EREDETI KÖZLEMÉNY Korai maladaptív sémák és kötődési minőség összefüggései a sötéttől való félelemmel Kopcsó Krisztina Láng András dr. Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Pécs Bevezetés: Bár a sötéttől való félelem előfordulási gyakorisága gyermekkorban a legmagasabb, a jelenség fiatal felnőttkorban sem elhanyagolható. Célkitűzés: A sötéttől való félelem korai maladaptív sémákkal és kötődési minőséggel mutatott összefüggéseinek feltárása fiatal felnőttkorban, valamint a félelem nemi különbségeinek kimutatása. Módszer: A kérdőívcsomagot a félelem gyakoriságát és intenzitását mérő saját fejlesztésű kérdőív, a Young-féle Séma Kérdőív rövidített változata és a kötődés dimenzionális mérését szolgáló két mérőeszköz alkotta. A teszteket 120 egyetemista (közülük 68 nő) töltötte ki. Eredmények: A sötéttől való félelem gyakorisága az elkerülő, intenzitása a független és a szorongó kötődési minőséggel mutatott kapcsolatot. A sötéttől való félelem jellemzői számos korai maladaptív sémával összefüggést mutattak. A nők sötéttől való félelme a férfiakénál intenzívebb és gyakoribb volt. Következtetések: Az eredmények rámutatnak, hogy a sötéttől való félelem fokozott mértékének hátterében a személy kognitív jellegzetességeinek és kötődési mintázatának sajátosságai állnak. Ez a sötéttől való félelem lehetséges klinikai relevanciájára hívja fel a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1967 1972. Kulcsszavak: félelem a sötéttől, fiatal felnőttkor, korai maladaptív sémák, kötődés, nemi különbségek Relationship between early maladaptive schemas, attachment quality and fear of darkness Introduction: Although fear of darkness is most common in childhood, it is also a remarkable phenomenon in young adulthood. Aim: To examine the relationship between fear of darkness, early maladaptive schemas and attachment quality in young adults and assess fear related sex differences. Method: A self-developed scale was used to measure fear of darkness intensity and frequency. Young Schema Questionnaire Short Form and two scales that measure attachment dimensions were also applied. 120 university students (68 women, 52 men) filled in the tests. Results: Fear of darkness frequency correlated with avoidant attachment, and intensity with independent and anxious attachment. Fear of darkness variables correlated with several early maladaptive schemas. Women reported more frequent and intensive fear of darkness than men. Conclusions: These results indicated that the elevated level of fear of darkness is related to specific cognitive style and attachment quality. This highlights the potential clinical relevance of fear of darkness. Keywords: fear of darkness, young adults, early maladaptive schemas, attachment, sex differences Kopcsó, K., Láng, A. [Relationship between early maladaptive schemas, attachment quality and fear of darkness]. Orv. Hetil., 2014, 155(49), 1967 1972. (Beérkezett: 2014. október 2.; elfogadva: 2014. október 30.) DOI: 10.1556/OH.2014.30045 1967 2014 155. évfolyam, 49. szám 1967 1972.
Jelen kutatás célkitűzése annak feltérképezése, hogy a sötéttől való félelem milyen mértékben hozható összefüggésbe a kora gyermekkortól formálódó kötődési reprezentációkkal és az ezekkel összefonódó korai maladaptív sémák jellegzetességeivel. A szerzők a sötéttől való félelmen a sötétség, mint archaikus szituáció által kiváltott negatív érzelmi állapotot értik. Ez a Sylvers és munkatársai [1] által módszeresen definiált állapot-szorongás (jellemzője egy kétértelmű, fenyegető inger megközelítése és túlzott mértékű éberség- és arousalszint, amely a fenyegetés megszűntével is fennmaradhat) és állapot-félelem (jellemzője a fenyegető inger elkerülése és rövid életű arousalváltozás, amely a fenyegető inger eltűnésével megszűnik) jegyeit egyaránt magán viselheti. Kutatásunk amellett, hogy elismeri a szituációfüggő szorongás interakcionista elemzését [2], a szorongás és a fóbiák kognitív pszichológiai értelmezését [3] helyezi középpontba. A kognitív megközelítés és azon belül a séma fogalma, mint az egyén észlelését és gondolkodását meghatározó kognitív struktúra, Beck nevéhez köthető [3]. Beck a kognitív architektúra három a tudatosság számára különböző mértékben hozzáférhető szintjét különíti el. A negatív automatikus gondolatok egyes szituációkban gyorsan, értékelés nélkül fellépő negatív elképzelések, amelyek gyakran torzítják a valóságot, azonban aránylag könnyedén tudatosíthatóak. A diszfunkcionális attitűdök nehezebben tudatosítható, szituációkon átívelő maladaptív beállítódások (például: Csak akkor érek valamit, ha jól teljesítek/ha mások szeretnek), a legnehezebben hozzáférhető kognitív szintet pedig az alapsémák alkotják. Ezek kisgyermekkortól fogva kialakulóban vannak, és a személy abszolút igazságként tekint rájuk (például: Tehetetlen vagyok). Beck és Emery [4] a szorongásos tünetek és fóbiás zavarok hátterében maladaptív kognitív beállítódást tételeztek fel, amelynek megfelel Kopp és Fóris [5] kutatási eredménye, miszerint a generalizált szorongással és pánikbetegséggel diagnosztizált személyek szignifikánsan magasabb diszfunkcionális attitűdökkel jellemezhetőek, mint a kontrollszemélyek. Beck elméletére építkezve Young [6] megalkotta a toxikus gyermekkori környezet hatására kialakuló korai maladaptív sémák fogalmát. További tapasztalatok nyomán formálódva, a korai maladaptív sémák kurrens definíciója a következő: kiterjedt, pervazív téma vagy mintázat; amely emlékeket, érzelmeket, kogníciókat és testi érzéseket tartalmaz; az egyénre és másokkal való kapcsolatára vonatkozik; gyermek- vagy serdülőkorban alakul ki; az egyén élete során formálódik; jelentős mértékben diszfunkcionális [7]. Young a következő sématartományokat határozza meg: Elszakítottság és elutasítottság, Károsodott autonómia és teljesítőképesség, Károsodott határok, Kóros másokra irányultság és Aggályosság pesszimizmus. A korai maladaptív sémák jelentőségét számos kórkép kapcsán vizsgálták (például major depresszió, evészavarok, pánikzavar, agorafóbia, szociális fóbia, személyiségzavarok), és elemzésük az egyes mentális zavarok egymástól és egészséges kontrolloktól való elkülönítésében is eredményesnek mutatkozott [8]. Mivel a korai maladaptív sémák a gyermekkori tapasztalatokban gyökereznek, így a korai szülő gyerek kapcsolatban bontakozó kötődési reprezentációkkal feltétlenül kapcsolatba hozhatók. A kötődés, Bowlby [9] evolúciós-etológiai modellje értelmében, mint önálló motivációs rendszer, a csecsemő és gondozója közötti távolságot szabályozva, a túlélés szolgálatában áll. A referenciaszeméllyel átélt tapasztalatok belső munkamodellé [10] szerveződve a személy későbbi kapcsolatai során is befolyásolják önmagára és másokra vonatkozó elvárásait. A kötődés minőségét mérhetővé téve Ainsworth, Blehar, Waters és Wall [11] biztonságos és bizonytalan (elkerülő és ambivalens) kötődési típusokat különítettek el. Ezt később Main és Solomon [12] a dezorganizált kötődési típussal egészítették ki. Napjainkra a felnőttkori kötődés mérése is kiterjedt irodalommal rendelkezik [13, 14]. A biztonságos kötődés számos szempontból védőfaktornak bizonyul, többek között hatékonyabb distresszszabályozással, önmagunkról és másokról alkotott pozitívabb elvárásokkal, kognitív rugalmassággal és kevesebb perceptuális és kognitív torzítással jár együtt, mint a nem biztonságos kötődés. Utóbbi esetén két lehetséges szabályozási stratégia merül fel: hiperaktiváció és deaktiváció. Hiperaktivációkor a személy folyamatos közelséget kíván fenntartani a kötődési személlyel, figyelmi fókusza rá és kettejük kapcsolatára irányul, továbbá a negatív gondolatok és érzelmek magas szintű aktivációja jellemzi (~ambivalens típus). A deaktivációt alkalmazó személyek ezzel szemben a kötődési személytől maximális távolságot igyekeznek tartani, kerülve a kölcsönös függés lehetőségét, valamint a distresszt okozó gondolatok és emlékek elnyomása jellemzi őket (~elkerülő típus) [15]. Muris összefoglalása [16] szerint a bizonytalan kötődés, különösen az ambivalens típus, egyértelmű kapcsolatot mutat a szorongásos problémákkal, főként a szeparációs szorongással (vö. hiperaktivációs stratégia). Warren, Huston, Egeland és Sroufe [17] longitudinális vizsgálatban is kimutatták, hogy a csecsemőkorban bizonytalan kötődési típusba sorolt személyek 17 éves koruk körül nagyobb valószínűséggel küzdenek szorongásos zavarokkal, mint a hajdanán biztonságosan kötődő társaik. Vankó [18] által áttekintett tanulmányok és doktori értekezése alátámasztani látszanak, hogy a korai maladaptív sémák mediáló szereppel bírnak a bizonytalan kötődés és egyes pszichopatológiai tünetek között. Természetesen a sötéttől való félelmet számos további környezeti és intrapszichés tényező dinamikus összjátéka formálhatja, így például a biológiai nem nagyban meghatározhatja. A nők félelem- és szorongásszintje egyértelműen magasabb a férfiakénál [19, 20, 21], és a sötéttől való félelemmel is eltérő módokon küzdenek meg [22]. Muris [16] a gyerekkori félelmek és szorongás kialakulásának magyarázatakor fejlődési pszichopatológiai megközelítés mellett érvel; úgy tartja, számtalan protektív és 2014 155. évfolyam, 49. szám 1968
vulnerabilitási tényező egymással összefüggésben határozza meg, hogy adott személy szorongásszintje a normális patológiás tengely mely pontján helyezkedik el. Jelen tanulmány vizsgálati kérdése, hogy a sötéttől való félelmet milyen mértékben határozza meg a felnőttkori kötődés minősége és a korai maladaptív sémák. Ezek kapcsán a következő hipotéziseket fogalmaztuk meg: 1. A sötéttől való félelem pozitív együttjárást mutat a korai maladaptív sémák intenzitásával. 2. A sötéttől való félelem pozitív együttjárást mutat a kötődés nem biztonságos dimenzióival. 3. A nőket a sötéttől való félelem magasabb intenzitása és gyakorisága jellemzi, mint a férfiakat. Módszer Minta és eljárás Vizsgálatunkban 120 egyetemista vett részt, 52 férfi és 68 nő. Átlagéletkoruk 21,88 (szórás: 1,99) év volt. A kérdőíveket a Pécsi Tudományegyetem hallgatói elektronikus formában, internetes közösségi oldal kollégiumi, szakkollégiumi és szakirányos csoportjain felkérve töltötték ki. A vizsgálat önkéntes és anonim volt. Mérőeszközök A kutatásban vizsgált változókat önbeszámolós tesztekkel mértük fel. A vizsgálati személyek sötéttől való félelmük gyakoriságát ötfokú Likert-skálán jelezték (0 = egyáltalán nem; 5 = szinte mindig). A sötéttől való félelem intenzitásának mérése saját fejlesztésű, kilenc, sötéttől való félelmet implikáló helyzetet leíró kérdőívvel történt. Az egyes helyzetekre vonatkozóan a vizsgálati személyeknek szintén ötfokú Likert-skálán kellett megítélniük, milyen intenzitású félelmet élnének át (1. melléklet). A maladaptív sémák felmérésére a Young-féle Séma Kérdőív [23] magyar adaptációjának [24] Vankó [18] alapján rövidített változatát alkalmaztuk. A kérdőív 90 állítása 18 sémába és 5 sématartományba sorolható. A válaszadónak hatfokú Likert-skálán kell döntenie, menynyire jellemzik őt az egyes állítások. A mért sématartományok és sémák a következők: I. Elszakítottság és elutasítás sématartomány (Elhagyatottság-instabilitás, Érzelmi depriváció érzelemmegvonás, Bizalmatlanság-abúzus, Csökkentértékűség-szégyen, Társas izoláció-elidegenedettség). II. Károsodott autonómia és teljesítőképesség sématartomány (Dependencia-inkompetencia, Sérülékenység-veszélyeztetettség, Összeolvadtság-éretlenség, Kudarcra ítéltség). III. Károsodott határok sématartomány (Feljogosítottság-grandiozitás, Elégtelen önkontroll-önfegyelem). IV. Kóros másokra irányultság sématartomány (Behódolás, Önfeláldozás, Elismerés-hajszolás). 1. melléklet Sötéttől Való Félelem Intenzitás Kérdőív Arra kérlek, képzeld el az alábbiakban felsorolt helyzeteket, majd 5 fokú skálán értékeld, milyen mértékű szorongást/félelmet élnél át az egyes szituációkban. 1 = nem érzek félelmet 2 = alacsony intenzitású félelmet élek át 3 = közepes intenzitású félelmet élek át 4 = magas intenzitású félelmet élek át 5 = nagyon magas intenzitású félelmet élek át 1. Bekötött szemmel ülök.* 2. Nem látok semmit.* 3. Kivilágítatlan helyiségben vagyok. 4. Lefekszem aludni, teljes sötétségben. 5. Este áramszünet lép fel. 6. Sötétben vagyok. 7. Hosszabb időre csukva tartom a szemem.* 8. Teljesen sötét éjszaka van. 9. Minden elsötétül körülöttem. (A csillaggal jelölt állítások a faktoranalízist követően nem képezték a további elemzések részét.) Milyen gyakran fordul elő, hogy félsz a sötétben? (1 = egyáltalán nem, 5 = szinte mindig) V. Aggályosság és gátlás sématartomány (Negativizmus-pesszimizmus, Érzelmi gátoltság, Könyörtelen mércék-hiperkritikusság, Büntető készenlét). A kötődés minőségét két kérdőívvel mértük a kérdőívek eltérő fókusza miatt. A Bartholomew és Horowitz [13] által kifejlesztett Relationship Scale Questionnaire (RSQ) kérdőív magyar változata [25] a felnőttkori kötődés két dimenziójának (függetlenség és aggodalmaskodás) mérésére ajánlott. Az Experiences in Close Relationship (ECR) skála rövidített változata [26] és annak magyar adaptációja [27] kifejezetten a partnerkapcsolatban mutatott kötődési minőség két dimenziójának (szorongás és elkerülés) mérésére alkalmas. Statisztikai módszerek Az adatok feldolgozása SPSS for Windows 19.0 programmal történt. A Sötéttől Való Félelem Intenzitás Kérdőív szerkezetének feltárására faktoranalízist végeztünk, főkomponens-elemzéssel, varimax forgatással. Ezt követően elvégeztük a kérdőív reliabilitásvizsgálatát. A nemek közötti különbségeket független mintás t-próbával elemeztük. A Sötéttől Való Félelem Intenzitás Kérdőív és a sötéttől való félelem gyakoriságának kötődéssel és maladaptív sémákkal mutatott kapcsolatát Pearson-féle korrelációs eljárással vizsgáltuk meg. 1969 2014 155. évfolyam, 49. szám
Eredmények Sötéttől Való Félelem Intenzitás Kérdőív A kérdőív struktúrájának feltárása érdekében főkomponens-elemzést végeztünk, varimax forgatással. Az itemek összessége faktoranalízisre alkalmasnak mutatkozott (KMO = 0,791). Az egyfaktoros struktúra a varianciák 35,51%-át magyarázta. Három itemet a többitől való elkülönülése miatt az elemzésből elhagyva megbízható egyfaktoros mérőeszközt kaptunk (Cronbach-alfa = 0,864). A kérdőív végleges változata 6 itemet tartalmaz. Nemi különbségek A nők (12,28±3,64) a férfiaknál (10,04±3,04) szignifikánsan magasabb intenzitású sötéttől való félelemről számoltak be (t (118) = 3,581, p<0,001). Emellett a nők (2,57±0,63) sötéttől való félelme a férfiakénál (2,12±0,62) gyakoribbnak mutatkozott (t (118) = 3,999, p<0,001). A sötéttől való félelem összefüggései a kötődéssel és a maladaptív sémákkal Korrelációs vizsgálatunk eredménye szerint a sötéttől való félelem gyakorisága negatív kapcsolatban áll az ECR elkerülés alskálájával (r = 0,209, p<0,05) és az Érzelmi depriváció érzelemmegvonás maladaptív sémával (r = 0,250, p<0,05). Tehát minél inkább jellemző valakire a kötődési elkerülés és minél inkább úgy gondolja valaki, hogy nem fogja megkapni környezetétől a megfelelő érzelmi támogatást, annál ritkább sötéttől való félelemről számol be. A sötéttől való félelem intenzitása negatívan korrelál az RSQ függetlenség alskálájával (r = 0,193, p<0,05), pozitívan az ECR szorongás alskálájával (r = 0,204, p<0,05), azaz a saját függetlenségüket, önállóságukat fontosabbnak ítélők kevésbé intenzív, míg az elhagyatástól jobban szorongók intenzívebb sötéttől való félelmet mutatnak. Szintén pozitívan korrelál a sötéttől való félelem intenzitása az Elhagyatottság-instabilitás (r = 0,259, p<0,05), Dependencia-inkompetencia (r = 0,202, p<0,05) és Sérülékenység-veszélyeztetettség (0,323, p<0,001) maladaptív sémákkal, valamint a Károsodott autonómia sématartománnyal (r = 0,233, p<0,05). Tehát jobban félnek a sötéttől azok, akik kapcsolataikat megbízhatatlanabbnak látják, akik kevésbé tartják magukat alkalmasnak a hétköznapi életvezetéssel járó problémák megoldására, akik mindenhol katasztrófa előjeleit vélik felfedezni, és akiknek összességében is nehezükre esik a szülőfigurákról való leválás és a függetlenedés. A sötéttől való félelem gyakorisága és intenzitása a többi mért változóval szignifikáns összefüggést nem mutatott. Megbeszélés Kérdőívünk a különféle helyzetekben tapasztalt sötéttől való félelem intenzitását mérő megbízható eszköznek mutatkozott. A sötéttől való félelem intenzitására rákérdezve számos olyan összefüggés volt kimutatható, amelyek a sötéttől való félelem gyakorisága kapcsán nem álltak fenn. A nők a sötéttől való félelem gyakoribb jelentkezéséről és félelmük magasabb intenzitásáról számoltak be, mint a férfiak. Ezen eredményünk a szakirodalomban leírtaknak teljes mértékben megfelel [19, 20, 21]. A nőkre általában jellemző magasabb félelmi szint kialakulásában genetikai és kulturális tényezők (például nemi szerep elvárások) is szerepet játszhatnak. A sötéttől való félelem alacsonyabb gyakorisága az elkerülő kötődési minőséggel és a magasabb fokú érzelmi deprivációval mutatott összefüggést. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a ritkább sötéttől való félelemről beszámoló személyek egyfelől inkább élnek deaktiváló stratégiával, amire a negatív érzésekhez való hozzáférés hiánya jellemző [15], másfelől jellemzően azt feltételezik, hogy környezetük nem képes megfelelő érzelmi támogatást nyújtani számukra [8]. A sötéttől való félelem alacsonyabb intenzitása a kötődési dimenziók közül a magasabb fokú függetlenséggel és alacsonyabb szintű szorongással mutat összefüggést. A két dimenzió ilyen együttállása biztonságos kötődésre utalhat, amely a mentális egészség számos aspektusával együtt jár, köztük a megfelelő érzelemszabályozási képességgel [15]. A félelem intenzitása emellett pozitívan függ össze a Károsodott autonómia sématartománnyal, illetve a két idetartozó sémán kívül (Dependencia-inkompetencia, Sérülékenység-veszélyeztetettség) az Elhagyatottság-instabilitás sémával. A kötődés kapcsán összességében kibontakozó kép azt mutatja, hogy a kötődéselméletből ismert deaktiváló-hiperaktiváló érzelemszabályozási kontinuumon a sötéttől való félelem úgy helyezkedik el, hogy minél inkább a deaktiváló stratégiákat részesíti előnyben a személy, annál kevésbé fél a sötéttől, míg a hiperaktiváló stratégia irányába való elmozdulás intenzívebb, illetve gyakoribb sötéttől való félelemmel jár együtt. Természetesen a korábbi kötődéskutatások tükrében óvatosnak kell lennünk eredményeinkkel, hiszen a deaktiváló stratégiát előnyben részesítő, elkerülő kötődésű személyek gyakran sebezhetetlennek, egészségesnek, (hiper)normálisnak mutatják magukat akkor is, amikor az objektív tények (például pszichofiziológiai mutatók) nem ezt támasztják alá [28]. Vizsgálatunk korlátja, hogy a sötéttől való félelem intenzitásának mérésére önbeszámolós mérőeszközt használtunk, így az eredmények további tisztázása és finomítása érdekében pszichofiziológiai mérőeszközöket is használó kutatásokra lenne szükség. A maladaptív sémák kapcsán a következőket állapíthatjuk meg. A Károsodott autonómia sématartományhoz 2014 155. évfolyam, 49. szám 1970
tartozó Dependencia-inkompetencia és Sérülékenységveszélyeztettség sémák magas szintje azt jelzi, hogy a személy önmagát mások segítségének kiszolgáltatott inkompetens személynek látja, emellett tartósan attól fél, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet valamiféle tragédia, amellyel képtelen lesz megküzdeni. A sötétség számára számtalan veszély forrásának tűnhet, amelyek leküzdése csak mások segítségével lehetséges. Ez a kognitív beállítódás gyakran szülői túlvédés, túlzott szülői kontroll következménye [29, 30], amelynek hátterében akár a szülő saját szorongása, inkompetenciaérzése is állhat. Az Elhagyatottság-instabilitás séma arra utal, hogy a személy fontos kapcsolatait kiszámíthatatlannak ítéli, amely gyakran szintén a szorongás és kompetenciahiány miatt kiszámíthatatlan szülői bánásmód következménye. Ebben az esetben gyakran alakul ki a gondozó folyamatos figyelmét fenntartani vágyó viselkedéses stratégia. Ennek egyik módja a segélytelen, segítségre szoruló szerep lehet. Érdemes megjegyezni, hogy Unoka kutatási eredményei szerint [31] az elemzett sémák depresszió és szorongászavarok esetén különösen gyakoriak, és míg a Dependencia-inkompetencia és Elhagyatottság-instabilitás sémák a depresszióval szorosabb összefüggést mutatnak, a Sérülékenység-veszélyeztetettség séma esetén a két zavar között nincs különbség. Eredményeink tehát azt mutatják, hogy a sötéttől való félelem hátterében bizonyos maladaptív kognitív jellemzők és a nem biztonságos kötődési mintázat együttesen húzódhatnak meg, amelyeknek előzményeképp túlóvó, túlvédő, nem kellően szenzitív, esetleg kiszámíthatatlan szülői bánásmód feltételezhető. Az összkép megerősíteni látszik azt a pszichoanalitikusi elképzelést is, miszerint a sötéttől való félelem a szeparációs szorongás egyik megnyilvánulási formája lehet [32]. Eredményeink a klinikai pszichológia és pszichiátria területén dolgozó szakemberek számára is relevánsak. Egyfelől a maladaptív sémák és a nem biztonságos kötődési minőség számos pszichológiai kórképpel összefüggésbe hozhatóak, így a sötéttől való félelem magas szintje közvetetten akár például szorongászavarra, depresszióra is utalhat. Erre azért hívjuk fel a figyelmet, mert a sötéttől való félelem óvodáskorban a normatív fejlődéssel együtt járó életkori sajátosságnak tekinthető, vizsgálati eredményeink szerint azonban fiatal felnőttkorra megmaradva a pszichiátriai zavarok mögött is meghúzódó lelki működésmód könynyen észrevehető indikátora lehet. Másfelől, a fent említett pszichiátriai zavarokat (hangulatzavarok és szorongásos zavarok) kísérő sötéttől való félelem csökkentésének szempontjából megfontolandó terápiás irányvonal lehet a kötődési biztonság növelése és a korai maladaptív sémák átdolgozása. Anyagi támogatás: A kutatás megvalósítása és a közlemény megírása anyagi támogatásban nem részesült. Szerzői munkamegosztás: K. K.: A kutatási irány és a hipotézisek meghatározása, a módszertan kidolgozása. Az adatok felvétele, a kézirat megszövegezése. L. A.: A kutatási irány és a hipotézisek meghatározása, a módszertan kidolgozása. Végleges statisztikai elemzés, a kézirat szövegének helyenkénti kiegészítése. A cikk végleges változatát mindkét szerző elolvasta és jóváhagyta. Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségei. Irodalom [1] Sylvers, P., Lilienfeld, S. O., LaPrairie, J. L.: Differences between trait fear and trait anxiety: Implications for psychopatology. Clin. Psychol. Rev., 2011, 31(1), 122 137. [2] Magnusson, D., Oláh, A.: Situation-outcome contingencies: a study of anxiety provoking situations in a developmental perspective. In: Oláh, A. (ed.): Anxiety, coping and flow. Trefort Kiadó, Budapest, 2005. [3] Beck, A.: Cognitive therapy and the emotional disorders. International Universities Press, New York, 1976. [4] Beck, A. T., Emery, G.: Anxiety disorders and phobias: a cognitive perspective. Basic Books, New York, 1985. [5] Kopp, N., Fóris, M.: Cognitive behavioral therapy of anxiety. [A szorongás kognitív viselkedésterápiája.] Végeken sorozat, Budapest, 1993. [Hungarian] [6] Young, J.: Cognitive therapy for personality disorders: A schemafocused approach. Professional Resources Press, Sarasota, Florida, 1990. [7] Young, J. E., Klosko, J. S., Weishaar, M. E.: Schema therapy. A Practitioner s Guide. Guilford Press, New York, 2003. [8] Unoka, Zs.: Schema therapy. [Sématerápia.] Magy. Pszichol. Szle., 2011, 66(1), 31 45. [Hungarian] [9] Bowlby, J.: Attachment and loss: Vol. 1. Hogarth Press, London, 1969. [10] Bowlby, J.: Attachment and loss: Vol. 2. Basic Books, New York, 1973. [11] Ainsworth, M., Blehar, M. C., Waters E., et al.: Patterns of attachment: A psychological study of the strange situation. Erlbaum, Hillsdale, NJ, 1978. [12] Main, M., Solomon, J.: Discovery of an insecure-disorganised/ disoriented attachment pattern. In: Brazelton, T. B., Yogman, M. W. (eds.): Affective development in infancy. Ablex, Norwood, NJ, 1986. [13] Bartholomew, K., Horowitz, L. M.: Attachment styles among young adults: A test of a four category model. J. Pers. Soc. Psychol., 1991, 61(2), 226 244. [14] Brennan, K. A., Clark, C. L., Shaver, P. R.: Self-report measurement of adult attachment: An integrative overview. In: Simpson, J. A., Rholes, W. S. (eds.): Attachment theory and close relationships. Guilford Press, New York, 1998. [15] Shaver, R. P., Mikulincer, M.: Attachment-related psychodynamics. Attach. Hum. Dev., 2002, 4(2), 133 161. [16] Muris, P.: Normal and abnormal fear and anxiety in children and adolescents. Elsevier, Oxford, 2007. [17] Warren, S. L., Huston, L., Egeland, B., et al.: Child and adolescent anxiety disorders and early attachment. J. Am. Acad. Child Adolesc. Psychiatry, 1997, 36(5), 637 644. [18] Vankó, T.: Attachment and early maladaptive schemas in specific psychological disorders. [Kötődés és korai maladaptív sémák vizsgálata egyes pszichés zavarokban.] PhD-értekezés, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2012. [Hungarian] [19] Craske, M. G.: Origins of phobias and anxiety disorders: why more women than men? Elsevier, Oxford, 2003. [20] Gullone, E.: The assessment of normal fear in children and adolescents. Clin. Child Fam. Psychol. Rev., 1999, 2(2), 91 106. 1971 2014 155. évfolyam, 49. szám
[21] Spiegler, M. D., Liebert, R. M.: Some correlates of self-reported fear. Psychol. Rep., 1970, 26(3), 691 695. [22] Kopcsó, K., Láng, A.: Fear of the dark in adolescence and emerging adulthood: general model, gender and age differences. [A sötéttől való félelem serdülő- és fiatal felnőttkorban: általános modell, nemi és életkori különbségek.] Psychiatr. Hung., 2014, 29(2), 138 151. [Hungarian] [23] Young, J. E.: Cognitive therapy for personality disorders: A schema-focused approach. Professional Resources Press, Sarasota, 1990. [24] Unoka, Zs., Rózsa, S., Fábián, Á., et al.: Young Schema Questionnaire: Psychometric evaluation of the measurement of early maladaptive schemas. [A Young-féle Séma Kérdőív: A korai maladaptív sémák jelenlétét mérő eszköz pszichometriai jellemzőinek vizsgálata.] Psychiatr. Hung., 2004, 19(3), 235 243. [Hungarian] [25] Csóka, Sz., Szabó, G., Sáfrány, E., et al.: The Hungarian version of the Relationship Scale Questionnaire. [Kísérlet a felnőttkori kötődés mérésére a kapcsolati kérdőív (Relationship Scale Questionnaire) magyar változata.] Pszichológia, 2007, 27(4), 333 354. [Hungarian] [26] Wei, M., Russell, D. W., Mallinckrodt, B., et al:. The Experiences in Close Relationship Scale (ECR)-Short Form: Reliability, validity, and factor structure. J. Pers. Assess., 2007, 88(2), 187 204. [27] Nagy, L.: A new possibility for the measurement of adult attachment: the Experiences in Close Relationship Scale. [A felnőtt kötődés mérésének egy új lehetősége: a Közvetlen Kapcsolatok Élményei kérdőív.] Pszichológia, 2005, 25(3), 223 245. [Hungarian] [28] Mikulincer, M., Horesh, N., Eilati, I., et al.: The association between adult attachment style and mental health in extreme lifeendangering conditions. Pers. Individ. Diff., 1999, 27(5), 831 842. [29] Harris, A. E., Curtin, L.: Parental perceptions, early maladaptive schemas, and depressive symptoms in young adults. Cognit. Ther. Res., 2002, 26(3), 405 416. [30] Festa, C. C., Ginsburg, G. S.: Parental and peer predictors of social anxiety in youth. Child Psychiatry Hum. Dev., 2011, 42(3), 291 306. [31] Unoka, Zs.: Investigation of personality traits, symptom dimensions, parental maltreatment and identification of latent vulnerability dimensions in different mental disorders. [Személyiségvonások, tünetdimenziók, rossz szülői bánásmód vizsgálata és látens sérülékenységdimenziók azonosítása egyes pszichés zavarokban.] PhD-értekezés, Semmelweis Egyetem, Budapest, 2007. [Hungarian] [32] Freud, S.: Introduction to psychoanalysis. [Bevezetés a pszichoanalízisbe.] Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. [Hungarian] (Kopcsó Krisztina, Pécs, Ifjúság u. 6., 7624 e-mail: kop.kriszti@gmail.com) A rendezvények és kongresszusok híranyagának leadása a lap megjelenése előtt legalább 40 nappal lehetséges, a 6 hetes nyomdai átfutás miatt. Kérjük megrendelőink szíves megértését. A híranyagokat a következő címre kérjük: Orvosi Hetilap titkársága: Budai.Edit@akkrt.hu Akadémiai Kiadó Zrt. 2014 155. évfolyam, 49. szám 1972