Kezdő cangás visszavág a szilvásváradi Specialized Maratonon Avagy, a baljós árnyak ellenére egy igazán jó menet Készítette: Lőrincz Ádám 2014. május 31.
Tartalomjegyzék I. Előzmények 3 II. Étkezés és vízfogyasztás a verseny előtt és az azt megelőző napokban 3 III.A helyszínre érkezve 4 IV.A verseny 4 IV.1. Rajt.................................. 5 IV.2. Küzdelmes percek.......................... 5 IV.3. Feltámadás.............................. 5 IV.4. Emelkedő teteje............................ 5 IV.5. Megindulunk lefelé.......................... 6 IV.6. Utolsó kilométerek.......................... 6 V. Utózöngék 7 2
I. Előzmények A tavalyi év bringás kudarcain (két méretes zakó: előbb a Bükk Maratonon törtem magam ripityára; majd a Mátra Maratonon erősítettem a mezőny végét, kisebb zanyálás ott is volt) felbuzdúlva idén újra nekiveselkedtem. Az a típus vagyok, aki nehezen fogja fel mi az ábra - 36 éves fejemre:) -, bezzeg mikor pattanásos beszari hülye gyerek voltam, a nőnek szólnia sem kellet, már lekoptam, még akkor is, ha úgy szóltak, hogy az valójában igen lett volna. Csak akkor még nem értettem, hogy a nők sokszor nemet mondanak akkor is, mikor igent gondolnak... de ez egy másik mese). Sajnos január óta különböző okok miatt a verseny előtti hétvégéig összesen csak 32 kilométert sikerült tekerni. Ellenben a szárazföldi felkészülés tökéletesnek volt mondható, köszönet mestereimnek: Csuhaj Lászlónak és gyermekeinek, Barbarának és Daninak, akik nélkül a kondícióm a szemeteszsák kidobására lenne kb. elég. A bringám versenyre való felkészítésében nagy segítséget adott Varga Csabi, Szajlai Gáspár és Szováti Zoltán. Nélkülük a gép nagyon rossz lett volna. Azonban nekik köszönhetően a cangán nem múlt semmi. II. Étkezés és vízfogyasztás a verseny előtt és az azt megelőző napokban Igyekeztem a verseny előtt pont annyit inni, amennyi még nem sok, így csak kicsi kortyokat nyomtam, a verseny előtti napokban viszont bevállaltam a gyakori WC-t, 4 liter körül fogyasztottam naponta (átlag 2,5 litert iszok). Így próbáltam feltölteni magam jobban, mint máskor. Étkezésben semmit nem változtattam a Vegan étrendemen. 70% - 80% nyers kaja, emellett tartottam magam az ajánlott szénhidrát mennyiséghez. Ez azt jelenti, hogy nem nagyon, illetve nem lépem túl. Mindamellett, hogy meglehetősen spártai ez az étrend, így utólag kevésnek is érzem, tudom ezért a veganok leszednék a fejem, de egyszerűen nem ad elég kraftot, folyamatosan éhes vagyok gyengének érzem magam stb... Ugyan a későbbiekben is követem ezt az étrendet, de jobban utána akarok nézni, mit kell egy vegannak ennie ahhoz, hogy bírja a folyamatos edzéseket. 3
III. A helyszínre érkezve 8 körül értem oda és még rengeteg parkoló volt, leparkoltam, összeraktam a kerékpárt felkaptam 1-2 cumót és elmentem megkeresni Csabit, Rajmundot és Milánt. Hamar megtaláltam őket és jó szokás szerint meglehetősen oldott hangulatban kezdtünk ráhangolódni a versenyre. Kis bemelegítés (legközelebb jobban be kell!!), majd beálltunk a rajthoz, viszonylag korán. Ennek köszönhetően jó pozíciót fogtunk (bár az alábbi képen nem látni, ekkor még csak fellátunk a rajthoz). IV. A verseny A HUNting Dogs Cycling Team-Pétervására team versenyre érkezett csapatának tagjai:) Húúúú, majd elfelejtettem: idén már egyesületben nyomjuk (én mint vegan ugyan vitattam a nevet, de a végén elfogadtam a többség döntését). 4
IV.1. Rajt A sok szövegelés után most még több jön:d Elindult a verseny! Meglehetősen jól rajtoltam, sikerült egy tiszta utat kifogni magam előtt és gyorsulhattam, ahogy akartam. Magam mögött hagytam mindenkit a HUNting Dogs-ból:D Ez aztán a rajt!! IV.2. Küzdelmes percek Sajnos a verseny hosszabb volt mint 500 méter, kb. ennyi ideig voltam a fiúk előtt:d Jobbról-balról elporoztak mellettem, de úgy, hogy hamarosan nem is láttam őket. Szokás szerint képtelen voltam tempót váltani kb. 15 km/h-nál maximalizálódtam. Ennyi. Egyszerűen nem vagyok képes többel menni. Két dolog hiányzik: erőnlét és tekerési technika. Egy pillanatra elszontyolodtam, el is ment a kedvem. De!! És itt jön a karate szellemisége: Ne a győzelemre gondolj, az vezessen, hogy ne veszíts. IV.3. Feltámadás Szóval ezt a meglehetősen lassú tempót tartva kezdtem neki az emelkedőnek, hamarosan megláttam Milánt. A cipőjével lett valami, de ahogy visszanéztem láttam nem lesz gond. A szervezetem felvett egy ritmust és mint egy gép indultam neki a,hegyi szakasznak, a levegőt igyekeztem ütemre gyorsan venni, figyeltem rá, hogy minden egyes lélegzet mély legyen. Ennek köszönhető, hogy bár sokan jobban mentek nálam, másokat bizony én előztem meg. Nem fáradtam ugyan, nem voltam gyors, de mentem. Hamarosan feltűnt Csabi is, igazából ekkor még nem tudtam, hogy őt láttam - annyira a tekeréssel foglalkoztam. Csak a verseny után visszagondolva jutott el a tudatomig, hol előztem meg. IV.4. Emelkedő teteje Volt egy nagyon meredek földes szakasz, mikor megláttam úgy döntöttem inkább feltolom, aránylag jól szoktam felfelé felfelé tolni a gépet, nem volt ez másként most sem, sorra előztem az SPD pedálosokat, akik közül jó néhányan küzdöttek a nyeregben (kemény gyerekek azért). Egyszer csak feltűnt oldalról egy őstulok, mezei MTB-vel (meglehetősen olcsó gép volt) és nagy pofával SPD nélkül tolta neki felfelé, gondolom ez késztette arra, hogy beszóljon azoknak az SPD pedálosoknak, akik hozzám hasonlóan tolták a technikát SPD-vel nem kellene feltekerni?! -miközben paraszterejét kihasználva szántotta a földet. Sajnos egós énem nem bírta ki, hogy ne szóljon vissza De nagy a duma, Öreg! -alig, hogy ezt kimondtam, a nagypofa lánca leesett és úgy belegabalyodott pechére, hogy miután elhagytam, többet nem láttam a versenyen. Az igazi győzelem nem győzi le az ellenfelet. Az igazi győzelem szeretetet ad, és megváltoztatja az ellenség szívét. 5
IV.5. Megindulunk lefelé Az itató után még kicsit emelkedett, de az már nem volt vészes, előbb lassú ereszkedés, ami később a pálya végefelé egyre gyorsabbá vált (az itatónál két pohár vizet ittam és egy fél banánt toltam be kb. 20 másodperc alatt, nem nagyon álltam meg). Ahol jó volt a terep adtam neki, a köves részeken viszont nem mertem küldeni, de azért nem az volt a helyzet mint a Mátrában, most jóval kevesebben mentek el mellettem lefelé, sőt viszonylag sokat előztem én is. A Katona sírok előtt egy hölgy ment előttem, egyszerűen nem tudtam csapást váltani, majd szegény a síroknál egy gödrös résznél besokallt és satura fékezte a bringáját. Ez nagyon rosszul érintett, itt vesztettem 1-2 percet, elnézést kért és én nem tudtam rá haragudni:) IV.6. Utolsó kilométerek Nagyon jó volt az út, jól tudtam rajta jönni, Ami meglepett, hogy irgalmatlan sok ember kapott defektet, úgy látszik a köves részek megviselték a kerekeket. Ahogy leértünk a völgybe kicsit lassan fogtam fel merre kell menni ezért lassan fordultam a stadion felé, ahol megint bénázgattam, alapvetően azért jól jöttem, senki nem volt a közelembe így a végén sajnálatomra nem tudtam meccsezni. Az utolsó méterekre megtapostam és beértem a célba! GPS szerint 2 óra 13 perc!!!! Jeee!!! 6
V. Utózöngék A hivatalos időm 2 óra 16 körül volt, az eltérés abból adódott, hogy az állásaimat a GPS nem számította, tehát pl. az itatót vagy mikor "nagypofa" lánca leesett. Összességében elégedett voltam. Eredetileg 2 óra 30 perc alatt akartam beérni, ez sikerült, ellenben az meglepett, hogy a kategóriámban a 190 indulóból a 166 helyen értem célba (a győztes 56 perccel ment jobb időt). Ez azért azt mutatja, hogy bőven van mit fejlődni, egyszerű a képlet: gyorsabban kell menni! Ehhez több erő és jobb tekerési technika kell. Azért nem mondom a bringát, mert sokan voltak akik nálam rosszabb kerékpárral tekertek, mégis nagyon jó időt mentek. Szerettem a szilvásváradi Specialized Maratont alig várom a következőt! Imádom, ha egy Maraton sikerül! 7