Etológia mindenkinek II. Rész Mielőtt rátérnénk a megerősítők alkalmazására, a klasszikus és az instrumentális kondicionálás néhány speciális elemét tekintsük át, mivel ezek relevánsak az állatokkal végzett gyakorlati munkánkkal. Egy asszociáció akkor kondicionálódik optimálisan, ha a FI és a FlenI megbízhatóan összekapcsolódik. Az instrumentális kondicionálásban ez igaz a megerősítőkre is. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy különösen a tanítás kezdeti szakaszában döntőfontosságú az asszociálandó elemek rövid időintervallumon belüli, gyakran ismétlődő összekapcsolása. Leárnyékolás Egy időben érkező, eltérő erősségű jelek, ingerek árnyékolhatják egymást. A kiképző sokszor nehezen tudja meghatározni, hogy több lehetséges ingerből melyik elsődleges a kutya számára, melyikkel jött létre az asszociáció. Csak laboratóriumi körülmények között hozhatók létre olyan körülmények, amelyben a kísérleti állatnál csak egyetlen ingerre alakítunk ki társítást. A gyakorlatban a verbális kommunikáció (hangjel) szinte mindig társul például testbeszéddel (látjel). Segít a jelenség felismerésében és a valóban asszociálódott inger meghatározásában, ha megismerjük a preparedness fogalmát. A kifejezés azt jelenti, hogy létezik olyan örökletes hajlam, ami miatt bizonyos ingerrel gyorsabban kialakulhat asszociáció, mint a másikkal. A kutya számára a társas viselkedésben (a tréning legtöbbször intenzív szociális, társas kapcsolatot jelent), ilyenek a szemmel érzékelhető ingerek, vagyis a fajtárs testbeszéde. Lehet, hogy észrevétlenül nem a hangjelre alakul ki elsődlegesen egy feltételes reflex, hanem a tanítás közben akarva-akaratlanul adott látjelre. A kiképzőnek figyelnie kell a mozgására, gesztusaira. Gyakran megfigyelhetjük, hogy a gyakorláskor mindig teljesítő kutya a vizsgán például az Ülj! hangjelre állva marad. Ez azért lehet, mert a vizsgán jobban vigyázunk, nehogy pontlevonást eredményezhető látjel kísérje a vezényszót. A kutya viszont a látjellel együtt asszociálta a hangjelet, sőt a preparedness miatt valószínű, hogy a látjel volt az elsődleges FI. A segítő sporttárs figyelme sokat segíthet a kutyavezetőnek a szándéka ellenére adott látjelek elhagyásában.
Látens gátlás Tipikus kezdőkutyás helyzet: a növendékkutya belefeszül a pórázba, és mint Károly bácsit Frakk a rajzfilmben, úgy húzza a gazdáját. A kutyavezető pontosabban a kutya által vezetett személy, erőtlenül kérleli: Lassabban! vagy Lábhoz!. A kutya láthatóan figyelmen kívül hagyja az utasításokat és lelkesen tovább vonszolja a szerencsétlent. Ahogy nő, erősödik a kölyök, úgy válik egyre elviselhetetlenebbé a helyzet. Nincs pardon, jöjjön a kutyaiskola. Amíg a kutyánkkal egy időben kezdő társak már szépen baktatnak vezetőjük lába mellett, addig példánk kutyavezetője bár igyekszik követni a tréner utasításait, nem boldogul a húzó kutyával. Megszületik a gazda ítélete: a kutyája képességeivel van baj. A tapasztalt kiképzésvezető megvizsgálva a kutya előéletét, más következtetésre jut. A lejáratott, inflálódott hangjel (a Lábhoz! ) helyett a jövőben az Ide! vagy az Igazodj! vezényszót kell alkalmazni! Láss csodát, a buta kutya hamar megtanulja a szabályos láb mellett menést. Mi a gyors változás magyarázata? Amennyiben még a tényleges kondicionálási eljárás előtt, a még közömbös F i (feltételes inger) a Flen i (feltétlen inger) nélkül éri az egyedet, gondokat okozhat. A F i asszociáció nélküli ismétlődése elérve egy bizonyos kritikus számot, a későbbiekben az állat nagyon nehezen tud vele és egy Flen i-rel asszociációt kialakítani. A kiképző pedig nem érti, miért olyan nehéz felfogású kutyája, sőt még értetlennek, butának is tartja. Blokkolás Kísérlettel igazolható, hogy ha egy bizonyos esemény (viselkedésreakció, vagy F i) már nagyon gyakran asszociálódott (az agyban összekapcsolódott) egy bizonyos ingerrel (Flen i-rel), utána már nehezen alakul ki, alakítható ki asszociációja egy másik ingerrel. Spontán megújulás Nincs lehetőségünk annak megállapítására, hogy egy reflexkioltás valóban 100 %-ban sikerült-e. Valamikor régen kondicionálódott reakciók a kioltás, átalakítás után idővel spontán megjelenhetnek, amikor a megfelelő ingerrel újra találkoznak. A hibásan tanított mozdulatsor (például a ferde ülés láb mellett) javítható, de fennáll annak a veszélye, hogy stresszhelyzetben a kutya váratlanul újra a látszólag feledett hibás viselkedést produkálja.
Tanulás pozitív és negatív megerősítéssel Megerősítéses tanulás, a kondicionálás során 1. Tulajdonképpen mit nevezünk megerősítésnek, és hogyan működik? A reflex fogalmának átismétlése és a két legfontosabb tanulási folyamat alapos tárgyalása után, vizsgáljuk meg, hogy a modern neuropszichológia mit nevez megerősítésnek, hogyan hat a kutyánkra és milyen típusait ismerjük. A definíció így hangzik: Azokat a jelzéseket, amelyek egy viselkedési reakcióval időbeni kapcsolatban vannak és ezáltal ennek a viselkedésreakció megjelenésének jövőbeni valószínűségét befolyásolják, megerősítésnek nevezzük. Miközben a megerősítések hatnak a kutyára, igen erős érzelmi reakciókat is kiváltanak, úgymint: félelmet, frusztrációt, örömöt, megkönnyebbülést, dühöt stb. Az a fajta emocionális (érzelmi) állapot, amelyet megerősítés váltott ki, információt ad az egyed jelenlegi fitness (evolúciós siker) állapotának jövőbeni megváltozásáról. Ez az információ az instrumentális kondicionálás bevétel-kiadás-egyenleg folyamatába integrálódik és befolyásolja a kondicionálás kimenetelét. Az előbb említett három feltétel (az érzelmi információk kiváltása és integrálódás a bevétel-kiadásegyenleg folyamatba) a kondicionálási eljárás alatt az idegsejt neuronjain (illetve annak szinapszisain), a pillanat törtrésze alatt lefutnak. A megerősítések ilyen módon befolyásolják a pillanatnyi motivációs állapotot és előbb egy konkrét tevékenységi tendenciát, később egy viselkedési reakciót váltanak ki. Az egyed jelenlegi fitneszállapotát a megjelenő megerősítés megtarthatja az eredeti állapotban, vagy megváltoztathatja: veszélyezteti, illetve javítja. Ide kívánkozik még egyszer az alaptétel: A tanulás az optimális alkalmazkodást szolgálja.
2. A hagyományos fogalomdefiníciók Hagyományos megközelítés szerint a megerősítést jutalomnak, illetve büntetésnek nevezzük. A jutalom következményeként megnő a viselkedés megjelenésének valószínűsége. Ezzel ellentétes hatású a büntetés. Következményeként csökken a viselkedés újbóli megjelenésének valószínűsége. A jutalom valami kellemes érzést vált ki, amit az egyed újra szeretne átélni, míg a büntetés egy viselkedés kellemetlen következménye. A kissé régebbi tanulásbiológiával foglalkozó (külföldi) szakirodalmak különbséget tesznek a pozitív és a negatív jutalom és pozitív, illetve negatív büntetés között. A pozitív és a negatív fogalmakat a hozzáadandó és az eltávolítandó értelmében használják. A jutalom és büntetés hagyományos felosztása Pozitív jutalom: Az egyed valami kellemest kap. Negatív jutalom: Valami kellemetlen eltávolítása miatt jut az egyed kellemes állapotba. Pozitív büntetés: Az egyed valami kellemetlent kap. Negatív büntetés: Valami kellemes eltávolítása okoz kellemetlen érzetet.
A modern neuropszichológia és részben már a legújabb tanuláskutatás is a jutalom és a büntetés fogalmát, a pozitív, illetve negatív értelmű alkalmazását már csak az antropomorf (emberiesítő) jellege miatt is erősen vitatja. 3. Korszerű fogalomdefiníciók Hagyományos megközelítés szerint a megerősítést jutalomnak, illetve büntetésnek nevezzük. A jutalom következményeként megnő a viselkedés megjelenésének valószínűsége. Ezzel ellentétes hatású a büntetés. Következményeként csökken a viselkedés újbóli megjelenésének valószínűsége. A jutalom valami kellemes érzést vált ki, amit az egyed újra szeretne átélni, míg a büntetés egy viselkedés kellemetlen következménye. A neuropszichológiával foglalkozó legújabb művek e fogalmakat már nem így tárgyalják. Helyette új, korszerűbb, tudományosan megalapozottabb definíciókat alkottak. A 1. fejezet elején kiemelt meghatározás így módosul: Azokat a jelzéseket, amelyek egy viselkedési reakcióval időbeni kapcsolatban vannak és ezáltal ennek a viselkedésreakció megjelenésének jövőbeni valószínűségét befolyásolják, megerősítőnek nevezzük. Amennyiben egy megerősítő a vele szoros időbeli kapcsolatban álló viselkedésreakció megjelenésének valószínűségét fokozza, a folyamatot pozitív megerősítésnek nevezzük. Illetve: Amennyiben egy megerősítő a vele szoros időbeli kapcsolatban álló viselkedésreakció megjelenésének valószínűségét csökkenti, a folyamatot negatív megerősítésnek nevezzük. A pozitív és negatív fogalomak a viselkedés mérhető teljesítménye szempontjából (száma nő, ill. csökken) értelmezhető. Azokat a jelzéseket, amelyek mint pozitív megerősítés hatnak, a kutya számára kedvezőként is leírható. Azokat a jelzéseket pedig, amelyek mint negatív megerősítés hatnak, a kutya számára kellemetlen, kerülendőként írhatjuk le. A fitness fogalmának és az egyed optimális alkalmazkodásának összefüggését szem előtt tartva, a dicséret és büntetés, illetőleg a pozitív és negatív megerősítő hatását a következőképp lehet magyarázni:
Az a jelzés mely bizonyos helyzetben, az egyed viszonylagos fitness növekedését okozza, a jövőben a megjelenésével összefüggő viselkedés gyakoribb fellépéséhez vezet. Az élőlényeknél általános szabályként ez az evolúciós siker növelését, illetve optimalizálását szolgálja. A kellemes érzést a fitness szint növekedése és emiatt a viselkedés újbóli kiváltódásának növekvő valószínűsége okozza. Egy kellemetlen érzést okozó jelzés, az egyed fitness szintjének csökkenéséről, illetve annak veszélyeztetettségéről közvetít információt. Azt a viselkedést, mely ilyen kellemetlen következményeket von maga után, valószínűleg kevésbé fogja az egyed felmutatni. Minden élőlény el akarja kerülni fitness szintjének csökkenését. A helyes természettudományos látásmód miatt fontos megismerni a megerősítők valódi hatásmechanizmusát, de mindennapi tréningek alatt használhatjuk továbbra is a közérthetőbb jutalom és büntetés kifejezést. 4. A pozitív és a negatív megerősítés Mit nevezünk kellemetlen ingernek és ez alapján, hogyan határozhatjuk meg a fájdalom fogalmát? A továbbiakban már csak a pozitív és negatív megerősítés kifejezést használom. A megerősítés működését és hatékonyságát, szerepét a fitness növekedésében, illetve csökkenésének elkerülésében, az eddigiekben megismert összefüggéseket úgy is nevezhetjük: tanulás a sikerből és a kudarcból. Gyakran tapasztalhatunk olyan sikeres viselkedési reakciókat, melyek a fitness növekedését okozzák. Az ellentétét ugyanakkor viszont ritkán láthatjuk. A pozitív és negatív megerősítések alkalmazása nem komplikált művelet, de nincs egyetlen receptkönyvben se leegyszerűsítve leírva. Gépiesen soha ne alkalmazzuk! Csak egy idealizált világban képzelhető el a kizárólag pozitív megerősítőkkel végzett tanítás, ahol az élőlény a legkisebb hibát se tudja elkövetni, mert a környezet annyira optimális. Ilyen matematikai modellt létrehozhatjuk a számítógépen; de a természet az evolúció során nem készült fel arra, hogy ilyen állapot valaha is kialakulhat.
A sikerből illetve a kudarcból tanulás, vagyis reagálás a pozitív és negatív megerősítésre, az evolúció során alakult ki. Az evolúció gondoskodott arról, hogy néhány megerősítés már öröklötten rendelkezésre álljon, ami mint reakció az öröklött viselkedésformákra (reflexek) jelenik meg. Bizonyos fajra jellemző öröklött viselkedésminták is rendelkezésre állnak, amiket gyorsan meg tud tanulni. Az öröklött azt jelenti, hogy megerősítés fajtáját nem kell megtanulnia. Öröklött megerősítő például az *étel. Az étel létfontosságú és hiánya erőteljesen rontja a fitness-t. *Az ételt adni = pozitív megerősítés. Az étel megtagadása, különösen az étel elvétele = negatív megerősítés. *étel: Nem teljesen szakszerű megállapítás, hogy étel az öröklött megerősítő. Pontosabb az a megfogalmazás, hogy az ízérzetek (sós, édes, fehérje, stb.) a tulajdonképpeni megerősítők. Klasszikus kondicionálás eredményeként, a sós asszociációja a feltételes inger (FI) száraztáppal és a FI Jól van! -al és a FI nadrágzsebbe nyúlással és, és, és = a megerősítés jutalomfalattal. Az instrumentális kondicionálás bemutatásakor már említésre került a vágyakozás felkeltésének, az ösztönzésnek a szerepe. A falat adása csak abban az esetben tekinthető pozitív megerősítésnek, ha az adott helyzetben a kutya vágyik rá. A falat elvétele pedig csak akkor negatív megerősítés, ha az elvételekor az egyed valóban ragaszkodott hozzá! A megerősítők hatása tehát nem változtathatatlan és tökéletes, hanem a pillanatnyi helyzettől függ. Szintén örökletes megerősítő a fájdalom. A fájdalom általánosságban negatív megerősítő szerepet lát el. A test figyelmeztető jelzése. Olyan káros behatásokra figyelmezteti a szervezetet, mely a fitness-t drasztikusan csökkenti/károsítja egészen a pusztulásig. Ebből következik, hogy azok a viselkedésmódok, melyek a fájdalommal szoros időbeli kapcsolatba kerülnek, a jövőben ritkábban jelennek meg. Még a fájdalomra is igaz, hogy hatása függ a pillanatnyi szituációtól.
Konrad Lorenz írja: Olyan élőlény, amely a klasszikus pavlovi reflexekre képes, ez a reflex két, hatásában egymással ellentétes ingerrel váltható ki. Egyrészt rászoktatható ingerrel (reinforcement), mely az előrehaladó viselkedést erősíti, másrészt viszont leszoktató ingerrel (deconditioning, extinguishing), mely azt gyengíti, vagy teljesen elfojtja. Az embernél az első ingerfajta hatása örömérzettel, a második kedvetlenséggel társul és nem követünk el antropomorfizálást, ha ezt a magasabb rendű állatoknál is röviden jutalmazásnak és büntetésnek nevezzük... Egy viselkedésmód bármiféle rásegítő jutalmazással való szoktatása az organizmust (élőlényt) arra készteti, hogy a jövőbeli jutalom érdekében jelenlegi büntetést is elviseljen... Csábító zsákmány reményében egy kutya, vagy egy farkas sok mindent megtesz, amit egyébként csak nem nagyon szívesen tenne: tüskés bozóton rohan keresztül, hideg vízbe ugrik, és olyan veszélyeknek teszi ki magát, amelyektől bizonyíthatóan fél. A leszoktató mechanizmusok fajfenntartó teljesítménye nyilvánvalóan abban rejlik, hogy ellensúlyt képez a rászoktatókkal szemben, megakadályozva, hogy az organizmus a jutalmat ígérő ingerszituáció iránti igyekezete sodrában olyan veszélyeket vállaljon, amelyek semmiképpen sem állnak arányban az elvárt nyereséggel. Az organizmus nem hozhat olyan áldozatot, mely nem éri meg. Az időjárást figyelmen kívül hagyva nem indulhat egy farkas vadászatra a tél leghidegebb éjszakai viharában egyetlen étkezésért... A jutalom és a büntetés, az öröm és az elkedvetlenedés egymásnak ellentmondó hatása ténylegesen arra szolgál, hogy a fizetendő árat és az elnyerhető nyereséget mérlegelni lehessen... (Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne IKVA 1988). Egy másik megerősítővel (menekülő zsákmány) magas motivációs szintre hozott kutya ilyen állapotban csak a végletesen erős figyelmeztető jelzést veszi figyelembe. Úgy is mondhatnánk, hogy ebben a helyzetben bizonyos szintig, a fájdalomjelzést a belső bevétel-kiadás-egyenleg rendszer nem akceptálja: a kutya továbbfut az üldözött zsákmány után. Általánosságban igaz a következő szabály: emocionálisan (emóció = érzelem, izgatottság) minél inkább érintett a megerősítőkkel végzett kondicionáláskor az egyed, a folyamat annál gyorsabban megy végbe. Ahogy ezt a 8/1. fejezet tárgyalja: a megerősítők, azzal hogy érzelmi reakciókat váltanak ki, hatnak a motivációs szintre és ezáltal a viselkedési készségre. Vagyis ha a kutyánkban nagyon erős a vágy a labda után, sokkal jobban töri magát érte, és gyorsabban tanul, ha vágyainak tárgyát használjuk. Amíg a kondicionáláshoz kapcsolt pozitív megerősítő növeli a pillanatnyi fitness-t és kivált egy pozitív érzelmi reakciót (leegyszerűsítve örömöt). Addig a kondicionáláshoz kapcsolt negatív megerősítő hatása veszélyezteti a pillanatnyi fitness-t és kivált egy negatív emóciót (például félelmet).
Amikor az egyed számára kellemetlen inger abbamarad, illetve megszűnik, ez a fitness szint megmaradása miatt szintén pozitív érzelmi reakciót vált ki (megkönnyebbülést). A folyamatban a megszüntetés pozitív megerősítőként szerepel. Ennek az ellentéte, amikor egy kellemes érzést kiváltó inger marad abba vagy szűnik meg. Ez a fitness szint veszélyeztetettsége miatt negatív emóciót vált ki (leginkább frusztrációt). A megszüntetés aktusát negatív megerősítésnek nevezhetjük. A kondicionálás eredményeként létrejött társításos reflexek időlegesek, fennmaradásukhoz rendszeres ismétlésre van szükség. Az egyetlen helyzet, amely az asszociációt tartósan, hosszú ideig megőrzi, amikor az egyedet olyan erős érzelmi hatás éri, amit már traumának nevezünk. A napi gyakorlatban, a tréningek során az ilyen erős érzelmi reakciókat kiváltó helyzeteket kerülni kell, különben a kiképzés eredménytelen lesz. A fokozott érzelmi hatások különösen akkor károsak: amikor finom asszociációkat alakítanánk ki, amikor olyan viselkedésreakciót kondicionálnánk, ami erős érzelmi hatás esetén nem igazán tartozik a fajra jellemző standardreakciók sorába. Az erős emóció hatására a finomabb ingerekre nem reagál az egyed. Úgy is szoktuk mondani, a kutya időlegesen nagyothallóvá vált. Ennek az oka az, hogy az élőlény ezen állapotában csak a túlélésre törekszik. Felfokozott érzelmi állapot az egyed számára egyben stresszhelyzet is. Ebből adódóan, az idegrendszer tisztán biológiai okok (például adrenalin túltermelés) miatt, képtelen a normális ingerületvezetésre. A kiképzés során minden olyan megerősítőt használhatunk, amelyet a kutya könnyen érzékel, ugyanakkor ténylegesen alkalmas megerősítésre. A kutyakiképzésben kiválóan használható pozitív megerősítők, az étel (nevezzük jutalomfalatnak), és a szociális kontaktus (társas együttlét) minden formája (például a játék, a figyelmesség stb.). A játék ver hidat egy további pozitív megerősítés, a vadászó vagy zsákmányszerző viselkedés felé. A játékeszközt használhatjuk a közös szociális interakcióban (a kellemes, felszabadult, együtt végzett játékban) és bevethetjük, mint üldözhető zsákmányt.
Hangsúlyozni kell, hogy a kellemes jutalmazó érzést nem a falat/zsákmány megszerzése aktiválja, hanem az a tevékenység, ami lehetővé teszi a megszerzést. Ilyen tevékenység például a vadászat, aminek betetőzése, eredménye, pozitív megerősítése, a zsákmány megszerzése. Negatív megerősítésre nagyon alkalmas a fájdalom okozása, az étel elvétele, a társas együttlét megszakítása vagy a sikertelen zsákmányszerzés. A gerincesek esetében, a károsító hatásokra fellépő viselkedésreakciókat összehasonlítva, és párhuzamba állítva az emberi viselkedésreakciókkal, kijelenthetjük, hogy ilyenkor fájdalmat éreznek. Az biztos, hogy a fájdalmat kellemetlen jelzésnek kell tekinteni, amennyiben hatására egy viselkedés megszakad. Viszont csak több kondicionálási folyamat vizsgálata mutatja meg, hogy az adott körülmény mellett a fájdalom ténylegesen negatív megerősítőként hatott-e. Ez a megállapítás végül is érvényes minden megerősítőre. Azon jelzést, mely a jövőben bizonyíthatóan nem befolyásol viselkedési reakciót, a definíció szerint nem lehet megerősítőnek tekinteni. A társas kapcsolat megszakítását is negatív megerősítőnek kell tekinteni. Más gerinces fajokkal való összehasonlítás nélkül is, pusztán megfigyelések alapján bizonyított, hogy a szociális kapcsolat megszakítása az egyedre pszichikai terhet rak. Ez kellemetlen a kutyának és negatív megerősítő hatású. A két említett negatív megerősítő szakszerűtlen, mértéktelen alkalmazása káros, sőt beteges folyamatokat indíthat el az állatban (is). 5. A megerősítők alkalmazása a kiképzői gyakorlatban A megerősítés optimális időzítésére (timing) is érvényes, amit a reflexről feljebb már olvashattak. Az asszociációs idő a napi tréningek során lehetőleg egy másodperc körül legyen. Az alkalmazott megerősítők az adott kondicionálási folyamatban, fejtsenek ki tényleges megerősítő hatást.
Amikor egy nemkívánatos viselkedési reakciót negatív megerősítővel szakítunk meg (hogy aztán a kívánatos alternatív viselkedést pozitív megerősítővel megerősíthessük), a negatív megerősítőnek olyannak kell lennie, hogy a kerülendő magatartást azonnal, megbízhatóan és teljesen megszakítsa. Kerülendő a különböző változatokkal való kísérletezés (például eltérő erősségű megerősítéssel), mert az egyed a kellemetlen ingerhez hozzászokhat. Akkor alakul ki leggyorsabban és legtartósabban a (megerősítővel végzett) kondicionálás, ha a megerősítő kezdettől fogva, a kívánatos eredmény eléréséig, legteljesebb következetességgel kapcsolódik össze a megerősítendő viselkedéssel. Amint pozitív megerősítéssel elértük az optimális gyakorlási szintet, meg kell változtatni a megerősítés stratégiáját. Úgy tudunk egy viselkedésreakciót (a hozzátartozó kiváltóingerrel együtt) erősen, hosszú időre rögzíteni, hogy variáljuk a megerősítéseket. Ha a kondicionálandó viselkedés egyszer sikeres, egyszer nem és ez az egész a kutya számára előre nem prognosztizálható (számítható ki, jósolható meg), a kívánt tanított viselkedés összességében nagyobb megerősítést kap. Ennek az oka az, hogy az állat szempontjából végül is valamennyi viselkedésreakció eredményre vezethetett volna. Éppen ez a variált megerősítés ad magyarázatot arra, miért eredménytelen esetenként a negatív megerősítő alkalmazása. Amennyiben az állat erősen motivált, vagyis nagyon szeretne egy bizonyos tevékenységet elvégezni és a környezetétől időnként mégis egy kellemetlen reakciót tapasztal, ez a viselkedés a legteljesebb mértékű megerősítést kapja: az állat úgy értékeli, hogy viselkedése csak olykor-olykor sikertelen, és minden újabb próbálkozás sikert hozhat. A tanulási folyamatot befolyásolja a megerősítés időzítése (timing) és adagolása. Legjobb hatásfokú a 2. ábránál már javasolt két másodpercen belüli. Az inger és a megerősítés legyen arányos a teljesítménnyel. Építsünk be tartalékokat! Képletesen szólva: Ha a kutya száraz kenyérért is teljesít, ne jutalmazzuk bélszínnel! A kiabálva adott vezényszó tovább nem fokozható. A kutyát nyugodt hangon utasítva, kedvesen dicsérve, szokásos játékkal és falatkával jutalmazva tanítsuk. Később a megszokott hangjelnél nyomatékosabb, erősebb vezényszóval a figyelmetlenné váló kutyát ráncba szedhetjük.
5. Az elsődleges, és a kondicionált megerősítés 5/a. A pozitív megerősítés példájánál maradva azok az ingerek, melyeket a kutya ösztönösen szeret, vagy kellemesnek talál, és nem szükséges tanulás ahhoz, hogy ezen ingereket értelmezze, lehetnek az elsődleges megerősítők (jutalomfalat, játék, társas kapcsolat, simogatás, stb.). Ha a kiskutya leül, és falattal megjutalmazzuk, elsődleges megerősítőt használunk. A felugatásnál az ugató kutya jutalma, hogy foghat. 5/b. Közömbös ingerek a klasszikus pavlovi módszerrel kondicionált megerősítőkké válhatnak. A kondicionálandó inger most is mindig röviddel előzze meg az elsődleges megerősítést. Idővel az így tanult jól van okos!, vagy a klikker hangja önmagában is kiváltja az elsődleges pozitív megerősítő keltette kellemes érzést, illetve a Pfuj! hangjel negatív megerősítő nélkül is elég egy nem kívánt tevékenység beszüntetésére. 5/a, A kondicionált megerősítők Miért van szükség kondicionált megerősítőre? Hiszen ha a kutya szépen megy a láb mellet, jutalmul kaphatja a labdát. A kondicionált megerősítés nagyon hatékonyan a tanításban használható, mivel sokkal gyorsabban el tudja juttatni a jutalmat/megerősítést az kutyához, mint az elsődleges megerősítéssel. A reflexkialakításról tanultuk, hogy minél pontosabban tudjuk időzíteni a megerősítéseket, annál hatékonyabban, gyorsabban tudunk tanítani. Mivel az elsődleges megerősítőt megelőzi, illetve helyettesítheti a kondicionált megerősítő, ezért másodlagos megerősítőnek is hívhatjuk. A másodlagos megerősítők többfélék lehetnek. A dicsérettel, vagy a klikker hangjával jól helyettesíthetjük a játékot, és így gördülékenyebbé tehetjük a tréningeket. A kiképzés eredményessége érdekében a másodlagos megerősítéssel azonos módon további, harmadlagos, vagy negyedleges megerősítőt is kondicionálhatunk (6. ábra). A megerősítők alkalmazásának elveit ismertető szövegben, a 6. ábra számozását és jeleit használtam.
6. ábra: Pozitív megerősítési módok: hibátlan (1-5), illetve hibás, de javított (6-9) gyakorlat esetén 1. 2. 3. 4. 5. Elsődleges pozitív megerősítő (labda, jutalomfalat). Másodlagos poz. Megerősítő Klikker tréning A klikker hangja 6. 7. 9. Elsődleges pozitív megerősítő (labda/falat). Másodlagos pozitív megerősítő feloldó hangjel * Okké! Másodlagos poz. megerősítő hagyományos dicséret Jól van! 8. Másodlagos pozitív megerősítő feloldó hangjel * Okké! Harmadlagos poz. megerősítő bátorító inger Jól van! Másodlagos p. megerősítő dicséret Jól van! Harmadlagos p. megerősítő bátorító inger Jól van! Nem! Másodlagos negatív megerősítő Jó gyakorlat. I. Jó gyakorlat. Jó gyakorlat. Jó gyakorlat. II. Általunk hibásnak ítélt gyakorlat a, Korrekció (pórázrántás) Elsődleges negatív megerősítő b, A jutalom elmaradása (nincs pórázrántás) Elsődleges negatív megerősítő A gyakorlat megismétlése 1. Csak elsődleges megerősítő: Például a felugatás. A kutya ugat, kapja a kart.
2. Kondicionált másodlagos megerősítő: A dicséret. Hagyományos módszer. A kondicionálásakor a tanulandó inger most is mindig röviddel előzze meg az elsődleges megerősítést. Idővel az így tanult Jól van!, vagy Okos!, önmagában is kiváltja az eddig csak az elsődleges pozitív megerősítő keltett kellemes érzést. 3. Kondicionált másodlagos megerősítő 1.: A klikker tréning: Az étel (jutalomfalat) közvetlen elsődleges pozitív megerősítő. A kutyának nem kell előbb megtanulnia, hanem a megkapott ételt érezve, rögtön kellemes érzés fogja el. Ezzel szemben a klikk hang a kutyának közömbös. Klasszikus kondicionálással, sokszor ismételve a klikk hangot követő jutalomfalat adást, válik a klikk-hang a jutalomfalat helyettesítőjévé. A technika alapjaiban roppant egyszerű. Ha az alany éppen valami jót csinál, abban a pillanatban megjutalmazzuk, így biztosítva, hogy a jövőben gyakrabban fogja ismételni ezt a cselekvést. A kutyakiképzők mindig használtak kondicionált megerősítőt. A hanggal adott dicséret, mint amilyen a Jól van!, vagy az Okos!, pótolja, vagy kiegészíti a közvetlen megerősítést. Az emberi hanggal szemben a klikker hangja mindig azonos, mással össze nem téveszthető és villámgyors megerősítő. Az eredményesség szempontjából a jutalom időzítésének kulcsszerepe van (timing). A klikker tréningben KIZÁRÓLAG jutalmazással, illetve a hibás viselkedések figyelmen kívül hagyásával dolgoznak. A tréning során nemcsak, hogy nem használnak negatív megerősítőt, de a kutyára semmiféle fizikai behatást nem megengedett. 4. Kondicionált másodlagos megerősítő 2.: A feloldó hangjel (pl. Ivan Balabanov): A feloldó hangjellel lehet az * Okké! (hátul a nyelv tövén képzett k -val, amitől a klikkerhez kissé hasonló hangon szól az okké), vagy Jó!, Tied!, Játék!, stb. A feloldó megerősítés ötletét két tapasztalat hívta életre. Jó lenne a klikker nyújtotta előnyt kihasználni, ugyanakkor egyrészt a klikker nem biztos, hogy kézben van, amikor egy spontán mozdulatot meg kéne erősíteni, másrészt gyakran mindkét kezünkre szükség lehet a tanítás közben és nincs a közelben szakértő segítő, aki helyettünk kezelhetné a klikkert. A másik tapasztalat, hogy a tanulási folyamatban a jutalmazás előtti pillanat legutolsó mozdulata rögzül. Mondjuk, azt szeretnénk megtanítani a kutyának, hogy szemkontaktusban korrekten haladjon láb mellet. Az ügyesedő tanítványt meg szeretnénk jutalmazni. Bal zsebbe nyúlunk a falatért, előkapjuk a labdát, vagy megemeljük a könyökünket, hogy kiejthessük a hónunk alól a játékát.
Egy össznépi társasjáték keretében keressük és tanuljuk a jobbnál-jobb trükköket, hogyan tudjuk ezt olyan észrevétlen megtenni, hogy a kutya ne pillantson közben a kezünkre. Hiszen a célunk nem az, hogy a kezünkre nézést erősítsük meg. Ha arra kényszerítjük a kutyát, hogy a meglepetésszerűen érkező jutalomra figyeljen, nem tud nyugodtan a szemkontaktusra koncentrálni. Vagy ugrálni fog, vagy túlságosan a jutalomra figyel és más ingerek nehezen jutnak el hozzá (az ilyen kutyára azt szoktuk mondani, hogy túlfeszül). Ezt a hibalehetőséget előzhetjük meg a feloldó hangjellel. A feloldó inger nagyon hasznos, mert: A feloldó hangjel a gyakorlat végét jelzi. A jutalom mindig követi a hangjelet, soha nem csapjuk be! A megerősítést valóban a jutalmazni akart mozdulat kapta. A feloldás tulajdonképpen hidat képez a gyakorlat és a megerősítő jutalom közé. Amikor a kutya meghallja, tudja, hogy vége a gyakorlatnak és, hogy jutalmat fog kapni, mert jól teljesített. A gyakorlaton kívül várja a jutalmát, amit megkaphat akár kicsit később is, hiszen tudja ez biztosan elkövetkezik. Továbbá nem töri magát, hogy a labda, vagy a falat közelébe férjen, nem is kell látnia, hiszen nem a labda aláhullását, hanem a feloldó hangjelet várja. A játék akár a földre ledobva, vagy egy széken is lehet. 5. Ha feloldó megerősítést használunk nincs is szükség a dicséretre (pl. Jól van!, vagy Okos! ), ezért Balabanov a dicséretet nem másodlagos megerősítőként ajánlja. A kutya számára a dicséret bátorításul szolgál. A kedves hangsúllyal adott dicséret magabiztosabbá teszi a kutyát, mert jelzi, jól csinálod és ha így folytatod tovább, megkapod a jutalmadat. Olyan bonyolult, több elemből álló gyakorlatot, mint például a menet közben fektetés behívással nem törhetjük meg mindig azzal, hogy részenként jutalmazzuk játékkal, vagy feloldással. Dicséret mellyel meg tudjuk erősíteni a részgyakorlatot, szintén hidat képez. Áthidalja a hibátlan részteljesítés és a feloldás közötti időt. Bátorításul szolgáló dicséret egy harmadlagos megerősítő. A feloldó azt jelzi, hogy vége a gyakorlatnak, a dicséret pedig az oda vezető helyes utat. A harmadlagos megerősítőt asszociációval, kondicionálással kapcsoljuk a másodlagoshoz, és az elsődlegessel erősítjük meg. 6-9. Mivel a legtehetségesebb kutya is hibázhat, néha korrigálni kell. Az (elsődleges) negatív megerősítést a hagyományos módon büntetésnek hívtuk. Kondicionálással közömbös inger negatív megerősítővé válik. Ez lehet egy pórázrántás (pozitív büntetés), vagy a jutalom elmaradása. (negatív büntetés). Egyikünk sem szeret büntetni és a büntetéstől a kutya nyomottá, kedvetlenné válik. Ha a klasszikus és az instrumentális kondicionálást a következő fejezetben leírtak szerint kombináljuk, elkerülhető a negatív megerősítés káros letörő hatása (a,).