Bevezetés a nyelvtudományba Fonológia
Fonológia célja: a hangok rendszerbe szerveződését meghatározó elvek felkutatása és a nyelvekben előforduló változatok magyarázata tárgya: - a nyelvek hangkészlete - a hangsorok felépítése - a hangok egymásra hatásainak szabályai - mindezek adott nyelvben betöltött funkcióinak elemzése
Bevezetés az emberek ugyanazt a hangot többféleképpen ejthetik (gyerek, felnőtt; férfi, nő; fiatal, idős ember) a beszédhang, mint akusztikai jelenség többféle lehet DE: fontosak ezek a különbségek? nem, észlelésünkben az egyes beszédhangokat mindig ugyanazoknak az egységeknek feleltetjük meg példák: súg: ajakkerekítés sír: ajakrés tű: ajakkerekítés ti: ajakrés kút : veláris [k] + ajakkerekítés király: előrébb képzett [k] + ajakrés
A fonéma fogalma Miért nem észleli ezeket a különbségeket a hallgató? nem fűződik hozzájuk funkcionális különbség, pontosabban jelentéskülönbség ha a különböző egységek jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak, akkor FONÉMÁK-nak nevezzük őket vö. tél és szél, tér, tál
A fonéma - a konkrét beszédtevékenységben előforduló ejtésváltozatok közös tartalmából jön létre absztrakció által - a nyelvi rendszer elvont egysége - a beszédhangok a fonémák realizációi - egy adott nyelvben jelentésmegkülönböztető erővel bírnak - a fonémák elvont rendszert alkotnak
A fonéma Fonéma - elvont nyelvi entitás - nem fizikai jelenség - nem hozható létre a beszédszervek működésével - nem észlelhető hallás útján Beszédhang - fizikai jelenség - létrehozható a beszédszervek működésével - hallás útján észlelhető
Fonológia - az elemzés alapja az a felismerés, hogy a beszédhangok, mint fizikai jelenségek sokfélesége mögött minden nyelvben van a hangrendszerbeli egységeknek egy kis csoportja, amely a szavak egymástól való megkülönböztetését szolgálja - a fonémák rendszert alkotnak és egymáshoz való viszonyaik által határozhatók meg - a viszony alapja a hasonlóság és a különbözőség
Fonológia - a fonémák hasonló tulajdonságaik alapján természetes osztályokba rendeződnek, pl. a mássalhangzók között a zárképzés létrehozza a zárhangok természetes osztályát (/p, t, k, b, d, g/) - a fonémák eltérő tulajdonságaik alapján szembenállásokat, oppozíciókat alkotnak, pl. a zárhangok osztályán belül a zönge megléte, hiánya alapján: / b/p, d/t, g/k /; a képzés helye szerint: / p/t, t/k, b/d, d/g / - a fonémák oppozícióik alapján képesek jelentésmegkülönböztető szerepet ellátni
Fonológia - szavak egymással való szembeállítása a bennük lévő beszédhangok felcserélésével: kommutáció - így azonosítható az az egyed, ami a jelentéskülönbséget hordozza - így lehet egy nyelv hangállományát feltérképezni - ha a szembeállított szavak jelentéskülönbsége egyetlen beszédhangon múlik, minimális párról beszélünk
Minimális párok hálózata LÉP KÉP TÉP NÉP SZÉP GÉP PÉP CSÉP láp kél tér nap szél gém pap csap lop kéz tét szén gél púp csáp lap kén tél széf gén píp csíp lep kér tény szék géz pop csip kés szét kész két kéj kék kény kém (Kassai: Fonetika)
Korreláció - csupán egyetlen hangtulajdonságban eltérő fonémák viszonya - a képzési mozzanatok alapján - magánhangzók osztályán belül: - ajakműködés szerint: üde/ide, őr/ér - vízszintes nyelvmozgás szerint: űr/úr, pör/por - függőleges nyelvmozgás alapján: tető/tetű - időtartam alapján: örül/őrül - hang hiánya (zéró fonéma): vő/evő, helyiség/helység, kap/kapa
Korreláció mássalhangzók osztályán belül: - zéró fonéma: akar/takar, fa/fal, baka/barka - zöngés-zöngétlen korreláció: kép/gép NB: itt nem minden mássalhangzónak van korrelatív párja, pl. /m/-nek nincs - képzésmód alapján: mér/bér - képzés helye alapján: bér/dér, ide/ige - időtartam alapján: hal/hall, megy/meggy
Implicit tudás - az anyanyelvi beszélő tisztában van a fonémák között található összefüggésekkel - fontolva halódás - körzeti meghízott - a korlátlan vehetőségek hazája - MALÉV: egy légi jó barát - dédiszitter
Allofónok - egy adott nyelv beszédhangjai között találunk olyan hangokat is, amelyek cseréjével nem változik a jelentés - pl.: a len és a leng szó [n]-je eltér, de a magyar anyanyelvűek nem hallják ezt, és a helyesírási rendszer sem jelzi, mert nincs két olyan magyar szó, amit ez különböztetne meg vö: angol: sin és sing ([sin] és [siŋ]) - ezek az /n/ fonéma környezettől függő változatai, azaz allofónjai a magyarban (az angolban ezek külön fonémák) - a fonéma előfordulási körét az allofónok felosztják egymás között.
Allofónok példák: - len, inog és leng, ing dentialveoláris [n] és veláris [ŋ] - mackó, puma és hamvas, hámfa bilabiális [m] és labiodentális [ɱ] - hó és pech és doh laringális [h] és palato-veláris [x ] és veláris [x] - dobj és kapj zöngés [j] és zöngétlen [ç]
Megkülönböztető jegyek - a fonémák nem oszthatatlan egységek, ún. megkülönböztető jegyekre oszthatók (Jakobson) - ezek a jegyek univerzálisak, bármely nyelv fonémáinak leírására alkalmasak - a magyar nyelv 40-50 fonémáját (a nyelvjárásokat is figyelembe véve) 13 jeggyel lehet jellemezni, azaz nem mindegyik fonetikai jellemző releváns a fonémák elkülönítésekor - a megkülönböztető jegyek egyidejűleg megjelenő halmaza definiálja egy szó fonémáit
Példa [ ] [t] szillabikus + - mássalhangzós - + zöngés + - nazális - - folyamatos + - stb. bármennyire is különbözzön az egyes nyelvek hangrendszere, kb. 30 megkülönböztető jeggyel mindet le lehet írni.
Fonotaktika A fonológiának az a területe, mely azt vizsgálja, hogy a fonémák milyen kombinációi fordulnak elő a szavakban és milyenek nem. fonotaktikai vagy hangsorépítési szabályok: a fonológiai jólformáltságot meghatározó szabályok a fonotaktikai szabályok érzéketlenek a szó jelentésére, a nyelvtani szerkezetre, a beszédhelyzetre, csak a mikrokörnyezettől függenek
Fonotaktika - példa - a magyar szavak 0, 1, 2, vagy 3 mássalhangzóval kezdődhetnek - ha három mássalhangzó van, akkor az első elemnek zöngétlen koronális réshangnak, a másodiknak zöngétlen explozívának, a harmadiknak pedig /r/-nek kell lennie: /ʃ, s/ + /p,t,k/ + /r/. - Pl. sprint, spriccel, skrupulus, szpré, sztrájk, strand, stráf - megengedett: sztron, szkript, szkréta - nem megengedett: sztlon, sztléta - a magyarban nem lenne megengedett: pferde, Gdansk, prckvni, zmrzlina
Fonotaktika - a nyelv története során a fonotaktikai szabályok változhatnak: - dvor > udvar, schola > iskola - a nyelv nem használ minden lehetséges fonémakombinációt, előfordulnak véletlenszerű lexikai hiányok - l. megengedett hangsorok fent - kiszera méra bávatag (Karinthy)
Fonotaktika - a szótag magja a magánhangzó: V, magukban és egy hangsor közepén is állhatnak (kivétel: pszt) - a mássalhangzók csak egy hangsor szélén jelenhetnek meg: C - tipikus szótagok: CV fa, CVC lap, CCVC drót - tipológiai általánosítás (Jakobson): minden nyelvben van CV szótag - ha egy nyelvben van V szótag, akkor van CV szótag is (fordítva nem) - a szótag vége, a kóda; a magyarban legfeljebb három mássalhangzó állhat itt: stramm, szfinx
Morfonológiai szabályok a hangrend és az illeszkedés magánhangzóharmónia hangrend: tőszóban túlnyomórészt vagy csak elöl képzett, vagy csak hátul képzett magánhangzó található: magas és mély hangrendű szavak kivételek: vegyes hangrendű szavak, ezek között sok a jövevényszó és az összetett szó: október, küklopsz, klarinét, sofőr, parfüm, tűzoltó
Morfonológiai szabályok illeszkedés törvénye: a hangrend kiterjedése a toldalékokra két típusa van: - palatális-veláris illeszkedés: asztalra, székre, békáról, siklótól - labiális-illabiális illeszkedés: csak a palatálisok körében működhet, egyes toldalékok palatális változata kerekített és nem kerekített változatban is létezik: adtok, jöttök, mentek
Koartikulációs folyamatok 1. fonetikai a beszédhangok oly mértékben hatnak egymásra, hogy egy másik beszédhang jelenik meg pl.: /n/ [ŋ]/ {[k]/[g]} környezetfüggő szabály
Koartikulációs folyamatok 2. fonológiai szomszédos beszédhangok egymásra hatásakor egy másik fonéma jelenik meg - hiátustöltés két szomszédos magánhangzó artikulációjakor a [j] mássalhangzót betoldjuk, ha az első vagy a második magánhangzó [i] vagy [i:] pl. dió, fiú, mai, siet
Koartikulációs folyamatok - hasonulások: - egy képzési jegyet érintő hasonulás (i) zöngésségi hasonulás a magyarban mindig hátraható egykor, vágtál, lábhoz, képzés, kútgém (ii) képzés helye szerinti hasonulás a magyarban mindig hátraható szénpor, azonban, gyöngy, konty, ötven tyúk (iii) képzési mód szerinti hasonulás anyja, hagyja, bátyja (előreható)
Koartikulációs folyamatok - több képzési jegyet érintő hasonulás hátraható község, vitézség, egészség, vadászzsákmány - sorozatos hasonulás, eredményeképpen egy harmadik mássalhangzót ejtünk zöldség, játszik - alaktani kötöttségű hasonulás malaccal, evvel, abból
Ajánlott irodalom Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris, 1998. Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Budapest: Osiris, 2004. Kassai Ilona: Fonetika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005. Jacques Durand Siptár Péter: Bevezetés a fonológiába. Budapest: Osiris, 1997.