A harcsa (Silurus glanis) növényi fehérje alapú takarmányozásának megalapozása intenzív rendszerben

1

PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR KESZTHELY Állttudományi és Állttenyésztéstni Tnszék DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS Állt- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskol Iskolvezető: Dr. And Angél, D.Sc. A hrcs (Silurus glnis) növényi fehérje lpú tkrmányozásánk meglpozás intenzív rendszerben Témvezetők: Dr. Bercsényi Miklós egyetemi tnár és Dr. Ngy Szbolcs egyetemi docens Készítette: Hvsi Máté Keszthely 2014 2

A HARCSA (SILURUS GLANIS) NÖVÉNYI FEHÉRJE ALAPÚ TAKARMÁNYOZÁSÁNAK MEGALAPOZÁSA INTENZÍV RENDSZERBEN Értekezés doktori (PhD) fokozt elnyerése érdekében Írt: Hvsi Máté Készült Pnnon Egyetem, Georgikon Kr Állt- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskoláj keretében Témvezetők: Dr. Bercsényi Miklós egyetemi tnár és Dr. Ngy Szbolcs egyetemi docens Elfogdásr jvslom (igen / nem) A jelölt doktori szigorlton...%-ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogdásr jvslom: Bíráló neve:...... igen /nem (láírás)**. (láírás) Bíráló neve:......) igen /nem. (láírás) ***Bíráló neve:......) igen /nem. (láírás) A jelölt z értekezés nyilvános vitáján...%-ot ért el. Veszprém/Keszthely,. Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése... Az EDHT elnöke 3

Trtlomjegyzék 1.Kivont... 6 2.Abstrct... 7 3.Auszug... 8 4.Bevezetés... 9 5.Célkitűzések... 12 6.Irodlmi áttekintés... 13 6.1. A hrcs rendszertn... 13 6.2. A hrcs elterjedése... 14 6.3. A hrcs testfelépítése... 14 6.4. A hrcs táplálkozás és növekedése... 15 6.5. Hrcsfélék termelése és hsznosítás hzánkbn és világbn... 18 6.5.1.Pngsius sp.... 19 6.5.2.Cstornhrcs (Ictlurus puncttus)... 21 6.5.3.Afriki hrcs (Clris griepinus)... 23 6.5.4.Amuri vgy jpán hrcs {Amur ctfish, Jpnese ctfish}, Silurus sotus... 25 6.6. A lesőhrcs hsznosítás hzánkbn és Európábn... 26 6.7. A hlliszt termelés helyzete és problémái... 31 6.8. A hlliszt kiváltásánk és mennyiségi csökkentésének lehetőségei... 33 6.8.1. Állti eredetű összetevők... 34 6.8.2. Növényi eredetű összetevők... 36 6.8.3. Fermentációs termékek... 39 6.9. Intenzív, növényi fehérje lpú rgdozó hltermelés fenntrthtóság... 41 6.10. A hlk fehérje- és minosv-szükséglete... 42 6.10.1. Fehérjeigény... 43 6.10.2. Aminosvigény... 45 6.11. Az optimális etetési gykoriság és npi tkrmánydg... 47 7.Anyg és módszer... 49 7.1. A kísérleti rendszerek... 49 7.2. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált... 50 7.2.1.Optimális npi tkrmánydg meghtározás... 50 7.2.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás... 51 7.2.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált... 52 7.3. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok... 53 7.3.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során... 53 7.3.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével... 55 7.4. Anlitiki vizsgáltok... 57 7.5. Mérések, számítások, sttisztiki értékelés... 57 8.Eredmények... 60 8.1. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált... 60 8.1.1.Optimális npi tkrmánydg meghtározás... 60 8.1.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás... 63 8.1.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált... 66 8.2. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok... 69 8.2.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során... 69 8.2.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével... 72 9. Az eredmények értékelése és következtetés... 76 9.1. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált... 76 4

9.1.1.Optimális npi tkrmánydg meghtározás... 76 9.1.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás... 77 9.1.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált... 78 9.2. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok... 79 9.2.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során... 79 9.2.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével... 80 10. Összefogllás... 81 11. Tézispontok... 82 12. Thesis points... 83 13. Köszönetnyilvánítás... 83 14. Irodlomjegyzék... 84 Függelék... 104 Fényképek... 104 Publikációs list... 107 Tudományos elődások z értekezés témkörében... 107 Tudományos közlemények z értekezés témkörében... 109 Egyéb tudományos közlemények... 110 Jegyzetek, dolgoztok... 111 Egyéb tudományos elődások... 111 5

1. Kivont A dolgoztbn bemuttott kísérletek egy, hzi körülmények között gzdságosn folytthtó, intenzív lesőhrcs (Silurus glnis) termelési technológi meglpozását szolgálják. Mivel egy ilyen rendszerben termelési költségek túlnyomó részét tkrmányozás teszi ki, gzdságosságosság elsősorbn ezen tényezőn múlik. Igen fontos tehát z optimális npi tkrmánydg és z etetési gykoriság ismerete. Továbbá gzdságosság és fenntrthtóság jegyében fontos olyn tápok fejlesztése, melyek kielégítő növekedést és hlhús minőséget biztosítnk, ugynkkor olcsó, hzi lpnygokból készülnek, és hllisztet pedig nem, vgy csk csekély mennyiségben trtlmznk. A dolgoztbn bemuttott kísérletekben szerző vizsgált z optimális npi tkrmánydgot, etetési gykoriságot és bélcstorn kiürülési sebességét. Szintén vizsgált hlliszt helyettesítésének lehetőségét növényi fehérjével önmgábn és különböző hozzádott tkrmánylkotókkl, illetve húsliszttel. Eredményei szerint egynyrs hrcs tkrmányozás során npi 2,5-4 % (z állomány tömegében kifejezett) tkrmánydg jvsolhtó, z ktuális vízhőmérséklettől, illetve gzdsági strtégiától függően. Kísérletében kimuttt, hogy z etetési gykoriság nem volt htássl sem növekedésre, sem tkrmányértékesítésre, sem pedig szétnövésre. Igzolt hrcs étvágyánk és nygcsere intenzitásánk hőmérsékletfüggését. A hőmérséklet emelkedésével felvett tkrmány mennyisége rányosn nőtt. A tápcstorn kiürülése hőmérséklet növekedésével gyorsult. 20 C-on 36-49 ór ltt, 24 C-on 19-35 ór ltt ürült ki hlk bélrendszere. Eredményei lpján kijelenthető, hogy lesőhrcs nevelhető szinte kizárólg növényi fehérjét trtlmzó tápokon, ugynkkor növekedése z elvárt optimum ltt mrd. A hlliszt kiváltásár hrcs tkrmányábn, szerző áltl vizsgált állti eredetű lpnygok közül, húsliszt lklmzás tűnt eredményesnek. 6

2. Abstrct Foundtion of plnt protein bsed feeding of Europen ctfish (Silurus glnis) in intensive systems In these experiments the optiml dily feeding rte, the feeding frequency nd the pssing time of feeds through the intestinl system were studied. The possibilities of substitution of fish mel with plnt protein lone nd with different dmixtures nd met mel were lso investigted. According to the results 2.5-4% dily feed portion (expressed s percentge of stock body weight) is recommended for the one-summer old wels. During the experiment there were not found ny effects of feeding frequency on growth, feed conversion nd size vrition. At 20 C the gut content ws evcuted from the digestive trct within 36-49 hours while it occurred within 19-35 hours t 24 C. For the fish mel substitutions met mel, ppered to be suitble. 7

3. Auszug Der Grundierung der plnzliches Eiweiss enthltenen Fütterung des Wels (Silurus glnis) in den intensiv Systems In dem Experiment in dieser Disserttion ht der Autor die optimle tägliche Futterportion, die Häufigkeit der Fütterung, die Entleerungsgeschwindigkeit des Drmknls untersucht. Er ht uch die Möglichkeiten des Ersetzens des Fischmehls durch pflnzliches Eiweiss llein und mit Zustzstoffen und uch mit Fischmehl untersucht. Nch seinen Ergebnissen ist bei einsömmerigen Welsen eine Futterportion von 2,5-4% (im Gewicht des Bestndes ngegeben) vorzuschlgen. In seinem Experiment konnte er keine Wirkung der Fütterung uf Wchstumsrte, uf Futterverwertung und uch uf die Zerwchsung nicht beweisen. Die Drmenentleerung ist mit zunehmender Tempertur beschleunigt. Bei 20 C leert ds Drmsystem der Fische währed 36-49 Stunden, bei 24 C während 19-35 Stunden us. Als Erstz für Fischmehl us untersuchten tierischen Grundstoffen scheint die Verwendung von Fleischmehl erfolgreich zu sein. 8

4. Bevezetés A világ népessége rohmosn növekszik, becslések szerint 2050-re kár 11 milliárd főt is elérheti (Pimentel és Pimentel, 2006). A mezőgzdsági ágztok számár folymtos kihívást jelent növekvő populáció ellátás megfelelő minőségű élelemmel. Ebben tekintetben hlászt és kvkultúr szektor szerepe is jelentős. A világ állti eredetű fehérjeellátásánk 15%- hl. A fejlődő világbn ez szám jóvl mgsbb, z összes fehérjefogysztás 40%-. 1 milliárd embernek (elsősorbn Ázsiábn) egyedüli fehérjeforrás hl (Horn, 2009). Rádásul z életszínvonl folymtos emelkedésével párhuzmosn nő húsfogysztás, és ezen belül hlfogysztás mértéke is (Gillnd, 2002). A növekvő igényt zonbn csk kkor tudjuk kielégíteni, h rendelkezésre állnk termeléshez szükséges források is. A világ hlellátását m már 53%-bn z kvkultúr fedezi, természetes vízi hlászt részesedése 47% (FAO Fisheries nd Aquculture D., 2009). Az édesvízi hlászt rányát tekintve elenyésző, tengeri fogási kvóták vizek túlhlászottság mitt tovább nem emelhetők. A fentiekből világosn következik, hogy jövőben világ hlellátás z kvkultúr szektor növekedésétől és fejlődésétől várhtó. Mindemellett fogysztói pic és kereskedelem folymtos, állndó minőségű szállítást igényli. Ennek biztosítás csk intenzív technológiák lklmzásávl lehetséges. A hl intenzív rendszerben vló termelésének jelentős költségei vnnk, ezért intenzív módon csk mgs pici értékű hlk (pl. rgdozók) termelése lehet gzdságos. Nem meglepő z sem tehát, hogy hzi, ponty dominnciájú kvkultúr értékesítési gondokkl küzd. Az ágzt jövedelemtermelő-képesség növelésének egyik lehetséges módj mgs pici értékű, rgdozó hlk rányánk növelése termelésben. Ezek fjok jelenlegi gykorlt szerint tógzdsági termelés 2-5%-át dják. A lesőhrcs (Silurus glnis Linneus 1758) őshonos, rgdozó hlfjunk, mely hzi kuttások és nyugt-európi példák lpján kiválón megfelel fent említett intenzív termelés igényeinek is. Erre számos kedvező tuljdonság teszi lklmssá. Őshonos, télálló hl, minek mesterséges szporítás kidolgozott. Szálkátln, ízletes fehér hús mgs pici értékkel bír, mi megfelel megváltozott fogysztói igényeknek. A tkrmányt kiválón hsznosítj, növekedése rendkívül gyors. Széles táplálékspektrumml rendelkezik, könnyen tápr szoktthtó. A gzdsági műveletek 9

okozt töréssel szemben ellenálló, oldott oxigéntrtlom igénye pontyéhoz hsonlón lcsony. Hzi termelése még kiknáztln lehetőségeket hordoz mgábn, ugynis számos előnyös tuljdonság ellenére, tógzdsági körülmények között, pusztán járulékos hlként, teljes áruhl mennyiség egy-két százlékábn folyik termelése. 2009-ben z évi tógzdsági hrcstermelés mindössze 246,1 tonn, míg természetes vízi zsákmány 166,6 tonn volt (Pintér, 2010). Ugynkkor Nyugt- és már Kelet- Európábn is növekedik z étkezési hrcsát előállító intenzív hltelepek szám. Németországbn például egyetlen cslád évi 150 tonn pici hrcsát állít elő recirkulációs rendszerben (www.wllerzucht.de). A hrcsábn rejlő termelési potenciált tehát Mgyrországon nem hsználjuk ki kellőképpen. Ennek oki között z új technológiák ismeretének és változttásr vló készségnek hiány is szerepelhet. Az kvkultúrábn termelés htékonyságát és gzdságosságát tkrmányozás ngy mértékben meghtározz. Intenzív rendszerekben z összköltség kár több mint 50%-át is jelentheti tkrmányozás ráfordítás (Fst és mtsi., 1997; Müller, 1990, Silv és mtsi., 2007). Az intenzív hrcstenyésztés hzi viszonyokr vló dptálás során elsődleges cél lehet tehát tkrmányköltség csökkentése olcsóbb tápok lklmzásávl. Jelenleg z intenzív hlnevelő üzemekben hsznált hltápok fő fehérjeforrás, szinte kivétel nélkül hlliszt. A hlliszt lklmzás kézenfekvő, hiszen hl fehérjeszintézise kkor leghtékonybb, h táplálék összetétele minél inkább megközelíti hl testösszetételét. Azonbn hlliszt fő nyersnygát dó tengeri hlk fogás 90-es évek elejétől stgnál, ill. csökken (Astles és mtsi., 2009; Cddy és Gribldi, 2000; Horn, 2009; Johnsen, 2005). A túlhlászt rádásul jelentősen csökkenti biodiverzitást tengeri ökoszisztémákbn (Reid és mtsi., 2009). A világ éves, tengeri hlfogás jelenleg kb. 81-84 millió tonn (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). A tengerek túlhlászottság mitt jelenlegi fogási kvóták tovább már nem növelhetők. A hlliszttel szembeni igény nyilvánvló növekedése mellett, z eddigi gykorlt fenntrthtóság bizonytln, hlliszt előállítás ngyon drágává válht. (Tcon és Metin, 2008). 2004 ót ár megduplázódott, npjinkbn 1600-1800 $/tonn között ingdozik kereskedelmi ár, míg szójliszt ár tonnánként 490 $ (http://www.indexmundi.com). Az egyes trofitási szintek közötti nyg- és energiátviteli rendszer kis htékonyság mitt z állti fehérje állti fehérjéből történő előállításán lpuló termelési folymt komoly gzdsági és környezetvédelmi ellentmondásokkl bír. Sürgető tehát z kvkultúrábn m már áltlános késztetés, hogy felhsznált hlliszt mennyiségét csökkentsük és egyéb, megfelelő 10

fehérjeforrásokkl (pl. más állti fehérjék, növényi fehérjék, fermentációs eredetű fehérjék) váltsuk ki (Ai és Xie, 2006). Számos kuttás kitűzött célj hlolj és hlliszt helyettesítése (Dis és mtsi., 2009; Pnsert és mtsi., 2009; Sánchez-Lozno és mtsi., 2009; Silv és mtsi., 2009) különböző hrcsfélék tkrmányozásánk kpcsán is (Ai és Xie, 2006; Ambrdekr és mtsi., 2009; Dvies és Gouvei, 2008; Toko és mtsi., 2008; Webster és mtsi., 1997). Az Európi Unió külön projektet hozott létre z kvkultúr hlliszt-felhsználásánk csökkentésére AQUAMAX néven (www.qumxip.eu). A progrmnk mgyr résztvevői is vnnk termelői és tudományos oldlon egyránt. A hlliszt kiváltásár már léteznek pozitív eredmények termelési gykorltbn is (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). Az Ameriki Egyesült Állmokbn cstornhrcs (Ictlurus puncttus) ipri méretű termelése lcsony fehérjetrtlmú, főleg növényi fehérjét trtlmzó tápokon folyik (Sink és mtsi., 2010). A tápokbn hlliszt mennyisége mindössze 5% körül vn. A termelés npjinkr éves szinten meghldt 270 000 tonnát (Stickney, 2010). Hzi körülmények között zárt rendszerű, intenzív, étkezési lesőhrcs termelés vlószínűleg nem lenne gzdságosn művelhető. Ugynkkor már meglévő kb. 20 000 h hlstófelület olyn mrdndó érték, mely jövőben is hsznosításr érdemes. Mgyrországon intenzív hrcsnevelésre egy olyn kombinált rendszer lehet leglklmsbb, miben z extenzív és intenzív hlnevelő rendszerek előnyös tuljdonságit egyránt kihsználjuk. Ilyenek tvi recirkulációs, tó tóbn rendszerek, illetve tvi ketreces technológiák. Ezeknek rendszereknek közös jellemzője, hogy z értékes hrcsát, egy jól körülhtárolhtó intenzív egységben neveljük, mely egy ngyobb méretű, extenzív (ponty, bus lpú polikultúr) termelő egységgel áll kpcsoltbn. Ez utóbbi végzi z intenzív tenyészterek biológii szűrését, vlmint z itt termelődő biomssz kiegészítő táplálék lehet hrcsánk, tápetetés mellett. Ilyen termelési szerkezet mellett gzdságos lehet olcsóbb, esetleg lcsonybb fehérjetrtlmú tápok etetése is. További előnyei, hogy fenntrthtóbb, víztkrékos, trágyázás mértéke csökkenthető, elhgyhtó, hl könnyebben védhető lopásoktól és mdárkárrl szemben (Kozák, 2009), vlmint természetvédelmi szempontok is jobbn érvényesülhetnek egy ilyen rendszer lklmzás során. 11

5. Célkitűzések A bevezetésben említett technológi dptálás egy új fj termelésére számos technológii részletkérdés megválszolását teszi szükségessé. Mivel termelési költségek túlnyomó részét tkrmányozás teszi ki, gzdságosság elsősorbn ezen tényezőn múlik. Igen fontos tehát tkrmányozás optimlizálás. A fenntrthtóságot is figyelembe véve fontos olyn tápok létrehozás, melyek kielégítő növekedést és hlhús minőséget biztosítnk, ugynkkor olcsó, hzi lpnygokból készülnek, hllisztet pedig nem, vgy csk csekély mennyiségben trtlmznk. A tápok összetétele mellett szintén lényeges z optimális etetési gykoriság és módszer ismerete. A hlk tápfelvétele ugynkkor szemünk elől rejtve zjlik, tényleges tápfogysztásról csk közvetett információk lpján következtethetünk. A tkrmánypzrlás csökkentése mitt szükséges tkrmány kijutttás optimális npi ritmusánk, gykoriságánk, vlmint tkrmánydgnk termelési prméterekre vló htásánk ismerete. A dolgoztbn bemuttott kísérletek eredményei jövőben hozzájárulhtnk egy, hzi körülmények között gzdságosn végezhető, intenzív lesőhrcs termelés meglpozásához. Ennek érdekében célkitűzéseim következők: Az optimális npi tkrmánydg meghtározás egynyrs hrcs esetében. Az optimális etetési gykoriság meghtározás egynyrs hrcs esetében. A tkrmány bélcstornán vló áthldási idejének meghtározás különböző hőmérsékleteken. A lesőhrcs növényi fehérjén vló nevelhetőségének vizsgált. A hlliszt kiválthtóságánk vizsgált lesőhrcs tápjibn. 12

6. Irodlmi áttekintés 6.1. A hrcs rendszertn Elnevezései (http://fishbse.org): ltin: Silurus glnis ngol: Europen ctfish, shetfish, wels német: Wels, Wller, Shden frnci: silure glne mgyr: hrcs, folymi hrcs, lesőhrcs, szürkehrcs, sárg hrcs, prsztfló (Hermn, 1887), pozsárhrcs, pumhrcs, ivdék: hrcspundr, hrcspurdé (Pintér, 2002). Rendszertn: törzs (Phylum): Gerincesek Vertebrt főosztály (Superclssis): Csontos hlk Osteichthyes osztály (Clssis): Sugrsúszójú hlk Actinopterygii losztály (Subclssis): Újúszójúk Neopterygii losztályág (Infrclssis): Vlódi csontoshlk - Teleostei rend (Order): Hrcs lkúk - Siluriformes lrend (Suborder): Hrcs lktúk - Siluroidei cslád (Fmili): Hrcsfélék Siluride nemzetség (Genus): Silurus fj (Species): Silurus glnis L. 1758. (Pintér, 2002; http://fishbse.org) A Siluride csládból mindössze Silurus nemzetségbe (mely jelenleg elfogdott rendszertn szerint 14 fjt tömörít) trtozó két fj fordul elő Európábn: Silurus glnis, Silurus ristotelis (Teugels, 1996). E két fj elterjedési területe is csk Görögországbn fed át (Kobykw, 1989). Természetes hibridjükről nincs tudomásunk, de mesterséges szporítás során sikeresen, 66-89% kelési rát mellett, létrehozták fjhibridet (Hochleithner, 2006). A nemzetség többi 12 fj Közép- és Kelet-Ázsi lkój. Akvkultúrás termelésbe következő fjok kerültek bevezetésre: Silurus glnis, Silurus sotus, Silurus meridionlis (Ai és Xie, 2006, Trintfyllidis és mtsi., 1999). 13

6.2. A hrcs elterjedése Eredeti elterjedési területét nyugtról Rjn vízrendszere, keletről z Arl-tó vízgyűjtője htárolj. Európ észki és déli területein többfelé hiányzik. Észkon 60. szélességi fok képezi htárt. A Blkán-félszigeten csk Dun és Vrdr vízrendszeréből ismert. Svédországbn és Finnországbn rendkívül ritk. Dániából kipusztult, ugynkkor telepítéseknek köszönhetően meghonosodott egész Frnciországbn, Spnyolországbn, z Appennini-félszigeten, Kis-Ázsiábn, Kukázusbn és Kszpi-tengerben is. Angliábn szigetszerű z előfordulás (Pintér, 2002; Trintfyllidis és mtsi., 2002). Hzánk legtöbb vizében megtlálhtó (Hrk és Slli, 2004), elsősorbn ngyobb folyóink (Dun, Tisz, Kőrösök, Ráb), vlmint ngyobb tvink, holtágink (Blton, Velencei-tó, Fertő-tó, Fdd-Dombori Dun holtág, Alcsi-szigeti Holt-Tisz) rendelkeznek jelentős állománnyl. Képes elviselni sótrtlom változását széles htárok között, illetve brkkvizes élőhelyeken is előfordul (Györe, 1995) 6.3. A hrcs testfelépítése Teste pikkelytelen, feje htlms, felülről lpított, törzse rövid, frk hosszú, oldlról lpított. Száj szélesen hsított, melyben lul és felül egyránt sűrű, kefeszerű elrendezésben pró, hegyes fogk sorkoznk (gerebenfogzt). A felső állkpcson egy pár hosszú bjuszszál tlálhtó, mely mellúszó csúcsán is túlér. Az lsó állkpcson négy rövidebb bjuszszál tlálhtó. Szeme pró (Pintér, 2002). Hátúszój csökevényes, frok ltti úszó ugynkkor egészen frokúszóig ér, mely kicsi és lekerekített. A mellúszókt és hátúszót egy-egy kemény úszósugár teszi erőssé. Úszósugár képlete: P D I/2-4, P A I/77-92 (Hrk és Slli, 2004). Testszíne z élőhelytől függően változik, rnybrnától szürkésfeketéig terjed. Oldlit márványos mintázt trkítj, mely átterjed frok ltti úszór is. Előfordulnk lbínó példányi is (Pintér, 2002). Szg- és ízérzékelése, hllószerve, vlmint elektromos- és rezgésérzékelése fejlett (Devitsin és Mljukin, 1977; Mljukin és Mrtemjnov, 1981; Bretschneider, 1974). Szeme pró, látás gyenge, leginkább fényviszonyok változásánk érzékelésére szolgál (Bruton, 1996). 14

6.4. A hrcs táplálkozás és növekedése Az ivdék első táplálékát Cldocer és Copepod rákok képezik, de hmr megjelenik táplálékspektrumábn Chironomus lárv is (Horváth és Tmás, 2007), így sokáig vegyes (plnkton-bentosz) táplálkozású. Duni vizsgáltok szerint 24-30 mm-es kortól plnkton fogysztás visszszorul, 30-50 mm-es hrcsák már részben rgdozó táplálkozást folytthtnk (Tsnádi, 2005). A növendék és felnőtt hrcsák táplálék igen változtos összetételű, szinte minden megfelelő méretű táplálékot elfogysztnk, élőt és dögöt egyránt. Fő táplálékuk hl, de ngyméretű hrcsák étlpján vízimdrktól békán át, egészen kérészlárvákig minden elérhető vízi szervezet szerepel. Kuttások eredményei lpján elmondhtó, hogy hrcs méretéhez képest viszonylg kis hlkkl táplálkozik (Zikov és mtsi., 2008), nnk ellenére, hogy élő tömegének 40%-át kitevő zsákmányt is ejthet (Pintér és Pócsi, 2002). Táplálékánk mennyiségére és összetételére vontkozó vizsgáltokt hzánkbn Vásárhelyi István (1968) végzett. A Tisz egy Tiszdobhoz trtozó szkszán vizsgált több, 0,60-20,0 kg közötti hrcs gyomortrtlmát. A gyomortrtlom döntő többsége, 70,5 %- hl volt, elsősorbn krik- és dévérkeszeg, de pduc, domolykó, blin, márn, küsz, selymes durbincs, német bucó, fekete sügér, menyhl, ponty, sőt még hrcs is előfordult. A hlon kívül zsákmány jelentős részét képezte tiszvirág lárváj (14%) és bék (7,5%). Emellett kisebb mennyiségben rák- és kgylómrdványok is megtlálhtók voltk gyomortrtlombn. Az olszországi Pó folyóbn egy vizsgált szerint 32 cm ltti hrcsák gyomortrtlmábn 77% volt rákok rány és további 15% rovrlárvák részesedése. A 32 cm feletti hrcsák gyomortrtlmábn zonbn gerinctelenek rány már csk 19% volt, táplálék 81%-át hlk képezték (Hochleithner, 2006). Egy lengyel tóbn hrcstelepítés után túlszporodott, idegenhonos cifrrák (Orconectes limosus) z első két évben hrcs gyomortrtlmánk 51%-át dt. A második év után rákpopulációt hrcsállomány sikerrel visszszorított, így már csk táplálék 4%-át képezte (Czrneczki és mtsi., 2003). A hrcs táplálékspektrumánk szélességére és nnk ruglmsságár utl, hogy ngy folyók torkoltvidékein élő populációkbn egyes egyedek specilizálódtk szezonálisn elérhető ndrom hlfjok, mint fttyúhering (Alos los) fogysztásár (Syvärnt és mtsi., 2009). A hrcs emésztése meleg vízben igen gyors, hidegben zonbn jelentősen lelssul (Tsnádi, 2005), így télen csk ritkán, lklomszerűen táplálkozik. A lssú nygcsere 15

következményeként zonbn csk csekély mértékű tömegveszteség tpsztlhtó hosszú kopllás ltt. Alpvetően éjszk táplálkozik, de nevelés során nppli etetése is problémmentesen megoldhtó (Boujrd, 1995, Boillet és mtsi., 2001; Rónyi és Ruttky, 1990). Táplálkozás intenzív, életmódj psszív. Ebből kifolyólg táplálékhsznosítás többi rgdozó fjhoz képest is jónk mondhtó. Külföldi vizsgáltok lpján természetes táplálékból 6-8 kg kell 1 kg tömeggyrpodáshoz (Pintér, 2002). Más szerzők szerint szükséges mennyiség ennek mintegy fele (Admek és mtsi., 1999; Zikov et l, 2008), ez utóbbit erősítik meg sját tpsztltim is. A legtöbb rgdozó hlhoz hsonlón hrcs is hjlmos knniblizmusr (Doğn Bor és Gül, 2004), mi tvi és medencés nevelésének eredményességét ngymértékben befolyásolj. Litkei (1990) zt tlált, hogy pontyos bikultúr lklmzásávl (60:1-es hrcs : ponty rány beállításávl) jelentősen visszszoríthtó lesőhrcs knniblizmus. Sját tpsztltim lpján rendszeresen, kielégítően tkrmányozott hrcs esetében knniblizmus 4 cm-es testhossz elérése után megszűnik. A hrcs növekedését számos tényező befolyásolj: táplálék mennyisége, elérhetősége és minősége, fényviszonyok, víz oxigéntrtlm és más fiziki, biológii és kémii prméterek. Mind közül zonbn z egyik legfontosbb vízhőmérséklet, melynek z nygcsere és táplálékfelvétel intenzitásánk befolyásolásán keresztül közvetlen htás vn növekedés sebességére. A hrcs melegigényes hlfj. Mgyr kuttók munkái lpján (Hrk, 1984; Oláhné Tóth és mtsi., 1981) gyrpodásánk optimum 25 o C körül tlálhtó, frnci szerzők szerint ez z érték némileg mgsbb, 26-28 o C (Proteu és Thollot, 1998)). A hrcs növekedésével kpcsoltbn több kelet-és közép-európi tnulmány íródott (Bizjev, 1952; Mihlik és Holcik, 1968; Gyurkó, 1972; Ristic, 1972; Sedlár és Gecző, 1973), eredményeik között zonbn jelentős különbségek is előfordulhtnk, egyes esetekben relitásuk is kétséges lehet (Hrk, 1986). Mgyrországon kevés publikáció született hrcs növekedési üteméről természetes vizeken. Hrk (1984) vizsgált tiszi hrcsák gyrpodását. A vizsgáltot 140 db, 500-1790 mm-es példányon végezte. Az egyedek életkorát mellúszó csontsugrából készült csiszoltok lpján htározt meg. Megállpított, hogy pici egy-másfél kilogrmmos 16

átlgtömeg (g) testtömeget hlk 4-5 év ltt érik el, mi lul mrd Dun, z Urál és Don vízrendszerében tpsztlt értékeknek, de jobb, mint cseh, szlovák és román hrcsák növekedési erélye. Intenzív nevelés során, optimális körülmények között, mgs fehérjetrtlmú tápon ugynez testtömeg 6-8 hónp ltt elérhető (Hllier és mtsi., 2007). Ezt bizonyítják egy németországi, intenzív hrcsnevelő telep áltl mért növekedési dtok is (1.ábr). 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 hónp 1. ábr: A hrcs növekedése egy intenzív, recirkulációs rendszerben. Torsten Pistol, Ahrenhorster Edelfish Gmbh Co., közlése lpján (www.wllerzucht.de). A jelenleg kívántos pici mérettrtományt szggtott vonl jelöli. A növekedés üteme ugynkkor ngyfokú egyedi változtosságot mutt. A hrcsár jellemző szétnövés, zonos korú egyedek tömege között jelentős különbségek lehetnek (Hrk, 1986). Ugynkkor lssú és gyors növekedésű időszkok váltkozásávl ez különbség hosszú távon mérséklődik. Hrcsfélékre jellemző tuljdonság, hogy éhezési periódusok után htékonybb tkrmányhsznosítás, vlmint megnövekedett tkrmányfelvétel segítségével kompenzálni is tudj növekedésben muttkozó lemrdást (Kim és Lovell, 1995; Reigh és mtsi., 2006). A hím egyedek áltlábn gyorsbbn nőnek nőstényeknél, így zonos korú hlk közül hímek többnyire ngyobb tömegűek (Alp és mtsi., 2004). Hffry és mtsi. (1998) szerint ez különbség z ivri érés későbbi szkszábn válik kifejezetté, zonbn ilyenkor kár 17%-os is lehet z ivrok közötti különbség. Ez z ivri dimorfizmus más, rokon fjok körében is jelentkezik. A cstornhrcs (Ictlurus puncttus) esetében méretkülönbség kár 43%-ot is elérheti (Bondri, 1990; Dunhm és mtsi., 1985; Goudie és mtsi. 1995). Az ivrok közötti jelentős méretkülönbség mitt, jövőben cél 17

lehet YY genotípusú, monosex hím állományok létrehozás. Ez genetiki módszer kissé komplikáltbb, mint monosex nőstény populációk nevelése, de hrcsán vlószínűleg eredményesen elvégezhető. Gynogenetikus és triploid hrcs előállítás már megtörtént (Krszni és Márián, 1986, 1994; Linhrt és Fljshns, 1995). A hrcs teljes élettrtmr vontkozttott átlgos növekedése lineáris összefüggéssel közelíthető (Hrk, 1984), z ivrérettség eléréséig trtó szksz exponenciális görbével írhtó le. Európábn, viz után, hrcs, második legngyobbr növő hlfjunk. A mximális testhosszt illetően zonbn megoszlnk z eredmények: 5 m (Nikolski, 1957; Deckert, 1974) 3 m (Lovssy, 1927; Ristic, 1977) 2,5 m (Pintér, 1976). A régi mgyr szkirodlom 250 kg-bn mximálj hrcs testtömegét (Hermn, 1887; Fekete, 1995). Npjinkbn ekkor hlk felbukknásár nem számíthtunk, reálisbb 2,5 m hosszú, 120 kg tömegű felső htár. Hrk (1984) eredményei lpján mximális testhossz 3,75 m. A kori irodlombn emlegetett htlms példányok eltűnésének ok feltehetően nem genetiki potenciál megváltozás, hnem környezeti viszonyok megváltozás, ill. fogások intenzitásánk növekedése mitt csökkenő átlgéletkor. A jelenlegi horgász világrekordot egy mgyr horgász állított be 2010-ben Pó folyón, egy 135 kg-os hrcs megfogásávl. 6.5. Hrcsfélék termelése és hsznosítás hzánkbn és világbn. A világ kvkultúrás termelésében hrcslkúk (Siluriformes) részrány eltörpül pontylkúk (Cypriniformes), sügérlkúk (Perciformes) és lzclkúk (Slmoniformes) termelési hányd mellett. H z édesvízi kvkultúrár szűkítjük kört, ez z rány lényegesen jvul, hrcslkúk z össztermelés 17,5%-át dták 1996-bn és z emelkedő tendenci zót is folyttódik (Ccot és Hung, 1997). 7 csládból összesen 15 fj került be z kvkultúrábn hsznosított fjok körébe. Ezek közül négy fj jelentős mennyiségben kerül előállításr minden évben: cáphrcs (Pngsius sp.), cstornhrcs (Ictlurus puncttus), muri hrcs (Silurus sotus) és z friki hrcs (Clris griepinus) (http://www.fo.org/fishery). A termelésbe bevont hrcsfjok közül egyedül lesőhrcs (Silurus glnis) mérsékelt égövön tenyésztett fj, z összes többi trópusi és szubtrópusi területek hl. Mind négy fj éves termelése, lesőhrcsához hsonlón, intenzív emelkedő tendenciát mutt (2. ábr). 18

1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 tonn (t) 1600000 1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000 200000 0 Silurus sotus Ictlurus puncttus Clris griepinus Pngsius sp. 2. ábr: A négy jelentősebb hrcsfj termelési dti 1950 és 2010 között. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. 6.5.1. Pngsius sp. Mgyrországon cáphrcs vgy Pngsius néven kerül z üzletekbe. A legngyobb mennyiségben előállított hrcsféle. 2010-ben z éves termelése meghldt z 1 343 000 tonnát (3. ábr). Elsősorbn délkelet-ázsii országok fogllkoznk z előállításávl (Vietnám, Indonézi, Thiföld, Mljzi, Kmbodzs, Minmr), közülük is kiemelkedik Vietnám, hiszen világtermelés 85%-át egymg dj (Griffiths és mtsi., 2010). Pngsius név ltt egy fjcsoportot értünk, miből két hsonló, rokon fjt (Pngsius bocourti, Pngsinodon hypophthlmus) termelnek hsonló módszerekkel. Korábbn Pngsius bocourti úszó, folymi ketreces termelése volt jellemző, mjd 1994-től egyre inkább Pngsinodon hypophthlmus vált meghtározó fjjá. 2002-ben már ez utóbbi dt vietnámi hrcstermelés 90%-át, 2007-ben pedig ez z rány már 95-97% volt (Várdi és Phuong, 2009). Üzemi körülmények között nem szporodik, ezért telepítésre szánt ivdékállomány vdfogásból illetve keltetőházi, hormonindukált szporításból szármzik (Pilly és Kutty, 2005). Vietnám már áttért keltetőházi ivdék ellátásr, más országok zonbn még vdon fogott ivdékállománnyl telepítik termelő rendszereiket (Hung és mtsi., 2002; Slembrouck és mtsi., 2009). Hormonindukált szporítás pontyhoz hsonlón történik, HCG-vel vló oltássl indukálják z ivrtermékek érését, mjd szárz fejést 19

1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 tonn (t) lklmzv termékenyítik. Az ivdékot néhány száz négyzetméteres tvkbn két fázisbn előnevelik természetes tkrmány, szójliszt és pelletált hltáp kombinációjávl kb. 15-20 g-os méretig (Griffiths és mtsi., 2010). 1600000 1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000 200000 0 3. ábr: A Pngsius sp. össztermelésének lkulás 1980-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. Ezután z ivdék nevelő frmokr kerül, hol három különböző termelési mód terjedt el. A folyóvizek közvetlen közelében, pár ezer négyzetméteres földmedrű tvkbn, npi néhány órás vízátfolyást biztosítv, mely kár npi 30%-os vízcserét is jelenthet, 250-300 t/h (kivételesen 500t/h) hozmot érnek el (Phn és mtsi., 2009). A hálóketrecek mérete, melyek folyó deltvidékén jellemzőek, 50 és 1600 m 3 között változik. Ezekben 100-120 kg/m 3 hozm érhető el. A hrmdik termelési mód elkerített folyószkszok intenzív népesítését jelenti. Ezzel módszerrel 300-350 t/h hozm érhető el átlgosn. A korábbn elterjedt ketreces nevelést már túlnyomórészt felváltott kistvi termelés. A Pngsius nevelése lpvetően kisüzemi, csládi méretekben folyik 4,1 h átlgos tómérettel (Phn és mtsi., 2009). A fenti termelési módok monokultúrás népesítést lklmznk. Korábbn előfordult fj(ok) tvi, polikultúrás termelése is, de már háttérbe szorult, mjd eltűnt. A rendkívüli hozmokt z teszi lehetővé, hogy Pngsius fjok fkulttív módon légköri oxigént is hsznosítni képesek, így elviselik z 1 mg/l ltti oxigén koncentrációt is, víz szennyezettségét és mgs telepítési sűrűséget is. 20

Növekedése és tkrmányértékesítése ngyon jó, z 1-1,5 kg-os testméretet 6 hónp ltt eléri. Az 1990-es években legtöbb gzdság sját mg készítette hrcsák tkrmányát, szeméthlk, szój- és vérliszt, rizsipri melléktermékek, zöld növények és vitminok felhsználásávl. 2008-tól kezdődően szigorúbb élelmiszerügyi előírásoknk köszönhetően kilkult egy trend, mi szerint egyre inkább kereskedelmi hltápok hsználtár térnek át nevelés első és utolsó időszkábn. A köztes időszkbn még m is gykori házi készítésű tkrmányok hsznált költségcsökkentés céljából. A Pngsius tkrmányértékesítése 2,8-3 házi készítésű tkrmányok és 1,7-1,9 kereskedelmi hltápok hsznált során (Griffiths és mtsi., 2010). A Pngsius számár készített tápok 17,9-22,6% nyersfehérje trtlmúk (Várdi és Phuong, 2009). A délkelet-ázsii országok 80 országb exportálják Pngsius filét, elsősorbn z Európi Uniób, Oroszországb, Mexikób és z Egyesült Állmokb. Helyben élő hlként árusítnk kisebb mennyiségben (Griffiths és mtsi., 2010). A jövőben z ázsii hrcsipr számár gyenge ivdékellátás (Brs és mtsi., 2010), ngy telepítési sűrűség következtében fellépő betegségek, elsősorbn bktériumos fertőzések, rossz vízminőség és klímváltozás jelentik főbb kihívásokt (Phn és mtsi., 2009; Várdi és Phuong, 2009). 6.5.2. Cstornhrcs (Ictlurus puncttus) A cstornhrcs vgy pettyes hrcs (Ictlurus puncttus) Mississippi vízgyűjtőjén őshonos, lesőhrcsávl rokon, mindenevő hrcsféle. Jelenleg cstornhrcs fő termelője z USA. Az ország produktum évente kb. 270 000 tonn. A többi jelentősebb hrcstermelő országgl (Kín, Kub, Mexikó, Brzíli) együtt z össztermelés kb. 450 000 tonn/év (4. ábr). Észk-Amerikábn hrcsipr z 1960-70-es években kpott ngy lendületet. Már cstornhrcs termelésére fenntrtott tvk területe z USA-bn már meghldt 36 000 h-t (Stickney, 2010). A hozmokról igen eltérő jelentések tlálhtók z irodlombn. Brown és mtsi. (2011) szerint z átlgos termelési intenzitás 4,5-5,5 t/h, de előfordul 7 t/h-s érték is. Pilly és Kutty (2005) átfogó munkájukbn már csk 1,5-3 t/h hozmot említenek, 3700-4900 db/h telepítési sűrűség mellett. 21

1950 1954 1958 1962 1966 1970 1974 1978 1982 1986 1990 1994 1998 2002 2006 2010 tonn (t) 500000 450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 4. ábr: A cstornhrcs, Ictlurus, puncttus, össztermelésének lkulás 1950-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. Termelése során ketreces trtást, átfolyóvizes, medencés technológiát egyránt lklmznk, de elsősorbn földmedrű tvkbn zjlik hrcs ngyüzemi előállítás (Brown és mtsi., 2011). Az meriki technológi szerint, tvkbn vegyes népesítésben, zz több korcsoportos monokultúrábn trtják hlkt, Kínábn pedig tvi polikultúrát lklmznk pl. ponttyl, busávl (Stickney, 2010). Az Ameriki Egyesült Állmokbn kisebb részránybn előfordul bikultúrás termelése szivárványos pisztráng (Onchorhynchus mykiss) mellett (Pilly és Kutty, 2005). Az ivdékot természetes tvi ívtássl vgy keltetőházi szporítássl állítják elő. Az ikrából kikelő ivdék szikzcskój 3-5 np ltt szívódik fel. Ezt követően 45-50% nyers fehérje trtlmú, por lkú tápokkl (gykrn pisztráng strter tápok) etetik z ivdékot. Ilyenkor hlkt zárt, ellenőrzött rendszerben trtják mximum 10 npig. Ekkor npi tkrmánydg teljes biomssz kb. 25%-, melyet npont 8-10 lklomr osztnk szét. Ezt követően nevelő tvkb helyezik ki őket. Ezeket tvkt trágyázzák, mert tkrmányozást természetes táplálékr (zooplnkton, rovrok) lpozzák. Ezzel párhuzmosn mesterséges tkrmányozás is folyik, melynek célj tápr szokttás. 3-5 cm-es testhossz elérése után már 35% nyersfehérje trtlmú zúzott vgy pró, extrudált tápokt etetnek npi egy-két lklomml, étvágy szerint. Ebben korbn z állti fehérje nem hgyhtó el még teljesen tkrmányból. Amint hlk elérik 12-18 cm-es testhosszt, 28-32%-os nyersfehérje trtlmú tápokr térnek át és ezzel etetik z állományt pici méret eléréséig. Az ivdéknevelő tápokbn hlliszt 22

mennyisége 45-50%, növendéktápokbn 12%, pici hl neveléséhez már csk 0-8% hllisztet trtlmzó tápokt hsználnk (Robinson és mtsi. 2001). A kuttások szerint tápok 8% hlliszt trtlm kár teljes egészében kiválthtó más állti fehérjével, pl. hús-, csont- és vérliszt megfelelő keverékével (Hu és mtsi.,2008; Millmen, 2002; Wng és mtsi., 2008). Sok esetben tápok 2-4% hllisztet trtlmznk, mrdék 4-6 % egyéb állti fehérjéből szármzik. Az ivdék számár nélkülözhetetlen z állti fehérje, de 15-17 cm-es testhossz felett tápokbn z állti fehérje teljes mértékben helyettesíthető növényi fehérjével (Robinson és Li, 2007). A széles körben hsznált cstornhrcs nevelőtápok főbb összetevői szójliszt, gypotmg-liszt, kukoricliszt, földimogyoró liszt és búz növényi oljokkl, vlmint vitminokkl és ásványi nygokkl kiegészítve (Robinson és mtsi., 2006). A tkrmányértékesítés átlgosn 2 kg/kg (Pilly és Kutty, 2005). Robinson és Li (1999) ngyüzemi, tvi körülmények között, több ezer állt felhsználásávl állomány szintű kísérleteket folytttk szükséges fehérjemennyiség meghtározás céljából. Ezek eredményei következők. 26-35% közötti nyersfehérje trtlmú tápokt vizsgálv megállpították, hogy cstornhrcs számár 28-32% fehérjetrtlmú tápok megfelelők pici hl nevelése során. A pici hlk nevelőtápjából teljes mértékben ki tudták váltni z állti fehérjét növényi összetevők lklmzásávl. A növényi fehérjés tápok esetén is lépést tudott trtni 28% fehérjetrtlmú táp teljesítménye 32%-os fehérjetrtlmú táppl. Rádásul hsűri zsír mennyisége is csökkent z állti fehérjés tápok hsználtához képest. A cstornhrcs számár ivdékkortól kezdve lebegő tápokt kínálnk, hogy hrcs megszokj, hogy vízfelszínről kell táplálkozni. Ennek módszernek ngy előnye, hogy elkerülhető tkrmánypzrlás (Robinson és mtsi. 2001). A pici méret z USA-bn áltlábn 500-1400 g. A fj termelési ciklus nem egészen két év tvi körülmények között (Pilly és Kutty, 2005). Az USA iprát z ázsii hrcsimport és tkrmány-lpnygok beszerzési nehézségei fenyegetik (Stickney, 2010). 6.5.3. Afriki hrcs (Clris griepinus) Nem kizárólgosn rgdozó hrcsfj, hl mellett dögöket, rovrokt, sőt növényeket is fogyszt (Hochleithner, 2006). Termelésbe vonás z 1950-es években indult, de csk 80-s években kpott ngyobb lendületet, mesterséges szporításánk kidolgozásávl. Az 1990-es években átlgosn 4160 tonnát termeltek évente (90%-át 23

1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 tonn (t) Nigériábn), 2010-re z éves össztermelés már meghldt 190 000 tonnát (5. ábr). Európi termelése z 1980-s évek közepén indult, elsősorbn Hollndiábn, Belgiumbn és Mgyrországon (Hochleithner, 2006). Az említetteken kívül jelentősebb termelő még Brzíli, Kín, Szíri, Mli, legfőbb termelője pedig jelenleg is Nigéri (Pouomogne, 2010). E fj tekintetében hzánk is jelentős termelőnek számít z évi körülbelül 2000 tonnás hozmml. Jelenleg három üzem állít elő friki hrcsát. 2011-ben z össztermelés z intenzív telepeken 2110 tonn volt, ez hzi hltermelés csknem 10%- (Jámborné Dnkó és Brdócz, 2012). Hzi tenyésztési és tkrmányozási technológiáját szrvsi Hlászti és Öntözési Kuttóintézetben dolgozták ki (Rdics, 1990). Az friki országok elsősorbn földmedrű tvkbn állítják elő monokultúrábn, illetve bikultúrábn nílusi tilápiávl (Oreochromis niloticus). Egyes ázsii országokbn megtlálhtó tvi, ketreces nevelése is, hol tóbn szintén nílusi tilápiát nevelnek. A legfőbb friki termelő, Nigéri, illetve z európi országok, átfolyóvizes vgy recirkulációs rendszerben trtják z friki hrcsát. A mérsékelt övi országokbn meleg víz szükséges z friki hrcs előállításhoz, így telepek geotermális kutkt vgy erőművek hűtővizét hsznosítják (Pouomogne, 2010). 250000 200000 150000 100000 50000 0 5. ábr: Az friki hrcs (Clris griepinus) össztermelésének lkulás 1980-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. A levegő oxigénjét is hsznosítni képes, mgs mmónitűréssel rendelkező hlfj, ezért rendkívül ngy telepítési sűrűséget visel el (Rdics, 1990; Pilly és Kutty, 2005). A telepítési sűrűség földmedrű tvkbn kb. 150-300 kg/m 3, z éves hozm így, egy négyzetméterre vetítve 1-1,5 t, hektáronként kb. 10 tonn. A pici mérete 0,8-1 kg, mit 6-8 hónp termelési ciklus ltt érnek el hlk (Hochleithner, 2006). Az átfolyóvizes, 24

illetve recirkulációs rendszerekben ennél jóvl ngyobb telepítési sűrűség (700-1000 kg/m 3 ) és hozm ( 1000 kg/m 3 ) érhető el (Pouomogne, 2010). Hzánkbn z ivdék előnevelése zárt, vgy átfolyóvizes kádkbn történik, 200-400 db/l egyedsűrűség mellett. Az előnevelés 1-2 g-os méretig trt 28-30 C-os vízben. A kezdeti Artemi slin lárvávl vló táplálást követően, második héttől megkezdődik z ivdék szárz táphoz szokttás. Átfolyóvizen 100-300 kg/m 3 hozmot érnek el z áruhl nevelése során, földmedrű tóbn hektáronként 30-60 tonnát. A fj ngyon jó növekedési eréllyel és tkrmányértékesítéssel rendelkezik. Az 1000-1500 g-os pici méret 8-10 hónpos nevelés ltt érhető el, 1-1,3-s tkrmányegyütthtó mellett (Rdics,1990) Szporításához különböző mesterséges hormonkészítményekkel (pl. HCG), illetve különböző fjokból nyert hipofízis kivonttl vló oltás szükséges. Mesterséges termékenyítés lklmzás esetén hímek ntómii okokból nem fejhetők, operálásuk szükséges. Az ivri dimorfizmus erős méretbeli különbségként jelentkezik hímek jvár (Pilly és Kutty, 2005). Sok gzdságbn nem tiszt Clris griepinus-t nevelnek, hnem Heteroclris névvel illetett hibrideket Heterobrnchus longifilis ikrástól és Clris griepinus tejestől. A hibridek nem fertilisek, ugynkkor erőteljesebb növekedési eréllyel rendelkeznek, mint szülőfjok egyedei (Pouomogne, 2010). A Szhrától délre lévő állmokbn jelenleg z kvkultúrás termelés fő hl, közvetlenül tilápi előtt. A fjjl szemben muttkozó pici igény továbbr is, folymtosn növekszik, hlászti szkemberek jövő egyik édesvízi sikerfjánk trtják (Pouomogne, 2010). 6.5.4. Amuri vgy jpán hrcs {Amur ctfish, Jpnese ctfish}, Silurus sotus Az európi lesőhrcsánál kisebbre, kb. egy méteresre növő, rgdozó hlfj. Fő táplálékát hlk és vízi gerinctelenek dják. Kelet-Ázsi édesvizeiben széles körben elterjedt fj, elsősorbn Kín, Jpán, Tjvn és Kore területén. Kínábn és Jpánbn gzdsági szempontból is értékes hl, étkezési célú felhsználás mellett, hgyományos kíni orvoslás is lklmzz (www.plnetctfish.com). A fjjl kpcsoltos tudományos ismeret szegényes, kevés z elérhető szkirodlom (Shiri és mtsi., 2002). Npjinkbn fj lpvető tápnygigénye még nem ismert. A gzdságokbn 35-46% nyersfehérje trtlmú tápokkl etetik, miben hlliszt 20-25

1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 tonn (t) 40%-ot képvisel (Liu és mtsi., 2013). A fj termelésbe vonás új keletű, de ipr rendkívül dinmikusn fejlődik. Mesterséges szporítását csk z 1990-es évek végén, 2000-es évek elején dolgozták ki (Miw és mtsi., 2001). Ugynkkor 2010-ben z össztermelés megközelítette 400 000 tonn éves mennyiséget (6. ábr). 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 6. ábr: A jpán hrcs (Silurus sotus) össztermelésének lkulás 1980-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. 6.6. A lesőhrcs hsznosítás hzánkbn és Európábn Gzdságilg jelentős hlfjunk, mind étkezési, mind pedig sporthorgász szempontból. A hrcs z mur és z friki hrcs mellett jövő sikerfj lehet z édesvízi kvkultúrábn. Éves termelési értéke világviszonyltbn 2000 és 2006 között 2 millió dollárról 5 millió dollárr emelkedett (Várdi, 2009). Jelenleg világon előállított lesőhrcs összmennyisége kb. 1700 tonn és folymtosn növekszik (Linhrt és mtsi., 2004). Legjelentősebb termelői Németország, Frnciország, Lengyelország és Románi (7. ábr). Hzánk jelenleg z ötödik legngyobb lesőhrcs termelő ország, mindzonáltl z évente előállított hrcs mennyisége csekélynek mondhtó (8. ábr). 2011-ben z évi tógzdsági hrcstermelés mindössze 259,8 tonn volt z összesen előállított 22585 tonn hlból (Jámborné Dnkó és Brdócz, 2012). Ugynkkor Nyugt-, és már Kelet-Európábn is gyrpszik z étkezési hrcsát előállító tógzdságok, illetve intenzív hltelepek szám. 26

tonn (t) 87,22 47 50 153,55 217 200 Németo. Frncio. Lengyelo. Románi Mgyro. 137 Ausztri Tunézi Bulgári 151 200 Moldáv Közt. Cseh Közt. Egyéb termelők 156 163,82 7. ábr: A lesőhrcs éves össztermelése tonnábn megdv, z egyes országokbn, 2010-ben. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 8. ábr: A lesőhrcs európi össztermelésének lkulás 1984 és 2010 között. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. Az Európ szerte terjedő tógzdsági termelését (Linhrt és mtsi., 2004; Trintfyllidis és mtsi., 2002; Várdi, 2009) elsősorbn mgyrországi eredmények tették lehetővé. Több hzi szkember szerzett nemzetközi hírnevet hrcsszporítás és nevelés technológiájánk kidolgozás kpcsán: Antlfi Antl, Jászflusi Ljos, 27

Szly Mihály, Woynárovich Elek, Horváth László és sokn mások. A hzi tenyésztés z 1920-s években kezdődött Bihrugrán (Pintér, 2002). Jelenleg polikultúrás tógzdságinkbn, mint értékes, gyomhlirtó mellékhlt lklmzzák z össztermelés 1-2 százlékábn (Hncz, 2007; Horváth, 2000; Pintér, 2002; Rt, 1990; Zikov és mtsi., 2008). Ezt szerepét nnk köszönheti, hogy pontytermelő tvkbn eredményesen ritkítj z od bekerülő, káros szeméthlkt (különösen z ezüstkárászt). Ezzel tevékenységével igen hsznos feldtot lát el, hiszen ponty táplálék-konkurenseit ritkítj. Megfelelő korösszetétel megválsztás mellett hrcs nem tesz számottevő kárt gzdságilg értékes állománybn. Lbortóriumi körülmények között Zikov et. l (2008b) zt tpsztlták, hogy z egynyrs hrcs fogysztásábn z idegenhonos gyomhl, kíni rzbór (Pseudorsbor prv) pozitív preferenciávl szerepelt z zonos méretű pontyivdékkl szemben. A hrcs táplálékpreferenciáját hlk lkj nem befolyásolt (Admek és mtsi., 1999). Ugynkkor z áruhl termelő tvkbn z lklmnként előforduló vdívásból szármzó, értéktelen és hszonhlknk táplálékkonkurenciát jelentő, ivdékállomány ritkításár is lklms. Azzl, hogy szívesen fogysztj z elpusztult élőlényeket, tvkbn fontos egészségügyi szerepet is betölt, mert eltávolítj különböző fertőzéseket hordozó, illetve betegségtől elpusztult hlkt (Horváth, 2000; Pintér, 2002; Zikov et l, 2008b). A hrcs hús fehér, szálkátln, ízletes, megfelel jelenlegi fogysztói igényeknek. Fehérjetrtlm 16-19%, zsírtrtlm közepesnek (3-4%) mondhtó (Tsnádi, 2005), de z idősebb példányok jelentős zsírréteget hlmozhtnk fel bőrük ltt. Ngy feje ellenére vágási veszteségei lcsonyk (34%) (Pintér, 2002). Kiemelt értékei mitt mgs pici áron értékesíthető. 2013 nyrán németországi picokon 13-16, bltoni hlpicokon pedig 4500 Ft volt egy kilogrmm bőrös hrcsfilé kiskereskedelmi ár (Nß, 2013, www.bltonihl.hu, www.wllerzucht.de, 2013.08.26.). Ezért, és táplálkozás és növekedés, illetve bevezetés című fejezetekben korábbn már említett pozitív tuljdonsági mitt (gyors növekedés, ellenállóság, kiváló húsminőség stb.), kár intenzív rendszerekben is eredményesen és gzdságosn nevelhető (Hncz, 2007; Horváth, 2000; Tlpeş és mtsi., 2009; Ulikowski és mtsi., 2003). Borsos és munktársi (2007) kimuttták, hogy intenzív körülmények között nevelve, z indukált szporításánk htékonyság jelentősen növelhető. Péteri és mtsi. (1983) z nyhrcsák intenzív polikultúrábn vló nevelhetőségét vizsgálták. Azt tpsztlták, hogy intenzív népesítés mellett hlk lssbbn nőnek, mint egy ritkább 28

népesítésű polikultúrábn, ugynkkor gonádépítésben nem tpsztltk hátrányos különbséget. Kiss és Horváth (1978) zt tlálták, hogy hrcsivdék tvi nevelése során legjobb eredmények fehér bus - hrcs kombinált népesítés esetén érhető el. Felhívják ugynkkor figyelmet szárz tápokkl elért bízttó eredményekre is, mi sikeres intenzív termelés egyik lpvető feltétele. Szrvson dolgoztk ki egy négyfázisú hrcsnevelési technológiát, mely következő elemekből épül fel: ivdék intenzív, medencés nevelése Tubifex-en; továbbnevelés tóbn, monokultúrábn plnkton szervezeteken, mjd grnulált tápon nevelve; és végül polikultúrás tvi nevelés grnulált tápon. Ezzel technológiávl fél kilogrmmos átlgtömeget lehetett elérni második év végére (Krszni és mtsi., 1980), mjd z 1980-s években ugynitt már hálóketreces kísérleteket is folytttk (Pintér, 2002). Más szerzők igzolták, hogy hzi körülmények között hrcs medencés előnevelése is sikeres lehet (Kozák, 2009b). Müller és Müller (1993) szerzőpáros egy csládi frmgzdálkodásként üzemeltethető hrcstermelési technológiát mutt be. Az elképzelt és kipróbált módszer egy melegvizes medencés és földmedrű tvs rendszer kombinációját jelenti, melynek segítségével 1,5 kg-os átlgtömegű pici hl 18 hónp ltt érhető el. A szerzők gzdsági elemzést is végeztek, meghtározták fedezeti pontokt és z kkori pici viszonyok között úgy tlálták, hogy termelés gzdságosn művelhető és siker esetén átlg feletti jövedelmet biztosít. A hrcs intenzív, üzemszerű nevelésére számos péld vn Európábn. Németországbn például egyetlen cslád évi 120 tonn pici hrcsát állít elő recirkulációs rendszerben (www.wllerzucht.de). Romániábn polikultúrás hltermelésben hzinál vlmelyest ngyobb ránybn, 5-10%-l szerepel. A fogysztói picokon részesedése ugynkkor már 15%. A különbözet természetesvízi fogásokból szármzik. Ugynkkor z intenzív termelés egyre ngyobb teret kp, főleg átfolyóvizes rendszerekben (Tlpeş és mtsi., 2009). Musclu és mtsi. (2010) beszámolnk egy kísérletről, hol hrcsát jó eredménnyel nevelték, mint kiegészítő fj, intenzív toktelepen. A tokok számár szükséges hidegvízi időszkbn, 17 C ltt, hrcs ugyn nem táplálkozik, nevelésével viszont elérték, hogy rendszer gyorsbbn termeljen jövedelmet. Lengyelországbn szintén kísérleteztek hrcs és tok bikultúrájávl tápon nevelve, intenzív tvi körülmények között. Azt tpsztlták, hogy tok növekedése hrcsávl 29

együtt nevelve jobb volt, mint monokultúrábn. A túlélési rátát bikultúr nem befolyásolt (Ulikowski és mtsi., 2003). Más közép-európi országokbn, így Csehországbn is, hzihoz hsonló módon hrcs előállítás ponty lpú, tvi polikultúrábn történik hektáronként 100-150 db hlt telepítve. Egyre ngyobb zonbn jelentősége zárt, fűtött rendszerben vló hrcstermelésnek is. Ezekben rendszerekben folymtosn 25-28 C-t trtnk és tkrmányozást mesterséges tkrmánnyl, pisztrángtáppl végzik (Linhrt és mtsi., 2002). Frnciországbn fj nem volt őshonos, z 1950-es években került be, mjd német pici lehetőségekre felfigyelve, 60-s években megindult termelése. A 80-s években frnci hrcstermelés ngyobb lendületet kpott minisztériumi ösztönzésre és támogtásr. Az meriki cstornhrcs ipr mintájár tvkt és feldolgozókt építettek, kuttási és okttási progrmokt indítottk, így már Frnciország második legjelentősebb hrcstermelő országgá vált. Npjinkbn modern hlkeltető állomások gykorltilg z év bármely szkábn biztosítnk elérhető hrcslárvát. Több termelési módozt is elterjedt, nevelik geotermikus vizekben, intenzíven ketrecekben vgy kisméretű tvkbn egyránt, 15-20 kg/m 3 telepítési sűrűségben. Extenzívebb tvi kultúrábn, 0,5-2 h felületű tvkbn, kár polikultúrábn is 1 t/h hrcshozmot érnek el. A pici 1,5-3 kg-os méretet két év ltt érik el hlk 25-28 C-os vízben és három év ltt változó, környezeti hőmérséklet esetén. A hrcslárvát már kezdetektől mesterséges tápokkl etetik, melyeknek fehérjetrtlm 40-50% között változik. Ilyen körülmények között, z áruhlnevelés során tkrmányértékesítés 1,1-1,3 (Linhrt és mtsi., 2002). Békési (1986) z intenzív hlnevelés, zon belül is hrcsnevelés, álltegészségügyi veszélyeire hívj fel figyelmet. Az intenzív hrcstermelési technológi legfőbb hátrálttó tényezője hrcsát fenyegető különböző betegségek, különösen drkór és kopoltyúférgesség jelenléte (Linhrt és mtsi., 2002). A hrcs horgászt számár is értékes fj, történelem során hrcsfogás számos módszere lkult ki. Ezek ngy része m már csk néprjzi emlék, npjinkbn hlászok kuttyogtássl és vrsávl fogják. A hlászt visszszorulás mitt hrcs fogás is csökkenő tendenciát mutt, horgászok körében zonbn növekszik népszerűsége (Pintér, 2002). Fogás korlátozás lá esik: legkisebb foghtó mérete 60 30

cm, 100 cm ltti egyedekre vontkozó tillmi idő: május 2. június 15. (133/ 2013. (XII.29.) VM rendelet). Rejtőzködő életmódjából következően visszfogás nehézkes lehet kdókkl, búvóhelyekkel jól ellátott víztesteken. Ilyen esetekben gzdsági és biológii szempontból is káros lehet telepítése. Természetes vizeken z állomány ngyságát nem telepítés, hnem elsősorbn vízszint változás, z árdások időpontj, időtrtm és lefutás htározz meg. Gzdsági szempontból kívántos állománynövelése tehát ívóhely rehbilitációvl lehet leginkább eredményes (Pintér 2002). 6.7. A hlliszt termelés helyzete és problémái 2010-ben világ hlászti és kvkultúrás termelésének több mint 86 %- (több mint 128 millió tonn) került közvetlenül felhsználásr humán élelmezésben. A mrdék 14% elsősorbn z állti tkrmányok előállítás során hsznosult, főleg hlliszt és hlolj formájábn (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2012). Kisebb ránybn, zömmel lcsonybb értékű hlk, közvetlen tkrmányként értékesülnek hszonállt tenyésztésben és z kvkultúrábn. Egy hrmdik gykorlt szerint hlhúst mezőgzdsági melléktermékekkel (pl. gbonkorp) keverve etetik fel más, gzdságilg fontos hlkkl. 2010-ben hlliszt nyersnygként szolgáló hlk mennyisége 15 millió tonn volt. Ez mennyiség 75%- 2006-bn ugynerre célr hsznált hlmennyiségnek. A hlliszt célú felhsználás 1994-ben volt legngyobb, összesen 30 millió tonn (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). A 2006-bn megfigyelhető csökkenés tengeri hlfogásokbn kb. 10% volt z Atlnti-óceán délkeleti és Csendes-óceán délnyugti hlászvizein. Ennél is ngyobb volt csökkenés fogásokbn Csendes-óceán délkeleti részén, Peru és Chile prtjinál. Ez közvetlen humán élelmezésben kisebb jelentőséggel bírt, mert fogásokbn elsősorbn kistermetű, pelágikus fjok mennyisége csökkent. Ezek fjok képezik zonbn hlliszt és hlolj fő nyersnygát. Ugynezek hlk rendkívül fontos szerepet töltenek be tengeri ökoszisztémákbn. Tömegességük, szporságuk és kis méretük mitt legtöbb másodlgos fogysztó és csúcsrgdozó, hlk, cetek, fókák, mdrk, fő táplálékbázisát képezik, így zok populációi közvetlenül és lpvetően ezeknek fjoknk meglététől és mennyiségétől függ (Hll, 2011). 31

A korábbi évtizedekben hlliszttermelés viszonylg stbil volt, éves szinten 5 és 7 millió tonn között változott. Az elmúlt évtizedben zonbn ingdozó mértékű csökkenés volt megfigyelhető hlliszt produkcióbn. Ezt leginkább már korábbn említett, kis méretű, pelágikus fjok (ncsovéták) fogásánk csökkenése okozt. A hlliszt célú tengeri fogások mennyisége éves szinten 1,7%-kl csökken (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2012). Az ncsovét fogások sikerét ngybn befolyásolj Dél-Amerik nyugti prtjinál urlkodó éghjlti változékonyság. Ennek köszönhetően fogások ingdozás z egyes évek között kár 30%, vgy még több is lehet. 1997-ben például 5,3 millió tonn volt hlászok termése, de következő évben z El Niño jelenségnek köszönhetően fogás mindössze 1,2 millió tonn volt (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). Míg 2000 és 2005 között hlliszt ár 500-700 $/tonn között változott, 2006-os visszesés perui ncsovét fogásokbn z ár hirtelen emelkedését eredményezte. Ebben z évben érte el z eddigi mximumot, z 1400 $/tonn értéket. A hlliszt tonnánkénti ár zót sem esett 1000$ lá, jelenleg 1600 $ és 1800 $ körül mozog (http://www.indexmundi.com). Delgdo és mtsi. (2003) szerint 2020-ig, jelenlegi körülmények között legvlószínűbb becslés lpján további 18%-l, tengeri ökoszisztém összeomlás esetén (mihez évi 1%-os populációcsökkenés szükséges), kár 134%-l is növekedhet hlliszt ár 2002-es bázisévhez képest. A hltkrmányként felhsznált hlk biztosítás évtizedek ót leküzdhetetlen kdálynk tűnik, mivel tengerekből kifoghtó hlmennyiség véges, miközben z kvkultúrás termelés egyre nő. Az éves hlliszt felhsználás több mint háromszorosár emelkedett 1992 és 2006 között (0,96 millió tonnáról 3,06 millió tonnár). A hlliszt legngyobb fogysztój (60%) z kvkultúr. Kínábn 2004-ben z 1,6 millió tonn felhsznált hlliszt 75%- z kvkultúrábn került hsznosításr. A hltáp gyárk növelik felhsználásukt z összes többi szektor rovásár (emberi fogysztás, ipri, gyógyszeripri felhsználás). Ugynkkor bromfiipr már jelentősen csökkentette részesedését világ hlliszt készletéből. Ázsi kb. 2,4 millió tonn hllisztet hsznál tkrmánygyártási célokr. Ez kb. 10,3 millió tonn kifogott hlt jelent évente (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). Az ggsztó trendek ellenére, jelenleg hsználtbn lévő hl- és grnéltermelési technológiák mitt, közeljövőben még növekedni fog felhsználás (Tcon és mtsi., 2006). A távolbbi jövőben z igény mértéke hlliszt kiváltását célzó kuttások sikerétől függ. Áttörés npjinkig nem következett be, z kvkultúr hlliszt felhsználás növekszik, hiszen lklmzás 32

célszerűségi okokból megkerülhetetlennek tűnik, mivel átlgos nyersfehérje trtlm mgs, 60-72%, emészthetősége hlk számár kiváló (Derjnt-Li, 2002). Emellett z minosv összetétele is kiváló, oljtrtlmábn z omeg-3 típusú zsírsvk mgs rány jellemző. Gzdg klciumbn, foszforbn, mgnéziumbn, káliumbn és B- csoport vitminjibn. Kedvezően befolyásolj tkrmányok ízletességét, és trtlmz egy máig zonosíttln növekedési fktort (UGF), mely lehetővé teszi, hogy hlliszt fogysztásávl hl gyorsbb növekedést érjen el, mint mi beltrtlmi értékek lpján várhtó lenne (Hll, 2011). Ugynkkor hlliszt iránti növekvő igény komoly nemzetgzdsági, politiki és ökológii problémákt okozht közeljövőben. Követve hlliszt világpici áránk emelkedését, hlliszt gyárk megengedhetik mguknk z kár 1000 $/tonn nyersnygár kifizetését is. Ez ösztönzőleg ht hlliszt nyersnygát előállító természetesvízi hlászt számár, mi intenzívebb hlászthoz fog vezetni. Emellett olyn fjok termelésbe vló bevonásávl is együtt jár, melyeket korábbn nem hlásztk. Ez biodiverzitás további csökkenését és tengeri ökoszisztémák még ngyobb mértékű instbilitását okozná. Olyn, tengertől függő országokbn, hol szegényebb rétegek fő táplálékát és bevételi forrását éppen kisméretű nyíltvízi hlfjok dják, komoly érdekellentéteket szülhet fokozódó hlászt. Ez nemzetközi szintű politiki vitákt szülhet, minek következményei előre nem láthtók (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). 6.8. A hlliszt kiváltásánk és mennyiségi csökkentésének lehetőségei Látv költségeik emelkedését, hl- és grnéltermelők igyekeznek termelésüket hlliszttől függetlenné tenni. Ezért rengeteg kuttás középpontjábn állt és áll hlliszt és hlolj helyettesítésének lehetősége (Webster és mtsi., 1997; Nylor és mtsi., 2000; Pnsert és mtsi., 2009; Sánchez-Lozno és mtsi., 2009; Silv és mtsi., 2009). Ausztrál ezüst sügérnél (Bidynus bidynus) vizsgálták 29 különböző állti és növényi tkrmányösszetevő látszólgos emészthetőségét (ADC). Az energi, nitrogén és szárznyg emészthetősége hlliszt esetében bizonyult legjobbnk. A szárznyg és z energi emészthetősége hsonló értékeket dott néhány állti eredetű lpnyg, illetve búz és kukoricglutén esetében. A fehérje emészthetősége 52-86% között változott z egyes tkrmány lpnygoknál (Alln és mtsi., 2000). A jövőben hlliszt felhsználását speciális tkrmányokr, pl. strter és nyhl nevelő tápokr, kell korlátozni (Hll, 2011). A szükséges mennyiség csökkentésével 33

kpcsoltbn már születtek gykorltbn is hsználhtó eredmények. A lzctenyésztésben lklmzott kereskedelmi tápok 2005-ben még átlgosn 35-47% hllisztet trtlmztk, míg npjinkbn ez már lig 15% (Kushik, 2013). 1994-2010 között hlliszt hltkrmányokbn vló felhsználásánk átlgos mértéke 30%-ról 17%-r csökkent (Mézes, 2013). A felhsznált hlliszt mennyiségének csökkentése kkor lehetséges, h megfelelő tkrmány-összetevőket lklmzunk nnk pótlásár. A hlk élettni igényeinek kielégítése mellett figyelembe kell venni, gzdságossági, ökológii és környezetterhelési szempontokt is. 6.8.1. Állti eredetű összetevők Felmerülhet tengeri eredetű hlliszt mellett, z édesvízi, kár feldolgozói melléktermékekből, kár tógzdsági mellékhlkból szármzó, hlliszt hsznált is. Ezek előnye tengeri hlliszttel szemben jobb fenntrthtóság. A hlliszt 22-24%- jelenleg is hlfeldolgozói melléktermékekből szármzik (Hll, 2011). A chilei lzcipr évi 600 000 tonn hozmából 270 000 tonn vágási veszteség keletkezik, miből 43 200 tonn hlliszt nyerhető vissz tkrmányozás számár (Anon., 2006). Édesvízi hlk lisztjének feldolgozását zonbn hzánkbn két jogszbály is tiltj. A 999/2001/EK rendelet értelmében: Azonos fjú álltokból szármzó állti eredetű fehérjével nem tkrmányozhtók z élelmiszertermelés céljár trtott álltok A 65/2012 VM rendelet értelmében: A hzánkbn trtott hlfjok tkrmányozhtók tengeri hlkból előállított hlliszttel, de nem etethetők tógzdsági hlkból előállított hlliszttel, mivel utóbbibn előfordulht zonos fjb trtozó egyedből szármzó fehérje. A hlliszt mellett tkrmány-összetevőként más, hlkészítmények is felhsználhtók. A hlszilázs, nyers, egész hl svs közegben működő, sját bontó enzimek áltl előemésztve. Aminosv-összetétele gykorltilg megegyezik hllisztével, bár triptofán svs viszonyok között bomlik, kéntrtlmú minosvk pedig tárolás ltti oxidációr érzékenyek. Akvkultúrás felhsználás kitűnő eredményeket dott. Hlliszttel szembeni előnye z egyszerűbb és olcsóbb előállítás, illetve hosszbb tárolhtóság. Tárolási és szállítási költségei ugynkkor, ngy víztrtlom mitt mgsbbk. Felhsználás elsősorbn kevésbé intenzív telepeken, helyben keletkező lpnygok felhsználásávl gzdságos (Hll, 2011). 34

A vágási veszteségekből dódó mrdéknygok ideális felhsználási módj lehet különböző hl-protein hidrolizátumok előállítás, melyek nyers hlkból különböző állti, növényi vgy bkteriális eredetű emésztőenzimek, pl. tripszin, ppin, neutráz, lkláz stb., hozzádásávl készülnek. Nyersfehérje-trtlmuk 70-87% (Hll, 2011). A hlászti termékkínáltbn tlálhtók hlon, mint nyersnygon, kívül egyéb állti eredetű tápösszetevők is: pl. krill-liszt, tinthl-liszt, tinthl máj, tinthl olj stb.. Azonbn ezeknek pic mindössze 0,29 millió tonn évente, elérhetőségük hlliszthez képest is csekély (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). Tömeges tenyésztésük nem lehetséges, illetve gzdsági szempontból előnytelen. Természetes vízi fogásuk, tömegtermelés esetén hllisztéhez hsonló ökológii és ökonómii problémákt okozn. A hltápokbn más, melegvérű álltoktól szármzó lpnygok (pl. feldolgozói melléktermékek) is hsználhtók. Ilyenek, többek között, húsliszt, vérliszt, toll liszt és szőrliszt. Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) tkrmányozás során húsés csontliszt keverék z emészthető fehérje rányábn 25%-ig, toll liszt pedig 20%-ig volt lklmzhtó, növekedés és tkrmányértékesítés csökkenése nélkül (Bureu és mtsi., 2000). Millmen (2002) vizsgált szerint fűrészes sügér (Epinephelus coioides) tkrmányábn hlliszt 80%- kiválthtó volt húsliszt és csontliszt 4:1 rányú keverékével, növekedési ütem csökkenése nélkül. Érdekes módon szerző jobb eredményeket ért el hlliszt 20%-os helyettesítésével, mint kizárólg hllisztet lklmzv. Más szerzők szintén fűrészes sügér ketreces nevelése során, toll lisztből, vérlisztből, hús- és csontlisztből, illetve bromfiipri melléktermékek lisztjéből álló, különböző rányú keverékeket lklmzv hlliszt 75%-os helyettesíthetőségét érték el (Wng és mtsi., 2008). A hllisztet tkrmánybn különböző állti fehérjékkel és minosv kiegészítéssel pótolv, ezüst kárásznál (Crrssius urtus) Hu és mtsi. (2008) kkor érték el legjobb növekedést, mikor tkrmányfehérje 33%- szármzott hllisztből, mrdék 66% pedig bromfiipri melléktermék, hús- és csontliszt keverékéből, metionin- és lizinkiegészítéssel. A ngyüzemi szárnystrtás mellett keletkező ngymennyiségű tollhulldék is lklms lehet megfelelő fermentáció után tkrmánykeverékek előállításár. A fermentáció ugynis Kocuri rose törzs lklmzásávl 70%-l növeli toll liszt fehérje emészthetőségét, fermentum bizonyos minosvkbn (lizin, metionin, hisztidin) és krotinoidokbn dúsul. A fehérjeemésztés mellett z minosvk 35

hsznosulás is jvul (Bertsch és Coello, 2005; Grzziotin és mtsi., 2006). Bishop és mtsi. (1995) nílusi tilápi (Oreochromis niloticus) ivdék etetése során zt tpsztlták, hogy tkrmánybn tlálhtó hlliszt, húsliszt és vérliszt keveréke kár 66%-bn is kiválthtó hidrolizált toll-liszttel, ugynkkor toll-liszt, mint egyedüli fehérjeforrás, nem lklms hltápokbn. Lbeo rohit ivdékánk tkrmányozásár is lklms hidrolizált toll-liszt, mennyiben tkrmány hlliszttrtlmát 50%-bn helyettesíti (Hsn és mtsi., 1997). A különböző gzdsági álltokból szármzó tkrmány összetevők mellett npjinkbn egyre inkább kuttások homlokterébe kerül különböző rovrok, illetve rovrlárvák lklmzás tkrmányokbn. Ezek ugynis értékes fehérjeforrások, ugynkkor előállításuk olcsó. Ezek z lpnygok egyelőre korlátozottn elérhetők, de jövőben számítni kell rr, hogy szerepük jelentősen növekedni fog. 6.8.2. Növényi eredetű összetevők Áltlános szbályként elmondhtó, hogy dott, egymásr épülő trofitási szintek között z energiátvitel htásfok csekély, kb. 10% (Odum, 1988). Az állti fehérjéből állti fehérje (hllisztből hl) előállításon lpuló termelési folymt gzdsági és környezetvédelmi ellentmondásink enyhítésére növényi és mikrobiális eredetű fehérjékre épülő tápok lklmzás jelenthet lterntívát, hiszen fentiek lpján leggzdságosbb termelési form, h álltinkt közvetlenül termelő szervezetekkel, növényekkel etetjük. Ezért hgyományos, állti fehérjéken lpuló termékek előállítás mellett egyre intenzívebb kuttások folynk mgs tápnygtrtlmú, fenntrthtó fejlődés kritériumit is kielégítő, növényi, illetve fermentált lpnygokt trtlmzó hltápok kifejlesztésére. A növényi lpnygok közül szój és repce tűnik hlliszt kiváltásár z eddigi kuttások eredményei lpján leglklmsbbnk. Az extrhált, vgyis zsírtlnított szójdr nyersfehérje-trtlm 44-48%. Megfelelő minosv kiegészítés esetén kár hlliszt 75%-ánk kiváltásár is lklmzhtó (Akiym, 1988). Silurus meridionlis esetében vizsgálták hlk energimérlegét szójliszt hsznált esetén. A kísérlet eredménye lpján szój rányánk növekedésével együtt nőtt kiválsztás során keletkező energiveszteség. Ezzel együtt kevesebb energi fordítódott növekedésre. A szóját metionin-kiegészítéssel együtt lklmzv jvult z emésztés htásfok. A 36

szerzők ez lpján rr következtetnek, hogy szójliszt lklmzásánk egyik fő korlátj nem kiegyenlített minosvkészlet (Ai és Xie, 2005). A szój mellett repce fontos növényi eredetű fehérjeforrás, benne tlálhtó fehérje minősége hllisztéhez közeli. Az ún. 00-ás nemesített fjtáibn z ntinutritív eruksv és glükozinolátok mennyisége lcsony. (Higgs és mtsi., 1983). Kedvezőtlen tuljdonság, hogy ngy rosttrtlm, vlmint fitin és tnnintrtlm (Fenwick és mtsi., 1986; Higgs és mtsi., 1995). Webster és mtsi. (1997) fitl korcsoportú cstornhrcs (Ictlurus puncttus) repcével vló tkrmányozv során zt tpsztlták, hogy 36%-os részrányig nem volt káros htás növekedésre. 48%-os repcetrtlom esetén ugynkkor jelentős visszesés volt megfigyelhető növekedés ütemében. Ezt szerzők romló ízhtásnk tuljdonítják. A szóján és repcén kívül számos egyéb növényi lpnyg htását tesztelték már hlk tkrmányozás során. A kukoricglutén, mely keményítőgyártás mellékterméke, mgs nyersfehérje-trtlomml rendelkezik, hlliszt helyettesítésére legfeljebb 35%-bn lklmzhtó minosv-kiegészítéssel (Aydi és mtsi., 2012). Devis és Gouevi (2010) ponty (Cyprinus crpio) ivdékot etettek különböző módon előkezelt borsó liszttel. Eredményeik zt muttták, hogy kezeletlen borsóliszttel etetett hlivdék növekedése szignifikánsn elmrdt kontrollcsoport növekedési ütemétől. Ugynkkor nedves és szárz hőkezelésen átesett borsóliszt emészthetősége jvult, ennek következtében kedvezőbb növekedési és tkrmányértékesítési eredményeket kptk. Nprforgó lisztjének etetésekor tengeri hlkbn tpsztltok szerint nyersfehérje-trtlom 30%-áig lklmzhtó növekedésre, testösszetételre, immunrendszerre vló káros htás nélkül (Nogles Mérid és mtsi., 2010). Sink és mtsi. (2010) kísérlete igzolt, hogy cstornhrcs ivdék tisztán növényi fehérje lpú tápokon is nevelhető. Vizsgáltukbn 36% és 45% nyersfehérje-trtlmú, tisztán növényi illetve állti és növényi fehérjét is trtlmzó tápokt etettek. Nem muttkozott szignifikáns különbség kezelések között, sem túlélési százlékokbn, sem pedig növekedési muttókbn. Másrészről hlk, különösen obligát rgdozó fjok, esetében felmerülhetnek különböző élettni problémák kizárólg növényi lpnygokt etetve. Ez z ilyen jellegű tápnygok rosszbb emészthetőségének és ezáltl rosszbb hsznosulásánk tuljdoníthtó (Cho és Bureu, 2001). A növényi eredetű táplkotók, pl. fitátok, 37

emészthetősége, 77-96%, különösen rgdozó hlk számár, míg hlliszt emészthetősége 95% feletti (Mézes, 2013). Másik jelentős problém növényi eredetű tápokkl, hogy nem megfelelő ránybn trtlmznk esszenciális minosvkt és nem trtlmznk z állti szervezet számár fontos vitminokt (pl. B 12 -vitmin, folsv). Ez szintén súlyos nygcserezvrokt, gátolt növekedést okozht. A növényi lpnygok hsznált esetén számolni kell z ún. ntinutritív nygok jelenlétével, illetve zok mennyiségével. Ezek z nygok önmgukbn nem mérgezőek, de kedvezőtlenül befolyásolják más táplálónygok hsznosulását, vgy csökkentik tkrmányfelvételt. Káros htásukt kifejthetik fehérje nygcserén keresztül, mint például borsóbn tlálhtó szponinok, szójábn lévő proteáz inhibitorok vgy polifenolok. Más szervesnygok z ásványinygok vgy vitminok hsznosulását befolyásolják hátrányos módon. Egyes esetekben közvetlenül is károsk lehetnek hl szervezetére (Frncis és mtsi., 2001), szój például bélgyulldást okozht lzcfélék tkrmányozáskor (Beverfjord és Krogdhl, 1996). Krogdhl és mtsi. (2000) szójdr etetésekor zt tpsztlták, hogy növekedési muttók ugyn jók mrdnk, de csökken z immunválsz és nő betegségekkel szembeni érzékenység. Megjegyzendő, hogy hllisztnek és más állti fehérjéknek is lehetnek ntinutritív nygi, pl. timináz enzim. A fenti problémák orvosolhtók megfelelő receptúrájú tápokkl, tkrmányelőkészítési és gyártási technológiávl, mesterséges minosv- és vitminkiegészítéssel, nemesített növényfjták hsználtávl, vlmint fermentációs eljárásokkl. Az ntinutritív nygok káros htásit többnyire mérsékelni lehet hőkezeléssel. A szój számos ntinutritív nygot trtlmz, pl. tripszin inhibitorok, lektinek, szponinok, miket nedves, 120 C-os hőkezeléssel lehet semlegesíteni. Ez mgs hőmérséklet ugynkkor csökkenti egyes értékes tkrmány összetevők, pl. vitminok, lizin, hsznosulását. Más esetben, pl. repce glükozinolát mentesítésében, növényfjták genetiki jvítás jelenthet megoldást (www.qumxip.eu). A hlliszt helyettesítése z eltérő minosv összetétel mitt, nem oldhtó meg egyetlen helyettesítő termék hsználtávl, célrvezetőbb egyidejűleg többféle növényi lpnyg megfelelő rányú keverékének hsznált (Sánchez-Lozno és mtsi., 2009). Ugynkkor megfelelő minosv összetétel szintetikus minosv kiegészítéssel is megoldhtó (Silv és mtsi., 2009). Ilyen esetekben z állti fehérje kár teljes egészében elhgyhtó hozmcsökkenés nélkül. Pnsert és mtsi. (2009) szivárványos pisztrángon vizsgálták hlliszt és hlolj teljes kiváltásánk élettni htásit. Azt 38

tpsztlták, hogy 100%-bn növényi fehérje lpú tápok nem voltk káros htássl májfunkciókr és máj nygcseréjére. A növényi oljokbn z állti termékeknél lényegesen kisebb z omeg-3 zsírsvk rány, így zok mennyisége fogysztó sztlár kerülő hlhúsbn is lcsonybb. Ez hátrány, különböző lgfjok tkrmány lpnygként vló lklmzásávl, áthidlhtó. Ezek zonbn npjinkbn még korlátozottn elérhetők és előállításuk ngyon költséges. Növényi fehérje etetése esetén ugynkkor előnyt jelent, hogy csökken hús dioxin trtlm, mi ngy zsírtrtlmú hllisztben ngy mennyiségben lehet jelen (Mézes, 2013). 6.8.3. Fermentációs termékek A fermentációs kezelés felhsznált olcsó, főleg hulldéklpú, szubsztrátok feltárásávl és részleges lebontásávl z egyes tápnygok felvételét és emészthetőségét jelentősen növeli. A növényi lpú fermentációs tápok kiindulási nyg lehet más iprágk feldolgozói mellékterméke, többek között melsz, kukoric-feldolgozási melléktermékek és keményítőgyártási hulldékok, cukorcirok bgsz és növényolj ipri hulldéknygok, vlmint élesztő- és szeszmoslék, illetve biogáz gyártási mrdékok. Kukoric lpú hulldék és hlliszt keverékéből Aspergillus wmori spórák bekeverésével kiindulási nygok tápértékét jelentősen meghldó minőségű biofermentumot sikerült előállítni (Ymmoto és mtsi., 2005). A cukorgyártási melsz melléktermékeket közvetlen dlékként számos állti tápbn felhsználják. Mgs fehérjetrtlmú fermentált végtermékét élesztő törzs segítségével állították elő (Ueno és mtsi., 2003). Leupp és mtsi. (2005) melszból Aspergillus oryze lpú fermentálássl nyertek ki emlős kísérletekben mgs hozmot produkáló tápot. A DDGS (Dried Distillers Grins wih Solubles), mgyrul szárított szeszmoslék bioetnol gyártás mellékterméke. Egyes fjok tkrmányábn hlliszt helyettesítésére közvetlenül 40%- bn hsználhtó lizin- és triptofán-kiegészítés mellett (Omr, 2011). Szeszipri melléktermék fermentálásávl előállított biomssz proteinek mellett hsznosíthtó dokozhexénsvt és sztxntint is trtlmz (Ymski t l., 2006). Felhsználását ugynkkor ntibiotikum- és mikotoxin-trtlm korlátozz. He és mtsi. (2009) sörélesztő (Scchromyces cerevisie) fermentációs produktumánk htását vizsgálták hibrid tilápi (Oreochromis niloticus x O. ureus 39

) tkrmányozás során. Azt tpsztlták, hogy növekedésre fermentum nem volt htássl, ellentétben szivárványos pisztrángnál tpsztltkkl, kedvező htást gykorolt viszont bélrendszer mikrobiális összetételére. A sörélesztő fűrészes sügérben kedvezően befolyásolt növekedést, tkrmányértékesítést, vlmint erősítette z immunrendszert és megnőtt Streptococcus bktérium elleni rezisztenci (Chiu és mtsi., 2010). Fermentációs eljárások során növényi lpnygokbn tlálhtó, szerves foszfort trtlmzó fitátok biológii lebontásávl párhuzmosn növelhető foszforhsznosítás htékonyság is. A kezelés során felszporított mikrobiális eredetű biomssz kiindulási nygokhoz képest mgsbb hozzádott tápértéket jelent, mivel, szubsztráttól és mikroorgnizmustól függően, könnyen emészthető esszenciális minosvk mellett, vitminokbn (pl. B6, B12, folsv) is gzdg. Nyers szój esetében z ntinutritív nygok is semlegesíthetők fermentációs eljárássl, szójdrából enzimek és Lctobcillus fermentáció segítségével előállított szójpeptidek ugynis ezeket már nem trtlmzzák. A hlliszt 30%- helyettesíthető szójpeptidekkel kristályos metionin kiegészítés mellett (Mnug et l, 2011). Lehetőségként felmerül bioüzemnyg gyártás melléktermékeinek állti tkrmányként vló felhsználás is. Kínábn bioetnol gyártásból visszmrdó cukorcirok bgszból Aspergillus niger és Geotrichum cndidum strterkultúrákkl történt fermentációvl állítottk elő mgs tápértékű terméket (Feng W. és Chun-Zho L. 2009). A különböző mikrobiális kultúrák, önálló tkrmány-összetevőként vló felhsználásár is vn péld. A kísérletek lpján z ún. egysejt fehérje, különböző bktériumokból nyerhető, kedvező htású tkrmány-összetevő. Rgdozó hlk tkrmányábn hlliszt kár 18-19%-ánk helyettesítésére is hsználhtó (As és mtsi., 2006). A különböző élesztőkivontok vgy hidrolizált élesztő hlliszt 30%-ánk kiváltásár lklms (Ozório és mtsi., 2012). Az élesztősejtek flánk ß-glükán trtlm immunstimuláns htású (Meen és mtsi., 2012). 40

6.9. Intenzív, növényi fehérje lpú rgdozó hltermelés fenntrthtóság Újszerű technológiák jövőbeni fenntrthtóság nehezen becsülhető gyorsn változó és összetett világunkbn. A hlliszt felhsználássl kpcsoltos vitákbn gykrn felmerül z ún. FIFO (Fish In, Fish Out) szám, mint fenntrthtóság egyik mérőszám. Azt fejezi ki, hogy egységnyi étkezési hl előállításához hány egység tkrmányként szolgáló hlt dolgoztk fel. Értéke számos tényezőtől függ, pl. felhsznált és tenyésztett hlk fjától, korától, szezonlitástól (mi htássl lehet hlhús fehérje illetve zsírtrtlmár) és hlliszt feldolgozási módjától (Hll, 2011). Tcon és Metin (2008) szerint lzctermelésben áltlános 4,9:1 FIFO rány 2020-r 1,5:1-re csökkenthető. A kívánt mennyiségű hltermék előállításához szükséges terület nem lehet limitáló fktor. Az intenzív/szuperintenzív hlnevelő rendszerek területigénye jelenleg elterjedt technológiák földhsználtánk töredéke (FAO Economic nd Socil Developement Deprtment, 2009). Mgyrországon működik olyn intenzív friki hrcs telep, hol évente 600 tonn hozmot érnek el mindössze fél hektáron, míg hgyományos tógzdsági körülmények között z 1,2 tonn/h éves hozm z átlgos (Várdi, 2009). A háromdimenziós nevelőtér mitt, ezen téren, z kvkultúr többi állttenyésztési szektorrl összevetve is versenyképes. Nem ritk intenzív hltermelő egységekben z évi 300 tonn/ h hozm. Ezek termelőegységek ngy mennyiségben hsználnk megfelelő minőségű vizet. A legmodernebb rendszerek zonbn jelentősen csökkentették vízfelhsználásukt és környezetterhelő htásukt záltl, hogy vizet recirkulálttják. Ez zt jelenti, hogy hlkról eltávozó víz mechniki, biológii és esetleg kémii szűrésen esik át, mjd visszjut rendszer kiindulási pontjához és újr felhsználásr kerül. A víz újrfelhsználás ngyméretű tvk és tógzdságok esetén is megoldhtó intenzív és extenzív termelő egységek kombinálásávl (Oláh és mtsi., 2009). A növényi tápon vló hlnevelés fenntrthtóságánk gátt szbht mgánk növényi lpnygnk z előállítás. A jövőben növénytermesztés is komoly kihívások elé néz. A termőföldkészlet z elmúlt egy évtizedben 20%-l csökkent. Jelenleg világszinten z egy főre eső termőföldterület 0,23 h. Évente kb. 20 millió hektár földterület válik hsználhttlnná kedvezőtlen környezeti változások htásár (Pimentel és Pimentel, 2006). A hiányzó földeket csk gyenge minőségű tljokkl tudjuk pótolni, értékes élőhelyeket örökre tönkretéve (FAO Economic nd Socil 41

Developement Deprtment, 2009). A még művelhető földterületen osztozik z összes állt és növénytermesztési ágzt, és z egyre növekvő részesedésű bioenergi és biocsomgolónyg-gyártás (FAO Economic nd Socil Developement Deprtment, 2009). A helyzetet tovább súlyosbítj csökkenő öntözővízkészlet, növekvő népesség, növekvő életszínvonl ngy népességű országokbn (pl. Kín) (Horn, 2009). Emellett meg kell említeni klímváltozás htásit mezőgzdságr. Ez utóbbit tekintve csk igen bizonytln becslésekkel rendelkezünk, de modellek többsége Föld egészét tekintve kedvezőtlen változásokt jósol, melyek elsősorbn meglévő termőterületek elsivtgosodásábn és z édesvízkészlet csökkenésében nyilvánulnk meg. Ugynkkor népesség jelenlegi növekedési üteme mellett, fehérjeigény folymtos kielégítésének legolcsóbb és leginkább fenntrthtó módj z intenzív, édesvízi kvkultúr. Az egységnyi állti termék előállításr felhsznált víz, energi és termőföld hl, különösen növényevő hlk, esetében leglcsonybb z összes gerinces hszonállt közül. 6.10. A hlk fehérje- és minosv-szükséglete Az élő szervezetben fehérjék három lpvető funkciót töltenek be. Biztosítják szervezet zvrtln működését és homeosztázisánk fenntrtását (enzimek, hormonok), részt vesznek regenerációs folymtokbn, illetve fehérjéket lkotó minosvk növekedés és fejlődés során szöveteket felépítő lpkövek. A hlk táplálékkl felvett fehérjét sját emésztőenzimeik segítségével bontják minosvkr. A fehérje emésztésében résztvevő enzimek gyomorbn, hsnyálmirigyben, bél egysejtű mirigyeiben, illetve egyes fjok esetében bél pilorusz függelékeiben termelődnek (Horváth, 2000). A fehérjeemésztés, gyomorrl rendelkező rgdozó hlfjok esetében, gyomorbn kezdődik. Itt pepszin, mely pepszinogénből keletkezik gyomor sósvtrtlmánk htásár, fehérjéket polipeptidekre hsítj. Működésének optimum erősen svnyú közegben, 1,8-2,2 ph trtománybn vn. A keletkező polipeptideket tripszin és kimotripszin hsítj oligopeptidekre és dipeptidekre. Előbbi z rginin és lizin minosvknál, utóbbi z romás minosvknál bontj fehérjemolekulákt. Aktivitásuk semleges közeli ph értéken (6,5-7) optimális. A pillngós virágú növények mgvi olyn fehérjéket is trtlmznk, melyek tripszin és kimotripszin működését gátolják. Az oligo- és dipeptidekből krboxipeptidázok és minopeptidázok már 42

szbd minosvkt is képesek leválsztni. Előbbi csoport z minosvk krboxiterminális végén, utóbbik pedig z N-terminális végén bontják peptidkötést. A krboxipeptidázok metlloenzimek, működésükhöz cink jelenléte is szükséges tkrmánybn. A fehérjebontó enzimekre, szénhidrátbontókkl ellentétben, áltlánosn igz, hogy ktivitásuk erősen függ hőmérséklettől (Horváth, 2000). A hlk fehérje nygcseréje lpvetően hsonló melegvérű gerincesekéhez, de vn néhány sjátos különbség. A hlk fehérjeszükséglete fjtól függően kár 50-300%- l ngyobb, mint szárzföldi gerincesek esetében tpsztltk (Cowey, 1975). Ennek mgyrázt egyrészt hlk többségének mindenevő, illetve rgdozó életmódjából ered. Másrészről szárzföldi gerincesekkel ellentétben, hlk z energiigényük fedezésére fehérjéket preferálják szénhidrátokkl szemben (természetesen zsírok után). Rádásul hlk, mivel változó testhőmérsékletű, ún. poikiloterm, élőlények, nem rendelkeznek hőszbályozásr fordíthtó ngy energitrtlékokkl (Nijkmp és mtsi., 1974). Ugynkkor hlk fehérje nygcseréje lényegesen htékonybb, mint szárzföldi gerinceseké. 1MJ energi felhsználásávl 9,6 g fehérje épülhet be hlk szervezetébe, mi z egyéb gzdsági álltcsoportoknál tpsztlt értékek 2-20-szoros, fjtól függően (Smith és mtsi., 1978). Ennek ok, hogy vízi környezet mitt toxikus mmóniát képesek diffúzióvl eltávolítni szervezetükből, így z nem hlmozódik fel szövetekben. Nem szükséges tehát fehérje nygcsere végtermékét energiigényes folymt során húgysvvá vgy krbmiddá lkítni (Brett és Groves, 1979). 6.10.1. Fehérjeigény A hlk fehérjeigényének meghtározásár legelterjedtebb módszer különböző nyersfehérje-trtlmú tápok etetése és növekedési ütem, mint válszváltozó nyomon követése. Amelyik fehérjeszintnél növekedési görbe megtörik, zt tekintik hl élettni szükségletének. A vizsgált fjok többségénél ez z optimum 32% és 55% fehérjetrtlom közé esik. Más megközelítésben tkrmány bruttó energitrtlmánk 45-70%-ánk kell fehérje eredetűnek lennie (Tytler és Clow, 1985). Áltlános érvényűnek tekintett szbály, hogy rgdozó fjok fehérjeigénye ngyobb, mint mindenevő, vgy növényevő fjok igénye, ugynkkor növényevő fjok esetében, pl. mur (Ctenophryngodon idell) is tpsztltk mgs, 41-43%-os értéket (Dbrowskii, 1977). A rgdozó hlfjoknál tpsztlhtó mgs fehérje igény, nem ngy fehérjenygcsere-kpcitásnk következménye, hnem nnk, hogy 43

tkrmányokbn tlálhtó szénhidrátokt, mint keményítő és dextrin, csk lcsony htásfokkl képesek hsznosítni (Cowey és Luquet, 1983). A hlk fehérjeigényére vontkozó, különböző szerzőktől, különböző fjokr, különböző időpontokbn és helyszíneken végzett meghtározások összevethetősége bizonytln, mert kpott eredmény számos tényezőtől függ. Ilyen tényezők, többek között fehérje forrás, nem fehérje természetű energiforrások minősége és mennyisége, z etetési gykoriság, hl kor (Pirozzi és mtsi., 2010) és élettni állpot, meghtározás módszere. Az igény meghtározásár számos kiindulási referencinyg hsználtos. Ezek lehetnek ún. tisztított fehérjék, pl. lbumin, zseltin, kzein, vgy összetett, teljes értékű fehérjék, mint például hlliszt, szójliszt, tőkehl hús. A forrásfehérjéket gykrn minosv-kiegészítéssel közelítik kívánt fehérjeösszetételhez (Tytler és Clow, 1985). Az eltérő forrásfehérjékkel végzett kísérletek gykrn eltérő eredményeket dnk még ugynzon fjon belül is, kpott eredmény ugynis ttól függ, hogy kísérleti tkrmány minosv-összetétele milyen közel áll hl esszenciális minosv-igényéhez. A tisztított fehérjék kevésbé bizonyulnk ízletesnek, különösen szglásukr hgytkozó rgdozó fjok számár. Szükség vn tehát egy áltlánosn hsznált forrásfehérje stndrd bevezetésére z ilyen jellegű vizsgáltokbn (Tytler és Clow, 1985). Mivel hlk esszenciális minosv-igénye szoros összefüggést mutt hlhús, illetve teljes test esszenciális minosv-készletével (Cowey és Tcon, 1983, Peres és Oliv-Teles, 2009), erre célr z extrhált hlliszt hsznált jvsolt. A fehérjeszükségletet táplálékhoz vló hozzáférés, tehát tenyésztett fjok esetében, z etetési rezsim is erőteljesen befolyásolj. Éppen ezért meghtározáskor folymtos tkrmányhoz vló hozzáférést kellene biztosítni. Ez zonbn vízi környezetben nem megoldhtó, mert z el nem fogysztott tkrmány összetevői hmr oldódni kezdenek, illetve fjonként és korosztályonként más és más tkrmányfelvétel gykoriságánk optimum. Ogino (1980) kimuttt, hogy fitl ponty és szivárványos pisztráng esetében, h tkrmánydgot 2%-ról 4%-r növelte, fehérjeigény 60-65%-ról 30-32%-r csökkent. Feltételezve, hogy hl elsősorbn energiigényének fedezésére veszi fel tkrmányt (Grove és mtsi., 1978), ritkább etetés esetén mgsbb fehérjetrtlmú tápok etetésére vn szükség (Wee és Tcon, 1982), különösen, h nehezen emészthető szénhidrát energiforrásokt trtlmz tkrmány. Máskülönben hl nem tudj fedezni energiigényét és növekedés z optimum ltt mrd. 44

Az egyed npi fehérjeigénye és specifikus növekedési rát (SGR) között lineáris összefüggés vn. Mgs npi fehérjeigény mellett gyors növekedési ütem tpsztlhtó. A metbolikus ktivitás és növekedés üteme hl méretével fordított, víz hőmérsékletével egyenes rányosságbn áll (Brett és Groves, 1979). A legngyobb, kísérleti úton rögzített npi fehérjeigényt (52,5g) és specifikus növekedési rátát (6,9%) trópusi nílusi tilápi (Oreochromis niloticus) első táplálkozó lárvstádiumábn figyelték meg (Sntigo és mtsi., 1982). A fitl korcsoportú hlk fehérjeigénye ngyobb, mint z idősebb korosztályoké. Árnson és mtsi. (2009) 560 g tömegű tlnti nyelvhl (Hippoglossus hippoglossus) tkrmányozásár 41% nyersfehérje trtlmt, 970 g-os mérettől már csk 35% nyersfehérje-trtlmt jvsolnk. A hőmérséklet szintén emeli fehérjeszükségletet. Millikin (1983) kísérletében csíkos sügér (Morone sxtilis) ivdék tkrmányozáskor fehérjeszükséglet 47%-ról 55%-r nőtt, mint hőmérsékletet 20,5 C fokról 24,5 C fokr emelték. Más szerzők (Slinger és mtsi., 1977) szivárványos pisztráng esetében nem tpsztlták növekedési erély változását 35%, 40% és 45% fehérjetrtlmú tkrmánnyl etetve 9, 12, 15 és 18 C-on. A fehérjeigény változtlnság zonbn ebben z esetben csk látszólgos, hiszen növekvő hőmérséklettel jelentkező ngyobb fehérje szükséglet kielégíthető ngyobb tkrmányfelvétellel, mi hőmérséklet emelkedésével szintén növekszik (Brett és mtsi., 1969). A fehérjeigénnyel kpcsoltos ellentmondások és bizonytlnságok feloldásár célszerű hlk fehérjeszükségletét tkrmány energitrtlmához viszonyítv, z emészthető fehérje/emészthető energi (DP/DE; g/kj) rányábn közölni, így tkrmány minőségétől és z etetés módjától függetlenül értelmezhető eredményeket kpunk (Pirozzi és mtsi., 2010). 6.10.2. Aminosv-igény A hlk kielégítő tkrmányozásához nem elegendő fehérjeigény ismerete. Vlójábn z egyedek minosv-igényét kell kielégíteni. A hlk számár 10 minosv esszenciális: rginin, fenillnin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, treonin, triptofán és vlin (Tytler és Clow, 1985). Az minosv-igény meghtározás trdicionálisn fehérjeigény megállpításávl zonos módon történik, vizsgálndó minosv különböző szintjeit trtlmzó kísérleti tkrmányokt etetve, mjd válsz növekedési görbét vizsgálv. A görbe töréspontj 45

jelenti fj szükségletét z dott minosvr. Más kuttók vérplzm vgy izom szbd minosv-koncentrációját vgy z minosvk szövetekbe vló beépülését vizsgálják (Tytler és Clow, 1985). A teljes minosv-igény felderítése eddig csk kevés fjbn (pl. Ictlurus puncttus, Slmo slr) történt meg, kisszámú kuttó és lbortórium munkáj lpján. A kpott eredmények között fehérjeigényhez hsonlón ngy szórás figyelhető meg. Ennek legfőbb ok stndrd referencifehérje hiány (Tytler és Clow, 1985). Az minosvkt szbd formábn trtlmzó tkrmányok z optimálisnál gyengébb növekedést és rosszbb tkrmányértékesítést eredményeznek, szemben peptidkötésben lévő minosvkkl (Wlton és mtsi., 1982). A szbd minosvk ugynis sokkl hmrbb felszívódnk bélből, mint fehérjében kötött minosvk. Ennek eredményeként különböző minosvk nem egyszerre jelennek meg vérplzmábn (Plks és mtsi., 1980; Ymd és mtsi., 1982). Ambrdekr és mtsi. (2009) cstornhrcsán (Ictlurus puncttus) végzett kísérletében szbd minosvk koncentrációj vérplzmábn már z etetést követő 1-3 órán belül megemelkedett tisztított minosvkt trtlmzó tkrmány etetésekor. Az optimális fehérjeszintézishez ugynkkor z lenne szükséges, hogy kívánt minosvk egyszerre, és megfelelő ránybn legyenek jelen felhsználás helyén. Gykoribb etetés lklmzásávl ez hátrányos htás vlmelyest enyhíthető. Az minosv-szükségletet tkrmányok egyéb táplálónygivl és más minosvkkl vló kölcsönhtások is befolyásolják. H nincs elegendő cisztin tkrmánybn, korlátozott mértékben hl szervezete képes zt előállítni metionin feleslegből. A metioninszükséglet így részben cisztin elérhetőségének függvénye is. Hsonló összefüggés vn fenillnin és tirozin között (Ketol, 1982). A hlk esszenciális minosv-igénye és hltest szöveteinek esszenciális minosv-trtlm között szoros összefüggés vn. A hlhús minosv-összetétele z egyes fjok között csupán kis eltéréseket mutt, következésképpen z egyes hlfjok minosv-igénye egymáshoz ngyon hsonló (Cowey és Tcon, 1983). A 10 esszenciális minosvból hlk igénye lizinből legmgsbb, ugynkkor tkrmányokbn áltlábn lizin limitáló minosv. Ezért z minosv-szükségletet célszerű z bszolút mennyiségek mellett lizinszükséglet rányábn is megdni (Peres és Oliv-Teles, 2009). Bicudo és mtsi. (2009) pcu (Pirctus mesopotmicus) fjbn kimuttták, hogy lizin kiegészítés rányánk növelésével test fehérjetrtlm szignifikánsn nő, zsírtrtlm pedig csökkent. 46

6.11. Az optimális etetési gykoriság és npi tkrmánydg A hlk tkrmányfogysztás szemünk elől elrejtve történik, tényleges tápfogysztás mértékéről csk közvetett információkkl rendelkezünk. H lábecsüljük hlk npi tkrmányfogysztását, kkor zok növekedése nem lesz kielégítő gzdság számár (Silv és mtsi., 2007), súlyosbb esetben kondícióromlás, betegségek megjelenése, mrkodás, knniblizmus (Doğn Bor és Gül, 2004) okozhtnk további problémákt. H túlbecsüljük npi fogysztást, kkor felesleges tkrmánypzrlást végzünk, mely nyilvánvlón előnytelen gzdsági szempontból. Rádásul z el nem fogysztott táp bomlásávl jelentősen ronthtj vízminőséget (Eroldoğn és mtsi., 2004; Silv és mtsi., 2007), mi stresszt, termeléskiesést és egészségügyi problémákt okozht (Bisws és mtsi., 2006). Fontos tehát ismerni különböző korosztályok ktuális, npi tápszükségletét, hogy mindezeket káros htásokt elkerülhessük, termelésünk optimális legyen. Az optimális tkrmánydg számos környezeti tényező függvénye, melyek közül hőmérséklet szerepét külön hngsúlyozni szükséges. Hidegebb vízben kevesebb, melegebb vízben több tkrmányt vesznek fel hlk (Biley és Alnärä, 2006). A vízhőmérséklet mellett számos egyéb fktor is befolyásoló tényező, pl. sótrtlom. Dicentrrchus lbrx tkrmányozás során Eroldoğn és mtsi. (2004) zt tpsztlták, hogy tengervízben 3%, míg édesvízben 3,5% z optimális npi dg. Tkrmányozási szempontból npi mennyiség mellett rendkívül fontos lehet z opimális etetési gykoriság ismerete, hiszen z htássl lehet növekedésre, tkrmányhsznosításr, z állományon belüli szétnövés mértékére és testösszetételre egyránt (Jobling, 1983; Alnärä, 1992; Linnér és Brännäs, 2000; Zkęś és mtsi., 2006; Silv és mtsi., 2007). Igzolták, hogy növekedési rát mximum és tkrmányegyütthtó minimum z optimális etetési gykoriság esetén érhető el, melynek értéke elsősorbn fjtól, korosztálytól, tkrmány minőségétől és különböző környezeti fktoroktól (pl. hőmérséklet) függ. H nem étvágy szerint etetünk, kkor z egyedek közötti hierrchi ngyobb szerephez jut, szétnövés növekedni fog. Ez zonbn csökkenthető z etetések számánk növelésével (Jobling, 1983). Az etetési gykoriság, nyilvánvló közvetlen htásokon kívül, indirekt módon is befolyásolj növekedést vízminőségi prméterek változttásán keresztül (Phillips és mtsi., 1998). Kimutthtó, hogy víz oldott oxigéntrtlm és mmóni-koncentrációj z etetések időpontjávl összhngbn 47

változik (Giberson és Litvk, 2003). Számos fjnál vizsgálták már z optimális etetési gykoriságot és nnk htását növekedésre, tkrmányhsznosításr és szétnövésre (Jobling, 1983; Alnärä, 1992; Linnér és Brännäs, 2000; Zkęś és mtsi., 2006; Silv és mtsi., 2007). Lesőhrcs vontkozásábn eddig csk természetes táplálkozási ritmus meghtározás történt meg (Boujrd, 1995; Boillet és mtsi., 2001). Az irodlombn különböző fjok esetében, különböző, egymássl ellentétes eredmények tlálhtók z etetési gykoriság növekedési ütemre gykorolt htását tekintve. Fitl süllő (Snder lucioperc) esetében, eredményeik lpján Wng és mtsi. (2009) npi 3 lklomml történő etetést jvsolják. Egy friki hrcsfj (Clris lzer) ivdékink tkrmányozásához folymtos etetést trtják optimálisnk (Hogendoorn, 1981). Tvi szjbling (Slvelinus lpinus) esetében gykoribb (Linnér és Brännäs, 2001), míg szivárványos pisztráng (Onchorhynchus mykiss) esetében ritkább (Alnärä, 1992) etetés befolyásolt kedvezőbben hlk növekedését. A szerzők fentieket két fj eltérő táplálkozási viselkedésével mgyrázzák. A táplálkozáskor nyugtln, gresszív fjoknál, mint pisztráng, gykori etetés stressztényező, mi csökkenti tkrmányozás htékonyságát (Brännäs és Alnärä, 1992). Zkęś és mtsi. (2006) fitl süllő vizsgáltkor zt tpsztlták, hogy z lklmzott etetési gykoriságok nem befolyásolták hrcs növekedési ütemét. Hsonló eredményt közöltek Phillips és mtsi. (1998). A szerzők wlleye (Snder vitreus) ivdék tkrmányozáskor nem tpsztlták különböző etetési gykoriság htását sem növekedésre, sem tkrmányértékesítésre, sem pedig szétnövésre. Felhívják zonbn figyelmet z etetés indirekt htásir. A ritkább etetés vízminőségi prméterek (mmóni, oxigén) hirtelen változásit okozz (Beliczky és mtsi., 2013) mi stresszfktorként kedvezőtlenül ht hlk növekedésére (Giberson és Litvk, 2003). Gykoribb etetés ezt kellemetlen htást kiegyenlíti, illetve megszünteti. Az etetési gykoriság htását számos fktor befolyásolj. Egyes fjok esetében igzodni kell z dott fj természetes táplálkozási ritmusához, más fjok viszont htékonyn lklmzkodnk z etetések időpontjához. Lesőhrcs esetében igzolták, hogy bár erősen éjszki életmódú fjról vn szó (Boujrd, 1995), táplálékhoz vló hozzáférés erősebben befolyásolj hl npi táplálkozási ritmusát, mint fotoperiódus (Boillet és mtsi., 2001). Az optimális etetési gykoriságot befolyásolj tkrmány bélcstornán vló áthldásánk időtrtm is. Riche és mtsi. (2004) megfigyelték, 48

hogy nílusi tilápi (Oreochromis niloticus) 28 o C-on z etetést követően 4 ór elteltével éhezik meg, ezért négy óránkénti etetést jvsolják. Eroldogn és mtsi. (2004) szerint ritkább etetés növeli hsznosítás htásfokát, mert hlk egy lklomml több tkrmányt vesznek fel, mint gykrbbn etetett társik. Ezt mindenevő pontylzc fj (Colossom mcropomum) esetében is igzolták (Silv és mtsi., 2007). Ez hosszú távon béltrktus térfogtánk növekedését és hiperfágiát okozht (Ruohonen és Grove, 1996). Ugynkkor gykrn etetett hlknál béltrktus folymtos teltsége mitt felgyorsul z áthldási idő, csökken tápnygok hsznosulásánk htásfok (Liu és Lio, 1999). Jobling (1983) tvi szjbling esetében zt tpsztlt, hogy ritkább etetési gykoriság htásár, z egyedek közötti dominnciviszonyok ngyobb jelentőséget kptk, z állományon belüli méretkülönbség nőtt. 7. Anyg és módszer A dolgoztbn bemuttott vizsgáltok, hogy rr már bevezetésben kitértem, egy újszerű termelési technológi kidolgozását meglpozó kísérletsorozt elemei. Az egyes kísérletek tehát egymásr épültek, bemuttásuk könnyebb követhetőség mitt mégis külön-külön szükséges. Témkörüket tekintve z elvégzett vizsgáltok két csoportr oszthtók: tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok Az egyes lbortóriumi kísérletek közös jellemzője, hogy rendelkezésre álló kísérleti tér korlátozott méretei mitt fitl, egynyrs korosztállyl dolgoztm. A lbortóriumi vizsgáltokt Pnnon Egyetem, Georgikon Kr keszthelyi hllbortóriumábn végeztem, külső, tógzdsági kísérleteknek pedig prtner gzdságok (Öreglki Hlász Kft., Arnyponty Zrt.) szolgáltk helyszínül. 7.1. A kísérleti rendszerek A vizsgáltok során két különböző felépítésű, recirkulációs hlnevelő rendszerben dolgoztm. Akváriumos rendszer: A rendszer 9 db, egyenként 350 literes kváriumból (130x50x60 cm), vlmint 5 db 300-500 literes ülepítő-, szűrő-, illetve puffertrtályból 49

hőmérséklet ( C) állt. A rendszer össztérfogt kb. 4,5 m 3. Biológii szűrőtöltetként perlonvttát lklmztm, kémii szűrést NO - 3 -cserélő műgyntávl végeztem. A ptogén mikroorgnizmusok elszporodás ellen UV lámp is beépítésre került. Az ürüléket és z el nem fogysztott tápot npont eltávolítottm rendszerből. A kádkon vízátfolyás 2 l/perc, npi vízcsere pedig kb. 10% volt. Műnyg káds rendszer: A hlk trtásár 12 db, 180 l térfogtú hltrtó kád szolgált. A 4 db, 500 literes ülepítő-, szűrő- és puffertrtállyl együtt rendszer hsznos víztérfogt kb. 4 m 3 volt. Biológii szűrőközegként műnyg szűrőgolyók és zúzott kő került rendszerbe. A csírátlnítást vízkörre telepített UV-lámp biztosított. Az ürüléket és z el nem fogysztott tápot npont eltávolítottm rendszerből. A npi vízcsere kb. 10% volt. 7.2. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált 7.2.1. Optimális npi tkrmánydg meghtározás A kísérletnek műnyg káds recirkulációs rendszer dott helyet. Kádnként 8 db, előzőleg tápr szokttott hlt (összesen 96 db; m átlg ±SD: 48,8 ± 13,5 g) helyeztem el. A kísérleti hlk z Öreglki Hlász Kft.-től szármztk. A termet besötétítettem és terem fűtésével trtottm vízhőmérsékletet 20 és 25 o C között. Npont mértem víz hőmérsékletét és oldott oxigén-trtlmát (9. ábr). Hetente mértem szervetlen nitrogénformák (NH + 4 <0,26 mg/l, NH 3 <0,025 mg/l, NO - 2 <0,1 mg/l, NO - 3 <36 mg/l) koncentrációját és kémhtást (ph:8,23-8,54). 30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 27.márc. 03.ápr. 10.ápr. 17.ápr. 24.ápr. 01.máj. 95 90 85 80 75 70 65 60 oxigéntelítettség (%) hőmérséklet oxigéntelítettség 9. ábr: A vízhőmérséklet és z oxigéntelítettség recirkulációs rendszerben. 50

vízhőmérséklet ( o C) Négy kezelést lklmztm, 3-3 ismétlésben. Az egyes kezelések npi tkrmánydg mennyiségében különböztek, melyek következők voltk hlbiomssz százlékábn kifejezve: 1%; 2,5%; 4%; 5,5%. A tkrmány kijutttását utomt szlgetetők segítségével végeztem, 12 órán keresztül. A tkrmány mindegyik kezelés esetében zonos volt (AQUAGARANT süllyedő pontytáp, Grnt Tiernhrung, Ausztri). A táp beltrtlmi értékeit z I. táblázt trtlmzz. I. táblázt: A kísérletben lklmzott táp főbb beltrtlmi muttói szemcseméret 4 mm nyersfehérje 30% nyerszsír 7% nyersrost 4% nyershmu 7% C 1,3% P 1,0% N 0,2% A gyártó áltl deklrált értékek (Aqugrnt) A hlk tömegének mérését hetente végeztem, vízben, 0,1 g pontossággl. A mérés előtti npon z etetést beszüntettem, hogy béltrtlom méréstorzító htását csökkentsem. A szükséges tkrmánymennyiséget, hetente, minden mérlegelés után, hlk tömegnövekedésének megfelelően növeltem. 7.2.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás A kísérletet z kváriumos recirkulációs rendszerben hjtottm végre. A termet besötétítettem, helyiség hőmérsékletét elektromos fűtőtesttel 23-25 o C között trtottm, vízhőmérsékletet npont mértem (átlg±sd: 24,0±0,8 C) (10. ábr). 30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 10. ábr: A kísérleti rendszerben mért vízhőmérséklet vizsgált időtrtm ltt. 51

A kísérlethez 139 db tápr szokttott hlt hsználtm fel. A kiindulási átlgtömeg 59,9±12,8 g volt. Akváriumonként 15 példányt helyeztem el 2,81±0,12 g/l telepítési sűrűségben. Az lklmzott táp COPPENS Steco Supreme-10 (Coppens Interntionl, Hollndi) volt, melynek főbb beltrtlmi értékeit II. táblázt trtlmzz. II. táblázt: A kísérletben lklmzott táp főbb beltrtlmi muttói szemcseméret 4,5 mm nyersfehérje 49% nyerszsír 10% nyersrost 1,8% nyershmu 9,4% C 1,6% P 1,4% N 0,4% A gyártó áltl deklrált értékek (Coppens Steco Supreme-10) A kísérlet során három különböző kezelést lklmztm, három-három ismétlésben. Az egyik kezelés során utomt szlgetető segítségével, 12 órán keresztül etettem hlkt. A második csoport teljes npi mennyiséget egyszerre, egy lklomml kpt, kézi etetéssel. A hrmdik csoport hlit npi három lklomml etettem, npi dgot egyenlő mennyiségekre elosztv, öt óránként. A npi tkrmánydg mindegyik kezelés esetén zonos volt, z állomány testtömegének 2,5%-. A hlk egyedi tömegét és teljes testhosszát hetente mértem. A tömegméréseket vízben, 0,1 g pontossággl, digitális mérlegen végeztem. A testhossz mérése 0,5 cm pontossággl történt, sját készítésű hlmérő táblán. A mérlegelések előtti npon hlkt már nem etettem. A npi tkrmánydg értékét mérlegelések eredménye lpján hetente módosítottm. 7.2.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált A műnyg káds recirkulációs rendszer szolgált kísérleti hlk trtásár. Kádnként 11 db hlt (összesen 66 db; átlg±sd: 38,03±8,04 g) helyeztem el, melyeket egyedi mikrochipes (PIT) jelöléssel láttm el, jelet hlk hsüregébe injektálv. A hlk jelölésére és jelek olvsásár z AEG ARE-H5 típusszámú készülékcsomgot (AEG, Németország) hsználtm. A kísérletet három hőmérsékleten végeztem: 15 o C, 20 o C és 24 o C. Két tkrmány-kezelést lklmztm, 3-3 ismétlésben. Az egyik csoport (T csoport) pelletált hltápot (Skretting Altern Mrine, Skretting AS, Norvégi), míg másik 52

csoport (H csoport) prór vágott kárászfilét (Crrsius urtus) kpott tkrmányként. A kísérlet kezdete előtt 4 nppl beszüntettem hlk tkrmányozását, hogy bélrendszerük biztosn kiürüljön. Az üres bélcstornájú hlk tömegét megmértem, mjd hőmérsékletet 15 o C-r állítottm be, hlkt pedig egy lklomml, d libitum megetettem. Ezt követően különböző rendszerességgel (két mérés között eltelt idő 2 és 5 ór között változott) mértem hlk egyedi tömegét. A mérést vízben végeztem 0,1 g pontossággl. Mérési hibhtárnk 0,2 g-ot htároztm meg, mivel egy drb tkrmánypellet tömege kb. 0,15 g volt, így z ennél kisebb növekedés nem táplálékfelvételnek, hnem mérési hibánk köszönhető. A mérések során fellépő stressznek jelentős htás lehet hlk nygcseréjére. Ezért hlkt ért stresszt oly módon próbáltm csökkenteni, hogy mérési lklmnként egyszerre mindig csk 1-1 kádbn tlálhtó hlk tömegét mértem. Így ugynrr hlr csk minden hrmdik mérési lklomml került sor. A kpott dtokból görbét szerkesztettem, z egyedi mért tömegértékek csökkenése lpján meghtároztm béltrtlom ürülésének időpontját. Ezután z etetést ismét szüneteltettem 4 npig, mjd teljes folymtot megismételtem ugynzokkl z egyedekkel, csoportok változttás nélkül, 20 o C, mjd 24 o C-on is. 7.3. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok 7.3.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során A műnyg káds, recirkulációs rendszernek helyet dó termet besötétítettem, helyiség hőmérsékletét elektromos fűtőberendezéssel 20-24 o C között trtottm (átlg±sd: 22,4±0,8 C). A vízhőmérsékletet és z oldott oxigéntrtlmt npont mértem (11. ábr). A kísérlethez 120 db, tápr szokttott hlt hsználtm fel. A legkisebb tömegű egyed 29,4 g, míg legngyobb 61,8 g volt (m átlg ±SD: 42,9±6,8 g). A kísérlet során négy különböző kezelést lklmztm. Az egyik csoportot mlctáppl (BbyPro Clssic 35, AGRIBRANDS Europe Hungry zrt., Mgyrország) (M), egy másik csoportot (MV) mlctáp és vérliszt keverékével (9:1), hrmdik csoportot (MF) mlctáp és fermentált gbon keverékével (5:5), negyedik csoportot (HF) pedig kereskedelmi hrcstáp (HALTÁP Kft., Mgyrország) és fermentált gbon keverékével (7:3) etettem. A mlctáp szinte kizárólg növényi eredetű fehérjét 53

vízhőmérséklet ( o C) trtlmzott (búz, kukoric, szój). A fermentált gbonkeverék kukoricából, búzából és rozsból állt 2:1:1 ránybn. A kísérleti tápok beltrtlmi értékei III. tábláztbn tlálhtók. 30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 10,5 9,5 8,5 7,5 6,5 5,5 4,5 oxigéntrtlom (mg/l) hőmérséklet oldott oxigéntrtlom 11. ábr: A vízhőmérséklet és z oxigéntrtlom lkulás kísérlet során III. táblázt: A kísérletben hsznált tápok beltrtlmi értékei. M: mlctáp, MF: mlctáp+fermentált gbon (5:5), MV: mlctáp + vérliszt (9:1), HF: hrcstáp + fermentált gbon (7:3). szárznyg % nyersfehérje % nyerszsír % nyersrost % nyershmu % M 94,0 19,0 7,4 1,4 5,2 0,83 0,51 MF 94,0 17,7 5,7 1,7 4,4 0,81 0,49 MV 92,9 25,5 6,5 1,9 4,8 0,77 0,48 HF 91,9 34,1 5,1 1,2 8,1 1,68 1,10 C % P % A kezeléseket három-három ismétlésben végeztem. Ad libitum etetésre törekedtem, npont háromszor dtm hlknk nnyi tkrmányt, mennyit pár perc ltt elfogysztottk. Amikor nem vették fel tkrmányt, z etetést zonnl beszüntettem. A hlk egyedi tömegét kéthetente mértem vízben, 0,1 g pontossággl, digitális mérlegen, testhosszát pedig 0,5 cm pontossággl, sját készítésű hlmérő táblán. A mérlegelés előtti npon hlkt már nem etettem. 54

7.3.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével A kísérletet z kváriumos rendszerben végeztem. Az egyes kváriumokb 15-15 drb egynyrs hlt helyeztem, melyek kindulási átlgtömege 70,9±9,4 g (m átlg ±SD) volt. A hlk z Öreglki Hlász Kft. gzdságából szármztk. Az lklmzott három kezelést következő tkrmányok jelentették: hllisztes táp, húslisztes táp és növényi táp (IV. táblázt). Ez utóbbi kizárólg növényi eredetű lpnygokt trtlmzott. A három táp egymássl közel izonitrogénes volt, vlmint z minosv-összetételük is hsonló (V. és VI. táblázt) volt. A táprecepteket cstornhrcs ismert táplálónyg szükséglete lpján készítettük el. A kezeléseket 3-3 ismétlésben végeztem. A hlk kísérleti tkrmányokt 12 órán keresztül, utomt szlgetető segítségével kpták. A npi tkrmánydg hlbiomssz 2,5%- volt mindegyik kezelés esetében. IV. táblázt: A kísérleti tkrmányok százlékos összetétele. lkotó hllisztes húslisztes növényi extrhált szójdr 30,3% 25,0% 40,0% hlliszt 19,0% 0% 0% húsliszt 0% 17,0% 0% kukoric 26,5% 27,1% 16,4% kukoricglutén 12,2% 18,8% 19,1% búz 10,0% 0% 10,0% extrhált repcedr 0% 0% 10,0% MCP 0% 0% 1,3% L-lizin 0% 0,5% 0,4% DL-metionin 0% 0,1% 0% nprforgó olj 1,5% 0,8% 2,2% premix* 0,5% 0,5% 0,5% *A-vitmin: 400 000 NE/kg, D3 vitmin: 200 000 NE/kg, E-vitmin: 6000 mg/kg, K3-vitmin: 918 mg/kg, B1-vitmin: 500 mg/kg, B2-vitmin: 1200 mg/kg, B6-vitmin: 1000 mg/kg, pntoténsv: 3000 mg/kg, folsv: 500 mg/kg, C-vitmin: 10 000 mg/kg, C: 22,8%, Fe: 6000 mg/kg, Zn: 40 324 mg/kg, Mn: 5022 mg/kg, Cu: 1000 mg/kg, Se: 22,5 mg/kg, I: 496 mg/kg, ntioxidáns: 2000 mg/kg. IV. táblázt: A kísérleti tkrmányok beltrtlmi értékei. tkrmány szárznyg % nyersfehérje % nyershmu % nyerszsír % nyersrost % növényi 88,90 34,65 5,60 4,39 3,62 0,34 0,81 hllisztes 89,40 34,55 7,10 5,05 0,44 0,57 0,97 húslisztes 90,70 35,60 5,90 5,15 1,52 0,54 0,81 C % P % 55

vízhőmérséklet o C VI. táblázt: A kísérleti tkrmányok és hrcs teljes test minosv összetétele táp, illetve testtömeg százlékábn és lizin rányábn feltüntetve. növényi hllisztes húslisztes hl % %/lizin % %/lizin % %/lizin % %/lizin CYS 0,58 0,31 0,49 0,26 0,51 0,28 0,13 0,12 ASP 2,82 1,49 2,98 1,60 2,53 1,40 1,34 1,22 MET 0,80 0,42 0,76 0,41 0,79 0,44 0,41 0,37 THR 1,24 0,66 1,30 0,70 1,17 0,65 0,60 0,55 SER 1,60 0,85 1,50 0,81 1,55 0,86 0,57 0,52 GLU 5,81 3,07 5,30 2,85 5,31 2,93 1,86 1,69 PRO 2,07 1,10 1,89 1,02 2,56 1,41 0,64 0,58 GLY 1,28 0,68 1,73 0,93 2,27 1,25 0,98 0,89 ALA 1,80 0,95 1,95 1,05 2,13 1,18 0,91 0,83 VAL 1,54 0,81 1,53 0,82 1,47 0,81 0,69 0,63 ILE 1,40 0,74 1,38 0,74 1,24 0,69 0,59 0,54 LEU 2,98 1,58 2,78 1,49 2,96 1,64 1,04 0,95 TYR 1,35 0,71 1,23 0,66 1,22 0,67 0,47 0,43 PHE 1,62 0,86 1,52 0,82 1,49 0,82 0,58 0,53 HIS 0,86 0,46 0,86 0,46 0,79 0,44 0,41 0,37 LYS 1,89 1,00 1,86 1,00 1,81 1,00 1,10 1,00 ARG 1,79 0,95 1,93 1,04 1,98 1,09 0,84 0,76 Npont mértem víz oxigén telítettségét és hőmérsékletét (24,1±0,9 C) (12. ábr), hetente pedig hlkr káros szervetlen nitrogénformák koncentrációját (NH + 4 <0,47 mg/l, NH 3 <0,04 mg/l; NO - 2 <0,62 mg/l; NO - 3 <56 mg/l). A hlk tömegét szintén hetente mértem, 0,1 g pontossággl, vízben. A mérések előtti npon hlkt nem etettem. 30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 120% 100% 80% 60% 40% 20% 0% oxigéntelítettség (%) hőmérséklet oxigén telítettség 12. ábr: A vízhőmérséklet és z oxigéntelítettség lkulás kísérleti rendszerben. 56

A ht hétig trtó kísérlet végén kezelésenként, 5-5 egyedet felboncoltm. Mértem hsűri zsír és máj tömegét. Mjd hlkból kezelésenként egyesített, homogén, pépesített mintát állítottm elő, melyekből teljes test nlízis történt. Pnnon Egyetem, Georgikon Kr, Álltélettni és Tkrmányozástni Tnszéki Csoport munktársi mérték hlk szárznyg-, fehérje-, zsír-, hmu-, C- és P-trtlmát. A kontroll csoport esetében teljes test minosv-profiljánk meghtározás is megtörtént. 7.4. Anlitiki vizsgáltok A vízkémii vizsgáltokt LOVIBOND MultiDirect (Tintometer GmbH, Németország) egyuts fotométerrel végeztem, vízhőmérsékletet és víz oldott oxigéntrtlmát OXYGUARD Hndy Delt (OxyGurd Interntionl A/S, Dáni) elektródos kézi műszerrel mértem. A kísérleti tkrmányok és hlhús, illetve teljes test nlitiki vizsgáltát Pnnon Egyetem, Georgikon Kr, Álltélettni és Tkrmányozástni Tnszéki Csoport munktársi végezték z MSZ 6830-4 1981 mgyr szbvány szerint. A nyersfehérje trtlmt Kjeldhl módszer szerint (MSZ 6830/4), nyerszsír trtlmt Soxhlet módszer szerint (MSZ 6830/9), szárznyg trtlmt z MSZ ISO 1442 2000 számú, míg hmu trtlmt z MSZ ISO 936 2000 számú szbvány szerint htározták meg. Az nlitiki vizsgáltokhoz következő műszereket hsználták fel: fehérjemeghtározás: Tector Kjeltec System 1028 (Foss, Dáni) minosv nlízis: INGOS Amino Acid Anlyzer AAA400 (Ingos Ltd., Cseh Köztársság) elemmeghtározások: Perkin Elmer AAnlyst 200 tombszorpciós spektrométer (PerkinElmer Inc., USA) és Jenwy 6100 (Bibby Scientific Limited, Egyesült Királyság) spektrofotométer. 7.5. Mérések, számítások, sttisztiki értékelés A hlk tömegmérését minden lklomml digitális tármérlegen (VIBRA AJ, Shinko Denshi Co. Ltd., Indonézi) végeztem, vízben, 0,1 g pontossággl. A hlk hosszmérése sját készítésű hlmérő táblán történt 0,5 cm pontossággl. 57

A kísérletek során számított muttók meghtározásár z lábbi képleteket hsználtm: Tkrmányértékesítés (FCR): Npi súlygyrpodás (growth, G): Specifikus növekedési rát (specific growth rte, SGR): Kondíciófktor (K): Reltív gyrpodás: Az állományon belüli szétnövés szemléltetésére vriációs koefficienst hsználtm: 58

A sttisztiki elemzésekhez z SPSS 14.0 for Windows progrmcsomgot (SPSS Inc., USA) és Sttistic 8.0 progrmot (SttSoft Inc., USA) hsználtm. A szignifiknci kritériumként minden esetben 95%-os vlószínűséget htároztm meg. A normális eloszlás illeszkedésvizsgáltához Shpiro-Wilk tesztet és Kolmogorov- Smirnov próbát, vrinciák homogenitás vizsgáltához pedig Levene tesztet lklmztm. Az átlgok összevetésére, hol z dtok eloszlás eltért normális eloszlástól, Kruskl-Wllis tesztet, és Mnn-Whitney u-próbát hsználtm. A normális eloszlású változók esetében, z átlgok összehsonlításár, egytényezős vrincinlízist (ANOVA) lklmztm, Tukey és Tmhne post hoc tesztekkel kiegészítve. Azoknál z dthlmzoknál, hol ugynz mint többször került elemzésre z időben, pl. átlgtömeg, növekedési muttók, z átlgok összevetése ismétléses vrincinlízissel (Repeted Mesures ANOVA) történt, Newmn-Keuls post hoc teszttel kiegészítve. A függvényillesztések vizsgált determinációs koefficiens (R 2 ) meghtározásávl történt, Microsoft Office Excel 2007 (Microsoft Corportion, USA) progrm hsználtávl. 59

egyedi átlgtömeg (g) 8. Eredmények 8.1. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált 8.1.1. Optimális npi tkrmánydg meghtározás Az egyes kezelések kiindulási átlgtömegei nem különböztek egymástól jelentősen (13. ábr). A kísérlet végére hlk megduplázták kiindulási testtömegüket. Ez lól kivétel z 1%-os csoport volt, melynek növekedési üteme jelentősen lulmrdt másik három csoport növekedési üteméhez képest (p<0,01). A kísérlet végére legmgsbb átlgtömeget 4%-os és z 5,5%-os csoport érte el, szignifikáns különbség két kezelés között nem volt. A 2,5%-os csoport növekedési üteme sttisztikilg jelentős mértékben elmrdt z előbbi két csoport növekedésétől (p<0,01). A fentieket muttják npi súlygyrpodás (14. ábr) és specifikus növekedési rát (15. ábr) értékei is. Az 1%-os csoport értékei mindkét muttó esetében jelentősen elmrdtk másik három kezelés értékeitől (p<0,05). A kísérlet első hetétől eltekintve 4%-os csoport növekedése volt legngyobb, mind bszolút, mind pedig százlékos értékben kifejezve. A 2,5%-os csoport növekedési üteme kísérlet végére szignifikánsn eltért 4%-os csoportétól (p<0,05). 160 140 120 1,0% 100 80 60 40 b b b c b 2,5% 4,0% 5,5% 20 1 2 3 4 5 6 hetek szám 13. ábr: Az egyedi átlgtömeg lkulás kísérlet során. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). 60

Specifikus növekedési rát (%) npi súlygyrpodás (g/np) 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 b b b c c c b b 1,0% 2,5% 4,0% 5,5% 0,0 1. 2. 3. 4. 5. hetek szám 14. ábr: A npi súlygyrpodás lkulás z egyes kezelések között. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 b c b bc b b b b b b 1. 2. 3. 4. 5. hetek szám c bc b 1,0% 2,5% 4,0% 5,5% 15. ábr: A specifikus növekedési rát heti értékei. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A tkrmányhsznosítás kísérlet teljes időtrtm ltt 2,5%-os csoport esetében volt legjobb (16. ábr). Ez kezelés kísérlet végén szignifikánsn különbözött z 1%-os csoporttól (p<0,05). A leggyengébb tkrmányhsznosítást z 1%-os és z 5,5%- os csoport hli muttták, melyek egymástól nem különböztek szignifikánsn. A 4%-os és 2,5%-os csoport hsznosítás között sem volt sttisztikilg igzolhtó különbség, hbár 2,5%-os csoport értékei mindvégig kedvezőbbek voltk. Mindegyik kezelés 61

tkrmányértékesítés (g/g) esetében megfigyelhető volt, hogy tkrmányértékesítés hrmdik héttől jvult, mjd kísérlet utolsó két hetében kissé romlott. 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 d d c c b b b 1,0% 2,5% 4,0% 5,5% 0,0 1. 2. 3. 4. 5. hetek szám 16. ábr: A tkrmányértékesítés lkulás kísérlet során. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A kísérleti állomány szétnövése z 1%-os csoportbn volt legkifejezettebb, hol vriácós koefficiens értéke kísérlet folymán duplájár nőtt, míg másik három csoport esetében nem, vgy csk kis mértékben emelkedett. Ezt szemléltetik VII. tábláztbn feltüntetett értékek. A vriációs koefficiensen kívül legngyobb és legkisebb tömegű egyed közötti különbség is ebben csoportbn volt legjelentősebb. A szétnövés jelensége z 5,5%-os kezelés esetében volt legkevésbé megfigyelhető. VI. táblázt: A szórás, vriációs koefficiens (CV%) és legngyobb és legkisebb egyed tömege közötti különbség kísérlet induláskor (i) és záráskor (z). szórás/i szórás/z mxmin/i (g) min/z (g) mx- CV% /i CV% /z (g) (g) 1,0% 13,52 33,82 29 58 58,5 144,6 2,5% 10,37 26,17 22 29 47,6 105,1 4,0% 15,11 35,77 30 32 48,8 126,7 5,5% 11,40 23,94 22 22 45,3 77,3 62

egyedi átlgtömeg (g) 8.1.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás Az öt hétig trtó kísérlet ltt z egyedek megkétszerezték testtömegüket, z átlgtömeg 59,9±12,8 g értékről 126±27,3 g értékre nőtt (17. ábr). Az átlgtömeget tekintve folymtosn etetett hlk 213,5 %-os, npi 3 lklomml etetett hlk 218,3 %-os, míg npi 1 lklomml etetett csoport hli 199,5 %-os gyrpodást értek el. A hlk növekedése exponenciális függvénnyel írhtó le (R 2 :0,99). Az egyes kezelések között nem muttkozott szignifikáns különbség z átlgtömeg tekintetében. 170 160 150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 1 2 3 4 5 6 folymtos npi 1x npi 3x hetek 17. ábr: Az átlgtömeg értékek lkulás kísérlet során, három kezelésben. Az átlgtömeg növekedésével párhuzmosn, npi súlygyrpodás mértéke is nőtt mindhárom kezelés esetén (18. ábr). Az intenzitás növekedése npi 3 lklomml tkrmányozott csoportnál volt legkisebb. A kezdeti érték 1,8-szeresére nőtt kísérlet végére. A másik két kezelés esetében ez növekedés kétszeres volt. A kísérlet elején megfigyelhető különbségek így kiegyenlítődtek kísérlet végére. A növekedés intenzitásábn z egyes kezelések között nem muttkozott szignifikáns különbség. 63

specifikus növekedési rát (%) npi súlygyrpodás (g/np) 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 npi 3x folymtos npi 1x 0,5 0,0 1 2 3 4 5 hetek 18. ábr: A hlk npi súlygyrpodás g/np értékben. A specifikus növekedési rát értékeiben z első héten még jól megfigyelhető, bár nem szignifikáns, különbségek voltk láthtók (19. ábr). A kezdetben leggyorsbb növekedésű csoport (npi 3x) növekedési üteme kísérlet végére kis mértékben csökkent, míg másik két csoport értékei növekedtek. A kísérlet végére három kezelés százlékos növekedése közel zonos volt, közöttük szignifikáns különbség nem muttkozott. 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 npi 3x npi 1x folymtos 0,50 0,00 1 2 3 4 5 hetek 19. ábr: A hlk specifikus növekedési sebessége z egyes kezelésekben. 64

tkrmányértékesítés (g/g) A kondíciófktor kísérlet második hetében mindhárom kezelés esetén kiugrón mgs értéket képviselt (VIII. táblázt). A jelenség ok nem ismert. Ettől mérési lklomtól eltekintve z egyedek kondíciój kísérlet ltt gykorltilg konstns volt, 0,61±0,01 átlgértékkel. A kezelések között hlk kondíciójábn nem volt számottevő különbség. VII. táblázt: A kísérleti csoportok átlgos kondíciófktor vizsgált során. kezelések hetek folymtos npi 3x npi 1x 1. 0,62 0,63 0,63 2. 0,73 0,74 0,72 3. 0,61 0,61 0,61 4. 0,60 0,60 0,60 5. 0,60 0,60 0,60 6. 0,60 0,60 0,59 átlg 0,63 0,63 0,63 szórás (SD) 0,05 0,06 0,05 A tkrmányértékesítés kísérlet elején npi 1 lklomml etetett hlk esetében volt leggyengébb (20. ábr). Az utolsó mérésig tkrmányértékesítés jvulás volt megfigyelhető ebben csoportbn (p<0,05). A másik két kezelés egymástól nem különbözött és nem változott kísérlet zárásáig. Ekkor három kezelés tkrmányértékesítése között már nem volt különbség. A vizsgált teljes időtrtmár számított tkrmányértékesítés npi 1 lklomml etetett csoport esetében volt legrosszbb: 0,89. A másik két kezelés tkrmányértékesítése között nem volt számottevő különbség (folymtos: 0,76; npi 3 lklom: 0,77). 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 folymtos npi 1x npi 3x 0,0 1 2 3 4 5 hetek 20. ábr: A tkrmányértékesítés lkulás kísérlet folymán. 65

A szétnövés mértékét és változását IX. táblázt muttj be CV% értékekben kifejezve. IX. táblázt: A kezeléseken belüli szétnövés CV% értékekben kifejezve. kezelések hetek folymtos npi 3x npi 1x 1. 19 23 22 2. 19 23 22 3. 19 22 22 4. 18 21 22 5. 18 22 22 6. 19 23 23 A táblázt dtiból kitűnik, hogy kezelések gykorltilg nem befolyásolták z egyedek közötti szétnövést. A kísérlet időtrtm ltt mximálisn 2%-os változás volt megfigyelhető z egyes kezeléseken belül. A npi 1 lklomml etetett hlk közötti méretkülönbség mindössze 1 %-kl nőtt. A másik két kezelés esetében kiindulási és záró értékek megegyeztek. 8.1.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált A hlk étvágy erősen függött víz hőmérsékletétől. 20 és 24 o C-on z összes hl fogysztott felkínált táplálékból. 15 o C-on, H csoport esetében hlk 90,9%-, míg T csoport esetében csk 42,4%- táplálkozott. Az elfogysztott tkrmány mennyisége hőmérséklet emelkedésével egyenes ránybn nőtt. 3,20% és 10,68% között változott tkrmányhls csoport és 1,36% - 4,46% között tápos csoport esetében hlk testtömeg százlékábn kifejezve. Ezt szemlélteti 21. ábr. A H csoport és T csoport tkrmányfelvétele között szignifikáns különbség volt megfigyelhető mindhárom hőmérsékleten (p<0,05). 66

testtömeg (%*) táplálékfelvétel (testtömeg %) 16 14 12 10 8 6 4 2 0 10,68 3,27 7,69 2,75 b b 4,46 1,87 3,20 1,94 1,36 1,00 b 2,55 1,15 15 20 24 hőmérséklet ( o C) T csoport H csoport 21. ábr: Az egyszerre elfogysztott tkrmány tömege hlk testtömegének százlékábn kifejezve. T csoport: szárz táp, H csoport: tkrmányhl. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). Alcsony hőmérsékleten (15 o C) z elfogysztott tkrmány mennyisége mérési hibhtár (0,2 g) közelében volt, mi bizonytlnná teszi z eredmények értékelését. Az elfogysztott tkrmány tömege T csoport esetében 2 %-ot sem érte el. A mérések eredményeit százlékos formábn közöltem z üres bélcstornájú hlk tömegéhez viszonyítv, melyet 100%-nk tekintettem. A 15 fokon végzett kísérlet során előfordultk 100%-nál kisebb mért dtok (22. ábr). Ezek nyilvánvlón mérési hibából fkdó bizonytlnságok, melyek görbe értelmezésének nehézségeit okozták. Emitt béltrtlom kiürülésének időpontját nem tudtm megállpítni. 116% 114% 112% 110% 108% 106% 104% 102% 100% 98% 96% 0 12 24 36 48 eltelt idő (ór) H csoport T csoport 22. ábr: A hlk tömegének százlékos változás 15 o C-on. 100% z üres bélcstornájú hl tömege. T csoport: szárz táp, H csoport: tkrmányhl. 67

testtömeg (%*) testtömeg (%*) 20 o C on tkrmány kiürülése z etetést követő 36. ór és 49. ór között történt (23. ábr). 24 o C-on jelentősen felgyorsult hlk nygcseréje. Az ürítés már 19. órábn megkezdődött és 35. óráig befejeződött (24. ábr). Az lklmzott módszerrel nem tudtm különbséget kimuttni táplálékhl és szárz táp áthldási ideje között. 116% 114% 112% 110% 108% 106% 104% 102% 100% b b b b b c c c c c d d 0 6 12 18 24 30 36 42 48 54 eltelt idő (ór) H csoport T csoport 23. ábr: A hlk tömegének százlékos változás 20 o C-on. * 100% z üres bélcstornájú hl tömege. T csoport: szárz táp, H csoport: tkrmányhl. A különböző betűk egy kezelésen belül szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). 116% 114% 112% 110% 108% 106% 104% 102% 100% b b b b b b b c b d c d 0 8 13 19 25 31 35 eltelt idő (ór) T csoport H csoport 24. ábr: A hlk tömegének százlékos változás 24 o C-on. * 100% z üres bélcstornájú hl tömege. T csoport: szárz táp, H csoport: tkrmányhl. A különböző betűk egy kezelésen belül szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). 68

össztömeg (g) 8.2. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok 8.2.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során A kísérlet végén hlk tömeg szerinti eloszlás normális volt, mi rr utl, hogy kísérleti bevtkozás egyenletes htásként érte hlkt. 6000 5000 4000 3000 2000 M MF MV HF 1000 0 1 2 4 6 8 10 hetek 25. ábr: A kezelésenkénti össztömeg lkulás. M: mlctáp, MF: mlctáp+fermentált gbon (5:5), MV: mlctáp + vérliszt (9:1), HF: hrcstáp + fermentált gbon (7:3). A kísérlet teljes időtrtm ltt kezelésenkénti összes gyrpodás következő volt: M csoport: 2191,5 g; MF csoport: 1567,5 g; MV csoport: 2372,8 g, HF csoport: 4303,1 g. A kísérlet végén kezelésenkénti össztömeg HF csoport esetében volt legngyobb, z MF csoport esetében legkisebb. Az M és MV csoportok között nem volt jelentős különbség (25. ábr). A kiindulási átlgtömegek nem különböztek egymástól szignifikánsn. A kísérlet záráskor, HF csoport átlgtömege jelentősen ngyobb volt másik három csoport átlgtömegénél (p<0,01). Az M és z MV csoport teljesítménye között nem tláltm szignifikáns különbséget. A legrosszbb növekedési eréllyel z MF csoport egyedei rendelkeztek (p<0,01)(26. ábr). 69

npi súlygyrpodás (g/np) egyedi átlgtömeg (g) 235 215 195 175 155 135 115 95 75 55 35 b 1 2 4 6 8 10 hetek 26. ábr: A hrcsák átlgtömege kísérlet során. M: mlctáp, MF: mlctáp+fermentált gbon (5:5), MV: mlctáp + vérliszt (9:1), HF: hrcstáp + fermentált gbon (7:3). A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A npi súlygyrpodás mértéke HF csoport esetében, kísérlet teljes időtrtm ltt kb. kétszerese volt növényi fehérje lpú tápot fogysztó csoportok növekedésének. A npi testtömeg-gyrpodás mind négy kezelés esetében növekedett kísérlet folymán. (27. ábr). A kísérlet végén HF csoport növekedési üteme M MF MV HF szignifikánsn meghldt másik három csoport növekedési ütemét (p<0,01). c c b b c c b 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 b b b b b b b b b b b b M MF MV HF 0,00 1 2 3 4 kéthetes periódus 27. ábr: A npi súlygyrpodás értékei kéthetenkénti bontásbn. M: mlctáp, MF: mlctáp+fermentált gbon (5:5), MV: mlctáp + vérliszt (9:1), HF: hrcstáp + fermentált gbon (7:3). A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A hlk kondíciófktor kísérlet folymán csökkent, ez zonbn nem kondícióromlásnk, hnem z intenzívebb hossznövekedésnek köszönhető. A 70

kondíciófktor kondíciófktor csk kísérlet utolsó hetében kezdett ismét növekedni. Értéke vizsgált végére mlctáp és fermentált gbon keverékét fogysztó hlk esetében volt leglcsonybb (p<0,05). A többi három kezelés esetében hlk kondíciój közel zonos volt (28. ábr). 0,66 0,64 0,62 0,60 0,58 0,56 0,54 0,52 0,50 0,48 b b 1 2 3 4 5 6 hetek b b b b M MF MV HF 28. ábr: A kondíciófktor lkulás kísérlet során. M: mlctáp, MF: mlctáp+fermentált gbon (5:5), MV: mlctáp + vérliszt (9:1), HF: hrcstáp + fermentált gbon (7:3). A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A tkrmányértékesítés (FCR) kísérlet teljes időtrtmár vontkozttott átlgértéke HF csoport esetén volt legkedvezőbb z MF csoport hlinál pedig legrosszbb (X. táblázt). Az M és MV csoportok tkrmányhsznosítás között nem volt jelentős különbség. Szignifikáns különbség HF csoport jvár jelentkezett másik három csoporttl szemben kísérlet hrmdik hetében (p<0,05). A tkrmány hsznosítás HF csoport esetében kis mértékben romlott kísérlet végére, míg másik három kezelés esetében htározott trend nem volt megfigyelhető. A hlk npont testtömegük 0,6-3,4%-ánk megfelelő mennyiségű szárz tápot fogysztottk el. X. táblázt: A tkrmányértékesítés (FCR) értékei kísérlet során. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). hetek M MF MV HF 1 1,53±0,06 b 1,98±0,23 1,53±0,18 b 0,95±0,04 b 2 1,73±0,30 1,75±0,15 1,47±0,23 b 1,00±0,03 b 3 1,75±0,12 2,25±0,54 1,87±0,27 1,01±0,16 b 4 1,45±0,50 1,86±0,19 1,72±0,10 1,26±0,26 átlg±sd 1,61±0,15 1,96±0,22 1,64±0,18 1,05±0,14 M: mlctáp, MF: mlctáp+fermentált gbon (5:5), MV: mlctáp + vérliszt (9:1), HF: hrcstáp + fermentált gbon (7:3). 71

egyedi átlgtömeg (g) A szórás és reltív szórás is vérlisztes csoport esetén volt legngyobb (35,94 g; 0,35) míg mlctápos csoport esetén legkisebb (6,14 g; 0,14). 8.2.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével A hlk növekedése hllisztes csoport esetében exponenciális egyenlettel (R 2 : 0,99) volt közelíthető, míg másik két csoport lineáris növekedési ütemet (R 2 : 0,96 0,99) muttott (28. ábr). A hlk átlgtömege 70,9±9,4 g-ról 117,0±24,0 g értékre nőtt ht hetes kísérlet során. A növényi csoport 137,3%, hllisztes csoport 186,2%, húslisztes csoport pedig 170,5% súlygyrpodást ért el. A kísérlet elején nem volt szignifikáns különbség z egyes kezelések között. A kísérlet hrmdik hetében ugynkkor növényi csoport növekedése már sttisztikilg igzolhtó mértékben elmrdt másik két csoportétól (p<0,05), és ez kísérlet végéig így is mrdt. A húslisztes és hllisztes csoport növekedése között nem tpsztltm szignifikáns különbséget, bár hllisztes csoport növekedése gyorsbb volt. 160,0 150,0 140,0 130,0 120,0 110,0 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 b b 1 2 3 4 5 6 7 hetek b b b növényi hllisztes húslisztes 28. ábr: Az egyedi átlgtömeg lkulás. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A npi súlygyrpodás növényi csoportbn volt legkisebb kísérlet teljes időtrtm ltt, 0,25 g/np és 0,97 g/np között változott. A legngyobb npi tömeggyrpodást hllisztes csoport érte el 1,82 g/np értékkel. A npi súlygyrpodás mindhárom kezelés esetén növekedett, mjd z ötödik héten egy 72

specifikus növekedési rát (%) npi súlygyrpodás (g/np) jelentős visszesést követően ismét lssn emelkedni kezdett. A húslisztes csoport szintén jó növekedést muttott, két másik kezelés közötti értékeket vett fel. A növényi fehérjés csoport növekedési üteme kísérlet végén már szignifikánsn elmrdt másik két csoport növekedési ütemétől (p<0,01) (29. ábr). 2,0 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 b b b b 1 2 3 4 5 6 hetek növényi hllisztes húslisztes 29. ábr: A npi súlygyrpodás kísérlet folymán. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A specifikus növekedési rát npi súlygyrpodásnál látott görbéhez hsonlót mutt (30. ábr). 2,0 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 b b b b b b 1 2 3 4 5 6 hetek növényi hllisztes húslisztes 30. ábr: A specifikus növekedési rát kísérlet folymán. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A tkrmányértékesítés kísérlet ideje ltt mindhárom kezelés esetében fokoztos csökkenést muttott, mjd z 5. héten vártlnul, ngymértékben megnőtt, mjd ismét csökkenni kezdett. Értéke hllisztes csoport esetében volt legkedvezőbb, kísérlet 73

tkrmányértékesítés (g/g) első négy hetében 1,3 átlgértékkel. Ugynebben z időszkbn húslisztes csoport tkrmányértékesítése 1,6, míg leggyengébb növényi csoporté 2,1 volt. Az egyes kezelések értékei között szignifikáns különbség nem volt. Ez lól kivétel z 5. és 6. hét, mikor növényi fehérjés csoport tkrmányértékesítése jelentősen romlott (p<0,01) (31. ábr). 12,0 10,0 8,0 b 6,0 4,0 2,0 0,0 1 2 3 4 5 6 hetek b hllisztes húslisztes növényi 31. ábr: A tkrmányértékesítés (FCR) kísérlet folymán. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). A növényi csoport esetében vriációs koefficiens kisebb ingdozásokt muttott. A másik két csoport esetében z egyedek közötti szétnövés htározott növekedést muttott, kísérlet első négy hetében tpsztlt értékek és z utolsó hét értékei között tpsztlt különbség szignifikáns volt (p<0,05). A hllisztes csoport egyedei közötti átlgos különbség 39%-kl, míg húslisztes csoport esetében 25%-kl nőtt (32. ábr). CV% 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 b b b b b b növényi hllisztes húslisztes 8,0 1 2 3 4 5 6 7 hetek 32. ábr: A vriációs koefficiens értéke z egyes kezelésekben. A különböző betűk egy kezelésen belül szignifikáns különbséget jelölnek (p<0,05). 74

A kezelésenként felboncolt öt-öt hl esetében zt tpsztltm, hogy máj mérete húslisztes csoport esetében volt legngyobb. Színbeli elváltozás, májelfjulás nem volt tpsztlhtó egyik esetben sem. Az egyes kezeléseken belül máj mérete közel zonos volt, csekély szórást muttott. A hsűri zsír százlékos rány közel zonos volt három csoportbn. Megjegyzendő, hogy hsűri zsír rány mind három csoportbn jelentős szórást muttott (33. ábr). Szignifikáns különbség kezelések között sem hsűri zsír rányábn, sem máj méretében nem volt. % 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 0,9 0,5 1,1 0,3 0,8 0,5 1,3 0,1 1,5 0,2 1,2 0,1 hllisztes húslisztes növényi hsűri zsír máj 33. ábr: A máj és hsűri zsír teljes testtömeghez viszonyított százlékos rány. A zsír- és fehérjetrtlom növényi csoportbn volt legkisebb, míg húslisztes csoportbn legngyobb (XI. táblázt). XI. táblázt: A kísérleti tápokt fogysztó hrcsák teljes testösszetétele. szárznyg % fehérje % hmu % zsír % C % P % növényi 21,20 13,96 2,27 4,79 0,25 0,44 hllisztes 21,60 14,46 2,52 4,81 0,25 0,50 húslisztes 21,70 14,57 2,13 5,22 0,22 0,41 75

9. Az eredmények értékelése és következtetés 9.1. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált 9.1.1. Optimális npi tkrmánydg meghtározás Kísérletemben meghtároztm z egynyrs hrcs npi tkrmánydgszükségletét. A kísérletben tpsztlt növekedési muttók egyöntetűen zt jelzik, hogy 4%-os csoport növekedése leggyorsbb, míg z 1%-os csoport növekedéséből rr lehet következtetni, hogy létfenntrtáshoz szükséges tápnyg- és energiszükségletet lig hldj meg felkínált tkrmánymennyiség. Az 5,5%-os csoport vlmelyest gyengébb növekedésének lehetséges ok, ngymértékű táppzrlás mitt esetlegesen rosszbb vízminőség hltrtó kádkbn. A 2,5%-os csoport növekedése gyengébb volt ugyn másik két csoporténál, de még mindig kielégítőnek tekinthető. A tkrmányértékesítés 2,5%-os csoportbn volt legkedvezőbb, mi viszonylg gyengébb növekedési rát ellenére gzdságossá teheti termelést. Ebben csoportbn 1, illetve 1 ltti értékeket is tpsztltm, mi érdekes eredmény, h figyelembe vesszük, hogy z lklmzott táp lényegesen (kb. 10%-l) lcsonybb fehérjetrtlmú, mint mi hrcstermelésben megszokott (Linhrt és mtsi., 2002). A kísérlet végére kismértékű gyengülés volt megfigyelhető tkrmányértékesítésben, mi feltehetően romló vízminőségnek köszönhető. A szórás és méretkülönbségre utló muttók lpján láthtó, hogy z lklmzott npi tkrmánydg növelésével párhuzmosn csökken károsnk tekintett szétnövés mértéke. Más szerzők munkái is megerősítik, hogy ritkább etetési gykoriság htásár, z egyedek közötti dominnciviszonyok ngyobb jelentőséget kptk, z állományon belüli méretkülönbség nő (Jobling, 1983). Az eredmények lpján elmondhtó, hogy z egynyrs méretű hrcs esetében npi 2,5-4% tkrmánydg lehet gzdságos vízhőmérséklettől (Biley és Alnärä, 2006) és gzdsági strtégiától függően. Az ennél kisebb npi tkrmánydg etetése következtében növekedés lssú lesz, hlk kondíciój könnyen leromlik, betegségek léphetnek fel. Az ennél mgsbb npi tkrmánydg lklmzás nem jvsolt, mert növekedést már nem befolyásolj pozitív iránybn, ugynkkor gzdságilg előnytelen táppzrlást eredményez. Rádásul z el nem fogysztott bomló táp jelentősen ronthtj vízminőséget, mi hozm csökkenéséhez, betegségek megjelenéséhez vezethet (Bisws és mtsi., 2006). Az optimális tkrmánydg meghtározásánál hőmérséklet szerepét külön hngsúlyozni szükséges. Bódis és Bercsényi (2009) süllő (Snder luciperc) esetében hsonló eredményre jutottk, de kiemelik, hogy 17-18 C esetén 76

npi 2%, 24-25 C esetén npi 4% z jánlott mennyiség. Szbó és mtsi. (2009) egynyrs kősüllő (Snder volgensis) tkrmányozásár lcsonybb értéket, 1,5-2%-ot jvsolnk. 9.1.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás Számos fjnál vizsgálták már z optimális etetési gykoriságot és nnk htását növekedésre, tkrmányhsznosításr és szétnövésre (Jobling, 1983; Alnärä, 1992; Linnér és Brännäs, 2000; Zkęś és mtsi., 2006; Silv és mtsi., 2007). Lesőhrcs vontkozásábn eddig csk természetes táplálkozási ritmus meghtározás történt meg (Boujrd, 1995; Boillet és mtsi., 2001). Jelen kísérletben vizsgáltm különböző etetési gykoriságok htását lesőhrcs növekedésére, tkrmányértékesítésére, kondíciójár és z állomány szétnövésére. Az irodlombn különböző fjok esetében, különböző, egymássl ellentétes eredmények tlálhtók z etetési gykoriság htását tekintve növekedési ütemre (Hogendoorn, 1981; Alnärä, 1992; Brännäs és Alnärä, 1992; Linnér és Brännäs, 2001; Wng és mtsi., 2009). Sját vizsgáltunkbn lesőhrcs esetén zt tpsztltuk, hogy z lklmzott etetési gykoriságok nem befolyásolták hrcs növekedési ütemét. Ugynezt más szerzők is tpsztlták sügérféléken (Phillips és mtsi., 1998; Zkęś és mtsi. 2006). Az optimális etetési gykoriságot befolyásolj tkrmány bélcstornán vló áthldásánk időtrtm is (Riche és mtsi., 2004). Egyik vizsgáltunk lpján (Hvsi és mtsi., 2013) lesőhrcs béltrtlmánk kiürüléséhez z lklmzott 24 o C-on 19-35 ór szükséges. Az étvágy ismételt megjelenését nem vizsgáltuk. A ritkábbn etetett hlk fokozott tkrmányfelvétele (Ruohonen és Grove, 1996; Eroldogn és mtsi., 2004; Silv és mtsi., 2007) és gykrbbn etetett hlk csökkent hsznosítási htásfok (Liu és Lio, 1999) együttesen eredményezhette zt, hogy kísérletemben mind növekedés intenzitás, mind pedig tkrmányértékesítés kiegyenlítődött z egyes kezelések között. Figyelemre méltó, hogy hrcsábn ez igen hmr, mindössze ht hét ltt megtörtént. A kísérlet során z etetési gykoriságnk nem volt lényeges htás tkrmányértékesítésre sem. Ezt mások is megfigyelték süllőn (Zkęś és mtsi., 2006), wlleye-on (Phillips és mtsi., 1998) és tlnti tokon (Acipenser oxyrinchus) (Giberson és Litvk, 2003). A vizsgált második szkszábn, köszönhetően táp mgs 77

fehérjetrtlmánk, mindhárom kezelési csoportbn kedvező (0,7-0,8) tkrmányértékesítést tpsztltm. Az állományon belüli szétnövés sem változott kísérlet során, egyik kezelés htásár sem. Ez rr utlht, hogy hrcs esetében csoporton belüli hierrchi nem számottevő, h hlk nem éheznek. Hsonló eredményre jutottk más fjokon végzett vizsgáltok során (Jobling, 1983; Phillips és mtsi., 1998; Zkęś és mtsi., 2006). Hbár kísérletemben z etetési gykoriság növekedés ütemére nem gykorolt jelentős htást, lesőhrcs etetésére npi három vgy nnál gykoribb etetést jvslom. Ezzel mérsékelhető vízminőség hirtelen változásink káros htás (Giberson és Litvk, 2003; Beliczky és mtsi., 2013), illetve kedvezőbb tkrmányértékesítés várhtó. 9.1.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált A hlk nygcseréje és víz hőmérséklete között szoros, pozitív kpcsolt vn (Hidlgo és mtsi.,1999; Temming és Herrmnn, 2001). A hlgzdálkodók számár ez nyilvánvló tény, de tlán éppen ezért tém publikáltság hzi és nemzetközi szinten is csekély mértékű. A külföldi szkirodlom elsősorbn tengeri hlk nygcseréjével fogllkozik (Dis és mtsi., 2010; Miegel és mtsi., 2010; Temming és Herrmnn, 2001). Hzi pontyfélék béltrktusánk kiürülésével Specziár (2002) fogllkozott természetesvízi körülmények között. Lesőhrcs gyomortrtlmánk ürülését Molnár és Tölg (1962, 1963) vizsgált röntgendignosztiki módszerrel. A nemzetközi irodlombn elterjedt vizsgálti módszerek szerint, béltrtlom kiürülésének időpontját vlmilyen rdiológii kontrsztnyg vgy színezőnyg, pl. N 2 Cr 2 O 7 detektálásávl állpítják meg (Dis és mtsi., 2010; Freire et l, 2000). Kísérletemben egy lterntív, egyszerű tömegmérésen lpuló, módszert próbáltm ki. Vizsgáltom során számszerűsítettem hrcs tkrmányfelvételének hőmérsékletfüggését. A ngyobb szárznyg trtlom mitt szárz táp gyorsbb kiürülését vártm. Ezt z lklmzott módszerrel nem sikerült igzolni, nnk ellenére, hogy ürülék megjelenését vlóbn tápos csoportok esetében tpsztltm korábbn, mindhárom hőmérsékleten. A bélcstorn kiürülésének idejét és időtrtmát hrcsánál 20 o C és 24 o C-on sikerült megállpítnom, mely z etetéstől számított 36. és 49., illetve 19. és 35. ór között zjlott. Molnár és Tölg (1962) röntgendignosztiki módszerrel vizsgált hrcs gyomortrtlmánk ürülését táplálékhlll vló etetés esetén. 20-24 cm-es hrcsák 78

esetén következő eredményeket kpták: 15 o C: 49±2,03 ór; 20 o C: 28±3,98 ór; 24 o C: 20±3,46 ór. Ugynez szerzőpáros süllő esetében, 20 o C és 23 o C-on gyomor kiürülését 45 illetve 34 ór után tpsztlt (Molnár és Tölg, 1961). A szerzők két fj közötti jelentős különbséget hrcs intenzív gyomormozgásávl mgyrázzák. A hrcs egységnyi hőmérsékletnövekedés esetén süllőnél ngyobb mértékben fokozz z nygcserét (Molnár és Tölg, 1963). Tengeri hl (Seriol llndi) esetében Miegel és mtsi. (2010) gyorsbb nygcseréről számol be: 12 o C on 36 és 48 ór ltt, 21 o C on 12 és 16 ór ltt ürült ki hlk emésztőtrktus. 9.2. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok 9.2.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során Korábbn elvégzett előkísérletem eredményei lpján zt tpsztltm, hogy lesőhrcs nevelhető növényi fehérje lpú tápon, ugynkkor növekedés üteme nem volt kielégítő. A jelen kísérletben különböző hozzádott lkotókkl próbáltm kiindulásként szolgáló mlctáp, hrcs növekedésére gykorolt, htását jvítni. Elhullás nem történt, vizsgálti időszk ltt hlegészségügyi problémák nem jelentkeztek. Nem volt megfigyelhető rgdozóknál, intenzív rendszerekben gykori mrkodás sem. A kísérletben lklmzott tkrmány-kiegészítések közül 10%-os vérliszt kiegészítés muttott jobb eredményeket, zonbn z lklmzott mennyiség nem jvított jelentősen mlctáp növekedésre gykorolt htását. A fermentált gbon kiegészítés mikrobiális fehérjében dúsítj tápot, vlmint növényi tápnygok feltárásávl, előemésztésével könnyebben hsznosíthtóvá teszik zt z álltok számár, ezért ennek tápnk pozitív htását vártm kontroll mlctáphoz képest (Cho és Bureu, 2001; Ymmoto és mtsi., 2005). Azonbn kísérlet során ez táp szolgálttt legrosszbb eredményeket, feltehetően csökkent nyersfehérje-trtlomnk köszönhetően. Ugynkkor kiváló növekedést értem el fermentált gbonát 30%-os ránybn kereskedelmi hrcstáphoz keverve. Ez jelentős eredmény, h figyelembe vesszük z ily módon előállított táp egységnyi tömegére vetített csökkent hlliszt trtlmát. Ez vitthttln ökológii és gzdsági előnyökkel bír. 79

A kpott eredmények összhngbn vnnk kísérleti tápok nyersfehérje-trtlm lpján várhtó növekedési muttókkl. Vlószínű zonbn, hogy hrcs növekedését elsősorbn tápok minosv összetétele befolyásolj. 9.2.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével A hrcs tápnygigénye nem kellően feltárt, témávl fogllkozó szkirodlom ngyon gyér. A közeli rokon cstornhrcs tápnygigénye ugynkkor tökéletesen feltárt (Robinson és Li, 1999, 2007; Robinson és mtsi., 2001, 2006). Kísérletemben ez utóbbi fj nevelésére hsznált, lcsony fehérjetrtlmú táprecepteket próbáltm meg lesőhrcs nevelésére dptálni z egyetem tkrmányozástni csoportjánk segítségével. A növekedés üteme korábbi kísérleteimben megszokottnál lcsonybb volt mindhárom kezelés esetében. Erre utl z is, hogy két csoport esetében növekedés egyenlete exponenciális helyett lineáris összefüggéssel volt leírhtó. Ennek ok feltehetően nem z lcsony nyersfehérje-trtlom, hiszen más kísérletemben kedvezőbb növekedést kptm hsonló fehérjetrtlmú hltáppl. Sokkl vlószínűbb, hogy z ok z lpnygok nem megfelelő emészthetőségében, illetve két fj eltérő igényeiben keresendő. A tápok beltrtlmi zonosságánk ellenére kizárólg növényi fehérjét trtlmzó táp szignifikánsn gyengébb növekedést eredményezett már kísérlet elején. Ez rr enged következtetni, hogy tápgyártás során felhsznált lpnygok emészthetősége lesőhrcs esetében ngyon gyenge. Ugynkkor ngyon kedvező eredmény, hogy húslisztes és hllisztes táp htás között nem volt lényeges eltérés. Ez zt jelentheti, hogy z Európi Unióbn hltápgyártásr ismét engedélyezett (56/2013/EU rendelet) húsliszt megfelelő lterntívát nyújtht hlliszt kiváltásár. Húsipri melléktermékek hsználtávl hltápokbn más szerzők is kedvező eredményeket értek el (Bureu és mtsi., 2000; Hu és mtsi., 2008; Millmen, 2002; Wng és mtsi., 2008). Az ötödik héten bekövetkezett egy vártln és ismeretlen esemény, melynek kedvezőtlen htás elsősorbn tkrmányértékesítésen látszott. Az dott héten hlk nem vgy lig vettek fel tkrmányt, mi növekedés ütemét is visszvetette mindhárom csoportbn. Érdekes módon z egyedek közötti szétnövésre növényi táp volt legkedvezőbb htássl. Ennek ok számomr ismeretlen. Az lklmzott táp másik pozitív htás 80

hlk kisebb mértékű zsírfelhlmozásábn jelentkezett z állti fehérjét trtlmzó csoportokkl szemben. 10. Összefogllás Kísérleti eredményeim lpján következtetéseim z lábbikbn fogllhtók össze. Egynyrs hrcs tkrmányozás során npi 2,5-4 % (z állomány tömegében kifejezett) tkrmánydg jvsolhtó, z ktuális vízhőmérséklettől, illetve gzdsági strtégiától függően. Hidegebb vízben, és h termelés során elsődleges cél minél jobb tkrmányhsznosítás, kkor npi 2,5% körüli mennyiség jánlott. Melegebb vízben, illetve h termelési cél minél gyorsbb növekedés 4% körüli npi tkrmánydg lklmzás jvsolt. Kísérletemben nem sikerült kimuttni z etetési gykoriság htását sem növekedésre, sem tkrmányértékesítésre, sem pedig szétnövésre. Más szkirodlmi hivtkozások lpján ugynkkor npi 3-szori vgy gykoribb tkrmányozás jvsolt, hogy z etetések következményeként fellépő hirtelen vízminőség változás és z áltl okozott stressz vlószínűségét csökkenteni lehessen. Igzoltm hrcs étvágyánk és nygcsere intenzitásánk hőmérsékletfüggését. A hőmérséklet emelkedésével felvett tkrmány mennyisége rányosn nőtt. A hrcs kb. két és félszer nnyi természetes tkrmányt (hlhús) vett fel, mint szárz tkrmányt. Ennek egyik ok, hogy szárz tkrmány szárznyg trtlm kb. 4,5- szer ngyobb, mint hlhús szárznyg trtlm. A bélcstorn kiürülése hőmérséklet növekedésével gyorsult. 20 C-on 36-49 ór ltt, 24 C-on 19-35 ór ltt ürült ki hlk bélrendszere. Eredményeim lpján kijelenthető, hogy lesőhrcs nevelhető kizárólg növényi fehérjét trtlmzó tápokon, ugynkkor növekedése z elvárt optimum ltt mrd. A hlliszt kiváltásár hrcs tkrmányábn, z áltlm vizsgált állti eredetű lpnygok közül, húsliszt tűnik gykorltbn is lklmzhtónk. Az áltlm végzett kísérletekben növényi lpnygok hsznosulás nem volt elegendő kívánt növekedési ütem eléréséhez. A továbbikbn szükséges z emészthetőség jvítási lehetőségeinek vizsgált pl. enzimes vgy probiotikumos kezelések lklmzásávl. Továbbá meg kell htározni lesőhrcs optimális fehérje-, illetve minosv-igényét, vlmint z optimális emészthető fehérje : emészthető energi rányt. 81

11. Tézispontok 1. Megállpítottm, hogy egynyrs hrcs szárz táppl vló tkrmányozás során, 22-23 C vízhőmérsékleten, npi 2,5-4% tkrmánydg (testtömeg %) tekinthető optimálisnk. 2. Megállpítottm, hogy egynyrs hrcs esetében z etetési gykoriságnk nincs szignifikáns htás növekedés ütemére, illetve tkrmányértékesítésre. 3. Számszerűsítettem hrcs tkrmányfelvételének hőmérsékletfüggését szárz tkrmány és hlhús esetében, 15 C, 20 C és 24 C-on. Meghtároztm, hogy egynyrs hrcs esetében béltrtlom 20 C-on z etetést követő 36-49 ór ltt, 24 C-on pedig 19-35 ór ltt ürül ki. 4. Kísérletesen igzoltm, hogy egynyrs lesőhrcs szinte kizárólg növényi fehérje trtlmú tápon is nevelhető. Ebben z esetben zonbn hlk növekedési üteme lényegesen lssbb. A filé zsírtrtlm és hsűri zsírfelhlmozás mértéke ugynkkor növényi lpú tápok etetése során lcsonybb. 5. Megállpítottm, hogy 10%-os vérliszt kiegészítés önmgábn nem jvított szinte kizárólg növényi fehérjét trtlmzó tápnk, hrcs növekedési ütemére gykorolt, htását. 6. Kimutttm, hogy hrcs tkrmányábn hlliszt 100%-bn helyettesíthető húsliszttel, növekedési ütem vgy tkrmányértékesítés jelentős csökkenése nélkül. 82

12. Thesis Points 1. It ws determined, tht 2.5-4% dily feed rtion (body weight %) is pproprite for the one-summer old wels in cses of dry feed, t 22-23 C. 2. It ws stted, tht feeding frequency hs no significnt effect on growth rte or feed conversion in cses of one-summer old wels. 3. A numericl definition of temperture dependency of feed uptke ws mde in wels t 15 C, 20 C nd 24 C, in the cse of dry feed nd forge fish. It ws determined, tht the evcution of gut content occurs within 36-49 hours following feeding t 20 C nd within 19-35 hours t 24 C. 4. It ws verified in n experimentl wy, tht one-summer old ctfish cn lso be rered lmost solely on plnt protein. However in this cse the growth rte is significntly lower. On the other hnd, the ft content of the filet nd the mount of viscerl ft is lower when dministering plnt bsed feeds. 5. It hs been demonstrted, tht blood mel ddition in 10% did not improve the effect of plnt protein bsed feed on the growth performnce of wels. 7. The uthor hs shown, tht 100% of fishmel cn be replced with met mel in the feeds of wels without ny significnt decrese in growing intensity or feed conversion. 13. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet szeretném kifejezni konzulenseimnek Dr. Bercsényi Miklósnk és Dr. Ngy Szbolcsnk, kik szkmi hozzáértésükkel, tnácsikkl irányították és segítették munkámt. Külön köszönöm kísérleteknél nyújtott segítségüket munktársimnk, tnszéki hls csoport dolgozóink, PhD hllgtóink: Merth Jánosnk, Dr. Németh Szbolcsnk, Dr. Vlent Ferencnek, Szücs Rékánk, Németh Sándornk, Felföldi Zoltánnk, Beliczky Gábornk, Blikó Tímeánk és Horváth Zoltánnk. Az nlitiki 83

vizsgáltokbn és kísérleti tápreceptek meglkotásábn nyújtott segítségükért, köszönetet mondok tkrmányozástni tnszéki csoport munktársink: Dr. Dublecz Károlynk, Dr. Pál Lászlónk, Dr. Wágner Lászlónk, Ertsey Csbánk, Vrg Juditnk és Végh Lászlónénk. Köszönetet szeretnék mondni kísérleti hlk és z egyes kísérleti helyszínek biztosításáért vlmint z elvégzett közös munkákért z Öreglki Hlász Kft. munktársink, Máté Zoltánnk és Máté Imrének; Arnyponty Zrt. munktársink, Lévi Ferencnek és Ngy Gábornk. A kísérleti tápok biztosításáért köszönet Bódis Márknk és Kóbor Blázsnk. Külön köszönet csládomnk és brátimnk bízttásért, támogtásért! A dolgoztbn szereplő kísérletek egy részéhez z Európi Unió, z Európi Regionális Fejlesztési Alp társfinnszírozásávl (GOP-1.1.1-11-2011-0028) nyújtott nygi támogtást. 14. Irodlomjegyzék 1. AAS T. S., HATLEN B., GRISDALE-HELLAND B., TERJESEN B. F., BAKKE- MCKELLEP A. M., HELLAND S. J. (2006) Effects of diet contining bcteril protein mel on growth nd feed utiliztion in rinbow trout (Oncorhynchus mykiss). Aquculture 261:357-368. 2. ADAMEK Z., FASAIC K., SIDDIQUI M. (1999) Prey selectivity in wels (Silurus glnis) nd Africn ctfish (Clris griepinus). Ribrstvo 57(2): 47-60. 3. AKIYAMA D. M. (1988) Soyben mel utiliztion in fish feeds. Koren Feed Assocition Conference, Seol, Kore. Americn Soyben Assocition, Singpore. 4. AI Q., XIE X. (2005.) Effects of dietry soyben protein levels on energy budget of the southern ctfish, Silurus meridionlis. Comprtive Biochemistry nd Physiology 141:461-469. 5. AI Q., XIE X. (2006.) Effects of dietry soyben protein levels on metbolic response of the southern ctfish, Silurus meridionlis. Comprtive Biochemistry nd Physiology 144: 41-47. 6. ALLAN G. L., PARKINSON S., BOOTH M. A., STONE D. A. J., ROWLAND S. J., FRANCES J., WARNER-SMITH R. (2000) Replcement of fish mel in diets for 84

Austrlin silver perch, Bidynus bidynus: I. Digestibility of lterntive ingredients. Aquculture 186:293-310. 7. ALANÄRÄ A. (1992) The effect of time-restricted demnd feeding on the feeding ctivity, growth nd feed conversion in rinbow trout (Oncorhynchus mykiss). Aquculture, 108: 357 368. 8. ALP A., KARA C., BÜYÜKÇAPAR H. M. (2004) Reproductive biology in ntive europen ctfish, Silurus glnis L., 1758, popultion in Menzelet Reservoir. Turk J Vet Anim Sci, 28: 613-622. 9. AMBARDEKAR A. A., REIGH R. C., WILLIAMS M. B. (2009) Absorption of mino cids from intct dietry proteins nd purified mino cid supplements follows different time-courses in chnnel ctfish (Ictlurus puncttus). Aquculture 291:179-187. 10. ANON. (2006) Alimentcion de peces en l slmonicultur Chilen: Tss d conversion. Tems del Slmon, 1, 7. 11. ÁRNASON J., IMSLAND A. K., GÚSTAVSSON A., GUNNARSSON S., ARNARSON I., REYNISSON H., JÓNSSONA. F., SMÁRADÓTTIR H., THORARENSEN H. (2009) Optimum feed formultion for Atlntic hlibut (Hippoglossus hippoglossus L.): Minimum protein content in diet for mximum growth. Aquculture 291:188-191. 12. ASTLES K. L., GIBBS P. J., STEFFE A. S., GREEN M. (2009) A qulittive riskbsed ssessment of impcts on mrine hbitts nd hrvested species for dt deficient wild cpture fishery. Biologicl Conservtion 142: 2759-2773. 13. AYADI F. Y., ROSENTRATER K. A., MUTHUKUMARAPPAN K. (2012) Alterntive protein sources for quculture feeds. Journl of Aquculture Feed Science nd Nutrition 4:1-26. 14. BAEVERFJORD G., KROGDAHL A. (1996) Development nd regression of soyben mel induced enteritis in Atlntic slmon, Slmo slr L., distl intestine: comprison with the intestines of fsted fish. Journl of Fish Diseses 19:375-387. 15. BAILEY J., ALANÄRÄ A. (2006) Effect of feed portion size on growth of rinbow trout, Oncorhynchus mykiss (Wlbum), rered t different tempertures. Aquculture 253: 728-730. 85

16. BARAS E., SLEMBROUCK J., COCHET C., CARUSO D., LEGENDRE M. (2010) Morpholigicl fctors behind the erly mortlity of cultured lrve of the Asin ctfish, Pngsinodon hypophthlmus. Aquculture 298:211-219. 17. BELICZKY G., HAVASI M., NÉMETH S., BERCSÉNYI M., GÁL D. (2013) Environmentl lod of wels (Silurus glnis) fed by feeds of different protein levels. AACL Bioflux 6(1):12-17. 18. BERTSCH A., COELLO N. (2005) A biotechnologicl process for tretment nd recycling poultry fethers s feed ingredient. Bioresource Technology 96:1703-1708. 19. BÉKÉSI L. (1986) Az intenzív hrcsnevelés álltegészségügyi kérdései. Hlászt 1986/2:46-48. 20. BICUDO Á. J. A., SADO R. Y., CYRINO J. E. P. (2009) Dietry lysine requirement of juvenile pcu Pirctus mesopotmicus (Holmberg, 1887). Aquculture 297:151-156. 21. BISHOP C. D., ANGUS R. A., WATTS S. A. (1995) The use of fether mel s replcement for fish mel in the diet of Oreochromis niloticus fry. Bioresource Technology 54: 291-295. 22. BISWAS J. K., SARKAR D., CHAKRABORTY P., BHAKTA J. N., JANA B. B. (2006) Density dependent mbient mmonium s the key fctor for optimiztion of stocking density of common crp in smll holding tnks. Aquculture 261:952-959. 23. BIZJAEV F. N. (1952) K metodike opredelenj vozrst i rost som, Silurus glnis. L-Zool. Zhurn. 31: 696-699. 24. BÓDIS M., BERCSÉNYI M. (2009) The effect of different dily feed rtions on the growth, condition, survivl nd feed conversion of juvenile pikeperch (Snder lucioperc) rered with dry feed in net cges. Aquculture Interntionl 17:1-6. 25. BOLLIET V., ARANDA A., BOUJARD TH. (2001) Demnd feeding rhythm in rinbow trout nd Europen ctfish Synchronistion by photoperiod nd feed vilbility. Physiology és Behvior, 73: 625-633. 26. BONDARI K. (1990) Reproduction nd genetics of the chnnel ctfish (Ictlurus puncttus). Aqut. Sci. 2-3:357-374. 27. BORSOS Á., RADICS F., SZABÓ T. (2007) Intenzív környezetben nevelt szürke hrcs (Silurus glnis) indukált szporításánk tpsztlti. XXXI. Hlászti Tudományos Tnácskozás, Szrvs, 2007. 05. 16-17. 86

28. BOUJARD T. (1995) Diel rhythms of feeding ctivity in the Europen ctfish, Silurus glnis. Physiology és Behvior, 58: 641-645. 29. BRÄNNÄS E., ALANÄRÄ A. (1992) Feeding behviour of the Arctic chrr in comprison with the rinbow trout. Aquculture, 105: 53 59. 30. BRETSCHNEIDER F. (1974) Electroreceptive properties of Silurus glnis (L.). Experienti 30:1035. 31. BRETT J. R., SHELBOURN J. E., SHOOP C. T. (1969) Growth rte nd body composition of fingerling sockeye slmon, Oncorhynchus nerk, in reltion to temperture nd rtion size. J. Fish. Res. Bd Cn. 26:2363. 32. BRETT J. R., GROVES T. D. D. (1979) Physiologicl Energetics. In: Hor W. S., Rndll D. J:, Brett J. R. (Eds.). Fish Physiology, vol. 8. Acdemic Press, New York, 279-352. 33. BROWN T. W., CHAPELL J. A., BOYD C. E. (2011) A commercil-scle, in-pond rcewy system for Ictlurid ctfish production. Aquculturl Engineering 44:72-79. 34. BRUTON M. N. (1996) Alterntive life-history strtegies of ctfishes. Aqutic Living Resources 9:35-41. 35. BRZUSKA E. (2003) Artificil propgtion of Europen ctfish (Silurus glnis): Appliction of single dose of pellets contining D-Al 6, Pro 9 -Net-Mgnrh nd dopmin inhibitor to stimulte ovultion in femles of different body weigth. Czech J. Anim. Sci. 48: 152-163. 36. BUREAU D. P., HARRIS A. M., BEVAN D. J., SIMMONS L. A., AZEVEDO P. A., CHO C. Y. (2000) Fether mels nd met nd bone mels from different origins s protein sources in rinbow trout (Oncorhynchus mykiss) diets. Aquculture 181:281-291. 37. CACOT PH., HUNG L. T. (1997) Overview of the ctfishes quculture. In: Fisheries nd Aquculture Vol. III., Encylopedi of Life Support Systems 38. CADDY J. F., GARIBALDI L. (2000) Apprent chnges in the trophic composition of world mrine hrvests: the perspective from the FAO cpture dtbse. Ocen és Costl Mngement 43: 615-655. 39. CHIU C., CHENG C., GUA W., GUU Y., CHENG W. (2010) Dietry dministrtion of the probiotic, Scchromyces cerevisie P13, enhnced the growth, innte immune responses, nd disese resistnce of the grouper, Epinephelus coioides. Fish és Shellfish Immunology 29:1053-1059. 87

40. CHO C. Y., BUREAU D. P. (2001) A review of diet formultion strtegies nd feeding systems to reduce excretory nd feed wstes in quculture. Aquculture Reserch 32:349-360. 41. COWEY C. B. (1975) Aspects of Protein utiliztion by Fish. Proc. Nutr. Soc. 34: 57. 42. COWEY C. B:, LUQUET P. (1983) Physiologicl bsis of protein requirement of fishes. Criticl nlysis of llownces. In: Arnl M., Pion R., Bonin D. (Eds.) Protein Metbolism nd Nutrition, INRA, Pris vol 1. 365-384. 43. COWEY C. B., TACON A. G. J. (1983) Fish nutrition relevnce to mrine invertebrtes. In: Pruder G. D., Lngdon C. J:, Conklin D. E. (Eds.). Proceedings of the Second Interntionl Conference on Aquculture Nutrition: Biochemicl nd Physiologicl Approches to Shellfish Nutrition, Bton Rouge, Louisin Stte University, 13-30. 44. CZARNECKI M., ANDRZEJEWSKI W., MASTYÑSKI J. (2003) The feeding selectivity of wels (Silurus glnis L.) in Lke Góreckie. Archives of Polish Fisheries 11:141-147. 45. DABROWSKI K. (1977) Protein requirements of grss crp fry (Ctenophryngodon idell Vl.). Aquculture 12:63. 46. DAVIES S. J., GOUVEIA A. (2008) Enhncing the nutritionl vlue of pe seed mels (Pisum stivum) by therml tretment or specific isogenic selection with comprison to soyben mel for Africn ctfish, Clris griepinus. Aquculture 283:116-122. 47. DAVIES S. J., GOUVEIA A. (2010) Response of common crp fry fed diets contining pe seed mel (Pisum stivum) subjected to different therml processing methods. Aquculture 305:117-123. 48. DECKERT K. (1974) Uráni Álltvilág: Hlk, Kétéltűek, Hüllők. Gondolt Kidó, Budpest. 49. DELGADO C. L., WADA N., ROSEGRANT M. W., MEIJER S., AHMED M. (2003) Outlook for Fish to 2020: Meeting Globl Demnd. Interntionl Food Policy Reserch Institute, Wshington, DC. 50. DERSJANT-Li Y. (2002) The use of soy protein in qufeeds. In: Cruz-Suárez L. E., Ricque-Mrie D., Tpi-Slzr M., Gxiol-Cortés M. G., Simoes N. (Eds.). Avnces en Nutrición Acuícol VI. Memoris del VI Simposium Interncionl de 88

Nutrición Acuícol. 3 l 6 de Septiembre del 2002. Cncún, Quintn Roo, México. 51. DEVITSINA G. V., MALJUKINA G. A. (1977) On the functionl orgniztion of the oflctory orgn in mcro nd microsomtic fish. Voprosy Ikhtiologii 17: 493-502. 52. DIAS J., CONCEICAO L. E. C., RIBEIRO A. R., BORGES P., VALENTE L. M. P., DINIS M. T. (2009) Prcticl diet with low fish-derived protein is ble to sustin growth performnce in gilthed sebrem (Sprus urt) during the grow-out phse. Aquculture 293:255-262. 53. DIAS J., YÚFERA M., VALENTE L. M. P., REMA P. (2010) Feed trnsit nd pprent protein, phosphorus nd energy digestibility of prcticl feed ingredients by Seneglese sole (Sole seneglensis). Aquculture 302: 94-99. 54. DOĞAN BORA N., GÜL A. (2004) Feeding biology of Silurus glnis (L., 1758) living in Hirfnli Dm Lke. Turk J Vet Anim Sci, 28: 471-479. 55. DUNHAM R. A., JOYCE J. A., BONDARI K. (1985) Evlution of body conformtion, composition nd density s trits for indirect selection for dressout percentge of chnnel ctfish. Progress Fish Cult. 47:169-175. 56. EROLDOĞAN O.T., KUMLU M., AKTAŞ M. (2004) Optimum feeding rtes for Europen se bss Dicentrrchus lbrx L. rered in sewter nd freshwter. Aquculture, 231: 501 515. 57. FAST A. W., QUIN T., SZYPER J. P. (1997) A new method for ssessing fish feeding rhythms using demnd feeders nd utomted dt cquisition. Aquculturl Engineering, 16: 213-220. 58. FAO ECONOMIC AND SOCIAL DEVELOPEMENT D. (2009) The Stte of Food nd Agriculture 2009. http://www.fo.org/docrep/012/i0680e/i0680e00.htm, 2010. 05. 27. 59. FAO FISHERIES AND AQUACULTURE D. (2009) The Stte of World Fisheries nd Aquculture-2008. http://www.fo.org/docrep/011/i0250e/i0250e00.htm, 2010. 05. 27. 60. FAO FISHERIES AND AQUACULTURE D. (2012) The Stte of World Fisheries nd Aquculture-2012. Rome 61. FEKETE I. (1995) Hlászt. Nesztor Kidó, Budpest, 130-131. 89

62. FENG W. AND CHUN-ZHAO L. (2009) Development of n Economic Refining Strtegy of Sweet Sorghum in the Inner Mongoli Region of Chin. Energy és Fuel 23(8): 4137 4142. 63. FENWICK G. R., SPINKS E. A.,WILKINSON A. P., HENRY R. K., LEGOY M. A. (1986) Effect of processing on the ntinutrient content of rpeseed. J. Sci. Food Agricult. 37:735-741. 64. FRANCIS G., MAKKAR H. P. S., BECKER K. (2001) Antinutritionl fctors present in plnt-derived lternte fish feed ingredients nd their effects in fish. Aquculture 199:197-227. 65. FREIRE J. P. B., GUERREIRO A. J. G., CUNHA L. F., AUMAITRE A. (2000) Effect of dietry fibre source on totl trct digestibility, cecum voltile ftty cids nd digestive trnsit time in the wened piglet. Animl Feed Science nd Technology 87: 71-83. 66. GIBERSON A.V., LITVAK K. (2003) Effect of feeding on growth, food conversion efficiency, nd mel size of juvenile Atlntic sturgeon nd shortnose sturgeon. N. Am. J. Aqucult., 65: 99 105. 67. GILLAND B. (2002) World popultion nd food supply. Cn food production keep pce with popultion growth in the next hlf-century? Food Policy 27: 47-63. 68. GOUDIE C. A., SIMCO B. A., DAVIS K. B., LIU Q. (1995) Production of gynogenetic nd polyploid ctfish by pressure-induced chromosome-set minpultion. Aquculture 133:185-198. 69. GRAZZIOTIN A., PIMENTEL F.A., DE JONG E.V. AND BRANDELLI A. (2006) Nutritionl Improvement of fether protein by tretment with microbil kertinse. Anim. Feed Sci.Technol. 126(1): 135-144. 70. GRIFFITHS D., VAN KHANH P., TRONG T. Q. (2010) Cultured Aqutic Species Informtion Progrmme. Pngsius hypophthlmus. In: FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment [online]. Rome. [Cited 22 August 2013]. http://www.fo.org/fishery/culturedspecies/pngsius_hypophthlmus/en 71. GROVE D. J., Loizides L. G., Nott J. (1978) Stition mount, frequency of feeding nd gstric emptying rte in Slmo girdneri. J. Fish Biol. 12:507. 72. GYÖRE K. (1995) Mgyrország Természetesvízi Hli. Környezetgzdálkodási Intézet, Bp. 73. GYURKÓ I. (1972) Édesvízi Hlink. Ceres Kidó, Bukrest 90

74. HAFFRAY P., VAUCHEZ C., VANDEPUTTE M., LINHART O. (1998) Different growth nd processing trits in mles nd femles of Europen ctfish (Silurus glnis). Aqut. Living Resour. 11:341-345. 75. HALL G. M. (Ed.) (2011) Fish Processing. Sustinbility nd New Opportunities. Blckwell Publishing Ltd., Chichester, UK 207-235. 76. HALLIER A., SEROT T., PROST C. (2007) Influence of rering conditions nd feed on the biochemicl composition of fillets of the Europen ctfish (Silurus glnis). Food Chemistry, 103: 808-815. 77. HANCZ CS. (Szerk.) (2007) Hltenyésztés. Digitális egyetemi jegyzet, Kposvár 78. HARKA Á. (1984) Studies on the growth of shetfish (Silurus glnis L.) in River Tisz. Aqucultur Hungric, IV: 135-144. 79. HARKA Á. (1986) A hrcs növekedése. Hlászt 1986/2:44-46. 80. HARKA Á., SALLAI Z. (2004) Mgyrország Hlfunáj, Nimfe Természetvédelmi Egyesület, Szrvs 81. HASAN M. R., HAQ M. S., DAS P. M., MOWLAH G. (1997) Evlution of poultryfether mel s dietry protein source for Indin mjor crp, Lbe rohit fry. Aquculture 151:47-54. 82. HAVASI M., FELFÖLDI Z., GORZÁS A., LÉVAI P., MERTH J., NÉMETH S. (2011) Hrcs (Silurus glnis L.) intenzív nevelése növényi fehérje lpú tápon. In: Kerepeczki É., Bozánné Békefi E., Gylog G. és Lehoczky I. (szerk.): Hlásztfejlesztés 33 Fisheries és Aquculture Development 33:147-155. 83. HAVASI M., OLÁH T., FELFÖLDI Z., NAGY SZ., BERCSÉNYI M. (2013) Pssing times of two types of feeds in wels (Silurus glnis) t three different tempertures. Aquculture Interntionl 21:861-867. 84. HE S., ZHOU ZH., LIU Y., SHI P., YAO B., RINGO E., YOON I. (2009) Effects of dietry Scchromyces cerevisie fermenttion product (DVAQUA ) on growth performnce, intestinl utochtonus bcteril community nd non-specific immunity of hybrid tilpi (Oreochromis niloticus x O. ureus ) cultured in cges. Aquculture 294: 99-107. 85. HERMAN O. (1887) A Mgyr Hlászt Könyve, K. M. Természettudományi Társult, Bp. 86. HIDALGO M.C.,UREA E.,SANZ A. (1999) Comprtive study of digestive enzymes in fish with different nutritionl hbits: proteolytic nd mylse ctivities. Aquculture 170: 267 283. 91

87. HIGGS D.A., FAGERLUND U.H.M., MCBRIDE J.R., PLOTNIKOFF M.D., DOSANJH B.S., MARKERT J.R., DAVIDSON J. (1983) Protein qulity of Altex cnol mel for juvenile chinook slmon (Oncorhynchus tshwytsch) considering dietry protein nd 3,5.3 -triiodo-l-thyronine content. Aquculture 34: 213-238. 88. HIGGS D. A., DOSANJH B. S., PRENDERGAST A. F., BEAMES R. M., HARDY R.W., RILEY W., DEACON G. (1995) Use of rpeseed/cnol protein products in finfish diets. In: C.E. Lim nd D.J. Sess (Editors), Nutrition nd Utiliztion Technology in Aquculture. AOCS Press, Chmpign, IL I30-156. 89. HOCHLEITHNER M. (2006) Welse. Biologie und Aqukultur. AT Rtgeber, AquTech Publictions, Kitzbühel, Austri 90. HOGENDOORN H. (1981) Controlled propgtion of the Africn ctfish,clris lzer (C. nd V.). IV. Effect of feeding regime in fingerling culture. Aquculture, 24: 123 131. 91. HORN P. (2009) Az európi élelmiszertermelés jövője. XXXIII. Hlászti Tudományos Tnácskozás, Szrvs, 2009. 07. 02. 92. HORVÁTH L. (Szerk.) (2000) Hlbiológi és Hltenyésztés. Mezőgzd Kidó, Bp. 93. HORVÁTH L., TAMÁS G. (2007) A zooplnkton és rgdozó hlk tenyésztése. Hlászt 2007/4: 169-172. 94. HUA M., WANG Y., WANG Q., ZHAO M., XIONG B., QIAN X., ZHAO Y., LUO Z. (2008) Replcement of fish mel by rendered niml protein ingredients with lysine nd methionine supplementtion to prcticl diets for gibel crp, Crssius urtus gibelio. Aquculture 275:260-265. 95. HUNG L. T., TUAN N. A., CACOT P., LAZARD J. (2002) Lrvl rering of the Asin ctfish, Pngsius bocourti (Siluroidei, Pngsiide): lterntive feeds nd wening time. Aquculture 212: 115-127. 96. JÁMBORNÉ DANKÓ K., BARDÓCZ T. (2012) Mgyrország tógzdsági és intenzív üzemi hltermelése 2011-ben. Hlászt 2012/2:3-6. 97. JOBLING M. (1983) Effect of feeding frequency on food intke nd growth of Arctic chrr, Slvelinus lpinus (L.). J. Fish Biol., 23: 177 185. 92

98. JOHNSEN J. P. (2005) The evolution of the hrvest mchinery : why cpture cpcity hs continued to expnd in norwegin fisheries. Mrine Policy 29: 481-493. 99. KAUSHIK S. (2013) Flesh qulity of frmed fish fed diets with low levels of fishmel nd fish oil. Diversifiction in Inlnd Finfish Aquculture II, Vodňny, Czech Republic, 2013. 09. 24. 100. KETOLA H. G. (1982) Amino cid nutrition of fishes: requirements nd supplementtion of diets. Comp. Biochem. Physiol. 73:17. 101. KIM M. K., LOVELL R. T. (1995) Effect of restricted feeding regimens on compenstory weight gin nd body tissue chnges in chnnel ctfish Ictlurus puncttus in ponds. Aquculture, 135: 285-293. 102. KISS I., HORVÁTH L. (1978) Kísérletek hrcs kistvi környezetben történő előnevelésére. Hlászt 1978/6:167-171. 103. KOBAYAKAWA M. (1989) Systemtic revision of the ctfish genus Silurus, with descreption of new species from Thilnd nd Burm. Jpnese Journl of Ichthyology 36: 155-186. 104. KOZÁK B. (2009) Ketreces pontytenyésztés Szigetszentmiklóson. Hlászt 102/3:96-100. 105. KOZÁK B. (2009b) Medencés murlárv- és hrcsnevelés tpsztlti bktériumos víztisztítási eljárás lklmzásávl. Hlászt 102/2:60-61. 106. KRASZNAI Z., KOVÁCS GY., OLÁH J. (1980) Technologicl bsis of the intensive shetfish (Silurus glnis L.) culture. Aqucultur Hungric II.: 147-153. 107. KRASZNAI Z., MÁRIÁN T. (1986) Shock-induced triploidy nd its effect on growth nd gond development of the Europen ctfish, Silurus glnis L. J. Fish Biol. 29(5):519-527. 108. KRASZNAI Z., MÁRIÁN T. (1994) Production of triploid Europen ctfish (Silurus glnis) by cold shock. Aquc. Hun. 41: 25-32. 109. KROGDAHL A., BAKKE-MCKELLEP A. M., RØED K. H., BAEVERFJORD G. (2000) Feeding Atlntic slmon Slmo slr L. soyben products: effects on disese resistnce (Furunculosis), nd lyzozyme nd IgM levels in the intestinl mucos. Aquculture Nutrition 6:77-84. 110. LEUPP J. L., CATON J. S., SOTO-NAVARRO S. A. AND LARDY G. P. (2005) Effects of cooked molsses blocks nd fermenttion extrct or brown seweed mel 93

inclusion on intke, digestion, nd microbil efficiency in steers fed low-qulity hy. J. Anim. Sci. 83:2938-2945. 111. LINHART O., FLAJSHANS M. (1995) Triploidiztion of Europen ctfish, Silurus glnis L., by het shock. Aquc. Res. 26:367-370. 112. LINHART O., ŠTĚCH L., ŠVARC J., RODINA M., AUDEBERT J. P., GRECU J., BILLARD R. (2002) The culture of the Europen ctfish, Silurus glnis, in the Czech Republic nd in Frnce. Aqut. Living. Resour. 15:139-144. 113. LINHART O., RODINA M., GELA D., FLAJSHANS M., KOCOUR M. (2003) Enzyme tretment for elimintion egg stickiness in tench (Tinc tinc L.), Europen ctfish (Silurus glnis L.) nd common crp (Cyprinus crpio L.). Fish Physiology nd Biochemistry 28: 507-508. 114. LINHART O., GELA D., RODINA M., KOCOUR M. (2004) Optimiztion of rtificil propgtion in Europen ctfish, Silurus glnis L. Aquculture 235: 619-632. 115. LINNÉR J., BRÄNNÄS E. (2001) Growth in Arctic chrr nd rinbow trout fed temporlly concentrted or spced dily mels. Aqucult. Int., 9: 35 44. 116. LITKEI J. (1990) Kísérletek lesőhrcs (Silurus glnis L.) knniblizmusánk visszszorításár, medencés utónevelés esetén. Hlászt 36:1-6. 117. LIU F.G., LIAO C.I. (1999) Effect of feeding regimes on the food consumption, growth nd body composition in hybrid striped bss Morone sxtilis M. chrysops. Fish Sci., 64: 513 519. 118. LIU C., MAI K., ZHANG W., CHEN Q., LENG Y. (2013) Studies on the nutrition of two species of ctfish, Silurus meridionlis Chen nd S. sotus Linneus. I. Effects of dietry protein nd lipid on growth performnce nd feed utiliztion. Aquculture 404-405: 71-76. 119. LOVASSY S. (1927) Mgyrország Gerinces Állti és Gzdsági Vontkozásik, Királyi Mgyr Természettudományi Társult, Budpest 120. MALJUKINA G. A. MARTEMJANOV V. I. (1981) An electrocrdiogrphic study of chemicl sensitivity in some freshwter fishes. Journl of Ichthyology 21: 77-84. 121. MANAUG R. E. P., KOSHIO S., ISHIKAWA M., YOKOYAMA S., GAO J., NGUYEN B. T. (2011) Soy peptide inclusion levels influence the growth performnce, proteolytic enzyme ctivities, blood biochemicl prmeters nd body composition of Jpnese flounder, Prlichthys olivceus. Aquculture 321:252-258. 94

122. MEENA D. K., DAS P., KUMAR S., MANDAL S. C., PRUSTY A. K., SINGH S. K., AKHTAR M. S., BEHERA B. K., KUMAR K., PAL A. K., MUKHERJEE S. C. (2012) Bet-glucn: n idel immunostimulnt in quculture ( review). Fish Physiology nd Biochemistry (in press) 123. MÉZES M. (2013) Az állti eredetű fehérjék lterntívái hltkrmányozásbn. Hlászt 106/2: 17-28. 124. MIEGEL R. P., PAIN S. J., VAN WETTERE W. H. E. J., HOWARTH G. S., STONE D. A. J. (2010) Effect of wter temperture on gut trnsit time, digestive enzyme ctivity nd nutrient digestibility in yellowtil kingfish (Seriol llndi). Aquculture 308: 145-151. 125. MIHÁLIK J., HOLCIK J. (1968) Fresh-wter fishes. Spring Books, London 126. MILLAMENA O. M. (2002) Replcement of fish mel by niml by-product mels in prcticl diet for grow-out culture of grouper Epinephelus coioides.aquculture 204:75-84. 127. MILLIKIN M. R. (1983) Interctive effects of dietry protein nd lipid on growth nd protein utiliztion of ge-o striped bss. Trns. Am. Fish. Soc. 112:185. 128. MIWA T., YOSHIZAKI G., NAKA H., NAKATANI M., SAKAI K., KOBAYASHI M., TAKEUCHI T. (2001) Ovrin steroid synthesis during oocyte mturtion nd ovultion in Jpnese ctfish (Silurus sotus). Aquculture 198:179-191. 129. MOLNÁR GY., TÖLG I. (1961) Adtok fogssüllő (Lucioperc lucioperc L.) gyomoremésztés időtrtmánk hőmérséklet okozt változásáról. Annles Instituti Biologici (Tihny) Hungrice Acdemie Scientirium 1961: 109-115. 130. MOLNÁR GY., TÖLG I. (1962) Experimente mit Welse (Silurus glnis L.) zur Festtellung des Zusmmenhnges der Tempertur und der Zeitduer der Mgenverduung. Annles Instituti Biologici (Tihny) Hungrice Acdemie Scientirium 1962: 107-115. 131. MOLNÁR GY., TÖLG I. (1963) Kísérletek néhány édesvízi rgdozó hl mechniki gyomorműködésének megismerésére. Állttni Közlemények 1963/1-4:99-102. 132. MÜLLER F. (1990) Economicl nlysis of some superintensive technologies for fish production in Szrvs. Aqucultur Hungric, VI: 235-246. 133. MÜLLER F., MÜLLER T. (1993) Hrcs (Silurus glnis L.) termelése csládi frmgzdságokbn. Hlászt 1993/3: 110-113. 134. NAß H. H. (2013) Fishmrkt Nürnberg. Fisher und Teichwirt 2013/07: 274. 95

135. NAYLOR R. L., GOLDBERG R. J., PRIMAVERA J. H., KAUTSKY N., BEVERIDGE M. C. M., CLAY J., FOLK C., LUBCHENKO J., MOONEY H., TROELL M. (2000) Effect of quculture on world fish supplies. Nture 405: 1017 1024. 136. NIJKAMP H. J., VAN ES A. J. H., HUISMAN, A. E. (1974) Retention of nitrogen, ft, sh, crbon nd energy in growing chickens nd crp. Eur. Assoc. Animl Prod. 14:277. 137. NOGALES MÉRIDA S., TOMÁS-VIDAL A., MARTÍNEZ-LLORENS S., JOVER CERDÁ M. (2010) Sunflower mel s prtil substitute in juvenile shrpsnout se brem (Diplodus puntzzo) diets: Amino cid retention, gut nd liver histology. Aquculture 298:275-281. 138. ODUM H. T. (1988) Self-Orgniztion, Trnsformity nd Informtion. Science 242:1132-1139. 139. OGINO C. (1980) Protein requirements of crp nd rinbow trout. Bull. Jpn Soc. Sci. Fish. 46, 385. 140. OLÁH J., PEKÁR F., VÁRADI L. (2009) Extenzív hlstvi gzdálkodás és ökoturisztiki fejlesztés. Bihrugri-hlstvk esettnulmány, MME, Bihrugr-Budpest 141. OLÁHNÉ TÓTH E. és mtsi. (1981) Hőmérséklet htás ponty és hrcs növekedésére, tkrmányhsznosításár, túlélésére szubletális mmóni koncentráció mellett. Hlászt 24/6: 186-187. 142. OMAR S. S. (2011) The potentil of distillers dried grins nd solubles (DDGS) for inclusion in qufeeds. Interntionl Aqufeed, My-June, 16-18. 143. OZÓRIO R. O. A., PORTZ L., BORGHESI R., CYRINO J. E. P. (2012) Effects of dietry yest (Scchromyces cerevisie) supplementtion in prcticl diets of tilpi (Oreochromis niloticus). Animls 2: 16-24. 144. NIKOLSKI G. W. (1957) Spezielle Fischkunde. Deutscher Verlg der Wissenschften, Berlin, 632. 145. PANSERAT S., HORTOPAN G. A., PLAGNES-JUAN E., KOLDITZ C., LANSARD M., SKIBA-CASSY S., ESQUERRÉ D., GEURDEN I., MÉDALE F., KAUSHIK S., CORAZZE G. (2009) Differentil gene expression fter totl replcement of fish mel nd fish oil by plnt products in rinbow trout (Oncorhynchus mykiss) liver. Aquculture 294: 123-131. 146. PERES H., OLIVA-TELES A. (2009) The optimum dietry essentil mino cid profile for gilthed sebrem (Sprus urt) juveniles. Aquculture 296:81-86. 96

147. PÉTERI A., RUTTKAI A., HORVÁTH L. (1983) Anyhrcsák felnevelése polikultúrábn. Hlászt 1983/4: 100-102. 148. PHAN L. T., BUI T. M., NGUYEN T. T. T., GOOLEY G. J., INGRAM B. A., NGUYEN H. V., NGUYEN PH. T., DE SILVA S. S. (2009) Current sttus of frming prctices of striped ctfish, Pngsinodon hypophthlmus in the Mekong Delt, Vietnm. Aquculture 296:227-236. 149. PHILLIPS T. A., SUMMERFELT R. C., CLAYTON R. D. (1998) Feeding frequency effects on wter qulity nd growth of wlleye fingerlings in intensive culture. The Progressive Fish-Culturist, 60:1, 1-8. 150. PILLAY T. V. R., KUTTY M. N. (2005) Aquculture Principles nd Prctices, Blckwell Publishing Ltd., Oxford 151. PIMENTEL D., PIMENTEL M. (2006) Globl environmentl resources versus world popultion growth. Ecoligicl Economics 59: 195-198. 152. PINTÉR K. (1976) A hrcs (Silurus glnis L.). Hlászt, 22/4 (melléklet) 153. PINTÉR K. (2002) Mgyrország Hli, Akdémii Kidó, Bp. 142-147. 154. PINTÉR K., PÓCSI L. (2002) Gzdsági Álltink Fjttn Hl. Mezőgzd Kidó, Bp. 155. PINTÉR K. (2010) Mgyrország hlászt 2009-ben. Hlászt 2010/2.: 43-49. 156. PIROZZI I., BOOTH M. A., ALLAN G. L. (2010) A fctoril pproch to deriving dietry specifictions nd dily feed intke for mullowy, Argyrosomus jponicus, bsed on the requirements for digestible protein nd energy. Aquculture 302:235-242. 157. PLAKAS S. M., KATAYAMA T., TANAKA Y., DESHIMARU O. (1980) Chnges in the levels of circulting plsm free mino cids of crp (Cyprinus crpio) fter feeding protein nd mino cid diet of similr composition. Aquculture 21:307. 158. POUOMOGNE V. (2010) Cultured Aqutic Species Informtion Progrmme. Clris griepinus. In: FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment [online]. Rome. [Cited 27 August 2013]. http://www.fo.org/fishery/culturedspecies/clris_griepinus/en 159. PROTEAU J. P., THOLLOT T. (1988) Élevge intensif du silure glne en eu chde: primers résultts de croissnce obtenus sur pilote expérimentle. Aqu-Revue 21: 23-26. 97

160. RAAT A. J. P. (1990) Production, consumption nd prey vilbility of Northern pike (Esox lucius), pikeperch (Stizostedion lucioperc) nd Europen ctfish (Silurus glnis): bioenergetics pproch. Hydrobiologi 200/201: 497-509. 161. RADICS F. (1990) Az friki hrcs szporításánk és nevelésének hzi tpsztlti. Hlászt 1990/4:125-128. 162. REID R.S., BEDELIAN C., SAID M.Y., KRUSKA R.L., MAURICIO R.M., VINCENT CASTEL V., OLSON J. ÉS THORNTON P.K. (2009) Globl livestock impcts on biodiversity. In: H. Steinfeld, H. Mooney, F. Schneider és L. Neville, eds. Livestock in chnging lndscpe, Vol. 1: Drivers, consequences, nd responses. Wshington, DC, Islnd Press. 163. REIGH R. C., WILLIAMS M. B., JACOB B. J. (2006) Influence of repetitive periods of fsting nd stition feeding on growth nd production chrcteristics of chnnel ctfish, Ictlurus puncttus. Aquculture, 254: 506-516. 164. RICHE M., HALEY D.I., OETKER M., GARBRECHT S., GARLING D.L. (2004) Effect of feeding frequency on gstric evcution nd the return of ppetite in tilpi Oreochromis niloticus (L.). Aquculture 234: 657 673. 165. RISTIC M. D. (1972) Som (Silurus glnis L.) biologij, rsprostrnjenje i mogucnosti njegovog uzgoj u ribnjcim Jugoslvie. Rib. Jugosl. 6:129-139. 166. RISTIC M. D. (1977) Freshwter Fishes nd Fishing. Nolit, Beogrd 167. ROBINSON E. H., Li M. H. (1999) Ctfish Protein Nutrition. Mississippi Agriculturl nd Forestry Experiment Sttion, Bulletin 1-13. 168. ROBINSON E. H., LI M. H., MANNING B. B. (2001) A Prcticl Guide to Nutrition, Feeds, nd Feeding of Ctfish. Mississippi Stte University, Division of Agriculture, Forestry nd Veterinry Medicine, Bulletin 1113 169. ROBINSON E. H., LI M. H., HOGUE C.D. (2006) Ctfish Nutrition: Feeds. Mississippi Stte University, Extension Service, Publiction 2413 170. ROBINSON E. H., Li M. H. (2007) Ctfish Protein Nutrition: Revised. Mississippi Agriculturl nd Forestry Experiment Sttion, Bulletin 1159, 1-13. 171. RÓNYAI A., RUTTKAY A. (1990) Growth nd food utiliztion of wels fry (Silurus glnis L.) fed with tubifex worms. Aqucultur Hungric, VI: 193-202. 172. RUOHONEN K., GROVE D.J. (1996) Gstrointestinl responses of rinbow trout to dry pellet nd low-ft herring diets. J. Fish Biol., 49: 501 513. 173. SÁNCHEZ-LOZANO N. B., MARTÍNEZ-LLORENS S., TOMÁS-VIDAL A., CERDÁ M. J. (2009) Effect of high-level fishmel replcement by pe nd rice concentrte 98

protein on growth, nutrient utiliztion nd fillet qulity in gilthed sebrem (Sprus urt L.). Aquculture 298:83-89. 174. SANTIAGO C. B., BANES-ALDABA M., LARON M. A. (1982) Dietry crude protein requirement of Tilpi nilotic fry. Philipp. J. Biol. 11:255. 175. SEDLÁR J., GECZŐ V. (1973) Beitrg zur Kenntnis des lters und wchstums des Welses {Silurus glnis Linneus, 1758 (Osteichtyes: Siluride)} us einigen Gewässern der Südslowkei. In: Vestník Ceskosloneské spol. zool. 37: 195-211. 176. SHIRAI N., SUZUKI H., TOKAIRIN S., EHARA H., WADA S. (2002) Dietry nd sesonl effects on the dorsl met lipid composition of Jpnese (Silurus sotus) nd Thi ctfish (Clris mcrocephlus) nd hybrid Clris mcrocephlus nd Clris glipinus. Comprtive Biochemistry nd Physiology 132:609-619. 177. SILVA C. R., GOMES L. C., BRANDÃO F. R. (2007) Effect of feeding rte nd frequency on tmbqui (Colossom mcropomum) growth, production nd feeding costs during the first growth phse in cges. Aquculture 264: 135-139. 178. SILVA J. M. G., ESPE M., CONCEICAO L. E. C., DIAS J., VALENTE L. M. P. (2009) Seneglese sole juveniles (Sole seneglensis Kup, 1858) grow eqully well on diets devoid of fish mel provided the dietry mino cids re blnced. Aquculture 296:309-317. 179. SINK T. D., LOCHMANN R. T., KINSEY N. R. (2010) Growth nd Survivl of Chnnel Ctfish, Ictlurus puncttus, Fry Fed Diets with 36 or 45% Totl Protein nd All Plnt or Animl Protein Sources. Journl of The World Aquculture Society 41: 124-129. 180. SINK T. D., LOCHMANN R. T., POHLENZ C., BUENTELLO A., GATLIN III. D. (2010) Effects of dietry protein source nd protein-lipid source interction on chnnel ctfish (Ictlurus puncttus) egg biochemicl composition, egg production nd qulity, nd fry htching percentge nd performnce. Aquculture 298:251-259. 181. SMITH R. R., RUMSEY G. L., SCOTT M. L. (1978) Het incremetn ssocited with dietry protein, ft, crbohydrte, nd complete diets in slmonids: Comprtive energetic efficiency. J. Nutr. 108:1025. 182. SLEMBROUCK J., BARAS E., JUBAGJA J., HUNG L. T., LEGENDRE M. (2009) Survivl, growth nd food conversion of cultured lrve of Pngsinodon hypophthlmus, depending on feeding level, prey density nd fish density. Aquculture 294: 52-59. 99

183. SLINGER S. J., CHO C. Y., HOLUB B. J. (1977) Effect of wter temperture on protein nd ft requirements of rinbow trout (Slmo girdneri). Proceedings 12 th Annul Nutrition Conference for Feed Mnufcturers, Guelph, Ontrio, 1-5. 184. SPECZIÁR, A. (2002) In situ estimtes of gut evcution nd its dependence on temperture in five cyprinids. J.FishBiol. 60:1222 1236. 185. STICKNEY R. R. (2010) Cultured Aqutic Species Informtion Progrmme, Ictlurus puncttus (Rfinesque, 1818). In: FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment [online]. Rome [Cited 22 August 2013] http://www.fo.org/fishery/culturedspecies/ictlurus_puncttus/en 186. SZABÓ G., MÜLLER T., MOLNÁR T., SUDÁR G., ZAKES Z., HANCZ CS. (2009) Különböző tkrmánydgok htás kősüllő (Snder volgensis Gmelin 1788) növekedésére és testösszetételére intenzív nevelés mellett. Act Agrri Kposváriensis 13/1: 37-46. 187. SYVÄRANTA J., CUCHEROUSSET J., KOPP D., MARTINO A., CÉRÉGHINO R., SANTOUL F. (2009) Contribution of ndromous fish to the diet of Europen ctfish in lrge river system. Nturwissenschften 96:631 635. 188. TACON A. G. J., HASAN M. R., SUBASINGHE R. P. (2006) Use of fishery resources s feed inputs to quculture development: Trends nd policy implictions. FAO Fisheries Circulr No. 1018, Food nd Agriculture Orgnistion of the United Ntions, Rome. 189. TACON A. G. J., METIAN M. (2008) Globl overview on the use of fish mel nd fish oil in industrilly compounded qufeeds: Trends nd future prospects. Aquculture 285:146-158. 190. TALPEŞ M., PATRICHE N., TENCIU M., ARSENE F. (2009) Perspectives regrding the developement of intensive rering technology for Silurus glnis species in Romni. Zootehnie şi Biotehnologii 42: 130-135. 191. TASNÁDI R. (2005) Hltkrmányozás gykorltbn. Agroinform Kidó, Bp.,14. 192. TEMMING A.,HERRMANN J.-P. (2001) Gstric evcution in horse mckerel. I.The effects of mel size,temperture nd predtor weight. J.FishBiol. 58:1230 1245. 193. TEUGELS G. G. (1996) Txonomy, phylogeny nd biogeogrphy of ctfishes (Ostriophysi, Siluroidei): n overview. Aqut. Living Resour. 9: 9-34. 100

194. TRIANTAFYLLIDIS A., OZOUF COSTAZ C., RAB P., SUCIU R., KARAKOUSIS Y. (1999) Allozyme vrition in europen silurid ctfishes, Silurus glnis nd Silurus ristotelis. Biochemicl Systemtics nd Ecology 27: 487-498. 195. TRIANTAFYLLIDIS A., KRIEG F., COTTIN C., ABATZOPOULOS T. J., TRIANTAPHYLLIDIS C., GUYOMARD R. (2002) Genetic structure nd phylogeogrphy of Europen ctfish (Silurus glnis) popultions. Moleculr Ecology 11: 1039-1055. 196. TOKO I. I., FIOGBE E. D., KESTEMONT P. (2008) Minerl sttus of Africn ctfish (Clris griepinus) fed diets contining grded levels of soyben or cottonseed mels. Aquculture 275:298-305. 197. TYTLER P., CALOW P. (Eds.) (1985) Fish Energetics. New Perspectives. Croom Helm Ltd. Beckenhm, 155-179. 198. UENO R., HAMADA-SATO N. AND URANO N. (2003) Fermenttion of Molsses by Severl Yests from Hot Spring Drin nd Phylogeny of the Unique Isolte Producing Ethnol t 55 C. J. Tokyo Univ. Fisheries 90: 23-30. 199. ULIKOWSKI D., SZCZEPKOWSKI M., SZCZEPKOWSKA B. (2003) Preliminry studies of intensive wels ctfish (Silurus glnis L.) nd sturgeon (Acipenser sp.) pond cultivtion. Archives of Polish Fisheries 11:295-300. 200. VÁRADI L. (2009) Az európi kvkultúr jelenlegi helyzete és fejlődési trendjei. SustinAqu Termelői Fórum, Szrvs, 2009. 06.25. 201. VÁRADI L., PHOUNG N. T. (2009) Hrcstermelés Vietnámbn: z ázsii kvkultúr egyik sikertörténete. Hlászt 102/1: 29-36. 202. VÁRKONYI E, BERCSÉNYI M., OZOUF-COSTAS, BILLARD R. (1998) Chromosoml nd morphologicl bnormlities cused by oocyte ging in Silurus glnis. J. of Fish Biology 52: 899-906 203. VÁSÁRHELYI I. (1968) A hrcs. Mezőgzdsági Kidó, Budpest 204. WALTON M. J., COWEY C. B., ADRON J. W. (1982) Methionine metbolism in rinbow trout fed diets of differing methionine nd cystine contents. J. Nutr. 112: 1525. 205. WANG Y., LI K., HAN H., ZHENG Z., BUREAU D. P. (2008) Potentil of using blend of rendered niml protein ingredients to replce fish mel in prcticl diets for mlbr grouper (Epinephelus mlbricus). Aquculture 281:113-117. 101

206. WANG N., XU X., KESTEMONT P. (2009) Effect of temperture nd feeding frequency on growth performnces, feed efficiency nd body composition of pikeperch juvenils (Snder lucioperc). Aquculture, 289: 70-73. 207. WEBSTER C. D., TIU L. G., TIDWELL J. H., GRIZZLE J. M. (1997) Growth nd body composition of chnnel ctfish (Ictlurus puncttus) fed diets contining vrious percentges of cnol mel. Aquculture 150: 103-112. 208. WEE K. L., TACON A. G. J. (1982) A preliminry study on the dietry protein requirement on juvenile snkehed. Bull. Jpn Soc. Sci. Fish. 48:1463. 209. YAMADA S., TANAKA Y., KATAYAMA T., SAMESHIMA M., SIMPSON K. L. (1982) Plsm mino cid chnges in rinbow trout (Slmo girdneri) force-fed csein nd corresponding mino cid mixture. Bull. Jpn Soc. Sci. Fish. 47:1035. 210. YAMAMOTO M., SALEH F., OHTSUKA A. AND HAYASHI K. (2005) New fermenttion technique to process fish wste. Animl Science Journl 76(3): 245 248. 211. YAMASAKI T., AKI T., SHINOZAKI M., TAGUCHI M., KAWAMOTO S. AND ONO K. (2006) Utiliztion of Shochu Distillery Wstewter for Production of Polyunsturted Ftty Acids nd Xnthophylls Using Thrustochytrid. J. Biosci. Bioengin 102(4): 323-327. 212. ZAKĘŚ Z., KOWALSKA A., CZERNIAK S., DEMSKA- ZAKĘŚ K. (2006) Effect of feeding frequency on growth nd size vrition in juvenile pikeperch, Snder lucioperc (L.). Czech. J. Anim. Sci. 51: 85-91 213. ZAIKOV A., ILIEV I., HUBENOVA T. (2008) Investigtion on growth rte nd food conversion rtio of wels (Silurus glnis L.) in controlled conditions. Bulgrin Journl of Agriculturl Science 14: 171-175. 214. ZAIKOV A., HUBENOVA T., ILIEV I. (2008b) Prey selectivity in one-summer-old wels (Silurus glnis L.) fed with crp (Cyprinus crpio) nd topmouth gudgeon (Pseudorsbor prv). Bulgrin Journl of Agriculturl Science 14: 238-243. 215. www.bltonihl.hu 216. http://www.fo.org/fishery 217. http://fishbse.org 218. http://www.indexmundi.com 219. www.plnetctfish.com 220. www.wllerzucht.de 221. EU-AQUAMAX PROJEKT, www.qumxip.eu 102

222. 133/ 2013. (XII.29.) VM rendelet 223. 999/2001/EK rendelet 224. 65/2012 VM rendelet 225. 56/2013/EU rendelet 103

FÜGGELÉK Fényképek A kísérleti hlk egyike mérlegelés előtt. Hrcsák z kváriumbn 104

Adléknygokkl kiegészített, növényi fehérje lpú tkrmányok A hl hosszmérése sját készítésű hlmérő táblán A mérlegelés vízben, digitális tármérlegen 105

A kísérletekhez hsznált kváriumos, recirkulációs rendszer Kísérleti recirkulációs rendszer A hlk egyedi jelölésére és leolvsásár szolgáló AEG ARE-H5 készülékcsomg és hozzá trtozó mikrochipek (PIT) 106