretes próbálkozás van az externális hatásokat figyelembevevı, ún. teljes gazdasági értéken alapuló, vagy a fenntartható fejlıdést mérı indikátorok alkalmazására, ám ezek elıállítása és elérhetısége ma még kérdéses. Forrás: Pálvölgyi Tamás: Tizenöt év az éghajlatvédelemben http://emla.hu/palvolgyi_tamas_et_al.pdf 9 Senki nem tudja elıre jelezni teljes bizonyossággal, hogy milyen következményei lesznek az éghajlatváltozásnak; de most már elég sokat tudunk ahhoz, hogy megértsük a kockázatokat. A mitigációt határozott intézkedéseket hozva a kibocsátás csökkentése érdekében egy befektetésnek kell tekinteni, egy olyan jelenlegi és a következı néhány évtizedben felmerülı költségnek, ami segít a jövıbeni nagyon komoly következmények kockázatainak elkerülésében. Ha ezek a befektetések bölcs módon valósulnak meg, a költségek kezelhetıek lesznek, és a lehetıségek széles tárháza nyílik meg az ilyen jellegő növekedésre és fejlıdésre. Ahhoz, hogy ez jól mőködjön, a szakmapolitikának elı kell segítenie az egészséges piaci jelzéseket, úrrá kell lennie a piaci kudarcokon, és a méltányosságot és a kockázat enyhítését kulcskérdésnek kell tekintenie. A Jelentésnek ez az alapvetı gondolati kerete. Forrás: http://www.energiaklub.hu/dl/kiadvanyok/stern_osszefoglalo.pdf 10
Egyetértek a jelentéssel, mely szerint az üvegházgáz kibocsátás-csökkentésre úgy kell tekinteni, mint a jövıbe történı befektetésre, hiszen a hathatós, gyors kibocsátás-csökkentés elınyei messze felülmúlják annak költségeit. Ahhoz, hogy meglévı problémáinkat felszámoljuk, elıbb meg kell elıznünk az újabbak létrejöttét. A megoldás tehát kevésbé technikai jellegő, inkább emberi és környezeti viszonyrendszerünk átértékelését, új etikát, szemléletet, megközelítéseket követel. Azt gondolom, hogy ezeket a változásokat nehezebb elérni, mint technikai válaszokat találni a fennálló kérdésekre. 10 Napjainkra a szemléletben, az emberi és környezeti viszonyrendszerünkben is változások történtek, melyet a 2. táblázat foglal össze. A gazdaság és a természeti erıforrások kapcsolata Idıszak XX.század 1972-ig 2. táblázat A gazdaság és a természeti erıforrások kapcsolata A környezet korlátlan erıforrás 1972-1987-ig Vita a gazdaság és az ökológia viszonyáról 1987- napjainkig Nemzetközi együttmőködések, kutatások a technológia és az ökológia viszonyát illetıen Forrás: Saját szerkesztés A klímaváltozást a regionalitáshoz, és a fenntarthatósághoz hasonlóan az aktualitás, a holisztikus jelleg, a több területi szinten és ágazatban való megjelenés, valamint a természeti, társadalmi, gazdasági környezet elválaszthatatlan összefüggései jellemzik (Pálvölgyi, 2007). A klímaváltozás tehát nemcsak környezetvédelmi probléma. A klímaváltozást, mint komplex jelenséget szükséges vizsgálni, melyet a 2. táblázatban foglaltam össze. A 10 Fenntartható fejlıdés: Az EU stratégiája, 2001 11
táblázatban a klímaváltozás szintjeit szaggatott vonallal választottam el, ezzel is jelezve, hogy ezek a szintek a változás különbözı dimenzióiban nem különülnek el élesen egymástól 11. A 3. táblázat alapján megállapítható: az éghajlatváltozás egyik el nem hanyagolható jellegzetessége, hogy a hatások az élet és a gazdaság szinte valamennyi szintjén jelentkeznek majd; azaz az éghajlatváltozást, mint ágazatonként és térségenként eltérı tervezési és üzletviteli kockázatot is vizsgálni kell (Pálvölgyi, 2007). A klímaváltozás, mint komplex jelenség A klímaváltozás szintjei 3. táblázat Globális Regionális Lokális Természeti Felmelegedés Biodiverzitás Fajok kihalása Tengerszint emelkedés Érintetlen természeti területek veszélyeztetése Növénykártevık migrációja Természeti katasztrófák Vízjárás, aszályok-áradások Természeti katasztrófák A klímaváltozás dimenziói Társadalmi Gazdasági Járványok Betegségek Egészségügy Környezeti menekültek Légiforgalom Idegenforgalom Mezıgazdaság Élelmiszeripar Termékek, szolgáltatások globális piaci átrendezıdése Tızsdei folyamatok Távközlés Munkabiztonság Vagyonvédelem Magasabb munkavédelmi költségek Etnikai konfliktusok Szélerımővek Építési tevékenység Mezıgazdaság Erdıgazdálkodás Megnınek a fosszilis és biomassza energiahordozók, élelmiszerek ipari, mezıgazdasági alapanyagok ára Nınek a közlekedési, logisztikai költségek Energia, alapanyag, vízellátás zavarai Munkahelyvesztés Munkakörülmény romlás (bérkövetelések, sztrájkok) Víziközmőszolgáltatás Partvidéki ipari infrastruktúra Városi zöldfelületgazdálkodás Termékek, szolgáltatások helyi piaci átrendezıdése Lokális vízhiány Forrás: saját szerkesztés 11 Véleményem szerint a legnehezebb a komplex megközelítés szemléletét, a bioszféra-gazdaság-társadalom komplex egységként való kezelését belátni. Míg a 70 es évek elején (Meadows,1971) az erıforrások korlátossága tőnt fı veszélynek, a XXI. századra a Föld semlegesítı (nyelı) kapacitása válik egyre inkább korlátossá. 12
3. ANOMÁLIÁK A KLÍMAVÁLTOZÁS TUDOMÁNYOS MEGÍTÉLÉSÉBEN A klímaváltozással kapcsolatosan a Stern-jelentés (2006), illetve az ENSZ szakértıi tanácsa az IPCC 12 2006-2007-es jelentései elıtt az uralkodó álláspont az volt (még a téma iránt fogékony közgazdászok és politikusok körében is), hogy a klímaváltozás sok országnak fog kárt okozni, de lesznek olyanok is, melyeknek használ (pl. a hideg-égöviek). Összességében nem lesz súlyos a helyzet - állították -, a védekezés költségeit pedig olyan nagynak tartották, hogy azok nem indokoltak a várható károk ismeretében sem. De voltak, és véleményem szerint még most is vannak klímatagadók. Nézeteik alapján három csoportba sorolhatók 13 : magát a klímaváltozás tényét vonják kétségbe, vagy tagadják antropogén jellegét, vagy pedig az ellenintézkedések célszerőségét helytelenítik. Két amerikai klímaszakértı (Fred Singer és Dennis Avery), véleménye szerint is a mostani globális felmelegedést nem az üvegházhatású gázok okozzák, hanem a Föld története során úgy 1500 évenként ismétlıdı természeti jelenség. A Föld folyamatosan melegszik és lehől. Ez a ciklus cáfolhatatlan, régi, gyakran hirtelen bekövetkezı és globális jelenség. Feltartózhatatlan - írta Fred Singer és Dennis Avery 14. Björn Lomborg dán környezetvédı szintén azt hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás természeti jelenség, nem tehetünk ellene semmit, és a tervezett ráfordításokat fontosabb célokra kellene fordítani, mint pl. szegény országok támogatására, az éhínség enyhítésére, a Kelet- Afrikai AIDS felszámolására, stb 15. Említést kell tennünk James Lovelock-ról 16 is, aki még a Stern-jelentésben felvázolt következményeknél is súlyosabbnak ítéli meg a helyzetet. 12 Intergovernmental Panel on Climate Change 13 Kiss Károly: Világválságok kezelése és kezelhetetlensége (klíma és pénzügyek) Forrás: http://www.greenfo.hu/hirek/ 2008. november 9. 14 Teknıs László: A globális klímaváltozás és a katasztrófavédelem kapcsolata, Hadmérnök, IV. évfolyam 2. szám, 2009. június. 15 Varga Csaba: Az Európai Unió jövıje, Európai Tudásközpont BT. 2008. 16 Lovelock dolgozta ki a GAIA-hipotézist, miszerint a Föld ökoszisztémája egyetlen hatalmas önszabályozó rendszer, mely képes optimalizálni a földi élet feltételeit az ökoszisztémák számára. Legutolsó könyve a The revenge of Gaia címet viseli: hogyan bosszulja meg Gaia az ellene elkövetett bőnöket. 13
Szerinte a század végére kb. ½, de legfeljebb 1 md ember fogja túlélni a klímaváltozást, melyet egy globális termonukleáris háború pusztításaihoz hasonlítja. Lovelock véleménye alapján már nincs idı a meggyızésre, a környezeti tudat fejlesztésére, a környezetbarát termelési és fogyasztási módok kialakítására, mindarra, amire a környezetvédık törekszenek. Az IPCC a már fent említett 2006. és 2007. jelentései lesújtó megállapításokat tartalmaztak, mely szerint: Nagyon valószínő, hogy a XX. század közepe óta megfigyelhetı globális átlagos hımérséklet-emelkedés az antropogén eredető üvegházhatású gázok növekvı koncentrációjának tulajdonítható. Az atmoszféra és az óceánok széleskörő felmelegedése, a jégtakarók olvadásával egyetemben, azt a következtetést támasztják alá, hogy rendkívül valószínőtlen, hogy az elmúlt ötven év globális klímaváltozása külsı [azaz emberi] behatás nélkül történt volna, és nagyon valószínő, hogy az nem tulajdonítható csak az ismert természeti okoknak. Az antropogén eredető felmelegedés és tengerszint-emelkedés évszázadokon át fog tartani, a klímafolyamatok jellegébıl adódóan, még akkor is, ha az üvegházhatású gázok koncentrációját sikerülne stabilizálni. Meg kell említeni, és ki kell emelni a klímaváltozás során a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás fontosságát is, a rugalmas alkalmazkodásét, melyet a szakirodalom ökológiai resilience -ként fogalmazott meg. A reziliencia egy decentralizált vagy regionalizált tervgazdaságot jelent 17, Az ökológiai rugalmasság a változó körülményeknek azzal a mértékével jellemezhetı, amelyet a rendszer képes abszorbeálni, mielıtt a szerkezete átalakul a változók, a folyamatok és az irányítás természetének módosulása miatt. 18 17 Kerekes Sándor: Az energiapolitika és a klímapolitika különös házassága, Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, VII. Nemzetközi Konferencia, Miskolc-Lillafüred, 2009. május 19-20. 18 Walker Brian (2005): A Resilience Approach to Integrated Assessment IAJ The Integrated Assessment Journal Br idg ing S c i enc e s & Po l i c y Vol. 5, Iss. 1 (2005), Pp. 77 97 14
A természet és az ember közötti fenntartható viszony megköveteli, hogy a figyelmet az ökológiai rugalmasságra helyezzük, mert stabilizálás és destabilizálás közötti mozgástér a központi problémája: a mai fejlıdésnek, a globális környezetváltozásnak, a biodiverzitás-csökkenésnek, az ökoszisztémák degradálódásának és a fenntartható fejlıdésnek. A rugalmas, alkalmazkodni képes és ezért fenntartható társadalmi-ökológiai rendszert a következık jellemzik: a diverzitás fenntartása és megırzésének támogatása (biológiai, tájképi, gazdasági és társadalmi értelemben is), az ökológiai sokféleség ember általi kontrolljának korlátozása, a modularitás tisztelete (a csatlakozó rendszerek jobban viselik a sokkhatást), a tanulás, a társadalmi hálózatok és a helyileg kifejlesztett szabályok fontosságának felismerése és hangsúlyozása 19. A klímaváltozás, mint ahogy már az elızı fejezetben is hangsúlyoztam, komoly kihívást jelent nemcsak a közgazdaságtan, hanem a társadalomtudományok számára is. Figyelembe kell vennie: az intra- és intergenerációs egyenlıtlenségeket, az intertemporális egyenlıtlenségeket, a regionális és nemzetek közötti egyenlıtlenségeket, a bizonytalanságokat, kockázatokat. Az externáliák, a közjavak, a potyautasság fogalmát globális szinten kell értelmeznünk. A klímaváltozás mint globális externália azt jelenti, hogy nem csak a saját országunkban és most, másnak okozott károkat kell viselnünk, de a más országokban és földrészeken, más nemzedékeknek, a jövıben okozott károkért is felelısök vagyunk. A klímavédelmi politika mint globális externália pedig azt jelenti, hogy csak nemzetközi összefogással érhetünk el eredményt, a potyautasok pedig az ebbıl kimaradó országok, melyekre a nemzetközi közösségnek mindeddig 19 Kerekes Sándor: Az energiapolitika és a klímapolitika különös házassága, Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, VII. Nemzetközi Konferencia, Miskolc-Lillafüred, 2009. május 19-20. 15
nincs kényszerítı hatása, és ameddig erre nem születik intézményes megoldás, az erıfeszítések eredménytelenek maradnak 20. Aki azt mondja, hogy a jelenlegi felmelegedésben csak a természeti tényezık a meghatározóak, az tagadja a társadalom, a megnövekedett népesség hatását és ezzel meghirdeti a passzivitás elvét az okok megszüntetésénél és ideológiai alapot ad a jelenlegi pazarló életmód folytatásához 21. 20 Varga Csaba: Az Európai Unió jövıje, Európai Tudásközpont BT. 2008. 21 Dr. Láng István professzor: A klímaváltozás magyarországi hatásai és következményei címő elıadása, a Heti Válasz és a Figyelı közös konferenciáján, Budapest, 2007. október 3. 16
4. RELEVÁNS NEMZETKÖZI SZERVEZETEK KLÍMAPOLITIKÁJA 4.1. Az ENSZ klímapolitikája Az ENSZ, mint a legnagyobb nemzetközi szervezet felfigyelt a világgazdaságban zajló folyamatokra. Az ENSZ környezetvédelmi tevékenységébıl a legfontosabb eseményeket emelném ki, azokat a fı tendenciákat foglalom össze, melyek a környezetvédelmi politika fejlıdését, az elızıekhez képest új megközelítését jelentették. (4. táblázat) Prioritások Javasla t 1972. Stockholm Levegıszennyezés Monitoring rendszer felállítása Erıforrások fokozódó felhasználásának hatása a meteorológiai folyamatokra Légköri szennyezés klimatikus következményeit vizsgálni kell A prioritások változása 1984-87. Brundtland Bizotts. Fenntartható fejlıdés elve CO 2 növekedése globális klímaváltozást okozhat A kormányok vállalják az üvegházhatású gázok csökkentését Forrás: Saját szerkesztés kutatás alapján 1992. Rio de Janeiro Elıvigyázatosság elve AGENDA 21 ENSZ Keretegyezmény az Éghajlatváltozásról A kormányok támogassák a légköri tudományos kutatásokat 1997. Kioto Üvegházhat. gázok csökkentése 2005-ben lépett életbe 4. táblázat 2002. Johannesbur g Nyilatkozat Üvegházhatású gázok légköri koncentráció csökkentése Kiotói jegyzıkönyv hatályba lépésének sürgetése Öt jelentıs környezetpolitikai eseményen keresztül mutatom be azt a folyamatot, ahogyan a klímaváltozás a környezetvédelem középpontjába került: a három ENSZ környezetvédelmi világkonferencia (Stockholm, Rió de Janeiro, Johannesburg), a Brundtland Bizottság megállapításain 22, valamint a Kiotói Értekezlet eredményein 22 Láng István: Mindentudás egyeteme, 9. elıadás, 2002. november 11. Láng István elıadása az MTA Agrár-mőszaki Bizottságának 29. K+F tanácskozásán. Gödöllı. 2005. 01. 18 17
keresztül 23. A prioritások változását, a javaslatokat foglaltam össze olyan szempont alapján, hogy a korábbiakhoz képest miben jelentettek elırelépést. Stockholm, 1972. ENSZ Konferencia az Emberi Környezetrıl A konferencia dokumentumaiban még nem szerepelt az a három kulcsszó, amelyet napjainkban használunk, nevezetesen: a globális klímaváltozás, az üvegházhatású gázok, illetve a fenntartható fejlıdés fogalma. Az elfogadott akcióterv javaslatai között szerepelt, hogy a Meteorológiai Világszervezet tanulmányozza a természeti erıforrások fokozódó mértékő felhasználásának meteorológiai folyamatokra gyakorolt hatását. Az ajánlások szerint meg kellett vizsgálni a légköri szennyezıdések klimatikus következményeit, de tisztázásra várt az is, hogy a természeti tényezık és az ember által okozott hatások milyen mértékben jelentkeznek. Stockholmban, 1972-ben még nem foglalkoztak a globális klímaváltozás kérdéseivel. Létrehozták az ENSZ Környezeti Programját 24 (UNEP: United Nations Environmental Programme). Környezet és Fejlıdés Világbizottsága, a Brundtland Bizottság Ez a Bizottság 1984 és 1987 között mőködött és elkészítette a Közös Jövınk (Our Common Future) címő jelentést, amely hangsúlyosan ajánlotta a világ figyelmébe a fenntartható fejlıdést, mint új környezetpolitikai, 23 2005-ben december 10-én történelmi jelentıségő megállapodást kötöttek a Montrealban ülésezı kormányzati vezetık az éghajlatváltozás elleni küzdelem jövıbeli lépéseirıl. A Kiotói Jegyzıkönyvet ratifikáló országok elsı találkozóján megállapodtak, hogy az elsı kiotói kötelezettségvállalási periódust azonnal új üvegházgáz kibocsátás-csökkentési célok követik majd 2012-ben. 24 Küldetése a környezetrıl való gondoskodásban vezetı szerep nyújtása és társas viszony ösztönzése oly módon, hogy a nemzeteknek és népeknek lehetıvé váljon életminıségük javítása anélkül, hogy a jövı generációit veszélyeztetnék. A legfontosabb környezeti intézményként az UNEP dolgozza ki a globális környezeti napirendet, az ENSZ rendszerben támogatja a fenntartható fejlıdés környezeti dimenziójának egységes megvalósítását, a globális környezet hivatalos szószólójaként tevékenykedik. Az UNEP 2009. évi évkönyve az alábbi 6 fı problémával foglalkozott: Az ökoszisztéma menedzselése, a veszélyes komponensek és veszélyes hulladékok, klímaváltozás, betegségek és konfliktusok, erıforrás és hatékonyság, környezeti kormányzás. 18
gazdaságpolitikai és társadalompolitikai modell gondolatát. A Bizottság szorgalmazta, hogy a jövı alapvetı cselekvési vezérfonalát ez az új szemlélet határozza meg. A Bizottság elfogadta a szakemberek azon körének véleményét, hogy a légkör CO 2 tartalmának növekedése globális klímaváltozáshoz vezethet. Ezért azt javasolták, hogy a kormányok vállaljanak kötelezettséget az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Rió de Janeiro, 1992. ENSZ Konferencia a Környezetrıl és Fejlıdésrıl A klímával kapcsolatban három eseményt említhetünk meg: A Riói Nyilatkozat rögzítette az elıvigyázatosság elvét. Ennek megfelelıen, ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható fel indoklásként a környezetromlást megakadályozó intézkedések elhalasztására. Az AGENDA-21 elnevezéső és ajánlásokat összefoglaló dokumentum leszögezte, hogy a klímaváltozással kapcsolatos bizonytalanságok felszámolása érdekében szükség van a hiányzó tudományos, gazdasági és társadalmi tényezık feltárására. A Riói Konferencián elfogadták az ENSZ Keretegyezmény az Éghajlatváltozásról címő, jogilag kötelezı dokumentumot. Sajnos, ez a keretegyezmény még nem tartalmazott sem konkrét határidıket, sem emisszió-csökkentési számokat. Alapvetıen a készséget és a jó szándékot fejezte ki az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának csökkentése érdekében. Kiotói Értekezlet és Jegyzıkönyv 1997. Rió után a Klímaváltozási Keretegyezmény sok bírálatot kapott a kötelezettségek megjelölésének hiánya miatt. 19
Kiotóban, 1997-ben kompromisszumos megállapodás történt: az iparilag fejlett országok vállalták, hogy az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását 2012-ig. A fejlıdı országok nem vállalták ezt a kötelezettséget, mert attól tartottak, hogy ez visszafogja gazdasági fejlıdésüket. Az Egyesült Államok törvényhozása nem ratifikálta a megállapodást. Az orosz vezetés hét évig lebegtette szándékát és csak 2004 ıszén csatlakozott a megállapodáshoz. Ily módon csak 2005. február 16-án lépett jogilag életbe a Kiotói Jegyzıkönyv. Az Európai Unió átlagosan 8%-os csökkentést vállalt, Magyarország pedig 6%-ot azzal a könnyítéssel, hogy a bázisév 1987/88 lett. Johannesburg, 2002 ENSZ Világtalálkozó a Fenntartható Fejlıdésrıl A Nyilatkozat címő dokumentum megemlítette, hogy az éghajlatváltozás káros hatásai már nyilvánvalóak, a természeti katasztrófák egyre gyakoribbak és pusztítóbbak A világtalálkozón résztvevı kormányok megerısítették elkötelezettségüket az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának stabilizációjában. Sürgették a Kiotói Jegyzıkönyv hatálybalépését és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. A következı állomás az Argentínában rendezett az Éghajlatváltozási Keretegyezményben résztvevı országok éves konferenciája volt 2004. decemberében Buenos Airesben. Ezt az eseményt azért emelem ki, mert a Konferencia elnöki tisztét Persányi Miklós Magyarország akkori környezetvédelmi minisztere töltötte be. A Konferencia határozatai között kiemelt formában jelent meg az alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának szükségessége, elsısorban a klíma-érzékeny és ezért sebezhetı szektorokban. 20
4.2. IPCC - Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet A Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 1988-ban létrehozta az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (Intergovernemental Panel on Climate Change IPCC), amely nyitva áll az ENSZ és a WMO összes tagja elıtt. 25 Az éghajlatváltozás modern probléma, bonyolult, az egész Földet érinti, és rengeteg más súlyos kérdéssel összefügg., pl. a szegénységgel, gazdasági fejlıdéssel vagy a népességnövekedéssel. 1992-ben a legtöbb ország csatlakozott az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez, hogy gondolkozni kezdjen azon, mit tehetünk a globális felmelegedés csökkentéséért, és hogyan birkózunk meg az elkerülhetetlen, ismeretlen mértékő hımérsékletemelkedéssel. 26 Az IPCC feladata, hogy átfogó, objektív, nyitott és áttekinthetı módon értékelje a tudományos, mőszaki és társadalmi-gazdasági jellegő információkat, melyek az ember által elıidézett éghajlatváltozás veszélyének tudományos alapú megértését segítik, rávilágítanak annak lehetséges hatásaira és az alkalmazkodásnak, a hatások csökkentésének, valamint a megelızésnek a lehetıségeire. A testület három fı témakörben készít átfogó elemzéseket: Értékeli és rendszerezi a globális felmelegedés kiváltó okairól rendelkezésünkre álló tudományos ismereteket. Elemzi az éghajlatváltozás következményeit a környezetre és a gazdaságra nézve. Áttekinti és értékeli a szükséges és lehetséges válaszstratégiákat. Az IPCC tudósok százainak munkáját koordinálja, és három munkacsoportot szervezett egy-egy feladattal. A munkacsoportok idınként részletes helyzetértékelı 25 Alapvetı Tények az ENSZ-rıl, Egyesült Nemzetek Szervezete, New York, Kiadja a Tájékoztatási Fıosztály együttmőködésben a Magyar ENSZ Társasággal, 2000. 216. o. 26 Tóthné Szita Klára: A globális világpolitikai- kulturális és gazdasági változásai, értékei és szcenáriói, MISKOLCI EGYETEM, Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet, Kézirat, 2009, 8. o. 21
jelentést adnak ki (2. ábra). Az elsı ilyet 1990-ben, a másodikat 1996-ban, a harmadikat 2001-ben, a negyediket pedig 2007-ben hozták nyilvánosságra. A jelentések hitelességét két körülmény is erısíti. Egyrészt nemzetközileg elismert kutatókat kérnek fel ezek megírására, másrészt a világ legfejlettebb kutatóintézeteibıl (pl. Max Plank Institut, Németország; Hadley Centre, Egyesült Királyság; NCAR, USA; CSIRO, Ausztrália) érkeznek a kutatási eredmények. A jelentéseket szakértıkkel ellenıriztetik, majd döntéshozó politikusokat kérnek fel ezek értékelésére, és a szükséges lépések meghozatalára. WMO UNEP IPCC 1. Jelentés 1990. 2. Jelentés 1996. ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény aláírása Rio de Janeiro 1992. Kiotói Jegyzıkönyv 1997. 3. Jelentés 2001. A felmelegedés oka: emberi tevékenység 4. Jelentés 2007. Stabilizálás esetén is: még 100 évig melegedhet a Föld 5. Jelentés? 2009. 2. ábra Az IPCC jelentései és azok hatása Forrás: Saját szerkesztés A 2. ábra is jól mutatja, a szervezet munkájának súlyát. Az IPCC Elsı Értékelı Jelentése után a WMO és az UNEP között tárgyalások kezdıdtek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményrıl (United Nations Framework Convention on 22
Climate Change, UNFCCC), amit azután 1992-ben Rio de Janeiroban, az ENSZ Környezeti és Fejlıdési Konferenciáján írtak alá. A Keretegyezmény globális intézményi kereteket biztosít az éghajlatváltozás kezelésére, a célok megfogalmazására. Az IPCC második Értékelı Jelentése hozzájárult az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Kiotói Jegyzıkönyvének 1997-beli megszületéséhez, melyben az aláíró fejlett országok vállalták, hogy üvegházgáz-kibocsátásaikat átlagosan 5,8 %- kal csökkentik 2012-ig. Az éghajlatváltozás a legsúlyosabb probléma, amivel napjainkban szembe kell néznünk még a terrorizmusnál is komolyabb fenyegetés nyilatkozta David A. King, a brit kormány tudományos fıtanácsadója. A 2001 szeptemberében kiadott Harmadik Értékelı Jelentésben az IPCC megállapította, hogy a korábbinál erısebb bizonyítékok szólnak amellett, hogy a XX. század második felében tapasztalt felmelegedés oka emberi tevékenységben keresendı. A Negyedik Értékelı Jelentésben a korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy a globális felmelegedés és hatásai, valamint a szükséges intézkedések terén egyforma súllyal kezeljék a Föld minden egyes régióját. A jelentés hat évig készült, és 130 ország 2500 klímatudósának kutatási munkáját összegzi: az eddigi eredményeket és 19 klímamodellt használva prognózist ad az éghajlatváltozás jövıjére. Ezek szerint a XX. század közepe óta tartó globális felmelegedést több, mint 90 százalékos biztonsággal az emberi tevékenység során kibocsátott üvegházhatású gázok okozták. 27 A felmelegedés potenciális hatásait számba véve a következıt állítja: az antropogén (vagyis az emberi tevékenységbıl származó) kibocsátás még több száz évig erısíteni fogja a felmelegedést, és emelni fogja a tengerszintet akkor is, ha az üvegházhatású gázok 28 koncentrációját stabilizáljuk, 27 IPCC, 4. jelentés, 5. o. 28 Olyan légköri gáz, amely átereszti (csak kis mértékben nyeli el) a rövidebb hullámhosszú napsugárzást, de jelentıs mértékben elnyeli a földfelszín hosszúhullámú kisugárzását, és ezáltal hozzájárul a felszín, ill. a 23
mert hosszú idıt vesz igénybe ezeknek a gázoknak a csökkenése 29. Fontosnak tartják a környezeti, illetve gazdasági nehézségekkel többszörösen sújtott térségek és ágazatok felismerését. A Negyedik Jelentés központi problémája az ivóvíz kérdése. 4.3. Az EU klímapolitikája Az Európai Unió alapvetı céljait - egészen az Európai Szén- és Acélközösség megalakulásától kezdve - az európai értékek szolgálatában határozták meg, és az elmúlt ötven évben folyamatosan tovább fejlesztették. Az EK Szerzıdés többször módosított 2. cikke konkrétan rögzíti ezeket a célokat. A Közösség feladata, hogy (.) egész területén elımozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlıdését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a férfiak és nık egyenlıségét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztı növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú versenyképességét és konvergenciáját, a környezet minıségének magas szintő védelmét és javítását, az életszínvonal és életminıség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást. E feladatok elérésének fı eszközei az egységes belsı piac, a gazdasági és monetáris unió kialakítása, illetve a meghatározott közös és közösségi politikák megvalósítása. A környezetvédelmi politika csak hosszú folyamat eredményeként került be a közösségi politikák közé. felszínközeli levegıréteg felmelegedéséhez. E tulajdonsággal rendelkezik többek között a vízgız, a széndioxid, a metán és számos más légköri nyomgáz. Az ilyen tulajdonságú és jelentısebb tartózkodási idejő gázok légköri mennyiségének felhalmozódása megnöveli a földi légkör üvegházhatását, és globális éghajlatváltozást idézhet elı, Láng István Környezetvédelem - fenntartható fejlıdés Mindentudás Egyeteme 9. elıadás 2002. november 11. 29 IPCC 4. jelentés 17. o. 24
A Római Szerzıdés elkészítésekor, 1957-ben az ekkor megalakult Európai Gazdasági Közösség tagállamai az intenzív gazdasági integrációt, egy közös piac létrehozását határozták meg legfontosabb célként. A következı évtizedben a környezet állapotának romlásával helyi, nemzeti problémaként kezdtek el a tagállamokban foglalkozni. Az áttörést az 1972-es párizsi csúcstalálkozó jelentette, ahol az állam- és kormányfık Közösségi Környezetvédelmi Politika kidolgozását, valamint Közös Környezetvédelmi Akcióprogramok elindítását határozták el. (1. táblázat). A környezetvédelmi politika fejlıdésében fontos állomást az Egységes Európai Okmány 30 jelentette, amely a Római Szerzıdést kiegészítette környezetvédelemre vonatkozó cikkelyekkel, és ezzel a Szerzıdésekben is intézményesült a közös környezetvédelmi politika. A Maastrichti Szerzıdés 31 az 1990-es években kiterjesztette a környezetvédelmi politika céljait, hatáskörét, és alapelvé tette a környezeti szempontok figyelembevételén alapuló fenntartható fejlıdés koncepcióját. A Masstrichti, majd az Amszterdami Szerzıdés 32 alapján vált alapelvvé, hogy a környezeti hatásokat az egyéb különbözı szakpolitikák alakításakor is figyelembe kell venni, azaz a környezeti szempontokat integrálni kell minden más politikába. Az Amszterdami Szerzıdés 174. cikkelye kimondja, hogy az EK a környezetvédelem terén a következı célok eléréséhez kíván közös politikával hozzájárulni: az életkörnyezet minıségének megırzése, védelme és javítása a természeti erıforrások gondos és ésszerő kihasználása olyan nemzetközi érvényő intézkedések átültetése a gyakorlatba, amelyek kezelni képesek a regionális és világmérető problémákat. 30 Az Egységes Európai Okmányt (Single European Act) 1986. február 18-án írták alá, 1987. január 1-jén lépett hatályba és az egységes belsı piac megvalósítását tőzte ki célul 31 A Maastrichti Szerzıdést 1992. február 7-én írták alá, 1993. november 1-jén lépett hatályba. A szerzıdésben a tagállamok elhatározták, hogy a gazdasági integráció elmélyítése érdekében gazdasági és monetáris unióra lépnek, és legkésıbb 1999-ig közös valutát vezetnek be. 32 Az Amszterdami Szerzıdést 1997. október 2-án írták alá, 1999. május 1-jén lépett hatályba. 25
A környezetvédelmi politika így a Szerzıdésekben is intézményesített közösségi politikává vált, melynek fı feladata, hogy keretet adjon a tagállamok környezetvédelmi tevékenységének. A fenntartható fejlıdés elve A nyilvánosság elve A megelızés elve Az EU környezetvédelmi politikájának alapelvei A károk maximális eltávolításának elve A "szennyezı fizet" elve Szubszidiaritás elve Integritás elve 3. ábra Az EU környezetvédelmi politikájának alapelvei Forrás: Saját szerkesztés Az EU környezetvédelmi politikájának alapelvei a 3. ábrán láthatók, mely szerint: A fenntartható fejlıdés elve jelenti a globális környezeti problémák megoldásánál a kiutat. A nyilvánosság elve egyre nagyobb szerepet kap a döntéshozatalban, a jogszabályok, programok elıkészítésekor informálva van, és véleményezésében részt vesz. A megelızés elve alapján nagyobb beruházásoknál, építkezéseknél kötelezı az ún. környezeti hatástanulmány készítése. A károk maximális eltávolításának elve megfogalmazza, hogy a környezeti károkat (pl. emissziók) már a szennyezı forrásoknál, vagyis helyben el kell 26
távolítani. Ha ez nem sikerül, kibocsátásukat a lehetı legjobban minimalizálni kell. A szennyezı fizet elve alapján a megelızés és tisztítás költségeit, illetve a kompenzációs illetékeket az fizeti, aki a szennyezıdést kibocsátotta. Ez a környezetvédelmi adókon és illetékeken keresztül valósul meg. A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítıen megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. (EK Szerzıdés, 5. cikkely) Az integritás elve pedig kimondja, hogy minden szakpolitikába integrálni kell a környezeti szempontokat. A környezetvédelmi politika eszközei Akcióprogramok Másodlagos jogforrások szabályozás Finanszírozási források 4. ábra A környezetvédelmi politika eszközei 33 az EU-ban Forrás: Saját szerkesztés A 4. ábra a környezetvédelmi politika eszközeit foglalja össze, melynek egyik fontos eszköze a környezetvédelmi akcióprogramok. (Environmental Action Programs) Az EU környezetvédelmi politikájának megvalósulását szolgálják, középtávú programok és stratégiai politikai dokumentumok. Jól tükrözik a készítés 33 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyőlés, 1999. 239.o. 27
idején uralkodó környezeti gondolkodásmódot és a problémaérzékelést, illetve stratégiát. Többéves idıszakra készülnek és az adott idıszakra elérendı célokat tőznek ki. Az elsı Környezeti Akcióprogram 1973-ban, a következı 1977-ben kezdıdött. Ezeknek hatása, kiterjesztése még nem volt nagymértékő. A harmadik Akcióprogram, melyet 1983-ban hirdettek meg, már megfogalmazta az orvoslás helyett megelızés alapelvét, mely máig érvényes alapelv a környezetvédelmi politikában (3. ábra). A IV. Környezetvédelmi Akcióprogramban (1987-1992.) már az újabb jelentıs szemléletváltozás megfigyelhetı, hiszen most elıször a környezetpolitika nem egy különálló fejezetként, hanem a teljes termelési folyamatot integráló politikaként jelent meg [Nagy Zoltán, 2001]. Az integrált megközelítés, a szektorális elemzés már paradigmaváltást jelentett a "gazdasági orientáltságról" a "fenntarthatóság fogalmi keretére. A VI. Akcióprogramban pedig az éghajlatváltozás kezelése, mint prioritás jelenik meg. Az akcióprogramok legfontosabb prioritásait és célkitőzéseit az 5. táblázat foglalja össze. Akcióprogramok az EU-ban 5. táblázat Akcióprogramok Célok 1. 1973-1977. A környezet védelme a Közösség egyik alapvetı célja. A környezeti károk megelızése és csökkentése, az ökológiai egyensúly megırzése; az erıforrások ésszerő használata. A környezetpolitika még nem rendelte alá magát a közös piac céljának 2. 1977-1981. A megközelítés és a célkitőzések tekintetében az elsı folytatása. 3. 1982-1986. Már nem a következmények eltávolítása, a megelızés a központi elem. A klímaváltozás kérdése a hivatalos politika részévé vált. Hosszú távú gondolkodásmód, hatékony stratégia szükséges, gazdasági szerkezetátalakítás, új fogyasztási és termelési szokások kialakítása. A környezet védelme külön fejezetet kap az Egységes Európai Okmányban 4. 1987-1992. A környezetpolitika a teljes termelési folyamatot integráló politika, Integrált megközelítés, szektorális elemzés, új eszközrendszer. 5. 1992-2000. A környezeti dimenziót integrálja a legszennyezıbb szektorokba, korlátozza a régi csıvégi szemléletet, konszenzus alapú megközelítés 6. 2001-2010. Az éghajlatváltozás kezelése, a természet és biodiverzitás, környezet és egészség, a természeti erıforrások fenntartható használata és a hulladékgazdálkodás. Forrás: Saját szerkesztés kutatás alapján 28