A szlovák kisebbségi önkormányzatok tagjainak nyelvi attitűdjei Uhrin Erzsébet Bevezetés Tanulmányunk a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete A szlovák nyelv Magyarországon című nyelvészeti kutatóprogramjának eredményeiből mutat be részleteket (lásd Uhrin-Zsilák 2009). A kutatás központi részét napjaink szlovák nyelvének, nyelvhasználatának, a nyelvhasználati színtereknek a vizsgálata, elemzése alkotta. Kiemelten foglalkoztunk a nemzetiségek életében meghatározó szerepet betöltő intézményekkel, mint az iskola, egyház, és egyéb más szervezetek. A szociolingvisztikai kutatások egyike a Magyar Köztársaság területén működő szlovák kisebbségi önkormányzatokra, mint nyelvhasználati színtérre és a nyelvhasználattal összefüggő időszerű kérdésekre irányult. A kutatás A szociológiai-szociolingvisztikai kutatás vezetője Mária Homišinová, a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete munkatársa (Kassa), a kutatócsoport tagjai Slavomír Ondrejovič (SZTA Nyelvtudományi Intézete, Pozsony) és Uhrin Erzsébet (Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, Békéscsaba) voltak. A vizsgálat alapvető célja az volt, hogy feltérképezze a magyarországi szlovák kisebbségi önkormányzati testületekben dolgozó képviselők nyelvi viselkedését, a szlovák nyelv használatát elsősorban a nyilvános nyelvhasználati színtereken, de érintőlegesen a családban és a magánéletben is (bővebben Homišinová 2009). A részkutatás előkészítését és megvalósítását a magyarországi és szlovákiai tudományos kutatóintézetek mellett az Országos Szlovák Önkormányzat (Budapest) segítette. A kutatás két szakaszból állt, s azokra a településekre terjedt ki, ahol szlovák kisebbségi önkormányzatok működnek (A szlovák kisebbségi önkormányzatokról lásd Uhrin 2009) Az első szakasz 2006-ban a második szakasz 2007-ben realizálódott, s 114, illetve 116 települést érintett. Önkormányzatonként két-két főt vontunk be a vizsgálatba. A mintát összesen 215 önkormányzati képviselő alkotta. Fő kutatási módszerként szlovák, ill. magyar nyelvű tartalmilag azonos kérdőívet alkalmaztunk, mely 31, ill. 33 kérdésből állt. Az adatközlők 51,6 (111 fő) szlovákul, 48,4 (104 fő) magyarul töltötte ki a kérdőíveket. A kapott adatokat a Statistica 99 statisztikai programmal, matematikaistatisztikai módszerek alkalmazásával dolgoztuk fel a SZTA Társadalomtudományi Intézetében, Kassán. Eredmények Az adatközlők A megkérdezettek szociális-demográfiai jellemzői alapján megállapítható, hogy a mintában: - a nők domináltak, a minta kétharmadát alkották - az adatközlők háromnegyede a közép- és az idősebb nemzedékhez tarozott, 35-64 évesek 273
- a csoporton belül meghatározó a családi életforma, a válaszolók közel háromnegyede házastársi kapcsolatban élt - az egyes iskolázottsági szintek egyenlően oszlottak meg. A nyelvi attitűdök Jelen tanulmány a testületek tagjainak szlovák nyelvhez kötődő nyelvi attitűdjeit vizsgálja. Pontosabban három kérdést közülük, amelyeket a kutatás második szakaszában a 2006-os kisebbségi önkormányzati választások után tettünk fel a megválasztott új képviselőknek. Az attitűd szociálpszichológiai fogalma viszonylag régóta szerepel a különféle társadalomtudományi területek kitüntetett vizsgálati kérdései között Az attitűdök nyelvészeti megközelítése a 60-as évek elején válik fontos kérdéssé elsőként a nyelvszociálpszichológiában, azután a szociolingvisztikában, az antropológiai nyelvészetben, majd a diskurzuselemzésben (Bartha 2007). A szakirodalom szerint a nyelvi attitűd egy-egy nyelvvel, illetve nyelvjárással szemben kialakult értékelő jellegű vélemény, mely jelentős szerepet játszik a nyelvhagyományozásban a nyelvmegtartásban, ill. nyelvvesztésben, a nyelvi konfliktusokban valamint a nyelvi változásokban (Erb 2007). A nyelvi attitűd a nyelvi viselkedéssel bonyolult és összetett módon függ össze. Egyesek szerint a nyelvi attitűd nagymértékben meghatározza a nyelvi viselkedést, mások úgy vélekednek, hogy maga a nyelvi attitűd is nyelvi viselkedésből fakadó tényező. Megint mások szerint ellentmondásos és ambivalens a viszony a nyelvi attitűdök és a nyelvi viselkedés között (vö. Borbély 2007). A nyelvi attitűdöket a társadalmi politikai, illetve nyelvpolitikai változások egyaránt alakítják, vizsgálatuknak tehát rendkívül fontos nyelvtervezési, nyelvpolitikai vonatkozásai vannak. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztálya és az ELTE BTK Magyar Nyelvi Tanszéke A nyelvi másság dimenziói: A kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei című projektum keretében, a kutatóintézetünk közreműködésével végzett tótkomlósi kutatás konklúziói is ezeket a megállapításokat igazolják. Példák az eredményekből: A területi változatok negatív megítélése a nyelvcserét segíti elő. A saját nyelv alacsony presztízse szintén a nyelvcserét segíti elő. Megfigyeltük azonban párhuzamosan azt is, hogy a saját nyelvhez való pozitív viszonyulás, függetlenül attól, hogy az nyelvjárás, vagy az iskolában elsajátított irodalmi nyelv, jelentős mértékben lassítja, lassíthatja a nyelvcsere folyamatát. A program vezetői és kidolgozói Bartha Csilla és Borbély Anna voltak. A tanulmányban feldolgozott kérdések Az önkormányzati képviselőknek feltett kérdésekkel kettős célt követtünk. Egyrészt és első sorban a szlovák nyelv megőrzésére, továbbfejlesztésére vonatkozó véleményüket, nyelvi értékítéletüket kívántuk megismerni. Másrészt, másodsorban a végrehajtható nyelvi feladatok számbavételét módszertani segítségnyújtásnak is szántuk. A minta 85 főből állt. A válaszadók száma közel 100-os volt minden kérdésnél. 32. kérdés: Ön szerint milyen mértékben teljesíti a településen működő szlovák kisebbségi önkormányzat az alábbi feladatokat? Értékeljen minden tevékenységet az 1-től 274
7-ig terjedő skálán, ahol az 1-es alacsony mértéket, gyenge teljesítményt a 7-es magas mértéket, kiváló, teljesítményt jelent. 1. táblázat: A szlovák kisebbségi önkormányzatok munkájának értékelése Hagyományok és szokások őrzése Értékek 1 2 3 4 5 6 7 1,2 2,4 4,8 11,9 19 32,1 Átlagérték (M) Eltérés az átlagtól (DS) 28,6 5,56 1,37 84 Szlovák nemzetiségi feladatok Összesen (n) Az anyanyelv megőrzése, fejlesztése 1,2 2,4 13,4 25,6 20,7 19,5 17,1 4,89 1,45 82 Nemzetiségi oktatás támogatása 2,4 9,6 10,8 12,1 20,5 20,5 24,1 4,96 1,73 83 A szlovák vallási élet támogatása 6,2 17,3 14,8 21 14,8 16 9,9 4,08 1,76 81 A szlovák kultúra fejlesztése 2,5 1,2 13,6 16,04 30,9 19,8 16 4, 95 1,44 81 A válaszok a képviselők önértékelése szerint azt tükrözik, hogy a szlovák kisebbségi önkormányzatok a legeredményesebben a hagyományokat és a szokásokat valamint a kultúrát ápolják. A megkérdezettek 70-80-a a skálán az 5-től 7-ig terjedő értékeket jelölte be, tehát jónak, nagyon jónak, kiválónak értékelte ezen tevékenységek ellátását. Az anyanyelv megőrzése, fejlesztése, a nemzetiségi oktatás és szlovák nyelvű vallási élet támogatása terén vannak még a testületeknek tennivalóik. Az adatközlők véleménye azonban igen eltérő, amint azt az átlagtól (M) való 275
eltérést jelző statisztikai mutató (SD) tükrözi. Ezek az adatok a kutatott települések különböző helyzetére utalnak. A legfeltűnőbb a különbség a szlovák vallási élet (SD=1,76) terén. A válaszok arra engednek következtetni, hogy vannak városok, községek, ahol egyáltalán nem vagy csak nagyon szerény mértékben megoldott az anyanyelvű hitélet biztosítása a hívők számára. Ugyanez a véleménykülönbség állapítható meg - csak kevesebb esetben - a szlovák nyelvű oktatás feltételeiről. A nemzetiségi közösségek életében meghatározó jelentőséggel bíró két nyelvhasználati színtér támogatására vonatkozó érdekvédelmi tevékenység hiányát is tükrözik egyúttal a válaszok. Szembetűnő, hogy a képviselők közel 85-a úgy ítéli meg, hogy a szlovák önkormányzatok nem tesznek eleget az anyanyelvük megőrzése, fejlesztése érdekében Kétségkívül ez a magyarországi szlovák nemzetiség életében az egyik legnehezebb, mondhatni kritikus terület, ahol nem lehet rövid időn belül látványos eredményt elérni. Biztató viszont a megválasztott képviselők őszinte hozzáállása a nyelvkérdéshez, mely magában rejti a pozitív elmozdulás, a későbbi konkrét tettek, intézkedések lehetőségét. Ezeket a megállapításokat támasztja alá a következő nyitott kérdés is, melyre csak 38-an válaszoltak, ami kevesebb, mint 50. (De az is lehet, hogy csak elfáradtak az adatközlők a kérdőív végére). A legtöbb válasz (a 38-ból 25) azért tartalmazza a nyelvmegőrzés, mindenekelőtt a nyelvoktatás fontosságát, valamint sok hasznos javaslatot. Például cserekapcsolatok kiépítését önkormányzati, intézményi, de családi szinten is szlovákiai családokkal, családi csereüdültetés bevezetését, kirándulásokat, táborokat Szlovákiában stb. Hazai szlovák-szlovák kapcsolatok ápolását. Figyelemreméltó, hogy sok felnőtt igényelné a nyelvtanfolyamokat, társalgási alkalmakat. Több szlovák nyelvű rendezvényt, színházi előadást, elérhető szlovák nyelvű TV rádióműsort, aktív nyelvhasználati lehetőségeket szeretnének a képviselők. 33. kérdés: Mi az elképzelése, melyek a szlovák önkormányzat legfontosabb feladatai?- a 32. kérdésből eredően és azon kívül? Írjon példákat, hogyan valósítaná meg a feladatokat? Példák a válaszokból: Az iskolában tanult vagy otthonról hozott szlovák nyelvtudást nyelvtanfolyamokon, szlovák nyelvű társalgásokon kellene továbbfejleszteni, ill. szinten tartani (76 éves férfi) A szlovák nyelv taníttatása, tanulása, gyakorlása, tanfolyam szervezése gyerekek és felnőttek részére egyaránt. (56 éves nő), A szlovák nyelv oktatását megszervezni az oviban és az általános iskolában. A templomban szlovák imák és énekek újraélesztése, bevezetése, legalább ünnepnapokon (57 éves férfi) Najdôležitešie by bolo zachovať slovenský jazyk, ale to je ťažké, lebo mladá generácia, ktorá sa síce učila slovenčinu, nehovorí ňou a zabúda ju. (65 éves férfi: A legfontosabb a szlovák nyelv megőrzése lenne, de ez nehéz, mert a fiatal nemzedék, akik ugyan tanultak szlovákul, nem beszélik, ezért elfelejtik a nyelvet. (Fordította UE)) A következő kérdésben a nyelv megőrzését segítő feladatokat soroltuk fel, a teljesség igénye nélkül, összesen 20-at A képviselőknek el kellett dönteniük, mennyire tartják megvalósításukat szükségesnek településükön, szintén 1-től 7-276
ig terjedő értékelő skálán. Terjedelmi korlátok miatt nem áll módomban jelen tanulmányban a részletes százalékos kiértékelést közölni, ezért csak két domináns mutatót, az átlagértéket és az átlagtól való eltérést tartalmazza a táblázat. Kiemelem továbbá a képviselők által legszükségesebbnek és legkevésbé szükségesnek tartott tevékenységeket. 34. kérdés: Az ön régiójában/lakóhelyén ön szerint szükséges (Jelölje meg a megfelelő számot minden lehetőségnél!): 1: határozottan nem / 2: nem / 3: inkább nem / 4: nem tudom / 5: inkább igen /6: igen / 7: határozottan igen 2. táblázat: A szlovák kisebbségi önkormányzatok szükségesnek tartott feladatai Eltérés Feladatok Átlagérték az átlagtól (n) Összesen (M) (DS) Szlovák nyelvtanítás az iskolákban 5,79 1,58 85 Szlovák nyelvtanfolyam szervezése 5,55 1,25 84 Szlovák színházi előadások szervezése 5,00 1,46 82 Szlovák filmvetítések megvalósítása 4,75 1,28 80 Szlovák újságok, folyóiratok kiadása 4,72 1,50 81 Helyi újság megjelentetése szlovák nyelven 4,10 1,72 83 Szlovák nyelvű rádióműsor 4,40 1,53 82 Szlovák nyelvű TV adás 4,99 1,62 82 Szlovák nyelvű helyi rádióadás 3,73 1,64 79 Szlovák nyelvű helyi TV adás 4,31 1,79 80 Szlovák nyelvű mise, istentisztelet 4,86 1,44 80 Szlovák nyelvű hitoktatás 3,81 1,64 79 Szlovák irodalmi programok szervezése 4,88 1,42 82 Szlovák nyelvű tudományos ismeretterjesztő 3,79 1,71 81 előadások szervezése Szlovák nyelvű könyvek, kiadványok megjelentetése 4,51 1,67 81 Szlovák nyelvű propagandaanyag kiadása 4,49 1,46 80 Szlovák feliratok, táblák elhelyezése 5,24 1,49 82 Szlovák nyelven tárgyalni az önkormányzat 4,78 1,52 82 ülésein Írásos anyagok, hivatalos iratok kiadása 3,51 1,67 81 szlovákul A szlovák nyelv használata a különböző kulturális, közösségi és politikai rendezvényeken 4,94 1,66 82 277
Az adatközlők közül a legtöbben az iskolai (1) és az iskolán kívüli (2) nyelvoktatás biztosítását tartják a legszükségesebb, legfontosabb feladatnak. Több mint 70, ill. 60 százalékuk válasza a (1) ill. (2) kérdésre határozottan igen, illetve igen. E két esetben a legmagasabbak az átlagértékek is: 5,79 (1), 5,55 (2). Az oktatást követik a nyelv szimbolikus funkcióját jelképező szlovák feliratok, táblák, közel 55 válasza a kérdésre határozottan igen, illetve igen. Majd a szlovák nyelvű színházi előadások (közel 60 válasza igen, ill. inkább igen), szlovák nyelvű TV-műsorok (több mint 55 válasza igen, ill. inkább igen) és szlovák irodalmi programok (több mint 50 válasza igen, ill. inkább igen) következnek. A legalacsonyabb értéket a hivatalos írásbeli nyelvhasználat kapta (több mint 40 válasza nem, ill. inkább nem). Elgondolkodtató, hogy a képviselők 23,2-a nem tudja eldönteni, szükséges-e szlovák nyelven tárgyalni az önkormányzat ülésein. A kapott adatok arról árulkodnak, hogy a közéletben, közigazgatásban nem használatos az írásbeli szlovák nyelv, hogy ezeken a nyelvhasználati színtereken nem, ill. keveset beszélnek szlovákul a magyarországi szlovákok. E helyzet okai összetettek, hosszabb elemzést érdemelnének, jelen tanulmányban csak a két legfontosabbat emelem ki. A hazánkban élő szlovákok nem ismerik a hivatalos nyelvet, mert közel 300 éve magyar nyelvi környezetben élnek, s legtöbbjük az iskolában sem tanult szlovákul. A modern közéleti közigazgatási--politikai szakterminológiát el kellene sajátítaniuk, meg kellene tanulniuk a képviselőknek, s ez bizony nem kis feladatot jelent a sokszor a nyelvjárást is alig beszélő aktivisták számára. A magyar nyelvűség másik döntő oka, hogy a testületi üléseken rendszeresen jelen van a jegyző, ill. a meghatalmazottja, akik nem tudnak szlovákul. S mindehhez: a jegyzőkönyveket, írásos dokumentumokat magyar nyelven kell leadni. A dokumentumok rendszeres fordításához pedig nem biztosítottak sem az anyagi sem a személyi feltételek. A kérdésekre adott válaszok alapján azt is láthatjuk, hogy a megkérdezettek véleménye igen különböző az egyes feladatok szükségességének a megítélését illetően. Az átlagtól való eltérést jelző mutató (SD), minden esetben jóval meghaladja a közép-, ill. átlagértéket közelítő 1-et. A legfeltűnőbb a véleménykülönbség a szlovák nyelvű hitoktatás terén közel ugyanannyian (21,5) válaszoltak a kérdésre inkább nemmel, mint igennel (20,3). Záró gondolatok A kutatás eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a magyarországi szlovák kisebbségi önkormányzatok, minden nehézség, probléma és önkritika ellenére, jól szolgálják a szlovák nyelv és kultúra revitalizációját. A képviselőtestületek támogatják a szlovák nyelv tanítását, a kulturális csoportok működését, falunapokat és fesztiválokat, kisebb-nagyobb programokat szerveznek, próbálják életre kelteni az anyanyelvi egyházi életet, folyóiratokat, publikációkat jelentetnek meg, törekszenek a közösségük eredményes érdekképviseletére. Az önkormányzati képviselők kiemelt feladatuknak tartják a szlovák nemzetiségi kultúra 278
megőrzését, fejlesztését, továbbadását. A nyelvápolást, nyelvmegőrzést, a szlovák nyelv rendszeres használatát úgy a hivatalos, mint a magán szóbeli és írásbeli kommunikációban többségük szintén fontos feladatnak tartja, bár a kapott válaszok ráirányítják a figyelmet arra, hogy ezen a területen jelentős tartalékok, vannak még. A ki nem használt lehetőségek feltárásához, kiaknázásához azonban több módszertani és anyagi segítségre, útmutatásra volna szükségük a nemzetiségi közösségek választott testületeinek. Irodalom Bartha Cs. 2007. Nyelvváltozat- és/vagy nyelvcsere? Hat magyarországi kisebbségi közösség nyelvi attitűdjeinek összehasonlító elemzése.. In: Zelliger E. (szerk.) Nyelv, területiség, társadalom. 2007. A 14. élőnyelvi konferencia (Bük, 2006. október 9 11.) előadásai. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 95-113. Borbély A. 2007. Nyelvi attitűdök a magyarországi román és szerb közösségben. In: Zelliger E. (szerk.). 89 95. Erb M.2007. Nyelvi attitűdök a tarjáni német közösségben. In: Zelliger E. (szerk). 61-70. Homišinová, M 2008. A szlovák kisebbségi önkormányzatok munkatársainak nyelvhasználata: megnyilvánulási formák és összefüggések. In: Uhrinová, A., Žiláková, M. (eds.) 2008. Slovenský jazyk v Maďarsku - A szlovák nyelv Magyarországon I.-II. Békešská Čaba: VÚSM. 288-315. Uhrin E. 2007. A magyarországi szlovákok nyelvi attitűdjei. In: Zelliger E. (szerk.). 70 79. Uhrin E. 2009. Szlovák kisebbségi önkormányzati rendszer Magyarországon. Barátság, XVI. évf. 3. sz. Kulturális és közéleti folyóirat. Budapest: Filantróp Társaság Barátság Egyesülete. 6093-6094. Uhrinová, A., Žiláková, M. (eds.) 2008. Slovenský jazyk v Maďarsku - A szlovák nyelv Magyarországon I.-II. Békešská Čaba: VÚSM 279