HÜVELYES NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE Borsó termesztés
HÜVELYES NÖVÉNYEK TERMESZTÉSE A hüvelyesek közé tartozó növényeink a borsó,, bab és szója ja. Termıterületük lé-nyegesen kisebb, mint a gabonaféléké, ennek ellenére jelentıségük kiemelkedı. Magas fehérje tartalmuknál fogva fontos szerepük van az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában. A fehérjék felépítéséhez szükséges nitrogén egy részét a levegıbıl kötik meg, ezáltal a talajt nitrogénben gazdagítják és kiváló elıvetemények. A hüvelyes növények közül a borsó az egyik legrégebbi emberi táplálék. Magja étkezési szárazborsóként és zöldborsóként hasznosítható. Ez utóbbi a konzervipar nyersanyaga. Hasonló felhasználási lehetıségő a bab is. A szója magas fehérje tartalmú növényünk, amelynek táplálkozási értéke kiemelkedı. Könnyen emészthetı, olaja a margarin gyártás alapanyaga. Vitamintartalma is számottevı. Éghajlatunk alatt kiváló minıségő hüvelyes vetımagvak állíthatók elı, amelyek ér-tékes exportcikkek.
Talajelıkészítés A borsót rendszerint két kalászos között helyezzük el a növényi sorrendben. Jó elıveteményei a kellı idıben betakarított burgonya és a cukorrépa is. Bármely növény legyen az elıveteménye, a talajelıkészítésnek arra kell irányulnia, hogy növeljük a talaj vízraktározó képességét és abból minél többet megırizzünk a borsó számára. A korán lekerülı kalászos elıvetemény után elsı teendı a mielıbbi tarlóhántás és annak lezárása. A gabona tarlóját tárcsával a talajba keverjük, majd utána hengerezünk. Az ıszi mélyszántásig megtömıdött és kigyomosodott talajt ápolni kell. Erre a sekélyen mővelı kultivátor vagy a fogas-borona a legalkalmasabb eszköz. A mőveletet minden esetben hengerezéssel fejezzük be. Az ıszi mélyszántás idejére a tarlóés gyökérmaradványok nagy része elbomlik, a talaj olyan állapotba kerül, hogy a szántás jó minıségben és kellı idıben elvégezhetı. Folytatás>>>
A minél több csapadék befogadása érdekében szeptember hónapban elvégezzük az ıszi mélyszántást. A szántást feltétlenül el kell munkálni, mert a borsót korán tavasszal vetjük és a tavaszi elmunkálás hátráltatja a vetési. A szántást tárcsával vagy kombiná-torral 8-10 cm mélyen munkáljuk el, megkönnyítve ezzel a tavaszi magágy készítést. Elınyös, ha a borsó alá tavasszal egy menetben kapcsolt gépekkel vagy kombinátorral tudunk magágyat készíteni. A kevesebb taposással járó mővelet kíméli a talajt és olcsóbbá teszi a munkát. A borsó talajelıkészítésekor lényeges faladat a talaj felszínének egyenletes elmunkálása, mert ez az egyenletes vetési mélység és a veszteségmentes betakarítás egyik elıfeltétele. A nyár végén vagy az ısz elején lekerülı burgonya vagy cukorrépa után a talaj állapotától függıen végezzük el az ıszi mélyszántást aszerint, hogy milyen állapotban hagyták vissza a talajt. A zöldborsó vetése esetén a tavaszi talajmunkák a vetés idejéhez igazodjanak.
Tápanyagellátás A tápanyagellátásnál figyelembe kell venni, hogy a borsó nitrogéngyőjtı növény és gyökérzetének jó a foszfor és kálium feltáró képessége. A fejlıdés kezdeti szakaszában a borsó is nitrogénfelvételre van utalva. Tavasszal a vetés elıtt kell kijuttatni a nitrogén mőtrágyát. A foszfor és a kálium mőtrágyákat ısszel alaptrágyaként adjuk. A foszfornak a gyökérzet fejlesztésében van jelentısége. A kálium a zöldborsó cukortartalmát növeli. A borsó nitrogéngyőjtı képessége és rövid tenyészidejénél fogva fejtrágyázást nem igényel. A borsó alá közvetlenül nem adunk istállótrágyát, mert az egyoldalú nitrogénhatás következtében túl buján fejlıdik, sokáig virágzik és nehezen köt magot. A két-három év elıtti istállótrágyázás a kedvezıbb. A 2 t/ha átlagterméshez 100 kg nitrogén, 34 kg foszfor és 70 kg kálium hatóanyag szükséges.
Vetés A vetéssel meg kell várni, amíg a talaj hımérséklete a vetés mélységében eléri a 3-4 C fokot. A hideg talajban a vetés vontatott lesz, amely zavarja az érést és a betakarítást. A tavaszi munkát rendszerint a borsó vetésével kezdjük, amelyre március elsı felében kerül sor. A konzervborsó termesztésekor a gyárak arra törekednek, hogy az idényben folyamatosan friss, zsenge borsó álljon rendelkezésükre. Ezért a konzervnek való zöldborsót szakaszosan és különbözı érésidejő fajták szerint kell vetni. A termeltetı üzemek a vetımagot 150 ezer szemes egységekben hozzák forgalomba. A korai fajtákból 1,4-1,5 millió, a középérésőekbıl 1,2-1,3 millió magot vetünk hektáronként. A vetımag mennyisége nagymértékben függ az ezermagtömegtıl. A fenti tıszámot alapul véve a 170-230 gramm ezermagtömegő borsóból 200-300 kg vetımag szükséges hektáronként. A vetés sortávolsága 12 cm. Mélysége a talaj nedvességtartalmától függıen 6-8 cm. Szárazborsó termesztésekor korábban 36-40 cm-es sortávolságra is vethetı a borsó. Ennek inkábba gyomos területeken van jelentısége, ahol kapás mőveléssel tartható gyommentesen a tábla. Vegyszeres gyomirtás esetén gabona sortávolságra vethetünk. Vetés után csak akkor hengerezzünk, ha a száraz magágyban siettetni akarjuk a kelést. A nedves talaj hengerezése cserepesedést vonhat maga után hengerezés.
Ápolás A gyomirtás a borsó ápolásának legfontosabb mővelete. Vegyszeres gyomirtásra különbözı idıszakokban kerülhet sor. Vegyszerezhetünk vetés elıtt, vetés után, de kelés után is végezhetünk állománykezelést. A vetés elıtti vegyszerezés akkor lesz hatásos, ha a talaj aprómorzsás szerkezető és a vegyszert kijuttatás után azonnal a talajba munkáljuk. A vetés után és kelés elıtti kezelés akkor hat, ha azt néhány nap múlva az esı a talajba mossa. Állománykezelést akkor végzünk, amikor a széles levelő vadrepce és repcsényretek jelentkezik a vetésben. A borsófajták nem egyformán tőrik a vegyszeres gyomirtást. A termeltetık által kiadott útmutatók errıl részletes tájékoztatást adnak.
Vadrepce és repcsényretek
A borsó kártevıi közül a csipkézı bogarak ellen kell védekezni. Jellegzetes kár-tételük a fiatal növények leveleinek csipkézése. A kártétel megelızhetı ha a borsótáblát az egyéb pillangós virágú növényektıl távolabb jelöljük ki. Ezzel megakadályoz-hatjuk, hogy a kártevık a borsótáblára vándoroljanak. Veszedelmes kártevı a borsózsizsik, amely ellen kötelezı a védekezés. A bogár lárvája a mag belsejét pusztítja. Virágzás idején idegméreggel, betakarítás után gázo-sítással védekezhetünk ellene. Ez utóbbit csak gázmester végezheti. A gombabetegségek közül a peronoszpóra és a lisztharmat ellen kell védekezni. A peronoszpóra fertızés tünete a levelek fonákán jelentkezı szürkés-fehér bevonat. A lisztharmat a levelek lisztszerő bevonatáról és dohos szagáról ismerhetı fel. Ellenük réz- és kéntartalmú szerekkel védekezhetünk.
A csipkézık imágó és lárva kártétele A 2-4 leveles borsót károsítja Az imágók a leveleken jellegzetes U alakú rágásokat okoznak. Veszélyes kártevık, 1-2 napon belül a teljes vetést elpusztíthatják. A lárvák nem tudnak kárt okozni.
Vetési varjú (Corvus frugilegus)
Fácán (Phasianus colchicus)
Borsó v. lucerna levéltető (Acyrtosiphon pisum)
Borsóormányos (Tychius /Aoromius/ quinquepunctatus) Az imágó a leveleket hajtásokat virágszirmot károsítja. A levélbe kis lyukakat rág. A lárva a hüvelyben lévı magokat megrágja odvasítja, ürülékével szennyezi. Szövedéket nem képez, a maghéjet nem rágja meg (akácmoly igen).
Borsózsizsik (Bruchus pisorum)
Babzsizsik (Acanthoscelides obtectus)
Betakarítás A betakarítás idejét a borsó fajtája, a termesztés célja és az idıjárás határozza meg. A szárazborsó akkor érett, ha levelei megbarnultak, a magvak kemények, nedvesség-tartalmuk 16-18%. Az érés ideje megegyezik az ıszi kalászosokéval. Az aratás idején uralkodó idıjárás nagymértékben befolyásolja a betakarítást. Az érés egyenetlen lesz, ha a május és a június túlságosan csapadékos, mert a növényállományban sok lesz az éretlen zöld szem. A viharos idıjárás megdılést okoz és a talajra került hüvelyek megpenészednek, a magvak kicsíráznak. A borsó egyenetlen érése következtében könnyen pereg.
A betakarítás történhet egy és két menetben. Kétmenet Ez utóbbi az általánosabb, mert a rendre vágott borsó az utóérés alatt teljesen beérik, így elkerülhetı a szárítás. A borsó azonban ki van téve az idıjárás káros hatásainak. A 16-18% nedvességtartalommal rendre vágott borsót néhány napi száradás után rendfelszedı kombájnnal csépeljük. A betakarítási munkákat a pergési veszteség elkerülésére lehetıleg a délelıtti órákban végezzük. A renden megázott nedves borsó nehezen csépelhetı. A borsó csépléséhez a kombájnt át kell alakítani. A borsószem könnyen törik, ezért a dob verıléceit gumirozott lécekre kell cserélnünk, a percenkénti fordulatszámot 500-ra kell csökkenteni, a dob és dobkosár közti hézagot bıvíteni kell. A vágóasztal helyére rendfelszedıt szereljünk. Egy menetben akkor aratható a borsó, ha a fajta kevésbé elfekvı és egyöntetően érik. Egymenetes betakarításnál száremelıvel és talajkopirozóval ellátott, keskeny vágóasztalú kombájnok végeznek jó munkát. A cél az, hogy minél kevesebb hüvely maradjon el a kombájn után. A borsószalma értékes takarmány. A kicsépelt és rendre rakott szalma jól bálázható.
A kicsépelt borsót tisztítani, zsizsikteleníteni és szárítani kell. A raktározásnál a zöld szemektıl a borsó bemelegedhet. A zöldborsó betakarítását a konzervüzem irányítja úgy, hogy mindig friss és zsen-ge zöldborsó kerüljön tartósításra. Ezt a szakaszonkénti vetések különbözı idejő beta-karítása teszi lehetıvé. Betakarításkor a rendre vágott termést 10-12 órán keresztül fonnyasztjuk. Utána azonnal csépelni kell, mert a mag, néhány óra alatt elöregszik. A cséplés a feldolgozó üzem területén történik. A zölden betakarított borsó szára fehérjében gazdag, értékes takarmány. A száraz borsó termése 2-2,5 t/ha, a zöldborsóé 10 t/ha.
Köszönöm figyelmüket!