Desztilláció. Tartalomjegyzék. A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

of 10 Desztilláció A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. A Desztilláció vagy lepárlás egyrészt egy régóta óta használt laboratóriumi technika, másrészt a kémiai ipar folyadékelegyeinek leggyakrabban használt elválasztási mővelete. A desztilláció a diffúziós vegyipari mőveletek csoportjába tartozik. A vegyipari mővelet egy különbözı kémiai folyamatokban használható egység, vagyis bármely folyamat a mőveletek összessége. A szétválasztás lehetısége az elegy összetevıinek különbözı volatilitásán, vagyis illékonyságán alapszik. Pontosabban azon, hogy egy forrásban levı folyadékelegy összetétele (kivételes esetektıl eltekintve) nem egyezik meg a vele egyensúlyban levı gız összetételével. Az elvek több komponensbıl álló, ún. multikomponens elegyek szétválasztására egyaránt érvényesek, de egyszerősítés kedvéért csak két komponensbıl álló biner folyadékelegyet tekintve a gızfázisban az illékonyabb, alacsonyabb hımérsékleten forró komponens (általában) feldúsul. Hogy mennyire dúsul fel, azt az elegyrendszer gız-folyadék egyensúlyának meghatározásával tudjuk kísérletileg meghatározni. A desztilláció a folyadékelegy forrásban tartásán és a gız cseppfolyósításán, lecsapatásán alapszik. Az elegy forráspontja csakis annak összetételétıl és a forrásban levı elegyre gyakorolt külsı nyomástól függ. Ha például atmoszferikus nyomás alatt dolgozunk, akkor akármennyire is hevítenénk az elegyet, ezt a hımérsékletet nem tudnánk emelni, és a forrási hımérséklet csak annak eredményeképpen emelkedhet, ha az illékonyabb komponensben feldúsult gızt lecsapatjuk és eltávolítjuk, de ez azt jelenti, hogy a forrásban levı folyadék összetételét is megváltoztattuk. A desztilláció, vagy lepárlás mőveletét lényegében folyadékok elválasztására használjuk. Azt a mőveletet, ami szilárd anyagokat választ ki egy folyadékból és az elpárologtatott anyag az értékes, elpárologtatásnak nevezzük, ha a desztilláció szilárd maradéka fontos, a mővelet neve bepárlás. Tartalomjegyzék 1 A desztilláció története 2 Alapfogalmak 2.1 Tiszta folyadékok gıznyomása és a gız-folyadék egyensúly 3 A desztilláció fı változatai 3.1 Munkafolyamat szerint 3.1.1 Egyszeri (batch) desztilláció 3.1.2 Folyamatos desztilláció 3.2 Alkalmazás szerint 3.2.1 A laboratóriumi desztilláció változatai 3.2.1.1 Vákuum desztilláció 3.2.1.2 Vízgızdesztilláció 3.2.1.3 Nyomás alatti desztilláció 3.2.1.4 Rotációs elpárologtatás 3.2.1.5 Reaktív desztilláció 3.2.1.6 Azeotróp desztilláció 3.2.1.7 Extraktív desztilláció, vagy oldószeres desztilláció 3.2.1.8 Fagyasztó desztilláció

of 10 3.2.1.9 Ko-desztilláció 3.2.1.10 Heteroazeotróp desztilláció 3.2.2 Az ipari desztilláció változatai 3.2.2.1 Folyamatos atmoszférikus desztilláció 3.2.2.2 Vákuumdesztilláció 3.2.2.3 Vízgızdesztilláció 3.2.2.4 Extraktív desztilláció 3.2.2.5 Azeotróp desztilláció 3.2.2.6 Elpárologtatás 3.2.2.7 Bepárlás 3.3 Források és jegyzetek A desztilláció története Alapfogalmak Tiszta folyadékok gıznyomása és a gız-folyadék egyensúly A desztilláció fı változatai Munkafolyamat szerint Egyszeri (batch) desztilláció Az egyszeri desztilláció legegyszerőbb módszere esetén a folyadékelegyet egy forralóedénybe (forralóba, vagy üstbe) tesszük és a lecsapatott gızt a forráspontot figyelve kívánalmak szerint külön gyüjtıedényekben (szedıkben) összegyőjtjük. Az egyszeri desztillációnak ez a legegyszerőbb esete a differenciáldesztilláció, aminek alkalmazásakor a betáplált folyadék összetételének folyamatos változása miatt az azzal egyensúlyban lévı gızfázis összetétele is változik tehát minden kondenzáló csepp összetétele is vele változik. Ilyen a jól ismert laboratóriumi desztilláció A forraló lombik töltése után a folyadékelegyet forralni kezdjük és a párlato(ka)t a szedı(k)ben felfogjuk. A forralóba a hirtelen gızfejlıdés okozta rázkódás/döcögés megakadályozására inert darabos/szemcsés anyagot tehetünk. Az ábra egy modern laboratóriumi desztilláció esetét mutatja, ahol a villanyrezsón forró elegyet kívülrıl meghajtott mágneses botocska keveri. A laboratóriumi desztilláció esetén a célunk lehet a folyadék összetételének forráspont szerinti analízise is, de a folyadékelegy részekre bontása is. Az elsı esetben a forrásban levı folyadéknak (a gızfázis hımérséklete útján mért és azzal azonos) folyadékfázis hımérséklete és az összegyőlt kondenzátum mennyisége közötti összfüggést kell feljegyeznünk, a másik esetben adott forráspontok elérésével a gyüjtı edényeket váltjuk. Az egyszeri desztillációhoz azonban

of 10 Az egyszeri (batch) üzemi desztilláció egyik változata rektifikáló toronnyal (lásd a folyamatos desztilláció leírását) élességének és hatásfokának megjavítása céljából mind laboratóriumi, mind üzemi használatban csatolni lehet egy, a forraló és a kondenzáló (csappfolyósító) edény közé iktatott, többszörös elpárologtatásra és lecsapatásra szolgáló, speciális töltéssel ellátott henger alakú berendezést, aminek a neve desztilláló torony, vagy desztilláló kolonna. A torony minden szakaszán más más összetételő gız és folyadék érintkezik, a folyadék egy része elpárolog, a gız egy része lecsapódik, ami új egyensúlyt és azzal új egyensúlyi összetételt hoz létre. Így a módszert szakaszos desztillációnak is nevezzük. Az üzemi (batch) desztilláció célja általában a folyadékelegyek több részre bontása, vagy tisztítása, például az elpárologtatható folyadékrész elválasztása azon alkotórészektıl, amelyekben a hımérséklet további emelése azok kémiai összetételét károsan megváltoztatná. Egyensúlyi desztilláció Az egyensúlyi desztilláció (Flash evaporation, vagyis lobbanásszerő elpárologtatás) az egyszeri desztillációnak egy másik külön esete. Ez a részleges elpárologtatás a desztilláció olyan módszere, amely a folyadékelegy hımérsékletét nyomás alatt forráspontja fölé emeli, majd egy nyomáscsökkentı szelepen keresztül egy nagytérfogatú edénybe ereszti. A lépés persze nemcsak térfogat és nyomásváltozással, hanem a homérséklet lecsökkenésével is jár, de a folyadék egy része elpárolog és ezt külön cseppfolyósítva a folyadékelegy két részre oszlik. Folyamatos desztilláció Laboratóriumi desztilláció példa: 1: Hıforrás 2: Forraló lombik 3: Forraló lombik feje 4: Hımérı/Forráspont 5: Cseppfolyósító (kondenzer) 6: Hőtıvíz bemenet 7: Hőtıvíz kimenet 8: Desztillátum/szedıpalack 9: Vákuum/atmoszféra kapcsolat10: Kondenzer-szedı kapcsolócsı 11: Főtésszabályozás 12: Kavarássebesség szabályozása 13: Kavaró/Forró lap 14: Melegítı (olaj/homok)-fürdı 15: Kavaró botocska/szemcsék döcögtetés ellen 16: Hőtıfürdı.

of 10 Mivel az egyszeri desztilláció alkalmával minden feltöltés és lepárlás elkezdésekor a forraló edényt/üstöt fel kell tölteni, lepárlás után pedig a forralást leállítani és az edényt kitisztítani, majd ismét feltölteni, ez a módszer nagy mennyiségő termelés (high throughput) esetére nem alkalmas, tehát csak az ilyen megkötéssel nem rendelkezı iparág, (pl. az élelmiszeripar egyes ágazata és a gyógyszeripar) használja, ami nem azt jelenti, hogy ez az alkalmazási módszer ritka. A folyamatos módszer gazdaságosabb, mint az egyszeri, mert ennek alkalmazása esetén a termelés 24 órán keresztül, nemcsak hónapokig, hanem modern üzemek esetén 2-3 évig, minden megszakítás nélkül folytatódhat, és az üzemet csak tisztítás, karbantartás, vagy üzemzavar esetén kell leállítani. A módszerre mőszerezés és automatizálás is jobban alkalmazható, ami ugyancsak munkamegtakarítást jelent Itt az elválasztandó elegy betáplálása folyamatos. A betáplálás leggyakrabban szívattyúval történik: a szívattyú a folyadékot egy zárt csırendszerrel ellátott hevítı berendezésen keresztül nyomja be a desztilláló kolonnába vagyis a szívattyú munkája végzi a betáplálást: de olyan eset is van ahol a betáplálandó anyag egy elızı desztilláció egyik részlegesen felbontott termékeként, hőtés nélkül egyenesen egy második kolonnába megy gız, vagy folyadék alakjában ami hıtakarékosságot jelent és külön szívattyúra nincs szükség. A főtıcsövekben túlnyomás biztosítja, hogy a folyadék ott ne kerüljön forrásba, mert a hıátadás is lelassúlna és a csövek is veszélyesen túlhevőlhetnének. A desztilláló kolonnában az elegy nagy része elpárolog; részeire bomlik azok volatilitása (illékonysága) szerint. A legillékonyabb, legalacsonyabb forráspontú komponens a kolonna tetejére kerül a legalacsonyabb illékonyságú, legmagasabb forráspontú pedig, a residuummal (nemelpárolgó komponenssel) együtt annak aljára. A folyamatos betáplálással egyetemben a termékeltávolítás is folyamatos a fejtermék lecsapatása (kondenzáció) és az ezt követı hőtése után és a fenéktermék annak hőtése után. Egy két-komponenst tartalmazó (biner) folyadékelegy folyamatos desztillációjának vegyészmérnöki vázlata. A mőveletnek ez a változata a folyadékot két frakcióra bontja: az egyik, a desztillátum, vagy fejtermék, a másik a maradék, vagy fenéktermék. A laboratóriumi desztilláció változatai Vákuum desztilláció Alkalmazás szerint Vákuum desztillációt akkor használunk amikor a desztillálandó anyag, vagy annak egy része hevítésre kényes, vagyis hevítésre az kémiailag megváltozna. Ez azért alkalmazható, mert a forráspont a nyomás csökkentésével lecsökken. Figyelem: a berendezés jól legyen méretezve, hogy ellenálljon vákuum

of 10 hatásának. Vízgızdesztilláció Ez a kényes anyagok szétválasztásának egy másik alternatívája. Azon a jelenségen alapszik, hogy egymásban nem oldódó folyadékok hevítésekor azok forráspontja nem függ a folyadékösszetételtıl, hanem csakis a forrási hımérséklettıl és a komponensek egyedül mért ún. tiszta komponens gıznyomásától az adott hımérsékleten, ami révén a forráspont lecsökken. Nyomás alatti desztilláció Egy tipikus ipari desztilláló toronycsoport Nyomás alatti desztillációt akkor alkalmazunk amikor cseppfolyósított gázkeveréket akarunk részekre bontani. A berendezés nyomás ellenállása itt is nagyon fontos. Rotációs elpárologtatás Ez egy laboratóriumi technika ami általában egy vákuummal mőködı készülékkel magas forráspontú oldószerek eltávolítására szolgál. Speciális esete a kugelrohr (németbıl szószerint golyócsı) desztilláció. Reaktív desztilláció Ez a technika elpárologtató/forraló üstként egy kémiai reaktort használ ahonnan az illanó reakciótermékek egyenesen a cseppfolyósítóba mennek. Ennek speciális esete a destruktív desztilláció, ami a kiinduló anyagot elpusztítja; jó példája a fa száraz desztillációja. A kémiai reakciót termolízisnek, vagy pirolízisnek nevezzük. A fa pirolízise például metanol elıállítására használható, bár ez erre nem a leggazdaságosbb módszer. Azeotróp desztilláció Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, amikor a komponensek azeotróp elegyet képeznek, amire az jellemzı, hogy az általánosságtól eltérıen forrás alkalmával a folyadék és a gızösszetétel azonos. Az azeotróp desztilláció olyan manipuláció ami ezt az állapotot egy harmadik komponens hozzáadásával szünteti meg. Jó példa erre az etanol vizes oldata, amibıl közönséges desztillációval csak kb. 96mól%- os alkoholt állíthatunk elı. Benzol hozzáadása a problémát megoldja, ami másodlagos desztillációval elválasztható. Extraktív desztilláció, vagy oldószeres desztilláció Ez egy olyan elegy elválasztására használható amelyet vagy komponensei forráspontjainak egymáshoz

of 10 való közelsége vagy azeotróp elegy képzıdése miatt nehezen, vagy egyáltalán nem lehet elvégezni. A módszer egy olyan viszonylag alacsony volatilitású, illékonyságú (kevésbé illanó) harmadik folyadékkomponens jelenlétében való desztilláció, amely egyik eredeti komponenssel sem képez azeotrópot. A harmadik komponenst, bár a másik két komponensnél alacsonyabb hımérsékleten forr, oldószernek tekintjük. Ebben az egyik eredeti komponens jobban oldódik mint a másik, vagyis az oldószer az egyik komponenst szelektíven jobban oldja, amire azt mondjuk, hogy erre nagyobb a szelektivitása. A következmény az egymáshoz közeli forrásponttal rendelkezı komponensekbıl álló folyadékelegy esetében az, hogy a két komponens illanóságai közötti különbség megnı, ami a desztilláció gazdaságosságát növeli, mert az elválasztásra kisebb desztilláló tornyot használhatunk. Amikor a közönséges desztilláció esetén egy azeotróp összetétel állna elı, ami az elválasztást teljesen megakadályozná, akkor a módszer az elválasztást egyszerően lehetıvé teszi, mert ebben az esetben egy azeotróp létrejöttét elkerüljük. Ennek alkalmazására jó példa a benzol-ciklohexán elegy egymástól való elválasztása, amire számos oldószer használata ismeretes. Fagyasztó desztilláció Ez lényegében a fagyasztás általi folyadékrészrebontás analógiája, amit jeges sör és jeges bor elıállítására használnak. Ez nem tekinthetı valódi desztillációnak, mert az elegyek fagyasztás alapján való kompnensekre bontása nem a desztilláció elvein alapszik. Ko-desztilláció Ez az egymással nem-elegyedı vegyületek keverékének együttes lepárlása. Lényegében ezt a módszert alkalmazza az extraktív desztilláció módszere is, de ott a nem elegyedı fázis egyike két komponensbıl áll. A módszer lényegében azonos a heteroazeotróp desztillációval. Heteroazeotróp desztilláció Ez a neve annak a módszernek ami egy biner folyadékelegyhez egy harmadik azokkal nem elegyedı vegyület hozzáadásával a forrási hımérsékletet lecsökkenti és a biner elegy komponensei közötti [1] illandóságkülönbséget megnöveli Az ipari desztilláció változatai Folyamatos atmoszférikus desztilláció Az ipari folyamatos desztilláció leggyakoribb alkalmazási formája az, ami atmoszférikus nyomás alatt történik. Ez használatos mind biner mind multikomponens elegyek szétválasztására. A biner elegyek desztillációja esetén egyedi vegyületek elıállítására törekszünk. Abszolút tisztaság csak megközelíthetı, de el nem érhetı. A tisztaság ún. tisztasági fokkal írható le, de még a spektroszkopikus tisztaságú vegyületek is tartalmaznak szennyezést: ilyenkor a tisztaságot az analízis (test) által talált szennyezıanyagok mennyiségi felsorolásával jelzik.

of 10 Ipari desztilláció esetén a berendezést a termék(ek) felhasználási céljától függıen méretezzük és általában 1-2%-os maximális szennyezéssel számolunk, ami fıleg a másik komponensbıl áll, de a finomító elválasztás még (többször is) megismétlıdhet. Egy kétkomponenses, biner folyadékelegy elválasztásának ipari berendezését mutatja vázlatosan az ábra. Multikomponens elegyek esetén gyakran egyedi vegyületek elıállítására nem törekszünk. Ilyen esetben csak a betáplált alapanyag tört részekre, vagyis frakciókra való bontása a cél. Innen jönnek a frakcionális desztilláció, frakcionáldesztilláció, vagy frakcionálás nevek, de persze a mővelet egyedi vegyületek kinyerésére is megfelel. A frakcionálás tipikus alkalmazási területei: kıolaj, kátrány, petrokémiai, és erjesztıipari termékek, valamint kıolajeredető oldószerek gyártása és cseppfolyásított levegı szétválasztása. Amikor a frakcionáldesztilláció nem egyedi vegyületek elıállítására szolgál, akkor a termékek minıségét valamilyen fizikai tulajdonság mérésével ellenırizzük. Erre jó példa termékminták laboratóriumi desztillációja, amire azok minıségi elıírása (specifikációja) és a laboratóriumi analízis eljárási szabványa ad irányvonalat. A frakcionáldesztilláció legfontosabb területe a kıolajfeldolgozás, aminek gyakorlatilag az elsı lépése a nyers kıolaj, vagy nyersolaj atmoszferikus nyomás alatti frakcionálása gépjármő üzemanyagpárlatok elıállítása céljából. A berendezés mőködési elve nem különbözik a biner elegyekre tervezett berendezés elvétıl és az elvet az itteni képen is követhetjük. Egy kémiai iparban használt buboréktányéros desztilláló torony vázlatos vegyészmérnöki elrendezési rajza Distillation column --- Disztilláló kolonna Condenser --- Kondenzer Offgas --- gáz (esetleges) Reflux drum --- Reflux hordó Pump --- Visszatápláló reflux szívattyú Reflux --- Reflux Overhead product --- Fejtermék Feed --- Betáplálás Bottoms liquid --- Fenéktermék (Kolonna alja) Bottoms product --- Fenéktermék szedıbe Kettle reboiler --- Folyamatos kiforraló üst Vapor --- Visszatérı gızök Steam to & from reboiler tube bundle --- Kiforraló csıköteg bemenet és kimenet A frakcionáldesztilláló üzemegység legfontosabb része a desztilláló kolonna. Az éles elválasztás céljából a kolonna úgy van tervezve, hogy benne a felfelé szálló párák és a lefelé folyó folyadékelegy között többszörös érintkezés lépjen fel. Erre szolgál a torony tölteléke. A legjobban ismert és matematikailag legkönnyebben kezelhetı torony buboréktányérokat használ töltelékként. Az ábra mutatja egy buboréktányéros frakcionáló kolonna vázlatos keresztmetszeti rajzát. A nyersolajat hevítés után valahol a torony közepe felé tápláljuk be. Egyensúlyi állapotban, vagyis normális üzemeltetés alatt a buboréktányérokat a folyadék ellepi. A betáplálási tányéron a betáplált folyadék azonnal két részre oszlik: egy része mint ott felesleges folyadék a tányér túlfolyóján a következı tányérra folyik, másik része pedig elpárologva, mint gız a betáplálás fölötti tányér buboréksapkáin keresztül erre a tányérra jut. Mivel a tányérokon a folyadék a buboréksapkák oldalán vágott buborékoló nyílásait durván ellepi, az azon keresztül buborékoló gızök a folyadékkal intim kapcsolatba léphetnek, a gız legkevésbbé illó alkotórészei lecsapódnak és a folyadék legillóbb alkotórészei elpárolognak. Így minden tányéron egyensúly alakulhat ki a lecsapódó gız és az elpárolgó folyadék között. A desztilláló kolonna betáplálás fölötti részét rectifier, vagyis rektifikáló (igazító)

of 10 szakasznak nevezzük, az alatta levı szakaszt pedig, arra hívatkozva, hogy ennek a kolonnarésznek a fı feladata az értékesebb könnyő komponensek kiszakítása, sztrippernek, Egy kémiai iparban használt buboréktányéros desztillálótorony egyik részlete metszetben A desztilláló toronyban függılegesen nyomás és hımérséklet grádiens áll elı és a torony tetején mindkét változó értéke minimumán van. Itt éri el a torony operácoós mőveleti nyomását, az atmoszferikus torony nyomása az egy atmosférát és innen távoznak el a legillóbb komponensek. A kolonna alját általában főteni kell, mert az elpárolgó folyadék hıt von el. Az általában vízgızzel főtött visszaforraló neve angolul reboiler (olv ribojler) A desztilláció élességének megjavítása céljából a torony tetejérıl távozó kondenzált gız egy részét a toronyba visszavezetjük a felszálló gızök másodlagos öblítésére. A visszavezetett folyadék neve reflux, a visszavezetett folyadék és az elvezetett párlat mennyiségi aránya pedig reflux arány, ang. reflux ratio (olv. résió) A kolonna méretezésének elsı feladata a szétválasztáshoz szükséges tányérok meghatározása, de mindenekelıtt az elméleti tányérszám meghatározása, amire biner rendszer esetében az évtizedekkel ezelıtt kifejlesztett grafikus McCabe-Thiele módszer a legismertebb. A meghatározáshoz a gız-folyadék egyensúly gyakorlatilag meghatározott mérési adatait használhatjuk. Multikomponens elegyek szétválasztása bonyolultabb. Erre Fenske egyenlete használható. Matematikailag elıször a betáplálási nyomás, hımérséklet, összetétel, a folyadék felhevítési adatai és az egyensúlyi adatok ismeretébıl a betáplálási tányérról távozó gız és folyadékösszetételt kell kiszámolni, majd lépésrıl lépésre a nyomás és a hımérsékletváltozás figyelembevételével a többi tányérok adatait felfelé és lefelé, amíg a kívánt összetételeket el nem értük. A reflux az elválasztást megjavítja de ennek gazdasági határai vannak. Így a gazdaságos optimum refluxarány megállapítására is szükség van, de még a kolonna hıveszteségét pótló reboilert is méretezni kell. A lépésrıl lépésre számított anyagmérleg és hımérleg és a gyakorlatból ismert megengedett gız és folyadéksebesség megadja a lefolyóátmérıt és a buboréksapkák bemeneti átmérıjét, valamint azok számát, amibıl a toronyátmérıt számítani lehet. Az angol Wikipedia cikkje szerint 11 méteres toronyátmérıvel és 60 méteres toronymagassággal is találkozhatunk. A jó toronytervezés azt jelenti, hogy a gız és a folyadék a tányérokon egyenletesen legyen elosztva, ami nagy átmérı esetén nem könnyő feladat és a gyakorlati ismeretet semmi se helyettesítheti. Buboréktányér csak egy változat és az ipar sok más tölteléket használ, acélforgácstól kezdve más speciális (kengyel, győrő, stb) alakú fém, vagy kerámiai anyagból álló darabos tölteléket. Ezek jellemzı adatai között fontos a gyakorlatilag meghatározott HETP érték, height of the equivalent theoretical plate, vagyis az elméleti tányérnak megfelelı töltelékmagasság.

of 10 Vákuumdesztilláció Mint a laboratóriumi desztillációnál vákuuumdesztillációt akkor használunk amikor a desztillálandó anyag, vagy annak egy része hevítésre kényes, vagyis magas hımérsékleten az kémiailag megváltozna. A módszer azért alkalmazható, mert a forráspont a nyomás csökkentésével lecsökken. Az iparban használt berendezés általában folyamatosan desztilláló kolonna Vízgızdesztilláció Ismét, mint a laboratóriumi desztilláció esetén, ez a kényes anyagok szétválasztásának egy másik alternatívája. Azon a jelenségen alapszik, hogy egymásban nem oldódó folyadékok hevítésekor azok forráspontja nem függ a folyadékösszetételtıl, hanem csakis a forrási hımérséklettıl és a kompnensek ún. tiszta komponens gıznyomásától az adott hımérsékleten, ami azt jelenti, hogy a forráspont lecsökken. Extraktív desztilláció Ezt a módszert már a laboratóriumi eset tárgyalta. Azeotróp desztilláció A módszer abszolút alkohol ipari elıállítására használatos. A braziliai pt:pró-álcool program, amit kıolajeredető üzemanyagok helyettesítésére kezdeményeztek részben abszolút alkoholt használt, ami kıolajtermékekkel bármilyen arányban elegyedik. Az azeotróp elegy használata a második desztillációt elkerüli, ami gazdaságosabb. A vizes alkohol azonban nem képez homogén elegyet kıolajeredető üzemanyagokkal és ennek használata módosított jármőmotorberendezést igényel. Elpárologtatás Elpárologtatás a desztillációnak egy speciális esete. Ez kémiailag tiszta ún. desztillált víz elıállítására használható. Bepárlás Ez a párolgáson alapuló folyamat oldott anyagok szilárd állapotban való kinyerésére használható. Bepárláshoz azonban nem szükséges az oldatot forráspontjára hevíteni, amint azt a só tengervízbıl való elıállítására használt sómedencék alkalmazása bizonyítja. Források és jegyzetek 1. ^ Ottenbacher, M; Hasse H: [www.atypon-link.com/icheme/doi/abs/10.1205/cherd06084 Continuous Three- Phase Distillation: A Process for Separating Thermally Unstable Substances] (PDF). Chemical engineering research and design Special issue: Distillation and absorption 2006. IChemE, 2007. január 1. A lap eredeti címe: Kategóriák: Kémia Fizikai kémia Vegyipari mőveletek Anyagok Rejtett kategóriák: Csonkok (kémia) Csonkok 2006 májusából

of 10 A lap utolsó módosítása: 2008. október 6., 00:46. A lap szövege a GNU Free Documentation License feltételei szerint használható fel (lásd a Wikipédia:Felhasználási feltételek lapot). A Wikipedia a Wikimedia Foundation, Inc. bejegyzett védjegye.