Hiúságok Háborúja: A SAS KARMAI. Írta: Czéh Tamás

Hiúságok Háborúja: A SAS KARMAI Írta: Czéh Tamás

III. A sas karmai Biztonságpolitika a neokonzervativizmus tükrében. Az elnök közölte, hogy nem szeretné, ha más országok diktálnák a terrorizmus elleni háború feltételeit vagy módszereit. Lehet, hogy eljön az a pillanat, amikor egyedült maradunk. De nekem ez ellen nincs kifogásom. Mégiscsak mi vagyunk Amerika - mondta. 1 Az Amerikai Egyesült Államok a XX. század végére révbe ért. A Szovjetunió összeomlása után egyetlen pólusként maradt talpon. Az hidegháború végével Amerikának lehetősége nyílott arra, hogy megteremtse az előző fejezetben már említett Pax Americana-t. Az egyetlen pólus birodalommá történő átalakulása azonban óriási feszültségeket generált az Egyesült Államokkal szemben. Ez az ellenszenv - mely egyes országoknál és népeknél gyűlöletté alakult (Pl.: iszlám) - hívta életre a mindenkori biztonságpolitikai/stratégiai elképzeléseket. A neokonzervatív ideológia által megteremtett nemzetbiztonsági stratégiákat mely korunk katonai és biztonságpolitikai megfontolásainak alapját képezi - a 2001-ben hatalomra került Bush - adminisztráció hozta létre. Mielőtt azonban pontosan részletezném a George W. Bush neve által fémjelzett stratégiákat és katonai akciókat, szükségszerű visszaidéznünk az ezredfordulót, s és az akkori fontos biztonsági/környezeti tényezőket. Az 1990-s évek megváltozott nemzetbiztonsági viszonyainak okait tehát 1989 és a hozzá vezető eseményekben kereshetjük. A Szovjetunió összeomlása hatalmas meglepetést okozott az Egyesült Államok számára. Az addigi Ronald Reagan elnöksége alatt megvalósuló konzervatív külpolitikai nézet látványos eredményeket hozott. Amerika ugyanis valószínűsíthette, hogy hamarosan végbemegy a nagy rivális összeomlása, de azt azonban nem sejtette, hogy ilyen hamar, sőt, szinte azonnal. Következésképp az Egyesült Államoknak 1 George W Bush; idézi Bob Woodward, Bush háborúja, Bookmark Kiadó, Budapest, 2003; 87. oldal.

nem volt terve a már megismert rendszerváltó folyamatokra. Nem volt koncepciója arra, mit tegyen, mi legyen a válasza a felszabadult Kelet-Európára, a frissen létrejött Oroszországra. Hatalmas változás következett be a világrendben, ami azt jelentette, hogy a régen íródott Nemzetbiztonsági Stratégiák hirtelen elavulttá váltak. Egyszóval, újra kellett értékelni/értelmezni a mindenkori kormányzatnak Amerika világban betöltött helyzetét. A legnagyobb kérdése a 90-s éveknek a következő volt: az Egyesült Államok a hidegháború végével, mint birodalom fogja-e önmagát meghatározni, vagy marad domináns hatalom. Egyszóval, kérdéses volt, hogy 1989 után vajon létre fog-e jönni a Pax Americana. A négyévnyi (idősebb) Bush vezetés és nyolc év Clinton-éra egyfajta választ fogalmazott meg az előbb feltett kérdésemre. Választ talán legjobban a neves amerikai politológus, Joseph Nye 2 fogalmazza meg, amikor a következőt állítja: a hatalom a transznacionális kölcsönös függések eredményeként annyira elmosódottá vált, hogy valószínűtlen az [amerikai] hegemónia kialakulása. 3 Az idézetből is kiderül, hogy Nye szerint Amerikának nincs szüksége egy általa irányított birodalomra/világra, hiszen érdekeit helyzetéből kifolyólag is hatékonyan tudja képviselni. A bipoláris világszemlélet felbomlásával új elméletek születtek egy szebb és jobb világról, melyek alapvetően az államok egyenlőségéről szóltak. Voltak olyan szerzők, akik hittek egy központi koalíció létrehozásában. A tábor neves képviselője Richard Rosecrance 4. Az amerikai kutató elmélete ugyanis a következő összefüggésen alapul: a világrend stabilitásának kialakítási módja három csoportba sorolható, melyeket az elmélete alapján megpróbál empirikus/történelmi módszerekkel kifejteni. Rosecrance előbb említett csoportjai a következők: (A) hatalmi egyensúly, - véleménye szerint nem túl hatékony - mely a XIX., valamint a XX. század első felében volt jellemző. (B) elrettentés, mely végső soron eredményesen működött a XX. század második felében. S az utolsó valamint a gondolkodó szerint a leghatékonyabb - a (C) központi koalíció 5. Rosecrance szerint a 90-s évekre a világ a központi koalíció korszakába érkezett, melynek alapja a következő öt nagyhatalom: USA; Oroszország; Európai Unió; Kína és Japán lenne. (Japán kivételével a 4 államszervezet mindegyike tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának.) Az öt állam alakítaná/hatná a világ sorsát. Az 1991-ben kibontakozott délszláv válság azonban viszonylag hamar rámutatott Rosecrance elméletének hibáira. A 90-s években kiderült, hogy az EU közös kül- és 2 Joseph S. Nye (1937-) Amerikai politológus, Clinton adminisztráció nemzetközi biztonságért felelős minisztere. 2004 már John Carry oldalán látjuk mint nemzetbiztonsági szakértő. 3 Joseph Nye- t idézi Gombár Csaba: Képtelen háború; Helikon-Korridor Kiadó; Budapest; 2004; 329. oldal. 4 Richard N. Rosecrance (1930-) Amerikai politikai és gazdasági szakértő. A Harvard Egyetem John F Kennedy kormányzati iskolájának professzora. 5 Richard Rosecrance szerint a központi koalíció alapján szerveződött a világ 1815 és 1822 között.

biztonságpolitikájában nem fejlődött ki olyan gazdaságpolitikai katonai egység, amely a nagyobb államokkal egyenértékű lett volna. Japán gazdasági potenciálját nem akarta átforgatni biztonságpolitikai-katonai térre. Oroszország súlyos gazdasági problémákat örökölt a Szovjetuniótól, a gazdaság átalakítása, a jólét elérése nagyon távolinak tűnt. Kínának sem állt érdekében a rohamosan fejlődő gazdaságát lehűteni egy esetleges konfliktussal/háborúval, melyre ekkoriban még nem állt volna készen. Végül, de nem utolsó sorban az öbölháború végkép bebizonyította az Egyesült Államok dominanciáját és mindenkit elsöprő katonai fölényét. Azonban ez a fölény más volt, mint amit az elmúlt években tapasztalhattunk. Az Egyesült Államok ugyanis a XX. század végén sokkal megértőbb, együttműködőbb oldalát mutatta a világnak mind az idősebb Bush, mind Clinton elnöksége alatt. Igaz, mindkét elnök érzékeltette Amerika katonai és gazdasági fölényét, de megelégedtek a nyugati világ elsőszámú/vezető szerepével és nem törekedett a Pax Americana létrehozására. Alapvetően mindkét adminisztráció wilsoni elvekre építette külkapcsolatai különösen a Clinton-éra -, melynek alapja az amerikai küldetéstudat 6, a nemzetközi alapjogok, valamint az emberiség általános érdekeink a védelme volt. Az előbb említett wilsonizmus külpolitikai megvalósulásának ékes példája, hogy az öbölháborúban az amerikai csapatok nem foglalták el Irak fővárost, Bagdadot, illetve nem akarták (akkor még) megdönteni Száddám rendszerét. Továbbá a koszovói válság hathatós kezelése - a NATO égisze alatt - amerikai beavatkozással, mely kifejezetten európaiak kérésére ment végbe. Azonban a 90-s években már kezdett a háttérben, a színfalak mögött megjelenni egy olyan csoport, mely egyre jobban hallatta kritikus hangját, de az események alakulására még nem volt befolyása. Ez a csoport a szárnyait bontogató neokonok voltak. Sok tanulmány született különösen a demokrata Clinton adminisztráció alatt -, melyek fő mondanivalója egyszerűen lefordítható: Mi jobban tudnánk ezt csinálni. Sorra láttak napvilágot olyan művek különösen az ezred forduló tájékán - melyek megpróbálták felhívni a figyelmet a megváltozott világrendre, s megpróbáltak egyfajta útmutatást adni Amerikának annak érdekében, hogy megőrizhesse vezető szerepét. A művek sorába értendő egy, az általam feldolgozat Outlook kiadás, melynek már a címe is rendkívül sokatmondó: Pax Americana megőrzése. 7 A szerző, Thomas Donnelly 8 az Egyesült Államok sajátos helyzetéből indul ki, 6 Az amerikai küldetéstudat, - mely lényegében az adott világrend védelméről szól - szintén megjelenik a neokonzervatív világban azzal a különbséggel, hogy jóval erősebb az artikulációja, melyet tovább erősít egy nagyadag tévedhetetlenségbe vetett hit. 7 Thomas Donnelly: Preserving Pax Americana; Outlook; Hudson Institute, Indianapolis, 2001 január. 8 Thomas Donnelly: nemzetbiztonsági és külpolitikai szakértő, az Amerikai Vállalkozás Intézet (American Enterprise Institute) munkatársa. A Nemzetbiztonsági Kitekintő című folyóirat (National Security Outlook) publicistája.

nevezetesen, hogy győzedelmeskedett a Szovjetunió felett. A győzelem pillanatát nevezi ő Charles Krauthammer után szabadon - unipoláris pillanatnak. Ez a pillanat ugyanis a páratlan amerikai erőnek 9 köszönhető, mely jelen van az Egyesült Államok politikájában, gazdaságában, katonai és kulturális világában. Amerika geopolitikai vezetője a világ minden régiójának, valamint az összes többi nagyhatalom szövetségesének tekinthető. A szerző szerint az amerikaizáció leghatékonyabb módja a nyílt piac jelenléte. Ezért kell a mindenkori kormányzatnak a szabad piacok kialakulását elősegíteni szerte a világon. Donnelly Amerika helyzetértékelése után tér rá tanulmányában a folyamatosan felmerülő veszélyforrásokra, s azok megoldási kísérleteire. Az első Oroszország helyzete. Az új Oroszország ugyanis kiszámíthatatlan pályán mozgott 1990 után. Senki sem volt biztos abban, hogy sikerül-e, s ha igen, akkor hogyan is fog működni a történelmi múlttal nem rendelkező orosz demokrácia. A második kockázati faktor: Közel-Kelet. Az öböl háború után dominánssá vált az amerikai jelenlét, ugyanis energia ellátás szempontjából a terület nagyon fontos pozíciót foglal el. A harmadik veszélyforrás mely bizonyos szinten összefügg az előbb említett faktorral - a terrorizmus kibontakozása. A szerző szerint ugyanis a Szovjetunió bukása után az Egyesült Államok biztonsági kérdései rendkívül komplexé váltak. Oszama bin Laden és az al Qaida bosszúja kezd valósággá válni. A három problémakör feloldására Thomas Donelly felsorakoztat egy négy pontból álló reformprogramot, melyek a következők: (A) honvédelem/biztonság reformja, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a nukleáris elrettentés ami a Szovjetunió ellen hathatós megoldásnak bizonyult - mára elégtelenné vált. Az észrevétele szerint ugyanis nehéz útját állni a tömegpusztító fegyverek terjedésének, valamint egy olyan összetett biztonsági környezetben, - mely létrejött a XXI. század hajnál - nem lehet csupán az elrettentésre alapozni. A legfontosabb: a reguláris (hagyományos) haderő fejlesztése. (B) Kiterjedt háború, mely alapján a mindenkori amerikai hadseregnek képesnek kell lenni gyors és hatékony fellépésre előre nem látható, váratlan veszélyhelyzetek esetében is, hogy képes legyen megvédeni Amerikát és szövetségeseit. (C) Rendfenntartó kötelezettségek, vagyis a világ bármely problémás helyszínén való közvetlen amerikai részvétel. (Pl. a szabad piacok kialakítása.) (D) Haderő átszervezése. A legújabb és a legmodernebb technikák/technológiák meghonosítása a hadsereg állományában. (Költségvetés hatékony finanszírozásával.) Összegezve tehát Thomas Donelly írásában megpróbál egyfajta lehetőséget/megoldást felvázolni Amerikának, hogy megőrizhesse vezető pozícióját, vagyis a Pax Americanat. 9 unrivaled American power - Thomas Donnelly: Preserving Pax Americana; Outlook; Hudson Institute, Indianapolis, 2001 január. 4. oldal.

Amit azonban Thomas Donelly nem tudott akkor, amikor írta tanulmányát, hogy hamarosan egy új ellenség üti fel fejét, aki jóval veszedelmesebb lesz, mint sokan gondolták volna. Nem tudta, hogy hamarosan elérkezik az a nap, ami fenekestül fogja felforgatni a világot, és a Pax Americana terveit. III/1, 9/11 10 ; a Nemezis 11 kezdete?! A fordulópont 2001. szeptember 10-e volt, amikor az Egyesült Államok elszenvedte a legnagyobb terrortámadást, mely saját államhatárain belül következett be. A 2974 áldozatot követelő terrorcselekmény mely a New York-i World Trade Center és a Pentagon egyes részeinek lerombolásával járt - alapjaiban változatta meg világunkat. Igaz, mind a mai napig egyik terrorszervezet sem vállalta magára a cselekményt, mégis Amerika az al Qaidat és Oszama bin Laden-t tette felelőssé. Dolgozatom szempontjából azonban irreleváns a szeptember 11-ei események részletes ismertetése, mégis szükséges egy kicsit elidőznünk a terrortámadás napján, mely közvetlen oka volt annak, hogy Amerika a háború mellett kötelezte el magát. Háború elérte partjaink 2001. szeptember 11-én. Háború, melyet nem kerestünk, háború, melyet nem akartunk, de ez a háború, amit elterveztem, míg az Önök elnöke vagyok! 12 Az előzőekben kiemelt idézet tökéletesen lefedi azt az elvet vagy ha tetszik elszántságot -, mely alapjául szolgált a szeptemberi terrortámadást követő háborúknak, de ne rohanjunk ennyire előre. A New York-i és a Washington-i események után egy teljes új világszemlélet jelent meg a kormányzatban, George W. Bush adminisztrációjában. Ez volt a neokonzervativizmus genezise, mely óriási gyűlölettel párosulva kezdte megváltoztatni a világ és az Egyesült Államok kapcsolatát, s egyben egy teljesen új oldalát mutatta meg Amerikának. 2001. szeptember 11-ét sokan sokféleképpen értelmezték. Voltak, akik azonnali válaszlépést szerettek volna végrehajtani. (Az elnök is ennek a csoportnak a tagja volt.) Voltak, akik 10 (Amerikai rövidítés): 2001. szeptember 11. 11 Nemezis: jelentés Bosszúállás, büntetés. A szó eredet Nemesis istennőhöz köthető, aki az ókori görög mitológiában az erkölcsi megtorlás, vagyis a bosszú istennője. 12 War came to our shores on September the 11th, 2001. It was a war we did not ask for, it s a war we did not want, but it is a war that I intend to deal with so long as I m your President. George W Bush (2008. április 6.) idézi HIGHLIGHTS OF ACCOMPLISHMENTS AND RESULTS, THE ADMINISTRATION OF PRESIDENT GEORGE W BUSH 2001-2009; WHITEHOUSE; 2008. DECEMBER.

kritikus szemmel próbálták felmérni a helyzetet. Ők azok az emberek, akik már korábban is valószínűsítették, hogy valamilyen cselekmény be fog következni az Egyesült Államok ellen. A kritikus emberek közül egy személy írását szeretném röviden kiemelni, nevezetesen Noam Chomsky 13, David Barsamian 14 -el készült interjúját, mely a Monthly Review-ban jelent meg két hónappal a terrortámadások után Az Egyesült Államok vezető terrorista állam címmel. A riport részletesen taglalja azt az utat, amit Amerika bejárt a XX. század végén, s ami David Barsamian szerint közvetlenül eredményezte a szeptemberi eseményeket. Két fő buktatót emel ki ezen az úton: Oszama bin Ladent és csoportját melyet később részletezni fogok -, valamint a régió lakosságát. A régió lakossága, mely finoman szólva is gyűlöletét fejezi ki az Egyesült Államokkal szemben. Ennek az ellenszenvnek azonban nem csak a szegény sorban lévők, hanem a gazdag muzulmánok soraiban is megfigyelhető. A gyűlölet fő oka először is nagyon dühösek, mert az Egyesült Államok antidemokratikus és elnyomó kormányokat támogat a régióban, és mert kitartóan gátol minden, demokratikus nyitásra irányuló folyamatot. 15 Az előzőekben kiragadott idézet szerint Amerikának mindegy, hogy az adott állam vezetése demokratikus, avagy antidemokratikus eszközöket alkalmaz-e egészen addig, míg a céljait kielégíti. S míg esetenként diktatúrákat támogat, addig az adott országban nem tud kialakulni a piacgazdaság, ergo nem tudod demokratizálódni. Mégis a legfőbb problémát a cikk szerint az a nagyon élesen eltérő kettős politika jelenti, melyet Amerika Irakkal és Izraellel kapcsoltban folytat. Irakban ugyanis az elmúlt években az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hathatós módszerrel szétforgácsolta a civil társadalmat Irakban. David Barsamian hoz fel még egy nagyon fontos tényezőt: Szaddam Husszein támogatása, melynek alátámasztására kitér az Öböl háborúra. 1991 márciusában Öböl háború végén - ugyanis Irak déli részén felkelés tőrt ki. Amerikai támogatására építve az irakiak megakarták dönteni Szaddam hatalmát, azonban ezt az Egyesült Államok nem hagyta jóvá. 16 A másik, hogy Amerika a palesztin területek izraeli katonai megszállásának fő támogatója. 17 A támogató szerepének ékes példája, hogy minden egyes arab izraeli háború alatt az Egyesült Államok egyértelműen Izrael mögött állt, sőt haditechnikával is folyamatosan támogatta. Az arab világ ez látva ellenségének kiáltotta ki Amerikát. 13 Noam Chomsky (1928. december 7. -) amerikai nyelvész, a generatív nyelvtan elméletének megalkotója, filozófus, politikai aktivista, előadó és lektor. 14 David Barsamian: amerikai rádiós műsorvezető/szerkesztő, író; az Alternatív Rádió igazgatója. 15 David Barsamian idézi Kovács Zsuzsa szerk. Szeptember 11.; Balassa Kiadó, Budapest, 2002; 57. oldal. 16 Alan Cowell, a New York Times akkor közel-keleti tudósítója számolt be az esetről, amely arról szólt, hogy bármit tett is Szaddam, mégis a Nyugat számára fontos, hogy hatalmon maradjon, hiszen a stabilitást csak általa tudták elképzelni a térségben. 17 David Barsamian idézi Kovács Zsuzsa szerk. Szeptember 11.; Balassa Kiadó, Budapest, 2002; 58. oldal.

Egyszóval David Barsamian szerint elsősorban Amerika tehát szeptember 11-ei eseményekről. Ezért is mondja ő, hogy az Egyesült Államok a vezető terrorista állam. Lehet kritikusan, lehet túlreagálva gondolni a terrorcselekményekre, mégis tény: Amerika megváltozott szeptember 11-én. A támadás a veszélyérzékelés teljesen új, addig még nem ismert dimenzióját hozta létre, mely lényegében két félelem együttes hatásból táplálkozott: félelem a radikális iszlámizmustól (A), valamint a tömegpusztító fegyverektől (B). Minden hatás ellenhatással jár, így kétségtelen volt, hogy hamarosan válaszlépés következik. 2001. szeptember 11. ugyanis lehetővé tette, hogy az addig láthatatlan neokonzervatív szellemi áramlat valódi politikai erővé váljon. III/2, A láthatatlan ellenség 2001. szeptember 11-ével egy teljesen új harcnemmel és ellenséggel találta magát szemben az Egyesült Államok. Ez a háború a terrorizmus 18 háborúja, mely közvetlenül a szeptemberi eseményekhez köthető. Közvetetten a háború eme rejtett fajtája természetesen már régóta jelen van. Azt mondhatnánk, szinte az emberiséggel egyidős, hiszen a terror és a vele együtt járó zűrzavar ott volt a történelem valamennyi szegletében. Fontos, hogy tisztában legyünk vele: az állami szuverenitás főbb összetevői a lakosság feletti ellenőrzés joga, továbbá az erőszak állami monopóliuma. A terrorizmus pontosan e kettős alkotót ássa alá cselekedeteivel (különösen a fegyveres erő kizárólagos alkalmazására vonatkozó állami monopóliumát). Az előbb említett összefüggés azonban nem új keletű. Audrey Kurth Cronin 19 elemzése alapján ugyanis mely véleményem szerint legjobban fejezi ki a terrorizmus lényegét - a terrorizmus esetében aggodalomra az ad okot, hogy a fanatizmus a megfelelő technikai eszközökkel találkozik, s így a civil lakosság tömegei kerülnek súlyos veszélybe. 20 Mégis, 2001-ben teljesen új értelmet nyert a terrorizmus fogalma, melynek legfőbb okai a következők: tömegpusztító fegyverek terjedés, iszlámizmussal kapcsolatban felmerülő aggályok, és a neokonzervatívimus helyzetértékelése. A korábbi történelmi korszakokban csak az állam lett volna képes arra, hogy tömegpusztító fegyvereket bevetve csapást intézzen Amerika ellen. Mára azonban igen is reálissá vált, hogy egy szervezet - mely háborút 18 Terrorizmus (ált.): Erőszak használta, vagy azzal való fenyegetés. Célja zavar és anarchia keltése a politikai hatalom megszerzése érdekében. Több alcsoportot lehet létrehozni a terrorizmuson belül attól függően, hogy mi is a csoportosításunk alapja. (Lehet a terrorizmus alanya, eszköze, stb. alapján.) 19 Audrey Kurth Cronin akadémikus, terrorizmus szakértője. Két évig volt a vezetője az Oxfordi Egyemen által kezdeményezett a Háború karakterének változása című programnak. 20 Audrey Kurth Cronin - A szuverenitás újrafogalmazása: amerikai stratégia a terrorizmus korában fordítása Survival 44. évfolyamának 2. számában megjelent Rethinking Sovereignity: American Strategy in the Age of Terror című tanulmánynak. 2. oldal.

esküd az Egyesült Államok ellen tömegpusztító fegyvert fog bevetni céljainak elérése érdekében. Azonban ezt a lehetőséget szeptember 11-ig senki sem tartott reális veszélyforrásnak. Paul Piller 21 a terrortámadás előtt kifejezetten azon a véleményen volt, hogy a tömegpusztító terrorizmus problémáját felfújták, és ez akadályoz bennünket abban, hogy más, kevésbé látványos fenyegetésekre figyeljünk, amelyek sokkal valószínűbbek. 22 A második félelem az előző felsorolásban az iszlámizmussal kapcsolatos aggályok voltak. Fontos azonban figyelnünk a szóhasználtra, hiszen nem minden muzulmán vallású ember ellenséges, illetve terrorista. Lényeges eltérések vannak az (A) iszlám fundamentalisták, (B) az iszlámisták, és (C) a radikális iszlámisták között. Míg az iszlám fundamentalisták vallási indítatásból cselekszenek, - vagyis arra törekednek, hogy tisztábbá varázsolják vallásukat addig az iszlámisták tovább mennek. Számukra már fontossá válik, hogy vallásuk megjelenjen az aktuális politikában, de csak is a demokratikus elvek és értékeke figyelembe vételével és betartásával. A radikális iszlámisták vagy dzshihadisták mint Oszama bin Laden is, arról beszélnek, hogy céljaik eléréséhez szükséges az erőszak, vagyis a terrorizmus. Tehát a valódi ellenséget jelen esetben a radikális iszlámizmus jelenti, melyet, ha megpróbálunk elhelyezni a terrorizmus alcsoportjaként, akkor a vallási terrorizmusról kell beszélnünk. A vallási vagy szakrális terrorizmus, elnevezése ellenére politikai és vallási célokat elegyít, melynek következménye, hogy - véleményem szerint - a legveszedelmesebb és a legkegyetlenebb. A vallási terrorizmus a politikai célok olyan veszedelmes kombinációjában gyökerezik, amelyet átjár egy mély, spirituális elkötelezettség ideológiai buzgalma legyen ez az érzés akár valóságos, akár (csoporttól, illetve egyéntől függően) tettetett. 23 Audrey Kurt Cronin rendkívül találóan fogalmazott az előző kiragadott idézetben, amikor is komoly hangsúlyt fektet a vallási terrorizmus spirituális elkötelezettségére. Olyan elszántság figyelhető meg a vallási fanatizmusban, melyet józanésszel, racionális érveléssel nem lehet semlegesíteni. A fanatizmus vonzereje ugyanakkor vitathatatlan. Ennek egyik s domináns magyarázta a szent háborúba vetett hit. Az igazságos háborúnak kikiáltva próbálja meg az adott terrorszervezet maradva az al Qaidanál - legitimálni azt a vérontást, ami előzetes terveiben szerepel. Az igazságos háború ugyanis egy biztonságpolitikai/jogi fogalom, mely kifejezetten a hadviselés jogosságán alapszik. Ha fogalmát jobban kibontjuk két alapvető tényezőhöz jutunk, mely az igazságos 21 Paul R. Pillar Volt CIA ügynök, ma a Gerogetown-i Egyetem biztonságpolitikai professzora. 2222 Francis Fukuyama; Amerika válaszúton; Századvég Kiadó; Budapest, 2006; 79. oldal. 23 Audrey Kurth Cronin - A szuverenitás újrafogalmazása: amerikai stratégia a terrorizmus korában fordítása Survival 44. évfolyamának 2. számában megjelent Rethinking Sovereignity: American Strategy in the Age of Terror című tanulmánynak. 6-7. oldal.

háború lényegét fejezi ki: (A) a háború igazságos oka (jus ad bellum), (B) és annak igazságos eszközei (jus in bello). E két alkotó együttállása esetén lehet csak jogosan háborút indítani 24. Azonban az igazságos háború legitimálásnak első lépése, hogy megpróbálja bizonyítani a terrorszervezetről, hogy igazságos ügyet képvisel, s majd második lépésként a háborúban bevetett erő alkalmazásának hagyományos korlátai ellen indít támadást (nevezetesen a jus in bello ellen). A terrorizmus elméleti áttekintője után térjünk rá a legfőbb ellenség ismertetésre, nevezetesen Oszama bin Laden-re és terrorszervezetére, az al Qaida-ra 25. kb. Al Qaidanak az a terror, ami a maffiának a bűncselekmény. A célja nem a pénz, hanem a világ átalakítása és radikális hit terjesztése mindenfelé. 26 Az al Qaida bölcsője Afganisztán, születési időpontja 1979, s az azt követő események. 1979. decemberében támadta meg a Szovjetunió Afganisztánt, aminek következményeként az Egyesült Államok válaszlépést akart végrehajtani. Így az akkori amerikai elnök, Jimmy Carter alatt szolgáló Zbigniew Brzezinski 27 megalkotta az afgán csapdát. Az afgán csapda lényeg ugyanis röviden a következő volt: Amerika a CIA hathatós segítségével valamint a jól ismert dollár-politikával támogatást nyújtott az afganisztáni kormány ellen harcoló mudzsahedineknek 28, hogy oroszokat becsalogassák a csapdába. Mudzsahedinek ugyanis ellenálltak a kommunista érdekeket kifejező afgán kormányzatnak, s így az oroszok végül csapatokat küldtek Afganisztánba 1979 végén. A vörös hadsereg bevonulásának hatására a csapda bezárult, vagyis a Szovjetunió majd 10 évre elásta magát az afgán mocsárban. Az Egyesült Államok előkészítve az afgán teret a háttérből irányítva olyan hadsereget szervezett, mely az általa elérhető legmilitánsabb, legradikálisabb iszlámisták közül 24 A háború igazságos oka természetesen nagyon szubjektív fogalom, ezért pontosításra szorult. Összegezve tehát csak akkor beszélhetünk igazságos háborúról, ha (1) azt törvényes kormányzat; (2) igazságos ügyért; (3) a megfelelő szándékkal; (4) a megfelelő eszközökkel; (5) a mellette és ellene szóló érvek mérlegelésével végső lehetőségként; és (6) a polgári és katonai személyek megkülönböztetésével viseli. 25 Al Qaida vagy Al Quaede (arabul: ةدعاقلا ; al-qā idah) jelentése The Base (az alap, bázis) 26 George W. Bush (2001. szeptember 20.) idézi CRACKS IN THE FOUNDATION: LEADERSHIP SCHISMS IN AL-QA IDA FROM 1989-2006; Combating Terrorism Center at West Point, New York, 2007. 27 Zbigniew Kazimierz Brzezinski (1928-): Lengyel származású amerikai politikai szakértő, és geopolitikai stratéga. Jimmy Carter elnöksége alatt nemzetbiztonsági szakértő volt (1977-1981). 28 Mudzsahedin: 1979-ben születik meg a szovjet térhódítás/érdekszféra ellen harcoló mudzsahedin mozgalom. Az eleinte csak szétszórt, gyengén felfegyverzett vidéki csoportokra épülő mozgalom dzsihádot, vagyis szent háború hirdetett a kommunisták ellen.

toborozta. 29 Így került a szervezetbe a már jól ismert Oszama bin Laden is. Ekkoriban még a CIA hoz közeli emberként hálózatok finanszírozásával foglalkozott. Bin Ladent és a hozzá hasonlókat tehát a CIA, Pakisztán képezte ki azért, hogy szent háborút vívjon a szovjetek ellen Ázsiában, Afganisztánban. A sikert hosszútávon természetesen borítékolható volt, vagyis 1989-re bin Laden és az akkor még szárnyait épp csak bontogató al Qaida megnyerte háborúját, a szovjetek végül kivonták csapataikat Afganisztán földjéről. Amerika azonban mint csendes támogató maradt a térségben, sőt jelzésképp katonai bázist hozott létre Szaúd-Arábiában. Azonban Oszama bin Laden és a többi kiképzett terrorista bejelentette, hogy nem tartanak többé igényt Amerika pátyolgatására, sőt, követelték, hogy az Egyesült Államok hagyja el a térségét, ahogy ezt tette a Szovjetunió is. Fenyegetés ugyanis úgy hangzott, ha Amerika marad, akkor ő lesz az újra életre ébredő dzsihád legújabb célpontja. A Sors fintora, hogy azok a kiválasztott és dollár milliókért kiképzett terroristák, akiket a szovjetek ellen fordítottak, most ellenséggé lépetek elő. Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy az afgán csapda lényegében nem volt más, mint Oszama bin Laden és az al Qaida genezise. Ha egy kicsit előre ugrunk az időben - nevezetesen a 90-s évek végére -, akkor már az al Qaida megszilárdulását láthatjuk. A XX. század végén ugyanis a Tálib rezsim került hatalomra, melynek vezetője, Mullah Muhammad jó kapcsolatot ápolt a terrorszervezettel és Oszama bin Ladennel. Kiképző táborokat hoztak létre mélyen Afganisztán szívében természetesen a Tálib rezsim hathatós segítségével. Az ezredforduló körül egyre dominánsabban fogalmazta meg bin Laden és terrorszervezet, hogy fő ellenségnek az Egyesült Államokat tartja: A fő [legfontosabb] megölni az amerikaiakat és szövetségeseiket civileket és katonákat minden egyes olyan muszlin kötelessége, akik képesek bármelyik országban azt megtenni 30 Az idézet nagyon jól szemlélteti azt a szent háborúba vetett hitet, melyhez csatlakoznia kell minden egyes igaz muszlinnak, bárhol is éljen. Nem elhanyagolandó továbbá az a tény sem, hogy olyan közegben sikerült az előbb említett Amerika s vele együtt a Nyugat - gyűlöletének csíráit elültetni, mely fogékony volt arra, s melyet a következő idézet jól kifejez: kb. valamennyi testvérünk mondja, hogy egyetlen [állampolgári] kötelességük harcolni a zsidó-keresztény szövetség ellen. 31 29 Természetesen Amerikának szüksége volt szövetségeseinek hathatós támogatására, így a tervben Egyiptom, Pakisztán és természetesen Izrael is részt vett. 30 CRS Report for Congress; Foreign Terrorist Organizations; Washington, 2004; 83. oldal. 31 CRACKS IN THE FOUNDATION: LEADERSHIP SCHISMS IN AL-QA IDA FROM 1989-2006; Combating Terrorism Center at West Point, New York, 2007. 18. oldal.

Oszama bin Laden a múltját remekül tudta felhasználni céljainak elérése érdekében. CIA-s múltjából fakadóan olyan körökbe és kapcsolati hálóba sikerült betekintenie/belépnie, melyet Amerikával való szakítása után is hatékonyan ki tudott aknázni. Az al Qaida tehát már régóta készült a színfalak mögött, mélyen Ázsiában a nagy háborúra, melynek legnagyobb és legvéresebb lépése 2001. szeptember 11-e volt. 1998 februárjában Oszama bin Laden kihirdette, hogy létrehozta a terrorista szervezetének legújabb csoportját, A Világ Iszlám Frontja a Dzsihádért a Zsidók és a Keresztények Ellen 32, ami az összes muszlimot lényegében felszólította arra, hogy támadjanak meg Amerikai civileket. Az al Qaida vezénylése alatt rengeteg támadás érte az Egyesült Államokat: 1998 augusztusában támadás érte az Egyesült Államok követségét Nairobiban, Kenyában és Tanzániában (legkevesebb 301 halott és 5000 sérült); 2000. október, Jemen (17 halott, 39 sérült), és 2001. szeptember 11. A terrorizmus lét elem a káosz és civilek fenyegetése. A vallási fanatizmus és a dzsihád harcosaiként megjelenő elszánt terroristák akár saját életük árán is képesek a céljukat elérni, a vérontást befejezni (Pl. a testükre erősített robbanószerrel). Tovább nehezíti a terrorizmus s így az al Qaida elleni harcot az a tény, hogy nem lehet pontosan meghatározni a szervezet méretét. A CIA értesülései szerint az al Qaida csoportja több ezer harcosból áll/hat. Becslések szerint azon terroristák száma, akik részt vettek az afgán kiképző táborokban, mint egy 20 és 60 000 fő közé tehető. 33 Az afganisztáni hadjárat során azonban sok vezetőt elfogtak, sok terrorista meghalt. Így még nehezebb megállapítani, hogy napjainkban mekkora is a szervezet. Fontos, hogy leszögezzük, a terrorizmus nem tartja be sem a háború íratlan és sem az írott szabályait. Ebből következik, hogy az ellenszer sem lehet az, amit normális esetben vagyis háború esetén válaszlépésként lehet cselekedni. Véleményem szerint ugyanis nem az a jó megoldás, ha kifejezetten a terrorizmus eszközét, vagyis a fegyveres csapatokat próbáljuk semlegesíteni egy másik, lényegesen fejlettebb alakulattal (ahogy ezt az Egyesült Államok tette és teszi). Alapvető összefüggés ugyanis, hogy minden hatás ellenhatással jár. Ahhoz ugyanis, hogy hatékonyan tudjunk harcolni a terrorizmus ellen, szükséges megértenünk a lényegét, a lételemét. S ez a központi elem a legitimáció 34. Terrorizmus legitimitása ellen kell harcolni, melyből az erejét meríti. Azt a képet kell megdönteni, hogy az a pár jó ember terrorista harcol a nagy és velejéig romlott Nyugat és annak vezetője, az Egyesült Államok ellen. Ebben a kontextusban a jó harcol a gonosz ellen. Ezt a képet kell eltörölni, 32 The World Islamic Front for Jihad Against the Jews and Crusaders. 33 Természetesen nem csak az al Qaida emberi vettek részt kiképző táborokban, így az előbb említett intervallumnak csak egy bizonyos százalékát képezik ők. 34 Audrey Kurth Cronin elméletének központi elem.

mely a dzsihád s vele együtt a terrorszervezet legitimitását adja. A társadalmi legitimitás elvesztése esetén ugyanis a terrorszervezet - példánkban az al Qaida úgy járna, mint a táptalajától megfosztott növény: elhalna. Összegezve tehát pusztán a válságkezelés nem elégséges a terrorizmus jelentett problémák hatékony megoldásához. A dolgok jelen esetben terrorizmus - mögé kell látni, s akkor lehet a lehető legkevesebb kárral eredményt elérni. III/3, Megoldási kísérletek; Amerika és stratégiái. 2001. szeptember 11-e után az Egyesült Államoknak válaszlépést kellett végrehajtania. Ez vitathatatlan, hiszen ha nem tesz semmit, egy gyáva és gyenge ország képét öltötte volna magára, ami szöges ellentétben áll Amerika imagével és identitás tudatával. Ugyanis, ha egy pillanatra elvonatkoztatunk a neokonzervatív ideológiától, valószínűsíthetjük, hogy az előző demokrata vezetésű Clinton adminisztráció is adott volna egyfajta választ az elmúlt eseményekre. A sors fintora, hogy a terrortámadás pont egy olyan harcias kormányzati ideológia alatt következett be, mint a neokonzervativizmus. Kb. Minden probléma szögnek látszik, ha csak a kalapács áll rendelkezésünkre 35 Francis Fukuyama gondolatindító idézete véleményem szerint remekül lefesti azt a helyzetet, amibe az Egyesült Államok csöppent a szeptember 11-i terrortámadásokat követően. Amerika úgy cselekedett a szorult helyzetében, amire pontosan számítani lehetett. Azt tette, amiben a legjobb, vagyis szinte rögtön, automatikusan a hadsereghez, s szinte a teljes fegyverarzenálhoz nyúlt. Nem tudta vagy ha igen, akkor nem gondolta végig azokat az előző alfejezetben már ismertetett összefüggéséket, melyeket Audrey Kurth Cronin állított fel. Mégis, Amerikának lépni kellett, csak az nem volt tisztázva, hogy merre. Részben ezért születtek meg azok a bizonyos stratégiák hosszú- és rövid távú tervek egyaránt -, melyek megpróbálták megtalálni a helyes válaszreakciókat. Amerikára részben igaz az a sokak által elfogadott mondás, miszerint hogy szinte mindenről akciótervet, stratégiát készítenek. A stratégiai tervezésnek valóban van múltja az Egyesült Államokban. Példaként érdemes felhoznunk Nicholas John Spykmant 36, aki a II. világháború forgatagában Amerika szerepét 35 Francis Fukuyama, Amerika Válaszúton; Századvég Kiadó, Budapest, 2006. 36 Nicholas John Spykman (1893 1943) Amerikai geostartéga, a behatárolás keresztapja. Politikatudomány professzoraként a realista iskola alapítója volt az amerikai külpolitikában.

gondolta el a háború után. Spykman elmélete azonban nem csak a korai tervezés miatt fontos számunkra, hanem azért is, mert az elgondolása fel - fel tűnik a neokonzervatív eszmevilágban. A stratéga ugyanis az Amerikai stratégia a világpolitikában című művében a következőt állítja: A nemzetközi élet - akárcsak a belpolitikai - olyan nehézségeket támasztanak, amelyeket csak funkcionális megközelítéssel lehet megoldani Mindamellett a politikai kérdések kezelésének legjobb megközelítése regionális méretekben lehetséges. A Népszövetséget jellemző egyetemesség iránti igény csak gyengeséghez vezetett. 37 Az 1942- ben született elemzésből kiderül, hogy Spykman nem hitt a nemzetközi szervezetek hatékony működésében. Érvelése ugyanis a következő volt ami az idézetből is kitűnik -: a problémákat regionális szinten lehet jól kezelni. Megjelenik az Egyesült Államok érdeke is akkor, amikor csak annyit kér, hogy az integráció földrajzi elrendeződése által ne zárjanak ki bennünket az óceánon túli zónákból, újból a bekerítésnek téve ki bennünket. 38 A kiragadott idézet szerint Amerikának érdeke ami a többi nemzetnek is hogy jelen legyen a világ szinte minden regionális pontján. Így nem meglepő, hogy a neokonzervativizmus Spykman elméletet előszeretettel építette be saját ideológiájába. Visszatérve korunkba mégis azt mondhatjuk, hogy alapvetően Amerikában csak is akkor indul be a tervezés, ha szükség van rá, vagyis a küszöbön áll a veszélyhelyzet. Sokan előszeretettel hasonlítják össze Pearl Harbor-t a szeptember 11-i eseményekkel. A tervezés szempontjából is felfigyelhetünk azonosságokra, hiszen az 1941-s támadás előtt is már Washingtonban az amerikai stratégák felismerték, hogy a nemzetközi fasizmus komoly fenyegetést jelent. Mégis, csak egy amerikai földön bekövetkező tragédia teremtett kellő politikai támogatást ahhoz, hogy az Egyesült Államok belépjen a háborúba. 2001. szeptember 11-e előtt szintén nem születtek kifejezetten olyan akcióprogramok, melyek a terrorizmus kivédésére és felszámolására szolgáltak volna. A szörnyű események után viszont az elsőszámú rizikófaktorrá lépett elő, melyre megoldás(okat) kellett találni. Az első stratégia, mely a 2001 szeptembere után született s megfigyelhető benne a terrorizmus elleni harc -, a 2002-s Nemzetbiztonsági Stratégia 39. Minden egyes kormányzatnak feladata, hogy efféle doktrínális nyilatkozatokat fogalmazzon meg. A dokumentumoknak a többsége azonban szürke, olyan általános alapelveket fogalmaz meg, mint a szabadság, a béke, demokrácia, stb. A 2002-s Nemzetbiztonsági stratégia azonban más. 37 Nicholas John Spykman, Amerikai stratégia a világpolitikában, in Csizmadia Sándor, Molnár Gusztáv, Pataki Gábor Zsolt, Geopolitikai szöveggyűjtemény; Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet; Budapest, 1999, 54. oldal. 38 Nicholas John Spykman, Amerikai stratégia a világpolitikában, in Csizmadia Sándor, Molnár Gusztáv, Pataki Gábor Zsolt, Geopolitikai szöveggyűjtemény; Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet; Budapest, 1999, 55. oldal. 39 The National Security Strategy of the United States of America; Washington; 2002.

Természetesen a 2002-s stratégiából sem hiányozhatnak az előbb említett hangzatos sallangok, de alapvetően igaz, hogy ez a dokumentum deklarálta először a terrorizmus elleni harcot, valamint a megelőző háború fogalmát. Minden egyes nemzetbiztonsági stratégia az aktuális elnök levelével indít, mely lényegében előrevetíti az egész tervezet típusát/stílusát. A stratégia eszmefuttatásának s egyben Bush elnök levelének - kiindulópontja a következő: értékeinket és hagyományainkat szemelőt tartva nem törekszünk arra, hogy erőnket felhasználva unilateriális előnyökre tegyünk szert. 40 Az idézet magáért beszél: Amerika az amerikaiak szerint nem használja ki helyzetéből fakadó előnyöket, vagyis nem célja létrehozni az előző fejezetben emlegetett Pax Americanat. A rövid helyzetelemzés után azonnal rátér a terrorizmusra: a fenyegetettség ellen használatba vesszük a teljes arzenált: katonai erőt, a megerősített hazai biztonságot, jog alkalmazását, hírszerzést, és minden erőfeszítést azért, hogy elvágjuk a terroristák anyagi pénzügyi - hátterét (hálózatát). 41 Az idézet tökéletes példája az előzőekben emlegetett szög kontra kalapács esetének, ami kifejezetten arról tanúskodik, hogy Amerika mennyire is ösztönszerűen cselekszik, vagyis azonnal beveti a teljes fegyverarzenált. Sajnos a 2002-s Nemzetbiztonsági Stratégia teljes, részletes elemzésére nincs lehetőségem, ezért szeretném külön kiemelni azokat az újdonságokat, témám szempontjából fontos viszonyítási pontokat, melyeket az afganisztáni és iraki háború előzményként foghatunk fel: (A) a legnagyobb félelem, (B) a megoldási kísérlet/ek, (C) megelőző háború. (A) A stratégia röviden vázolja azt a félelmet, melyet 2001. szeptember 11-e szült, vagyis a radikalizmus és a modern technika találkozását. Miről is van szó?! Természetesen az alapja a tömeg pusztító fegyverek terjedésének félelme, mely a neokonzervatív ideológia születésénél is jelen volt. 42 Ezt a gondoltat ötvözték az új ellenséggel és így született meg a rémkép, melyet - kissé ironikusan - a következő képen lehet elképzelni: egy Amerikába érkező iszlám terrorista, hátán egy volt szovjet típusú nukleáris bombával. Ez az elv volt a vezérfonala annak a teóriának, mely végül Irak megtámadáshoz vezetett. (B) 2002-s Nemzetbiztonsági stratégia megpróbál egyfajta választ adni a kialakult helyzetre: (a) megelőző háború - melyet részletesen ki fogok fejteni a következő 40 The National Security Strategy of the United States of America; Washington; 2002. George W. Bush levele, 1 oldal. 41 The National Security Strategy of the United States of America; Washington; 2002. George W. Bush levele, 2. oldal. 42 Emlékezzünk vissza Albert Wohlstetterre, aki szintén a nukleáris fegyverek elterjedésétől tartott.

pontban. (b) Terrorizmus elleni szövetség létrehozása. Az Egyesült Államok nem csak a terrorista szervek ellen fog fellépni, hanem olyan államok ellen is, akik támogatják őket: nem teszünk különbséget a terroristák és más olyan nemzetek között, melyek támogatják vagy menedéket nyújtanak számukra. 43 (c) Technikai lépések, melynek célja bomlasztani és elpusztítani a globális szintű terrorista szervezeteket, megtámadni vezetőiket, csapataikat, ellenőrzéseiket, kommunikációjukat, materiális és anyagi eszközeiket. 44 (d) Szervezet átalakítás, melynek lényege, hogy létrehozzák/hozták a központi Nemzetvédelmi Hivatalt 45, mely egyesíti összes katonai parancsnokságot együttműködvén ez FBI l. (C) A megelőző háború gondolata nem új keletű az Egyesült Államok gondolkodásmódjában. Nicholas John Spykman előzőekben emlegetett 1942-s írása is már árnyaltan megfogalmazza a megelőző háború fontosságát, amikor a következőt állítja: a II. világháború küzdelmei és áldozatai arra emlékeztetnek bennünket, hogy a hatalmi különbségeket könnyebb egyensúlyba hozni akkor, amikor azok még kisebbek. 1936 márciusában még 20 millió dollár költséggel s egy 50 000 fős hadsereg bevetésével elkerülhető lett volna a világméretű konfliktus 46. A kiragadott idézet szerint egy hatékony beavatkozás alkalmazásával elkerülhető lett volna a II. világháború. Ez a megelőző háború alapja: hatékony beavatkozás jó időben és a jó helyen a nagyobb károk elkerülése érdekében. A 2002-s Nemzetbiztonsági Stratégia ezt az elméletet emeli kormányzati szintre, sőt, deklarálja a megelőző háború fogalmát és annak alkalmazását: így meg kell hiúsítanunk ellenségeink terveit élve a hírszerzés és a beavatkozás egyensúlyával. A történelem keményen fog ítélni azok felett, akik bár látták a veszélyt, mégsem tettek semmit. Az új világban béke és biztonság eléréséhez egyetlen út vezet, s ez a közbelépés (megelőzés) 47 Összegezve tehát, a 2002-s Nemzetbiztonsági Stratégia egy, a maga nemében új, egyedi terv, melyből egyenes úton levezethető a későbbi Bush adminisztráció külpolitikai szempont és 43 The National Security Strategy of the United States of America; Washington; 2002. 5. oldal. 44 The National Security Strategy of the United States of America; Washington; 2002. 5. oldal. 45 Department of Homeland Security 46 Nicholas John Spykman, Amerikai stratégia a világpolitikában, in. Csizmadia Sándor, Molnár Gusztáv, Pataki Gábor Zsolt, Geopolitikai szöveggyűjtemény; Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet; Budapest, 1999, 52. oldal. 47 The National Security Strategy of the United States of America; Washington; 2002.Geroge W. Bush levele, 2 oldal.

eszköz rendszere. Kimondatlanul is tartalmazza a dokumentum a későbbi háborúk lehetőségét, melynek kulcsmomentum: a megelőző háború deklarálása. Nagyon fontos, hogy megjegyezzük, a megelőző háború ténye/fogalma egy olyan kiélesített fegyver, mellyel szinte bárhol és bármikor megjelenhet és harcolhat az Egyesült Államok. 48 S végül, joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon milyen eredménnyel is számol a stratégai. A választ maga a dokumentum fogalmazza meg, mely a következő: A terroristák elleni háború végső győzelme bizonytalan ideig tartó globális vállalkozás.mégis.az Egyesült Államok örömmel veszi, hogy vezetheti ezt a nagyszerű küldetést. 49 III/4, Variációk egy témára Afganisztán és Irak 2001. szeptember 11-ével a terrorizmus s vele együtt az al Qaida hadat üzent az Egyesült Államoknak. Nem volt kétséges, hogy Amerika válaszlépéseket fog végrehajtania: egyrészt nem kelthette egy gyenge ország hírét, másrészt az amerikai társadalom hangulata olyanná vált, melyre azelőtt még nem volt példa: vért és igazságot követelt. A helyzet tehát adott volt, s a helyzet kulcs az akkori elnök; George W. Bush és adminisztrációja kezében volt. Az elnök - De én hallak titeket! Az egész világ hall titeket. És nemsokára azok is hallani fognak rólunk, akik romba döntötték ezeket az épületeket! Az emberek - U.S.A, U.S.A! 50 Bob Woodward 2003-ban magyarul is megjelent könyve, a Bush háborúja 51 nagyon jól szemlélteti azt az időszakot, amikor is megszületett a döntés Afganisztán megtámadásáról. Ekkor, vagyis a 2001. szeptemberi események után a Fehér Házban már mindenki előtt világos volt, hogy a terrorakciókat Oszama bin Laden és az al Qaida hajtotta végre. Ennek legfőbb oka az volt, hogy mindenki emlékezett arra a levélre, hírszerzési tájékoztatóra, melyet az elnöknek címeztek 2001. augusztus 6-án, s a következő címet viselte: Bin Laden elszánt az Egyesült Államok megtámadására. Az elnöknek szóló levélben a következő szerepelt: titkos információk, külföldi kormányok, valamint médiahírek szerint bin Laden 1997 óta terrorista 48 Iskola példája volt 2003, Irak megtámadása téves információkra alapozva. 49 The National Security Strategy of the United States of America; Washington; 2002.Geroge W. Bush levele, 2-3 oldal. 50 Selected Speeches of President George W. Bush, 2001 2008; Washington, 2009; 63. oldal. 51 Bob Woodward: (Bush at War), Bush háborúja; Bookmark Kiadó; Budapest. 2003.

támadásokat akar végrehajtani az Egyesült Államok ellen. Oszama bin Laden 1997-ben és 1998-ban Amerikában sugárzott televíziós interjúkban kijelentett, hogy az Egyesült Államok területére kell vinni a küzdelmet, folytatva azt, amit Ramzi Juszof a Világkereskedelmi Központ [mélygarázsában] végrehajtott robbantás alkalmával [1993-ban] kísérelt meg Az al-qaida tagjai köztük néhány amerikai állampolgár éveken át beutaztak az Egyesült Államokba, illetve letelepedtek az országban, és olyan csoportokat hoztak létre, amelyek logisztikai segítséget nyújthatnak támadások végrehajtásához 52 Egyszóval, sejteni lehetett, hogy valami szörnyűség fog bekövetkezni, csak ezt nem tudták diagnosztizálni az elnök emberi, hogy hol, s hogy mikor. Végül szeptember 11-én, a Word Trade Center romjai fölött megszületett a neokonzervativizmus által felölelt Bush doktrína. A doktrína, mely három tartópillérre épül: (A) az első, hogy az Egyesült Államok nem tesz különbséget terroristákat támogató és rejtegető lator országok között. (B) Megelőző háború legitimálása. (C) Az utolsó mely Afganisztán és Irak esetében a legfontosabb tényező a Közel Kelet demokratizálása/liberalizálása. A Bush Doktrína harmadik tartópillére az a pont, melyből egyenes úton el lehet jutni az afganisztáni és az iraki hadműveletek elindításához: Amerika támogatja a gyűlöletes terrorista ideológia ellentétjét, az ígéretes emberi szabadság alternatíváját. 53 Az Egyesült Államok tehát elkötelezte magát a szabadság és demokrácia terjesztése mellett világszerte. A terrorizmus térnyerésének okát is a térség elmaradottságában, valamint az alapvető emberi jogok sárba tiprásában látták. A véres események után pedig már égető szükségét érezték a Közel-Kelet megváltoztatásának. Első lépése a Bush adminisztrációnak Afganisztán megtámadása volt. A CIA értesülései alapozva indította meg a háborút Amerika, mely információk szerint Oszama bin Laden és terrorszervezete Afganisztánban rejtőzik. Az érvelés alapjául azok a dolgozatom során már emlegetett kiképzőtáborok szolgáltak, melyekben kiképezték azokat a terroristákat, akik feltehetőleg részt vettek szeptember 11-e előkészítésében és végrehajtásában. Bush elnök így felszólította Afganisztánban hatalom lévő Tálib rezsimet, hogy adja ki az al Qaida embereit, továbbá számolja fel a terültén működő terrorista kiképzőtáborokat. A tálibok nem mutatkoztak segítőkésznek, így Bush elnök a védelmi miniszter, Donald H. Rumsfeld 54 52 Richard A. Clarke: Against all Enemies: Inside America s War on Terror. New York, 2004 idézi Andor László, Tálas Péter, Valki László: Irak, háborúra ítélve; Zrínyi Kiadó, 2004, 52. oldal. 53 Marc A. Thiessen: A Charge Kept, The recordof thebush presidency 2001 2009; Wahington, 2009. 4. oldal. 54 Donald H. Rumsfeld (1932 -): Amerikai üzletember, politikus. Gerald Ford elnök volt védelmi minisztere (1975-1977), továbbá George W. Bush elnök védelmi minisztere. (2001-2006) (Neokon)

támogatásával a támadást választott. 2001. október 7-én az Egyesült Államok megtámadta Afganisztánt. A háború részletes ismertetése azonban nem áll módomban, hiszen a harcok kirobbanása óta eltelt majdnem 8 év alatt nagyon sok mű született, mely kifejezetten a harcokról szól. (Pl. az előzőekben említett Bob Woodward könyv is ide tartozik.) Véleményem szerint azonban sokkal izgalmasabb megpróbálni a harcok mögé látni, s arra a rendkívül egyszerű kérdésre válaszolni, hogy Miért történt?! A válasz a következő: valamit kellett lépnie az Egyesült Államoknak! Woodward előzőekben említett könyve remekül leírja azt a hosszú és rögös utat, mely során George W. Bush a terrortámadásoktól eljutott Afganisztán megtámadásig, s tovább. Ahogy azt az előbb idézett titkosszolgálati levélben leírták, így vált teljesen világossá, hogy a terrorcselekményekért (csakis) Oszama bin Laden és terrorszervezete a felelős. Egyenes úton jutunk el Afganisztán megtámadásáig, melynek nemzetközi megítélése/elfogadottsága alapvetően pozitív mérlegként jelenik meg. Azonban a pozitív oldal szinte azonnal átcsapott negatív megítélésbe Irak megtámadásával. A fejezet címét alapul véve az Iraki háború volt a másik variáció a témára, melytől a Közel- Kelet konszolidálását várták. Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon mikor merülhetett fel Irak megtámadásának az ötlete. Bob Woodward könyvéből, a Bush háborújából kiderül, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után rögtön előtérbe került. Az iraki kérdést 2001. szeptember 12-én Donald Rumsfeld védelmi miniszter vetette fel. A helyettese - és csendestársa -, a Paul Wolfowitz 55 szintén támogatta az ötletet: Wolfowitz a Pentagon ellen intézett támadást megelőző hónapokban egyfolytában az Irak elleni katonai lépések változatain dolgozott. 56 Rumsfeld ugyanakkor a tanácsában azt javasolta az elnöknek (többek között Camp David-ben a szeptemberi események után), hogy használják ki a terrortámadás kínálta lehetőségeket 57, vagyis Szaddam Husszeint távolítsák el a hatalomból. Az ellenlábasa Rumsfeldnek a külügyminiszter, Collin Powell volt, aki nem értett egyet azzal, hogy ilyen hamar lecsapjanak Irakra. Szerinte ugyanis Amerikának először az al Qaida-al kell leszámolnia, s csak utána jöhetne számításba Szaddam. Az utolsó szó jogán az elnök, George W. Bush zárta le a vitát, amikor kijelentette, hogy véleménye szerint az adott szituációban korai lenne egy átfogó háborúba bocsátkozni: az amerikai nép azt akarja, hogy az al Qaida ellen tegyünk valamit. 58 55 Paul Dundes Wolfowitz (1943 -): Jacob Wolfowitz matematikus fia, korábban G. W.Bush politikai tanácsadója és az Egyesült Államok védelmiminiszter-helyettese Donald Rumsfeld alatt. Wolfowitz volt a Világbank tizedik elnöke. (Neokon) 56 Bob Woodward: (Bush at War), Bush háborúja; Bookmark Kiadó; Budapest. 2003. 59. oldal. 57 Bob Woodward: (Bush at War), Bush háborúja; Bookmark Kiadó; Budapest. 2003. 59. oldal. 58 Bob Woodward: (Bush at War), Bush háborúja; Bookmark Kiadó; Budapest. 2003. 59. oldal.

A Pentagon tehát s vele együtt vezetői, Rumsfeld és Wolfowitz támogatta, érvelt, sőt készen is álltak egy esetlegese iraki háborúra. Ennek bizonyítására szeretnék Wesley Clark 59, A modern háborúk megnyerése Irak 60 című könyvéből egy idézetet kiemelni, mely Pentagon - szakértővel történő beszélgetéséről. Nevezetesen arról, hogy milyen ironikus légkör uralkodott a védelmi minisztérium épületében: elég nagy baj az, hogy nem Szaddam követte el a szeptember 11-i terrortámadást. Neki kellett volna elkövetnie, mert úgyis meg akartuk támadni Sohasem voltunk jók terroristák elkapásában, államokat viszont könnyen haza tudunk vágni. [Rumsfeldéknak] egész listájuk van az ilyen államokról... 61 Rumsfeld és helyettese, Wolfowitz azonban egy fontos tényezővel nem számolt vagy ha igenis arról nem adtak tudomást -, nevezetesen hogy mi lesz az USA szövetségeseinek a reakciói. Collin Powell többszöri megnyilvánulásában is tetten érhető volt az erős szövetség létrehozás, mely nélkül ő a támadás sikerét erőteljesen kétségesnek gondolta. Powell Afganisztán megtámadása előtt is arra törekedett, hogy minél több állam szövetségét, vagy esetleges függetlenségét megszerezze. Fontos volt számára, hogy minél nagyobb elfogadottságot alakítson ki az afgán invázióval kapcsolatban, továbbá, hogy az ENSZ jóváhagyásával történjen a beavatkozás. Míg Afganisztán esetében a támadás legalizáló tényezője szeptember 11-e volt, addig Irak esetében hasonló tényezőt nem tudtak felmutatni. Nem is volt rá szükség, hiszen tudjuk, hogy végül az Egyesült Államok megtámadta Irakot szövetségesi és ENSZ jóváhagyás nélkül is. Bush elnök 2002. szeptember 12-én kiállt az ENSZ közgyűlés elé és kijelentett, hogy Irak nem tartja be az ENSZ alapszabályait. Irak ugyanis: súlyosan megsérti az emberi jogokat, diktatúrát tart fenn saját országában, mely az erőszakra épül. Különböző terrorista szervezeteket támogat, befogadja az al Qaida Afganisztánból elmenekült tagjait. Nyíltan üdvözli a szeptember 11-ei terrortámadásokat. Valószínűleg nagy mennyiségű VX idegméreggel, mustárgázzal és más vegyi fegyverrel is rendelkezik. Atomfegyverek kifejlesztésére tudóscsoportot alkalmaz, melynek célja tömegpusztító (atom) fegyver előállítása és birtoklása. 59 Wesley Kanne Clark (1944-) az Egyesült Államok hadseregének nyugdíjazott tábornoka, a NATO európai erőinek volt főparancsnoka. 60 Wesley Clark: Winning modern Wars Iraq, Terrorism and the American Empire. 61 Wesley Clark idézi Gombár Csaba szerk.: Képtelen Háború, Helikon Korridor, Budapest, 2004.; 351. oldal.