A LÉGI UTÁNTÖLTÉS ÉS A TERRORIZMUS ELLENI HARC KAPCSOLATA, KÖVETELMÉNYEI AZ EGYÜTTMUKÖDÉS MÓDSZEREINEK MEGVÁLTOZTATÁSA, SZÜKSÉGESSÉGE

Átírás

1 Lorinczy Szabolcs mk. ornagy A LÉGI UTÁNTÖLTÉS ÉS A TERRORIZMUS ELLENI HARC KAPCSOLATA, KÖVETELMÉNYEI AZ EGYÜTTMUKÖDÉS MÓDSZEREINEK MEGVÁLTOZTATÁSA, SZÜKSÉGESSÉGE Az 1995 júliusában elkövetett szrebrenyicai mészárlás, valamint a 2001 sze p- tember 11-i terrortámadás olyan mértéku és annyira barbár, a világ közvéleményét megrázó ereju volt, hogy az ENSZ és a NATO szemszögébol alapv e- to változásokat hozott a Szövetség muködési módjában és az általa megoldandó feladatok természetében. A NATO kiterjesztett boszn ia-hercegovinai szerepvállalásának alapjait az azt megelozo években elkészült belso szövetségi dokumentumok, valamint az Egyesült Nemzetekkel és az EBEÉvel kötött megállapodások fektették le. A szrebrenyicai mészárlás elott azonban a Szövetségesek vonakodtak megtenni a logika által diktált következo lépést, vagyis egy olyan beavatkozás eszközlését, amely véget vethetett volna a háborúnak. Szrebrenyica után, ahol valószínuleg mintegy 8000 boszniai muzulmán férfit és fiút végeztek ki a boszniai szerb erok, m egkeményedett a nemzetközi álláspont a boszniai szerbekkel szemben. A népirtás után nem telt el két hónap, és a NATO végrehajtotta elso légi muveletét, amely elvezetett a több mint három és fél éve dúló harcok végét jelento megállapodás aláírásához. A szeptember 11-i terrortámadások még a szrebrenyicai vérengzésnél is nagyobb hatást gyakoroltak a Szövetség stratégiai gondolkodására. Egy nappal azután, hogy a gépeltérítok nekivezették az utasszállító repülogépeket a Világkereskedelmi Központnak New Yorkban, illetve a Pentagon épületének Washingtonban, a Szövetségesek a Szövetség történetében eloször reagáltak a Washingtoni Szerzodés 5. cikkelyének alapján. Egyetértettek abban, hogy egy nem állami elköveto által végrehajtott terrorcselekménynek maga után kell vonnia a NATO kollektív védelmi kötelezettségének teljesítését, a Szövetség ezáltal gyakorlatilag elkötelezte magát a terrorizmus elleni harc, mint tartós NATO-feladat mellett. Mivel terrortámadások szerencsére ritkán fordulnak elo és a támadások utóhatásának felszámolása a nemzeti hatóságok feladata, a Szövetség eroinek a politikai iránymutatások alapján leggyakrabban távoli, a terrorizmust 1

2 támogató országokban lévo célpontokat kellett semlegesíteni, mint például Afganisztán vagy Irak. Ezeket a hadmuveleteket nem lehetett volna végrehajtani, ha a Szövetség nem rendelkezik megfelelo technológiai háttérrel. A bevetett technikának alapvetoen a jelen kor hadmuveleti követelményeivel és képességekkel kellett rendelkeznie: nagy hatósugár, jelentos fegyver terhelés, légi utántölthetoség. Az a tény, hogy harcászati repülogépek stratégiai távolságokra mértek csapásokat, alátámasztja ezt az érvelést. A hadmuveletekben részt vevo stratégiai bombázó repülogépek, mint a B- 1, B-2, B-52-típusú repülogépek az Egyesült Államokból, Diego Garciáról. F-14 és F/A-18-as típusú vadász, vadász-bombázó repülogépek az Arabtengeren hajózó repülõgép-hordozók fedélzetérõl indultak bevetéseikre. Mind olyan helyen állomásoztatott harci repülõgépek, melyek Afganisztán feletti bevetése mondhatni egyértelmû, kézenfekvõ. Ezek vannak (voltak) a legjobb pozícióban az ázsiai szárazföld belsejében lévõ országhoz képest, melyet egyetlen olyan állam sem határol, mely lehetõvé tette volna fõként a tálibok ellen indított hadjárat elején amerikai harcászati repülõgépek állomásoztatását. Ha ezzel szemben annak a lehetõségét vizsgáljuk, hogy az amerikai légierõ szárazföldi telepítésû harcászati repülõgépei miként érhettek az afgán légtérbe, akkor rendkívül rossz eredményt kapunk: a legkö zelebbi használható repülõterek az Öböl-térségben vannak. Ali Al-Szalem, Ahmed Al-Dzsaber (Kuvait) km; Al-Udeid, Sejk Isza (Katar, Bahrein) km, Al-Dafra (Egyesült Arab Emirátusok) 2100 km; Thamarít, Masírah, Szeeb (Omán) km Kabultól. Valamennyi olyan távolságban, amely többszöröse az alkalmazandó F-15-ösök és F-16-osok reális harcászati hatósugarának, nem beszélve arról, hogy a feladatok többsége közvetlen légitámogatást-õrjáratozást (CAS-CAP) jelentett, azaz hosszabb idõt kellett eltölteni a célterület felett is. Ebbol egyértelmuen kitunik mennyire nélkülö zhetetlen a légi utántöltés mint harc-támogató feladat a nagy távolságú, gyorsan végrehajtandó harcfeladatok biztosítása során. Egy gyakorlati példán keresztül szemléltetve egyszeruen bebizonyítható a harcászati vadászrepülok nehéz helyzete, a hadmuveletek tervezése, a célterület elérése és a légi utántöltés kapcsolatának fontossága : Az F-16-os hatósugarát a leggyakrabban használt függesztménykonfigurációval (4 darab légiharc-rakéta, 2 darab egy tonnás vagy 4 darab 225 kg-os bomba, 2 darab 370 gallonos póttartály, 1 darab zavarókonténer) általában 700 és 1000 km között adja meg a szakirodalom. Ettõl jelentõsen eltérõ értékek is elképzelhetõek a repülési profil függvényében (döntoen csökkeno érték), de már ebbõl is látható, hogy egy 2000 km-re lévõ légtér megközelítése, ott 2

3 folytatott õrjáratozás, esetleg intenzív manõverezéssel, utánégetõhasználattal kísért fegyverzet-alkalmazás, majd megfelelõ üzemanyagtartalékkal történõ visszatérés csak (többszöri) légi utántöltéssel hajtható végre. A bevetésekben részt vevo repülogépek általában másfél órás õrjáratozást követõen szorultak ismét üzemanyag feltöltésre, melyet a Pakisztán, vagy Kirgizisztán légterében várakozó tankerekrõl pótoltak. Ahogy sikerült teljesen semlegesíteni a tálib légvédelmet, úgy az utántöltési légtereket is áthelyezték Afganisztán fölé, így néha alig negyed órát kellett a gépeknek távol maradniuk feladataiktól. A nem éppen ideálisnak nevezheto körülmények ahhoz vezettek, hogy az Afganisztán felett bevetett F-16 és F-15-ös típusú harcászati repülogépeket óriási megközelítési sugáron és rendkívül hosszú idõtartamú harcfeladatokon vetették be. Ez természetesen hatalmas fizikai és szellemi leterheltséget jelentett a hadmuveletekben résztvevo állomány részére. A hajózó személyzet leterheltségét illetoen nem, de a repülogépek levegoben történo utántölhetoségére sikerült megoldást találni. E szerint a Tartós Szabadság (Enduring Freedom) hadmûvelet idejére a térségbe telepített több mint száz légi utántöltõ repülõgép (amerikai KC-135-ösök, KC-10-esek, brit VC -10- esek és Tristarok) alkalmazása biztosította a levegoben történo üzemanyag felvételt. Átfogó megközelítés A NATO politikai és katonai hatóságai lerakták a terrorizmus átfogó szövetségi megközelítésének építoköveit, ami hasonló, hosszú távú kihatásokkal járhat a NATO muködésének módjára. Politikai tekintetben az Észak-atlanti Tanács arról döntött, hogy a NATO-nak készen kell állnia a külföldrol irányított terrorcselekmények elkövetoinek elrettentésére, az ilyen cselekmények kivédésére és meggát lására, és az ellenük való védekezésre, ahogy és ahol ez szükséges. Eseti alapon fontolóra kell vennie azt is, hogy eszközeit és képességeit rendelkezésre bocsátva hadmuveleteket támogasson, a terrorizmus ellen beleértve az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezetek, illetve a Szövetségesek részvételével alakult koalíciók által, vagy ezekkel együttmuködésben folytatott hadmuveleteket. Mindazonáltal a fenti felismerés ellenére a Szövetség viszonylag csekély kollektív figyelmet fordított a terrorizmusra. Ez nagyrészt annak volt betudható, hogy nem jött létre konszenzus a NATO szerepérol azon kérdések tekintetében, amelyeket a legtöbb Szövetséges belso biztonsági problémának ítélt. Ennek eredményeként nem, vagy csak elvétve folytattak eszmecserét a terrorizmus természetérol, eroforrásairól, vagy a Szövetség koncepcióit, politikáit, struktúráit vagy képességeit érinto kihatásairól. Szeptember 11. hatására 3

4 azonban az alapvetoen belföldi, bunüldözési problémának tekintett terrorizmus nemzetközi biztonságpolitikai kérdéssé vált, amely ha kielégíto megoldást akarnak rá találni széles köru politikai, gazdasági és bunüldözési intézkedéseket, valamint katonai lépéseket igényel. A LÉGI UTÁNTÖLTO KÉPESSÉG FEJLESZTÉSE A rejkjaviki NATO csúcstalálkozó A NATO rejkjaviki csúcstalálkozóján a NATO külügyminiszterei egyetértettek abban, hogy feladatai maradéktalan ellátásához a NATO-nak képesnek kell lennie olyan hadero felállítására, amely gyorsan eljuthat bárhova, ahol szükség van rá, amely képes nagy távolságban és hosszú idon át tevékenykedni, és teljesíteni a kituzött célokat. A Prágai Képesség Kötelezettségvállalás (PCC) A prágai csúcstalálkozón pedig a NATO vezetoi egy terjedelmes intézkedés és kezdeményezés csomagot hagytak jóvá, amely csaknem teljes egészében úgy tekintheto, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célozza. A NATO új képességekkel kapcsolatos kezdeményezését a PCC-t úgy dolgo zták ki, hogy javítsa a Szövetség terrorizmussal kapcsolatos képességeit, és hogy általánosságban gondoskodjon arról, hogy az európai hadseregek felszerelése alkalmas legyen a gyorsabban, nagyobb távolságokon történo bevetésre, valamint hogy a katonai ero alkalmazása hatékonyabb legyen és ezek az erok képesek legyenek fenntartani magukat harc közben. A kezdeményezés az alábbi nyolc területet fogja át: vegyi, biológiai, sugár- és nukleáris védelem, hírszerzés, felderítés és célmegjelölés, levego-föld felderítés, vezetés, irányítás és kommunikáció, harci hatékonyság, beleértve a precíziós irányított lövedékeket és az ellenséges légvédelem leküzdését is, stratégiai légi és tengeri szállítás, légi utántöltés, telepítheto harci támogatás, és harci kiszolgáló-támogató egységek. Megvalósítása után a PCC-nek az európai nagy szállító repülogépek számát - 4-rol 16-ra, vagy lehetoség szerint még többre növelve - legalább meg kell négyszereznie. A PCC ezen kívül a NATO európai tagjai körében jelentosen fokozni fogja a légi utántöltési kapacitást oly módon, hogy több más kezdeményezés mellett egy utántölto repülogépbol álló flottát hoz létre. 4

5 A spanyol kezdeményezés A prágai csúcstalálkozó óta az Európai Unió Közös Biztonsági és Védelempolitikájának keretein belül az Európai Képességi Akcióterv (ECAP) beindításával párhuzamosan egy újabb keletu erofeszítésre került sor Európa légi utántöltési képességeinek javítása érdekében. Az ECAP multidiszciplináris szakértoi bizottságokat, más néven ECAP bizottságokat állított fel a legsúlyosabb képességbeli hiányosságok megoldására. Ezek közé tartozott a Légi Utántöltési Bizottság, amelyben Spanyolország kapta a vezeto szerepet, hisz a prágai Nemzetek közötti együttmuködési konferencián (2002. szeptemberében) figyelmet fordítottak arra, hogy a NATO multinacionális tevékenységeinek vezeto funkcióit ugyanazon országok kapják, amelyek hasonló feladatot vállaltak az EU keretein belül is. Ezért vette át Spanyolország a vezeto szerepet a légi utántöltés terén, igy a kettoséget ki lehetett küszöbölni. Spanyolország, kilenc európai országgal kölcsönös együttmuködésben, köztük Belgium, Dánia, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Lengyelország és Portugália Nemzeti Végrehajtó Csoportot hozott létre. Célja egy multinacionális együttmuködéssel beszerzett és közösen üzemeltetett, többcélú légi utántölto és szállító repülogépbol álló flotta létrehozása. A kezdeményezés célja: a csoport vizsgálja meg az ös szes lehetséges beszerzési opciót, beleértve a haszonbérletet, a bérletet, a beszerzést és a magánfinanszírozást is. A hozzájárulások módozatait, a költségmegosztást, a repülogép típust, az erok tervezését és az üzemeltetési követelményeket a hamarosan elkészülo tanulmányok fogják meghatározni. Jelenleg az Airbus- 310, az Airbus-330 és a Boeing-767 típusok tunnek elvben a legalkalmasabb repülogépnek. Ennek a légi utántölto flottának elsosorban a NATO látná az elonyét, a flotta rendelkezésre áll majd az Európai Unió céljaira, sot bizonyos, késobbi megállapodás tárgyát képezo feltételek mellett akár nemzeti célokra is. Ha a kezdeményezés a tervek szerint sikerül, akkor az Európai Unió, a NATO és az egyes országok számára jelentos kiegészíto képességet fog biztosítani. A vállalkozás nyitott marad más országok felé is, akik esetleg egy késobbi idopontban kívánnak csatlakozni a légi utántölto közösséghez. Következtetések Az elmúlt években a Szövetséget és az Európai Uniót egyaránt aggasztották az alapveto képességek, többek között a légi utántöltés, a precíziós irányított loszerek és a stratégiai szállítás terén az európai országok körében mutatkozó 5

6 hiányosságok. Az európai országok nemcsak a beszerzési és üzemeltetési költségek miatt vonakodnak beruházni légi utántölto gépekbe, hanem -sok kisebb ország esetében- a nemzeti szinten sem gazdaságilag, sem katonailag nem indokolható kockázatok miatt is. A légi utántöltés hiá nyossága azonban súlyosan korlátozza az Európai Unió hadmuveleti képességét és ezt roved távon nehéz orvosolni. Ennek oka, hogy a szokásos bes zerzési programok csak hosszú évek alatt hoznának eredményt. Ezen felül még a meglévo szállító repülogépek átalakítása utántölto repülogépekké is túl sokáig tartana és túl költséges lenne. Bár a légi utántölto repülogépek költséges eszközök, de kritikus szerephez jutnak hosszú távú bevetésekre küldött más repülogépek légi támogatásánál. Az Egyesült Államok több mint 700 légi utántöltovel rendelkezik. Az ilyen repülogépek hiánya Európában súlyos hiányosságot jelent az EU katonai képességei terén. Ezen kívül alá is áshatja a NATO válsághelyzeti reagáló képességét. 6