Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK KÖZÜGGYÉ VÁLÁSA AZ ÁLLAMI ÉS CIVIL SZERVEZETEK KOMMUNIKÁCIÓJA ÁLTAL Készítette: Bíró Anna Edina Budapest, 2005 2

TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS... 5 1.1. INDOKLÁS A TÉMA VÁLASZTÁSÁRA... 5 1.2. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK, MINT A KÖZTUDATBAN FOKOZATOSAN MEGJELENŐ TÉMA... 5 1.3. A DOLGOZAT KÉRDÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE... 6 II. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK DEFINÍCIÓJA ÉS KÜLÖNBÖZŐ ASPEKTUSAI... 7 3.1. MI A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK DEFINÍCIÓJA?... 7 3.2. A TÁVOLTARTÁSI TÖRVÉNYJAVASLAT ÚTJA... 7 3.2.1 A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia... 8 3.2.2. Magyarországi helyzetkép... 13 3.2.3. A családon belüli erőszak jogi háttere... 14 III. A PR-TEVÉKENYSÉGEK DEFINÍCIÓJA ÉS SZEREPE A NON-PROFIT SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉBEN... 19 3.1. A PR DEFINÍCIÓJA...19 3.2. A PR TEVÉKENYSÉG LEGFONTOSABB TERÜLETEI... 19 3.3. A CIVIL - NON-PROFIT - SZFÉRA ÉS A KÉTIRÁNYÚ KOMMUNIKÁCIÓ... 20 3.3.1. A non-profit szféra területei és jellemzői... 20 3.3.2. A civil szféra kommunikációja... 21 3.3.3. Mi a Corporate Identity?... 21 Az arculat és a kép...22 A szervezeti azonosítás kialakításának legfontosabb szempontjai:...23 A vizuális arculat kialakítása :...23 IV. MIKBŐL ÁLLHAT EGY MÉDIAKAMPÁNY?... 25 4.1. MIT JELENT EGY KAMPÁNY?... 25 4.2. A MÉDIAKAMPÁNY STRATÉGIA TERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA... 26 4.3. A SZERVEZET CÉLJAI ÉS MÉDIASTRATÉGIÁJA... 26 4.3.1. A kampány alapjainak lefektetése... 27 4.3.2. A kampány prioritásainak megállapítása... 27 4.3.3. A közvélemény szerepe a kampányban... 28 4.3.4. Korábbi szereplés a médiákban... 29 4.3.5. A kampánypolitika és a médiacélok meghatározása... 30 4.3.6. Médiacélok megfogalmazása... 31 4.3.7. A közönség meghatározása és megcélzása...31 4.3.8. Az üzenet kidolgozása és az ügy megjelenítése...32 4.3.9. Szimbólumok és a szöveg... 32 4.3.10. Kutatás... 33 4.3.11. Mondanivalónk fõbb pontjai, fõcímek és idézetek... 33 4.3.12. A sajtóval való kommunikáció eszközei... 36 4.3.13. Sajtóközlemények megírása és terjesztése; sajtótájékoztatók... 37 4.4. PLAKÁTKAMPÁNY...37 V. ÁLLAMI SZERVEZETEK SZEREPVÁLLALÁSA A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK ELLENI KÜZDELEMBEN... 39 5.1. GYERMEK-, IFJÚSÁGI ÉS SPORTMINISZTÉRIUM... 39 5.1.1. A kampány céljáról... 39 5.1.2. A reklámfilmek... 40 5.1.3. A kampány szakmai előkészítésről... 40 5.2. ESÉLYEGYENLŐSÉGI KORMÁNYHIVATAL... 41 5.2.1. A kampány feltételrendszere... 41 5.2.2. A kampány hatásának mérése a telefonos segélyszolgálatokhoz beérkezett hívások alapján... 43 5.3. A SZÓLÁS SZABADSÁGA 2004. MÁJUS 16 -AI ADÁSÁBÓL A MINISZTÉRIUMOK KAMPÁNYAIRÓL... 44 3

VI. CIVIL SZERVEZETEK... 46 6.1. HABEAS CORPUS MUNKACSOPORT... 46 6.2. NŐK A NŐKÉRT EGYÜTT AZ ERŐSZAK ELLEN (NANE) EGYESÜLET... 47 6.2.1. Könyvkiadás... 49 6.2.2. Fiatalok képzése... 50 6.2.3. IOM-NANE információs vonal... 51 6.2.4. "Néma Tanúk" kiállítás... 51 6.2.5. Képzések... 52 6.2.6. Médiakampány... 52 Televízió, rádió...53 A NANE Egyesület plakátkampánya...53 A NANE Egyesület, a Habeas Corpus Munkacsoport és az Amnesty International közös figyelemfelkeltő akciója...53 A NANE Egyesület és az állami szervezetek együttműködése...54 Szórólapok, képeslapok...54 6.3. AMNESTY INTERNATIONAL - NEEM... 54 6.4. ESZTER ALAPÍTVÁNY... 55 6.4.1. Kampány a családon belüli erőszak ellen... 56 Képzések...56 Országos szakmaközi konferencia...56 "Csendes kampány"...57 "Hangos kampány"...57 6.5. CSALÁD, GYERMEK, IFJÚSÁG KIEMELTEN KÖZHASZNÚ EGYESÜLET... 57 6.5.1. A szervezet eddigi működése, eredményei... 57 6.6. SOROPTIMIST INTERNATIONAL KLUB... 58 6.6.1. Médiakampány a nők elleni erőszak megfékezésére... 59 6.7. ROMA NŐVÉDELMI KÖZHASZNÚ SZERVEZET... 59 6.7.1 A Roma Nővédelmi Szervezet céljai:... 59 6.8. NŐI ÉS GYERMEKJOGI KUTATÓ ÉS OKTATÓ KÖZPONT... 61 VII. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK ELLEN KÜZDŐ ÁLLAMI ÉS CIVIL SZERVEZETEK KAMPÁNYAINAK ÉS MŰKÖDÉSÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A HATÉKONYSÁG SZEMPONTJÁBÓL... 62 7.1. CÉLCSOPORT... 62 7.2. ÉRDEKGAZDA... 62 7.3. AZ ÁLLAMI SZERVEZETEK KAMPÁNYAINAK ELEMZÉSE... 63 7.4. A CIVIL SZERVEZETEK KAMPÁNYAINAK ELEMZÉSE... 63 VIII. BEFEJEZÉS... 65 FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE... 66 MELLÉKLETEK... 68 FÜGGELÉK... 72 4

I. BEVEZETÉS 1.1. Indoklás a téma választására Amikor a televízióban elkezdtek megjelenni a családon belüli erőszak elleni kampányfilmek, azt hiszem, engem is- akárcsak mindenkit- sokkoltak a bemutatott képek. Onnantól kezdve a családon belüli erőszak mint téma- beágyazódott a köztudatba. Újabb kampányok, könyvek, interjúk során lehetett hallani a témával foglalkozó állami és civil szervezetek hangját. Ami azonban a leginkább arra indított, hogy ezzel a témával foglalkozzak az az, hogy véleményem szerint- ez a jelenség nem azóta létezik, hogy ezzel elkezdtek foglalkozni a rendszerváltás után. Azelőtt vajon miért nem foglalkozott senki a bántalmazott felnőttek és gyermekek segítésével? Szerencsére azóta az állami és civil szervezetek áldozatos munkájának hála egyre több esetet derítenek fel, a rendőrség egyre tettrekészebb és végre a törvényhozók is elkezdtek a családon belüli erőszak ellen jogi segítséget teremteni. Azonban kíváncsi voltam, hogy milyen folyamatok során, milyen tevékenységek segítségével jutott el erre a pontra a családon belüli erőszak elleni küzdelem. 1.2. A családon belüli erőszak, mint a köztudatban fokozatosan megjelenő téma Magyarországon az utóbbi pár év során az érdeklődés középpontjába kerültek a családtagok között végbemenő különféle erőszakos cselekmények. A családon belüli erőszak problémája olyan intenzíven tört magának utat a különböző hazai médiumokban és az emberek köztudatában, hogy az a látszat keletkezett, mintha vadonatúj jelenségről lenne szó, vagy legalábbis egy jelenség vadonatúj felfedezéséről. Pedig a jelenség nem új, hiszen a magyar társadalom ötven vagy száz évvel ezelőtt sem volt mentes a családon belül végbemenő erőszakos cselekményektől; már csak azért sem, mert a családon belüli erőszakot lehetővé tevő legfontosabb faktorok még erősebbek voltak, mint ma. A helyzetben bekövetkezett fordulatot az jelentette, amikor a média felfedezte a témában rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, és néhány családi tragédiának a korábbinál nagyobb nyilvánosságot biztosított. Szenzációként tálalták az olyan eseteket, amikor a gyermek megölte az őt rendszeresen bántalmazó nevelőapját, illetve amikor egy anya illetve apa bántalmazta vagy szélsőséges esetben megölte családtagjait. A média azonban nem csupán a konkrét, megtörtént eseményeket mutatta be, hanem megszólaltatta az ügyben szakértő 5

személyeket is: hivatalnokokat, kutatókat, illetve különféle civil szervezetek képviselőit. Egyes szervezetek már évek óta törekedtek arra, hogy megpróbálják felhívni a figyelmet a családon belüli erőszakra. Amikor a média figyelme az említett tragikus esetekre irányult, hirtelen megnőtt a lehetősége annak, hogy a problémával foglalkozó szervezetek elérjék végre a közvéleményt. Élve ezzel a lehetőséggel, több szervezet kampányt indított a családon belüli erőszak ellen. A szenzációkat tálaló média és a kampányt folytató szervezetek egymást erősítő tevékenységének hatására a családon belüli erőszak kérdése rövid idő alatt a figyelem középpontjába került. A társadalom egy részében az a vélekedés alakult ki, hogy a helyzet azonnali megoldást kíván, és hogy ezt az azonnali megoldást a kormányzatnak kell szolgáltatnia. A szervezetek, a média és a közvélemény nyomásának hatására a családon belüli erőszak kérdése felkerült a politika napirendjére és már jó pár éve hangsúlyos helyet foglal el ott. 1.3. A dolgozat kérdésének áttekintése Dolgozatomban többek között azt a jelenséget vizsgáltam, hogy a rendszerváltás után, a különböző civil- és állami szervezetek széleskörű kommunikációjának; számtalan média és egyéb kampányainak hatására hogyan változott a társadalom hozzáállása a családon belüli erőszak jelenségéhez, és főleg hogyan változott a bántalmazottak hozzáállása a témához. A kampányokban általában megjelentek a különböző segélyszolgálatoknak az elérhetőségei, így arra voltam kíváncsi, milyen hatékonyságban jutott el ez a célcsoporthoz. Mivel ebben a problémában szinte minden Minisztérium érintett, valamint az államnak óriási a felelőssége a családon belüli erőszak problémájának javításában, azt is megvizsgáltam, hogy a különböző állami és civil és állami szervezetek hogyan segítették egymást, hogyan kommunikáltak egymással, hogyan dolgoztak össze a 1. Ábra: Nők tüntetnek a szabadságukért közös kampányok során. Reuters-felvétel (Forrás: www.ujszo.com) 6

II. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK DEFINÍCIÓJA ÉS KÜLÖNBÖZŐ ASPEKTUSAI 3.1. Mi a családon belüli erőszak definíciója? A családon belüli erőszakra nincs egységes definíció. Egy olyan jelenségről van szó, mely a családok belső életéhez kapcsolódik, s a színfalak mögött játszódik. Az elkövető és az áldozat sem beszél róla szívesen. A magánszféra sérthetetlensége megakadályozza a segítségkérést és a segítségnyújtást is. A családon belüli erőszak fogalma a fizikai bántalmazás mellett a lelki terrort, a szóbeli bántalmazást, szexuális és gazdasági erőszakot is magában foglalja. A család minden egyes tagja lehet áldozat, férfi, nő is, gyerek is. Azonban az áldozatok legnagyobb része a nők és a gyermekek közül kerül ki. Az ENSZ meghatározása szerint: "A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]" 1 3.2. A távoltartási törvényjavaslat útja Az elmúlt pár évben a családon belüli erőszak ellen küzdő civil szervezetek egyik fő célja az ún. Távoltartási törvény kiharcolása volt. 2002 szeptember 20-án, a családon belüli erőszak elleni küzdelem egy döntő fordulójához érkezett. A szeptember 6-án, édesapja által brutális kegyetlenséggel megölt Balogh Tomi temetésének napján a civil szervezetek határozott fellépésre szólították fel a kormányt. Aláírásgyűjtésbe kezdtek, amihez 50 000 szavazópolgár csatlakozott, aminek hatására megszületett A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. számú országgyűlési határozat. 1 Forrás: Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993 7

A távoltartási törvény egy egyelőre még csak előkészületben lévő törvényjavaslat, amelynek előkészítésében több civil szervezet is részt vesz. A javaslat azonban sajnos még mindig csak parkol az Igazságügyi Minisztériumban, nagyon sok kompromisszumot kell a civil szervezeteknek megkötnie ahhoz képest, ahogy az ő eredeti elképzeléseik szerint a törvénynek ki kellene néznie. A távoltartási törvény azért is készül ennyi ideig, mert a szóbeszéd szerint alkotmányossági aggályt vet: fel például a magántulajdonhoz, a biztonsághoz és az élethez való jogot. Az előkészületben résztvevő civil szervezetek több kritikával is illették a kompromisszumokkal bővülő (vagy éppen csökkenő) törvényjavaslatot, ezeket írásban is leadták. A törvényjavaslat útja azért is halad lassan, mert alapvető intézményrendszert kérdőjelez meg a tervbe vett törvény. Megbolygatja többek között a férfi-női hatalmi viszonyt, valamint a magánélet szentségét sérti meg. Azonban nem véletlen, hogy a NANE Egyesület mottója A családon belüli erőszak nem magánügy, hiszen ha az utcán vernek meg egy nőt, akkor az elkövető ellen eljárás indul, miért nem történik tehát ugyanez, ha otthon történik a bántalmazás? Magyarországon, a családon belüli erőszakot elkövetőket nem lehet pszichiátriai kezelésre kényszeríteni, még csak alkoholelvonókúrára sem lehet akaratán kívül küldeni, pedig ezek az emberek az esetleges anyagfüggőségükön túl az erőszakos viselkedés megszüntetése miatt is komoly kezelést igényelnének, 1,5-2 éves csoportterápiát, ami azonban Magyarországon egyelőre nem létezik. 3.2.1 A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról a 45/2003. (IV. 16.) országgyűlési határozatban döntöttek. A stratégia kialakításában és végrehajtásában résztvevők: Belügyminisztérium, Budapesti Szociális Forrásközpont Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Kormányhivatal ESZTER Alapítvány Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület 8

Fióka Gyermek- és Ifjúságjóléti Szolgálat Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Habeas Corpus Munkacsoport Igazságügyi Minisztérium Legfőbb Ügyészség Magyar Közigazgatási Intézet Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége Miniszterelnöki Hivatal Női és Gyermekjogi Kutatóközpont Egyesület Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület Oktatási Minisztérium Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Országos Kriminológiai Intézet Országos Rendőr-főkapitányság UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága Dolgozatomnak témája a civil és állami szervezetek kommunikációja, így nincs lehetőségem bővebben foglalkozni a különböző állami szervek minden intézkedésével, de címszavakban foglalkoznék az általuk megszabott és négy csoportba sorolt intézkedésekről: I. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával 2004. március 31-ig dolgozza ki és terjessze az Országgyűlés elé az alábbi törvényjavaslatokat: a) az ún. "távoltartó rendelkezés" bevezetése a magyar jogba; b) a családban (együtt élő vagy már szétvált családtagok között), közös háztartásban, egyéb intim, személyközi kapcsolaton belül, valamint intézményben együtt élők között elkövetett erőszak (a továbbiakban: családon belüli erőszak) eseteiben a bíróságok és a hatóságok előtti eljárásokban soron kívüliség (gyorsított eljárás) biztosítása; c) a rendelkezésre álló tanúvédelmi szabályok megerősítése, illetőleg további tanúvédelmi szabályok megállapítása annak érdekében, hogy a törvény megfelelő hatékonysággal védje a családon belüli erőszak áldozatainak, illetőleg, tanúinak a személyes biztonságát és emberi méltóságát tanúskodásuk esetén. 9

II. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy saját hatáskörben az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával 2004. március 31-ig a) alkossa meg azokat az egyértelmű és egységes szabályokat (protokollokat), amelyeket a rendőrség, a gyermekvédelmi szervek, szociális intézmények, egészségügyi intézmények alkalmazni kötelesek családon belüli erőszak esetében, függetlenül attól, hogy az erőszak fennállása már bizonyított vagy még nem bizonyított, de - hatósági, rendőri intézkedésre is okot adóan - valószínűsíthető vagy nyilvánvaló, beleértve az érintett szervek együttműködési kötelezettségét is; b) bővítse és korszerűsítse a biztonságos menedékház hálózatot és állítson fel a családon belüli erőszak áldozatai számára speciális áldozatvédelmi kríziskezelő központokat az erőszak elől menekülő nők, gyermekek és más bántalmazott hozzátartozók számára; c) tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a családon belüli erőszakkal összefüggő hatósági eljárások során a bántalmazott családtagok életének, testi épségének és biztonságának védelme kiemelt szempontként érvényesüljön; d) biztosítson lehetőséget az állami jogi segítségnyújtó rendszer keretében arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatai jogi tanácsadást, a hatóságok, a bíróságok előtti eljárásokban szakszerű jogi képviseletet kaphassanak, ha arról rászorultságuk - szociális nehézségeik, egyéb méltányolható személyes körülményeik - folytán nem képesek gondoskodni, de a jogászi közreműködés nélkülözhetetlen az áldozatok jogainak eredményes védelméhez; e) dolgozzon ki egy olyan komplex, az egész országra kiterjedő cselekvési programot, amely a családon belüli erőszak elleni fellépés során a szankcionálás mellett a protektív tényezőket (megelőzés, védelem, terápia stb.) együttesen alkalmazza; f) szervezze meg a családon belüli erőszak megelőzésében és kezelésében érintett szakemberek felvilágosítását, folyamatos képzését; g) tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos célzott statisztikai adatgyűjtés elveit az illetékes állami szervek kidolgozzák és bevezessék. III. Az Országgyűlés - a hatalmi ágak alkotmányos elválasztásának szempontját tiszteletben tartva - felkéri az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, hogy saját hatáskörén belül, lehetőségei szerint: 10

a) szervezze meg a bírák továbbképzését a családon belüli erőszak jelenségével kapcsolatban, az erre szakosodott társadalmi szervezetek szakembereinek bevonásával; b) találjon megoldást arra, hogy a családon belüli erőszakkal összefüggő ügyeket a bíróságok soron kívüliséget biztosítva bírálják el. IV. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak hatékonyabb kezelését szolgáló intézményrendszer létrejöttével összhangban indítson országos felvilágosító, köztudatformáló kampányt, melynek főbb célcsoportjai: - a lakosság általában, - az elektronikus és nyomtatott sajtó vezetői és munkatársai, - a bántalmazottak (felnőttek, gyerekek), - a bántalmazók, - az erőszak áldozataival, illetve elkövetőivel hivatali tevékenységük során kapcsolatba kerülő szakemberek (rendőrök, orvosok, szociális munkások, jogászok stb.). A kampány célja, hogy a) a társadalom ne legyen közömbös a családon belüli erőszak semmilyen megnyilvánulásával szemben, b) az állampolgárok ne tekintsék magánügynek a családon belüli erőszakot, és megfelelő információval rendelkezzenek jogaikról és az elérhető segítő szolgáltatásokról, c) az állami, önkormányzati szervek, a kérdéssel foglalkozó társadalmi szervezetek és a közvéleményt formáló média munkatársai ismerjék fel a családon belüli erőszakkal szembeni küzdelemben viselt felelősségüket. 2 A törvényjavaslat a családon belüli erőszak fogalmát a hagyományos hozzátartozói kapcsolatnál szélesebben értelmezi: vonatkozik a jelenleg vagy korábban fennálló élettársi, gyámsági, gondnoksági, partneri viszonyokra. A törvény új eleme a partneri kapcsolat meghatározása, mely a rendszeresen vagy időközönként egy háztartásban élők viszonyát jelenti. Erre a széleskörű értelmezésre azért van szükség, mert a jelenség minden 2 Forrás: Tájékoztató a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatban foglaltak megvalósítása érdekében 2004. április 20-ig tett kormányzati és társadalmi szervezetek, valamint az Országos Rendőr-főkapitányság, a Legfőbb Ügyészség és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala intézkedéseiről (írta:gönczöl Katalin) Bp. 2004.ápr.27. 11

függőségen alapuló helyzetben előfordulhat, és csak a kiszolgáltatottság megszüntetésével előzhetjük meg sikeresen. A törvényjavaslat szerint a bántalmazás különböző esetei a tettlegességtől a szexuális kapcsolatra való kényszerítésen át a zaklatásig, valamint az emberi méltóság megsértésig terjedhetnek. Zaklatás alatt a mindennapi életvitelben való tartós, rendszeres és súlyos zavarást értjük. Annak ellenére, hogy az áldozatok a legtöbb esetben nők és gyermekek, a jogszabály nemcsak őket védi: minden bántalmazott kérheti a törvény alkalmazását nemtől és kortól függetlenül. A családon belüli erőszak magyarországi helyzetéről nem rendelkezünk mindenre kiterjedő ismeretekkel, azt azonban tudjuk, hogy nem ritka és elszigetelt jelenség a magyar társadalomban. A gyermekek, a nők, az öregek, vagyis a gyengébbek bántalmazása sok családban az életmód része, a kisközösségi kommunikáció elfogadott formája. A családon belüli erőszak különösen sok gyermek és nő számára jelent folyamatos bántalmazást. Pszichológiai kutatások szerint azok a gyermekek, akiket gyakran bántalmaztak, maguk is hajlamosabbak lesznek később arra, hogy erőszakot alkalmazzanak. A személy elleni bűncselekmények körében jelentős a családtagok sérelmére elkövetett bűncselekmények aránya. 1996 és 2001 között 179-ről 181-re nőtt a vérszerinti hozzátartozók és a házastársak ellen elkövetett emberölések száma. A 2001-ben elkövetett 377 emberölés 47,8 százalékában családtag volt az áldozat. 2001-ben minden harmadik súlyos testi sértés elkövetője hozzátartozóját vagy házastársát bántalmazta. A szexuális bűncselekmények 60 százalékát szintén olyan elkövető valósította meg, akivel a sértett rokonsági vagy ismeretségi kapcsolatban volt. A családkutató szociológusok szerint a konfliktusok megoldásának társadalmilag elfogadott eszköze számos családban az erőszak alkalmazása. Az alkoholista életvezetés a tartós családi konfliktusok jellemző kísérő jelensége. Tolna megyében például a gyermekkorú áldozatok túlnyomó többsége hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, illetve olyan körülmények között élő fiatalkorú, akinek családjára az alkoholfogyasztás, a durvaság és az agresszivitás, sokszor társadalmi elszigeteltség a jellemző. 3 3 Forrás: http://www.im.hu/csaladonbelul/?ri=484&ei=41 12

3.2.2. Magyarországi helyzetkép A családon belüli erőszak napjainkig is sok esetben nem kerül nyilvánosságra. Oláh László rendőr százados szerint egészen addig, amíg társadalmilag elfogadott, hogy a férj bántalmazza a feleségét, azon sem lehet meglepődni, ha egy rendőr is veri az élettársát. Mi rendőrök vagyunk, emberek vagyunk, állampolgárok vagyunk, elképzelhető, hogy a rendőrök között is van olyan, aki otthon veri az élettársát, akkor miért menne ki intézkedni, ha őt kiküldik. 2002-ig a kérdést nem kezelték szigorúan. Ha akkoriban jött egy bejelentés, hogy veri valaki a feleségét, az intézkedő rendőr akár válási tanácsadással is elintézhette az ügyet, majd miután beírták a jelentési naplóba, hogy jogi tanács, az ügyet le is zárták. A probléma kezelésének azonban mint arról már beszéltem - mindmáig nincsen jogi háttere. A jelenlegi jogi szabályozás nem elégséges a veszélyeztetés megszűntetésére. Nem ad lehetőséget például a bántalmazó kiemelésére vagyis eltávolítására a családtól. A személyi szabadság korlátozására rendelkezésre álló lehetőségek (előállítás, őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás kezdeményezése) csak ideig-óráig tartják távol a bántalmazót. A tanúvallomások utólagos megváltoztatása valamint a személyi és tárgyi bizonyítékok hiánya miatt igen nehéz a tettlegességet bebizonyítani. Gyakran előfordul, hogy a rendőr nem megy be a lakásba, az ajtóban, vagy a folyosón beszél egy időben a bántalmazóval és a bántalmazottal. Így a rendőr nem képes felmérni az adott szituációt (például szobában reszkető gyermek, összetört tárgyak), illetve a bántalmazó jelenléte hamis vallomásra 2. Ábra: Illusztráció: Forrás: kényszerítheti a sértettet. A rendőri állomány nem megfelelő www.nlc.hu érzékenysége, gyakorlatlansága, a parancsnoki számonkérés nem megfelelő színvonala, mind-mind a hatékony fellépést gátolják. Az egészségügyi és oktatási intézmények dolgozóinak elvileg jelentési kötelezettsége van, amikor erőszakra utaló jeleket találnak, ám sokszor még a diagnosztizálásra sincsenek felkészülve. A szakembereknek elemzéseket kellene készíteniük az esetekről, és egymással kommunikálva megosztani a tapasztalatokat. A rendőrök számára beavatkozási joguk miatt kiemelkedően fontos, hogy felismerjék az erőszak jelenségét, és helyesen járjanak el, ezért létrehozták az ún. Bűnmegelőzési 13

Akadémiát, ahol szociális szakemberek tartanak készségfejlesztő tréninget számukra. Az is problémát jelent, hogy az áldozatok, ha jelzik is az ellenük elkövetett erőszakot, nem tudják, hová fordulhatnak. További probléma, hogy az ORFK hangsúlyozottan a gyermekeket védi, tehát azok a nők, akiknek nincs gyereke, hátrányos helyzetben vannak, a rendőrség még annyira sem védelmezi őket, mint gyermeket szült társaikat. A rendőrök képzése sajnos még mindig nem kötelező, azonban több kapitányság kérte a NANE Egyesületet, hogy tartson az ott dolgozóknak a családon belüli erőszak kezelésére irányuló előadást. Jelenleg öt telefonszámon kaphatnak segítséget az erőszak áldozatai: a telefontanú program (06/80-555 111); a NANE Egyesület (06/80-505 101), az éjjel-nappal hívható Kék Vonal (06/80-505 000), az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal információs telefonszáma (1/235-4612) és a budapesti krízisközpontnál (06/80-204 387). 4 3.2.3. A családon belüli erőszak jogi háttere Az erőszakot családon belüli kapcsolatokban megvalósító magatartások a törvény szerint a következők: A) a tettleges bántalmazás vagy azzal való fenyegetés; B) a nemi önrendelkezési jog megsértése, így különösen a közösülésre vagy fajtalanságra kényszerítés illetve azzal való fenyegetés; C) erőszakkal vagy fenyegetéssel arra való kényszerítés, hogy a bántalmazott valamit tegyen, ne tegyen, vagy tűrjön; D) személyi szabadságtól való megfosztás; E) a mindennapi biztonságos életvitelben való tartós, rendszeres vagy súlyos zavarás (zaklatás); F) az emberi méltóság vagy becsület rendszeres illetve súlyos megsértése. 5 A jogi segítségnyújtásról szóló törvénynek a peres eljárásokban nyújtható jogi képviseletet lehetővé tevő II. és III. fejezete csak 2006. január elsején fog hatályba lépni. Márpedig a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) Országgyűlési határozat (a továbbiakban: OGY határozat) azt írta elő, hogy a kormány "saját hatáskörben az erre szakosodott társadalmi 4 http://www.szochalo.hu/modules.php?name=news&file=article&sid=3373 5 Forrás: http://www.pkm.hu/eroszak.htm 14

szervezetek bevonásával 2004. március 31-ig biztosítson lehetőséget az állami jogi segítségnyújtó rendszer keretében arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatai jogi tanácsadást, a hatóságok, a bíróságok előtti eljárásokban szakszerű jogi képviseletet kaphassanak, ha arról rászorultságuk - szociális nehézségeik, egyéb méltányolható személyes körülményeik - folytán nem képesek gondoskodni, de a jogászi közreműködés nélkülözhetetlen az áldozatok jogainak eredményes védelméhez". Sajnos a törvény nem kínál megoldást arra a helyzetre sem, hogy a magyarországi jogásztársadalom igen kevéssé van felkészülve a családon belüli erőszak áldozatai jogainak védelmére. Ahhoz, hogy az OGY határozatban előírt szakszerű jogi képviseletet az áldozatok igénybe vehessék, szükség volna a jogi segítségnyújtási rendszerben majdan dolgozó ügyvédek legalábbis egy részének kiképzésére. A ma praktizáló ügyvédek néhány kivételtől eltekintve - nem részesültek megfelelő képzésben a családon belüli erőszak természetéről, az ilyen ügyfelekkel való foglalkozáshoz szükséges készségeket nem sajátították el, az ilyen ügyek jogi képviseletéhez szükséges elméleti és gyakorlati tudást sem szerezték meg. Ugyanis bántalmazott nőket és gyerekeket képviselni nem éri meg az ügyvédek számára, ezért a családon belüli erőszak területén még csak autodidakta tudást sem akarnak szerezni, ezért lényegében semmilyen említésre méltó gyakorlatuk sincs benne. A törvény azonban kizárja a jogi segítségnyújtást, amennyiben alkotmányjogi panaszt szükséges benyújtani. Több szakértő tapasztalata szerint erre azonban szükség lenne az erőszakot elszenvedett nők jogvédelméhez. A törvény szerint a bűncselekmények sértettjei számára - maximális anyagi rászorultságuk esetén is - mindössze a következőkhöz lehet jogi segítséget adni: "a feljelentés megtételéhez, büntetőeljárásbeli jogainak megismeréséhez vagy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti eljárás megindításához", és e segítség "jogi tanácsadásra vagy beadvány készítésére" korlátozódik. E törvény alapján tehát például a nyomozást megszüntető határozat elleni panasz megírására nincs lehetőség, de a panasztétel jogára történő felvilágosításon túl még csak tanácsot sem lehet adni ehhez. Ez igen súlyosan érinti a családon belüli erőszak áldozatait, hiszen az ellenük elkövetett bűncselekmények esetében - a rendőri és ügyészi szervek képzetlensége, illetve közömbössége folytán - gyakran kerül sor a nyomozás megszüntetésére csupán azért, mert a hatóságok nem tárták fel megfelelően a tényállást, vagy azt önkényesen értékelik. Az ehhez hasonló ügyekben nagy szaktudást igénylő jogászi feladat a hatóság által figyelembe nem vett bizonyítékok 15

írásban történő bemutatása vagy a hatóság által nem megfelelően értékelt bizonyítékok helyes értékelése. Ehhez képest felháborító, hogy a törvény alapján ügyvédet kaphat az eljárás egészére és a jogorvoslatokra is a bántalmazó férfi, aki - miután jogerős ítélet szerint például rendszeresen szexuális erőszakot követett el gyermekén - a gyermek anyja vagy az ügyész keresete alapján a szülői felügyeleti joga megszüntetésére irányuló polgári perben az alperes. A törvény nem biztosítja a segítségnyújtást büntetőügyek terheltjei számára. Noha a családon belüli erőszak áldozatai tipikusan sértetti pozícióban vesznek részt a büntetőeljárásokban, mégis gyakran fordulnak elő olyan esetek, amikor a családon belüli erőszak áldozatai például jogos védelmi helyzetben cselekedve sérülést okoznak a bántalmazónak. Ilyen esetekben a per tárgya az, hogy sikerül-e elismertetni a jogos védelmi helyzetet, és ha igen, milyen mértékig. Azáltal, hogy a "jogi segítségnyújtásról" szóló törvény az ilyen esetek körét kizárja a jogi segítségnyújtásból, éppen a legnehezebb jogi helyzetben lévő bántalmazott nőktől tagadja meg a védelmet. E törvény alapján nem részesíthető ingyenes jogi segítségnyújtásban az a személy, akinek a minimálnyugdíjat meghaladó egy főre eső jövedelme vagy pedig a létfenntartáshoz szükségesnél több vagyona van. A törvény nem teszi lehetővé az ügyfél és jogi segítője közti kommunikáció költségeinek fedezését vagy legalább támogatását. Sem útiköltség, sem levelezési, telefonálási, fénymásolási támogatás nem vehető igénybe. Ez akkor jelent különösen nagy problémát, ha a sértett ügyének sajátos jellege folytán nem a hozzá közel lakó ügyvédek közül választ jogi segítőt, hanem lakóhelyétől távol székelő szakértő jogvédő szervezet segítségét kénytelen igénybe venni. Figyelembe véve, hogy a családon belüli erőszak sértettjeinek jogi képviseletében a legtöbb ügyvéd nem jártas, egy ilyen támogató szabály hiánya különösen a családon belüli erőszak áldozatait hozza nehéz helyzetbe. A már említett törvény több helyen is önkényes módon megszorítja a nonprofit jogvédő szervezeteknek az államilag támogatott jogi segítőként való eljárásának lehetőségeit: 1. Jogi segítséget a szervezet nevében kizárólag a szervezettel legalább három évre előre érvényes, meghatározott idejű megbízási szerződést kötött ügyvéd biztosíthat. Ez többek között azért nehezíti a jogvédő szervezetek feladatvállalását, mivel az ilyen típusú szervezetek anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy három éves vagy ennél hosszabb időre előre tervezzék működésüket. Mivel a szervezetek anyagi 16

helyzete általában eléggé bizonytalan, az egyesületekkel együtt dolgozó ügyvédektől sem várható el, hogy ilyen hosszú távra elkötelezzék magukat. A határozott idejű többéves megbízási szerződés éppen ezért igen ritka az ilyen típusú szervezetek gyakorlatában. Másrészt az ügyvéd kikötése kizárja a szervezet által alkalmazott jogtanácsos vagy más megbízott jogász közreműködését. 2. Büntetőeljárások során jogvédő szervezet kizárólag a sértetteket képviselheti, más eljárási pozíciójú személyt - például magánvádlót, pótmagánvádlót - nem. A magánvádlói szerepkörből való kizárás szintén rendkívül súlyos akadály, hiszen éppen a családon belüli erőszak több tipikus elkövetési formája csak magánvádas eljárás keretében vihető bíróság elé. Ha lehet, még több problémát vetnek fel a pótmagánvádlói szerepkörből kizárt jogvédő szervezetek, hiszen a hatóságok képzetlensége folytán a családon belüli erőszak körében rendkívül sok esetben kerül sor indokolatlanul a nyomozás megszüntetésére. Ez felveti a kérdést, hogy ha már a hatóságok felkészületlensége miatt a sértett maga kénytelen a vádlói szerepet ellátni, legalább abban nem kellene a törvénynek akadályoznia a sértetteket, hogy szakértő jogvédő szervezetek segítségét vegyék igénybe. Továbbá az sem járható út, hogy a jogvédő szervezet szakértő ügyvédei legyenek egyéni ügyvédként a jogi segítségnyújtásra jogosultak. Ugyanis, míg a törvény a jogvédő szervezetek számára lehetővé teszi szakterületük megjelölését a számukra megfelelő módon, addig az ügyvédek csak kétfajta módon határozhatják meg szakterületüket: "polgári és közigazgatási ügyek" illetve "büntetőügyek". Általánosan elmondható, hogy a jogi segítséget nyújtó ügyvéd, közjegyző vagy jogvédő szervezet a hozzá forduló sértettek részére az ingyenes jogi szolgáltatást csak a törvényben foglalt okból tagadhatja meg. Ez a szabály oda vezet, hogy például a családon belüli erőszak terén szakértő ügyvéd, ha jogi segítőként akar eljárni magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként, kénytelen lenne az egész büntetőjogot megjelölni mint "szakterületét", s köteles lenne jogi segítőként ellátni minden ügyfelet. Határozott ellehetetlenítést jelentene a családon belüli erőszak területén szakértő ügyvédek számára, ha a családon belüli erőszak áldozatainak nyújtandó jogi segítség érdekében a legváltozatosabb egyéb ügyekkel érkező ügyfelek 17

nagyságrendekkel nagyobb táborát is el kellene látniuk - mindössze egy rosszul megalkotott törvény miatt. 3. A fentebb idézett törvényhely, mely szerint tulajdonképpen nem lehet megtagadni a jogi segítséget kérők ellátását, tovább nehezíti a jogvédő szervezetek hivatásuk szerinti működésének a jogi segítségnyújtásról szóló törvénnyel való összehangolását. A szervezetek ugyanis tipikusan jogfejlesztő célokkal működnek, és olyan ügyeket vállalnak, melyeket szakmai megítélésük szerint az átlagosnál nehezebb ügynek ítélnek. Ha azonban csak a szakterületet lehet meghatározni, és egyéb szempontokat nem lehet mérlegelni a különböző ügyfelek elvállalásakor, a szervezet kénytelen lesz jogfejlesztő küldetése szempontjából kevéssé vagy egyáltalán nem releváns ügyeket is rendszeresen ellátni. Levonható tehát az a következtetés, hogy a jogi segítségnyújtásról szóló törvény összességében nem alkalmas sem arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak szakszerű jogi szolgáltatásokkal való ellátását segítse, sem pedig arra, hogy a jogvédő szervezeteket az államilag támogatott rendszerbe bevonja. A családon belüli erőszak áldozatait segítő civil szervezetek eddigi fő támogatói amerikai magánalapítványok voltak. Például az eddig Magyarországon működött mindkét, bántalmazott nők védelmével foglalkozó egyesület Soros- és Ford-támogatásoknak köszönhette létét, és állami támogatást érdemben nem kaptak (legfeljebb költségvetésük 1-3%-áig). Az amerikai magánalapítványok magyarországi szervezeteknek nyújtott támogatásai azonban évről évre egyre bizonytalanabbak, korlátozottabbak, és biztosítják a jogvédő szervezetek hosszú távra megalapozott, tervezhető működését. 6 6 Forrás: www.hcm.hu Juhász Géza: Miért nem alkalmas a jogi segítségnyújtásról szóló törvény a családon belüli erőszak áldozatainak ellátására? 18

III. A PR-TEVÉKENYSÉGEK DEFINÍCIÓJA ÉS SZEREPE A NON- PROFIT SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉBEN 3.1. A PR definíciója A Public Relations (gyakorlatban használt rövidítése: PR) tevékenység egyenlő a demokratikus társadalmakban működő szervezetek és környezetük közötti - hosszútávra tervezett - kétirányú kommunikáció tudatos megteremtésével, irányításával valamint szervezésével. A PR célja és feladata, hogy elősegítse az egyének, a csoportok, a szervezetek és környezetük közötti kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatot és a bizalom kialakulását. A PR a kölcsönös előnyökön alapuló kommunikáció tudatos, jól felépített megszervezése. A PR egyfajta magatartásforma, gondolkodásmód. A nyíltság, a közvélemény előtti pozitív megjelenés attitűdje. A szervezet minden munkatársának feladata a PR-tevékenység végzése, a szervezet iránti bizalom felkeltése és ápolása, hiszen munkája során a cégéről elmondott állításaival azt minősíti, negatív véleményével annak érdekeit sértheti. A PR alapvető feladata a kommunikációs kapcsolatok elemzése, a kommunikációs tevékenység megszervezése, a közvélemény tájékoztatása, de a visszacsatolás értékelése is: a közvélemény állásfoglalásának közvetítése a szervezet felé. 3.2. A PR tevékenység legfontosabb területei Először is érdemes tisztáznunk, hogy mit is értünk a PR kifejezés alatt. Ma a világon legelterjedtebb PR felfogás az első világháború idejéből származik. A legismertebb és legelfogadottabb PR "iskola" megalapítása, Edward L. Bernays személyéhez kapcsolódik. Crystallizing Public Opinion" című könyvében így határozza meg a PR fogalmát: "A szervezet azon általános egyénisége és politikája, amelyet a köz irányában kommunikálni kíván. A köz rendszeres tájékoztatásának az eszköze. A menedzsmentnek az a funkciója, amely felhívja a figyelmet a szervezet goodwill-jére. Tevékenység, melynek célja az, hogy a szervezet programjait hozzáigazítsa társadalmi környezetéhez és közvetítse azokat a társadalom felé." 19

A Magyar Public Relations Szövetség szerint: "A Public Relations célja, az egyének a szervezetek és környezetük közötti kölcsönös előnyökön alapuló - kommunikációs kapcsolatok alakítása. A PR irányítási funkció." "A Public Relations vezetési szemléletmód, a vezetőknek és a szervezőknek belső és külső környezetéhez való viszonyát határozza meg." 7 3.3. A civil - non-profit - szféra és a kétirányú kommunikáció A társadalom számára fontos a nem profit termelő szervezetek életében is a kétirányú kommunikáció. Ezek a szervezetek - éppen a társadalmi szerepük miatt - különösen igénylik az egyik oldalról azt, hogy róluk minél több információ jusson környezetük birtokába, de másik oldalról szükségük van a visszacsatolásra is. A legfontosabb annak megértése, hogy a szervezet nem zárkózhat be. A civil szervezeteknek - több szempontból is, - fokozott a társadalmi környezetükre való ráutaltsága. A civil, a non-profit területen különös hangsúlyt kap a bizalom megteremtése és az erre irányuló PR tevékenység, ennek ellenére le kell szögeznünk, hogy a PR tevékenység végzése - céljait tekintve - a civil, a non-profit területen semmiben sem különbözik a nyereségorientált vállalatok PR tevékenységétől. A különbség a PR eszközök felhasználásának módszereiben vannak. 3.3.1. A non-profit szféra területei és jellemzői A non-profit szférában Magyarországon alapvetően négyféle szervezeti formát különböztethetünk meg: alapítvány, egyesület, köztestület és közhasznú társaság. A nonprofit szférába sorolhatóak azok az állami szervezetek is, amelyek "állami-szolgáltató" jellegű tevékenységük révén nem nyereségérdekeltek és állami költségvetésből gazdálkodnak. Ilyenek az állami egészségügy intézményei, vagy a rendfenntartó szervezetek. Kórházak, Mentők, Rendőrség, Katonaság, Tűzoltóság stb. A non-profit szervezetek elsődleges jellemzője, hogy nem céljuk a szó szoros értelmében vett profittermelés. Bár fontos megjegyezni, hogy egyes szakemberek szerint a társadalom nyereségének tekinthető az az eredmény is, amit az egyének tudatában végbemenő fejlődés jelent. 7 Forrás: Barát Tamás: Tolmács a hídon. Egyetemi jegyzet. Gödöllő, 2001. 20

3.3.2. A civil szféra kommunikációja E terület vizsgálatát egy alapvető jellemzővel kell kezdenünk: a non-profit szervezeteknek saját maguknak kell előteremteniük a fenntartásukhoz szükséges forrásokat. Míg a társadalmi célú kommunikáció során felsorolt területek szervezeteinek jelentős többségét az állam finanszírozza, addig a civil szféra szervezetei maguk kell, hogy gondoskodjanak létfenntartásukról. Ebből fakad, hogy kommunikációjukban is más követelmények jelennek meg. Így például eszközrendszerükben a rendezvény típusú kommunikáció egy speciális eseménye - a fund raising - döntő jelentőséggel bír. A civil szervezetek esetében a külső PR a célcsoport miatt jelentős. A társadalom különféle csoportjai, a kormányzat, a helyi önkormányzat, az üzleti szektor, mint anyagi támogató jöhet számításba, a közvélemény pedig a hatalma miatt jelentős. A non-profit terület kommunikációjának szervezése a PR stratégia, a tervezés és végrehajtás aspektusaiban, a megvalósítás módjaiban valójában semmiben sem tér el a profitszféra módszereitől. Ugyanez igaz a PR-eszközrendszerre is. A különbség az eszközök felhasználásában, a hangsúlyok máshova tételében van. A PR területei közül a non-profit szféra számára is elsőrendű fontossággal bír a szervezeti azonosítás, és annak eszközrendszere. A non-profit szféra szervezetei ugyanúgy alkalmazzák az arculatépítés eszközeit, mint a nyereségorientált szervezetek. A non-profit szférában is alapvető cél a bizalomépítés. Azonban ez a cél ezen a területen felértékelődik azáltal, hogy a bizalom pénzben, konkrétan adományban kifejezhető. Ezért nem véletlen, hogy ma Magyarországon a non-profit szféra legtöbb vezetője célként a pénzforrások megteremtését tűzi ki. Általánosan jellemző problémája ennek a szférának a pénzhiány. 3.3.3. Mi a Corporate Identity? A szervezeti azonosság, az önazonosítás és megkülönböztetés más szervezetektől a civil, a non-profit szervezetek esetében ugyanolyan nagy jelentőséggel bír, mint a nyereségorientált cégek, vállalatok életében. A szakirodalom ezt az önazonosságot és megkülönböztetést Corporate Identity-nek nevezi. A Corporate Identity a szervezet mindazon intézkedéseinek összessége, amely meghatározó jelleggel bír a szervezet egészére nézve. A szervezet olyan intézkedéseinek csoportja, amely mind befelé, mind kifelé az irányító, meghatározó intézkedések 21