IMAF 2013. őszi szeminárium programkiírás Ken Maneker interjú befejező része Ingyenes harcművészeti magazin
Előszó Tartalom Előszó Szervusztok, IMAF (update) IMAF Európai Szeminárium Programkiírás Interjú 2/2. Ken Maneker 7. dan Iaido kyoshi Gendolatok Harmóniában a világgal Japanisztika: - Karatedo - Jujutsu Gendolatok Még egy szó az etikettről Visszatekintő Kard a Meiji korszakban (3/3. rész) Vége a nyárnak. A fiatalabbaknak elkezdődött - vagy többnyire inkább folytatódott - az iskola, és mi, idősebbek - a hosszabb-rövidebb szabadságokat követően - visszatértünk hivatásunkhoz. A dojok a megszokott módon tagfelvételekkel indulnak, aminek köszönhetően új arcokkal találkozhatunk a tatamin és újra azt reméljük, hogy hosszú időn keresztül élvezni fogjuk egymás társaságát. Optimista vagyok, de mégis úgy gondolom a harcművészetek túl vannak népszerűségük egyik csúcsán. Azon a csúcson, amit 30-40 éve "idegenségük", misztikumuk, megfoghatatlanságuk és elérhetetlenségük által mászott meg. Mára csak a kemény és kitartó munka maradt. A változatos rendszerek különböző megközelítésükkel eloszlatták a jótékony (?) homályt, a rövid időn belül mesterré válás hiú ábrándját. Maradtak az izzadság és a hosszú éveken át, kitartóan ismételt gyakorlatok... és egy következő csúcs halvány sziluettje, aminek magassága talán hasonló az előző időszakiéval. Erre a csúcsra azonban már egy másik út vezet, ha (fel)vezet egyáltalán - és amit kérdés hajlandók és képesek vagyunk-e megépíteni. Ez az út, csak akkor érheti el a korábbi magaslatokat, ha komoly szakmai, emberi és szervezeti alapokra épül. Talán érdemes lenne erre koncentrálni a következő időszakban, és nem csak szóban, de tettekben is az egyezősséget keresni, a közös utat járni, építeni. Továbbra is várjuk véleményeteket, hozzászólásaitokat a megfelelő stílusban, az ismert fórumokon. 2013. 3. Adél, Csaba, Gábor, Laci, Richárd, Tamás és Iván Ingyenes harcművészeti magazin oldal 2.
IMAF (update) Sato Shizuya sensei és Kanazawa Hirokazu sensei kiérdemelte a Meijin 10. dan fokozatot és címet. Meijin jelentése: szó szerint kiváló ember, a Budo Nagymestere 2012. évben adományozott IMAF Meijin fokozatok Sato Shizuya (1929-2011) Nihon Jujutsu Meijin 10. dan Sato sensei 1929-ben született Tokyoban (Japán). A judot még gyermekként édesapjával kezdte gyakorolni. Később csatlakozott az iskolai klubhoz. A Meiji Gaukuin Egyetem elvégzése után 1949-ben csatlakozott a Kodokan Judo Intézet Nemzetközi szekciójához (International Section of the Kodokan Institute of Judo). 1951-ben a Kokusai Budoin, IMAF alapítói között van. 1968-ban Ito Kazuoval (judo 10. dan) 12 országot látogatnak meg a Budo népszerűsítése végett. Ez az első Kokusai Budoin, IMAF Körút. 1982-ben megválasztják az IMAF ügyvezetőjének, ő a második ügyvezető a szervezet történetében. 2011-ben távozik közülünk. 2012-ben kiérdemli a Kokusai Budoin Meijin címet. Kanazawa Hirokazu Karate-do Meijin 10. dan Kanazawa sensei 1931-ben született Iwate tartományban (Japán). Az iskolában kezdett judot gyakorolni, amiben a 2. dan fokozatig jutott. Később, az Takushoku Egyetem alatt kezdi meg karate-do tanulmányait Nakayama Masatoshi, a Shotokan karate vezető oktatójának irányításával. 1978-ban csatlakozott a Kokusai Budoin szervezethez (8. dan). 1992-ben megkapja a 9. dan fokozatot, 2002-ben a 10. dan fokozatot. 2012-ben kiérdemli a Kokusai Budoin Meijin címet. Kanazawa sensei a Shotokan Karate-do Nemzetközi Szövetségének (Shotokan Karate-Do International Federation (SKIF)) elnöke és vezető instruktora. Eddigi IMAF Meijin 10. dan cím birtokosai Mifune Kyuzo Judo Meijin 10. dan (1883-1965) Nakayama Hakudo Kendo Mijin 10. dan (1873-1959) Ito Kazuo Judo Meijin 10. dan (1889-1974) Takano Hiromasa Kendo Meijin 10. dan (1900-1987) Otsuka Hironori Karatedo Meijin 10. dan (1892-1982) Ito Takasuke Judo Meijin 10. dan (1887-1981) Ota Tsugiyoshi Iaido Meijin 10. dan (1892-1984) Shioda Gozo Aikido Meijin 10. dan (1915-1994) Yamaguchi Katsuo Iaido Meijin 10. dan (1917-2006) Kenji Tose Iaido Meijin 10. dan (1924-2010) Sato Shizuya Nihon Jujutsu Meijin 10. dan (1929-2011) Kanazawa Hirokazu Karatedo Meijin 10. dan Ingyenes harcművészeti magazin oldal 3.
IMAF 2013. évi Európai Szeminárium Időpont: 2013. október 18-20. Helyszín: Érdi Sportcsarnok és Uszoda Érd 2030, Velencei út 29. (Magyarország) Programtervezet: október 18. Budo Gála (tervezett kezdés: 19:00) október 19. 10:00-17:00 (ebédszünet természetesen van) október 20. 10:00-12:00 délutáni foglalkozás 17:00 óráig Minden stílus edzéseit az IMAF japán instruktorai vezetik: Ikuo Higuchi Masayuki Kumazawa Karatedo Hanshi 9. dan Iaido Kyoshi 8. dan Kokusai Budoin helyettes ügyvezető igazgató Iaido vizsgáztató Karatedo vizsgáztató Jun Komoto Aikido Kyoshi 6. dan Aikido vizsgáztató Akikazu Kohno Kobudo Kyoshi 6. dan Kobudo és Nihon Jujutsu vizsgáztató Információ: Zakariás László, Kokusai Budoin, IMAF Magyarország igazgató 1071 Budapest, Damjanich út 8-10. Mobil: (20) 405-76-15 E-mail: imaf.hu@gmail.com Szállás: Holiday Inn Hotel Budaörs, 2040 Budaörs, Agip utca 2. Telefon: (23) 504-000 120 szálláshely elérhető Csomag ajánlatok: Csomag 1/a - szeminárium 2 ágyas (ERŐSEN AJÁNLOTT) Ár: 185 EURO Szállás Holiday Inn Hotel Budaörs 2 éjszaka, 2 ágyas szobában Szeminárium 5 étkezés (szombat: reggeli, ebéd, vacsora; vasárnap: reggeli, ebéd) Transzfer a Hotel és Sportcsarnok között Csomag 1/b. - szeminárium 1 ágyas Ár: 215 EURO Szállás Holiday Inn Hotel Budaörs 2 éjszaka, 1 ágyas szobában Szeminárium 5 étkezés (szombat: reggeli, ebéd, vacsora; vasárnap: reggeli, ebéd) Transzfer a Hotel és Sportcsarnok között Ingyenes harcművészeti magazin oldal 4.
Csomag 2. - szeminárium étkezéssel: Szeminárium 3 étkezés (szombat: ebéd és vacsora; vasárnap: ebéd) Csomag 3. szeminárium: Szeminárium Ár: 120 EURO Ár: 95 EURO Csomag HU szeminárium: Ár: 60 EURO (!!!) Csomag HU szeminárium + étkezés: Ár: 95 EURO (!!!) Csomag 4/a. - látogatói csomag 1. Ár: 100 EURO Szállás Holiday Inn Hotel Budaörs 2 éjszaka, 2 ágyas szobában 5 étkezés (szombat: reggeli, ebéd, vacsora; vasárnap: reggeli, ebéd) Transzfer a Hotel és Sportcsarnok között Csomag 4/b. - látogatói csomag 2. Ár: 130 EURO Szállás Holiday Inn Hotel Budaörs 2 éjszaka, 1 ágyas szobában 5 étkezés (szombat: reggeli, ebéd, vacsora; vasárnap: reggeli, ebéd) Transzfer a Hotel és Sportcsarnok között Egyéb szálláslehetőségek a közelben: Hotel Thermál Érdliget Érd 2030, Római út 9. Telefon: (23) 366-010 Romantika Panzió Érd 2030, Balatoni út 42. Telefon: (23) 375-692 Elérhetőség: Autóval: Vonattal: Repülővel: M7 autópálya Budapest felé Érdi leágazó M1 autópálya felöl MO autópálya M7 felé és Érdi leágazó Budapest vagy (Budapest-)Kelenföld megálló Budapest Liszt Ferenc Repülőtér (fapados járatok Ryanair, Wizzair) Regisztráció: Jelentkezési határidő: 2013. augusztus 20. Szállásfoglalás miatt a korai jelentkezés erősen javasolt. A foglalásokat csak a részvételi díj tényleges befizetése esetén tudják a szervezők garantálni. Fizetés átutalással Zakariás László MKB Bank Zrt. IBAN: HU17 1030 0002 1045 1844 4884 0013 SWIFT (BIC): MKKBHUHB Last minute jelentkezési határidő: 2013. október 5. Szállásfoglalás a még rendelkezésre álló lehetőségek szerint. Fizetés a helyszínen érkezéskor (kizárólag last minute jelentkezés esetén). Fizetés készpénzben (kizárólag EUROban). Egyéb fizetési eszközt (pl. csekk) nem áll a szervezők módjában elfogadni. Ingyenes harcművészeti magazin oldal 5.
Interjú Ken Maneker Iaido mesterrel (folytatás az előző számból) Mi inspirálta Önt? A Iaido egy furcsa harcművészet. Amíg a valóság az, hogy a legtöbb Iaido technika a harci összecsapások tapasztalataiból származik, manapság, a mi modern korunkban nem használunk már kardot soha többé. Nincsenek ilyen értelmű összecsapások. A Iaido valódi értéke már nem az önvédelemben rejlik, hanem a harcművészet (DO! ) szemléletében. A DO az út, a módszer amin haladunk, amit követünk amikor teszünk valamit. A Iaido kifejezés értelmezése készenlétben lenni és állni a sarat minden helyzetben. Azért van a formagyakorlatok oly széles skálája, hogy bemutassák azt a sokféle küzdelmi helyzetet, melyek, mint éles harci küzdelmek több mint 100 éve nem léteznek már. Bár a csatatéren való pusztítás nem az amiért a karddal gyakorolunk, a kard a társunk, gyakorló-, edzőpartnerünk. Lényegtelen hogy fából készült (bokuto), életlen gyakorló penge (mogitou) vagy megélezett valódi kard (shinken). Idővel megtanulsz tisztelettel bánni vele. A köszöntés, a köszönés, a meghajlás a kezdet és egyben a befejezés valamennyi BUDO iskolában. Meghajolunk amikor belépünk az edzőterembe és amikor elhagyjuk azt. Meghajolunk az idősebb tanítvány előtt, tanáraink előtt, és meghajolunk a kardunk előtt is. Amikor jártasabb leszel a Iaidoban elkezdhetsz igazi pengét használni (shinken - katana), de addig elköveted az összes hibát a gyakorló karddal. Rengeteget tanulsz ebből, és egy napon mestered azt mondja itt az idő, hogy valódi pengével kezdj gyakorolni. Ettől a pillanattól kezdve fogod igazán megérteni a Iaidot, elfogadni, tisztelni a tanítást és a kardodat és amely értés és tisztelet kezd érvényesülni a dojon kívül is. Ez az, amit a DO jelent, ez az, amiért követed. A Budonak rengeteg bölcs mondása és filozofikus kifejezése van. Ilyen tekintetben nagyon hasonlít a Zen Buddhizmushoz. Azonban számomra van egy, ami leginkább megragadott az elmúlt 30 évnyi gyakorlás során, ez a Ken Shin Ichijyo, vagyis a kard és lélek együttes harmóniája. Ahogy a kard sem csupán egy darab vas, egy penge, hanem része a testednek, ugyanúgy a lélek sem csupán ész vagy értelem, hanem a szíved, a szellemed. A gyakorlás célja, hogy mindez egyesüljön benned. A gyakorlás során folyamatosan küzdünk a részletekkel: hogyan tartsuk a kezünket, milyen legyen a lábtechnikánk, stb. Újra és újra felidézzük a tanultakat, az utasításokat. Aztán eljön egy pillanat az utad során - talán 3, talán 30 év után - amikor hirtelen azt tapasztalod, hogy megcsináltál egy katat, úgy hogy miközben végrehajtottad nem voltak gondolataid róla, nem gondolkoztál felőle, nem kellett felidézni semmit, eszedbe sem jutott, hogy megtedd. A kata csak jött és ment és megcsináltad AHOGY KELL. Nahát! Micsoda remek érzés! Aztán megismétled, de nem sikerül. Ebben a pillanatban ezt kudarcnak érzed, de aztán egyszer-egyszer újra megéled azt, amikor eggyé válsz a karddal, az ellenféllel és a dojoval. Végül megvalósul a Ken Shin Ichijyo. Ez az igazi DO. Sajnos sok tanuló soha nem jut el még az első ráérzésig sem. Ennek számos oka van. Például túl sokat és gyorsan akarnak, hogy végre vezetők lehessenek. Vagy már vezetők, Ingyenes harcművészeti magazin oldal 6.
tapasztaltak egy másik harcművészetben és elfelejtik, hogy az alapokat a Iaidoban is meg kell tanulni. Azt gondolják már mindent tudnak ezért megállnak a tanulással, tehát nem fejlődnek tovább. Egy jó barátom, aki a Yoshinkan Aikido vezető mestere gyakran teszi föl a kérdést a tanulóknak, akikkel találkozik, hogy gondolkodjanak: Húsz évnyi tapasztalatuk van, vagy csak egy évnyi tapasztalatuk hússzor? Más szóval igazán akarsz tanulni? Valóban el akarsz mélyedni a harcművészetben? Nos, sokat tanulunk a gyakorlásunk során saját magunktól, a kardunktól, a tanárainktól és a tanítványainktól. És ennek a tanulásnak soha nincs vége. Soha, senki nem lehet teljesen elégedett az elért tudással, jártassággal. Omori mester mondta nekem amikor 95 éves volt - és már csak egy évig volt köztünk -, hogy oly sok tanulnivalója van még! Mit gondol a különböző nemzetközi Iaido szervezetekről? Sajnos a legtöbb Iaido szervezet nincs kapcsolatban egymással. Ez a viselkedés a mai modern idők hozadéka. Mindenki hatalmat akar, mindenki uralkodni vágyik, és ezt nem hajlandó megosztani másokkal. Ahogy a mindennapi politika, úgy működik a BUDO világa is. Csak arra gondolnak, hogy nekik haszon legyen és nem arra, hogy hogyan legyenek hasznosak másoknak. Talán ilyen az emberi alaptermészet. Sok évvel ezelőtt a Iaido csoportom, a SHIN KEN KAI, szervezett egy általános Iaido tábort bemutatókkal. Kanadából és az Államokból (USA) jöhetett bárki gyakorolni, azzal a céllal, hogy bemutassák tudásukat. Nem volt bíráskodás csupán valamennyien tanultunk azáltal, hogy megnéztük, figyeltük egymást. Tíz éve nincs már ilyen. Vége lett. Mindig akadt néhány résztvevő, aki meg akarta tartani az ő technikájának titkát vagy lenézte mások technikáját. Értsük meg őket, hiszen ez is az emberi természet sajátossága. Mindazonáltal elég szerencsétlen tulajdonság. Japánban az látom, hogy a ZNKR (Zen Nippon Kendo Renmei), a ZNIR (Zen Nihon Iaido Renmei) és a DNIR (Dai Nihon Iaido Renmei) melyek a legnagyobb Iaido szervezetek, nem érintkeznek egymással. Megpróbálják a másikat szétszakítani, vagy egyszerűen figyelembe sem veszik egymást. Ez elég sajnálatos. A Iaido közösség elég kicsi és tovább fog zsugorodni mindaddig, amíg az emberek végre pozitívan nem kezdenek viselkedni. Az elmúlt tíz évben észrevettem, hogy kevesebb felnőtt gyakorolja a Iaidot és a Kendot Kyotóban. Régebben a gyermek Kendo iskolák 20-30 tanulóval bírtak, míg manapság már csak 3-4-el. Amikor egy kis diktátor uralkodik a dojoban és ez kezd általánossá válni - mert ezt láttam minden országban ahol megfordultam - nos, ez a jelenség nem a budot szolgálja. Ettől csak szenvedni fog. Emlékezzünk csak arra a megfelelésre miszerint a budo nem harcművészetet jelent, hanem inkább azt az utat, megoldást, hogy visszatartsuk, megállítsuk a kardot, a konfliktust. Ez az, amit tennünk, követnünk kellene. Ha valaki eljön a dojomba azzal, hogy tanulni akar, soha nem törődöm azzal tagja e valamelyik más szervezetnek. Ha az elhatározása komoly, tanítani fogom. Ez az, amit a tanáraim követtek, ez az, amit tőlük tanultam. A legjobb lenne, és remélem így lesz, hogy nyitottak maradunk és a legnagyobb odaadással gyakorolunk. Szerencsésnek érzem magam, Ingyenes harcművészeti magazin oldal 7.
hogy Vancouverben van néhány odaadó, lelkes és képzett tanítványom. Szerte Kanadában van jó néhány vezető tanítványom (Whitehorse, Calgary, Montreal), ahol rendszeresen van alkalmam szemináriumokon oktatni. Van még egy kisebb csoport Magyarországon és Hawaiin, ahol szintén taníthatok. És persze évente visszatérek Japánba tanulni és tanítani. Hátránynak gondolja, hogy Japánon kívül a Iaido egy viszonylag ismeretlen harcművészet? Érdekes kérdés. Japánban szintén kissé ismeretlen a Iaido. A legtöbb japán akivel találkoztam, és akinek nem volt ismeretlen a budo azt hitte Aikidot gyakorlok, csak helytelenül ejtem Iaidonak. Az elmúlt évtizedben a budo iránti érdeklődés csökkent. Részben, mert ez olyan valami, amit nagyon bonyolult művelni, részben mert évekbe telik amíg gyakorlottá válsz, amíg elérsz valamit. Végül amiatt, mert a dojok és szervezetek politikája olyan, amilyen. Jó barátom a Kyotó egyetem Judo edzője. Korábban évente mindössze hét új tanulóra volt szüksége, hogy a csoportja fennmaradjon, de ennél jóval többen jelentkeztek. Három éve éppen heten, tavaly már csak öten jelentkeztek felvételre! A japán fiatalok gitározni akarnak, a videojátékot nyúzni és nem izzadni a tatamin. Ahogy a kérdésben is benne van nagyon is azt gondolom, hogy a Iaido viszonylagos ismeretlensége hátrány. Gyakran jönnek hozzánk edzésre vagy edzőtáborba megnézni, hogy mit is csinálunk. Véleményem szerint a harcművészetek közül a Iaidot kedvelik a legkevésbé. Nincs látható, valóságos ellenfél, így aztán elég problémás megérteni a szándékunkat, hogy miért is csináljuk a katakat. Természetesen, amikor az ember ember elleni harcot gyakoroljuk, mint pl. a Tachi Uchi no Kurai az Eishin Ryuban, sokkal könnyebb felismerni a miértet, az időzítést, az okot az akció mögött. Sokan kiesnek, mert úgy érzik túl kényelmetlen ezt gyakorolni, vagy túl lassan tanulnak, vagy mert közbeszól a család, a munka. A legtöbb ember valami pöpec dologra vágyik, és nem akar hetekig-hónapokig kínlódni azzal, hogy elsajátítsa az alapokat. Gyakran kapok üzenetet e-mailen, hogy a Iaido az a valami, amit ők csinálni akarnak évekig és jöhetnek-e megnézni az iskolát. Mindig azt válaszolom, hogy persze jöjjenek. A legtöbben soha sem jönnek el. Azok közül pedig akik eljönnek, legtöbb soha nem jön vissza gyakorolni. Hát igen. Mindannyiunknak megvan az indoka, miért lépünk be egy dojo ajtaján és kezdünk el gyakorolni, vagy éppen maradunk távol. Néhányan azért jönnek, hogy fejlesszék a szellemiségüket, néhányan csak a fizikai igénybevétel miatt, néhányan mert kedvelik a japán kultúrát, és néhányan mert olyan menő lóbálni egy kardot. Nincs egy általános érvényű ok. A legjobb, amit tehetünk, hogy tartjuk az eredeti utat, tradíciót, amit a mesterektől kaptunk és továbbadjuk a legjobb tudásunk szerint. Legyünk szorgalmasak, szerények, becsületesek és ne feledjük, hogy a budo egy egész életen át tartó törekvés. Gábor és Tamás Ingyenes harcművészeti magazin oldal 8.
Gendolatok: harmóniában a világgal Az első számban megjelent Ken Manaker interjú illusztrációjával kapcsolatban többen kérdeztétek miért éppen ez a kép került a cikkbe, mi a kép jelentése. Erre próbálok válaszolni az alábbiakban. Vigyázat a cikk szubjektív véleményt tartalmaz :)! Megfordult a fejemben, azt írom a kép nem jelent semmit. Ez a kép nem több mint két madár egy kard markolatán. Nincs a képen, nincs a képben ennél több. Nincs misztikum, nem próbálok mást látni, többet láttatni, mint az egyszerű valóság. A gyakorlásban sem vagyok híve a nagy ívű magyarázatoknak, a technikák szóbeli igazolásának. A lépés legyen lépés, a tsuki legyen ütés, a technika során pedig vagy tudom kontrolálni a támadót (így a helyzetet), vagy nem. Ennyi. Ez lett volna az egyszerűbb út. Lett volna, ha nem veszek részt időközben edzőtáborokon, és nem hallgatok végig pár - számomra homályosnak tűnő - magyarázatot a támadások és a technikák hogyanjairól és miértjeiről, nem tapasztalom újra és újra, hogy gyakorlás helyett szóbeli (ön)igazolás zajlik, hogy még mindig sokan mindent egyszerre szeretnének, és nem adnak időt - se maguknak, se másoknak - a technikák megismerésére. Ekkor beláttam, én sem szántam (volna) elég időt a kép felfedezésére. A félreértések elkerülése végett, miközben átrágtam magam az interjún, több alkalommal vontam párhuzamot saját felfogásom és az olvasottak között, majd amikor megpillantottam a képet, egyértelművé vált számomra, hogy mindkettő ugyanarról szól: a harcművészetről. Első pillantásra megfogott a kép hangulata, így számos társa közül dilemma nélkül választottam. Furcsa dolog lehet olvasni, hogy egyetértek egy érett korban levő, 7. dan fokozatú, kyoshi címmel rendelkező mesterrel. Még jó! gondolhatja bárki, ahogy az is óriási felfedezés, hogy a vele folytatott beszélgetés a harcművészetről szól. Számomra közel sem ennyire egyértelmű a helyzet. Magától értetődőnek tartom, hogy a különböző életminőségben élő emberek máshogy lát(hat)ják ugyanazokat a dolgokat. Semmi különleges nincs abban, ha egy gyerek és egy felnőtt véleménye különbözik, ahogy azon sem lepődik meg senki, ha egy kezdő és egy haladó sem ugyanúgy és/vagy ugyanazt látja. Talán azt is képesek vagyunk elfogadni más jelenti a problémát egy jómódú és egy kevésbé jómódú ember számára, ahogy a cél, az elérhető cél, pláne az oda vezető út is sokféle lehet. Miért furcsa, hogy eltérően gondolkodik a szobrász, a tanár, a közgazdász, az építész, az asztalos és még sorolhatnám? Ők éppen a gondolkodásmódjuk, látásmódjuk miatt űznek más tevékenységet. De miért ne gyakorolhatnák ugyanazon harcművészetet? Ugyanazon harcművészetet kicsit másképp. Fordítottnak tűnhet a logika, mégis tovább megyek, miért ne gyakorolhatnák bármelyik harcművészetet? Bármelyik harcművészetet kicsit másképp, ugyanazon céllal. Én ugyanis abban hiszek, hogy a harcművészetek gyakorlása végül ugyanoda vezet és az út végén derengő cél nem közelíthető meg a jellem megfelelő fejlődése nélkül. Teljesen mindegy mit gyakorolsz! A kérdés csupán az, hogyan gyakorolsz. A rendszerek (majdnem) tökéletesek. (Ha elfogadjuk, hogy a tökéletesség csak adott pillanatra vonatkozhat.) Tehát a Manaker mesterrel történt volt beszélgetés számomra a valódi harcművészetről szól. Arról, ahogy a kezdeti útkeresést elhatározás követi és elindul a válaszutakkal teleszőtt úton, hogy végül a kitartó Ingyenes harcművészeti magazin oldal 9.
gyakorlás során a harcművész kiteljesedjék. Kiteljesedik a technikában, és szerencsés esetben kiteljesedik személyiségében. Ennek a folyamatnak az eredményét jelképezi ez a kép is. Egy jellemben és szellemben erős, természetes módon nyugodt és szilárd, önmagával és környezetével tisztában levő mester kardján csicsereg két madár. Egy mesterén, aki nem akarja irányítani a körülötte zajló folyamatokat, mégis aktív részese annak. Akinek kardja és technikája már nem a bizonyítást, a mindenáron, akár véres úton kivívott igazságot, hanem az élet (minden létező) védelmét képviseli. Ez a kard nem vesz részt felesleges, öncélú erőfitogtatásban, alighanem csak szükség esetén, a legutolsó, de éppen megfelelő pillanatban hagyja el helyét - amely pillanat egyre csak késik, hiszen tulajdonosa erőszak nélkül képes a konfliktus kezelésére. Ez az, ami talán minden harcművész célja, és ez az, amit ösztönösen éreznek a madarak, amiért nem tesznek különbséget ember és természet, kard és faág, mesterséges és természetes között. Ezen a szinten már nincs különbség. Megszabadulva az előítéletektől, a görcsös akarás, a mások fölé kerekedés és bizonyítás terhétől, a dominancia akár erőszak útján történő fenntartásának igényétől, empátiával fordulva mások felé, magunk mellé vagy akár még magasabbra emelve őket. Felismerve, hogy nem azzal leszünk nagyobbak, ha minél több embert gyűrünk magunk alá, hanem ha minél több embert segítünk a boldogulás felé. Engedjétek meg, hogy visszautaljak egy korábbi számban megosztott gondolatmenetre (Gendo00_2013.majus próbaszám: Sensei és sen sei), ahogy nem a ruha teszi az embert, nem (csak) a danok száma teszi a mestert. Szerencsés lenne, és én is azt kívánom: a gyakorlás ne csak a fokozatokról, hanem a fokozatok mögött rejlő tartalomról (is) szóljon. Vagy ha már megvan a fokozat, akkor ne bújjunk az azt megítélő mester, mesterek neve mögé, hanem vegyük a fáradságot (és az időt), hogy felnőjünk a ránk ruházott feladathoz. Zárszóként még annyi, hogy meglehetősen nehéz saját (meg)érzéseimet mondatokba szedni, mert minden egyes megfogalmazott gondolat újabbakat szül, amik megosztásához gátat szab a (cikk) terjedelem, viszont taglalásuk nélkül mégsem teljes a mondanivaló. Talán éppen azért nem éreztem első körben szükségét a kép megmagyarázásának. Mi szükség van megmagyarázni a nyilvánvalót? Képes vagyok e szavakkal leírni egy hangulatot? Nem vagyok író. A leírt szó könnyen félreérthető. Különösen a fordítás. Hiányzik belőle az élet, a helyzet adta többletjelentés. A szavak nem pontosan képesek visszaadni mindazt, amit a mozdulatok, a gesztikuláció, ami nem ismer nyelvi korlátokat. Éppen ezért, kedves Olvasó, most visszalépek a tatamira, és gyakorlok tovább, ahol szavak nélkül is megérthetjük egymást. Iván Ingyenes harcművészeti magazin oldal 10.
Kanjiológia Karatedo!!! 1.! kuu, sora, kara, a Kínai, azaz on olvasat: kuu (ejtsd:kú),!! (ejtsd:kuuki) jelentése: levegő!!!!! (ejtsd:jikan to kuukan) jelentése: idő és tér Japán, azaz kun olvasat: a(keru), a(ku), kara, sora!! (ejtsd: oozora) jelentése: ég(bolt) Az kara jelentése: ég(bolt), kinyit, nyílik, üres A karatedo írásjegyeinek értelmezése szerint, a karate az üres, nyitott kéz, ami nem használ fel a küzdelem során semmilyen segédeszközt. Kisarkítva úgy is mondhatnánk, hogy tisztán harcol az illető, hiszen az ellenfele pontosan láthatja, hogy a puszta kezén kívül nem fog ellene bevetni más fegyvert. 2.! shu, te, ta Kínai, azaz on olvasat: shu (ejtsd:su)!! (ejtsd:shutou) jelentése: kardkéz, a kéznek a kisujj alatti puha kis párnáját, ívét jelenti A shutou kanjijainak japán olvasata a teganata. Japán, azaz kun olvasat: te, ta!! (ejtsd:tehon) jelentése: minta, példa!!! (ejtsd:kogitte) jelentése: csekk!! (ejtsd:jouzu) jelentése: ügyes, gyakorlott, jó valamiben!!!!! (ejtsd: monoyawarakana) jelentése: szelíd, engedékeny, jámbor A juu jelentése puha, lágy, enyhe. 2.! jutsu Kínai, azaz on olvasat: jutsu!!!! (ejtsd:gakujutsuyougo) jelentése: szakkifejezés!!! (ejtsd:shujutsushitsu) jelentése: műtőterem A jutsu jelentése művészet, technika, mesteri fogás, varázslat. Eddig csak do-ra végződő harcművészetekkel foglalkoztunk, a jutsu kanjira végződő harcművészeteknek azonban nem csak a kanjivégződésük, de a szemléletük is alapvetően különbözik a do-ra végződő harcművészetektől, hiszen a jutsuban főképpen az ellenfél legyőzésének képessége kerül előtérbe, a hatékonyság számít elsődleges szempontnak a küzdelem során. Adél Az te jelentése: kéz, kar Jujutsu!! 1.! juu, nyuu, yawa(rakai), yawa(rakana) Kínai, azaz on olvasat: juu, nyuu!! (ejtsd:nyuujaku) jelentése: elpuhulás, gyengeség!! (ejtsd: nyuuwa) jelentése: szelídség, engedékenység, jámborság Japán, azaz kun olvasat: yawa(rakai), yawa(rakana) Ingyenes harcművészeti magazin oldal 11.
Gendolatok: még egy szó az etikettről Számos kérés érkezett, folytassuk a próbaszámban elkezdett értekezést az etikettről, én mégis próbáltam elhessegetni, távol tartani magamtól ezt a feladatot. 38 éves vagyok és mindössze 23 éve léptem a harcművészetek rögös útjára, ami idő nem érzem, hogy feljogosítana egy nagyobb lélegzetvételű cikk írására e témában. Legnagyobb sajnálatomra azonban újra és újra teret kapnak a sokakat elbizonytalanító gondolatok. Etikett A társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszere. (Idegen Szavak és Kifejezések Szótára). Azaz adott csoportra vonatkozó viselkedési norma. Olyan, hosszú idő alatt kialakult szabályok összessége, ami nem kötelező érvényű, de alkalmazása a csoportos együttélést könnyebbé teszi. Nem üres rituálék, értelmetlenül futott körök, felesleges szabályok halmaza, hanem jelentéssel bíró, a csoport hatékonyságát növelő értékeké, melyek egy része ma épp olyan jól működhet, akár pár száz évvel ezelőtt. Ne hagyjuk azonban figyelmen kívül azt a tényt, hogy ezek a szabályok hosszú évtizedek, évszázadok alatt megannyi változáson mentek keresztül, és még ma is formálódnak. A társadalmi változásokat követve egy részüket elfelejtették, míg más elemek bekerültek az illemtankönyvekbe folyamatosan szem előtt tartva az adott rendszer érdekeit, fenntarthatóságát és hatékonyságát. Az állandó változások ellenére mégis fennmaradhattak idejemúlt elvárások, mára értelmetlennek tűnő előírások, ahogy rendszeresen olvashatunk érvényben levő, de ma már nem gyakorlatias, olykor betarthatatlan törvényekről. (Ne értsük félre! A törvény keletkezésekor, az akkori társadalmi normák szerint logikus volt, de a változásokkal egyidejűleg érvénytelenítése elmaradt.) Normákra pedig szükség van. Az írott vagy íratlan szabályok nélkül rövid időn belül óriási fejetlenség (káosz) lenne úrrá a világban. Gondoljunk csak azokra a ma médiaszereplőkké váló személyekre, akik nem tartják magukra érvényesnek a közösségi szabályokat. (Sajnos számos példa van csak a közelmúltból is.) A szabályok azonban nem elegek önmagukban. Szükséges, hogy a csoport, a társadalom egésze (ön)magára érvényesnek tartsa. Fontos feltétel, hogy az adott csoport minden tagjára, kicsire és nagyra, fiatalra és felnőttre, magas rangúra és közemberre stb., egyformán és mindkét irányban érvényes legyen. Az előírások egyoldalúan, hosszútávon nem működnek. Többek között ezért buktak meg a rendszerek a történelem során, és teszik ezt a mai napig. A szabályok fenntarthatóságának másik összetevője azok értelme. A társadalom a számára elfogadható szabályozásokkal képes működni. Képes elfogadni a korlátokat, amennyiben az élet valamely területén látja azok eredményét. Azonban ha az előírások egyre több, a többség számára nem érthető vagy a társadalom egy rétege számára kibúvót engedő tételt tartalmaz, a rendszer hosszútávon feszültséget generál. Nem mindegy, hogy milyen szabályokat alkotunk! Nem szerencsés olyan szabályokat alkotni, melyekhez később kivételeket gyártunk. A szabály akkor jó, ha alkalmazható, betartása nem okoz problémát, mert magától értetődő, logikus, a rendszer egészének fejlődését segíti, a rendszer minden szereplője számára követhető. Miért e hosszú bevezető? Mert a harcművészetek tele vannak régi szabályokkal és ellentmondásokkal. Nem állítom, hogy ezek a szabályok feleslegesek, sőt többségüket talán szélesebb körben sem ártana ismertté tenni, azonban a modern világ nem a hierarchia, hanem a demokrácia felé látszik elmozdulni. A demokrácia felé, ami nem egyenlő az ősközösséggel ahol mindenki egyenlő, hanem egy olyan rendszer, melyben a többség által választott vezetők gyakorolják a hatalmat. A többség által választott, de legalábbis Ingyenes harcművészeti magazin oldal 12.
támogatott vezetők. Szükséges, hogy ezek a vezetők ne csak viseljék a rájuk ruházott hatalmat, hanem felelősségteljesen használják is. Akkor, ott és olyan mértékben avatkozzanak be, amikor az kívánatos. Ahogy a túl laza, úgy a túlzott koordináció sem egészséges. Példának okáért törvény írja elő, hogy egyesületi formában dolgozzunk, aminek legfőbb szerve a demokratikus elven működő közgyűlés, miközben a harcművészetek egyik alapja a hierarchia. Vajon képesek vagyunk megfelelően kezelni ezt a kettősséget? Ne értsük félre - szerintem legalábbis - a hierarchiára szükség van, de nem mindegy, hogyan tartjuk azt életben. Vezetőkre is szükség van, de az sem mindegy, milyen vezetőket választunk vagy tartunk pozícióban. A hierarchia alapja a tisztelet, amit nem előírások tartanak fenn. Milyen fura, amikor valaki a felé irányuló tisztelet hiányáról panaszkodik!? Nem érti, miért mellőzik őt, miért nem hallgatnak rá, miért nem követik utasításait!? Pedig ő magasabb fokozattal rendelkezik, így (állítja ő) nagyobb tudással is, amiért ő tiszteletet érdemel. Valóban következik az egyikből a másik? Vajon a hétköznapi életben is kérdőjel nélkül elfogadjuk főnökeink vagy akár szüleink döntését? Vajon a munkahelyen is mindegy számunkra, hogyan kommunikálnak velünk a vezetők? Remélem, a többség képes őszinte lenni, és bevallja - legalább önmagának -, bizony nem. De kérdem én, akkor miért lenne ez másként a harcművészetek világában. A feltétlen elfogadás egyrészről lehet kultúra-, neveltetésfüggő, tanult folyamat, másrészről lehet tettek alapján kialakult, magunk választotta érzés. A dojoban egy kicsit Japánban vagyunk. Az, hogy hakamát hordunk talán kissé még Japánná is tesz minket különösen a kívülállók szemében. Ahogy egy Aikido shihan kérte volt, tegyük meg azt a szívességet a Japán nemzetnek, hogy nem hozunk szégyent rájuk. Mi, akik a harcművészetek útján járunk, hajlamosak vagyunk az etikettre a keleti hagyományokon alapuló, bonyolult interakciók szigorú és kötelező szabályaiként tekinteni, miközben elfeledkezünk az alapvető emberi (általános, kultúrától független) társadalmi normákról. Úgy érzem, (túl) sokszor csak azokat a szabályokat akarjuk érvényben tartani, melyek a mi érdekeinket szolgálják, a többiről nagyvonalúan elfeledkezünk, és bele sem gondolunk, a keleti kultúrában használatos viselkedési előírásokat teljesen talán csak a beleszületettek értik. Többször eszembe jut éppen ez segít, hogy homályos utalásokkal magunkat igazoljuk. Elvárjuk a tiszteletet, miközben mi magunk nem adjuk meg másoknak. Elvárjuk, hogy meghallgassanak minket, miközben nem hallgatunk meg másokat. Elvárjuk, hogy mások elfogadják amit mondunk, miközben másokat kritizálunk. Elvárjuk, hogy az általunk fontosnak tartott edzőtáboron mindenki részt vegyen, miközben ritkán tiszteljük meg jelenlétünkkel a rendezvényeket, esetleg akkor is csak a lelátóig jutunk. Elvárjuk, hogy mindenki tisztelettudó legyen (első sorban velünk), miközben késünk az edzésről. Úgy érezzük, mellőznek minket, miközben semmit sem teszünk, hogy a csoport részévé váljunk, helyette azt várjuk, a csoport gyűljön körénk! Nem furcsa ez? És nem fura, hogy mindezt az etikett nem ismeretét mások hiányosságaiként feltüntetve próbáljuk magyarázni? Korábbi gendolatom bevezetőjét (Gendo00_2013.majus próbaszám: A jó hadvezér ) a következő mondattal zártam: Ha úgy viselkedünk, ahogy azt magunkkal szemben másoktól is elvárjuk, nagyot nem tévedhetünk. mert az etikettről nem kellene beszélni. Az etikettet meg kell élni. Az etikett te vagy. Nem más, mint az általad érzett tisztelet a természet, a világ és egymás, de legfőképpen saját magad iránt. Első körben felesleges a velünk született kultúrától távol álló szabályokat megtanulni, célravezetőbb lenne a saját kultúránkra jellemző módon, megfelelően viselkedni. Ha ez megvan, akár léphetünk is tovább, ne gondoljuk azonban, hogy ez csak fokozat kérdése. Az etikett nem csak az egyes kultúrákban, de minden életszakaszban is mást jelent. Hiába beszélsz egy kamasznak az illemről, amikor ő éppen a lázongó korát éli. Hiába beszélsz egy fiatalembernek az Ingyenes harcművészeti magazin oldal 13.
idősebbek tiszteletéről, amikor a tömegközlekedés használta közben más irányú tapasztalatokat szerzett. Hiába várod el, hogy minden alacsonyabb fokozatú budoka tiszteljen, ha a viselkedésed nem ad rá okot. A tisztelet nem jár! A tiszteletet ki kell vívni (!), és a magunk tiszteletéért elsősorban mi magunk tehetünk. Ha ennek hiányát érezzük, ideje önvizsgálatot tartanunk. Epilógus Nem is olyan régen kezembe került egy képregény Stan Sakai: Usagi Yojimbo (Nyúl Testőr), melyben a főszereplő, nevéből adódóan, nyúl képében - gyerekek és felnőttek számára is emészthető módon - mutatja be a szamuráj hagyományok értékét, az emberi természet sokszínűségét, az adott helyzetben hozott döntések helyességének fontosságát. A kiadvány egyik történetében Usagitól megkérdezi ura, Mifune nagyúr: Mondd csak, Usagi, van olyan, ami erősebb a szolgáló ura iránti hűségénél? Usagi nemmel felel, mire ura a következőképp válaszol: Ha! Pedig van! A nagyúr hűsége a hűbéreséhez. Az ő kötelessége, hogy biztosítsa minden egyes embere boldogulását! Emlékezz erre, Usagi. És hogy mennyire fontos ez, a történet végén, már holtában, újra emlékezteti a címszereplőt: Nincs erősebb, mint az úr hűsége a hűbérese iránt. Iván Ingyenes harcművészeti magazin oldal 14.
Visszatekintő: kard a Meiji korszakban (folytatás az előző számból) RENDŐRSÉGI IAIDO EDZÉS: KESHI RYU A Iai kata leírásának eredete a korai Meiji korszakra tehető. A formagyakorlat a Iai alapjainak oktatására született, hogy nélkülözhetővé váljon valamelyik Koryu további tanulmánya. Ebben az értelemben a szándék hasonló, mint a Seitei Gata Iai és a ZNKR (Zen Nihon Kendo Renmei), valamint a Iaido Toho és a ZNIR (Zen Nihon Iaido Renmei) esetében. Észak-Amerikában ezeket a technikákat Takeshi Mitsuzuka sensei oktatta. A Iai gyakorlatsor öt, különböző stílust tartalmaz. A kata-k kialakításának a célja a szemből, hátulról, jobbról és balról érkező támadások kivédése, illetve azonnali visszatámadás. A waza és az eredeti iskolák: Mae Goshi Muso Gaeshi Migi no Tekki Mawari Gake Shiho Asayama Ichiden Ryu Shindo Munen Ryu Kyoshin Meichi Ryu Tamiya Ryu Tatsumi Ryu A hindo Munen Ryu-t Fukui Yoshihira (Kahei) alapította az 1700-as években. A Kyoshin Meichi Ryu-t Kansei-ben hozta létre (1789-1801) Momoi Hachirozaemon Naoyoshi, de gyökerei vannak a Toda, Itto, Yagyu és Horiuchi Ryu-hoz is. Momoi Shunzo Naoichi a Kobusho hadiiskolában tanított (1854). A Tamiya Ryu-t Tamiya Heibei Shigamasa alapította, aki az 1500-as évek végén született. Hayashizaki Shiganobu Jinsuke tanulója volt, és a Muso Jikiden Iaido vonal elfogadott második vezetője lett. A Tamiya Ryu-ból származik a Shin Tamiya Ryu amely részese volt a Mito bakufu ellenes mozgalomnak. A Tatsumi Ryu a korai 1500-as években alakult Hayashizaki születése előtt, előre keltezve a Muso Jikiden vonalat. Külön köszönetet feleségemnek a fordítások és esetleges hibák javításáért. Tamás Ingyenes harcművészeti magazin oldal 15.