Ugye, jössz máskor is...? Fiatal családok támasza: "Otthon Segítünk Alapítvány" Ha egy családban kisgyerek születik, vagy ahol egy-két-három kicsi gyerek van, ott rendszerint megjelenik legalább az egyik nagymama, jelentkezik egy-egy barátnő, felajánlja a segítségét a húg, a nagynéni, vagy a keresztmama. Jó, ahol ez a gyakorlat. És akikhez senki nem kopog be? Ahol nem számíthatnak segítségre? Nemcsak az első napokban, később sem. Mert nincs se közel, se távol senki ismerős...? Bevallom, sok ellenkezést le kellett gyűrnöm magamban, amikor ehhez a témához nyúltam. Otthon Segítünk Szolgálat. Már megint kívülről, gondoltam. És már megint valami alapítvány. Milyen az, morfondíroztam, hogy jön egy idegen önként, magától egy családhoz, hogy ott majd segít. De mit? Főz? Vagy bevásárol? Vagy a gyerekekkel játszik? És ezért nem kér pénzt!? És egyáltalán, ki az, aki odatéved? És miért kell ezt már megint szervezni? Miért nem a család vagy a barátok vagy a szomszédok segítenek, ahogy az természetes? És persze, morogtam, külföldi minta, egyenesen Angliából, ahol más minden, ahol az önkéntesség régi keletű... Szóval puffogtam. A kakukktojás: egy nagyapa El is mondtam kételyeimet Lehőcz Mónika, aki nemcsak vezetője és motorja a hazai Otthon Segítünk Szolgálatnak és elterjesztésének, de a szolgálat szellemiségében óriási lelki, és anyagi tartalékokat lát. - Jó - mondta és volt valami a szemében és a hangjában, ami már akkor is megállított, s amit már akkor is szerettem, amikor a Nagycsaládosok Egyesületénél megismerkedtünk. Hogy miért? Talán mert megelőlegezte, hogy hiteles mindaz, amit csinál, s valahogy biztonságot adott, hogy ami ekörül az ember körül van, az rendes dolog. És így volt. - Jó - mondta most is és mosolygott - menj el Székesfehérvárra, vagy Pilisvörösvárra, vagy Tatabányára, vagy Esztergomba. De Budapesten is működnek már csoportok. Majd hívj fel... Elmentem. És valami olyat találtam, amiről mindig is tudtam, hogy van. Tudtam, hogy itt vannak. Hogy sok az olyan ember, akiről nem 1
szólnak újságcikkek, akik túlnéznek a maguk szűk körén, beszállnak, segítenek, akikre számítani, akikben bízni lehet. Tudtam, hogy sokan odaadják az idejük, az erejük, a tudásuk részét, ha szükség van rá. Nem pénzért. Ingyen. Talán mert érzik, az ember maga is épül ilyenkor. Zömében nőkkel találkoztam, édesanyákkal, akik maguk is több gyereket nevelnek. Ők jelentkeznek az Otthon Segítünkbe, segíteni. És Székesfehérváron volt egy nagyapa. Pannonhalmi Tibor. Azt mondta nevetve: - Itt a mamák mellett, látja, én vagyok a kakukktojás... Az ő figyelméből, szeretetéből és meséiből az unokái mellett más gyereknek is jut. Két kisfiú várja minden héten. Olyankor nekik is van nagypapájuk. És mielőtt elengedik, megkérdik: - Ugye, jössz máskor is? Nem hivatal! Péceli Gáborné Éva, a XI. kerületi Otthon Segítünk Szolgálat szervezője. Három nagyobb gyermekük van. - Mi hozott ide - kérdeztem - hiszen a saját gyerekeiddel is lehet elég gondod? - Talán az, hogy visszaemlékeztem, nekem milyen jó volt, hogy találtam egy másik mamát, amikor az első gyerekemmel nagyon egyedül voltam. A férjem dolgozott, anyukám nem tudott eleget jönni, volt egy jó érzékű védőnő, aki a szomszéd házban összehozott egy kisgyermekes mamával. Onnantól közösen mentünk sétálni, gyakran találkoztunk, sokat beszélgettünk. Megszűnt az egyedüllét-érzésem, nekem ez segített. Nemsokára csatlakozott hozzánk egy harmadik mama - ennek lassan húsz éve, máig tart a barátságunk. - Szervező vagy a csoportban. Mi a dolgod? - A szervező fogja össze az önkéntes jelentkezőket. Hozzá futnak be a családok segítségkérései, ő intézi a segítők képzését, mert erre is sor kerül, majd személyes látogatás után, ő "hozza össze" a családdal az önkénteseket. Figyelemmel kíséri, sikeres-e mindkét részről a találkozás. Nekem a legtöbb gondot a szolgálatunk megismertetése jelenti. Hiszen kell, hogy tudjanak rólunk a segíteni kész emberek és a rászoruló családok is. - Mit tapasztaltál, aki segíteni jön, miért teszi? 2
- Azt hiszem elsősorban egyfajta anyai szolidaritásból. Hiszen az érti legjobban a gondban lévő családot, aki maga is hasonló cipőben járt. Nemrég fejeződött be egy jól sikerült találkozás. A mama azért kért segítséget, mert nemrég költöztek, a férjét csak este látja, mert dolgozik, három kicsi gyerekkel, még tájékozódni sem tud. A segítő hetenként elment hozzájuk, hol a gyerekekkel játszott, míg a mama intézte a dolgait, hol a környéket járták be együtt, hogy megismerje. Aztán négy hónap után, a mama szólt, rendeződtek a viszonyai, megköszönte a segítséget. Elváltak, a segítőnek másik családot kerestem, ahol megint szükség volt rá. Persze ez nem hivatal, nagyon közvetlen, emberi a hang, ezért arra is kell figyelni, hogy az önkéntes segítőknek is örömük legyen abban, amit csinálnak. Fontos hát, hogy egymáshoz jól "passzoló" embereket párosítsunk össze. Misinek lesz kistestvére! Tatabányán az rögtön látszott, hogy Őszné Radics Erika szabálytalan ember. Látszott ez otthon is, ahol férje aktív segítségével mozgalmas, nyüzsgő, szenvedélyes családban nevelik gyerekeiket, Fannit, Csengét és Bencét. De "szabálytalan" a munkájában is. Szerencsére. Ő a helyi Otthon Segítünk szervezője. - Az bizony nem volt szabályos, amit egyik önkéntes segítőnk, Zsuzsa néni vállalt, mindjárt az első alkalommal - meséli - dehát ott, annál a családnál ez volt a segítség. És megtudom a történetet. Antal Istvánék kisfiukat, Misikét ötnapos korában fogadták örökbe. Misi most múlt egyéves és lassan szeretnének mellé egy kistestvért hozni. De az örökbefogadást az új rendeletek szülői tanfolyamhoz kötik. Hiába, hogy már van egy kisgyerek, hiába sikeres a kapcsolat, szerető a család, a két szülőnek négynapos tanfolyamon kell részt vennie. Hat-hatezer forint befizetése mellett! - A pénzt előteremtjük, de a rokonaink háromszáz kilométerre élnek - meséli Éva, Misike anyukája. - Barátaink, akiket ekkora szívességre kérjünk, nincsenek. Kire hagyjuk négy teljes napra a kisfiunkat? Nem tudtuk mit tegyünk. Hallottunk az Otthon Segítünkről, de erre álmomban sem gondoltam. Erika nálunk járt, elmondtam mi a gond, és nemsokára elhozta hozzánk Zsuzsa nénit. Ő volt Misikével egész nap. Olyan barátságba keveredtek, egyre emlegeti. 3
Valóban emlegette. Misi, magam is csudáltam, érthetően, szépen beszél. Még mondókat is mondott Zsuzsa nénivel. Némethné Markó Zsuzsannáról nem hiszem el, hogy nyugdíjas. Talán mert akkora szíve van, talán mert harmincöt évig gyerekek között volt, ez tartja olyan fiatalon. Óvónő, aki azt gondolta, míg meg nem jön az unokája, segít másoknak. - Annyi tapasztalat gyűlik össze az emberben, s olyan jó látni, hogy mások használni tudják, hát miért ne segítsek - nézett rám, és ott abban a kis lakásban, ami messze nem palota, arra gondoltam, milyen egyszerű. Pedig dehogyis az. Csak talán az lehetne. Mert a "szabálytalan" tatabányai otthonsegítők néha találkozni hívják az elérhető családokat. És ott spontán kialakul olyan kapcsolat, ismeretség, ami segítséget terem. Vagy barátságot. Egyik mama közhírré tette, hogy sokat jár a kisgyermekével kirándulni, s szívesen visz magával még két másik gyereket. Egy francia tanárnő nemsokára kezdi franciára tanítani a kisfiát. Itt mondta el, szívesen tanít együtt vele még egy-két hasonló korú gyereket. Ingyen persze. És az, hogy annak a vak anyának, aki átmeneti szálláson él a gyerekeivel, és mert nem lát, hát sokat és a legszebben mesél a fejéből - úgy segítenek, hogy elviszik a szakadt gyerekruhákat megvarrni. És próbálnak lakást szerezni, mert a három gyerek közül a legkisebb egyre csak kérdi: - Édesanya, hát nekünk mikor lesz már kicsi házunk. Csak egészen kicsi kis szobánk... Elfogadni és szeretni - ez a fontos - Nálunk, Magyarországon sokszor szégyen segítséget kérni. Ha megoldod egyedül, akkor vagy erős, valahogy ez az általánosan elfogadott - mondja Klesitz Angéla. - Én a négy gyermekünkkel tizenöt évig voltam otthon. A gyerekek, és az otthonlét megváltoztatta az életemet és teljesen más lett a gondolkodásom. Gyökeresen megváltozott. Nem akarok villamosmérnöknek visszamenni. Más érdekel - mondja. Székesfehérváron ő az Otthon Segítünk szervezője. Tőle olyasmit tudtam meg, amit akár a gyerekeivel, akár az unokáival való kapcsolatában bárki hasznosíthat. - El kell fogadni a másik ember értékrendjét. És látni kell, hogy mindig van valami, amit a másik jól csinál. A mi esetünkben, ha elmegyünk a segítséget kérő családhoz, ezt észre kell venni. És 4
sokszor, ha ezért elismerést kap például egy kisgyermekeivel magára hagyott mama, aki nagyon igyekszik, hogy rend is legyen, meleg étel is legyen, törődés is legyen - de eközben nagyon elfáradt - már az is segítség, hogy azt mondom: - Ne bánja, ne vádolja magát, hogy átmenetileg nem mennek olyan jól a dolgok. Hisz olyan nagyszerű anya, olyan okosak, szépek a gyerekei! A csatatér a lakásban, a mosatlan edény, a sok vasalnivaló, az elolvasatlan könyv - ez mind a helyére kerül. És itt vagyunk, segítünk. Ha kell, erőt ad egy beszélgetés, ha kell, megfogjuk a vasalót, elvisszük sétálni a gyerekeket, ott maradunk, míg orvoshoz, hivatalos dolog után megy... és dicsérni kell. Mert mindig van mit megdicsérni. Csak észre kell venni. Nagy erő az elfogadás. Egy kell hozzá, szerető figyelem. Angéla is elvitt egy családhoz, Nagyékhoz. Hármas ikrei születtek a házaspárnak, lombikbabák. Három kétéves kislány, Eszter, Melinda, Noémi. Három sajtkukac. És mindent egyszerre csinálnak. Hozzájuk jött segíteni Mónika, akinek három nagyobb fia van, azt mondja, ezért is örült a kislányoknak. Mónikát pedig az ikrek édesanyja, Enikő köszöni, aki a lányokkal együtt várja a pénteket, amikor percre pontosan csöngetnek. Ilyenkor tudja, kicsit most felszabadul. Takarít, vagy vásárol, vagy éppen ha sétálni mennek, akkor nem egyedül kell három biciklit, három kisvödröt, három mackót, babakocsit lecipelni a hetedikről. xxx Amikor az Otthon Segítünk budapesti irodájában találkozunk, csak ennyit kérdez Lehőcz Mónika és megint mosolyog: - Na, merre jártál? xxx Nagyon sok fiatal család vár segítségre. Azok, ahol nincs nagymama, barát, ismerős. Az Otthon Segítünk Szolgálat pedig várja az önkénteseket. Néhány tudnivaló, ami a szolgálat működésének megértéséhez szükséges, még idefér. Minden résztvevőnél feltétel, hogy maga is szülő legyen, rendezett, kiegyensúlyozott körülmények között éljen. Semmiféle képzettség nem szükséges, de fontos, hogy nyitott legyen mások gondjaira és örömeire, derűsen, megértéssel közeledjen a családokhoz, tudjon titkot tartani, felelősséget érezzen azért, amit tesz. Másképp nehéz lenne segíteni. 5
Keretes Miért van szükség segítségre? Magatartáskutatók néhány évvel ezelőtt felmérést készítettek arról, hogy mi befolyásolja Magyarországon a gyermekvállalási kedvet. Kutatásuk felhívta a figyelmet arra, hogy nálunk a gyermeket vállaló fiatal nők terhelése rendkívül nagy. Sokan érzik magukat folyamatosan fáradtnak, kimerültnek. Ez a terhelés tovább emelkedik, ha több kisgyermek van a családban. Bátrabbak a gyermekvállalásban azok a fiatal nők, akik úgy érzik, nehéz helyzetben van kire számítani (szülőre, rokonra, barátra). Sajnos az eltelt tíz év alatt ebben a körben a legjelentősebb negatív változás az volt, hogy lecsökkent az úgynevezett társas támogatottság érzése. "A mai magyar társadalomban a gyermekvállalás krónikus stressz állapotot, folyamatos fizikai túlterheltséget jelent. Ez a méltánytalan állapot egészségügyi, pszichológiai oldalról bizonyítja mindazt, amit a népesedési vizsgálatok régóta jeleznek, hogy nálunk a gyermekvállalás aránytalan túlterheltséggel jár. A társadalomnak kötelessége, saját túlélése miatt is, a gyermeket vállaló szülők fizikai terheinek egy részét átvállalni." - írják magatartáskutató szakemberek 1999-ben, Fiatal nők egészségi állapota, Szerepváltozások című munkájukban. Keretes Mikor keresnek kapaszkodót? Néhány példa, amikor segítséget kérnek az Otthon Segítünk Alapítványtól a kisgyermekes családok: - több kicsi gyermeket (ikreket) nevelnek - most született az első gyermekük - nemrégiben költöztek a környékre - nincsenek közelben rokonok, akikre számíthatnának - tartós betegséggel küzdenek - magányosnak, elszigeteltnek érzik magukat - kimerültnek érzik magukat - tanácstalannak, bizonytalannak érzik magukat 6
- attól félnek, elrontanak valamit a gyermeknevelésben Keretes Az Otthon Segítünk Alapítvány eredete Az angliai Leicesterben Margaret Harrison, egy nyitott szemmel élő, embertársaira figyelő hölgy a környezetében látottak alapjában belekezdett valamibe, amiből országos, majd nemzetközi szolgálat lett. Ő akkor, 1973-ban úgy nyújtott segítséget magukra maradt fiatal, kisgyermekes családoknak, hogy rendszeresen, saját otthonukban meglátogatta őket. Hol csak beszélgettek, hol együtt vitték sétálni a gyerekeket, hol kivasalt két inget. Ezekből a látogatásokból fejlődött ki a Home Start. 2000-ben már 300 helyi szolgálat működött Angliában, 7000 önkéntessel 18 ezer családot segítettek. A szolgálatnak híre ment, egyre több országban érdeklődtek a mozgalom iránt. Így hozták létre a Home Start International nemzetközi szervezetet. Nálunk először a Családterápiás Egyesület próbálkozott a szolgálat elterjesztésével. Végül a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) kezdett munkához. 1992-től, a megismerkedéstől máig eljutottak oda, hogy él és dolgozik a "magyarra fordított" Home Start, az Otthon Segítünk Szolgálat. 200 önkéntessel, 13 településen segítik a családokat. És folyik az újabb szervezők és önkéntesek felkészítése. Keretes Otthon Segítünk - szabályok Legfontosabb alapelveink, munkánk lényegét jellemzik: - kisgyermekes családoknak segítünk - ingyenesen - felkészített önkéntesekkel - az önkéntesek maguk is szülők - a segítés célja, megerősíteni a szülőket saját szülői szerepükben - otthonlátogatás - tolerancia - titoktartás, - derű 7