Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Konzulens Dr. Váradi Erika A mentális zavarokkal küzdő elkövetőkkel szemben alkalmazott speciális szabályozás a büntetőjogban Gál Nikolett A3DEZ3 Miskolc 2016.
University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology Consultant Erika Váradi Dr. Special regulations in criminal law for offenders with mental disorders Nikolett Gál A3DEZ3 Miskolc 2016. 2
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 4 1. Kóros elmeállapot, mint büntetőjogi fogalom 6 1.1. Büntetőtörvénykönyv szabályozása 6 1.2. A kóros elmeállapot leggyakrabban előforduló típusai 7 1.3. Az orvostudomány és társtudományok kapcsolódása a joghoz 9 2. A kriminálpszichológia és az igazságügyi elmekórtan 10 2.1. Deviáns viselkedésről általában 11 2.2. A személyiségzavarok eredete 12 3. A személyiségzavarok meghatározása 13 3.1. Paranoid személyiségzavar 13 3.2. Szkizoid személyiségzavar 15 3.3. Szkizotíp személyiségzavar 15 3.4. Antiszociális személyiségzavar 16 3.5. Borderline személyiségzavar 17 3.6. Hisztrionikus személyiségzavar 18 3.7. Nárcisztikus személyiségzavar 19 3.8. Dependens személyiségzavar 19 3.9. Bipoláris zavarok 21 3.10. Szkizofrénia 22 3.11. Epilepszia 22 4. Történeti előzmények 23 4.1. A kóros elmeállapot büntetőjogi előzményei 24 4.2. Az elmebetegség kezelésének történeti előzményei 27 5. Az IMEI-ben történő gyógykezelés feltételei és szabályozása 28 5.1. A beszámíthatóság véleményezéséről általában 28 5.2. Szakértői tevékenység 29 5.3. Az IMEI-ben történő kezelés szabályozása 34 5.4. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata 39 5.5. A kényszerítő eszközök alkalmazása 40 5.6. Összegezve az IMEI-ben történő kezelés 41 6. A mentális betegségek kezelése és új intézmények létesítése 41 7. IMEI által végzett retrospektív felmérés 42 ÖSSZEGZÉS 43 IRODALOMJEGYZÉK 46 JOGSZABÁLYJEGYZÉK 48 HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE 49 3
Bevezetés Szakdolgozatom témája a mentális zavarokkal küzdő elkövetőkkel szemben alkalmazott speciális büntetőjogi szabályozás. Olyan kóros elmeállapotok kerülnek bemutatásra, melyek befolyásolják az elkövető cselekedeteit, azonban büntetőjogi felelősségre vonása vitatott, vagy éppen az adott mentális zavar nem releváns az ügy megítélésében, végül akár eme állapot a büntethetőséget is kizárhatja. Emiatt fontos a büntethetőséget kizáró kóros elmeállapot és a beszámítási képességet befolyásoló, vagy korlátozó tudatállapotok elhatárolása. Az elkövetés pszichológiai háttere és okai mellett, kifejtésre kerülnek azok a kóros elmeállapotba tartozó megbetegedések, amelyek büntetőjogilag értékelendők. Ezen betegségek, mind a büntetőjogban előforduló kóros elmeállapotok, mind az orvostudományban használt diagnózisok oldaláról egyaránt kifejtésre kerülnek. Tekintettel arra, hogy a megbetegedések között a legtöbb, olyan pszichiátriai kórkép, mely az elkövető büntethetőségét kizárja, fontos azon kórképek ismertetése is, amelyek bár nem zárják ki a büntethetőséget, de mentális zavarnak minősül, emiatt befolyásolhatja az elkövető magatartását. Mindkét esetben, fontos a pszichiátriai betegség felismerése mellett, a kezelése is, amelyekről a hazai büntetőjogi jogszabályok is rendelkeznek. Ennek oka, hogy a mentális zavarban szenvedő elkövető kényszergyógykezelése szükséges és elengedhetetlen társadalmi érdek. A kényszergyógykezelés végrehajtásának intézményi bemutatása, jellemző feladata, illetve ennek szabályozása is bemutatásra kerül. Így az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (továbbiakban IMEI) működésének szabályozása. Összefoglalva jelenik meg a jog és az egészségügy különös kapcsolata. A megjelent szakirodalom és a hatályos jogszabályok ismertetésén keresztül képet kapunk két szakterület szoros összefonódásáról és kapcsolatáról. Mindezek mellett fontos megemlíteni, hogy a jelenlegi egészségügyi intézményes nehézségek minden ágazatot érintenek, így a pszichiátria szakterületét is. Az egészségügyi intézmények bezárása, továbbá osztályok megszüntetése a pszichiátriai osztályokat is érinti. Ezzel párhuzamosan a betegek száma azonban folyamatosan nő, ezzel együtt azon betegek száma is, akik valamilyen kezeletlen, nem felismert vagy már kezelt pszichiátria megbetegedésben szenvednek és ezen 4
állapotukban követnek el bűncselekményt. Emiatt szeretném összefoglalni, azokat a mentális zavarokat, melyek jogilag büntethetők, vagy éppen a büntethetőséget kizárják, továbbá bemutatásra kerül az IMEI összetett feladatai és annak szigorú szabályozása, mely intézmény országos lefedettséggel, mindösszesen 311 ágyszámmal, milyen szakmai, etikai, társadalmi és jogi kötelezettségekkel bír. A társadalom által elítélt pszichiátriai betegségek, továbbá egy bűncselekmény elkövetéséhez társuló kirekesztettség, a kóros elmeállapotban elkövetett bűncselekmény esetében kumulálódik. Kiemelt szerepe van a mentális zavar gyógyításának, a további bűnelkövetés megelőzésének, és nem utolsó sorban a betegség időbeli észlelésének és kezelésének, amellyel akár egy bűncselekmény elkövetését is meg lehet akadályozni. Emiatt elengedhetetlen, olyan tudományterületek (így például a büntetőjog, az orvostudomány, a pszichológia, a kriminológia stb.) együttműködése, melyek segítik ezen elkövetői kör sajátosságainak megismerését, felismerését, kezelését, ezáltal csökkentve azon esetek számát, amelyben kóros elmeállapot miatt történik egy bűncselekmény elkövetése. Továbbá kiemelendő, hogy azon személyek, akik valamilyen mentális zavarban szenvednek, és ebben az állapotukban követnek el bűncselekményt érdekük, illetve a közösség érdeke is, hogy amikor a gyógykezelés, kényszergyógykezelés megszűnése után újból visszakerülnek a hétköznapokba, megfelelően tudjanak integrálódni. 5
1. Kóros elmeállapot, mint büntetőjogi fogalom Az alábbiakban kerül kifejtésre a büntetőjog által meghatározott kóros elmeállapot fogalma, és annak tartalmi elemei. Fontos a büntetőjogban, illetve az igazságügyi orvos szakértő által használt szakkifejezések és a pszichiátriában ismert elnevezések közötti különbségtétel. Ennek oka, hogy az orvostudományban használt mentális zavarok elnevezései és csoportosításaik, nem minden esetben azonosak, a büntetőjogban használt rendszerezéssel. Olyan betegségek jelennek meg, melyek büntetőjogilag relevánsak egy bűncselekmény elkövetése szempontjából. A kiindulópontot a büntetőjog, azon belül a Büntető törvénykönyv adja. 1.1. Büntetőtörvénykönyv szabályozása A hatályos 2012. évi C. törvény a Büntetőtörvénykönyvről (továbbiakban Btk.) alapján nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. 1 Ezen rendelkezés értelmében a kóros elmeállapotot büntethetőséget kizáró okként szabályozza a Btk. Továbbá a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. 2 A Btk. rendelkezése értelmében az elkövető beszámítási képességét a kóros elmeállapot csupán korlátozza. Továbbá a Btk. értelmében személy elleni erőszakos közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelést kell elrendelni, ha elmeműködés kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. 3 A törvény meghatározza a kényszergyógykezelés elrendelésének okait, amely szerint az elmeműködés zavara, a személy társadalomra veszélyessége, az ismételt elkövetés lehetősége, 1 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 17 (1) 2 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 17. (2) 3 2012. évi c. törvény a Büntető Törvénykönyvről 78. (1) 6
maga a cselekmény súlya és minimum büntetési tétele is feltétele a gyógykezelésnek. Annak, hogy valakit bűncselekmény elkövetése miatt felelősségre lehessen vonni, alapvető feltétele, hogy az elkövető beszámítási képességgel rendelkezzen. Azt kell vizsgálni, hogy az elkövető képes volt-e cselekménye következményeinek felismerésére vagy e felismerésnek megfelelő cselekvésre. A beszámítási képességet kizáró, a psziché kóros működését megalapozó biológiai okokat a Btk. a kóros elmeállapot gyűjtőfogalmában foglalja össze. Azonban önmagában a kóros elmeállapot, nem jelenti azt, hogy az elkövető eleve mentesül a felelősségre vonás alól. 4 Ezen a ponton lép be az orvostudomány az igazságszolgáltatás zárt rendszerébe. A bűnüldözési szerveknek, a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek és a bíróságnak nem feladata orvosi szempontból megítélni, diagnosztizálni az elkövető pszichés állapotát. Ezért szükség van szakmai ismeretekkel rendelkező orvos szakértők bevonására a büntetőeljárás és büntetés végrehajtás menetébe. 1.2. A kóros elmeállapot leggyakrabban előforduló típusai A Btk. a kóros elmeállapot jelentését nem magyarázza, azonban a Btk. miniszteri indoklásában kifejtésre kerül az öt leggyakoribb pszichés zavar illetve kórok, melyek kizárhatják vagy korlátozhatják az elkövető belátási képességét. Ezen indoklás értelmében a kóros elmeállapotot a következő elnevezések alapján rendszerezi. Az első csoport, az elmebetegség (pszichózis), ami általában tartós megbetegedés, amelyben a magasabb rendű idegműködésben súlyos zavarokat idéz elő, és amely többek között az abban szenvedő személy gondolati, akarati, értelmi, érzelmi és indulati világára is kihat. 5 Az orvostudomány által megkülönböztetett pszichózis formák közé tartozik a hasadásos elmezavar, a mániás-depresszió, a bénulásos elmezavar, a paranoia illetve bizonyos esetekben az epilepszia. 6 4 Görgényi Ilona Gula József Horváth Tibor Jacsó Judit Lévay Miklós Sántha Ferenc Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Wolters Kluwer, Budapest 2014, 206.o. 5 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele 6 Görgényi Ilona Gula József Horváth Tibor Jacsó Judit Lévay Miklós Sántha Ferenc Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Wolters Kluwer, Budapest 2014, 207.o. 7
A második csoport a gyengeelméjűség (oligophrenia). Nem betegség, hanem az értelmi teljesítőképesség csökkent állapota, amelynek oka lehet az agy veleszületett vagy esetleg a gyermekkorban szerzett károsodása. 7 Az orvostudomány a gyengeelméjűséget súlyossági mértékük szerint három csoportra osztja: idiotizmus, imbecillitás és a debilitás. Fontos megjegyezni, hogy a debil személyek gyakran rendelkeznek beszámítási képességgel. 8 A súlyosabb fokban gyengeelméjű az élet minden területén csak korlátozott szellemi tevékenységre képes, értelmi, akarati, érzelmi színvonala alacsony. 9 A harmadik csoport a szellemi hanyatlás (dementia), ezen betegségben a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség különböző kórokú és mértékű, olykor csak az értelmi működés bizonyos körére kiterjedő, végleges, visszafordíthatatlan, többnyire előrehaladó csökkenése. 10 A negyedik csoport a tudatzavar, amely általában időleges, múló jellegű, oka lehet a központi idegrendszer megbetegedésein kívül mérgező anyagok fogyasztása (kábítószer, alkohol), illetőleg bizonyos élettani folyamatok következményeként is előfordulhat. Az indulatok általában beszűkítik a tudatot, de pszichiátriai szempontból ez nem értékelhető a beszámítási képességet korlátozó vagy kizáró tényezőnek. A bírói mérlegelés hatáskörébe tartozó méltányolható okból származó erős felindulásban elkövetett emberölés, ezért nem feladata a szakértői véleményezésnek. A tudatzavar megállapításánál, fontos szempont annak súlyossága, illetve hogy beszámíthatóságát ez az állapot mennyire korlátozta. 11 A beszámíthatóságot súlyosabb formájú személyiségzavar is befolyásolhatja. Büntetőjogi szempontból ennek egyik legjelentősebb formája a pszichopátia. A pszichopátia nem betegség, hanem olyan személyiségtorzulás, amely a társadalmi elvárások szempontjából elégtelen magatartáshoz vezethet. A személyiségzavarok biológiai és környezeti tényezők hatására alakulnak ki, a személyiség összetevői nem illeszkednek harmonikusan egymásba, ez a kiegyensúlyozatlan állapot teremti meg egyes esetekben a társadalmi szabályokhoz való alkalmazkodás nehézségeit, különösen testi-lelki megterhelések idején. Az ilyen dekompenzációk lehetnek olyan fokúak, amelyek kimerítik a kóros lelki reakciók, pszichés 7 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele 8 Görgényi-Gula-Horváth-Jacsó-Lévay-Sántha-Váradi: i.m., 207.o. 9 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele 10 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele 11 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele 8
állapotok fogalmát, és olyan mértékűek lehetnek, hogy a beszámíthatóságot enyhe vagy súlyosabb fokban korlátozzák, kivételesen kizárását eredményezhetik. 12 1.3. Az orvostudomány és társtudományok kapcsolódása a joghoz A forenzikus pszichiátria az orvostudomány, azon belül a pszichiátria kapcsolódása a hazai jogrendszerhez. A forenzikus pszichiátria magába foglalja a büntetendő cselekményt elkövetett betegek igazságügyi pszichiátriai véleményét, a kóros elmeállapotú beteg gyógykezelését, a bűnismétlés lehetőségének becslését és annak megelőzését, a pszichiátriai ellátás során észlelt erőszakos magatartás észlelését, az aktuális jogszabályok és orvos etikai álláspontok közötti ellentmondások feloldására irányuló törekvéseket, módszertani anyagok kidolgozását, konzultációk biztosítását társszakmákkal, továbbá a terület tudományos művelését és oktatását. Az igazságügyi pszichiátria nem csupán a kóros elmeállapot diagnosztizálására, hanem olyan kutatásokra is hangsúlyt helyez, amelyek segítenek megismerni a bűnözővé válás okát vagy éppen bűnöző személyiség kialakulását. A büntetőeljárás során a jog szakértő bevonását kezdeményezi, ennek egyik kötelező esete a kóros elmeállapot esetében elmeorvos bevonása. A pszichiáter szakértő a büntetőeljárás során két fő feladatot lát el. Az egyik az elkövető beszámíthatóságának véleményezése, továbbá a kényszergyógykezelés kérdésében állásfoglalás nyújtása. 13 Az igazságügyi pszichiátriáról összegezve elmondható, hogy gyakorlatát az adott ország jogrendje erősen meghatározza. 14 Továbbá az éppen hatályos jogszabályok keretet adnak a különböző szaktudományok eljárásainak és módszereinek alkalmazására és annak továbbfejlesztésére. A két egymástól elkülönülten működő terület közös metszéspontja éppen a kóros elmeállapot felismerése. A mentális zavarral küzdő elkövetővel szemben alkalmazandó speciális eljárások, a büntetőeljárás és a büntetés végrehajtás során. Fontos megjegyezni, hogy az orvostudományon kívül más szakterületek is segítik a jog fejlődését ezen a speciális területen. Itt szükséges megemlíteni a 12 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. sz. módszertani levele 13 Füredi János Németh Attila A pszichiátria magyar kézikönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest 2015., 688-697 o. 14 Füredi János Németh Attila Tariska Péter A pszichiátria rövidített kézikönyve, Medicina könyvkiadó, Budapest 2007., 591.o. 9
kriminálpszichológia és a kriminológia különálló tudományát, illetve szakterületükön végzett kutatásokat és azok eredményeit. A kriminálpszichológia a pszichológia alkalmazott szakága, a bűncselekmény és a tudatállapot közötti szoros összefüggéseket vizsgálja, pszichiátriai értelemben vett kóros folyamatokat, amelyek akár antiszociális cselekedetekhez vezethetnek, és mely kórképek érintik a beszámíthatóságot. 15 Továbbá azokat az ép tudatállapotú, beszámítható elkövetőket vizsgálja, akik értelmi és cselekvőképességük teljes birtokában ismerik és megértik a társadalomban való együttélés szabályait és normáit, ezeket a szabályokat azonban valamilyen okból nem tartják be, nem követik. Ennek következménye, hogy valamilyen bűncselekményt, deliktumot követnek el. Érdemes megjegyezni, hogy a bűnelkövetők nagy része a deviáns személyiségalakulás, illetve a deviáns magatartás kategóriájába sorolhatók. 16 A kriminológia alapvetően tapasztalati társadalomtudomány, mely interdiszciplináris tudásanyagát a bűnözésről, a bűnelkövetőkről, az áldozatokról, a bűnözési kontroll intézményeiről multidiszciplináris kutatásokkal gyűjti. 17 Feladata az ismeretek gyűjtése, empirikus kutatások folytatása, többek között a bűnözői emberi magatartásról, az elkövető személy individuál-pszichológiai jellegzetességeiről. Továbbá feladata még adatok gyűjtése és szolgáltatása, és a gyakorlati kutatások folytatása, mely a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás összefüggéseire keres tapasztalati ismereteken nyugvó választ. 18 2. A kriminálpszichológia és az igazságügyi elmekórtan Az előzőekben részletezve lettek a büntetőjog által nevesített pszichiátriai megbetegedések. Fent említett tudományterületek segítségével jelen fejezetben olyan pszichiátria betegségek kerülnek bemutatásra, melyek nem a büntetőjog által használt kóros elmeállapotra vonatkozó kategóriákat tartalmazza, azonban azokat magába foglalja, tartalmi szempontból megegyeznek. Ezen 15 Popper Péter: A rejtőzködő lélek keresése Pszichológiai írások, SAXUM, Budapest 2012., 321.o. 16 Lénárd Ferenc: Alkalmazott pszichológia, Gondolat, Budapest 1984., 455.o. 17 Gönczöl Katalin Kerezsi Klára Korinek László Lévay Miklós Kriminológia-Szakkriminológia, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2006., 27-28.o. 18 Gönczöl Kerezsi Korinek Lévay: i.m., 31.o. 10
megbetegedések az orvostudomány, azon belül a pszichiátria által ismert elnevezések, típusok és osztályozások. Hasonlóan a büntetőjog által használt megbetegedésekhez, ezek is korlátozhatják, vagy kizárhatják az elkövető beszámítási képességét. Ezen kóros mentális állapotok, pszichiátriai megbetegedések kizárólag a jogi vonatkozások szempontjából kerülnek kifejtésre. 2.1. Deviáns viselkedésről általában Amennyiben egy viselkedés számottevően eltér a társadalmilag elfogadhatónak ítélt viselkedéstől, akkor abnormálisnak, devianciának, vagy betegségnek tartják, ebből következik, hogy a társadalmi értékrendtől függően kezelendő vagy büntetendő. Az évszázadok során a normalitás büntetőjogi megítélése nagyon eltérő. Spárta ókori görög államában természetesnek minősült a nem teljesen egészséges újszülöttek megölése. Ma ez a magatartás szándékos emberölésnek minősíthető. Továbbá nemcsak koronként, hanem azonos korban különböző társadalmi csoportok körében is szélsőségesen eltérő lehet, mit tekintenek bűncselekménynek és mit nem. 19 A devianciák valamennyi formája összetett szocializációs zavarra vezethető vissza. Kialakulásában az egyén egész múltja, fejlődéstörténete szerepet játszik. Nem csupán egyszeri ártalmas hatás, csábítás váltja ki az ilyen viselkedésmódot, hanem az egyéni életelőzmények tehetik fogékonnyá a személyiséget a devianciára. 20 A devianciák, kórós elmeállapotok kialakulásával, okaival kapcsolatban az idők során különböző elméletek alakultak ki. Ezen nézetek közös vonása, hogy a mentális zavar alatt, nem pusztán genetikai defektust, szervi vagyis idegrendszeri elváltozást értenek, hanem mindegyikben megjelenő a személyiségfejlődésben bekövetkezett a zavart, azaz az elsődleges és másodlagos szocializációs folyamatok sérülését is. Ezzel hangsúlyozva, hogy nem csupán biológia, élettani okok határozhatják meg a személyiség ilyen fajta torzulását, hanem a környezet direkt és indirekt hatása is befolyásolja a mentális zavar kialakulását. Magát a mentális zavart a különböző tudományterület megközelítése szerint is lehet differenciálni. 19 Fekete Mária Dr. Grád András Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak, hvgorac, Budapest 2002., 57.o. 20 Dr. Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1977., 119.o. 11
2.2. A személyiségzavarok eredete A kriminalitás szempontjából veszélyeztető személyiségzavarokat három tényező együttes megléte hozhatja létre. Az első feltétel a kriminális személyiség általános éretlensége, a személyiségfejlődés elakadása következtében. A második faktor a morális defektus, vagyis a viselkedést szabályozó saját erkölcsi normák hiányos vagy torzult volta. Az utolsó elem a nagy intenzitású agresszív telítettség, melynek társadalmilag elfogadható megoldási lehetőségei hiányoznak. 21 A személyiség sérültségét kifejező kriminális, antiszociális viselkedés sokféle bűntényben realizálódhat, így például a szökés, a lopás, a csavargás, továbbá az erőszak különböző formái. Amikor egy fiatal bűncselekményt követ el, már csak a végeredmény látható, az út, amely a tettig elvezette rejtve marad. A gyermek azért lehet hajlamos a bűnözésre, mert értelmi fejlődése nem megfelelő, érzelmi életének fejlődése sérült. Továbbá gyenge és elégtelen az énrendszerének szervezettsége, differenciálatlanok a szorongáscsökkentő és az énvédő technikái. Jellemző még, hogy nincs megfelelő érték és normarendszere, alacsony a lelkiismereti kontrollja, és a feszültségtűrése, nem tudja késleltetni vágyainak megvalósítását, infantilisan mohó, és esetleg a frusztrációkra azonnali agresszióval tanult meg válaszolni, ennek oka, hogy kevés érzelmet kapott a családjában, ezt pótolja más úton, egyben antiszociális magatartásával bosszút áll környezetén. 22 Fontos megemlíteni, hogy a gyermekkorban ért traumás élmények, elhanyagoltság felderítése, azon helyzetek felismerése nehéz feladat. Amennyiben már gyermekkorban bekövetkezett személyiségtorzulás nem felismert, annak következményei előfordulhat, hogy csak felnőttkorban, valamilyen kóros elmeállapotban elkövetett bűncselekmény miatt elrendelt orvosi szakértői vizsgálat alkalmával derül ki. Függetlenül a szülők iskolázottságától és a gyermek congenitális ártalmaitól, felbecsülhetetlen szerepe van a gyermek számára, hogy optimális környezetben nevelkedjen. 21 Lénárd: i.m., 470.o. 22 Dr Bagdy: i.m., 124.o. 12
3. A személyiségzavarok meghatározása A kóros elmeállapotok és azok jellemzőinek ismerete a büntetőjog számára is elengedhetetlen. Ezen betegségek tipikus megjelenési formái a büntetlen előéletű személyek körében is előfordul, és ismert. Ezen személyek közül nem mindegyik válik bűncselekmény elkövetőjévé, valószínűsíthető, hogy egy részük sohasem fog bűncselekményt elkövetni, függetlenül attól, hogy az alább felsorolt kórképek egyikében szenved. Annak, hogy nem mindegyik mentális zavarú beteg lesz bűncselekmény elkövetője, több oka is lehet, például időben felismert és kezelt személy esetében, aki betegségtudata miatt tisztában van a kezelés fontosságával, és a gyógyszeres terápia szükségszerűségével. A személyiségzavarok súlyosságának, kártékonyságának mértéke igen eltérő. A típusok elkülönítése a jellegzetes, visszatérő viselkedési minták alapján is meghatározható. Így három nagy csoport különíthető el. Az első csoportba a különc viselkedéssel, érzelmi visszahúzódással jellemzett személyiségzavarok tartoznak, ezek közül kiemelendő a paranoid, a szkizoid és a szkizotíp személyiségzavar. A második csoportba a kiszámíthatatlan, teátrális viselkedéssel, érzelmi-indulati túlfűtöttséggel jellemzett személyiségzavarokat lehet sorolni. Ilyenek például az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus személyiségzavarok. Végül az utolsó csoportba a szorongással, félénk viselkedéssel jellemezhető személyiségzavarok tartoznak. Ezek közül például az elkerülő, a dependens és a kényszeres személyiségzavarok. 23 3.1. Paranoid személyiségzavar A paranoid személyiségzavar nagymértékben befolyásolja az egyént, hogy különféle jogi eljárások alanyává váljon. Ezen betegségben szenvedő személyek, nagy késztetést éreznek a vélt igazuk bármi áron történő érvényesítésére, akár gátlástalanul kezdeményeznek jogi eljárásokat, melyek kimenetelét azonban képtelenek objektíven megítélni, ennek következtében gyakran kudarcot vallanak. A kudarcokat azonban nem képesek elfogadni, hanem vagy az igazságszolgáltatás 23 Fekete: i.m., 160-161.o. 13
hibájának vélik, vagy összeesküvés részének képzelik. A paranoid személyiségzavarral küzdő személy, képtelen elfogadni a számára előnytelen döntést, ennek ellenére képes arra, hogy egész életen át egy adott üggyel foglalkozzon. Ezen betegekre jellemző, hogy alanyai lehetnek közigazgatási, munkaügyi, szabálysértési, és büntető ügyeknek. 24 Bizonyos paranoid zavarok altípusaiban olyan magatartást is kifejthetnek, melyek akár önmagukra, akár a közvetlen környezetükre káros, veszélyes lehet. Általában a személyiségük megtartott. Ezen személyekkel való kontaktus felvételt nehezíti a nagyfokú bizalmatlanságuk és a gyanakvásuk. Az első alcsoport az erotomániás típus, akinek téveszméje egy másik ember iránta érzett szerelme. Általában ezek a személyek minden cselekedetben megerősítést éreznek, előfordulhat, hogy a vélt szerelmes személyt minden kommunikációs csatornán zaklatják, akár agresszív cselekedeteket is végrehajthatnak téveszméik miatt. A második csoport a grandiózus típus, akik gyakran Istennel vagy a természetfelettivel való közvetlen kapcsolatukat hangoztatják, és gyakran válik belőlük vallási szekta vezető. A harmadik csoport a féltékenységi típus. Ebben a paranoid zavarban szenvedő beteg meg van győződve arról, hogy házastársa vagy élettársa hűtlen. Általában férfiakat gyakrabban érint, esetenként kapcsolódva az alkoholizmussal. A betegségben szenvedő személyek téveszméik hatására agresszív, korlátozó magatartást tanúsítanak a házastárssal vagy az élettárssal szemben. Jellemző az élettárs vagy házastárs folyamatos megfigyelése, ellenőrzése. 25 Cselekményeik általában erőszakosak, brutálisak, a cselekvő általában beszámíthatatlan, kényszergyógykezelése indokolt. A perlekedési tébolyban szenvedők a hatóságoknak jelentenek komoly problémát, gyakran követnek el becsületsértést, rágalmazást, hamis vád bűncselekményét, vagy életveszélyes fenyegetést. 26 negyedik csoportba a perzekutoros típus tartozik, amely a leggyakoribb paranoia forma. A téveszmék a vonatkoztatásos, a megfigyeléses tartalmaktól, az üldöztetéses, a mérgeztetéses és a megöléses téveszmékig terjedhetnek. A téveszme középpontjában valamilyen igazságtalan sérelem áll, amelyet jogi úton akar kiegyenlíteni. Ez által különböző hatóságokat, bíróságokat keres fel és zaklat 24 Fekete Dr. Grád: i.m., 163-164.o. 25 Füredi Németh: i.m., 248-250 o. 26 Bálint Máté Mór: A kóros elmeállapot a statisztika tükrében. In: Bűnügyi tudományok 2015.02.27. http://epa.oszk.hu/02500/02567/00001/pdf/epa02567_studia_iuvenum_iurisperitorum_1_2001_1 79-359.pdf 180-181. o. A 14
beadványaival (paranoia querulatorica). Az utolsó csoportba a szomatikus típus tartozik, amelyben a téveszme testi működéssel vagy érzékeléssel függ össze. A betegek a különböző típusú megbetegedésekhez téveszmés szinten ragaszkodnak, ezektől eltéríteni nem lehet. 27 3.2. Szkizoid személyiségzavar Klinikai sajátossága, hogy a betegek érzelmileg hidegek, tartózkodóan elkülönülőek, zárkózottak, humortalanok és befelé fordulók. Gyakori, hogy egész életükben magányosak, nem kötnek házasságot, hobbijaik is magányos időtöltést jelentenek. Szexuális érdeklődésük csökkent, általában kerüli az emberekkel való konfliktust. A szkizoid személyiségzavar az átlagpopuláció 5%-át érinti, a férfi-nő arány 2-1. 28 A szkizoid személyiségzavarra jellemző továbbá a szociális visszahúzódás, a közönyösség mások visszajelzései iránt. Érzelmeik kifejezési képessége beszűkült, csökkent örömérzés jellemzi. Hiányzik a más emberek felé megnyilvánuló bizalom és empátia. Érzéketlenek a szociális normák iránt. Ezzel párhuzamosan élénk érdeklődést mutatnak a metafizikai és tárgyi világ iránt, ebből következik, hogy fantáziatevékenységük fokozott. 29 Ritkán fordulnak elő jogi eljárásokban, az alapbetegségből adódó visszahúzódó magatartásuk miatt. Bűncselekményeket nem követnek el, pereket nem indítanak. 30 3.3. Szkizotíp személyiségzavar A szkizotíp személy - betegségéből adódóan - hajlamos a környezetében élő emberek viselkedésének teljesen téves jelentést tulajdonítani. A betegek bizarr és különc magatartást mutatnak, beszédük furcsa és elvont lehet, öltözködésük szokatlan, gyakran meglepő. Mélyen hisznek a telepátiában, hajlamosak lehetnek a vonatkoztatásos, furcsa gondolatokra, kóros jelentőséget tulajdonítanak dolgoknak, gyakran szokatlan percepciós zavarról számolnak be. A szkizotíp 27 Füredi Németh: i.m., 248-250 o. 28 Füredi Németh: i.m., 435.o. 29 Csernyikné Dr. Póth Ágnes Fogarasi Mihály Ph.D Kriminálpszichológia, Rejtjel Kiadó, Budapest 2006., 137.o. 30 Fekete: i.m., 167.o. 15
zavar a populáció 2-3%-át érinti. 31 A valóságtól elrugaszkodott gondolkodásukra tekintettel a tetteik a külvilág számára nem láthatók előre, ami fokozza veszélyességüket. Általában az e kórképben szenvedőkre nem jellemző a bűncselekmények elkövetése, veszélyességük inkább kiszámíthatatlanságukból fakad. Nem követnek el több családon belüli erőszakos cselekményt, mint akik nem szenvednek mentális zavarban, azonban a reakciója bizonyos helyzetekben előreláthatatlan. Ebből adódóan beszámítási képességük korlátozott, vagy akár kizárt is lehet, mely alapján akár büntethetőséget kizáró kóros elmeállapotról is beszélhetünk. 32 3.4. Antiszociális személyiségzavar Az antiszociális személy kialakulásának egyik magyarázata szerint, számos bizonyíték szól amellett, hogy az antiszociális viselkedésnek genetikai háttere van, azonban ez csupán a fokozott hajlamot jelenti. Ahhoz, hogy maga a személyiségzavar kialakuljon kedvezőtlen környezeti hatásoknak is jelen kell lenniük. Azon férfiak, akiknek kromoszóma rendellenesség miatt nemi kromoszómájuk megduplázódott, agresszívabbak, erőszakosabban viselkednek. A genetikailag meghatározott személyiségjegyek mellett a frontális lebenynek fontos szerepe van a viselkedés kialakításában, ezen terület károsodása esetén antiszociális személyiség alakulhat ki. Másik nézőpont szerint a kisgyermek esetében az anya tartós hiánya következtében, az endorphintermelés csökken, emiatt nincs meg a megfelelő hormonszint a feszültségoldásra, így a gyermek idegrendszere megerősítés hiányában saját maga állítja elő a kémia anyagot. Ennek következtében az ilyen gyermek ahhoz, hogy jól érezze magát nincs ráutalva mások megerősítésére, szeretetére. Továbbá az antiszociális személyiség kialakulásában szerepet játszhat még a veleszületett agykárosodás is. A kedvezőtlen hatások közül a legkiemelkedőbb a család szerepe. Ezeknek a személyeknek általában zaklatott, nehéz a gyermekkora. Végül elmondható, hogy a pszichopata személyiség éretlen. Deviáns viselkedésének oka, hogy felettes énje nem fejlődik ki, ezért tudja függetleníteni magát a társadalom szabályaitól, 31 Füredi Németh: i.m., 435.o. 32 Fekete Dr. Grád: i.m. 170-171.o. 16
továbbá emiatt nem alkalmazkodik a szociális normákhoz. Nincs visszatartó én védő mechanizmusa, lelkiismeret furdalása, és bűntudata. 33 Antiszociális viselkedés egyik megközelítése szerint három féle csoportot lehet megkülönböztetni. Az első csoportba azok az antiszociális személyek sorolhatók, akik nem követnek el bűncselekményt. Ezen személyeket a büntetőjog tudomány számításba veszi, azonban a generális prevenció visszatartó hatása miatt, azaz a büntetőjogi következményektől való félelem okán nem követnek el bűncselekményt. A másik csoportba a szociálisan jól adaptált személyiségek tartoznak, akik bűncselekményt követnek el, például az úgynevezett krízisbűnözők. Végül a harmadik csoportba azok az antiszociális személyiségek tartoznak, akik szintén bűncselekményt követnek el, de ebbe a csoportba a krónikus bűnözők köre tartozik. 34 Az ember már az elsődleges szocializáció során elsajátítja azokat az ismereteket, hogy az életben vannak bizonyos szabályok, viselkedési formák, örömszerzési módok, amelyeket másokra való tekintettel korlátozni vagy késleltetni kell. Ezen készségeket ezek a személyek nem tanulják meg, ezáltal a társadalmi, közösségi normákhoz nem alkalmazkodnak megfelelően, nem tartják be a társas együttélés szabályait, megszegik a törvényeket. Önmagában az antiszociális viselkedés nem feltétlenül jelenti a bűnöző életmódot. Jellemző ezekre a személyekre, hogy impulzívak, ingerlékenyek, pillanatnyi késztetései irányítják, gyenge a frusztrációtűrésük és fizikai agresszióban vezetik le indulataikat. Nem szorong, nem érez lelkiismeret furdalást, sem bűntudatot, sem megbánást. További jellemzője, hogy önző és manipulatív személyiség. Tartós kapcsolatra az ilyen típusú személy képtelen, ebből kifolyólag családi élete is zaklatott. Gyakran előfordul, hogy bántalmazza gyermekét, vagy feleségét. Családja általában komoly megélhetési gondokkal, anyagi problémákkal küzd, emiatt gyakori a bűncselekmények elkövetése haszonszerzés céljából. Ezen személyiségzavar már 15 éves korban jelentkezik, és végig kíséri az egyén életét. Gyakori, ezen személyek körében az alkoholfüggőség és a drogfüggőség. 35 3.5. Borderline személyiségzavar 33 Fekete Dr Grád: i.m., 175-177.o. 34 Lénárd: i.m., 460.o. 35 Fekete Dr Grád: i.m., 171-175.o. 17
A borderline személyiség elsősorban az affektív instabilitás, az instabil interperszonális kapcsolatok, a visszatérő krónikus ürességérzés, az önsértő magatartás és az impulzivitás jellemzi. Kapcsolataikat könnyen megszakítják, magatartásukkal provokálják környezetüket, gyakran szélsőséges indulatokat keltenek a velük élőkkel vagy kezelőkkel szemben. Többnyire tizenéves lányoknál figyelhető meg a betegség, akik autodestruktív magatartást mutatnak, gyakran evészavar tünetei is tapasztalható náluk, alkohol és drogot egyaránt fogyasztanak, jellemző rájuk a promiszkuitás. A fent említett tünetek felnőtt korban is változatlanul megmaradnak. Az ebben a betegségben szenvedők egy része élt át gyermekkorukban szexuális, fizikai vagy verbális abúzust. Az egészségügyi ellátórendszerbe öngyilkosság vagy azzal való fenyegetőzés miatt kerülnek be. 36 A borderline személyiségzavarú elkövető tipikusan indulati bűncselekményt követ el. Hajlamos az élet és testi épség elleni bűncselekmények elkövetésére, valamint az indulat vezérelt vagyon elleni bűncselekmények elkövetésére. Beszámítási képességük, betegségük miatt érintett, büntethetőségük kétséges, kényszergyógykezelésük igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint javasolt lehet. 37 3.6. Hisztrionikus személyiségzavar A hisztrionikus személyiséget a dramatikus és teátrális jelleg, az élménykeresés és az extraverzió jellemzi. Alapvetően énközpontúak, ebből adódik, hogy képtelenek fenntartani mély vagy hosszabb interperszonális kapcsolatokat. Gyakran zsarolják környezetüket dührohamaikkal, érzelmi megnyilvánulásaikkal, valamint demonstratív öngyilkossági kísérleteikkel. Amennyiben nincsenek középpontban, diszkomforot, szorongást vagy diszfóriát élnek át. Elhárító mechanizmusaik közül az elfojtás és a disszociáció a jellemző. 38 Elsősorban nőbetegeknél előforduló mentális zavar. Labilis érzelmi állapot, szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, állandó újdonságkeresés jellemzi. 36 Füredi Németh: i.m., 437.o. 37 Fekete Dr Grád: i.m., 186.o. 38 Füredi Németh: i.m., 438.o. 18
Befolyásolható személyiség, akinek az önértékelése nem megfelelő. Jellemző ezekre betegekre az attraktív öltözködés, szuggesztív viselkedés. Célja, hogy mások figyelmét mindenáron megszerezzék, erős bennük a feltűnési vágy. Visszajelzésekre van szüksége és ezt ki is provokálja. Céltalan szexuális csábítás jellemzi, emellett azonban frigid és éretlen. Tartós kötődésre képtelen. Gyakran válhat befolyásolhatósága és feltűnési vágya miatt szexuális bűncselekmények áldozatává. Ezen betegek viszonylag ritkán követnek el bűncselekményeket, velük szemben leggyakrabban a nemi erkölcs elleni cselekmény szokott előfordulni. Ennek oka, hogy a hisztrionikus csábító nő elzárkózik a potenciális elkövető kielégítésétől. 39 3.7. Nárcisztikus személyiségzavar A nárcisztikus személyzavar legjellemzőbb vonása az, hogy önmagukat különlegesnek tartják, ebből adódóan úgy vélik, hogy különleges bánásmód illeti meg őket. A kritikát általában nehezen viselik, arra dühvel reagálnak. Kapcsolataik zöme felszínesek és egyirányúak, empátiára alig képesek, szimpátiára is csak akkor, ha az saját maguk felnagyításához segíti hozzá őket. 40 A betegségben szenvedők önbecsülése alaptalanul eltúlzott, nagyképű, beképzelt, tehetségesnek tartja magát. Önhittsége miatt az emberekkel szemben sajátosak az elvárásai, például fontos, hogy figyeljenek rá, kedvesek legyenek hozzá és csodálják rendkívüli tulajdonságait. A nárcisztikus személy gyakran konfrontálódik környezetével, önző és egoista. Kapcsolataiból hiányzik a mások iránti tisztelet, megbecsülés és odaadás. Mivel önteltsége alaptalan, önbecsülése nagyon sérülékeny. Azonban ebben a személyiségzavarban szenvedők nem kerülnek összeütközésbe a törvénnyel. 41 3.8. Dependens személyiségzavar Az ilyen személyiségzavarban szenvedők betegségükből adódóan kritikátlanná válnak az őket irányító személy magatartásával és cselekményeivel kapcsolatban, 39 Fekete Dr Grád: i.m., 190.o. 40 Füredi Németh: i.m., 438.o. 41 Fekete Dr Grád: i.m. 191-194.o. 19
hogy akár súlyos bűncselekmények társtetteseivé vagy bűnsegédeivé válhatnak. Ezen bűncselekmények leggyakrabban vagyon elleni, vagy a nemi erkölcs elleni cselekmények. Ezen személyek többnyire nem kriminogén hajlamú személyek, hanem az imádott személy elvesztésének félelme miatt követ el bűncselekményeket. Beszámítási képességük azonban nem korlátozott. 42 Ez a személy könnyen válhat családon belüli bűncselekmény áldozatává, különösen akkor, ha valamilyen szenvedélybetegség is társul az alapbetegségéhez. 43 42 Fekete Dr Grád: i.m. 200.o. 43 Csernyikné Fogarasi: i.m., 140.o. 20
3.9. Bipoláris zavarok Általánosságban elmondható a betegségről, hogy a beteg önbizalomhiányban szenved, szorong az egyedülléttől, a döntésektől és a felelősségvállalástól. Ez a mentális zavar a nők körében gyakoribb. 44 Ebben a kórképben a különböző súlyosságú depressziós, mániás és kevert epizódok szabálytalan időközökben váltakoznak, hosszabb rövidebb tünetmentes időszakok kíséretében. A negyedik leggyakoribb pszichiátriai megbetegedés, melyek társadalmi következményei jelentősek. Ezen betegségeknél mutatható ki leginkább a családi halmozódás. 45 Megjelenési formái közül az egyik a depressziós és mániás állapotok váltakozásával járó bipoláris I. és a depressziós és hipomániás epizódok formájában megnyilvánuló bipoláris II. alcsoport. A betegséget a fokozott önértékelés, szórt figyelem és kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek is jellemzi. Súlyos estében korlátozza a beteget a munkavégzésben, a szociális tevékenységeiben, továbbá veszélyeztetheti saját és mások személyét, így kórházi felvétele szükségessé válhat. Mindezek mellett a betegnek nincs betegségtudata, illetve a betegség belátási képessége hiányzik. A mániás epizód során a hospitalizációra többnyire kényszerintézkedés során lehetséges, az esetek többségében mások kezdeményezésére. 46 A mániás epizódokra a hirtelen hangulatemelkedés, ingerlékenység, gátlástalanság is jelentkezhet, gyakran követnek el közlekedési, szexuális, erőszakos bűncselekményeket, illetve becsületsértést. A depressziós szakaszra a levertség, búskomorság a jellemző, őket inkább az autoagresszivitás jellemzi, tehát inkább önmagukra veszélyesek. 47 44 Füredi Németh: i.m., 440.o. 45 Bálint: i.m.: 180-181.o. 46 Füredi Németh: i.m., 256-258 o. 47 Fekete Dr. Grád: i.m.: 229-230.o. 21
3.10. Szkizofrénia A szkizofrénia, mint a tudat eltorzulására jelentős hatással bíró betegség jellemzői kerülnek ismertetésre. A szkizofrénia a személyiség alapvető zavara, a gondolkodás jellegzetes torzulása, olyan érzések kerítik hatalmába a beteget, mintha idegen erők kontrollja alatt állna. Néha bizarr téveszmék sora, percepciós zavar, abnormális indulati állapot, továbbá a realitással való kapcsolat zavara és az autizmus jellemzi. 48 Maga a megbetegedés nem hajlamosít bűncselekmények elkövetésére, mivel pszichopatológiai tünetei közül egy sincs, ami közvetlenül a bűnözést előidézné. Azonban gyakran követnek el kisebb bűncselekményeket, például bolti lopást vagy garázdaságot. Ebben az esetben hátrányos szociális helyzetük miatt kerülnek összeütközésbe a törvénnyel. Második eset, amikor alacsony tűrőképességük miatt erőszakos bűncselekményt követnek el. Ez jellemzően családon belül fordul elő. Ilyenkor általában a bűncselekmény a szkizofrénia első tünete is egyben. Itt maga az elkövetési magatartás különösen kegyetlen, erőszakosan végrehajtott lehet. További jellemző vonása a szkizofrén betegnek, hogy magát a tettét nem igyekszik leplezni, a történtekről közömbösen beszél. 49 3.11. Epilepszia Végezetül az epilepszia betegségben szenvedők büntetőjogi szempontból releváns tünetei következnek. Ebben a betegségben szenvedőknél ritka magával az epilepsziás működészavarral összefüggésbe hozható agresszió. A rohamot megelőző és követő periódusban lehetnek pszichotikus tünetei. Jellemző az alapbetegséghez társuló hangulatzavarok megjelenése. A leggyakrabban a roham utáni állapotában lép fel agresszívabban a segítséget nyújtó irányába. Fontos leszögezni, hogy maga a betegség csupán akkor mentesít a büntetőjogi felelősségre vonás alól, amennyiben az orvos szakértő megállapítja, hogy a bűncselekmény elkövetésének pillanatában a tudatzavar, beszűkült állapot, 48 Füredi Németh: i.m., 233-248 o. 49 Csernyikné Fogarasi: i.m., 125-126.o. 22
pszichotikus állapot állt fenn. Tehát maga a cselekmény kapcsolatba hozható-e az epilepsziás rohammal. 50 Összegezve elmondható, hogy a büntetőeljárások terheltjeinek és a büntetés végrehajtási intézetek elítéltjeinek jelentős része antiszociális személyiségzavarban szenved. Az egyént a betegség kialakulása miatt nem terheli felelősség, ebből következik, hogy ilyen típusú személyiségzavar esetén nem is kerül sor büntetéskiszabásra, vagy betegségük enyhítő körülménynek számít. Tehát megállapítható, hogy ezen betegek körében a beszámítási képesség korlátozott vagy kizárt volta. A különbség abban mutatkozik meg a büntetéskiszabás során, hogy a mentális zavar nem vagy csak csekély mértékben korlátozza az elkövetőt cselekményei következményeinek felismerésében. Ezen betegek leggyakoribb elkövetése a vagyon, élet és testi épség, nemi erkölcs, illetve a közrend és köznyugalom ellen irányul. 51 4. Történeti előzmények A betegségek ismertetésén kívül, fontos a történelem során bekövetkezett társadalmi változások rövid összegzése a mentális zavarok tükrében. Szükséges a büntetőjog és az orvostudomány fejlődésében megjelenő elmezavarok kezelésének, jelentésének változása. A kóros elmeállapot megítélése jogi és orvosi szempontból koronként eltér egymástól. A jelentősége abban áll, hogy miként ismerték fel a mentális zavart, mint betegséget, továbbá milyen módon szabályozta azt a büntetőjog. A két szakterületen különböző módon vált ismerté a kóros elmeállapot, különböző volt a koronkénti megítélése, azonban ez az út keresztezte egymást. 50 Csernyikné Fogarasi: i.m., 134-136.o. 51 Fekete: i.m. 178-179.o. 23
4.1. A kóros elmeállapot büntetőjogi előzményei A történelem során az ókortól kezdve szabályozva voltak azok az esetek, amikor elmebetegekkel kapcsolatos gondoskodásról vagy bűncselekmény elbírálásáról volt szó. A római jog például az elmebetegség miatt elkövetett bűncselekményt büntethetőséget kizáró okként szabályozta. 52 A magyar szabályozásban az 1792. évi törvényjavaslatban két eset jelenik meg, mint beszámíthatóságot befolyásoló tényezők. Az egyik, amikor a tettes nem szabadon cselekszik, a másik eset, amikor az elkövető nem is tudhatta mit cselekszik. Az 1795. évi Büntető Kódex tervezetben jelent meg először a beszámításra vonatkozó tétel. A teljes akaratképesség hiányát az elmebetegeknél, a pillanatnyi elmezavarban szenvedőknél, akarati képességet teljesen megbénító szellemi és testi betegségben szenvedő elkövetőknél szabályozza. Az 1843-as Büntetőjogi javaslat szabályozta a beszámíthatóság kérdését, mely szerint büntetés kizáró ok az őrültség, a tompaelméjűség, a siketnémaság, amennyiben a bűnösségi képességet kizárja, továbbá az erőszak vagy fenyegetés, a végszükség valamint a jogos védelem. 53 Az 1878. évi V. törvény, a Csemegi-kódex VII. fejezetében szabályozza a beszámíthatóságot kizáró és enyhítő okok között az elmetehetség zavartságát: Nem számítható be a cselekménye annak, kinek elmetehetsége meg volt zavarva és emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. 54 Ide tartoznak olyan magatartásformák, mint az öntudatlan állapot, az elmetehetség zavartsága, az ellenállhatatlan erő, továbbá a fenyegetés, a jogos védelem és a végszükség. 55 A beszámíthatóságot kizáró okokat Vámbéry Rusztem jogász, aki a büntetőjog területével foglalkozott és korában a kriminológia elismert szakértőjének számított, három csoportra osztotta, így az első a fiziológiai, a második a lélektani és végül a pathologikus okok. A pathologikus okok alá tartozott az elmetehetség megzavarodása, de csak akkor zárhatja ki a büntethetőséget az ilyen állapotban 52 Füredi Németh: i.m., 688 o. 53 Dr. Kőhalmi László A kóros elmeállapot és a beszámítási képesség büntetőjogi szabályozása, Büntetőjogi szemle 2012/3. szám 29. o. 54 dr. Kovács Zsuzsa Gyöngyvér Doktori (PhD) értekezés A kényszergyógykezelés büntetőjogi megítélése 2013., 46.o. 2015.03.16. http://jog.unideb.hu/documents/doktori_nyilvanosvita/kovacszsuzsa-ertekezes.pdf 55 Dr. Kőhalmi: i.m. 30. o. 24
elkövetett büntetendő magatartás, amennyiben befolyásolta ez az állapot akaratának szabad elhatározását. Álláspontja szerint nem a büntetőjog, hanem az elmekórtan feladata ezen pszichiátriai betegségek meghatározása. A kor büntetőjogászai és jogtudósai nézetei szerint az elmekórtan és a büntetőjog szoros együttműködése elengedhetetlen. Fontos annak megállapítása, hogy az elmeműködés zavara miként befolyásolja az elkövető büntethetőségének kizárását vagy korlátozását. 56 Fayer László hangsúlyozza, hogy a Csemegi-kódex e tekintetben a korabeli Európa legliberálisabb szabályozását valósította meg. 57 Az 1950. évi II. törvény (Btá.) rendelkezése szerint büntethetőséget kizáró ok az elmeműködés zavarában, vagy öntudatzavarban elkövetett büntetendő cselekmény. Az 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető törvénykönyvéről szintén büntethetőséget kizáró okként szabályozza az elmebetegséget, a gyengeelméjűséget és a tudatzavart. Ezzel szoros összefüggésben lévő beszámítási képességet e törvény rendelkezése nem definiálja. 58 Összegezve elmondható, hogy az eddig említett jogszabályok, kódexek, mind rendelkeznek a kóros elmeállapot büntetendő magatartás elkövetésének lehetőségéről és annak büntethetőséget kizáró vagy korlátozó intézkedésről. Azon betegségek körét, és azok vizsgálatát az igazságügyi elmekórtan feladatának rendeli. Az 1978. évi IV. törvény már büntethetőséget kizáró okként szabályozza a kóros elmeállapotot, és ehhez hasonlóan a hatályos 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről is. 59 Az elkövető felmentéséhez csak annak megállapítását követeli, hogy az elmetehetség megzavarodása olyan erős legyen, hogy az illető máshogyan ne tudjon cselekedni, tehát akaratának szabad elhatározása hiányozzon. Nagyon fontos körülmény, hogy nem a puszta betegség zárja ki a beszámíthatóságot, hanem az a körülmény, hogy a bűntettes nem bírt akaratának szabad elhatározásával betegsége következtében. 60 56 Dr. Kőhalmi: i.m., 30. o. 57 dr. Kovács: i.m., 46.o. 58 Dr. Kőhalmi: i.m., 32. o. 59 Dr. Kőhalmi: i.m., 32. o 60 dr. Kovács: i.m., 46.o. 25
A kóros elmeállapotú beteg büntethetőségének kizártsága igényt teremtett arra, hogy ezen elkövetők milyen körülmények között legyenek kezelve. Ennek első kísérletei a XX. században jelentek meg először, így a kényszergyógykezelés és a biztonsági őrizet. 61 Az elmebetegekre vonatkozó első magyarországi jogforrás III. István korából származik; az ún. Gratiani-féle dekrétum 1151-ből. A kóros elmeállapotú elkövetők gyógyintézetben való elhelyezésére csak az újkortól, a XVIII. századtól nyílt lehetőség. A megelőző századokban a rendes elmeállapotúakkal együtt börtönbüntetésre számíthattak azon elkövetők, akik a büntetendő cselekményt valamilyen pszichiátriai betegségük hatása alatt követték el. A helyzet megváltozása Pinel francia pszichiáter munkásságának nagyban köszönhető, akinek meggyőződése volt, hogy a kóros elmeállapotú személyeket betegként kell kezelni. Hazánkban először Mária Terézia uralkodása alatt kezelte magyar jogszabály valóban betegségként az elmebajt. A Csemegi-kódex nem tartalmazott arra vonatkozó rendelkezést, hogy a kóros elmeállapotú elkövető kezelése milyen intézményi keretek között történjen. A közveszélyes elmebetegek elhelyezéséről a közegészségügy rendezéséről 1876. évi XIV. törvényben található rendelkezés az elmebetegek kezeléséről Mindazon gyógyítható és gyógyíthatatlan elmebetegek, kik a közbiztonságra veszélyesek, gyógyítás, illetőleg eltartás végett elmegyógyintézetbe helyezendők. Ezekre a rendelkezésekre jellemző, hogy a betegeket először csak egy kísérleti időtartamra veszik fel, végleges elhelyezés pedig elmeállapotának gondos megfigyelése után várható. A felgyógyult betegeket pedig elbocsátották. A beszámíthatatlanság miatt felmentett betegek kórházi elhelyezésről több miniszteri rendelet született, ezek alapján megállapítható, hogy ezen elkövetők kórházba történő beutalásáról, majd elbocsátásáról bíró nem ítélkezhetett, a döntés közigazgatási keretek között marad. A XX. század első felében az akkori jogtudósok gyógyletartóztató intézet létrehozását javasolták, ahol a gyógyítás mellett a büntetés is szerepet kap. 1896- ban jött létre az első intézet, a Letartóztatottak és Elítéltek Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézete néven. 62 A kényszergyógykezelés elrendelésének szabályozása és annak végrehajtása a fent említett évtől már intézményes keretek 61 Dr. Kőhalmi: i.m., 32.o. 62 dr. Kovács: i.m., 36.o. 26
között zajlott, természetesen a jogszabályok változásával kísérve a mai napig ellátja feladatát. 4.2. Az elmebetegség kezelésének történeti előzményei Az ókori egyiptomi gyógyítók fejlett egészségkultúrával rendelkeztek. Az első kórházakat ősi templomaikban rendezték be, ahol zenével és szuggesztív módon próbálták javítani a betegek állapotát. Az ókori indiai és kínai orvoslás szintén foglalkozott már a mentális zavarokkal küzdő betegek gyógyításával. A görög kultúrában Hippokratész tanításai örökérvényűek maradtak, magát az elme működésének zavarát betegségnek tartotta, melynek gyógyítása orvosi feladat. Hippokratész a négy testnedv arányának megváltozását vélte a betegség alapjának. Az ő általa csoportosított személyiségtípusok a mai napig ismertek. A középkor folyamán az elmebetegekkel szembeni bánásmód erősen megváltozott. Inkább rendészeti és vallási elbánásban részesültek a kóros elmeállapotú személyek, ezek alapja, hogy a közösség természetszerűleg védekezik az élet rendjét megzavaró deviáns magatartásokkal szemben. Ezen egyéneket izolálták, kirekesztették, esetenként megölték. Németországban bizonyos pszichiátriai betegségben szenvedőket máglyára vetették, Franciaországban ugyanezen személyekre vadásztak. A XIII. században az elmezavarban szenvedőket vasra vetették, továbbá léteztek olyan börtönök melyekben kifejezetten csak elmebetegeket gyűjtöttek. a XIV.-XV. században ezen betegeket kimustrált vitorlás hajókon eresztették tengerre, vagy éppen a városfalakon belül nem engedték őket, így a vad- és kóborállatok áldozataivá váltak. Könyves Kálmán volt az egyik olyan felvilágosult uralkodó, aki fellépett a boszorkányüldözés ellen, mely során számos pszichiátriai beteget égettek meg. A felvilágosodás korában ismét életre kelt az elmebetegek orvosi kezelésének a lehetősége és igénye. 63 A pszichiátria tulajdonképpeni kezdete, a francia forradalom idejére tehető, amikor Pinel, levetette a pszichiátriai betegekről a láncokat és a börtön helyett az elmegyógyintézeti hirdette. Nevéhez fűződik az ún. morális kezelés hangsúlyozása. Ezután kezdődött a pszichiátriai betegek viselkedésének, tüneteinek szisztematikus megfigyelése, és azok pontos dokumentálása. Napoleon 63 Csernyikné Fogarasi: i.m.,117-118.o. 27