BAROMFI TARTÁSTECHNOLÓGIA ETOLÓGIA Novotniné Dr. Dankó Gabriella Debreceni Egyetem MÉK
BAROMFI FAJOK: Tyúk Gyöngytyúk Pulyka Liba Kacsa Pézsmakacsa (pézsmaréce) A tartástechnológia minden fajnál más-más. Árutermelés szempontjából legfontosabb a tyúk, ezen belül is az árutojás termelésre használt genotípus.
A BAROMFITENYÉSZTÉS JELENTŐSÉGE Megnövekedett a fehérjében gazdag, kalóriaszegény élelmiszerek szerepe. A tojás, a baromfihús magas biológiai értékű táplálék. A nagy hozamú hibridek beállítása jelentősen növelte az állati termék-hatékonyságot. Az ágazatban a beruházási költségek rövid idő alatt megtérülnek Termelése gyorsan igazítható a piac és az export igényeihez Kedvező a vágási kihozatal Számottevő a trágyatermelés A termék jelentős része exportálható.
Év Baromfi (ezer db) Tyúkféle Tyúktojás (millió db) Egy tyúkra jutó tojás 1982 67.552 4.361 1989 58.564 4.576 1990 50.011 4.679 186 1991 38.968 4.443 188 1999 31.244 25.890 3.190 202 2003 47.268 37.502 3.433 210 2010 42.213 31.848 2.732 218
ELNEVEZÉSEK. Naposcsibe: a kelés után felszáradt, még nem etetett állat Csirke: nevelésre kihelyezett állat, 8-10 hetes korig. Brojler/pecsenyecsirke. Fiatalkorú gyorshizlalásra beállított állat Kakas: hímivarú állat Jérce: nőivarú Tyúk: kifejlett tojástermelő állat.
A BAROMFI BIOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGAI Tolltakaró: hőmérséklet ellen, repüléshez, vedlik. Fedő-, pehely- fonalas- és sörtetolla van. Vedlés: évente jelentkező neuro-hormonális folyamat. Ezalatt szünetel a tojástermelés. Kiváltható fény, a takarmány és az ivóvíz programszerű megvonásával. Tojásképződés: bonyolult felépítésű petesejt, de csak akkor biztosítja a faj szaporodását, ha megtermékenyül. Tojás kialakulása: neuro-hormonális tényezők befolyásolják. A tojás felső részén választódik ki a híg fehérje, a középső részén alakul ki a mészhéj, az alsó részén a tojáshéj színt adó hártya (kutikula). Kialakulásához 25-29 óra szükséges. Tojásrakás: Részben örökletes, részben külső tényezők befolyásolják. 5 tojástermelő képesség határozza meg: - állóképesség/perzisztencia: a tojástermelési periódus hossza - intenzitás - hosszú szünetek hiánya: 4 vagy annál több napos szünet - kotlás: Idegrendszeri és hormonális úton meginduló folyamat, kifejlődik az anyai ösztön - ivarérés ideje
A BAROMFI EMÉSZTŐKÉSZÜLÉKÉNEK JELLEGZETESSÉGEI A baromfi tápcsatorna a testmérethez képest rendkívül rövid. A takarmányok gyorsan haladnak át az emésztőcsatornán. Ezért koncentrált takarmányokat kell etetnünk, illetve fontos hogy a takarmányozási hibák gyorsan jelentkeznek. A baromfiak szaglása és ízérzékelése gyenge, takarmányaikat elsősorban szín és forma alapján válogatják. A baromfi tápcsatorna egyedi jellemzője, hogy a szájüregben nincs fog. A legtöbb baromfi rendelkezik beggyel, amely a magvak felpuhítását szolgálja, enzimeket nem termel. A baromfi fajoknak két gyomra van: a mirigyes és a zúzógyomor. A zúzó nem termel emésztőenzimet, a takarmány aprításában játszik szerepet. Az emésztés döntően a vékonybélben történik. A vakbél a rostemésztés helye, amely leginkább a libára jellemző. A bélcsatorna valamint a húgy és ivarszervek a kloákában nyílnak a külvilágba.
Ciklus: az az időszak, amelyen keresztül a tojó több napon át termel. Intenzitás = tojás db /ciklusok száma Pászma: a ciklusok között 1-2 nap szünet A fajfenntartás ösztöne felülírja a termelés ösztönét, ha elveszik tőle a tojást akkor újat fog rakni, ha nem vesszük el, nem tojik, hanem 7-10 tojás lerakása után megkotlik.
A TENYÉSZTÉS FELADATAI Fajtatiszta tenyésztést alkalmaznak: A hibridek előállítására szolgáló vonalak fenntartására és teljesítőképességének fokozására A kis létszámban fenntartandó állományok fajfenntartó tenyésztésére A kettős hasznosítású állományok teljesítményének javítására Hibridtenyésztés: genetikailag jól kombinálódó állományokat, vonalakat kereszteznek a heterózishatás kiváltására.
SZAPORÍTÓ FELADATOK Nemesítő telep (tenyésztő üzem) Szaporító telep (nagyszülő és szülőpártartó üzem): nagy termelőképességű állományok szaporítása. Tojóhibridnek elég kevesebb telep is, a húshibridek szaporítása több fokozatban történik. Szülőpárok: a megfelelő ivararányban kiadott apai vonalú kakasokat és anyai vonalba tartozó jércéket, amelyektől az előírt befejező keresztezést elvégezve árutermelésre alkalmas végterméket kapunk. Árutermelő telep (végtermék üzem)
NEVELÉS Egyfázisos: az állomány napos kortól az értékesítésig ugyanabban az épületben van Kétfázisos: 1x áttelepítik Háromfázisos: 0-8 hétig nevelőól, 8-19. hétig utónevelő, 19-21. hétig tojóház A tojástermelés csúcsa a 29-32. élethétre tehető, hasznos időszak a 38-42. hét
TAKARMÁNYOZÁS A hús- és tojó típusú tenyésznövendékek takarmányozása már a felnevelés ideje alatt is eltér az adagolásban és az etetés idejében. Biztosítani kell a kavicsetetést és a mészkiegészítést (kagylódara). A korlátozott takarmányozás célja és végrehajtása: - A könnyű tojóhibrid szülőpárok 20-21 hetes, - a középnehéz tojóhibrid szülőpárok 22-23 hetes, - a hús hibrid szülőpárok pedig 24-25 hetes korra érik el a legkedvezőbb tojóérettséget. Mennyiségi és minőségi szempontból kifogástalan tenyésztojás-termelést akkor érünk el, ha az ivarérettség időpontját késleltetjük. - Minőségi korlátozás: energia- és fehérjeszint csökkentése. - Mennyiségi korlátozás: A típustól függően 10-25%-kal csökkentjük az adagot.
A BAROMFI TÁPLÁLÓANYAG-ELLÁTÁSA A takarmánynak tartalmaznia kell az állat létfenntartásához és a termeléshez szükséges táplálóanyagokat. A korszerű, egy-termelési célra tenyésztett fajták, hibridek- genetikai adottságai csak akkor bontakoznak ki, ha az állat igényét minden tekintetben ki tudjuk elégíteni. A szénhidrátok és a zsírok szolgáltatják a takarmány energia tartalmát. A gabonamagvak sok szénhidrátot (keményítő) tartalmaznak és zsírtartalmuk is kielégítő, de a baromfi a zsírkiegészítést nagyon meghálálja. A baromfi nagy fehérjetartalmú takarmányt igényel. A fehérjében gazdag takarmányok állati-, vagy növényi eredetűek lehetnek. Az utóbbi időben, az állati eredetű melléktermékek visszaszorulásával megnőtt a kristályos aminosav-készítmények jelentősége az állat fehérjeszükségletének kielégítésében. A baromfi tollképzéséhez kéntartalmú aminosavakra van szükség, így számára az elsőrendű limitáló aminosav a metionin, a másodrendű limitáló aminosav pedig a lizin.
A BAROMFI TÁPLÁLÓANYAG-ELLÁTÁSA Az ásványi anyagok biztosítják a csontos váz kialakulását. Legfontosabb a kalcium és a foszfor mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya. Különösen sok kalciumot igényelnek a tojó állatok, mert a tojáshéj sok meszet tartalmaz. A tojástermelés alatti mészhiány lágy héjú tojások termelését, majd a tojástermelés csökkenését és megszűnését eredményezi. A takarmányok kalcium-tartalmának kiegészítésére takarmánymeszet használunk. A szervezet zavartalan működéséhez még egyéb ásványi anyagokra és nyomelemekre is szükség van, amelyeket ásványi anyag premixekkel lehet a takarmányba adagolni.
TARTÁSMÓD Alapvetően 3 féle tartásmód: Hagyományos udvaros tartás: a szabadon tartott állat szabadon keresgéli az élelmét. Önellátásra termelés esetén. Félintenzív: az állatok épületben vannak. A termékek piacra kerülnek. Mélyalmos tartásmód: az istálló padozatára 15-25 cm vastag alomréteget (szecskázott szalma, faforgács) terítenek. Ketreces tartásmód: Árutojás-termelésnél alkalmazzák. 2-4 szintes ketrecekben vannak a tyúkok. Növelhető az állatok száma és jól gépesíthető. Két fajtája: rácspadlós vagy trágyaaknával kombinált. (De: EU-s követelmények!). Állománysűrűség: az egységnyi (1 m 2 ) hasznos alapterületen elhelyezett állatok száma.
HAGYOMÁNYOS UDVAROS TARTÁS A szabad tartású tyúkoknak legalább tyúkonként 4m 2 területük van, melyet egész nap használhatnak, ülőrudakat, tojófészkeket, kaparófát és almozott területet biztosítanak a nekik.
MÉLYALMOS TARTÁS 9-18 tojótyúkot tartanak négyzetméterenként, nagy csarnokokban. 6000 madár tartható így egy épületben. Különböző szintű ülőrudak és tojófészkeket biztosítanak a tyúkoknak. Viselkedési zavarok:a tolltépés, kannibalizmus. Ez a fajta stressz gyakori okozója az elhullásnak, azoknál a madaraknál melyek alulmaradnak a ranglétrán.
KETRECES TARTÁS A tyúkok ketrecekben élnek négy-hatosával, 550cm 2 terület jut minden madárnak. A ketrecek dupla sorokba több szintnyi magasságba vannak elrendezve. A tyúkok dróthálón állnak. Az ilyen fajta ketrecek EU szerte be lesznek tiltva 2012-re. Ezután csak feljavított ketreceket engedélyeznek, melyben 750 cm 2 terület jut egy tojótyúknak. A ketrecek tartalmazni fognak fészket, ülőrudat és kaparó helyet.
HÚSHIBRID TARTÁSTECHNOLÓGIA
BROJLERCSIRKE Nagy növekedési erélyű, jó hústermelő képességű tyúkfajta ill. hibrid, amelyet végtermék előállítás céljából 35-42 nap alatt 1,5-2,5 kg testtömegre hizlalnak fel. Ezt a nagy élőtömeget ilyen rövid idő alatt csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelő hústípusú hibridet hizlalunk, betartjuk a technológiában előírt tartásifeltételeket (állománysűrűség, hőmérséklet, páratartalom, stb.) és az állatok táplálóanyag szükségletének megfelelően takarmányozzuk az állatokat. A nevelés három-fázisos: - napos kortól 21 napos korig indítótáp, - 22-től 35 napos korig nevelőtáp, - 36 napos kortól a hízlalás befejezéséig befejező tápot etetünk.
Az egyes tápok javasolt táplálóanyag-tartalma az állatok növekedési erélyének megfelelően alakul. A fiatal állatnak a legnagyobb a növekedési erélye és ilyenkor használ fel legkevesebb takarmányt 1 kg tömeggyarapodásra. Ezt a nagy növekedési erélyt koncentrált takarmány etetésével tudjuk kihasználni. Minél idősebb az állat, annál lassabb a növekedése és annál több takarmány szükséges egységnyi tömeggyarapodás eléréséhez. A zártan nevelt, mozgásukban korlátozott hústípusú hibridek 2,0 2,4 kg keveréktakarmányból állítanak elő 1 kg élőtömeget, az udvaron kapirgáló kettős hasznosítású fajták ennél többet fogyasztanak gazdasági abrakból. Intenzív, zárt tartási körülmények között egy brojlercsirkére általában 0,8 1,0 kg indító-, 1,5-2,0 kg nevelő- és 1,0-1,5 kg befejező tápot számíthatunk.
A NAPOSÁLLAT FOGADÁS A naposállatot mindig alaposan takarított, gondosan fertőtlenített, almozott, felfűtött istállóba fogadjuk, amelyben bent vannak az ugyancsak fertőtlenített etetők és itatók, feltöltve ivóvízzel és takarmánnyal. Fűtés: nélkülözhetetlen a csibék 25 napos koráig. Két típus: kombinált és teremfűtés. Relatív páratartalom 60-70%. Fontos a jó szellőzőkapacitás is. Az új állományt az előző csoport kórokozóitól védeni kell, ezért a takarítás az épület környezetére és minden helyiségeire terjedjen ki. Fertőtleníteni csak tiszta felületet lehet, nagynyomású géppel hatékonyabb az elvégzett munka. Az épület rotációját úgy kell tervezni, hogy a takarítás után az épület 12-14 napig üresen állhasson, tehát a 7 hetes nevelési időt 3 hetes szervizperiódus kövessen. Így egy évben 5,2 rotáció érhető el.
A BROJLER CSIRKE ELŐÁLLÍTÁSÁNAK EREDMÉNYESSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A brojler-előállítás eredményességét az állománysűrűség, a nevelés időtartama és az állomány rotációja befolyásolja. A helyesen megválasztott állománysűrűség a brojler nevelés gazdaságosságának döntő tényezője. Korszerűen felszerelt nevelőkben az állománysűrűség 25-30 kg/m 2 -ben határozható meg, amely 1,5 kg-os brojlerekből 17-20 naposcsibe telepítését jelenti. A nevelés időtartamának megválasztása a gazdaság adottságaitól és a vásárlói igényeitől függ. Rövidebb nevelési idő, illetőleg kisebb hizlalási végtömeg jobb takarmányértékesítést és férőhely-kihasználást, továbbá gyorsabb állományforgót tesz lehetővé. Az állomány rotációja az egy gazdaságból egy év alatt vágásra leadott csoportok számát jelenti. Az évi állományforgó nagyságát egyrészt az egy turnus hizlalásának időtartama befolyásolja, másrészt az üresen állás ideje határozza meg. Az állományforgó 8 hetes hizlaláskor 5,5 5,7, 7 hetes hizlalási idő esetén pedig 6,3 6,5 közötti.
A BROJLER NEVELŐ TELEP ÉS ÉPÜLETEI A pecsenyecsirke -hizlalás mély almos és ketreces rendszerben történhet, bár az utóbbi mind inkább háttérbe szorul, sőt Magyarországon szinte kizárólag mély almos brojler nevelés található meg. A hizlalótelep méretét az egyszerre betelepítés, illetve kiürítés lehetősége határozza meg. A mély almos brojler nevelő istállókkal szemben támasztott követelmények: - A naposcsibék fogadására az istálló egész alapterületét ki lehessen használni, - Elegendő itató- és etetőférőhely legyen benne, - Klimatizálása megfeleljen a brojlerek igényeinek - Kiszolgálása egyszerű és áttekinthető legyen. - Az istálló épületére vonatkozóan nincsenek szoros megkötések. Méretének alsó határát az egy gondozóra jutó egység jelenti, felső határa pedig ennek 2-3-szorosa lehet.
A BROJLERISTÁLLÓ KLÍMÁJA A mai korszerű hústípusú hibridek érzékenyek az istállóklímára. A megfelelő istálló-hőmérséklet irányértékeinek betartása alapvető követelmény. Ez télen könnyebb feladat, mint nyáron. A hizlalás időtartama alatt az istállólevegő jó minősége a jó oxigénellátottság, a csekély széndioxid és ammóniakoncentráció, a megfelelő páratartalom és a viszonylagos pormentesség a nevelés sikerét jelentősen befolyásoló tényező. A szellőzés mértékét mindenkor az állomány kora, testtömege, telepítési sűrűsége, a külső levegő és az istállótér hőmérséklete szabja meg. Az istálló levegőjének relatív páratartalmát úgy célszerű beállítani, hogy a nevelés első 10 napjában 70-75%-os, ezt követően 50-60%-os legyen. A harmadik héttől kezdve a szellőztetésnek egyre nagyobb jelentősége van.
A BROJLERISTÁLLÓ KLÍMÁJA Hazai klimatikus viszonyok között szellőztetés nélkül nem képzelhető el sikeres brojler nevelés. A szellőztetési rendszerek lehetnek negatív nyomású és túlnyomásos rendszerek. Az előbbinél szívóventilátorok kiszívják az elhasználódott levegőt, amelynek a helyére a negatív nyomás révén légbeejtőkön friss levegő áramlik be. A túlnyomásos rendszerekben nyomóventilátorok befújják, megforgatják, majd kifújják a levegőt. A ventilációnak a hizlalás második felében döntő szerepe van a kívánatos alomminőség fenntartásában. A brojler nevelés második szakaszában a csirkék napi trágyatermelése ugrásszerűen nő, hasonlóan a takarmány - és vízfogyasztáshoz, veszélyeztetve az alom minőségét. A jó minőségű alom az egyik előfeltétele a jó közérzetnek, az egészségi állapotnak és a hatékony termelésnek.
SZÁLLÍTÁS A tartási, takarmányozási helyzet, a csirkék kíméletes, vagy kíméletlen összefogása, ketrecbe helyezése, a szállítás és vágás előírt módon való végzése, egyenként és összesen kihat a hús minőségére, ezen keresztül a piaci helyzetére. Kíméletlen rakodás esetén gyakori az értékes testrészeken fellépő bevérzés, sőt a csontok törése sem ritka. A begy az utolsó tápfelvétel után 6-8 óra múlva ürül ki. A telt begy a feldolgozáskor szakad, szennyezi a húst, főként a legértékesebb mellhúst. Szállítás előtt 6-8 órával szüntessék meg az etetést, mert jelentős értéket kobozhatnak el.
HÚSTERMELŐ HIBRIDEK Hybro: Magyarország nagyszülő-párokat importál. Évi tojástermelése: 150-160 db. Szülőpár tojónként 100-120 értékesíthető brojler naposcsibe nyerhető. Arbor Acres: fehér tollazatú, jó húsformákat mutató, gyors fejlődésű hibrid. A világ élvonalába tartozik. Ross húshibrid: H-Ross Kft. 4 típusa van.
FEHÉR-ROSS 308 Rendkívül jó húskihozatalú. Tetszetős húsformái, előnyös gasztronómiai tulajdonságai miatt az egyik legkeresettebb fajta. Erőteljes brojler fejlődési erényű és kimagasló takarmányértékesítésű. Szilárd szervezeti felépítés, jó életképesség jellemzi. Ajánlott az intenzív nevelési idő alatt végig jó minőségű takarmányt etetni.
ROSS-314
REDBRO: Vörös tollú brojler. Egyöntetű vörös tollazatú kedvelt fajta. Kiváló húsminőség, nagyon jó húsformák, kiemelkedő életképesség jellemzi, fajlagos takarmány felhasználása vetekszik az ipari típusokéval. Mind háztáji, mind intenzív körülmények között gazdaságosan nevelhető. A kiváló húsformák és vörös tollazata miatt az élő piacok kedvelt fajtája. Rostos, kevésbé zsírosodó húsminősége miatt a legmagasabb fogyasztói igényeknek is megfelel. Ajánlott az intenzív előnevelés, mely után választható az intenzív, vagy extenzív utónevelés.
MASTER GRIS Tarka tollú, hústípusú broiler. Kedvező húsformái és húsminősége, valamint a növekedési erély és fajlagos takarmányozási paraméterei miatt gazdaságosan hizlalható. Kiváló növekedési erélye és ellenálló képessége miatt megfelel a háztáji és a kisüzemi baromfi hizlalás céljainak.
HÚSHIBRID CSIRKÉK ÁLLATJÓLÉTI AUDIT LISTÁJA Az "audit" szó jelentése "vizsgálat". Általában egy működő rendszerre, folyamatra, termékre vonatkozik, megvizsgálva, hogy az mennyire felel meg az elvárásoknak, előírásoknak.
Forrás: Baromfi állatjóléti útmutató (kiadó:baromfi Termék Tanács)
AZ ÁRUTOJÁS (ÉTKEZÉSI TOJÁS)- TERMELÉS
Az árutojás -termelés a brojler hizlalást követően a tyúktenyésztés második legnagyobb ágazata. A tojóhibridek nevelése: - előnevelés 5-6 hetes korig - utónevelés: 17-19 hetes korig A nevelési periódust követően 17-19 hetes korban a tojóházba telepítik át az állományt. A tojástermelésre nevelt csirkék nevelésekor az a célunk, hogy a tojástermelés kezdetére (22-23 hetes kor) egészséges, szilárd szervezetű, jó kondíciójú (de nem elzsírosodott), állományt neveljünk fel, amely képes lesz a tojóidőszakban a maximális termelés elérésére. Az árutojást kizárólag tojóhibridekkel állítjuk elő intenzív, zárt tartási módban, ahol az állatok a betelepítéstől selejtezésig irányított környezetben élnek és termelnek.
TOJÓHIBRID Olyan tyúkhibrid, amelyet kifejezetten magas színvonalú tojástermelésre és nagy stressztűrő képességre szelektálnak. Tojástermelési ciklus Az a tojástermelési időszak, amelynek kiindulópontját az állomány 5%-os termelése jelenti, és termelési típustól függően 45-55 hétig tart. Általában a tojótípusú fajták, hibridek termelési ciklusa hosszabb.
A TOJÓHIBRID JÉRCÉK NEVELÉSÉNEK ÉPÜLETEI A nevelőistállóknak alapvetően két formája alakult ki: - a padozatos és (a padozat lehet mélyalmos és rácspadozat) - a ketreces nevelés. Az árutojás termelő állományok 75%-át ketreces rendszerben nevelik. A ketreces tartásban javul az épület-kihasználás, jól szabályozható a tojótyúkonkénti takarmány - és ivóvízellátás, a munkafolyamatok könnyen gépesíthetők a állatok sokkal kevésbé fertőződhetnek, az ember egészségére nézve minimalizálja a veszélyforrásokat, könnyebb a klímát kialakítani elsősorban azért, mert a trágya folyamatosan elválasztható a belső térből.
TECHNOLÓGIAI TÉNYEZŐK Istálló kialakítása, felépítése Hőmérséklet, páratartalom Takarmány Ivóvíz, vízfogyasztás Technológia Trágya kezelése Tojások kezelése
ISTÁLLÓ KIALAKÍTÁSA Főbb jellemzők: jól szigetelt épület, mosható belső tér, (falak, padozat), lehetőség szerint légmentesen lezárható (fertőtlenítés, gázosítás) Modern épületek: szendvicspanel (6cm= 60cm fal) Oldalfalakon: hűtőpanelek, légbeejtők Végfalakon: ventillátorok Tetőbe építve: kürtők ventillátorokkal Oldalfal:szigetelt, tető: szendvicspanel
IVÓVÍZ, VÍZFOGYASZTÁS Létfontosságú (előbb víz, aztán takarmány) Optimális hőmérsékletű tiszta víz kell Savanyítás: bizonyos gyógyszereket jobban megisszák, Salmonella ellen is használják A víz minőségét rendszeresen ellenőrizni kell, a rendszert sűrűn kell átmosni ( szennyeződések). Gyógyszeradagoló mindig legyen Leggyakrabban használt adalékok: almaecet (savanyítás), Calgophos-os oldat ( Ca-többlet biztosítása), vitaminok Vízhiány: kevesebb, kisebb tojások (azonnal)
ITATÓ BERENDEZÉSEK Általában vályús és körtányéros itató berendezéseket használnak. Innen itathatnak gyógyszereket és egyéb vízben oldható hatóanyagokat tartalmazó készítményeket is.
VILÁGÍTÁS, CSŐRKURTÍTÁS, SELEJTEZÉS A világítás döntő hatású a tyúk tojástermelésére ezért a nevelés során világítási programokkal alakítják az ivarérés idejét ill. az ivarérést követően a tojástermelés beindulását. A nevelés során elengedhetetlen gondozás feladat a csőrkurtítás. Ketreces tartásban a csőrkurtítás mellett a jércék középső három karmát és taraját is le szokták vágni. A nevelési idő alatt általában két alkalommal selejteznek egyszer 8 hetes kor körül és egyszer a tojóházba telepítéskor. Selejtezni az alkati és egészségi szempontból nem megfelelő egyedeket kell. A selejtezést akkor érdemes elvégezni, amikor amúgy is kézbe vesszük az állatokat.
HŐMÉRSÉKLET, PÁRATARTALOM A tojástermelés 13-18 ºC-os tojóházban a legkedvezőbb. Az ettől eltérő hőmérséklete csökken a tojástermelés és romlik a takarmányértékesítés. Az ideális páratartalom a tojóházban 60-70 %. Állandó légmozgás kell, mértéke: 0,1-0,2 m/s Mélyalmos tojóházban almozásra tiszta, száraz szalmát vagy puha faforgácsot használunk. Nyáron: hűtés, szellőzés létfontosságú, nagy melegben az állatok többet isznak, tojásszám csökken, és a héjszilárdság is romlik A tyúk a magasabb hőmérsékletet alacsony páratartalommal jobban elviseli (max. 75 %),ezért az adiabatikus hűtést is óvatosan kell alkalmazni. Télen: fűtés nincs, ilyenkor is kell a légmozgás, szellőztetés fontos, de vigyázni kell, hirtelen nagy mennyiségű hideg levegőt nem szabad az istállóba engedni; öblítés programot szoktak alkalmazni a ventilláción.
SZELLŐZÉSI MEGOLDÁSOK Hűtőpanel Tető-kürtő Ventillátorok
TAKARMÁNYOZÁS Zárt rendszerű (fertőzés, porképzés) Dercés takarmány: kevesebbet fogyaszt az állat, mint granulátumból (120-140 g/nap/tyúk), csőrkurtítás Napi többszöri etetés (ingerlés) Ad-libitum etetés 12 cm/állat vályúhossz kell Etető kocsi megtöltve
ETETŐBERENDEZÉSEK: Vályús (kaparóláncos) Zártcsöves (köretetős) Úgy kell megválasztani, hogy a száraztakarmányok ad libitum és korlátozott adagú etetése egyaránt megoldható legyen.
TRÁGYA KEZELÉSE Rácsos padozat alatt műanyag szalagra kerül Trágya kijutatása az épületből: technológia függvénye milyen időközönként, hetente legalább két alakalommal (nincs ammónia felhalmozódás) Létezik olyan technológia, ahol azonnal szárítják a trágyát, már az istállóban (meleg levegős csövek) Az állat nem érintkezik a trágyával, betegségek, fertőzések elkerülhetőek ( szemben a mélyalmossal) Tojás sem kerül a közelébe! Végtelenített szalag
TOJÁSOK KEZELÉSE Modern telepeken: kézzel nem érintkeznek a tojással (automata csomagoló gépek) Tojások leszedésének helye: legjobb ha nem az ólban történik (porképződés, zavarják az állatot), hanem egy erre kialakított helyiségben. Tojásszedés menete: minőség szerinti válogatás (törött, koszos tojás), átvilágítás tükrök előtt (hajszálrepedés, belső minőség), súly szerinti válogatás Fertőtlenítési módok: UV-fénnyel, Ózonnal (külsőleg) Vízzel nem érintkezhet a tojás ( kutikula felület lemosódik, 72 órán belül fel kell dolgozni ). Tojás jelölése élelmiszertintával. Átvilágítás
TOJÁSVÁLOGATÓ
Az üzletekben vásárolt tojásokon található kód első karaktere egy szám, ami utal magára a tartásmódra. A tojások jelölésénél a következő számokat kell alkalmazni: 0 organikus tojás 1 szabadtartású tojás 2 mélyalmos tojás 3 ketreces tojás
A TOJÓHIBRID JÉRCÉK TAKARMÁNYOZÁSA A csirkéket napos kortól 6 hetes korig indító-, majd 13 hetes korig jérce 1. nevelő-, azt követően az 5-10 %-os termelési szint eléréséig (20-22 hetes korig) jérce 2. nevelőtáppal takarmányozzuk. A takarmány mellett ad libitum zúzókavicsot, 18-20 hetes kortól mészgrittet, vagy kagylózuzalékot is kell biztosítani az állatoknak. A könnyűtestű (fehér héjú tojást termelő) tojóhibrid növendékeket nem hajlamosak az elzsírosodásra, ezért azokat ad libitum takarmányozzuk. A középnehéz (barna héjú tojást termelő) tojóhibrid jércék hajlamosabbak az elzsírosodásra ezért ezeket korlátozott adagú takarmányozásban kell részesíteni. A visszafogott takarmányozásra azért van szükség, hogy a tojásrakás kezdetét késleltessük, megakadályozzuk a korai elhízást, így megfelelő szintű tojástermelést tudjunk elérni. A nevelési időszak végéig (20 hetes kor) a könnyű testű jércék 6,3-6,5 kg, a középnehéz testűek pedig 7,5-7,7 kg tápot fogyasztanak el. A visszatartás idején az ivóvízellátást is korlátozni kell. Erre azért van szükség, mert a korlátozottan etetett állatok éhesek és a kelleténél több vizet vesznek fel. Így emésztési zavarok, lágy begy, hasmenés léphet fel.
A TOJÓTYÚKOK TAKARMÁNYOZÁSA Ha a jércenevelés nem a tojóházban történik, akkor a jércéket 18-20 hetes korukban át kell telepíteni végleges helyükre ("beólazás"). Helyesen nevelt állományban a tojás-termelés 22 hetes korban kezdődik. A jércetápról a tojótápra 20 hetes korban néhány napos átmenettel fokozatosan térjünk át. A tojástermelés színvonalát, illetve az életkori szakaszokat figyelembe vevő takarmányozást fázisos takarmányozásnak nevezzük. Eszerint a termelés első szakaszában kell nyújtani a legmagasabb fehérjeszintű takarmányt, majd a termelés csökkenésével a tojótáp fehérjetartalma csökkenthető.
TOJÁSTERMELŐ HIBRIDEK Shaver Starcross 288:Könnyű testű, fehér héjú étkezi tojást termelő. Mo. nagyszülő-párokat importál. Évi tojástermelése: 275-280 db. Tetra SL: Középnehéz testű, barna héjú étkezi tojást termelő. Évi tojástermelése: 260-270 db. Harco hibrid: Bábolnai Mg forgalmazza.
A KETRECES TARTÁS ELŐNYEI Nagy a munkatermelékenység Nagyfokú automatizálás Kedvezőbb mikroklíma Higiénikusabb A rossz szokások kialakulásának veszélye minimális Alacsonyabb a tojás előállítási költsége Minimális a felesleges mozgásból eredő luxus takarmányfogyasztás Kisebb mortalitás Nincs fűtési kts. (animális hő)
A KETRECES TARTÁS HÁTRÁNYAI Nagy beruházási ktsg. A technológiai hibák nehezen vehetők észre Érzékeny az állomány a takarmány fehérjetartalmára Jól képzett munkaerő kell (műszaki, informatikai képzettség) Nehéz az elhullott állatok észrevétele.
AZ EU ELŐÍRÁSAI A KETRECES TARTÁSRA A ketrec terület 65%-ának legalább 40 cm magasnak kell lennie, nem lehet 35 cm-nél alacsonyabb. Körömkoptató kell A ketrecpadozat lejtése 8 o 10 cm etetővályú/állat 10 cm itatóvályú/állat (vagy itatószelep) Tojófészek legyen a ketrecben
A TOJÁSTERMELÉS SZAPORODÁSI FOLYAMAT Ha az állat nem érzi jól magát, akkor a termelése csökkenésével reagál. A tojásrakás szaporodási ösztön, ha szuboptimális a környezet, akkor nincs petesejt termelés sem. Tehát nem tudjuk rossz környezetben tartani az állatot, ha árutojást akarunk termelni, mert a szaporodási folyamatok szűnnének meg először.
Fontos hangsúlyozni, hogy vannak olyan technológiai elemek, amelyeket minden állatlétszám és megoldás esetén nagyon komolyan be kell tartani. Ezek az ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI és a TAKARMÁNY MINŐSÉGI ÖSSZETÉTELEKRE vonatkozó előírások és szabályok. Figyelmen kívül hagyásuk vagy csak módosításuk is olyan veszéllyel jár, ami az egész termelés eredményességét veszélyeztetheti.
A TENYÉSZTOJÁS-TERMELÉS
A tenyésztojás -termelő állományok fenntartásának célja minél nagyobb mennyiségű, keltetésre alkalmas, termékeny tenyésztojás előállítása. Ehhez olyan környezeti feltételeket kell teremteni, amelyek között az állatok egészségi állapota kifogástalan, tartani tudják a termelő kondíciót, a kakasok és a tojók ivari tevékenysége zavartalan. Szülőpár Tenyész-utánpótlás céljából tartott baromfi-állomány, amelyben meghatározott ivararányt kell fenntartani az optimális tenyésztojás termelés érdekében. Jérce Tyúkfajba tartozó 10 hétnél idősebb, de még nem ivarérett, tenyésztési vagy árutojás -termelési célra nevelt nőivarú állat. Az ivararány beállítása Az optimális ivararány betartása a tojások magas termékenységi arányának a feltétele. A túl sok kakas éppúgy csökkenti a termékenységet, mint a túl kevés. Hústípusú tenyészállományokban mélyalmon 100 tyúkra 10 kakas jut. Rácspadló esetén kismértékben növelni kell a kakasok arányát. Tojó típusú állományokban a tartásmódtól függetlenül 9-10 kakast számítanak 100 tojóra.
A TENYÉSZÁLLAT TARTÁS NÉHÁNY FŐBB SZEMPONTJA Az állattenyésztés magasabb szintje, nagyobb szakmai ismereteket igényel, mint a végtermék (húscsirke, árutojás) előállítása. az állomány nagy értékű még precízebben be kell tartani az állategészségügyi követelményeket. A szaporítási munka csak a tenyésztő, illetve forgalmazó engedélyével történhet. Tartástechnológiai megoldására a mélyalmos tartást ajánlják több okból is: Beruházási igénye kisebb. Természetszerűbb tartásforma, a tenyészállatnál lényeges a párzás, az állóképesség, a megfelelő erős lábszerkezet szempontjából is. Hátránya, hogy nagyobb a férőhelyigény, a tojás szennyeződésének lehetősége, és rosszabb az állategészségügyi feltétel.
A TENYÉSZÁLLAT TARTÁS NÉHÁNY FŐBB SZEMPONTJA Néhány technológiai szempont: A tenyészállat tartás általában kétfázisú: - jércenevelésre (21-23 hét) - és tojástermelési fázisra (11-13 hónap) bontható. Ezek pontos hossza az állat hasznosítási irányától függ - tojó típusú tyúkoknak korábbi az ivarérése és hosszabb ideig termelnek, mint a hús típusúak. Ezt a két fázist térben különválaszthatjuk, de történhet egy helyen is. Telepítési sűrűség függ attól, hogy 1 vagy 2 fázisban nevelünk, de alapvető meghatározója a technológia korszerűsége.
A TENYÉSZÁLLAT TARTÁS NÉHÁNY FŐBB SZEMPONTJA Nagyon nagy figyelmet kell annak szentelni, hogy megfelelő legyen a légcsere. Ha ez természetes úton nem oldható meg, mesterséges ventilációról kell gondoskodnunk. Tenyészállatok tartásával az optimális hőmérséklet 18-20 C o, bár a termelés 5-25 C o között még zavartalan. Ajánlott ivararány: Általában 1:10 az ajánlott, de itt is figyelembe kell venni a tenyésztők ajánlását. Világítás: Nagyon fontos technológiai elem. Minden tenyészállományba pontos világítástechnológiai leírás tartozik, aminek nem betartása csökkent termelést jelent minden esetben.
A TENYÉSZTOJÁS-TERMELŐ ÁLLOMÁNYOK TAKARMÁNYOZÁSA A tojó hibrid szülőpárok közül a könnyű testűeknél 20 hetes a középnehéz testűeknél 22 hetes, a hústípusú tojóknál 23 hetes korban kell megkezdeni az áttérést a jércetápról a tojótápra. A tenyészállományokkal a tojóidőszak teljes ideje alatt tojótápot etetünk. A tojó típusú szülőpárokat végig ad libitum takarmányozzuk. A könnyű testű hibridek átlagos napi takarmányfogyasztása 115g, míg a középnehéz testű szülőpároké 125g. A hústípusú szülőpárokat adagolva etetjük. A takarmányadag a tojástermelés intenzitásához igazodik. A napi adag mennyiségét fokozatosan kell növelni a csúcstermelésig, maximális értéke 170g lehet. Majd a csúcstermelés befejezése után (amikor a tojástermelés intenzitása 80% alá esik) fokozatosan csökkentjük a napi adagot 140 g-ig. A tojótápot dercés formában szokás etetni. A hústípusú szülőpárok kakasainak a 18-20 tojóhét befejeztéig magasra függesztett kakas önetetőkbe szemes vagy granulált takarmányt helyezünk, kakasonként napi 50 g adagban. A zavartalan tojástermelés céljából gondoskodni kell a tojótyúkok mészszükségletének kiegészítéséről is., amelyet leginkább mészkőgritt adagolás formájában szoktak biztosítani.
Tojásgyűjtés. Szállítószalag segítségével, könnyíthetjük meg a tojásgyűjtést.
A TOJÓIDŐSZAK JELLEMZŐI A tojóidőszak kezdetét a 10%-os tojástermelés eléréstől számítjuk. Kívánatos, hogy az egész állomány hamar megkezdje a tojásrakást, azaz ivarérett legyen. Tenyészérettnek csak akkor tekinthető az állomány, ha a tojás mérete megfelel a keltetőtojással szemben támasztott követelményeknek. A tenyésznövendékeket a termelés megindulása előtt be kell telepíteni a tojóházba. A termelő istállóba történő betelepítésre a tojó hibrideknél a 18. héten, hús hibridek esetében a 8-10. héten kerül sor. A tojóidőszak hosszát a keltetőtojások iránti kereslet, a tojástermelő állomány termelési színvonala és a tojások termékenysége szabja meg. A tojó hibrid szülőpárok közül a könnyű testűeket 40-44 hétig, a középnehéz testűek 42-46 hétig a hús hibrid szülőpárokat pedig 36-40 hétig tartják termelésben.
A TOJÓHÁZAK ÉS BERENDEZÉSEIK A tenyésztojást termelő állományok istállói hasonlóak az árutojás -termelő rendszerekhez, így megkülönböztetünk mélyalmos, teljes trágyaaknás, kombinált és ketreces tojóházat. A mélyalmos tojóház egész alapterületén almoznak. Az alom minősége ebben a rendszerben a termelékenység alapvető meghatározója. Az árutojást termelő állományokkal szemben a tenyésztojás - termelésre nem optimális a teljes trágyaaknás rendszer, mivel a padozatként szolgáló lécrács vagy háló nehezíti a párzást, ami a tojások termékenységének romlásához vezet. A kombinált rendszerű trágyaaknás és kaparóteres tojóházak a legelterjedtebbek. Battériás (ketreces) tojóházakat is kialakítottak, azonban a szülőpárok elhelyezésére kialakított ketrecek csak a tojó hibridekben váltak be. A szülőpár istállókban használt etetők és itatók megegyeznek a tenyésznövendékek nevelésére használtakkal. A szennyeződéstől mentes tojófészkek használata szükséges. A kombinált rendszerű tojóházakban a trágyaakna fölé ülőrudakat helyeznek el. Ha a trágyaakna lécráccsal fedett, akkor ülőrúdra nincs szükség.
A TENYÉSZTOJÁSOK GYŰJTÉSE A tojások keltetésre való alkalmassága már a tojóházban eldől. A megtermelt tojásokat tenyésztojásként kell kezelni, ami fokozott gondosságot igényel. Első feladat a tojótyúkok tojófészekbe szoktatása. Ha ez elmarad, sok lesz az alomra, trágyaaknára rakott, piszkos tojás. A tojófészkeket jól kell almozni, és állandóan tisztán kell tartani. A tojásokat a tojóidőszakban naponta legalább négyszer, az alomtojást állandóan szedni kell. A tojásokat erre a célra készült, fogantyúval ellátott ún. tálcatartós eszközre kell gyűjteni.
A TOJÁSTERMELÉS ELLENŐRZÉSE A tojástermelés intenzitását folyamatosan ellenőrizni kell. Ezért a tojástermelés százalékos alakulását naponta regisztrálni kell. Bármilyen nagyobb visszaesés vagy nagyobb ingadozás tartástechnológiai, illetve takarmányozási hibára vezethető vissza, amelyet azonnal orvosolni kell. Ha a tojástermelés eltér a technológiában előírttól, akkor ez nem csak a tojásmennyiség csökkenésével, hanem a tojások minőségének romlásával is jár. Különösen érzékenyen reagálnak az állatok a környezeti tényezők változásaira a tojástermelés felmenő ágában és a csúcstermelés időszakában. Emellett a keltethetőséget jelentősen befolyásolja a kakasok állapota és az ivararány is.
JÁRVÁNYVÉDELMI ELŐÍRÁSOK A termelő épületeket kerítéssel kell körülvenni, amin zárható kaput, a kerítés határában kéz- és lábfertőtlenítési eszközöket kell elhelyezni. A rágcsálók és a vadmadarak az épületekbe ne juthassanak be Törekedni kell arra, hogy a telep területén egykorú broilerek legyenek, a ki- és betelepítés minden ólban egyszer történjen. Az épületekbe az ott dolgozók csak átöltözés után lépjenek be, az itt használt munkaruhát a telepről kivinni nem szabad. Az elhullott állatokról az illetékes állatorvos utasítása szerint kell gondoskodni.
A TYÚK VISELKEDÉSE
A tyúkok viselkedésformáinak csoportosítása Táplálkozás (evés, ivás, ürítés) Mozgás (helyváltoztatás, pihenés, alvás) Szexuális viselkedés (udvarlás, párzás, tojásrakás, kotlás) Társas viselkedések (agresszió, csipkedés, sorrend) Komfortérzetet tükröző magatartásformák Hang és egyéb jelzések
A baromfifajok estében a különböző viselkedési formák (mintázatok) megnyilvánulásának gyakorisága, intenzitása és időtartama függ a genotípustól, az ivartól, az életkortól, az évszaktól és a napszaktól, valamint a tartási körülmények számos tényezőjétől. Ketrecben tartott tojótyúkok különböző viselkedésformáinak időbeli megoszlása 13 órás megvilágítási idő során:
Táplálkozás Előbb mohón eszik (kb.5 perc), aztán válogat (10-40 percig) Az evési idő függ az életkortól, a takarmányadagolástól (ha állandóan előtte van 50%-kal is többet ehet, mind adagoltan), a takarmány minőségétől (E dúsabból kevesebbet eszik)
Ivás A tyúkfélék egy ivási periódus alatt 8-14-szer a csőrüket a vízbe mártva felszippantanak egy korty vizet, miközben felemelik fejüket. Könnyen megtanulnak szelepes itatóból is inni. A vízfelvétel sok mindentől függ (egyedtől is- a kevesebb vizet ivók trágyája értékesebb) A vízfogyasztás is szelekciós szempont.
Szexuális viselkedés Az ivari viselkedés a viaskodás során fejlődik ki, de elemei már csibekorban megfigyelhetők. Az ivarérés függ a fényviszonyoktól. A tiszta kakascsoportban a domináns állatok állandóan megkísérlik a szubordinált egyedek meghágását (agyongyötrés, elhulláshoz vezethet). Párzás előtti figyelemfelkeltés: attraktív takarmány felmutatás a csőrben, keringőző mozgás, ellentétes oldali szárny leeresztése. A valódi hágási folyamat kialakulásához hozzájárul a tyúkok lelapuló pozitúrája (lordózis).
A tyúk mozgástere Természetes körülmények között 3 körre terjed ki: 1. kör 25-50 m sugarú: táplálékot keresi, jól ismeri, biztonságos 2. kör: 100 méterre terjed, biztonsági zóna, ismeri a búvóhelyeket 3. kör: ezen kívül van, nem tudja megjegyezni a tárgyakat, ha szokatlan esemény éri pánikszerűen menekül innen.
Kotlás A baromfi genetikailag rögzített viselkedési formája, amelynek célja a tojások természetes kiköltése. A tojóállományoknál és a szülőpár állományokban nem kívánatos tulajdonság. A kotlás a tenyésztojás-termelés szempontjából kedvezőtlen, mivel a kotlás ideje alatt szünetel a tojástermelés. Ezért a szelekciós nemesítés a kotlás kiküszöbölésére irányult, irányul. A kifejezetten tojástermelő fajták, hibridek nem kotlanak. A ketreces tartás egyébként is gátolja a kotlás kialakulását. A kettős hasznosítású és a hústípusú állományokban a kotlás komoly problémákat okoz. Ezekben az állományokban különösen nagy gondot kell fordítani a tojások gyűjtésére. Emellett a tojóházban elegendő számú tojófészek kialakításával és szakszerű gondozásával a kotló állatok száma csökkenthető. A fellépő kotlás megszüntetésére kotlás leszoktató ketreceket használnak.
A kotlós és csibe közti kapcsolat Alapja a mozgás látása és a hang. A tojásból való kibúvás előtt és után a csibe segélyt kérő hangjára a kotlós hívó (kotyog) hanggal válaszol. A kikelés utáni első kb.32-36 órában (csúcspont: 13-16. órában) a csibék rendkívül érzékenyek, minden ingerre reagálnak, különösen azokra, melyek az öröklött mozgáskombinációk kiváltására alkalmasak- bevésődési periódus. A csibék megelégedést kifejező hangját lehet hallani, ha a kotlós szárnya alá hívja őket. 12-14 hetesen válik el a fészekalj az anyjától (teremésztes körülmények között), az anya növekvő ellenséges magatartást tanúsít.
Kannibalizmus A tyúkfajra jellemző nem kívánatos viselkedési forma, amely az állatok elégtelen kalcium- és só ellátásának eredménye. Kezdetben tollcsipkedésben nyilvánul meg, súlyos esetben véresre marják egymást az állatok Megelőzése Ha egy állományban kialakul a kannibalizmus, azt nehéz kiküszöbölni. Ebben segíthet a megvilágítás erősségének jelentős csökkentése és a csőrkurtítás.
A nagyüzemi baromfitartás higiéniája
Általános higiénia szempontok: Az élelmiszer termelés egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a baromfi. A termelést nagyban befolyásolja: Genetikai háttér, Környezet, Takarmányozás, betegségek elleni védelem. Az állategészségügyi munka legfontosabb része a betegségek megelőzésére való törekvés. optimális környezeti feltételek kialakítása ellenálló képesség növelése
Istállóépítési módok Vázas építési mód: Elemekből, előre gyártott vasbeton v. fém v. fa. Alapozás nincs, az elemek alaptesten állnak. Hosszanti falas építési mód: A falak tartják meg a tetőszerkezetet, kellő teherbírás kell. Tömör téglából, vagy falazóblokkból épülnek a falak. Építőanyaggal szembeni kívánalmak: Könnyen fertőtleníthető Jó hőtechnikai tulajdonság Mérgező, sugárzó anyagtól menetes Átengedi a hőt, levegőt, páratartalmat. Megfelelő légáteresztőképesség biztosítása fontos, mert ezek meghatározzák az istállók hőforgalmát ezen keresztül az állatok termelését.
Páralecsapódás: Harmatponti hőmérsékletet ért el a levegő, vízcseppek csepegnek a plafonról. Ez nem jó, meg kell akadályozni. Ok: A födém hőáteresztő tényezője folyamatosan csökken. A magas pára kedvez a mikróbáknak.
Broileristálló általában 1000m 2 ; állomány: 17-20 ezer betelepítési sűrűség: 35-40 kg/m 2 élősúlyban almozott (száraz, penészmentes alomszalma) 18-20 C alaphőmérséklet + gázinfralámpák: a csirke közvetlen környezetét melegítik Immunizálás Etetés Etetőtálca: minél előbb takarmányt tudjon felvenni Etetőcsészék: vállmagasságban Etető 2-2,5 méteren belül Párásítás v. vízbeporlasztás Itatás: 1 méteren belül, nyílt víztükrű vagy csepegtetős itató gyógyszer, vitamin adagolása Kitelepítés: mechanikai takarítás, kitrágyázás, mosás
Broileristálló berendezései Etető 2-2.5m-en belül legyen etető
Itató 1m-en belül itató: nyílt víztükrű vagy csepegtető
Istállóklíma keresztszellőzés
Magasnyomású párásító
hőcserélőn áramoltatják a beérkező levegőt, nagyon költséges. istállóban vezetett levegő áramába vízcseppeket permeteznek. Az állatnak az a jó, hogy legyen inkább magasabb páratartalom és pár fokkal alacsonyabb hőmérséklet.
Szellőzés higiéniája A hőt, vízgőzt, káros gázokat, port, élő csírákat a kürtők és a szellőzőnyílások útján távolítanak el. Természetes: nyílászáró szerkezetekkel. Mesterséges: ventillátorral A levegő szennyezettség hatással van a háziállatok termelésére és egészségére.
Alagútszellőzés
Teremfűtés: általában gáz vagy olajtüzelésű berendezéssel fűtjük, cél az istálló terének egyenletes felfűtése. A külső környezet tényezői közül a légkör páratartalma, hőmérséklete, ammónia-, porszennyezettsége erősen befolyásolja a szervezet működését. A relatív páratartalom 60-70 % körüli, ennél magasabb érték kedvez a kórokozók feldúsulásának. Az ammónia erősen lúgos kémhatású vegyület, irritálja a nyálkahártyát, megnyitja az utat a különböző fertőzésekkel szemben. Az ammóniaszint csökkentésének módja az alom szárazon tartása.
Fűtés gázinfrával
A napos állatok hőszabályozása még nem fejlett, a szükségesnél tartósan alacsonyabb hőmérséklet az állatok lehűlését, az emésztőrendszer működésének leállását okozza, bélgyulladáshoz, éhezéshez, elhulláshoz vezet. A felnőtt állatok jobban tűrik a hideget, mint a meleget, mivel hőszabályozásuk inkább a hőtermelésre és tárolásra, mint a hő leadásra rendezkedett be.
Környezeti higiénia (takarítás, fertőtlenítés) 1. Seprűtisztára takarítás 2. Nedves takarítás és fertőtlenítés (gőzborotva) A környezetben jelenlevő kórokozó csírák ellen takarítással és fertőtlenítéssel védekezünk. 3. Istálló kiszárítása 4. Gázos fertőtlenítés 5. Szellőztetés 6. Bealmozás 7. Fogadási hőmérsékletre fűtés - alaphőmérséklet 22-24 C - műanya alatt 30-32 C
Istálló takarítás Jól tisztítható, fertőtleníthető Ne okozzon sérülést Ne okozzon mérgezést, sugárzást Tűzvédelmi, balesetvédelmi előírások
Általános ellenálló képesség A járványos betegségek megelőzésének módja egyrészt az állatok ellenálló képességének magas szinten tartása, másrészt a kórokozók bejutásának megakadályozása, amihez a következő szabályokat kell betartani: - a telep zártságának biztosítása, - a személyi- és járműforgalom korlátozása, - karantén istálló biztosítása, - rágcsálók és vérszívó rovarok távoltartása, - rendszeres takarítás, fertőtlenítés, - rendszeres ellenőrzés.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET