EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2013.5.14. COM(2013) 281 final A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az egy és két eurócentes érmék további kibocsátásával kapcsolatos kérdések {SWD(2013) 175 final} HU HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az egy és két eurócentes érmék további kibocsátásával kapcsolatos kérdések 1. BEVEZETÉS Az euró 1999. évi bevezetése az európai integráció egyik mérföldkövének számít. Az euró fizikai formában, bankjegyek és pénzérmék alakjában 2002. január 1-je óta áll rendelkezésre, és ma mintegy 330 millió uniós polgár használja az eurót fizetőeszközként az EU 17 tagállamában. Az euró bevezetése óta nem változott az euróbankjegyek és euróérmék (1, 2, 5, 10, 20, 50 cent, 1 euró, 2 euró) címleteinek szerkezete. Az euróérméket a tagállamok bocsátják ki, de a Tanács hatáskörébe tartozik azok címleteinek és technikai jellemzőinek harmonizálása. A forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteit és technikai jellemzőit a 975/98/EK tanácsi rendelet szabályozza. A 974/98/EK tanácsi rendeletnek megfelelően kizárólag a Tanács által megállapított címleteknek és technikai jellemzőknek megfelelő, euróban vagy centben denominált pénzérmék rendelkeznek törvényes fizetőeszköz minőséggel azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme az euró. 2012-ben az Európai Parlament és a Tanács azt kérte az illetékes intézményektől, hogy vizsgálják meg az euróérmék és euróbankjegyek különböző címleteinek használatát a költségek és a széleskörű elfogadás kritériumai alapján 1. Az euroérmék kibocsátásáról szóló rendelet 2. cikke előírja, hogy az Európai Bizottság hatásvizsgálatot végez az egy és két eurócentes érmék további kibocsátását illetően ( ), amely ezen érmék tényleges előállítási költségeit figyelembe vevő, és azt az érmék értékével és hasznával összevető költség-haszon elemzést is magában foglal. E feladatot annak tükrében kell vizsgálni, hogy a két legkisebb euróérme-címlet hasznosságáról azok bevezetése óta vita folyik. E vita legfontosabb elemei közé tartozik az egy és két eurócentes érmék névértékükhöz képest magas előállítási és kezelési költsége, ezen érmék forgalmi arányának jelentős csökkenése (magas veszteségi aránya) 2, valamint e két kis címlet vásárlóerejének csökkenése. A vita középpontját képezi továbbá az infláció vagy az érzékelt infláció kérdése is, mivel a nyilvánosság attól tart, hogy ezen érmék kibocsátásának potenciális megszűnése, valamint ezen érmék forgalomból való kivonása emelheti a fogyasztói árakat. A kért értékelést az érdekeltekkel folytatott konzultáció és kiterjedt helyzetértékelés 3 alapján végezték el. E közlemény négy fő szakpolitikai lehetőséget vázol fel (a jelenlegi helyzet 1 2 3 Az euroérmék kibocsátásáról szóló 651/2012/EU rendelet (7) preambulumbekezdése (HL L 201., 2012.7.27., 135. o.). A veszteség mértéke a veszteségi aránnyal jellemezhető, amely a következőképpen számítható: egy forgalmi arány, ahol a forgalmi arány a központi bankhoz visszakerült érmék számának és a forgalomba bocsátott érmék számának an hányadosa. A konzultáció során 2012 augusztusában és szeptemberében az egy és két eurócentes érmékkel kapcsolatos két fő forgatókönyv az érmék kibocsátásának folytatása vagy az érmék forgalomból való potenciális kivonása kapcsán kérdőívekben kérdezték meg a legfontosabb érintetteket. Azonosították a releváns érintetteket, és két fő csoportba osztották őket: az EU tagállamainak legfontosabb állami szereplői (pl. közigazgatások, nemzeti pénzverdék és központi bankok) és az EKB, valamint az európai szövetségek és az üzleti élet legfontosabb magánszereplői (bankszövetségek, a készpénzszállító üzletág, fogyasztói és kiskereskedői szövetségek). HU 2 HU
fenntartásától az egy és két eurócentes érmék kivonásáig), és rávilágít e lehetőségek fő jellemzőire, valamint előnyeikre és hátrányaikra. A mellékletben szereplő szolgálati munkadokumentum további részleteket tartalmaz. 2. NÉGY LEHETSÉGES FORGATÓKÖNYV AZ EGY ÉS KÉT EURÓCENTES ÉRMÉKET ILLETŐEN Elviekben az egy és két eurócentes érmék kibocsátása vagy folytatódik a jelenlegi helyzet szerint, vagy megszűnik, ami két megvizsgálandó forgatókönyvet eredményezne (a kibocsátás folytatása és az érmék bevonása). Ugyanakkor a kérdőívek és a helyzetértékelés alapján négy lehetséges forgatókönyvet azonosítottak: a kibocsátás folytatásának és az érmék bevonásának két fő forgatókönyvét, és mindkét esethez egy alváltozatot. Az első fő forgatókönyv az egy és két eurócentes érmék kibocsátásának folytatása a mai kibocsátási feltételek mellett, a jogi vagy anyagi keret változtatása nélkül ( status quo forgatókönyv ). Az érmék törvényes fizetőeszközök maradnak, és előállításuk a jelenlegi technikai jellemzők (mint pl. a fém, a súly és a méret) szerint folytatódik, az előállítási és kibocsátási eljárások változtatása nélkül 4. E forgatókönyv alternatívája, hogy a kibocsátás csökkentett költségek mellett folytatódik. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy az érme anyagösszetételének megváltoztatásával vagy az érme-előállítás hatékonyságának növelésével, vagy mindkettő útján csökkenteni lehetne az érmék kibocsátásának költségét ( csökkentett költségek melletti kibocsátás forgatókönyv ). A második fő forgatókönyv célja az egy és két eurócentes érmék megszüntetése ( gyors kivonás forgatókönyv ). E forgatókönyv szerint megszűnne e címletek kibocsátása, míg a forgalomban lévő érmék kivonását elsősorban a kiskereskedők, szupermarketek és bankok végeznék, egy előre meghatározott rövid időszakon belül. Kötelező kerekítési szabályokat alkalmaznának a kivonási időszak első napjától kezdve, és a kivonási időszak végén megszűnne az érmék törvényes fizetőeszköz minősége. A gyors kivonás forgatókönyv alternatívája a fokozatos eltűnés forgatókönyv, amely szintén az érmék kivonását eredményezné, de más módon. Megszűnne az érmék kibocsátása és kötelező kerekítési szabályokat kellene alkalmazni e forgatókönyv esetén is, de az érmék törvényes fizetőeszközök maradnának. Az egy és két eurócentes érméket továbbra is használnák, de kizárólag a kerekített végösszeg kifizetésére. Mivel nem bocsátanának ki új érméket, azt várják, hogy az érmék fokozatosan eltűnnek a forgalomból a magas veszteségi aránynak és annak köszönhetően, hogy ezek az érmék nem vonzóak mint kényelmes fizetési eszközök. 3. AZ EGY ÉS KÉT EURÓCENTES ÉRMÉK TOVÁBBI KIBOCSÁTÁSÁNAK KÉT FORGATÓKÖNYVE 3.1. A kibocsátás folytatása változatlan feltételek mellett ( status quo forgatókönyv ) Természetszerűleg ez az a referencia-forgatókönyv, amelyhez képest értékelésre kerül a másik három forgatókönyv. 4 Lásd a 423/1999/EK tanácsi rendelettel módosított 975/98/EK rendelet (HL L 139., 1998.5.11., 6. o.) 1. cikkét. HU 3 HU
3.1.1. A magas veszteségi arányból következő egyre növekvő kibocsátás Az euróérmék 2002-es megjelenése óta több mint 46 milliárd darab egy és két eurócentes érmét bocsátottak ki. Tíz éven belül e címletek mennyisége kb. 74 %-kal nőtt. Mára szinte minden második forgalomba bocsátott euróérme egy vagy két eurócentes címletű. Míg a kibocsátott egy és két eurócentes érmék teljes száma nagyon magas, ezen érmék összértéke csupán 714 millió EUR körül alakul. Az egy és két eurócentes érmék számának magas növekedése elsősorban a magas veszteségi aránynak tudható be, ami 25 % és majdnem 100 % között mozog. A fogyasztók nem használják gyakran fizetésre az egy és két eurócentes érméket, de kapják őket visszajáróként a kiskereskedőktől. Úgy tűnik, ezeket az érméket értéktelennek tekintik, és gyakran inkább felhalmozzák őket ahelyett, hogy visszakerülnének a forgalomba. Bár az infláció nagyon alacsony szinten maradt az euró bevezetése óta, az egy és két eurócentes érmék vásárlóereje máris jelentősen csökkent: az egy eurócentes érmék vásárlóereje átlagosan 0,81 eurócentre esett vissza. 3.1.2. Veszteséges tevékenység Nehéz értékelni az érmekibocsátás teljes költségét, mivel beletartozik az előállítás, a csomagolás, a szállítás, a tárolás költsége, valamint a terjesztés és az újra forgalomba helyezés bankoknál és kiskereskedőknél jelentkező egyéb költségei. Az érme-előállítás költségeinek számításánál három fontos tényezőt kell megvizsgálni: 1) a lapkák (fémlapok, amelyekből az érmét készítik) nyersanyagköltsége; 2) a lapkák előállítási költsége; 3) az érmék végső előállításának (pl. verés) költségei. E különböző költségelemekről nem könnyű részletes információkat szerezni, mivel az előállítás folyamatában érintett legfontosabb szereplők (lapkagyártók és pénzverdék) szerint ezek érzékeny információk, amelyek így az üzleti titoktartás hatálya alá tartoznak. Mindamellett az egy és két eurócentes érmék előállítási és kibocsátási költségei általában magasak. A legtöbb tagállam az érmék névértékének négyszeresét meghaladó beszerzési költségekkel szembesül, ami negatívvá teszi a pénzkibocsátásból származó jövedelmeket. Öt tagállam tájékoztató jellegű adatai alapján elmondható, hogy az érintett kincstárak ezen érmék súlyozatlan beszerzési átlagárát tekintve a névérték mintegy 150 %-ának, a súlyozott átlagárat tekintve pedig a névérték csaknem 300 %-ának megfelelő költségekkel szembesülnek (mivel egy nagy tagállamnál meglehetősen magas költségek jelentkeznek). Bár a kérdőívre adott válaszok nem szolgáltattak rendszeres, részletes információkat az előállítási költségek különböző elemeiről, le lehet vonni néhány elsődleges általános következtetést: Úgy tűnik, hogy a lapkák költsége az érme névértékének mintegy 50-60%-ára rúg, ahol a két eurócentes érme viszonylagos költségei általában alacsonyabbak az egy eurócentes érme költségeinél. Ezek a magas költségek az alapanyagok (fémek) beszerzésének tudhatók be. Az érmeiparban vertikális integrációs folyamatok zajlottak, melyek során néhány pénzverde és lapkagyártó egyesítette erőit a nyereségesség javítása érdekében, mivel a lapkák előállítási folyamatát nagy mennyiségek és kis haszonkulcsok jellemzik. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy az alapanyagok költségei viszonylag kis részét teszik ki a kész termék nemzeti kincstáraknál jelentkező teljes beszerzési költségének. Az érmék előállítási költségei terén mutatkozó jelentős eltéréseket így nem magyarázza az alapanyagok költsége vagy a lapkák előállításának folyamata, HU 4 HU
hanem azok sokkal inkább az érmék végső előállítási eljárásának (verés) tudhatók be, amit az euróövezet nemzeti pénzverdéi végeznek. További elemzésre lenne szükség annak megállapításához, hogy az euróövezet nemzeti pénzverdéinek költségei közötti eltéréseket a munkaerő- és/vagy a tőkeköltségek különbségei okozzák, vagy pedig ezek az előállítási folyamat potenciális hatékonytalanságainak köszönhetők. A nemzeti pénzverdék közötti jelentős költségkülönbségeket az is magyarázhatja, hogy a pénzverdék monopol helyzetben vannak az egyes országokban. A kibocsátott egy és két eurócentes érmék beszerzési költségének és névértékének (súlyozott) aránya arra enged következtetni, hogy a kibocsátás kumulált nettó összköltsége vagy a pénzkibocsátásból származó negatív jövedelem euróövezeti szinten 1,4 milliárd eurót tesz ki. 3.1.3. A felhasználók általában elégedettek A nyilvánosság általi elfogadottság tekintetében a polgárok általában véve a kibocsátás folytatása mellett vannak. A Bizottság által végzett Eurobarométer felmérés eredményei azt mutatják, hogy a polgárok általában elégedettek az érmék jelenlegi címleteivel, bár az egy és két eurócentes érmék támogatottsága kicsit alacsonyabb. A pénzverdék támogatják az érmék kibocsátásának folytatását, de csak azért, mert azok verése tevékenységük jelentős részét teszi ki. A bankszövetségek semleges álláspontot képviselnek a kérdésben. Meg kell jegyezni, hogy a pénzverdéknek és a bankoknak egyaránt lehetősége van arra, hogy áthárítsák az ezekhez az érmékhez kapcsolódó költségeket ügyfeleikre, a beszerzési költségek illetve a kezelési díjak útján. Az árusító automaták piacát nem érintik az egy és két eurócentes érmék, mivel az automaták nem fogadják el ezeket a címleteket. A kiskereskedők szervezeteinek vegyes véleménye van ez egy és két eurócentes érmék hasznosságáról, mivel magas kezelési költségeket okoznak (egy ötven darab egy eurócentes érmét tartalmazó tekercs akár 40 centes kezelési díjat is vonhat maga után), de ugyanakkor úgy érzik, hogy ezek az érmék hasznosak a kiskereskedelmi fizetési műveletek szempontjából. 3.2. A kibocsátás folytatása csökkentett költségek mellett ( csökkentett költségek melletti kibocsátás forgatókönyv ) A csökkentett költségek melletti kibocsátás forgatókönyv a status quo forgatókönyv alternatívája, mely szerint folytatódna a legkisebb címletek kibocsátása, de megvizsgálnák annak lehetőségeit, hogyan lehetne csökkenteni a jelenlegi magas kibocsátási költségeket. Az egy és két eurócentes érmék beszerzési költségei csökkentésének két, egymást nem feltétlenül kizáró módja van: az érme összetételének megváltoztatása és/vagy az érme előállítási folyamatának megváltoztatása. 3.2.1. Az érme összetételének megváltoztatása Az érmék összetételének megváltoztatása érdekében az első intézkedés a jelenlegi előállítási tűréshatárok optimalizálása vagy olcsóbb fém például rozsdamentes acél használata lenne, miközben az érmék mérete változatlan maradna. Ezt a 975/98/EK tanácsi rendelet módosításával lehetne megvalósítani. A kevésbé értékes fém használata néhány esetben az új érmék színének megváltozását eredményezheti. HU 5 HU
Bár megoszlanak a vélemények az egy és két eurócentes érmék lehetséges alternatív összetételéről (rozsdamentes acél, alumínium, cink) és a lehetséges költségcsökkentés méretéről, a költségmegtakarítás lehetősége vitathatatlan. Ugyanakkor a fentebb jelzetteknek megfelelően az alapanyag költsége csak kisebb részét teszi ki a kész termék összköltségének. Ezen érmék beszerzési költsége és névértéke közötti különbség és e különbség mértékének jelentős eltérései az euróövezet tagállamai között nem az alapanyagok költségének tudható be, hanem sokkal inkább az érmék előállítási folyamatának. 3.2.2. Az előállítási folyamat hatékonyságának javítása További elemzésre lenne szükség annak vizsgálatához, hogy az euróövezet nemzeti pénzverdéinek költségei közötti eltéréseket (az egyik pénzverde például képes névértékük alatti költségekkel előállítani az egy eurócentes érméket, míg egy másik pénzverde az ugyanilyen érméket a névérték négyszereséért adja el az államkincstárnak) a kész érme előállítási folyamatához kötődő munkaerő- és/vagy tőkeköltségek különbségei okozzák-e, vagy az előállítási folyamat potenciális hatékonytalanságai. Ezeknek az esetleges hiányosságoknak a kezelése a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ha mindkét intézkedéscsomagot alkalmaznák az egy és két eurócentes érmék kibocsátásának folytatása során, jelentős megtakarítási potenciál keletkezhetne. Bár a kibocsátás többi költségével (pl. a nyersanyag-feldolgozással kapcsolatosakkal) nem foglalkoznának, és a magas veszteségi arányok miatt folytatódna a túltermelés, jelentősen csökkenthetők, vagy akár megszűntethetők lennének a pénzkibocsátásból származó negatív jövedelmek. 4. AZ EGY ÉS KÉT EURÓCENTES ÉRMÉK KIVONÁSÁNAK KÉT FORGATÓKÖNYVE 4.1. Az érmék kivonása, törvényes fizetőeszköz minőségük gyors megszűnésével ( gyors kivonás forgatókönyv ) A második fő forgatókönyv az érmék kivonása és törvényes fizetőeszköz minőségük megszűnése. E forgatókönyv szerint megszűnne az egy és két eurócentes érmék kibocsátása, és az érmék törvényes fizetőeszköz minősége szinte azonnal megszűnne. Ehhez a 975/98/EK tanácsi rendelet módosítására lenne szükség. Valószínűleg jogilag kötelező (a legközelebbi 5 centre történő) kerekítési szabályokra lenne szükség 5, és az érméket aktívan kivonnák a forgalomból. 4.1.1. Gazdasági következmények: pozitív hatás a pénzkibocsátásból származó jövedelmekre, de romló inflációs várakozások. A kivonási forgatókönyv fontos gazdasági szempontja a költségmegtakarítás lehetősége. Megszűnnének e kis érmék jelenős előállítási költségei, és megszűnnének az érmék kibocsátása kapcsán a legtöbb tagállamban jelentkező negatív jövedelmek. Az üzleteknek, különösen a szupermarketeknek és a kiskereskedőknek nem kellene a jövőben a kis címletű 5 Az egy és két eurócentes érmék finnországi és hollandiai kibocsátásának és használatának kerete eltér az euróövezet többi országának helyzetétől. Finnország az euró bevezetését követően röviddel szórványos mennyiségekre csökkentette az egy és két eurócentes érmék kibocsátását. Hollandia 2004 szeptembere óta folytatja ezt a megközelítést. Mindkét ország kerekítési szabályok alkalmazásával tartja alacsonyan a forgalomban lévő egy és két eurócentes érmék szintjét. Finnországban törvény szabályozza készpénzes fizetés esetén a legközelebbi 5 centre történő kerekítést, míg Hollandiában a kiskereskedelmi ágazat és a fogyasztói szövetségek közötti megállapodás alapján alkalmaznak hasonló szabályokat 2004 szeptembere óta. HU 6 HU
érmék fáradságos és költséges kezelésével foglalkozni 6, aminek a költségeit díjak és árkiigazítások formájában a vásárlókra hárítják. A várt költségmegtakarításokhoz képest az érintettek nagy része úgy gondolja, hogy az érmék kivonásának egyszeri költsége másodlagos jelentőségű. E megoldásnak akár pozitív hatása is lehet az állami bevételekre a fent említett előállítási költségek potenciális megszűnése miatt. A két legkisebb címlet eltörlése továbbá enyhén növelheti az öt és valószínűleg a 10 eurócentes érmék keresletét, aminek a várakozások szerint pozitív hatása lesz a pénzkibocsátásból származó jövedelmekre. Másrészt viszont a közvélemény leginkább attól tart, hogy a gyors kivonás forgatókönyv növelné az inflációt. Attól tartanak, hogy az egy és két eurócentes érmék megszűnése a kerekítési szabályok alkalmazása ellenére az árak növekedéséhez vezetne. A végösszegek vagy az egyedi árak kerekítése miatt a fogyasztók esetleg arra számíthatnak, hogy a jövőben felfelé fognak kerekíteni vagy azonnali áremelésekre kerül sor. Ez az aggodalom különösen azokra az esetekre vonatkozik, amikor a kerekítés olyan termékeket érint, amelyeket gyakran vásárolnak és amelyekért tipikusan készpénzzel fizetnek, és ezért a kivonás befolyásolhatja az inflációs várakozásokat. Ugyanakkor a kivonásnak számos ok miatt várhatóan nem lesz jelentős hatása az árstabilitásra: Egyrészt számos tanulmány megmutatta, hogy az inflációs hatások nagyon korlátozottak lennének, ha lennének egyáltalán. Szlovákiában például a 10 és 20 halieres érmék kivonásának inflációs hatásairól készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az érmék megszűnésének és a kapcsolódó kerekítési szabályoknak csupán korlátozott inflációs hatása lehetett, kevesebb mint 0,01 %-os hatással. Másrészt a finnországi és hollandiai kerekítési szabályokkal kapcsolatos első kézből származó tapasztalatok azt mutatták, hogy az inflációs hatás minimális volt vagy nem létezett. Harmadrészt a kerekítési szabályokat csak a végső tranzakcióra, és nem az egyes árakra alkalmaznák, ami korlátozza az esetleges hatásokat. Bár egy ilyen kivonásnak várhatóan nem lenne észrevehető hatása az inflációra, az eurókészpénzre való átállás tapasztalatai azt mutatják, hogy hozzájárulhatna az infláció érzékelésének torzulásához (az áremelkedésnek a harmonizált fogyasztói árindex-adatokkal alá nem támasztható érzékeléséhez), és így a polgárok bizonyos mértékű elégedetlenségét eredményezhetné. Számos érintett hangsúlyozta a konzultáció során, hogy a polgárok jelenleg nagyon érzékenyen reagálnak minden olyan tervre és kezdeményezésre, amelyet úgy érzékelhetnek, hogy hatással van anyagi helyzetükre, különösen az általános gazdasági nehézségek tükrében. Ezért amennyiben egy ilyen forgatókönyv valósulna meg, azt a polgárokat célzó intenzív tájékoztató kampánynak kellene kísérnie az érmék kivonásának gyakorlati kérdéseiről és az alkalmazandó kerekítési szabályokról. 6 E két szempont volt a fő oka annak, hogy a közelmúltban megszüntették a legalacsonyabb címleteket Svédországban 2010-ben (50 øre-s érme = kb. 5,5 eurócent), Kanadában pedig 2013-ban (egycentes érme = kb. 0,7 eurócent). HU 7 HU
4.1.2. A polgárok és tagállamok nézetei a kis címletű érmék kivonásáról A Bizottság által készített Eurobarométer felmérés szerint a polgárok általában véve elégedettnek tűnnek az euróérmék címleteivel. A polgárok kisebbsége elégedetlen az érmék jelenlegi címleteivel, ők általában azt szeretnék, ha kivonnák az egy és két eurócentes érméket. Amikor a hivatalos konzultáció során a tagállamokat arról kérdezték, hogy az egy és két eurócentes érméknek inkább a további kibocsátását vagy inkább a kivonását támogatnák, a tagállamok nagy része nem adott választ erre a kérdésre, míg kis részük a kivonás mellett voksolt. Ebből az eredményből nem vonható le egyértelmű következtetés. 4.2. Az átmeneti időszak alatt megvalósuló, fokozatos eltűnés forgatókönyve A fokozatos eltűnés forgatókönyvének a kivonással azonos hatása lenne, de ezt úgy valósítanák meg, hogy a tagállamok közösen határoznának az egy és két eurócentes érmék kibocsátásának megszűntetéséről és kerekítési szabályok alkalmazásáról. Ezek az érmék törvényes fizetőeszközként forgalomban maradnának, de fokozatosan eltűnnének a magas veszteségi aránynak és az új kibocsátás hiányának köszönhetően. Akkor szüntetnék meg az érmék törvényes fizetőeszköz minőségét, amikor a forgalomban már csak elvétve fordulnának elő. 4.2.1. Kerekítési szabályokra lenne szükség Valószínűleg kerekítési szabályokat kellene bevezetni az egy és két eurócentes érmék egyre nagyobb hiányának kompenzálása érdekében, az érmék használata azonban megengedett maradna (ezekkel az érmékkel továbbra is ki lehetne fizetni az 5 centre kerekített végösszeget, a finn és holland gyakorlathoz hasonlóan). Tájékoztató kampányra lenne szükség mind a fokozatos eltűnés, mint a kerekítési szabályok ismertetése érdekében. 4.2.2. Néhány éven belül szórványossá válna az érmék előfordulása A művelet pontos ritmusa előre nem határozható meg pontosan, mivel nem állnak rendelkezésre empirikus adatok az érmék fokozatos eltűnésének forgatókönyvéről sem a tagállamokból, sem más országokból. Az alábbi számítás az átlagos veszteségi arány (60 % körül) alapján szimulálja a fokozatos eltűnés hatásait, azt feltételezve, hogy ez az arány idővel változatlan marad. A legtöbb érme 4 5-év alatt tűnne el a forgalomból. A forgalomban való megjelenésük 2020 körül válna pusztán szórványossá, ekkor lehetne határozni az érmék törvényes fizetőeszköz minőségének megszűnéséről. egy eurócentes érme éves veszteségi arány: 60 % két eurócentes érme éves veszteségi arány: 60 % 2013 2015 2017 2019 2021 2023 2025 2013 2015 2017 2019 2021 2023 2025 26 260 4202 672 108 17 3 0 20 606 3297 528 84 14 2 0 Bár e forgatókönyv szerint az érmék gyorsan eltűnnének a forgalomból, a bankokat, szupermarketet és más kiskereskedőket továbbra is terhelné a maradék érmék kezelési költsége. Ugyanakkor nem lenne szükség aktív kivonási tevékenységre. HU 8 HU
5. KÖVETKEZTETÉS Az érintettekkel folytatott konzultáció és a fenti elemzés alapján levonható néhány fontos következtetés az egy és két eurócentes érmék további kibocsátásával kapcsolatban. Az egy és két eurócentes érmék előállítása olyan tevékenység, amely egyértelműen jelentős veszteségeket okoz az euróövezet számára. A problémák kezelésére felvázolt mind a négy forgatókönyv egységesen alkalmazható lenne az egy és két eurócentes érmékre egyaránt. Az elemzés során semmilyen olyan tényező nem merült fel, amely alapján a forgatókönyveket csak az egyik vagy csak a másik címletre kellene alkalmazni. A nyilvánosság attitűdje az egy és két eurócentes érmékkel kapcsolatban ellentmondásos: úgy tűnik, az emberek ragaszkodnak ezekhez a kis címletekhez és attól tartanak, hogy eltűnésükkel nőne az infláció. Másrészt viszont értéktelen elemként kezelik ezeket az érméket, és készpénzes fizetés esetén nem juttatják őket vissza a forgalomba. A pszichológiai árak létével együtt az ebből eredő magas veszteségi arány azt eredményezi, hogy egyre nő a kereslet az új kis címletű érmék kibocsátása iránt. Az egy és két eurócentes érmék kibocsátásának gazdasági szempontjai a további kibocsátás megszűntetése mellett szólnak. Ugyanakkor a költségelemek mellett más szempontokat is mérlegelni kell, mint például a közvélemény azon esetleges negatív reakcióját, amelyet a kerekítési szabályok válthatnának ki. Ezen szempontok mérlegelése különösen fontos a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági kilátások tükrében. A fent ismertetett négy forgatókönyv alapján egyeztetéseket kell folytatni az érintettekkel. Amennyiben kialakul közöttük egy egyértelmű preferencia, a Bizottság el fogja készíteni a szükséges jogalkotási javaslatokat. HU 9 HU