AZ ÖKOTERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS FOGYASZTÓI SZOKÁSOK, ÉRTÉKESÍTÉSI CSATORNÁK

AZ ÖKOTERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS FOGYASZTÓI SZOKÁSOK, ÉRTÉKESÍTÉSI CSATORNÁK Témaszám: A0107/2002. Tanulmány Készült az FVM Agrármarketing Kht. megbízásából és támogatásával Budapest, 2002. december

Tartalomjegyzék AZ ÖKOTERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS FOGYASZTÓI SZOKÁSOK, ÉRTÉKESÍTÉSI CSATORNÁK...1 BEVEZETÉS...4 AZ ÖKOGAZDÁLKODÁS HELYZETE A VILÁGBAN ÉS EURÓPÁBAN...5 MEZŐGAZDASÁG - ÖKOGAZDÁLKODÁS...5 Az ökogazdálkodás története...5 Az ökológiai gazdálkodás alapelvei...6 A biogazdálkodók nemzetközi szervezetei...7 AZ ÖKOGAZDÁLKODÁS JELENLEGI HELYZETE...8 Az ökogazdálkodásba vont területek nagysága, aránya...8 Az ökotermékek piaca...10 Ökogazdálkodás, piac és szabályozás az EU-ban...13 Az ökofarmok fejlesztési terve az EU-ban...17 ÖKOTERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSE NYUGAT-EURÓPÁBAN...18 A NÉMET ÖKOGAZDASÁG...21 A belső piac nagysága, értékesítési csatornák...24 Termelői árak...25 Állami támogatás a gazdáknak...25 A jövőre vonatkozó tervek...25 A termelői szervezetek Németországban...27 A biogazdálkodást segítő más szervezetek...27 ÖKOGAZDÁLKODÁS MAGYARORSZÁGON...28 AZ ÖKOGAZDÁLKODÁS TÁMOGATÁSA ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁSA...28 Ellenőrzés...30 A fogyasztók megtévesztésének tilalma...32 AZ ÖKOGAZDÁLKODÁS TÉNYLEGES MÉRETEI MAGYARORSZÁGON...34 Miért nem terjed gyorsabb ütemben Magyarországon az ökogazdálkodás...42 AZ ELLENŐRZÖTT ÖKOTERMÉKEK KÍNÁLATÁNAK ALAKULÁSA...42 Eltűnt termékek...47 KERESKEDELMI CSATORNÁK...49 AZ ÖKOTERMÉKEK HAZAI PIACA...49 Termelői értékesítés...51 A HAZAI NAGYKERESKEDELEM...52 A kereskedelem szereplőivel folytatott interjúk tapasztalatai...53 AZ ÖKOTERMÉKEK KÜLKERESKEDELME...59 AZ ÖKO ÉLELMISZER KISKERESKEDELEM...60 BELFÖLDI KISKERESKEDELMI ÉRTÉKESÍTÉS...60 A belső piac fejlődésének lehetőségei...60 KERESKEDELMI KÉRDŐÍVEK KIÉRTÉKELÉSE...62 A szereplők bemutatása...62 Véleménye szerint mi a biotermék?...63 2

Miért tartja fontosnak a biotermékek fogyasztását?...63 Milyen bioélelmiszereket tart boltjában?...64 Mi az oka, hogy bioterméket árusít?...66 Mióta árusítja ezeket az élelmiszereket?...67 Az állati eredetű bioélelmiszerek helyzete a kiskereskedelemben...67 Milyen egyéb termékeket, termékcsoportokat árusít?...68 Egy-egy bolt hány termékcsoportot tart?...68 A bioboltok jellemzése...69 Egyéb szolgáltatások a bio kiskereskedelemben...69 A biotermékek eladásösztönzése...70 Fejlődési lehetőségek...71 Problémák...72 A HAZAI ÖKOTERMÉK FOGYASZTÓK JELLEMZÉSE...73 Az ökotermékek ismertsége...73 Kik nem hallottak még soha az öko élelmiszerekről?...74 Az érdektelenek...76 Akik nem hisznek abban, hogy lehetséges ökoterméket előállítani...77 AZ ÖKOTERMÉK FOGYASZTÓK JELLEMZÉSE...78 Demográfiai jellemzők...78 A fogyasztás motivációi...80 Az árak megítélése, árelfogadás...83 Az ökotermékek felismerése, megkülönböztethetősége...86 ÖSSZEGZÉS...87 MELLÉKLET...88 3

BEVEZETÉS Az FVM Agrármarketing Centrum Kht. megbízásából az OszKő Tanácsadó Bt. 2002. szeptember és 2002. december között felmérést és piackutatást végzett az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói szokásokra, értékesítési csatornákra vonatkozóan. A hazai ökogazdálkodás helyzetére vonatkozóan a KSH 2002. évi "Biogazdálkodás Magyarországon 2000-2001. évben" című kiadványának adatait, valamint a Biokontroll Hungária Kht. éves beszámolóinak termelési adatait használtuk fel. A statisztikai adatokat a bioágazat vezetőivel folytatott egyéni interjúkkal, továbbá biotermelői körben folytatott csoportos megbeszélések összegző tanulságaival egészítettük ki. A fogyasztói felmérést a Taylor-Nelson-Sofres Piackutató Kft. végezte el omnibusz piackutatás keretében. A témára vonatkozó kérdéseinket országosan reprezentatív mintára kérdezték le és a kapott válaszokat számítógépes táblákban feldolgozták. A mintában gyakorlatilag csak a háztartások nagybevásárlói szerepeltek, akik az egész család részére végzik az élelmiszerbeszerzést. Néhány korábbi fogyasztói felmérés adataira is hivatkozunk a tanulmányunkban. A kereskedelemre vonatkozóan a nagyobb kereskedőkkel folytatott interjúk alapján dr. Márai Géza részanyagot készített, amelyet beépítettünk az anyagunkba. A kereskedelmi csatornák szerepére, arányaira szakértői becslést végeztünk. Feldolgoztuk a kereskedelmi csatornák anyagrész összeállításához Petrány Kornélia diplomadolgozatához készített, a budapesti bioüzleteket felmérő kérdőívének válaszait is. A nemzetközi kitekintéshez elsősorban az interneten elérhető statisztikai adatokat, elemzéseket, prognózisokat használtuk fel. A tanulmányunk készítéséhez sok segítséget kaptunk interjúalanyainktól, a Biokultúra Egyesület tisztségviselőitől. Közreműködésüket, segítségüket ezúton is megköszönjük. Budapest, 2002. december 9. dr. Oszoli Ágnes 4

AZ ÖKOGAZDÁLKODÁS HELYZETE A VILÁGBAN ÉS EURÓPÁBAN MEZŐGAZDASÁG - ÖKOGAZDÁLKODÁS A modern társadalmakban a mezőgazdálkodás nem egyszerűen árutermelés, a vidék nem csupán a termelés színtere, hanem biológiai és társadalmi élettér is. Az európai és világszervezetek hosszú távú programjai olyan gazdálkodást szorgalmaznak, amely úgy állít elő értékes, egészséges és piacképes nyersanyagot, élelmiszert, megújuló energiaforrást, hogy közben megőrzi a táj, az élővilág, a környezet és benne az ember épségét. Az ökogazdálkodás története A XX. századi ökológiai gazdálkodást megalapozó elméletek és mozgalmak a XIX. században gyökereznek. Már az 1800-as évek végén is több kutató foglalkozott olyan hosszú távú programok kidolgozásával, amelyek célja a természeti és a humán erőforrások megőrzése volt. Aldo Leopold felismerte a természet megújuló képességét, továbbá azt, hogy az ökológiai egyensúly fenntartásának alapja a vizek tisztaságának megóvása. A XX. század elején Masanobu Fukuoka japán mikrobiológus azt vallotta, hogy a szervezett mezőgazdaság az emberi egoizmus eszköze, és a "Ne tégy semmit - a természet megtermi a magáét" mozgalom élharcosaként olyan rendszert dolgozott ki, amelyben tilos volt a talajművelés, a műtrágyázás, a gyomirtás, a növényvédelem. Az első világháború után jelentősen romlott a mezőgazdasági termékek minősége. Mivel gyengült a talaj termékenysége, és gyakran pusztítottak növénybetegségek, a termésmennyiség jóval alatta maradt a háború előttinek. A jelenség okát sokan a kémiai eljárások egyre elterjedtebb alkalmazásában látták. A probléma elemzésére és megoldására Rudolf Steinert, az antropozófiának nevezett filozófiai irányzat megteremtőjét kérték fel. Steiner (1861-1925) organikus szemlélete-elmélete úgyszólván az élet minden területére kiterjedt, az építészetre, a gyógyászatra éppen úgy, mint a művészetekre vagy a pedagógiára (ez utóbbiról az azóta híressé vált Waldorf iskolák tanúskodnak). Steiner 1924-ben egy Wroclawhoz közeli uradalomban nyolc fejezetből álló előadást tartott "A mezőgazdaság fejlődésének filozófiai alapjai" címmel. Elméletének lényege az volt, hogy a gazdaságot zárt rendszerű, önálló egységnek tekintette, amelynek szoros kölcsönhatásban működő részei: a talaj, a növények, az állatok és az ember. A 5

szakirodalom ezen előadás időpontjára datálja az ökológiai gazdálkodás "alapkőletételét". Az 1920-as évek közepén megalakult az Antropozófiai Társaság kísérleti tagozata, amely a steineri úton haladva kidolgozta Németország első, úgynevezett biodinamikus rendszereit. Az évtized végére 100, az 1940-es évek elejére pedig már ezer mezőgazdasági üzemben dolgoztak a környezet- és emberbarát elveket követve. 1930-ban a társaság lapot (Demeter) jelentetett meg, hogy minél több emberrel megismertesse szakmai tapasztalatait, majd 1932-ben megalapították a ma is létező Demeter Szövetséget, amely a speciális gazdálkodásból származó biotermékek értékesítését hivatott megoldani. A szerves biológiai gazdálkodás alapjait a svájci Müller házaspár tette le. Hans Müller, aki paraszti családból származott és felsőfokú képesítést szerzett, 1946- ban harmincad-magával biotermékeket előállító és értékesítő szövetkezetet hozott létre azzal az elsődleges céllal, hogy a minőség javítása révén kiegyensúlyozottabbá tegyék az értékesítést, ezáltal nagyobb biztonságot teremtsenek a gazdálkodók számára. Kertész- és gazdasszonyképző iskolát végzett felesége, Maria Müller mezőgazdasági, egészségügyi és táplálkozástudományi ismereteinek gyakorlati hasznát saját kertjében kipróbálva számos, ma is alkalmazott módszert dolgozott ki, továbbá megreformálta a paraszti konyhát. Müllerék úttörő tevékenysége nyomán az 1940-es évektől kezdve terjedt el Nyugat-Európában a szerves biológiai gazdálkodás. 1943-ban jelent meg Angliában Lady Eve Balfour "Az élő talaj" című könyve, amely a talaj-növény-ember egészségének összefüggéseiről szólt. Lady Balfourra nagy hatással volt Sir Robert McCarrison, aki felhívta a figyelmet a táplálkozás és az egészség kapcsolatára. Az élő talaj megjelenése után három évvel megalakult Londonban a Soil Association, amely napjainkban is Anglia legfontosabb, ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kutató- és információs szervezete. A "fenntartható gazdálkodás" kifejezés az 1980-as években vált honossá a szakirodalomban, amikor a Világelemző Intézet ismertette "Irány a fenntartható társadalom" című tanulmányát. Az Amerikai Egyesült Államokban 1987-ben hatályba lépett élelmiszer-biztonságról alkotott törvény így fogalmaz: "A fenntartható fejlődésnek találkoznia kell a jelen generáció igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a következő generáció esélyeit." Az ökológiai gazdálkodás alapelvei Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO az 1990-es évek közepétől támogat ökológiai gazdálkodással kapcsolatos programokat. 6

1997-ben nemzetközi módszertani kutatócsoport alakult az ökológiai gazdálkodás legfőbb kérdéseinek tanulmányozására. 1999-ben határozat született, amelynek értelmében a FAO az általa támogatott országok számára alternatívaként kínálja fel az ökológiai gazdálkodást, így járulván hozzá a fenntartható mezőgazdaság kialakításához. A köznapi szóhasználatban biotermesztésnek nevezett gazdálkodási formát a szakirodalom ökológiai gazdálkodásként definiálja, amin a szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek nélküli, a természetes élettani ciklusokon, a szerves trágyázáson és a biológiai védelmen alapuló termesztés, továbbá az azokhoz kapcsolódó állattenyésztés, élelmiszer-feldolgozás és -értékesítés értendő. A legfőbb alapelvek a következők: olyan zárt rendszer kialakítása, amely helyi forrásokat használ, regionális és nemzetgazdasági viszonylatban egyaránt minimálisra csökkenti az inputot (a befektetett energiát és anyagot), továbbá a veszteségeket; a talajok hosszú távú termékenységének fenntartása, a biológiai aktivitás, a szervesanyag-tartalom megőrzése; a mezőgazdasági tevékenységgel járó szennyezések (az erózió, a tápanyag-, illetve növényvédőszer-kimosódás) kiküszöbölése természetes termesztési eljárások révén; a tenyészállatok faji és egyedi élettani igényeinek maximális kielégítése, lehetőleg helyben termesztett, emberi élelmezésre nem használatos terményekre alapozva; a mezőgazdasági termelők és családjuk jó megélhetésének biztosítása, életminőségük javítása; a még többé-kevésbé érintetlen, nem mezőgazdasági élőhelyek, a vidéki környezet megőrzése. A biogazdálkodók nemzetközi szervezetei Az IFOAM, (International Federation of Organic Agriculture Movements) 1972-ben Franciaországban, Versailles-ban alakult. A német nyelvterületek képviselői 1991-ben megalakították saját tagozatukat. Évente kétszer találkoznak, amikor a legfontosabb kérdésekről folytatnak eszmecserét. Korábban a SÖL, újabban a svájci FiBL koordinálja az együttműködést. 7

AZ ÖKOGAZDÁLKODÁS JELENLEGI HELYZETE Az ökogazdálkodásba vont területek nagysága, aránya A 2002. februári statisztikai adatok alapján a világon több mint 17 millió hektáron folyik ökogazdálkodás. 1 A terület 45 %-a Óceániában található, ahol Ausztrália 7,7 millió hektáros ökogazdálkodásba vont területe a világon a legnagyobb. Az európai területek 25 %-ot, a dél-amerikai pedig 22 %-ot tesznek ki. Az EU-ban és a csatlakozni kívánó országokban, továbbá a volt Jugoszlávia területén mintegy 4,3 millió hektár sorolható ebbe a kategóriába, s igen gyors a növekedés. Észak-Amerikában 1,3 millió hektáron folyik ökogazdálkodás, s itt is nagyon intenzív a növekedés. Ázsiában jelenleg 100 ezer hektárra becsülik ezt a területet, bár sok esetben adat sincs. A latin-amerikai országokban az ökogazdálkodás területe nem éri el a 0,5 %-ot, bár a fejlődés üteme itt különösen magas volt. A világ második legnagyobb területe Argentínában található, 2,8 millió hektár. Ezt az ország 10 év alatt érte el. Afrikában alig vannak adatok, bár itt is jelentős növekedésre lehet számítani a fejlett ipari országok növekvő kereslete miatt. Az ökogazdálkodás alá tartozó területek kontinensek közötti megoszlása 21,67 7,73 0,55 0,35 44,91 24,79 Óceánia Dél-Amerika Ázsia Európa Észak-Amerika Afrika A hivatkozott forrás (SOEL Survey, February 2002.) szerint a világ vezető tíz országában az ökogazdálkodásba vont területek nagysága a következő. 1 Az adatok forrása Minou Yussefi és Helga Willer: Organic Agriculture Worldwide 2002 - Statistics and Future Prospects című tanulmánya. 8

A 2000. évi top 10 az ökogazdálkodásban (terület, ezer ha) 9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 Aus ztrália 7655 Argentína 2800 Olaszország 1040 900 803 546 527 381 371 340 USA Brazília Németország U.K. Spanyolors zág Franciaország Kanada Ebben a rangsorban Magyarország a 20. helyen szerepel 47221 hektárral. A területi arány alapján 0,77 %-kal a 23. helyezettek vagyunk. Az összes mezőgazdasági területhez viszonyított arányuk alapján az ökogazdálkodásban elfoglalt rangsor az első tíz országban következő. Ország % Lichtenstein 17,97 Svájc 9,00 Ausztria 8,64 Olaszország 6,76 Finnország 6,73 Dánia 6,20 Svédország 5,20 Csehország 3,86 Izland 3,40 Egyesült Királyság 3,33 Az ökogazdálkodás fejlődése rendkívül gyors az egész világon, s a fejlett országokból egyre több térségben szervezik és finanszírozzák az új gazdálkodásra való áttérést. Bulgáriában az amerikaiak a fűszernövény termesztésben jelentek meg, a hollandok tovább vonulnak keletre, s ennek eredményeként Ukrajnában, Kazahsztánban hatalmas területeken fognak áttérni az ökogazdálkodásra. Ázsiában Kína nagy léptékű előretörése várható. 2 2 Interjú Früwald Ferenccel, előadás a XV. Biokultúra Tudományos Napok Konferencián 2002. november 26- án. 9

Az ökotermékek piaca Az ökotermékek kereskedelméről és külkereskedelméről egyelőre nincsenek hivatalos statisztikai adatok, a szakértők jobbára becslésekre támaszkodnak. Az International Trade Center becslése alapján a világ bio élelmiszer kereskedelmének értéke 1997-ben 10 mrd USD, 2000-ben pedig 17,5 mrd USD volt, s 2001-re 21 mrd USD nagyságrendet várnak a 20 %-os növekedési ütem alapján. Az Organic Monitor becslése szerint 26 mrd USD nagyságú forgalom várható, amit elsősorban az európai és az észak-amerikai piac növekedése eredményez. 3 A 2001. évi forgalomban a legnagyobb részt Európa képviseli 46 %-kal, az USA részaránya 37 %, Ázsia - ahol Japán tekinthető potenciális piacnak - a 16 %-ot éri el, s a legnagyobb termelő Óceánia csupán 1 %-ot A fogyasztói kereskedelem többé-kevésbé beilleszkedik az általános élelmiszerkereskedelembe, egyrészt a hagyományos csatornákon keresztül, másrészt speciális üzleteken keresztül folyik a termékek értékesítése. Az elmúlt néhány évben igen dinamikusan nőtt a kereskedelem. Az Egyesült Királyságban rendkívül gyors volt a növekedés, továbbá Svájcban és Dániában is voltak évek, amikor a 40 %-ot is elérte a változás. Németország és Hollandia a 10 % körüli növekedési ütemmel elmarad ezektől az országoktól. 3 Az adatok forrása a korábban hivatkozott Minou Yussefi - Helga Willer tanulmány 10

A világ bio-élelmiszer kereskedelmének becsült forgalma (ITC 2000) Ország A forgalom A teljes élelmiszer Átlagos várható nagysága M USD eladás %-ában növekedés %-ban Németország 2200-2400 1,25-1,5 10-15 Egyesült Királyság 1000-1050 1,0 25-30 Olaszország 1000-1050 1,0 15-20 Franciaország 800-850 1,0 15-20 Svájc 460-470 2,0-2,5 15-20 Dánia 350-375 2,5-3,0 10-15 Ausztria 250-275 2,0 10-15 Hollandia 225-250 0,75-1,0 10-15 Svédország 175-200 1,0 20-25 Többi európai ország 300-500 - - Egyesült Államok 8000 1,5-2,0 20-25 Japán 2500 - - Összesen 17500 Forrás: idézett mű A bio élelmiszerek forgalmának aránya nagyon alacsony még azokban az országokban is, amelyek élen járnak az ökogazdálkodásban. A teljes élelmiszer forgalomhoz viszonyított arányukra vonatkozóan a következő öt évben - a forgalom megduplázódásával - a nagyobb piacokon a 3 %-os arány elérését prognosztizálják a szakértők. Az 1 főre jutó bio élelmiszer fogyasztás nagyságát és a változását a következő ábra mutatja. A bal oldali skálán a fogyasztás értéke szerepel euróban, a jobb oldalon pedig az 1997-2000 közötti változás szerepel százalékban. 11

Az 1 főre jutó bio élelmiszerfogyasztás néhány fejlett országban 120 100 80 60 40 20 0 Németország Olaszország Forrás: idézett mű 1997 2000 Változás % Hollandia Franciaország Ausztria USA Ausztrália Svájc Dánia Nagy-Britannia Japán Svédország Új-Zéland A legnagyobb a fogyasztás nagysága Dániában és Svájcban, a növekedés üteme pedig Svédországban és Új-Zélandban volt kiemelkedő. A jelentős növekedés mögött a fogyasztók egyre erősebb törekvése áll, hogy megőrizzék egészségüket és a természeti környezetet, továbbá folyamatosan növekszik a vásárlók ellenérzése a GMO-s élelmiszerek iránt is. Mindez belülről hajtja a fogyasztókat, hogy bio élelmiszereket vásároljanak. Ugyanakkor a kereskedelem oldaláról is egyre erősebb hatással kell számolni, hiszen a hagyományos élelmiszerkereskedelemben elterjedt marketing módszerek ebben a termékkörben is egyre inkább megjelennek. Az óvatosabb előrejelzések szerint a világ bioélelmiszer forgalma 2008-ra 80 mrd USD nagyságrendet érhet el. A piac további fejlődését esetleg borító veszélyek is a gyors növekedésből adódnak. A keresletet meghaladó túltermelés 1-2 év alatt kialakulhat, s ez azonnal letöri a ma még magas árakat, s eltűnik az extraprofit. Szintén veszélyeztetik a piacot azok az esetek, amelyek - ezen a feltétlen bizalmon alapuló piacon - a fogyasztók bizalmát rendítik meg, legyenek azok akár véletlen balesetek, vagy szándékolt félrevezetések. Számolni kell továbbá azzal is, hogy más környezetbarát és fenntartható fejlődést biztosító mezőgazdasági struktúrák is versenyképesek lehetnek a jövőben. Különösen fontos számolni a harmadik világ fejlődő élelmiszertermelésével, mivel azok többnyire meghaladják a saját belső piacaik méreteit. Néhány termékcsoportban, így a trópusi termékekben, amelyek csak a világ 400 350 300 250 200 150 100 50 0 12

meghatározott részein termelhetők (pl. kávé, kakaó, tea, déli gyümölcsök, fűszerek, gyógynövények), a szezonon kívüli zöldség-gyümölcsfélék, illetve speciális, etnikai élelmiszerek esetében különösen fontos piacbefolyásoló szerepük. A világ ökotermelésének fejlődését a mozgalom nemzetközi szervezete, az IFOAM tevékenysége támogatja. Ez a szervezet próbál hivatalos szabályozást adni erre a gazdálkodási formára, s ennek érdekében 1992-ben létrehozta az Akkreditációs Programot, amely keretében meghatározta a nemzetközi standardokat. Eddig 17 szervezet lépett be ebbe a harmonizációs programba, s további 12 belépése folyamatban van. Ökogazdálkodás, piac és szabályozás az EU-ban Az ökogazdálkodás az EU-ban a kilencvenes évek közepétől vált a mezőgazdasági fejlődés fontos részévé. 2001 elején mintegy 3,8 millió hektáron 130 ezer farm folytatott ökogazdálkodást. Ökogazdálkodási és átállási területek az EU-ban (millió ha) Forrás: internet soel.de A növekedés évi 25 % volt 1986 és 1999 között az Európai Unió országaiban. A legnagyobb növekedést a skandináv és a mediterrán országok, illetve később Németország és az Egyesült Királyság érték el. Az ökogazdálkodásba vont területek arányának változása néhány EU országban 13

Forrás: internet soel.de A grafikon adatai azt mutatják, hogy a legegyenletesebb a növekedés Németországban volt, a legdinamikusabb pedig Olaszországban. A legkorábban, 1992-ben Ausztriában indult meg a fejlődés, de ebben az országban már az 1997. évi csúcshoz viszonyítva visszalépés is mutatkozik. 4 Dániában 1995-től, az Egyesült Királyságban pedig gyakorlatilag 1997-től lendült meg a fejlődés. 4 Vélhetően a biotej értékesítési problémái okoztak gondot az osztrák gazdáknak. 14

Az ökogazdálkodásba tartozó területek és farmok aránya az EU-ban Görögország Írország Luxemburg Franciaország Spanyolország Portugália Hollandia Belgium Németország Egyesült Királyság Svédország Dánia Finnország Olaszország Ausztria terület aránya farmok aránya 0 2 4 6 8 10 Forrás: Organic Agriculture Worldwide 2002 A területi arányok és a farmok számának aránya alapján következtethetünk arra, hogy az egyes országokban milyen típusú gazdaságok tértek át az ökogazdálkodásra. Portugália, Olaszország és az Egyesült Királyság azok az országok, amelyekben az átlagos méreteket jóval meghaladó méretű gazdaságok váltottak, Luxemburgban pedig inkább az átlagnál kisebb gazdaságok foglalkoznak biotermeléssel. A biotermékek piaca egyelőre elég kicsi, de minden országban növekszik. 2005-re a prognózisok szerint a bioélelmiszerek aránya 5-10 % között várható. Az ITC becslése szerint 2001-ben a forgalom 6,8-7,4 mrd USD között alakul, az Organic Monitor szerint pedig 12 mrd USD. 15

Az abszolút számok alapján Európa legnagyobb bio élelmiszerpiaca Németország, a legnagyobb arányt viszont Dánia és az EU-n kívüli Svájc piaca mutatja. A legnagyobb a növekedés Angliában. 5 A biotermelés európai növekedése a környezetvédő és egészségtudatos fogyasztói törekvések és a politikai támogatás szerencsés kölcsönhatásának eredménye. A fogyasztó számára kívánatos élelmiszerek megkülönböztetésének lehetőségét az állami feltételek megteremtése, a jogi szabályozás biztosította. A 2092/91. EU szabályozás a biotermékek termeléséről és jelöléséről 1993- ban lépett hatályba. Ez a rendelet a mezőgazdasági termékek ökológiai termesztésére vonatkozik, s ezen belül is elsősorban a kertészeti termékekre határozták meg a követelményeket. A szabályozás egysége a farm, amely a betakarítást megelőző két évben, ültetvények esetén három évben a megengedett módon gazdálkodik. A talajt javítani csak extenzív állattartásból származó trágyával lehet, a növényvédőszereket pedig csak az engedélyezett körből lehet használni. A szabályozás a GMO termékeket egyértelműen kizárja. Az állattenyésztésre vonatkozóan, különösen a baromfira, nagyon részletes szabályok vannak érvényben. A feldolgozási folyamatra kevéssé kidolgozottak a kritériumok 6 Az Európai Unió már az 1992-ben megfogalmazott Közös Agrárpolitika reform határozataiban lerakta az agrár környezetvédelmi politikájának alapelveit. A 2078/92. számú Tanácsi Rendelet olyan támogatási rendszerek kialakítását és bevezetését írta elő, amely a környezet-, természet- és tájvédelmi célokat a mezőgazdasági tevékenységbe integrálják. A rendelet deklarált céljai a következők: a természeti környezetet megőrző mezőgazdasági termelés; a mezőgazdasági túltermelés, a termékfeleslegek csökkentése; a környezetvédelmi teljesítmények pénzügyi elismerése révén stabilizálni a mezőgazdasági jövedelmeket. A rendelet alapján azok a gazdák, akik vállalták, hogy öt éven keresztül környezetvédelmi tevékenységet folytatnak, díjazásban részesültek, amely részben a kieső jövedelmüket kompenzálta, részben a megjelölt célok elérésére ösztönözte őket. A támogatások a régióra jellemző árviszonyoktól függtek, az Unió a programok finanszírozásában 50%-os, a kiemelt célterületeken 75%-os hozzájárulással vett 5 Mind a német, mind az angol biotermelés és piac meghatározó fejlődése - a szakemberek szerint - egy-egy kiemelkedő pártfogóhoz köthető. Angliában a biogazdálkodó Károly herceg szerez újabb híveket ennek a mozgalomnak, a Németországban pedig a jelenlegi agrárminiszter támogatja. 6 Az IFOAM Bázis standardok 2000. anyagában már kidolgozott, részletes lista szerepel a felhasználható adalék- és segédanyagokról. 16

részt. Az 1993-tól érvényben lévő 2078/92 számú rendeletet a tagállamok 1996-ra helyezték teljes mértékben hatályba, így a támogatások kifizetésére első ízben 1997- ben került sor. Ekkor 65 ezer gazdaságot, 1,3 millió ha-t támogattak, ennek költsége meghaladta a 260 millió ECU-t. Az organikus gazdálkodás a teljes agrárkörnyezetvédelmi program megállapodásainak 3,9%-át, költségeinek 11%-át adta. Az AGENDA 2000 a 2006-ig tartó időszakra vonatkozó terveket tartalmazza, s minden agrár-környezetvédelmi, vidékfejlesztési és strukturális szabályozót egységes vidékfejlesztési szabályozásba kívánta rendezni. Eszerint a mezőgazdasági termelés is csak abban az esetben számíthat támogatásra, ha hozzájárul különböző társadalmi-gazdasági célok megvalósításához, a környezetvédelmi célok eléréséhez, a vidék felzárkóztatásához, a mezőgazdaság túltermelés problémáinak megoldásához. Ezzel párhuzamosan csökkennek a mezőgazdaság piacra jutást segítő közvetlen támogatásai. Az egyes országoknak jutó támogatások nagysága differenciált, attól függ, hogy mennyiben sikerül a közösségi céloknak megfelelő programokat kialakítani és megvalósítani. Az ökofarmok fejlesztési terve az EU-ban 2001. májusában Dániában jelentős politikai támogatást kapott az ökológiai gazdálkodás, amikoris először tárgyalták meg az EU agrárminiszterei az ökofarmok fejlesztési tervét, s deklarálták az ökogazdálkodás támogatását. Eszerint mind európai, mind nemzeti szinten a kormányok felmérik a tennivalókat és elkészítik az akcióterveiket. Ezekben különös figyelmet szentelnek - többek között - a felvilágosításnak, a tanácsadásnak, a biotermékek népszerűsítésének, az oktatásnak, a piac fejlesztésének. 17

Néhány európai ország akcióterve az ökológiai gazdálkodás bővítésére Ország Év Kitűzött célok Dánia 2005 1999-hez viszonyítva 20 ezer ha-ral nagyobb terület, a gazdaságok 10 %-a, az ökotermelés megháromszorozása Franciaország 2005 1 millió ha terület, 25 ezer farm átállítása Hollandia 2005-2 010 2005-re 5 %, 2010-re 10 % lesz az ökoterületek aránya Norvégia 2009 10 %-ra emeli az ökoterületek arányát Wales 2005 10 % lesz az ökoterületek aránya, létrehozza a nemzeti ökoközpontot Németország 2010 20 % ökoterület, támogatja a feldolgozást, a mezőgazdasági termelést, a kereskedelmet, a marketinget, új technológiákat, stb. Belgium 2010 10 % ökoterület, támogatja a beruházásokat, egyéni tanácsadással segíti az átállást, bemutató farmok hálózata, bevezeti az iskolai oktatásba, támogatja a kutatást. Forrás: idézett mű ÖKOTERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSE NYUGAT-EURÓPÁBAN A nyugat-európai öko élelmiszer kereskedelemben sem azonos súllyal szerepelnek a különböző értékesítési csatornák. A német nyelvterületeken jelentőssé váltak a reform boltok mellett a nagy üzletláncok is, amelyek komolyan veszik, hogy tehetősebb vásárlóiknak biztosítják a drágább bio élelmiszereket is. 18

Az ökoélelmiszerek értékesítési csatornái a különböző országokban (%) Országok Hagyományos kiskereskedelem Bio szakbolt Közvetlen értékesítés Portugália 91 1 3 5 Svédország 91 0 7 2 Dánia 90 2 8 0 Finnország 89 5 5 1 Egyesült Királyság 74 15 6 5 Ausztria 75 10 10 5 Svájc 69 19 7 5 Norvégia 56 19 21 4 Luxemburg 40 28 28 4 Franciaország 38 46 16 0 Spanyolország 29 49 22 0 Egyéb Németország 33 38 17 12 Belgium 23 55 17 5 Olaszország 23 60 17 0 Csehország 15 0 3 82 Görögország 5 65 30 0 Hollandia 2 96 1 1 Forrás: Minou Yussefi, Helga Willer: Organic Agriculture Worldwide 2002 Ausztriában a Billa már a kilencvenes évek elején, néhány évvel később pedig a Spar vezette be a "természetesnek" nevezett termékek árusítását. Kezdetben úgy tűnt, hogy ezzel leáldozott a bioboltok napja, de aztán kialakult köztük a profilmegosztás; a kis üzletek az exkluzív, méregdrága termékekre specializálták magukat, s ezzel saját vásárlói réteget alakítottak ki. Az élelmiszer-láncok számára egyrészt a ma már nem elhanyagolható forgalom nagysága biztosít hasznot, másrészt egy-egy élelmiszer-botrány idején is meg tudják tartani vásárlóikat, hiszen ők biztonságos élelmiszereket is forgalmaznak. A biotermelők egyesületeivel kialakított tartós kapcsolatok révén a kereslet váratlan növekedése esetén is folyamatos a szállítás, ha nem is mindig a kívánt mennyiségben. A nyugat-európai szakemberek számára is kérdés volt, hogy mi okozza a fogyasztók bio élelmiszerekről alkotott pozitív vélekedése és az alacsony eladott mennyiségek közötti jelentős különbséget. 7 Ezért Németországban, Ausztriában, 7 Ismerteti az Élelmiszermarketing Körkép 2002/1-2. száma 19

Dániában, Franciaországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban néhány kiválasztott szupermarket-láncban megvizsgálták az alkalmazott értékesítési stratégiákat a svájci Biogazdálkodási Kutatóintézet (FiBL) közreműködésével. Vizsgálták mindazokat a tényezőket, amelyek a termékek értékesítését támogatják, továbbá a kínálat szerkezetének hatását. A vizsgálatról készült tanulmány három stratégia-típust különböztet meg: a cégek egy része a biotermékeket nem építi be kommunikációs aktivitásába, azokat csupán a kínálat teljessé tételére tartja, ezeket nem vizsgálták a továbbiakban; a cégek másik része a biotermékekkel a vásárlók által róluk alkotott képet szeretnék javítani, kimutatva ökológiai elkötelezettségüket. A választék itt viszonylag nagy, de a biotermékek gyakran az integrált termelésben előállítottakkal versenyeznek. A Rewe, a Metro (Németország), a Spar (Ausztria), a Dansk Supermarket (Dánia), a Carrefour, az Auchan (Franciaország), a Coop-Italia és azesselunga(olaszország) követik ezt a stratégiát; a cégek további a bio-választék minél teljesebb kiépítését tekinti céljának. A hagyományos termékek mellett azok bio-variánsát, sőt kényelmi termékek bio változatát is kínálják. Ennek a stratégiánk a képviselői: Tegut (Németország), FDB (Dánia), Billa/Merkur (Ausztria), valamint Waitrose, Sainsbury és Tesco (Nagy-Britannia). A vizsgálat kimutatta, hogy a választékot bővítő cégeknél a személyzet sokkal nagyobb odaadással és hozzáértéssel foglalkozott a vevőkkel, mint más üzletekben, s a termékek vizuális prezentálása is magasabb színvonalú volt. Bár a cégek között általában jelentős árkülönbségek vannak, a biotermékek esetében lényeges különbségek nem jelentkeztek. Szintén az ökotermékek piacának bővülését szolgálja az a kezdeményezés, amely Németországban látott napvilágot. 200 ezer márkás állami támogatással 2001- ben az interneten megjelentették 33 gyártó által a géntechnika teljes kizárásával előállított 328 adalékanyag, takarmány, és egyéb, gyártásban felhasznált anyag adatait. Az Élelmiszerek Géntechnika Nélkül elnevezésű munkaközösség két év alatt építette ki a szükséges adatbankot. Az itt megjelent anyagokat az ökotermék feldolgozók bátran felhasználhatják a termelésük során. Ezzel szemben nálunk 20

inkább az adatok titkolása, visszatartása jellemző, s a termelők nem járulnak hozzá adataik nyilvánossá tételéhez. Az ökogazdaságok tevékenységének, termékeinek népszerűsítéséhez sajátos módon járulnak hozzá azok a rendszerek, amelyek a termelők és fogyasztók archaikusnak nevezhető kapcsolatát kívánják újra megteremteni. A történelem folyamán a vevő és az eladó közötti kapcsolat döntően bizalmi jellegű volt: a termelő saját portékáját adta el a piacon, a vevő ismerte őt, tudta mire számíthat. Mára ez a helyzet alapvetően megváltozott: a termelő és a fogyasztó közé számtalan láncszem ékelődött (feldolgozó, nagykereskedő, kiskereskedő), a kapcsolat személytelenné vált. A környezettudatos fogyasztás fontos alapelve ezért az olyan törekvések támogatása és elterjesztése, amelyek e lánc lerövidítésére törekszenek 8. Ilyenek, pl. a világ több pontján sikerrel alkalmazott ún. "doboz-rendszerek". Ennek lényege, hogy a vásárlók közössége "szerződést" köt egy mezőgazdasági termelővel (többnyire organikus gazdasággal), amely megállapított rendszerességgel (hetente, kéthetente) meghatározott mennyiségű (doboznyi) idényzöldséget szállít le a közösség elosztást felvállaló tagjának, vagy tagjainak, és a többiek innen vihetik haza saját dobozukat. Cserébe a közösség tagjai meglátogathatják a gazdaságot, sőt idénymunkákat is vállalnak ott. A rendszer így kölcsönös előnyöket biztosít: a vásárló általa ismert forrásból, előre megállapított áron rendszeresen áruhoz jut, a termelő pedig bizonyos lehet abban, hogy termését kedvezően értékesíteni tudja, sőt kiegészítő munkaerőhöz is jutnak. 9 A NÉMET ÖKOGAZDASÁG A német bio-gazdálkodás fejlődésének első szakaszát 1968-88 közötti időszakra tehetjük. A hatvanas évek végén igen erős környezeti ártalmak jelentkeztek a fejlett ipari országokban, s ez a közvélemény számára nyugtalanító lett. A biogazdálkodásnak ekkor már két irányzata működött. Az egyik a harmincas években induló sziléziai modell, amely Rudolf Steiner nyomán biodinamikus iranyzatként vált ismertté, s ennek egyik termelői szervezete a közismert Demeter is. A másik irányzat az ötvenes években indult svájci Hans Mueller családi organikus farmjához kapcsolódik. 8 A freiburgi Ökoinstitut tanulmánya szerint egy Németországban kapható gyümölcsjoghurt átlagosan 3800 km-t utazik, mire az alapanyagok a feldolgozóüzembe illetve onnan tovább, a fogyasztóhoz eljutnak. 9 Magyarországon ilyet korábban a Galgafarm indított, a mai helyzetről nincs információnk. 21

Németországban már 1961-ben megalakult az első egyesület, amely a bio zöldség, gyümölcs és szántóföldi növénytermelőket fogta össze, s ez az egyesület 2002-ben egyesült a Naturland-dal. 1971-ben a Bioland termelői szervezetet alapították meg. 1975-től a SÖL ("Foundation Ecology & Agriculture ") koordinálja a biogazdálkodást folytató farmok közötti tapasztalatcseréket, információáramlást, hiszen az első időben még az volt a fő feladat, hogy meg kellett győzni a gazdákat, hogy a gyakorlatban is sikeres lehet az ökogazdálkodás. Elsősorban a kiadványaikkal segítették a gazdákat. A SÖL jelentős szerepet játszott a biogazdálkodás nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésében is az IFOAM (International Federation of Organic Agriculture Movements) megalakulása óta. Az ökogazdálkodásra vonatkozó standard (bázis) követelmények, - amelyek között az egyéni szervezetek működtek - már 1984-ben kialakultak A második szakasz 1988-2000 közötti évekre tehető. 1988-ban a SÖL kezdeményezésére megalakult az AGOEL ("Federation for Organic Farming"), amely az akkor már létező hat termelői szervezetet (Demeter, Bioland, ANOG, Biokreis, Naturland és Ecovin) fogta össze. Az ökogazdálkodás ekkor jelentős fejlődésnek indult, amelyet állami alapok és EU programok is erősítettek. A CMA-n belül önálló Marketing Board alakult a biotermékek támogatására. Miközben a német gazdaságok száma közel évi 5 %-os ütemben csökkent 1994-2000 között, az ökogazdálkodást folytatók száma több mint kétszeresére, 217 %-ra nőtt. Az ökogazdálkodásba vont terület aránya az összes mezőgazdasági területen belül az 1994. évi 1,58 %-ról 2000-re 3,67 %-ra nőtt. Egy német gazdaság átlagos területe 1994-ben 29,74 ha volt, 2000-ben pedig 39,21 ha, tehát jelentős ütemű növekedés figyelhető meg. Az ökogazdaságok esetében az átlagos terület 46,4 ha volt, majd 42,8 ha-ra változott ugyanebben az időben. 22

Év 12.31. É Az ökológiai gazdálkodás a német mezőgazdaságban összes (ezer db) Gazdaságok száma ökogazdálkodó (db) aránya % Gazdaságok területe (ezer ha) összes ökogazdálkodó aránya % 1994 578,0 5866 1,01 17290,1 272,1 1,57 1995 555,1 6641 1,20 17182,1 309,5 1,80 1996 540,0 7353 1,36 17228,0 354,2 2,06 1997 525,1 8184 1,56 17200,8 389,7 2,27 1998 515,0 9209 1,79 17232,8 416,5 2,42 1999 428,0 10400 2,42 17103,0 452,3 2,64 2000 434,1 12740 2,93 17067,3 546,0 3,20 2001 449,0 14703 3,28 17070,0 632,2 3,70 Forrás: Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung 1995-1999; Bundesministerium für Verbraucherschutz, Ernährung und Landwirtschaft 1991-2000. A fejlődés harmadik szakasza 2001-ben indult. A kereskedelmi szektor érzékelte, hogy a bio-piac gyors fejlődését akadályozza a közös védjegy hiánya, ezért a korábbi egyéni védjegyeket 2001-ben lecserélték az államilag garantált Biosiegel védjeggyel. 23

A német biotermelés becsült nagysága 1999. december 31-én Megnevezés terület (ha) mennyisége (t) teljes megtermelt mennyiség (t) biotermék aránya (%) Művelhető terület 225000 11821479 1,90 Gabona 100000 350000 45271000 0,77 Bab 2500 8000 95936 8,34 Takarmány 10000 20000 610039 3,28 Burgonya 5000 112500 11568000 0,97 Cukorrépa 300 13500 3450000 0,39 Olajosmagvak 11000 22000 4368000 0,50 Zöldségek 5300 120098 2910000 4,13 Gyümölcs 5300 52338 1331000 3,93 Gyep, extenzív gyümölcsültetvény nélkül 215000 5113788 4,20 Szarvasmarha 36000 1438600 2,50 Sertés 10000 3979800 0,25 Juh és kecske 5500 44300 12,42 Baromfi 2600 825800 0,31 Tojás 150 M 14342 1,05 Tej 335000 28334000 1,18 Forrás: ZMP, 2001 A belső piac nagysága, értékesítési csatornák 2000-ben a biotermékek forgalma a piac 1,6 %-át tette ki, kb. 2 mrd Euro nagyságrendben. (Másik becslés szerint a piac nagysága 3,5 mrd Euro.) A kereskedelmi csatornák aránya a következők szerint alakult: hagyományos élelmiszer kiskereskedelem 660 millió Euro 33 % természetes élelmiszerek üzletei 560 millió Euro 28 % reform élelmiszer üzletek 200 millió Euro 10 % közvetlen termelői értékesítés 350 millió Euro 17,5 % hentes és pék 150 millió Euro 7,5 % egyéb 100 millió Euro 5 % 24

Termelői árak A ZMP 1991 óta gyűjti a bio élelmiszerek árait is. 1999-ben 1362 biogazdaság szolgáltatott adatot. Állami támogatás a gazdáknak Az állam 1989 óta nyújt pénzügyi támogatást a gazdáknak. Az EU szabályozásnak megfelelően ez a támogatás a jövőben is az 1994-ben elfogadott elvek szerint, a vidék- és környezetvédelmi követelményekhez igazodva nyújtható. A művelhető földterület után átlagosan 125 eurót, a termés után pedig 600 eurót kapnak a biogazdák évente. (Ugyanez a többi gazdaságnál 100, illetve 500 Euro) 2002-ben s 2003-ban is mintegy 35 millió eurót fordítanak támogatásra. A közvetlen pénzügyi támogatás mellett további jelentős támogatást kapnak a gazdák a marketing tennivalók területén. A különböző szervezetek által működtetett honlapokon gyakorlatilag minden megjelenik, ami a gazdák érdeklődésére tarthat számot. A jövőre vonatkozó tervek A német kormány rendkívül ambiciózus tervekkel készül 2010-re, szándékuk szerint az ökológiai gazdálkodás az agrárszektor 20 %-át érinti. Tervezett változások 2010-ig 3500000 3000000 2500000 tény tervezett 2000000 1500000 1000000 500000 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Forrás: Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung 25

Ennek jegyében több intézkedést is hoztak, többek között új bio-védjegyet vezettek be, amely már az EU ökopiac szabályozásának felel meg. Ennek megismertetésére 2002 február-márciusban 7,5 millió Euro költségvetésű kampányt kezdtek. A kereskedők erősen támogatják az új védjegyet, mert nem tesz különbséget a hazai és az import termékek között, s ugyanezért viszont a gazdák nem örülnek neki. 2002. szeptemberéig egy év alatt már 640 cég 12000 különböző termékére használták a védjegyet. A gyors ütemű növekedést segíti, hogy a termelőknek, forgalmazóknak nem kell fizetniük a védjegy használatáért. A német kormány memorandummal fordult az EU felé a biogazdálkodás kritériumainak megerősítésére, illetve reformjára. Javaslataikat hat pontban összegezték: a termelők és a feldolgozók mellett a nagykereskedőkre is terjedjen ki a bio-ellenőrzés; a jövőben csak a teljes mértékben átállt gazdaságokat tekintsék biogazdaságnak; az állatok takarmányozása a saját farmról, vagy a közeli szintén biogazdaságból történjék; a bio állattartásban esetenként és kivételesen használható nem-bio takarmányok listáját felül kell vizsgálni és csökkenteni azok számát; baromfi és más hígtrágyák felhasználást hagyományos állattelepekről be kell tiltani; az öko-vízgazdálkodást fejleszteni szükséges. A BSE probléma miatt a bioélelmiszerek iránti kereslet 2001-ben 30 %-kal haladta meg az egy évvel korábbit, így a 2000. évi 1,6 %-ról 2,1 %-ra becsülik a bio élelmiszer forgalom arányát. A hirtelen keresletnövekedés hatására minden kereskedelmi láncnál, még a hard-diszkontoknál is tesztelték a bio élelmiszerek értékesítést. Ahogy csendesült a BSE botrány, úgy csökkent a növekedés üteme Németországban is. 2002-re mintegy 20 %-os növekedést prognosztizálnak a szakértők. A német gazdaság jelenlegi helyzete alapján azonban ez túl optimistának látszik, bár hosszantartó növekedésre számítanak annak okán, hogy a hagyományos élelmiszereket árusító üzletek is forgalmaznak bio élelmiszereket. Mindenesetre sokat várnak az új védjegytől, amely vizuálisan is megkülönböztethetővé teszi a bio élelmiszereket. 26

A termelői szervezetek Németországban Németországban nyolc termelői szervezet a biogazdák mintegy 60 %-át fogja össze. A termelői szervezetek mindegyike saját márkával rendelkezik, amely védjegyként funkcionál, ezzel garantálják az előállítók, hogy ökogazdaságból származó termékről van szó. Ezek a védjegyek, különösen a Demeter, a Bioland és a Naturland már ismerősek a német fogyasztók számára. Más szervezetek regionális jelentőséggel bírnak, például a Gaea és a Biopark elsősorban Kelet-Németországban működnek, vagy egy szakmára specializálódtak, mint az Ecovin, amely a borászokat fogja össze. A biogazdálkodást segítő más szervezetek A SÖL (Stiftung Ökologie & Landbau) 1961-ben jött létre, s 1975 óta elsősorban az ökogazdálkodással foglalkozik. Negyedévente megjelenő lapjukban az ökogazdálkodással kapcsolatos kérdéseket tárgyalják. A SÖL (tréning) mintagazdaságát 1999. januárjában alapították. Bemutató farmok hálózata 2000-ben mint non-profit egyesülés, megalakult a FiBL Berlin (Forschungsinstitut für biologischen Landbau Berlin e.v.), amely a svájci FiBL testvérszervezete. Az egyesület jelentős szerepet játszik a biogazdálkodás terjesztésében. A munkát költségvetési és magán szektorból származó pénzekkel, alapítványi támogatásokkal finanszírozzák. 2002-ig a termelői szervezetek ernyő-szervezete volt az 1988-ban, a SÖL kezdeményezésére alapított AGOEL. 2002. júniusában a biogazdák, a feldolgozók és a kereskedők létrehoztak egy közös szervezetet (Bund der Oekologischen Lebensmittelwirtschaft - BOEL). az egyesület a következő célokat tűzte maga elé: a bio élelmiszerek minőségbiztosítási rendszerének fejlesztése együttműködve a termelőkkel, a feldolgozókkal és a kereskedőkkel; javítani a tagok belső kommunikációját, a kapcsolatot a hatóságokkal és a fogyasztókkal a gyorsabb információ áramlás érdekében; a közös kezdeményezések és az EU agrárpolitikájának befolyásolása olyan területeken mint az élelmiszertörvény és a biogazdálkodás szabályozása; kezdeményezni a biogazdálkodással és feldolgozással kapcsolatos kutatási-fejlesztési munkák támogatását. 27

ÖKOGAZDÁLKODÁS MAGYARORSZÁGON Az ökológiai szemléletű gazdálkodás Magyarországon a nyolcvanas évek elején mozgalomként indult. A biokultúra mozgalom kezdetben országos klubhálózat formájában, majd 1987-től Biokultúra Egyesületként a biogazdálkodás értékeinek megismertetését, a tisztább, egészségesebb környezet és életmód kialakítását, minőségi termékek előállítását, az élelmiszerek ellenőrzését és minősítését tűzte a zászlajára. Az egyesület főbb tevékenységei: a biomozgalom összefogása, a tagok érdekképviselete, információgyűjtés és -feldolgozás, oktatás, szaktanácsadás, szakmai tudományos képviselet. Korábban a Biokultúra Egyesület volt a hazai környezetbarát termesztés elismert ellenőrző szervezete, s logoja a bioélelmiszerek védjegye. Az EUcsatlakozási tárgyalások előrehaladtával, illetve az ökológiai gazdálkodásról szóló kormányrendelet megjelenése után az ellenőrzést olyan független szervezet végezhette, amely nem folytat más tevékenységet. Így az Egyesületből kivált a Biokontroll Hungária Kht, amely ezzel az ökogazdálkodás ellenőrzésére hivatott szervezet lett. AZ ÖKOGAZDÁLKODÁS TÁMOGATÁSA ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁSA Magyarországon 1997-ben az ökológiai gazdálkodás támogatására 100 millió Ft-os keretet határoztak meg. Ekkor még csak 15,8 ezer hektáron 10 folyó termelést ellenőriztek. Ökológiai gazdálkodásra való átállási pályázatok alakulása (1997-2000) Megnevezés 1997 1998 1999 2000 Keretösszeg (millió Ft) 100 100 70 117 Pályázatok száma (db) 38 113 158 129 Nyertes pályázatok száma (db) 96 101 114 Megítélt támogatás (millió Ft) 28 101 70 80 Forrás: FVM A környezetbarát gazdálkodásra átálló termesztők csak a talajvizsgálatok elvégzésének, az ellenőrzés, tanúsítás díjának fedezetére pályázhattak (először 100, majd 75 %-os) támogatásért, illetve pályázhattak a szerves trágyák, a használható 10 KSH adat, "Biogazdálkodás Magyarországon 2000-2001." p.11. 28

növényvédő szerek, a szaporítóanyagok költségeinek legfeljebb 40 %-áért. Ez a dotációs rendszer eltért az Unióétól. 1999-ben született meg az első ökológiai gazdálkodással kapcsolatos - az EUnormákhoz igazodó - 140/1999 (IX. 3.) számú kormányhatározat, amely elrendelte a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) 2000-től történő bevezetését - 6,5 milliárd forintos kerettel. A program a környezetkímélő termelési módszerek széles körű elterjesztésére, egyszersmind EU-integrációnk gyorsítására hivatott. A NAKP első szakasza a 2000. január 1-jétől 2006. december 31-ig terjedő időszakot foglalja magában. Ezzel párhuzamosan egy, a környezeti, gazdasági, szociális hatásokat nyomon követő monitoring programot is megvalósítanak, amelynek eredményeit felhasználva 2003- ban időközi, majd 2006-ban végleges értékelést adnak. Az elemzéstől függően módosulhatnak a NAKP második, 2007-2013-ig tartó szakaszának célkitűzései, illetve feladatai. A program intézkedései között a gazdálkodás körülményeit feltáró felmérés elvégzése, a környezeti szempontokat szem előtt tartó, a teljes gazdaságra kiterjedő középtávú terv elkészítése, továbbá az alapvető táj-, természet-, talaj- és vízvédelmi teendők végrehajtása szerepel. A terveket a gazdálkodók és a regisztrált szaktanácsadó szervezetek közösen készítik el. Az alapprogram lényeges eleme a résztvevők oktatása, képzése. Az integrált gazdálkodási célprogram a nemzetközi mezőgazdasági szervezetek (FAO, IOBC) által ajánlott termelési eljárások elterjesztését segíti. Az ökológiai célprogram a biológiai növénytermesztést és állattenyésztést folytató gazdálkodókat, illetve az arra átállni szándékozókat támogatja. A dotáció előfeltétele a biogazdálkodásra vonatkozó 2092/91-es EU-rendelet betartása. Az érzékeny természeti területek programjai az extenzív, védelmi célú termelési módok alkalmazására, a természet-, illetve tájvédelmi célú gazdálkodásra, a vízfolyások parti sávjának védelmére, az élőhelyek fenntartására, egyes fajok élőhelyeinek bővítésére, az őshonos állatok külterjes tartására terjednek ki. Az EU agrár-környezetvédelmi programjának alapkövetelménye egy olyan intézményi hálózat kiépítése, amely lehetővé teszi a szervezett oktatást, a kutatástfejlesztést, a szaktanácsadást, továbbá a szabályok betartásának ellenőrzését. A NAKP-ra benyújtott pályázatok értékelését - a kiírásban meghirdetett pontozásos rendszerrel - tárcaközi bizottság végzi. Az úgynevezett "pluszpontosok" azok, akiknek gazdasága természetvédelmi területen vagy annak közelében van, 29

illetve mindazon térségek, ahol érzékeny a talaj, az élővilág vagy a vízkészlet, valamint alacsony a foglalkoztatottság. (A pályázók több mint fele ebbe a kategóriába tartozik.) A nyertesekkel ötéves szerződést kötnek, a gazdáknak legalább ennyi időre vállalniuk kell ezt a termesztési-tenyésztési formát. A támogatással egyrészt a gazdák veszteségeit kell kompenzálni, mivel a termésátlagok alacsonyabbak, mint az intenzív gazdálkodásban, bizonyos árbevételkieséssel kell számolni, továbbá a környezetbarát termesztésnek lényegesen nagyobb a kézimunka-igénye, ami szintén pluszköltség. Kifizetett direkt támogatás a bio farmereknek kb. 3 000 000 EUR 2002-ben Átállás alatt szántó: HUF 25 000 EUR 103/ha HUF 15 000 EUR 6/ha zöldség: HUF 30 000 EUR 123/ha HUF 18 000 EUR 74/ha gyümölcs és bor: HUF 40 000 EUR 164/ha HUF 20 000 EUR 82/ha legelő HUF 10 000 EUR 41/ha HUF 8 000 EUR 33/ha Forrás: FVM Egyéb támogatások kb. 700 ezer EUR, így a bio termelésre szánt állami költségvetés becsült értéke kb. 3,7 millió EUR. A direkt támogatások időtartama 5 év. A 2/2000. (I. 18.) FVM-KÖM együttes rendelet a 140/1999 kormányrendelet végrehajtását szabályozza. Mellékleteiben bemutatja az ökológiai mezőgazdasági termelés és élelmiszeripari feldolgozás pontos követelményrendszerét, a termesztés, termelés során felhasználható eljárásokat, az alkalmazható ható- és adalékanyagokat, egyéb követelményeket, továbbá leírja a biotermékek jelölésének feltételeit és szabályozza a tanúsítás módját, díjszabását. A törvényi szabályozás tekintetében tehát nincsenek lemaradásaink, de a támogatási rendszerünk ökológiai gazdálkodást illető fejezetei még nem tekinthetők EU-konformnak. Ellenőrzés Eddig Magyarországon az ökológiai gazdálkodást egyetlen, a tárca által elismert szervezet, a Biokontroll Hungária Kht. ellenőrizte. a közelmúltban azonban újabb szervezet, a Hungária Öko Garancia 11 is megkapta a tárcától az ellenőrzésre bio 11 2002-ben a Biokontroll Kht-ből kivált szakemberek - külföldi támogatással - megalakították az ellenőrzési feladatokra készülő Hungária Öko Garancia Kft-t, amely szintén felhatalmazást kapott az FVM-től az ellenőrzések elvégzésére. 30

való jogosultságot. A környezetbarát termesztésre áttérő gazdálkodóknak első lépésként ezekhez a szervezetekhez kell bejelentkezniük. Az ökológiai gazdálkodás természetesen önkéntes, ám ha a mellett dönt valaki, kötelező betartania az EUkonform szabályokat. A mezőgazdák nem válhatnak egyik napról a másikra ökológiai gazdálkodókká: terményeik szántóföldi termesztés esetében legalább két év, ültetvények esetében pedig három év átállási idő után kaphatnak először hivatalos "bio- vagy ökológiai termék" minősítést. A környezetbarát gazdálkodás eleinte egyáltalán nem könnyű, ráadásul az erőfeszítés kevesebb termést eredményez. A legnagyobb nehézség, hogy a termelőnek új szemléletet, kifinomultabb szakmai fogásokat kell elsajátítania, sőt - az általános hazai gyakorlattól eltérően pontosan be kell tartania a technológiai fegyelmet. Dokumentálnia kell a munka összes műveletét, fel kell jegyeznie, hogy milyen szaporítóanyagokat használt (igazolnia kell, hogy azok nem voltak genetikailag módosítottak), mikor milyen szereket alkalmazott. Öt évig meg kell őriznie, és az évi soros, illetve a szúrópróbaszerű ellenőrzéseken be kell mutatnia minden bizonylatot. Az ellenőrzés szigorú, a szabályok megszegőit minden esetben megbüntetik, súlyos esetben a termesztőt kizárják az ökológiai gazdálkodók köréből. Ha valaki netán olyan növényvédő szert használ, amely nem szerepel az engedélyezettek listáján, újból elölről kell kezdenie az átállást. Olyan területeken, ahol hagyományos módszerekkel is gazdálkodnak, tilos azonos fajtákat termeszteni. Ezzel zárják ki annak a lehetőségét, hogy biotermékként kerülhessen piacra olyan áru, amely nem az. Külön tárolóhelyen kell tartani a különböző típusú gazdálkodásokból származó terményeket, hogy azok ne keveredhessenek össze. Az EU-előírások a vetésforgót, a megfelelő fajok, fajták kiválasztását, a kártevők természetes ellenségeire épülő védekezést tekintik a környezetbarát gazdálkodás alapjának. Egyéb, kizárólag a rendeletben felsorolt módszereket, illetve anyagokat csak akkor lehet felhasználni, ha másként nem lehet termelni - ehhez az ellenőrző szervezet engedélye kell. Az EU-szabványoknak nem minden bioterméknek kikiáltott áru felel meg. Az ellenőrzött biotermékeken feltüntetik, hogy mely ökológiai gazdálkodótól származnak, pontosan mit tartalmaznak, továbbá megtalálható rajtuk az ellenőrző szervezet neve, illetve HU-ÖKO-01 vagy a HU-ÖKO-02 kódszáma. Ha ezek hiányoznak a csomagolásról, bizonyos, hogy hivatalosan nem ellenőrzött termékkel van dolgunk. 31