A demarkációprobléma a tudományfilozófiában
Mi a tudomány, és mi nem az? Kurzusunk célja, hogy adjunk némi praktikus fogódzót ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a tudományokat az áltudományoktól
Mi a tudomány, és mi nem az? A kérdést a legáltalánosabb formában a filozófusok tették fel: Mi a tudomány? Mitől tudományos egy eredmény, egy gondolatmenet, egy kijelentés, egy gyakorlat? Mi különbözteti meg a többi, nem tudományos szövegtől és tevékenységtől? Ez a demarkáció problémája, a tudományfilozófia egyik központi kérdése
Ki ért a tudományhoz? Ki jogosult választ adni ezekre a kérdésekre? Az, aki műveli (a tudós), vagy az, aki figyeli a tevékenységüket (a filozófus, szociológus, történész)? Ez a kérdés a mai napig állandóan felmerül: vagyis haszontalan
Ki ért a tudományhoz? Ez a kérdés a mai napig állandóan felmerül: vagyis nem volna haszontalan Lássuk, miként alakult ki a tudományfilozófia, és milyen válaszokat adtak a demarkáció kérdésére!
Előtörténet Nézetek a modern tudományról: Tudományos Forradalom (17. sz.) ekkortól beszélhetünk egyáltalán modern tudományról Galilei, Kepler, Boyle, Newton százada Felvilágosodás (18. sz.) a tudomány a megismerés kitüntetett formája a mintájára kell felépítenünk tudásunk és társadalmunk egészét, ez az emberiség boldogulásának kulcsa Romantika (19. sz. eleje) visszahatás az Ész százada után más megismerési formák is járhatóak lehetnek, nem csak az analitikus és a racionális! Pozitivizmus (19. sz. közepe) (Auguste Comte, John Stuart Mill): válasszuk el a pozitív tudást az alacsonyabb rendű tudástól ennek mintája a tudományos tudás, amely a megbízható tapasztalaton alapul, és folyamatosan gyarapszik
I. Logikai pozitivizmus ( Bécsi Kör ) Bécs és Berlin, 1920-as, 30-as évek Kb. húsz gondolkodó rendszeres együttműködése Moritz Schlick, Otto Neurath, Rudolf Carnap (és még sokan mások) Más elnevezései: neopozitivizmus, logikai empirizmus
I. Logikai pozitivizmus ( Bécsi Kör ) Céljuk: a filozófia reformja A filozófia újjászervezése, hogy teljesen alkalmas legyen a tudomány szolgálatára. Hogy miért kell a tudományt szolgálni? Mert az testesíti meg az emberi racionalitást A tudomány szolgálatába nem állítható, értelmetlen filozófia (ezt nevezik ők metafizikának) kritikája (pl. A Semmi semmizik. Heidegger: Mi a Metafizika?)
(Az egyik forrás: empirizmus) A 17. századtól kezdve jelen van (és sokszor domináns) az angolszász gondolkodásban Francis Bacon, John Locke, David Hume, John Stuart Mill A központi tézis az, hogy az emberi megismerésben nincs semmi, ami végső soron ne az érzékszervi tapasztalatból származna Vagyis nincsenek velünk született vagy más formában eleve adott, a priori ideáink A megfigyelés az elsődleges, vagyis minél többször kell valamit megfigyelni és abból levonni a következtetéseket David Hume John Locke John Stuart Mill
(A másik forrás: a logikai hagyomány) A logika Arisztotelésztől eredően a filozófia egyik részterülete, a középkorban az egyetemeken tanított tárgyak (a hét szabad művészet ) egyike A 19. század végén teljesen újraformálódott, matematikusok és matematikai vénájú filozófusok kezében: George Boole, Gottlob Frege, Bertrand Russell, Alfred North Whitehead, Ludwig Wittgenstein, Kurt Gödel A matematika különféle ágainak az egységesítését sikerült megvalósítani egyetlen átfogó, formális rendszerben Úgy látszott továbbá, hogy az egész matematika sziklaszilárd logikai megalapozást kaphat (a problémák később jöttek csak ) Bertrand Russel Gottlob Frege Alfred North Whitehead
A tudomány vizsgálata A BK céljának eléréséhez a tudományt vizsgálta: a tudományos állításokat az igazolás, vagyis a verifikáció folyamatát a megfigyelések és az elméletek kapcsolatát Alapvető nézeteik és feltevéseik: A tudomány egységes Egységesek a módszerei, igazolási eljárásai A tudományos tudás növekedése kumulatív, vagyis folyamatosan gyarapszik A megfigyelések világosan elválaszthatóak az elméletektől A tudománytörténet nem kap nagy figyelmet csak kronológiai háttérként és illusztrációként szolgál
A tudomány vizsgálata Lényeges megkülönböztetésük a felfedezés és az igazolás kontextusa: A felfedezés kontextusában, amikor a tudomány felfedezései, elméletei születnek, nem feltétlenül a logika az úr fontos szerepet játszhatnak nem racionális, pl. intuitív mozzanatok Az igazolás kontextusában azonban, amikor az állítások szerkezetét és igazoltságát vizsgáljuk, már csak racionális tényezők kapnak szerepet A BK szerint csak az igazolás kontextusának a vizsgálata releváns
A tudomány vizsgálata A tudományos módszer alapvetően induktív vagyis egyedi megfigyelésekből következtet általános elméleti összefüggésekre
A tudomány vizsgálata A precíz, fizikai nyelven megfogalmazott egyedi megfigyelési állítások képezik az ismereteink abszolút szilárd alapját Ezeket a megfigyelési állításokat nevezték protokolltételeknek pl. A műszer mutatója 34,6±0,2 értéket mutat az összes többi tapasztalati állítás logikai műveletek segítségével visszavezethető ezekre pl. Az egyszerre bekapcsolt mikró és mosógép kicsapja a biztosítékot.
A tudomány az ideális nyelv mintája A probléma megoldásának kulcsa a nyelvhasználatban rejlik A BK szerint az értelmes beszéd két előfeltétele: logikailag korrekt szerkezetű legyen csak így lehetnek értelmesek a kijelentéseink, és érvényesek a következtetéseink a fogalmak lehorgonyozhatóak legyenek a közvetlen érzékszervi tapasztalatban csak így tudjuk állításainkat igazolni, a tudásunkat megalapozni, ellenőrizni, mások tapasztataival összevetni
A tudomány az ideális nyelv mintája A tudományos állítások és az igazolás analízise a nyelvi elemzést helyezte a középpontba Rudolf Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül (1931) A nyelv logikai elemzésének eredménye kettős: Negatív: a metafizika állítólagos tézisei teljesen értelmetlenek Pozitív: a pozitív eredményt a tapasztalati tudományok területén dolgozzák ki: világossá teszik a különböző tudományágak egyes fogalmait, megmutatják formális logikai és ismeretelméleti összefüggéseiket
A tudomány az ideális nyelv mintája Tehát miközben egyszer és mindenkorra kicsinálják a metafizikát (értsd: az értelmetlen filozófiai fecsegést) mintegy melléktermékként megszületik a tudományfilozófia (vagyis az értelmes beszédmódok szabálykönyve) A feladat tehát az ideális nyelv szabályainak megadása
Az ideális nyelv követelményei 1. Értelmes fogalmak használata Akkor értelmes, ha minden körülmények között tudom, hogy hogyan kell alkalmazni Pl. egy újonnan kitalált szó, a babig akkor értelmes, ha minden dologról el tudom dönteni, hogy babig-e vagy sem Az értelmes fogalmak tehát ilyenek: közvetlen tapasztalat alapján eldönthető, elemi fogalmak (mint pl. piros, forró ), vagy összetettebb, az előbbiekre definíciók során keresztül visszavezethető fogalmak (pl. kőből van, vezeti az áramot ) A metafizika fogalmai nem ilyenek (pl. elv, isten, abszolútum stb.)
Az ideális nyelv követelményei 2. Értelmes állítások/mondatok alkotása Akkor értelmes, ha értelmes fogalmak logikailag korrekt szerkezetben követik egymást vagyis akkor, ha pontosan tudom, milyen feltételek mellett igaz Három féle értelmes mondat létezik: tautológiák: amelyek már logikai formájuk alapján mindig igazak ilyenek pl. a logika, matematika állításai ellentmondások: amelyek már logikai formájuk alapján is mindig hamisak tapasztalati állítások: amelyek igazsága a világon múlik ezek között vannak mint ahogy az már korábban szerepelt protokolltételek, valamint azokra visszavezethető összetett állítások
Az ideális nyelv követelményei Mitől lesz értelmetlen egy mondat / Hogyan születik a látszatállítás? a szavak szintaktikailag helytelenül kerülnek egymás mellé (syntax error) pl. a Caesar egy és a szavak szintaktikailag helyesen, de használati körükön kívül kerülnek a mondatba (kategóriahiba) pl. Caesar egy prímszám értelmetlen szót (látszatfogalmat) tartalmaz pl. Caesar egy babig
Az ideális nyelv követelményei Minden más értelmetlen pl. Caesar egy és / Caesar egy prímszám -hoz hasonlóan: A tiszta lét és a tiszta semmi tehát egy és ugyanaz (ez egy Heidegger-idézet) Az értelmetlen beszédnek is lehet haszna: az életérzés kifejezése; ez a művészet feladata. A metafizikus tehát botcsinálta, tehetségtelen művész.
A demarkáció kérdése a BK-ben A tudomány és nem tudomány közti határ egybeesik az értelmes és értelmetlen közti határral vagyis minden áltudomány (a metafizikához hasonlóan) üres, értelmetlen, megtévesztő fecsegés és fordítva: ha viszont van értelme, akkor pedig a tudomány része Egyértelmű és örökérvényű szabályok vannak arra, hogyan kell(ene) a tudományt művelni, vagyis racionálisan gondolkodni
A BK demarkációs kritériuma
Problémák Mik is azok a kiinduló megfigyelési állítások, avagy protokolltételek? Mondj egy olyan kijelentést, ami egyrészt közvetlenül a tapasztalatra vonatkozik, másrészt rá lehet építeni a tudományos elméleteket! Ezek vagy túl szubjektívek ( Ez a tárgy meleg ), vagy pedig ha egyre egzaktabbá tesszük ( Ez a tárgy 23,4 C-os ), egyre hosszabb jegyzeteket kell fűznünk hozzájuk, amelyek egyre jobban összefonódnak az elméletekkel (Milyen műszerrel? Annak mi a pontos felépítése? Milyen elmélet szerint? Miért ezt az eljárást használjuk, miért nem azt?) hol álljunk meg?
Problémák Hogyan vezethetők vissza az elméleti fogalmak a megfigyelési fogalmakra? Az előző probléma fokozottan jelentkezik az olyan fogalmak esetében, mint pl. az elektron nagyon bonyolult technikai eszközök és elméletek szükséges már az első megfogalmazáshoz is, amik ráadásul gyakran változhatnak De ami a legrosszabb: úgy tűnik, hogy az elméleti fogalmak körkörösen egymásra hivatkoznak nincs egyértelmű viszony a szintek között! Hogyan vezethetők vissza az általános állítások (ilyenek pl. a természeti törvények) az egyedi megfigyelési állításokra? Lásd mindjárt Poppernél: ez az indukció problémája
II. Karl Popper (1902 1994) Szokták a Bécsi Kör belső ellenzékének is nevezni A tudomány nyújtja a megismerés követendő példáját A tudományos tudás elméletekből áll logikai rendszerbe szerveződnek Alapjukat a tapasztalat adja A tudomány fejlődik, a tudás kumulatív A tudomány egységes A megfigyelés és az elmélet elválasztható A tudománytörténet nála is csak illusztráció a jó és a rossz tudományok működésére
II. Karl Popper kritikája Alapvető problémák: Ha vannak közvetlen tapasztalati állítások, pl. Ez itt fekete, és törvény jellegű egyetemes állítások, pl. Minden holló fekete, akkor hogyan lehet az elsővel megalapozni a másodikat? Vagyis: mi a természeti törvények és tapasztalat nyelvi-logikai viszonya? A verifikációval további problémák is felmerülnek: vannak olyan elméletek, amiket hívei szemében minden igazol ilyenek például a 30-as évek sztárelméletei, a freudi pszichoanalízis vagy a marxizmus Jobban meg kellene érteni az igazán sikeres tudományok (mint pl. a relativitáselmélet) módszereit
Az indukció problémája Az indukció: következtetés egyedi állításokból egyetemes állításokra Két probléma is adódik 1. Klasszikus megfogalmazásban: egy általános kijelentés soha nem lehet bizonyos (tehát igaz ), mivel véges számú megfigyelés nem biztosíthatja egy korlátlan hatókörű állítás igazságát
Az indukció problémája 2. Metaszinten sem oldható meg a probléma: Tegyük fel, hogy létezik egy olyan indukciós következtetési szabály, amelynek segítségével véges megfigyelés alapján is biztosan általánosítunk Mit mondhatunk erről? Logikailag nem sikerült ilyet találni Ha pedig tapasztalatilag keresünk ilyen eljárást, akkor azt csak indukció segítségével tudnánk megtalálni (pl. bejött egyszer, bejött kétszer N után elfogadom ) ez viszont logikai körbenforgás!
A deduktív tudománymodell Akkor miben lehetünk biztosak? A deduktív következtetésben! Az egyetemes állításokból egyediekre való következtetés logikailag érvényes (szemben az induktív következtetéssel, ami nem logikai művelet) Ha már (valahonnan) eleve tudjuk, hogy minden holló fekete, akkor biztos, hogy a következő holló is fekete igaz lesz
A deduktív tudománymodell Ha a tudományban logikailag korrekt viszonyokat akarunk, akkor az indukció helyett a dedukcióra építsünk, vagyis a szokásos sorrend megfordul: először vannak az egyetemes állítások ( hipotézisek ) azután ezek logikai következményeit vetjük össze a tapasztalattal
A deduktív tudománymodell Mi van, ha a következményt igaznak találjuk? Logikailag semmi! Mind igaz, mind hamis hipotézisnek lehetnek igaz következményei Példa: Hipotézis 1: Minden madár tud repülni Hipotézis 2: A holló madár Konklúzió: A holló tud repülni A hipotézis (történetesen tudjuk, hogy) hamis, de a deduktív következménye (véletlenül) igaz
A deduktív tudománymodell Mi van, ha a következményt hamisnak találjuk? Logikailag bizonyos, hogy az egyik hipotézis hamis! Példa: Hipotézis 1: Minden madár tud repülni Hipotézis 2: A strucc madár Konklúzió: A strucc tud repülni Ha a strucc madár voltát nem szeretnénk kétségbe vonni (amire más okaink vannak), akkor biztos, hogy a madarakra vonatkozó általános feltevésünk nem állja meg a helyét. Egyetlen hamis következménnyel meg lehet cáfolni bármely általános kijelentést (törvényt, elméletet)!!!
Falszifikacionizmus Tehát: Ha az elméleteink csak deduktívak lehetnek és ha deduktív módon nem lehet igazolni őket a tapasztalat segítségével akkor az elméleteket csak cáfolni lehet! Vagyis elmélet és tapasztalat összevetésének egyetlen logikailag korrekt módja a cáfolás Ezt normatív módon, követelményként el is várhatjuk a tudományos igényű elméleteinktől: a tapasztalati tudománynak az elméletek cáfolására kell törekednie, bizonyítani úgysem tudja őket A falszifikálhatóság, mint demarkációs kritérium egy tapasztalati-tudományos rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tapasztalat megcáfolja Popper főműve, az 1934-ben megjelent A tudományos kutatás logikája
Falszifikacionizmus Ami újdonság Popper elképzelésében: A nyelvi vizsgálódásról a módszertanra helyeződik a hangsúly Az igazolás nem feltétlenül erény falszifikációra kell törekedni A tudományos állítások nem egyszer-és-mindenkorra igazságok, hanem egyre jobb hipotézisek Tudásunk a megcáfolt, kidobott hipotézisek révén gyarapszik Eközben reméljük, hogy egyre közelebb jutunk az igazsághoz (de hogy attól milyen távol vagyunk, azt soha nem tudhatjuk )
Tudomány és áltudomány Mi nem tudományos? Ami olyan formájú, hogy nem lehet megcáfolni, vagyis minden lehetséges tapasztalat igazolja Popper példái áltudományokra: marxi történelemelmélet: elvileg tett jóslatokat, de amikor ezek nem jöttek be, akkor a követők módosították az elméletet, és nem vetették el asztrológia: Előrejelzései oly homályosak, hogy aligha tévednek: cáfolhatatlanná válnak pszichoanalízis: bármilyen viselkedést meg tud magyarázni, semmi sem mond neki ellent
Tudomány és áltudomány Ezzel szemben a jó tudomány példája a relativitáselmélet: bátor előrejelzéseket tesz, amelyek ha bekövetkeznének, megcáfolhatnák A jó tudomány keresi a bajt folyamatosan kiteszi magát a cáfolat lehetőségének, keresi az érvényességének határait
Összeesküvés-elméletek Egy példa a falszifikálhatóság alkalmazására Összeesküvés-elmélet, olyan magyarázat, amely: egy nagy horderejű eseményről vagy eseménysorról kíván számot adni; az eseményt (vagy eseménysort) jelentős befolyással bíró emberek alapvetően kis létszámú, titkos és rossz szándékkal létrejött szerveződése sikeresen idézte elő Cáfolhatóság problémája: Állítása szerint engedi, hogy megcáfold De bármilyen cáfolat, valójában csak a konteót erősíti!
Összeesküvés-elméletek http://index.hu/video/2015/11/12/2015_1111_ufo/
III. Lakatos Imre (1922 1974) Popper belső ellenzéke (hűtlen tanítványa) aki követi Londonban a tanszékvezetői poszton Popperrel szembeni kritikája alapvető és nagyhatású volt: A falszifikációs elmélet szép logikai konstrukció, de nézzük meg a tudománytörténetet! Tényleg elvetik a tudósok a megcáfolt elméleteket? NEM! Sőt: gyakorlatilag minden elmélet eleve megcáfoltan születik!
Cáfolat és elvetés Történeti példa #1: Newton gravitációelmélete Newton idejében a Hold mozgását rosszul írta le, ellentmondott a megfigyeléseknek Persze később sikerült kijavítani, de ehhez egy ideig bizalmat kellett szavazni neki A javítás pedig számos kisebb-nagyobb módosítás sorozatának volt az eredménye Történeti példa #2: a kémiai súlyviszonyok törvénye 1818-ban William Prout vetette fel először, hogy minden kémiai elem a hidrogénatom egész számú többszöröse A kor (mai szemmel) pontatlan adatai nagyrészt támogatták bár hamarosan, pontosabb mérésekkel a helyzet romlott de a legfőbb ellenpélda már Prout számára is ismert volt: Mi van a 35,5 atomsúlyú klórral? Ennek ellenére sokan kitartottak a hipotézis mellett Az anomáliákat csak 100 120 évvel később sikerült megnyugtatóan rendezni
Cáfolat és elvetés Hogyan lehet ezeket az eseteket megérteni? Lakatos szerint meg kell próbálni racionálisnak látni, hiszen egy jó tudományos módszertan nem is tarthatja tévedésnek, rossz döntéseknek a fenti eseteket Szembe kell nézni azzal, hogy egy ellenpélda, egy cáfolat nem feltétlenül jelenti egy elmélet végét
Tudományos kutatási programok Hogyan menthető meg ezek után a tudomány racionalitása? Nem az egyedi elmélet számít, hanem a kutatási program: egymásra épülő elméletek sorozata A példában említett newtoni mechanika nem egyetlen elméletként volt sikeres, hanem egy Newtonnal induló (és a 19. századra kicsúcsosodó) KP-ként!
Tudományos kutatási programok Kutatási program két része a kapcsolódó módszertani elvekkel: kemény mag: legfontosabb elvek, nézetek negatív heurisztika: ezt nem adják fel, ez jelöli ki a KP irányát védőöv: a magot körülvevő segédhipotézisek pozitív heurisztika: ha baj van, ezen lehet módosítani kemény mag védőöv
Tudományos kutatási programok Kétféle kutatási program van: progresszív: a problémák ellenére előre halad előrejezéseket (predikciókat) tesz az előrejelzései beválnak esetleg újabb, váratlan felfedezésekre vezet degeneratív: már nem képes előre haladni egy helyben áll, nem tesz új előrejelzéseket a be nem váló előrejelzéseit folyton módosításokkal (vagy különféle körülményekkel) magyarázza ki, vagyis csak védekezést folytat Mitől jó egy tudományos elmélet? Attól, hogy progresszív kutatási programba illeszkedik: előrelépést jelent előzményeihez képest, új előrejelzéseket tesz és azokat beváltja
Egy progresszív kutatási program Newton elmélete alapján a Naprendszeren belüli mozgások magyarázata kemény mag: a newtoni téridő, dinamika és a gravitációs erőtörvény védőöv: a konkrét égitestek száma, tömege és pozíciói Számos elképesztő siker: Ha nem pontos az egyezés, új égitestet lehet feltételezni ez egyben predikcióra is vezet Előzetes számítások alapján így találják meg a Neptunuszt (Johann Galle, 1846) A feljegyzéseiből úgy tűnik, hogy 233 évvel korábban Galilei is észlelte már a bolygót, ezt azonban nem jelentette be: nem tudta, hogy mit látott ez is mutatja, miként vezetik az elméletek magát a megfigyelést A Naprendszer mozgásait és a fellépő árapályerőket egyre pontosabban tudják megjósolni Nyilvánvalóan erősen progresszív programról van szó Annak ellenére, hogy minden korban voltak konkrét anomáliák az elméleti jóslatokhoz képest, sosem tulajdonítottak azoknak falszifikáló erőt A leghíresebb ezek közül a Merkúr ún. perihélium-precessziós mozgása, melyet az azt 1859-ben felismerő Le Verrier francia matematikus egy a Nap közelében lévő ismeretlen égitest hatásának próbált tulajdonítani még nevet is adtak neki: ez lett volna a Vulkán bolygó Ez az anomália később Einstein általános relativitáselméletének lett az egyik legfőbb bizonyítéka
Egy degenerálódó kutatási program A Pasteur nyomán megszülető egyik orvosi kutatási program: kemény mag: minden nem parazita vagy sérült szerv által okozott organikus sérülést mikroorganizmusokkal kell magyarázni védőöv: a mikroorganizmus fajtája ha nem egyik vagy másik fajta baktérium, akkor pl. vírus Ennek egy alprogramjaként értelmezhető a 19. század végi ázsiai beriberijárvány megmagyarázása: egy Patrick Manson nevű kutató szerint a járvány oka bakteriális fertőzés hamarosan kiderült, hogy a probléma az étrenddel van összefüggésben, sőt az is, hogy a hántolt rizs egyoldalú fogyasztása lehet a ludas Manson válasza erre az volt, hogy a tisztított rizsbe egy olyan fertőző baktérium kerül, amely a tisztítatlanban még nem volt megtalálható ezzel szemben a valódi (azaz ma is elfogadott) magyarázat: maga az Európától átvett rizstisztítási eljárás okozta a bajt, mivel elpusztította a rizs hüvelyében található B1-vitamint a járványt ez a vitaminhiány okozta degenerálódó programról van szó mivel Manson javaslata válaszként született meg az előzőleg tett megfigyelésekre (tehát nem tett előrejelzést), és mivel később sem fedeztek fel semmilyen baktériumot a tisztított rizsben
Racionálisak-e a tudósok? Mit tegyen a tudós, aki kutatási programján a degenerálódás jegyeit véli felfedezni? Mikor lesz a számára racionális az a döntés, hogy átváltson egy másik, progresszívebbnek tűnőre? Lakatos szerint ez a jövőre vonatkoztatva (vagyis a tudós helyzetében) nem válaszolható meg teljes bizonyossággal Honnan tudjuk, hogy egy program végleg degenerálódik majd? ezt nem tudjuk ott helyben megállapítani: lehet, hogy később beindul a szekér Ehhez meg lehet próbálni hozzájárulni is: nem tisztességtelen ragaszkodni egy degeneráló programhoz, és megpróbálni progresszívvé átfordítani Nincs instant racionalitás vagyis csak az utókor fogja tudni megállapítani, hogy jól döntöttünk-e!
Mi a megoldás a demarkáció problémájára? Nem egyszerűen az az elmélet tudományos, ami cáfolható sőt, egy elmélet nem is lehet önmagában tudományos, hanem csak egy kutatási program, ami empirikus előrehaladást mutat: sorozatosan sikeres előrejelzéseket és új felfedezéseket tesz (miközben védőöve segítségével valahogy megbirkózik az anomáliákkal Nem tudományos egy program, ha rendre nem jönnek be az előrejelzései, mégis ragaszkodnak hozzá Kedvelt példája a marxi történelemelmélet (korábban ő maga is fanatikus marxista volt) néhány félresikerült jóslat: az első forradalom a legfejlettebb országban lesz Oroszországban lett a szocialista országokban nem lesz forradalom Berlin 1953, Budapest 1956, Prága 1968 a szocialista országok között nem lesz érdekkonfliktus orosz-kínai konfliktus De melyek a lényeges, és melyek a lényegtelen anomáliák? Milyen hosszú egy már nem tolerálható sikertelenségi sorozat? Ez mindig csak utólag állapítható meg, vagyis demarkáció egyértelműen csak történeti perspektívában vonható!
IV. A demarkáció nem probléma? Paul Feyerabend (1924 1994) Lakatos jó barátja, az egész tudományfilozófiai hagyomány belső ellenzéke Szerinte az eddigi javaslatok nem véletlenül nem jöttek rá a tudomány különlegességének és sikerének a titkára a Bécsi Kör programja elhibázott (Poppertől tudjuk) Popper programja elhibázott (Lakatostól tudjuk) Lakatos pedig nem ad valódi kritériumokat az értékelésre
IV. A demarkáció nem probléma? A tudomány kitüntetett szerepe (és így a demarkáció kérdése) a nyugati kultúra mítosza csupán Ezt a meredek állítását egy 600 oldalas tudománytörténeti munkával kísérelte meg alátámasztani a válasz a demarkáció-problémára szerinte az, hogy nincs is valójában semmiféle meghúzható határ
V. És mi a helyzet ma? Bár a legtöbb tudományfilozófus nem osztotta Feyerabend szélsőséges nézeteit, a demarkáció mint filozófiai probléma hosszú időre lekerült a napirendről Legkésőbb Lakatos után, a 70-es évekre azonban számos korábbi nézet átértékelődött: Sem a verifikáció, sem a falszifikáció nem bír a korábban nekik tulajdonított logikai erejű következményekkel az elméletekre nézve Sokkal több, egymással összefüggő szempontot kell figyelembe venni pl. a tudósközösség belső és külső társadalmi viszonyai is A szempontok megtalálásához és megértéséhez tudománytörténet vizsgálata alapvető forrás A megfigyelések és az elméletek nem választhatóak könnyen ketté (ez a megfigyelések elméletterheltségének a tézise) A tudományos módszer és így maga a tudomány egyáltalán nem olyan egységes, mint ahogy korábban gondolták
V. És mi a helyzet ma? A demarkáció problémája azonban praktikus kérdésként feltéve igenis fontos! Ez kurzusunk kiindulópontja: szeretnénk többet tudni arról, mik a megbízható tudásforrások De nem modellezhető egy egységes tudományképből kiindulva a peremvidéken felmerülő demarkációs kérdések sokszor nem tükrözik a tényleges tudomány/áltudomány problémát. A számtalan (sokszor rivalizáló) programra tagolódó tudomány egyáltalán nem mutat egységes képet így nem meglepő, hogy a peremvidékeken elhelyezkedő áltudományok sem egységesek egy elképzelt demarkáció kb. így festene: Esélyes, hogy ez tisztán logikai és módszertani eszközökkel nem fog menni közelebb kell mennünk az esetekhez, és további szakterületek segítsége után kell néznünk!
Kulcsfogalmak demarkációprobléma logikai pozitivizmus verifikáció és problémái indukció és problémái dedukció falszifikálhatóság a felfedezés és az igazolás kontextusa kutatási program, kemény mag, védőöv ismeretelméleti anarchizmus
Felhasznált irodalom Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés. Budapest: Akadémiai. 1963. David Hume: Tanulmány az emberi értelemről. Budapest: Nippon. 1995. R. Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/carnap.htm Karl Popper: A tudományos kutatás logikája. Budapest: Európa. 1997. Lakatos Imre: Falszifikáció és a tudományos kutatási programok metodológiája http://nyitottegyetem.philinst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/lakatos.htm Lakatos Imre: Science and Pseudoscience http://www.lse.ac.uk/collections/lakatos/scienceandpseudosciencetranscript.htm Paul Feyerabend: A módszer ellen. Budapest: Atlantisz. 2002. Paul Feyerabend: Tudomány egy szabad társadalomban In Laki János (szerk.): Tudományfilozófia. Budapest: Osiris Láthatatlan Kollégium. 1998.