A szomszédsági hasonlóság szerepe az Európai Unió nagyvárosai közötti fejlettségi különbségekben

JENEY LÁSZLÓ A szomszédsági hasonlóság szerepe az Európai Unió nagyvárosai közötti fejlettségi különbségekben Bevezetés Már sok vizsgálat foglalkozott az Európai Unió regionális fejlettségi különbségei és a térségek földrajzi fekvése közötti szabályszerűségekkel. Ezekben az európai tagoltságot magyarázó térparaméterek közül az egyik legmeghatározóbb az úgynevezett szomszédsági hatás (Szabó 2006). A térszerkezet fejlett elemei közé tartozó, a térben nem összefüggő elemekből álló nagyvároshálózat fejlettsége sem független a földrajzi fekvéstől, hanem általában a centrumból a perifériák felé, nyugatról keletre és északról délre csökken. Természetesen a térparaméterek eltérő magyarázóerővel rendelkeznek, valamennyire igaz, hogy a modellek egy mozaikosabb valóság leegyszerűsített absztrakciói, a valós fejlettségi képben nem tisztán, lineárisan rajzolódik ki a centrum periféria, nyugat kelet vagy észak dél fejlettségi lejtő. Számos esetben törésvonalak alakulhatnak ki (például a vasfüggöny vonala), máskor pedig a környezetéhez képest kiugró értékek ronthatják a modellek magyarázóerejét (például Frankfurt vagy Róma esetében). A bővülő és mélyülő integráció hatására egységesülő európai gazdasági térben a kelet-közép-európai nagyvárosok gyors felzárkózásával a fejlettségi törésvonalak feloldódhatnak, ami egyben e vonalak két oldalán fekvő nagyvárosok fejlettségének közeledésével jár. Ez például megfigyelhető Bécs és a közeli volt szocialista országok nagyvárosai esetében. Máskor viszont helyi szintű polarizációnak lehetünk szemtanúi, általában a fővárosok és a nagyobb metropoliszok javára, amelyek a globalizáció felerősödésével erősebb fejlődési impulzusokhoz juthatnak. Ez különösen London esetében markáns, de Madrid, Róma és Varsó is kezd kitűnni a környező nagyvárosok köréből. Jelen elemzés arra keresi a választ, hogy helyi szinten az egymáshoz közel fekvő nagyvárosok mennyire hasonló fejlettségi-fejlődési jellemzőkkel rendelkeznek, azaz megjelenik-e a lokalizálódás, a szomszédsági hasonlóság az Európai Unió nagyvárosainak fejlettségében? Természetesen az egymással szomszédságban lévő nagyvárosok hasonló fejlődési együttmozgása még nem feltétlenül bizonyítja a konkrét egymásra hatást. Ez a módszertani probléma hasonlatos a különböző térségi szintek esetében használt ökológiai tévkövetkeztetéshez (erről részletesebben Dusek 2004. pp. 122 136.) vagy ahhoz, amikor két jelenség területi eloszlása között ugyan statisztikailag szoros korreláció van, de nem azért, mert az egyik a másiktól függ (vagy mindkettő egy harmadik jelenségtől függ, vagy véletlenszerű a két jelenség hasonló területi eloszlása). Ha nem is beszélhetünk a szomszédsági egymásra hatás méréséről (legalábbis a jelen vizsgálatban elemzett adatbázis ennek bizonyítására nem ad lehetőséget), az azonban valószínű, hogy létezhetnek olyan folyamatok, amelyek nem függetlenek a földrajzi

58 JENEY LÁSZLÓ fekvéstől, így az egymás közelében fekvő, azaz szomszédos nagyvárosokra hasonlóan hatnak. Ilyen folyamat például a kelet-közép-európai országok olcsó munkaerejének gazdaságélénkítő hatása, vagy a kellemesebb éghajlatú napfényövezet ( sunbelt ) felértékelődése a posztmodern korban, amely nyilvánvalóan nem pontszerűen hat, hanem egy nagyobb térség valamennyi, egymással szomszédságban álló nagyvárosaira. A számításokba a közösség 1 azon 59 nagyvárosát vontam be, amelyek elővárosok nélküli népességszáma a történelem során valaha meghaladta a félmillió főt. A számítások valójában nem a nagyvárosok, hanem az azokat magukban foglaló NUTS 3-as régiók adatain alapulnak. A nagyvárosok közötti fejlettségi különbségeket a piaci, folyó áron, euróban mért egy főre jutó GDP segítségével vizsgáltam meg. Az Eurostat honlapjáról elérhető harmonizált NUTS 3-as adatbázisban a GDP-adatok 1995 és 2004 között állnak rendelkezésre, ami egyben megszabta a vizsgálódás időbeli keretét. Az Eurostat mellett a nagyvárosok 2007-es népességszámához és a régiók földrajzi koordinátáihoz felhasználtam a World Gazetteer nevű internetes weboldalt, ahol valamennyi nagyváros esetében az elmúlt népszámlálások alapján becsült, 2007-es népességszámadatok fellelhetők. A nagyvárosok 1995 2004 közötti fejlődése alapján kirajzolódó tömbök 1995 és 2004 között az Európai Unió nagyvárosainak egy főre jutó GDP-je átlagosan 1,5-szeresére növekedett. A gazdasági fejlődés üteme nem független a nagyvárosok fejlettségétől; általában igaz, hogy az elmaradottabb nagyvárosok gyorsabban, a fejlettebbek lassabban fejlődtek. Ez kiegyenlítődési folyamatot jelez, amelyet a statikus (1995-ös állapot) és a dinamikus (1995 2004 közötti állapotváltozás) értékek közötti sztochasztikus vizsgálat empirikusan is igazol 2. A két adatsor között a nagyvárosokra számított korreláció (r= 0,7) fordított irányú és szoros összefüggésről árulkodik, a lineáris regressziós egyenes pedig határozott β-konvergenciáról (β= 0,0032). A három leggyorsabban fejlődő nagyváros (Vilnius, Rīga és Bukarest) azonban még viszonylagos elmaradottságához képest is túl gyorsan fejlődik, amivel némiképp rontja a lineáris regressziós trendvonal esetében a determinációs együttható magyarázóerejét (R 2 =0,43), ezért egy hatványkitevős trendvonal jobban illeszkedik a pontalakzatra (R 2 =0,68). A statikus, illetve a dinamikus vizsgálódás tehát ellentétes térszerkezetet mutat. Ez az ellentét nyilvánvalóan hatást gyakorol a vizsgált régiók közötti fejlettségi különbségek alakulására, méghozzá a fejlettségi különbségek csökkenése irányába. A regressziós ábra által sugallt kiegyenlítődési tendenciát több más területi egyenlőtlenségi mutatóhoz hasonlóan a súlyozott relatív szórás értékeinek csökkenése (60,1%-ról 45,9%-ra) is alátámasztja, ami figyelembe véve az eltelt időszak rövidségét igen figyelemre méltó. Az egyenlőtlenségi mutató idősora tehát a σ-konvergenciát empirikusan is látványosan bizonyítja. Jelen elemzés eredményei tehát illeszkednek azokhoz a vizsgálatokhoz, amelyek az úgynevezett konvergenciavitában az egyenlőtlenségek csökkenését állapítják 1 Igaz, az EU a vizsgált évek többségében csupán a 15-ök területére terjedt ki, jelen tanulmányban az egyszerűség kedvéért az Európai Unió elnevezés alatt a jelenlegi 27-ek közösségét értem olyan időszakban is, amikor az integráció maihoz képest még szűkebb országcsoportot érintett. 2 A számítást az 59 nagyváros esetében az 1995-ös egy főre jutó GDP, illetve a 2004-es egy főre jutó GDP 1995-ös százalékában kifejezett értéke között végeztem el.

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 59 meg. A konvergenciavitában a regionális politika támogatásai miatt épp az Európai Unió térségét kíséri megkülönböztetett figyelem (Major 2001). Az európai integrációs folyamat fő zászlóshajói épp a nagyvárosok, amelyek körében a nivelláció fokozottabb, mint a vidéki térségek esetében. Miközben közösségi szinten a nagyvárosok között még mindig jelentős eltéréseket tapasztalhatunk, az egymás közelében, ugyanazon ország területén fekvő nagyvárosok hasonló fejlődési jellemzőkkel rendelkeznek, szomszédsági tömbökbe sorolhatók. A leggyorsabban fejlődő nagyvárosok szinte kivétel nélkül az egykori szocialista országok közül kerültek ki (Vilnius, Rīga, Bukarest, Budapest, Prága és Varsó), Nyugat- Európát egyedül Dublin képviselte az élmezőnyben (1. ábra). A leggyorsabban fejlődő nagyváros, Vilnius közel 4,7-szeres gazdasági fejlődést ért el, de az imént felsorolt nagyvárosok közül valamennyi esetében legalább 2,5-szer nagyobb a 2004-es érték a bázisévihez (1995) képest. Az egy főre jutó GDP 1995 2004 közötti változása az Európai Unió nagyvárosaiban, az 1995-ös érték százalékában 1. ábra 250% felett 150 250% 125 150% 125% alatt Forrás: Eurostat.

60 JENEY LÁSZLÓ A leglassabb fejlődés ugyanakkor az egyébként a fejlettségi rangsor élmezőnyéhez tartozó német nagyvárosok esetében mutatható ki. A fejlődés üteme tekintetében leghátrányosabb helyzetű 13 nagyváros 3 mindegyike német volt, egyikük esetében sem volt 1,2-szeresnél gyorsabb gazdasági fejlődés. A nagyvárosok fejlettségéhez képest a fejlődésük tekintetében még erősebb tömbösödést figyelhetünk meg. A nagyvárosok gazdasági fejlődési különbségeinél meglehetősen nagy szerepet kap az országhoz tartozás, azaz ugyanazon országon belüli akár eltérő fejlettségi szintű nagyvárosok egy főre jutó GDP-je is többé-kevésbé hasonló ütemben növekedett. Ha a nagyvárosokat fejlődési sebességük alapján az 1. ábra jelmagyarázatához igazodva 4 csoportra osztjuk ahol a kategóriahatárok: 125, 150 és 250%-os gazdasági fejlődés, akkor ritkán találunk többféle csoporthoz tartozó nagyvárost egy országon belül, az országok nagyjából az alábbi módon besorolhatók a négy csoport valamelyikéhez (1. táblázat). Az 59 nagyváros közül mindössze négy került az országára jellemzőhöz képest eltérő csoportba: Amszterdam, Drezda, Göteborg 4 és Varsó 5. Ráadásul a tömbösödést tovább erősíti, hogy a hasonló fejlődési ütemmel jellemzett országok is egymás közelében fekszenek, így kijelenthető, hogy a nagyvárosok gazdasági fejlődése erős nagytérségi tagoltságot, regionalizálódást mutat. Az nagyvárosok gazdasági fejlődésük alapján képzett tömbjei A GDP egy főre jutó növekedése, 1995 2004 (1995 = 100%) igen gyors (több mint 250) átlag feletti (150 250) átlag alatti (125 150) Jellemző európai nagytérség, tömb periféria egykori keleti blokkhoz tartozó része periféria egykori nyugati blokkhoz tartozó része (+Bulgária, Lengyelország) a centrum nyugati fele (+Dánia) Jellemző országok 1. táblázat Csehország, Írország, Lettország, Litvánia, Magyarország és Románia Bulgária, Egyesült Királyság, Finnország, Görögország, Lengyelország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Svédország Belgium, Dánia, Franciaország és Hollandia igen lassú (kevesebb mint 125) a centrum keleti fele Ausztria és Németország Forrás: Az Eurostat adatai alapján saját számítások. 3 Ez különösen azért figyelemre méltó, mert Németországot összesen 14 nagyváros képviseli. Közöttük az egyetlen viszonylag gyorsabban fejlődő Drezda, amely egyébként egykoron szintén egy volt szocialista országhoz tartozott. Sőt a többi német nagyvároshoz képest kissé gyorsabban fejlődő Drezda sem érte el az európai integráció nagyvárosinak átlagos gazdasági fejlődési ütemét. 4 Göteborg helyett Stockholm is lehetne országától eltérő kakukktojás. A két nagyváros által képviselt Svédország önkényes módon a Stockholm szerinti csoportba került (150 250%-os gazdasági fejlődés). Ha Svédország Göteborg alapján lett volna besorolva az átlag alatti fejlődési ütemű tömbhöz, akkor Stockholm térne el. 5 Varsó nem annyira a többi lengyel nagyvárossal, hanem inkább az egykori keleti blokk fővárosaival mutat rokon vonást. Így valójában nem Varsó lóg ki, hanem Lengyelország, amely a volt szocialista országok közül egyedüliként több nagyvárossal rendelkezik.

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 61 Fejlettségük és fejlődési ütemük alapján a nagyvárosok 4 karakteresen eltérő nagytérségre, tömbre különíthetők el: 1. Az első tömbhöz tartozik a mind a földrajzi térben, mind a gazdasági fejlettség tekintetében vett centrumtérség (Benelux államok, Franciaország és Németország). Ez továbbra is fejlett térség marad, lassú fejlődése miatt azonban lefelé nivellálódik. Különösen a centrum keleti felét jellemzi igen vontatott fejlődési sebesség, amelynek eredményeként egyes ottani nagyvárosok (Berlin, Dortmund, Duisburg, Hannover és Lipcse) az időszak végére átlag alattiakká váltak. 2. A második tömbhöz tartozik az északnyugati periféria (Brit-szigetek). Ez a korábban közepesen fejlett csoport gyors fejlődése miatt felzárkózik a centrumhoz, így hosszú távon a gazdasági értelemben vett centrum a központi területek mellett kiterjed erre a térségre is. 3. A harmadik tömbhöz a keleti periféria tartozik (volt szocialista országok). Ez a legelmaradottabb csoport, mégis a leggyorsabb fejlődés itt figyelhető meg. Az elmaradottság a korábbi nyugati blokktól oly mértékű, hogy a gyors ütemű felzárkózás ellenére is jelentős a gazdasági lemaradás a fejlett területektől. 4. A negyedik tömbhöz a déli periféria tartozik (Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország). Az itteni nagyvárosok a keleti perifériákhoz hasonlóan elmaradottak és átlag feletti fejlődési sebességűek. A fejlett nagyvárosokhoz való fokozatos felzárkózás jellemzi őket, azonban könnyen elképzelhető, hogy a volt szocialista országok nagyvárosai, gyorsabb fejlődésük miatt, megelőzhetik ezeket. Az így létrehozott tömbök országhatárokhoz igazodnak. Látható, hogy egy országon belül a nagyvárosok hasonló fejlettségi és még inkább fejlődési mutatókkal rendelkeznek, azonban gyakran előfordul, hogy egymás közelében lévő nagyvárosok (például Bécs és Budapest) különböző országhoz (sőt tömbhöz) tartoznak, máskor pedig ugyanazon országon belüli nagyvárosok meglehetősen nagy földrajzi távolságra vannak egymástól (különösen Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország északi és déli nagyvárosai). Az országos együttmozgás tehát nem azonos a földrajzi közelség alapján megállapított szomszédsági együttmozgással. Egyébként az egységesülő európai gazdasági térben a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabadabb áramlása nyomán, ha valóban eltűnnek az országhatárok, akadálytalanabbul érvényesülhet a földrajzi közelség, a szomszédsági hasonlóság szerepe. Ennek pontos számszerűsítéséhez azonban tudnunk kell, hogy a nagyvárosok esetében mit is jelent a szomszédság. A nagyvároshálózaton belüli szomszédság meghatározása Mind a pontalakzatok (például a nagyvároshálózat), mind a területalakzatok (például a regionális térfelosztás) esetében a szomszédság megállapítása szubjektív. A különböző szomszédságértelmezéseket Dusek Tamás foglalta össze (Dusek 2004. pp. 204 208.). A régiók esetében a szomszédság meghatározásának az egyik legkézenfekvőbb módja lehet, ha az egymással közvetlenül határos régiókat tekintjük szomszédoknak. A nagyvá-

62 JENEY LÁSZLÓ rosok azonban területileg általában nem szomszédosak egymással 6, így esetükben a szomszédság meghatározására más módszereket kell alkalmaznunk, amelyek közé tartozik az alábbi három. Egy nagyváros szomszédságát képezheti: 1. az adott nagyvároshoz legközelebbi (vagy egy meghatározott számú legközelebb található) nagyváros. 2. az adott nagyvárostól egy meghatározott távolságon belüli nagyvárosok csoportja. 3. az adott nagyváros régiójával határos régiók nagyvárosai (itt a régió a nagyvároshoz egy meghatározott szempont szerint hozzárendelt területet jelenti). Ha az első verzió szerinti, azaz a legközelebbi vagy egy meghatározott számú legközelebb fekvő nagyvárost veszünk alapul a szomszédság definiálásánál, akkor ugyan minden nagyváros esetében azonos számú szomszéd határozható meg, de a szomszédság jelentősen eltérő távolságot jelenthet. Ennek oka, hogy az Európai Unióban a nagyvárosok sűrűsége területenként rendkívül változó. Az 59 nagyváros esetében a legközelebbi szomszéd átlagosan 170 km-re található, de a legközelebbi szomszéd távolsága meglehetősen nagy szélsőségeket takar. Közép-Anglia, a Randstad vagy a Ruhr-vidék területén egyes nagyvárosok mintegy 20 km-re találhatók egymástól, a másik végletet pedig Athén esetében figyelhetjük meg, amelytől a legközelebbi nagyváros, Szófia, 525 km-re található. Athén elszigeteltsége egyébként Bulgária és Románia 2007-es csatlakozásával sokat csökkent, korábban a legközelebbi nagyváros a 873 km-re fekvő Nápoly volt. A szomszédság elemszámtól függő meghatározásának további problémája, hogy a szomszédság ez esetben nem feltétlenül kölcsönös. Erre jó példát mutat az egymástól 641 km-re található magyar és a román főváros. A Kárpátok és a Balkán sajátos településhálózati karakteréből fakadóan Budapest Bukaresttől tekintve a második legközelebb fekvő nagyváros, ugyanakkor Bukarest nem fér be a Budapesttől számított 10 (!) legközelebbi nagyváros közé. Budapest egy sűrűbben urbanizált közép-európai tengely utolsó délkeleti végbástyájaként is felfogható, e földrajzi fekvés is elősegítheti a sokat emlegetett kapuváros szerepének kialakulását a Balkán felé (Enyedi 1996. p. 71.). E végvárpozíció eltűnésében szerepet játszhat a Nyugat-Balkán térségének fokozottabb integrálódása, amely révén Zágráb és Belgrád jobban összeköthetik Budapestet a Balkánnal. A nagyvárosok szomszédságának meghatározására kézenfekvőbbnek bizonyult tehát az a módszer, amikor minden nagyváros esetében egy állandó távolság jelenti a szomszédságot. Jelen vizsgálatban valamennyi nagyváros esetében az attól 550 km-nél közelebb fekvő nagyvárosokat tekintem szomszédosnak 7. Az érték meghatározásában szerepet játszik, hogy ez a távolság már elég nagy ahhoz, hogy minden nagyvárosnak van szomszédja (2. ábra). 6 Az 59 nagyváros közül a magas várossűrűséggel rendelkező holland és német konurbációk területén 2-2 nagyváros valóban közvetlenül szomszédos egymással. A Randstad területén Hága és Rotterdam, a Ruhr-vidéken pedig Dortmund és Duisburg határai érintkeznek. Részben idesorolhatjuk a Sevilla és Málaga NUTS 3-as egységeit is, itt azonban csak a vizsgálatba bevont régióik határosak, maguk a közigazgatási értelemben vett városok nem érintkeznek egymással. 7 A távolság a nagyvárosok földrajzi koordinátái alapján számított euklideszi távolságot jelenti, amelynél figyelembe vettem a földfelszín görbületét is. Itt a közelség tehát pusztán a külső térben lévő földrajzi távolságot jelenti. Valójában könnyen elképzelhető, hogy a társadalmi-gazdasági fejlettség belső terében kapcsolatai révén Athén közelebb van Rómához, mint Szófiához. Jelen esetben azonban épp a földrajzi (külső) tér szerepét kívánom megvizsgálni a gazdasági fejlettség szerinti tagoltságban.

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 63 A nagyvároshálózaton belüli szomszédsági kapcsolatok 2. ábra Forrás: World Gazetteer adatai alapján saját számítások. A szomszédság meghatározásának e módszere esetében a távolság ugyan állandó (legalábbis nem haladhatja meg az 550 km-t), viszont itt a szomszédnak vett nagyvárosok száma változik. Az Európai Unióban átlagosan 11 szomszéd jut egy nagyvárosra, a magas nagyváros-sűrűségű Hollandiában és Németországban azonban a szomszédos nagyvárosok száma 20-nál is több lehet. A legtöbb szomszéddal Stuttgart rendelkezik, amelytől 550 km-en belül 24 nagyvárost találhatunk 8. Sokkal kevesebb a szomszédos nagyvárosok száma a ritkább nagyvároshálózattal rendelkező perifériákon (ez alól az Egyesült 8 Érdekesség, hogy az Európai Unió NUTS 3-as egységekre számított geometriai súlypontja is épp Stuttgart közelében található, ez is igazolja a nagyvároshálózat területi koncentrációját a centrumtérségre. Az ily módon értelmezett centrumtérség azonban meglehetősen kiterjedt, 550 km-es sugarú kör esetében 950 ezer km 2. Ez tehát nem feltétlenül jelenti a nagyvároshálózat mint pontalakzat tényleges földrajzi koncentrációját, amit alátámaszt az Európai Unió 59 nagyvárosára és 4,3 millió km 2 -es területére elvégzett legközelebbi szomszéd analízis is, melynél az index értéke (L=1,26) inkább véletlenszerű, mint koncentrált területi elrendeződésről árulkodik. Sőt a legnagyobb nagyváros-sűrűségű Európai Unió a kontinensekhez képest a legmagasabb legközelebbi szomszéd indexértékkel rendelkezik, azaz legközelebb áll a szabályszerűbb elrendeződéshez.

64 JENEY LÁSZLÓ Királyság kivételt jelent), azon belül is leginkább a Balkánon. Athén nem csupán legközelebbi szomszéd esetében ér el rekordértéket, de a szomszédok számánál is. Bukaresttel együtt ugyanis ez az a két nagyváros, amely csupán egy-egy szomszéddal rendelkezik, mindkettőnek Szófia az egyetlen szomszédja. Ebben a Balkán-félsziget ritkább nagyvárossűrűsége mellett szerepet játszik az Európai Unió alakja is, ugyanis számos közeli állam (még) nem tagja az integrációnak. Azonban, ha a Balkán EU-n kívüli nagyvárosait is figyelembe vesszük, akkor sem változna lényegesen a helyzet. Athén szomszédai között a görög főváros meglehetősen periferikus fekvése miatt ugyanúgy csupán Szófia maradna 9 (Athéntől Belgrád 808, Zágráb pedig 1081 km-re található). Bukarest esetében az EU határainak figyelmen kívül hagyásával már jelentősebb mértékben bővülne a szomszédos nagyvárosok száma, de ezek közül is csupán egy tartozik a Balkánhoz (a 446 km-re fekvő Belgrád), a szomszédos városállomány inkább a volt szovjet térség irányában bővülne (Kisinyov 358 km, Odessza 426 km, Mikolajiv 538 km). Az Európai Unió 59 nagyvárosa között összesen 326 szomszédpár jelölhető ki. A 2. ábrán szereplő térképen is látható, hogy ezek jelentős hányada egy több alegységből álló terjedelmes szomszédsági hálózatot alkot, amelynek vannak külön alrendszerei is. A brit, a németalföldi, a Ruhr-vidéki és a kelet-német lengyel nagyvárosok láncszerűen összekapcsolódó csoportosulásai egy nyugat keleti irányú tengelyt képeznek. Erről a tengelyről kapcsolódik le egy balti és egy mediterrán alhálózat (ez utóbbi kettéválik egy olasz és egy ibériai ágra is). Ez azt jelenti, hogy ha elfogadjuk, hogy a kijelölt 550 km valóban jól megfelel annak a távolságnak, amelyen keresztül két nagyváros egymással többé-kevésbé szorosabb kapcsolatot tarthat fenn, akkor a közösség nagyvárosainak többsége közvetve vagy közvetlenül összekacsolódik egymással. A szomszédok láncolata összekapcsolja Lisszabont Helsinkivel, Palermót Dublinnal. Ebből a rendszerből csupán a Balkánfélsziget különül el, amelynek három európai uniós fővárosa (Athén, Szófia és Bukarest) egy jóval kisebb, önálló szomszédsági láncot alkot. E két hálózat a jövőben összekapcsolódhat a Balkán-félsziget államainak további integrálódása révén Zágrábon, és még inkább Belgrádon keresztül. A nagyvárosok és szomszédságuk fejlettsége közötti összefüggés Az egy főre jutó GDP adott nagyvárosban, illetve a szomszédos nagyvárosokban mért értékei közötti kapcsolat, statisztikai összefüggés kimutatható a területi autokorreláció, illetve autoregresszió modelljével (a módszerről részletesebben Nemes Nagy 2005. pp. 142 148). A nagyvárosok saját és szomszédaik átlagos egy főre jutó GDP-je közötti hasonlóságot igazolja a két mutató között mért területi autokorrelációs vizsgálat. 1995- ben a korrelációs együttható értéke (r=0,69) viszonylag erős összefüggésről árulkodott, amely a vizsgált időszak végére némileg gyengült, de még mindig közepesen erős maradt (r=0,63). Ennek megfelelően a nagyvárosok szomszédsága és önmaguk fejlettsége közötti összefüggést ábrázoló pontdiagramon a pontalakzat valóban egy főátló körüli sávba rendeződik. A lineáris összefüggést azonban elrontja, hogy a szomszédság egy főre jutó GDP-je a legfejlettebb nagyvárosok esetében sem haladja meg a 40-45 ezer euró körüli 9 Athén szomszédságához tartozik Izmir (vagy Szmirna) is, ez azonban már Ázsiában található.

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 65 értéket 10, így a pontalakzatra a lineárishoz (R 2 =0,40) képest inkább egy exponenciális trendvonal (R 2 =0,48) illeszkedik. Az összefüggést azok a nagyvárosok rontják el, amelyek esetében jelentősen eltér szomszédságuk és saját maguk gazdasági fejlettsége. A nagyvárosok egy főre jutó GDPje 1995-ben átlagosan 8000 euróval tért el pozitív vagy negatív irányban szomszédaik átlagától. Ez az eltérés a vizsgált időszakban a nagyvárosok mintegy ¾-ében erősödött, aminek eredményeként 2004-re a nagyvárosok saját és szomszédságuk közötti fejlettségikülönbség-átlaga 10 ezer euróra növekedett. Ez pedig arra utal, hogy miközben közösségi szinten az 59 nagyváros között a fejlettségi különbségek csökkenése állapítható meg, helyi szinten inkább a polarizáció a meghatározó folyamat. Erről azonban a későbbiekben még részletesebben szó lesz. A szomszédságukhoz képest jóval fejlettebb nagyvárosokat nem a szegény szomszédsággal rendelkező nagyvárosok között kell keresnünk (amire leginkább csupán Athén lenne felhozható példaként), hanem épp a leggazdagabb környezetben figyelhetjük meg a legnagyobb eltéréseket. A nagyvároshálózat térbeli elrendeződésének és fejlettségi különbségeinek sajátos összefüggéséből következik, hogy a sűrűbb és fejlettebb nagyvároshálózattal rendelkező Nyugat- és Nyugat-Közép-Európában a nagyvárosi szomszédsági kapcsolatok sűrű szövedéke alakulhatott ki, amely révén függetlenül saját fejlettségétől valamennyi nagyváros szomszédsága hasonló átlagos fejlettségi értékkel rendelkezik, így a szomszédsági átlagokban elvesznek az egyedi kiugró értékek (3. ábra). Ezért az Európai Unió leggazdagabb nagyvárosai egyben a szomszédságukhoz képest is a leginkább eltérő fejlettségűek. A hét legfejlettebb nagyváros (Frankfurt, Düsseldorf, Stuttgart, Koppenhága, Brüsszel, Párizs és München) egy főre jutó GDP-je több mint 10 ezer euróval haladja meg szomszédságuk átlagát. A legnagyobb eltérést a legfejlettebb nagyváros, Frankfurt esetében figyelhetjük meg, ahol közel 34 ezer eurós az eltérés. Hamburg, de különösen Bécs esetében a nagyváros saját fejlettsége mellett felértékelődik a volt szocialista országok jóval elmaradottabb nagyvárosainak a bekerülése is a szomszédsági körbe. 10 A legfejlettebb szomszédsággal nem a legfejlettebb nagyváros, hanem az egyébként átlagos fejlettségű Göteborg rendelkezik (46 ezer euró/fő), amelynek szomszédságában (Hamburg, Koppenhága és Stockholm) nincsenek 40 ezer eurónál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező nagyvárosok.

66 JENEY LÁSZLÓ A nagyvárosok szomszédos nagyvárosainak átlagfejlettsége az egy főre jutó GDP alapján, euróban, 2004 3. ábra Országhatár EU-határ 40 ezer felett 30 40 ezer 20 30 ezer 20 ezer alatt Forrás: Az Eurostat adatai alapján saját szerkesztés. A szomszédsághoz képest legnagyobb negatív irányú eltérést egyrészt a politikai értelemben vett Nyugat és Kelet határán találhatjuk. Rīgában 25 ezer euróval kisebb az egy főre jutó GDP, mint környezetében, amelynek értékét meghatározza, hogy az egykor még a Szovjetunióhoz tartozó nagyváros szomszédságához tartozik Rīga mellett a fejlett svéd és finn főváros is. Hasonló okok játszanak szerepet a lengyel nagyvárosok (Wrocław, Poznań és Łódź) esetében is, amelyek már szomszédsági viszonyban vannak a náluk jóval fejlettebb dán, német és osztrák nagyvárosokkal. Szintén jelentősebb a szomszédsághoz viszonyított elmaradás a London holdudvarához tartozó brit nagyvárosok esetében (Sheffield, Birmingham és Liverpool), ahol elsősorban a brit főváros és a viszonylag közeli európai magterület kiemelkedő értéke határozza meg a szomszédság igen magas átlagfejlettségét. Dortmund, Duisburg és Göteborg esetében már nem nevezhető meg egyetlen fejlett nagyváros, itt a több fejlett centrum is megjelenik a szomszédságban. Az 4. ábra alapján látható, hogy a fejlettebb nagyvárosok inkább egy függőlegesen, míg a legelmaradottabbak inkább egy vízszintesen elnyúló pontalakzatba rendeződnek.

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 67 Ez azt jelenti, hogy a centrumtérség és az északi, északnyugati periféria fejlettebb nagyvárosai (többé-kevésbé függetlenül saját gazdasági helyzetüktől) hasonló fejlettségű szomszédsággal rendelkeznek, így a környezetükhöz viszonyított eltérés inkább a saját fejlettségi szintjükből következik. Ezzel ellentétben, a volt szocialista országok esetében a nagyvárosoknak a környezetükhöz viszonyított fejlettségi különbségében felértékelődik a szomszédság gazdasági helyzete. Itt ugyanis kisebb a nagyvárosok saját fejlettsége közötti egyenlőtlenség, viszont annál változatosabb a szomszédságé. Így történhet, hogy az ebben a térségben a legfejlettebb, és egyben a legtöbb nyugati szomszéddal rendelkező Prága jobban lemarad szomszédságától, mint a nála valamivel elmaradottabb Budapest vagy Varsó. A nyugat-lengyel nagyvárosok (Poznań és Wrocław) szomszédsághoz viszonyított lemaradása is jelentősebb, mint a keletebbre fekvő Krakkóé vagy Łódźé. A legkisebb eltérést épp azon nagyvárosok esetében tapasztalhatjuk, amelyek nem rendelkeznek vasfüggönyön túli szomszédokkal (Bukarest és Vilnius) (4. ábra). Hogy a keleti perifériákon mennyire nem meghatározó a nagyváros saját fejlettsége a szomszédságához viszonyított eltérésben, bizonyítja, hogy a volt szocialista országok nagyvárosai közül az egyetlen, amelyik gazdagabb a szomszédságánál, az épp a fejlettségi rangsor utolsó előtti helyén álló román főváros, melynek egyetlen szomszédja ily módon csak e rangsor utolsó helyét elfoglaló nagyváros, Szófia lehet. A nagyvárosok saját fejlettsége és szomszédságuk fejlettsége közötti összefüggés, 2004 8000 Frankfurt 4. ábra Nagyváros egy főre jutó GDP-je, euró 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 Athén Bukarest Vilnius Krakkó Łódź Szófia 2.csoport Koppenhága München Poznań Wrocław Riga 1. csoport Düsseldorf Stuttgart Brüsszel Párizs Dublin Amszterdam Hamburg London Stockholm Bécs Helsinki Köln Glasgow Bréma Milánó Róma Lyon Manchester Leeds Hága Drezda Essen Rotterdam 3. csoport Hannover Göteborg Madrid Marseille Torino Birmingham Dortmund Barcelona Genova Duisburg Lisszabon Sheffield Zaragoza Berlin Lipcse Liverpool Valencia Budapest Prága Sevilla Varsó Málaga Palermo Nápoly 4. csoport 0 0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 Szomszédos nagyvárosok átlagos egy főre jutó GDP-je, euró 7000 8000 Forrás: Az Eurostat adatai alapján saját számítások. Megjegyzés: a szaggatott, párhuzamos segédvonalak az átlótól való távolság becslését segítik.

68 JENEY LÁSZLÓ A nagyvárosok saját és szomszédságuk fejlettsége alapján kirajzolódik négy nagy csoport, amely jól megfeleltethető az Európai Unió egyes nagytérségeinek. 1. A centrumtérség, az északi és északnyugati periféria nagyvárosai közül azok, amelyek szomszédságához nem tartoznak jóval elmaradottabb keleti és déli nagyvárosok. Jellemzőjük a magas fejlettségi szint (amelyen belül persze óriási különbségek húzódnak Liverpooltól Frankfurtig, 25-től 75 ezer euró/fő-ig), és hasonló, viszonylag magas (40 45 ezer euró/fő), közel azonos fejlettségű szomszédság. 2. Ennek a térségnek a kontaktzónája a déli, illetve keleti perifériák felé külön csoportot képez. Itt vannak a Balti-tenger melléki, kelet-német (tágabb értelemben, mint az egykori NDK) nagyvárosok, amelyek szomszédságában megjelennek a volt szocialista országok nagyvárosai. Idesorolható a kék banán déli végződése is (az észak-olasz háromszög és Lyon), amelynek városai a déli perifériához kapcsolódnak. Az előző csoporttól nem a saját maguk, hanem a szomszédságuk fejlettsége különbözteti meg őket. Ezek is függőleges irányú pontalakzatba rendeződnek, azaz jelentős belső polarizáció, viszonylag hasonló (30 40 ezer euró/fő) szomszédsági környezet jellemzi őket. 3. Egy meglehetősen összetartó csoportot alkotnak a mediterrán nagyvárosok. Ezek fejlettsége többnyire megegyezik a szomszédságukéval, nagyjából egyiknek a fajlagos GDP-je sem haladja meg a nagyvárosi átlagfejlettségi szintnek számító 30 ezer eurót. Ebben szerepet játszik a kontinens alakja is, hiszen a félszigetekre tagolódó Dél-Európa nagyvárosai kisebb szomszédsági klubokba tömörülnek (Ibéria, Itália), amelyek viszonylag szűk és közvetett szomszédsági kapcsolattal rendelkeznek a fejlettebb centrumtérségek felé. E csoport földrajzi elzártságát jól érzékelteti, hogy az idetartozó 11 nagyváros közül csak Barcelona, Marseille és Róma rendelkezik a déli periférián kívüli kapcsolattal. Több ilyen város hiányában Ibéria és Dél-Itália nagyvárosai a Balkánhoz hasonlóan szigetszerűen jelennének meg az Európai Unió nagyvárosainak szomszédsági hálójában. E csoporton belül egyébként a három főváros (Lisszabon, Madrid és Róma) számít szomszédságához képest fejlettebbnek, a fővárosi szerepkörrel nem rendelkező regionális központok pedig némileg elmaradottabbnak. 4. Az egykori szocialista országok nagyvárosai viszont sűrű szomszédsági kapcsolatban állnak a centrumtérséggel (csupán Bukarest és Vilnius nem rendelkezik az egykori nyugati tömbhöz tartozó szomszéddal), a fejlettek aránya a szomszédokon belül nyugatról keletre csökken. Ezen nagyvárosok között mint arról már korábban is szó volt kisebb a fejlettségi különbség (csupán Budapest, Prága és Varsó emelkedik ki valamelyest), az egységesen elmaradott (5 20 ezer euró/fő) csoporton belül viszont rendkívül változó a szomszédság fejlettsége (5 35 ezer euró/fő) (2. táblázat). Ezért nagyvárosaik a pontdiagramon inkább vízszintes alakú pontalakzatba rendeződnek. Itt az önmaguk és szomszédságuk között fennálló fejlettségi különbség mértékét kevésbé saját maguk, sokkal inkább szomszédságuk fejlettségi szintje határozza meg.

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 69 A saját fejlettség és a szomszédság fejlettsége alapján képzett csoportok egy főre jutó GDP-jének fontosabb jellegadó értékei, 2004 2. táblázat Megnevezés (GDP/fő) Saját fejlettség A szomszédság fejlettsége átlag terjedelem átlag terjedelem 1. csoport (magterület, északnyugati periféria) 43 794 48 306 42 325 6 781 2. csoport (fejlett kontaktzóna ) 35 130 32 848 34 533 5 507 3. csoport (mediterrán térség) 22 512 16 827 23 953 8 174 4. csoport (volt szocialista országok) 10 515 13 049 23 243 29 679 Athén 20 216 4 800 Bécs 40 281 23 436 Forrás: Az Eurostat adatai alapján saját számítások. Ebbe a rendszerbe két nagyvárost nehéz besorolni: Athént és Bécset. A görög főváros a Balkán, az osztrák pedig Kelet-Közép-Európa nagyvárosi szomszédságában van erősen behálózva. Mindkét főváros tehát szomszédsága gazdasági fejlettsége alapján inkább a keleti perifériákhoz tartozna. Saját fejlettségük szerint azonban nem illenek be környezetük fejlettségébe, Athén inkább a déli perifériákhoz, Bécs pedig a centrumtérséghez tartozik. Így az előbbi a 3. és 4., utóbbi pedig a 2. és a 4. csoport közötti átmeneti helyzetben van. Lokális szintű kiegyenlítődés versus polarizáció Az Európai Unióban a nagyvárosok fejlettségi szintjének és fejlődési ütemének öszszevetéséből már korábban kiderült, hogy a nagyvároshálózat közösségi szintű gazdasági különbségeiben nagyfokú kiegyenlítődési folyamat zajlik. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy helyi szinten a nagyvárosok fejlettsége is feltétlen közelítené környezetükét. A következőkben arra a kérdésre igyekszem választ adni, hogy a közösségi szintű kiegyenlítődési folyamat mellett helyi szinten kiegyenlítődés vagy polarizáció megy-e végbe. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem fordul az úgynevezett váltómozgás-elmélet felé (Kertész 2004, pp. 65 74), amely az országos és a közösségi szintű területi egyenlőtlenségek alakulását állítja szembe. Kimutatható, hogy az unió kohéziós politikája gyengíti egyes államokon belül a regionális politikát, a többek között Spanyolország felzárkóztatását célzó Kohéziós Alap kiadásai jelentős mértékben Madridnak és Barcelonának kedveztek, amelyek növelték az országon belüli egyenlőtlenségeket. Hasonlót állít a Williamson-hipotézis is, amely szerint a közepes fejlettségű térségekre a nagyobb egyenlőtlenség jellemző, a gazdasági fejlettség legmagasabb foka felé haladva a különbségek csökkennek, ami összefügg a jóléti állam megvalósulásával (Nemes Nagy 2005. pp. 119 121). Az Európai Unió világmértékben közepesen fejlett (közösségi szinten inkább elmaradottnak számító) perifériái gazdasági nekilendülésének legnagyobb

70 JENEY LÁSZLÓ nyertesei épp a már korábban is fejlettebb nagyvárosok, ami a felzárkózó országokon belül területi polarizációt eredményez. Jelen esetben azonban a közösségi szintű kiegyenlítődési folyamattal párhuzamba állított helyi szintű egyenlőtlenségek nem a nagyváros és vidéke, hanem a nagyváros és a környező (szomszédos) nagyvárosok közötti viszonylatban értelmezendők. A alábbi táblázatban látható, hogy a lokálisan fejlettebb vagy elmaradottabb nagyvárosok szomszédságukhoz képest milyen irányba változtak (3. táblázat). 3. táblázat A nagyvárosok csoportosítása szomszédságukhoz viszonyított fejlettségi különbség változása alapján, 1995 2004 A nagyváros fejlődése A nagyváros fejlettsége környezetéhez képest 1995-ben környezetéhez képest 1995 2004 között elmaradottabb fejlettebb gyorsabb (mindkét esetben) vegyes (a különbség nőtt, a hányados csökkent) lassabb (mindkét esetben) 1. csoport (10 nagyváros): Barcelona, Budapest, Bukarest, Drezda, Dublin, London, Milánó, Poznań, Prága, Varsó 5. csoport (16 nagyváros): Birmingham, Genova, Göteborg, Krakkó, Leeds, Liverpool, Łódź, Málaga, Manchester, Rīga, Sevilla, Sheffield, Torino, Vilnius, Wrocław, Zaragoza 3. csoport (13 nagyváros): Berlin, Dortmund, Duisburg, Essen, Hága, Hannover, Lipcse, Lyon, Nápoly, Palermo, Rotterdam, Szófia, Valencia Forrás: Az Eurostat adatai alapján saját számítások. 2. csoport (4 nagyváros): Amszterdam, Koppenhága, Madrid, Róma 6. csoport (8 nagyváros): Athén, Bécs, Frankfurt, Glasgow, Helsinki, München, Stockholm, Stuttgart 4. csoport (8 nagyváros): Bréma, Brüsszel, Düsseldorf, Hamburg, Köln, Lisszabon, Marseille, Párizs A nagyvárosoknak a szomszédságukhoz viszonyított fejlettsége és fejlődési sebessége alapján (figyelembe véve az eltérés euróban és hányadossal kifejezett formáját) hat csoportba sorolhatók. 1. Környezetéhez felzárkózó csoport (bal felső mező): ide azon nagyvárosok tartoznak, amelyek szomszédságuknál (legalábbis a vizsgált időszak elején) elmaradottabbak voltak, de gyorsabb fejlődésüknek köszönhetően egyre inkább felzárkóznak szomszédságuk átlagához. Ezek a nagyvárosok zömükben a félperiférián találhatók. Szomszédságukban keverednek a vontatott fejlődési ütemű centrumtérségek, és a náluk elmaradottabb periféria. 2. Dinamikus nagyvárosok, amelyek tovább növelik előnyüket környezetükhöz képest (jobb felső mező): az itt található nagyvárosok Amszterdam kivételével viszonylag szűk bekötöttséggel rendelkeznek a fejlett centrumtérségekhez. Többnyire olyan fővárosok, amelyeket általában a náluk elmaradottabb regionális központok veszik körül. 3. Szomszédságához képest hagyományosan elmaradott, leszakadó csoport (bal alsó mező): a fejlett centrum és az elmaradott periféria nagyvárosai egyaránt megtalál-

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 71 hatók ebben a csoportban. Korábban is elmaradottabbak voltak környezetüknél, és hátrányuk azóta tovább nőtt. 4. Korábban környezetüknél fejlettebb, időközben lokális előnyükből veszítő nagyvárosok. Ez nem annyira a keleti, hanem inkább a nyugati perifériák (elsősorban London) megerősödésének tudható be. A 3. táblázat középső sorában szereplő két csoport esetében azonban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy azok szomszédságukhoz képest felzárkóztak vagy sem. Az e két csoporthoz tartozó 24 nagyváros összesen az Európai Unió teljes nagyvárosállományának tekintélyes részét, több mint 40%-át adja. A lokális polarizáció vagy nivelláció kérdésének eldöntéséhez ugyanis a nagyváros fejlődésének százalékos, illetve euróban történő mérése alkalmával eltérő eredményre juthatunk. Nagyon sok nagyváros esetében az önmaga fejlettsége és szomszédsága fejlettsége közötti eltérés e két különböző számítási módszer alapján tekintve ellenkezőképpen változott. Ennek hátterében az áll, hogy az egymással szomszédságban álló nagyvárosok gyakran rendkívül eltérő fejlettségűek, ugyanakkor fejlődési sebességük kevésbé tér el egymástól, ahogy arról már korábban szó volt. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy a szomszédságánál elmaradottabb nagyváros euróban kifejezett fejlettségi lemaradása gyorsabb fejlődése ellenére is tovább fokozódik. A környezetüknél fejlettebb nagyvárosok pedig úgy növelhetik tovább euróban kifejezett előnyüket, hogy fejlődési sebességük elmarad szomszédságuktól. 11 5. Összesen 16 olyan lokálisan elmaradott nagyváros határolható le, amely a vizsgált időszakban a szomszédságánál gyorsabb ütemben fejlődött, ugyanakkor ez kevés volt ahhoz, hogy az euróban kifejezett lemaradásából faragni tudjon. Ha a nagyváros százalékos fejlődését vesszük alapul, akkor ezek a felzárkózó típushoz tartoznak, de ha az euróban kifejezett változást, akkor azokhoz, amelyek tovább rontották szomszédságukhoz viszonyított amúgy is rossz fejlettségi pozíciójukat. 6. A környezetüknél fejlettebb nagyvárosok között 8 viszont épp az euróban kifejezett előnyét növelte a szomszédságához képest, amelyhez viszonyítva egyébként valamivel lassabb ütemben fejlődött. Azon nagyvárosok kerültek ebbe a csoportba, amelyek leginkább kiemelkednek szomszédságukból. A fenti, statikus és dinamikus állapotokat összevető 3. táblázat főátlójában szereplő elemek aránya utal a polarizálódásra. A főátló szerinti cellákban (jelen esetben a 2. és 3. csoport) elhelyezkedő nagyvárosok a polarizálódás, az erre merőleges cellákban (jelen esetben az 1. és 4. csoport) lévők pedig a nivellálódás irányába mozdulnak el. Ha a nagyvárosok 60%-át adó, az euróértéket és a százalékos növekedését tekintve szomszédságukhoz képest hasonlóan elmozduló csoportokat vizsgáljuk, nem rajzolódik ki egyértelműen sem kiegyenlítődés, sem pedig a szomszédsághoz viszonyított egyenlőtlenségek fokozódása. Másképp alakul a helyzet azonban, ha figyelembe vesszük a nagyvárosok 11 Erre mutat példát Athén és Szófia esete. 1995-ben a görög főváros egy főre jutó GDP-je 9119, a bolgáré pedig 2085 euró volt, amely 2004-re 20 216, illetve 4800 euróra nőtt. Ha a két város fejlettségi szintje közötti eltérés alakulásának vizsgálatánál kettejük különbségét vesszük alapul, akkor a különbségek erősödését látjuk, hiszen 7034-ről 15 416 euróra növekedett a különbség. Viszont ha a két város értékének hányadosát vesszük alapul, akkor épp egy kiegyenlítődési tendencia állapítható meg Szófia gyorsabb növekedése következtében. Athén 4,4-szeres fejlettségi előnye időközben 4,2-szeresre csökkent. Ez csupán egy példa, de hasonló jelenséget 24 nagyváros esetében figyelhetünk meg.

72 JENEY LÁSZLÓ azon további 40%-át, amelyeknél eltér a két szempont szerint a szomszédsághoz viszonyított elmozdulás (5. és 6. csoport). Ha euróban mérjük a nagyvárosok elmozdulását, akkor a két középső csoport közül a fejlettebbek tovább növelik előnyüket, a szomszédságukhoz képest elmaradottabbak pedig még inkább lemaradnak helyi viszonylatban. Ez azt jelenti, hogy a 6. csoport egyesíthető a 2. csoporttal, az 5. csoport pedig a 3. csoporttal. Így az 59 nagyvárosból 41 a lokális szintű polarizációt erősíti. Ez visszautal arra a korábban feltárt jelenségre, hogy átlagosan egyre nagyobb mértékben térnek el a nagyvárosok szomszédságuk átlagfejlettségétől. Ez idézte elő a szomszédság fejlettsége és a nagyvárosok saját fejlettsége közötti korrelációs együttható csökkenését is. Ha viszont a nagyvárosok fejlődésénél nem azt nézzük, hogy hány euróval nőtt az egy főre jutó GDP, hanem azt, hogy hány százalékkal, akkor a helyzet alaposan megváltozik. A jobb helyzetű nagyvárosok lassabban, a rosszabbak pedig gyorsabban fejlődnek szomszédságukhoz képest. Itt az 5. csoportban szereplő nagyvárosok kerülnek a felzárkózókhoz, míg a 6. csoporthoz tartozó nagyvárosok a lefelé nivellálódókhoz. Ez esetben összesen 42 nagyváros az 59-ből a lokális szintű polarizáció csökkenése irányába mozdul el. A 6 csoport sajátos területi elrendeződést mutat (5. ábra) A fenti módon kialakított csoportok maguk is az Európai Unió egyes nagytérségeihez kötődve jelennek meg a térképen. A szomszédsághoz viszonyított fejlettségi eltérés változása, 1995 2004 5. ábra Szomszédságánál fejlettebb, tovább erősödött Szomszédságánál elmaradottabb, felzárkózott Szomszédságánál elmaradottabb, hányados alapján felzárkózott Szomszédságánál fejlettebb, különbség alapján tovább erősödött Szomszédainál fejlettebb, gyengült Szomszédainál elmaradottabb, tovább gyengült Forrás: Az Eurostat adatai alapján saját számítások.

A SZOMSZÉDSÁGI HASONLÓSÁG SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYVÁROSAIBAN 73 Összegezve megállapíthatjuk, hogy az egymás szomszédságában fekvő nagyvárosok gazdasági fejlettsége és különösen fejlődési sebessége összefügg egymással. Miközben közösségi szinten markáns kiegyenlítődési folyamat figyelhető meg a nagyvároshálózat fejlettségi egyenlőtlenségében, helyi szinten változó kép tárul elénk attól függően, hogyan mérjük a nagyvárosok szomszédságuktól való eltérését: euróban avagy százalékban. Az előző esetben inkább szomszédsági polarizálódási, míg utóbbiban inkább nivellálódási tendencia rajzolódik ki. IRODALOM Dusek Tamás (2004): A területi elemzések alapjai. Regionális Tudományi Tanulmányok 10. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék MTA ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest, pp. 122 136. Enyedi Görgy (1996): Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest Major Klára (2001): A nemzetközi jövedelemegyenlőtlenségek dinamikája. PhD-értekezés, BKE, Budapest Kertész Krisztián (2004): A nemzeti és a regionális felzárkózás váltómozgása az EU-országokban és Magyarországon. Külgazdaság, XLVIII. évf., február, pp. 65 74. Nemes Nagy József (szerk.) (2005): Regionális elemzési módszerek. Regionális Tudományi Tanulmányok 11. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék MTA ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest Szabó Pál (2006): A fejlettség makroregionális különbségeinek alakulása az Európai Unióban. III. Magyar Földrajzi Konferencia, Budapest CD. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Internetes adatforrások: World Gazetteer: http://www.world-gazetteer.com/ Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/ Kulcsszavak: nagyváros, NUTS 3, szomszédság, fejlettségi különbségek, Európai Unió. Resume In the European Union cities located close to each other have similar state of economic development and particularly economic growth. During the period of the turn of the millennium development inequalities among cities decreased at community level, however, question of polarisation or nivellation at local level depends on the measuring method of inequalities between the city and its neighbourhood. Shift of differences in euro per capita shows a local polarisation process, while quotients of values of city and its surrounding cities imply a decline of local development inequalities.