MGSZH Központ Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság Takarmánybiztonsági és -minőségellenőrzési Osztály Tájékoztató: Olasz szerbtövis (Xanthium italicum) okozta, elhullással járó mérgezés lovakban Magyarországon* Budapest 2007. november 19. Szerkesztette: Kolozsvári Tímea Jóváhagyta: Holló-Szabó Péter dr. *A felhasznált szakirodalom és a képek forrásanyaga a szerkesztőnél elérhető.
2 I. Bevezetés (Rövid esetleírás) Egy gyomnövényben található toxikus anyag okozta tíz ló elhullását egy Miskolc melletti tanyán (miskolci Pacsirta utca végén fekvő Csattos Tanya) október közepén, 2007. október 13-án éjszaka. A borsodi megyeszékhely melletti gazdaságban összesen 23 (hobby-, illetve munka-) lovat tartottak, és a tulajdonos október 14-én reggel találta meg 10 állat tetemét. A kihívott jogosult állatorvos mérgezésre gyanakodott, érkezésekor megállapította, hogy 10 állat elpusztult, 2 beteg állatot talált, ezek kezelését azonnal megkezdte, és egyidejűleg értesítette a területileg illetékes hatósági állatorvost. A 2 beteg állatból egy a kezelés ideje alatt elhullott, így összesen 11 állat pusztult el. A helyszíni vizsgálat során az alábbi tüneteket tapasztalták: erős remegés, izzadás, fejrázás, nehezített légzés, tág orrcimpa, tág pupilla, görcskészség fokozódása. A helyszínre érkező hatósági állatorvos - a szándékos mérgezés gyanúja miatt, illetve a fertőző, járványos betegségek kizárása érdekében - diagnosztikai vizsgálat céljára több mintát is vett az állatokból és azok környezetéből (itatóvíz-, és takarmányminta). A szándékos mérgezés gyanúja, illetve annak kizárása miatt az ügyben értesítettek a rendőrséget is. A tulajdonos a gazdaságban tartott állatokat október 13-án megetetette, valamennyi ló azonos takarmányt (abrak, gabonaipari melléktermék) kapott. A lovak egész nap a legelőn tartózkodtak, a legelőt villanypásztorral több részre osztották, és az állatok is több elkülönített csoportot képeztek. Az összes elhullás és megbetegedés egy csoportra korlátozódott, itt 18 ló volt és ebből 6 tünetmentes. A vett minták vizsgálata alapján az MgSzH Állategészségügyi és Diagnosztikai Igazgatósága elkészítette laboratóriumi vizsgálati jelentését a területileg illetékes MgSzH Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság részére, a tömeges lóelhullás ügyében. A hatósági helyszíni szemlén tett észrevételek, valamint a laboratóriumi, az állatetetési kísérletek és a kórbonctani vizsgálati eredmények kiértékelése alapján megállapítható, hogy a borsodi megyeszékhely melletti telephelyen a lovak halálát a xanthium italicum (magyarul: olasz szerbtövis) elnevezésű gyomnövényben található toxikus anyag okozta. A takarmányminta botanikai elemzése során megállapítást nyert, hogy a minta 6,9 %-ban olasz szerbtövis termését tartalmazta, egyéb mérgező gyomnövényt nem találtak, nem azonosítottak. Szerves foszforsav-észter, inszekticid karbamát, továbbá klórozott szénhidrogén típusú növény-védőszer hatóanyagok nem voltak kimutathatóak laboratóriumi analitikai vizsgálatokkal. Ezzel megdőlt az a feltevés, ami a szándékos mérgezést, a lovak idegenkezű elpusztítását valószínűsítette. A rendőrség rongálás miatt indított eljárást ismeretlen elkövető ellen. Egyébként az idegenkezűség, bűncselekmény gyanúja az adatgyűjtéskor, a tanúvallomások során sem vetődött fel. Az állategészségügyi hatóság nyomatékosan felhívta az állattartó figyelmét a nem élelmiszertermelés céljából tartott állatok tartása esetén is alkalmazandó helyes állattartási és etetési gyakorlat alapelveire és azok jelentőségére, az állattartó mint jó gazda felelősségére.
3 II. - Általánosságban a mérgezések hátteréről röviden Az adott eset kapcsán sajtóban megjelent hírek, a médiában az olvasók, internetezők által tett észrevételek áttanulmányozása alapján a félreértések és tévhitek tisztázása miatt mindenkeppen indokolt az alábbi rövid összefoglalás a mérgezésekről. A mérgek olyan szervetlen vagy szerves élettelen anyagok, melyek már kis mennyiségben az élő szervezetekbe vagy a testfelületre jutva, azok károsodását idézik elő. A mérgezések kapcsán gyakran találkozunk pl. a méreganyagok hatáserősségére utaló, illetve egyéb kifejezésekkel, az érthetőség érdekében ezek közül a tájékoztató anyagban említett letális dózis fogalmát tisztázni szükséges; - LD 50 dózis ( lethal dose - letális dózis 50 %-a): az adott anyag azon mennyisége, amelynek hatására megadott időn belül a kísérleti állatok 50 %-a elpusztul [mg/ttkg-ban kifejezve] a megfigyelési időszakban (ez az időszak általában 7-14 nap). Az LD 50 értéket egy adott állatfajra és adott applikációs módra (pl. szájon át, stb.) határozzák meg. Emellett gyakran találkozhatunk a becsült letális dózis definíciójával; - ALD ( approximate lethal dose human - becsült humán letális dózis): az adott méreganyag vonatkozásában egy becsült érték, mivel kísérlet nem végezhető és letális toxicitás esetén a dózis Dioxinok csak becsülhető. méregerőssége Az ALD egyre gyakrabban 2/7. használt állatok esetén is, állatvédelmi és gazdaságossági okok miatt. Néhány vegyület mérgezőségének összehasonlítása Néhány toxikus anyag toxicitásának összehasonlítása Dr. Lehel József UNIVET (2006) VEGYÜLET Etanol DDT Nikotin Tetrodotoxin Dioxin Botulinusztoxin ÁLLATFAJ Egér Patkány Patkány Patkány Tengerimalac Patkány LD 50 (mg/ttkg) 10 000 100 1 0,1 0,001 0,00001 A különböző anyagok csak bizonyos Szipola meghatározott I. Dioxinok 2007. 05. 30. körülmények (pl. mennyiség, 29 idő, alkalmazásmód) között válnak méreggé, illetve okoznak mérgezést. A toxicitást befolyásoló tényezők közül még érdemes megemlíteni az alábbiakat: - a béltraktus üres, illetve telt állapota, az egyéb anyagok jelenléte a felszívódást befolyásolhatja, - a takarmányfelvételt és így az esetleg azt tartalmazó méreganyag felvételét bizonyos tényezők, pl. hőmérséklet, fényviszonyok, stb. szintén befolyásolják, - a faj, fajta, nem, életkor, mint ún. biológiai tényezők (pl. egyes enzimek aktivitása fiatal korban alacsonyabb) is meghatározóak lehetnek, - a méreganyag oldhatósága, vagy a szemcse-, illetve cseppméret, mint kémiai tényezők is befolyásoló tényezőként jelentkeznek.
4 A mérgezés lehet véletlen, vagy szándékos. A leggyakrabban a gondatlanság, a szakmai tájékozatlanság állnak a mérgezés hátterében, illetve játszanak fontos szerepet annak kialakulásában. A véletlen mérgezéseket leggyakrabban természetes eredetű (pl. ásványi anyagok, mérgező növények, stb.) és az emberi tevékenység eredményeként létrejött faktorok (pl. növényvédőszerek, ipari szennyezések, gyógyszerek, stb.) okozzák. A szándékos mérgezések viszonylag ritkán, bár egyre gyakrabban fordulnak elő. Azonban a házi állatokban megállapított mérgezések túlnyomó többsége az emberi hanyagság, gondatlanság következménye, ezért ezek megelőzhetőek, elkerülhetőek (lennének) kellő odafigyeléssel. Ebben legnagyobb felelőssége magának az állattartónak, az állat tulajdonosának van. Rendszerint a helyszíni körülmények ismerete (pl. a takarmány érzékszervi vizsgálata, állattartó kikérdezése, fertőző betegségek kizárása, méreganyagok jelenléte az állatok környezetében, stb.) tereli a gyanút a mérgezésre. Mérgezésre kell gyanakodni, ha rövid időn belül egyszerre több állat betegszik meg (esetleg hullik el) egy - azonos helyen tartott, legeltetett, azonos takarmánnyal etetett, azonos itatóvízzel itatott - állományban, megközelítően hasonló tünetek mellett. A kórbonctani lelet is gyakran utalhat mérgezésre, annak gyanújára. Hangsúlyozandó, hogy a kórelőzmény, a klinikai tünetek és a kórbonctani kép csak a mérgezés feltételezésére elég. A mérgezések tényének megállapítása, megerősítése legtöbb esetben csak laboratóriumi vizsgálattal lehetséges. Toxikózist bizonyítani csak az állat, állatok szervezetéből megfelelő mennyiségben kimutatott méreganyag alapján, a fertőző betegségek egyidejű kizárása mellett lehetséges. Fentieket erősítheti, illetve erősíti meg a takarmányban, esetleg itatóvízben kimutatott azonos méreganyag jelenléte és a helyszínen tapasztaltak (pl. ténylegesen kapcsolatba került, kerülhetett-e a méreggel vagy az azt tartalmazó anyaggal az állat, stb.). Továbbá, körültekintően kell értékelni a laboratóriumi vizsgálat eredményét is (pl. milyen méreganyag, milyen mennyiségben került kimutatásra, milyen állatfaj, korcsoport érintett, a szervezetben gyorsan lebomló anyagról van-e szó, stb.). Szintén hasznos információkhoz juthatunk a feltételezetten méreganyagot tartalmazó minta (pl. takarmány) toxikus hatásáról - ellenőrzött és az állatvédelmi előírásoknak megfelelő módon kivitelezett - laboratóriumi állatetetési kísérlettel. A vett minták laboratóriumi vizsgálata, az esetlegesen alkalmazott állatetetési kísérlet időigényes folyamat. Fentieket figyelembe véve válik érthetővé, hogy az illetékes hatóság a helyszínen miért nem állapíthatja meg minden kétséget kizáróan azonnal a mérgezést, illetve a megbetegedés, elhullás okát. Ezt felelősségteljesen csak a laboratóriumi eredmények kézhezvételét követően teheti meg.
5 III. Rövid áttekintés az olasz szerbtövisről (Xanthium italicum) III. 1) Általánosságban Az ember állandó mezőgazdasági tevékenysége a civilizáció fejlődésével és az emberiség szaporodásával mind nagyobb és sokoldalúbb lesz. Mindezek következtében a természetes élővilág egyre kisebb területre szorul vissza. Európa szerte az iparszerű mezőgazdasági termelés eltüntette a korábban kialakult sokszínű gyomvegetációt és fajokban rendkívül szegény, de invidiumokban gazdag gyom-társulások keletkeztek. Egy ilyen nagyon elterjedőben levő gyomnövény az olasz szerbtövis (Xanthium italicum). Az olasz szerbtövis (ld. 1. és 2. kép) intenzíven terjedő, veszélyes gyomnövény, amely szántóföldi kultúrákban (pl. kukorica, napraforgó, cukorrépa stb.) és természetes növénytársulásokban, mint inváziós faj jelentős problémát okoz. 1. kép: Olasz szerbtövis Az olasz szerbtövis őshazája az amerikai kontinens. Európában a XVII. században jelent meg, ahol intenzív terjeszkedésbe kezdett. Hazánkban az 1920-as években a Tisza mentén találták meg, a folyó menti árterek tipikus gyomfajaként ma már jelentős szántóföldi gyom. A fejlődő szerbtövis egyedek kezdeti térfoglalása igen gyors, a más fajhoz tartozó növényegyedeket könnyen leárnyékolják. Az olasz szerbtövis tulajdonságai (gyors életciklus, nagy terméságazat-tömeg, hatékony csírázás és propagulum terjesztési mód) biztosítják a sikeres inváziót. Veszélyességük egyik oka lehet az ún. allelopátia, ez a magasabb rendű növények közötti olyan kölcsönhatás, amelyben a növények kémiai anyagok - az általuk kibocsátott másodlagos anyag-cseretermékek (ún. allelo-kemikáliák) - segítségével befolyásolják egymás fejlődését.
6 III. 2) Rendszertani besorolás Az olasz szerbtövis a Fészkesvirágzatúak családjába tartozik. A Fészkesvirágzatúak ismertebb növényei: A fészkesvirágzatúak első maradványai a középső oligocén rétegekben tűnnek fel, így alig harmincmillió éve terjedtek el a Földön. A rend ökológiailag rendkívül alkalmazkodóképes, és változatos élőhelyeket népesítenek be. A fészkesvirágzatúak családja a növényvilág egyik legnagyobb családja. Nemzetségeinek száma a legtöbb (kb. 920), fajszáma 22000-re becsülhető. Virágaik felépítése alapján két alcsaládjukat különböztetik meg. A csövesvirágúak alcsaládjában a virágzatot vagy csak csöves, vagy a fészek közepén csöves, szélén pedig nyelves virágok alkotják. Tejnedvet nem tartalmaznak. Az alcsalád gazdaságilag legjelentősebb és egyben ismert faja az olajnövényként termesztett közönséges napraforgó (Helianthus annuus). A csicsóka (H. tuberosus) ággumóit takarmányozásra, illetve az élelmiszeriparban és a szeszgyártásban is felhasználják. A szintén mindenki által ismert tárkony (Artemisia dracunculus) fűszernövény. A fehér üröm (A. absinthium) fűszer- és gyógynövényként is jelentős. A körömvirágot (Calendula officinalis) gyógy- és dísznövényként is használják. Ide tartozik a jól ismert orvosi székfű/kamilla (Matricaria recutita) gyógynövény is. Természetes flóránk ismertebb fajai a teljesség igénye nélkül pl. a közönséges aranyvessző (Solidago virga-aurea), a sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. Pannonicum), a mezei cickafark (Achillea collina). Védett fajok többek között a Teleki-virág (Telekia speciosa), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), a mecseki zergevirág (D. orientale), a kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus). Az alcsalád ismertebb hazai gyomnövényei pl. az ebszékfű (Matricaria maritima ssp. Inodora), a fekete üröm (Artemisia vulgaris), az allergén ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), az útszéli bogáncs (Carduus nutans), az olasz szerbtövis (Xanthium italicum). Rendszertani besorolás: Növények országa Edényes növények alországa Zárvatermők törzse Kétszikűek osztálya Fészkesvirágúak rendje Fészkesvirágzatúak családja Csövesvirágúak alcsaládja Xanthium nemzetség
7 III. 3) Morfológia és élőhely Morfológia: Az olasz szerbtövis erős orsógyökerű, 25-100 cm magas, egyéves, felálló szárú, erős szagú (eris) lágyszárú növény. Júliustól októberig virágzik, kúp alakú, zöld porzós virágai fészekvirágzatba tömörülnek, a termős virágok a levelek hónaljában foglalnak helyet. A levelek hosszú nyelűek, ovális-háromszög kerületűek, háromkaréjúak, színi oldalon aprón pelyhesek, fonákjukon zöld színűek. A magok terméságazatban (kettőskaszat) találhatók, egyegy kaszat 2 magot tartalmaz, az alsó mag jobban csírázik, mint a felső. Horgas terméseivel nagyon könnyen terjed. Fészekvirágzatukban csak csöves virágok találhatók, az egyes fészkecskék, illetve a bennük lévő virágok egyivarúak, a növény egylaki. A fészkeket a horgas tüskékkel borított fészekpikkelyek teljesen körülzárják, a tüskék a termések zoochóriával való terjesztésében vesznek részt. Az egész virágzatot murvalevelek, ún. fészekpikkelyek veszik körül. Döntő többségük rovarmegporzású. Termésük kaszat. A rend jellemző anyagcseretermékei a poliacetilének, a szeszkviterpén-laktonok és az alkaloidok. Tartalék tápanyagaik fruktánok (inulin és rokon vegyületei), amelyeket elsősorban föld alatti szervekben tárolnak. Magvaikban nincs táplálószövet, de a sziklevelek nagy mennyiségű olajat és fehérjét raktároznak. 2. kép: Olasz szerbtövis Élőhely: Változatos körülmények hatására létrejövő, de elsősorban jó vízellátottságú termőhelyeken, legtöbbször a réteknek megfelelő körülmények között alakul ki, állományai gyakoriak az ártéri erdők szegélyében. Az élőhely azonban ezektől függetlenül, önállóan is megjelenik. Talaja réties jellegű, de hullámtéri körülmények között akár nyers öntés is lehet. Kialakulása csaknem mindig visszavezethető a rendszeres kaszálás elmaradására. Ártéri, mocsári és gyomtársulásokban terjedő növény.
8 III. 4) Kártétel, a mérgezés főbb tünetei Csírázó magvai és hajtásai egy még nem pontosan ismert alkaloidot és ún. xantosztrumarin glikozidot tartalmaznak, illetve ezeken kívül még több ún. allelo-kemikália is található a növényben, pl. klorogénsav, p-kumarinsav, kumarin, transz-fahéjsav. Az alkaloidok nitrogéntartalmú heterociklusos (aromás) vegyületek, amelyek speciális anyagcsereúton, aminosavakból jönnek létre. Gyenge bázikus tulajdonságuk miatt alkáli szerűek, nevük emiatt alkaloid. Általában erős élettani hatásuk miatt rendszerint állatokra és az emberre viszonylag kis töménységben is toxikusak. Az alkaloidok mérgező hatása legtöbbször szerepet játszik abban, hogy távol tartsa a legelő állatokat (ízük rendszerint számukra is keserű) vagy a rovarokat. A glikozidok olyan szerves vegyületek, amelyekben egy cukormentes molekulához egy vagy több cukorkomponens (pl. glukóz) kapcsolódik. Az olasz szerbtövis okozta megbetegedés gyors lefolyású, jellegzetes tünetei: bágyadtság, étvágytalanság, hányás, izomgyengeség, imbolygó, botladozó, bizonytalan járás, vérkeringési zavarok, görcsök, nehezített légzés, elfekvés, kúszó mozgás. Boncoláskor jellemző kórbonctani kép: máj-, vese-, szív- és vázizomzatelfajulás, vérömléses gyomor- és bélgyulladás. Eddigi tapasztalatok alapján, elsősorban a sertések betegedhetnek meg, de pl. szarvasmarhákban, juhokban, baromfiakban és lovakban is okozhat mérgezést a takarmányba kerülő szerbtövis. A termés, illetve a csíranövény letális adagja: kb. 10g/ttkg sertés. A lovak általában a keményebb szárú füveket (pl. angol perje, magyar rozsnok) kedvelik, de a buja, magas füvet nem szívesen legelik és viszonylag válogatós állatfaj, pl. a szarvasmarhánál jobban válogat a legelőn. Amennyiben a mérgező gyomnövény a takarmányozási célra szánt ipari (pl. kukoricából, vagy napraforgóból nyert) melléktermékhez keveredik és aprításra kerül, a ló nem tudja már válogatással elkerülni ezt a veszélyforrást, egyidejűleg a mérgező növény relatíve feldúsulhat a dercés állagú abrak -ban és olyan mennyiséget vehet fel belőle az állat, amely már kiválthatja a mérgezést, illetve akár elhulláshoz is vezethet. Szinergista hatásként jelentkezhet pl. a mikotoxinok jelenléte, a hirtelen takarmányváltás, ha nem csak e gyomnövénnyel szennyezett a takarmány, hanem egyidejűleg nem megfelelő minőségű is, stb. Főbb tünetek: Kórbonctani kép: Érzékeny állatfajok: összefoglalva: - étvágytalanság, hányás - keringési zavar, nehezített légzés - bizonytalan járás, elfekvés, úszó-kúszó mozgás - vérömléses gyomor- bélgyulladás - máj-, vese-, szív- és vázizomelfajulás - sertés, szarvasmarha, juh, baromfi, ló
9 IV. Néhány gondolat az állattartó felelősségéről 1) Hazánk nemzeti szabályozása kimondja, többek között, hogy: - az állatok etetésére (és itatására) csak olyan takarmányt (és itató vizet) szabad felhasználni, amely az állat, illetve közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti, - az állatra és/vagy emberre nézve kórokozó mikroorganizmussal fertőzött takarmányt állatokkal feletetni tilos, - a takarmány-termő területek használata, a takarmány-előállító, -tároló és -forgalmazó helyek üzemeltetése, valamint a takarmány forgalmazása során biztosítani kell, hogy a takarmány mentes maradjon az állatra, valamint az emberre veszélyes anyagoktól, - Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. [jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)] 2) Az élelmiszertermelő állatok takarmányozását (etetés, itatás, legeltetés) előírásszerűen, az Európai Parlament és a Tanács 2005. január 12-én kiadott, a takarmány-higiénia követelményeinek meghatározásáról szóló 183/2005/EK rendelet III. számú mellékletében foglaltak szerint kell végezni. Kiemelve a helyes állatetetési gyakorlatból néhány előírást, a lóelhullással járó eset kapcsán: LEGELTETÉS A réteken és szántókon való legeltetés során az állati eredetű élelmiszerek fizikai, biológiai vagy kémiai eredetű fertőződését a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Szükség esetén megfelelő pihentetési időszakot kell tartani, mielőtt az állatállományt legelőre, szántóföldre, vagy learatott szántóföldre engednék ki legelni, valamint a legelői rotációk között is annak érdekében, hogy a trágyából származó biológiai átfertőződés veszélyét amennyiben egy ilyen probléma felmerülhet minimálisra csökkentsék, és annak biztosítása érdekében is, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák lebomlási időszakát betartsák. 1. Tárolás ETETÉS A takarmányt a kemikáliáktól és az állati etetés céljából tiltott egyéb termékektől elkülönítetten kell tárolni. A tárolóhelyeket és konténereket tisztán és szárazon kell tartani és szükség esetén megfelelően fel kell lépni a kártevők ellen. A tárolóhelyeket és konténereket rendszeresen tisztítani kell a szükségtelen átfertőződés elkerülése érdekében. A vetőmagot rendeltetésszerűen és az állatoktól elzártan kell tárolni. Az állatok különböző kategóriáinak vagy különböző fajtáinak etetésére szánt gyógyszeres takarmányt és gyógyszernélküli takarmányt oly módon kell tárolni, hogy csökkentsék annak veszélyét, hogy nem azokkal az állatokkal etetik azt meg, amelyeknek a takarmányt szánták.
10 2. Elosztás A mezőgazdasági egységen belüli takarmányelosztási rendszer segítségével kell biztosítani, hogy a megfelelő takarmány a megfelelő rendeltetési helyre eljusson. A takarmányt az elosztás és etetés során oly módon kell kezelni, hogy biztosítani lehessen azt, hogy ne forduljon elő fertőződés fertőzött tárolási helyről és berendezésről. A gyógyszer nélküli takarmányt a gyógyszeres takarmánytól elkülönítetten kell kezelni a fertőzés veszélyének megelőzése érdekében. A létesítményen belüli takarmányszállító járműveket és etetőberendezéseket rendszeresen tisztítani kell, különösen amikor gyógyszeres takarmány szállítására és elosztására használják őket. TAKARMÁNY ÉS VÍZ Az itatáshoz és a haltenyésztéshez használt víznek a tenyésztett állatok számára megfelelő minőségűnek kell lennie. Amikor fennáll annak a veszélye, hogy az állatok vagy az állati termékek a víz által fertőződhetnek, intézkedéseket kell hozni a veszélyek értékelése és minimálisra csökkentése érdekében. Az etető- és itatóberendezéseket oly módon kell megtervezni, megépíteni és elhelyezni, hogy a takarmány és a víz fertőződésének veszélye minimális legyen. Az itatórendszereket lehetőség szerint rendszeresen kell tisztítani és karbantartani. SZEMÉLYZET Az állatok etetéséért és gondozásáért felelős személyeknek rendelkezniük kell a szükséges adottságokkal, tudással és képzettséggel. A fentebb említett EK rendelet III. mellékletében általánosan megfogalmazott, az élelmiszertermelő állatok takarmányozására vonatkozó előírásokat nem kell kötelezően alkalmazni a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatok takarmánnyal történő etetésére. Járvány- és állatvédelmi, állategészségügyi szempontok miatt azonban érdemes lehet az itt leírtakat átgondolni és alkalmazni a nem élelmiszertermelő állatok takarmányozásánál is, ezzel is csökkentve, megelőzve az emberi gondatlanságból adódó takarmányszennyezések, mérgezések számát. V. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetet az MgSzH Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Élelmiszerláncbiztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság munkatársainak az anyag összeállításában nyújtott segítségért.