A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉG BEFEKTETÉSÖSZTÖNZÉSI KONCEPCIÓJA

A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉG BEFEKTETÉSÖSZTÖNZÉSI KONCEPCIÓJA 1

A Mátészalkai kistérség befektetés-ösztönzési koncepcióját a Szatmári Többcélú Kistérségi Társulás megbízásából a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. készítette. A koncepció összeállításában közreműködtek: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. részéről Kósa Tímea, igazgató Filepné dr. Nagy Éva PhD, igazgatóhelyettes Deák Attila program menedzser, terület- és településfejlesztési szakértő Az adatgyűjtésben közreműködtek: Jászai Dániel Kocsis Anett Kovács András Tóth András A Szatmári Többcélú Kistérségi Társulás részéről Kovács Lajos, elnök Dr. Felföldi Botond, igazgató Csernyik Dóra, területfejlesztési menedzser 2010 Ez a dokumentáció a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. szellemi terméke. A hozzá kötődő a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvényben meghatározott vagyoni jogok a szerzőket, valamint a megrendelőt illetik. 2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ...5 BEFEKTETÉSI TRENDEK MAGYARORSZÁGON...11 HELYZETELEMZÉS...15 1. A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉG ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA...16 1.1. Elhelyezkedés...16 1.2 Természetföldrajzi adottságok...17 1.3 Történeti tényezők...18 1.4 Elérhetőség, főbb közlekedési tényezők...21 1.5 A kistérség településszerkezete...27 2. A GAZDASÁGI SZERKEZET ELEMZÉSE...31 2.1 Ágazati szerkezet...31 2.2 A gazdasági ágazatok teljesítőképessége...37 2.2.1. Primer szektor...37 2.2.2. Szekunder szektor...41 2.2.3. Tercier szektor...44 2.2.4. Turisztikai ágazat...47 2.2.5. Kvaterner szektor (K+F)...53 2.3 Vállalkozói struktúra...55 2.4 A munkaerőpiac szerkezeti elemzése...62 3. A HUMÁN ERŐFORRÁSOK ELEMZÉSE...67 3.1 A demográfiai folyamatok alakulása...67 3.2 Iskolázottság...72 3.3 Jövedelemstruktúra...74 3.4 Egészségi állapot...77 3.5 Az információs társadalom szintje...79 4 A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET BEMUTATÁSA...81 4.1 A természeti környezet állapota...81 4.2 Az épített környezet állapota...86 5 A FUNKCIÓELLÁTOTTSÁG ELEMZÉSE...90 5.1 Műszaki infrastruktúra...90 5.2 Üzleti infrastruktúra...98 5.3 Társadalmi infrastruktúra...102 6. A HELYI FEJLESZTÉSPOLITIKA EREDMÉNYEI...111 7. A TÉRSÉGET ÉRINTŐ GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI RENDSZEREK...117 7.1 Interregionális határon átnyúló regionális együttműködések...117 7.2 Vállalkozási övezetek, gazdasági övezetek...120 7.3 Klaszterek...123 SWOT ANALÍZIS...125 A MEGCÉLZOTT BEFEKTETÉSI SZEGMENSEK AZONOSÍTÁSA...128 VERSENYTÁRSELEMZÉS...130 3

1. VERSENYTÁRSELEMZÉS MÓDSZERTANA...131 2. A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉG TELEPÜLÉSEINEK VERSENYKÉPESSÉG VIZSGÁLATA...132 TERVEZÉSI KERETEK...142 1 ORSZÁGOS FEJLESZTÉSI TERVEK...143 2. REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI TERVEK...148 3. MEGYEI FEJLESZTÉSI TERVEK...150 4. KISTÉRSÉGI FEJLESZTÉSI TERVEK...151 STRATÉGIA...153 MELLÉKLETEK...165 4

5 BEVEZETŐ

A gazdaságfejlesztés egy térség fejlesztésének legfontosabb eleme, olyan folyamatos tevékenység, mely az önkormányzati, a non-profit és profitorientált szektor együttes tevékenységének, egymásrautaltságának eredménye. A települési önkormányzat többnyire csak közvetett módon részese az adott országban működő gazdaságfejlesztési intézményrendszernek, a kormányzat, a regionális intézmények, a megyei önkormányzat, a vállalkozások, a gazdasági érdekképviseletek mellett. Ez a részvétel szerves kapcsolódást, koordinált eszközök alkalmazását kívánja, mely összhangban van a kormányzati gazdaságpolitikai és szabályozórendszer elemeivel, a regionális, a megyei fejlesztési koncepciókkal és a vállalkozói üzleti, befektetői prioritásokkal. A helyi gazdaságpolitika ma az általános térség- és településfejlődési törekvések, életszínvonal-növekedés mellett, alapvetően mint a vállalkozások piaci kudarcai számának csökkentésére és az induló vállalkozások támogatására irányuló tevékenységként jelenik meg. Nemzetközi tapasztalatok igazolják, hogy egy térség tartós megújulása, akár a külföldi tőke bevonása is csak ott lehet eredményes, ahol az agglomerációs előnyöket kihasználják, az ipartelepítések ráfűződnek a helyi kompetenciákra, a termelési bázisokra, azokkal valamilyen integrációra lépnek, építenek a helyi erőforrásokra, kötődnek a humántőkéhez, annak szakképzettségéhez, tapasztalataihoz, igénybe veszik a helyi szolgáltató funkciókat stb. Ennek megfelelően egy térség gazdasági fejlődésének négy feltétele van: - a térség munkaerő-kínálatának megfelelő minősége és motiváltsága (humántőke); - az innováció-releváns szolgáltatások fejlettsége, mint pl. képzés, tanácsadás, finanszírozó intézmények; - az információs piacok gyors elérésének lehetősége (technika, értékesítési és beszerzési piacok, konkurensek stb.) és - a mindezeken alapuló innovatív, dinamikus vállalkozások megléte. Egy térség gazdaságfejlesztésének meghatározó pillére a beruházások fogadási készségének és képességének kialakítása, a gazdasági, üzleti infrastruktúrának a fejlesztése, az innovatív kis- és középvállalkozások megfelelő inkubációja. Ez egyrészt a meglévő gazdasági infrastruktúra-elemek közötti kapcsolat javítását, a további fejlesztések összehangolását, a lehetséges specializációk meghatározását, másrészt az új fejlesztések megfelelő megalapozását kívánja meg. Az ipari parkok, inkubátorházak, iparterületek fogadókészségének javítása mellett kiemelt feladat a gazdasági szereplők számára szükséges információs bázis és hálózat kiépítése, működtetése, az erre épülő vállalkozástámogató koordinációs, tanácsadói és marketingtevékenység rendszerének kialakítása, a térségen belüli és az interregionális kooperációs és beszállítói kapcsolatok erősítése. Az infrastrukturális előnyök és az azokhoz kapcsolódó pénzügyi kedvezmények mellett szükséges a befektetői preferenciák határozott megjelenítése, bővítése, hiszen a gyorsított növekedés sikere múlik ezen. A 21. századi befektetés-ösztönzésre legjellemzőbb tendencia a versenyképesség szerepének felismerése, a versenyképes termelési szerkezet és infrastruktúra 6

kialakítása és fejlesztése, valamint azoknak a külföldi kezdeményezéseknek a felkarolása, amelyek a helyi gazdaságra pozitív hatással lehetnek és áttételesen érvényesülő hatásaiknak köszönhetően növelhetik annak versenyképességét. A területi térségi, városi versenyképesség a vállalkozói versenyképességre épülően számos tényező, adottság fejlettségében, outputban, teljesítményben jelenik meg, s válik mérhetővé. A térség, település versenyképességének legfőbb eredménye, célja a lakosság életszínvonalának, életminőségének javulása, a térségi, városi jövedelem növelése, s ennek meghatározójaként a termelékenységi, foglalkoztatottsági helyzet kedvezőbbé válása. A versenyképességet befolyásoló tényezőket két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy közvetlenül vagy közvetve fejtik ki hatásukat. Kiemelkedő fontosságúak azok az alaptényezők, amelyek a gazdasági teljesítményekre, a jövedelmezőségre, valamint a munkatermelékenységre és a foglalkoztatottsági rátára közvetlenül, általában rövid időtávon belül hatnak. Lényegesek továbbá azok a társadalmi, gazdasági, környezeti, kulturális stb. folyamatok és paraméterek, a sikeresség faktorai is, amelyek a versenyképességre közvetett módon, áttételeken keresztül, hosszabb időtávon hatnak, de szintén befolyásolják a térség tartós gazdasági teljesítményét. A térség versenyképességét meghatározó jellemzők és tényezők három egymásra épülő szintje adható meg: 1. az alapkategóriák: jövedelem, munkatermelékenység és foglalkoztatottság, 2.. az alaptényezők: az alapkategóriákat közvetlenül meghatározó tényezők, 3. a sikeresség faktorai: az alapkategóriákat és alaptényezőket közvetetten befolyásoló tényezők. 1 A versenyképességet meghatározó jellemzőkkel felépíthető a versenyképesség piramismodellje, amelynek talpazatát a hosszú távú sikeresességhez elengedhetetlen társadalmi és gazdasági faktorok alkotják, a piramis középső részén az alaptényezők találhatók, amelyekre épülnek a versenyképesség definíciójában szereplő kategóriák, míg a piramis csúcsán a végső cél, a térség lakosságának életszínvonala, életminősége található. 1 Lengyel Imre: A regionális versenyképességről, Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. december 7

1. ábra: A régiók, térségek és városok versenyképességének piramismodellje Cél Alapkategóriák Alaptényezők Sikerességi faktorok Forrás: Lengyel Imre: A regionális versenyképességről (Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. december) Befektetés-ösztönzési eszközök és fejlesztési irányok A gazdaságfejlesztési / befektetés-ösztönzési stratégiai programcsomag célja: a jövőbeni befektetések, fejlesztések fogadókészségének és képességének javítása annak érdekében, hogy minél vonzóbbá váljon a térség a külső és a már itt tevékenykedő vállalkozások további beruházásai számára. Ennek érdekében olyan világos és egyértelmű befektetői kedvezményrendszer kialakítása, amely megkülönböztethetővé, vonzóvá teszi a térségi beruházásokat, épít az országos, regionális és helyi támogatások összhangjára. Az Európai Unióhoz való csatlakozás több ponton is változást hozott a befektetésösztönzési tevékenységben Magyarországon. Alapvető fordulópontot az jelentett, hogy az addigi, a térség sajátos tényezőire alapuló ösztönző rendszert felváltotta számos közösségi szintű politika (pl. versenypolitika). A közösségi versenyjog nem utasítja el 8

teljesen az állami támogatások lehetőségét azzal, hogy hozzájárul olyan támogatások nyújtásához, amelyek bizonyos, a Közösség által is kitűzött gazdaság- és társadalompolitikai célok alapvető elérései eszközeit képezik, esélyt adnak a kevésbé kedvező helyzetű régióknak versenyképességük növelésére. A befektetetés-ösztönzési eszközök három csoportba sorolhatók: 1. Fiskális ösztönzők: pl. társasági adókedvezmény, fejlesztési adókedvezmény (2003-tól csak bizonyos nagyságú befektetések esetén); 2. Financiális ösztönzők: képzési támogatás, munkahely-teremtési támogatás, egyedi kormánydöntéssel megítélt támogatás, az EU által támogatott pályázati lehetőségek; 3. Egyéb kedvezmények: pl. ipari parkok, inkubátorházak, vállalkozási övezetek, valamint a helyi önkormányzatok által nyújtott kedvezmények. A befektetés-ösztönzés általában alkalmazott fejlesztési tevékenységei: 1. Pénzügyi feltételek, kedvezmények szélesítése, a gazdasági, üzleti és szolgáltatási infrastruktúra feltételeinek javítása A befektetői kedvezményi, támogatási rendszer célja olyan világos és egyértelmű befektetői kedvezményrendszer kialakítása, amely megkülönböztethetővé, vonzóvá teszi a térségi beruházásokat, épít az országos, regionális és helyi támogatások összhangjára. Az önkormányzat által nyújtható közvetlen kedvezményrendszer elemei elsősorban a következők: 1. vállalkozás betelepülésének segítése olcsó vagy ingyenes telekkel; 2. kedvezményes bérleti díjak; 3. kedvezményes földhasználati díjak; 4. helyi gazdaságfejlesztési támogatási alap működtetése (elsősorban az iparűzési adóból elkülönített, pályázat útján a vállalkozóknak visszajuttatott támogatás); 5. további helyi adókedvezmények (az egyéb, ingatlan-, építmény- és telekadó, kommunális adó vagy idegenforgalmi adó vonatkozásában nyújtott kedvezmények); 6. ingatlanfejlesztés (meg kell jegyezni, hogy az ingatlanfejlesztés tőkeigényes tevékenység, amelynek kockázatai is vannak, pl. nem vagy csak hosszú idő múlva sikerül értékesíteni azt. 2. Befektetés-ösztönzést szolgáló marketingtevékenység település/térségmarketing Napjainkban a település/térségmarketing aktualitását az a tény adja, hogy a település/térség vezetőinek meg kell felelniük az új elvárásoknak, lépést kell tartaniuk a bővülő lehetőségekkel, követniük kell az Európai Unió által diktált fejlődési irányvonalakat. Ez egyrészről a térség sajátos arculatának megőrzését jelenti, ami turisztikai vonzerőt jelenthet, másrészről a fejlesztések segítéségével növelhető az adott térség versenyképessége, vonzóvá tehető tenni a potenciális befektetők, a látogatók számára. 9

A térségmarketing nem más, mint adott térség versenyképességének, komparatív előnyeinek, vonzerejének feltárása, realizálásának segítése, kommunikálása a területi sokoldalú fejlesztési, gazdasági, életmódbeli céljainak elérése érdekében, szolgálatában. Leegyszerűsítve a térség promócióját, reklámozását, értékesítését jelenti különböző célcsoportok irányába. A marketing egy sajátos településpolitikai, fejlesztési eszköz, amelynek célja, hogy előmozdítsa a lakók és a település érdekében munkálkodó, cselekvő intézmények, cégek, egyének igényeinek, érdekeinek kielégítését. A marketing szintetizáló, koordináló eszköz, amely egységes arculat, imázs formájában megjeleníti, pozícionálja, kommunikálja a térséget, tehát egyfelől vezetési, működési szemléletet, másfelől konkrét tervezési és működtetési eszközrendszert jelent. A térség versenyképességének megőrzése érdekében elengedhetetlen a vonzó gazdasági, üzleti és szolgáltatási környezet kialakítása, amely előmozdítja a beruházásokat, az innovációt és a vállalkozókészséget. Az üzleti infrastruktúrák és a magas színvonalú üzleti szolgáltatások elérhetősége fontos előfeltételei a versenyképes vállalkozói szféra kialakulásának. Emellett a külső befektetők egyik alapvető elvárása bármely térséggel szemben, hogy az képes legyen infrastruktúrával megfelelően ellátott, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező telephelyet lehetőleg kedvező feltételek mellett biztosítani. 10

BEFEKTETÉSI TRENDEK MAGYARORSZÁGON A befektetési folyamatok alakulása a rendszerváltástól napjainkig 11

A működőtőke-beáramlás (foreign direct investment vagy FDI) klasszikus meghatározása szerint akkor történik meg, mikor egy vállalat a saját államán kívüli országban végez beruházást, például egy gyár építésével, létrehozva ezzel egy multinacionális céget, amely áll az anyavállalatból és más országbeli leányvállalataiból, fióktelepeiből. Az IMF azon további kitételt is figyelembe veszi, miszerint az anyavállalatnak befolyással kell bírnia beruházása fölött, ami a leányvállalatban legalább 10%-os szavazatbéli részesedést jelenti. 2 A működő tőke beáramlásának maximalizálása áll a befektetés-ösztönzési célkitűzések között az egyik legprominensebb helyen. Az elmúlt évtizedekben, a világgazdaságban megfigyelhető volt a működőtőke áramlás felgyorsulása, illetve nagyságának növekedése, de ezek eloszlása az országok és régiók között egyenlőtlen volt. A világgazdaság motorjává az 1980-as évek közepétől a működőtőke-befektetések váltak. A külföldi tőkebefektetések és a regionális gazdasági mutatók között kapcsolat mutatható ki, a külföldi beruházások a gazdaság térformáló tényezőivé váltak. 1989-90-től Magyarországon is megkezdődött a gazdaság liberalizácója, szabaddá vált az áru- és tőkemozgás. Míg 1990 előtt a magyar gazdaságot elsősorban a belső gazdasági viszonyok befolyásolták, a liberalizációval rohamosan erősödött a külső befolyás, a transznacionális vállalatok, a külföldi beruházások, és ezeken keresztül a globalizáció megjelenésével. 3 Működőtőke-beáramlás az 1990-es években Az 1990-es években a világgazdaságban, a beáramló működő tőke mindvégig dinamikusan növekedett. A tíz év során összességében a beáramló működő tőke nagysága a 6,3-szeresére nőtt, 2000-re elérte az évi 1300 milliárd dollárt. Magyarország 1989-ben a posztkommunista országok közül az egyik elsőként nyitotta meg gazdaságát a külföldi befektetések előtt, aminek következtében míg 1990-ben az FDI állománya mindössze 1,7% volt, 2005-ben ez az adat már több mint 60%. A magyarországi FDI fő formája a privatizáció volt. A felvásárlások célja általában az új piacok megszerzése, de jelentős szerepet játszott a privatizálásban az állami bevételek növelése is. Az MNB számításai szerint a 90-es években összességében 4,7 milliárd euró működő tőke áramlott az országba a privatizáció keretein belül. Csúcsát 1995-ben érte el, mikor a stratégiai energetikai vállalatok privatizácója is megtörtént, ekkor a részvény és egyéb részesedés formájú működőtőke-beruházások 66%-a privatizációból származott. A privatizáció mellett regionális összevetésben is jelentős zöldmezős beruházások történtek az országban. Az első befektetési hullám a 90-es évek elején kezdődött, ekkor a fő vonzerőt a viszonylag olcsó, és magas munkanélküliség miatt nagy számban megtalálható munkaerő jelentette. 1995 végén a külföldi tőke 41%-a a feldolgozóiparban, 14%-a pedig az energetikai ágazatban összpontosult. A területi eloszlás nagyon koncentrált volt, Budapest részesedése 57%. 2 Ughy Márton: Magyarországi működőtőke-beáramlás a rendszerváltástól napjainkig. http://www.compasspolicy.hu/node/125 3 Antalóczy Katalin Sass Magdolna: A külföldi mûködõtõke-befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai Magyarországon. Közgazdasági Szemle, LII. Évf. 2005. május. 494-520. old. 12

Az 1995-ös stabilizációt követően visszatért a befektetői bizalom. Az 1995 utáni második befektetési hullámban egyre inkább a képzett és relatíve olcsó munkaerő, a kiszámítható gazdasági környezet jelentette a főbb vonzerőket. Magyarországról kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően jól megközelíthetőek a keleti és nyugati területek. Exportorientált autóipari, elektronikai, illetve egyre növekvő mértékben pénzügyi, szolgáltatóipari befektetések jellemezték ezt az időszakot. 2000-ben az export 73%-át bonyolították külföldi érdekeltségű vállalkozások. 1997-től egyre nagyobb szerepet kapott a működőtőke-áramlásban az újrabefektetett jövedelem. A külföldi vállalatok nyereségük jelentős részét nem vitték ki az országból, hanem újra befektették, mert kedvezőnek ítélték Magyarország gazdasági helyzetét tevékenységük további bővítéséhez. 4 Az FDI áramlási helyzetképe 2000 és 2005 között A globális tőkeáramlás a 90-es években tapasztalt felfutás után világszinten 41%-kal csökkent. Ebben az időszakban a mélypontját 2003-ban érte el, 633 milliárd dollárral. Ám a világtendenciával ellentétben a közép-kelet európai térségben ekkor is növekvő FDI áramlás volt megfigyelhető. Magyarországon ebben az időszakban gyakorlatilag nem történt privatizáció, a külföldi befektetések motorja a zöldmezős beruházások és az újrabefektetett jövedelem voltak. A 90-es évek első felének befektetési szempontból vett magyar előnyei egyre inkább eltűntek. A bruttó bérköltség gyorsan növekedett, melyet nem követett kellő hatékonyságjavulás. Ennek köszönhetően egyes munkaintenzív iparágakban, mint például a textilipar, tőkekivonás volt megfigyelhető. Ezekre, a folyamatokra reagálva a magyar befektetésösztönzés egyre inkább a második hullámos zöldmezős beruházásokra koncentrált. Támogatták a magasabb hozzáadott értékű termelés betelepítését, illetve a regionális szolgáltató vállalatok vonzására törekedett a kormányzat. Magyarország a zöldmezős beruházásokhoz kapcsolódó részvénytőke-befektetések vonzása területén regionális összehasonlításban, illetve a korábbi eredményeihez képest is gyengébb teljesítményt ért el, ezzel szemben az újrabefektetett jövedelem formájú befektetések értéke emelkedő tendenciát mutatott. Ebben szerepet játszott a magyar beruházásösztönző gazdaságpolitika, amely kedvező feltételeket teremtett a nyereség termelésbe történő visszaforgatásába. A beszállítói kapcsolatok erősödtek, autóipari klaszterek alakultak, több Magyarországon termelő cég vált beszállítójává a régióban működő autógyáraknál. Az újonnan létesülő külföldi termelő beruházások egyre nagyobb mértékben építettek magyar beszállítók kapacitásaira. Az 1990 óta tartó FDI beáramlás eredményeként 2005-re a külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya elérte az 53 milliárd eurót. 3 4 Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Közgazdasági főosztály: Történeti áttekintés a magyarországi működőtőke-beáramlásról. 2010 13

Működőtőke beáramlás 2005-től napjainkig Az UNCTAD szerint hazánk 2007-re a világ 29. legnagyobb működőtőke befogadó országa lett, regionális versenytársaink közül csupán Lengyelország és Csehország előzte Magyarországot Magyarország egyik legnagyobb előnyévé a geopolitikai helyzete vált, Európa közepén, félúton nyugat és kelet között. Ezen a téren a 2008-as világgazdasági válság hatásai csak 2009-2010-ben mutatkoztak meg, ugyanis a külföldi beruházások értéke még 2008-ban is elérte a 4 milliárd eurót. A gazdasági átalakulás kezdete óta, 2009 év végén a külföldi működőtőke állománya 64,2 milliárd euró volt. A 6399 eurós egy főre eső működőtőke-állomány Szlovákiával holtversenyben a második legmagasabb a térségben, minket csak Csehország előzött meg (8084 euró), Románia és Lengyelország lemaradása továbbra is jelentős (2404, illetve 3326 euró). A Magyarországon végrehajtott külföldi tőkebefektetések 22,2%-a Németországból származott, összességében a működőtőke-befektetések 75%-a érkezett az Európai Unióból. A befektetések több mint 60%-a szolgáltató ágazatokhoz kötődik, a legtöbb külföldi közvetlen befektetés a kereskedelem, javítás (14%), a szállítás, távközlés (9,4%), az ingatlanügyletek ágazatokban (9,2%), és a bankszektorban (8,8%) valósult meg. A feldolgozóiparban a befektetések 27,7%-a található (17,4 milliárd euró); ezen belül is a járműgyártás (4 milliárd euró, 6,4%), a villamosgép-gyártás (3,2 milliárd euró, 5,1%), az élelmiszeripar (1,8 milliárd euró, 2,8%), illetve a vegy- és gyógyszeripar emelkedik ki. A külföldi működőtőke-befektetések (1,6 milliárd euró, 2,5%) vonzották a legtöbb tőkét. A 2008-as gazdasági világválság hatásai 2009 után jelentkeztek a tőkebefektetésekben, 2009-ben a beáramlás mértéke 1,021 milliárd euró volt, ami 3,7 milliárddal marad el az egy évvel korábbitól, illetve jócskán alulmúlja a tőkebeáramlás átlagos értékét, ami 1999-től évi 4 milliárd euró volt. 1995 óta ez a legkedvezőtlenebb adat. Megfigyelhető, hogy a külföldi befektetők az országban megtermelt nyereségüknek egyre nagyobb hányadát utalják külföldre osztalékként, aminek eredményeként a korábbi magas újrabefektetési arány 50% alá csökkent. Ez annak köszönhető, hogy a külföldi vállalatok nyeresége nagyobb mértékben csökkent, mint amennyi az általuk megszavazott osztalék összege. Az UNCTAD előzetes becslései szerint 2009-ben 39%-kal csökkent a globális működőtőke-áramlás. A középtávú kilátások pozitívak, 2010-re az előrejelzések szerény mértékű növekedést jeleznek elő a globális működőtőke-áramlásban. Magyarország pozíciója romlott 2008-hoz képest, a visegrádi országokba és Romániába történő teljes beáramlás csupán 6,4%-a irányult az országba. A Nemzetgazdasági Minisztérium középtávon évi átlag 4 milliárd eurónyi értékű teljes beáramlást vár, amit nagymértékben befolyásolhatnak egyedi tranzakciók, mind pozitív, mind negatív irányban. 5 5 Henger Péter: Áttekintés az aktuális működőtőke-beáramlási folyamatokról, 2010. 14

HELYZETELEMZÉS A Mátészalkai kistérség gazdasági potenciáljának helyzetfeltáró elemzése 15

1. A MÁTÉSZALKAI KISTÉRSÉG ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA 1.1. Elhelyezkedés A Mátészalkai kistérség Magyarország keleti határszakasza mentén található, az Északalföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Az Észak-alföldi régió Magyarország második legnépesebb régiója, több mint másfél millió lakossal, területe 17 729 km². Az Észak-alföldi régiót három megye alkotja: Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A lakosságszámot tekintve a három megye közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a legnagyobb, azonban területileg Hajdú-Bihar megye. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a fővárost, Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéket követően Magyarország harmadik legnagyobb népességű és területű megyéje, népessége több mint 565 000 fő, területe 5 937 km². A Mátészalkai kistérség földrajzi elhelyezkedése az országon belül periférikus, amely meghatározó jelentőséggel bír a helyi gazdasági, társadalmi folyamatok alakulására. A kistérségnek közvetlen határkapcsolata van Romániával (Szatmár megyével). A kistérség határos a Csengeri, a Fehérgyarmati, a Vásárosnaményi, a Baktalórántházi és a Nyírbátori kistérségekkel. 1. térkép: A Mátészalkai kistérség elhelyezkedése, közigazgatási pozíciója Forrás: Wikipédia alapján saját szerkesztés 16

1.2 Természetföldrajzi adottságok A térség két táj találkozásánál helyezkedik el; nyugati része a Nyírséghez, keleti része pedig a Szatmári-síksághoz tartozik. Mai földrajzi arculatát a hegységből kilépő folyók (Tisza, Szamos) alakították, melyek feltöltötték a területet. A folyók mentén, az áradások által lerakott homokból, iszapból folyóhátak alakultak ki, melyek pár kilométer szélesek, és környezetüknél 2-3 méterrel magasabbak. A tökéletes síkságnak tekinthető Szatmári-síkságon ilyen kiemelkedés a Szamoshát. A kistérségben gyakoriak a belvizek. A Nyírség területe 60-70 ezer évvel ezelőtt emelkedett meg, ekkor a délről érkező, eddig a nyírségi hordalékkúpot építő folyók délebbre, az Ér-völgy mentén folytak. A futásirány a Rétköz, Bodrogköz, Szatmár-Beregi síkság megsüllyedésével változott meg ismét, ebbe az irányba terelve a folyókat. A térség délkeleti részén helyezkedik el a mára teljesen lecsapolt Ecsedi-láp is. Az eredetileg 350-400 km 2 nagyságú terület egy holocén során létrejött süllyedékben keletkezett, táplálója a Kraszna vize volt, de a Szamos áradásai melyek visszaduzzasztották a Krasznát is fontos szerepet játszottak kialakulásában. A két táj különbözősége hosszú évszázadokon keresztül megszabta a térség hagyományos gazdálkodását. A Nyírség futóhomokkal fedett, magasabb, így árvízmentes felszíne a földművelés, a gabonatermesztés színterévé vált. Ezzel szemben a Szatmári-síkság ártéri terület volt, melyen állat- (szarvasmarha)tenyésztés és ártéri gazdálkodás (fokgazdálkodás) folyt. A térség fő folyói a Szamos és a Kraszna. A Szamos folyó vízhozam-ingadozása még a Tiszáénál is nagyobb. A tavaszi és kora nyári árvize gyakran találkozik a Tisza árvizével, ilyenkor a Tisza a Szamost egészen Csengerig visszaduzzaszthatja. A szabályozás előtt a Szamosköz és az Ecsedi-láp így gyakran került víz alá. A Kraszna a kistérség közepén halad, az Ecsedi-láp egykori táplálója volt. A kis- és közepes vízhozama 100-szor, illetve 26-szor kisebb, mint a Szamosé, azonban az árvizek alkalmával az eltérés csak 12- szeres. A folyó a szabályozások előtt a Szamosba ömlött, ma a Tiszába torkollik. Mindkét folyó vízminősége rossz, V. osztályú. A kistérség nyugati, nyírségi részén a felszíni vízfolyások nem jellemzők, állóvízként kiemelhető viszont a 68 ha nagyságú vajai víztározó, más néven Vajai-őstó. Az utolsó jégkorszak előtti ősi folyók, az Ős-Tisza és Ős-Szamos a Kárpátok hegyeit elhagyva a síkságon terítették le hordalékaikat, melyek az idők folyamán a szélfútta homokvándorlás mozgása következtében buckákká, dombokká formálódtak. A homokdombok közötti mélyedésekben összegyűlt talajvízből és csapadékból lefolyástalan tavak alakultak ki a Vajai-őstóhoz hasonlóan, melyek elmocsarasodtak, területük és környékük mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált. E nyírségi lefolyástalan mélyedéseket az 1800-as évek végén mesterséges csatornákkal kötötték össze, és vizüket a Tiszába vezették. Ez Lónyai Főcsatorna néven gyüjtötte össze a betorkolló kisebb csatornák vizét, így a Vajai-tó felesleges vizének elvezetésére megépített Vajai Főfolyás" vizét is. A Vajai-tó az ország azon ritka helyei közé tartozik, ahol még fellelhetők az úszó lápszigetek, és megfigyelhetők az azokon megtelepedett 17

különleges, jégkorszakból visszamaradt ritka növények is. 1996. március 24-én a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi területté nyilvánította. A kistérség talajviszonyai változatosak: a nyírségi részen a futóhomok a jellemző talajtípus, északon réti talajok, a Szamos mentén réti öntéstalajok és lápos réti talajok, míg az Ecsedil-áp területén síkláptalajok találhatók. Összességében a talajok a mezőgazdasági művelés szempontjából alacsony termékenységűek. 1.3 Történeti tényezők Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mai területe 1950-ben Szabolcs, Bereg, Ugocsa és Ung vármegye közigazgatási egyesítésével alakult ki Szabolcs-Szatmár néven. Neve 1990. január 1-jével Szabolcs-Szatmár-Bereg néven vált véglegessé. Magyarországon 1994-ben bevezették a kistérség kategóriáját, mint a statisztikai folyamatok mérésének területi egységét. Az 1994-es KSH elnöki közlemény 138 statisztikai körzetet alakított ki. A közlemény 9002/1998 (S. K. 1.) KSH Elnöke közleményével történt módosítása következtében 1997. augusztus 1-jétől kezdődően 150 kistérséget rögzítettek. A kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjéről szóló 244/2003 (XII.18.) Kormányrendelet az előzőekhez képest, felülvizsgálat eredményeként 18 új kistérség létrehozását valósította meg, így 2007 szeptemberéig összesen 168 kistérség fedte le az ország területét. Akkor újabb hatot hozott létre az Országgyűlés, 174-re növelve számukat. A hatékony ösztönzés alapvető formájaként a kormány megalkotta a többcélú kistérségi társulások támogatására vonatkozó 65/2004. (IV.15.) Kormány rendeletét, amely a települési önkormányzatok közszolgáltatási feladatainak egy részét, valamint a kistérségi területfejlesztési feladatok társulásban történő ellátását szolgálja az adott statisztikai kistérségen belül. A Mátészalkai kistérség 1920-ig Szatmár vármegye része volt. A honfoglalás után három királyi vármegye, Szabolcs, Borsova és Szatmár igazgatási és bírói szervezete terjesztette ki fennhatóságát a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területének lakóira. Mivel ez a vidék gyakran került a mindenkori uralkodóval szemben trónkövetelőként fellépő trónörökösök, hercegek kezére, a királyi vármegye bomlása itt viszonylag hamar megindult. A tatárjárás után gyorsan felbomló királyi vármegyék helyén fokozatosan kialakultak a nemesi vármegyék, melyeknek az igazságszolgáltató szerepköre mellett a közigazgatási és katonai funkciója is növekedett. A vármegyénél kisebb közigazgatási egység, a járás a 14-15. században alakult ki a nemesi vármegye rendszerben. Szatmár vármegye kialakulásának történeti folyamata nem ismert. A középkorban Csengerben tartotta törvényszékeit és közgyűléseit a vármegye. A vármegye történelmi központjának Nagykároly tekinthető. Az ország három részre szakadásával Szatmár vármegye a Királyi Magyarországhoz került, de a Török hódoltság és az Erdélyi fejedelemség közé ékelődött. A Nicolsburgi 18

békét (1621) követően a Partium része lett, a török kiűzését követően ismételten a Királyi Magyarországé. II. József közigazgatási reformjait követően Szatmár vármegye a Munkácsi kerület része volt. Az 1848/49-es szabadságharcot követő neoabszolutizmus időszakában az ekkor létrehozott nagyváradi közigazgatási kerülethez tartozott, az önkényuralom a sz. kir. városokat a megyei hatóság alá rendelte. Az 1860-ban kiadott Októberi Diploma visszaállította az 1849 előtti önkormányzatokat, a vármegye székhelye ismételten Nagykároly lett. Az 1876:33. tc. ill. az 1877:1. tc. az önkormányzatú Kővár vidéket fölosztotta, 43 községét Szatmár vármegyéhez, a többit az akkor szervezett Szolnok- Doboka vármegyéhez csatolta; vagyis a vármegye területe jelentős mértékben gyarapodott. A Mátészalkai kistérség települései a történelmük során Szatmár vármegyéhez, azon belül a Mátészalkai, Szatmári és Nagykárolyi járáshoz tartoztak. Az 1876-os, majd 1886. évi közigazgatási átszervezések során a törvényhatóságok Szatmár vármegye településeit 9 járásba osztották. Az 1886. évben minden járás esetében előírták, hogy kötelező jelleggel rendelkezzen központtal, valamint a járásoknak legyen állandó székhelye. Ekkortól kezdve Szatmár vármegye járásai a következők voltak: Nagykárolyi járás, Szatmárnémeti járás, Csengeri járás, Fehérgyarmati járás, Mátészalkai járás, Szinérváraljai járás, Nagybányai járás, Nagysomkúti járás, Erdődi járás. A mai Mátészalkai kistérség települései a 19. századi járás rendezéseket követően az alábbiak szerint kerültek besorolásra: Mátészalkai járás: Fábiánháza, Győrtelek, Hodász, Jármi, Kántorjánosi, Kocsord, Mátészalka, Nagydobos, Nagyecsed, Nyírcsaholy, Nyírkáta, Nyírmeggyes, Nyírparasznya, Ópályi, Őr, Papos, Rápolt, Szamoskér, Szamosszeg, Tiborszállás Csengeri járás: Fülpösdaróc, Géberjén, Ököritófülpös Nagykárolyi járás: Mérk, Vállalj Nyírbátori járás: Vaja (Szabolcs vármegye) A trianoni területi veszteség érzékenyen és közvetlenül érintette Szatmár vármegyét. 6104 km 2 területéből mindössze 1731 km 2 -t (a megye 28,35 %-át) hagyta Magyarországnál. Szatmár vármegye járásai közül a csengeri, a fehérgyarmati, a mátészalkai és a nagykárolyi járásból Penészlek községek maradtak Magyarország részei (307 községből 94 település). Szatmár vármegye Magyarországon maradt területeiből Mátészalka székhellyel alakult 1920-23 között Csonka-Szatmár vármegye néven, 1924- től Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven az új vármegye. Mátészalka szerepe ezzel felértékelődött a két világháború között, addig soha nem látott közigazgatási szerepkört töltött be. A konszolidáció után a mai megye területén létrejött két megye (1923-tól Szabolcs és Ung k.e.e. megyék, valamint Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. megyék) szenvedte meg Trianont leginkább. Elvágva fő vasútvonalaitól, régi, kulturális, kereskedelmi és ipari központjaitól (Beregszász, Szatmárnémeti, Nagykároly) az új szomszédok gazdasági elzárkózása is a mezőgazdaság, s az erre épülő kisipar, kiskereskedelem válságát hozta magával. Az 1940. VIII. 30-i II. bécsi döntés követően Szatmár megye régi határai helyreálltak, a vármegye központja ismét Szatmárnémeti lett. A II. világháborúból vesztesen kikerülő 19

Magyarország elvesztette az 1930-as, 40-es évek során érvényesített területi nyereségét, így Szatmár vármegye túlnyomó többsége visszakerült ismét Romániához. 1945-ben újabb közigazgatási rendezésre került sor, melynek során a korábbi Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék területét Szatmár- Bereg vármegye néven végleg integrálták. A szatmári térség az 1950-es megyerendezés során Szabolcs-Szatmár megye része lett, amit 1990-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének neveznek. A történeti gyökerek vizsgálata a kistérség gazdasági és társadalmi folyamatainak alakulásában meghatározó, mivel a perifériális térségekre jellemző válságjegyek és kitörési alternatívák meghatározására ez nyújt alapot. A kistérség határtérséggé redukálódása a trianoni békediktátum következménye. Trianon számos olyan gazdasági és településhálózati torzulást eredményezett, amelynek a mai napig kiható és érzékelhető következményei vannak, ezért szükséges röviden felvázolni ezeket. Trianon következményei a területi folyamatok alakulásában: Területi veszteség Népesség veszteség Egymásra épülő, tradicionális gazdasági közösségek felbomlása A hagyományos településszerkezet felbomlása Az Alföldön jóval nagyobb területek vesztették el korábbi vonzásközpontjukat, mint az ország északi vagy nyugati részén Magyarország államhatárai mentén jelentős városhiányos területek keletkeztek Budapest túlsúlya drasztikusan megerősödött (a regionális versenytársak a határ túloldalán rekedtek) A közlekedés kapcsolatok felbomlása A határtérségek gazdasági hanyatlása Történelmi régiókezdemények felbomlása A Mátészalkai járás tekintetében elmondható, hogy a békediktátum határtérséggé redukálta, felbontotta kapcsolatait hagyományos gazdasági központjaival. A térség elveszítette tradicionális központjait Nagykárolyt és Szatmárnémetit, amely mélyreható akut válságjegyeket eredményezett. Tekintve, hogy Mátészalka méreténél és gazdasági potenciáljából adódóan nem tudta betölteni a két egykori nagy város funkcióját, a térség városhiányos lett. A közlekedési kapcsolatok erőszakos megszakítása zsák területek kialakulását eredményezte. Mindezek hatására a Mátészalkai kistérség Magyarország külső perifériájára került. Az ország keleti és északi határainak egy része tekinthető külső perifériának. Trianont követően az ország új határai mentén egy olyan elmaradott rurális övezet kialakulása kezdődött meg, amely jórészt a megmaradt megyecsonkokból képződött. A határmenti térségek az új politikai államhatárok szélére sodródtak, természetes vonzáscentrumukat elvesztették, kevésbé voltak képesek integrálódni az ország gazdasági életébe, továbbá a határövezetnek nem alakult ki erős és jó kapcsolata a szomszédos országokkal. Kettős perifériává a kelet-szlovák, az ukrán és részben a román határ menti térségek váltak A külső perifériák általános jellemzői: 20