Szükséges-e a gyomtalan talaj lazítása?

Szükséges-e a gyomtalan talaj lazítása? PAPP LASZLÖ erdőmérnök, ERTI Mezőgazdasági szakemberek körében világviszonylatban is régóta vitatott a kapálás jelentősége. Ezt a kérdést úgy lehetne összefoglalni, hogy vajon a kapálásnak csak gyomirtó jelentősége van-e, vagy pedig a talaj lazítása folytán egyéb kedvező hatással is van a termés eredményére. Mindkét nézetnek igen tekintélyes és számos képviselője volt, s hol az egyik, hol a másik nézet kerekedett felül. Századunk második fele a vegyszeres gyomirtást tűzte zászlajára, s természetes, hogy ez ismét magával hozta a vita kiéleződését. Kukoricával végzett hazai kísérletek azt mutatták (1), hogy a kapálásnak nincs lényeges terméstnövelő hatása a csak gyomtalanított parcellához viszonyítva. A mély kapálás minden esetben káros volt. Természetesen a talajlazításnak a terméseredményeken kívül rendkívül kiterjedt hatása lehet a talaj hő-, vízgazdálkodására, levegőforgalmára és ezeken keresztül a talaj mikroflórájára és mikrofaunájára. Így a kérdést csak bonyolult, hosszadalmas vizsgálatok alapján lehet tisztázni. A vegyszeres gyomirtás az erdőgazdaságban is napirendre került. Ez automatikusan vetette a felszínre nálunk is a talajlazítás problémáját. S a kérdésnek rendkívül fontos gazdasági kihatása van. Hiszen a vegyszeres gyomirtás önmagában is forradalmasítja a hagyományos agrotechnikát. Ha pedig a talajlazításról eddig alkotott felfogásunk is megváltozik, akkor a talajművelés gépesítése is egészen más jelentőséget nyer. A kérdéssel 1957-ben kezdtünk foglalkozni (2) mégpedig a talaj Időgazdálkodásának vizsgálata útján, mivel másirányú vizsgálatokhoz megfelelő berendezéssel még nem rendelkeztünk. Már az első vizsgálatok is világosan mutatták, hogy a talajlazításnak mélyreható következménye van a talajklímára (3). Kreybig különbözőiképpen művelt talajokban termoelektromos hőmérővel végzett nagyszámú vizsgálatot, s ezek alapján az alábbi megállapítást tette:,,a műveléssel nem közvetlenül a talajok vízgazdálkodására, hanem a hőfokgazdálkodásra hatunk és így a talajok vízháztartását közvetve kormányozzuk" (4). E mondat világosan mutatja, hogy Kreybig a gyomirtáson túlmenőleg a talaj művelésének milyen nagy jelentőséget tulajdonított. 1957 1959-ig több ízben végeztünk a kérdéssel kapcsolatos mikroklíma vizsgálatot a máriabesnyői csemetekertben óránkénti leolvasással a legnagyobb felmelegedések idején. Az egyik parcellát állandóan gyommentesen tartottuk anélkül, hogy talaj lazításban részesült volna. A másik parcella talaját is állandóan gyommentesen tartottuk, de igen sűrűn prohanyítottuk is, hogy a talaj felszíne állandóan porhanyó volt. Ez időszakból 32 nap észlelési anyaga áll rendelkezésre kb 300 mérési adattal a talaj 2 mm-es, 10 cm-es és 20 cm-es szintjéből. Igen terjedelmes lenne az egész anyag ismertetése. Ezért a túloldali táblázaton a napi észlelésből csupán a legnagyobb felmelegedés idején mért adatokat mutatom be. A vizsgálatok nagy részét Gergely Petemé kísérleti vezető végezte. Kapáláskor vagy általában porhanyításkor megváltozik a talaj fizikai tulajdonsága. A fellazított talaj több levegőt tartalmaz. Mivel a levegő rossz hővezető, a lazított talajban mind felfelé, mind lefelé lassúbb lesz a hő terjedése. Ez a helyzet elméleti meggondolás alapján. Mindamellett, ha az adatokat alaposan átnézzük, igen eltérő összefüggést találunk. De ha az egész észlelés átlagait képezzük, akkor az így kapott adatok a fenti elméleti meggondolásnak mégis megfelelnek. Hogy az egyes adatok sokszor ellentmondóak, annak az az

Gyommentes, lazítatlan talaj Lazított talaj Dátum 2 mm 10 cm 20 cm 2 mm 10 cm 20 cm 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 1957. VI. 25. 14 h 34,0 25,0 24,0 31,0 25,0 23,8 VI. 27. 13 h 40,1 25,2 21,6 36,1 23,0 21,2 VI. 28. 13 h 44,0 27,0 22,6 43,9 24,6 21,9 VII. 1. 14 h 55,0 35,0 30,8 57,8 32,3 29,6 VII. 2. 13 h 55,2 33,5 29,7 54,8 31,2 29,0 VII. 3. 14 h 53,5 34,6 30,5 52,5 31,8 29,1 VII. 9. 14 h 56.3 35,3 32,3 56,1 34,0 23,0 VII. 17. 14 h 41,7 25,4 22,9 39,8 24,2 22,2 VII. 18. 15 h 45,1 29,4 25,6 44,9 27,3 24,9 VII. 19. 14 h 44,8 30,2 26,2 48,0 28,1 25,3 1958. VIII. 11. 14 h 48,1 31,5 26,4 53,0 31,3 26,3 VIII. 18. 13 h 50,0 29,8 25,5 47,4 29,3 27,4 VIII. 111. 15 h 42,1 31,3 28,1 49,5 32,5 28,8 VIII. 21. 14 h 39,9 27,0 23,3 36,5 26,5 24,6 VIII. 23. 13 h 35,8 27,5 23,5 32,3 21,0 24,1 VIII. 25. 12 h 44,8 28,2 23,8 44,2 27,1 23,4 VIII. 26. 13 h 33,8 24,7 22,5 30,4 24,1 21,8 VIII. 28. 12 h 46,0 24,5 21,3 42,8 23,3 21,7 IX. 3. 13 h 41,8 24,2 21,3 40,3 23,1 21,2 IX. 4. 13 h 42,0 23,8 21,0 38,4 23,0 20,3 IX. 9. 13 h 50,7 27,2 23,2 46,3 26,7 24,1 1959. VI. 18. 14 h 39,7 28,3 20,4 43,2 27,2 23,8 VI. 24. 13 h 43,8 29,7 ' 23,6 45,0 29,3 27,8 VII. 2. 14 h 31,5 24,0 19,1 36,0 23,5 22,0 VII. 3. 13 h 36,3 26,5 20,5 41,4 25,3 22,7 VII. 8. 13 h 41,9 31,2 23,7 45,0 30,4 28,2 VII. 14. 11 h 44,9 31,3 26,5 45,8 31,3 30,3 VII. 14. 13 h 41,4 32,5 26,9 43,4 31,8 29,4 VII. 27. 13 h 41,5 30,2 23,4 42,5 30,0. 28,0 VII. 28. 13 h 45,0 31,2 24,3 45,8 30,0. 28,5 VII. 30. 14 h 46,7 32,3 26,6 47,9 30,3 28,4 VII. 31. 12 h 38,1 28,4 24,8 38,9 28,2 25,4 Átlag 43,6 28,9 24,6 43,8 27,3 25,5 oka, hogy a talaj hőgazdálkodására a talajlazításon kívül elsősorban az időjárásnak van döntő szerepe. Már pedig az észlelést a legkülönbözőbb időjárásban is végeztük, hogy az adatokat összhatásukban szemlélhessük. Ez pedig azt mutatja, hogy az igen eltérő időjárás ellenére a nagyszámú észlelés átlagában a talajlazítás következtében a talaj megfelelő rétege melegebb, lejjebb haladva hűvösebb, majd ismét melegebb lesz, mint a tömör, műveletlen talaj. Különösen jól szemlélhetjük ezt grafikusan ábrázolva. 1. ábra. Az észlelési maximumok átlaga

A műveletlen talaj hőmennyiségét fokozatosan és egyenletesen adja át az alsóbb rétegeknek jó hővezető képességénél fogva. A lazított talajban a hő a legfelső szintben halmozódik fel, s onnan nagy részét a vele érintkező felszíni levegőnek adja át, másik része rosszabb hővezető képességénél fogva lasabban hatol lefelé. Hogy aztán 20 cm-es mélységben ismét a lazított talaj a melegebb, annak egyszerű oka az, hogy a lazítás következtében rossz hővezető felső szint az alsóbb szintek kisugárzását is gátolja. Mielőtt e törvényszerűség jelentőségét vizsgálnánk, nézzük meg, hogy napközben miként változik meg a talaj hőmérsékleti helyzetének képe. 20 22 2 6 3 0 32 34 36 38 4Ű 4 2 4 4 {959 I//21 8Ú~Hor Hapálaflan fal aj Lazított talaj 2 0 22 24 26 28 30 32 34 36 38 4D 42 4 4 /959 VI24. i6b 2 0 \ c m 2. ábra. A talaj hőmérsékletének változása a' nap három különböző szakaszában Kezdjük a déli időszakkal (2. ábra). Lényegileg ugyanazt a képet láttuk az 1. ábrán. Csupán itt a talaj alsóbb szintjében nagyobb az eltérés, mint az időszaki átlag esetében. A délutáni időszakban már megindult a legfelső szánt lehűlése. Mégpedig világosan láthatjuk, hogy kapálatlan talajon mennyivel erőtel-

jesebb ez a lehűlési folyamat, mint a lazított talajon. Nyilvánvaló, hogy az éj folyamán ez a helyzet szembetűnőbb lesz. Reggel nyolc órakor már erőteljes a felső réteg felmelegedése, még pedig a kapálatlan talajon ennek üteme gyorsabb. Mindez az előbb elmondottakkal tökéletesen egybevág. Itt aztán előáll az a jelenség, ami időjárási adottságaink között a talajlazítás igazi értelmét megadja. Nevezetesen az, hogy a lazított talajban a 10 cm körüli szint a leghűvösebb. Vagyis, amint az ábrán a nyilak jelzik a 10 cm szinthez mind felülről, mind alulról hőszállítás történik. Mivel a talaj levegő állandóan közel van a telítettséghez, az áramló levegő aránylag csekély lehűlése is megindítja a kicsapódási folyamatot. A gőznyomás következtében a párás levegő mindig a melegebb helyről a hűvösebb hely felé húzódik, s így a kicsapódás folyamatos lesz, mindaddig, míg a hőmérséklet ki nem egyenlítődik. Ez a folyamat éppen ott játszódik le, ahol a növény a legdúsabb hajszálgyökérzettel rendelkezik. A talajban lejátszódó kondenzációs folyamatot aszályos éghajlatunk alatt nem szabad lebecsülni (5). A nyári nagy szárazságok idején a talajharmat útján növényeink jelentékeny vízbevételhez jutnak (6). Minden olyan beavatkozás, amely ezt a folyamatot elősegíti, csak hasznos lehet. Nem vitás, hogy kultúrnövényeink legádázabb ellensége a gyom. Ennek igazolására elegendő egy pillantás a 3. ábrára. Ez az ábra a talajnedvességet 6 7 sú/y% Kapált talaj Gyomos talaj 3. ábra. A talajnedvesség kialakulása gyomos és kapált talajban mutatja be 1957. VII. 3-án délben. Amint a táblázatból látjuk, ezen a napon meglehetősen erős volt a felmelegedés. De nemcsak ezen a napon, hanem előtte is. Vagyis a vizsgálat egy száraz, meleg időszakra esik. A grafikonok futása igen jól szemlélteti, hogy a gyom milyen nagy mértékben kiszárítja a talajt éppen a gyökérzónában. De azt is látjuk, hogy a kapált talaj nedvességének változása milyen jól megegyezik a hőmérséklet alakulásával. Meg kell említeni még egy dolgot. A lazított talaj gyorsabban veszi fel a csapadékot, kisebb az elfolyás, több nedvességet tud tárolni. Ennek részletesebb ismertetése azonban meghaladja ennek a dolgozatnak a témakörét. Látjuk tehát, hogy a kapálásnak a gyomirtáson kívül milyen messzemenő jelentősége van a talaj hő- és ezen keresztül vízgazdálkodására. Hogy aztán ez a hatás klimatikus adottságaink között a különböző időjárási, helyzetekben a

különböző növényeknél milyen jelentőségű, mikor és milyen mérvű talaj lazítás szükséges, s az így nyert előny arányban van-e a munkaráfordítással, ma még nem tisztázott kérdés. A jövő kutatásának feladata e tekintetben is tiszta képet teremtem. Mindaddig, míg ez megtörténik, vegyszeres gyomirtás esetén sem hanyagolhatjuk el a talaj megfelelő porhanyítását. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Győrffy: Különböző nézetek a kukorica-kapálás céljáról és hatásáról. 2. Papp L.: Az erdészeti meteorológiai kutatás jelentősége. Az Erdő, 1957. 9. sz. 3. Papp L.: A kapálás és gyomirtás hatása a talajklímára. Előadás az OEE szegedi helyi csoportjánál 1958. V. 22-én. 4. Kreybig L.: A talajok hő- és vízgazdálkodása. Bpest, Mezőgazdasági Kiadó, 1951. 5. Szabados A.: A földalatti harmat képződése és jelentősége. Időjárás. 1949. január február. 6. Lebegyev, A. F.: Die Bewegung des Wassers in Boden und im Untergrund. Zeitschrift für Pflanzennahrung, Düngung und Bodenkunde X. Band. 1927/28. Berlin. 7. Trénel, M.: Über Kondensations Vorgange im Boden. 1954. Leipzig. Vegyszerek alkalmazása az erdőművelésben VLASZATY ÖDÖN A vegyszeres gyomirtás évről évre nagyobb tért hódít. Dr. Ubrizsy Gábor Kossuth-díjas közlése szerint hazánkban a gyomok egy-egy kultúrában akkora kárt okoznak, mint a kártevők és betegségek együttvéve. Külföldi adatok szerint pedig még ennél is nagyobb a gyom okozta kár. A vegyszeres gyomirtásban elsősorban a mezőgazdaság érdekelt. Lényegesen nagyobb területen termel és nevel olyan növényeket, amelyeknek egész fejlődési idejük alatt a gyomok igen komoly vetélytársai. Sőt, ha a vetélkedésbe nem avatkozunk bele, abból mindig a kisigényű, életrevalóbb gyom kerül ki győztesen. Az elmúlt évtizedekig a gyomokat úgyszólván csupán mechanikai módszerekkel irtották. A nagyarányú iparosodás folytán az ipar mind több és több munkáskezet vett igénybe és így mind kevesebb jutott a növénytermelő gazdaságoknak. Az ésszerűséggel párosult kényszerűség sürgette, elsősorban a mezőgazdaságot, a hatásosabb és olcsóbb gyomirtásra. Ekkor fordult a mezőgazdaság figyelme a gyomirtó vegyszerek felé s a vegyszeres gyomirtásnak ma is a mezőgazdaság az úttörője. Amint az ma már köztudomású, kétféle gyomirtást alkalmazunk: a totális- és szelektív gyomirtást. Előbbi minden növényt elpusztít, s olyan területen alkalmazzuk, ahol kultúrnövény még nincs megtelepítve, vagy ahol növények jelenléte nem kívánatos (utakon, vasúti pályatesteken, erdőgazdaságokban beerdősítésre váró elgyomosodott területeken, csemetekertek erősen fertőzött tábláiban, amelyeket egy évre kikapcsolunk a csemetetermelésből stb.). A szelektív vegyszerek hatására a kultúrnövények megmaradnak, a gyomok elpusztulnak (pl. csemetekertekben, beerdősített területeken alkalmazhatjuk). Az ERTI 1954 óta foglalkozik a vegyszeres gyomirtással. Mindkét módszert alkalmazza, sajátos viszonyainak megfelelően. Az erdőtelepítő állandó, egyre súlyosbodó gondja a tarackbúzával és siskanáddal, tehát a nehezen pusztítható egyszikűekkel -fertőzött, beerdősítésre váró területek gyomtalanítása. Ezért kezdtük meg kísérleteinket a lágyszárú gyomok totális irtásával". Ma már ismerjük a biztos módszereket. Az alkalmazható vegyszerekről s azok felhasználási módjáról az Erdészeti Kutatások 1957. évi 1 2. számában már beszámoltam. A gyakorlat részére akkor a nátriumklorátot találtuk a legalkalmasabbnak. Jó eredménnyel, lényegesen kisebb munkaerővel és költséggel gyomtalanították nátriumkloráttal a kámoni arborétum útjait. Az utak még egy év után is gyommentesek, míg a vegyszeres kezelés előtt minden eső után sarabolni kellett. 1959-ben vegyszerekkel állítottunk be kísérleteket annak érdekében, hogy a totális gyomirtást hasonló üzembiztonsággal még olcsóbban oldjuk meg. Eredményes kísérleteket végeztünk a Simazin vegyszerrel, mellyel totális, de megfelelő kisebb adaggal szelektív gyomirtás is végezhető. Amíg az eddig alkalmazott nátriumklorát vízben oldódó anyag és így a vízzel együtt a talaj mélyebb rétegeibe is lejut, addig a