NAGY-BRITANNIA ÉRTÉKVÉDELEM VERSUS PRAGMATIZMUS. Somai Miklós

NAGY-BRITANNIA ÉRTÉKVÉDELEM VERSUS PRAGMATIZMUS Somai Miklós

TARTALOMJEGYZÉK 1) Politikai kapcsolatok... 67 1.1. Kiadatási ügyek... 70 1.2. Demokrácia és emberi jogok... 72 1.3. Brit amerikai különleges kapcsolatok... 75 2) Gazdasági kapcsolatok... 76 2.1. Kereskedelem... 76 2.2. Tőkemozgások... 77 3) Energetika... 80 3.1. Aggodalmak... 81 3.2. Megoldások(?)... 84 4) EU-orosz viszony és az ENP, ahogyan a britek látják... 87 5) Brit-ukrán kapcsolatok... 89 6) Grúzia és válság... 90 7) Összegzés... 92 Felhasznált irodalom... 96 Függelék...102

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 67 Az Egyesült Királyság külpolitikájában Oroszország hagyományosan mint stratégiai fontosságú partner jelenik meg. Erre a szerepre predesztinálja hatalmas népessége, illetve területe, ásványi kincsekben való gazdagsága, valamint különleges, két kontinensre ráadásul azok igen érzékeny, politikailag instabil régióira kiterjedő geopolitikai elhelyezkedése. Az Egyesült Királyság azonban Oroszországból nézve is az egyik legjelentősebb európai hatalom, amellyel való kapcsolatai kiemelt fontosságúak, s akár a Brüsszel- Moszkva párbeszéden is túlmutatóak. Az Egyesült Királyságot tehát Oroszországban azon országok között tartják számon, amelyekre oda kell figyelni. Fontos akkor is, amikor a kapcsolatok kiegyensúlyozottak, de lényeges a brit álláspont az ellentétek kiéleződése esetén is. E dolgozat ennek, az utóbbi időben egyre több konfliktussal terhelt kétoldalú kapcsolatrendszernek, s annak különböző politikai, gazdasági és társadalmi dimenzióinak a bemutatására vállalkozik. 1) Politikai kapcsolatok A két ország több mint 450 évre visszatekintő államközi kapcsolatai a Szovjetunió felbomlása után új lendületet vettek. Ezt jelzi a brit uralkodói pár 1994-es látogatása Moszkvában, mely a történelem folyamán az első ilyen jellegű hivatalos látogatás volt. 1 Később, 2000 márciusában, Blair, brit miniszterelnök, kollégáit megelőzve az első nyugati vezető volt, aki meglátogatta az akkor hivatalba lépő új orosz elnököt, Putyint. London, mint általában a többi NATO-szövetséges, abból indult ki, hogy az átalakulási folyamat révén Oroszország fokozatosan felépít majd egy, a nyugati stílusú liberális demokráciákra jellemző intézményrendszert. A valóságban azonban nem a várakozásoknak megfelelően alakultak a dolgok. Az ijesztő mértékű gazdasági visszaesés és a nemegyszer szélsőséges körülmények között lebonyolított privatizáció sokakat cinikussá tett a tekintetben, vajon alkalmazható-e egyáltalán a demokrácia Oroszországban. Jelcin idején a demokrácia-deficitet, az alkotmányosság gyakori és látványos mellőzését a britek az előző rendszerben szocializálódott orosz elit zsigeri adottságaiból eredő természetes következménynek tekintették. A Jelcin által az 1990-es évek közepétől kiépített elnöki szuperhatalom azonban Putyin alatt már a tudatos visszarendeződés eszközévé vált. A britek eleinte elfogadták, hogy az 1998-as pénzügyi válságból történő talpra álláshoz, illetve az elengedhetetlen reformokhoz szükség volt a központi hatalom bizonyos fokú megerősítésére. A brit külügyminisztérium (FCO 2 ) egy 2000 januárjában kelt feljegyzése szerint az Egyesült Királyság legfontosabb érdekei 1 FCO (web) 2 Foreign and Commonwealth Office

68 Somai Miklós az akkori Oroszországban a politikai stabilitáshoz, valamint a demokrácia és a piacgazdaság fejlődéséhez kötődtek. 3 Ezáltal vélték ugyanis elérhetőnek a további céljaikat, melyek közül első helyen említették egészséges, a brit üzleti élet számára ígéretes kereskedelmi kapcsolatok kialakítását, mely a megfelelő jogi szabályozás előmozdítása révén a brit befektetések védelmét is jobban garantálta. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után a brit Oroszország-politika, egyre inkább a biztonság és az energia kérdéskör köré szerveződött. London csak igen visszafogott módon kritizálta az orosz rezsimnek a demokrácia és az alapvető emberi szabadságjogok terén mutatkozó hiányosságait. Egy 2004 nyarán kelt jelentés szerint, Moszkvával továbbra is jó munkakapcsolatra kellett törekedni, függetlenül a demokrácia oroszországi helyzetétől. 4 A britek ekkor még bíztak abban, hogy meg tudják nyerni Moszkva támogatását egy sor, London számára fontos kül- és biztonságpolitikai kérdésben. Ilyenek voltak például: a háborút követő iraki újjáépítés, az afganisztáni konszolidáció, a kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem, valamint a tömegpusztító fegyverek ellenőrzése. Aggódni csak akkor kezdtek, amikor azt tapasztalták, hogy a gazdasági sikerek ellenére, a növekedési pályára állított Oroszországban a reformok egyre jobban eltávolítják a társadalmat a nyugati demokratikus normáktól. 5 A britek saját forrásaikon kívül többek között az amerikai külügyi jelentésekből is tudhatták, hogy milyen súlyos helyzetben volt az orosz jogrendszer. Erre utalt: a bírósági eljárások politikai befolyásolása, az elhúzódó ügymenet, a döntésre váró perek felhalmozódása, az ítéletre várók hosszas előzetesben tartása, a börtönben fogva tartottak igen nagy száma és aránya (685 fegyenc/100.000 lakos 6 ), a fogva tartottak kínzása. 7 A brit hozzáállásban egy 2004. novemberi tanulmány mutat végre némi áttörést, amennyiben történelmi és logikai alapon levezetve a kérdést, elveti a távoli célok érdekében Oroszországnak tett engedményeket. 8 Az elemzés szerint: az önkényes eszközök alkalmazása hosszú távon ellentétes a liberális célokkal; 3 FCO (2000) 4 House of Commons (2004) 5 Cook (2004) 6 Az akkori, 2004-es magyar adat: 165 fegyenc/100.000 lakos (Forrás: KSH [web]) 7 Department of State (2004) 8 Austin (2004)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 69 a totalitárius rezsimek fokozatosan épülnek fel (vagyis nincs ok abban reménykedni, hogy a folyamat a reformok végeztével visszafordul); az átmeneti rendszerek mindig nagyobb veszélyt jelentenek a békére, mint a szilárd demokráciák és diktatúrák; Putyin nyugat-barát politikája nem élvez kellő támogatást az orosz elit részéről; és Oroszország nem képes megfelelően ellenőrizni saját tömegpusztító fegyverzetét. Az Egyesült Királyság nem nézheti ölbe tett kézzel a demokrácia helyzetének további oroszországi romlását, és mind a nyilvánosság, mind pedig az ún. csendes diplomácia (civil szervezetek) révén elő kell segítenie a jogszerűség és az alkotmányos szabadságjogok érvényesülését, minden tőle telhetőt megtéve annak érdekében, hogy az oroszokat visszafordítsa a diktatúra felé vezető útról. A tanulmány a kitűzött cél érdekében a nemzetközi hitelintézetek és a média segítségének felhasználására bíztatott, valamint arra, hogy London közvetve és közvetlenül is támogassa azon személyeket és szervezeteket, akik a liberális pluralizmus oroszországi előmozdításán fáradoznak. A brit türelem tehát 2004/2005 fordulóján már fogyóban volt, de a viszonyt az oroszok sem értékelték másképpen. London 2006 elejére teszi azt az időpontot, amikortól fogva a brit orosz viszonyban bekövetkező romlás nyílt ellentétté fajult. Az oroszok 2006 januárjában kémkedéssel vádolták meg a moszkvai brit nagykövetség diplomatáit, és azt állították, hogy az Oroszországban működő civil szervezetek a követség pénzügyi támogatásával hasonló tevékenységet végeztek. Bő egy évvel később, a szokásos évi külpolitikai áttekintőben Moszkva az Egyesült Királyságot már az Európai Unió többi nagy tagországától elkülönülten kezeli. Német-, Francia-, Olasz- és Spanyolországot az EU vezető államainak tekinti, melyekkel a felek egyenlőségén alapuló, megfelelő partneri viszony alakítható ki, ellenben az Egyesült Királyságot Lengyelországgal azonos csoportba sorolva jelentős, de komplikált országként állítja be, amellyel a közeljövőben inkább kereskedelmi, gazdasági és beruházási együttműködésre érdemes koncentrálni. 9 A brit orosz államközi kapcsolatok jelentős romlása tárgyában lefolytatott brit parlamenti meghallgatások alapján Moszkva britekkel kapcsolatos irritációja három fő okra vezethető vissza: a két országnak a menedékjoggal és a kiadatással kapcsolatos nézeteltéréseire; az Egyesült Királyságnak a demokrácia és az emberi jogok oroszországi érvényesülésének elősegítését célzó tevékenységére; valamint a briteknek az USA-hoz fűződő speciális viszonyára. 9 House of Commons (2007)

70 Somai Miklós 1.1. Kiadatási ügyek A Kreml urait leginkább az egyre növekvő angliai orosz emigráció ingerli. A manapság kb. 400 ezer fős kolónia tagjai közül sokan politikai okok miatt hagyták el hazájukat, vagy valamilyen egyéb módon kerültek szembe a Putyin-rezsimmel. A brit kormány által számukra biztosított politikai menedékjog folyamatosan megterheli a kétoldalú viszonyt. 2001 óta Moszkva több tucatszor fordult kiadatási kérelemmel Londonhoz, de egyszer sem járt sikerrel. A problémát az okozza, hogy az oroszok nem fogadják el, hogy ez nem politikai vagy diplomáciai, hanem jogi kérdés. A kiadatási ügyek első prominens alakja Ahmed Zakajev, a szeparatista csecsen elnök, Maszhadov főtárgyalója és speciális megbízottja volt, akit Oroszország terrorizmussal, terrorszervezetek illegális finanszírozásával, emberrablással és gyilkosságokban való bűnrészességgel vádolt, s az Interpolon keresztül köröztetett. Zakajev 2002-ben érkezett az Egyesült Királyságba, ahol politikai menedékjogot kapott. Egy brit bíróság 2003-ban megtagadta Moszkva kiadatási kérelmét, egyrészt az ENSZ 1951-es Menekültügyi Konvenciójára, másrészt arra hivatkozva, hogy a kérelem politikailag motivált, és Zakajevet esetleg megkínozhatják. Az orosz főügyészség erre kettős mérce alkalmazásával és terrorista elemek bújtatásával vádolta meg a briteket. 10 Ugyanakkor London azt hangoztatta, hogy a politikai menedékjog megadása még nem jelenti, hogy a brit kormány egyetértene az adott személy tetteivel vagy nézeteivel. 11 Borisz Berezovszkij, a Jelcin elnök idején felemelkedett orosz oligarchia egyik reprezentánsa 2000-ben menekült az Egyesült Királyságba, mert a hatalomváltás után nagyon gyorsan ellentétbe került a korábban általa is pártfogolt Putyinnal. Oroszországban nagy értékű sikkasztással vádolták meg (pl. az Aeroflot légitársaság privatizációjával kapcsolatban), London azonban 2003-ban az ő kiadatását is megtagadta, politikai motívumra hivatkozva. Berezovszkij ugyanis nyíltan a Putyin-rezsim megdöntésére buzdított, nem egyszer a brit médiát használva fel szócsövéül. 2007 júliusában a Scotland Yard elfogott egy orosz üzletembert, akit azzal gyanúsított, hogy Berezovszkij elleni gyilkosságra készült. Az illetőt végül elegendő bizonyíték híján 10 évre kiutasították az országból. 12 A brit orosz kapcsolatokban a legnagyobb károkat okozó eset kétségtelenül a Litvinyenkó-ügy volt. Alekszander Litvinyenkó a KGB utódszervezete, a 10 BBC (2003) 11 House of Commons (2007) a parlamenti meghallgatás anyagából egyértelmű, hogy a fenti megállapítás Zakajevnek az észak-kaukázusi Nalcsik város elleni 2005-ös támadással kapcsolatos nézeteire vonatkozott. 12 The Guardian (2007a)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 71 Szövetségi Biztonsági Szolgálat tisztjeként nyilvánosan megvádolta feletteseit, hogy Berezovszkij meggyilkolására utasították. Az ellene indított hatásköri túllépéssel kapcsolatos vádak elől az Egyesült Királyságba menekült, ahol politikai menedékjogot kapott. 2002-ben, Oroszországban, a távollétében börtönbüntetésre ítélték, ő maga pedig, Angliában, Berezovszkij szolgálatába lépett, és főnökéhez hasonlóan aktív tevékenységet folytatott a londoni Putyin-ellenes szervezetekben. 2006-ban brit állampolgárságot kapott, de még az év novemberében radioaktív polóniummal megmérgezték. A brit hatóságok Andrej Lugovojt, egy orosz ügynököt vádoltak a gyilkossággal, és 2007 májusában kiadatását kérték Moszkvától. Az oroszok 2007 júliusában alkotmányuk 61 paragrafusára hivatkozva megtagadták a kiadatást. Ugyanakkor készek voltak perbe fogni Lugovojt Oroszországban, amennyiben a britek átadják nekik az ügy aktáit. London ettől elzárkózott mondván, Moszkva nem képes garantálni a tárgyalás pártatlanságát. A brit orosz kapcsolatokban halmozódó feszültségek ekkor érték el azt a mértéket, amikor már diplomáciai lépésekre került sor. 2007. július 16-án London kiutasított négy orosz diplomatát, szűkítette a brit orosz kooperáció hatókörét, felfüggesztette a vízumkönnyítési ügyekben az oroszokkal folytatott tárgyalásokat, szigorított az oroszokra érvényes vízumszabályozáson, és szolidaritást kért az uniós partnerektől Moszkvával szemben. 18-án az EU közleményben fejezte ki sajnálkozását afelett, hogy Moszkva nem képes konstruktívan együttműködni a brit hatóságokkal. Ez a közlemény azonban messze nem elégítette ki Londonnak az európai szolidaritással kapcsolatos várakozását, és azt tükrözte, hogy az uniós tagországok egy része a problémát (a Litvinyenkó-ügyet) bilaterális szintre sorolja. 13 Július 19-én az oroszok szintén kiutasítottak négy brit diplomatát, és nehezítettek a vízumkiadáson. Egyúttal jelezték, hogy a brit intézkedések lehetetlenné teszik a brit orosz együttműködés folytatását a terrorizmus elleni harcban. 14 Ugyanakkor, az államközi kapcsolatok romlása ellenére, bizonyos területeken pl. a katonai kooperáció, a szervezett bűnözés elleni harc, a tömegpusztító fegyverek ellenőrzése stb. terén továbbra is közös érdek marad az együttműködés folytatása. Bár a parlamenti meghallgatások résztvevői zömében helyeselték a 2007 nyarán foganatosított brit intézkedéseket, azért kritikus hangok is hallatszottak. Egy birminghami egyetemi tudós, Derek Averre, némiképp elsietett lépésként értékelte az orosz diplomaták kiutasítását, valamint azt a tényt, hogy London nem volt hajlandó bizonyítékait kiadni egy, Lugovoj ellen Oroszországban indítandó perhez. Averre szerint az orosz elit úgy érezheti, a nemzetközi közösség nem fogadja el tiszteletet érdemlő partnernek őket, s a véleményét sokszor a média által közvetített, nem eléggé alapos helyismeretre 13 A franciák csak szóban támogatták a britek ügyét, a németek elhamarkodottnak ítélték az orosz diplomaták kiutasítását, más tagállamok pedig kivártak, és álláspontjukat az orosz válaszlépésektől tették függővé. (The Guardian 2007b) 14 Orosz Külügyminisztérium (2007)

72 Somai Miklós alapítja. 15 Az együttműködést nyilván nem segíti elő, ha a brit politikai lépések az oroszországi konzervatív erők nézeteit igazolják. 1.2. Demokrácia és emberi jogok A demokrácia és az emberi jogok érvényesülésének előmozdítása az Egyesült Királyság Oroszországgal kapcsolatos politikájának egyik meghatározó eleme. A brit külügyminisztérium Moszkva számára úgy a kétoldalú, mint pedig a multilaterális találkozókon világossá tette, hogy Oroszország csak egy nyitott és demokratikus társadalom építésével válhat stabil és megbízható partnerré a külföld szemében. A Kreml urai azonban nem tartják megalapozottnak az őket ért vádakat. Szerintük az Oroszországra vonatkozó brit jelentések előítéleteken alapulnak, ellenőrizetlen forrásokból származó információk alapján állítanak föl hamis koncepciókat, és a különböző dokumentumokban tényként bemutatott példákat célzottan gyűjtik csokorba a tisztán politikai céllal már jó előre megfogalmazott következtetéseikhez. 16 A brit kormány a demokrácia és az emberi jogok oroszországi érvényesülésének érdekében anyagi áldozatra is hajlandó. A támogatás elsősorban az FCO-n (Foreign and Commonwealth Office) keresztül valósul meg (pl. Global Opportunities Fund, Bilateral Programme Budget), de bizonyos, több minisztériumot érintő programok (pl. Global Conflict Prevention Fund) oroszországi akcióinak is vannak emberjogi vonatkozásai. A 2006/2007-es pénzügyi évben a hivatalos támogatások egymillió angol fontra rúgtak. Ugyanakkor egyéb, kormányszervek által finanszírozott alapoknak is lehetnek oroszországi programjai (pl. a több mint 4 millió fonttal gazdálkodó, az FCO által alapított Westminster Foundation for Democracy, WFD-nek). 17 Az említett összegekből például a börtönállapotok ellenőrzésével foglalkozó hálózatot bővítik, javítják a fiatal bűnelkövetők fogva tartásának és a velük kapcsolatos eljárásrend körülményeit, erősítik az újságírók jogi védelmét, és általában elősegítik az emberi jogok nemzetközi normák szerinti védelmét az olyan, Oroszországban még egyelőre nehezen kezelhető területeken, mint a szexuális bűnözőkkel, vagy például az AIDS-szel fertőzöttekkel való bánásmód, a média függetlensége stb. 18 A diplomáciai kapcsolatok romlása mindazonáltal, 2006-tól kezdődően rányomta a bélyegét a nem-kormányzati intézmények működésére is. A BBC World Service rádióadásai megnehezültek, a moszkvai (Radio Arsenal) és szentpétervári (Radio Leningrad) körzetben az URH-sávon (FM) megszűn- 15 House of Commons (2007) Memorandum submitted by Dr Derek Averre, Senior Research Fellow, University of Birmingham. 16 FCO (2007) 17 House of Commons (2007) 18 FCO (2006)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 73 tek. Bár az adás beszüntetése időben egybeesett Litvinyenkó megmérgezésével, illetve az ezzel kapcsolatos botránnyal, az orosz hivatalos indoklás szerint a BBC elmulasztotta megújítani az idegen tartalom sugárzására vonatkozó engedélyeit. A BBC ezután, 2007 áprilisában, összeállt az orosz elektronikus média nemzetközi részlegével, az Oroszország Hangjával, de közös vállalkozásuk, a Bolsoj Rádió már 2007 augusztusától kezdődően kénytelen volt törölni a BBC-tartalmú adásait, mert a felügyeleti hatóság az engedélye bevonásával fenyegette. 19 Ezzel gyakorlatilag megszűnt a BBC World Service lehetősége, hogy FM-frekvencián sugározzon műsort Oroszországban. 20 Érdekességként megjegyezzük: miközben London elkerülendő, hogy a BBC-t a világ a brit kormány eszközének tekintse a médium melletti kiállást és lobbizást igyekszik bizonyos keretek között tartani, addig magának a Bolsoj Rádiót birtokló pénzügyi csoportnak, a Finamnak a szóvivője akkori nyilatkozatában egyértelműnek tartotta, hogy az állami pénzen működtetett médiumok az adott ország politikai propagandájának szócsövei. 21 Jellemző a kultúrák közötti különbségre, hogy a parlamenti meghallgatásokon a jelentéstévők az orosz állami médiával való (és 2007 augusztusától immár kiüresedő) együttműködés okán a BBC pártatlanságát féltették. 22 Ami az egyéb kapcsolatokat illeti, a romló viszony hatására a korábban igen széles spektrumú (kulturális, oktatási, tudományos, nyelvtanítási) programokkal jelenlévő British Council oroszországi tevékenysége is visszaszorulóban van. A britek számára egyértelmű, hogy az engedélyezési és adózási szabályozás folyamatos változásában Moszkvának a külföldi finanszírozású NGO-k (nem-kormányzati, azaz civil szervezetekkel) szembeni bizalmatlansága nyilvánul meg. Az 1994-es brit orosz kulturális egyezmény megújítása helyett Moszkva az intézmények kiszorítására, munkájuk ellehetetlenítésére törekszik. A British Council (BC) ellen 2006 decemberében indult meg a támadás. Az akkori orosz oktatási miniszter szerint a BC-nek nem volt megfelelő engedélye arra, hogy angol nyelvtanfolyamokat indítson Oroszországban. A kurzusok annulálása 1500 diákot érintett. 23 2007 folyamán a BC, az orosz kormány nyomására, a kilenc körzetbe szervezett vidéki kirendeltségeit átadta helyi partnereinek, és saját hatáskörében beszüntette az angol nyelv oktatását. Saját kézben csak három kirendeltséget tartott meg: Moszkvában, Szentpéterváron és Jekatyerinburgban. Az oroszoknak azonban ez sem volt 19 Az eredeti licencszerződésben az állt, hogy a Bolsoj Rádió műsoridejének 18 százalékában lehet külföldön készített programot sugározni. (BBC 2007) 20 The Guardian (2007c) 21 BBC (2007) 22 House of Commons (2007) 23 Moscow News (2007)

74 Somai Miklós elég, s hidegháborúba illő módszerekkel elérték, hogy a BC 2008 elején az összes, Moszkván kívüli irodáját bezárja. 24 A híradások szerint az oroszok nem tekintették törvényesnek a BCkirendeltségek működését többek között az adózási előírások állítólagos megsértése miatt. Az alkalmazottakat megfélemlítették, egyrészt közölve velük, hogy illegális szervezeteknél dolgoznak, másrészt személyes vádakat fogalmazva meg melyek egészen a kisállat-tartás körülményei miatti feljelentésekig mentek el. A szentpétervári kirendeltség vezetőjét aki történetesen Neil Kinnock, az egykori brit munkáspárti vezér fia volt ittas vezetés vádjával fogva tartották a saját autójában. (BBC 2008, The Times 2008) Az Oroszországban működő brit intézmények vesszőfutása, valamint olyan további jelenségek, mint egyes újságírók ellen elkövetett gyilkosságok, a civil szervezetekre vonatkozó bürokratikus előírások elburjánzása, a helyi választások manipulálása, a politikai demonstrációk elfojtása, a börtönben fogva tartottak kínzása, illetve az eme jelenségekről szóló híradások megsokasodása, azt a benyomást keltheti, hogy a Nyugatnak a demokrácia és az emberi jogok terén folytatott Oroszország-politikája elhibázott volt. A témával kapcsolatban a brit politikai élet is megosztott. Egyes politikusok szerint a britek túlzásba viszik a nyugati értékek hangsúlyozását és erőltetését. A demokrácia és az emberi jogok nyugati normái, illetve gyakorlata a történelmi és kulturális hagyományok különbözősége okán egy az egyben nem alkalmazható Oroszországban. Ráadásul, a témával kapcsolatos elmélet és a gyakorlat olyannyira eltér egymástól, hogy Moszkva, joggal, kettős mérce alkalmazásával vádolhatja a Nyugatot (pl. a demokrácia igen eltérő mértékének tolerálásával attól függően, hogy az illető ország mennyire gazdag vagy szegény ásványkincsekben). Mások épp ellenkezőleg, keményebb és következetesebb fellépést követelnek, mondván, az orosz elit számára úgy tűnhet, következmények nélkül letérhet az 1990-es évek demokratizálódási útjáról. Ezért Oroszországot akár a G8-akból is ki kellene zárni illetve a visszafogadását bizonyos normák teljesítéséhez kötni, hátha ez bátorítást adna egy demokratikus fordulathoz. Parlamenti mértékadó körök eme két szélsőséges véleményhez képest köztes álláspontot képviselnek: szerintük az Egyesült Királyság nem teheti meg, hogy felhagy a demokrácia és az emberi jogok védelmével, mert akkor világszerte hiteltelenné válik. Nem kell felhagynia a demokratikus értékek hangsúlyozásával, de nem is kell megpróbálnia elszigetelni Oroszországot. Ez utóbbinak már csak azért sincs értelme, mert Moszkva nem vágyik arra, hogy része legyen a nyugati világnak: sem a NATO-ban, sem az EU-ban nem törekszik tagságra. Ez idáig alig egy-két nyugati vállalkozás vonult ki Oroszországból, s a többség számára a várható haszon mértéke 24 BBC (2008)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 75 még messze felülmúlja az esetleges kockázatokból eredő hátrányét. 25 A Nyugatnak tehát nincs megfelelő (ösztönző/kényszerítő) eszköz a kezében, hogy az orosz társadalom fejlődési irányát befolyásolja. A helyes politika tehát nem a nyugati normák és értékek vég nélküli, sokszor kioktató hangú sulykolása. A nyugatiról a nemzetközire, az értékekről pedig az érdekekre kell helyezni a hangsúlyt. Az oroszokat finoman rá kell vezetni arra, hogy a nyugati normák zöme általános emberi érték, nemzetközi standard, melyeket bizonyos szerződések (pl. a Helsinki Záróokmány) aláírásával ők is elfogadtak. Vagyis betartásukra nem idegen erők kényszere, hanem a saját maguk által, önként vállalt kötelezettség miatt van szükség. Ez teszi/teheti hitelessé, nemzetközileg elfogadott megbízható partnerré Moszkvát. Egyúttal kerülni kell a Blair miniszterelnök hivatali idejének elejére jellemző kettős diplomáciai megközelítést, mely magánbeszélgetésekben elmarasztalta, nyilvános szereplések alkalmával pedig elhallgatta az emberi jogok oroszországi alkalmazásának hiányosságait. A demokrácia és az emberi jogok melletti egységes kiállás sokkal inkább hatással lehet az oroszokra, mint a hol elítélő, hol pedig engedékeny megközelítés. 26 1.3. Brit amerikai különleges kapcsolatok Már említettük, hogy Putyin hatalomra kerülésekor Blair miniszterelnök a jelentősebb nyugati országok kormányfői közül elsőként tett látogatást a Kremlben. Akkoriban Putyint a britek egy olyan, ösztönösen liberális politikusnak látták némi tekintélyelvűségre való hajlammal, ami a jelcini, kissé kaotikus örökség rendbe hozásakor nem volt előnytelen tulajdonság, aki nagy lendülettel vetette magát hazája modernizálásába. 27 Moszkva ekkor még úgy tekintett az Egyesült Királyságra, mint amelynek az Egyesült Államokhoz fűződő kivételes kapcsolatai lehetővé teszik, hogy a brit kormány minden más európai kormánynál nagyobb mértékben legyen képes befolyásolni az amerikai politikát. Putyin második elnöki mandátumának időszakában azonban jelentősen megváltozott az orosz amerikai, és ezzel párhuzamosan az orosz brit viszony. 2007 februárjában, egy müncheni konferencia alkalmával, Putyin rendkívül éles hangon kritizálta az USA külpolitikáját, Washingtont a nemzetközi jog megsértésével, a meglévő helyi konfliktusok életben tartásával, és újak szításával vádolva. 28 Nagyjából ettől az időtől fogva Moszkva már nem hisz abban, hogy London érdemben tudná befolyásolni értsd: ésszerű me- 25 A nagy nemzetközi energiacégek egyébként is hozzá vannak szokva ahhoz, hogy az emberi jogok terén gyengén teljesítő országokban működjenek. 26 House of Commons (2007) 27 Clark (2007) 28 Putyin (2007)

76 Somai Miklós derbe terelni a washingtoni külpolitikát. Az Egyesült Királyságban az oroszok nem látnak egyebet, mint az USA hithű harcostársát, aki követi őt tűzön-vízen át, abban reménykedve, hogy az egypólusú világban neki is jut némi haszon. A szigetország erős amerikai kötődése ezáltal már nem fel-, hanem sokkal inkább leértékeli a brit orosz viszonyt Moszkva szemében. 29 2) Gazdasági kapcsolatok 2.1. Kereskedelem A kereskedelmi kapcsolatokon nem látszik meg a diplomáciai viszony romlása. Bár a külkereskedelem színvonala alacsony, az összesített áruforgalom, ha változó ütemben is, de évről-évre növekvő. 2006 óta a brit importban némi megtorpanás mutatkozik, miáltal az Oroszországgal szemben hagyományosan fennálló kereskedelmi egyenleghiány London számára kissé előnyösebben alakul. (Függelék 1. táblázat) A szolgáltatás-kereskedelem főleg brit részről egyre jelentősebbé válik: a brit szolgáltatásexport 2008-ban értékben megközelítette az áruexport felét, importoldalon azonban csak az egy nyolcadára rúgott. Brit szemszögből nézve, a szolgáltatáskereskedelem terén mutatkozó többlet az árukereskedelmi hiány felét érte el. (Függelék 2. táblázat) A 2008-as forgalom alapján, Oroszország az Egyesült Királyság 12. legnagyobb exportpiaca, és 13. legnagyobb beszerzési (import) forrása volt. A brit export több mint 60 százalékát gépek és szállítóeszközök adták (Függelék 1. ábra), s ezen belül is a közúti járművek kivitele nőtt a leglátványosabban: a brit export több mint egyharmadát (37,66%-át) adó árucsoport kivitele 2000 és 2008 között értékben több mint 35-szörösére nőtt. Jelentős kiviteli tételt képviselnek még a következő termékcsoportok (zárójelben a 2008-as exportból való részesedésük, és hogy hányszorosára nőtt a forgalmuk 2000-hez képest): vegyipari termékek (10,51%, x2,95), ezen belül: o gyógyszerek és patikai készítmények (2,85%, x2,66), o kozmetikumok és tisztítószerek (2,88%, x3,00), gépek és szállítóeszközök (60,70%, x5,54), ezen belül: o speciális ipari berendezések (6,88%, x7,38), o általános ipari gépek és berendezések (4,86%, x3,37), o erőműi berendezések (3,84%, x3,14), 29 House of Commons (2007)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 77 valamint az ún. egyéb feldolgozott termékek (13,94%, x3,21), ezen belül: o műszerek (2,31%, x2,95), o műtárgyak (2,31%, x48), o ékszerek (1,96%, x119), o postai bélyegek és egyéb nyomdaipari termékek (1,68%, x2.646). Az Oroszországba irányuló brit kivitel súlya viszonylag kicsi, tendenciájában azonban növekvő. A 2003-as 2,5 százalékos piacrészesedés 2007-ig 3,0 százalékosra nőtt, miközben a szigetország a 13.-ról a 9. helyre lépett elő Oroszország importpartnerei között. Németország piaci jelenlététől ugyan még messze van, de lassan közelíti a francia és olasz pozíciót. (Függelék 3. táblázat) A brit importban túlnyomó súlyt (76,61%-ot 2008-ban) képviselnek az ásványi tüzelőanyagok (Függelék 2. ábra), amelyek Oroszországból történő behozatala 2000 és 2008 között értékben közel 5 és félszeresére nőtt. A termékcsoporton belül a kőolaj és kőolaj-származékok (az összimport 51,15%-a) kb. kétharmaddal, míg a szén, koksz és brikett (25,42%) egyharmaddal részesedik. A két fő termékkategória behozatali dinamikájában igencsak nagy a különbség: míg a szénimport 2000-2008 között több mint 86-szorosára nőtt, addig a kőolajimport csupán 3,7-szeresére. Ezenkívül, a vegyipari termékek (4,94%) importja jelentős, illetve a különböző alapanyagú félkész termékeké (13,28%) ide tartoznak a vas- és acél (2,20%), a nem fémes ásvány (2,73%) és a színesfém alapú (7,01%) feldolgozott termékek, de ez utóbbi árucsoportban az import értéke tendenciájában inkább csökkenő. 2.2. Tőkemozgások A brit orosz tőkekapcsolatok a brit statisztikai hivatal (ONS 30 ) adatai szerint egyelőre szerények. A szigetország cégeinek közvetlen külföldi beruházásait tekintve, azok könyv szerinti értékéből az oroszországi állomány 2007 végén kevesebb mint 0,8 százalékkal részesedett. Az orosz cégek megfelelő adata az Egyesült Királyságban eszközölt beruházásaik után a 0,03 százalékot sem érte el. Ugyanakkor a külföldi beruházások nettó hozamát tekintve a brit cégek oroszországi érdekeltségei igen jól teljesítettek, hiszen könyv szerinti értékük alapján mért súlyukhoz képest rendszerint kétszer-háromszor (egyes években pedig akár ötször-nyolcszor) nagyobb profitot generáltak. Az orosz cégek szigetországi befektetéseiről egyelőre még túl kevés adat áll rendelkezésre, de a 2007-es számok alapján az ő megtérülési mutatójuk nem ilyen kedvező. 31 (Függelék 4. táblázat) 30 Office for National Statistics 31 ONS (2008a)

78 Somai Miklós Az utóbbi 2-3 évben, mindazonáltal, némi megélénkülés jelei mutatkoznak. Elsősorban a brit vállalkozások aktivitása nőtt meg orosz földön (Függelék 5. táblázat). Szigetországi források szerint több mint 400 a CIA adatai szerint pedig több mint ezer brit vállalat van jelen Oroszországban. 32 Annyi bizonyosnak tűnik, hogy az Egyesült Királyság minden évben az öt legnagyobb külföldi beruházó ország között szerepel, 2006-ban és 2007-ben pedig több jelentés egybehangzó állítása szerint is a legnagyobb oroszországi tőkebefektető volt. 33 Az 5. táblázathoz annyi megjegyzés szükségeltetik, hogy a CIA szerint a ciprusi beruházások mögött valójában orosz tőke áll, amely adóminimalizálási szempontoktól vezéreltetve utaztatja a pénzét Cipruson keresztül. Ez a magyarázat vélhetően (legalább részben) érvényes lehet olyan további adóparadicsomok esetére is, mint Luxemburg vagy a Virgin-szigetek. Az ONS adatbázisa, sajnálatos módon, nem teszi lehetővé, hogy akárcsak hozzávetőlegesen is pontos információt kapjunk az oroszországi brit tőkebefektetések szektorális megoszlásáról. Az adatokat titkosították, és csak annyi szűrhető le több-kevesebb biztonsággal és az is csak a 2006-os évre vonatkozóan, hogy a beruházások elsősorban a primer/kitermelő szektorokban, valamint a szolgáltatások terén koncentrálódnak. A feldolgozóiparra csupán a brit befektetések 7 százaléka jutott 2006-ban. 34 Az orosz statisztikákban nincsenek országra lebontott adatok, viszont vannak szektorális adatok. A GHK (brit tanácsadó cég) ezért feltételezve, hogy a brit befektetések szerkezete nagyjából követi az összes oroszországi külföldi befektetés szerkezetét, megpróbálta rekonstruálni a 2006-os évet. Ebből kiderül, hogy az invesztíciók a bányászati/kitermelő iparban és a kis- és nagykereskedelem terén voltak a legnagyobbak (egyenként nagyságrendileg kb. 1,2-1,3 milliárd ), de viszonylag jelentősek (400 és 660 millió közöttiek) voltak a vegy- és fémipari, az ingatlanpiaci, valamint a közlekedési, kommunikációs és pénzintézeti befektetések is. Mindezen számok azonban nem győzzük hangsúlyozni csupán durva becslésen alapulnak. (Lásd: GHK 2008) A bányászati- és kitermelőiparok jelentőségét alátámasztja, hogy mind a Shell, mind pedig a BP dollármilliárdokkal szállt be az orosz energetikai iparba. Ugyanakkor jóval kevesebb a bizonyíték arra nézve, hogy a kereskedelem terén is hasonló mértékű lenne a brit cégek elkötelezettsége. Egyetlen nagyobb jelentőségű üzletről lehet tudni: a Dixons 2005-ben aláírt egy szerződést, mely szerint 2011-ig fokozatosan átveszi az orosz szórakoztató elektronikai piac legnagyobb vállalatcsoportját (Eldorado Group), mely az idő tájt 610 bolttal és évi 2,5 milliárd dolláros forgalommal a piac 22 százalékát mondhatta a magá- 32 CIA (2009) 33 A GHK tanácsadó cég szerint Oroszországban, az utóbbi időben, az Egyesült Királyság vállalatai fektették be a legtöbb tőkét: a BP, a Shell, a British American Tobacco (BAT) és a Cadbury Schweppes együtt közel 15 milliárd dollárt invesztáltak a 2001-2006 közötti években. (Forrás: GHK 2008) 34 GHK (2008)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 79 énak. A cég értékét 1,9 milliárd dollárban határozták meg. 35 Ezenkívül a Kingsfisher és a Monsoon franchise-szerződéssel már megjelent az orosz kiskereskedelemben, csakúgy mint a Marks & Spencer, a Mothercare és a Bodyshop. 36 Az orosz energiaszektorban minden kétséget kizáróan a brit vállalatok a legnagyobb külföldi befektetők. A BP 6,75 milliárd dolláros invesztíció révén 2003 óta 50 százalékos részesedéssel rendelkezik a TNK-BP orosz brit vegyesvállalatban, melyet termelési adatai alapján a világ 10 legnagyobb magán kézben lévő olajipari vállalkozása között tartanak számon. 37 A Shell a Szahalin-II projektbe szállt be 5,5 milliárd dollárral: az orosz távol-keleten épült föl a világ legnagyobb földgáz-cseppfolyósító üzeme, ahonnan az első szállítmányok 2009 márciusában érkeztek meg Japánba. 38 A további befektetők között említést érdemel még a British American Tobacco (630 millió $), a Pilkington (üvegipar), a Cadbury Schweppes mely az EBRD segítségével Oroszországban, Európa harmadik legnagyobb csokoládépiacán hozta létre a szigetországon kívüli legnagyobb édesipari üzemét 39, valamint a Scottish & Newcastle (szeszesitalok), a GlaxoSmithKline, az Unilever és a Costa Coffee. 40 Az Egyesült Királyság kereskedelemfejlesztési és befektetés-ösztönző intézménye (UKTI 41 ) szerint, a brit tőke számára Oroszországban főleg az alábbi szektorok kínálnak hosszú távú befektetési lehetőségeket: mérnöki és pénzügyi szolgáltatások, infokommunikáció, erőmű/energetika, sport és szabadidős infrastruktúra. További, nyereséget ígérő szektorok: repterek működtetése, építőipar, ún. kreatív iparágak, vasúti és vízügyi infrastruktúra. 42 Ami az orosz tőke Egyesült Királyságbeli aktivitását illeti, a beruházások nagyságrendileg ugyan messze elmaradnak a brit cégek oroszországi elkötelezettsége mögött, egyes szektorokban azonban mégis látványos a felfutás. Az angliai orosz kolónia hatása egyre érezhetőbb az iskolákban, a kiskereskedelemben, a kulturális életben, az ingatlanpiacon és a labdarúgásban. 43 Az 35 Richardson (2005) 36 GHK (2008) 37 Készleteit és termelését tekintve a TNK-BP a harmadik legnagyobb olajipari cég Oroszországban. (Forrás: TNK-BP [web]) 38 Sakhalin Energy (web) 39 EBRD (web) 40 CIA (2009) 41 United Kingdom Trade & Investment 42 UKTI (web) 43 Ismeretes, hogy több, multimilliárdos orosz üzletember lényegében az olaj és gáz business révén gazdagodó oligarcha is beszállt az angol első osztályt képviselő Premier Ligue csapataiba: a Chelsea Football Club 2003-ban lett Roman Abramovicsé, Alizer Uzmanov pedig jelentős részesedéssel bír a nagy múltú Arsenalban. (Forrás: House of Commons 2007, CIA 2009)

80 Somai Miklós említett befektetések zöme olyan adóparadicsom offshore-centrumokon keresztül valósul meg, mint amilyen például Ciprus, ezért nehéz az orosz jelenlétet számszerűsíteni. A figyelemre méltóbb vállalati átvételek közül kettőt érdemes kiemelni: a teherautókat gyártó, birminghami székhelyű LDV (Leyland DAF Vans) Ltd-nek a GAZ általi 2005-ös felvásárlása volt az első nagyobb vállalatátvétel a feldolgozóiparban; a PNG (Pennine Natural Gas) brit gázkereskedő cég pedig 2006-ban került a Gazprom tulajdonába. Bár a kis cég az idő tájt mindössze 12 alkalmazottal működött, mintegy 600-as ügyféllistája volt, és olyan jelentős brit cégeket tudhatott a vevői között mint például a Debenhams. 44 A londoni tőzsde (LSE, London Stock Exchange) valamint alegysége az ún. alternatív befektetési piac, 2005 óta növekvő népszerűségnek örvend az orosz (olaj-, acél- stb. profilú) cégek körében. 45 A brit parlamenti jelentés szerint, az orosz vállalatok által eszközölt elsődleges részvénykibocsátások összege 2005-ben 4, 2006-ban 20, 2007-ben pedig előzetes becslések szerint mintegy 30 milliárd dollárra tehető. Olajipari stabilizációs alapjából finanszírozott befektetései révén, újabban az orosz állam is egyre fontosabb szerepet játszik az LSE életében. 46 3) Energetika Az Egyesült Királyság egyike az orosz energiaszállításoktól legkevésbé függő EU-tagországoknak. Ez részben saját északi-tengeri forrásainak, részben az elérhető közelségben lévő norvégiai gázlelőhelyeknek köszönhető. A brit gázimportnak (érték alapon számolva) kevesebb mint egy, az olajimportnak pedig kb. 10-15 százaléka érkezik Oroszországból. A kiszolgáltatottság a szén tekintetében a legnagyobb. Az utolsó 8-10 év növekvő trendjének eredményeképpen, 2008-ban az importnak már közel 45 százaléka származott Oroszországból, ami tekintve, hogy a szigetországi fogyasztás háromnegyedét külföldi szénből fedezik a brit szénpiacon mintegy egyharmados részesedést jelent. (Függelék 3. ábra) Az ország biztonságos ellátását illetően, érdekes módon, a britek éppen azzal az energiahordózóval kapcsolatban kezdtek el aggódni, ahol az oroszoktól való függés, egyelőre, a legalacsonyabb: a gáznál. 44 BBC (2006) és Timesonline (2006) 45 Az Alternative Investment Market (AIM) az LSE egyik alpiaca, ahol a kisebb, de növekedésorientált vállalkozások a főpiacinál rugalmasabb szabályozási környezetben bocsáthatják ki részvényeiket. (Forrás: LSE [web]) 46 House of Commons (2007)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 81 3.1. Aggodalmak A gázszállítások miatti aggodalom a következő okokra vezethető vissza. Először is, az Egyesült Királyság északi-tengeri gáz- (és olaj-) mezői kimerülőben vannak: körülbelül az ezredforduló óta csökken a kitermelés, és az ország egyre inkább nettó importőri pozícióba csúszik. 47 (Függelék 4. és 5. ábra) Másodszor, bár ma még százalékban alig kifejezhető az oroszországi gáz behozatalának az aránya, a Gazprom agresszív terjeszkedése alapján a britek azzal számolnak, hogy 2015-re az orosz gáz részesedése a brit gázpiacon 20 százalékra emelkedhet. 48 Harmadszor, az orosz gázszállításokban az utóbbi években megfigyelhető fennakadásokat Londonban politikailag motivált lépéseknek tartják, aminek következtében Moszkvát egyre kevésbé tekintik megbízható partnernek. Ugyanakkor azt is megértik, hogy Oroszország szeretné a volt szovjet utódállamoknak is világpiaci árszinten adni az energiát, s ahol az illető ország egyben tranzitország, úgy a kétoldalú vita fennakadásokat okoz a távolabbi országokban is. 49 London számára az is világos, hogy oroszok igyekeznek megbízható szállítói maradni az Európai Unió (főként régebbi) tagországainak. Nem tartják valószínűnek, hogy Moszkva a Baltikum és talán Lengyelország kivételével az Unióval szemben is bevetné az energiafegyvert. Hiszen a függés kölcsönös: az energiaszektor hozza Oroszország számára a legnagyobb exportbevételt, és az orosz vezetékes gázszállítások mintegy négyötöde az EU-ba irányul. [Forrás: House of Commons (2007)] Negyedszer, az orosz gázért (a hazai és a FÁK-országokbeli fogyasztókon túlmenően) magán az Európai Unión belül is egyre keményebb verseny folyik. Miközben Németország az Északi Áramlat projekt finanszírozásával igyekszik enyhíteni gázellátási gondjain, az olasz ENI és a francia Gaz de France 2006 folyamán hosszú távú gázszállítási megállapodásokat kötött a Gazprommal; 47 Az olaj tekintetében, 2006 óta már a kőolajtermékek exporttöbblete sem tudja kompenzálni a nyersolaj-kereskedelemben mutatkozó, növekvő deficitet. (Forrás: ONS 2008b) 48 Megjegyezzük, hogy 2008 februárjában a Gazprom (51%), a francia Total (25%) és a norvég StatoilHydro (24%) közös vállalkozást hozott létre a Barents-tenger orosz szektorában lévő Shtokman-mező kiaknázására, ami arra enged következtetni, hogy az északitengeri források elapadása miatt a norvég állami óriáscég is inkább az orosz gáz kitermelésébe fekteti a pénzét. (StatoilHydro [web]) 49 Az, hogy Oroszország igyekszik új, alternatív gázszállítási útvonalakat kiépíteni az európai piac felé (lásd: Északi és Déli Áramlat), már önmagában is magyarázza, hogy az uniós gázellátás akadozása csupán a Moszkva és a tranzitországok közötti viták mellékhatása.

82 Somai Miklós A britek nem nézik jó szemmel, hogy európai szövetségeseik állami befolyás alatt álló, a nemzeti piacaikat monopolizáló óriásvállalataik révén a Gazprommal kötött kétoldalú megállapodásokkal próbálják bebiztosítani magukat az orosz gázért folyó versenyben. London az energetika terén az egységes európai fellépés híve, s nem véletlen, hogy éppen a brit EU-elnökség idején, 2005 októberében kapott új lendületet (pontosabban konkrét menetrendet) az egységes és liberalizált európai energiapiac terve. 50 Ötödször, a Gazprom vezetői és maga Putyin elnök is többször hangsúlyosan felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a Nyugat folytonosan gátolja az orosz energetikai cégek európai terjeszkedését, 51 úgy Moszkva ki fogja építeni a gyorsan fejlődő távol-keleti országok felé az infrastrukturális kapcsolódásokat, melyeket akár európai szállításai rovására is meg fog tölteni nyersanyaggal; 52 Tény, hogy a fenyegetéseket, elhangzásuk idején 2006-ban, közvetlenül Angela Merkel, német kancellár oroszországi látogatása előtt, és nem sokkal a szentpétervári G8-csúcstalálkozót megelőzően, a megfelelő infrastruktúra teljes hiányában inkább csak a politikai nyomásgyakorlás eszközének tekintették. Ugyanakkor az is tény, hogy 2010 végétől Oroszországot csővezeték fogja összekötni Kínával, melyen 2011 és 2030 között évi 15 millió tonna nyersolaj szállítható. 53 Igaz, az olaj (megoldott szállíthatósága miatt) a világpiacról könnyen beszerezhető, de ahogyan olajvezetéket építenek, úgy hosszú távon a Délkelet-Ázsiába irányuló gázexport feltételei is megteremthetők. Hatodszor, Londont mégsem a nyersanyag- (és kiemelten a gáz-) export Kína és más alternatív piacok felé történő diverzifikálásának a lehetősége aggasztja, hiszen a diverzifikáláshoz olyan jelentős invesztíciókra lenne szükség, amelyek idő- és pénzigényük miatt, rövid és középtávon semmiképpen sem veszélyeztetnék az európai piac primátusát. Ugyanakkor mégis létezik ellátási kockázat! Arról van szó, hogy vajon képes lesz-e Moszkva a saját és az Unió növekvő gázigényét kielégíteni, miközben az üzletág legna- 50 A lendület a 2006-os Zöld Könyvön át egészen a Bizottság 2007. szeptemberi ajánlásait tartalmazó ún. harmadik energialiberalizációs csomagig tartott, melyben szereplő unbundling (a hálózatnak a termelő-szolgáltató vállalatokról történő leválása, azaz a nemzeti monopóliumok megtörése) azonban, abban a formában, nyolc tagországnak köztük Francia- és Németországnak is elfogadhatatlan volt. (Euromove [web]) 51 Például a British Gas tulajdonosának, a legnagyobb brit közszolgáltató cégnek, a több mint 17 millió brit háztartást gázzal és elektromos árammal ellátó Centrica-nak a bekebelezését. (Forrás: BBC 2006b) 52 The Times (2006) 53 China.org.cn (web)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 83 gyobb szereplője, a Gazprom, a brit szakértők véleménye szerint, nem fektet elegendő tőkét új gázmezők föltárásába és művelésbe vonásába. 54 Az évi 600 milliárd köbméteres orosz gáztermelésből kb. 400 milliárdot szív fel a belső piac és a maradék 200 milliárd jut exportra. Minthogy a Gazprom termelése évek óta stagnál négy legnagyobb hozamú gázmezőjéből három termelése hanyatlik és, még ha nem is számolunk az orosz gázfogyasztás további növekedésével, a 200 milliárd köbméteres export szinten tartásához 2015-ig évi 11 milliárd dollárnyi tőkét kellene fektetni a meglévő mezők fejlesztésébe és újak feltárásába. A brit parlamentnek jelentő szakértők szerint az oroszok gázszállítási képessége, már akár középtávon is olyannyira kérdésessé válhat, hogy emiatt valószínűleg újra kell gondolni, mennyire akar függni az Egyesült Királyság a gáztól, mint energiaforrástól, és vajon megengedheti-e magának ezt a függést. 55 Ebben a tekintetben, London számára különösen aggasztó az a mód, ahogyan az orosz állam az energetikai iparban nyomul. A kiszorítósdi lényege, hogy az állam többségi tulajdonba kerüljön a stratégiainak ítélt vállalatokban, illetve projektekben. Ennek módja egyrészt a törvények módosítása, melynek révén az orosz állam korlátozza a magán (és külföldi) tulajdonszerzést 40 stratégiainak ítélt ágazatban, másrészt az adózási, környezetvédelmi előírások, valamint a természeti kincsek feltárására vonatkozó engedélyezi rendszer szelektív és diszkriminatív alkalmazása. Ez utóbbi módszer következtében volt kénytelen a Shell átengedni ellenőrző pakettjét a Szahalin-II projektben, illetve a BP lemondani a hatalmas szibériai gázmező (Kovitka) hasznosításáról mindkét esetben a kedvezményezett Gazprom javára. 56 A fentiek ellenére Moszkvának továbbra is szüksége van a külföldi cégek tőkéjére, technológiájára és tapasztalataira, ezért nem próbálja meg teljesen kiszorítani őket a piacról. A külföldi cégek azonban egyelőre, úgy tűnik, kénytelenek lesznek elfogadni a kisebbségi részesedésből származó következményeket. 54 Köztudott, hogy a Gazprom inkább a jelenlegi tranzitországokat elkerülő gázvezetékekbe, valamint a média és a szórakoztatóipar területén eszközöl jelentős befektetéseket. 55 House of Commons (2007) 56 Initially, they were under the impression that they could develop it, but Gazprom said, Well, you can, but you cannot transport anything because we own all the pipelines in this land, so you can develop the gas but you cannot get it out of the country unless you give us a significant stake in the exploration of the field. That is approximately how the game is played (részlet Katinka Barisch [Chief Economist, Centre for European Reform] Kovitka gázmezővel kapcsolatos parlamenti meghallgatásából, in House of Commons 2007)

84 Somai Miklós 3.2. Megoldások(?) Természetesen, a briteknek több elképzelésük van arra nézve, hogyan enyhíthető az ellátási kockázat. Az ötletek egy része arra vonatkozik, hogy az oroszok miként növelhetik exportpotenciáljukat, például: a gáz kitermelésénél és szállításánál fellépő veszteség csökkentésével, mely veszteség 2004-ben még az orosz export több mint egyharmadának megfelelő mennyiségre, kb. 70 milliárd köbméterre rúgott (említi: IEA 57 - ra hivatkozva House of Commons [2007]); a hazai gázfogyasztás egy részének szénnel történő kiváltásával; valamint a közép-ázsiai országokból származó gáz növekvő reexportjával. Ez utóbbi ponton azonban az export növelésével kapcsolatos orosz érdekek ütköznek az ellátási kockázatot enyhítő ötletek másik, a britek számára megoldást kínáló részével, tudniillik a beszerzések diverzifikálására irányuló nyugati törekvésekkel. A Kaszpi-tenger körzete a Föld bizonyított kőolaj- és földgázkészleteinek kb. 4-5 százalékával rendelkezik. A régió országai azonban Azerbajdzsán kivételével szinte csak Oroszországon keresztül képesek természeti kincseiket exportálni. 58 Ez Moszkva szemszögéből nézve nagyon kényelmes helyzet, hiszen a közép-ázsiai energiahordozók re-exportja busás üzleti haszonnal jár. Ugyanakkor Azerbajdzsánnak 2005 és 2006 folyamán mind az olaj-, mind pedig a földgázexport tekintetében sikerült Oroszországot elkerülő export-útvonalakat kiépíteni. A brit tőke mind az évi 60 millió tonna kapacitású Baku-Tbiliszi-Ceyhan olaj-, mind pedig az évi 20 milliárd köbméter szállítására alkalmas Baku-Tbiliszi-Erzurum gázvezeték-projektben messzemenőkig érdekelt, lévén a BP mindkét projekt egyik vezető részvényese. 59 Geopolitikai szempontból a földgázbeszerzések diverzifikálására irányuló nyugati (állami és vállalati) próbálkozások három szálon futnak (Függelék 6. ábra): növelni az EU felé irányuló tranzitkapacitásokat Törökországon keresztül (Nabucco-projekt); kiépíteni a Kaszpi-tengeren keresztüli nyersanyagszállítást; hozzáférni a közép-ázsiai (elsősorban türkmenisztáni) lelőhelyekhez. 57 International Energy Agency Nemzetközi Energia Ügynökség 58 A két kivételt egy Türkmenisztánból Iránba menő, évi 8 milliárd köbméter kapacitású gázvezeték, és egy Kazahsztánból Kínába menő, évi 10 millió tonna kapacitású olajvezeték képezi. ( BBC 1997 és AsiaTimes 2005) 59 BP (web)

Oroszország értékvédelem versus pragmatizmus 85 A Nabucco-vezeték a Moszkva által preferált Déli Áramlat közvetlen konkurense, abban az értelemben, hogy mindkét terv a kaszpi vidék gázkincsét lenne hivatott szállítani. Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy mindkét vezeték megtölthető volna a Kaszpi-tenger mellékéből származó gázzal. A Kaszpi-tenger fenekén lefektetendő gázvezetékkel kapcsolatban Moszkva azt hangsúlyozza és ebben szövetségesre talált Iránban, hogy amíg nincs tisztázva a Kaszpi-tenger jogi státusa, addig nem lehet ilyen építkezésbe kezdeni. 60 A közép-ázsiai mezők kapacitását Oroszország hosszú távú szerződésekkel biztosította a saját céljaira, és minden további szállítás előbb jelentős fejlesztéseket feltételez. 61 A térség országai alaposan meggondolják, visszamondjanak-e egy oroszországi szállítást, hiszen nem akarják magukra haragítani a szomszédságukban lévő hatalmas partnert. 62 Ami pedig a beruházásokat illeti, ezen országoknak igen erős, kézzelfogható támogatásra, nyugati felelősségvállalásra van szükségük ahhoz, hogy belefogjanak a fejlesztésekbe: Kazahsztán például óvakodik elrontani a viszonyát Moszkvával, mindaddig, amíg úgy érzi, az EU nem vállal egyebet, mint megvalósíthatósági tanulmányok finanszírozását. 63 Még az Oroszországtól független, NATO-tag Törökország is kényes helyzetbe kerülhet, ha a Nabucco-projekt ügyében döntenie kell európai partnerei és Oroszország között. Nem véletlen, hogy az Egyesült Királyság az egyik legállhatatosabb szószólója az ország Európai Unióba történő felvételének. A probléma gyökere azonban nyugati (és brit) szempontból mégsem a térség országainak többé-kevésbé kitapintható magatartásában rejlik. A lényeg az, hogy bármilyen úton-módon is jöjjön létre, stratégiai szempontból nincs semmi, ami mélyrehatóbb változást hozna az EU-orosz viszonyban, mint ha stabil, nagy kapacitású közvetlen kapcsolat épülne ki az európai piac és a Kaszpi-térség, illetve Közép-Ázsia nyersanyagkincsei között. Moszkva egyelőre rajta tartja a kezét ezen a kincsen, és a beszerzési árhoz képest kétszeres-háromszoros áron reexportálja azt a nyugati megrendelők felé. 64 60 A kőolaj tekintetében nincs ilyen probléma, hiszen az olaj tartályhajókban korlátozás nélkül szállítható. Kazahsztán és Azerbajdzsán között 2006-ban létre is jött egy megállapodás, mely szerint a kazahok tanker-flottájukat napi 500 ezer hordó kapacitásúra fejlesztik. (Roberts 2007) 61 Türkmenisztán például 2028-ig évi 60-80 milliárd köbméter földgázt szállít Oroszországnak. (Roberts 2007) 62 Kazakhstan feels that it cannot say no to Russia on anything until it can say no to Russia on everything. Részlet John Roberts 2007-es parlamenti beszámolójából. 63 Robert (2007) 64 Megjegyezzük, hogy a nyersanyagok nyugati cégek általi feltárása és hasznosítása sokkal kedvezőtlenebb arányokat is kialakíthat a térségben. Azerbajdzsánban például a BP