Színelméleti alapok
Fény A fény nem más, mint egy elektromágneses sugárzás. Ennek a sugárzásnak egy meghatározott spektrumát képes a szemünk érzékelni, ezt nevezzük látható fénynek. Ez az intervallum személyenként változó, de kb. 400-700 nm hullámhosszúságú tartomány tartozik ide.
Színérzet A színérzetünk három összetevőre bontható: Színezet, árnyalat (Hue): függ attól, hogy milyen hullámhosszú színt érzékelünk. Telítettség (Saturation): A tiszta színekhez fehéret keverve a pasztellszíneket kapunk. Értéke attól függ az adott színben mennyi a fehér. (Minél kevesebb, annál telítettebb a szín.) Fényesség (Brightness): a szín helyét határozza meg a fekete (0%) és a fehér (100%) között, ami a fekete szín mennyiségétől függ.
Alapszínek (rajz órán) Minden színtannak az alapja a színek meghatározása. Alapszínek: piros, sárga, kék. Másodlagos színek: narancs, zöld, lila. (az alapszínek keveredéséből kapott színek) Meleg színek: a piros és narancs közötti színek. Hideg színek: a zöld és lila közötti színek. Színséma: Az egy kompozícióban használt színek általános palettája. Komplementer (kiegészítő) színek: A színkörön egymással szemben elhelyezkedő színeket. Ha két komplementer színt összekeverünk mindig szürkét kapunk.
RGB színrendszer (színkeverés) Additív színkeverés során a keverékszín monokróm fényforrások fényének egymásra vetítésével áll elő. Alapszínei a vörös (red R), zöld (green G) és a kék (blue B). Minden szín, illetve színárnyalat megalkotható a három alapszín megfelelő arányú keverésével. Fehér: mindhárom szín egyenlő arányú keverése Fekete: mindhárom szín hiányzik. Az additív színkeverés módszerén alapul a színes televízió, illetve minden színes kijelzős elektronikai készülék, például a számítógép monitora. Az alapszínek 256 árnyalatát használva összesen 16 millió színárnyalat érhető el, 24 biten tárolja az információt.
CMY színrendszer (színkeverés) Szubsztraktív színkeverés során nem színek összeadásával, hanem színösszetevők kivonásával kapunk új színt. Felületen való visszaverődéskor, szóródáskor a felület a fénynyaláb bizonyos hullámhosszúságú összetevőit elnyelheti, kivonhatja, ezért látjuk a fehér fénnyel megvilágított tárgyakat (és a nyomdai termékeket) színesnek. Alapszínei a sárga (yellow Y), bíbor (magenta M), cián (cyan C). A szubsztraktív színkeverést a festészetben, a színes nyomtatásban alkalmazzák. Mivel a két keverési mód nem ugyanazokat az árnyalatokat eredményezi, gyakran előfordul, hogy mást látunk a képernyőn és mást nyomtatáskor.
CMYK színrendszer Az CMY színrendszer kibővül a fekete színnel. A fekete szín használatát két fontos tényező indokolja: Elméletileg a három alapszín összege is feketét eredményez, a nyomdafestékek tökéletlensége miatt ez mégsem teljesen fekete. Így a sötétebb részeket, mély árnyékokban a fekete szín használata növeli az árnyalati terjedelmet. A nyomdagépek pici elmozdulási pontatlanságból adódóan a fekete szöveget sokkal egyszerűbb egy színből nyomni.
Direkt színnyomás Direkt színnyomásnak azt nevezzük, amikor a színkeverést nem a cián, bíbor, sárga és fekete színkivonatokkal hajtjuk végre, hanem a festéket előre kikeverjük, és azt egy színkivonatként használjuk. A nyomdaipar a pontos színek alkalmazása miatt több előredefiniált színrendszert alkalmaz. Az egyik legelterjedtebb a Pantone színskála. A direkt szín alkalmazása indokolt, ha a CMYK színrendszer tartományán kívül eső színnel kell dolgoznunk (neon színek, arany, ezüst). ha különböző időben és helyen előállított nyomatok ugyanolyan színűek legyenek. Nem kell attól tartani, hogy nem tudjuk többször ugyanazt az árnyalatot előállítani. Csomagoló anyagoknál (pl. Milka csoki lilája) Takarékossági szempontok miatt, ha a kiadványhoz csak egy-két színre van szükség.