Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS EU MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat EU szakirány A STRUKTURÁLIS ALAPOK SZEREPE ÍRORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉBEN Készítette: Virág Éva Budapest, 2003. 1
Tartalomjegyzék Oldal Táblázatok és ábrák jegyzéke 4 1. Bevezetés 5 2. Az ír gazdaság fejlődése az 1950-es évektől 6 3. Írország gazdasági teljesítménye 3.1. Írország a világgazdaságban 13 3.2. Írország az Unióban 17 4. Az Európai Unió strukturális politikája 4.1. Célkitűzések, reformok 18 4.2. A strukturális alapok 19 4.3. A strukturális alapok az Unió költségvetésében 21 5. Írország és a strukturális alapok 5.1. Tervezés, adminisztráció, kivitelezés 22 5.2. Első programozási időszak, 1988-1993 26 5.3. Második programozási időszak, 1994-1999 28 5.4. A fejlesztési programok összehasonlítása a két programozási időszakban 30 5.5. A Kohéziós Alap 32 5.6.Esettanulmányok 5.6.1. VTOS Szakmai Képzési Programok 34 5.6.2. Tallagh Hospital 35 5.6.3. Vidéki körzetek energiaellátása 35 5.6.4. Celtic Voyager (kutatóhajó) 36 5.6.5. Nők a mezőgazdaságban 36 5.6.6. Elkerülőút Droghedánál 37 5.7. Harmadik programozási időszak 5.7.1. Az Unió politikája 37 5.7.2. Írország politikája 39 5.8. Írország Nemzeti Fejlesztési Terve a 2000-2006 közötti időszakra 41 5.8.1. Nemzeti működési programok 45 5.8.2. Regionális működési programok 48 2
5.8.3. A strukturális alapok szerepe a BMW régió működési programjában 50 5.8.4. A strukturális alapok szerepe a Dél-keleti régió működési programjában 51 5.9. Esettanulmányok 5.9.1. A Lough Derg vízgyűjtő medencéjének védelme 52 5.9.2. Enterprise Link (közlekedés) 53 6. Az ír siker mérlege 54 7. Ír siker követendő példa Magyarország számára? 56 8. Összegzés 60 Irodalom 62 3
Táblázatok és ábrák jegyzéke oldal Táblázatok 1. Munkanélküliségi mutatók alakulása 11 2. A közlekedésfejlesztési programok eredményei 31 3. Az iparfejlesztési programok eredményei 32 4. EU támogatás a Nemzeti Fejlesztési Tervben, 2000-2006 43 5. Foglalkoztatottság szektorok szerint 54 Ábrák 1. Ír export alakulása a világgazdaságban 14 2. Ír import alakulása a világgazdaságban 16 3. Ír export és import az EU-ban 18 4. EU támogatások megoszlása ágazatok szerint, 1988-1993 26 5. EU támogatások megoszlása ágazatok szerint, 1994-1999 29 6. Egy főre jutó GDP alakulása 40 7. EU támogatás a regionális programokban, ágazatok szerint 44 8. A BMW régió működési programja 49 9. A Dél-keleti régió működési programja 50 4
1. Bevezetés Dolgozatom témájául Írország gazdasági fejlődését és az azt kiváltó okok vizsgálatát választottam. Most, a küszöbön álló magyar uniós csatlakozás előtt aktuálisnak tartottam egy Európában kis népességű és kis területű, az Unió perifériáján lévő ország sikerének és a mögötte húzódó okoknak a feltérképezését. Hogyan tudta Írország leküzdeni gazdasági nehézségeit? Hogyan vált az Európai Unió legdinamikusabban fejlődő tagállamává? Írország 1973-as csatlakozásakor a Közösség legelmaradottabb, legkevésbé fejlett országainak egyike volt. A külföldi tőkebefektetések, az Unió strukturális alapjaiból befolyó támogatások és nem utolsósorban a lehetőségeket jól kihasználó, racionálisan tervező ír gazdaságpolitika hatására születhetett meg a Kelta Tigris. A ma oly sokat emlegetett ír csoda egy jól működő gazdaság, az általános anyagi jólét és fejlődés képét idézi szemünk elé, amely a gyorsan növekvő GDP, a csökkenő munkanélküliség, a fellendülő export- és importtevékenység, és egy stabil piacgazdaság tükrében válik mérhetővé. Hogyan ért el Írország ilyen nagyarányú fejlődést ilyen rövid idő alatt? Mennyiben segítették az ország gazdasági fellendülését az Unió strukturális alapjainak forrástranszferei? Milyen prioritások köré építette Írország Nemzeti Fejlesztési Terveit, milyen eredményeket ért el az eddigi két programozási időszakban, és milyen hatással voltak ezen eredmények az ír gazdaságra? A dolgozatban erre próbálok választ adni az ír gazdasági teljesítmény, az ország által sikeresen kivitelezett fejlesztési projektek és az Uniótól érkező támogatások összefüggésének vizsgálatával. Követhető-e Magyarország számára Írország példája? Hogyan lehet előnyös az ír stratégia alkalmazása a támogatások elnyerésére? A dolgozat végén röviden összefoglalom Írország és Magyarország hasonlóságait, illetve az ír minta néhány részletének esetlegesen követhető alkalmazását. 5
2. Az ír gazdaság fejlődése az 1950-es évektől Írország az 1930-as évek elejétől az 1950-es évek végéig importhelyettesítő gazdaságpolitikát folytatott. Az önellátás biztosítása érdekében állami szubvenciók segítették a hazai piac védelmét. A külföldi feldolgozóipari beruházásokat korlátozták, amit az 1938-ban hozott Termelésellenőrzési Törvény (Control of Manufacturers Act) biztosított. Az ötvenes évek végén ezt felváltja egy liberális, tőkebecsalogató gazdaságpolitika, melynek fő céljai a szabadkereskedelem megvalósítása, az exportorientáció és a külföldi tőkevonzás. (A váltás hátterében az állt, hogy a bővülő hazai termelést a kis ír felvevőpiac nem tudta elnyelni és az így induló recesszió a fizetési mérleg kríziséhez vezetett.) Ezen célokat az ír kormány 1958-as Fehér Könyve tartalmazta, és megvalósítását olyan szervezetek segítették mint az 1949-ben megalakult Iparfejlesztési Ügynökség (Industrial Development Agency) az IDA, melynek feladatai között a meglévő vámok felülvizsgálata és a külföldi tőkebefektetések lehetőségeinek megteremtése szerepelt, valamint az 1952-ben alakult Ír Export Tanács (Coras Trachtala) amely az Egyesült Államokba és Kanadába irányuló ír exportot hivatott elősegíteni. Ezen feladatok magukba foglalták a vámszabad területen végrehajtandó ipari és kereskedelmi fejlesztéseket, a kis hazai vállalatok támogatását a Közép-nyugati régióban és a külföldi cégeknek olcsó telephelybérleti és ingatlanvásárlási lehetőség biztosítását. Ekkor vetette meg Írország a regionális politika alapjait is, melynek fő eszköze az ipari parkok létesítése volt (Waterford, Galway, Shannon). Az 1956-os Ipartámogatási Törvény (Industrial Grant Act) felhatalmazta az IDA-t hogy a vidéki iparfejlesztéseknél az ingatlanok és az épületek árának akár 66 százalékát is szubvencionálhatja. Az ezévi Pénzügyi Törvény pedig azzal próbálta a feldolgozóipari termelést exportnövelésre ösztönözni, hogy az előző évi exporttevékenységből nyert profitra 50 százalékos adókedvezményt biztosított és kedvezményt adott az ipari épületek amortizációjára. Az 1957-ben és 1958-ban hatályba lépett Pénzügyi Törvény pedig az exporttevékenységből származó profitra tíz évi adómentességet adott (ez az intézkedés 1990-ig maradt érvényben), az amortizációs kedvezményt pedig a gépekre is kiterjesztette. 1958-ban a már említett 1938-as Termelésellenőrzési Törvényben megfogalmazott protekcionista intézkedéseken, melyek kizárták a külföldről érkező befektetéseket, is lazítottak. 6
Valójában most pont ennek ellenkezőjét akarták elérni, vagyis a külföldi tőkebefektetőket kívánták az országba csalogatni. Még ugyanebben az évben született meg a Whitaker jelentés a Pénzügyminisztérium egyik titkárának, T. K. Whitaker tollából. A jelentés a protekcionista gazdaságpolitika hibáit sorolta fel: a közpénzekből túltámogatott mezőgazdaságra, a tőkeszegény és gyenge, vállalkozókat hiányoló iparra és az ipar helyzetét még nehezebbé tévő kis hazai felvevőpiacra, valamint a nagyarányú kivándorlásra hívta fel a figyelmet. Célként az exporttermelés ösztönzését és a külföldi tőke bevonását jelölte meg, és e célokat az importkvóták és védővámok (némelyik elérte a 60 százalékot) nagymértékű csökkentésével és a külföldi befektetők számára kínált előnyös feltételek biztosításával kívánta megvalósítani. Az így betelepülő külföldi vállalatok ugyanis gondoskodnak a szükséges tőkéről, termelésük révén a növekvő exportról, az olcsó ír munkaerő felszívásáról és a műszaki fejlesztésről is, emellett inkubátor cégként is működnének: ír munkaerőt alkalmazva kinevelnék a későbbi ír vállalkozóimenedzseri réteget. Az ír kormány sokféle kedvezményt biztosított a külföldi cégeknek: - beruházási támogatások (akár az ingatlan értékének 2/3-át is elérő állami támogatások valamint az új beruházásokhoz és exporthoz szükséges import vámmentessé tételének biztosításával), - munkahelyteremtés nagyarányú finanszírozása, - szakképzési juttatások, - telephelyek és épületek kedvezményes bérbeadása, - olcsó szolgáltatások biztosítása (pl. tanácsadás, tereprendezés, közművesítés), - exporthitel-garancia, - adókedvezmény (osztalékra, munkahelyteremtésre). Emellett Írországnak voltak már meglévő előnyei is: olcsó és nagyszámú munkaerő, viszonylagosan kényelmes földrajzi fekvés Nagy-Britanniához és Európához, kényelmes hozzáférés a vízhez, kikötőkhöz és energiához, elsősorban a brit és amerikai befektetőknek előnyös angol nyelvű terület, politikai stabilitás és a közigazgatási rendszer fejlettsége. Hátrányt jelentett azonban az infrastruktúra állapota: a telefonhálózat kiépítettlensége (egy egyszerű magánbeszélgetés lefolytatása problémát jelentett a 60-as évek elején, nem is beszélve az ipari tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen kommunikációról), és az úthálózat: keskeny utak, és az autópályák teljes hiánya. 7
Az első terv az új gazdaságpolitika kivitelezésére az 1958-as Iparfejlesztési Terv, amely ötéves időtartamra, 1959-1964-ig szólt. Célként tűzte ki a GNP évi 2 százalékos növekedését, az ötéves periódus végén azonban ezt jóval meghaladó eredményt könyvelhettek el: évi 4,5 százalékos növekedést és az új cégek által teremtett mintegy 27 000 új munkahelyet. 1. 1959-ben megnyitották a Shannon-i Szabad Légikikötőt a hazai és külföldi cégek számára egyaránt előnyös működési feltételekkel: a vámszabad területre érkező nyersanyagokra nem volt vámkötelezettség, és az innen induló exporttermékek is vámmentesen hagyták el az országot. Ez elsősorban a könnyűipar kiépítését és fejlesztését ösztönözte a régióban. Azonban Írország nem jutott adóbevételhez a külföldi befektetésekből. A hatvanas években lejátszódik egy szerkezeti dualizálódás: a betelepülő tőkeerős transznacionális vállalatok képviselték a modern, technológiahordozó szektort (elektronika, elektromos gépgyártás, gyógyszeripar, szoftvertermékek) míg a hazai vállalatok szinte kizárólag a hagyományos iparágakban (élelmiszer, textil, ruha, cipő) kevésbé fejlett technológiával működtek és nem voltak versenyképesek a világpiacon. Az állam által nyújtott kedvezményeket is elsősorban a külföldi vállalatok tudták kihasználni, hiszen Írország az exporttermelést ösztönözte, a hazai ipar pedig nem tudott exportálni. Mivel a tőke olcsóbb volt mint a munkaerő, ez nem ösztönözte a foglalkoztatás további növelését, és a munkaintenzív ágazatokat a high-tech háttérbe szorította (ezzel az élelmiszeripar veszített sokat). A második terv 1963-70-ig tartott. Egyik legfontosabb eredménye hogy Nagy- Britannia és Írország között az importvámokat leépítették, de ez a periódus sajnos nem hozott jó eredményeket: az állami kiadások a külföldi beruházások további nagymértékű támogatása miatt megugrottak, a költségvetés hiánnyal küszködött és az állami kölcsönök mértéke is ijesztően megnőtt. Az általános gazdasági növekedés csak a 3,3 százalékot érte el a tervezett 4,4 százalékos növekedéshez képest, az ipari növekedés mértéke pedig az előrevetített 7 százalék helyett 5,8 százalékot mutatott. A harmadik program 1969-72-ig tartott, de nem hozott javulást: a növekedés mértéke ismét elmaradt a tervezettől, állandósult a munkanélküliség és az infláció meghaladta a 8,5 százalékot. Ezen okok miatt a hatvanas években 134 500 ember hagyta el az országot. 1 Finnegan-McCarron, p. 97. 8
A nyitás azonban mégis sikeresnek mondható: 1960 és 1976 között 662 külföldi beruházás született, fő befektetők a brit (50 százalék) és a német cégek (25 százalék), de jelen vannak az amerikai (később legjelentősebb befektetőkké váló), holland, francia, olasz, belga, svájci, kanadai és japán cégek is. A feldolgozóipari termelés évi átlag 5,9 százalékkal nőtt, a foglalkoztatás 1959-72 között 25 százalékkal bővült. A GNP reálértéke évi 4,4 százalékkal, az ipari export 31 százalékkal, a mezőgazdasági export 4,6 százalékkal nőtt, a feldolgozóipar termelés része az összexportból 19 százalékról 35 százalékra emelkedett ezen időszak alatt 2. Írország 1973. január 1-én csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Ebben az évben a külföldi tőke 39 százalékát adta a feldolgozóipari exportnak, 53 százalékát tette ki a nem élelmiszeripari exportnak és 30 százalékát adta a foglalkoztatásnak 3. A csatlakozás több előnnyel is járt Írország számára: a Közös Agrárpolitikából befolyó agrártámogatások és a gazdáknak nyújtott ártámogatás, közvetlen juttatások az Európai Szociális Alapból és a Regionális Alapból, és bejutás az EGK piacára. A hátrányok közt említendő a hazai ipar további hanyatlása (nem versenyképes) és a gazdaságpolitikában bizonyos fokú autonómia elveszítése. Írország csatlakozási szerződéséhez egy Protokollt csatoltak amelyben a Közösség elismerte az ír kormány ipari-gazdasági programjainak szükségességét, és céljait a Közösség által is támogatandó céloknak tekintette (gazdasági növekedés gyorsítása, a regionális különbségek mérséklése, a munkanélküliség csökkentése, és az életszínvonal emelése). Ezzel gyakorlatilag engedélyezték Írországnak az állami szubvenció és adókedvezmények gyakorlatának folytatását, amit egyébként a Közösség mint versenyt gátló, protekcionista intézkedéseket üldözött. Ennek a toleranciának köszönhető hogy az ország külkereskedelmi teljesítménye a csatlakozás után nem romlott. A csatlakozás gazdasági hatásai a következők voltak: - csökkent a brit gazdaságtól való függés (az ötvenes években az ír export 9/10-e, 1973-ban több mint 50 százaléka, 1995-ben pedig már csak 25 százaléka irányult Nagy-Britanniába, az import is csökkenő tendenciát mutatott bár itt ma is erősebb a függés: 1960-ban az ír import fele, 1995-ben 35 százaléka érkezett Nagy- Britanniából), 2 Antner Annamária: A perifériáról a centrumba? p. 11. 3 Antner: ibid. p.12. 9
- a belföldi ipar szerkezetváltása: a külföldi tőke kialakítja a modern szektort (gépipart, elektronikai ipart, szoftvergyártást és gyógyszeripart). Míg a hetvenes években az elektronikai ipar 5 000 embert foglalkoztatott, ma a 250 cég 27 000 munkahelyet jelent és termékei az ír export 30 százalékát teszik ki, - ezáltal átalakul az export áruszerkezete is: a tradicionális ágazatok helyét (cipő, dohány, élelmiszer, textil, ruha) átveszik a csúcstechnológiák: a gyógyszer-, elektronikai és szoftvertermékek 1973-ban az ír export mintegy 20 százalékát, ma körülbelül felét adják, - az ír agrárium azonban ma is fontos szektor (szarvasmarha-tenyésztés, tejtermékek), a GNP 9 százalékát, az export 21 százalékát és a foglalkoztatottak 15 százalékát jelenti, - és végül az EK pénzügyi alapjai is előnyösen hatottak az ír gazdaságra: 1973-95 között mintegy 21 milliárd ír font folyt be a mezőgazdaság átstrukturálására, az infrastruktúra fejlesztésére, vidékfejlesztésre, a foglalkoztatás elősegítésére és a munkanélküliek képzésére. Politikai hatásként mindenképp az emelhető ki, hogy Írország méretéhez képest nagy szerephez juthat a soros elnökség intézményének köszönhetően, pl. német egyesítés idején. Azonban a hetvenes évek közepétől 1986-ig egy lassulás, stagnálás következett be az ír gazdaságban. Ennek okai az 1974-es és 1979-es olajválság (Írország energiaszükségletének kielégítésére mintegy 70 százalékban külföldi olajra támaszkodik), és a gazdasági fejlődés külső finanszírozása voltak. Mivel a transznacionális vállalatok biztosították a működő tőkét (működőtőke import) de profitrepatriálásuk folyamatosan nőtt, és a Shannon-i Szabad Légikikötőben biztosított vámkedvezmény miatt az exporttermékek után sem fizettek adót, az általuk kitermelt profit elhagyta Írországot, ráadásul fejlett technológiájuk miatt az ír ipar termékeit is kiszorították a hazai piacról. A helyzet orvoslására az ír kormány gazdasági restrikciókat vezetett be az állami szektorban (pl. kórházbezárás) melynek hatására nőtt a munkanélküliség (1981-ben 10 százalék, 1987-ben azonban meghaladta a 20 százalékot) és a relatív szegénység. Ez tömeges kivándorláshoz vezetett: 1974-ben az ír lakosság 5,7 százaléka (67 000 fő), 1980-ban 7,3 százaléka (100 000 fő), a kilencvenes évek elején pedig 14-18 százaléka (összesen 260 000 fő) 10
hagyta el az országot, és ez a tendencia csak 1997-ben fordult meg 4, mikor a munkanélküliségi mutató 10 százalék alá csökkent. 5 1.táblázat 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Munkanélküliek száma ( ezer fő) 210 190 176 198 210 215 202 177 173 152 126 Munkanélküli ráta (%) 16,1 14,7 13,4 14,8 15,4 15,6 14,3 12,3 11,6 9,8 7,8 Forrás: Eurostat A liberalizáció pozitív hatása volt az általános gazdasági növekedés, de negatív hatásai a külső-belső egyensúly romlása, a növekvő deficit, romló külkereskedelmi mérleg, egyre növekvő állami kiadások és ezáltal az ország adósságállományának és ennek kamatterheinek emelkedése, valamint a növekvő infláció voltak. A kormány 1987-ben kidolgozta a Nemzeti Újjáépítési Programot (Programme for National Recovery) amely egy hároméves periódust ölelt át és megvalósítandó feladatként a munkahelyteremtést, az infláció visszaszorítását, a GNP növekedését és az államadósság csökkentését jelölte meg. Ezt úgy próbálták elérni, hogy a szakszervezetekkel és érdekképviseletekkel folytatott tárgyalások során az éves munkabéremelést 2,5 százalékban maximálták (ez az akkori inflációs ráta alatt volt) és a szakszervezetektől arra kértek garanciát hogy nem hirdetnek sztrájkot ezen időszak alatt. Ezzel gyakorlatilag olyan egyezményt értek el, amely ellenőrzése alatt tartotta a köztartozásokat és csökkentésük érdekében fájdalmas, népszerűtlen intézkedéseket hozott (kórházbezárások, állami szolgáltatások csökkentése), de megalapozta a társadalmi partnerséget a különböző rétegek között Ezt a programot három másik is követte: a Gazdasági és Szociális Haladás Programja (Programme for Economic and Social Progress) 1990-93-ig, a Program a Versenyképességért és Munkáért (Programme for Competitiveness and Work) 1994-96-ig, és a Partnerség 2000 (Partnership 2000) 1997-2000-ig. Mindhárom program ugyanazon szisztéma szerint működött: széleskörű érdekegyeztetés eredményeként megállapodások születtek a magán és közszféra béremeléseiről, a társadalmi egyenlőségről és a munkavállalóknak nyújtott adókedvezményekről. A programok 4 Antner: ibid. p. 14. 5 Eurostat 11
eredményeiként (is) születhetett meg a Kelta Tigris a kilencvenes években: 1993-97-ig a gazdasági növekedés 40 százalékos volt, 1996-ra az infláció 2 százalék alá csökkent, az állami kölcsönök a GNP 10 százalékáról 2 százalékra csökkentek, a foglalkoztatottság pedig évi 4 százalékkal nőtt. 1997-től megszűnt a költségvetési deficit, és a fizetési mérleg is többletet mutatott. Írország másfél évtized alatt egyedülálló gazdasági fellendülést produkált: az ír GNP mutató 140 százalékkal nőtt 1987 és 2000 között. Az időszakra vonatkozó USA GNP növekedés 40 százalékos, az EU 15 tagállamának mutatója pedig 35 százalékos GNP növekedést mutat. 6 Azonban a mai napig megmaradt az ír gazdaság szerkezeti dualizmusa, a fejlett külföldi és a fejletlen hazai szféra kettőse. Tőkeerős külföldi cégek nem csak a hightech területen (IBM, Intel, Phillips, Gateway, Fujitsu, Motorola) hanem a hagyományos ír ágazatokban, pénzügyi szolgáltatásokban is jelen vannak (Citibank, Merrill Lynch, Daiwa). A külföldi termelő tőke állomány 18,3 milliárd dollár, a GDP 21 százalékát teszi ki. Ma az országban több mint ezer külföldi cég található (ebből mintegy 400 az amerikai), termékeik az ír export egynegyedét adják és mintegy 30 000 munkahelyet jelentenek. E cégek erejét és fontosságát a következő adat is szemlélteti: 1998-ban Írország késztermék exportja 52,5 milliárd USD-t tett ki, melynek több mint egyötödét, 11,5 milliárd USD értékű exportot az országban jelenlévő három legnagyobb transznacionális cég bonyolított. Az Intel 4,8 milliárd USD, a Dell Computer 4,3 milliárd USD és a Microsoft 2,4 milliárd USD értékben exportált. 7 De mivel a transznacionális cégek az országban nem folytatnak kutatásfejlesztést és gyenge a kapcsolatuk az ír iparral, a GDP és GNP értékei eltávolodnak egymástól, ami csalóka statisztikákhoz vezethet. Összefoglalva azonban: Írország kedvező gazdasági mutatókkal rendelkezik, a Kelta Tigris nem csak utolérte, de el is hagyta az Uniós átlagot (a GDP Uniós átlagának 75 százalékát), a gazdasági csoda hátterében pedig a már fent említett külföldi vállalatok befektetései, a kedvező ír gazdaságpolitika és nem utolsósorban az Európai Uniótól érkező forrástranszferek és támogatások állnak. 6 Barry-Bradley-Hannan: The Single Market, The Structural Funds and Ireland s Recent Economic Growth 7 Forrás: unctad, World Investment Report 2002 12
3. Írország gazdasági teljesítménye 3.1. Írország a világgazdaságban Az ír siker történetében érdemes azt is megvizsgálni, hogyan alakultak Írország világgazdasági mutatói. Négy kategóriában szeretném megmutatni Írország gazdasági fejlődésének adatait 1980 és 2001 között: az ország részesedését a világ áruexportjából, a világ szolgáltatás exportjából, a világ áruimportjából, és a világ szolgáltatás importjából. 1980-ban Írország 8,40 milliárd USD érékű árut exportált, ami az akkori világkereskedelem áruexportjának 0,41 százalékát tette ki. Öt év múlva ez a mutató már 10,36 milliárd USD értéken állt, majd 1990-re megduplázódott és meghaladta a 23,5 milliárd USD-t. 1995-ben egy újabb, közel kétszeres növekedés látható 71,24 milliárd USD exportforgalommal, ami 2000-ben 77,41 milliárd, 2001-ben pedig 82,83 milliárd USD-al volt egyenlő. A világ áruexportjából való részesedés pedig az 1980-as adat háromszorosára nőtt: Írország 2000-ben az áruexport 1,20 százalékát, egy évvel később pedig 1,35 százalékát bonyolította. A szolgáltatások exportja terén hasonló, növekvő tendencia figyelhető meg. 1980- ban Írország 1,315 milliárd USD értékű szolgáltatást exportált. Ez az érték 1985-ben 1,23 milliárd USD, majd 1990-re az érték két és félszeresére nőtt és elérte a 3,28 milliárd USD-t, ami az akkori világkereskedelem szolgáltatás exportjának 0,42 százalékát adta. 1995-ben az exportált szolgáltatások értéke 4,79 milliárd USD-re emelkedett, 1999-ben pedig elérte a 15,36 milliárd USD-t, ami az akkori világkereskedelem 1,11 százalékának felelt meg. A következő két évben is folytatódott az emelkedő tendencia: 2000-ben 16,64 milliárd USD, 2001-ben 20,03 milliárd USD értékű szolgáltatásexporttal Írország adta a világkereskedelem e területének 1,37 százaléknyi forgalmát. 13
1. ábra Ír export alakulása a világgazdaságban Mrd. USD 100,00 80,00 60,00 40,00 20,00 Ír áruexport (Mrd. USD) Ír szolgáltatásexport (Mrd. USD) 0,00 1980 1985 1990 1995 1999 2000 2001 év forrás: WTO A fenti adatok egyértelműen az ír gazdaság fejlődését, termelékenységének növekedését mutatják. Ennek egyik oka a transznacionális vállalatok által termelt áruk és szolgáltatások tömege, melynek hátterében Írország exportösztönző gazdaságpolitikája, a kormány által nyújtott gazdasági ösztönzők, adókedvezmények állnak. Másfelől az is kiemelendő, hogy a fejlődésben a Strukturális Alapok transzferei is hozzájárultak a sikerhez, hiszen az infrastruktúra, a közlekedési hálózat fejlesztése, a munkaerő képzettségi szintjének és a képzett munkaerő létszámának növekedése mind elősegítették az ország gazdasági fellendülését. Megfigyelhető hogy a második programozási időszakban, 1994-1999 között szárnyalt fel igazán az exporttevékenység, amikor az Uniós támogatásokból megvalósított beruházások tervezésében kulcsszempont volt a különböző részterületek közötti koordináció. Emellett az is fontos tényező hogy mely országok Írország legfontosabb kereskedelmi partnerei. 1980 és 1999 között az ország a legnagyobb forgalmat az Unión kívül az USA-val bonyolította: 1980-ban az összexport 1 263 millió ECU, ennek 25,4 százaléka, 321 millió ECU értékű áru és szolgáltatás irányult az Egyesült Államokba. Második legfontosabb partner ekkor még a Mediterrán medence, a forgalom 17,9 százaléka irányult erre a területre. 1990-ben az ír összexport 3 957 millió ECU, melyből 38,9 százalékban az USA (1 538 millió ECU), 8,7 százalékban pedig Japán részesül (342 millió ECU), ezzel a második legnagyobb importálóvá válva. 1995-ben 8 904 millió ECU exportból 2 787 millió ECU az USA-ba, 1 000 millió ECU pedig Japánba irányul. 1999-re (ír összexport 22 549 millió ECU) azonban a második helyet átveszik az ún. DAE országok (Fejlődő Ázsiai 14
Gazdaságok: Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Dél-Korea, Hong Kong és Taiwan), 9,8 százalékos részesedéssel megelőzve Japánt 1,4 százalékkal. A legfőbb kereskedelmi partnerek tehát azon országokból állnak, amelyek nagyszámban képviseltetik magukat, transznacionális vállalatok révén, a szigetországban. 8 Áttérve az importmutatók vizsgálatára, ezen a területen is hasonló, egyre aktívabbá váló kereskedelmi tevékenységet láthatunk. Az importpartnerek vizsgálatánál ugyanazt találjuk mint exportoldalon. 1980 és 1999 között legfőbb partner az USA (átlagosan 46 százalékos részesedéssel) és Japán (15-18 százalékos részesedés), majd a kilencvenes évek közepén az Ázsiai Fejlődő Országokkal folytatott forgalom is erőteljessé válik (20 százalék feletti részesedés az ír összimportból). 9 Az ír áruimport 11,15 milliárd USD-t tett ki 1980-ban, ami az akkori világimport 0,54 százalékát adta. Ez az érték tíz év alatt közel duplájára nőtt és 1990-ben 20,67 milliárd USD-vel volt egyenlő. Újabb tíz év alatt már több mint kétszeresére emelkedett az Írország által bonyolított áruimport értéke: 1995-ben 32,34 milliárd USD-t, 1999-ben 46,77 milliárd USD-t, 2000-ben pedig már 51,04 milliárd USD-t tett ki. A 2000 évi adat a világkereskedelem áruimport forgalmának 0,76 százalékát adta. A legutolsó közölt adat 2001-re vonatkozik: Írország áruimportja 50,69 milliárd USD-t tett ki, ami a világ áruimportjából való 0,79 százalékos részesedést jelent. A szolgáltatások importja terén is emelkedő tendenciát látunk: 1980 és 2001 között az Írország által bonyolított import értéke több mint hússzorosára nőtt. 1980- ban 1,57 milliárd USD volt az importált szolgáltatások értéke, tíz év múlva már 5,14 milliárd USD importforgalommal a világkereskedelemből 0,63 százalékkal részesült az ország. Öt év alatt ez az érték megduplázódott: 11,252 milliárd USD-vel volt egyenlő és a világkereskedelem 0,94 százalékát adta. 1999-re Írország részesedése 1,94 százalék, ami 26,57 milliárd USD-t jelentett, 2000-ben pedig újabb 2 milliárd USD-vel növekedett. A 2001-re vonatkozó adat 34,764 milliárd USD, a világkereskedelem szolgáltatásimportjából 2,41 százalékos részesedéssel egyenlő. 8 forrás: WTO, a kereskedelmi partnerek adatai: Eurostat, External and intra-european Union trade: data 1958-1999. 6D 9 forrás:wto; a kereskedelmi partnerek adatai: Eurostat, External and intra-european Union trade: data 1958-1999. 6D 15
2.ábra Ír import alakulása a világgazdaságban Mrd. USD 60,00 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 1980 1985 1990 1995 1999 2000 2001 év Ír áruimport (Mrd. USD) Ír szolgáltatásimport (Mrd. USD) forrás: WTO Az importmutatók növekedése szintén az ír gazdaság gyors ütemű, nagyléptékű fejlődését mutatja, hiszen a gyártási kapacitások növekedése és minél teljesebb kihasználása érdekében egyre nagyobb mennyiségű árura és szolgáltatásokra van szükség (biztosítás, szállítmányozás). Emellett az Írországban nagyszámban jelenlévő transznacionális vállalatok elsősorban importált nyersanyagból dolgoznak (szoftver és high-tech terület), ír alapanyagok illetve ír szolgáltatások igénybevétele helyett gyakran importra támaszkodnak. Érdemes azt is megnézni, hogyan alakultak Írország export- illetve importnyitottsági mutatói a nyolcvanas évek közepétől napjainkig. 1985-ben az ír gazdaság az export terén 41,7 százalékos, az import terén 44 százalékos nyitottsági mutatóval rendelkezett. Öt év múlva mindkét mutató 50 százalék feletti értéket (54 ill. 52 százalék) jelzett; majd 1995-re a két mutató eltávolodott egymástól. Az export mutató értéke 67 százalék, az import mutatóé 48 százalék volt. 2000-ben is hasonlóan nagy eltérés figyelhető meg: az ország exportnyitottsága 80 százalék, import-nyitottsága pedig 53 százalék volt. 10 Ez az ország erősebb, jóval nagyobb volumenű exporttevékenységére utal. Míg a nyolcvanas években az élelmiszeripari termékek, élőállatok és italok tették ki az ír export legnagyobb részét, a kilencvenes évek közepére helyüket a modern 10 Forrás: Eurostat 16
technológiával készült elektronikai, szoftver és gyógyszeripari termékek vették át, melyek egyre keresettebbé váltak az Unió piacán és a világpiacon. 3.2. Írország az Unióban Ezek után érdemes tömören átnézni, hogy Írország hogyan szerepelt az Unión belüli export- és importtevékenységben 1980 és 1999 között. 1980-ban az ország az Unión belüli exporttevékenység 1,4 százalékát bonyolította, ami akkor 4 768 millió ECU-nek felelt meg. Ez az érték 1999-re két és félszeresére nőtt, a 40 386 millió ECU forgalom 3,3 százalékos részesedéssel volt egyenlő, és a húsz év során folyamatosan emelkedő tendenciát látunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy míg 1980-ban az ország csupán Portugáliát és Görögországot előzte meg a mai Unió 15 tagja közül, 1999-ben már Dániánál, Ausztriánál és Finnországnál is nagyobb értékű exportot bonyolított. Az importoldalon is növekedést látunk: 1980-ban 6 242 millió ECU értékű import folyt be Írországba, ami az akkori Unión belüli importforgalom 1,9 százalékát tette ki. Az összeg körülbelül négyszeresére emelkedett 1999-re, amikor 26 193 millió ECU az Unión belüli összimport 2,3 százalékát tette ki. A mai 15 Uniós tagállam vonatkozásában rangsorbeli változás nem történt, a növekvő importtevékenység mellett 1980-ban és 1999-ben is Görögország, Portugália és Finnország importjánál nagyobb értékű importot bonyolított az ország. 11 11 A 15 Uniós tagállamra vonatkozó export- és importkimutatásokban Belgium és Luxemburg adatai együtt szerepelnek. 17
3. ábra Ír export és import az EU-ban millió ECU 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 1980 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 év Ír export (millió ECU) Ír import (millió ECU) forrás: Eurostat, External and intra-european Union trade 1958-1999, 5B Ezekből az adatokból is jól látszik hogyan kapott erőre az ír gazdaság, és a növekvő export- és importmutatók a termelési struktúra fejlődése mellett egyben a versenyképesség növekedését is jelentik. 4. Az Európai Unió strukturális politikája 4.1. Célkitűzések, reformok A fenti elemzések után az ír versenyképesség növekedését elősegítő másik fontos tényezőre, a strukturális alapok támogatására szeretnék áttérni. Az Unió célja a piacliberalizáció, a szabad verseny lehetőségének megteremtése és fenntartása, a mennyiségi korlátok felszámolása, ami egyértelműen az Unión belüli fejlett, erős gazdaságú országoknak kedvez. Azonban az egységes piac megteremtése érdekében szintén fontos tényező volt, hogy a gazdasági növekedés feltételeit az elmaradottabb gazdaságú, hátrányosabb helyzetben lévő országokban és régiókban is biztosítsák. Ezen célok megvalósítására születtek meg a strukturális alapok, melyek pénzeszközöket biztosítanak a kedvezőtlen adottságú térségek felzárkóztatásához. Az Unió strukturális politikáját egy átfogó célrendszer képviseli, hat célkitűzése pedig a következő: 1. célkitűzés: a fejlődésben elmaradt régiók támogatása. Ide azok a területek tartoznak, amelyek egy főre jutó GDP szintje nem éri el az Unió GDP átlagának 75 18