EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/349/42/2016 Előadó: dr. Lukovics Adél Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a... ügyvéd által képviselt.. kérelmező kérelme alapján a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház (3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76.) eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az alábbi hozta: H A T Á R O Z A T O T A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató azzal, hogy a kérelmező szülése során az őt ellátó orvos a kérelmező roma nemzetiséghez való tartozására utaló, a panaszos emberi méltóságát sértő kijelentést tett, a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont kórház e magatartásával a kérelmezővel szemben roma nemzetiséghez való tartozásával és bőrszínével összefüggésben megvalósította a zaklatás tényállását. A hatóság megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. A hatóság elrendeli továbbá a jogerős és végrehajtható - az eljárás alá vont adatainak kivételével anonimizált - határozatának nyilvános közzétételét, 60 napra az eljárás alá vont www.bazmkorhaz.hu internetes oldalán a nyitólapról közvetlenül elérhető módon és a hatóság www.egyenlobanasmod.hu internetes oldalán. Fentieken túl, a hatóság az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltatóval szemben 500.000,- Ft, azaz ötszázezer forint bírságot szab ki, melyet az eljárás alá vont a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a hatóság Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00288413 számú számlájára történő átutalással. Az eljárásban a hatóság 27.002,- Ft, azaz huszonhétezer-kettő forint - útiköltségből származó - eljárási költséget állapított meg, amelyet az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató szintén a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a hatóság fenti bankszámlaszámára történő átutalással. Amennyiben a kötelezett a pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, késedelmi pótlékot kell fizetnie, melynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál 3 példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben a bíróságtól az ügyben tárgyalás tartása kérhető. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. 1

Indokolás A ügyvéd által képviselt (a továbbiakban: kérelmező) - a hatóság egyenlőbánásmód-referense útján - 2016. április 13-án kérelmet terjesztett elő az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (a továbbiakban: hatóság). A kérelemben foglaltak szerint a kérelmezőt 2016. február 10- én vették fel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályára, ahol még aznap világra hozta gyermekét. A becsatolt zárójelentés szerint a kérelmezőt dr... és dr.. látta el. A kérelmező panaszában foglaltak szerint a szülésznő vajúdás közben azt mondta neki, hogy ha még egyszer kiabál, felpofozza és az arcába nyomja a párnát. Az őt ellátó orvos pedig úgy fogalmazott, hogy ha a kérelmező még egyszer kiabál, akkor behívja a pszichiátert, elveteti tőle a gyereket és nem lehet gyese, mindehhez pedig hozzátette, hogy ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök. A kérelmező álláspontja szerint a fent nevezett egészségügyi szolgáltató azzal, hogy gyermeke világrahozatala során az őt ellátó orvos, illetve szülésznő emberi méltóságát sértő, roma származására utaló megjegyzéseket tettek rá, roma nemzetiséghez való tartozása miatt vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és megvalósította a zaklatás tényállását. A kérelemben foglaltak alapján a hatóság 2016. április 15-én eljárást indított a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórházzal szemben (a továbbiakban eljárás alá vont), egyben az eljárás alá vont képviselőjét nyilatkozattételre hívta fel. A hatóság 2016. május 24-én vette kézhez az eljárás alá vont orvos igazgatójának nyilatkozatát, amiben a hatóságot arról tájékoztatta, hogy a hatóság eljárásról szóló értesítésben, valamint a kérelmező annak mellékleteként megküldött panaszában foglaltakat kivizsgálta, továbbá mellékelte az érintettek által írt válaszlevél másolati példányát. A kivizsgálás eredményeként az orvos igazgató úgy nyilatkozott, hogy nevezett vajúdót zaklatás nem érte a kórházi személyzet részéről. Ezen túl az orvos igazgató előadta, hogy nem számít gyakorlatnak az eljárás alá vont kórház szülészetén, hogy a kismamákra rászólnának, hogy ne kiabáljanak. Mindazonáltal a szülés kitolási fázisában felhívják a vajúdó nő figyelmét, hogy a maximális nyomás kifejtése érdekében a tüdejét szívja tele levegővel, zárja le a hangrést, azaz fájdalmának ne adjon hangot, és maximálisan a magzat megszületésére koncentráljon, vagyis préseljen, nyomjon. Az orvos igazgató továbbá úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező által a kórház személyzetének tulajdonított kijelentések a személyzet tagjai részéről nem hangzottak el. Végül kitért arra is, hogy a kérelmező az ellátásával kapcsolatban a kórházban panaszt nem tett. Az orvos igazgató nyilatkozatához csatolta a dr.. szakorvos, dr.. rezidens, és.. szülésznők, valamint. takarítónő által aláírt nyilatkozat másolati példányát. A fent hivatkozott nyilatkozat szerint a kérelmező 2016. február 10-én lezajlott spontán hüvelyi szülésekor a három ágyas szülőszobán egyedüli vajúdóként tartózkodott, a szülés különböző fázisaiban pedig a nyilatkozat aláírói voltak jelen. A nyilatkozat értelmében továbbá nem általános gyakorlat, hogy rászólnak a vajúdó nőre, hogy ne kiabáljon. Ugyanakkor a szülés kitolási fázisában a levegő benntartása mellett kifejtett hasprésre van szükség, azonban ha a kismama kiabál, nem tud elegendő erőt kifejteni a magzat világrahozatalához, ezért felhívják a vajúdó nő figyelmét a helyes légzéstechnika alkalmazására. A nyilatkozat szerint a kérelmező által a szülésnél jelen lévő egyik orvosnak, illetve szülésznőnek tulajdonított kijelentések nem hangzottak el. Az orvosnak tulajdonított azon kijelentéssel kapcsolatban, miszerint pszichiátriai véleményre majd elveszik a kérelmezőtől a gyereket, az aláírók megjegyezték, hogy az eljárás alá vont kórházban pszichiátriai osztály nem működik, pszichiáter szakorvos nem dolgozik, ezért ez a kijelentés értelmetlen is lenne, továbbá azzal kapcsolatos eljárás sem kivitelezhető a kórházban, hogy egy pszichiáter által adott véleményre bárkitől is elvehetnék a gyermekét. A ti, cigányok úgyis csak a pénzért szültök kijelentéssel kapcsolatban a nyilatkozat aláírói megjegyezték, hogy a magyar egészségügyi rendszer, így az eljárás alá vont kórház sem rögzíti semmilyen formában a betegek etnikai hovatartozását vagy nemzetiséghez való tartozását, így a kérelmező által hivatkozott személyek (a nyilatkozat aláírói) csak a hatóság elé terjesztett 2

kérelemből értesültek a kérelmező roma származásáról. Az aláírók nyilatkozatukban határozottan állították, hogy a kérelmező nemzetiséghez való tartozásával kapcsolatban semmilyen megjegyzést sem tettek. A hatóság az ügyben 2016. június 28-án tárgyalást tartott. A tárgyalás kezdetén a hatóság ügyintézője arra kérte a kérelmezőt, saját szavaival mondja el, hogy 2016. február 10-én zajlott szülése során mi történt és pontosan milyen kijelentések hangzottak el a kórház személyzete részéről. Fentiekkel kapcsolatban a kérelmező előadta, hogy 2016. február 10-én reggel mentő vitte be az eljárás alá vont kórházba. A szülészeti osztályon a kérelmező elmondása szerint egyedül volt. A kérelmező az érkezésekor a tárgyalóterem előtt várakozó tanúk (két férfi és két nő) közül a barna hajú férfit akként az orvosként azonosította, aki vajúdása közben azt mondta neki, hogy egy anyának így kell vajúdnia. A kérelmező előadta, hogy a kitolás közben kiabált fájdalmában, az ott jelen lévő szülésznő azonban azt mondta neki, hogy ha még egyet kiabál, akkor az arcába nyomja a párnát, valamint letegezte a kérelmezőt és úgy fogalmazott, hogy ha még egyet kiabálsz, akkor lepofozlak. A kérelmező - elmondása szerint - kislánya születését követően bocsánatot kért a kórházi személyzet jelen lévő tagjaitól azért, mert kiabált, azonban a kérelmező által a kint várakozók közül szőkésbarna hajúként azonosított orvos erre azt mondta neki, hogy ha még egyet kiabált volna, akkor hívta volna a pszichiátert és akkor nem lett volna gyes meg családi pótlék, mert ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök. Az e kijelentést tevő orvossal kapcsolatban a kérelmező úgy nyilatkozott, hogy meg tudom mutatni, itt ül kint a terem előtt. A kérelmező által előadottakkal kapcsolatban az eljárás alá vont kórház tárgyaláson megjelent orvos igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ha bármilyen megkeresés érkezik valamely hatóságtól vagy hivataltól, akkor a megkeresés által érintettektől a kórház vezetése maga is kéri a történtek leírását. Az orvos igazgató ehhez hozzátette, hogy személyesen is meghallgatta a kérelmező panasza által érintett kollégákat. Utalt arra, hogy a kórházzal szemben korábban nem érkezett zaklatással kapcsolatos panasz, valamint kiemelte, hogy a kérelmező a kórházban nem tett panaszt, pedig az osztályvezető főorvosnál megtehette volna. Az orvos igazgató furcsának nevezte, hogy a kérelmező két hónappal az esetet követően fordult panaszával a hatósághoz. A kórház képviselője által előadottakkal kapcsolatban a kérelmező elmondta, hogy azért nem tett korábban panaszt, mert félt, hogy valóban elveszik a gyermekét. Családtagjai közül is csak a sógornőjével osztotta meg a történteket, majd elment a rendőrségre és az ügyészségre, de ott azt a tájékoztatást kapta, hogy ez ügyben nem tehet feljelentést. A kérelmező ezt követően a miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzattól kért segítséget és ott javasolták neki, hogy panaszával forduljon a hatósághoz. E lépések megtétele pedig több időt igényelt, ezért csak körülbelül két hónap múlva ment el a kérelmező a hatóság megyei egyenlőbánásmód-referenséhez. Fentiekkel kapcsolatban az orvos igazgató elmondta, hogy az eljárás alá vont kórház valamennyi osztályán kifüggesztett házirend van, amit a betegek is elolvashatnak, továbbá hasonlóképpen ki vannak függesztve a betegek számára elérhető jogi, illetve betegtájékoztatási lehetőségek, így a betegjogi képviselő neve és elérhetőségei is. A kórház képviselője előadta továbbá, hogy a hatóság számára becsatolton kívül a kérelmező panaszával kapcsolatban egyéb belső vizsgálati anyag nem készült. Ezzel összefüggésben az eljárás alá vont képviselője úgy fogalmazott, hogy megtehette volna azt is, hogy csak a kórház nyilatkozatát nyújtja be a hatóságnak, azonban úgy gondolja, hitelesebb, ha az érintettek meghallgatásával készült jegyzőkönyvre is hivatkozik. A hatóság a tárgyaláson tanúként hallgatta meg dr.. szülész-nőgyógyász szakorvost, akit a kérelmező úgy azonosított, hogy ő volt az az orvos, aki azt mondta nekem, ha még egyet kiabáltam volna, behívta volna a pszichiátert, és elvették volna a gyerekemet, és nem lett volna gyes meg családi, ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök. A kérelmező továbbá kijelentette, hogy nem ez volt az az orvos, aki azt mondta nekem korábban, hogy minden kismamának így kellene vajúdnia. A kérelmező 3

az általa elmondottakhoz hozzátette, hogy úgy érzi elvették tőle a szülés örömét azzal, hogy a tanúként meghallgatott szakorvos részéről a fenti kijelentések elhangzottak. Ezzel kapcsolatban elmondta továbbá, hogy nagyon rosszul esett neki, amikor az orvos azt mondta, hogy a cigányok csak a pénzért szülnek. Dr.... úgy nyilatkozott, hogy bár ismeri az ügyet, a kérelmezőre nem emlékszik, tekintettel arra, hogy a 2016-os év első félévében, a tárgyalás napjáig 216 szülést vezetett le. A tanú a kérelmező által neki tulajdonított kijelentésekkel kapcsolatban semmit sem tudott felidézni, mindazonáltal úgy nyilatkozott, hogy ha ilyen kijelentéseket tett volna, arra biztosan emlékezne és ehhez hozzátette azt is, hogy az eljárás alá vont kórház pszichiáter szakorvost nem alkalmaz. A tanúként meghallgatott szakorvos utalt arra is, hogy a kitolási szakasz során a fájások közötti szünetben tájékoztatják a szülő nőket arról, hogy a magzat mihamarabbi világrajövetele érdekében hogyan lélegezzen, hogyan tartsa bent vagy kint levegőt, vagyis a kiabálás mellőzésére nem azért van szükség, mert az a jelenlévő kórházi személyzetet zavarja. A hatóság a tárgyaláson tanúként hallgatta meg dr.. rezidenst is, akit a kérelmező úgy azonosított, hogy ő volt az, aki azt mondta, hogy egy anyának így kell vajúdnia. A kérelmező úgy emlékezett, hogy a tanú a kitolási szakasznál nem volt bent a szülőszobán, csak a gyermek megszületését követően ment be azért, hogy a szülés után a kérelmezőt ellássa (a gátvarrás során dr.. szakorvos már nem volt jelen). A kérelmező elmondása szerint a tanú nem volt jelen akkor, amikor az általa sérelmezett kijelentések a szakorvos, illetve a szülésznő részéről elhangzottak. A tárgyaláson tanúként meghallgatott rezidens elmondta, hogy emlékszik a kérelmezőre, 2016. február 10-én a szülőszobára volt beosztva, ahol ő vizsgálta meg... szülésznő jelenlétében, és a szülést követően is ő látta el. A rezidens elmondása szerint a kérelmező szülésekor a kitolási szakban is jelen volt (a szülő nő szülés közben csak azokat a személyeket látja, akik az ágya mellett vannak, a tanú azonban nem az ágy mellett volt, a kérelmező ezért nem láthatta őt), melynek során a szakorvos többször felhívta a kérelmező figyelmét a helyes légzéstechnikára. A rezidens úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező panaszában szereplő kijelentések egyike sem hangzott el. A tanú előadta azt is, hogy a kérelmező roma származását semmilyen formában nem jelezte a kórház személyzete felé. Az ügyről való tudomásszerzésével kapcsolatban elmondta, hogy a kérelmező panaszáról, a kérelem tartalmáról dr.... szakorvos tájékoztatta. A hatóság a tárgyaláson tanúként hallgatta meg.. szülésznőt is, akit a kérelmező úgy azonosított, hogy ő volt az, aki azt mondta neki, hogy még egyet kiabál, akkor megpofozza és az arcába nyomja a párnát. A tanúként meghallgatott szülésznő a kérelmezőre nem emlékezett, a kérelmező panaszában foglaltakról a doktor úréktól szerzett tudomást, valamint ők mondták, hogy annál én is jelen voltam. A tanú úgy fogalmazott, hogy a kérelmező szülésének egyetlen momentumára sem emlékszik. A szülésznő előadta, hogy a kérelmező panaszára írt és később a hatóság részére továbbított nyilatkozatot dr.... adta oda neki, amit elolvasott és aláírt, azonban már az aláíráskor is jelezte, hogy nem tudja, ki a panaszos. A tanú a kérelmező hatósághoz benyújtott kérelmét is látta, azt ugyanis fénymásolatban átadták a részére. Ezzel kapcsolatban elmondta azt is, hogy dr....-val közösen átbeszélték az esetet, majd egy gépírónő leírta megbeszélteket és ezt követően írták alá a későbbiekben a hatósághoz is eljuttatott nyilatkozatot. Az orvos igazgatónak a 2016. május 24-én a hatósághoz érkezett beadványa mellékleteként a kérelmező panaszában hivatkozott kórházi dolgozók által írt nyilatkozattal kapcsolatban dr.... is megerősítette, hogy egy adminisztrátor gépelte azt a szöveget, amit az aláírók diktáltak neki. Ezzel kapcsolatosan dr... is így emlékezett. Az eljárás alá vont képviseletében megjelenő orvos igazgató elmondta, hogy a hatóság előtti eljárásról való tudomásszerzést követően megnézték, hogy 2016. február 10-én kik voltak beosztva a szülőszobára, akik jelen voltak, azok idézzék elő, hogy mi történt, együttesen gondolják át, hogy mi történt. Ezért kellett, hogy együtt üljenek le ezek az emberek, hogy ki mire emlékszik a történetből. 4

A hatóság a tárgyaláson tanúként hallgatta meg.. szülésznőt is, akivel kapcsolatban a kérelmező elmondta, hogy a szülésénél végig jelen volt, kedves, aranyos volt. A tanúként meghallgatott szülésznő emlékezett a kérelmezőre, a tanú jelen volt a kérelmezőnek az osztályra történő felvételekor és a kitolási fázisnál is, a kérelmező szülés utáni ellátása során pedig ő asszisztált a jelen lévő orvosoknak. A tanú úgy nyilatkozott, hogy dr... és dr.... végig ott voltak a kérelmező szülésénél és a kérelmező szülés utáni ellátása során is. A tanú sem a másik szülésznő, sem pedig a szakorvos, illetve a rezidens részéről nem tudott felidézni semmilyen rendkívüli, a kérelmező szülése közben elhangzott kijelentést, illetve azt sem, hogy bármi miatt a kérelmezőre a jelen lévők rászóltak volna. A tanú úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező által sérelmesnek tartott kijelentések a szakorvos és a másik szülésznő részéről nem hangzottak el. Az orvos igazgató által a hatóságnak megküldött nyilatkozathoz mellékelt, a kérelmező szülésénél jelen lévő kórházi dolgozók által aláírt nyilatkozattal kapcsolatban a tanú elmondta, hogy az valamennyi aláíró véleményét tartalmazza, összeültünk és együtt fogalmaztuk meg, egy gépírónő írta le,... doktor úr diktálta. A tanú úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező hatóságnak megküldött panaszát ő is látta, a kérelmező panasza rendelkezésükre állt akkor, amikor a közös nyilatkozatot megfogalmazták. A tanú elmondása szerint sem. szülésznő, sem pedig dr... nem emlékezett a kérelmezőre a közös nyilatkozat megfogalmazása során, ugyanakkor nem emlékeztek arra sem, hogy a kérelmezővel szemben az általa sérelmesnek tartott kijelentések elhangzottak volna. A nyilatkozat közös megfogalmazásával kapcsolatban a tanúnak dr.. szólt, hogy a megbeszélést majd megejtik és megbeszélik a kérelmező panaszát. Dr.. azt mondta a tanúnak, hogy azért kell elkészíteni a közös nyilatkozatot, hogy a kérelmező szülésénél jelen lévő kórházi munkatársak is nyilatkozzanak a kérelmező kérelmében foglaltakra. Fentiekkel kapcsolatban az orvos igazgató elmondta, hogy ő nem volt jelen a fent hivatkozott közös nyilatkozat megfogalmazásakor, mindazonáltal az ő utasítására vették elő a kórház érintett munkatársai a kérelmező panaszában szereplő napról készült dokumentációt és az ő utasítására készítettek jelentést. Az orvos igazgató vállalta, hogy a kórház panaszkezelési szabályzatát a tárgyalás napjától számított 8 napon belül becsatolja a hatóság részére. A tárgyaláson mindkét fél nyitottságát fejezte ki a hatóság előtt esetlegesen megkötendő egyezséggel kapcsolatban, ezért a hatóság 15 napot biztosított a feleknek arra, hogy egymással egyezségi tárgyalásokat folytassanak. A kérelmező 2016. július 11-én hatóságot arról tájékoztatta, hogy közvetlenül megkereste az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltatót az egyezség részleteinek egyeztetése céljából. A hatóság 2016. augusztus 4-én kelt felhívására azonban úgy nyilatkozott, hogy közte és a kórház között végül mégsem jött létre egyezség. A hatóság 2016. augusztus 4-én az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató felé is felhívással élt, melyben azt kérte a kórházat képviselő orvos igazgatótól, hogy amennyiben a felek közötti egyezségkötéssel kapcsolatos tárgyalások nem vezettek eredményre a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített, általa becsatolni vállalt iratokat a hatóság részére küldje meg. A hatóság 2016. október 14-én tanúként meghallgatta... takarítónőt, aki szintén jelen volt a kérelmező szülésénél és ötödikként aláírta azt a nyilatkozatot, amit az orvos igazgató nyilatkozatával együtt a hatóságnak megküldött. A tanúként meghallgatott takarítónő emlékezett a kérelmezőre, fel tudta idézni, hogy az eljárás alá vont kórház szülőszobáján került kapcsolatba vele. A tanú úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező szülésénél dr.... szakorvos, dr. rezidens,.. és... szülésznők voltak még jelen. A tanú elmondása szerint a szülés közben végig a szülőszobában tartózkodott és úgy fogalmazott, hogy a kérelmezőre a szülés előtt és alatt nem szólt rá senki. Amikor a kérelmező 5

szült, egyik jelenlévő egészségügyi személyzet sem mondott a szokványostól eltérő megjegyzést a kérelmezőre, szokványos szülése volt. A tanú úgy fogalmazott, hogy biztos, hogy nem cigányozták a kérelmezőt, nem tudom, hogy mit érthetett félre. A korábban meghallgatott tanúk, valamint az általa is aláírt nyilatkozattal kapcsolatban a tanú elmondta, hogy dr... bevitte neki a nyilatkozatot, amelyet ezt követően aláírt, a nyilatkozat megírásakor azonban nem volt jelen. Ezzel kapcsolatban a tanú elmondta azt is, hogy dr.. megmutatta neki a kérelmező által a hatóság elé terjesztett panaszt is, amivel kapcsolatban a szakorvos annyit közölt a tanúval, hogy ez a panasz érkezett a kórház részére a hatóságtól és azt kérte a tanútól, hogy olvassa végig. A tanúmeghallgatáson jelen lévő kérelmező emlékezett a tanúra, úgy nyilatkozott, hogy a kiabálását hallva jött be a szülésznőkkel. A tárgyaláson a kérelmező képviselője fontosnak tartotta elmondani, hogy a kórház nem válaszolt a kérelmező által a 2016. június 28-án tartott tárgyalást követően írásban elé terjesztett egyezségi ajánlatra, az abban foglaltakkal kapcsolatos álláspontját a kérelmezővel nem közölte. A kérelmező, valamint az eljárás alá vont tanúmeghallgatáson jelen lévő képviselője ez alkalommal is kifejezte nyitottságát egyezség megkötésére és a kórház képviselője vállalta, hogy legkésőbb 2016. november 10-ig a hatósággal és a kérelmező képviselőjével is írásban közli a kérelmező egyezségi ajánlatával kapcsolatos álláspontját. A hatóság 2016. november 15-én vette kézhez az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató 2016. november 10-én kelt nyilatkozatát, miszerint a kórház főigazgató főorvosa a kérelmező 2016. október 14-én tett egyezségi ajánlatában szereplő esetleges vállalások közül a következő hármat illetően hozzájárul a hatóság szóróanyagainak kihelyezéséhez, ahhoz, hogy a hatóság munkatársai tájékoztató előadást tartsanak az egészségügyi személyzet részére, valamint engedélyezi, hogy a hatóság munkatársai kérdőíves felmérést végezzenek a Szülészeti - Nőgyógyászati Osztályon az egyenlő bánásmód megítélése céljából. A hatóság 2016. november 16-án megküldte a kérelmező képviselőjének az eljárás alá vont fenti beadványát, egyben nyilatkozattételre hívta fel azzal kapcsolatban, hogy a kórház által vállaltak alapján kívánnak-e az eljárás alá vonttal egyezséget kötni. A hatóság 2016. december 6-án vette kézhez a kérelmező képviselőjének nyilatkozatát, amelyben a hatóságot arról tájékoztatta, hogy az eljárás alá vont ajánlatát nem fogadja el és az eljárás folytatását kéri. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy a kérelmező által indított eljárás során már a második egyezségi kísérletre került sor úgy, hogy a kérelmező által tett első egyezségi ajánlatra az eljárás alá vont nem is reagált. Ezen túl, a kórház fenti vállalásaival a kérelmezőnek, mint sérelmet szenvedett félnek semmilyen formában nem adott elégtételt (a kórház nem nyilatkozott a kérelmező 2016. október 14-én tett egyezségi ajánlatában szereplő bocsánatkéréssel kapcsolatban). A kérelmező képviselője fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, hogy az eljárás alá vont nyilatkozatában tárgyi tévedés is található (a szóban forgó kérdőíves felmérést ugyanis nem a hatóság, hanem az ERRC munkatársai végezték volna). Előzőeket a kérelmező fontosnak tartotta megjegyezni azért is, mert amikor a 2016. június 28-án tartott tárgyaláson a kérelmező előadta sérelemdíj iránti igényét és erre az eljárás alá vont képviselője úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező csak azért kezdeményezte a hatóság eljárását, hogy azon keresztül pénzhez jusson, a kérelmező azonnal elállt a sérelemdíj iránti igényétől. A hatóság az alábbi vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembevételével hozta meg döntését: Az Magyarország Alaptörvénye II. cikke értelmében az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 10. (1) bekezdése értelmében az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani. 6

Az Eütv. 7. (1) bekezdése szerint minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 4. k) pontja értelmében az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során az egyenlő bánásmód követelményét kötelesek megtartani. Az Ebktv. 10. (1) bekezdése szerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. -ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Az Ebktv. 8. c) és e) pontja egy személy, vagy csoport valós vagy vélt bőrszínét, illetve nemzetiséghez való tartozását olyan ún. védett tulajdonságként határozza meg, amellyel kapcsolatban az Ebktv. 10. (1) bekezdése által szabályozott zaklatás tényállási elemeinek megvalósulása vizsgálható. Az Ebktv. 19. (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. -ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Az Ebktv. 19. (2) bekezdése szerint az eljárás alá vont félnek a hatósági eljárásban azt kell bizonyítania, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn (a) pont), vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani (b) pont). A hatóság a rendelkezésre álló iratok, a felek által tett nyilatkozatok, valamint a tanúk vallomása alapján az alábbi tényeket állapította meg: A jelen eljárást megalapozó kérelem 2016. április 13-án érkezett meg a hatósághoz, a kérelmező által sérelmezett kijelentések pedig a kérelem szerint 2016. február 10-én, vagyis azon a napon hangzottak el, amikor a kérelmező gyermeke született, így a kérelmező panaszának vizsgálatára az Ebktv. 17. -a alapján a hatóság hatáskörrel rendelkezik. Az Ebktv. 4. k) pontja alapján az eljárás alá vont egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatóra kiterjed a törvény személyi hatálya. A kérelem szerint a kérelmező roma származásúnak vallja magát, így a kérelmező Ebktv. 8. e) pontja szerinti védett tulajdonságát (roma nemzetiséghez való tartozását) a hatóság valószínűsítettnek tekintette. A hatóságnak a tárgyaláson, illetve a tárgyaláson kívüli tanúmeghallgatáson jelen lévő ügyintézőinek észlelése alapján a hatóság a kérelmező bőrszínét, mint az Ebktv. 8. c) pontja szerinti védett tulajdonságát is valószínűsítettnek tekintette. Tárgyi ügyben tényként volt megállapítható, hogy 2016. február 10-én a kérelmező az eljárás alá vont kórházban hozta világra gyermekét. Tényként volt megállapítható továbbá, hogy a hatóság által tanúként meghallgatott dr.. szakorvos, dr.. rezidens,. és.. szülésznők, valamint. takarítónő voltak jelen a kérelmező szülésekor. Ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a kérelmező szülésének egyes fázisaiban előzőek közül pontosan kik voltak jelen, a kérelmező, illetve a tanúk vallomása nem volt egységes. Tényként rögzíthető az is, hogy a kérelmező szülése közben a kérelmezőn kívül csak a kórházi személyzet előzőekben utalt tagjai voltak jelen, más lehetséges tanúkra, sem a kérelmező, sem pedig az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató nem 7

hivatkozott. Tekintettel arra, hogy a hatóság által meghallgatott tanúk között két fő volt férfi és egyben orvos, megállapítható volt, hogy a kérelmező által a tárgyaláson szőkésbarna hajúként megjelölt orvos dr... szakorvos, a barnahajúként megjelölt pedig dr... rezidens. Tényként volt megállapítható továbbá, hogy a kérelmező és a tanúk a kérelmező által sérelmezett kijelentések elhangzását illetően egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek. Előzőeken túl, a hatóság tényként állapította meg, hogy a kérelmező panaszának az eljárás alá vont kórházhoz való megérkezését követően az azzal kapcsolatos belső vizsgálatban dr.. hangsúlyos szerepet játszott. Az orvos igazgató nyilatkozata szerint dr...-val ismertette a kérelmező panaszának tartalmát és a tanúk nyilatkozata alapján megállapítható volt az is, hogy a kérelemben foglaltakról a szakorvos tájékoztatta őket. A tanúk tehát az üggyel kapcsolatos álláspontjukat közösen alakították ki, amit az orvos igazgató a hatósághoz 2016. május 24-én érkezett nyilatkozathoz mellékelt. A hatóság végül tényként állapította meg, hogy a felek között - bár erre az eljárás során két alkalommal is történt kísérlet - az eljárás során egyezség nem jött létre. A hatóság a fent ismertetett tényeket, nyilatkozatokat és a rendelkezésre álló iratokat alapul véve megállapította, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos: Tárgyi ügyben a hatóságnak azt kellett vizsgálnia, hogy 2016. február 10-én gyermekének világrahozatala közben a kérelmezőt a kórház személyzete részéről roma származása miatt érte-e zaklatás. E körben a hatóságnak először azt kellett vizsgálnia, hogy a kérelmező által sérelmezett kijelentések elhangzottak-e, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ezt vitatta, vagyis a felek álláspontja ezen események ténybeli megtörténte tekintetében egymással ellentétes volt. Amennyiben megállapítható, hogy a kérelmezővel kapcsolatban, illetve irányában az általa sérelmezett kijelentés vagy kijelentések elhangzottak, következő lépésben a hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy ez kimerítie az Ebktv. 10. (1) bekezdésében foglalt zaklatás tényállását, vagyis a hivatkozott jogszabályi rendelkezés által tartalmazott tényállási elemek megvalósultak-e. A kérelmező által sérelmezett kijelentések elhangzásának vizsgálata Ahogyan a hatóság fent is utalt rá, a felek álláspontja a kérelmező által sérelmezett kijelentések elhangzását, vagyis a kérelmező által sérelmezett események megtörténtét illetően nem volt egységes, valamint e tekintetben a kérelmező és a tanúk nyilatkozata sem egyezett, a hatóság azonban az ellentmondást az alábbiak szerint feloldhatónak tartotta. A hatóság rögzíti, hogy a kérelmező által sérelmezett kijelentések közül csak azzal kapcsolatban folytatott vizsgálatot, ami a kérelmező roma származásával volt összefüggésbe hozható. A kérelmező által sérelmezett azon kijelentések, amelyek arra vonatkoztak, hogy a kérelmező a szülés közben ne kiabáljon, a hatóság álláspontja szerint még a kérelmező által előadottak alapján sem voltak a roma nemzetiséghez való tartozással összefüggésbe hozhatók, arra ugyanis utalás nem történt. Előzőek alapján a hatóság alapvetően annak a kijelentésnek az elhangzásával kapcsolatban folytatott le vizsgálatot, hogy ti cigányok, úgyis csak a pénzért szültök, ez ugyanis egyértelmű utalást tartalmaz a kérelmező roma nemzetiséghez való tartozására. A hatóság a fenti sérelmezett kijelentés elhangzásának vizsgálata körében figyelemmel volt arra, hogy a 2016. június 28-án tartott tárgyaláson megjelent kérelmező az odakint várakozó négy tanú közül egyértelműen azonosítani tudta azt, akinek a sérelmezett kijelentést tulajdonította. Határozottan és egyértelműen azonosította azt az orvost is, aki az azzal kapcsolatos közlést tette a kérelmező felé, hogy minden kismamának így kellene vajúdnia. A kérelmező a tanúk egymás után történő behívása során is határozott és egyértelmű volt az orvosok azonosítása tekintetében. A kérelmező továbbá a tárgyalás kezdetén az ügyintéző kérdésére spontánul és szintén egyértelműen fel tudta idézni a körülbelül öt hónappal korábban lezajlott szülése közben történteket, vagyis a panaszában megközelítőleg két hónappal korábban leírtakat, szóról szóra idézte a ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök kijelentést. A kérelmező következetes volt a tekintetben is, hogy az általa sérelmezett kijelentéseket minden alkalommal tegező formában idézte vissza. A hatóság álláspontja szerint mindez az életszerűséget támasztja alá, ahogyan az is, hogy a kérelmező különbséget tett a meghallgatott tanúk 8

között abból a szempontból, hogy ki az, illetve kik azok, akiknek az általa sérelmezett kijelentéseket tulajdonítja és kik azok, akikkel kapcsolatban nem merült fel problémája,. szülésznővel kapcsolatban például a kedves, aranyos volt kifejezéseket használta. Mindezek alapján a hatóságban az a meggyőződés alakult ki, hogy a kérelmező által előadottak hitelesek és életszerűek. A hatóság szerint figyelembe veendő továbbá e körben az is, hogy a kérelmező a 2016. június 28-án tartott tárgyalás végén felvetett anyagi kompenzáció iránti igényétől a későbbiek során elállt és a személyes bocsánatkérésen túl kizárólag olyan kötelezettségek vállalását látta volna szívesen egy, a hatósági előtti eljárás keretében megkötött egyezség tartalmaként, ami előremutató módon a jövőbeni hasonló esetek megakadályozását célozta volna, illetve felhívta volna a kórház dolgozóinak figyelmét az egyenlő bánásmód követelménye megtartásának fontosságára. A hatóság álláspontja szerint a kérelmezővel történtek valódiságát támasztja alá az a kérelmező által előadott körülmény is, miszerint a szülését közvetlenül követő két hónap során a rendőrségen és az ügyészségen is próbált feljelentést tenni, majd miután ott nem tudott panaszt tenni, fordult a helyi roma nemzetiségi önkormányzathoz tanácsért, és végül így nyújtott be - az egyenlőbánásmód-referensen keresztül kérelmet a hatósághoz. A hatóság álláspontja szerint az utóbbi alapján kijelenthető, hogy a kérelmező kitartóan kereste a jogérvényesítés lehetőségét, amiből szintén az általa sérelmezett kijelentések elhangzására lehetett következtetni, valamint arra, hogy a történtek a panaszost mélyen érintették. A hatóság a fenti sérelmezett kijelentés elhangzásának vizsgálata körében figyelemmel volt a kérelmező panasza kórházon belüli vizsgálatának - fentiekben részletezett és a tényállás megállapítása során szintén hivatkozott - körülményeire is. A hatóság álláspontja szerint ugyanis különösen aggályosnak tekinthető, hogy a hatóság részére benyújtott érdemi védekezés megküldéséért felelős orvos igazgató megosztotta a kérelmező panaszának tartalmát azzal az orvossal, aki egészen biztosan jelen volt a kérelmező szülésekor, ezen túl pedig magát a panaszt is átadta neki másolatban. Így a belső vizsgálatban egy olyan személy (dr..) játszott egyértelműen hangsúlyos szerepet, aki jelen volt az események megtörténtekor és feltételezhető volt, hogy ő lehet az az orvos, akivel kapcsolatban a kérelmező a panaszában azt állította, hogy rá a roma származásával kapcsolatos megjegyzést tett. Dr.. hangsúlyos, irányítónak tekinthető szerepét a kérelmező panaszával kapcsolatos kórházon belüli vizsgálatban a tanúvallomások kétséget kizáróan alátámasztották. Alátámasztotta ezt továbbá az is, hogy a 2016. május 24-én a hatósághoz érkezett, az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató orvos igazgatója által aláírt nyilatkozat rövid terjedelmű és meglehetősen kevés tényszerű közlést tartalmazott, ezzel szemben a tanúként meghallgatott öt kórházi dolgozó által aláírt, az orvos igazgató érdemi védekezéséhez csatolt nyilatkozat volt az, ami a kérelmező panaszában foglaltakkal kapcsolatos érdemi közléseket tartalmazta. Fentiekkel összefüggésben a hatóság rámutat arra, hogy egy belső vizsgálat során nyilvánvalóan szükséges az érintettek személyes meghallgatása, garanciális jelentőségű azonban, hogy azt az érintettektől a lehető legfüggetlenebb személy vagy kórházon belüli testület, bizottság végezze. Semmiképpen sem elfogadható, ha egy ilyen belső vizsgálatnak a panasz által nyilvánvalóan és egyértelműen érintett személy válik a de facto felelősévé vagy irányítójává és a belső vizsgálat úgy történik, hogy a panasz által érintett személyek közösen megfogalmaznak egy válaszlevelet. Ez ugyanis egyszersmind olyan következménnyel jár, hogy attól a ténytől, miszerint a panasz által érintett személyek, az egyikük vezetésével, a történtekre vonatkozóan korábban közös álláspontot alakítottak ki egy esetleges későbbi intézményen kívüli (bírósági vagy hatósági) vizsgálat során nem lehet eltekinteni. Bár az eljárás alá vont orvos igazgatója a tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a kórházi személyzet érintett tagjait maga is meghallgatta, ennek alátámasztására azonban semmilyen feljegyzést vagy jegyzőkönyvet nem tudott benyújtani a hatóság részére, ugyanakkor a tárgyaláson előadta azt is, hogy a hatóság számára becsatolt iraton kívül a kérelmező panaszával kapcsolatban egyéb belső vizsgálati anyag nem készült. Fentiek okán attól körülménytől, hogy a meghallgatott tanúk előzetesen ismerték a kérelem tartalmát és az másolatban is a rendelkezésükre állt, valamint az orvos igazgató érdemi védekezéséhez csatolt, mind az öt tanú által aláírt nyilatkozat alapján megállapíthatóan már a tárgyalást, illetve tanúmeghallgatást megelőzően közös álláspontot alakítottak ki, a tanúvallomások értékelésekor a hatóság tárgyi ügyben nem tudott eltekinteni. Előzőekkel kapcsolatban a hatóság megjegyzi, hogy az eljárás alá vont kórház orvos igazgatója a 2016. június 28-án tartott tárgyaláson vállalta, hogy a kórház panaszkezelési szabályzatát a hatóság részére becsatolja, a hatóság ezt követően 2016. augusztus 4-én 9

is felhívta a kórház képviselőjét, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített, általa becsatolni vállalt iratokat a hatóságnak küldje meg. A hatóság fenti felhívásának azonban az eljárás alá vont kórház - bár azt meghatalmazottja a vonatkozó vétív tanúsága szerint 2016. augusztus 9-én átvette - jelen határozat meghozataláig nem tett eleget, így a hatóságban nem alakulhatott ki kép arról, hogy az eljárás alá vontnak legalábbis a saját szabályzata szerint hogyan kellett volna a kérelmező panaszával kapcsolatos belső vizsgálatot lefolytatnia. A kérelmező által sérelmezett kijelentések elhangzásának vizsgálatával összefüggésben a hatóság rámutat arra, hogy a kérelmező és a tanúk nyilatkozatai között fennálló azon ellentmondásoknak, hogy a kérelmező szülése során végig jelen volt-e az összes tanú vagy a szülésnek voltak olyan szakaszai, amikor a tanúk közül nem mindenki volt jelen, a kérelmező által sérelmezett, roma szármázásával összefüggésbe hozható kijelentés elhangzásának megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége. Nem merült fel ugyanis az, hogy a tanúként is meghallgatott szülész szakorvos részéről azért nem hangozhatott el a szóban forgó kijelentés, mert a kérelmező szülésének nem minden fázisában volt jelen. A hatóság rá kíván mutatni továbbá arra is, hogy a hatóság ügyintézőinek a tárgyalás, illetve a tárgyaláson kívüli tanúmeghallgatás során történő észlelése alapján a kérelmezőről a külső szemlélőben az a benyomás alakul ki, hogy a roma nemzetiséghez tartozik. Ezért a hatóság számára nem volt elfogadható az a tanúk által előadott érv, hogy mivel a kórház nem gyűjt adatot a betegek etnikai származásáról vagy valamely nemzetiséghez való tartozásáról, emiatt a kérelmezőről sem tudhatták vagy tudták, hogy roma származású. Ez utóbbival kapcsolatban a hatóság megjegyzi, hogy az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató területi elhelyezkedéséből Borsod-Abaúj-Zemplén Megye adódóan is valószínűleg magas a roma nemzetiséghez tartozó betegek, illetve kismamák aránya. Fentiek alapján - tekintettel arra is, hogy az Ebktv. 19. -ában foglalt speciális bizonyítási szabályokon túl a hatóságnak azt a speciális helyzetet is szem előtt kellett tartania, miszerint a kérelmező szülése közben a kórházi személyzet tagjaival egyedül volt, ezért az életszerűségre, illetve a tárgyaláson, illetve a tanúmeghallgatás során szerzett észlelésekre és benyomásokra fokozott figyelemmel kellett lennie - a hatóság a kérelmező által előadottakat fogadta el az általa sérelmezett azon, a kérelmező roma származásával, illetve bőrszínével összefüggésbe hozható kijelentés elhangzását illetően, hogy ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök. A zaklatás tényállási elemei megvalósulásának vizsgálata A kérelmező által sérelmezett kijelentés elhangzásának megállapítását követően a hatóságnak azt kellett vizsgálnia, hogy ez kimeríti-e az Ebktv. 10. (1) bekezdésében foglalt zaklatás tényállását, vagyis a hivatkozott jogszabályi rendelkezés által tartalmazott tényállási elemek megvalósultak-e. Az e tárgyban folytatott vizsgálat körében a hatóság hangsúlyozza, hogy a betegellátás, illetve a kórházi betegellátás során az ellátandó beteg, és az őt kezelő orvos, valamint ellátó kórházi személyzet között egy alapvetően aszimmetrikusként jellemezhető viszony áll fenn, melyben a beteg könnyen válhat rendkívül sebezhetővé, illetve kiszolgáltatottá. Olyan strukturálisan aszimmetrikus viszonyrendszerről van tehát szó, amelyben az emberi méltóság tiszteletben tartására fokozott figyelemmel kell lenni. Ez az oka annak, hogy az Ebktv. rendelkezésein túl az Eütv., mint ágazati jogszabály 10. (1) bekezdése is előírja a beteg emberi méltóságának tiszteletben tartását az egészségügyi ellátás során. Az Eütv. 7. (1) bekezdése pedig expressis verbis rögzíti a beteg jogát az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Az Eütv. 3. c) pontja az egészségügyi ellátás fogalmát a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi tevékenységek összességeként definiálja. A hatóság álláspontja szerint az egészségügyi ellátás, mint egészségügyi tevékenységek összessége olyan komplex megközelítésmódot kell, hogy jelentsen, ami a beteghez való viszonyulást, illetve kommunikációt is magában foglalja, ez utóbbiakkal kapcsolatban pedig alapvető követelmény a beteg emberi méltóságának tiszteletben tartása. Fentiekkel összefüggésben a hatóság rá kíván mutatni arra, hogy az orvos, illetve kórházi ellátó személyzet, valamint a beteg aszimmetrikus viszonya, kiemelt figyelemmel a beteg kiszolgáltatott 10

helyzetére, különösen hangsúlyosan van jelen akkor, amikor egy nő világra hozza gyermekét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben kiadott az intézményi szülés során a nőkkel szemben megnyilvánuló tiszteletlen és durva bánásmód megelőzéséről és megszüntetéséről szóló állásfoglalása is kiemeli, hogy a nők a szülés során különösen sebezhetők. A hivatkozott állásfoglalás is hangsúlyozza minden nő jogát a lehető legmagasabb szintű egészséghez, amely magában foglalja az emberi méltóságot tiszteletben tartó egészségügyi ellátáshoz, valamint megkülönböztetéstől mentes bánásmódhoz való jogot a várandósság és a szülés során. Az állásfoglalás a minőségi szülészeti ellátás lényegi összetevőjeként tekint az emberi méltóságot tiszteletben tartó ellátásra. A hatóság végül a WHO-állásfoglalás azon megállapítására kíván utalni, miszerint a valamely etnikai kisebbséghez tartozó nők fokozottan kiszolgáltatottak a tiszteleten és durva bánásmódnak. A hatóság álláspontja szerint a kérelmező által sérelmezett azon kijelentés, hogy ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök kétséget kizáróan a kérelmező védett tulajdonságára, azaz roma származására utal, a hatóság álláspontja szerint a kérelmezőt bőrszíne alapján is roma származásúként lehetett azonosítani. Fenti kijelentés továbbá egyértelműen alkalmas volt arra, hogy a kérelmező körül ellenséges, megfélemlítő, mindenekelőtt azonban megalázó, illetve megszégyenítő környezetet alakítson ki. A kijelentés megalázó jellegét erősítette a tegező forma használata is. Ezen túl, bár a kérelmező, illetve a tanúk vallomása nem volt egységes a tekintetben, hogy a kérelmező szülése során a kórházi személyzet összes tanúként meghallgatott tagja jelen volt-e, egyértelműen kijelenthető, hogy gyermekének világrahozatala során a kérelmező körül mindvégig jelen volt a kórházi személyzet legalább három-négy tagja, ami elégséges annak megállapításához, hogy a fenti jellemzőkkel leírható környezet a kérelmező körül de facto is kialakult. Előzőekkel kapcsolatban a hatóság rámutat arra is, hogy a fent kifejtettek alapján alapvetően a szakorvos ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök kijelentésével összefüggésben vizsgálta a zaklatás tényállási elemeinek megvalósulását és a kérelmező által szintén sérelmesnek tartott arra vonatkozó közlésekkel kapcsolatban, hogy a kérelmező ne kiabáljon ez irányú vizsgálatot nem folytatott. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kérelmező a ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök kijelentést közvetlenül megelőzőként adta elő a ha még egyet kiabáltam volna, behívta volna a pszichiátert, és elvették volna a gyerekemet, és nem lett volna gyes meg családi közlést. Ez utóbbival összefüggésben a hatóság a hivatkozott kijelentés egyértelműen félelemkeltő jellegét hangsúlyozza, valamint megjegyzi, hogy e kijelentés értékelése során nem bír jelentőséggel az az érv, miszerint az eljárás alá vont kórházban pszichiátriai osztály nem működik. Fentiek alapján tehát a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató azzal, hogy a kérelmező szülése során az őt ellátó orvos a kérelmező roma nemzetiséghez való tartozására utaló, a panaszos emberi méltóságát sértő kijelentést tett, a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Az eljárás alá vont kórház e magatartásával a kérelmezővel szemben roma nemzetiséghez való tartozásával és bőrszínével összefüggésben megvalósította a zaklatás tényállását. A hatóság ezért a rendelkező részben foglaltak szerint döntött. A hatóság az eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt alkalmazott szankció megállapítása során az alábbiakat vette figyelembe: A jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság tekintettel volt az eset összes körülményére, valamint mérlegelte az egyéni szempontokat. A jövőbeni hasonló esetek megakadályozása érdekében a hatóság elengedhetetlenül fontosnak tartotta az Ebktv. 17/A. (1) bekezdés b) pontja szerinti szankció (jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltása) alkalmazását. Elsősorban a generális prevenció érdekében rendelte el a hatóság a határozat 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát (Ebktv. 17/A. (1) bekezdés c) pontja) az eljárás alá vont kórház, valamint a hatóság honlapján. Az Ebktv. 17/A. (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása (bírság kiszabása) körében a bírság összegének meghatározásánál a hatóság figyelemmel volt a jogsértés súlyára, ugyanakkor tekintetbe vette azt is, hogy az eljárás alá vont nyitottságot mutatott egyezség megkötésére, ezért a hatóság nem tartotta indokoltnak a bírság összegének 500.000,- forintnál magasabb összegben való megállapítását. 11

Mindazonáltal az eljárás alá vont egyezség megkötését illető hajlandóságával kapcsolatban a hatóságnak figyelemmel kellett lennie arra is, hogy a 2016. június 28-án tartott tárgyalást követően a kórház érdemben nem reagált a kérelmező egyezségi ajánlatára. A 2016. október 14-i tanúmeghallgatás után pedig bár megközelítőleg egy hónap állt a rendelkezésére és a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített vállalása szerint a kérelmező egyezségi ajánlatára adott válaszát közvetlenül a kérelmezőnek is meg kellett volna küldenie egyezségi ajánlatát a kérelmezőnek közvetlenül nem, csupán a hatóságnak küldte meg, továbbá a határidő utolsó napján postára adott néhány soros nyilatkozatból az sem volt egyértelműen megállapítható, hogy azt a kérelmező egyezségi ajánlatára adott válasznak kell tekinteni, továbbá a nyilatkozat tárgyi tévedést is tartalmazott (a kérdőíves felmérést nem a hatóság, hanem az ERRC munkatársai végezték volna). Az eljárás alá vont tehát a kérelmezővel egyezségi tárgyalást az eljárás során végül nem kezdeményezett, illetve nem folytatott. Fentieken túl, a hatóság rá kíván mutatni arra, hogy az előzőekben hivatkozott szankciók egymás mellett történő alkalmazását mindenekelőtt a jogsértés súlyára tekintettel tartotta indokoltnak, figyelemmel az orvos-beteg viszony aszimmetrikus jellegére, azon belül a betegellátásba bekerülő szülő nők kiszolgáltatott helyzetére, valamint arra, hogy ezekben a viszonyokban éppen ezért az emberi méltóság tiszteletben tartására fokozott figyelemmel kell lenni. Tekintettel arra, hogy a hatóság álláspontja szerint tárgyi ügy a rendelkezésre álló iratok, illetve a felek és a tanúk által tett nyilatkozatok alapján eldönthető volt, a hatóság mellőzte a kérelmező képviselője által megjelölt további tanúk meghallgatását. Nem adott helyt a hatóság a kérelmező képviselője által előterjesztett bizonyítási indítványnak azért sem, mert az általa megnevezett tanúk kizárólag arról tudtak volna nyilatkozni, hogy szintén az eljárás alá vont kórházban történő korábbi szüléseik során ők is a kérelmezőéhez hasonló bánásmódban részesültek, konkrétan a kérelmezővel történtekről azonban nem volt tudomásuk, hiszen a kérelmező által sérelmezett események megtörténtekor nem voltak jelen. Határozatomat az Ebktv. 14. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17/B. (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (Ket.) 96., a 100. (2), illetve 109. (1) bekezdés a) pontja biztosítja. Budapest, 2016. december 15. Dr. Honecz Ágnes elnök A határozatról értesül: 1... ügyvéd 2. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház főigazgató főorvos (3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 72-76.) 3. Jogi főreferens 4. Gazdasági és Ellátási Főosztály 5. Irattár 1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B, Tel: (1) 79-52975, Fax: (1) 79-50760 12