Pénzért vesszük a halálunkat Csörgei Bálint, Székesfehérvár, Széna téri Általános Iskola 5./a osztály Alkohol, cigaretta, drog STOP! (A dolgozatot szülői segítséggel készítette: Schmidt Hajnalka 6. osztály, Kirschner Henrietta 6. osztály és Kirschner Nikoletta 8. osztály Vértesboglár, 2012. 07. 22.) Mind szenvedélybetegségek, melyek sok ember életét tönkretették. A káros szenvedélyek halálhoz is vezethetnek, ennek ellenére egyre több ember próbálja ki. Tevékenységek, amelyekről nem akarnak, vagy nem tudnak leszokni. Soha többé alkoholt! Az alkoholizmust sok éven át erkölcsi gyengeségnek tekintették, a mai orvostudomány azonban betegségnek tartja. Mégpedig olyan betegségnek, amit lehet enyhíteni, de meggyógyítani sohasem lehet. Aki alkoholista, az is marad, ha tíz évig egyetlen kortyot sem iszik! Ha enged a csábításnak ugyanis, egy csepp alkohol is elég, hogy szenvedélye újra erőt vegyen rajta. Az etilalkohol egy vegyi anyag, amely jellegzetes hatással van az emberi szervezetre. Évezredek óta él az ember, s mivel a szervezet hozzászoktatható, nem mutatja azt a visszautasítást, amellyel a többi méregre reagál. Pedig az alkohol méreg. Tiszta állapotban mar, s megöl kivétel nélkül minden sejtet. A szeszes italok különböző alkoholtartalmúak; a leggyengébben a sörök, borok, pezsgők, majd követik a vermutok, likőrök, és a sort a pálinkafélék - konyak, whiskey, brandy. Legerősebbek a rumok. Amint megisszuk az alkoholt, 2-3 percen belül felszívódik (már a száj nyálkahártyáján) és a véráramba kerül. A vér perceken belül az agyba szállítja. Már csekély mennyiségű alkohol is megnyújtja a reakciót, ami azt jelenti, hogy csökken a helyfelismerő képesség és a reflexválaszok is nehezen alakulnak ki. A további hatás mozgáskoordináció zavarában nyilvánul meg. Tompulnak az érzékszervek, a látás, a hallás, hideg-meleg érzékelés, szaglás, ízlés. A máj oxidálja az alkoholt. A részegség tünetei akkor jelentkeznek, amikor a máj már nem képes több alkoholt lebontani. Minden egyes részegség alkoholmérgezés. Különbséget kell tennünk a nagyivó és az alkoholista között. Ihat valaki akár naponta is, ettől
még nem válik feltétlenül alkoholistává. Meglehet, van valami problémája, amit nem tud megoldani, ezért menekül a kábulatba. Az alkoholista betegek mindig" valami ellen " isznak. Egyesek az unalom, a magány, életük egyhangúsága, az idegesség vagy egyszerűen kilátástalan helyzetük ellen. Az alkohol segít nekik, hogy nehézségeiket kis időre elfelejtsék. De az alkohol semmilyen problémát sem old meg; mert hiába menekülünk a mámorba, a probléma csak ott marad megoldatlanul. A nagyivót az a veszély fenyegeti, hogy egy napon, a láthatatlan határokon átlépve alkoholistává válik. A nagyivó bármikor képes arra, hogy abbahagyja az ivást. Sokan gondolják ugyanezt magukról, és közben nem tűnik fel nekik, hogy már alkoholistává váltak. Annak ellenére, hogy problémájuk, amely elől az ivásba menekültek, megoldódott, mindig újabb okot találnak az ivásra. Emiatt természetesen konfliktusba kerülnek a családjukkal, a munkahelyükkel, talán még a hatóságokkal is. Ezek az összeütközések azután újabb okot adnak az ivásra. Ebből az ördögi körből nagyon nehéz kitörni. A legnagyobb támogatás, amit egy alkoholistának adunk, ha nem segítjük hozzá az iváshoz. Ha nehezünkre esne, jussanak eszünkbe szüleink, családtagjaink, barátaink. Senki se felejtse el: Amíg támogatunk valakit az ivásban, addig annak aligha van indítéka bármit is tenni a megoldás érdekében. Csak akkor jut arra az elhatározásra az ember, hogy sorsa irányítását ismét a kezébe veszi, ha a legnagyobb lelki mélypontra kerülve átélte a krízist. A dohányzás: Mindenki vissza tud emlékezni az első cigarettára. Mindegy, hány éves volt akkor, tizennyolc, tizenöt vagy csak tizenkettő, az első cigaretta aligha okozott igazi élvezetet. Nyilván köhögött tőle, könnyezett a szeme és furcsa émelygést érzett a gyomrában. Ez természetes jelenség. A szervezet védekező rendszere működésbe lépett, hogy semlegesítse a mérgező nikotint. E kellemetlen első tapasztalat hatására sokan meg sem kísérlik többé a dohányzást, és ezért nem is szoknak rá. Mindnyájan tudjuk, hogyan jutunk el az első cigarettáig. Valaki dohányzik a környezetünkben, s minket is megkínál. Meglehet, hogy a kíváncsiság miatt nem mondunk nemet, tudni szeretnénk, tulajdonképpen, mi a jó a dohányzásban. Nem valljuk be se magunknak, sem annak, aki megkínált bennünket, hogy az első cigaretta egyáltalán nem esett jól, sőt visszataszító volt. Később aztán újra meg újra rágyújtunk, míg rá nem szokunk a dohányzásra. Meglehet, így akarjuk bizonyítani: már felnőttek vagyunk.
De miért kell dohányoznunk, ha felnőttek vagyunk? Mindenki tisztában van a dohányzás ártalmaival: tüdőrák angina pectoris stb. Ennek ellenére továbbra is fújjuk a füstöt. Mivel a legtöbben szinte állandó stresszben élünk, és a nikotin - legalábbis rövid időre - megnyugtat, ezért vesszük elő a cigarettát. A nikotin azonban izgatószer is. Tudjuk, ha sokáig ébren akarunk maradni, a cigaretta átlendít a "holtponton". A nikotin méreg, amelyből egy csepp is halálos lehet. A dohányfüst is tartalmaz nikotint, de kevesebbet, mint a dohánylevél. A füstben kb. 150 féle más, nagyon agresszív vegyület is található, ami az égés során száraz desztillációval keletkezik. Időközben feltalálták a nikotinmentes cigarettát. Ennek az égésterméke is, a korom és a kátrány szintén árt az egészségnek. Vannak, akik nem akarják beismerni, ezzel saját és környezetük egészségét is károsítják. Ők nem akarnak leszokni, vagy nincs elég akaraterejük. A gyermekkorban kipróbált első cigaretta a legtöbb embernek megadta a módot arra, hogy az akut nikotinmérgezést saját tapasztalatából megismerje. Tünetei: kaparó érzés a torokban nyálfolyás émelygés hányás elsápadás és szédülés. Súlyos esetben hasi görcsök, ájulás, szívmegállás. A dohányzás által előidézett élettani változások: A dohányzó ember füsttel kevert, szennyezett levegőt nem az orrán, hanem a száján keresztül szívja be, amivel kikerüli az első védelmi rendszert, az orrüreget. A füst rögtön a légcsőbe kerül, ahol a szervezet első reakciója a köhögés lenne. Mivel az ember meglehetősen kitartóan küzd a dohányzásért, a csillószőrök idővel elveszítik az érzékenységüket, és lassan megszünteti működését. Ezt az állapotot nevezzük a dohányzók esetében krónikus hörghurutnak. Ez okozza a dohányzó embernek rendszeresen, reggelente fellépő visszataszító krákogást. Ilyenkor igyekszik megszabadulni a besűrűsödött nyáktól.
A füst a légcsőből bekerül a tüdő legeldugottabb helyeire is, ahol a léghólyagok falára rakódik. A tüdőben a légzési gázok egy része szén-monoxiddá alakul át, ami mérgező hatású. E gáz jelenléte az egész testben, hosszú távon a Raynaud-betegség ( a végtagokban az elégtelen oxigénellátás miatt érszűkületek ) keletkezik. Sokszor az ujjakat vagy az egész végtagot amputálni kell. A füst másik hatása, hogy kitágulnak a tüdőhólyagocskák, hogy elbírják látni a feladatukat. Ennek vége pedig az, hogy felrepednek és kialakul a tüdőtágulásnak nevezett súlyos állapot. A tönkrement léghólyagocskák helyett nem keletkezik másik. A tüdőfunkció így egyre jobban romlik. A legsúlyosabb, ami kialakulhat, az a légutak vagy a tüdő rákos elváltozása. Fontos tudni, hogy a tüdőtágulás és a tüdőrák kivételével minden dohányzás okozta légzőszervi ártalom visszafordítható a dohányzás megszüntetésével. A naponta elszívott cigaretta számától, a dohányzás éveitől függően ez a folyamat 1-5 évig eltarthat. Képzeljük el, hogy cigaretta nélkül mennyivel jobban megy a munka. Sportolás vagy kirándulás közben több jó levegőt szívhat és könnyebb lesz a légzés. A drog Az esetek többségében a drogfogyasztók először hasissal vagy marihuanával kerülnek kapcsolatba. A leggyakrabban előforduló drogok a különféle belélegezhető anyagok, altatók, nyugtatók, izgató- és kábítószerek, valamint a hallucinogén anyagok. Újabban tea, sütemény vagy tabletta formájában is fogyasztják. Aki egyszer megismerte a kábítószer hatásait, visszakívánja őket, s ha már megszokta, teljesen hatalmába keríti áldozatát. Az ilyen ember ugyanis áldozat, előbb-utóbb nyomorultul pusztul el. A legderekabb ember is megváltozik, ha drogos lesz. Mindene, még a becsülete is eladó lesz a kábítószerért, beszámíthatatlanná válik, és a bűncselekményektől sem riad vissza, ha újabb adagra van szüksége. Minden kábítószer méreg, használata függőséget vált ki. Ez azt jelenti, hogy mindig újabb és újabb adagra van szüksége. Ha nem kapja meg, megvonási tünetek lépnek fel, ami rettenetes kínokkal jár. A függők testileg, lelkileg leépülnek. Cooper és Hipius így ír a kábítószerről: "Az a pszichikai hatás, amire a hasisszívók vágynak, nem más, mint a mindennapi problémáktól való eltávolodás és a feszültségmentesség érzése. Nagyon kellemes apátiás és enyhe eufóriás állapotba kerülnek. Olykor megfigyelhető a gyakori nevetgéléssel, vihogással járó indokolatlan vidámság. Bizonyos embereknél az apátia csekélyebb mértékű, de vannak, olyan esetek is, amikor aggasztó nyugtalanság vagy agresszív izgatottság lép fel. Az eufóriát felválthatja a
depresszió. Ritkán keletkező bonyodalom a súlyos, pánikszerű félelemállapot és a paranoid kényszerképzet. A gondolati folyamatokat a narkomániások szubjektive gazdagabb asszociációkban élik meg, ilyenkor élénkebb a fantázia működése és általában kellemes a tartalma. Narkós állapotban intenzívebb a percepció (érzékelés), mindenekelőtt a színek élénkebbek és erőteljesebbek. Az idő múlását a narkós lassúbbnak érzi, nagyobb adag esetén téveszmék, hallucinációs érzékcsalódások léphetnek föl. " Számtalan esetben olyannyira megváltozik a személyiségszerkezet, hogy a narkósnak a világgal való kapcsolata mind jobban beszűkül, míg végül meg is szűnik. A súlyos szenvedélybetegeknek, akik elhatározták, hogy leszoknak, segítségre van szükségük!!! Egyedül nem megy! A legegyszerűbb dolog, hogy mindezeket elkerüljük, vagy tudjunk mértéket tartani azokban a tevékenységekben, amik függőséget okozhatnak! Rajtunk múlik, hogy megváltoztatjuk-e beállítottságunkat, ha nem felel meg kívánságainknak, vagy kialakítjuk-e a helyes hozzáállást, hiszen e nélkül nem érhetünk el sikert. Hozzátartozik a helyes motivációhoz az is, hogy minden cselekedetünk mögött ott álljon a megfelelő "miért". Azért fontos, mert semmit sem teszünk ok nélkül, pontosabban: ha nincs okunk rá, nem tudunk cselekedni. " Minden emberben isteni szikra szunnyad. Életfeladatunk ezt a szikrát lángra lobbantani. Ha magasztos eszményeket követünk, s ha így harmóniában élünk önmagunkkal, megszabadulunk a betegségtől és a szenvedéstől. Ha azonban pusztán emberi természetünk szabja meg cselekedeteinket, diszharmóniába kerülünk önmagunkkal. Ez a diszharmónia aztán betegségekben és sorscsapásokban jelenik meg. Testünk, sőt egész életünk nem más, mint lelkiállapotunk pontos tükörképe, hiszen a lélek alakítja a testet és határozza meg sorsunkat. A legkitűnőbb orvos és a legjobb gyógyszer sem képes gyógyítani, ha nem működik bennünk a gyógyító erő. Felhasznált irodalom: Kurt Tepperwein - Szellemi öngyógyítás Mohás Lívia: Mit tudsz önmagadról? Berger Józsefné: Az ember