13. gyakorlat Öröklési jog 2.
1. jogeset Egy különc római így végrendelkezett: Titius legyen az örökösöm, de csak akkor, ha a holttestemet a tengerbe veti. Titius nem tett eleget az előírásnak, hanem illően eltemette az örökhagyót. A törvényes örökösök a végrendelet előírásainak nem teljesítése okából maguknak követelik Titiustól a hagyatékot. Mi a döntés?
Minek tekinthető az örökhagyó kikötése? Tartalmilag inkább meghagyás (modus) lenne. Ez egy bizonyos feladat teljesítését írja elő az ingyenesen szerző fél terhére. Ez az ügylet hatályba lépését nem befolyásolná. Ebben az esetben azonban formailag egy felfüggesztő feltételről van szó. A condicio suspensiva alapján a jogügylet az esemény beálltáig nem lép hatályba, ha a feltétel meghiúsul, akkor pedig soha nem lép hatályba. Lehet-e a végrendeletben az öröklést feltételhez kötni? Lehet. Mi történik akkor, ha a felfüggesztő feltételt nem teljesítik? Főszabály szerint a feltételt nem teljesítő örökös nem örökölhet.
Van-e ez alól kivétel? Kérdések A favor testamenti elvéből következik, hogy az olyan kikötéseket, amelyek a jogügylet egészét érvénytelenné teszik, a végrendeletnél általában nem írottnak kell tekinteni (pro non scriptis habentur), a jogügylet érvényessége azok nélkül vizsgálandó. Emiatt a végrendeleteknél gyakran fordul elő a részleges érvénytelenség. Így pl. a törvényellenes, vagy erkölcstelen feltétel nem írottnak tekintendő. A lehetetlen feltétel esetében a proculianusok szerint érvénytelen a végrendelet, míg a sabinianusok azt nem írottnak tekintették, mint ahogy később Iustinianus is.
Mi a helyzet a jogesetbeli feltétel esetében? A korabeli felfogás szerint aki így akarta magát eltemettetni, az csak őrült lehetett. Tehát magát a feltételt nem írottnak kell tekinteni. A favor testamenti elve alapján azonban a végrendelet további tartalma tekintetében az örökhagyót nem kell őrültnek tekinteni, vagyis ebben a részben a végrendelet érvényben maradhat.
D. 28.7.27.pr - Modestinus Inkább dicsérendő, mint megrovandó az az örökös, aki az örökhagyó maradványait nem a tengerbe vetette, amint az maga akarta, hanem az eltemetés emberi hagyományait őrizte meg. Hiszen először azt kell belátni, hogy az az ember, aki ilyen feltételt kiköt, vajon ura -e az eszének. Ha tehát ezt a gyanút érthető megfontolásból (meggyőző bizonyítékok alapján) fel lehet állítani, akkor a törvényes örökösök semmilyen módon nem kezdhetnek pert a rendelt örökös ellen a hagyaték kapcsán.
2. jogeset A férj elvált terhes feleségétől és újra megnősült. Az első feleség a szülés után kitette a gyermeket, akit idegenek neveltek fel, de az apáról nevezték el. Sem az apa, sem az anya nem tudták, hogy a gyermekük életben maradt. Az apa végrendeletében távolabbi rokonait nevezte örökösévé, fiát pedig sem örökösévé nem nevezte, sem ki nem tagadta. Ugyanebben a végrendeletben az apa több rabszolgáját is fölszabadította. Az apa halála után a fiú pert indít az örökösök ellen az örökség megszerzése iránt. Milyen jogsegély áll a rendelkezésére? Mi a döntés? Érinti-e a döntés a rabszolga-fölszabadításokat?
Suusnak számít-e a gyermek? A törvényes római házasságból való születés eredetileg az apa beleegyezésével, később pedig már önmagától is apai hatalmat keletkeztetett. Törvényes házasságból születettnek volt tekintendő a gyermek abban az esetben, ha a születés a házasság megkötésétől számított 182 napon túl, ill. a házasság megszűnése után 300 napon innen következett be. Az apai beleegyezésnek a hagyomány szerint az volt a jele, hogy az apa az elébe tett gyermeket felemelte. Az új kutatások szerint a patria potestas létrejöttéhez elegendő volt az, ha az apa a fogamzási időn belül volt az anya férje. Így az anyának a gyermek születésekor már elvált férje is megszerezte az apai hatalmat. Tehát az első, régebbi álláspont szerint a gyermek nem lenne suus, mert azt az apa formális aktussal nem fogadta be a családjába, míg a második, újabb álláspont szerint a gyermek ettől függetlenül a házasságon belüli fogantatás tényénél fogva suus-szá vált.
Milyen mellőzhetetlenségi szabályt sért a suus mellőzése a jogesetben. Az alaki mellőzhetetlenségét, mert az örökhagyó sem örökössé nem nevezte ki, sem pedig ki nem tagadta. Milyen következménnyel járt az alaki mellőzhetetlenség szabályának megsértése a civiljogban? A mellőzés a civiljog szerint akkor járt súlyosabb következményekkel, ha filius familiast mellőztek. Az uralkodó sabinianusi álláspont szerint ebben az esetben a végrendelet kezdettől fogva, egészében érvénytelen. A Proculianusok szerint, ha a hagyaték megnyílásakor még élt a mellőzött suus (filius familias) akkor a végrendelet érvénytelennek tekintendő, ha meghalt a mellőzött, akkor a végrendelet érvényes maradt. Ha más suust (leányt vagy unokát) mellőztek a végrendelet érvényben maradt, de a mellőzötteknek keresete volt az örökségből való részesedés iránt: - sui mellett törvényes örökrészt kapnak, más kinevezett örökös örökrészének felére tarthatnak igényt.a mellőzötteket ekkor megemlítettnek tekintették (quasi scripti heredes) Utólagosan dől meg a végrendelet az alaki mellőzhetetlenség elve alapján,ha a végrendelet készítése után az örökhagyónak mellőzhetetlen suusa született.
Milyen keresettel követelhette a mellőzött suus az örökrészét? Hereditatis petitioval. Mi volt a praetori jogban az alaki mellőzhetetlenség megsértésének a következménye? Itt már a fiktív suusok is mellőzhetetlenek lettek. A mellőzés eredménye már nem a végrendelet semmissége, hanem csak annak relatív érvénytelensége lett.ez azt jelenti, hogy a végrendeletnek csak azon rendelkezései érvénytelenek, amelyek a mellőzött érdekeit sértik. Ez az érvénytelenség is az utólagosan bekövetkező érvénytelenségi okok közé tartozik, mivel a végrendelet érvénytelenné válását a mellőzött fellépése, hagyaték iránti igényének érvényesítése idézi elő. A mellőzött kérheti a figyelembe vételt és a bonorum possessiot. Iustinianusnál? Összekapcsolta a az anyagi és alaki mellőzhetetlenséget, vagyis a lemenőt és a felmenőt örökössé kell kinevezni, és a kötelesrészét is meg kellett adni.
Mi lesz a döntés az adott jogesetben? A civiljog szerint a fiú hereditatis petitioval követelheti a teljes hagyatékot, és megdől a végrendelet. A praetori jog szerint bonorum possessioval élhet, amely relatív érvénytelenséget von maga után. A iustinianusi jog szerint is megdől a végrendelet. Érinti-e a döntés a rabszolga-felszabadításokat. A civiljog szerint mindenképpen, a praetori jog szerint a végrendelet ugyan csak relatíve válik érvénytelenné, vagyis csak abban a részében, ami nem sérti a suus érdekeit, de mivel a rabszolgák felszabadításával csökken a vagyona, és ez sérti az érdekeit, így ebben az esetben is érinti a döntés a rabszolga-felszabadításokat. A favor libertatis elve azonban egyre inkább érvényre jutott, és enyhítette a szigorú öröklési jogi szabályokat.
D. 40.4.29 - Scaevola Scaevola azt a véleményt adta, hogy a fiút semmilyen hátrány nem érte azzal, hogy az atyja nem ismerte őt, mert a végrendelet érvénytelen lesz, ő ugyanis akkor is az atyja hatalmában volt, ha az nem is tudott róla.
3. jogeset Valaki így végrendelkezik: Házamat a benne lévő holmimmal együtt Titiusra hagyományozom. Történetesen a hagyaték megnyílása napján az örökhagyó adósaitól nagy összegű pénz folyt be, s ezt kölcsön akarták adni az örökösök, de a pénz pillanatnyilag még a házban volt. Titius igényt tart a pénzre is, de az örökösök nem akarják kiadni a pénzt. Mit tehet Titius? Mi a döntés?
Melyek a legatum szabályai? Legatum (hagyomány) az a halálesetre szóló juttatás, melyet az végrendeletben vagy legalább megerősített fiókvégrendeletben, (codicillus confirmatus) az előírt formák között, az örökös terhére rendel az örökhagyó egy harmadiknak, a hagyományosnak (legatarius). A legatum önmagában nem állhat meg, hanem szükségképp egy örökösnevezésre támaszkodik, ezzel áll vagy esik: a hagyomány a végrendeleti örökös (örökösök) örökrészének csökkentése.
Külső formáját tekintve, a régi jog szerint ünnepélyes civiljogi szavak használatához volt kötve, a formakényszer azonban idővel itt is engedett, s Constantinus óta megszűnt. Ki a két fajtája? A rendelés módja szerint minden hagyomány két alaptípusra vezethető vissza : a) vagy akként rendeli az örökhagyó a hagyományt, hogy a hagyományozott jog (tulajdon, szolgalom) róla közvetlenül a hagyományosra háramlik át, azaz utóbbit nyomban a hagyomány életbelépte után dologi kereset: vindicatio (rei - servitutis - ususfructus) illesse, épp ezért ezt a rendelésmódot legatum per vindicationemnek ( dologi hagyomány) nevezzük ; b) vagy akként, hogy a hagyomány szolgáltatásával az örököst terheli meg, mikor is az örökös terhére és a hagyományos javára csak egy quasi-contractualis kötelem keletkezik, melyet az utóbbi az actio ex testamento nevű keresettel érvényesíthet, s melyet legatum per damnationemnek (kötelmi hagyomány) nevezünk. Az actio ex testamento egy stricti iuris kereset, adversus infitiantem in duplum, a megterhelt felelőssége omnis culpára megy.
Milyen két altípust ismerünk? Mindkét rendelési módnak alakult ki egy-egy változata: a.) a dologi hagyománynak az ún. legatum per praeceptionem - eredetileg csupán az egyik örököstárs részére rendelt előhagyomány (praelegatum), melyet előre kiadnak az örökösnek, s az osztozkodásba nem kell beszámítani - (a Sabinianusok tana szerint) - s melyet később más idegen hagyományos részére is érvényesnek ismertek el - (a Proculianusok tana szerint) Erre a dologi legatum szabályai alkalmazandók (ha a praelegatarius egyben örököstárs is volt, keresete az actio familiae herciscundae); b.) a kötelmi legatumnak az ún. legatum sinendi modo volt a változata, mely szerint az örökös tartozik eltűrni, hogy a hagyományos a dolgot elvigye, mely tehát legfeljebb oly dolgok hagyományozására volt alkalmas, melyek a hagyatékban vagy az örökös vagyonában benne voltak.
Milyen hagyományról van szó a jogesetben? Dologi hagyományról, amelynek tárgya a ház és a benne lévő holmik. Mit kapnak az örökösök? A hagyaték többi részét, az abba tartozó vagyoni jellegű jogok és kötelezettségek összességeként. (Egy esedékes követelés is vagyoni jognak számít.) Kérdés, hogy a hagyaték melyik részébe sorolandó a megérkezett pénz. A pénz a hagyaték megnyílásakor a házban volt, vagyis, ha a végakaratot szó szerint értelmezzük, a pénz a hagyományhoz tartozna. A cél azonban az örökhagyó valódi végakaratának feltárása a favor tetamenti elve alapján. Van-e jelentősége annak, hogy nagyobb összegű pénzről van-e szó? Van, mert kisebb összegű pénz szokásosan előfordul, hogy a házban van.
Van-e jelentősége annak, hogy a nagyobb összegű pénz véletlenül volt a házban a hagyaték megnyílásának napján? Van, mert ha nem véletlenül pont azon a napon folyt volna be, hanem mindig is ott lett volna, akkor egyértelműen a hagyomány részét képezné, mivel azonban véletlenül pont azon a napon folyt be, az örökhagyó akarata nem terjedhetett ki rá a végrendelet készítésének időpontjában. A végrendelkező ugyanis a szokásosan a házban lévő dolgokra gondolhatott, így pl. a felszerelésre, vagy tartozékra. A pénz azonban egyik kategóriába sem tartozik bele.
D. 32, 86 - Proculus Ha így hagynak legatumot: a házamat és mindazt, ami ott volt amikor meghalok az adósok által a határidőre megfizetett pénzt, amelyet más címen használnának fel nem vélem hagyományozottnak, és Labeo megkülönböztetését nagyon méltányolom; amint írta ami nem véletlenül hiányzik, azzal kevesebb lesz a legatum, s ami nem véletlenül lenne ott, azzal több lesz a legatum.
4. jogeset Az örököstársak egyike a többieket megelőzve - elfoglalta az örökséget. Rögtön kifizette a hagyatékot terhelő súlyos adósságokat. Majd eladta az örökséget, de a hagyaték vevője adós maradt a vételárral. Amikor az örökös perelni akarja a vevőt, fellépnek vele szemben az örököstársai és azt igénylik, hogy a követelést osszák meg egymás között arányosan. Milyen jogsegély illeti meg az örököstársakat? Mi a döntés az eladott hagyaték vételára tekintetében? A hagyatékot terhelő súlyos adósság kifizetése befolyásolja-e a kifizető részesedését?
Mi jellemzi az örököstársak viszonyát általában? Az öröklés, mint egyetemes jogutódlás során a hagyaték mint egész, a benne foglalt összes jog és kötelezettség együttesen száll át egy vagy több személyre. Ha több örökös van, azok eszmei hányaduk arányában lesznek jogosítottjai az örökségben lévő jogoknak és kötelezettjei a kötelezettségeknek. Vagyis az örököstársak között egy akaratlan közösség communio incidens keletkezik örökrészeik arányában. A hagyatéki dolgokon osztatlan közös tulajdon keletkezik. A követelések és tartozások azonban főszabály szerint ipso iure megoszlanak köztük, azaz ki-ki csak a saját része erejéig lesz adós vagy hitelező (illetőleg a saját része erejéig áll be a confusio a közte és az örökhagyó között fennálló kötelmeknél) Kivéve, ha a kötelem tárgya természeténél fogva oszthatatlan, ilyenkor az örököstársak egyetemlegessége következik be akár adósi, akár hitelezői oldalon. Az örökléssel beálló közösség felosztására az actio familiae herciscundae nevű kereset áll bármelyik örököstárs renelkezésére.
Mi az in iure cessio hereditatis, milyen két típusa van? A régibb civiljog a törvényes örökösnek (csupán ennek, a végrendeletinek nem) megadta a lehetőséget, hogy a rá megnyílt, de még meg nem szerzett hagyatékot in iure cessioval (itt = színleges hereditatis petitio) másra átruházhassa. A szerző ekkor nem csupán az egyes hagyatéki dolgokat, hanem magát az örökösi minőséget szerzi meg, épp ezért ez az átruházás csak a hagyaték megszerzése előtt foglalhatott helyt, mert a megszerzett örökösi minőség már eltörölhetetlen. Vagyis ez az eset csak a proximus agnatusnál fordulhat elő, a suusnál nem. Az örökség-átruházás gyakorlati célja leginkább a successio ordinum et graduum hiányának pótlása volt.
iure cessio hereditatis lehetséges volt a hagyaték megszerzése után is bármely örökösnél, de ekkor ennek lényegesen eltérő hatása volt az előbbitől. Az előbbinél maga az örökösi minőség ruháztatott át, emitt csupán a hagyatékban levő egyes dolgok, mégpedig csak a testi dolgok, a követelések kivételével; ez utóbbiak ugyanis egyszerűen megszűnnek, mivel átruházásukra az in iure cessio alkalmatlan, de benne mégis lemondás nyilvánul meg. Az in iure cessiót a justinianusi jog egyik alakjában sem ismeri. Minek minősül a hagyaték eladása a jogesetben? In iure cessio hereditatis, amely a hagyaték megszerzése után ment végbe, vagyis maga az örökösi minőség nem ruháztatott át.
Milyen jogsegély illeti meg az örököstársakat? A hagyaték vevőjével szemben actio ex stipulatuval, vagy actio venditivel perelhetik. Mi a döntés az eladott hagyaték vételára tekinetetében? Actio familiae herciscundaeval követelhetik az örököstársak a vételár megosztását örökrészeik arányában. A hagyatékot terhelő súlyos adósság kifizetése befolyásolja-e a kifizető részesedését? Attól függ, hogy miből elégítette ki a hitelezőket. Ha a hagyatéki vagyonból, akkor örökrészeik arányában kell megosztani a vételárat. Ha a saját vagyonából, akkor a hagyaték passzívákkal csökkentett értékét kell arányosan megosztani az örököstársak között. Vagyis azok a befolyt vételárból csak a passzívákkal csökkentett hányadnak megfelelő részt kapják meg.
D. 18.4.18. - Iulianus Több örökös közül az egyik a többieket megelőzve elfoglalta a hagyatékot, s a pénzt - amellyel büntetés terhe mellett tartozott az örökhagyó teljes mértékben kifizette, s a hagyatékot eladta, majd mivel örököstársai közül a szegénységük miatt senki nem tarthatta szemmel őt, a hagyaték vevőjét akár ex stipulatu akár ex vendito jogosan perelni akarja. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a hagyaték címén általa kapott összes pénzt a familiae herciscundae alapján hozott ítélettel meg lehet osztani, s amelyből örököstársai közül egyik sem járhat jobban, mint amennyit az örökös ráfordított.
5. jogeset Egy terhes asszonytól közvetlen halála után néhány perccel császármetszéssel elvették a magzatot, aki életben is maradt. Az újszülött gyámja részt kér az anya hagyatékából az idősebb testvérektől, akik azonban nem akarnak neki semmit sem juttatni, mert nézetük szerint az anya halála után jött a világra, s így az anyának nem rokona. Mi a döntés?
Van-e jelentősége annak, hogy a gyerek az anya halála után született? Nincs. A gyermek az anyának nem suusa, mivel a nő családfői hatalmat nem gyakorolhatott, de cognat rokona lesz a gyermek. A gyermek az anyja halálakor jog-és öröklési képes. Mivel a méhmagzat már a születése előtt is jogképes az élveszületés feltételével függő jogi helyzet. A méhmagzat érdekeit kirendelt gondnok képviseli. Melyik osztályban örökölhet a gyermek az anya után? Az unde cognati osztályában örököl. Az idősebb testvéreivel egy sorban. A SC. Orfitianumot követően (Kr. 178) a gyermekek a legitimi osztályában örökölhetnek mindenkit megelőzően. Itt is egy sorban örökölnek a gyermekek egymással.
Milyen keresetet indíthat a gyermek gyámja? Hereditatis petitiot, mert a gyermek a SC Orfitianum után legitimiként örököl. Mi lesz a döntés? A gyereknek a testvéreivel egy sorban fejenként egyenlő arányban kell részesülnie a hagyatékból.
D. 38.8.1.9. - Ulpianus Ha egy nő viselősen hal meg, de hasát felvágva gyermeke világra jönne ez a magzat megfelel azon feltételeknek, hogy mivel unde proximi cognati anyja után képes lenne bonorum possessiot kapni, de a SC. Orfitianum után unde legitimi is kérheti, mert a halál idején már a méhében volt.
6. jogeset Egy apának két serdületlen gyermeke volt: egy fiú és egy lány. Végrendeletében fiát nevezte örökösül azzal a hozzáadással, hogy amennyiben fia serdületlen korában halna el, utóörökösként leánya kapja a vagyont. Ha pedig leánya is serdületlenül halna el, akkor felesége és nővére legyen az utóörökös. A lány előbb halt el serdületlen korban, majd őt követte a halálban az ugyancsak serdületlen fiú is. A hagyatékra igényt tart a feleség, a nővér és a törvényes örökösök. Mi a döntés?
Mi az utóöröklés, és mi a helyettes öröklés szabálya? Helyettes öröklés: Az örökhagyó kinevezhet helyettes örököst is, a kinevezett örökös helyettesítésére arra az esetre, ha a kinevezett örökös valami okból nem válna örökössé (pl. nem élné túl az örökhagyót) Ez a substitutio vulgaris - nem más, mint feltételes örökösnevezés (ha A nem válna örökössé) A kinevezést akárhány fokon meg lehet ismételni. A helyettes örökös az örökhagyó örököse lesz, ha a feltétel beáll.
Utóöröklés: a. Substitutio pupillaris Az örökhagyó serdületlen gyermekének rendel örököst arra az esetre, hogyha az, miután már hozzájutott a hagyatékhoz, meghalna serdültsége előtt (vagyis mielőtt végrendelkezhetett volna). Ebben az esetben a substitutus az örökös gyermek örököse lesz, akit tehát az apa nevezett ki a gyermek feletti hatalmánál fogva. (Ez az egyetlen eset, mikor valaki másnak rendel a római jog szerint örököst.) b. Substitutio quasi pupillaris Fenti mintára engedte meg Justinianus az őrült gyermek részére való örökösnevezést (substitutio quasi pupillaris), ha az haláláig nem gyógyulna ki betegségéből.
Hogy néz ki az örökös-nevezés a jogesetben? A fiúnak a lány lenne az utóörököse, míg a lánynak az anyja és a nagynénje lenne az utóörököse. Örököl-e a lány a fiú után? A lány a fiú örököse lenne, azzal a feltétellel, hogy túléli őt, mint örökhagyót. A lány azonban hamarabb hal meg mint a fiú, így nem is örököl utána. Örökölhet-e az anya és a nagynéni a lány, vagy a fiú után? A lány után biztos, hogy nem, mert az maga sem vált örökössé. A fiú után pedig elvileg azért nem, mert ők a lány utóörököseivé voltak kinevezve, vagyis a lány örökösei lettek volna, ha az maga is örökölt volna, és ezt követően halt volna meg serdületlenül. Ebben az esetben azonban, mivel a lány előbb halt meg, mint a fiú, megszakadt az öröklési lánc, és így az anya és a nagynéni nem örökölhetnek a fiú után.
Van-e valami változás a későbbi jogban ezen álláspont tekintetében? A császárkorban Marcus Aurelius és Verus császárok egy rendelete kimondta, hogy ha csak az egyik substitutio szerepel a végrendeletben, az alatt a másik is értendő. Ez a rendelkezés a favor testamenti érdekében történő kiterjesztő értelmezés egyik jelentős példája. Vagyis ezen rendelkezés értelmében bár az anya és a nővér a lány utóörökösének volt nevezve a végrendeletben, de a kiterjesztő értelmezés alapján úgy kell tekinteni, mintha egyben a lány helyettes örökösévé is kinevezték volna őket. Ebben az esetben viszont a végrendelkezést a következőképpen kell értelmezni: a fiú az örökös, de ha az serdületlenül halna meg, a lány legyen az utóörököse, vagy ha valamilyen okból nem örökölhetne, az anya és a nővér legyenek a helyettes örökösei. Ezen elv alapján tehát az örökhagyó anyja és nővére lesznek az örökösök.
D.28.6.47. - Scaevola Kérdezem, ha először a leány, s azután bátyja is meghalna, mindkettő serdületlenként, vajon a fiú öröksége a substitutio joga alapján rászáll-e az örökhagyó feleségére és a nővérére? Azt válaszolom: az elmondottak alapján nem illeti meg őket.
7. jogeset Valaki egy többek közös tulajdonában álló rabszolgát nevezett örököséül. Ugyanakkor helyettes örökösként Maeviust jelölte meg. A tulajdonostársak egyik része utasította a rabszolgát az örökség megszerzésére, illetőleg átvételére, a tulajdonostársak másik fele azonban nem. A rabszolga által meg nem szerzett fél-hagyaték tekintetében Maevius és a törvényes örökösök között vita támadt. Mi a döntés?
Lehetséges-e, hogy a hagyaték egy részét a rabszolga szerezze meg, a másik részét pedig a törvényes örökösök? Nem, mert a nemo pro parte testatus -elv szerint nem lehetséges, hogy a hagyaték egy része végrendeleti, másik része pedig a törvényes öröklés szabályai szerint szálljon át. Milyen három kivételt ismerünk ez alól az elv alól? A XII. tt. szerinti uti legassit -elv, mely szerint az örökhagyó egyes vagyontárgyairól szabadon rendelkezhet, de a hagyatéka, mint egység a suusait illeti meg. A katonák végrendelete, melyben bajtársaiknak juttathattak valamit a hagyatékból, míg a hagyaték többi része a törvényes öröklés szabályai szerint háramlott át. A kötelesrész, mint successio contra tabulas. Vonatkozik-e valamelyik kivétel a jogesetre? Esetleg a kötelesrész megsértése jöhetne szóba, de mivel a jogesetben ez nem kerül külön említésre, így ezt is ki lehet zárni.
Minek kell tekinteni azt a tényt, hogy a közös tulajdonban lévő rabszolgát csak a tulajdonostársak egy része utasítja az örökség megszerzésére? Mivel a rabszolga nem jogképes, így öröklési képessége sincs, (kivéve, ha a végrendeletben az örökhagyó egyben fel is szabadítja). Vagyis a rabszolga urának szerez, annak utasítására. Vagyis ha közös tulajdonban lévő rabszolga esetében a tulajdonostársak valamelyike nem utasítja a rabszolgát az örökség elfogadására, olyan, mintha egy örökös nem fogadná el az örökrészét.
Mi lesz a megürült hagyatéki rész sorsa? A sorrend ezen hagyatéki rész tekintetében a következő: - transmissio - substitutio - accrescentia Vagyis, a transmissio esetében az örökös a hagyaték megnyíltát követően, de annak megszerzése előtt meghal, akkor az ő örökösei megszerezhetik a hagyatékot egy éven belül. A substitutio esetében, ha helyettes örökös, vagy utóörökös van kinevezve, akkor ő örököl. Az accrescentia, vagy növedék esetében pedig a kieső örökös örökrésze az örököstársai örökrészeihez nő hozzá, részeik arányában.
Mi lesz a döntés? Kérdések Ebben az esetben, mivel transmissioról nincs szó, másodikként a substitutio jön szóba, vagyis Maevius örökölhet, mint helyettes örökös. Mi lenne a döntés, ha Maevius nem lenne helyettes örökösnek nevezve? Ha nem lenne helyettes örökös nevezve, a törvényes örökösök akkor sem örökölhetnének a nemo pro parte testatus -elv szerint, hanem ebben az esetben azok a tulajdonostársak szerezhetnék meg az örökrészt, akik az örökség megszerzésére utasították a rabszolgát, mintegy növedékként.
D.28.6.48.pr. - Scaevola Közös rabszolgánk van. Kinevezik őt örökösnek, azzal, hogyha nem örökölhetne Maevius legyen helyettes örököse. A rabszolga az egyik tulajdonostárs parancsára megszerezte a hagyatékot, de a másik nem adott ilyen parancsot. Feltesszük a kérdést, hogy helye van-e a substitutionak, vagy sem. És helyesebb azt válaszolni, hogy helye van a helyettesítésnek.