A foglalkozás címe: Hangos kép A foglalkozás helyszíne és résztvevői: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1004 Kőbányai könyvtára, alsós csoport A foglalkozás időpontja: 2010. november 30. A foglalkozás vezetője: Televele Egyesület: Nagy Krisztina, Borbély Dóra, Vadász Piroska A Hangos kép című 4. foglalkozás célkitűzése, hogy a gyerekek megismerkedjenek a mozgóképeket kísérő hangok típusaival (zene, hang, effektek, emberi hang, csend), illetve ezek funkciójával a tartalom kialakításában. Cél továbbá, hogy a gyerekek megtanuljanak digitális hangrögzítővel felvételt készíteni. A hang és kép együttműködéséről megismertek alapján, saját fantáziájuk segítségével megalkossanak egy rövid narratívát hangok által. Beszámoló 4 A foglalkozás 1. Bemelegítő drámajáték korábbi foglalkozáson történtek felelevenítésével 2. Filmrészletek közös megnézése letakart képernyővel, majd takarás nélkül. 3. Irányított beszélgetés a hang és kép egységéről 4. Játékos formában kiscsoportok alakítása 5. Hangok előállítása, felvétele. A kiscsoportok azt a feladatot kapják, hogy készítsenek hangfelvételeket tárgyak segítségével (nem emberi beszéd), amelyeket később a másik csoportoknak kell azonosítania. 6. A hangfelvételek meghallgatása, a hangok azonosítása kiscsoportban 7. Rövid, közösen kitalált történet/jelenet hangokkal való elmesélése, rögzítése (eszközök, és emberi hang, de nem beszéd) 8. Az elkészült mini hangjátékok közös meghallgatása 2 perc 5 perc időtartam 9. Levezető, rövid integrációs játék 7 perc 90 perc
szükséges anyagok, eszközök, előkészületek : 3 db digitális hangrögzítő, kivágott filmrészletek, különböző tárgyak a hangok előállításához pl. olló, pohár, fésű, csat, víz, papírlap, kereplő, villa, stb., képsor és zenei hangulat, vagy egyéb hangaláfestés az utolsó gyakorlathoz Módszertani javaslatok Az irányított beszélgetés lehetséges kérdései: - Milyen hangokat hallottunk, miben különböznek? Zene, effekt, csönd. - Miben segített a hang, hogyan segített a zene a tartalom megértésében? - Mire való az effektek használata, hol használták? - Mi a funkciója a csendnek, annak, ha nincs hang? Célkitűzések A mozgóképeket kísérő hangok típusaival való megismerkedés (zene, hang effektek, emberi hang, csend), illetve ezek funkciója a tartalom kialakításában. A gyakorlatokon keresztül a gyerekek tapasztalatot szerezzenek arról: - a hang és annak hiánya alapvetően meghatározza az audiovizuális művek befogadását, jelentését. - a hang, mint önálló alkotóelem hogyan választható le, hogyan kapcsolható össze a vizuális elemmel - milyen típusai vannak a hangeffekteknek (két alaptípus: hangulatot közvetítő (folyamatos hang) és a spot effekt (rövid hang)) a hangok - különösen a zene jól beazonosíthatóvá teszi a tartalom műfaját, hangulatát. (pl. vígjáték, horror, dráma) - előfordul, hogy a hangok jobban befolyásolják egy jelenet tartalmát, mint a képek. - a csendnek is óriási hatása lehet az értelmezésre, a tartalom megértésére. A gyerekek megtanuljanak digitális hangrögzítővel felvételt készíteni. A hang és kép együttműködéséről megismertek alapján saját fantáziájuk segítségével rövid narratíva hangokban való megjelenítésének megalkotása.
Bemelegítésként mindenki kapott egy hangszert, az egyik csoportvezető beállt a kör közepére, ő lett a karmester. A kört alkotó gyerekek a karmester vezénylése alapján először halkan, majd hangosan, nagyon hangosan, végül halkabban, még halkabban szólaltatták meg a hangszereiket, egészen addig, amíg már nem lehetett egy hangot sem hallani. Ezután a térben 4 sarkot jelöltünk ki, és az alapérzelmek (düh, öröm, félelem, bánat) zenéit tettük be. Magnóról ment a zene (1-1 rövid dallam, zenerészlet), és a gyerekeknek oda kellett menniük, amilyen érzelmet szerintük a zene kifejezett. A gyerekeknek megmondtuk, hogy nincs jó megoldás, oda állhatnak, amilyen érzelmet szerintük a zene kifejezett. Ezt követően filmrészletek néztek meg a gyerekek, először letakart képernyővel, majd takarás nélkül. Irányított beszélgetés következett a hang-kép egységéről, a látott filmrészletek alapján. Ezután a gyerekek 3 kiscsoportban, rövid történetet/jelenetet meséltek el, állítottak elő hangokkal (eszközökkel, és emberi hanggal, de nem beszéddel), és rögzítettek. Három történetet javasoltunk, amiből a csoport választhatott: 1. valaki hazamegy az iskolából és otthon talál egy marslakót 2. valaki az éjszaka közepén arra ébred, hogy nagyon megéhezett, kibotorkál a konyhába 3. éjszaka egy állatkereskedésben A kiscsoportokban a gyerekek különböző tárgyak által kiadott hangokat, állatok hangjait utánozva, imitálva felvételeket készítettek, illetve a térben körülöttük levő tárgyak hangjait gyűjthették össze (például könyv lapozás, szék lábának elmozdítása, filccel való rajzolás hangja, ablaknyitás stb). A kiscsoportokban felosztották egymás között, hogy ki melyik hangot szeretné előállítani. Annyi hangot kellett gyűjteniük, ahány gyerek a csoportban van; teret engedtünk annak is, hogy minden gyerek önállóan döntsön az általa kiválasztott hangról. Eközben a hangfelvevő készülék (diktafon) működését is megtanulták. A foglalkozásra előkészített zörejkeltő eszközökkel készítettek általuk kitalált hangokat (például evőeszköz csörömpölés, kanál a tányérhoz koccan stb.). A gyerekek hangokkal mesélték el a történetet, és rögzítették azt a hangfelvevővel.
A felvétel elkészítése után a csoportok sorban megmutatták az általuk készített felvételeket egymásnak. A többi csoport találgathatott, vajon melyik lehetett a megjeleníteni kívánt történet. A történetek és csoport-folyamatok a következőképpen alakultak: 1. csoport: Viszonylag könnyen egyezségre jutottak abban, hogy a marslakós jelenetet választják. Először kicsit nehézkesen, majd kreatívan kezdték el használni a körülöttük lévő tárgyakat, eszközöket. Viszonylag könnyen ment az is, hogy a saját hangjukat ne igazán használják. Azt hitték, hogy ezt a hang-jelenetet is elő kell adniuk a többieknek, de amikor a csoportvezető tisztázta, hogy a többiek csak hallani fogják, hogy ők mit adtak elő, akkor értették meg igazán a feladatot. Nagyon örültek, amikor kiderült, hogy van még idejük egy második jelenet felvételére is így felvették a konyhai jelenetet. Ügyesek voltak, és tetszett nekik a feladat! 2. csoport: Lehetőséget kaptak az asztalon lévő tárgyak kipróbálására, tetszett nekik, de hamar hangzavar keletkezett. Egyedül az egyik kislány érzett arra rá, hogy nem csak csörömpölni lehet tárgyakkal, hanem halk, finom hangokat kiadni: filccel satírozni, ollóval belevágni a papírba. Mindenki választott egy zörejt, amit ki szeretett volna adni, és sorban egymás után megszólaltatták azokat, miközben felvették. A csoportvezető volt a karmester. Nagyon jól fókuszálta a figyelmüket ez a gyakorlat egymásra és a hangokra. Visszahallgatták, tetszett nekik. A történetek közül először az Éjszaka az állatkereskedésben -t választják. Nehéznek találták, hogy tárgyakkal állathangokat utánozzanak, de nagyon ügyesen rájöttek, hogy inkább mindenféle hangot próbálkoztak kiadni, és aztán ahhoz társították az állatokat (például filctoll susogása a papíron = kígyó siklása). Kicsinek tartották a repertoárt, ezért történetet váltottak. Könnyen kialakult a történet cselekményének a sorrendje, közben a csoportvezető megmegállította őket: ezt milyen hanggal kísérnéd? Nagyon élvezték, hogy lenyomat készült arról, amit alkottak, tetszett nekik, hogy visszahallgathatják saját magukat.
3. csoport: Viszonylag könnyen kiválasztották, hogy melyik jelenetet szeretnék eljátszani. Gördülékenyen ment a hangok megtalálása is az egyes történésekhez. A történet arról szólt, hogy utolsó pillanatban érkezik két felnőtt az állatkereskedésbe, a gyerekeiknek szeretnének ajándékba állatokat venni. Még beengedi őket az állatkereskedő, az állatok azonban olyan nagy lármát csapnak, hogy már nem is akarnak vásárolni, kimenekülnek a kereskedésből.